A gyász 5 szakasza

1. Tagadás – „Valaki téved! Ő biztosan nem halt meg! Az nem

lehet!” Ebben a fázisban tagadjuk a szeretett személy halálának
tényét. Egyszerűen nem tudjuk elfogadni, ezért próbálunk úgy
tenni, mintha meg sem történt volna. Ebből általában hamar
átkerülünk a következő szakaszba, de ritka esetekben, még a
temetés után is látni véljük, visszavárjuk az elhunytunkat.
2. Harag – A tagadást magunk mögött hagyva, belekezdünk a bűnbak
keresésbe. Ennek oka az a fajta harag, amit a gyász miatt érzünk,
de ténylegesen nem tudjuk rávetíteni senkire és semmire – hát
keresünk, hogy a feszültség oldódhasson. Ez lehet egy orvos, egy
barát, a sors, egy élethelyzet, mi magunk vagy bárki más, netán
maga az elhunyt. A lényeg, hogy nem racionális alapon próbáljuk
felderíteni szerettünk halálának okát. A hibást ebben a fázisban akár
többször meg is változtathatjuk.
3. Alkudozás/Önámítás – Célja, hogy elterelje a figyelmünket a
tényekről – halál, temetés…stb. Ekkor elkezdünk alternatív
valóságokról fantáziálni, a tipikus „Mi lett volna, ha…” mondat
második felét egészítjük ki újabb és újabb tartalommal.
4. Depresszió – Megkezdődik a halál halálként való elfogadása,
megindul a feldolgozás folyamata. A depressziós állapot teljesen
érthető, hiszen ekkor nézünk szembe először, úgy igazán a
szerettünk elvesztésével. Elkezdjük gyakran emlegetni, egyre többet
emlékezünk rá.
5. Elfogadás – A gyász lezárása, amikor képesek vagyunk elfogadni
és életünkben elhelyezni elhunytunkat. Emlékké válik – ha eszünkbe
jut már időnként mosolygunk is, hisz újra előkerül a fájdalom
mellett a szeretet kimutatása is.

A fent említett szakaszok megélési ideje közé nem tehetünk egyenlőség

jelet. Egy-egy fázis tarthat 1-2 hétig, vagy épp hónapokig is.