Próba a Vidámban
MONDANIVALÓ. Ülök az ü res né­
zőtéren és figyelem a K utyakom édia
próbáit. B evallottan az a dolgom , hogy
apróbb szövegjavításokat végezzek a
rendező és a színészek esetleges k í­
vánságára. Titkos m egbízatásom ,
(am elyeket m agam tól kaptam ), hogy
éberen vigyázzak a darab m o n d an i­
valójára. Ebből nem lesz habkönnyű,
röhögtető b retli! Most az egyszer sza­
tírá t fogunk játszani — h a beleszaka­
dunk is! Ezzel m indenki egyetért,
m indenki esküszik a színvonalra és a
sikerre. Az ötletek ennek m egfelelően
előrevivők, pom pásak, robbanéko­
nyak. m u la tta tó k és tartalm asak . A
Kalmár Tibor rendező instrukciót ad Torday Teri és Csaja Zsuzsa jelenetéhez
18
dalok m odernek, a szövegnek fu n k ­
ciója v an , találó, pontos. M égis elfog
a nyugtalanság. A rendező, hogy gyor­
sítsa az iram ot, m in d en n ap k ih ú z k ét
m ondatot. A színészek, hogy kihegyez­
zék a hatást, m inden n ap b e írn a k k ét
m ondatot. A zeneszerző és szövegíró,
p riv át kérésekre, új szám o k at írn á k a
szerep lő k n e k K ét hete p ró b álu n k , és
a súgópéldány m ár úgy fest, m in t a
m ákosbejgli, a sok beírástól. Még h á ­
rom h ét van h átra 25-éig, a b em u ta­
tóig . . . Ü lök az üres n éző téren és v i­
gyázok a m ondanivalóra, d e m á r nem
vagyok egészen biztos benne, hogy
van m ire vigyáznom. S tílusosan csak
(B em át É va felv.)
egyet m ondhatok, egykori m esterem
és atyai b ará to m klasszikus szav aiv al:
..Esküszöm: Lepsénynél m ég m eg­
volt! ..
PREM IERLÁZ. Ahogy k ö zeledünk
a bem utatóhoz, napról n a p ra feszü l­
tebb a h an g u lat. Rendező, színészek,
ügyelő, súgó, kellékes, m űszakiak k e­
ményen dolgoznak, elszánt h a rc fo­
lyik a m a jd a n i közönség m in d en m o­
solyáért. K o m o r verejtékből szü letik
a könnyedség. És még ezt h ív já k „vi­
dám s z í n p a d i n a k . . . A p rem ierláz
átrag ad az élő k u ty ára is, am ely „fel­
lép” a d ara b b an , s kezdettől rész t vesz
a próbákon, hogy hozzászokjék a sze­
replőkhöz és a színház levegőjéhez. Az
idegességet m á r á tv e tte . . . V áratlan
összecsapás a színpadon. A rendező
m egelégeli N. örökös túlzásait az ö tle­
tekben, k éri, hogy m a m ellőzze őket.
N. m egsértődik, elhallgat. S. n em tu d ­
ja a sz ö v eg é t M ikor m ár h arm a d szo r
akad el, in g e rü lten földhöz v á g ja a
k ellék h a m u ta rtó t: „így nem le h e t d ol­
gozni, ha N. fo ly to n h ü ly ésk ed ik !” N.
felcsattan: „Pardon! Én azt h ittem ,
hogy a szín h á z játék. De ha n em , csak
szóljatok.” El a k a r menni. A rendező
most N. p á r tjá r a áll, békét p arancsol.
D erm edt csend. A kutya idegesen el-
v ak k an tja m a g á t:.a han g u lat egyszer­
re feloldódik, a színészek ú jr a fegyel­
m ezetten „bolondoznak”, énekelnek,
táncolnak, á ra d a színpadról a v id á m ­
ság. O livér „b eu g atta” m ag át az eg y ü t­
tesbe . . . (És m o n d ja valaki, h o g y eb ­
ben a m ű fa jb a n nincs konfliktus!)
OLIVÉR. T eljes nevén: G erjeh ázi
A ndré O livér. Gyönyörű, zsem leszínű
kétéves afg án ag ár kan. C sákányi, a
d arab főszereplője, azt m o n d ja egy
helyen O liv érn ek : „No, m u ta sd m a ­
gad! Hadd lássam, kinek kö szönhetem
a karrierem et! H át ronda egy szerzet
vagy, n em m ondom . No, d e sebaj!
Ilyen kell a K em enesnek, sze b b et nem
is érdem elne!” O livér azonban_ olyan
szép, hogy ez sem m iképpen n em m a­
rad h a t a d ara b b an . Felszólok, kérem ,
hogy húzzuk ki. P róbaszünetben O li­
vér g azd ájáv al beszélgetek a jelzett
díszletek m ögött. Egyszerre valam i
selymest érzek bal kézfejem nél. O livér
dugja oda, kegyesen, büszke fejé t, je ­
lezve, hogy engedélyez egy n y a k v a k a ­
rást. Úgy látszik, m ár hiú is. S zokja
. a s z ín h á z a t. . .
GENIUS LOCI. Semmi köze Kabos
Lacihoz, sem C sákányi Lacihoz. M ég­
is örökös ta g a társulatban. A „hely
szelleme”, a színház sajátos levegője,
amely ra b u l e jti azt, aki ide vetődik.
H uszonhárom évvel ezelőtt k e rü lte m
színre először a V idám Színpadon, egy
tízperces kis tréfáv al, a K o vá d a gya ­
pottal. (B e n ed e k Tibor és H erczeg J e ­
nő já tszo tták négyszázszor.) C sak úgy
m ellékesen k irán d u ltam a k a b a ré b a a
film írásból. M ellékesen ittra g ad ta m ,
m inden évb en színre k erü ltem v a la ­
mivel, m in d ig sikerrel, ö t év v el ez­
előtt, egy boldog prem ier b a n k e ttjé n
a színház igazgatója rábeszélt: legyen
a zenés v íg já té k írá s a főfoglalkozá­
som. R áálltam , ö t évig nem k e rü lte m
színre, m e rt az igazgató két h ét m ú lv a
m egvált a színháztól, utóda p edig h a l­
lani sem a k a r t ró la m Most ú jr a p re ­
m ier előtt állok. Lelkesen és boldogan
— de csak úgy „m ellékesen”. És ez­
u tán is csak „m ellékesen” fogok zenés
vígjátékokat írn i. Remélem, to v áb b i
huszonhárom évig. (De szép volna!)
Ben csík Imre