Klaus Schäfer-Blankenhorn

A beavatás elve és az asztrológia értelme korunkban

Megjelent: Der Europäer (2007 november)

Rudolf Steiner a beavatás két alapfeltételét nevezi meg. Az egyik a tárgyilagosságra való
képesség. Szerinte a beavatottnak „a szó teljes értelmében objektív embernek kell lennie”. Abban a
helyzetben kell lennie, hogy „mindent a tárgyakban rejlő érték szerint, objektíven hagyjon hatni
magára.” Mert aki szubjektív „érzelmeket szeretne alkalmazni a szellemi világra, az nagyon rossz
hozományt nyújtana át a szellemi világ számára”
A beavatás másik alapvető előfeltételeként a katarzist nevezi meg. A katarzisnál, a megtis z-
tításnál az ember a nap során végzett tudatos cselekedetekkel meghatározott módon dolgozza meg
az aszráltestét vagy csillagtestét. A katarzis célja, „a z asztráltestből mindent kivetni, ami annak
harmonikus és szabályos rendezettségét akadályozza”. Ez annak érdekében történik, hogy az aszt-
ráltest éjszaka, amikor nincs a fizikai vagy étertesthez kötve, egy új, képlékeny alakot ölthessen.
Ehhez módszeres iskolázásra van szükség, melynek során az ember belső életét a „kezébe veszi”. A
megtisztítás közvetlenül maga után vonja az asztráltestben lévő magasabb észlelőszervek fejlődését,
mert „az asztráltestben megvan ezeknek a felsőbb szerveknek az adottsága, úgyszólván csak sza-
baddá kell tenni a benne rejlő erőket.” Ahhoz, hogy az ember a szellemi világot észlelni tudja - te-
hát „a szellemi világ tanújává”válhasson, ahogyan ezt Rudolf Steiner nevezi -, ez az új felépítéssel
rendelkező asztráltest bele kell, hogy nyomódjon az éter- vagy élettestbe. Csak ezt követően válik a
szellemi világ az ember számára észlelhetővé. Megtapasztalja az ún. megvilágosodást és beavatottá
válik. A megtisztított asztráltest belenyomódása az étertestbe koronként és kultúránként különböző
módokon történt. Korábban ez egy 3 és fél napig tartó templomi alvás keretein belül ment végbe,
egy kimondottan erre kiképzett Mester, a hierophant világos vezetése mellett.
Rudolf Steiner kihangsúlyozza, hogy a katarzis, az asztráltest megtisztítása – a szellemi vi-
lág tárgyilagos észlelésének kifejlesztéséhez szükséges alapfeltételként – mindig ugyanazokat az
elveket követi. Mindazonáltal különböző módszereket különböztet meg:
1. : a jóga útja, amely főleg a gondolati elemmel dolgozik. Ennél az útnál a beavatandó egy
Mester vagy Guru világos utasításaira hagyatkozik.
2. : a keresztény út, amely inkább az érzésre hat. Ennek gyökereit a János evangéliumban,
pl. a hét jelképszerű/jelzésszerű tett leírásában találjuk. Fontos azonban, hogy ezt az Evangéliumot
ne csak olvassuk, hanem éljük is, azaz lelkünk teljességével vegyük fel magunkba.
3. : a keresztény-rózsakeresztes út, amely mind az érzést, mind pedig az akaratot megszólít-
ja. Ez az út azáltal tűnik ki, hogy megtisztuláshoz vezető gyakorlatai a külvilágo n gyulladnak és a
beavatásra törekvő ember a gyakorlatok által a külvilágtól nem elidegenedik, hanem éppen ellenk e-
zőleg, általuk a szociális életbe erőteljesebben avatódik be.
4. : végül Rudolf Steiner a „Szabadság filozófiájának” útjáról is említést tesz, amely szintén
egyfajta gondolati út. „Az ebben a könyvben szereplő gondolatok átdolgozása úgy hat, mint egy
belső gyakorlás”, mondja. Ez elvezet a katarzishoz. Rudolf Steiner mégis hangsúlyozza, hogy
mindegyik beavatási módnál az asztráltest átdolgozásának ténye a kezdet. Ha a régi keresztény be-
avatás ma már abban a formában nem is gyakorolható, Rudolf Steiner az 1908. 05. 30-án tartott
előadásában közelebbről leírja azt és hozzáteszi: „ami elvben érvényes, azt a keresztény beavatás
kapcsán teljesen világossá tehetjük”.
A továbbiakban nem az a fontos, hogy a régi keresztény beavatást fejtegessük, sokkal inkább azt
kell kiemelnünk, hogy ezek az általánosan érvényes beavatási elvek éppen a mi korunkban átvihe-
tőek az asztrológia területére. Ezáltal az asztroló gia alkalmas eszközzé válhat arra, hogy előre vi-
gye/elősegítse az asztráltest szabályos organizációját, aminek szükségességéről Rudolf Steiner is
beszél. (A Jézustól Krisztushoz (GA 131) ciklusban később leírja Rudolf Steiner, hogy a keresztény
érzelmi beavatás messzebbre vezet, mint pusztán az asztráltestig, mert végső konzekvenciájában az
étertestet és a fizikai testet is képes volt megragadni (stigmata).)
Ha a tárgyilagosság és megtisztulás (objektivitás és katarzis) fogalmai pontosan azt írják le,
amit elvileg minden beavatásra nézve érvényesnek tekinthetünk, akkor ezzel egész közvetlenül fe l-

1
mutatható az a híd, ami elvezet az asztrológiának a mai kor számára érvényes jelentőségéhez. Az,
hogy az asztrológia alapvető jelentőségét a mai kor számára antropozófus körökben sokszor nem
veszik figyelembe, teljesen jogtalan. Rudolf Steiner kifejezetten rámutatott arra, hogy a mi korunk,
a tudati lélek kora, vagyis az Atlantisz utáni 5. kultúrkorszak, az Atlantisz utáni 3. kultúrkorszak
asztrológiájának újraéledését hozza magával, azonban már a Krisztus impulzussal átitatottan. A tu-
dati lelket akár a „beavatásra törekvő ember lelkének” is nevezhetnénk, ez a „Teozófia” szerint azt
jelenti, hogy itt a léleknek arról a tagjáról van szó, amelyben az Örök Igazság, az Örök Szépség és
az Örök Jóság ragyoghat fel és foganhat meg.
Ezzel egyidejűleg Rudolf Steiner a tudati lélek jellegzetes vonásaként azt a képességet is
megnevezi, hogy az ember tárgyilagosan közelíthet lelkének minden rezdüléséhez, sőt mi több, ö n-
magát mint idegent észlelheti.
Az önmagunkra, mint idegenre való tárgyilagos rátekintés képességének a tanulása még
csak az első minőség, ami a kereső ember számára a horoszkópjával való foglalkozásból adódik.
Természetesen a horoszkóp elsősorban szubjektív lelki viszonyokat ír le. A mai korban az ember
azzal a veszéllyel találhatja szemben magát, hogy horoszkópjának értelmezése során a luciferi
(„Micsoda remek ember vagyok én!”) vagy az ahrimáni („Most már tudom, hogy miért nem sikerül
nekem semmi!”) szubjektivitás tartja fogva. A tudati- lélek korának embere tudja, hogy egyrészről
felelős a sorsáért, úgy ahogy az a csillagokban kifejezésre jut, másrészről szabadságában áll tanuló,
kereső embernek is lennie.
A szabadság az Atlantisz utáni 3. kultúrkorszakban a régi típusú asztrológia kifejlődésénél
még nem született meg. Ma azonban már igen, és évről évre egyre inkább utat tör az emberi tudat
felé. Aki szabadságának tudatában dolgozik a horoszkópjával, ezáltal változatos módokon fog
konkrét segítséghez jutni, amelyek a megtisztulását elősegítik.
Emil Bock ezt az összefüggést nagyon világosan fogalmazta meg a János Apokalipsziséhez
fűződő elmélkedéseiben: „Az ember fiának jobb kezében lévő hét csillag (Jelenések 1,16) arra mu-
tat rá, hogy az ember nem egy akaratnélküli eszköz, hanem a csillagok ura. A hagyományos asztro-
lógia az ember lelki tagjára tekint, arra, amelyre a csillagok - mindenekelőtt a születés időpontjában
felvett helyzetük szerint - kétségtelenül hatással vannak. (A lélektestet ezért asztráltestnek is neve-
zik, astra = a csillagok). Az ember igazi Énjében lévő szellemi azonban, minthogy képes a lélek
rezdüléseit uralni, arra is képes, hogy a lehetőségekből, amelyeket a csillagok a lelkébe helyeztek,
azt valósítsa meg, amelyet önmaga számára ideálként és célként tűzött ki.”
Amennyiben az asztrológia fontos szerephez jutna az asztráltest megtisztításához vezető
úton, akkor ez azért történne meg, mert az asztráltest viszonyai és az ősképszerű gyakorlási elvek,
melyek általánosan érvényesek, ugyanazon a nyelven, a bolygók nyelvén jutnak kifejeződésre.
Emellett persze világosan meg kell különböztetünk valamit. Különbséget kell tennünk a lu-
ciferi vagy ahrimáni elem, azaz a horoszkópban megjelenő bolygók szubjektíven megélt jelent ése
és a bolygók által jelképezett, tisztító (megtisztulást elősegítő) gyakorlatok között. Valóban bizo-
nyítható, hogy a különböző korokban és kultúrákban alkalmazott, megtisztulásra irányuló gyakorla-
tok hat vagy hét különböző gyakorlatra koncentrálhatóak. Ez a hat vagy hét ősképszerű gyakorla t
asztrológiailag a hat bolygó, a Hold, a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz szimbo-
likájával ragadható meg. Hetedik bolygóként ezekhez aztán még hozzájön a Nap. (Az asztrológiá-
ban a Hold és a Nap is bolygónak számít. A „bolygók” kifejezés a magukat mozgásban tartó égites-
teket jelöli, a vándorcsillagokat, szemben az egyhelyben álló állócsillagokkal.)
Az Emil Bocktól imént közölt idézet is arra utal, hogy az ember fiának jobb kezében lévő
hét csillag a hét vándorcsillagot, azaz a hét bolygót jelenti. Azonban ez a hét csillag nem azonos a
horoszkópban megjelenő, földi kötöttségekbe – ahrimáni vagy luciferi módon – belebonyolódott
bolygókkal, ez a hét bolygó szabad. Ezek a bolygók a mai kor emberének teremtő erejét jelképezik,
aki abban a helyzetben van, hogy tudatosan állhat szemben asztráltestének problémáival vagy hiá-
nyosságaival, azért hogy megtisztítsa és rendezze azt.
A szabad, a gyakorlatok értelmében kézben tartott bolygók és a horoszkópbéli bolygók kap-
csolata szempontjából döntő az a tény, hogy ezen a helyen a régi, terápiás hatású, a polaritásra és a
fokozásra vonatkozó törvény érvényesül, amely a növényvilág élet-képző- törvényeiből is ismert. A
legismertebb Goethe ábrázolása A növények metamorfózisa c. művében. Ez az elv azo nban már a
régi orvosi asztrológiában is élt, és az alkímiának is az alapelemei közé tartozik.

2
 Egy meghatározott gyakorlat, pl. a Szaturnusz gyakorlat, ezért ideális módon egy olyan
problémával indít, amelyet a poláris bolygó, ebben az esetben a Hold fejez ki. Hogy ezt e példa
kapcsán még konkrétabban megfogalmazzuk: a Rudolf Steiner által gyakran említett lelki jelenség-
nél, amikor az ember „az egekig ujjong vagy halálosan levert” egy Hold jellegű problémáról van
szó. Az, ami itt különösen jól gyakorolható, az az élettel szembeni higgadtság. Ez az asztrológiában
az alapos(ságot), tartós(ságot) vagy szilárd(ságot kölcsönző) Szaturnusz témaköréhez tartozik. Kö z-
vetlenül belátható, hogy az életben tanúsított higgadtság leginkább éppen ott gyakorolható, ahol a
lélek nyugtalanságának a lehetősége a leginkább fennáll, tehát nem olyan lelki jelenségeknél, mint a
letargia, a lustaság vagy a kényelmesség. Az utóbbiak, az asztrológia nyelvén szólva inkább Vé-
nusz-jelenségek, amelyek esetében, az eddigi logikát követve, leginkább a poláris Marshoz tartozó
kezdeményezőkészség gyakorolható. Ez Rudolf Steiner közléseinek is megfelel, aki mindig hangs ú-
lyozza, hogy ahhoz, hogy az akarat-gyakorlat (Mars gyakorlat) a lehető legtisztább lehessen, a leg-
jobb, ha semmiféle külső oka, sőt még értelme sincsen.
Egy másik egyszerű példa a Mars-Vénusz polaritásának területéről: egy tipikus Mars prob-
léma állhat a túlságosan erős egoizmusban és ehhez kapcsolódóan mások elutasításában. A Vénusz-
gyakorlat a másokhoz való tudatos odafordulásban áll, akár ellenségekhez is, tehát olyan emberek-
hez, akiket tulajdonképpen ösztönösen elutasítunk. Itt újra felfedezhetjük a már ismerős pozitivitás
gyakorlatot is. Éppen akkor, amikor az ember ösztönösen elutasít valamit (amely szintén Mars-
jelenség), ideális módon gyakorolható a szeretet, a pozitivitás, tehát a Vénusz jelleg.
A „Nap útjai – a szív útjai” c. könyvében a szerző bizonyítani tudta, hogy valóban számos
régebbi és jelenkori tisztítógyakorlat ugyanazokat a poláris gyakorlási alapelveket követi. Rudolf
Steiner fentebb említett állítása, miszerint a megtisztulás elvei mindig ugyanazok, a csillagok nye l-
vén egzakt igazolást nyertek.
A beavatási elvek és az asztrológia közötti, itt vizsgált összefüggés érdekében fontos rögzí-
tenünk, hogy az asztrológia nyelvének segítségével mind a gyakorlatok szférája, mind pedig a me g-
tisztítandó asztráltest szférája megragadható. Az iskolázás ilyen módon történő fejlesztése több
szempontból is megfelel a mai kor követelményeinek. A gyakorlatokat tehát nem egy Mester, vagy-
is egy Guru írja elő, hanem csakis a szabad megismerés alapján jönnek létre, amelyeket az egyén a
horoszkópjával összhangban fejleszt ki. Ezen kívül a gyakorlatok, miután kapcsolódnak a horo-
szkóphoz, nem egyfajta absztrakt háttérrel rendelkeznek, hanem közvetlenül kapcsolódnak a lélek
mindennapi életéhez, a külvilághoz, vagy konkrét személyes jelenségekhez. Ezáltal a gyakorlatok
minden esetben a valósághoz kapcsolódnak és így a rózsakeresztes beavatás hagyományához is tar-
toznak. A világtól való elmenekülés vagy eltávolodás veszélye nemcsak hogy nem áll fenn, elle n-
kezőleg, megbénul, mivel a gyakorlatok kifejezetten a horoszkópban ténylegesen leírt lelki valósá g-
ra irányulnak. Mivel a polaritás törvényén keresztül lehetséges a gyakorlatok szféráját az asztráltest
szférájával konkrétan összefűzni, a tisztító folyamatok reális és nem csak valamifajta elképzelt mó-
don kezdeményezhetőek.
Ezeknek a poláris gyakorlatoknak a megközelítésénél nem a hiányosságok végérvényes le-
gyűrése a meghatározó, hanem a teremtő folyamat, a szabadság pillanata, amely a záltal jön létre,
hogy a kutató ember önmagát tudatosan helyezi poláris viszonyba a lelkében felmerült hiányossá g-
élménnyel szemben. Ebben a küzdelemben, ebben a cselekedetben nyílhat meg egy ajtó az élettisz-
tító hatású teremtőerejéhez. Bekövetkezhet a fokozás jelensége, és - a Schiller szavainak értelemben
vett „játék”- hoz hasonlóan – csak ez teheti az embert igazán emberré.
Magától értetődik, hogy anélkül a képesség nélkül, hogy az ember tárgyilagosan tudjon a
horoszkópjával szembeállni – így azokkal a szubjektív lelki folyamatokkal szemben is, amelyek a
horoszkópjában kifejeződésre jutnak –, azok a gyakorlatok, melyekre itt rámutattunk, nem végezhe-
tők. Ezen keresztül azonban érthetővé válik, hogy a beavatás két alapfeltétele – az objektivitás és a
katarzis – teljesen értelemszerű módon a saját horoszkóp segítségével gyakorolható. Ehhez jön
harmadikként még valami: Ismerd meg önmagad ! = Termékenyítsd meg önmagad a szellemmel!
A megtisztított vagy megvilágosodott asztráltestet Rudolf Steiner a Szűz Szófia szinonimá-
jának tekinti. Ennek a testnek a benyomódása az étertestbe a keresztény kor óta többé nem valami-
lyen beavató mester szükségszerűen kívülről jövő intézkedése/utasítása következtében jön létre. Ez
a benyomódás egyedül azáltal jöhet létre, hogy a Szűz Szófia, vagyis a megtisztított asztráltest, ön-
maga emelkedik tudatosan a szellemihez. Így tud aztán a Szent Szellemet befogadó szervvé vá lni.
Ezáltal tapasztalja meg az ember Krisztus feltámadásának valóságát és lép kapcsolatba a „feltáma-

3
dott fantomjával”. A feltámadásba vetett valódi hit felébredése, Rudolf Steiner szerint, a mai korban
a keresztény beavatás folyamatának felel meg. Steiner szavai szerint ez a hit „nem triviális, hanem
egy belső, tisztánlátó erő”. Ma a beavatásnál tehát már nem arról van szó, hogy külső értele mben
váljunk tisztánlátóvá és a szellemi világot megvilágosodott állapotban mint külső valóságot észle l-
jük. A megvilágosodás a mai korban sokkal inkább egy belső folyamatot ír le, amely célként a fe l-
támadásba vetett hit erejének megtapasztalásához vezet.
Hogyan tud a beavatás e szellemi dimenziója egy újfajta keresztény asztrológiában otthonra,
gyökerekre lelni? Itt is pontosan tarthatjuk magunkat Rudolf Steiner megfogalmazásaihoz. Az az
ember, aki beavatásra törekszik, „szabadon meg kell hogy nyissa bensejét a szellemi világ felé”.
Steiner itt megvilágítja a delfi- i jósdán szereplő szavak értelmét: „Ismerd meg önmagad”, úgy, hogy
azt mondja, ezt nem abban az értelemben kell lefordítanunk, hogy „bámulj a bensődbe”, sokkal in-
kább abban az értelemben, hogy „termékenyítsd meg önmagad a szellemi világ tartalmával”.
Ahhoz, hogy ezen a helyen az asztrológiára hivatkozzunk, elegendő tisztázni, hogy minden
egyes, a horoszkópban szereplő bolygó nem csak az ember személyes énjére vonatkozó szubjektív
jelentőség kifejeződése, hanem természetesen objektív szellemi jelentéssel, jelentőséggel is bír. Bár
a horoszkópbeli bolygók egyrészről szubjektív biográfiai vagy lelki tartalmak kifejeződései, szelle-
mi jelentésük tanulmányozása mégis tudatosan szolgálhat arra, hogy átford ulási helyekként éljük
meg őket. A horoszkópban minden bolygó olyan helyként élhető meg, amelyen szubjektív, énre vo-
natkoztatott jelentése egy személyiség fölötti objektív jelentésbe fordítható át. Ez a folyamat e gzakt
módon megfelel Rudolf Steiner fentebb idézett szavainak, mely azt a feladatot állítja a beavatásra
vagy megvilágosodásra törekvő ember elé: termékenyítsd meg önmagad a szellemi világ tartalmá-
val.
Semmi esetre sem mondhatjuk azt, hogy ez nem függ a horoszkóptól. Még ha jogos is az
előítélet, miszerint az asztrológia még ma is sok embernél csak arról szól, hogy bámészkodik saját
lelkében, a horoszkóp az önismeret eléréséhez mégis kitűnő és tárgyilagos eszközként szolgál. Ha
az mint az objektivitás iskolázásának célja következik be, az a szellemi fejlődést semmiképpen sem
akadályozza. Ellenkezőleg: a szellemi fejlődés alapjává válik. Annál inkább ez a helyzet, amikor az
önismeret aztán célirányos gyakorlatok során katarzishoz vezet.
Végezetül még, ha a horoszkópot a szellemi megismerésre irányuló kérésből kiindulva ké-
szítjük el, teljességgel lehetséges az asztrológia korszerű beavatási útjáról beszélni. A már gyakran
idézett 1908.05. 21- i előadás egyébiránt a hegyi beszédre való hivatkozással, Luther szavaival zá-
rul: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”(Máté 5,3) Rudolf Steiner itt
hangsúlyozza, hogy ezt a részt értelemszerűen így kellene lefordítani: Boldogok azok, akik szellemi
megismerésért könyörögnek, mert a mennyek országának, a szellemi világnak a részesévé vá lnak.
Valóban termékenyítőleg hat, ha utánajárunk horoszkópunk bizonyos részei átfordult sze l-
lemi jelentésének. Aki talán a Merkúr egy meghatározott pozíciójában megismerte a saját önmagára
vonatkoztatott lassú vagy gyors gondolatmenetét, éppen ezen a helyen fog minden kétséget kizáró-
an egyfajta gazdagodást érezni, amikor azt kéri – azaz bensőleg munkálkodik azon - hogy a Merkúr
szellemi dimenzióját átérezze, ami pl. a magasabb, személyiségfeletti bölcsesség közvetítésében
állhat. Így a teljes horoszkóp tudatosan egyfajta, a szellemi világot befogadó szervvé alakítható. Ez
természetesen csak akkor lehetséges, ha az ember a horoszkópot előzőleg személyes, lelki viszo-
nyok kifejeződéseként is tapasztalhatta. A horoszkóppal való ilyenfajta meditatív foglalkozás ha-
sonlít a keresztény érzelmi beavatásra.
János Jelenések a kezdetén a hét közösségnek küldött levelekről tudósít. Rudolf Steiner is-
mételten rámutatott, hogy ezek a közösségek az Atlantisz utáni hét kultúrkorszaknak felelnek meg.
A Sárdisi gyülekezetet egyszer „kultúránk virágának” is nevezi. A mi korunk, a tudati lélek fejlőd é-
se korának e közössége a Sárdisi közösség. Rudolf Steiner az egykori Sárdisi közösséget „egy régi,
az asztrológiát nagyon magas szinten művelő csillagszolgálat keresztény folytatásaként” írja le,
„ahol valóban tudták azt, hogy a csillagok járása hogyan áll összefüggésben a földi dolgokkal”.
Ha tehát „Sárdis” múltja erőteljesen kapcsolódott a csillagbölcsességhez és ugyanakkor je-
lenünk és közeljövőnk jelképeként is értelmezhető, akkor kézenfekvő a gondolat, hogy valóban
munkálkodnunk kell az asztrológia egy új, de természetesen korszerű módja érdekében. Rudolf
Steiner így fejezte ki magát a már említett „Krisztus és a szellemi világ” c. ciklusában: „A csillagok
írásának ismét valami olyanná kell válnia, ami mond is számunkra valamit.”