Szegedi Sándor

A bolsevizmus dé monai

I. Elõzetes megfontolások

Valóban, felmerülhet a kérdés az elmúlt évtizedek (évszázadok) történelmi eseményeit fi-

gyelve, azt elemezve, hogy a válságok és pusztító impulzusok, háborúk és ellenségeskedések mö-
gött egyedül és csakis egyedül általános történelmi, gazdasági, politikai, etikai, kulturális okokat
keressünk-e? Megmagyarázható-e ezekkel a világ folyása, az ember és a társadalmak léte? Igaz-e az
a tétel, hogy bizonyos gazdasági és politikai feltételek megléte esetén szinte törvényszerűen követ-
keznek be társadalmi változások? Vajon mindig ezek a végső okok? És ténylegesen ezek vezettek a
XX. század és a most születő XXI. olyan borzalmaihoz, mint a nemzetiszocializmus, a bolsevizmus
és a globalizmus? Törvényszerû volt-e ezen gondolatmenetek szerint milliók és milliók testi és lelki
halála?
Meg kell-e elégednünk a marxista-pozitivista történelemszemlélet száraz -gazdasági erők és
osztályharc - ideológiájával? Nem lehet vitatni, hogy a fent említett okoknak megvan a szerepe, de
a figyelmesen, elfogulatlanul szemlélődő ember előtt más, sokkal magasabb – vagy mélyebb – táv-
latok nyílhatnak meg a történelmi szimptómák mögött. Olyan távlatok, amelyek a történelem külső,
felszíni eseményeit egységes, összefüggő egészként mutatják meg, melyben az esetlegesség és a
véletlen szerepe a minimálisra csökken, és a sokféleség mögött egységes logikára bukkan a figye l-
mes kutató.
Julius Evola nagyszerű tanulmányában felveti a „háromdimenziós történelemfelfogás” fo-
galmát. Más oldalról megközelítve, de hasonló eredményekre jutott Rudolf Steiner, és Walter Stein
is. Steiner magyarul is megjelent „Történelmi szimptomatológia” c. előadássorozatában a történe l-
met, a történelmi eseményeket szimptómáknak, szellemi történések tüneteinek tarja. Ahogy az óce-
án felszíni hullámai is a mélységi víztömegek játékának felszíni megjelenései.
E történelem felfogás lényege tehát az, hogy nem a felszín két dimenzióját - mely a látható
okokat, tényeket és irányító erőket tartalmazza - tartja meghatározónak, hanem a láthatatlan, „égi”
vagy „földalatti” dimenziót, ahol olyan erők és influenciák működnek, amelyek döntő hatásúak, és
ugyanakkor nem vezethetők vissza a puszta emberire: az individualitásra, de a kollektívumra sem.
Ezen „földalatti erők” nem materiális, nem kézzelfogható, érzékekkel tapasztalható erők. Ilyen érte-
lemben tehát nem beszélhetünk világösszeesküvésrõl, bár a titkos társaságok szerepe az egész e m-
beri történelem alakításában kiemelkedő. Azonban nem ezek a végső okok, mivel ők is csak eszkö-
zeik ezen spirituális erőknek. Ugyanúgy az „égi erők” sem jelennek meg a történelem folyamában
látható módon, csak képviselőik által. Az emberi szellem Isten által leginkább inspirált alakjain
keresztül. Mindezen „erők” abszolút tudatosak, szuperintelligensek, mondhatnánk úgy is, önálló, az
embernél mérhetetlenül magasabb fokon álló lények. A tradicionális megfogalmazás szerint: angya-
lok, vagy: démonok. A történelem harmadik dimenzióját tehát nem szabad feloldani absztrakt filo-
zófiai vagy szociológiai fogalmak ködében, hanem úgy kell elképzelni, mint amit a „kulisszák mö-
gül” meghatározott intelligenciák befolyásolnak.
Evola szerint, a rejtett történelem kutatásának, ha pozitív és tudományos akar lenni, nem
szabad a szilárd talajtól elszakadnia, és túl magasra szárnyalnia. Mégis, mint végső hivatkozási ala-
pot, kénytelen feltételezni egy dualisztikus sémát, mely nem különbözik alapvetően attól a sémától,
amely több ókori tradícióban is megtalálható. Még a katolikus történelemírás sem úgy tekintette a
történelmet, mint természeti, politikai, gazdasági és társadalmi okok egyszerű mechanizmusát, ha-
nem mint egy terv – a gondviselés tervének – kibontakozását, amellyel ellenséges erők szegülnek
szembe. Ezeket az erőket hol a „rossz erőinek” nevezték morális nyelvezetet használva, hol pedig
az „Antikrisztus erőinek” teológiai nyelvezetet használva.

1
 Kijelenthetjük, (s ezzel talán nem mondunk újdonságot) hogy a bolsevizmust motiváló erők
az utóbbi csoportba tartoznak. A XX. században ez volt a Gonosz egyik legeredményesebb és leg-
embertelenebb megjelenési formája, a nemzetiszocializmus mellett. Azt lehet mondani, hogy a
„harmadik arculattal”, a globalizmussal együtt egy tőről fakadnak s egyik a másiknak mintegy elő-
készítő szakaszát jelentette. Ugyanazon erők – kissé differenciált formában - állnak mindhárom
megjelenési forma mögött. Céljuk egy: az emberiség jövőjének megakadályozása, és egy rendkívül
sötét alternatíva felé való elterelése.
Aki képes arra, hogy meghatározó szellemi impulzusokat a maguk egységében és távlatilag,
a világtörténés és az idő szövetébe való beágyazottságában vizsgáljon, s a történelmi események
mögötti valós szellemi potenciákat észleljen, az jól tudja, hogy milyen erők álltak és állnak a bols e-
vizmus mögött. Nem lehet ugyanis múlt időben beszélni erről az áramlatról, hiszen semmiképpen
sem tűnt el a világból, a Szovjetunió és az úgynevezett „keleti blokk” szétesésével. Emberek mill i-
árdjai élnek még ma is marxista- leninista ideológiák alapján szervezett államokban (Kína, a harma-
dik világ egyes államai) s az úgynevezett nyugati „szociáldemokrata” vagy „szocialista” irányults á-
gú kormányok, valójában el-sátánizálódott szabadkőmûves ideológiákon és befolyáson keresztül
aktívan szerepet játszanak e démoni áramlat életben tartásában. Ezek a „nyugati” szociáldemokraták
nagyon szorosan kapcsolódnak a globalizmus sötét impulzusaihoz is, sőt elsőszámú inspirálói, s a
valódi szociális impulzusokhoz semmi közük.
Árulkodó jel a bolsevista ideológiák még ma is igen jelentős befolyására annak mindenféle
eszközökkel való megakadályozása, hogy valóban objektív és a rémtetteket a széles nagyközönsé g-
nek bemutató kutatómunka folyjon a bolsevizmus történeti megismerésére és megismertetésére.
Emlékezzünk, arra, hogy a „Kommunizmus fekete könyve” csak a XX. század legvégén jelenhetett
meg és milyen vihart kavart egyes baloldali értelmiségi körökben megjelenése. A múlt feltárása
igen nagy mértékben sérti a jelen hatalmi köreit, azok érdekeit, akiknek szellemi öröksége a marxis-
ta ideológián nyugszik. Ezen érdekek mögött egyértelműen – médiumaik számára nagyobb mérték-
ben tudattalanul, kisebb mértékben tudatosan – az a szándék és sötét influencia rejlik, hogy a kor
antiszelleme uralomra jusson, mely egy teljesen embertelen és materialista, szellemtagadó és halá l-
erőkkel terhelt impulzus hordozója. A Hazugság és a Halál fejedelme, ahogy Ahrimant – a Sátán
egyik „aspektusát” - az ezoterikus tudomány nevezi, ezen magas pozícióban lévő emberek valódi
inspirálója. Hatásának és befolyásának elkerülése legeredményesebben az általa uralt szellemi
áramlatok valódi megismerésével és megértésével kezdődik. S ez az, amit Ahriman s az általa uralt
emberek a leginkább nem szeretnének.
A bolsevizmus leküzdése nem a külsõ világban, hanem magában az emberi lélekben kezdő-
dik és arathat valódi diadalt. A Gonosz nem a külső világban, vagy társadalmi berendezkedésekben
vetheti meg igazán a lábát, hanem az ember belső világában. Onnan maniszfesztálódik az érzéki
világba, a társadalomba. Tehát felismerése, átvilágítása és legyőzése is az emberi lélekben kezdő-
dik. „Népedet s az emberiséget csak úgy javíthatod, ha magadat javítod. Az Igazság sosem az emb e-
riséget, csakis az egy embert válthatja meg. „ (Weöres Sándor)

II. A bolsevizmus mélygyökerei - Gondisapur

Amint említettük, a bolsevizmus gyökerei igen mélyre nyúlnak. A szellemtudományi kuta-

tás, mely az emberiség történelmében voltaképpen a világosság és a sötétség szellemi erőinek, ma-
gasan fejlett szellemi lényeinek folytonos küzdelmét, megrázó drámáját látja, melynek a külső tö r-
ténelmi események csupán halvány visszfényei, utalásai, először a XX. században hozta nyilváno s-
ságra az addig csak a rejtett misztériumiskolák beavatottjai számára ismert tényeket. Ezek a tények
– melyek egy spirituális létszemléleten alapulnak - a maguk nemében forradalmi módon változtat-
hatnák meg a jelenlegi, materialista-pozitivista történettudományt. Teljes elhallgattatásuk, „fantasz-
ta képzelgésekké” való leminősítésük, mindenféle módon való bemocskolásuk része a fent e mlített
befolyásos pozícióban lévő, a kor antiszelleme által uralt „tudósok, politikusok, közéleti személyi-
ségek” szentháromsága által az igazság elhallgattatására irányuló akciónak.

2
A bolsevizmus okkult forrásait keresve, egészen a Kr. u. 7. századig kell visszamennünk. Egyes,
külsőlegesen felszínre bukkanó történelmi áramlatok előkészítése ugyanis már jóval elõbb megke z-
dődik a spirituális területeken. A 7. század igen szorosan kötődik a János Jelenéseiben említett rejt é-
lyes, 666-os számhoz. Valóban, Kr. u. 666-ban egy rendkívül jelentős esemény történt, mely teljes
egészében a napdémon, Szórát – a János által a „Fenevadként” aposztrofált entitás - befolyása alatt
állt. Célja röviden az volt, hogy az egész emberi fejlődést tönkretegye. Ezen érzékfeletti befolyás
hatására jött létre a mai Bagdad közelében a Gondisapuri (Jundi Sabur) Akadémia. Ezen időszakban
történt, hogy Justinianus császár minden görög filozófiai iskolát bezáratott. Ennek ellentételezésére
egy sötét beavatott vezetésével – aki a napdémon eszköze volt – gyűjtötték össze az Akadémián a
Krisztus elõtti misztériumok ismereteit.
Hogy a továbbiakat megértsük, szükséges egy rövid áttekintést adni az emberi lény
felépítésérõl. Az ősi tradíció és az ezen alapuló ezoterikus tanítás az ember háromszoros, hétszeres
és kilencszeres felépítéséről beszél. Háromszoros, amennyiben test, lélek és szellem háromsága.
Fizikai teste a fizikai világ anyagából épül fel. Élõvé egy szubtilis anyag, az étertest teszi. Asztrá l-
teste által nyílik meg a külvilág felé, fogadja be a külvilágot, érez fájdalmat és örömet. Ezek a test
részei. A lélek részei: az érzőlélek: az érzetalkotó tevékenység forrása. Az értelmi lélek: a szubjek-
tív gondolkodás forrása. A tudati lélekben villan fel az ember halhatatlan Önvalója, magasabb Énje.
Mivel a valódi Igazság él benne, ezért az objektív, tudatos gondolkodás hordozója.
Az „én” tehát a lélekben él. A szellem viszont az „énben” él. Belesugárzik az énbe és benne,
mint burkában él. Amennyiben az énben élõ szellem uralomra jut az ember alacsonyabb léttagjai
felett, úgy nyilvánul meg háromszorosan. Ez a távoli jövő lehetősége. Amennyiben uralomra jut az
asztráltest felett, úgy megnyilvánul a szellemén. Ha impulzusaival áthatja az étertestet, akkor me g-
születik az életszellem. Ha a fizikai test is uralma alá kerül, úgy a szellememberrõl beszélünk. Ez a
emberfejlődés legtávolabbra vezető eredménye.
Az egyes emberi lénytagok kifejlődése történelmi korszakokon keresztül zajlott. Jelenleg
(kb. 1413 óta) a tudati lélek korszakában élünk. E korszak feladata a tudatosan uralt gondolkodás
megvalósítása, az ember halhatatlan lényének felismerése az élő gondolkodás, mint világteremtő
folyamat kultiválásával. Ez a gondolkodás semmilyen módon nem hasonlítható össze a jelenleg
uralkodó, automatikus, mechanikus gondolkodási folyamattal, melyben csak a gondolkodás produk-
tuma, a gondolat tudatosul, de maga a fogalomalkotási, gondolkodási folyamat nem tudatos. A t u-
dati lélek korszakának végére (kb. a III. évezred közepére) az emberiség – jó esetben – magában a
gondolkodási folyamatban is tudatos lesz, s a gondolatot mint szellemi realitást ragadja meg.
E szükséges kitérő után visszatérve eredeti témánkhoz: A Gondisapuri Akadémián össze-
gyűjtött tudás segítségével a tudati lélek „tévútra vezetését” akarták elérni. Vagyis, ami a tudati lé-
lek fejlődéseként csak a III. évezred közepén következik be, az – a gondisapuri impulzus következ-
ményeként – már a VII. században, vagyis nagyon korán, és éppen ezért rendkívül pusztító és ére t-
len formában jelent volna meg. Nagyjából hasonló lett volna a helyzet, mintha a pápua bennszülöt-
tek kezébe adnánk az „atombőröndöt” az interkontinentális rakéták indítási kulcsával. Nem tudná-
nak vele mit kezdeni, nyomogatnák, piszkálgatnák, s merõ tudatlanságból útnak bocsátanának több
száz nukleáris töltetet. A gondisapuri impulzus megvalósulása esetén olyan akadály gördült volna
az egész emberi énfejlődés útjába, ami az emberiség démonizálását eredményezte volna.
A spirituális történelemszemlélet egyik lényeges megállapítása: az emberiségfejlődés nem a
vakvéletlenek és mechanikus erők következménye, hanem egy Terv része, egy isteni fejlődés által
meghatározott folyamat. Azonban ebbe a Tervbe az úgynevezett „ellenerők” mindenféle módon
beleszólást követelnek. A saját céljaikra kívánják módosítani, eltorzítani ezt a fejlődést. Ennek két
jól megkülönböztethető formája van.
Az egyik módszer a már meghaladott, a maga idejében helyes és törvényszerű spirituális-
társadalmi-kulturális erőket mumifikálja, majd feltámasztja és újra bevezeti mind individuális, mind
kollektív szinten. Azonban így már romboló hatást fejtenek ki, s negatív irányba térítik el az emb e-
riség s az egyén útját is. Jó példa erre a napjainkban tapasztalható „spirituális reneszánsz”, amikor a
legkülönfélébb meditációs technikákat, metafizikákat, letűnt korok beavatási módszereit kínálják a
gyanútlan nyugati embernek, aki ezáltal látszólag fejlõdik ugyan, de valójában még betegebb lesz.

3
 Vagy jó példa erre a szabadkőművesség esete is, ami a maga idejében mint valóban rejtett
áramlat a templomos lovagokhoz kapcsolódott, s a Kelet bölcsességével termékenyítette meg a
nyugati kereszténységet; azonban a spirituális éltető erőt idővel démoni-ahrimani befolyások szorí-
tották ki, s napjainkban inkább a sötét erők szolgálatában áll (tisztelet a kivételnek).
Az ellenerők másik módszere ezzel szemben a jövőben helyes és üdvözítő impulzusokat ve-
zeti be a jelenbe, s így szintén tévútra vezeti a legitim fejlődést. A strukturálisan fejletlen emberi és
társadalmi organizmusokba az elkövetkező korszakok erőit beleoltva az egészséges szellemi erők
megbénulnak s ennek szintén rendkívül súlyos következményei vannak.
Nos, Gondisapurban ebbe az irányba mutattak a fejlemények. Az emberek a VII. században
még nem voltak felkészülve arra, hogy a tudati lélek erőit felvegyék. Az akkori Európa népeinek
tudata még egészen más volt. Irányultságuk vezérlő ereje, a lényüket kitöltő szellemi erők eredete a
keresztény egyház által terjesztett hitbéli tanítás volt. A szellemi tartalmakat az egyház vezetése
kívülről közvetítette és az akkori lelkek ezt hittel fogadták. Ez a lelki magatartás az érzőléleknek
felel meg. Abban a korszakban még csak a legfejlettebb individualitások éltek a tudati lélekben,
mely akkori legjelentősebb virágzását a középkori skolasztikában érte el, a kolostorok és az egyházi
rendek közösségeiben.
A Szórát- i törekvés, a gondisapuri Akadémia célja egy olyan folyamat megindítása és ha-
talmassá duzzasztása volt, melynek eredményeképpen a tudati lélek erői a felkészületlen ember i-
ségbe behatolva minden további fejlődés lehetetlenné tettek volna. Hogy ez mégsem teljesen így
történt, az belsőleg a Golgotai Misztériumnak, külsőleg pedig – paradox módon – az iszlám fellépé-
sének köszönhető. Teljesen nem semmisült meg e törekvés, azonban a maga eredeti szándékai sze-
rint nem valósult meg. Továbbélését azonban még – legyengített formában is- figyelemmel lehet
kísérni, sőt rendkívül jelentősen befolyásolta a későbbi történelmet. A konstantinnápolyi nyolcadik
egyetemes zsinaton például 869-ben a keresztény háromságból, mely szerint az ember szellemből,
lélekbõl és testbõl áll, kettõséget hoztak létre, vagyis deklarálták, hogy az ember lélekbõl és testbõl
áll, s legfeljebb a léleknek néhány szellemi tulajdonsága van. Ez Gondisapur utóhatása. Ez készíte t-
te elõ a XIX. század durva materializmusát, tudományát – melyre a csak testre és lélekre redukált
ember sokkal fogékonyabb – amely aztán az embert a lélektől is megfosztva, kimondta, hogy az
ember csupán test, anyag, s a lélek az agy funkciója, „váladéka”.
Természetesen itt nem tudományellenességről van szó, hiszen a tudomány - a maga eredeti
fogalma szerint – nem materialista. A materialistává torzult tudomány azonban, mint végső köve t-
keztetést, létrehozta a marxizmust, s annak gyakorlati megvalósulását az oroszországi bolsevizmus-
ban. Így nyomon követhető az okkult történelmi vonal Gondisapurtól a bolsevizmusig.
Egy másik figyelemre méltó kapcsolódási pont Gondisapurhoz, hogy a XIX. század végi,
XX. század eleji Oroszországban a vidéki lakosság tudati állapota nagyban hasonlított a középkori
Európa lakosságának tudatához. A bolsevik forradalom idején az orosz nép nyolcvan százaléka vi-
déken élt, nem tudott sem írni, sem olvasni. Az érzőlélekben éltek, melyet a tiszta ortodox-
keresztény hit töltött be. Egy vékonyka intellektuális réteg volt csupán, kiben a tudati lélek feléledt,
akik – nem véletlen – a bolsevista hatalomátvétel után Párizsba, a tudati lélek középkori centrumába
emigráltak. Ebben a történelmi- tudati állapotban kényszerítették rá a bolsevisták a napdémon
(Szórát) által közvetített - s éppen ezért eltorzított- tudati lelket a lakosságra. Így valósult meg sike-
resen 666 gondisapuri impulzusa 1917-től kezdve Oroszországban, 1945 után Közép és Kelet-
Európában, s terjeszkedett a többi kontinensen is, s vetette mérhetetlen szenvedésbe, fizikai-
szellemi megsemmisülésbe emberek százmillióit.