1.

Géza fejedelemsége és Szent István államszervező tevékenysége

Géza Árpád dédunokája, fejedelemsége 972-997-ig tartott. Belpolitikájának
egyik legfontosabb eleme a rendteremtés volt, miközben egyértelművé tette
nagyfejedelmi hatalmát. Felesége az erdélyi országrészt vezető Gyula lánya,
Sarolt ezzel biztosította az egyik legnagyobb hatalmú törzsfő együttműködését.
Külpolitikájában lezárta a kalandozásokat és békét akart kötni a Német-római
Császársággal. Ennek érdekében követeket küldött 973-ban a quedlinburgi
diplomáciai találkozóra, ahol a követek békét kötöttek I. (Nagy) Ottó német-
római császárral. Fia, István a bajor hercegnőt, Gizellát kapta feleségül - s mivel
1002-ben Gizella bátyja, II. Henrik került a német trónra, szoros kapcsolat jött
létre a Német-római Császársággal.
Géza felismerte, hogy az Európába való beilleszkedés a kereszténység
felvételével valósulhat meg, ezért hittérítőket kért nyugatról.
Az első térítőpüspök Bizáncból érkezett, de ő csak Erdélyben tevékenykedett.
A térítés nagyobb részét nyugatról érkezett térítők végezték. Géza behívta a
bencéseket, akik Pannonhalmán kolostort alapítottak 996-ban.

Géza fiát, Istvánt minden tekintetben felkészítette a keresztény uralkodói

feladatokra. A kereszténységet ő már őszinte meggyőződésből követte. Apja
halála után, 997-ben vette át a fejedelmi hatalmat. Az utódlás körül trónharc
kezdődött mivel a keresztény öröklési rend (primogenitúra) szerint az elsőszülött
férfi utód örököl, ennek értelmében lett István a fejedelem azonban a nomád
öröklési - alkalmassági - elv (seniorátus) értelmében a család legidősebb férfi
tagja (Koppány) következett volna a hatalomban.
Német lovagok segítségével, az új, európai páncélos lovas harcmodort
alkalmazva István legyőzte Koppányt 998-ban.

István 1000-ben koronát kért és kapott a pápától. A koronázással Magyarország

belépett a keresztény európai monarchiák sorába. A korszakban a pápa (Il.
Szilveszter) és a német-római császár (III. Ottó) teljes egyetértésben cselekedett,
a koronázás nem a császár megkerülésével történt. A törzsfők többsége
elfogadta István hatalmát, pl. Aba Sámuel, a kabarok vezetője István egyik
lánytestvérét vette feleségül. Két fontos törzsi vezető azonban ellenállt, ezért
őket István katonai erővel verte le. 1003-ban rokonát, az erdélyi Gyulát - ezután
Erdélyt a vajda irányította, majd Ajtonyt, a Temesköz urát.
 István az Európában elterjedt hűbéri monarchia rendszerét alakította ki. Minden
hatalom birtokosa a király, döntéseit korlátozások nélkül maga hozhatja meg,
törvényeket alkothat. A központi igazgatásban segítségére volt a nádor (a királyi
udvar ispánja). A döntések meghozatalában a királyi tanács segítette az
uralkodót. A királyi székhely Esztergom, s Székesfehérváron temetkezett a
király. A király hadseregét a várbirtokokon élő várjobbágyok alkották.
A törzsi társadalomszerveződés helyett új területi közigazgatás - a
vármegyerendszer. A királyi vármegyének nem voltak önálló intézményei, a
királyi birtokok hálózata adta a szerkezetét. A vármegyék élén a megyésispán
állt. A vármegye és általában az ország különböző típusú területek halmazából
állt össze. Legkiterjedtebbek a királyi birtokok voltak, melyek egy-egy királyi
(föld) vár köré szerveződtek, élükön a várispánokkal. Egyik típusa a várbirtok,
mely a megyei várak ellátását biztosította. Másik az udvarbirtok, mely a királyi
udvar igényeit elégítette ki. Jelentős egyházi birtokok jöttek létre. Megjelentek a
magán földesúri birtokok - bár ezek jelentősége ekkor meg messze elmaradt a
királyi (és egyházi) birtokoké mögött. Meg léteztek fel nem osztott területek,
ahova a nomád társadalom képviselői igyekeztek visszahúzódni a ki épülő
hűbéri hatoságok befolyása elöl.

A katolikus egyházszervezet felállítása az egyik fő intézkedései közé tartozott.

István 10 püspökséget (köztük két érsekség: Esztergom, Kalocsa) hozott létre.
A magyar egyházszervezet központja Esztergom lett, a prímás - azaz a magyar
egyház vezetője - az esztergomi érsek. István támogatta a bencés kolostorok
alapítását, feladatuk: írásbeliség, térítés, a mezőgazdasági technológia
fejlesztése. A király elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot. Az
egyház hatékony működéséhez szükség volt az anyagi alapok megteremtése,
ezért, bevezették a tizedet, a földművelő jobbágyoknak termésük tizedrészét
kellett az egyháznak adniuk. István komoly földbirtokadománnyal támogatta az
egyházat. A keresztény szokások és vallásosság elterjesztése is egy nagyon
fontos feladata volt. Ezt szolgálta a térítés, de István törvényekkel is biztosította
a kereszténység felvételét. A társadalmat kötelezte a templomba járásra és más
keresztény szokások (pl. böjt) betartására - elmulasztásukat komoly
büntetésekkel szankcionálta.

István az államszervezet kiépítését a felesége biztosította dinasztikus kapocs

révén évtizedekig békés külpolitikai környezetben végezhette. Az 1030-ban
bekövetkezett német támadást sikerült feltartóztatnia. István remélt és kiválóan
felkészített örököse fia, Szent Imre herceg volt, akihez híres Intelmeit is címezte,
ám ő egy szerencsétlen vadászbaleset következtében 1031-ben meghalt. Közeli
rokonát, Vazult megvakíttatta (ezzel uralkodásra alkalmatlanná tette; fiai pedig
elmenekültek), mert attól tartott, hogy pogány irányba fordítaná vissza az
országot. Kijelölt örököse unokaöccse, a Velencéből érkező Orseolo Péter lett,
akitől azt remélte, hogy folytatja államalapító munkáját, a nyugati, keresztény
minták elterjesztését.