Mutációk és változatosság

Pár alapfogalom
 Univerzális genetikai kód: DNS szinte mindegyik előlényben
 Bázis Párok: purin (A,G) és pyrimidin (C,T) → A-T, G-C
 Egy átlagos méretű emberi kromoszóma: több, mint 100 millió BP
 Humán genom: 3,2×109 – nem túl nagy, nem túl kicsi
pl. baktérium 200e bp, Drosophila melanogaster 1,5×108, Amoeba dubia 200 × az
emberi genom → nem függ össze a szervezet komplexitása vs. genom mérete
 Egyes vírusok esetében: RNS → reverz transzkripció
 DNS → Kromoszómák → Gének → Fehérjék
 4×4×4: 64 kodon – 22 aminósav; 3 stop kodon; változó harmadik kodon
→ szinonim és nem-szinonim mutációk…
 Több ezer gén: rRNS és tRNS; fehérje kódoló gének: 26000 Arabidopsis, 6000
Saccharomyces, 16000 Drosophila és 24000 egerekben és emberben
Amoeba dubia Saccharomyces cerevisiae Muslica Lúdfű
 Pár alapfogalom
 Kódoló (exonok) és nem kódoló (intronok) régiók + enhancerek, represszorok:
pl. ember DNS 98%-a nem kódoló, 45% ismétlődő szekvenciák → mikro-szatellit
 Prokariótákban 20% nem kódoló
 Átlagos emberi gén: 1340-1500 bp - 8,8 exon kódoló szekvencia: 445-500
aminosav; 7 intron – 17 × nagyobbak az exonoknál
 Gén családok: hasonló szekvenciák kapcsolódó funkciókkal
 Alternatív pre-mRNS hasítási lehetőségek (35% az emberi géneknél)
 Pár alapfogalom
 Fenotípus: morfológia viselkedés, életmenet…
 Genotípus: genetikai háttér - öröklődő
 Lókusz: gén helye a kromoszómán
eltérhet egyedek kromoszómái esetében: polimorfikus
 Allél: a lókusz különböző változatai
 Ha csak egy bp változás történik:
single nucleotide polymorphism (SNP vagy „snip”)
 Haplotípus: allélok csoportja melyek együtt öröklődtek ugyanattól a szülőtől
 A változatosság öröklődése
 Allél gyakoriság: egy változat milyen gyakori egy lókuszon a populáción belül
→ gyakoriság és ritkaság – vad típus
 Genotípus gyakoriság: homozigóta/heterozigóta
 Evolúciós változás
 Gének keveredése szegregáció révén
 Gentípusok gyakoriságának megváltozása egy populációban
szegregáció: egyik lókusz változat kiválasztódása
pl. A1A1 gyakorisága ½; A2A2 gyakorisága is ½
- a sperma és a petesejt random találkoznak
→ így: A1A1 a II. generációban: ½ × ½ = 1/4
A2A2 a II. generációban: ½ × ½ = 1/4
A1A2 a II. generációban: ¼ + ¼ = ½

 A genotípusok arány megváltozott,

heterozigóták aránya nőtt,
→ ellenben az allélok gyakoriság nem

 Populáció egyensúlyi állapotban van,

→ genotípusok gyakorisága nem változik
 Gének keveredése szegregáció révén
 Genotípusok gyakoriságának megváltozása egy populációban
szegregáció: egyik lókusz változat kiválasztódása
pl. A1A1 gyakorisága ½; A2A2 gyakorisága is ½
- a sperma és a petesejt random találkoznak
- így: A1A1 a II. generációban: ½ × ½ = 1/4
• A2A2 a II. generációban: ½ × ½ = 1/4
- A1A2 a II. generációban: ¼ + ¼ = 1/2
 A genotípusok arány megváltozott,
heterozigóták aránya nőtt,
→ ellenben az allélok gyakoriság nem

 Populáció egyensúlyi állapotban van,

→ genotípusok gyakorisága nem változik

 A szegregáció
→ genotípusok gyakorisága változik
 Hardy-Weinberg egyensúly
 H-W egyensúly: a genotípusok relatív arányát mutatja, amikor a szegregáció az
egyetlen faktor, mely befolyásolja a genotípusok relatív gyakoriságát
 A1A1=D, A1A2=H, A2A2=R: D=1/4; H=1/2; R=1/4
 A1=p=0,6; A2=q=0,4
 p=D+H/2, q=R+H/2
 Lókusz H-W egyensúlyban → D:H:R=p2:2pq:q2
pl. A1A1=p1, A2A2=p2, A3A3=p3
H=1-(p12+p22+p32)
 Hardy-Weinberg egyensúly

 Genotípusok:
A1A1; A1A2; A2A2
 Gyakoriságok:
(1-p)2; 2p(1-p); p2
 Hardy-Weinberg egyensúly
 1. Egyedek véletlenszerűen párosodnak: pánmiktikus populáció
 2. A populáció végtelenül nagy: genetikai sodródás – véletlenszerű
 3. Nincs génáramlás vagy migráció
 4. Nincs mutáció: pl. A1→A2
 5. Nincs természetes szelekció: minden egyed hasonló valószínűséggel él túl és
szaporodik
 Hardy-Weinberg egyensúly
 Egyetlen populáció sem tesz eleget ezen feltételeknek
→ habár vannak populációk ahol nagyon kicsi az eltérés
Mégis elsődleges szerep az evolúcióbiológiában:
→ a matematikai modellek null modellje: valamelyik feltétel sérűl…
pl. β- hemoglobin lókusz esetében egy bp különbség (6. kodon): A és S allélok

Genotípus AA AS SS

Adultak száma 400 249 5

Megfigyelt gyakoriság 0,612 0,381 0,008

H-W alapján 0,643 0,317 0,039

 A heterozigóták magasabb túlélési aránya…

Hardy-Weinberg egyensúly
 Gének keveredése rekombináció révén
 Eukarióták esetében a meiózis során jelentkezik
 A különböző kromoszómák lókuszai függetlenül rekombinálódnak
 Ugyanazon kromoszómán történő lókusz rekombináció átkereszteződés (crossing-
over) révén → az anyától és az apától öröklődő kromoszóma darab kicserélődik
 Rekombinációs ráta (r): egy lókusz pár rekombinációs valószínűségé
pl. ha a két lókusz külön kromoszómán van, ½ a valószínűsége, hogy az apától vagy az
anyától van, így a maximális rekombinációs ráta: ½
→ de ha két lókusz egymás mellett van egyazon
kromoszómán, a rekombinációs ráta: 0

 Ha egy allél a véletlenszerűnél gyakrabban fordul elő

egy másik alléllal: akkor kapcsoltsági egyensúlytalanság
(Linkage Disequilibrium, LD) áll fent
 Meiózis csökkenti az LDt: pl. A1B2, A2B1
→ kapcsoltsági egyensúly (Linkage Equilibrium)
 Gének keveredése rekombináció révén
 Analógiák a H-W egyensúllyal, ellenben a kapcsoltsági egyensúly eléréséhez több
generáció szükséges → rekombinációs ráta függvénye
pl. két lókusz: A1 és A2 vs. B1 és B2 allélokkal
• PAB – gaméták gyakorisága az A2 és B2 lókuszokkal;
• pA- A2 allél mindegy, hogy melyik B alléllal (B1 vagy B2)
• pB- B2 allél mindegy, hogy melyik A alléllal (A1 vagy A2)
• D = PAB – pA* pB, D = 0, kapcsoltsági egyensúly (linkage equilibrium)
 Rekombináció révén az LD csökken
D → 0, csökkenés üteme: r
 Gének keveredése rekombináció révén
 Természetes szelekció növeli az LD-t
 Episztázis: egy lókuszon lévő allél hatása egy másik lókusz alléljának a függvénye,
így ha egy kombináció növeli a fitneszt → természetes szelekció → LD
pl. tavaszi kankalin (Primula veris): „pin” és „thrum” fenotípusok
→ pin: rövid porzók, hosszú bibe; thrum: fordítva
• rövid-rövid, hosszú-hosszú kombináció → önmegtermékenyítés → gyenge túlélés
 Gének keveredése rekombináció révén
 Populációk eltérő származási helye
pl. embereknél a haj textúrája és a szem alakja LD → eltérő földrajzi régiók
 Mutációk
 DNS replikáció precíz folyamat, de mégis Hibák
(Termodinamika II. torvénye: nincs folyamat hiba nélkül)

 Hibák hiányában nincs változatosság, nincs evolúció

 Hibák eltérő típusai: eltérő hatások a genotípusra

 Mutáció típusok
 Lehet: 1 bp, hosszabb szekvenciák, kromoszómák, genomok…

Pont mutációk – egy bázis pár kicserélődése

- kódoló és nem kódoló régiók (gének expressziójának megváltozása)
→ természetes szelekció: egyik, másik, mindkettő
- szinonim (AS megváltozik) és nem szinonim mutációk (AS nem változik)
- kodon első vagy második bp-ja: főleg nem szinonim
pl. sarlósejtes vérszegénység – nem szinonim mutáció
GAG > GTG – glutaminsavból valin
 Mutáció típusok
Strukturális mutációk – több mint egy bp-t,
pl. kereteltolódásos (frame-shift) mutáció → pár bp-tól több billióig

 Egy rész kimarad az átírás során: deléció, pl. számos, átlagosan 465e bp hosszú
→ akár gének eliminálása is, a legtöbb (de nem mindenik) káros,
pl. cisztás fibrózis: 3 bp deléciója a Na csatornából

 Beépüléses (inszerciós) mutáció során egy kromoszóma rész (közeli régióból, vagy
a genom bármely részéből) beépül → sok genetikai betegség: pl. Huntington kór
 Mutáció típusok
 Duplikáció: a gén egy másolatának beépülése a genomba; többször is
megismétlődhet → gén család → egy lókusz többszörös kópiája
• esetenként a másolat divergenciája → új funkció
• gén konverzió: ismétlődő szekvencia helyét egy másik gén hasonló szekvenciája veszi át

 Inverzió: a kromoszóma két helyen eltörik és rész megfordulva épül vissza

• fontos szerep számos faj evolúciója során
• pl. az ember és a csimpánz közös őse óta (7 millió év) 1500 bp-nyi inverzió fixálódótt
 Mutáció típusok
 Reciprok transzlokáció: kromoszóma darabok kicserélődése nem homológ párok
között, pl. fertilitás csökkentése → rokon fajok genetikai izolációja
 Fúzió: két nem homológ kromoszóma egyesülése
 Hasadás (fission): egy kromoszóma két részre darabolódik
→ kromoszómák számának a megváltozása egy genomban
pl. Myrmecia pilosula egy kromoszóma, Ophioglossum reticulatum 630 pár,
Oxytricha trifallax 16000 pár
 Mutáció típusok
 Úgy tűnik, hogy a kromoszómák számának és struktúrájának a megváltozása nem
vezet szembetűnő fenotípikus változásokhoz
 Teljes genom duplikáció: meiózis során diploid gaméta, ha két hasonló gaméta
találkozik, az utódban minden típusból négy kromoszóma: tetraploid
• növényeknél gyakoribb mint az állatoknál
• következmény: utód populáció nem tud szaporodni a szülő populációkkal → új faj
 Mutációs ráták
 Mutációs ráta (µ), pl. E. coli - 1 a 2×1010 az esélye egy bp mutációnak
→ mutációs rátája: µ= 1/(2×1010)
 Fajok között eltérő lehet,
pl. minden sperma vagy petesejt esetében átlagosan 10-8/bp
 RNS vírusok esetében (pl. HIV, ebola): 10-5, 10-3 bázispáronként
→ vírusok magas mutációs rátaja → gyors evolúció → gazdaszervezet védekezésének kijátszása
 Mutációs ráták
 Lókuszonkénti mutációs ráta nagyobb, mint a bp-kénti
→ nagy eltérések lókuszonként fajon belül és fajok között
pl. gén kódoló lókusz emberben/muslicában μ = 10–5 -től 10–7 -ig

 Emberben bp-ként μ = 10–8 a mutációs ráta, mégis egy emberi gamétában kb. 30
mutáció elszórva a genomban

Baktériumok és archeák esetében több faj átlaga

 Mutációk hatásai
 Mutációk számos hatása: egy organizmus minden jellegét befolyásolhatják
 Pleiotrópia: egy mutáció több jelleget is érint
pl. törpenövés - FGFR3 receptor gén – csontok kialakulása a fejlődés során, főleg a hosszú
csontok, de élethossz és fiziológiai hatások is

 A legtöbb fenotípikus hatású mutáció pleiotrópiát mutat

 Ha egy mutációnak nincs hatása egyik jelleg szempontjából

→ lehet egy másikéból
 Mutációk hatásai
 Mutációk hatása a fitneszre → utódok száma

 A legtöbb mutáció nem befolyásolja a fitneszt, azonban ha igen, akkor

hátrányosan
pl. átlagosan minden gamétában egy új hátrányos mutáció az előzőekben öröklöttek mellett

pl. enzimekben történt mutáció általában 1%-al csökkenti a fitneszt, legtöbb recesszív

→ homozigóta formában kétszeres hatás

 Sok tényező csökkentheti a mutációs rátát → hátrányos (letális) hatások elkerülése

Mutációs ráták sörélesztőben (bal) és

emberben (jobb): egy -0,1-es szelekciós
koefficiensű mutáció a túlélést 10%-al
csökkenti
 Mutációk hatásai
 Homeotikus mutációk: egyik testrészt (A-csáp) másikká (B-láb) alakítja
pl. antennapedia
→ komplex fejlődési útvonalak megszakítása (nagy számú kis evolúciós változás eredménye)

 Természetes szelekció nem tudja teljesen eliminálni a mutációkat

→ ha ez megtörténne, akkor az adaptációs lehetőségek lecsökkennek → kihalás
 Mutációk egy kis része előnyös → elterjedés természetes szelekcióval: adaptáció
 Gaméta és szóma mutációk
 A gaméták esetében történt mutációk öröklődnek
 A szomatikus mutációk nem, pl. napfénynek kitett bőrsejtek → bőrrák
 Szomatikus mutációk csökkenthetik egy élőlény fitneszét (túlélés, szaporodás)
 Természetes szelekció: pozitívan hat a DNS-t javító mechanizmusokra…
→ szomatikus mutációk csökkentése
 Egyes fajoknál (pl. korallok, szivacsok) a gamétak szomatikus sejtekből
→ szomatikus mutációk átadása generációról generációra
 Random módon történnek a mutációk?
 Eltérő mutációs ráták a genom különböző régióiban, eltérő bázispárok esetében
 Tranzíció: A ↔ G; C ↔ T, gyakoribb
 Transzverzió: minden más, pl. A ↔ C
 Tehát a mutáció nem random, de mégis, ha azt vesszük…
…hogy pozitív hatással lesz-e a túlélésre és a szaporodásra
 Új (környezeti) feltételek nem növelik az előnyös mutációk számát!!
 Hiányzanak a célirányos mutációk melyek segítik a gyorsabb adaptáció
 A környezetnek hatása lehet a mutációs rátára, pl. UV, röntgen sugárzás, de ez
nem biztos hogy előnyös…sőt…
Random módon történnek a mutációk?
 Nem genetikus öröklődés
 Epigenetikus öröklődés: öröklődő DNS jellegzetességek melyek nem köthetők a
bázis szekvenciákhoz → számos lehetőség
 Citozin és adenin metilációja, pl. gyújtoványfű (Linaria vulgaris) peloria mutáns
 Hiszton fehérjék modifikációja
 Az epigenetikus változások nem stabilak, pár generáció után eltűnnek…
 Rövid távú hatás, nem járulnak hozzá lényeges evolúciós változásokhoz
 Nem genetikus öröklődés
 Anyai hatás: direkt genotípikus vagy fenotípikus hatás az utód fenotípusára
pl. csigaház csavarodási irányát az anya genotípusa határozza meg, nem az egyedé
 Az emlősök esetében az utódok fejlődését nagyban befolyásolja a tej mennyisége
amit az anyától kap → ezt pedig az anya fiziológiai kondíciója és genotípusa
 Nem genetikus öröklődés
 Kulturálisan öröklődő jellegek: viselkedés és tanulás révén
pl. embereknél vallás, nyelv, táplálékpreferencia
 Nem rokon egyedek között is továbbítódik generációról generációra
 Egyes fajok egyes jellegei esetében fontosabb szerep, pl. emberi társadalom