Catullus: Gyűlölök és szeretek

Horváth Flóra

Catullus Gyűlölök és szeretek című verse a Kr.e. 1. században keletkezett Rómában. A költő
nem volt jó viszonyban az édesapjával, ezáltal korán elhagyta szűlőházát és Rómába
költözött. Leginkább az vonzotta, hogy a fővárosban kibontakozhat a szellemi szabadsága és
haláláig Rómában élt.
A költő egész életét a Lesbia-szerelem töltötte be. Lesbia álnéven azt az előkelő, gyönyörű,
okos, nála jóval idősebb asszonyt illette a verseiben, akit a római tartózkodása legelején
ismert meg. A férjezett, kikapós szépasszony, eredeti néven Clodia, kezdetben viszonozta a
szerelmet, de aztán hamarosan ráunt, továbbá más szeretőket is tartott.

Catullus, aki örök hűséget várt a szeretőjétől, ezen borzasztóan felháborodott. A boldogságába
a sok keserűség is beletartozott Clodia miatt, az asszony hűtlensége és kielégíthetetlensége
háborította fel Catullust a leginkább. Tudta, hogy Lesiba elhagyta őt, mással él, így a
kapcsolatuk nem a folyamatos idillről és „Rózsaszín ködről” szólt, hanem a fájdalomról.

Catullus ellentétes érzések közt vergődött, ebből sokáig nem tudott kiszabadulni. Tehetetlen
vergődését ebben a művében jelenítette meg.

A vers műfaja epigramma, dinamikus, intenzív, paradox érzelmekkel teli. Témája az emberi
szenvedély ellentétes érzéseinek együttes jelenléte, küzdelme.

Catullus az emberi lélekben egy időben két szélsőségesen ellentétes irányba ható érzés
harcáról vall. Ezt a pusztító lelki küzdelmet, vívódást az ember sosem tudja kordában tartani.
Az ember csupán az áldozata ezeknek a vegyes, ellentmondó érzelmeknek, amelyeket saját
maga is ambivalensen él meg. Például egyszerre boldogan, ellenben szomorúan. Szenvedve,
mégis mosolyogva.

A címe az ellentétet fejezi ki, témajelölő. Nem Catullustól származik, mivel a költő számmal
jelölte a költeményeit, és ebből nem engedett. A címet az utókor adta a verseinek, hogy
meglehessen őket különböztetni.

A Gyűlölök és szeretek versformája disztichon, vagyis egy hexameter és egy pentameter

állandósult kapcsolata. Szerkezetileg két sorból áll, az eredeti latin költemény nyolc igét
tartalmaz, emellett egyetlen főnév sem szerepel benne.

A vers nagyon jól visszaadja az ellentétes érzelmek harcából eredő szenvedést, ugyanakkor a
passzivitás is érezhető benne. Nem harcol saját érzései ellen, nem próbálja uralni vagy
elnyomni őket, hagyja, hogy kibontakozzanak az érzelmei. Érzi, hogy úgysem lenne képes
befolyásolni őket.

Az igék jelen idejűek, ami az állandóság érzését kelti, mintha a szenvedésnek és a negatív
érzelmeinek sosem lenne vége, mintha a gyötrelem örökké tartana. Catullus gyakorlatilag
időtlenné teszi a vers érvényességét is ezáltal. Kétezer éve ugyanezt éli meg minden olyan
ember, aki egy mérgező kapcsolatban él. Mindezt úgy érzékelteti a költő, hogy a versben egy
szó sem esik a szerelemről, ezáltal így egyszerűsíti az értelmezését: Minden olyan érzelemre
vonatkozhat a vers, amely két, egymással ellentétes erő harcát váltja ki az ember elméjében,
lelkében.
Első magyarítója Révai Miklós papköltő volt. Később próbákozott vele Rónai Pál, Csengery
Antal és Devecseri Gábor is. A legtöbb fordítás hat igénél többet nem tudott belezsúfolni, még
Szabó Lőrincnek sem sikerült.

Források: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/catullus-gyulolok-es-szeretek-elemzes/2/
https://www.youtube.com/watch?v=pcbLjdZX3hE
https://www.nkp.hu/tankonyv/irodalom_9_szoveggyujtemeny_nat2020/lecke_04_001