Ábrázoló Geometria Példákon Keresztül

PROK ISTVÁN – SZILÁGYI BRIGITTA
ÁBRÁZOLÓ GEOMETRIA
Ábrázoló geometria példákon keresztül
2011
1
Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0028 számú, a „Természettudományos
(matematika és fizika) képzés a műszaki és informatikai felsőoktatásban” című projekt
keretében.
Készült:a Typotex Kiadó és a BME TTK Matematika Intézet gondozásában

Felelős Kiadó: Votisky Zsuzsa
Szakmai felelős vezető: Ferenczi Miklós
Címlap grafikai terve: Csépány Gergely László, Tóth Norbert
ISBN: 978-963-279-462-4
Copyright: 2011–2016, Szilágyi Brigitta, Prok István
„A terminusai: A szerző nevének feltüntetése mellett nem kereskedelmi céllal szabadon

másolható, terjeszthető, megjelentethető és előadható, de nem módosítható.”
2
Készségfejlesztő feladatok
Tangram
Kockaforgatás
Formafelismerés
Vetületek
1. Térgeometriai bevezetés
2. Merőleges vetítés, kétképsíkos ábrázolás
3. Térelemek ábrázolása, illeszkedési feladatok,
láthatóság
4. Egyenes és sík döféspontja, síkok metszésvonala
Síkidomok áthatása
5. Áttérés új képsíkrendszerre, egyenes és sík
transzformálása
Poliéder adott irányú nézete
Kitérő egyenesek távolsága, hajlásszöge és
normáltranszverzálisa
Testábrázolás képsík-transzformációval
6. Poliéder-felület metszete síkkal és egyenessel
Poliéder síkmetszete
7. Poliéder-felületek áthatása
Poliéder és vetítőhasáb áthatása
Poliéderek áthatása
8. Méretes alapszerkesztések
Méretes testábrázolás 1 – Vetítősíkra épített test
Méretes testábrázolás 2 – Általános síkra épített test
Méretes testábrázolás 3 – Általános síkra épített test
9. Ellipszis, hiperbola, parabola
10. Körábrázolás
Vetítősíkra illeszkedő kör
Általános síkra illeszkedő kör
11. Axonometrikus ábrázolás
Testábrázolás ortogonális axonometriában
12. Felületek ábrázolása
13. Forgásfelületek síkmetszete
Forgáskúp síkmetszeteinek osztályozása
Gömb síkmetszete
Forgáshenger síkmetszete
Forgáskúp síkmetszete
14. Forgásfelületek áthatása
Forgáskúp és gömb áthatása
3
4
TANGRAM
Mi is a Tangram? Egy hét elemből álló összerakós játék, amely Kínából jutott el Európába és
Amerikába a XIX. század elején. Számtalan legenda fűződik hozzá. A legelterjedtebb szerint a
játék ősi eredetű, és a császári dinasztiák már évezredek óta használják díszítésre, jóslásra,
játékra. Ma már a világ egyik legnépszerűbb kirakó játéka. A kalandos eredet azonban, amelyről
több forrás is beszámol, valószínűleg csak ügyes reklámfogás.
A feladatokban szereplő alakzatokat Tangram elemeiből kell kirakni. Javasoljuk az elemek

elkészítését, akár úgy, hogy az alábbi képet kinyomtatjuk és a vastag vonalak mentén
feldaraboljuk, akár egyéb időállóbb anyagból hozzuk létre saját játékunkat.
Ha feltesszük, hogy a darabokból kirakható alapnégyzet átlója egység hosszúságú, akkor az

alkotó elemek méretei a következők:
Két nagy egyenlő szárú, derékszögű háromszög – az ábrán narancssárga és ciánkék – melynek
befogói ξʹΤʹ, átfogója pedig ͳ hosszúságú.
Egy közepes egyenlő szárú, derékszögű háromszög – sárga – melynek befogói ͳΤʹ, átfogója
ξʹΤʹ hosszúságú.
Két kis egyenlő szárú, derékszögű háromszög – világoszöld és sötétzöld– melynek befogói
ξʹΤͶ, átfogója ͳΤʹ hosszúságú.
A barna négyzet oldalhossza:ξʹΤͶ.
A sötétkék parallelogramma hosszabbik oldalai ξʹΤͶ, rövidebb oldala ͳΤʹ hosszúságúak

(szögei 45○ és 135○).
5
Fu Traing Wang és Chuan-chin Hsiung 1942-ben bizonyította, hogy tizenhárom különböző
konvex alakzat készíthető az összes elem felhasználásával. Ezek az alábbiak:
A Tangramból kirakhatók például hiányos négyzetek:
Emberfigurák:
Különböző állatfigurák:
Javasoljuk az olvasónak, hogy próbálja meg kirakni a fenti alakzatokat, és ha kedvet kapott a
játékhoz, gondolkodjon a mellékelt példatár feladványainak megoldásán is.
6
1. 2.*
3. 4.*
Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?
*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni
7
1. 2.*
3. 4.*
Megoldás
8
5. 6.*
7. 8.
9
5. 6.*
7. 8.
Megoldás
10
9. 10.
11.* 12.*
11
9. 10.
11.* 12.*
Megoldás
12
13.* 14.*
15.* 16.*
13
13.* 14.*
15.* 16.*
Megoldás
14
17.* 18.*
19. 20.*
15
17.* 18.*
19. 20.*
Megoldás
16
21.* 22.*
23. 24.*
17
21.* 22.*
23. 24.*
Megoldás
18
25.* 26.*
27.* 28.
19
25.* 26.*
27.* 28.
Megoldás
20
29. 30.
31.* 32.
21
29. 30.
31.* 32.
Megoldás
22
33. 34.
35. 36.
23
33. 34.
35. 36.
Megoldás
24
37. 38.
39. 40.
25
37. 38.
39. 40.
Megoldás
26
41. 42.
43. 44.
27
41. 42.
43. 44.
Megoldás
28
45. 46.
47. 48.
29
45. 46.
47. 48.
Megoldás
30
49. 50.
51. 52.
31
49. 50.
51. 52.
Megoldás
32
53.
54.
33
53.
54.
34
1.
2.
3.
4.
5.
Egy kocka pontosan három lapjára vonalakat rajzoltunk, a többit üresen hagytuk. Válasszuk ki a
szaggatott vonal után állók közül azokat, amelyek a vonal előtt álló kocka elforgatásával nyerhetők!
35
6.
7.
8.
9.
10.
36
11.
12.
13.
14.
37
Állítsuk elő a fönti, több nézőpontból ábrázolt testnek az élek irányából adódó három rendezett
vetületét! Tüntessük föl a láthatóságot! Hány egybevágó kockából építhető fel az alakzat?
38
Egy lehetséges megoldás
-8 kocka-
39
40
-8 kocka-
41
42
-6 kocka-
43
44
-9 kocka-
45
46
-8 kocka-
47
48
-8 kocka-
49
50
-7 kocka-
51
52
-7 kocka-
53
54
-9 kocka-
55
56
-8 kocka-
57
58
-8 kocka-
59
60
-7 kocka-
61
Az ábrán egy síklapokkal határolt test rendezett felül-, oldal- és elölnézeti képeit láthatjuk. Mi lehet
a test? Rajzoljuk meg egy általános (pl. axonometrikus) vetületét!
62
Megoldás
63
64
Megoldás
65
66
Megoldás
67
68
Megoldás
69
Rajzoljuk meg a fönti, síklapokkal határolt testnek a nyilakkal jelölt irányokból adódó három
rendezett vetületét!
70
Megoldás
71
72
Megoldás
73
74
Megoldás
75
TÉRGEOMETRIAI BEVEZETÉS
76
1. Térelemek
– pont (0-dimenziós); jelölése: A, B, C, Ľ
– egyenes (1-dimenziós); jelölése: a, b, c, Ľ
– sík (2-dimenziós); jelölése: a, b, g, Ľ
2. A sík megadása alacsonyabb
dimenziós térelemekkel
A síkot meghatározza:
– három nem egy egyenesre illeszkedő
(nem kollineáris) pont;
– egy egyenes és egy rá nem illeszkedő pont;
– két párhuzamos egyenes;
– két metsző egyenes.
77
3. Térelem-párok kölcsönös helyzete
a. Két egyenes lehet párhuzamos, metsző vagy kitérő.
– Egy párhuzamos vagy metsző egyenespár egy síkot
határoz meg: egysíkúak.
– Kitérő egyenespár esetén nincs olyan sík, amely a két
egyenest tartalmazza (torz egyenespár).
a t a és b kitérő egyenesek, A Î a és
b B Î b az egyenesek tetszőleges
B pontjai.
Ekkor a t = AB egyenes metszi
A a-t és b-t is: t az a és b kitérő
egyenesek egy transzverzálisa.
Az AB szakaszt transzverzális
szakasznak
78
is mondjuk.
b. Egyenes és sík kölcsönös helyzete.
– Ha nincs közös pontjuk, (definíció szerint) párhuza-
mosnak mondjuk őket.
Állítás: Egy egyenes pontosan e
akkor párhuzamos egy őt nem a
tartalmazó síkkal, ha a sík tar-
talmaz az adott egyenessel pár- a
huzamos egyenest. e
e || a Ű e Ë a Ů $ a Ě a: e || a
– Ha egyetlen közös pontjuk van, a
metszik egymást (a metszés- D
pontot döféspontnak is mond-
hatjuk): D = e Ç a.
– Ha két közös pontjuk is van, akkor az egyenes minden
pontja a síkon van, az 79egyenes illeszkedik a síkra:
e Ě a.
c. Két sík kölcsönös helyzete.
– Ha nincs közös pontjuk, (definíció szerint) párhuza-
mosnak mondjuk őket.
Állítás: Két sík pontosan akkor a
párhuzamos, ha az egyikben e
található két egymást metsző f b
egyenes, amelyek mindketten
párhuzamosak a másik síkkal.
a || b Ű $ e, f Ě a metszők:
e || b Ů f || b
Az előző (b) pontot is figyelembe e a
véve: a || b Ű $ e, f Ě a f
Ů $ u, v Ě b metsző egyenes- b
u
párok: e || u Ů f || v. v
80
– Ha két (különböző) síknak van b
egy közös pontja, akkor végte-
len sok közös pontjuk is létezik, a
amelyek egy egyenest, a két sík
m
metszésvonalát alkotják:
m = a Ç b.
81
4. Térelemek hajlásszöge
a. Metsző egyenesek szöge. A két egyenes az általuk
meghatározott síkot négy szögtartományra osztja,
amelyek közül az egymással szemköztiek (a csúcs-
szögek egyenlősége miatt) egybevágók.
a Ekkor a két egyenes szögét a
j kisebbik (90°-nál nem nagyobb)
tartomány mértékeként definiál
b juk: (a, b)Đ = j Ł 90°
Ha két egyenes szöge 90°, akkor az egyeneseket
merőlegesnek mondjuk.
A további hajlásszögek értelmezését erre az esetre
vezetjük vissza. 82
b. Kitérő egyenesek szöge.
a u
j
P
b v
A tér egy tetszőleges P pontján át az a és b kitérő egye-
nesekkel párhuzamos u és v egyeneseket veszünk, és
ezen metsző egyenesek szögeként értelmezzük a és b
szögét:
P tetszőleges, P Î u || a, P Î v || b,
(a, b)Đ = (u, v)Đ = j.
Az egyállású szögek tétele miatt, ez a definíció függet-
len P megválasztásától.
Hasonló megfontolásból a párhuzamos egyenesek szö-
83
ge 0°-nak adódik.
c. Egyenes és sík merőlegessége. n
Egy egyenes (definíció szerint)
merőleges egy síkra, ha merőleges
annak minden egyenesére. a
Állítás: Egy egyenes pontosan
akkor merőleges egy síkra, ha n
található a síkban két egymást
metsző egyenes, amelyek merő- e
f
legesek rá. n ^ a Ű $ e, f Ě a a
metszők: n ^ e Ů n ^ f
Állítás: Ha egy egyenes merőleges egy síkra, akkor
a) a vele párhuzamos egyenesek mindegyike is merő-
leges rá: n ^ a Ů e || n Ţ e ^ a;
b) az egyenes merőleges a síkkal párhuzamos bármely
másik síkra is: n ^ a 84 Ů e || a Ţ n ^ e.
– Így egy egyenes meghatározza a rá merőleges síko-
kat (azok állását), és fordítva, egy sík meghatározza
a rá merőleges egyeneseket (azok állását).
– Egy adott síkra merőleges egyenest a sík normálisá-
nak is szokás nevezni.
Állítás (három merőleges tétele): P
Legyen adott egy sík és a síkban e T
egy egyenes, továbbá (a síkon kí- D
vül) egy pont. Tekintsük a pont- l a m
ból a síkra és az egyenesre bocsá- n
tott egy-egy merőlegest. Akkor az ezek talppontját
összekötő egyenes is merőleges az adott egyenesre:
e Ě a, (P Ď a) Ů P Î n ^ a, D = n Ç a
Ů P Î m ^ e, T = m Ç e (T Î a) Ţ l = DT ^ e.
85
d. Síkok hajlásszöge.
Ha a két sík nem metszi egymást, b
akkor párhuzamosak, és így a b
hajlásszögük 0. j M
a
Ha a síkok metszik egymást, a m
akkor a metszésvonalra egy tet-
szőleges pontján át merőlegest
állítunk mindkét síkban, és ezek szögével értelmezzük
a síkok hajlásszögét: m = a Ç b, M Î m; M Î a Ě a,
a ^ m; M Î b Ě b, b ^ m; (a, b)Đ = (a, b)Đ = j.
A metszésvonal irányából nézve lát- b nb
ható, hogy a síkok normálisainak P
szöge megegyezik a síkok szögével j j m
(merőleges szárú hegyesszögek): a
na
P tetsz; P Î na^ a, P Î86 nb^ b; (a,b)Đ = (na,nb)Đ = j.
Állítás: Két sík pontosan akkor
merőleges egymásra, ha egyi- a
kük tartalmaz a másikra merő- a
leges egyenest.
b b
a ^ b Ű $ a Ě a: a ^ b
Következmény: Ha egy egyenes
merőleges egy síkra, akkor az
egyenesen átfektetett bármely
sík is merőleges rá.
Állítás: Ha egy egyenes nem me- e e
rőleges egy adott síkra, akkor
az egyenesen át pontosan egy
olyan sík fektethető, amely az
adott síkra merőleges. a
Ř(e ^ a) Ţ $! e: e Ě 87e ^ a
e. Egyenes és sík hajlásszöge.
Ha az egyenes nem metszi a síkot, akkor párhuzamosak,
és így a hajlásszögük 0°, ha pedig merőlegesek egy-
másra, akkor hajlásszögük 90°. e e
Ha az egyenes metszi a síkot, és nem E
merőleges rá, akkor hajlásszögüket
az egyenesnek és a síkra eső me- e* j
rőleges vetületének szögével értel- a T D
mezzük. n
A merőleges vetületet például az
egyenes egy pontjából a síkra bocsátott merőleges
talppontja és a síkon lévő döféspont határozza meg.
D = e Ç a, E Î e (E ą D) tetszőleges, E Î n ^ a,
T = n Ç a, e* = DT; (e, a)Đ = (e, e*)Đ = j.
Az ábra alapján – az ETD derékszögű háromszögből –
adódik, hogy a hajlásszög az egyenes és a sík normá-
88
lisa által bezárt szög pótszöge: j = 90°– (e, n)Đ
5. Térelemek távolsága
a. Pont és sík távolsága a pont és P
a pontból a síkra bocsátott merő-
leges talppontjának távolságaként T
értelmezhető: a
P Î n ^ a, T = n Ç a; |Pa| = |PT|. n
b. egyenes és sík távolsága 0, ha van közös pontjuk,
egyébként pedig, ha párhuzamosak, az egyenes egy
tetszőleges pontjának és a síknak a távolsága lesz,
ami független a pont megválasztásától.
c. két sík távolsága 0, ha van közös pontjuk (metszik
egymást, vagy egybeesnek), egyébként pedig, ha
párhuzamosak, az egyik sík egy tetszőleges pontjá-
nak és a másik síknak a távolsága lesz, ami most is
89
független a pont megválasztásától.
d. Kitérő egyenesek távolsága.
Állítás: Két kitérő egyenesnek
egyértelműen létzik olyan transz-
verzálisa, amelyen a transzverzá-
lis szakasz hossza minimális. bb B a
Ez a transzverzális a két egyenes n
normáltranszverzálisa.
Állítás: A normáltranszverzális A a
e
mindkét egyenest merőlegesen
metszi.
Az a és b egyenesek normáltranszverzálisának előállítá-
sához fölvesszük az a-n átfektetett, b-vel párhuzamos
e síkot. Ekkor az a-n és b-n átfektetett e-ra merőleges
a és b síkok metszésvonalaként kapjuk az n normál-
transzverzálist.
A két egyenes távolsága a 90normáltranszverzális-szakasz
hossza: |ab| = |eb| = |AB|.
6. Térgeometriai szerkesztések
Elvi megállapodások a síkban megszokott szerkesztési
lépések térbeli általánosítására:
a. Ha adott három, nem egy egyenesre illeszkedő pont,

akkor az általuk meghatározott síkot is adottnak
tekintjük. Tehát 3d-vonalzónkkal (elvileg) megrajzol-
hatjuk a pontokon átfektetett síkot, ahogy síkbeli
szerkesztés során két pontot összekötő egyenest meg-
rajzolhatunk egy szokásos vonalzóval.
b. Ha adott két metsző sík, akkor metszésvonalukat is
ismertnek tekinthetjük. Tehát két sík metszésvonalát
hasonlóképpen kijelölhetjük, mint ahogyan egy síkbeli
szekesztés során két metsző egyenes közös pontját is
91
kijelölhettük.
c. Ha adott egy sík, akkor abban a (megengedett) síkbeli
szerkesztések elvégezhetők. Ez a megállapodás teremt
kapcsolatot az a és b pontokban leírt lépések és a
szokásos síkbeli szerkesztési lépések között.
Így elvi szinten (ábrázolásmódtól függetlenül) gondol-

hatjuk végig a térgeometriai feladatok megoldását. Az
egyes ábrázolási módokban pedig az a, b és c pontok-
ban leírt lépéseket implementálva, ténylegesen is meg-
oldhatjuk a feladatokat.
A kétképsíkos ábrázolás esetében például az a ponttal
összhangban adottnak tekintjük a térelemekkel meghatá-
rozott síkot. Kidolgozunk egy eljárást két tetszőleges
sík metszésvonalának szerkesztésére, ezzel megvalósít-
va a b pontot. Végül egy teszőleges síkot képsíkkal pár-
huzamos helyzetbe transzformálva
92
(v. leforgatva) a sík-
beli szerkesztések is elvégezhetők lesznek c szerint.
MERŐLEGES VETÍTÉS,
KÉTKÉPSÍKOS ÁBRÁZOLÁS
93
A merőleges vetítés definíciója
P
p egy rögzített sík:
képsík;
P tetszőleges pont;
vp : P Î vp ^ p
P'
P vetítősugara;
p P' = vp Ç p
vp P képe v. vetülete.
94
P
P, Q Î v ^ p;
P'=Q' P' = Q'
p
v
A merőleges vetítés egyértelmű,

de nem kölcsönösen egyértelmű leképezés.
95
s
v v ^ p vetítőegyenes v.
vetítősugár.
Képe v'= v Ç p
egyetlen pont.
s' v'
s ^ p vetítősík.
p Képe s'= s Ç p
egy egyenes.
Hasonlóan, a képsíkkal párhuzamos egyenest főegyenesnek,

a képsíkkal párhuzamos síkot fősíknak mondjuk.
96
e általános helyzetű
P (nem vetítő) egyenes
se e vP se : e Ě se ^ p
e vetítősíkja
P' e' = se Ç p
e'
egy egyenes,
p P Î e Ţ vP Ě se
Ţ P'Î e'
A merőleges vetítés egyenestartó (kivéve a vetítőegyenesek
esetét) és illeszkedéstartó (mindig!) leképezés.
97
e
se
e' e || f általános egyenesek
f Ţ se || sf Ţ e' || f '
sf
f'
p
A merőleges vetítés párhuzamosság-tartó leképezés

(kivéve most is a vetítőegyenesek esetét).
98
e A
e egy (irányított) általános
helyzetű egyenes,
P A, P, B Î e
e' Ţ A', P', B' Î e'
B A párhuzamos szelők
A' tételéből:
P' B'
p
|A'P'| : |P'B'| = |AP| : |PB|
A merőleges vetítés osztóviszonytartó

(egyenes mentén aránytartó) leképezés.
99
B e tetszőleges egyenes
e A, B Î e; j = (e, p)Đ
Ţ |A'B'| = |AB*| =
A j = |AB| cos j Ł |AB|,
B*
j |A'B'| = |AB| Ű j = 0
A' e' Ű e || p (e főegyenes)
p B'
Egy szakasz merőleges vetülete nem lehet hosszabb az

eredeti szakasznál. Hosszuk csakis akkor egyenlő,
ha a szakasz tartóegyenese főegyenes.
A merőleges vetítés nem távolságtartó, nem szögtartó,
és nem aránytartó
100
leképezés.
s Az AOBĐ derékszög,
C AO, OB || p
B O Ţ A'O'B'Đ is derékszög
Az AOCĐ az AOBĐ
elforgatottja AO körül
B' C' O'
Ţ AOCĐ is derékszög
A
A forgatás közben OB
p A' végig a s vetítősíkban
marad Ţ OC Ě s.
Ha egy derékszög egyik szára párhuzamos a képsíkkal,

akkor a derékszög merőleges vetülete is derékszög.
101
Ha a egy általános hely-
zetű (nem vetítő) sík
akkor a'= p.
e Ha létezik az sa = a Ç p
metszésvonal, akkor azt
a nyomvonalának
a
mondjuk;
f : f Ě a, f || p (f || sa)
e' f a egy fővonala;
f' e : e Ě a, e ^ f (e ^ sa)
p=a' s a
a egy esésvonala;
e ^ f és f || p Ţ e' ^ f '
(a, p)Đ = (e, e')Đ
Egy általános helyzetű sík merőleges
102
vetülete a teljes képsík.
j || p fősík
Y j merőleges vetítése p-re
párhuzamos eltolás
j (egybevágóság)
Y Ě j Ţ Y' @ Y
Y'
p
Fősíkra illeszkedő alakzat merőleges vetülete egybevágó

az eredeti alakzattal.
103
A kétképsíkos ábrázolás
p1 ^ p2 rögzített képsíkok
p2 képsíkrendszert
P" alkotnak: I. és II. képsík
v2 x12= p1 Ç p2 a képsíkrend-
sp P 2 r
szer tengelye.
v1 P12 v1 és v2 a P pont I. és II.
x12 vetítősugara
r1 P' és P" a P pont I. és II.
P' r1
p képe
P' 1
r1 és r2 a P pont I. és II.
rendezője
v1 és v2 valamint r1 és r2
téglalapot alkotnak
sp-ben, P vetítősíkjában
104
Végül p1-et x12 körül 90°-kal elforgatva p1-et és p2-t egyesítjük
A kétképsíkos ábrázolást
Monge-féle ábrázolásnak
is szokás nevezni
GASPARD MONGE
(1746 – 1818)
francia matematikus,
„az ábrázoló geometria atyja”
105
TÉRELEMEK ÁBRÁZOLÁSA,
ILLESZKEDÉSI FELADATOK,
LÁTHATÓSÁG
106
e" Az egyenes ábrázolása
P" f"1
f"2
x12 x12 x12

f'1
f'2
P'
e'
e általános egyenes; f1 || p1 I. főegyenes: f2 || p2 II. főegyenes:
pont felvétele: f1" || x12 f2' || x12
PÎe, P" adott, ? P'
v"2
v"1
g"
A"
x12 x12 x12
A' v'1 v'2

g' (AÎv1)
g || p1 és g || p2 mindkét v1 ^ p1 I. vetítőegyenes: v2 ^ p2 II. vetítőegyenes:
képsíkkal párhuzamos v1' egyetlen 107
pont v1" ^ x12 v2" egyetlen pont, v2' ^ x12
egyenes: g' ||g" ||x12 (spec. II. főegyenes is!) (spec. I. főegyenes is!)
A profilegyenes és kezelése
A" A" A" A"
P" P" P"
u"
u" u" u"
B" B" B" B"
B' x12 B' x12 s B' x12 s B' x12
u' B* u' B* u'
u'
P* P* P'
A' A' A* A' A* A'
|A'P'| : |P'B'| = |A"P"| : |P"B"| = B*B' a szelők iránya;
u = AB profilegyenes. P Î u, = |AP| : |PB| (osztóviszony-tartás). a P*-hoz tartozó szelő
Megadásához két pontja P" adott,
A* ş A'Îs tetsz. segédegyenes: kijelöli P'-t: P*P' ||B*B'.
(itt most A, B) szüséges. keressük P'-t.
|P*A*| = |P"A"|, |B*A*| = |B"A"|.
Néhány NEM LEHETSÉGES vetületpár

e" e" e" e"
x12 x12 x12 x12
e' e' e' e'

108
Metsző, párhuzamos és kitérő egyenespárok ábrázolása
a" P" e"
a" a"
p"
M" f"
e" b" b"
b"
v" q"
x12 x12 x12 x12 x12 x12
b' e'
b' e' a'
M' p' q'
a' P' a' f'
v' b'
M=aÇb P=eÇv a || b p || q
Ha két egyenes metszi egymást, ak- Ha két (nem vetítő helyzetű) Ha két egyenes kitérő, akkor vetüle-
kor az illeszkedéstartás miatt met- egyenes párhuzamos, akkor a teik egyik képen föllépő metszés-
széspontjuk vetülete mindkét egye- párhuzamosság-tartás alap- pontja csak "látszólagos" metszés-
nes vetületére illeszkedik. A met- ján a vetületeik is párhuza- pont lehet, amelynek másik képe a két
széspont két képének pedig egy mosak, vagy egybeesnek. Ha egyenes vetületén különböző pontok-
rendezőn kell lennie. az egyenesek nem profil- hoz vezet.
a és b általános helyzetű egyene- egyenesek, az állítás meg is Az a és b kitérő egyenesk vetületei
sek az M pontban metszik egymást. fordítható: két egyenes pár- mindkét képen metszik egymást, de
Hasonlóan, az általános helyzetű huzamos, ha vetületeik mind- ezek a metszéspontok különböző ren-
e egyenes P-ben metszi a v I. vetí- két képen párhuzamosak. dezőkön vannak.
tő egyenest. Az e és f kitérő egyenesek vetületei
További speciális esetek adódnak csak a II. képen metszik egymást, de
például akkor, ha az egyik, vagy ennek a pontnak a rendezője az egye-
akár mindkettő egyenes profilegye- 109 nesek I. képén különböző pontokat je-
nes. löl ki.
A sík ábrázolása
P" s"2 s"1
Q"
r"
x12 x12 x12
P' r'
s'2 s'1 Q'
s2 II. vetítősík, s2^p2: s1 I. vetítősík, s1 ^ p1: r profilsík (egyszerre I.
s2" egy egyenes, s1' egy egyenes, és II. vetítősík), r ^ x12:
s2' a teljes I. képsík s1" a teljes II. képsík r' ş r" egy rendező
(ált. nem jelöljük), PÎs2 (ált. nem jelöljük), Q Î s1 irányú egyenes
a"1 b"2
a" M" a
b b"1
a"2
x12 x12 x12
M' b'2
a' a a'2 b
a'1 b'1
a általános sík. Vetületei Sík ábrázolása metsző Sík ábrázolása párhuzamos
a' (a teljes I. képsík) és egyenespárral: a = [a1, a2] egyenespárral: b = [b1, b2].
a" (a teljes II. képsík) 110
nem határozzák meg.
Síkra illeszkedő egyenes ábrázolása
e"1
M" l" C" C"
a A"1
a"1 A" A"
f1" f1"
A"2
a"2 B" B"

x12 l' x12 B' x12 B'
A'1 a'1 f1' f1'
C' C'
M' a e'1
A'2
a'2 A' A'
Keressük az a síkra Az [A, B, C] sík A-n áthaladó Az [A, B, C] sík B-n áthaladó
illeszkedő l egyenest, f1 I. fővonalának felvétele. e1 I. esésvonalának felvétele.
ha l" adott: (f1" || x12) (e1'^ f1')
l Ě a = [a1, a2].
111
Síkra illeszkedő pont ábrázolása
a"1 s" a" s" a"
1 1
A"1 A"1
a"2 a"2 a"2
a a a
A"2 A"2
P" P" P"
x12 x12 x12

P'
a'2 A'2 a'2 A'2 a'2
a a a
a'1 A'1 a'1 A'1 a'1
s' s'
Keressük az a síkra illesz- s tetszőleges P-n áthaladó, Mivel P Î s,

kedő P pontot, ha P" adott. a-ra illeszkedő segédegyenes: P' rendezővel adódik.
P Î a = [a1, a2], P Î s Ě a.
112
keressük P'-t.
Fedő pontpárok, láthatóság
Megállapodás: A"
A" az I. kép felülnézet;
a II. kép elölnézet. a"
v"1 S"
S"şT"şv"2 T"
b"
B" B"
x12 x12 A' x12

T' b' T'
B'
A'şB'şv'1 v'2
a'
S' S'
v1 I. vetítőegyenes, v2 II. vetítőegyenes, a és b kitérő egyenesek. A Î a,

A, B Î v1. Ekkor A és B S, T Î v2. Ekkor S és T B Î b I. fedő pontpár; A eltakarja
I. fedő pontpárt alkot. II. fedő pontpárt alkot. B-t, így a és b I. képen fellépő lát-
A eltakarja B-t, mert ma- S eltakarja T-t, mert közelebb szólagos metszéspontjánál a elta-
gasabban van, ill. mert a van, ill. mert I. rendezője karja b-t. Hasonlóan, S Î a, T Î b
II. rendezője hosszabb. hosszabb.
113 II. fedő pontpár, így S fedi T-t, te-
hát elölnézetben a eltakarja b-t.
EGYENES ÉS SÍK DÖFÉSPONTJA,
SÍKOK METSZÉSVONALA
114
Egyenes és sík metszéspontjának ábrázolásmódtól
független szerkesztése (térgeometriai megoldás)
Keressük a D = e Ç a
döféspontot.
s: e Ě s tetszőleges
alkalmas segédsík;
s e m = s Ç a; a két sík
metszésvonala;
D D = e Ç m metszéspont
a m s-ban megkereshető.
Állítás: D = e Ç a.
115
Két sík metszésvonalának szerkesztése
Keressük az m = a Ç b
metszésvonalat.
a1, a2 Ě a két egyenes;

a A1 = a1 Ç b, A2 = a2 Ç b,
a2 m A1 ą A2 Ţ m = A1A2.
A2
a1
B Vagy a1 Ě a, b Ě b
b A1 b két egyenes;
A1 = a1 Ç b, B = a Ç b,
A1 ą B Ţ m = A1B.
116
Egyenes és vetítősík döféspontja,
s"2 sík és vetítősík metszésvonala
a s"2 a s"2
D" a"1 A"1 a"1
e" A"2
m"
a"2 a"2
x12 x12 x12
a'1 a'1
e' A'1
a a
D'
A'2
a'2 m' a'2
Keressük az e egyenes Keressük az a = [a1, a2] általános helyzetű sík és
döféspontját a s2 a s2 II. vetítősík m = a Ç s2 metszésvonalát.
II. vetítősíkon. A1 = a1 Ç s2, A2 = a2 Ç s2, a két sík két közös pontja,
D" = e" Ç s2", D' Î e' amelyeknek II. képét közvetlenül látjuk,
rendezővel adódik I. képük pedig rendezővel adódik;
117
m = A1A2 a keresett metszésvonal.
Egyenes és sík döféspontja
C" C" s"2 C"
e" e" e"
D"
A" e A" e A" e
B" m" B" x m" B"

x12 x12 12
A' A' m' A' m'

e' e'
e e e
e'
B' B' B'
D'
C' C' C'

Keressük az e = [A, B, C] sík és az e egyenes D döféspontját.
Segédsíknak e II. vetítősíkját, s2-t választjuk, és megszerkesztjük
a két sík m = e Ç s2 metszésvonalának képeit.
Az I. képen s2-ben kijelölhetjük a D = e Ç m = e Ç e metszéspont
118
vetületét, és rendezővel megkeressük annak II. képét.
Feltüntettük a háromszöglemez és az egyenes láthatóságát is.
Két sík metszésvonala
a a a m"
e e e
E" E"
e" e" e"

a" F" a" a"
F"
x12 f" b" x12 f" b" x12 f" b"
f' f' f'
e' b' e' b' e' b'
F' F'
a a E' a E'
e a' e a' m' e a'
Keressük az a = [a, b] és e = [e, f] általános helyzetű síkok m = a Ç e metszésvonalát.

Megszerkesztjük az e sík e és f egyenesének a-val közös E = a Ç e és F = a Ç f pontjait.
A keresett metszésvonal az m = EF egyenes. A szerkesztést az m metszésvonal a-val és b-vel
119
közös pontjainál ellenőrizzük. Végül a síksávok láthatóságát is feltüntettük.
ÁTTÉRÉS ÚJ KÉPSÍK-
RENDSZERRE, EGYENS ÉS SÍK
TRANSZFORMÁLÁSA
120
p1 ^ p2 : I - II képsík-
p2 rendszer, tengelye:
P" x12= p1 Ç p2;
P''' p1 ^ p3 : I - III képsík-
P v2
p3 v3 r2 rendszer, tengelye:
r3 v1 x13= p1 Ç p3;
P12 x12 p1 közös képsík;
r1
P13 r1 p3 új képsík;
x13 P' p2 elmaradó képsík.
p1
A PP'P12P" téglalapban
r2 = v1, a PP'P13P'''
téglalapban pedig
r3 = v1, így r3 = r2.
Az új rendező előjeles 121
hossza megegyezik
az elmaradó rendező előjeles hosszával.
P"
P'''
P12 Q12 x12

P13
Q"
Q13 P'
Q'''
x13
Q'
Adott a P és Q pont két vetületével az I - II képsíkrendszerben,
és adott az I - III rendszer x13 tengelye. Keressük P és Q III. képét.
Az I - III rendszerben a rendezők merőlegesek x13-ra;
P új III. rendezőjének hossza megegyezik az elmaradó II. rendezővel: P13P''' = P12P";
Q új III. rendezőjének hossza megegyezik az elmaradó II. rendezővel: Q13Q''' = Q12Q";
Ha az elmaradó rendezők ellentétes irányításúak, akkor az új rendezők is ilyenek.
122
A" f1" B"
x12
A'''şB'''şf'''
1
B'
f1' x13
A'
Adott az f1 I. főegyenes (f1" || x12). Keressük az I - III képsíkrendszer x13 tengelyét úgy,
hogy f1 III. vetítőegyenes legyen.
x13 ^ f1': Ekkor az I - III rendszerben f1 minden pontjának rendezője egybeesik f1'-vel,
továbbá f1" minden pontjának elmaradó II. rendezője egyforma hosszúságú,
így f1''' egyetlen pontnak adódik. Tehát f1 III. vetítőegyenes.
123
A"
e"
B"
x12 AIVşBIVşeIV
B'
e'
A'
x34
B'''
x13
e'''
A'''
Adott az általános helyzetű e egyenes. Keressük az I - III képsíkrendszer
x13 tengelyét úgy, hogy e III. főegyenes legyen. Ezt követően pedig adjuk meg
a III - IV rendszer x34 tengelyét úgy, hogy e IV. vetítőegyenes legyen.
III. képsíknak az e egyenes I. vetítősíkjával párhuzamos síkot választunk: x13 || e'.
Ekkor e || p3, tehát e III. főegyenes. Ezután alkalmazható a főegyenes vetítőegyenessé
transzformálásának szabálya: x34 124
^ e''', így e IV. vetítőegyenes lesz.
AIV IV
C" f1 Adott az általános helyzetű a
a
sík. Keressük az I - III kép-
síkrendszer x13 tengelyét úgy,
hogy a III. vetítősík legyen.
IV
C Ezt követően pedig adjuk
f"1 meg a III - IV rendszer x34
B" tengelyét úgy, hogy a IV. fő-
sík legyen.
a
Ha a egy f1 I. fővonalát
A"
x12 vetítőegyenessé transzfor-
máljuk, akkor a tartalmaz
BIV egy p3-ra merőleges egye-
nest, így a ^ p3 III. vetítősík
a''' x34 lesz: x13 ^ f1'.
A'''
f'''şB'''
1 Ha p4 || a, akkor p4 ^ p3, így
C''' képsíkrendszert alkotnak,
B' amelyben a IV. fősík. Ekkor
az a-ra illeszkedő alakzatok
egybevágóak a IV. képükkel.
A' a Például AIVBIVCIVD @ ABCD,
x13 így valódi méretükben látha-
tók az oldalhosszak és a szö-
f'1 125 gek is.
C'
POLIÉDER-FELÜLET METSZETE
SÍKKAL ÉS EGYENESSEL
126
– A poliéder-felület (teljes) síkkal alkotott metszésvonala a metszetpoligon.
– A metszetpoligon csúcsai a poliéder éleinek a metsző síkon lévő döféspontjai.
– A metszetpoligon élei illeszkednek a lapsíkok és a metsző sík metszésvonalaira.
– Konvex lapú test esetében, a metszetpoligon két csúcsát pontosan akkor köti
össze egy él, ha a testnek van olyan lapja,
127 amely mindkét csúcsot tartalmazza.
M" M" M"
s" s" s"
1" 1"
2" 2"
3" 3"
4" 4"
A" B" D" C" A" B" D" C" A" B" D" C"
D' D' D'
A' A' 3' A' 3'
M' 1' M' 1' M'
C' 2' 4' C' 2' 4' C'
B' B' B'

Az I. képsíkon álló ABCDM szabályos négyoldalú gúla, és a s II. vetítősík metszetének szerkesztése.
1. Előállítjuk a poligon csúcsait, a test éleinek s-val alkotott metszéspontjait.
2. Megrajzoljuk az éleket: két csúcsot összekötünk, ha a testnek van olyan lapja, amely mindkét csúcsot
tartalmazza (ha nincs ilyen lap, akkor a két csúcs 128
nem köthető össze).
3. Feltüntetjük a láthatóságot: most feltételeztük, hogy a gúla s fölötti darabját eltávolítottuk.
e" A"X B"X C"X e" A"X B"X C"X e" A"X B"X C"X
s" s"
1" 1"
P"
2" 2"
Q"
3" 3"
A" B" C" A" B" C" A" B" C"
A' A' A'

C' C' C'
3' 3'
C'X 1' C'X 1' C'X
A'X A'X A'X
Q'
P'
e' B' e' B' e' B'
2' 2'
BX' BX' BX'
Az e egyenes döféspontjainak szerkesztése az ABCAXBXCX háromoldalú ferdehasáb felületén:
1. Elmetszük a test felületét az egyenes (pl.) II. vetítősíkjával, s-val (e Ě s): a metszetpoligon 123.
2. A metszetpoligon e-vel közös P és Q pontjai a keresett döféspontok.
129
3. Feltüntetjük a láthatóságot, feltéve, hogy a hasáb lemezből van, és véglapjait eltávolítottuk.
POLIÉDER-FELÜLETEK
ÁTHATÁSA
130
A két poliéder-felület metszésvonala a lappárok (mint síkidomok)
áthatási szakaszainak összessége.
Így a metszésvonal egymáshoz fűzött egyenes szakaszokból
álló térbeli sokszög, az úgynevezett áthatási poligon.
131
– Az áthatási poligon
csúcsait az egyik polié-
der (a gúla) éleinek és a
másik poliéder (a hasáb)
lapjainak döféspontjai,
továbbá a második po-
liéder (a hasáb) éleinek
és az első poliéder (a gú-
la) lapjainak döféspont-
jai alkotják.
– Két ilyen csúcs ponto-
san akkor köthető össze,
ha az összekötő szakaszt
mindkét test felülete tar-
talmazza.
– Konvex lapú testek esetén az áthatási poligon két csúcsát csakis akkor köti
össze a poligon egy éle, ha mindkét testnek van olyan lapja, amely a két csúcsot
tartalmazza.
– Két csúcs nem köthető össze, ha valamelyik testnek nincs olyan lapja, amely a
két csúcsot tartalmazza, és így az összekötő szakasz nem illeszkedik e test felüle-
tére. 132
MÉRETES
ALAPSZERKESZTÉSEK
133
1. Két pont távolsága,
Q AB távolság felmérése
Dh
j P j
A'B' Az AB szakasz A'B' vetületét
B
párhuzamosan eltoljuk úgy,
e hogy az A' végpont A-ba ke-
rüljön. Az így adódó AB* B
B* j A
Q' derékszögű háromszöget az
P' B' j AB szakasz (p képsíkra vo-
e' natkozó) különbségi három-
p A'
szögének nevezzük.
A függőleges befogó hossza Dh, az A és B végpontok p-től mért távolsá-
gának különbsége (ha p vízszintes, akkor A és B magasságkülönbsége).
A különbségi háromszög A-nál lévő szöge megegyezik a szakasz e tartó-
egyenesének a p képsíkkal bezárt j szögével. Ugyanazon egyenesre
illeszkedő szakaszok különbségi háromszögei
134
hasonlók.
A" A"
Dh
B" B"
x12
B'
B' B'''
A'
|
|AB
A'
| x13
| AB Dh
|A'B'| A'''
Az A és B pontok távolságának meghatározásához elkészítjük az AB szakasz (I. képsíkra
vonatkozó) különbségi háromszögét. A vízszintes befogó hossza A'B', a függőleges befogó hossza
pedig A és B magasságkülöbsge, amit a II. képről olvashatunk le.
A szerkesztés képsík-transzformációval is megoldható, ha AB-t főegyenessé transzformáljuk
(x13 || A'B', ill. azonos is lehet vele). Ekkor a szerkesztési
135
területen jön létre a különbségi háromszög.
e" e"
Q"
S"
Dh
P" P"
e' e'
Q'
S'
r r
P' P' r
P'S'
P'Q'
Keressük a P kezdőpontú e félegyenesre illeszkedő Q pontot, amelynek P-től mért távolsága r.
Kijelölünk egy (P-től különböző) tetszőleges S segédpontot a félegyenesen, és előállítjuk a PS sza-
kasz különbségi háromszögét.
PQ különbségi háromszöge ehhez hasonló, de átfogójának hossza r. Így az eredeti háromszög
átfogójának egyik végpontjából centrálisan nagyítunk (vagy kicsinyítünk).
Az új háromszög vízszintes befogója adja P' és 136
Q' távolságát. (A függőleges befogó hossza pedig
P és Q magasságkülönbsége.)
2. Egyenes és sík merőlegessége
s b • A merőleges vetítés tulajdonságai kö-
zött már szerepelt, hogy ha egy derék-
szög egyik szára párhuzamos a képsík-
O kal, akkor merőleges vetülete is derék-
szög.
• Fordítva, ha egy (a, b)Đ szög a szára a
b' a O' képsíkkal párhuzamos, és a szög (a', b')Đ
vetülete derékszög, akkor a b szár b'-t
p a' tartalmazó s veítősíkja merőleges a'-re
és így a vele párhuzamos a szárra is. A b
szár tehát az a szárra merőleges s síkban van, így (a, b)Đ derékszög.
• Így, ha egy szög egyik szára főegyenes, és a merőleges vetülete derék-
szög, akkor maga a szög is derékszög.
• Általánosabban összefoglalva: ha két (akár kitérő) egyenes közül az
egyik főegyenes, a másik pedig nem vetítőegyenes, akkor merőleges-
ségüknek szükséges és elégséges 137 feltétele, hogy merőleges vetületük
derékszöget alkosson.
n • Egy n egyenes pontosan
akkor merőleges egy a sík-
a1 ra, ha a-ban található két
egymást metsző a1 és a2
egyenes, amelyek mind-
ketten merőlegesek n-re:
a a2 a1 ^ n és a2 ^ n.
n az a sík egyik normálisa.
• Kétképsíkos ábrázolásban egy egyenes pontosan akkor merőleges egy
általános helyzetű síkra, ha I. képe merőleges a sík I. fővonalának I.
képére, és II. képe merőleges a sík II. fővonalának II. képére.
• Vetítősíkra merőleges egyenes olyan főegyenes, amelynek képe merő-
leges a sík képére. Az x12 tengellyel párhuzamos (de nem vetítő helyzetű)
sík normálisa pedig profilegyenes (szerkesztéséhez transzformáció
szükséges). 138
A" A''' d'''
r" r'''
f"1 a P"
h" d R" R'''
s" s'''
n"
f"2 Q"
B" B'''
f'1 x23
A' x12
n' s'
s'
d
a r' R'
Q' h'
f'2 P' B'
1. Keressük a P ponton áthaladó, n egyenesre merőleges a síkot. A sík fővonalait tudjuk fölvenni:
P' Î f1' ^ n', P" Î f2" ^ n" (P' Î f2', P" Î f1" a rendező irányra merőlegesek).
2. Keressük a Q ponton áthaladó h I. főegyenesre merőleges s síkot: s I. vetítősík és s' ^ h'.
3. Vegyük föl az AB profilegyenesre merőleges R ponton átfektetett d síkot. Az AB egyenest főegye-
nessé transzformálva (x23 || A"B") visszavezetjük a feladatot a 2. feladatban leírt esetre. d-t az r és s
párhuzamos egyenesekkel adtuk meg: d = [r, s]. 139
C" C" n" C"
a a f"2 a f"2
B" f"1 B" f"1 B"
A" P" A" P" A" P"

n'
B' B' B'
A' A' A'

f'2 f'2
a P' f'1 a P' f'1 a P'

C' C' C'
Szerkesszük meg az a = [A, B, C] síkra merőleges, a P ponton áthaladó n egyenes vetületeit.
Felvesszük a-nak egy I. és egy II. fővonalát, f1-et és f2-t.
Megrajzoljuk n vetületeit: P' Î n' ^ f1', P" Î n" ^ f2".
140
3. Sík leforgatása · Egy a sík leforgatása a p kép-
a síkkal párhuzamos helyzetbe
csakis egy fővonala (pl. f ) körül
történhet.
P · A sík egy P pontjának pályája
olyan kör, amelynek síkja f -re
(a) merőleges,
Dh f és O középpontja
j illeszkedik f -re.
P'O' O · A leforgatás különbségi három-
(P) szögében a p-vel párhuzamos
befogó P' és f ' távolsága, a p-re
merőleges befogó P és f magas-
f' ságkülönbsége, az átfogó pedig P
és f valódi távolsága.
P' O' (P)' · A háromszögben a p-vel pár-
huzamos befogónál lévő j szög
p az a és p síkok szöge.
· Az a sík pontjainak az f körüli leforgatáshoz tartozó különbségi háromszögei
hasonlók.
· P'(P)' ^ f ' (pont képét és leforgatottjának képét a tengely vetületére merőleges
egyenes köti össze); továbbá, |(P)'O'| =141|PO| a különbségi háromszög átfogója.
s" s"
P" P"
X" X"
f1" (s)" f1"
(X)" (P)"
P' (P)' P' (P)
X' (X)' X' (X)
f'1 f'1
A s II. vetítősíkot forgatjuk le f1 I. fővonala (egyben II: vetítőegyenes) körül.
1. Leforgatjuk a sík P pontját. A forgatás köríve II. fősíkra illeszkedik, amely merőleges f1-re.A körívet a
II. képen megrajzolhatjuk, kijelölve (P)"-t. Mivel P'(P)' e körív I. képe, így ez merőleges f1'-re.
Ha (X)' a leforgatott síkon végzett valamely szerkesztés eredménye, keressük X vetületeit. (X)"
kijelölése után a visszaforgatás körívével adódik X". Ekkor X rendezőjének ismeretében kapjuk X'-t
kihasználva, hogy X'(X)' merőleges f1'-re.
2. P leforgatásának közvetlenebb módja, ha kihasználjuk P'(P)' és f1' merőlegességét, valamint azt,
hogy (P)' és f1' távolsága megegyezik P" és f1" távolságával. (X)' visszaforgatásakor pedig figyelembe
vehetjük, hogy a (P)'(X)' egyenes f1'-vel közös pontja142 fix.
Megjegyezzük, hogy a leforgatás P'-vel azonos oldalra is történhet, a fent leírtakhoz teljesen hasonlóan.
P"
X"
Dh
f"
1
|Pf1
|=
Dh
|(P
)f1'|
P' j
f'1
X' |P'f'|
1
(X) (P)
Az a = [P, f1] (általános) síkot forgatjuk le f1 I. fővonala körül.
1. A különbségi háromszög megszerkesztésével előállítjuk P és f1 távolságát. A vízszintes befogó hossza
P' és f1' távolsága, a függőleges befogó pedig P és f1 magasságkülönbsége. A keresett távolság az átfogó
hossza. Ez lesz (P) és f1' távolsága, amit az f1'-re merőleges egyenesre (a leforgatási körív képére) kell
felmérni.
2. A leforgatott síkon végzett valamely szerkesztés eredményeként adódó (X) pont vetületeit keressük.
A (P)(X) egyenes f1 forgástengellyel közös pontja a forgatás során helyben marad. Ezt P-vel összekötve a
PX egyenest kapjuk (mindkét képen). Ezen már X kijelölhető (előbb X', majd X"). Szükség eseten az X
143
leforgatásához tartozó különbségi háromszög is használható, amely P-éhez hasonló.
C" C" C"
Dh
B" B" M" B"
A" f1" A" f1" A"

B' B' B'
C' C' C'
(B) M' (B)
A' A' A' (M)

(A) (A)
f1' f1'
|(C
Dh
)f '1
|
|C'f1'| (C) (C)

Szerkesszük meg az ABC háromszög M magasságpontjának vetületeit.
1. Fölvesszük a háromszög síkjának f1 fővonalát A-n keresztül. és a háromszög síkját (a háromszöggel
együtt) leforgatjuk körülötte.
2. A leforgatott háromszögben megrajzolhajuk a magasságvonalakat, amelyeknek metszéspontjaként
kapjuk az (M) magasságpont. Ezt például a (C)(M) magasságvonal egyenesének segítsgével vissza-
forgatjuk, előállítva a keresett M' és M" vetületeket.144
P 1. Merőleges affinitás
lÎR · Adott a l valós szám és a sík t egyenese. A sík egy
PP' ^ t tetszőleges P pontjához hozzárendeljük P'-t az alábbi
módon: Jelölje T a P-ből t-re bocsátott merőleges talp-
T t pontját. Legyen P' a PT egyenesnek az a pontja, amelyre
P'T = lPT
(előjelesen) P'T = lPT teljesül (a távolságokat előjelesen értve).
P' A sík így értelmezett önmagára való leképezését a t ten-
P gelyű l arárányú merőleges tengelyes affinitásnak
l= –1 nevezzük.
· Speciálisan:
tengelyes T t l = 1 esetén identikus leképezés;
tükrözés l = 0 esetén merőleges vetítés t-re (a sík képe t);
P' l = –1 esetén t-re vonatkozó tengelyes tükrözés.
l<0 P · Továbbá:
R l > 0 esetén orientáció (körüljárás) tartó,
Q pont és képe a tengelynek ugyanazon
Q' t oldalára esik;
R' 145
P' l < 0 esetén orientáció váltó,
P f · Egyenestartó és illeszkedéstartó. A tengely pontjai
e fixek. Ha egy e egyenes metszi a t tengelyt egy T pont-
ban, akkor e' is metszi t-t, mégpedig éppen T-ben.
T
t · Párhuzamosság-tartó. Speciálisan, ha egy egyenes
párhuzamos t-vel, akkor képe is párhuzamos vele.
e' f'
P'
A e · Osztóviszonytartó.
P · Nem aránytartó és nem szögtató. Kivéve a l = ±1
B esetet, amikor is egybevágóság (identitás vagy tükrö-
zés), tehát távolság- és szögtartó.
t
B' Megjegyzés: Sík leforgatásakor a leforgatott kép és az I.
P' kép kapcsolata is merőleges tengelyes affinitás, amely-
A' e'
(P) l = –cos j
nek tengelye f1', aránya pedig l = ±cos j, ahol j a lefor-
gatott sík és a p1 képsík hajlásszöge (a különbségi há-
romszög p1-gyel párhuzamos befogóján lévő szög):
f'1
P' P'f1' = l(P)f1. 146
ELLIPSZIS, HIPERBOLA,
ÉS PARABOLA
147
1. Az ellipszis
Adottak a síkon az F1 és az F2 pontok (fóku-
B1 szok) valamint a 2a távolság úgy, hogy 2c =
P
= |F1F2| < 2a teljesüljön. Ellipszisnek ne-
v1 v2 vezzük a sík azon P pontjainak halmazát,
c amelyekre fennáll a |PF1| + |PF2| = 2a
C1 F1 O F2 C2egyenlőség (a v1 = PF1 és v2 = PF2 szakaszok
a b a a P pont vezérsugarai).
Szimmetriák: az F1F2 egyenesre (a nagy-
B2 tengely egyenesére) és az F1F2 szakasz fele-
2a ző merőlegesére (a kistengely egyenesére)
vonatkozó tengelyes szimmetriák, és e két
2 2 2
b +c =a egyenes O metszéspontjára (a középpontra)
vonatkozó centrális szimmetria.
A szimmetriatengelyekre illeszkedő pontok a C1 és C2 csúcspontok vagy
nagytengely végpontok (|OC1| = |OC2| = a), továbbá a B1 és B2 kistengely vég-
pontok (|OB1| = |OB2| = b, |F1Bi| = |F2Bi| = a, i = 1, 2). A tengelyvégpontokhoz
tartozó érintő merőleges a tengely egyenesére.
Állítás: Az ellipszis egy P pontjához tartozó érintője felezi a ponthoz tartozó v1 és
148
v2 vezérsugarak külső szögét.
Ellipszispontok és érintők szerkesztése
B1 B1
N 2 2
v1 v 1 1
2
N+
C1 F1 v1 O v2 F2 C2 C1 F1 1 2 O F2 C2
a b a
1 1
B2 2 B2 2
2a
Legyenek adottak az ellipszis F1 és F2 fókuszai, valamint a 2a > |F1F2| távolság.
· Az F1F2 egyenesen O-tól a távolságra kijelöljük a C1 és C2 csúcspontokat.
· Az F1F2 szakasz felező merőlegesén a fókuszoktól a távolságra adódnak a kis-
tengely B1 és B2 végpontjai.
· Ha a 2a hosszúságú C1C2 szakaszt egy F1 és O közé eső N+ ponttal két részre
osztjuk, akkor a létrejövő, rendre v1 és v2 hosszúságú N+C1 és N+C2 szakaszok
(v1 + v2 = 2a miatt) egy, az ellipszisre illeszkedő (megfelelő) N pont vezérsugarai.
· N+-hez hasonlóan további osztópontok is felvehetők F1-től O felé haladva nö-
vekvő közökkel. Mindegyikhez megszerkeszthetjük a megfelelő ellipszispon-
149
tokat, amelyek a szimmetriák miatt négyesével adódnak. A szimmetriákat az
érintők szerkesztése során is kihasználhatjuk.
Az ellipszis egyenlete
y 2 2 2
B1 |C1C2| = 2a; |F1F2| = 2c; b = a – c
P
F1(–c, 0); F2(c, 0); P(x, y)
|F1P| = Ö(x + c)2 + y2
C1 F1 O F2 C2 x 2
|F2P| = Ö(x – c) + y
2
F1P + F2P = 2a
B2
Ö(x + c)2 + y2 + Ö(x – c)2 + y2 = 2a
2 2 2 2
Ö(x + c) + y = 2a – Ö(x – c) + y
2 2 2 2 2 2 2 2 2
(x + 2xc + c ) + y = 4a – 4aÖ(x – c) + y + (x – 2xc + c ) + y
aÖ(x – c)2 + y2 = a2 – xc
2 2 2 2 2 4 2 2 2
a (x – 2xc + c ) + a y = a – 2a xc + x c
(a2 – c2)x2 + a2y2 = a2(a2 – c2)
2 2
x2 y2 (x – u) (y – v)
2 + 2 = 1, illetve K(u, v) középponttal:
150 2 + 2 =1
a b a b
y Az ellipszográf elve, papírcsík szerkesztés
K Az a + b hosszúságú KL egyenes szakasz úgy mozog a
koordinátarendszerben, hogy mozgása közben K és L
a végpontjai rendre az x ill. y tengelyen maradnak. Vizs-
gáljuk, milyen pályán mozog eközben a szakaszt a és b
B P(x, y) hosszúságú darabokra osztó P pont.
x A megjelölt hasonló derékszögű háromszögekből:
y b 2
x Öb2 – y2 , majd négyzetre emelve: x y2
L C x a= + =1
O b a2 b2
Láthatjuk tehát, hogy a P pont egy origó középpontú a, b féltengelyű ellipszis
pályán mozog (a = |OC|, b = |OB|). Ez az ellipszográf elve (ill. az ún. papírcsík
szerkesztés).
Feladat: Adott egy ellipszis C1C2 nagytengelye és azon kívül egy P pontja. Állít-
suk elő a B1B2 kistengelyt.
Megoldás a papírcsík szerkesztés megfordítása alapján: B1B2 egyenese a C1C2
szakasz felező merőlegese. P köré körívet rajzolunk a = |C1C2| / 2 sugárral. Ez a
kör a B1B2 egyenesből (P oldalán) kimetszi a K pontot, a KP egyenes pedig C1C2-
ből az L pontot. A fél kistengely hossza a151PL távolság: b = |B1B2| / 2 = PL. Ezt kell
felmérni a középponttól (a tengelyek metszéspontjától) B1 és B2 kijelöléséhez.
A kör affin képe ellipszis
y B1 Adott a t tengelyű l arányú merőleges affinitás,
P(x, y) és a K középpontú r sugarú kör. Keressük a kör
r képét.
Koordinátarendszert rögzítünk a síkon úgy, hogy
C1 K(u, v) C2 annak x tengelye egybeessen t-vel. Tekintjük a
kör egy P pontját. Ennek koordinátáira az alábbi
egyenlet teljesül:
B2
T x=t (x – u)2 + (y – v)2 = r2
O B'2
Az affinitás definíciója szerint |P'T| = l|PT|, így
K'(u', v') P' koordinátai az x' = x és y' = ly kifejezé-
C'1 a C'2
b sekkel adódnak. Fordítva, P koordinátái is ki-
P'(x', y') fejezhetők P'-éből: x = x', y = y'/l. Ezt a kör
B'1 egyenletébe helyettesítve:
2 2 2 (x' – u)2 (y' – lv)2
(x' – u) + (y'/l – v) = r , amiből az + =1
r2 (lr)2
egyenlet adódik. Ez pedig a K' középpontú (u' = u, v' = lv) ellipszis egyenlete,
amelynek x-szel párhuzamos féltengelye 152
(|l| < 1 esetén fél nagytengelye) a = r,
míg y tengellyel párhuzamos féltengelye (fél kistengelye) b = |l|r.
R Konjugált átmérőpár
P Az ellipszis (spec. a kör) két átmérőjét konjugált
átmérőpárnak nevezzük, ha az egyik átmérő vég-
pontjaihoz tartozó érintők párhuzamosak a másik
átmérővel, és a második átmérő végpontjaihoz tar-
tozó érintők párhuzamosak az első átmérővel.
Q A kör konjugált átmérőpárjai a merőleges átmérő-
t S párok.
S' Q' A párhuzamosságtartás miatt a kör (vagy egy ellip-
szis) konjugált átmérőpárjának affin képe a kép-
ellipszis egy konjugált átmérőpárja.
Rytz-szerkesztés. Adott egy ellipszis X1X2, Y1Y2
P' R' konjugált átmérőpárja. Keressük a C1C2, B1B2 ten-
V
gelyeit. Az OX1 átmérőt O körül 90°-kal elforgatva
X1 OX1 adódik. Az X1Y1 szakasz F felezőpontja körül
X1 B1 a F O-n áthaladó kört rajzolunk, amely az X1Y1 egye-
nest az U és V pontokban metszi (U az X1X2, Y1Y2
b Y1 átmérők hegyesszögű tartományába esik). Ekkor
O b U OU a nagytengely egyenese, és a = |OC1| = |VY1|; a
a C1 kistengely egyenese pedig OV, és b = |OB1| =
Y2 153
X2 = |UY1|.
P Kétkörös szerkesztés
Ha adottak az ellipszis tengelyei, megrajzoljuk a
főkört – a nagytengely Thalész-körét (sugara a)
B P P' – és a mellékkört – a kistengely Thalész-körét
(sugara b). P a főkör egy tetszőleges pontja. Az
b OP sugár P-ban metszi a mellékkört. P-ben
merőlegest állítunk az OC nagytengelyre, P-ban
pedig az OB kistengelyre. Ekkor e két egyenes P'
O T a C metszéspontja illeszkedik az ellipszisre.
Ugyanis OT és PP' az OPT szög szárainak pár-
P huzamos szelői, így |P'T| / |PT| = |PO| / |PO| =
Q = b/a = l állandó, vagyis P' a P pont OC tengely-
P'
Q' re vonatkozó l arányú affin képe.
A főkör további pontjaiból kiindulva tetszőle-
gesen sok ellipszispont megszerkeszthető.
Célszerű a főkör egymásra merőleges (konju-
gált) OP és OQ átmérőpárjaiból kiindulni. Ekkor
a kapott átmérők konjugáltságából egyszerűen
adódnak154az érintők is.
a1 y a2 2. A hiperbola
2a < |F1F2|; {P : ||PF1| – |PF2|| = 2a}.
2a 2 2 F , F : fókuszok, |F F | = 2c fókusztáv.;
1 2 1 2
B1
C1, C2: csúcsok, |C1C2| = 2a valós tengely;
P 1
B1, B2: képzetes tengely, |B1B2| = 2b;
v1 c b v2 C1C2, B1B2 szimmetriatengelyek;
a x O szimmetriacentrum, középpont.
2 1 F1 C1 O C2 F2 v1 = PF1 és v2 = PF2 szakaszok P vezérsu-
garai. P-ben az érintő belülről felezi v1, és
1 1 v2 szögét. Az a1, a2 aszimptotáknak a
B2 csúcsérintőkkel alkotott metszéspontja il-
leszkedik az F1F2 szakasz Thalész-körére.
2 2
a2 + b2 = c2
(x2 / a2) – (y2 / b2) = 1 a görbe,
y = ± bx/a az aszimptoták egyenlete.
Hiperbola pontok szerkesztéséhez a valós tengelyen a fókusztól kifelé haladva
növekvő közökkel veszünk föl osztópontokat (1, 2, Ľ). Az ezekhez tartozó
görbepontok vezérsugarainak hossza az osztópont és a csúcspontok távolsága.
Például v1 = 1C1 és v2 = 1C2; a görbe 155
megfelelő pontjai négyesével adódnak.
y 3. A parabola
{P : |PF| = |Pd|}. F a fókusz, d a direk-
trix, |Fd| = |FD| = p a paraméter.
A C csúcspont felezi az FD szakaszt;
FD egyenes a szimmetriatengely,
P v 2 2 a d-re merőleges egyenesek az átmérők.
P-ben az érintő felezi a v = FP vezérsu-
1 F 1 1 gár és a direktrixre bocsátott PT merőle-
ges szögét.
C p x
y = x2 / 2p
T D d
Parabola pontok szerkesztéséhez a tengelyen a csúcsponttól indulva a tengely
irányában haladva növekvő közökkel veszünk föl osztópontokat (1, 2, Ľ). Az
ezekhez tartozó görbepontok vezérsugarainak hossza D és az osztópont távolsá-
ga lesz (pl. v = D2). F körül ezzel a sugárral körívezve metszhetjük ki az osztó-
ponton áthaladó d-vel párhuzamos szelő egyeneséből a görbe megfelelő pontjait.
156
KÖRÁBRÁZOLÁS
157
3. A kör merőleges vetülete, körábrázolás
A leforgatott kép és a
a
vetület merőleges affin
kapcsolatban van, így a
A kör merőleges vetülete
D ellipszis.
f
e (A) (a) A képellipszis A'B' nagy-
tengelye a kör f fővonal-
C (f ) ra illeszkedő AB átmé-
(C) (D)
rőjének vetülete. Hossza
(e)
B megegyezik a kör átmé-
rőjével: A'B' = AB.
h
(B) (A)' A képellipszis C'D' kis-
A' tengelye pedig az e esés-
f' (f )' vonalra illeszkedő CD
D' C' (C)' (D)' átmérő képe. Hossza:
e' (e)'
C'D' = CD × cos j,
ahol j a kör a síkjának a
p B' h' (B)' 158
képsíkkal bezárt szöge.
A körábrázolás lépései
A kör ábrázolásához ismerni kell:

• a kör középpontját,
• a kör sugarát,
• a kör síkját.
Egy feladat megoldása során ezek explicit előállítása az első feladat, amely álta-
lában a kör síkjának leforgatását igényli.
Kétképsíkos ábrázolásban a szerkesztés során elő kell állítani az alábbi, úgyneve-

zett lényeges átmérők mindkét képét a végpontjaikhoz tartozó érintőkkel együtt:
• az I. képellipszis nagytengelyére képeződő átmérőt,
• az I. képellipszis kistengelyére képeződő átmérőt,
• a II. képellipszis nagytengelyére képeződő átmérőt,
• a II. képellipszis kistengelyére képeződő átmérőt,
• a szélső pontokat tartalmazó átmérőt.
Végül a lényeges átmérők, valamint a feladatban megadott görbepontok és érin-

tők figyelembevételével (görbevonalzó segítségével) meg kell rajzolni a kép-
159
ellipsziseket.
r Q" r Q" r
r r
f"1 a f"1 a f"1 a
O" A" O" B" A" O" B"
r r
P" P"
f"2 f"2 f"2
r B' r B'
f'2 a f'2 a f'2 a
O' P' r O' Q' P' r O' Q'
A' A'
f'1 f'1 f'1
Ábrázoljuk az a = [f1, f2] (fővonalaival adott) síkra illeszkedő, O középpontú r sugarú kört.
1. Kijelöljök a fővonalakra illeszkedő átmérőket. Az f1 egyenesre illeszkedő AB átmérő az I. képen nem
rövidül: A'O' = B'O' = r. A végpontok II. képe rendezővel adódik. Hasonló módon, az f2 egyenesen P"O" =
Q"O" = r, és az I. képeket rendezőkkel kapjuk.
2. Mivel AB az I. PQ pedig a II. képellipszis nagytengelye, ezért a végpontokhoz tartozó érintők rendre
az a sík f1 ill. f2 fővonalára merőleges, I. ill. II. esésvonalakra
160 illeszkednek.
e"1 e e
C" "1 C" "1
Q" r Q" r Q" r
r r R" r R" r
b2 b2
f"1 a f"1 a f"1 a
A" O" B" A" O" B" A" O" B"
r b2 r b2 r b2
e2" S" e2" S" e2"
P" P" P"
D" D"
f"2 f"2 f"2
e'2 S' e'2 S' e'2
B' r D' B' D' B'
r r r
f'2 a f'2 b1 a f'2 b1 a
P' r O' Q' P' r O' Q' P' r O' Q'
b1 b1 b1
e'1 C' e'1 C' e'1
A' A' A'
f'1 f'1 R' f'1 R'
3. Az előbbi érintőkkel párhuzamosan, az O középponton át fölvesszük az e1 és e2 esésvonalakat is.
Ezekre illeszkednek a kistengelyekre képeződő átmérők.
4. A kistengelyek végpontjait a papírcsík szerkesztés alkalmazásával kapjuk. Az I. képen az AB nagy-
tengely és az ellipszis P pontja alapján dolgoztunk, a II. képen pedig a PQ nagytengelyből és az A pont-
ból kiindulva végeztük el a szerkesztést. A kapott C, D, ill. R, S pontokat rendező jelöli ki az e1 és e2 egye-
nesek II. ill. I. képén. 161
5. A C és D pontban f1-gyel, az R és S pontban pedig f2-vel párhuzamos az érintő. Végül megrajzoljuk a
görbe képeit.
AXONOMETRIKUS ÁBRÁZOLÁS
162
Az axonometrikus ábrázolás lényege, hogy az alakzatokat a hozzájuk rögzített
térbeli derékszögű koordinátarendszerrel együtt vetítjük a képsíkra (axono-
metrikus képsík). Ha a vetítősugarak a képsíkra merőlegesek, ortogonális vagy
merőleges axonometriáról beszélünk.
Az egységszakasz hossza: e. z e Pz z
e rövidült hossza a tengelyeken: P'''
ex = O1x , ey = O1y , ez = O1z . P"
A tengely irányú rövidülések: P P
qx = ex / e,ü
qy = ey / e,ý qx2+ qy2+ qz2 = 2 1z
qz = ez / e. ţ
P pont x, y, z koordinátái: O 1 O
x = OPx / qx , x 1x y
y x P y
x
y = OPy / qy , Py
z = OPz / qz . P' P'
Pont ábrázolása axonometrikus képével (P-vel) és valamelyik koordinátasíkon
lévő merőleges vetületével (pl. P'-vel) történik. Ezek meghatározzák a pont ko-
ordináta-téglatestjét, aminek csúcsai kijelölik P koordinátapontjait (Px , Py , Pz ),
és ezek révén – a rövidülések ismeretében
163
– P koordinátáit. Létrejönnek továbbá
a pont többi koordiátasíkon lévő vetületei is.
1. Ortogonális axonometriában a tengelykereszt képe nem teljesen tetszőle-
ges: bármely tengely vetülete a másik két tengely vetülete által meghatározott
tompaszögű tartományba esik.
z z
b a
g y x y
x b a
felülnézeti axonometria alulnézeti axonometria

a, b, g a, b hegyesszögek,
tompaszögek g = a + b tompaszög
164
Ortogonális axonometriában a tengelykereszt képe meghatározza a tengely-
irányú (és ezáltal bármely más irányú) rövidüléseket is.
z z z
[z]
[1z ]
e
e [O]
1z 1z
ez
O (y) O O
(x) 1x 1y 1x 1y 1x 1y
ex ey ex ey
x y x y x y
(1x ) e e (1y ) egységkocka
(O)
Egy koordinátasík fővonalának képe merőleges a harmadik koordinátatengely
vetületére. (Ugyanis egy ilyen fővonal a térben párhuzamos az axonometrikus
képsíkkal, és – a koordinátasík többi egyenesével együtt – merőleges a harmadik
koordinátatengelyre.)
A koordinátasíkot egy fővonala körül leforgathatjuk. Mivel az x és y koordináta-
tengelyek a térben merőlegesek egymásra, így a leforgatott (O) origóból a
fővonal koordinátatengelyek közé eső 165 szakasza derékszögben látszik, tehát
illeszkedik e szakasz Thalész-körére.

ex z"
bx P"
e z y z
w P(u, v, w) x
x
v w P
x" y" wz
bx ex y' u
z' v
e v wz ux
vy ux x
u
y vy
P' y
by
P'
ey x'
Ha sok – koordinátáival adott – pontot kell ábrázolni, célszerű
z elkészíteni az ún. rövidülési szögeket. Ezek a koordinátatenge-
lyek képsíkkal bezárt bx , by , bz szögeinek a pótszögei.
bz Ha egy távolságot valamelyik koordinátatengelyre, vagy azzal
ez
párhuzamos egyenesre akarunk felmérni, akkor először a ten-
gelynek megfelelő szögszárra mérjük, majd leolvassuk a kapott
pont vízszintes szártól mért távolságát. Ez lesz a szakasz rövi-
dült hossza a tengelyirányú
166 egyenesen.
z z z
r r r
2
4
K K K
rx ry 3
O (x) O (y) 1O
K' rx K' ry rx K' ry
x y x r y x y
r
(O)
Ortogonális axonometriában adott a tengelykereszt vetülete, továbbá adott a
K pont és az r távolság. Ábrázoljuk az [x, y] koordinátasíkkal párhuzamos síkra
illeszkedő K középpontú r sugarú kört.
· Az [x, y] sík leforgatásával előállítjuk az r sugár x és y irányú rövidülését, az rx
és ry távolságokat.
· A K ponton keresztül megrajzoljuk a koordinátatengelyekkel párhuzamos át-
mérők egyenesét és K-tól mindkét irányban felmérjük az rx ill. ry távolságokat.
Így kapjuk a koordinátatengelyekkel párhuzamos 12 és 34 átmérőket. Ezek
167
konjugált átmérőpárt alkotnak, így az érintők is rögtön adódnak.
z z z
r r r r
2 C 2 C 2
4 4 b 4
K r Kb K
B A B A B A
3 3 3
1O 1O D 1O D
K' K' K'
x y x y x y
· A képellipszis nagytengelyére képeződődő AB átmérő a kör ([x, y]-nal párhu-
zamos) síkjának K-n áthaladó fővonalán van, így képe merőleges z vetületére.
Ezen az átmérőn nem lép fel rövidülés, tehát az A és B végpontok kijelöléséhez a
sugár r hosszát kell felmérni K-tól.
· A képellipszis kistengelyére képeződő CD átmérő a kör síkjának K-n áthaladó
esésvonalán van, így képe párhuzamos z vetületével. A fél kistengely b hosszát
pl. a ,,papírcsík” szerkesztés megfordításából adódó elven szerkeszthetjük meg.
A 2 pont körül r sugárral megrajzolt ívvel elmetszük a kistengely egyenesét.
A kapott pontot 2-vel összekötő egyenesen 2 és a nagytegelyen lévő metszéspont
közé eső szakasz hossza éppen b lesz, amit K-ból felmérve C és D adódik.
· Végül megkeressük z metszéspontját a168kör síkján, és feltüntetjük a láthatóságot.
Ortogonális axonometria tengelykeresztjének előállítása
a rövidülések adott arányához
z
2
k 2e le
x 2 2 2 y
ke me le
qx : qy : qz = k : l : m, ahol k, l, m adott természetes számok, amelyekre
teljesülnek a k 2 + l 2 > m 2, l 2 + m 2 > k 2, m 2 + k 2 > l 2 egyenlőtlenségek,
e pedig egy (tetszőlegesen) rögzített távolság egység.
Tipikus esetek:
Izometrikus: 1 : 1 : 1;
Dimetrikus: 1 : 2 : 2, 2 : 3 : 3, 1 : 3 : 3;
Trimetrikus: 4 : 5 : 6,
169 5 : 9 : 10, 6 : 7 : 8.
2. Klinogonális axonometria. Az alakzatokat továbbra is a hozzájuk rögzített
térbeli derékszögű koordinátarendszerrel együtt párhuzamos sugarakkal vetítjük
a képsíkra. Ha ezek a vetítősugarak nem merőlegesek a képsíkra, ferdeszögű v.
klinogonális axonometriáról beszélünk.
Pohlke tétele: A tengelykereszt és a tengelyeken fellépő rövidülések aránya
tetszőlegesen megadható. Mindig előállítható a térbeli derékszögű koordináta-
rendszernek egy alkalmas állása és a vetítősugarak iránya úgy, hogy képként az
adott tengelykeresztet kapjuk a rövidülések adott arányával. (KARL WILHELM
POLKE, német matematikus, 1810 – 1876.)
A tengelykereszt és a rövidülések arányának megválasztásában tehát nagy sza-
badsági fokunk van. Törekedni kell azonban a képiesség megőrzésére.
qx : qy : qz = 31 : 50 : 50 qx : qy : qz = 19 : 11 : 20
z z
y
az egységkocka képe:
y
x x
170
képies nem képies
Frontális axonometria: y ^ z
z a = 30°, 45°, 60°;
qx = 1/2, 2/3, 1;
qy = qz = 1;
a y (a = 45°, qx = 1: kavalier-perspektíva)
x
Horizontális axonometria v. katona-perspektíva: x ^ y
z a = 30°, 45°, 60°;
qx = qy = 1;
a qz = 1/2, 2/3, 1.
x (E hagyományos elnevezésekben szereplő "perspektíva"
y szó most nem a centális ábrázolásra utal.)
Konvencionális axonometria Izometrikus axonometria
z q = 1/2, q = q = 1; z a = b = 30°;
x y z
(közelítően egy nagyított qx = qy = qz = 1;
8 8 ortogonális kép) (nagyított ortogonális
1 a b kép)
y
7 x x y
171
z
z z z
y
x x x
x y y y
Ábrázoljuk az elölnézeti és felülnézeti képeivel adott alkatrészt katona-perspektívában:
a = 30°, qx = qy = qz = 1.
Mivel qx = qy = 1, továbbá az x és y tengelyek vetülete merőleges egymásra, ezért az
axonometrikus képsík párhuzamos (vagy egybeesik) az [x, y] koordinátasíkkal. Így az
alaprajz képe egybevágó a felülnézettel (pl. az [x, y] síkon lévő kör képe kör lesz). Ezért az
alaprazot, megfelelően elforgatva, egyszerűen átmásoljuk.
172 mérhetjük föl a z tengelyre.
Mivel qz = 1, az egyes szinteket is közvetlenül
Ezt követően elkészítjük a test éleinek struktúráját, majd feltüntetjük a láthatóságot.
FELÜLETEK ÁBRÁZOLÁSA
173
tP
ep P el tP
p4 p3 g
p5
p2 l3 l4
l2 l5
p1
l1
l0 p0
· Egy görbe pontjai mozgatás közben · A leíró görbe és a pályagörbe P-hez

egy felületet súrolnak. tartozó el és ep érintői kifeszítik a P-hez
· l a leíró görbe, amit mozgatunk, tartozó tP érintősíkot.
l = l0 , l1 , l2 , . . . ennek példányai. · Ha g egy P-n áthaladó felületi görbe,
· A mozgás során a leíró görbe pontjai amelynek P-hez tartozó érintője tP ,
pályagörbéket írnak le: p0 , p1 , p2 , . . . akkor tP illeszkedik tP-re.
· Minden (reguláris) P felületi ponton · Így egy (reguláris) felületi ponton át-
áthalad a leíró görbe egy példánya és haladó bármely két felületi görbe pont-
egy pályagörbe. beli érintői, ha azok léteznek és nem
174 esnek egybe, kifeszítik az érintősíkot.
p
t'K
K'
g' tK'
tK
K tK k'
g
k
· p rögzített képsík. Egy K felületi pontot (p-re vonatkozóan) kontúrpontnak

nevezünk, ha a felület K-hoz tartozó tK érintősíkja vetítősík. A K kontúrpont K'
vetületét képkörrajzi pontnak mondjuk. A kontúrpontok összessége általában
egy felületi görbét alkot, ez a k kontúrgörbe, aminek k' vetülete a képkörrajz.
· Ha egy g felületi görbe áthalad a K kontúrponton, akkor a görbe g' képének és a
k' képkörajznak a K'-höz tartozó érintője egybeesik. (Ugyanis, a g és a k térbeli
görbék K-hoz tartozó érintője a tK érintősíkban
175
van, ami egy vetítősík). Így g
láthatósága éppen K-ban változhat meg.
k" t" · Síkbeli görbét forgatva egy síkjára illesz-
s" kedő t egyenes, mint forgástengely körül,
a"
forgásfelületet kapunk. Most t-t I. vetítő-
egyenesnek választjuk.
· A forgásfelület leíró görbéjét, a megforga-
m" m" tott síkgörbét (és annak elforgatott példá-
nyait) meridiánnak mondjuk. A képsíkkal
párhuzamos síkú m meridián a főmeridián.
· A forgástengelyt tartalmazó síkokat meri-
l" diánsíknak nevezzük.
b" · A forgásfelület pályagörbéi a forgásten-
gelyre merőleges (egymással párhuzamos)
síkú körök, a parallelkörök.
l'a' · Az I. kontúrt a lokálisan legnagyobb és
b' lokálisan legkisebb sugarú parallelkörök
k' (egyenlítői- és torokkörök) alkotják: l és s.
s'
m' t' m' · A II. kontúrhoz a főmeridián (m) és a
lokálisan legfelső (k) és legalsó parallelkö-
rök tartoznak.
· Ábrázoljuk még a lezáró és csatlakozó
176
parallelköröket is (a, b).
t" · Adott a P felületi pont II. képe. Keressük a
lehetséges I. képeket.
· Megrajzoljuk a P-t tartalmazó parallelkör
m" (vízszintes egyenes szakaszra illeszkedő)
II. képét, ami kijelöli az m főmeridiánra be-
P"12 (P) forgatott (P) pontot.
· m'-n adódik (P) I. képe, és ennek alapján P
parallelkörének I. képe is.
· P rendezője kijelöli a körön P lehetséges I.
képeit.
· Így most két megoldás adódott P1 és P2
· A megoldások száma általában attól függ,
hogy hány parallelkört metsz ki a P-n átfek-
P'1 tetett t-re merőleges sík a felületből.
(P)
t' m'
P'2
177
t" · Adott a Q felületi pont I. képe. Keressük Q
(Q2) Q"2 lehetséges II. képeit.
· Az I. képen Q'-t az őt tartalmazó parallel-
kör mentén beforgatjuk a főmeridián m' ké-
m" pére, és megkeressük ennek lehetséges II.
képeit m"-n: (Q1) és (Q2). Ezek a parallel-
(Q1) Q"1 körök szélső pontjai.
· A szélső pontok alapján megrajzoljuk a két
parallelkör II. képét (vízszintes szakaszok)
és ezeken megkapjuk Q lehetséges II. képe-
it.
· Végül most is két megoldás adódott.
· A megoldások száma általában attól függ,
hogy a beforgatott (Q) rendezője hány
pontban metszi m"-t.
m' t'
(Q12)
Q'12
178
t" · Előállítjuk az F felületi ponthoz tartozó tF érin-
tősíkot.
· Ha F például I. (vagy II.) kontúrpont lenne,
akkor tF I. (II.) vetítősík, amelynek I. (II.) képe
F'-ben (F"-ben) érinti az I. (II:) képkörrajzot.
A továbbiakban tegyük föl, hogy F nem kontúr-
m" pont.
tF · A tF síkot ekkor is kifeszíti az F ponton áthaladó
meridián em érintője és a parallelkör ep érintője.
F" (F)" e"p
· em' = t'F', mert az F-en áthaladó meridián síkja
(em)" (az összes többi meridiánsíkhoz hasonlóan) egy
e"m
t-t tartalmazó I. vetítősík. Erre illeszkedik a meri-
dián em érintője is.
· em" szerkesztéséhez az F pontot beforgatjuk az
m főmeridiánra. (F)"-ben megrajzoljuk m" érin-
tőjét. Így kapjuk a keresett érintő (em)" befor-
gatottját. Ezt forgatjuk vissza, kihaszálva, hogy
t' m' (em)' t"-vel közös pontja helyben marad. A fixpontot
(F)' F"-vel összekötve adódik em".
· ep közvetlenül megrajzolható, mert a parallelkör
e'p síkja I. fősík. Így ep' körérintőként a sugárirányú
tF em'-re179
merőleges, em" pedig a fősík képével egybe-
F' e'm eső vízszintes egyenes.
FORGÁSFELÜLETEK
SÍKMETSZETE
180
Forgásfelület síkmetszete esetén áthatási pontok szerkesztésére mindig alkal-
mazhatunk a felület tengelyére merőleges szeletelősíkokat. Ezek a metsző síkból
egy egyenest, a felületből pedig parallelkört metszenek ki. A metszésvonal és a
parallelkör közös pontjai a metszetgörbének a szeletelősíkon lévő pontjai lesz-
nek.
Az ábrán egy (egyköpenyű) forgási hiperboloid
és az a sík (ellipszis) metszete látható. A p szele-
telő sík a-t az m egyenesben metszi, a hiperbolo-
idból pedig a k parallelkört metszi ki. Ezek közös
a pontjai, P1 és P2, a metszetgörbe p-re illeszkedő
S1
pontjai. p-vel párhuzamos további szeletelő sí-
L1 kok alkalmazásával a metszetgörbének tetszőle-
B2
m gesen sok további pontja előállítható.
B1 P2
p k L2 Lényeges pontokként először szimmetriapon-
P1 tokat (S1 és S2) keressük, amelyek a felület és a
S2
metsző sík (a) közös szimmetriasíkján lévő átha-
tási pontok. Ez a sík a felület tengelyén átfekte-
tett, a metsző síkra merőleges sík. Metszésvona-
luk a metszetgörbének is szimmetriatengelye. (Esetünkben S1S2 a metszetellip-
szis nagytengelye.) Megjegyezzük, hogy ha a metsző sík merőleges a tengelyre,
akkor a tengelyen átfektetett bármely sík szimmetriasík. Így, például gömb
síkmetszete esetén a metszet minden pontja
181 szimmetriapont, hiszen a gömbnek
van a metsző síkra merőleges tengelye is.
Szimmetriapontban a metszetgörbe érintője merőleges a szimmetriasíkra. Pon-
tosabban, ha a (valódi) metsző sík egyben érintősík is, akkor az érintési pont
olyan szimmetriapont, amelyen a metszetgörbe kétszer halad át (úgynevezett
duplapont). Ekkor a szimmetriasíkra való tükrözés során az egyik görbeág a má-
sikra képeződik. Így egy duplapontban a görbének két érintője van (a két ágnak
egy-egy), amelyek szintén egymásra képeződnek a szimmetriánál. Szerkeszté-
sük egyedi meggondolást igényel. Például az egyköpenyű forgási hiperboloid
érintősíkjai a felületből két, egymást metsző alkotót (egyenest) metszenek ki.
Lényeges pontokként kell megkeresni a kontúrpontokat, vagyis metszetgör-
bének a felület kontúrjára eső pontjait is. Ezek a kontúrgörgörbe metsző síkkal
közös pontjai (L1 és L2). Az ábrázolás szempontjából azért fontosak, mert a met-
szetgörbe láthatósága ezekben változhat. Kontúrpontban a metszetgörbe (mint
felületi görbe) érintőjének vetülete érinti a képkörrajzot. (Ennek alapján kétkép-
síkos ábrázolásban könnyen adódik a kontúrponthoz tartozó érintő egyik képe.
Az érintő másik képét pedig annak kihasználásával kaphatjuk, hogy az érintő
illeszkedik a metsző síkra, hiszen maga a metszetgörbe is ebben van.)
Lehetnek még további lényeges pontok és lényeges érintők is. Például ellipszis
metszet esetén a kistengely végpontjai (B1 és B2) a hozzájuk tartozó érintőkkel,
hipebola metszet esetén pedig az aszimptoták (mint a metszetgörbe végtelen tá-
voli pontjaihoz tartozó érintők, amelyek a középponttól távoli görbeívek helyes
megrajzolását segítik). Ide sorolhatók továbbá a lezáró és csatlakozó parallel-
körökön lévő áthatási pontok is. 182
FORGÁSFELÜLETEK
ÁTHATÁSA
183
Az áthatási görbe szerkeszthetősége pontonkénti szerkeszthetőséget jelent.
Általában szeletelősíkokat (vagy gömböket) alkalmazunk arra törekedve, hogy a
szeletelésel mindkét felületből vagy egyenest, vagy kört messünk ki. Ezek met-
széspontjait előállítva a két felületnek a szeletelősíkon lévő áthatási pontjai
adódnak. Például, ha a két forgásfelület ten-
gelye párhuzamos, akkor a tengelyek
közös irányára merőleges szeletelő-
síkok mindkét felületből parallelkört
metszenek ki, amelyek metszéspont-
jai a szeletelő síkra illeszkedő áthatási
P2 p pontok lesznek.
v Az ábrán egy forgáskúp és egy gömb
P1 u
áthatásának szerkesztését láthatjuk. A
gömbnek bármely olyan egyenes for-
gástengelye, amely áthalad a közép-
pontján, így a kúp tengelyével párhu-
zamos tengelyt is választhatunk.
A kúp tengelyére merőleges p szeletelősík a kúp felületéből az u, a gömbéből
pedig a v parallelkört metszi ki, amelyeknek P1 és P2 metszéspontjai a két felület
p-re illeszkedő áthatási pontjai. Ez a szeletelés tetszőlegesen sok p-vel párhuza-
mos síkkal megismételhető, és így az 184 áthatási görbe tetszőlegesen sok pontja
előállítható.
Ha a két forgásfelület tengelye metszi egymást, akkor a metszéspont köré írt
gömbfelületekkel szeletelve kaphatunk áthatási pontokat. Egy ilyen gömbnek
ugyanis mindkét eredeti felület tengelye egy-egy forgástengelyét alkotjat. Közös
tengelyű forgásfelületek áthatása pedig parallelkörökből áll, amelyeket a (közös
síkban lévő) meridiánok közös pontjai írnak le. Így egy szeletelő gömb mindkét
eredeti felületből gömbi köröket metsz ki, amelyeknek közös pontjai a két
felületnek a gömbön lévő áthatási pontjai lesznek.
Az ábrán látható forgáskúp és forgás-
henger tengelyei a K pontban metszik
egymást. A K középpontút gömb a kúpból
az u és v parallelköröket metszi ki, a hen-
u P2 ger adott darabjából pedig az s kört. Ezek
P1 mindannyian illeszkednek a gömb felüle-
s tére. Közös pontjaik – az u körön P1 és P2 ,
v Q2
K a v körön pedig Q1 és Q2 – a kúp- és a hen-
Q1 gerfelülenek a szeletelő gömbön lévő át-
hatási pontjai.
Az eljárást tetszőlegesen sok, az előbbi-
vel koncentrikus szeletelő gömbbel
megismételve az áthatási görbe további
pontjait kaphatjuk.
185
Kitérő tengelyű forgásfelületek esetében nincs általános eljárás az áthatási
pontok szerkesztésére. Vannak azonban jól kezelhető speciális esetek. Például,
ha az egyik felület egy forgáshenger, amelynek tengelye merőleges a másik
forgástest tengelyére, akkor a második test tengelyére merőleges szeletelősíkok
abból mindig parallelköröket, a hengerből pedig alkotókat, tehát egyeneseket
metszenek ki. Kitérő tengelyű forgáshengerek esetében pedig a két tengellyel
egyidejűleg párhuzamos (a tengelyek normál-transzverzálisára merőleges) sze-
letelősíkok alkalmazhatók.
Az ábrán egy vízszintes tengelyű forgáshenger és egy függőleges tengelyű for-
gástestet metszetét láthatjuk. (A forgástestet egy körív megforgatásából szár-
maztattuk, amelynek középpontja nem illeszkedik a tengelyre.)
A test tengelyére merőleges p
szeletelősík a test felületéből az u
parallelkört metszi ki, a hengeré-
ből pedig az a és b alkotókat. A
közös pontok az a alkotón P1 és
P4 P2, a b-n pedig P3 és P4. Ezek a
pontok a két felület p-re illeszke-
b P3 P2 p dő áthatási pontjai. p-vel párhuza-
u mos további szeletelősíkok alkal-
a mazásával az áthatási görbe tet-
P1 szőlegesen sok további pontja is
186
előállítható.
Az áthatás szerkesztése során először az úgynevezett lényeges pontokat keres-
sük.
Mindenek előtt a szimmetriapontok előállítására törekszünk. Így nevezzük a
két felület közös szimmetriasíkjaira illeszkedő áthatási pontokat. Szerkesztésük
általában úgy történik, hogy magát a szimmetriasíkot választjuk szeletelősíknak.
Ilyen pontokban (ha rajtuk csak egyszer halad át a görbe) az érintő merőleges a
szimmetriasíkra, hiszen a tükrözésnél ennek is önmagára kell képeződni. Ha
pedig a görbe önmagát átmetszve kétszer halad át rajta (úgynevezett duplapont),
akkor a két ág egymásra képeződik a tükrözésnél, és ugyanez történik az ágak
érintőivel is. Ilyen eset akkor fordulhat elő, ha a pontban a két felület érintősíkja
egybeesik.
Az ábrázolás szempontjából további lényeges pontok a kontúrpontok. Ezek az
egyes felületek kontúrgörbéinek a másik felülettel közös pontjai. Kétképsíkos
ábrázolás esetén például sorra kell venni mindkét felület mindkét kontúrját, így
általában négy részfeladatot kell megoldani. Bizonyos esetekben nem tudjuk
(esetleg elvileg sem) megszerkeszteni ezeket. Ilyenkor a görbe másik képének
közelítő megrajzolása után olvashatjuk le a kontúrral közös pontokat. Az érintő
vetületének megrajzolásakor pedig kihasználjuk, hogy az érinti a képkörrajzot.
Forgásfelületek esetében egyéb lényeges pontok lehetnek a lezáró és csatlako-
zó (különböző típusú felületrészek közös 187
határát képező) parallelkörökön lévő
áthatási pontok is.
Végül néhány fontos elméleti összefüggést tekintünk át. A gömb, a forgáshenger
és a forgáskúp is (speciális) másodrendű felületek, ami azt jelenti, hogy másod-
fokú egyenlettel írhatók le. Az x, y, z térbeli derékszögű koordinátarendszerben
például az origó középpontú r sugarú gömb egyenlete x2 + y2 + z2 = r2, a z tengelyű
r sugarú forgáshengeré x2 + y2 = r2, a z tengelyű origó csúcsú j nyílásszögű for-
gáskúpé pedig x2 + y2 = z2×ctg2(j/2). Ennek geometriai jelentése az, hogy egy
egyenessel legfeljebb 2 metszéspontjuk lehet.
Hasonlóan az n-edfokú egyenlettel leírható felületeket n-edrendűnek mondjuk.
Belátható, hogy egy n-edrendű és egy m-edrendű felület áthatási görbéje n×m-ed-
rendű térgörbe, így két másodrendű felület áthatása negyedrendű görbe. Geo-
metriai szempontból ez azt jelenti, hogy egy ilyen görbének egy síkkal, legfel-
jebb 4 közös pontja lehet. Mivel ez a vetítősíkokra is igaz, a negyedrendű görbe
vetülete is legfeljebb negyedrendű síkgörbe, annak egy egyenessel szintén csak
legfeljebb 4 közös pontja lehet. Ez egy fontos támpont lesz a vetületi görbék
megrajzolása során.
Ebből a szempontból további alapvető tudnivaló, hogy amennyiben egy fősíkra
vonatkozó szimmetria következtében egy 2n-edrendű görbe vetülete kettős vetü-
let, vagyis a vetület minden pontja a térbeli görbe két pontjának a képe, akkor a
vetületi görbe egy n-edrendű síkgörbére illeszkedik. Negyedrendű görbe kettős-
vetülete tehát másodrendű görbére, vagyis188 kúpszeletre (ellipszisre, parabolára,
hiperbolára, ...) illeszkedik.

Ábrázoló Geometria Példákon Keresztül

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Ábrázoló Geometria Példákon Keresztül

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

PROK ISTVÁN – SZILÁGYI BRIGITTA

Ábrázoló geometria példákon keresztül

Készült:a Typotex Kiadó és a BME TTK Matematika Intézet gondozásában

Szakmai felelős vezető: Ferenczi Miklós

Címlap grafikai terve: Csépány Gergely László, Tóth Norbert

Copyright: 2011–2016, Szilágyi Brigitta, Prok István

„A terminusai: A szerző nevének feltüntetése mellett nem kereskedelmi céllal szabadon

A feladatokban szereplő alakzatokat Tangram elemeiből kell kirakni. Javasoljuk az elemek

Ha feltesszük, hogy a darabokból kirakható alapnégyzet átlója egység hosszúságú, akkor az

A barna négyzet oldalhossza:ξʹΤͶ.

A sötétkék parallelogramma hosszabbik oldalai ξʹΤͶ, rövidebb oldala ͳΤʹ hosszúságúak

A Tangramból kirakhatók például hiányos négyzetek:

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

Hogyan építhetők fel a fönti ábrák a tangram játék elemeiből?

*a csillaggal jelölt ábrákhoz nem kell a készlet összes darabját felhasználni

a. Ha adott három, nem egy egyenesre illeszkedő pont,

Így elvi szinten (ábrázolásmódtól függetlenül) gondol-

A merőleges vetítés egyértelmű,

Hasonlóan, a képsíkkal párhuzamos egyenest főegyenesnek,

A merőleges vetítés párhuzamosság-tartó leképezés

A merőleges vetítés osztóviszonytartó

Egy szakasz merőleges vetülete nem lehet hosszabb az

Ha egy derékszög egyik szára párhuzamos a képsíkkal,

Fősíkra illeszkedő alakzat merőleges vetülete egybevágó

x12 x12 x12

A' v'1 v'2

Néhány NEM LEHETSÉGES vetületpár

x12 x12 x12 x12

e' e' e' e'

x12 x12 x12

a"2 B" B"

x12 x12 x12

Keressük az a síkra illesz- s tetszőleges P-n áthaladó, Mivel P Î s,

x12 x12 A' x12

v1 I. vetítőegyenes, v2 II. vetítőegyenes, a és b kitérő egyenesek. A Î a,

a1, a2 Ě a két egyenes;