A puli egyike a kilenc magyar kutyafajtának, és világszerte a legismertebb

terelőkutyafajta közülük.
Ősei a pásztoremberek nélkülözhetetlen segítői voltak. Akár egy marhát is adtak
egy-egy híres terelő kölykéért. A külsejével nem törődtek. A puli fennmaradása a
szorgalmának, találékonyságának, intelligenciájának tudható be. A zord
körülmények, a kemény munka edzetté, ellenállóvá és igénytelenné tették a fajtát,
ezek a vonások pedig a mai napig jellemzőek a pulira.
A puli legfeltűnőbb sajátossága a páratlan szőrköntöse, Szőrszíne lehet fekete,
fehér, maszkosfakó és a szürke különféle árnyalatai. Dús szőrzettel borított
gömbölyű feje alig különül el testétől, mert nyaka a hosszú szőrzet miatt szinte
nem is látható. Állkapcsa fejlett, fogazata erőteljes, metszőfogai ollósan záródnak.
Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Füle széles, lekerekedő, lelógó, szinte észre
sem vehető. Háta egyenes, feszes, középhosszú. Végtagjai jó izomzatúak.
Megszokta az önálló munkavégzést, és azt, hogy gazdája minden szavát lesse.
Egyénisége elbűvölő. Kedveskedő, családszerető, különösen kedveli a gyerekeket,
ezzel együtt önérzetes és sértődékeny. Kitűnő házőrző, aki mindent hangosan
kommentál. Megvesztegethetetlen hírben áll. A kertes házak őrzőjének, barátnak
egyformán alkalmas jószág. Erről a kutyáról el lehet mondani, hogy csak éppen
beszélni nem tud. Szinte mindent megért. A jól nevelt puli nem csak gazdája
szavait, de intését, sőt akár szemeivel kifejezett akaratát is parancsnak veszi, és
feltétel nélkül teljesíti. Energikus, mozgékony, nagyon élénk vérmérsékletű,
sohasem lusta állat. Bátor, szinte semmitől sem fél. Ugatós, de kiegyensúlyozott
kutya.