4.

tétel: Az autizmus pszichológiai háttere

Kulcsfogalmak: naiv tudatelmélet, végrehajtó működések, centrális koherencia;
hatás a szűrésre, diagnosztikára, fejlesztésre/támogatásra; kiegészítő és alternatív
magyarázatok

A tudományos igényű autizmus kutatás egyik leginkább vizsgált kérdése, hogy a sajátos
viselkedéses képet az elme, illetve a kogníció szintjén mely mechanizmus vagy
mechanizmusok sérült működése magyarázhatja.

Kezdeti kutatások:
1960-as évektől kezdve a 80-as évekig elemi szintű kognitív mechanizmusokra fókuszáltak a
kutatások (pl. észlelés alacsony szintű részei). Eleinte azt gondolták, hogy az autizmus az
ingerfelvételnél tapasztalható eltérések mentén értelmezhető.
Ezek alapján felmerülő hipotézisek:
1) szenzoros dominancia hipotézis: az autizmussal élő személyek a proximális szenzoros
modalitásokat (tapintás, ízlelés, szaglás) preferálják a disztális szenzoros modulitások
helyett (látás, hallás) -empirikus adatokkal ez nem volt alátámasztható
2) túlzott ingerszelektivitás hipotézis: autizmusban olyan idioszinkretikus tendencia
jelenik meg a percepcióban és kategorizációban, amely csak egyetlen szenzoros
sajátosságra, ingerdimenzióra épít (pl. tárgyak színe)
3) perceptuális inkonstancia hipotézis: a perceptuális konstanciák, valamint az
interszenzoros integráció hiányával igyekszik magyarázni az autizmus tüneteit. Ezt a
 feltételezést azonban erősen cáfolják azok a vizsgálatok, amelyek a forma-, méret- és
tárgyállandóságban nem mutattak ki zavart, még értelmi sérüléssel társuló autizmus
esetében sem

összességében ezek a hipotézisek kevésbé voltak alátámaszthatók empirikus adatokkal, főként

a jó értelmi képességgel és verbalitással bíró, autizmussal élő személyek esetében nem tűnnek
helyénvalóna

Az autizmus jelenlegi, vezető kognitív pszichológiai magyarázatai

A kilencvenes évek elejére három, az autizmus sajátos tüneti képét az információfeldolgozás

magasabb szintjein magyarázó, vezető hipotézis körvonalazódott, amelyeket empirikus
adatokkal is alátámasztottak: a naiv tudatelméleti deficit hipotézis, a végrehajtó
működések zavarának hipotézise, valamint a gyenge centrális koherencia hipotézis.

A naiv tudatelméleti deficit hipotézis:

A társas kompetenciák esszenciális feltétele, hogy másoknak mentális állapotokat,

tulajdonítunk, a viselkedést pedig ezekből jósoljuk be, ezt nevezzük tudatelméletnek.
A mentális állapotok attribúciója – legalábbis az esetek többségében – automatikusan, tudatos
erőfeszítést, figyelmi összpontosítást nem igényelve segít minket a társas helyzetek
megértésében, illetve annak kikövetkeztetésében, hogy a másik embertől, milyen viselkedés
várható.
A naiv tudatelmélet első manifesztációja a második életévben megjelenő, komplex viselkedés,
a mintha játék. A mentalizáció ugyanis feltételezi a valóság reprezentációját (pl. a csokoládé a
zöld dobozban van), valamint annak leképezését, hogy egy másik szereplő (pl. Maxi)
elméjében hogyan reprezentálódik az adott helyzet (pl. a csokoládé a kék dobozban van),
illetve a két reprezentáció közötti viszony leképezését (Maxi téved).

A naiv tudatelmélet működését egyértelműen bizonyító kísérleti paradigma a „téves

vélekedési feladat”, amelyet tipikusan fejlődő gyermekek négy éves kor körül teljesítenek.
Az autizmust definiáló, jellegzetes viselkedéses képben pedig a társas és kommunikációs
kompetencia zavara dominál és szinte minden esetben megfigyelhető tünet a változatos és
spontán mintha játék hiánya.

Empirikus bizonyítékok a naiv tudatelmélet mellett:

 Az autizmussal élő gyermekek mentalizációs nehézsége az elsőfokú, téves vélekedés

feladatokkal kimutatható volt abban az esetben is, amikor valós személyek és nem
babák voltak a szereplők, illetve akkor is, amikor a tesztkérdés nem a várható
viselkedésre („Hol fogja keresni?”), hanem a szereplő vélekedésére (Mit gondol, hol
van...?) vonatkozott

 téves vélekedési paradigmán túl számos más, a mentalizációs hipotézis ihlette

feladatban is gyengébben teljesítenek az autizmussal élő gyermekek és felnőttek.
Olyan egyszerűbb helyzetek megoldása is nehézséget jelenthet, amelyekben a cél
annak felismerése, hogy a látás tudáshoz vezet.

A naiv tudatelméleti deficit hipotézis hatása a klinikai munkára, diagnosztikára:

A tünettan alaposabb feltérképezését célzó vizsgálatok fókusza a mentalizációt igénylő

viselkedésekre irányult, valamint a naiv tudatelmélet hipotézis segíttette a diagnosztikus
eszközök megalkotását, mind a szülői interjúban, mind a vizsgálati technikákban fontos
kérdés a mentalizációs képességek viselkedéses megnyilvánulásainak feltérképezése. Pl.
ADOS: direkt olyan aktivitások és helyzetek is szerepelnek, amelyek kifejezetten a
mentalizációs terminusok használatát provokálják. A kivizsgálási procedúrába olvadtak a
korábban elméleti indíttatású kísérletekben alkalmazott feladatok (pl. a klasszikus téves
vélekedési feladatok, vagy Happé komplex mentalizációt igénylő történetei), bár ezek
eredményeit nem kezeljük diagnosztikus mutatóként.

Megerősítette a támogatás fő céljainak és hatékony elemeinek korábbi kijelölését Újabb

célokat, eszközöket is megalapozott, illetve új kérdéseket vetett fel (Pl.: Fejleszthető-e
közvetlenül a naiv tudatelmélet? Hogyan építsünk ki hatékony és érzelmileg biztonságos
közeget? Milyen kompenzációs stratégiákat tanítsunk?) Segíti a szülőket és szakembereket az
autizmussal élő gyermek/felnőtt viselkedésének mélyebb megértésében

A hipotézis egyik legfontosabb hozadéka azonban, hogy utat nyitott az autizmus korai
felismerését lehetővé tevő eljárások kialakításához!
A végrehajtó működések zavarának hipotézise
A végrehajtófunkciók fogalma: végrehajtó működéseket, mint az arra való képességet,
illetve a képesség mögött álló mechanizmusokat, hogy a személy egy távoli cél elérése
érdekében fenntartson és adaptívan működtessen egy megfelelő problémamegoldó apparátust.
Ennek komponensei / viselkedéses megnyilvánulásai:

  az impulzusok kontrollja;
  a prepotens, de helytelen válaszok gátlása;
  a beállítódás fenntartása
  a figyelem irányítása;
  a szervezett, szisztematikus keresés képessége;
  a tervezés;
  a valóság és saját cselekvés monitorozása;
  a viselkedés megfelelő szekvenciális szervezése;
  a gondolkodás és a cselekvés rugalmassága;
  a munkaemlékezet.

A végrehajtó funkciók tipikus fejlődésben:

- Kognitív flexibilitás ◦ 4 éves kortól értékelhető teljesítmény ◦ 6 éves kortól stabil

fejlődés ◦ 10 éves kortól stabilizálódik
- Gátlás ◦ egyszerűbb feladatokban 3 éves kortól fejlődés ◦ komplexebb eljárásokban
(gátlás, kerülőutas cselekvés, késleltetés) 4 éves kortól fejlődés ◦ stabilizálódás az
iskoláskor végén
- Tervezés ◦ 3 éves kortól iskoláskor végéig lassú, de folyamatos fejlődés
- Munkaemlékezet ◦ 3-5 éves kortól egyenletes kapacitásnövekedés a serdülőkorig

A végrehajtó működések fejlődési zavara autizmusban / autizmus spektrum zavarokban

A végrehajtó működések elengedhetetlenek minden komplex viselkedéshez, azok rugalmas,

adaptív alkalmazásához, így a komplexebb szociális és kommunikatív viselkedésekhez, s a
rugalmas viselkedésszervezéshez is. A a végrehajtó működési deficit hipotézisnek az
autisztikus diád második területén lehet a legnagyobb s közvetlen magyarázóereje, a
repetitív, sztereotip viselkedések és az erősen beszűkült érdeklődés kapcsán.
Turner kutatásai kimutattaák hogy valóban van együttjárás a végrehajtó működések sérülése
és a repetitív viselkedések között, de arra is talált evidenciákat, hogy a végrehajtó működések
közül a prepotens válaszgátlás és a generativitás azok, amelyek leginkább összefüggenek a
második területen mutatott tünetekkel.

Feladatok, tesztek, amivel vizsgálták a végrehajtó funkciókat: wisconsin kártyaszortírozás,

go-no go, hanoi torony)

A végrehajtó funkciók zavara hipotézis a szakemberek számára a mindennapi tevékenységek

végzése során felmerülő problémák magyarázatát kínálja. Például: „Miért nem öltözik
önállóan a gyermek, ha motorikus funkciói és mentális kora alapján erre képesnek kellene
lennie? ” Erre a kérdésre – legalábbis a legtöbb esetben – valószínűleg nem az a helyes válasz,
hogy a gyermek szándékosan szabotálja a tevékenységet, hanem sokkal inkább az, hogy a
célvezérelt cselekvéssor kivitelezésével kapcsolatos nehézségei miatt képtelen megfelelően
végrehajtani a feladatot. Másrészről, a beavatkozást tekintve, ezek a problémák viszonylag
egyszerűen kiküszöbölhetőek olyan vizuálisan (tárgyakkal, képekkel, írott instrukciókkal)
támogatott „forgatókönyvek”, algoritmusok használatának tanításával, amelyek segítséget
nyújtanak a cselekvés megtervezésében, monitorozásában, a helyes sorrend tartásában. Ezek a
segédeszközök már évtizedek óta részei a fejlesztésnek, hatékonyságukat a végrehajtó
működési deficit hipotézis magyarázza leginkább.

A hipotézis hatása a gyakorlati munkára:

- Szülők és szakemberek valósabb értelmezést kapnak az olykor érthetetlen

viselkedésekre és nehézségekre vonatkozóan („Tudja csak nem akarja?”)
- A hipotézis jól magyarázza néhány olyan beavatkozási technika hatékonyságát,
amelyek már évtizedek óta részei voltak a gyakorlati munkának és valójában a VM
zavar kompenzációját célozzák

A gyenge centrális koherencia hipotézis / részletorientált észlelés

A centrális koherencia fogalma az alaklélektan Gestalt fogalmával rokon fogalom, s úgy véli,
az emberi kogníciót minden területen s minden feldolgozási szinten jellemzi az az erőteljes
tendencia, hogy a beérkező részinformációkat kontextusfüggő módon, jelentésteli egészekké
szervezzük.
A gyenge centrális koherencia autizmusban

Bizonyos perceptuális sajátosságok (pl. nehézségek a töredezett felszínek egységesként való

észlelésével, a kontextus figyelmen kívül hagyása), a tárgyak részleteivel való megszállott
foglalatoskodás, az azonossághoz és afunkcionális rutinokhoz való kényszeres ragaszkodás,
az egyenetlen IQ profil, a gyakran kiváló mechanikus emlékezet, a megőrzött
képességszigetek, a viszonylag gyakori „savant” képességek, illetve az érdeklődés
jellegzetesen beszűkült és sztereotip jellege kapcsán vélte Frith, hogy egyrészt nem nyújt
rájuk kellő magyarázatot a naiv tudatelméleti hipotézis, másrészt, hogy ezek a
jellegzetességek közös magyarázatot nyerhetnek a centrális koherencia gyengeségének
feltételezésével.

Bizonyítékok:

1) Az autizmussal élő minta relatíve jobb teljesítményét s mutatott rá annak okára a
Wechsler intelligencia teszt Mozaik próba („Bolck Design”) altesztjében. Kimutatták,
hogy standard változatban az autizmussal élő minta jobban teljesít, mint az illesztett,
tipikusan fejlődő és értelmi sérüléssel élő kontrollcsoportok. Ugyanakkor a feladat
módosított prezentációjakor (amikor a cél-mintázatokat már eleve részekre bontva
mutatták be) a két kontrollcsoport teljesítménye látványosan javult, míg az
autizmussal élő gyermekeké nem változott jelentősen.
2) Joliffe és Baron-Cohen (1999) többféle eljárással demonstrálták a jó verbalitású, jó
értelmű, autizmus spektrum zavarral (Asperger szindrómával) élő személyek relatív
nehézségeit a koherencia megteremtésével kifejezetten nyelvi jellegű feladatokban.
Egyrészt, újra kimutatták a homográfok egyértelműsítésében korábban tapasztalt
nehézséget, illetve atipikus stratégiát, másrészt két diskurzus-szintű nyelvi feladatban
is demonstrálták a kontextusérzékeny koherenciateremtés zavarát, mind a spontán,
mind az instruált-szándékos feltételben – azaz a vizuális-téri területektől igen távol eső
területen, s igen magas feldolgozási szinten.

A centrális koherencia gyengeségének a hatása a gyakorlati munkára:

 Árnyalja a lehetséges viselkedéses jellemzők értelmezését.

 Komolyan segít egyes problémás viselkedések okainak megértésében.
 Finomítja a beavatkozás céljaira vonatkozó elképzeléseket.
  Fontos elemeket alapoz meg a támogatás eszköztárában.

Kiegészítő magyarázatok:

Baron-Cohen specifikus fejlődési késés elmélete: egyféle segédhipotézisként értelmezhető,

az autizmusban a tudatelméleti mechanizmus fejlődési zavara ugyan univerzális, de nem
minden-vagy- semmi jellegű. Az érintett személyek egy részénél a tudatelméleti képesség
nem hiányzik teljesen, hanem valamilyen szintig beérik ugyan, de jelentős és szelektív
természetű fejlődési késéssel (azaz alacsonybab szintű mentalizációra képesek lesznek).

Happé kompenzációs stratégia/kerülő utas stratégia hipotézise: ez is segédhipotézis, ami

azt mondja ki, hogy nem a mentalizáció jelenik, meg, hanem olyan kompenzációs stratégia ,
ami segíti a cél elérését, de az nem mentalizációs folyamat (még keveset tudunk ezekről a
kompenzációs stratégiákról- eddig ismert a valóságalapú kompenzációs stratégia

Összefoglalás

- autizmusban a három fő kognitív zavar a naiv tudatelmélet zavara, a vegrehajtó

funkciók zavara és a centrális koherencia gyengesége
- a 3 fő zavar között hierarchikus kapcsolatot nem találtak egyelőre
- még akár az is előfordulhat, hogy ezt a 3 kognitív folyamatot később egy magdeficitre
vissza fogják tudni vezetni
- A szociális és kommunikációs problémák magyarázatában, illetve az e két területet
célzó beavatkozásban legnagyobb hatással a naiv tudatelméleti eltérés bír
- míg a végrehajtó működések zavara és a centrális koherencia esetleges gyengesége az
autisztikus diád mindkét területén szerepet kaphat a viselkedések magyarázatában.