Elisabeth Vreede

A csillagvilág és az emberi sors

Kivonat

Kezdetben még nem volt meg a csillagvilág. A régi Szaturnusz idején az isteni-szellemi
világot maguk a magasabb Hierarchiák képviselték, tehát ők maguk voltak jelen. Kívülük megvolt
az ember-kezdemény hőtestek formájában. Az ember közvetlen kapcsolatban állt a Hierarchiákkal.
A régi Szaturnusz ismétlése a Föld első nagy korszaka, a Poláris korszak. Az ember még ekkor is
közvetlen kapcsolatban állt még a Hierarchiákkal (”az ember még az Istenek ölében nyugodott”).
Az Atlantisz utáni első kultúrkorszakban, az ős- indiai korban az emberiség szintén az ősi
szaturnuszi kort élte át, együtt élt még az isteni-szellemi lényekkel, a földi világtól – mint májától –
menekült.
A régi Nap idején már megjelentek a csillagok, a Zodiákus. Ekkor még mozgásban voltak és
mozgásukkal az isteni-szellemi lények benső mivoltát nyilvánították meg. Maguk a Hierarchiák
ekkor már nincsenek jelen, de a világ az ő kinyilatkoztatásuk. A régi Nap ismétlése a Föld második
nagy korszaka, a Hyperboreus-kor, és az Atlantisz utáni második kultúrkorszak, az ős-perzsa kor-
szak. Zarathusztrának a Nap aurájában nyilatkozik meg Ahura Mazdao, vagyis Krisztus.
A régi Hold idején az állócsillagok mellett kezd kialakulni a bolygórendszer is. A csillag-
világ már nem maguknak a Hierarchiáknak, hanem csak működésüknek a kinyilatkoztatása. A régi
Hold ismétlése a Föld harmadik nagy korszaka, a lemuriai kor, mikor már kivált a Nap és a Hold az
egységes égitestből és kialakul lassan az egész bolygórendszer. A régi Hold ismétlése bizonyos
szempontból az Atlantisz utáni harmadik kultúrkorszak is, az egyiptomi-káldeus korszak. Az em-
berek feltekintenek a csillagos égre és átélik a szellemi lények működését. Bizonyos törvényszerű-
ségeket látnak a csillagok mozgásában, mint a szellemi lények működésének megnyilvánulását. Az
égitestek törvényszerű mozgását a Hierarchiák elemi lények segítségével valósítják meg. Az egyip-
tomiak még látták őket. Csillagképeket, konstellációkat, planétákat, a nappal és az éjszaka bizonyos
óráit lények formájában ábrázolták. Ezek az égitesteket mozgató elemi lények voltak.
És ekkor valami jelentős dolog történik. Michael, aki az első korszakban – amikor az embe-
rek magukkal a Hierarchiákkal álltak kapcsolatban – és a második korszakban – amikor a Hierar-
chiák megnyilvánulását látták, ha a csillagokra néztek – teljes mértékben meg volt elégedve; most a
harmadik korszakban, mikor a csillagvilág kezdett az elemi lények birodalmává válni, azt a felada-
tot tűzte maga elé, hogy az emberiséget megtartsa továbbra is a magasabb Hierarchiák mellett és
megakadályozza, hogy túlságosan kapcsolódjanak egy olyan világhoz, amelyben már csak az elemi
lények tevékenykednek. Ez abban is megnyilvánult, hogy Michael, aki ebben a korban „Jahve kép-
mása” volt, a rábízott népnek, a zsidóknak, megtiltotta, hogy a csillagvilággal foglalkozzanak.
Ha azonban csak ez történt volna, a csillagvilág egyre inkább elmechanizálódott volna, az
égitestek mozgását létrehozó elemi lények egyre inkább eltávolodtak volna az isteni világtól és
egyre inkább Lucifer és Arimán hatalmába kerültek volna. Ennek megakadályozására Michael
valami olyat tett, ami pontosan az ellenkezője annak, amit mi a mindennapi gondolkodásunkkal
elvárnánk. Hiszen azt mondtuk, hogy Michael meg akarta óvni az embereket attól, hogy túlságosan
kapcsolódjanak egy olyan világhoz, amelyben az isteni-szellemi lényeknek már csak a működése
látható, sem ők maguk, sem kinyilatkoztatásuk nincs meg már benne. És Michael mégis éppen az
embereket használta fel arra, hogy a csillagvilágot újra összekapcsolja az isteni-szellemi világgal. –
Az emberek haláluk és újraszületésük között a szellemi világban részben közvetlen kapcsolatban
állnak a Hierarchiákkal, részben pedig kinyilatkoztatásukat élik át. Minthogy az isteni-szellemi
lények már visszavonultak a csillagvilágból, az ember, mikor újra közeledik a Földhöz, hogy
megszülessen, azt is megtehetné, hogy elkerüli a csillagvilágot. Michael azonban a szellemi világ-
ban arra ösztönzi az embereket, hogy a Földre való visszatérésükkor ne hagyják figyelmen kívül a
csillagvilágot, hanem azt a konstellációt válasszák születésük időpontjának, amely kifejezi karmikus
adottságaikat. Michael ösztönzésére az emberek leszállásukkor maguk keresik meg a harmóniát a

1
csillagok állása és saját földi életük között. A bennük lévő szellemiséget kapcsolatba hozzák a
csillagvilággal és ezáltal a csillagvilágot újra összekapcsolják az isteni-szellemi világgal. Ez
Michael tette. Ha az ember magasabb Hierarchiák vezetésével olyan konstellációt keres ki szüle-
téséhez, amely kifejezi benső mivoltát – és ezen alapul a horoszkóp - ez nem az ember, hanem a
csillagvilág kedvéért történik. És ez Michaelnek rendkívül nagy örömére és megelégedésére szol-
gál, hogy sikerült elérnie, hogy az ember – bár nem volna kénytelen, - még most is tekintettel van a
csillagkonstellációra, mikor megszületik.
Ma a csillagvilág már csak az isteni-szellemi lények műve. Ha az ember felnéz a csillagokra,
már nem látja ott a szellemi lényeket, sem a kinyilatkoztatásukat, sem a működésüket, már az
égitesteket mozgató elemi lényeket sem látja, csak az égitestek mozgásában megnyilatkozó külső
törvényszerűségeket. Halványan emlékszik még rá, hogy ki lehet számítani a születési konstellációt
és fel lehet állítani egy horoszkópot, aminek valamifajta köze van a natívushoz, vagyis a megszüle-
tett emberhez. Vajon mi ma a célja Michaelnek az emberrel és a csillagvilággal kapcsolatban?
Nyilván nem az, hogy pusztán csak bámulja a csillagos eget és a horoszkópok mechanikus kiszámí-
tásával rájöjjön bizonyos dolgokra, amelyeknek csak akkor van jogosultságuk, ha az ember a
szellemi világot is figyelembe veszi.
Michael a Golgotai Misztérium óta már nem Jahve képmása, hanem Krisztus követe.
Krisztus nem úgy született, mint más ember, hanem közvetlenül szállt le a szellemi világból. Mikor
egy ember megszületik, agyába belevésődik annak a konstellációnak a képe, amely születése
pillanatában a fölötte emelkedő égbolton mutatkozik. Ez a konstelláció számára bizonyos tekin-
tetben egész életére szólóan megáll, úgyhogy életének minden későbbi dolgát is ehhez a születési
konstellációhoz kell viszonyítani. Nem így volt ez Krisztusnál, Ő a csillagvilág összes erőit magá-
val hozta, benne minden pillanatban az egész csillagos ég működött, mintha minden pillana tban
megszületett volna. Ami megáll az ember számára, - a születési konstelláció – az a karmának van
alávetve; ami állandóan kapcsolatban marad az isteni-szellemi világgal – mint Krisztus esetében –
az az emberi szabadságnak felel meg. Az ember tehát bizonyos szellemi erőket hoz magával a
születésekor karmájának megfelelően és ez a horoszkópban kerül kifejezésre; másrészt azonban
állandóan áradnak le a szellemi erők a Földre és ezek nem merevednek meg, mint a születési
konstelláció. Ezekkel is él az ember, mégpedig ezekkel tud szellemi életet élni. Amilyen mértékben
szellemi életet él, olyan mértékben függetleníti magát a horoszkópjában megnyilvánuló erőktől.
Amennyit felvesz magába Krisztusból, annyira kerül kapcsolatba a szellemi világgal, és annyira
válik függetlenné az agyába fényképezett horoszkóptól.
Az ember, ha egyre szabadabbá válik, szabad tettekkel megválthatja azokat az elemi
lényeket, akik a csillagvilágban tevékenykednek. A mai kozmosz, „a művek világa” az idők
folyamán fokozatosan összeomlik és a vele összekapcsolt elemi lények a szakadékba zuhannak, ha
az ember meg nem váltja őket. Ha az ember nem szomorkodik, nem mogorva, nem lusta, akkor
tudja megváltani őket.
Tágabb perspektívában az ember mai kozmikus- morális feladata, hogy megváltsa az egész
csillagvilágot azáltal, hogy saját szellemiségét viszi az „Isten nélkülivé vált” világba. Azt Michael
ösztönzésére teszi, hogy születésekor figyelemmel van a konstellációra, de a mai embernek már
egyre inkább az a feladata, hogy szabad tettként szellemi dolgokkal foglalkozzék, és ezáltal
szellemiséget sugározzon a kozmoszba.
A kozmosz újra szellemivé válik, ha az ember saját szellemivé vált lényét viszi bele. Ez a
kozmosz nem olyan lesz, mint a régi volt, hanem új Föld, új Ég keletkezik az ember szabad
szellemi tetteiből, az ember szellemi erőiből: ezekből fog felépülni a Jupiter- lét csillagvilága.