Az 1843.

január 24-én végleges döntés született arról, hogy létrehozzák a Lengyelország és Galícia
királyi városában, Lembergben, az Osztrák-Magyar Monarchia harmadik ilyen jellegű intézményét, a
Műszaki Akadémiát (Technische Akademie), mely Prága és Bécs után jött létre. Az új egyetem
létrehozásának döntése az volt, hogy szükség van egy olyan műszaki egyetemre, amely képes lesz
mérnököket képezni az ország fejlődésének elősegítése érdekében. Az 1844-ben elindított Műszaki
Akadémiának hat karja volt: Matematika és Fizika, Mechanika, Mérnöki Rajzolás, Kémia, valamint
Geodézia. Kezdetben német tudósok tanítottak az egyetemen, azonban a népvándorlások után a
helyzet javult, és 1851-ben az első lengyel professzort, Wawrzyńc Żmurkót nevezték ki a Matematika
Intézet élére.

A lengyel-osztrák kiegyezés után magyarosítás következett a felsőoktatásban, beleértve az Akadémiát

is, mely hamarosan nemcsak lengyel nyelvű előadásokat tartott, hanem új Tanszékeket is létrehozott
(pl. Mechanika és Gépészeti Elmélet, Útépítés, Vízi Építészet, Hidak és Vasutak). Évről évre
növekedett a hallgatók száma is, és az 1875/76-os tanévben először haladta meg a 300 hallgatót.
1877-ben az Akadémiát előléptették Politechnikává, ezzel Lengyelország első politechnikájává vált a
történelemben.

A 1902-től az egyetem doktori címeket adományozott (az első doktorok Jan Blautch és Michał
Kornelia voltak). A Lembergi Műszaki Egyetem nemcsak a galíciai időszakban volt a lengyel vezető
káderképzője, hanem az első világháború után is, amikor az II. Lengyel Köztársaságban a technológiai
gondolkodás vezető központja lett.