Azt hitték, a kivégzésével lezárul az egész. Tévedtek.

Dél-Florida leghírhedtebb és legbrutálisabb motoros bandájának a

vezérét kivégezték egy méreginjekcióval. Napokkal később a
családjának és barátainak vissza kellett volna térniük a régi
kerékvágásba, hogy továbbléphessenek.
Ehelyett egy olyan eltorzult és veszélyes világban találják magukat,
ahol még a legkönyörtelenebbek is megdöbbenten szembesülnek az
árulások gubancos hálójával, nemcsak Dél-Florida veszélyes utcáin, de
egészen a legmagasabb szinteken is.
A Kilenc perc ezen magával ragadó folytatásregénye, a Rossz időben
az 1950-es évekbeli közép-Florida napfényes síkságaitól Fort
Lauderale trópusi hőségén át a floridai siralomház folyosóin át
kalauzolja el az olvasót, mígnem megérkezünk Jason „Grizz” Talbot
háttértörténetéhez és a titokhoz, amit egész életén át próbált leplezni.
Még Grizz belső köreiben sem ismerik a férfi teljes történetét – a
tragédiát, ami rányomta a bélyeget a fiatalkori éveire, a véletlenszerű
felfedezés, ami a kormány legkeresettebb és leginkább rettegett
emberévé tette, és a szerelmének mélységeire Ginny, a gyengédszívű,
ártatlan lány iránt, akit egykor elrabolt, majd feleségül vett.
Ginny, Grizz egykori rögeszméje, és most a gyermeke anyja, éveken át
gyászolta a férfit, akit eleinte elutasított, aztán megszeretett. Mostanra
újraházasodott Tommyval, a banda egy korábbi tagjával, és a pár több
mint egy évtizedet töltött azzal, hogy próbálták az erőszakos,
bűncselekményekkel teli világtól távol, a floridai Everglades szélén
kialakított normális életüket élni.
Tommy számára különösen magas a tét. Éveken át kétségbeesetten
szerelmes volt Ginnybe, és most végre valóra vált az álma: feleségül
vette a nőt, akiről azt hitte, sosem lehet az övé. De még a normális élet
látszatával – virágzó karrier, két gyönyörű gyermek és egy őszintén
boldog és szeretetteljes házasság – sem képesek maguk mögött hagyni a
múltat. Valahányszor megfordulnak, újabb titokra derül fény, feltárva
az őket összekötő szálakat.
És most, hogy Grizzt kivégezték, Ginny olyan sötét, olyan kegyetlen
titkokat tud meg, nem is biztos, hogy képes továbbmenni.
Vajon ezek a titkok darabokra törik a szerelmüket? És meddig fogja
Grizz védelmezni azt, amit a sajátjának tart, még a síron túlról is?
 Írta: Beth Flynn
A mű eredeti címe: Out of Time (Nine Minutes Book 2)

Copyright © 2014 by Beth Flynn

All Rights Reserved.

Cover Model: Kelli Flynn

Front Cover Photo by dara Simon
Back Cover Photo by Chelsea Cronkrite
Cover Design by Sommer Stcin with Perfect Pear Creative Covers

Fordította: Hrabovszky Dóra

A szöveget gondozta: Róbert Katalin

A sorozatterv, annak elemei és az olvasókhoz szóló üzenet

a borítóbelsőn Katona Ildikó munkája.
© Katona Ildikó, 2014

ISSN 2416-1195
ISBN 978 963 561 380 9

© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2021-ben

Cím: 6701 Szeged, Pf. 784
Tel.: (62) 551-132, Fax: (62) 551-139
E-mail: info@konyvmolykepzo.hu
www.konyvmolykepzo.hu
Felelős kiadó: Katona Ildikó

Műszaki szerkesztők: Zsibrita László, Gerencsér Gábor

Korrektorok: Deák Dóri, Réti Attila
Készült a Generál Nyomdában, Szegeden
Felelős vezető: Hunya Ágnes

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve

rövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül
sem a teljes mű, sem annak része semmilyen formában
– akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást
és bármilyen adattárolást – nem sokszorosítható.
A Fogy az idő a sorozat második kötete. Nem önálló regény. Erősen
javaslom, hogy előbb az első regényemet, a Kilenc percet olvassátok el,
hogy megértsétek a főszereplők háttértörténetét. Mindkét regényben
számtalan csavar és fordulat található, amelyet sorban olvasva a
legegyszerűbb összekötni.
Habár megválaszolok néhány fontos kérdést a Kilencpercből,
többről szól ez a történet, és némely olvasó úgy érezheti, hogy
függőben marad a vége. Mások talán elégedettek lesznek a válaszokkal
és a befejezéssel. Bármelyik kategóriába tartozol is, remélem, élvezni
fogod a történetet, és folytatod a trilógia harmadik kötetével, Az idő
ajándékával.
Akik készen állnak belevetni magukat a történetbe, azok előtt
őrületes, izgalmas és valamelyest bonyolult út áll. Remélem, élvezni
fogjátok. És ne feledjétek: nem minden az, aminek látszik.
 Jennifer Hewittnak.
Mert egymillió köszönöm sem lenne elég.
Szeretlek, Jenn!
„Ó, micsoda, gubancos hálót szövünk,
amikor valakit először rászedünk. ”
– Walter Scott, Marmion –
 Prológus

1950-ES ÉVEK, KÖZÉP-FLORIDA

A POFON NAGYOT CSATTANT, ÉS A FIÚ MAJDNEM TÉRDRE ESETT TŐLE.

A másodperc töredékére megingott, de sikerült visszanyernie az
egyensúlyát, és az apjára meresztette a szemét.
– Anyád azt mondta, lekésted a buszt, és stoppolnod kellett
hazafelé.
Vér ízét érezte a szájában, az ütéstől elharapta az arcát. Tudta, hogy
a következő mondatával újabb pofont fog kiérdemelni. Felkészítette
magát.
– Ida nem az anyám.
Ez alkalommal a feje oldalát érte a kemény ütés, csengeni kezdett a
füle. Semmiség. Kibírt már rosszabbat is. Nem tudta, miért zavarja
annyira az apját, valahányszor megjegyzi ezt. Ida mindig elsőként
emlékezteti, hogy nem az anyja.
– Ne baszakodj velem, kölyök! Hol voltál?
– Ma volt a suli utolsó napja. Néhányunknak ott kellett maradnia,
hogy kitakarítsuk az osztálytermet. – Ez hazugság volt. Aznap
verekedésbe keveredett. Bepöccent, amikor egy beképzelt, gazdag
ficsúr gúnyolódni kezdett rajta.
A kölyök új volt, mindössze a nyári szünet kezdete előtt két héttel
kezdett ide járni. Túlságosan új ahhoz, hogy a többiek figyelmeztessék.
Az új srác megkérdezte tőle az öltözőben, hogy reggel a kukából
halászta-e ki a ruháit. Kábán és véresen hagyta ott azt az idiótát a
mosdó padlóján, aztán higgadtan kezet mosott, és visszament az
osztályterembe. Felpillantott a tábla feletti nagy órára. Kevesebb mint
tizenöt perc volt hátra, hogy kitörjön a nyári szünet. Remélhetőleg az
apja nem fogja halálra dolgoztatni, és vigyázhat rá. Ruthie-ra.
Már a zsúfolt iskolabuszon ült, indulásra készen, amikor a sofőr
előrenyúlt, és kinyitotta az ajtót. Az igazgatóhelyettes állt a busz előtt,
és csendben vizsgálta a gyerekcsoportot. Amikor megpillantotta, akit
keresett, rábökött, és jelzett az ujjával. Kövess.
A francba. Pedig majdnem meglógott.
Egyikük sem említette a feltételezett vétséget, mialatt visszamentek
az iskolába, az igazgatói irodába. Egyszerűen az asztal fölé hajolt, és
tűrte, hogy elpáholják. Nem volt olyan szörnyű, és még csak a közelébe
sem ért annak, amit az apjától szokott meg. Azok olyan verések,
amelyek maradandó sérülést hagytak a hátán és egyéb testrészein.
Hiába volt fiatal, jól tudta, hogy a szarházi, aki ideiglenesen helyettesíti
a műtétjéből lábadozó iskolaigazgatót, messze túlságosan élvezi ezt az
egészet. Valószínűleg majd bezárja az iroda ajtaját, és nekiáll kiverni,
miután elküldte őt, hogy jusson haza, ahogy tud. Kibaszott perverz.
Ocsmány ez a világ.
Szóval stoppolt, az utolsó tizenegy kilométert pedig gyalog tette
meg hazáig, és most ott állt, szembenézett az apja haragjával. A
mostohaanyja félreállt oldalra, és a konyhapultnak támaszkodott,
keresztbe font karral, az arcán gúnyos kifejezéssel. Forró, áporodott
levegő áramlott be a mosogató feletti ablakból.
A mostohaanyja. Ida. Amióta az eszét tudja, utálja a nőt. Semmire
sem emlékezett a valódi anyjával kapcsolatban. Azt mondták neki,
hogy ebben a házban halt meg, miközben világra hozta őt. Nem is
annyira ház ez, inkább csak egy kalyiba a semmi közepén. Egy
kétszobás patkányfészek, amit többhektárnyi narancsültetvény vesz
körül, amerre csalt a szem ellát. Az apja foglalkozását tekintve
szakképzett asztalos volt, de a fia számára érthetetlen oknál fogva
inkább ezt a nincstelen életet választotta. Tisztességes jövedelme
lehetett volna, lakhatott volna egy házban a modern világtól nem is
olyan távol már amennyire modern volt a világ az ötvenes években.
Helyette úgy döntött, hogy ebben a lepusztult, régi házban fog élni, ami
generációkon át öröklődött a családjában. Egyszer sem használta az
asztalos képesítését, hogy valódi otthonra tegyen szert. Csak felkent
egy kis kátrányt a tetőre, valahányszor beáztak, vagy kicserélte a
tropára ment csöveket, de az efféle trehány tákoláson túl az ujját se
mozdította. Omladozott körülöttük az épület.
Talán mert az apja várúrnak képzelte magát, aki uralkodik a
mihaszna alattvalói felett. Talán a kegyetlenség, amit itt szabadjára
engedett, megadta neki azt a csekélyke hatalmat, amire a valódi
világban nem számíthatott. Talán a tudat, hogy létrehozhatna egy szép
és biztonságos környezetet, de szándékosan nem teszi, a személyisége
magjában rejlő pszichózis részét képezte. Nem csupán egy romlott
ember volt. Rosszabb volt annál. Szinte kérkedett azzal, hogy minden
jót visszatart a családjától, amit egyébként megadhatna nekik.
És ez tette a fia szemében színtiszta gonosszá.
Mielőtt férjhez ment volna, Ida szobalányként dolgozott egy
jómódú családnál West Palm Beachen. A fiú apja összeállt néhány
másik munkással, hogy együtt tegyék meg a hosszú utat a tengerparton
álló villához, ahol néhány napig asztalos- és javítómunkálatokat kellett
végezniük. A férfi három haverjával és a sugárzó Idával tért vissza, aki
végre-valahára fogott magának egy férfit. Belefáradt, hogy
szobalányként dolgozik valakinek, és amikor egy szorgalmas,
megözvegyült családember megjelent, és egy szemernyi érdeklődést
tanúsított iránta, egyből lecsapott rá. Szerencsétlenségére túl gyorsan
csapott le, habozás nélkül. Észre sem vette, hogy a tűzhely mellől egy
sokkal borzalmasabb tűzbe veti magát. Egyik napról a másikra
magányos, túlhajszolt szobalányból magányos, túlhajszolt és
bántalmazott feleség lett belőle.
Nem, a fiúnak nem voltak szép emlékei Idáról. Talán eleinte a nő
igyekezett mindent megtenni. Hogy a kalyibájukból otthont teremtsen,
hogy az új férje fiatal fiának anyja legyen. De ha így is kezdte, a fiú
már nem emlékezett rá. Lehet, hogy Ida nem volt mindig olyan
borzasztó személy, mint amilyennek ő megismerte. Talán az apja tette
ilyenné. Nem számít. Mindenképp utálta a nőt. Utálta, mert tudta, hogy
mit tesz a tulajdon kislányával. Az ő féltestvérével, Ruthie-val.
Ruthie egy édes, bizakodó gyermek volt, aki a születése napjától
rabul ejtette a fiú szívét. Vidám kislány volt, mindig mosolygott, az
anyjától kapott rossz bánásmód ellenére. A fiú minden egyes
másodpercben, amikor nem az iskolában volt vagy dolgozott, a
kishúgáról gondoskodott. Imádta őt, és minden tőle telhetőt elkövetett,
hogy megvédje a szüleitől, főképp Idától. Megetette, ha a kislányt
vacsora nélkül küldték el aludni. Gondoskodott róla, hogy meg legyen
mosdatva. Nem tehette mindennap, de amilyen gyakran telt tőle,
megcsinálta. Eltüntette a nyomát a kislány bepisilésének, kimosta a
ruháit a patakban, és megszárogatta, mielőtt visszatette volna a
szekrénybe. Letörölte a kislány könnyeit, és puszit nyomott a bibikre.
 De sajnos túl sok volt ahhoz, hogy puszival gyógyítsa őket.
A kislány minden este megkérte őt:
– Mondj nekem egy mesét, bátyus! Mondj egy vidám mesét,
amiben semmi sem fáj, és mindenki kedves.
A fiú közelebb húzta magához az ágyon, amin Ruthie
csecsemőkora óta osztoztak, és nem törődve a mosdatlan testük
bűzével, vidám esti meséket talált ki neki. Bármit, ami segített a
kislánynak felejteni, ha csak egy kis időre is. A szobájuk ablakából
csodálták a csillagokat, és a fiú időnként bele is építette őket a
történeteibe.
– Látod a legfényesebb csillagot, Ruthie? – kérdezte, ahogy
kipillantottak az ablakon. – Az vagy te. Te vagy a legragyogóbb,
legszebb csillag az égen.
– Te hol vagy, bátyus? Te is ott vagy? – kérdezte a kislány egyszer.
– Én mindig a hozzád legközelebbi csillag leszek.
Nem tudta, hogy a történetek, amiket kitalált, vidámak-e. Maga
sem tudta, hogy mi a boldogság, így hogyan mesélhetett volna róla egy
négyévesnek? De megpróbálta.
Egyszer-egyszer, amikor már biztos volt benne, hogy az apja és Ida
elaludt, hátrament a szúnyoghálós ajtóhoz, és beengedte Razort, hogy ő
is velük aludjon. Razor egy nagy, fekete rottweiler volt, alti egy nap a
házuk környékére tévedt, és sosem távozott onnan. A fiú apja nem volt
hajlandó hagyni, hogy maradjon, váltig állította, hogy nincs szüksége
még egy éhes szájra, és le fogja lőni a kutyát, ha nem távozik magától.
A kutya okos volt. Érzékelte az apa gyűlöletét, és csak éjszaka
merészkedett elő, hogy a fészer távolabbi oldalán hagyott alamizsnára
várjon. Az apa végül beadta a derekát; úgy döntött, talán mégsem olyan
rossz ötlet egy kutya, miután egy éjszaka felébresztette és
figyelmeztette őket az ugatásával, hogy vadállatok próbálnak bejutni a
tyúkketrecbe. A tyúkok kotkodácsolása sosem jutott volna el a fülükig
alvás közben, a kóbor kutya ugatása és kaparászása viszont
behallatszott a hátsó ajtón.
Most, hogy a napi verés megvolt, az apja néhány másodpercig
bámult rá. Végül megszólalt:
– Láss hozzá a kibaszott feladataidhoz. Vissza se gyere, amíg nem
végeztél. Ha nem végzel vacsoráig, nem eszel.
 A fiúnak egy pillantást sem kellett vetnie a mostohaanyjára, máris
tudta, hogy aznap szándékosan nagyon korán fogja tálalni a vacsorát.
Kiment a szúnyoghálós hátsó ajtón, és hagyta, hogy bevágódjon
mögötte.
– Gyerünk, Razor – mondta, ahogy elindult a düledező pajta felé.
Besötétedett odakint, mire végre végzett a feladataival. Talált némi
ételt, amit korábban elrejtett a pajtában, és csendben megette, a felét a
kutyájának adva. Miután megmosakodott az esőhordóban, visszament a
házba, és bemászott az ágyba Ruthie mellé, közelebb húzva magához a
kislányt.
– Itt a bátyus, Ruthie. Szeretnél egy mesét? – Kimerült volt, de nem
tudott azzal a gondolattal elaludni, hogy cserben hagyja a kislányt, és
nem mesél neki.
– Fáj a pocim – suttogta Ruthie.
– Szeretnéd, hogy kivigyelek a mosdóba? – súgta vissza.
– Nem. Nem olyan fájás.
– Milyen fájdalom? Éhes vagy?
– Anyu rálépett.
A fiú megdermedt, szorosan behunyta a szemét. Örült, hogy Ruthie
nem kért tőle vidám mesét aznap este, mert másra sem tudott gondolni,
mint hogy puszta kézzel megfojtja Idát.

Másnap hazafelé tartott a ligetből, és három mókust cipelt, amit a

csúzlijával vadászott le. Ida elég jó pörköltet tud készíteni ezekből.
Reggel figyelte Ruthie-t az asztalnál, ahogy lassan eszegette a
reggelijét. Úgy tűnt, jól van, úgyhogy még azelőtt elment vadászni,
hogy a kislány végzett volna a reggelivel. A vállára vetette a
mókusokat, és elképzelte Ruthie arcát, amikor meglátja, hogy mit
fogott.
Ekkor hallotta meg. Puskalövés dördült a ház felől.
Hallotta már a puskát, amikor az apja nagy ritkán meglőtt egy őzet
vagy egyéb állatot, akár ragadozót, akár olyasvalamit, ami a
vacsoraasztalon végezhette. De a megérzése azt súgta, ez most más.
Teljes sebességgel rohanni kezdett, de a látványra, ami fogadta,
megtorpant. Megfeszültek az izmai, ahogy felfogta, hogy mi történt.
 Ott, éppen a szárítókötél mellett. Az apja kezében a puska. Ida a
vérző karját szorongatja. Razor az oldalára dőlve, egy vértócsában
fekszik.
És Ruthie a földön, a hátán elterülve, karja kétoldalt. Ruthie.
A fiú ismét futásnak eredt.
– A kibaszott kutyád nekirontott a húgodnak, és amikor Ida
megpróbálta leállítani, őt is megtámadta – mondta az apja ridegen,
egyik ujját a ravaszon tartva. – Meg kellett ölnöm.
Razor megtámadta Ruthie-t, aztán pedig Idát, amiért megpróbálta
leállítani? Lehetetlen. Razor sosem bántaná Ruthie-t.
Ida feltartotta a karját, hogy megmutassa a fiúnak. Nem volt rá
szükség. Már látta, és kétség sem fért hozzá, hogy Razor harapásnyoma
volt. Vagy inkább marcangolás. Mintha megragadta volna a nőt, és
küzdött volna vele.
A fiú ledobta a döglött mókusokat, és Ruthie mellé térdelt. És
máris biztosra tudta, hogy az előadott történet nem igaz. A húga hanyatt
feküdt, csukott szemmel. Finom, szőke loknik keretezték az arcát.
Békésebbnek és gyönyörűbbnek tűnt, mint amilyennek valaha látta.
Apró mosolyba kunkorodott az édes, ártatlan szájacskája.
Hát persze hogy mosolygott. Most szabadult a pokolból.
Tudta, hogy halott. És semmit sem látott a testén, ami arra utalt
volna, hogy Razor támadta meg.
Hazudtak. De ezt már különben is tudta.
Képtelen volt leállítani magát. Azelőtt elhagyták a száját a szavak,
hogy átgondolhatta volna.
– Nem úgy néz ki, mintha Razor támadt volna Ruthie-ra. Semmi
harapásnyom, vagy ilyesmi. Csak a sérülések, amiket Ida okozott.
Kemény ütés érte, de számított rá.
– Hozd az ásót – parancsolta az apja. – Válassz egy helyet távolabb
a háztól, és temesd el a húgodat. Nem érdekel, mit csinálsz a kutyával.
Ha akarod, kivonszolhatod a tetves seggét az ültetvényesbe, és
feletetheted a keselyűkkel. – Felnyalábolva a földre ejtett három
mókust, megragadta a feleségét a sértetlen karjánál fogva. – Annyira
azért nem sérültél meg, hogy ne tudj vacsorát főzni.
Ahogy elindult vissza a házba Idával és a döglött mókusokkal, a
válla felett hátrakiáltott:
 – És ha végeztél, vonszold ide azt a nyomorult seggedet, és tedd ki
a patkánymérget, ahogy már tegnap meg kellett volna tenned.
Bámult utánuk, ahogy visszamentek a házba, és megpróbálta
elképzelni a világot Ruthie nélkül.
A világot fény nélkül.

Két héttel később az utasülésen ült egy idegen férfi kocsijában. A férfi
bemutatkozott, amikor felvette a fiatal stoppolót, és látszólag nem
zavarta, hogy a fiú csak bámul rá, és nem hajlandó bármit is mondani.
A fiú most kipillantott a kocsi ablakán, és elmerengett mindazon, amit
tett.
Eltemette a húgát, ahogy az apja meghagyta neki, levette a pólóját,
és letakarta a testét, mielőtt elment volna az ásóért, majd elindult, és
ásott egy hatalmas sírt a telektől meglehetősen távol.
Otthagyta az ásót a sírhelynél, és visszament a házhoz. Besétált a
pajtába a patkányméregért, és elrejtette nadrágzsebében.
Bement a házba, és észrevette, hogy Ida időközben rendbe szedte
magát, és a mókuspörköltön ügyködik. Látta a mozdulatai alapján,
hogy erős fájdalmai vannak. Razor szépen szétmarcangolta a karját.
Valószínűleg kórházba kellene mennie, de az apja sosem fogja elvinni,
és azt sem fogja megengedni, hogy a nő használja az egyetlen
kocsijukat. Amúgy sem volt otthon. Feltehetőleg elment valahová.
Nyilvánvaló, mi történt. Ida megint megverte Ruthie-t, Razor pedig
közbeavatkozott. De sajnos nem állította meg időben.
Azt a fiú nem sejthette, hogy Ruthie jó ideje haldoklott lassacskán a
belső sérülésektől, amiket az anyja okozott a kegyetlen verésekkel, és
ezt tetőzte előző nap, hogy a gyomrára taposott. Biztosra vette, hogy
Ida az addigi kegyetlenségeit mindig a házban élte ki Ruthie-n, ahová
Razor nem mehetett be. De az a nap más volt. Ida valószínűleg
kivonszolta a síró Ruthie-t az udvarra, hogy segítsen neki valamilyen
házimunkában, majd üvöltözni kezdett vele, amikor a kislány nem
akarta – vagy még valószínűbb, hogy nem tudta – ellátni azt, amire
utasította. Kétség sem fért hozzá, hogy Razor Ruthie-t próbálta védeni,
amikor megragadta Ida jobb karját. Ida jobbkezes volt.
Ida elhajolt a tűzhely mellől, kinézett a hátsó ablakon, és meglátta a
kislány testét az udvaron. Rideg pillantást vetett a mostohafiára.
– Nem végeztél. Mit keresel idebent?
 A hangja kimért volt, és érzelemmentes. Mintha azt kérdezte volna,
hogy megetette-e már a csirkéket, vagy lefestette-e a kerítést. A fiú
émelygett a gondolatra, hogy ennyit jelent számára a lánya temetése:
házimunka. Ida még az apjánál is nagyobb szörnyeteg. Ő adott életet
Ruthie-nak. Kilenc hónapon át osztozott a testén az egyetlen
gyermekével. A fiú semmit sem tudott az anyaságról, de még ő is
érezte, hogy kell lennie egy különleges köteléknek anya és a gyermeke
között.
Anélkül, hogy rápillantott volna a nőre, válaszolt:
– Megástam a gödröt. Csak visszajöttem, hogy belecsavarjam
valamibe. Gondoltam, kiviszem az ágylepedőmet.
Mindig is osztoztak az ágyon, és csak egyetlen lepedőjük volt.
Abba csavarja majd Ruthie apró testét.
Nem tudta, mi vette rá Idát a következőre. Olyan ajánlattal állt elő,
ami meglepte őt, ám egyben lehetőséget is kínált.
– Van valamim, amit használhatsz. Búcsúajándékként kaptam
onnét, ahol annak idején dolgoztam.
Fogta a kevergetéshez használt merőkanalat, nekiütögette a fazék
szélének, és letette. Sérült karját a mellkasához szorította, és
visszament a férjével közös hálószobába. A fiú tudta, hogy a nőnek fáj
a karja, és beletelik majd pár percbe, mire előássa, akármiért ment is el.
Hallotta, ahogy ügyetlenül kotorászik valami után.
Megragadta az alkalmat, hogy elővegye a mérget a nadrágjából, és
a teljes tartalmát a pörköltbe öntötte. Sietve elkeverte, és hálát adott,
amiért láthatóan gyorsan feloldódott, aztán visszatette a helyére a
kanalat. A hátsó ajtónál állt, amikor a nő visszatért, egy kék
szövetdarab volt az ép kezére terítve. A fiú rájött, hogy valamiféle
fürdőköntös. Vékony anyagból volt, és nem kellett hozzá műveltnek
lenni, hogy megállapítsa, milyen jó minőségű és drága. Búcsúajándék,
egy frászt, ráncolta a homlokát. Ida ellopta. A nő odatartotta elé,
kerülve a fiú zöld szemének szúrós tekintetét. Idát mindig
nyugtalanította a nézése, a fiú legalábbis hallotta, amikor ezt mondta az
apjának, és egy töredékmásodpercre úgy tűnt, hogy a nő habozik vagy
visszakozik.
Biztos felismerte a harciasságát, mert meg sem várta, hogy elvegye
tőle a köntöst, csak felcsattant:
 – Tekerd ebbe! – Odahajította neki, és visszament a tűzhelyhez,
hogy megkeverje a ragut.
A frissen ásott gödörnél a fiú finoman betakarta Ruthie apró testét a
saját pólójával.
– A bátyus mindig veled lesz, Ruthie – mondta halkan. Aztán
becsavarta Razort Ida drága köntösébe, és felhorkant, mintha a kutya
túl jó lenne Ida feltételezhető búcsúajándékához. Óvatosan befektette a
húgát a mély gödörbe, és mellé helyezte Razort.
– Jó fiú voltál, Razor. Helyesen tetted, hogy próbáltad őt
megvédeni. Most már örökké vigyázhatsz rá.
Elhatározta, hogy nem fogja megjelölni a sírt, nehogy bárki
megtudja, hol van. Csak ő tudja. Különben sem fogják keresni. Senki
sem fogja hiányolni a kislányt. Hozzá hasonlóan ő sem kórházban
született. Kételkedett benne, hogy egyáltalán lenne születési
anyakönyvi kivonata. Abban sem volt biztos, hogy neki van, habár
kellett lennie, hiszen iskolába jár. Eltűnődött, vajon kell anyakönyvi
kivonat ahhoz, hogy valaki iskolába járjon? Nem tudta.
A húga sírja felett állt, és a frissen betemetett földre bámult.
Valami hiányzott róla. Elment, és hamarosan visszatért egy hatalmas
kővel. A kő nehéz volt, tényleg nagy, és rengeteg erőfeszítést igényelt,
hogy elcipelje a sírhelyig. Puffant, amikor leejtette. A mérete és az
egyedi formája miatt választotta. Biztos emlékezni fog rá.
Térdre rogyott, és elsírta magát. Nem emlékezett rá, hogy valaha is
sírt volna életében. Még gyerekkorában sem, amikor kínzással felérő
bántalmazásokat élt át. Nem tudta megmondani, hogy vajon miért
gyűlöli őt az apja. Nem tudott rájönni, vajon a mostohaanyja miért
gyűlölte Ruthie-t. Különben sem akar rájuk gondolni. Amint itt végez,
soha többé nem gondol rájuk.
Felszakadt belőle egy halk jajgatás, ami szinte nem is hangzott
emberinek, olyan sírás, ami egyenesen az üres gyomra mélyén
született, és megtalálta az utat a mellkasába, onnan a torkán át a
szájába, kiszakítva a lelkét, és vele együtt bármit, ami a fényre
emlékeztet. A fényre, ami Ruthie volt.
Nem tudta biztosan, hogy meddig zokogott térden állva Ruthie és
Razor sírjánál.
Szúrt a szeme, és száraz meg nedves takony keveréke borította a
csupasz karját, ahogy próbálta eltörölgetni a gyászt. Sajgó háta idővel
kirántotta a fájdalomból, lüktetve emlékeztette a korbácsolásra, amit
néhány éjszakával azelőtt mért rá az apja. Fizikailag és szellemileg is
kimerült, de még nem végzett.
Elgyötört volt, de valahogy összeszedte az erőt, amire szüksége
volt, és elindult messzebbre, egy még inkább elhagyatott helyre.
Még egy sírt meg kellett ásnia.
Együtt fogja eltemetni őket, de nem azért, amiért Ruthie-t és Razort
együtt temette el: hogy védelmet és vigaszt nyújtsanak egymásnak.
Nem, nekik azért ásott közös sírt, mert megérdemelték, hogy kidobják
őket, mint a szemetet.
És pontosan ezt is fogja tenni.

– Kölyök? Kölyök, akarsz valamit, vagy nem kell kimenned?

Elaludt, és összerezzent, ahogy megérintették. Beletelt egy
töredékmásodpercbe, mire eszébe jutott, hogy hol is van. Egy kocsiban,
ami most leparkolt. A férfi, aki felvette, épp várakozva pillantott rá.
A férfi az ablak felé biccentett.
– Megtankolok. Akarod használni a budit, vagy valami?
– Hol vagyunk?
– Fort Lauderdale-ben. Megtankolunk, aztán indulunk Miamiba.
Bólintott, és feltápászkodott. Fájdalmai voltak. Az elmúlt napok
megviselték fizikailag, és ezt érezte is.
– Igen, ki kell mennem.
Megkerülte a kis benzinkutat az épület oldala mentén, és bement a
mosdóba. Bűzlött, de meglepően tiszta volt. Elkalandoztak a
gondolatai, miközben könnyített magán.
Aznap éjjel visszatért a házhoz, és ott találta az apját és Idát a
vacsoraasztalnál, amint épp a ragut ették. Felnyúlt egy polchoz, és
leemelt egy régi lekvárosüveget, majd a konyhacsapnál megtöltötte. A
pultnak dőlve megitta a vizet, és közben figyelte, ahogy a ragut eszik.
Senki sem bajlódott azzal, hogy megkínálja. Nem is baj. Úgyis
visszautasította volna.
– Szar az íze! Hogy a faszba voltál képes elbaszni egy mókusragut?
– Ida nem felelt, ezért a férfi a kézfejével pofon legyintette.
A fiú fogta a pohár vizét, bement a hálószobájába, és bezárta maga
mögött az ajtót. Lefeküdt a Ruthie-val közös ágyra, szorosan a
mellkasához ölelte az egyetlen párnát, és halálosan mély álomba
merült.
Aznap éjjel vad hányás és öklendezés zajára ébredt. Teljes
homályban telt a következő néhány nap, amíg eljátszotta, hogy a beteg
szüleit ápolja. Vödröket tett az ágyuk mellé, folyadékot vitt nekik, hogy
igyanak. Folyadékot, amibe még több patkánymérget kevert.
Eszébe jutott a pillanat, amikor az apja rádöbbent, hogy mi
történik. Megpróbált felkelni az ágyból, és ragaszkodott hozzá, hogy a
fia kórházba vigye őt és a feleségét. A fiú még nem volt elég idős a
jogosítványhoz, de már tudott vezetni. Az apja megengedte neki, hogy
időnként vezesse az ütött-kopott kombijukat, és a telkük körül
szállítson dolgokat.
– Most beviszel minket a kórházba, kölyök – mondta az apja, és a
hangját fájdalom járta át.
– Nem, nem viszlek. – Rájuk nézett, apró mosollyal az ajkán. –
Végig fogom nézni, ahogy mindketten lassú, fájdalmas halált haltok.
Egész örülök, hogy nem vettél nekünk tévét. Ez biztos sokkal
szórakoztatóbb lesz.
A vérben úszó, fájdalommal teli barna szempárban megjelent a
felismerés, amikor találkozott a tekintete a fiú zöld szemével. Az apa
körbenézett a szobában, es rájött, hogy a puska nincs már a sarokban.
Eltűnt. És ha ott is volna, nem lenne ereje felkelni, hogy érte menjen.
Visszahanyatlott az ágyra, és a feleségéhez fordult. A nő
összegömbölyödött, térdét felhúzta a mellkasához, és a karjaival
átfogta. Hallotta a beszélgetést, és kinyitotta a szemét annyira, hogy
megszólaljon:
– Mindketten megérdemeljük.
A férfi hanyatt fordult, és a fiára nézett, aki az ágy lábánál állt
keresztbe font karral, és ridegen bámult a zöld szemével.
– Sejthettem volna, hogy az ördög sarja vagy. – Nem várta meg a
fiú válaszát, hanem hozzátette: – Szerettem az anyádat, és azt hittem,
helyesen cselekszem, amikor feleségül vettem annak ellenére, hogy egy
másik férfitól volt terhes. Tudhattam volna, hogy gonosz vagy, amikor
megölted a tulajdon anyádat, te semmirekellő szarházi.
Végre, a válasz. Nem mintha most már számítana. A férfi, aki
nevelte őt, nem az apja. A férfi, aki nevelte őt, gyűlölte, amiért a
születése az anyja életébe került. Egy másik férfi fattyúja, aki megölte a
nőt, akit szeretett, ezért azt akarta, hogy az a gyermek megfizessen. És
az a gyermek azóta is ezért fizet.
Bizonyos szempontból megértette. Szinte hagyta, hogy átjárja a
bűntudat, és azt súgja neki, hogy vigye őket a kórházba. Talán meg
nincs túl késő.
De aztán eszébe jutott Ruthie. Arra nincs mentség, ami Ruthie-val
történt. Semmiféle mentség.
Ridegen bámult a férfira, akit addig az édesapjának hitt.
– Csak azt bánom, hogy nem tettem meg azelőtt, hogy hagytad
megölni Ruthie-t.
Ezután kiment a konyhába, és készített magának valami ennivalót.
Miután meghaltak, mindkettejüket felrakta a családi kocsi
hátuljába, és kivezetett velük a második sírgödörhöz. Olyan
közömbösen hajította őket a verembe, mint egy halom csirkecsontot,
aztán rájuk lapátolta a földet. A kombi csomagtartójába hajította az
ásót, majd visszavezetett a házhoz.
A létező legkevesebb feltűnést akarta kelteni a házzal. Nem
gyújtotta fel, hanem alaposan átgondolta, hogyan festene, ha a család
egyszerűen fogná magát, és felkerekedne, és csak olyan dolgokat
vinnének magukkal, ami befér az egyetlen kocsijukba. Munkához
látott, összepakolva a néhány fényképet, amijük volt, a személyes
dokumentumaikat és a ruháikat. Gúnyosan elmosolyodott, amikor
meglátta az apja gyerekkori képét. Nem. Nem az apja. A mostohaapja.
Már akkoriban is úgy nézett ki, mint egy szánalmas kis szarházi.
Behajította a többi holmi közé. Egyetlen képpel sem találkozott
magáról vagy az édesanyjáról.
Hanyagul az öreg kocsiba hajigált mindent, amit tudott, alig maradt
hely számára a sofőrülésen. Bement a hálószobába, és kihozta a barna
táskát, amibe összekészített néhány holmit az útra. Volt benne pár ruha,
harminc dollár és huszonhat cent, amit a mostohaapja tárcájából és Ida
pénzes poharából guberált össze, utóbbit néhány edény mögött találta
meg a konyhában. A zsebébe nyúlt valamiért, aminek a létezéséről sem
tudott egészen addig, amíg el nem kezdte összepakolni a személyes
tárgyaikat. Egy kép Ruthie-ról és Razor-ről. Látszik, hogy náluk
készült, de nem tudta, mikor és ki fotózta. Nem is talált fényképezőt,
ahogy átkutatta a holmijukat. Sehogy sem tudta kideríteni, honnan
származik a kép, és nem is volt ideje rágódni rajta.
 Ismét rápillantott. Ruthie a fűben ült, és mosolyogva felpillantott.
Razornek támaszkodott, aki selyemgubóként körbefogta. A kislány a
mellkasához húzta a térdét, és szorosan átfogta a karjaival. Akkoriban
rövidebbek voltak a szőke fürtjei. Mindketten boldognak tűntek. Mint
akik a magas fűben hancúroztak, és szünetet tartanak egy gyors fotó
erejéig. Tudta, hogy sem Ida, sem a mostohaapja nem készíthette azt a
képet. Mert olyankor a kishúga biztosan nem mosolygott volna.
Óvatosan visszatette a zsebébe, és folytatta a pakolást.
Órákkal később ott állt az apró ház közepén, és szemügyre vette.
Nem volt benne biztos, de kevés kétség fért ahhoz, hogy bepakolta a
fontos dolgokat. A hónap negyedik napja volt. A villany- és vízszámlát
tizenharmadikáig nem kell befizetni. Nincs iskola, ezért szeptemberig
nem fog hiányozni senkinek. A mostohaapjának nem volt állandó
munkahelye, úgyhogy őt sem fogják hiányolni. Nem volt telefonjuk
sem, ami miatt aggódnia kellett volna.
Igen, úgy nézett ki, mintha a család, aki eddig itt élt, úgy döntött
volna, hogy a legfontosabb személyes holmijukkal együtt elköltözik.
Az a kevés levél, amit kaptak, hónapokig halmozódhat a postán.
Senkinek sem fog feltűnni. Addigra már rég messze lesz.
Elindult a tyúkketrechez, hogy szabadon engedje az állatokat,
amikor feltűnt neki a szárítókötél. Indulás előtt még beszedte, és a
kocsiba dobta ezeket is. Miután fogta a barna táskáját és a kulacsát,
óvatosan elvezette a családi kocsit a legközelebbi, legmélyebb
csatornához, amit ismert. Az ütött-kopott úttól távolabb volt, így nem
kellett lakott területen, sem bármilyen civilizáción áthaladnia. Hosszú,
izzasztó sétára számíthatott, míg talál egy fuvart magának valahová, de
csak a barna táskáját és a vízzel teli kulacsot kellett cipelnie.
A benzinkút mosdójában hideg vizet fröcskölt az arcára, és
megtörölgette. Mielőtt kiment volna a mosdóból, benyúlt a hátsó
zsebébe, és kivette Ruthie és Razor fényképét. Soha többé nem tarthatja
a karjában a kislányt. Soha többé nem hallhatja a hangját, amint azt
kéri, hogy meséljen neki. Soha többé nem fonhatja Razor nyaka köré a
karját, és nem fúrhatja az arcát a rövid szőrébe. Elkente a könnyeket,
amik gyűlni kezdtek a szemében, és visszacsúsztatta a fotót a zsebébe.
Aznap fogadalmat tett Ruthie sírjánál. Nincs több sírás. Soha többé.
Kezdett megéhezni, ezért úgy döntött, visszamegy a kocsihoz némi
pénzért. Majd megnézi, mi a kínálat a benzinkúton étel tekintetében.
Remélhetőleg akad valamilyen csokiszelet meg üdítőital. Csak egyszer
kóstolt üdítőitalt, és most alig várta a cukros ízt.
Megkerülte a benzinkutat, és hirtelen megtorpant. A kocsi, ami
felvette, eltűnt. Pislogott egyet, hátha csak a szeme káprázik. Nem így
volt. Az a rohadék lelépett a barna táskájával, amiben benne volt a
néhány ruhadarabja és az összes pénze. Az első ülésen hagyta a
kulacsát. Még az is eltűnt.
Rohadt egy világ ez, és minden benne élő is rohadt.
 Első fejezet

2000., KÉT NAPPAL GRIZZ KIVÉGZÉSE UTÁN

– A ZT ÁLLÍTOD, HOGY SZÍVESEBBEN LÁTNÁD LESLIE-T HOLTAN,

MINT egy hülye magazincikket arról, hogy Grizz fia vagyok? Ez nem
nagyon vall rád, Ginny.
Tommy megpróbált higgadt maradni és összpontosítani, de az élet,
amire türelmesen várt a nővel, akit szeretett, a szeme előtt foszlott szét.
– Hát persze hogy nem akarom Leslie-t holtan látni! Csak le
vagyok döbbenve. Hogy tudtátok ezt Grizz-zel titkolni előlem? Olyan
hülyének érzem magam. Ostobának. – Ginny átölelte magát, és fel-le
mozgatta a karján a kezét, mintha hideg lenne. Nem volt hajlandó, nem
volt képes a férfi szemébe nézni. Még nem.
Végül felállt, a hangja halk volt.
– Most képtelen vagyok erre, Tommy. Nem tudok erről beszélni. El
kell mennem.
– Nézz rám, Ginny. – A férfi felállt, és megragadta mindkét
vállánál fogva. – Nézz rám!
Ginny lerázta magáról.
– Nem. Nem tudok rád nézni. Nem hiszem el, hogy ennyi éven át
hagytad, hogy ebben a hazugságban éljek.
– Ginny, én nem mindig…
A nő félbeszakította, mintha valami eszébe jutott volna.
– Ó, ne… Ne… Mimi a testvéred! A lányunk valójában a
féltestvéred.
Ezúttal felnézett Tommyra, és amit a férfi a szemében látott,
rettenettel töltötte el.
– Menj innen! Most azonnal el kell menned – fröcsögte a nő. A
férfi még sosem látta Ginnyt ilyen dühösnek. Soha.
– Beszélnünk kell, Ginny. Nem megyek el. Ez az én otthonom is.
– Többé nem az.
Ginny a bejárati ajtóhoz ment, remegett a keze.
 – El kell mennem Jasonért Maxhez. Ne legyél itt, mire visszajövök.
Komolyan mondom, Tommy. Azt akarom, hogy menj el.
Miközben felvette a táskáját és a kulcsát a bejárati ajtó melletti
kisasztalról, a mozdulattal véletlenül fellökött egy bekeretezett képet. A
teljes család rajta volt – Ginny és Tommy, Mimi és az akkoriban
újszülött Jason. Épp hazahozta a kórházból, és nem emlékezett, mikor
volt annál boldogabb. A barátja, Carter csinálta a képet, és egy saját
készítésű keretben adta nekik ajándékba. Ginny érte nyúlt, hogy
visszaállítsa a helyére, aztán rájött, hogy a kép nem több, csak
emlékeztető a csalárd életére. Egy életre, ami hazugságokon alapszik.
Hagyta, hogy lefordítva maradjon a kisasztalon, aztán megfordult,
és még egyszer Tommyra nézett.
– Azt mondtad, beszéltél Grizz-zel közvetlenül a halála előtt, és
bocsánatot kért. Nem hiszek neked. – Küzdött a könnyeivel, de nem
hagyta, hogy kicsorduljanak. – Egyszer hallottam csak Grizzt
bocsánatot kérni, és az huszonöt évvel ezelőtt volt.
Bevágta maga mögött a bejárati ajtót.
Kissé túl gyorsan kitolatott a kocsibehajtóról, aztán elszáguldott.
Rázkódott a válla vezetés közben, és felnyögött, amikor a kapkodásban
majdnem oldalba kapott valakit. Amikor a stoptáblához ért, a
visszapillantó tükörbe nézett. A jármű, amibe majdnem beleütközött,
egy futárkocsi volt, és épp felhajtott az ő kocsifeljárójára. Nem számít,
gondolta. Bármi legyen is, Tommy alá tudja írni.
Bekapcsolta a rádiót, majd egy határozott gombnyomással a
kedvenc adójához kapcsolt, ahol hetvenes évekbeli zenéket játszottak.
A Moody Bluestól a Nights in White Satin szólt épp. Lekapcsolta,
gyorsan elkanyarodott jobbra, egy szabadtéri bevásárlóközponthoz, és
talált egy árnyékos parkolóhelyet egy fa alatt. Leparkolt, a kormányba
kapaszkodott, és lehajtotta a fejét.
Zokogott.
 Második fejezet

HARMINC PERCCEL KORÁBBAN,

A LOVING LAUDERDALE MAGAZIN SZERKESZTŐSÉGÉBEN

– D E HÁT A SZERELMI TÖRTÉNET! Igazából azt szeretném

hangsúlyozni. A kőkemény bűnöző és az édes, ártatlan kislány
szerelmét. Az olvasók ezt akarják, egy szerelmi történetet, és
szükségem van egy csattanóra a végén.
Leslie beszéd közben magához szorította a telefonkagylót, és
próbált olyan meggyőzőnek hangzani, amennyire csak tőle telt. Azt
viszont elfelejtette megemlíteni – és nem is tervezte felfedni –, hogy
már rég megvan a csattanó, és öregem, de nagynak ígérkezik! De vajon
Ginny tud róla?
Érezte, hogy ezzel messzire megy, feszegeti az interjú határait.
Nem csupán tolakodó. Egyenesen mohó. De kénytelen volt
erőszakoskodni.
– Adott neked egy jelet – unszolta tovább Leslie. – Biztos jelentett
valamit. Nem árulnád el nekem, Ginny?
A telefonkészüléken keresztül is hallatszott Ginny sóhajtása.
– Csak annyit mondhatok, Leslie, hogy három hónapig hagytam,
hogy kérdezgess engem, és ez a szerelmi történet végig ott volt az orrod
előtt, te pedig nem vetted észre. A férfi története, aki már az első
pillanatban belém szeretett, ahogy meglátott. Azé a férfié, aki mindig is
a lelki társam volt, és most is az. Most csak ez az egy szerelmi történet
van. Igen, szerettem Grizzt, ez igaz. De annak a történetnek már vége.
Ne akard rózsaszínben bemutatni. Azóta új életet kezdtem…
Ennyi volt – kizárt, hogy Ginny tudná, hogy a férje Grizz fia.
Leslie most már biztosra vette.
Senki sem ennyire megbocsátó. Leslie félbeszakította, hogy
rámérje a végső csapást.
– Nem tudja, igaz, Tommy? – kérdezte negédesen, mivel tudta jól,
hogy Tommy ott iil Ginny mellett. – Még nem árultad el neki? –
Ciccegett egyet. – Hát, azt javaslom, hogy mondd el neki, mielőtt még
a cikkemből tudja meg.
De a remélt zűrzavar helyett nem érkezett más, csak csend. Leslie
várt egy pillanatot Tommy válaszára, aztán egy újabb pillanatot. De
nem jött felelet. Megszakították a hívást.
A francba! Ki akarta deríteni a jel történetét, amit Grizz adott
Ginnynek; tudta, hogy van valami mögötte. De senki sem akar elárulni
neki semmit. Az igazat megvallva, kissé meglepte, hogy Tommy sosem
fedte fel Ginny előtt, hogy Grizz az apja. Tapasztalata szerint az
emberek képtelenek ekkora titkokat megőrizni magukénak.
Leslie nem akart szándékosan undok vagy udvariatlan lenni, de
szerette, ha ő van helyzeti előnyben egy interjún. Biztos erőszakosnak
tűnt, de nem érdekelte. Főleg most – ez a cikk túl fontos a karrierje
szempontjából. Ez lehet a belépője egy népszerű, ismert magazinhoz.
Füllentett egy kicsit, amikor megkörnyékezte Ginnyt.
Ténylegesen nem dolgozott annak a magazinnak, de tudta, hogy ha
leadja náluk ezt a sztorit, esélyt kaphat rá.
És Leslie jó nyomozónak bizonyult. Tudta, hogyan szorítsa sarokba
az embereket. Hogyan érje el, hogy megnyíljanak. Így hozta össze ezt
az interjút is. Alaposan felkészült, és felkereste az egyetlen embert,
akiről tudta, hogy meggyőzheti Ginnyt. A lányát, Mimit. Igen, Leslie
tudta, hogy Grizz Mimi apja. Meglepődött, amikor kiderült, hogy a
tizenöt éves lány a szülei tudta nélkül szintén tisztában van ezzel.
Leslie visszafordult a számítógép képernyőjéhez, és elvégezte az
utolsó módosításokat a cikken. Így is remek történet lesz, még ha nem
is kapott választ Ginnytől. Néhány simítás, és kész is, aztán hazamegy,
és talán végre egyszer eltölthet egy vasárnapot az édesanyjával és a
húgával. Ő volt az egyetlen aznap a kis magazin forgalmas utaktól
távoli, kicsi, átalakított benzinkútépületben lévő szerkesztőségében. A
tulajdonosok – Don és a felesége, Irene, a természetesen vörös,
tupírozott hajú nő, akinek mindig vattacukorillata van – ritkán voltak
bent, Leslie intézte a napi teendőket. Bizonyos szempontból jó állás
volt. De Leslie belefáradt, hogy ő felel mindenért. Nem érdekelte a
hirdetések, előfizetések, számlák intézése. Csak írni szeretett volna.
Mindig is erre vágyott.
 Alig egy órával később az utolsó simításokat végezte a történeten,
amikor meghallotta, hogy kinyílik az ajtó. Fel sem pillantott a
számítógépről, csak odaszólt:
– Ma zárva vagyunk. Fáradjon vissza holnap reggel. Kilenckor
nyitunk.
Hallotta az ajtó záródását, de fel sem tűnt neki, hogy az illető bent
maradt, mígnem nyikorgást hallott az íróasztala előtti szék felől.
Megfordulva odanézett, és elakadt a lélegzete.
Keith Dillon volt. A bandabéli neve: Blue.
Blue volt az egyik olyan bandatag, aki nem élvezett immunitást,
mint a többiek. Túl magas pozíciója volt hozzá Grizz szervezetében.
Blue-t lecsukták Grizz-zel és még néhány bandataggal együtt.
Megúszta tíz évvel, és kettő után már ki is szabadult.
Blue nagyjából egy héttel azután látogatta meg Leslie-t, hogy Grizz
megtámadta őt a börtön interjúszobájában. Nem sokkal azután, hogy
Grizz telefoninterjút adott neki. Nem sokkal azelőtt, hogy kivégezték.
Leslie tudta, hogy Grizz haragjában támadta meg, és hogy le kell
nyelnie a büszkeségét a verést követően, amikor beszélnek, be kell
ismernie, hogy hibázott, és a megérzései beigazolódtak. Tudta, hogy
kellőképpen feldühítette Grizzt ahhoz, hogy kiszedjen belőle valamit.
És öregem, de még mennyire, hogy kiszedett! Amikor a férfi
elárulta neki, hogy Grunt – vagyis Tommy – a fia, Leslie majdnem
elejtette a telefonját. A férfi nem válaszolt több kérdésre. Leslie
szeretett volna további részletekhez jutni, például, hogy Grunt tud-e
erről, és ha igen, altkor mióta. De Grizz nem árult el semmi egyebet.
Akkor találkozott Blue-val először, miután kijött az
élelmiszerboltból, és épp a kocsija csomagtartójába pakolta a
szatyrokat. Forrón sütött a nap, és érezte, ahogy egy izzadságcsepp
gördül le csiklandósan a mellkasa közepén. Megvárta, hogy elmúljon a
fájdalomcsillapító hatása, és csak utána vezetett el a boltba.
Elbágyasztotta a hőség és a kiújuló fájdalom, és egy kicsit még mindig
kábának érezte magát. Tudta, hogy a titok, amit Grizz feltárt előtte,
sikerre viszi majd a cikkét. Talán még a karrierjét is.
Nem tudta, honnan jött Blue, nem látta és nem is hallotta, amikor
megérkezett a kocsijával. Egyszer csak ott termett, és csak állt ott
csendben, összefont karokkal. Nem kérte, hogy a nő ne hozza
nyilvánosságra a titkot. Hanem követelte.
 – Grizz meggondolta magát. – Blue végigmérte a nőt tetőtől talpig.
– Bármit mondott is neked a telefonos interjún, ne közöld le.
Leslie csak rámeredt a férfira. Tudta, hogy kicsoda, de nem keltett
benne akkora félelmet, mint Grizz. Ezért inkább elindult, hogy
visszatolja a bevásárlókocsit, és faképnél hagyta a kocsija mögött álló
férfit. Szinte mellékesen odavetette a válla felett:
– Azt sem tudod, mi az, igaz?
Blue nem válaszolt.
Leslie visszatolta a bevásárlókocsit, és elindult vissza a férfihoz.
– A nagy titok. Nem is tudod, mi az, ugye? – kérdezte túlzott
önbizalommal.
Blue megvárta, amíg a nő visszaér.
– Nem számít. Ne hozd nyilvánosságra. Részemről ez csak egy
udvarias gesztus. Ne akarj velem még egyszer találkozni.
Megfordult, és elsétált.
Most, két nappal Grizz kivégzése után, Blue visszatért. Leült a
székre, és a nőre bámult. Nem szólt egy szót sem. Leslie nem hagyta,
hogy megfélemlítsék. Hirtelen belehasított egy emlékkép Grizz
kegyetlenségéről, de egyből összeszedte magát. Meghalt a rohadék.
Biztonságban van. Nem hagyja Blue-t nyerni.
Blue körbepillantott a helyiségben, szemügyre vette a műbőr fotelt,
a bekeretezett posztereket a falon és az olcsó lambériát.
– Hű, ez a flancos magazinodnak a legtávolabbi gettóba kihelyezett
irodája? – Nevetés szakadt fel a torkán.
Leslie megdermedt.
– Nem állítottam, hogy nekik dolgozom. Csak annyit mondtam,
hogy…
– Már tudok róla. Grizz is tudta. Nem ezért jöttem. – Mielőtt a nő
megszólalhatott volna, Blue megkérdezte: – Szóval, nem kerül
nyomtatásba. Igaz?
– Mit számít most már? – Leslie kicsit magabiztosabban rándította
meg a vállát, mint ahogyan érezte magát. – Meghalt. Egyébként sem
használtam valódi neveket. Ez is a Ginnyvel kötött alku része. Kit
érdekel?
– Engem érdekel. Kivetted a cikkből, igaz?
 – Mi van, ha nem? Mi van, ha nyomtatásba kerül? Mi fog történni?
– Eltökélt pillantást vetett a férfira. – Kiszúrod a kocsigumim?
Összeversz?
Blue ridegen bámult rá.
– Nyilvánvaló, hogy játszadozni akarsz. Tehát innentől új szabály
van. Nincs semmiféle cikk.
Leslie hátradőlt a székben, és felsóhajtott. Oldalra billentett fejjel
nézett Blue-ra, és próbálta eldönteni, mit válaszoljon. Az igazat
megvallva nem akarta, hogy megint szarrá verjék. Na és, ha nem kerül
bele a cikkbe a titok? Legalábbis nem most. Az információt úgyis
megtartja, és majd szükség esetén felhasználja. Nyilvánvalóan fontos.
Megpróbál majd újra rátelefonálni Dillonékra. Dillonék? Hah!
Valójában nem is Dillonék. Talboték – már ha ez Grizz valódi neve. Ki
akarja deríteni – ki kell derítenie –, mi volt az a jel, a biccentés. Kiszedi
belőlük. Előbb-utóbb megkapja, amit akar. Mindig így van.
– Oké – adta meg magát. – Nem fedem fel a titkot a cikkemben.
A férfi előrehajolt, a szava fagyos volt, mint a jég.
– Túl késő. Nem lett volna szabad baszakodnod velem. Nem lesz
semmiféle cikk. A legjobb, ha most azonnal törlöd az egészet. Ha csak
megsejtem, hogy van egy másolatod róla valahol, vagy hogy
megjelenhet egy nap…
– Mi lesz? Mit fogsz csinálni? – Leslie dühösen meresztette a
szemét a férfira. Mérges volt, és kezdett belefáradni, hogy zaklatják. –
Már tudom, milyen érzés lenyelni a saját fogaimat. Nem kellemes, de
ha ez az ára, kibírom. Elviselek bármit, akármit is tervezel tenni velem.
Tudod, miért? Mert a jövőm forog kockán. A karrierem. Ez az esélyem,
hogy megszabaduljak az állásomtól ebben a szaros patkányfészekben,
és vigyem valamire. Szóval, tudod mit, Blue? – Lángolt a tekintete. –
Csinálj, amit akarsz. Nem teszem nyomtatásba, hogy Grizz Tommy
apja, de leadom a cikket.
Hátradőlt a székén, és vett egy mély, győzelemmel teli lélegzetet.
Remegett, de nem a félelemtől. Dühös volt.
Szinte végszóra szólalt meg a telefon. Vasárnap van; majd az
üzenetrögzítő felveszi. Iréné édes hangja töltötte meg a feszült levegőt.
– Köszönjük, hogy a Loving Lauderdale irodáját hívta. Hétfőtől
péntekig, kilenctől ötig vagyunk nyitva. Hagyjon üzentet, és nemsokára
visszahívjuk. Köszönjük, és kellemes napot kívánunk!
 Egyből utána egy nő kétségbeesett hangja hallatszott.
– Leslie! Leslie! Atyaég. Leslie, kérlek, legyél ott! Kérlek,
válaszolj! Ha ott vagy, vedd fel! Kérlek!
Az anyja hangja volt. Leslie Blue-ra nézett, és egyből nyugtalanság
fogta cl. A telefonért nyúlt, miközben az anyja kétségbeesetten
kiáltozott tovább.
– Nem tudom, mit csináljak! Kérlek, hívj fel, amint megkapod! –
Elfojtott egy hüppögést. – Hannah-ról van szó. Eltűnt a kishúgod!
Leslie felvette a kagylót.
– Anya, itt vagyok. Nyugodj meg. Nyugodj meg, és mondd el, mi
történt!
Feszülten hallgatta Blue rideg szemébe bámulva. A férfi felállt, és
fürgén kisétált az ajtón.
Leslie eldobta a telefont, a kagyló hangos koppanással landolt az
íróasztalán. Hallotta az édesanyja elhaló hangját, miközben a férfi után
rohant, aki az üresjáratba helyezett szedán felé tartott. Leslie a
szemöldökéhez emelte a kezét, hogy leárnyékolja a napot. Vakítóan
ragyogott. Egy nő ül az utasülésen?
Blue épp beszállt a vezetőülés oldalán, amikor Leslie végül
utánakiáltott:
– Te nyertél! Oké? Nyertél!
Blue bólintott felé, majd beszállt a kocsiba. Elhajtott.
Leslie ott állt még egy pillanatig, megkövült az ismerős rettegéstől.
Furcsa – úgy emlékezett, hogy amikor először állt szemben a férfival az
élelmiszerbolt parkolójában, nem találta olyan félelmetesnek, mint
Grizzt.
Tévedett.
Leslie nem bajlódott a rendszámtábla leolvasásával. Nem próbálta
alaposabban megnézni magának a nőt. Nem volt értelme.
Igazat mondott. A férfi győzött. Hiába halott a rohadék, még így is
ő nyert.
Könnyek peregtek végig az arcán, miközben visszament az irodába,
hogy megnyugtassa az édesanyját, és törölje a dokumentumot.
 Harmadik fejezet

2000.

T OMMY UGYANAZON A HELYEN ÁLLTA NAPPALIBAN. Még nem jutott

túl a megrázkódtatáson, hogy alig öt perc alatt mellékvágányra
terelődött az élete.
A fenébe is, csak szeretné, ha ez egy mellékvágány lenne. De
inkább száznyolcvan fokos fordulat.
Értette, hogy Ginny miért akadt ki. Hát persze hogy kiakadt. De
nem számított arra a haragra és gyűlöletre, ami a nő arcáról
tükröződött. Ginny teljesen összeomlott.
Nem hibáztathatta. A házasságuk annyira jó volt, képtelenségnek
tűnt, hogy ez tönkreteheti. El sem mondhatta Ginnynek, hogy nem
tudta végig magáról, hogy Grizz fia. Egyszerűen nem hitte, hogy ennyi
idő után még számít. Nem gondolta, hogy erről Ginnynek tudnia kell.
Senkinek sem kellett volna tudnia róla. Rohadjon meg Grizz, amiért
mérgében elárulta Leslie-nek. Végigsimított a kezével a haján, és
felsóhajtott. Ez nem volt a terv része. Mindent elcseszett.
– Baszd meg, Grizz! Azt mondtad, elintézed Leslie-t – mondta a
levegőbe. – Tizenöt kicseszett éven át börtönben voltál. Két nappal
ezelőtt végignéztem a halálodat. És mindennek ellenére mégis
megutáltad a módját, hogy megszopass. Azt hittem, rendeztük a
dolgokat. Azt hittem, vége ennek az egésznek. Te rohadék!
Hátradőlt, és hagyta, hogy elkalandozzanak a gondolatai. Emlékek
árasztották el az elméjét. Ökölbe szorult a keze, ahogy eszébe jutottak a
gyerekkorában elszenvedett sérelmek. Nem tudott gátat szabni a
gondolatoknak. Amikor maga mögött hagyta azt az életet, azt hitte,
többé soha senki nem fog kicseszni vele. Főleg nem Grizz.
De tévedett. Grizz bárki másnál csúnyábban kiszúrt vele. Grizz
még a síron túlról is tönkretette azt, ami a legfontosabb volt számára.
Szinte érezte a rothadó szemét és a macskahúgy szagát Karen és
Nate otthonában. Azt a savanyú szivacsot, amivel Karen elmosatta vele
az edényeket. Az áporodott szagú dohányt és füvet. A saját bűzös,
elhanyagolt testét. Érezte a folyamatos viszketést a tetvekkel ellepett
fejbőrén.
Öntudatlanul megdörzsölte a karját, és felidézte a fájdalmas
hólyagokat. A törött csontjait.
A gondolatai visszavándoroltak azokba az időkbe, amit szeretett
volna elfeledni. Képtelen volt gátat szabni az emlékáradatnak.
Emlékezett rá, milyen volt az élet a pokolban.
 Negyedik fejezet

1969.

T OMMY A FOLYOSÓ SÖTÉTJÉBŐL LESELKEDETT. Arra ébredt, Hogy

szomjas, és ki akart lopakodni a mosdóba, hogy igyon a csapból. De itt
volt a hatalmas férfi. Megint pénzt hozott Karennek.
Látta már azelőtt is a hatalmas férfit. Ijesztően nézett ki. Tommy
nem tudta, miért ad Karennek pénzt. Sosem volt elég közel ahhoz, hogy
hallja a beszélgetést. De aznap éjjel hallotta.
– Jól van? Megvan mindene, amire szüksége van? – kérdezte a
hatalmas férfi.
– Persze hogy megvan mindene, ami kell. Miért ne lenne? – Karen
szívott egy mély slukkot a cigarettájából, aztán egy üres sörösdobozba
szórta a hamut.
A hatalmas férfi a hűtőhöz sétált, és belenézett.
– Talán mert nincs más a hűtőtökben, csak sör, és egy szarfészek ez
a hely.
A hatalmas férfi ekkor körbejárta a szobát, kinyitogatta a
szekrényeket és fiókokat. Tommy rádöbbent, hogy azelőtt még sosem
látta a házban. Többnyire az ablakból figyelte, ha Karen vagy Nate
találkozott vele odakint. Mindig meghallották, hogy jön, amikor
befordult a motorbiciklije a sarkon, néhány házzal odébb. De aznap
éjjel nem volt semmi előjele. Talán aznap éjjel nem motorral érkezett.
– Mi? Azt akarod mondani, hogy nem etetem? – Karén épp
hozzátett volna valamit, de mielőtt megtehette volna, a hatalmas férfi a
torkánál fogva megragadta, és felemelte a konyhaszékről. Kénytelen
volt eldobnia cigarettáját, és visszavenni a stílusából. Aznap éjszakáig
Tommy sosem látta félni a nőt.
– Mit gondolsz, ki a faszhoz beszélsz, te ribanc? Gondoskodsz a
kölyökről, ahogy meg lett hagyva neked?
A kölyökről? Tommy agytekervényei csúcssebességbe kapcsoltak.
A hatalmas férfi miatta jött! Azért fizette Karent, hogy a nő
gondoskodjon róla. Miért? Törődik Tommyval? Biztos törődik egy
keveset. De mégis miért? És miért ad pénzt olyan embereknek, akik
elhanyagolják és bántják őt?
Tommy fiatal volt, de nem ostoba. Ha valaha is szabadulni szeretne
erről a helyről, ez lehet rá az esély. Még a nevelőotthon is jobb ennél a
rémálomnál. A hatalmas férfi vagy segít neki, vagy otthagyja Karennel
és Nate-tel. Tommy úgy látta, a legrosszabb, ami történhet, hogy Karen
összeveri a férfi távozása után. Talán Nate is, amikor megjön a
munkából. Tommy nem sokat vívódott. Gyorsan lekapta a mocskos,
szétszaggatott pólóját, és a földre dobta. Csendben elindult a sötét
haliból a lepusztult konyha felé.
– Karen, szomjas vagyok – mondta a szemét dörzsölgetve. –
Kaphatok valamit inni?
Rögtön látta Karen szemében a felvillanó rémületet, és tudta, hogy
jó ötlet volt megmutatni magát a férfinak.
Karen Tommyra nézett, majd a hatalmas férfira, aki nyíltan meredt
a meggyötört kisfiúra.
– Én nem szoktam megütni a kölyköt! Nate… Nate szokta. De csa-
csak ha fegyelmezni kell.
– És felteszem, hogy Nate, aki nem dohányzik, a te cigiddel égeti
meg? – vágott vissza a hatalmas férfi anélkül, hogy levette volna í
szemét Tommyról.
– Ööö… ja – dadogott a nő. – Amikor szüksége van rá.
Továbbra is Tommyra szegezve a szemét, a férfi maga mögé nyúlt,
és előrántott egy pisztolyt. Szó nélkül Karen felé fordult, és golyót
eresztett a szeme közé. Tommy egy nyögést hallott, és meglátta a
bejárati ajtóban Nate-et, a félelemtől dermedtem Nate sarkon fordult,
hogy elmeneküljön, de nem volt elég gyors. A hatalmas férfi tarkón
találta.
A hatalmas férfi ezután eltette a pisztolyt, és Tommyra nézett.
– Nem kell félned tőlem – mondta gyengéd hangon. – Elintézem,
hogy mostantól gondoskodjanak rólad.
– Nem félek tőled – felelte a kisfiú.
A hatalmas férfi bólintott.
– Van itt bármi, amit magaddal szeretnél hozni? Hozzad most, mert
nem jövünk vissza többé.
 Tommy beszaladt a szobájába. Felkapta a szakadt, foltos pólóját, és
belebújt a sportcipőjébe, aminek még fűzője se volt. Odament a
ruhásszekrény alsó fiókjához, és lassan kihúzta. Benyúlt, és elővett egy
apró dobozt. Ebben tartotta a legféltettebb kincseit. Az egyetlen
kötelékét hozzá. Betolta a fiókot, és körülnézett a szobában. Nem, nincs
itt semmi más. Visszament a nappaliba.
– Kész vagyok.
Tommy meglepődött, amikor a hatalmas férfi levette a dzsekijét,
bebugyolálta őt, aztán könnyedén felemelte, és kisétált vele egy régi
pick-up terepjáróhoz. Nem beszéltek a kocsiút alatt.
Húsz perc után behajtottak egy Red Crab nevű kis kocsmához, és
leparkoltak a kitámasztott bejárati ajtó közelében. A hatalmas férfi
meghagyta neki, hogy várjon a kocsiban, aztán bement. Tommy olyan
csendben ült ott, amennyire csak tudott, és feszülten hallgatózott.
Megkockáztatott egy pillantást a bejárati ajtó felé, és látta, ahogy a férfi
a pénztárgépnél lévő telefonhoz megy, és tárcsáz egy számot.
– Szükségem lesz egy eltakarításra a San Carlos lakótelep egyik
házánál.
Miután elhadarta a címet, letette a telefont, és a pultoshoz fordult.
– Mike, hívd fel Blue-t Sissyéknél, és szólj neki, hogy vonszolja
ide a seggét azonnal. Mondd meg neki, hogy ne hozza a motorját, és
egyedül jöjjön.
– Rendben, Grizz.
– Még egy kicsit szükségem lesz a furgonodra.
– Semmi vész, haver – mondta a pultos, és felvette a
telefonkagylót.
Grizz kiment, és visszaszállt a régi terepjáróba. Tommyra nézett.
– Bántottak. – Megállapítás volt, nem kérdés.
Tommy bólintott, miközben az ölében pihenő kezeire bámult.
– Etettek rendesen?
Tommy megrázta a fejét.
– Éhes vagy?
Tommy felnézett a hatalmas férfira.
– Igen, nagyon éhes vagyok. – Rövid szünet után megkérdezte: –
Te ki vagy?
– Jó lesz egy hamburger és sült krumpli?
– Igen, köszönöm. És kaphatok ketchupöt, meg inni?
 – Igen. Maradj itt.
Grizz visszament, és Tommy hallotta, hogy megrendeli a
hamburgert sült krumplival és üdítővel. Szólt Mike-nak, hogy tíz perc
múlva visszajön.
– A terepjáróban ülök. Ne hozd ki a kaját. Visszajövök érte.
– Jó, ahogy akarod, Grizz.
Grizz visszament a kocsihoz. Tommyra nézett, aki továbbra is az
ölébe bámult. Nem tudta, mennyit áruljon el a kisfiúnak. Alig néhány
hónappal azelőtt tudta meg, hogy létezik.
– Hívhatsz Grizznek. Nem mondhatod el senkinek, ami ma éjjel
történt. Világos?
Tommy bólintott.
Tíz perc sem telt el, és egy fényes, világoskék Camaro hajtott be a
Red Crabhez, majd leparkolt a terepjárótól néhány hellyel odébb. Grizz
kiszállt, és a kocsihoz sétált. Tommynak feltűnt, hogy feltartja a kezét,
mintha azt jelezné a sofőrnek, hogy maradjon a helyén. A férfi így is
tett, letekerte az ablakot. Grizz az ablaknyílásra támaszkodott az
alkarjával, lehajolt, és úgy beszélt. Tommy ablaka fel volt húzva, nem
hallotta őket. Idővel a másik férfi kiszállt a kocsiból, aztán Grizz-zel
odasétáltak Tommyhoz. Grizz kinyitotta Tommy ajtaját.
– Bemegyek, hogy kihozzam a kajádat. Ez itt a bátyád, Blue.
Mostantól vele fogsz élni.
És ezzel Grizz visszament a Red Crabbe.
Tommy rettegéssel teli tekintettel bámulta Blue-t. Nem volt akkora,
mint Grizz, de éppolyan ijesztőnek tűnt. Talán be kellett volna fognom
a szám, és Karennel maradni?
– Ne félj, Runt, tökmag. Nem foglak bántani.
 Ötödik fejezet

2000.

A FELHARSANÓ CSENGŐ RÁNTOTTA VISSZA TOMMYT A JELENBE. Egy

pillanatra reménykedett, hogy Ginny jött vissza, és kizárta magát a
házból. De egyből tudta, hogy ennek a pillanatnyi, múló gondolatnak
semmi köze a valósághoz.
Fiatal, pirospozsgás férfi állt az ajtóban, futárpostai egyenruhában,
kezében egy írótáblával és maga mellett egy jókora csomaggal a
verandán.
– Csomagot hoztam Dillon névre. Kérem, aláírná itt, uram? –
mondta a futár, miközben végigsimította a szemöldökét az alkarjával.
– Nem vártunk csomagot. – Főleg nem vasárnap. – Kitől érkezett?
– Nem tudom. Csak monogrammal jött egy floridai címről. De
figyelmeztetem, hogy nehéz.
Miután Tommy aláírta a nevét, a pirospozsgás futár elvette tőle az
írótáblát, és a jobb hóna alá szorította, miközben nagy nehezen
felemelte a csomagot, és Tommy kezébe adta. Magában fütyörészve
leballagott a bejárati lépcsőn, ki a kocsifelhajtóig, aztán beszállt a
furgonjába, és távozott.
Tommy ott állt, és tűnődött, hogy mégis mi lehet a csomagban.
Igaza volt a kölyöknek. Jó nehéz.
Lábbal becsukta maga után az ajtót, bement a dolgozószobájába,
könnyedén megemelte a rejtélyes küldeményt, és az íróasztalra
helyezte. Netán Ginny rendelt egy súlyzókészletet, vagy valamit? Meg
sem nézte a feladó címét, csak feltépte, aztán egy nehéz sóhajtással
leült. Erre nem számított. Mégis mit jelent, ha jelent bármit is?
– Basszus – mondta mindössze.
 Hatodik fejezet

1969.

– SZÓVAL, HOGY VAN a kölyök esténként? Még mindig rémálmai

vannak? – kérdezte Grizz Blue-t a bárpultnál, sörözés közben.
– Már jobban van, de még mindig csak akkor megy el aludni, ha
nyitva a szobáink közötti ajtó – felelte Blue, aztán vetett egy pillantást
Grizzre. – Ezelőtt sosem említetted, hogy van egy öcséd.
Grizz eltöprengett. Óvatosan kell válaszolnia. Sosem állította Blue-
nak, hogy Tommy a kisöccse. Annyit mondott neki, hogy a fiú a
motelban fog lakni, és hogy Blue-nak úgy kell tennie, mintha a bátyja
lenne. Blue csak feltételezte, hogy Grizz a kölyök bátyja.
Grizz belekortyolt a sörébe, és közömbösen válaszolt.
– Nem sok időt töltöttem vele. Már leléptem, mire megszületett.
Tudod, hogy nem tartom a kapcsolatot a családommal. Nem hiszem,
hogy emlékezne velem kapcsolatban bármire.
Mindez természetesen hazugság volt.
Tommynak semmilyen emléke sem lehetett Grizzről, mivel Grizz a
létezéséről sem tudott egészen néhány hónappal azelőttig. Mielőtt még
Blue válaszolhatott volna, Grizz hozzátette:
– Te csak folytasd a munkát. Győzködd tovább. Elég fiatal ahhoz,
hogy bevegye, amit mondunk neki.
Blue nem szólt semmit, csak bólintott. Ismerte Grizzt, amióta az
eszét tudta, és sosem hallotta még a családját említeni. Ez nem azt
jelenti, hogy nincs is neki. Egyszerűen nem beszél róluk. Blue azt is
tudta, Grizz sosem hagyná, hogy mások megtudják, hogy van egy
kisöccse, aki a motelban él. Túlságosan sebezhetővé tenné Grizzt, és
valószínűleg nem lenne biztonságos a kölyöknek sem. Grizznek
komoly ellenségei vannak.
– Tudod, Misty piszkálta.
– Nem baj. Csak szívós lesz tőle.
– Tudod, milyen okos? Úgy értem, kábé tízéves, és már a kubai
rakétaválságról vitázik Chippel. Chip úgy nézett ki mellette, mint egy
idióta. Mindenki elkezdte „felnőtt tökmagnak” becézni a „runt”, vagyis
simán „tökmag” helyett.
Grizz egyenesen Blue-ra nézett.
– így találták ki a Gruntot? A „grown-up”, mint felnőtt, és a „runt”
összetételéből?
– Igen, a srácok közül páran így hívják. Nem hiszem, hogy rosz-
szat akarnának ezzel. Csak egyszerűbb kiejteni. Akarod, hogy
leállítsam őket? Elég bunkóság.
Grizz nem válaszolt rögtön. Ivott egy újabb kortyot a sörből, és a
kocsma hátsó falán bámult valamit. Egy olyan becenévvel, mint a
Grunt, kétség sem fér hozzá, hogy valaki piszkálni fogja.
– Nem, hagyd csak, hogy így hívják. Mondtam, nem árt, ha a
kölyök keményebb lesz.
Blue nem felelt. Ebben nem értett egyet Grizz-zel. Eleget
szenvedett már a fiú. Amikor Blue először látta felső nélkül, lepleznie
kellett a döbbenetét. A kölyök tele volt hegekkel és tarka zúzódásokkal.
Ha belegondolt, Misty piszkálódása valószínűleg semmi ahhoz képest,
amit átélt. De talán szól neki, hogy fogja vissza magát, annak ellenére,
amit Grizz mondott.
Amikor visszaértek a motelba, egy kisebb csoport gyűlt össze a
gödörnél. Ahogy közelebb értek a tűzhöz, Blue csak úgy a levegőbe
intézte a kérdést:
– Hol a kölyök? Visszajöttek már Sissyvel?
Sissy Blue barátnője volt. Elvitte a kölyköt kocsival Miamiba, hogy
vegyenek neki ruhát meg könyveket. A kisfiú nem fog iskolába járni,
de attól még tanulhat. Amint a motelba ért, egyből könyveket kért.
„Tanulós könyvet”, ahogy ő mondta. Amikor Grizz és Blue meglátta,
hogy milyen könyveket választ, megdöbbentek. Senki sem tudná a
motelban ezekből tanítani a fiút. Meghaladták az ő tudásukat.
Megvették neki, amit kért, és hagyták, hogy magát okítsa. Az
érkezésekor kapott könyveket már ki is végezte. Ez volt a második
bevásárló kiruccanásuk.
– Ja – válaszolta valaki. – Sissy elment. Azt hiszem, a kölyök
Misty szobájában van, és a kimosott ruhát hajtogatja, vagy ilyesmi.
Blue vetett egy pillantást oldalról Grizzre, de Grizz jelzett neki,
hogy engedje el a dolgot. A francba. Miért nem lép közbe Grizz? És
miért izgat ez engem ennyire? Blue őszintén szólva kezdte megkedvelni
a fiút. Okos és érzékeny gyermek volt. Mindenkit lenyűgözött a
motelba érkezése óta eltelt pár hétben, elkápráztatta őket az
intelligenciájával és azzal, hogy erősen ellenáll Misty verbális
bántalmazásának. Még Chipet se bosszantotta, hanem meghódította
magának, amikor elkezdett politikáról meg nemzetközi eseményekről
vitázni vele.
De az igazat megvallva, ha a kölyök itt fog élni, tényleg
keménynek kell lennie. Talán Grizznek igaza van, hogy elengedi a
dolgok egy részét. Még egy olyan méltatlan becenevet is megenged,
mint a Grunt.
Csak néhány héttel később derült lei, hogy valóban mennyire
intelligens a fiú. Grizz kivágta Misty nyelvét egy meggondolatlan
megjegyzésért. Grunt egymaga ápolta fel a lányt valahogyan, Blue
tudomása szerint mindenféle orvosi tapasztalat nélkül. Senki sem
kedvelte igazán Mistyt, és a legtöbb rendszeres vendég még csak nem
is zavartatta magát, amikor Grizz kijött a szobájából aznap éjjel, és
mindenét vér borította. Grunt volt az egyetlen, áld egyből felpattant, és
miután látta, hogy Grizz nem sérült meg, ösztönösen érezte, hogy
valami borzasztó történt. Misty nem hagyta el Grizz szobáját.
Aznap éjjel Blue végignézte, ahogy a hisztérikus Misty nehézkesen
rátámaszkodik a gyermekre, akivel addig olyan undok volt, a fiú pedig
lassan, gyengéden visszakíséri őt a szobájába.
Ez a kölyök messze túl jó ahhoz, hogy itt éljen. Blue felsóhajtott, és
újból meghúzta a sörét.
 Hetedik fejezet

2000.

A KOCSIBAN, A SZABADTÉRI BEVÁSÁRLÓKÖZPONT ELŐTT, Ginny

megtörölte a szemét az utolsó zsebkendővel, amit még a
kesztyűtartóban talált. Össze kell szednie magát, mielőtt elmegy
Jasonért.
Kiszállt a kocsiból, és elindult a bevásárlóközpont végében
található joghurtbolt felé. Rá se nézett senkire, csak egyenesen a női
mosdóba ment, és bezárta maga mögött az ajtót, miközben majdnem
öklendezett a tömény levendulás légfrissítőtől. A tükörben még mindig
vörös és puffadt volt a szeme, és az orra taknyos. Letekert némi
vécépapírt, és kifújta az orrát, aztán hideg vizet fröcskölt az arcába.
Már lefolyt az összes sminkje a sírástól. Zavaros gondolatok
kavarogtak benne, Grizzről, Tommyról, a gyerekekről. Nem tudta
megmondani, hogy meddig állt ott, a mosdókagyló fölé görnyedve,
nagyokat nyelve a levendulás levegőből.
Valaki megrángatta az ajtót.
– Egy pillanat, és kész vagyok! – vetette oda.
A papírtörlővel megszárogatta az arcát, aztán visszaindult a
kocsihoz, anélkül, hogy bárkivel is találkozott volna a tekintete a
boltban.
Alig tíz perccel később leparkolt Max házánál, és megnyomta a
dudát. Bemehetett volna Jasonért. Kedvelte Max édesanyját. Denise
Reynolds nyíltszívű és kedves, de Ginnynek nem volt ereje csevegni.
Emellett abban sem volt biztos, hogy nem fog összeomlani. Beszélnie
kell valakivel. Carterrel. Felhívja Cartert, ha hazaér.
Sarah Jo nem lett volna jó választás. Ginny tudta, hogy Jo
menynyire szereti Tommyt. Jót és Tommyt összekötötte a különös
múlt. Habár Carter Ginnyhez és Tommyhoz is közel került az elmúlt
évek során, lehetett rá számítani, hogy inkább Ginny pártjára áll.
 Sarah Jo tudta vajon? Ginny szíve kalapált. Jaj, ne. Képtelen akár
csak belegondolni. Nem. Nem von le elhamarkodott következtetést.
Éppen ekkor csapódott fel Max bejárati ajtaja, és kiszökdelt
Tommy miniatűr mása, miközben visszakiáltott a válla fölött:
– Később tali, haver!
Ginny a fiára bámult. A fiúra, akit Tommy Grizz után akart
elnevezni. Most már tudja, miért. Grizz tulajdonképpen Jason nagyapja.
Kavargott a feje. Ez nem lehet igaz.
Valami beléhasított, ahogy figyelte a kocsi felé tartó fiút. Amikor
találkozott a tekintetük, Jason szélesen elvigyorodott. Ginny szívét
megtöltötte a kisfiú iránti szeretet. Épp úgy nézett ki, mint az apja.
Megmagyarázhatatlanul ismerős érzés fogta el. Érezte már azelőtt is,
csak nem tudta felidézni a pontos esetet. Talán Tommyra emlékezett
ennyi idős korából? Nem. Lehetetlen. Nem is ismerte Tommyt ilyen
fiatalon.
Valami más volt, de a világért sem tudott visszaemlékezni, hogy
micsoda.
– Szia, anya! – Jason behajította a táskáját a hátsó ülésre, és
bemászott az elülső utasülésre.
Ginny rámosolygott, és áthajolt a középkonzolon egy ölelésre.
Annyira szeretetteli gyermek. Épp, mint az apja. Homlokon puszilta,
amint elkezdte becsatolni a biztonsági övét.
– Hogy érezted magad Reynoldséknál? Jól mulattatok Maxszel? –
kérdezte, miközben letolatott a kocsibehajtóról.
Max édesanyja kijött a bejárati verandára, és integetett. Ginny
köszönésképp dudált kettőt, ahogy elhajtott.
– Ja, nagyon jól! Mrs. Reynolds csinált házi fagylaltot tegnap este.
Kimosta a ruhámat. Azt mondta, nem szeretné, ha koszos szennyessel
mennék haza. – Mielőtt Ginny megjegyzett volna bármit, hozzátette: –
Polly megengedte, hogy segítsek lemosni a kocsiját ma reggel, mise
után.
Ginny a fiára pillantott.
– Megengedte, hogy segíts? – kérdezte nevetve.
– Igen, azt mondta, én vagyok a legjobb kocsimosó! – felelte Jason
izgatottan. – És még annál is ügyesebben szárítom a kocsit!
– Biztos, hogy így is van, édesem. Biztos. – Ginny mosolygott
magában. Maxnek két nővére volt, Sarah és Pollyana. Jason nyolcéves
kora óta szerelmes volt mindkettőbe. Képtelen volt eldönteni, melyiket
szereti jobban. Persze, mindketten jócskán túl öregek Jasonhöz. Polly
végzős a gimnáziumban, Sarah pedig elsőéves a főiskolán. Ginny
biztosra vette, hogy mindkét lány a kisöccseként szereti Jasont.
Méghozzá valószínű, hogy idegesítő kistestvérnek tartják. De rendes
lányok. Mindig kedvesek Jasonnel. Ginny örült ennek.
Bárcsak Mimi is kedvesebb lenne Jasonhöz, gondolta, miközben
megtették a rövid kocsiutat hazáig. Nem mintha Mimi ne lenne kedves.
Egyszerűen nem érdekli a kisöccse. Ginny nem tudta mivel
megmagyarázni. Többször is megvitatta már Tommyval. Mimi sosem
volt nyíltan undok Jasonnel, de nem is viselkedett szerető
nagytestvérként. Legalábbis már nem. Anyai megérzésnek is
nevezhetjük, de Ginny számára időnként úgy tűnt, mintha Mimi
képtelen lenne az érzelmekre. Ginny nem tudott pontosan rájönni, mi
lehet a gond. A helyzetet pedig nehezítette, hogy Tommy nem látta ezt
a lányon, és mindig azzal zárta rövidre, hogy Ginny képzelődik.
Egyszer még azt is megjegyezte, hogy Ginny csak paranoiás, amiért
Mimi Grizz vér szerinti lánya.
– Gin, tudat alatt attól félsz, hogy Mimi túlságosan hasonlít Grizz-
re – mondta. – Már elmagyaráztam, hogy Grizz sem úgy született.
Rettenetes gyerekkora volt. Épp ezért Mimi nem örökölhette Grizz-től,
hogy képtelen törődni az emberekkel. Grizz elnyomta ezt magában a
bántalmazások eredményeként. Ne őrlődj ezen.
De Ginny képtelen volt abbahagyni. Tudott Grizz gyermekkoráról.
A férfi mesélt neki egy keveset, amikor először esett teherbe, és még a
motelban laktak. Elhanyagolták gyerekkorában, nem bántalmazták. De
Ginnyt is elhanyagolták gyermekként, és ő mégsem gyilkolt meg
embereket.
Mimi nem mindig volt ilyen. Valami megváltozott benne néhány
éve, mintha csak benyomtak volna rajta egy gombot. Édes, gondoskodó
gyermekből távolságtartó és közömbös kamasz lett. Ginny szerette
volna, ha a lánya beszél valakivel, de mindenki más úgy vélte, hogy a
lány csak tipikus kamasz.
Jason egész úton megállás nélkül fecsegett. Ginnynek volt egy kis
bűntudata, amiért kizárja őt a gondolataiból, de máshol járt az esze.
Remélte, hogy Tommy már nem lesz otthon, mire hazaérnek. Nem
hitte, hogy képes lenne szembenézni a férfival.
 – Anyu? Anyu? Miért nem válaszolsz nekem?
Ginny oldalvást Jasonre pillantott.
– Sajnálom, édesem. Kérdeztél valamit?
– Igen, azt kérdeztem, hogy szerinted apa megszerelte-e a
bukósisakomon a csatot. Mielőtt elutaztatok, megígérte, hogy ma elvisz
motorozni.
Ginny nem is felelhetett, Jason máris folytatta:
– Hol voltatok az elmúlt néhány napban?
– Nem tudom, mi van a bukósisakoddal, de ha apád azt mondta,
hogy megszereli, akkor biztos meg is szerelte. És tudod jól, hol
voltunk. Mondtuk, hogy meglátogatjuk egy régi barátunkat, mielőtt
elköltözik a városból.
– Corbin nem ezt mondta. – És mielőtt még Ginny felelhetett volna
bármit, Jason kikottyantotta: – Corbin szerint elmentetek megnézni,
ahogy valami fickót kinyírnak.
 Nyolcadik fejezet

1969.

GRUNT MÁR NÉHÁNY HÓNAPJA A MOTELBEN ÉLT, amikor Grizz egy nap
így szólt hozzá:
– Gyerünk, kölyök. Tegyünk egy kört.
– A motorodon? – kérdezte Grunt izgatottan.
– Nem, az egyik kocsival megyünk.
– Oké, csak hadd nézzek meg valamit gyorsan. – Grunt elsietett.
Grizz megcsóválta a fejét. Végignézte, ahogy a fiú bemegy Misty
szobájába. Grizz fel se tudta fogni, hogy mi a fenéért törődik egyáltalán
Mistyvel. Eltelt már elég idő. A lány meggyógyult, és rendben van.
Grunt időnként kész rejtély.
Grizz elindult az iroda távolabbi oldalán parkoló kocsikhoz. Nem a
piros Mustang kabrióval mennek. A hangos motorjával és a fényes,
króm felnikkel olyan feltűnő lenne, hogy annyi erővel táblával is
hirdethetné magát. Nem is a Cadillacet viszi. Kicsit elegáns a
környékhez, ahová mennek. Észrevehetik. Az átlagos kinézetű,
négyajtós szedán mellett döntött. Nem szólt semmit, amikor Grunt
bemászott az utasülésre.
– Hová megyünk? – kérdezte Grunt.
– Ránézünk egy barátom lányára.
Grizz ezután csaknem teljes hangerőre kapcsolta a rádiót. Beszédes
a kölyök, neki pedig épp nincs kedve társalogni. Néhány kilométerrel a
cél előtt Grizz a kölyökre pillantott. Grunt. Ez az új neve, és kezdett
rajta ragadni. Grizz lejjebb tekerte a rádió hangerejét.
– Egy barátom meghalt néhány évvel ezelőtt. Hátrahagyta a lányát.
Az anyja és a mostohaapja nem túl megbízható. Eléggé elhanyagolják.
Megígértem a barátomnak, mielőtt még meghalt, hogy időnként
beugrom, és rajta tartom a szemem a dolgokon. Ellenőrzöm, hogy
gondoskodnak-e róla.
Grunt először nem szólt semmit. Grizz látta rajta, hogy
gondolkodik. Végül megszólalt:
 – Mit szól az anyja és a mostohaapja ahhoz, hogy ránézel a
lányukra?
Ez meglepte Grizzt. Éles eszű a kölyök.
– Nem tudnak róla. És én magam nem is tehetem meg. Különben
is, hogy a francba lenne rá időm? – Gruntra pillantott. – Mavis vigyáz
rá helyettem. Szól, ha úgy gondolja, hogy segítenem kell valamiben.
Ezért ugrunk ma el hozzá.
Mavis egy idősebb nő volt, aki a Grizz tulajdonában álló néhány
kocsma könyvelését intézte. Ezek képezték Grizz egyetlen törvényes
vállalkozását, és Grizz megkedvelte az idős nőt. Mavis csontsovány
volt, a bőrét agyonbarnította. Rövidre nyírt, hidrogénszőke haja volt, és
rekedt hangja, amit annak köszönhetett, hogy hatvan éven át
láncdohányos volt.
Grizz korán ráébredt, hogy Mavis megbízható, és lelkesen vállalta
Gwinny őrangyalának a szerepét. Egy özvegyasszony család és
gyermekek nélkül, és korábban a Red Crab közelében, egy
élelmiszerboltban dolgozott. Grizz folyton oda járt cigarettáért. Nem
emlékezett rá, pontosan hogyan kezdődött a barátságuk. A nőt ismerve
feltehetően Mavis kezdeményezte a beszélgetést. Később, az egyik
beszélgetésükből Grizz véletlenül megtudta, hogy a nő és a férje
könyveléssel foglalkozott, mielőtt nyugdíjba mentek volna. A
pénztárgép mögött kárba vesztek a képességei. Grizz élete egyik
legjobb döntése volt, hogy állást ajánlott Mavisnek. A nő a Red Crab
irodájában dolgozott, és még a legkeményebb bandatagok is kedvelték.
A tetejébe Mavis boldogan vállalta, hogy beférkőzik Gwinny
életébe. Sikerült egy részmunkaidős állást szereznie Gwinny általános
iskolájában, az ebédlősor pénztárosaként, és a gyerekek imádták.
Részben így tudta szemmel tartani a kislányt, és időnként beszélgetésbe
elegyedni vele anélkül, hogy gyanút keltene. Mavis alig várta a
napokat, amikor az iskolai étkezdén dolgozik. Nem csupán Gwinnyt
kedvelte, hanem az összes gyermeket. Leszámítva egyet. Képtelen volt
megkedvelni a legrosszabb kölyköt. Mint mondta, Curtis Armstrong
igazi bajkeverő.
Grunt kérdő pillantást vetett Grizzre.
– Hogyan ügyelsz rá anélkül, hogy bárki észrevenné?
– Nehezebbre számítottam, de az a szomorú igazság, hogy a
kislány annyira egyedül van, hogy még soha senki nem vett észre.
Pedig szerintem eléggé feltűnő vagyok. De általában, amikor Mavis
szólt, hogy történt valami, aminek személyesen kell utánajárnom,
mindig sikerült észrevétlennek maradnom. – Nem tudta, miért, de
késztetést érzett rá, hogy folytassa. – Mavis szólt nekem egy nap, hogy
valami gond van. Arra gyanakodott, hogy Gwinnyt nem nagyon etetik
otthon. Kapta az ingyenes ebédet, de folyton repetát kért, hogy magával
vigye.
Grunt ránézett.
– Gwinnynek hívják?
– Igen. Gwinny a neve. – Eltöprengve elhallgatott, és szórakozottan
meghúzgálta a szakállát, majd folytatta. – Gwinny naponta egyszer
óraműpontossággal elsétál az élelmiszerboltba. Egy nap, miután Mavis
megosztotta velem az aggodalmát, úgy döntöttem, hogy elnézek arra,
hátha ki tudom deríteni, mi a helyzet. Aznap láttam, ahogy besétál a
közértbe egy barna szatyorral. Ugyanazzal a szatyorral jött ki, és
elkeseredettnek tűnt. Miután távozott, bementem, és a pult mögötti
eladónő is szomorúnak tűnt. Megkérdeztem, mi történt. Azt mondta,
borzalmasan érzi magát, mert a kislány, aki az imént távozott,
megpróbálta eladni néhány személyes tárgyát, hogy ételt vegyen
magának.
– Miért nem etették meg a szülei?
– Azt hittem, szokták, de gondolom, sokat voltak távol,
megkajáltak a kocsmában, ahová annyit járnak, és elfelejtettek
gondoskodni róla, hogy legyen otthon kajája. – Grizz megszorította a
kormányt. – Marhára bepöccentem. A bolti eladót is megviselte, mert
megosztotta velem, hogy dolgozó édesanya, és egy dollárt sem tudott
adni a kislánynak. És ami még rosszabb, hogy Gwinny a kevéske
pénzét arra használta, hogy cigarettát vegyen az anyjának.
– Szóval, mit csináltál? Segítettél? – Grunt szeme majd kiugrott.
– Ja – vont vállat Grizz. – Megkértem Mavist, hogy időről időre
hagyjon egy zacskó élelmiszert a bejárati lépcsőn. Egyszer én magam is
hagytam egy zacskót az ajtónál, amikor tudtam, hogy senki sem figyel.
Grunt megdöbbent. Nem tudta elképzelni Grizzt bevásárolni. Grizz
biztos kitalálta a gondolatait, mert küldött Gruntnak egy félmosolyt.
– Meghagytam a lányoknak, hogy hozzanak néhány extra dolgot,
amikor vásárolni mentek. Én csak a küldönc voltam. És mindössze
egyszer csináltam, amikor Mavis nem tudott elmenni.
 – Ma élelmiszert viszünk neki? – kérdezte Grunt, miközben
megfordult, és szemügyre vette a hátsó ülést. Nem látott semmit.
– Nem, Mavis azt mondta, azóta javultak a dolgok.
– Szóval úgy néz ki, mint aki kap enni?
– Ja, gondolom. Igazából több mint két éve nem láttam. De biztosra
veszem, hogy Mavis szólt volna, ha nem. Különben is, most már
idősebb, gondolom, tud kérni a szüleitől pénzt. Mavis elmesélte, hogy
Gwinny mindig elgyalogolt az élelmiszerboltig, mert olcsóbb. De
sokkal messzebb van, mint a kis közért.
Grizz kissé szégyenlősen Gruntra pillantott, majd elmondta neki:
– Vettem neki egy biciklit. Otthagytam, amikor senki sem volt a
közelben. Gondolom, a szülei azt hiszik, hogy a szomszédok akartak
segíteni. Őszintén szólva leszarják.
Grunt rámosolygott Grizzre.
– Te vetted neki a biciklit, vagy megvetetted valaki mással?
– Mavis választotta. Mégis hogy a francba értenék a lányos
biciklikhez? De Mavis túltett önmagán. A biciklinek lila, csillámos
banánnyerge van, rojtokkal a kormányon. Amit csak el tudsz képzelni –
nevetett.
Grizz azonban nem mondta el Gruntnak, hogy fel sem merült
benne, hogy nincs, aki megtanítaná Gwinnyt biciklizni. Pár héttel
azután, hogy Grizz otthagyta neki a biciklit, Mavis beszámolt a kislány
lehorzsolt térdéről és könyökéről. De Gwinny idővel ráérzett a
biciklizésre, és megtanulta, hogyan tud a kosarában elhelyezni egy
kisebb bevásárlószatyrot is. Grizz örült, hogy használja a biciklit. Még
mindig képtelen volt elhinni, hogy a szülei megengedik, hogy egyedül
eltekerjen olyan messzire, az élelmiszerboltig. Még csak kilencéves.
Grunt ekkor kizökkentette a gondolataiból.
– A barátod biztos örülne, hogy így vigyázol a lányára.
Grizz nem felelt, nem is nézett a szemébe. A fiú elég eszes volt, és
kitalálta, hogy Grizz hazudik. Gwinny nem egy halott barátja lánya.
Csupán egy kislány, aki kedves volt hozzá egyszer, és Grizz próbálta
névtelenül viszonozni a szívességet a legjobb tudása szerint. Sosem
használta a ragtapaszt, amit a közért előtt adott neki a kislány aznap, de
megtartotta. Valamit jelentett számára.
 Az a bizonyos nap, azok a ragtapaszok – amióta az eszét tudja,
akkor először kapott bárkitől bármit anélkül, hogy az illető viszonzást
várt volna.
Grunt felpillantott, és rájött, hogy a zsákutca végére értek. Nem is
figyelte az utat. Grizz megfordult. Végül lassan elhaladtak egy ház
mellett, amit sűrű sövény szegélyezett a kocsifelhajtó mentén. Grizz
kicsivel továbbhajtott, aztán feltolatott a kocsifeljáró végébe, hogy ne
legyenek szem előtt. Leállította a kocsimotort, és az út túloldalán, a bal
oldali házra pillantott. Két házzal odébb volt, mint amelyikkel szemben
leparkoltak.
– Ott lakik – mutatta Grizz.
Grunt odapillantott a műszerfal felett, és próbált kilesni a
kocsijukat takaró sövény felett. Nem látta a lányt. Kérdőn Grizzre
pillantott.
– Mavis azt mondta, az iskolabusz ennek az épülettömbnek a végén
teszi ki.
Abban a pillanatban hangos zaj szakította félbe Grizzt. Amikor
először behajtottak az utcába, a sövénynyíró dolgozók épp kipakollak a
felszerelésüket Gwinnyék háza mellett. Ebben a pillanatban izzították
be a készülékeiket, és szorgosan nekiláttak egy szegélynyíróval füvet
nyírni, és lenyesni néhány bokrot. Egy fuvallattal a kocsiba áradt a
fűnyíró készülék benzinszagával keveredő, frissen nyírt fű illata.
Grizz folytatta:
– Sosem figyeltem a házát, de Mavis mondta, hogy van egy új
fűnyíró cég. Nem tudom, tudják-e ezek a fickók, hogy egyedül van.
Csak szeretnék biztosra menni, hogy nem okoznak gondot neki. Olyan
védtelen.
Grunt visszapillantott Gwinny házára. Egy kislány sétált végig az
úton a copfját lóbálva. Hosszú, megfontolt léptekkel haladt. Grunt
nagyot nyelt meglepetésében, és elkerekedett a szeme:
– Ő az? – kérdezte, és felegyenesedett, hogy jobban szemügyre
vegye.
Grizz nem felelt. A kislány eljutott a bejárati ajtóig, majd levette a
kulcsot a nyakából, hogy kinyissa. De Grizz nem őt figyelte. A fűnyíró
munkásokat nézte. Úgy tűnik, ügyet sem vetnek Gwinnyre, állapította
meg elégedetten.
 – Már indulunk is? – kérdezte Grunt kissé csalódottan, mintha
szeretett volna még egy kicsit tovább maradni.
Mielőtt Grizz válaszolhatott volna, a kislány kibotorkált a házból,
valami hatalmas, súlyos dolgot cipelve. Rájöttek, hogy egy asztal.
Csendben ültek, és figyelték, ahogy a kislány gyorsan, rutinosan
felállítja a kártyaasztalt a járdán.
Grizzt meglepte, hogy milyen magasra nőtt az elmúlt két évben,
mióta utoljára látta. De egészségesnek tűnt. Könnyedén kicipelte a
kártyaasztalt. Nagyszerű, gondoskodnak róla. De miért van rajta
melegítőfelső? Vagy száz fok van idekint. Végigsimított a szemöldökén,
közben izzadság pergett végig a hátán.
Gwinny visszament a házba, és egy hatalmas kartonpapírral tért
vissza. Az asztal elejére ragasztotta celluxszal. Kézzel írt nagy,
nyomtatott betűkkel állt rajta, hogy „FRISSEN FACSART
LIMONÁDÉ, 25 CENT”.
– Veszünk? – kérdezte Grunt.
– Nem, nem vehetünk – morogta Grizz.
Kezdett bosszús lenni. Végig azon aggódott, hogy a fűnyíró
munkások észreveszik a lányt, és örült, hogy végül nem. Erre az meg
kimegy a limonádéstandjával. Higgadj le. Nem tudhatják biztosra, hogy
nincsenek odabent a szülei vagy valaki felnőtt. Lehet, hogy az illető
éjjel dolgozik, és nappal alszik, ezért kell Gwinnynek magától ajtót
nyitnia.
Grunt kizökkentette.
– Ha nincs nálad pénz, nálam van – mondta a zsebébe nyúlva, és
előhúzott egy méretes köteg készpénzt.
– Honnan a francból szerezted azt a pénzt?
– Az enyém – válaszolt Grunt védekezőn.
Mielőtt Grizz kommentálhatta volna ezt, Grunt felegyenesedett
ültében.
– Most mit csinál?
Befejezte az összes előkészületet, és a kerti széken ült, majd
odapillantott a füvet nyíró férfiakra, és felállt. Figyelte őket. Kivett öt
papírpoharat a halomból, és az apró tálcára helyezte őket, amin kihordta
a holmiját. Megtöltötte mindegyiket, és elindult a szomszéd házhoz.
Grizz a fejét csóválta.
Limonádét visz a fickóknak! A francba!
 Odament mindegyik férfihoz, és megkínálta őket egy-egy pohárral.
Az első fickó a zsebébe nyúlt, de a kislány megrázta a fejét, és
rámosolygott. Mindegyikőjükkel ugyanígy tett, és valahányszor
megpróbáltak fizetni neki, visszautasította a pénzt.
Grunt Grizzre nézett, aztán a kislányra, majd ismét Grizzre.
– Azt mondtad, alig van pénze kajára, erre most elosztogatja a
limonádéját?
Grizz felsóhajtott, és végigsimított az arcán a tenyerével.
– Ja. Elosztogatja a limonádéját.
Addigra Gwinny visszament az asztalához, és leült.
Rögtön ezután Grunt izgatottan megszólalt:
– Nézd, új vevői érkeztek!
Aztán az izgalma alábbhagyott, amint hunyorogni kezdett a
szemével, hogy jobban lásson.
Grizz a Gwinny felé tartó három fiúra pillantott. Biciklin ültek.
Megdermedt. Felismerte az egyik kölyköt. Curtis Armstrong. A fiú, aki
piszkálta a lányt aznap, amikor Grizz először látta meg néhány évvel
korábban. Curtis kissé megnőtt. Vajon most már barátok? Ma-vis egy
ideje nem emlegette a fiút, talán leszállt Gwinnyről. Nem sokba telt,
mire Grizz megtudta az igazat.
Gwinny felállt, amikor a három fiú a közelébe ért. Leszálltak a
bicikliről, és eldöntötték őket az elülső udvar gyepén. Grizz látta a
kislány testbeszédén, hogy harcra kész. A francba.
Nem hallották a párbeszédet, de meg tudták állapítani, hogy Curtis
szólalt meg először. Figyelték, ahogy a limonádés kancsó fölé hajol, és
beleszór egy zacskó földet.
Mindhárom fiú elnevette magát.
Grizz állkapcsán megfeszültek az izmok, miközben elfordította a
fejét.
– Gondoskodhatok arról, hogy legyen étele és biciklije, amivel
boltba jár, ebben a helyzetben viszont nem avatkozhatok közbe.
Grunt kibámult a műszerfal felett, míg Grizz beszélt. Végül
visszafordult Grizzhez, szélesen mosolyogva.
– Nem úgy néz ki, mint akinek segítségre van szüksége.
Grizz visszapillantott a stand felé, és hangosan felnevetett.
Gwinny egyenesen Curtis Armstrong fejére borította a teljes kancsó
sáros limonádét.
 Grizz és Grunt jókedvűen figyelték, amint a megszégyenült Curtis
és a barátai eltekernek ugyanabba az irányba, ahonnan jöttek. Gwinny
gyorsan összepakolta a limonádéstandját, és visszament a házba. Grizz
a fűnyíró fickókon tartotta a szemét, akiknek látszólag fel sem tűnt az
imént lezajlott jelenet.
Végre, ideje indulni.
Halkan lehajtottak a kocsibejáróról, és lassan végigmentek az
utcán. Vagy tíz házat hagytak maguk mögött, amikor Grunt követelte
Grizztől:
– Állj meg!
Grizz a pedálra taposott, és mielőtt még megállíthatta volna
Gruntot, a fiú kiugrott a kocsiból.
Grizz figyelte, ahogy visszaszalad a házhoz, ami mellett elhaladtak.
Elkezdett tolatni, hogy kövesse őt, de amint rájött, hogy mire készül
Grunt, inkább megállt. Grunt végigszaladt valakinek a kertje közepéig,
elővette a bicskáját a hátsó zsebéből, és alig tíz másodperc alatt, nagy
szakértelemmel kiszúrta a gyepen elterült három bicikli kerekét. Utána
visszakocogott a kocsihoz, szó nélkül beszállt, és bevágta az ajtót.
Grizz rápillantott, és bólintott. Tanul a kölyök.
Néhány kilométerrel odébb Grizz megkérdezte:
– Elárulod nekem, honnan van a pénz?
Grunt rápillantott.
– Nem loptam.
– Nem azt kérdeztem, hogy loptad-e. Honnan szerezted?
– Megdolgoztam érte.
– Mit dolgoztál?
– Amikor Doki múlt hónapban átjött, hogy összeöltse Chip karját,
adott nekem tíz dollárt, amiért ügyes segítő voltam.
– Az aztán rohadtul több volt tíz dolcsinál – jegyezte meg Grizz,
féloldalasan a fiúra pillantva.
– Hatvan dollár – felelte Grunt, majd mielőtt Grizz mondhatott
volna bármi egyebet, hozzátette: – A többit jó helyre rejtettem.
– A többit?
– Ja, van négyszázhatvankettő. Szükség esetére tartok magamnál
hatvanat. Mint ma. Vehettem volna neked egy pohár limonádét.
– Meg tudtam volna venni a saját rohadt limonádém. Hogy a
tökömbe szerezted azt a sok pénzt?
 Grunt halványan elmosolyodott.
– Pókeren nyertem.
Grizz megdöbbent. Tudta, hogy a bandája néhány tagja hetente
pókerezik az egyik szobában. Sosem foglalkozott vele igazán, és nem
tűnt fel neki, hogy Gr unt is játszik.
– Ki tanított meg?
– Senki. Magamtól tanultam. Segítettem Moe-nak sört meg
mindenfélét vinni a srácoknak, és elkezdtem közelről is megfigyelni a
játékot. Kilogikáztam.
– Ki a franc az a Moe?
– Jó sokat káromkodsz – jegyezte meg Grunt, aztán hozzátette: –
Misty. Néha Moe-nak hívom. – És mielőtt Grizz rákérdezhetett volna,
el is magyarázta: – Néhány új tag hívja Moe-nak. Valaki meg. kérdezte
tőle egyszer, hogy mi a neve, és egy „M”-hez hasonló hangot adott, de
nem tudta kimondani, hogy Misty. Szóval gondolom, a fickó azt hitte,
hogy Moe-nak hívják.
– Szóval most már Moe – mondta Grizz mintegy mellékesen.
– Megkérdeztem, hogy tetszik-e neki, és igenlőn bólintott. Szeretett
volna egy új nevet, hogy tiszta lappal kezdhessen – mesélte Grunt
elgondolkozva. – Sokszor ír nekem üzenetet.
Az ölébe nézett.
Grizz nem szólt semmit egy darabig. Eltöprengett, vajon a
kölyöknek mi a véleménye arról, amit Mistyvel tett, vagy Moe-val,
vagy akárminek is nevezi magát épp. Vajon a fiú elítéli őt?
Eltöprengett, hogy érdekli-e egyáltalán, de nyomban eszébe jutott a
korábbi beszélgetés.
– Szóval, magadtól megtanultál pókerezni, és nyertél egy rakás
pénzt. Blue tudja, hogy pókerezel a srácokkal?
– Ja, tudja. Azt mondta, rendben van, de óvatosan kell bánnom a
pénzemmel. Nagy felelősség, ha van, és elképzelhető, hogy
felbosszantja a srácok egy részét. Még azt is mondta, hogy némelyikük
bepöccenhet, és esetleg megpróbálja visszalopni tőlem, úgyhogy meg
kell tanulnom vigyázni a saját dolgaimra.
Grizz rápillantott.
– Igaza van. Talán elijeszti őket, hogy Blue öccse vagy, de ez jó
sok készpénz, kölyök, és néhányan elég bátrak ahhoz, hogy
megpróbálják visszaszerezni tőled.
 – Tudom. Ezért is rejtettem el a nagy részét. Nagyon jó rejtekhelyet
választottam, ahol senkinek se jutna eszébe keresni.
Grizzt kezdte szórakoztatni a beszélgetés.
– Szóval, hová dugtad? A fagyasztóba? Egy légkondi szellőzőjébe?
Elgondolkozott. – A padlódeszka alá?
– Dehogy – vágta rá Grunt. – Olyan helyet kellett választanom,
ahol nem merik keresni.
– Ah – mondta Grizz. – A mocsár. Mondok valamit. Jó, ha irtóra
vigyázol ott. Ha kimész oda elásni a pénzed, jó, ha körülnézel. Egy
aligátor másodpercek alatt bekap, és eltűnik veled.
Grunt rápillantott.
– Nem a mocsárban rejtettem el. Mondtam, hogy Blue meghagyta,
hogy ijesztő helyet válasszak. – Elhallgatott, majd folytatta. – A te
szobádban rejtettem el.
 Kilencedik fejezet

2000.

T OMMY RÁDÖBBENT, HOGY VALAKI HOZZÁ BESZÉL, úgyhogy felnézett.

Mimi volt. A dolgozószobája ajtajában állt. Nem hallotta a lányt
bejönni. Eszébe jutott, hogy talán mindvégig otthon volt. Hallotta őket
veszekedni? Tud róla?
– Szóval, nem gond? Mehetek? – kérdezte Tommyt. Nem úgy tűnt,
mint aki hallott bármit is.
– Sajnálom, édesem, nem hallottam, hogy mit kérdeztél. Hová
mennél?
– Courtney-hez. Áthívott, hogy a medencénél lógjunk. Azt mondta,
maradhatok a vasárnapi vacsorára és egy moziestére is. Átmehetek?
– Aha, persze. – Pislogott, ahogy próbálta rendezni a ködös
gondolatait. – Szeretnéd, hogy elvigyelek?
– Nem. Elsétálok Lindsay-hez. Őt is meghívták, és el tud vinni.
Haza is tud hozni később. – Lindsay Mimi barátnője, és egy évvel
idősebb nála. Megvan a jogsija, és akkor vezeti az édesanyja kisbuszát,
amikor csak akarja.
– Tíz harminc.
– Tíz harminc? Ne már, apa, hiszen nyár van! – kuncsorgott a lány.
– Nincs is holnap suli. Éjfél? Lééégyszi!
Tommy túlságosan zaklatott volt ahhoz, hogy vitázzon. Ha Lindsay
szüleinek nem gond, hogy a lányuk olyan sokáig kint marad, ő is
beadhatja a derekát. Rájött, hogy mostanában egyre többször adja meg
magát.
– Jó, persze, édesem. De egy perccel sem később.
– Te vagy a legjobb. – Mimi elcikázott a dolgozószoba ajtajából.
Tommy nem is hallotta, ahogy távozik. Elveszett a gondolataiban,
azon tűnődött, hogy mi történt közte és Ginny között.
Mimi ezalatt végigsétált a fákkal szegélyezett utcán. Elhaladt
Lindsay otthona mellett, és nyugtázta a hiányzó kisbuszt. Remek, még
mindig nincsenek a városban, ahogy Lindsay megmondta. Kösz, Linds.
Továbbsétált, miközben néha körbepislogott. Nem látott senki ismerőst.
Lusta vasárnap volt, és a floridai hőségben senki sem tartózkodott a
szabadban. Az emberek a légkondicionált otthonaikban ültek, söröztek,
miközben sportmérkőzést néztek a nagyképernyős tévéjükön.
Gyerekhangokat és locspocsolást hallott, ahogy elhaladt néhány
medencés ház mellett. Klórszagot és frissen nyírt fű illatát érezte, annak
ellenére, hogy senki sem nyírt épp füvet odakint. Hangos duruzsolás
hallatszott valahonnan. Talán egy méhkas valakinek a postaládája alatt,
gondolta magában, miközben határozottan végiglépdelt az utcán.
Észrevette, hogy egy kisebb autó közeleg, és közömbösen a járdára
nézett, hogy gyors pillantást vessen a sofőrre a perifériás látásával.
Egy nő volt, aki hunyorogva nézte a postaládákat. Biztosan egy
címet keres, gondolta Mimi. A nő ügyet sem vetett rá, csak elhaladtak
egymás mellett, nem észlelték vagy akadályozták egymást.
Mimi felgyorsított. Megkerülte a sarkot a háztömb végén. Egyből
észrevette a férfit, és elkezdett szaladni felé. Amikor odaért hozzá, a
férfi megragadta a derekánál, magához vonta, és vadul megcsókolta.
– Menjünk, bébi – mondta, és átadott Miminek egy bukósisakot.
A lány felpattant a motor hátsó ülésére, és elszáguldott.
 Tizedik fejezet

1969.

N ÉHÁNY HÉTTEL A LIMONÁDÉINCIDENS UTÁN Blue szólt Grizz-nek:

– Ma el kell intéznünk egy ügyet a motelban. Tudsz keríteni
valakit, aki elviszi a kölyköt?
– Miféle ügyet? – kérdezte Grizz a homlokát ráncolva.
– Slash – felelte Blue tömören.
Grizz bólintott. Tudott róla, hogy Slash megosztotta a banda titkait
egy másik bandához tartozó nővel, akivel randizgatott. Azt viszont nem
tudta, hogy Blue aznap a motelba hozatja. Blue ezután elmagyarázta,
hogy körbekürtölte a dolgot, nagy tömegre számít, és egy kisebb
műsorral készül, hogy szemléltessék, mi történik, ha valaki elkövet
valamit a banda ellen. Arról nem is beszélve, ha Grizz ellen követnének
el valamit.
– Nem tudtam, hogy az ma lesz. Elintézem – mondta Grizz Blue-
nak. – Te meg elviheted a kölyköt valamerre.
– Ha nem bánod, én szeretném elintézni, Grizz. Ha szeretném,
hogy hozzád hasonló tisztelettel nézzenek rám, be kell bizonyítanom,
hogy nem félek bemocskolni – vagyis, ebben az esetben, összevérezni
– a kezem.
Grizz egy pillanatra elgondolkozott.
– Már így is tisztelnek, Blue. De rendben, amúgy is dolgom van a
bárban Mavisszel. Magammal viszem a kölyköt.
Blue bólintott.
– És ne öld meg – tette hozzá Grizz. – Csak kívánja azt a végén,
hogy bár halott lenne.
Egy órával később Grizz és Grunt befordult a Red Crabnél Grizz
motorbiciklijén. Grizz szándékosan ment motorral, hogy ne kelljen
milliónyi kérdést megválaszolnia. A néhány alkalom, amikor magával
vitte Gruntot, mindig felért egy vallatással. Folyton járt a fiú esze és
szája is. Grunt túl okos, és ez már-már ellene dolgozik.
 Grunt most találkozott Mavisszel másodjára. Grizz egyszer már
magával vitte Mavis otthonába, hogy elhozzanak valamiféle papírokat.
Akkor történt, amikor Grunt a motelba költözött. Mavis épp egy kisebb
lábműtétből gyógyulgatott, és ezalatt otthonról dolgozott. Elszörnyedve
nézett aznap a kisfiúra. Grunt akkoriban rettentően sovány volt, és
egyértelműen látszott rajta, hogy bántalmazták. Grizz gyorsan
elmagyarázta Mavisnek, hogy a kölyök Blue öccse, és rosszul bántak
vele otthon. Blue elrabolta a családjától. Mavis megértőén bólintott.
Nem kérdezett semmit. Nem kíváncsiskodott. Elfogadta, amit Grizz
mondott neki, és többé szóba sem hozta. Grizz ezért kedvelte a nőt.
Most megdöbbentette a felismerés, hogy ténylegesen kedvel
valakit, de Grunt hangja visszarántotta a jelenbe.
– Ez az a kocsma, ahová az első éjszaka jöttünk?
– Megmondtam, hogy többé ne említsd azt az éjszakát – mondta
Grizz halkan.
– Tudom. Csak tudni akartam, hogy jól emlékszem-e. Bemegyünk?
Kajálni fogunk itt? Nem tudod, hogy van-e itt flipperjáték? Na és
biliárdasztal?
Grizz nem felelt neki. Hosszú nap vár rá.
Ahogy kinyitották az ajtót, megrohamozta az orrukat az áporodott
cigaretta és a zsírral borított grillsütő förtelmes bűze. Grunt
meglegyezte a kezét az arca előtt, mintha próbálná elhessegetni a
szagot.
– Nagyon bűzlik idebent – jegyezte meg magában.
A zenegépből a White room szólt a Creamtől. Amint Grunt látása
hozzászokott a félhomályhoz, elkerekedtek a szemei.
– Hé, ezeken a lányokon nincs felső! – könyökkel oldalba bökte
Grizzt. – Hol a felsőjük? Miért nincs rajtuk felső?
Grizz lepillantott a fiúra, és próbált nem mosolyogni.
– Most látsz először csöcsöket?
Grunt nem válaszolt, csak ámuldozva követte Grizzt az apró
irodába. Mavis az íróasztalnál ült, és elmosolyodott, amikor Grizz
belépett. Miután észrevette Gruntot Grizz mögött, felállt, és megölelte.
– Nohát, szervusz, fiatalember. Határozottan erősebb lettél, mióta
utoljára láttalak. És levágták a hajad. Jól áll. Még mindig Runt néven
szólítanak?
Grunt félénken Mavisre pillantott.
 – Eleinte mindenki Runtnak hívott. Utána „Grown-up Runt”-nak,
de az túl hosszú volt. Úgyhogy most már csak Gruntnak hívnak. Ez a
saját, különleges becenevem. A motelban mindenkinek van egy
különleges neve.
Mielőtt még Mavis megjegyezhetett volna bármit, hozzátette:
– Tudta, hogy a lányok odakint nem viselnek pólót? Maga
valószínűleg az egyetlen lány itt, akin van felső. Hogyhogy magán van
póló, rajtuk meg nincs?
Grizz Mavisre pillantott, és így szólt:
– Ezt most rád bízom. Egy perc, és itt leszek. Kölyök, éhes vagy?
– Igen. Kaphatok egy hamburgert? Várj, nem, egy sajtburgert
üdítővel. Ó! És sült krumplit is.
– Persze. Nemsokára hozom. Maradj itt Mavisszel, amíg
visszajövök.
– Oké, Grizz – mondta Grunt.
Amikor Grunt megfordult, hogy visszapillantson Mavisre, valami
belehasított a nőbe. Valahonnét ismerős volt a fiú, de nem tudta
pontosan felidézni, honnan. Talán az első találkozásukra emlékezett,
aznap, amikor otthonról dolgozott, és Grizz beállított a fiúval. Máshogy
festett most. Egészséges és életerős, még ha alacsony is a korához
képest. De ahogy tovább tűnődött, eszébe jutott, hogy ugyanezt érezte
akkor is, amikor először találkozott vele. Ráncolta a homlokát, majd
úgy döntött, elengedi. Annyi a gyerek az iskolában, nagyon is
elképzelhető, hogy a fiú csak hasonlít az egyikre, és kész.
Kedves pillantást vetett a fiúra, és megkérdezte:
– Tehát, jól értem, hogy most először láttál női melleket?
Tudta, hogy semmi köze hozzá, de helytelennek tartotta, hogy
Grizz meggondolatlanul kiteszi a fiút olyan dolgoknak, amik
valószínűleg még túlságosan felnőttesek számára. Talán óvatosan és
tapintatosan elmagyarázhat neki néhány dolgot.
– Nem mellek – mondta Grunt kioktatóan. – Csöcsök!
Mavis nem tudott felelni, mert valami elterelte a fiú figyelmét az
irodában.
– Az ott mi? Valamiféle játék? – kérdezte az iratszekrény tetejére
bökve.
Mavis megfordult, és látta, hogy Grunt a sakktáblára mutat.
 – Ez egy sakk nevű játék – válaszolt neki. Titokban örült, hogy a
téma a mellekről a sakkra terelődött.
– Kié a játék? – kérdezte Grunt kíváncsian, miközben odasétált az
iratszekrényhez, és lábujjhegyre ágaskodott, hogy alaposabban
szemügyre vegye.
– Az enyém – felelte Mavis, és elmosolyodott a felelevenedő
emlékeken. – Minden este játszottam a férjemmel, mielőtt meghalt.
Amikor megtudtam, hogy Grizz is sakkozik, idehoztam, hogy időnként
tudjunk játszani. És koszi, hogy rákérdeztél, emlékeztetnem kell, hogy
az övé a következő lépés.
– Megtanulhatok sakkozni? Meg tudsz tanítani?
– Hogyne, megtanítalak.
Grunt leült egy székre az íróasztallal szemben, és a háta mögé
nyúlt. Előrántott egy kis jegyzetfüzetet. Ezután fogta a füle mögé tűzött
tollat, és felpillantott a nőre. Mavisnek fel sem tűnt a toll addig, amíg
elő nem vette.
– Mi az ott? – kérdezte.
– Csak a tanulós jegyzetfüzetem. Oké, mondd el a szabályokat, és
leírom. Mindent a tanulós füzetembe írok. Így később emlékszem rá,
hogy meg kell tanulnom.
Mavis melegen elmosolyodott. Kedvelte a gyereket. Nagyon is
kedvelte.
Grizz visszatért tíz perccel később Grunt ebédjével. Grunt épp a
füzetébe jegyzetelt. Mavis felpillantott, és mielőtt a férfi rákérdezhetett
volna, közölte:
– Mindent leír, amit fontosnak gondol a sakkról. Miért nem viszed
magaddal ezt a sakk-készletet, és játszol a fiúval? Nem hordod ide
eleget ahhoz, hogy én játsszak vele.
Grizz nem szólt semmit, csak bólintott, talán jó ötlet lenne sakkozni
a kölyökkel. Ha találna valami mást a pókeren kívül, amivel lekötheti,
Grizznek nem kellene azon aggódnia, hogy a srácok begurulnak, amiért
a kölyök elnyeri a pénzüket. Igen, talán a sakk eltereli majd a figyelmét
a pókerről.
Mavis felállt, és kivette az ételt Grizz kezéből.
– Grunt, édesem, miért nem ülsz ide a sarokba, és piknikezel egyet
a földön? Odavisszük neked a sakk-készletet, és megismerkedhetsz a
figurákkal.
 Grunt a nadrágja farzsebébe gyűrte a jegyzetfüzetét, és a füle mögé
tűzte a tollat. Felállt, és óvatosan leemelte a sakktáblát az iratszekrény
tetejéről, majd átsétált a sarokba, ahol Mavis előkészítette a pikniket.
Még egy felesleges asztalterítőt is leterített neki pokróc gyanánt. A fiú
még sosem piknikezett.
Miután Mavis elrendezte a fiút, visszament az íróasztalához. Grizz
leült a székre, ahol addig Grunt ült, és megtárgyalták az üzleti dolgokat:
adóügyek, alkalmazotti fizetések, kiadások.
Amikor végeztek, Mavis ellenőrizte, mivel foglalatoskodik Grunt.
Nem volt biztos, hogy Grizz akarna-e erről beszélni a fiú füle hallatára.
Mavis szinte suttogott:
– Gwinnyről akarok beszélni. – Grunt felé biccentett, hogy tudassa
Grizz-zel, tekintettel van a szobában tartózkodó „gyerekfülre”.
Grizz megfordult, és a fiúra bámult. Úgy tűnt, lefoglalja az új
játéka.
– Nem gond. Mi a helyzet?
– A nyár, az a helyzet. Mindjárt vége az iskolának. Nem tudom,
hogy fogok rá vigyázni, ha egyszer nem láthatom hónapokig.
Mavis tudta, hogy Grizz nem vette fontolóra a nyarat, de azelőtt
soha nem is kellett neki. Az elmúlt néhány nyáron Mavis időnként
szándékosan összefutott Gwinnyvel. Kitalált egy történetet, miszerint a
közelben lakik, pedig nem így volt. Valójában néhány kilométerrel
távolabb volt az otthona, de igazán megkedvelte a kislányt, és aggódott
a jóléte miatt. Igazság szerint, több gyerek is jól járt volna Gwinny
iskolájában az ő vigyázó szemével. Eltöprengett, vajon Grizz barátja
figyel-e odafentről, és megkönnyebbülten fellélegzik, amiért a lányának
hús-vér őrzőangyalai vannak.
Grizz megvakarta az állát, és szórakozottan meghúzogatta a hosszú
szakállát. Mielőtt felelhetett volna, Mavis hozzátette:
– A kisbolt. Mi lenne, ha szereznék ott egy részmunkaidős állást?
Talán az segítene.
– Nem kérhetem ezt tőled, Mavis – felelte. – Már így is túl sokat
tettél.
– Nézd – felelte a nő. – Nekem nem gond, tényleg. Mielőtt
megkértél, hogy vigyázzak rá, nem is tudtam, mennyire magányos
vagyok. Úgy értem, igen, megkedveltem a törzsvendégeket a
kocsmában, de nekem nem adatott meg az életemben egy saját
gyermek. Őszintén szólva, szeretem az összes gyereket az iskolában.
Hát, a többségüket – tette hozzá sejtelmes mosollyal.
– Túl hosszú a munkaidő ahhoz, hogy talpon legyél nap mint nap.
Itt legalább le tudsz ülni. Az étkezőben is. Van egy szék a kasszánál,
nem?
– Igen, és a kisbolt kasszája mögött is lehet egy szék. Van
tapasztalatom, tehát nem tudom elképzelni, hogy a tulajnak baja lenne
azzal, ha időről időre leülök a pult mögött, a sarokban. Tényleg
szeretném megpróbálni. De ne feledd, azt sem tudjuk, hogy keresnek-e
részmunkaidőre bárkit a Mindy’snél.
– Fel fognak venni – biztosította Grizz. – A kisboltokban mindig
jönnek-mennek az alkalmazottak.
Mavis épp válaszolt volna, de Grizz megkérdezte:
– Miért most, Mavis? Tavaly nyáron láthatólag minden rendben
volt anélkül is, hogy részmunkát vállaltál volna, hogy szemmel tartsd.
– Ez a másik, amiről beszélni akartam veled – mondta halkan.
– Micsoda? Mi az? – Grizz felegyenesedett ültében.
– Tudom, hogy még csak kilencéves, de fejlett gyermek, Grizz. Fel
sem tűnt nekem, amíg nem hallottam, hogy Curtis Armstrong mond
valamit.
– Miről mondott valamit?
Mavis Grizzre nézett, és a saját mellkasára mutatott. Bólintott
egyet, mintha feltételezné, hogy a férfi érti a célzást.
– Mi? Miről beszélsz?
Mavis megforgatta a szemét.
– Cicik, Grizz. Úgy néz ki, kezdenek nőni neki. Nem nagyon, de
ahhoz eléggé észrevehető, hogy az a szarházi kis Curtis megjegyzést
tegyen rá. Hallottam, amikor a barátaival beszélt. A lány meg elkezdett
melegítőpulcsit hordani. Harminc fok van odakint, ő meg
melegítőpulcsiban van. Próbálja takargatni magát.
– Viccelsz velem? Még csak kilenc. Nem korai ez még?
– Tőlem kérded? Az enyém nem nőtt meg, amíg… ööö, ami azt
illeti, nekem még most sincs… de ja. Talán fiatal, de a gyerekek
különböző korban érnek. Mennyi most? Egy évvel fiatalabb a fiúnál? –
kérdezte Grunt felé biccentve, akit továbbra is lekötött az evés és az új
játék. – És határozottan magasabb. Azt hiszem, talán ideje tini
sportmelltartót vennie. Habár el nem tudom képzelni, hogy az a lökött
anyja elviszi vásárolni. Mindössze néhányszor láttam azt a nőt, és elég
biztosra veszem, hogy még neki sincs melltartója.
Grizz látszólag kellemetlenül érezte magát erre a gondolatra.
– Szóval, mit fogsz csinálni? Megvárod, amíg elmegy cigit venni
az anyjának, és megjegyzed neki: „Hé, Gwinny, mellesleg találtam egy
sportmelltartót, és arra gondoltam, talán tetszene neked”? – Grimaszolt
egyet. – És amúgy is mi a tököm az a tini sportmelltartó?
– Ne legyél már ilyen okostojás. A tini sportmelltartó csak egy
kezdő kis melltartó. Arra gondoltam, hogy elmegyek a turkálóba, és
veszek néhány használt ruhát, amiről tudom, hogy jó rá. Bedobok a
ruhák közé néhány melltartót, és majd azt mondom neki, hogy a
szomszédom unokája itt hagyott néhány holmit, amikor látogatóba jött,
és a szomszédom megkérdezte, ismerek-e olyan lányt, akire jók
lehetnek.
Grizz hátradőlt és felsóhajtott. Kezdte zavarni a Gwinny-ügy.
Sosem gondolt bele, mihez fog kezdeni, ha a lány idősebb lesz. Naivan
azt feltételezte, hogy örökre édes kislány marad, akinek szüksége lesz
valakire, hogy vigyázzon rá. Sosem hitte volna, hogy erőszakos
osztálytársakkal meg melltartókkal fog majd foglalkozni. Beletúrt fél
kézzel a hajába, és hosszú sóhajt hallatott.
– Jó – mondta végül – Szerezd meg a munkát a nyárra. Vedd meg a
melltartókat. Rád bízom az ügyet, és szólj, ha szükséged van rám.
Épp felállt volna, amikor Mavis megállította, fél kezét a levegőbe
tartva.
– És van még valami.
Grizz ismét felsóhajtott, és visszaült.
– Mi? Mi van még, Mavis?
A nő Grunt felé biccentett.
– Szerintem talán még kicsit fiatal ahhoz, hogy idejöjjön. Már
közölte velem, hogy a lányoknak „csöcsei” vannak. Nem gondolod,
hogy kicsit finomabban is kezdhetted volna?
Grizz úgy nézett rá, mint áld nem érti, miről beszél.
– Talán mondhattad volna neki, hogy cicik vagy mellek, vagy
ilyesmi. Muszáj volt azt mondanod neki, hogy csöcsök?
– Ha egyszer csöcsök, és különben is, a „cici” olyasmi, amit egy
tízéves mondana.
– De hát tényleg egy tízéves!
 – Rendben, oké. – Grizz elnyomott egy vigyort, és felállt. – Grunt,
ideje menni. Pakolj össze!
Grunt felkelt, és odasétált hozzá és Mavishez. A farzsebéhez nyúlt,
és elővette a jegyzetfüzetét. Kivette a tollat a füle mögül, és elkezdett
írni.
– Most meg mit írsz? – kérdezte Grizz.
– Jegyzetelek, hogy később utánanézzek valaminek.
– Minek kell utánanézned?
– Meg kell tudnom, miért kell Gwinny cicijének sportolnia.
 Tizenegyedik fejezet

2000.

T OMMYNAK FEL SEM TŰNT, HOGY MILYEN CSENDES A HÁZ, amíg meg
nem hallotta, hogy az automata jégkészítő egy adag jeget önt a tartóba.
Mély lélegzetet vett, és alma meg fahéj illatát érezte, de nem tudta
megállapítani, honnan jön. Ez is csak egy olyan rejtélyes illat, amit
Ginny valahol elhelyezett az otthonukban.
Tudta, Ginny tényleg azt szeretné, ha elhagyná a házat.
Azt is tudta, hogy nem fog elmenni.
A nehéz dobozra bámult az íróasztalán, és felsóhajtott. Tovább
kavarogtak az emlékei, ólomsúllyal nehezedve rá. Hirtelen túl soknak
érezte az egészet.
Megszólalt a kapucsengő. Az asztalán hagyta a dobozt, és a bejárati
ajtóhoz sétált. Ginny nem érhetett haza ilyen hamar, az kizárt.
Kinyitotta az ajtót, és egy nőt talált ott, aki valamiféle jegyzetfüzetet
szorongatott magához. Ó, anyám, csak nem egy újabb riporter?
Megtorpant, ahogy az eszébe villant az elmúlt néhány hónap Leslie-vel.
Habár őt nem sokat faggatta a nő – főleg Ginnyvel beszélt Tommy
már jóval azelőtt elhatározta, hogy nem kedveli a riportereket. A
Leslie-vel átéltek csak megerősítették benne ezt. Udvarias lesz ezzel a
nővel, de határozott. Nincs interjú.
– Tommy vagy Ginny Diliont keresem. Van nálam egy…
– Nézze, kedves hölgynek tűnik. De nem adunk interjút. Nem
akarok undok vagy udvariatlan lenni önnel, de kérem, hagyjon minket
békén. – Elkezdte becsukni az ajtót, a nő viszont láthatólag
megszeppent, és feltartotta a kezét.
– Nem vagyok riporter! Kérem… Adni akarok valamit.
Tommy megfordult, és végigmérte a nőt. Ismerősnek tűnt, de
nemtudta, miért. Biztosra vette, hogy sosem találkozott vele. Szép nő
volt – átlagos magasságú, kevéske felesleggel a derekán, barna hajában
szőke melírral, okos, barna szemekkel és meleg mosollyal. Tommy
nem tudta megsaccolni a korát. Mielőtt tovább elemezhette volna
gondolatban, a nő megszólalt.
– Louise vagyok. – Megköszörülte a torkát. – Louise Bailey.
Tommy nem szólt semmit. Megrázta a fejét.
– Rhonda Bailey lánya vagyok.
Ismerősen csengett a név, de Tommy még mindig nem tudta hová
tenni.
A nő ránézett, és kedvesen elmosolyodott.
– Te Chickyként ismerted őt.
Chicky. Tommynak leesett az álla. Nem hallotta évek óta a nevet,
és nem is jutott eszébe.
– Chicky lánya vagy? – Erre azon kapta magát, hogy elmosolyodik,
és maga elé idézi a tréfát nem tűrő, érzéki szőkét a vidám szemeivel.
Az igazat megvallva, idejét sem tudta, mikor látta utoljára a nőt. –
Gyere beljebb. Mesélj, hogy van. Évek óta nem is hallottunk róla.
Amikor utoljára hírt kaptunk, valahol Dél-Karolinában nyitott egy saját
bárt.

Bevezette Louise-t a nappaliba, és a kanapé felé intett. -Tessék, ülj

le. Hozhatok valamit inni?
A nő ismét elmosolyodott, és Tommy hirtelen felfedezte benne az
anyját a féloldalas mosoly és a meleg tekintet mögött.
– Köszönöm, nem. Nem vagyok szomjas.
Tommy helyet foglalt a nővel szemközti fotelban.
– Rég nem jutott eszembe Chicky. Hogy van?
– Ezért jöttem. Mondjuk úgy, hogy épp a végakaratát teljesítem.
– A végakaratát? – kérdezte Tommy borús felismeréssel.
– Anya néhány évvel ezelőtt meghalt. Rákban.
– Sajnálom – mondta Tommy őszinte együttérzéssel. – Chicky jó
ember volt.
– Igen, az volt. Köszönöm, hogy ezt mondod. – Röpke szünet után
Louise folytatta: – Nem akarom, hogy kínos legyen ez az egész, ezért
megmondom kerek perec, hogy tudok anyám korábbi életéről a
bandával, meg mindennel. – Elhallgatott, és megtapogatta a
jegyzetfüzetet. – Évekig őrzött valamit.
 Louise felnézett a férfira, és újból elmosolyodott, ez alkalommal
szomorkásabban.
– Ezt. A halálos ágyán azt kérte, hogy adjam a feleségednek, ha
már Grizz nincs többé. Nem tudom, hogy Grizz halálának van-e
jelentősége. De olyasvalami, amit anya konkrétan meghagyott. Néhány
héttel a halála előtt még meglátogatta Grizzt a börtönben.
Tudtál erről?
– Nem, nem tudtam – felelte Tommy halkan.
– Azt hiszem, Grizz kedvelte anyát. Volt egy gyönyörű virágcsokor
anya temetésén. A kártyán mindössze a „G” kezdőbetű állt. Szerintem
tőle jöhetett.
Ez meglepte Tommyt. Nem tudta elképzelni, hogy Grizz virágot
küldjön egy temetésre. Még Chickyére sem.
– Anya mesélte, milyen kemény fickó volt, de ő is kedvelte. –
Louise vállat vont. – Grizz mindig jól bánt vele, attól függetlenül, hogy
másokkal mekkora dög volt. Nem tudom, talán van ebben valami, ami
bántotta volna Grizzt. Vagy talán olyasmi, ami feldühítette volna. Talán
ezért nem akarta anyám Grizz tudomására hozni, és ezért kellett ilyen
sokáig őrizgetnem. Sosem olvastam el. Nem tudom, mi van benne.
Őszintén.
Felállt, és átadta a füzetet Tommynak. A férfi felállt, és átvette a
felé nyújtott kezéből.
– Mi ez? – kérdezte a füzetre pillantva, aztán felnézett Louise-ra.
– Moe naplója.

MOE NAPLÓJA, 1969.

Kedves Elizabeth!
Gyűlölöm őt. Annyira gyűlölöm. El sem hiszem, hogy ennyire bántott.
Egy időben szerettem. Bármit megtettem volna érte. Mindent meg is
tettem érte. Nem értem, miért gurult be ennyire.
Épp a konyháját takarítottam, és megjegyeztem, hogy láttam valami
öltönyös hapival. Stoppoltam, és valahol a tengerpart közelében
kötöttem ki. Láttam, amint kétfickó kiszáll egy puccos kocsiból. Az
egyikőjük tökre ki volt öltözve, a másik meg Grizz volt.
 Láttam, hogy bemennek egy épületbe. Csak annyit mondtam, hogy
jól nézett ki az új haverja, és megkérdeztem, hogy elhozza-e majd a
motelba.
Erre nagyon bedühödött. Mintha direkt leskelődtem volna utánuk.
A hűtőhöz vágott, és elkezdett kérdezgetni mindenfélét. Megmondtam
neki az igazat. Nem tudok semmit. Csak véletlenül láttam őket, és
helyesnek találtam az öltönyös fickót. Gondoltam, kereshetek egy kis
extra lóvét azzal, hogy megismerkedem vele.
Azt mondta, akár meg is halhatok, amiért megláttam őt, és hogy
nagy a pofám, és nem lehet bennem megbízni. Aztán levette a kést az
övéről, és közölte, hogy szívességet tesz nekem.
Hallottam, hogy később úgy meséli Blue-nak, hogy le akarta
szopatni magát velem, én meg visszaszóltam, hogy kérje meg Gruntot.
Ezért csonkított meg. Nem mondtam ilyet, de tényleg úgy hangzik,
mintha én mondtam volna.
Nagyon undok voltam Blue kisöccsével. Azt hiszem, könnyű volt, és
valamiért jobban éreztem magam tőle. De már nem. Most olyan rosszul
érzem magam. Mindent és mindenkit, aki valaha is jó volt hozzám,
valahogyan megbántottam.
Bánom, hogy megláttam Grizzt aznap, és hogy rá kellett kérdeznem
a pasasra. Sajnálom, hogy undok voltam az egyetlen emberrel a
motelban, aki valaha is kedves volt hozzám. Grunt. Így szólítják
mostanában. Ő most a legjobb és az egyetlen barátom.
Ha belegondolok, nem igazán voltak barátaim ezelőtt. Csak Fess.
Ő sem igazán a barátom, de az egyetlen, aki nem bánik velem szarul.
Fess átjön a szobámba, hogy velem legyen. Rendes. Nem olyan
utálatos, mint a többiek. Időnként sakkozik Grunt-tal. Azt mondta, ha
megtanulok, akkor velem is sakkozik majd.
De nem igazán akarok sakkozni. Egyetlen dolgot szeretnék csinálni.
Másra sem tudok gondolni. Bántani akarom Grizzt, jobban, mint ő
engem. Azt akarom, hogy fizessen azért, amit tett – és egy nap meg is
fizet érte!
 Tizenkettedik fejezet

1970.

M AVIS KINYITOTTA A KULCSÁVAL A RED CRAB HÁTSÓ AJTAJÁT.

Sikerült eltennie a kulcscsomóját, miközben egy jókora
dokumentumköteget és egy nagy papírpohár jeges fekete teát
egyensúlyozott. Imádta a jeges fekete teát, és ez pont olyan ital volt,
ami nem szerepelt a bár itallapján. A rövid folyosón át bement az
irodájába. Még korán volt, de hallott néhány törzsvendéget kint, a
bárban. Kinyitotta az iroda ajtaját, amit sosem zárt kulcsra, és
megtorpant.
– Elnézést! Nem tudtam, hogy kuplerájnak használják az irodámat!
– kiáltott fel undorral, ahogy meglátta az elé táruló jelenetet. A pár
kapkodva megigazgatta a ruháját. – Kénytelen leszek fertőtleníteni az
íróasztalomat, mielőtt újra használom. És ennél lehetne több eszed,
Pauline. – Az órájára pillantott. – Már megkezdődött a munkaidőd!
– Nem illene kopogás nélkül besétálnod egy szobába, Mavis! –
fújtatott Pauline. Korábban az asztalra támaszkodott, mögötte Grizz-
zel. Épp gyorsan kufircoltak egyet, mielőtt tömeg lesz a bárban.
Grizznek óriási volt a farka, Pauline pedig igencsak kiakadt, amién
Mavis megzavarta őket. Rohadjon meg. – És hogy kupleráj? Mikor
születtél, Mavis? A tizenkilencedik században?
– Ez az én irodám! Távozz! – Mavis zavarában félrepillantott, és a
bárhoz vezető folyosóra mutatott.
Grizz elindult, miközben felcipzározta a sliccét.
– Amúgy is végeztem – vetette oda hanyagul.
– Ó, hát remek, ha te már végeztél – vágott vissza Mavis.
– Én még nem végeztem – nyavalygott Pauline, miközben
felrángatta a bugyiját és a szűkre szabott rövidnadrágját.
– Na és, mintha érdekelne – vont vállat Grizz.
Pauline elsétált Mavis mellett, és Grizz elindult utána. Vissza
kellett mennie a motelba egy megbeszélésre.
 De Mavis elé vágott, és becsukta az irodája ajtaját, miközben
Pauline után kiáltott:
– És hogy tudd, kedves Hisztis Picsa, igenis a tizenkilencedik
században születtem! – Mavis Grizzre pillantott. – Te maradj. Beszélni
akarod veled.
Az íróasztala mögötti székre mutatott. Grizz letilt az előtte lévőre.
– A tizenkilencedik században? Tényleg, Mavis?
– Hetvenöt vagyok. 1970-et írunk. Számold ki.
Grizz rámosolygott.
– Szóval, mi a helyzet?
A nő grimaszolt egyet, miközben leült. Letette a papírokat és a
jeges teát az asztal sarkára, és berakta a retiküljét az egyik fiókba. Épp
az asztalon pihentette volna a karját, amikor hirtelen elfintorodott, és
leállította magát.
– Milyen gyakran használod az irodámat? – kérdezte a férfira
hunyorogva.
– Állandóan.
– Remélem, óvatos vagy – ráncolta a homlokát. – Tudom, hogy
ezek a pincérnők nem az örömlányok, de azért elég sokat kavarnak.
Keménykedhetsz, hogy nem rohad le a micsodád.
– Nem mintha lenne hozzá bármi közöd, de mindig van rajtam
köpeny.
– Köpeny? Kit a szart érdekel a ruhád? Én a védekezésről beszélek!
Grizz megforgatta a szemét.
– Te tényleg a múlt században születtél. El sem hiszem, hogy
megpróbáltam udvarias lenni a kedvedért. Gumi, Mavis. Ez egy másik
szó a gumira. Óvszer! Vetettél már egy pillantást a szemeteskosaradba?
Ez meglepte Mavist. Tulajdonképpen nem, soha nem ügyelt a
szemeteskosárra. Szépen az íróasztal alá volt helyezve, úgyhogy ritkán
nézett bele. Miért is tette volna? Minden reggel kiürítette a takarítónő.
Most benyúlt az asztal alá, és kihúzta. Elkerekedett a szeme, amint
meglátta a kidobott óvszert.
– Hányni fogok – nyüszítette.
– Ja, ja. Csak vigyázz, hogy abba célozz – mondta Grizz a Mavis
kezében tartott szemetesre biccentve. – Mi másról kell beszélned
velem?
 Mavis kivitte a szemetest az irodájából, és letette a folyosón.
Csendben becsukta az ajtót, és visszament az íróasztalához. Ismét leült,
sokatmondó pillantást vetett Grizzre, és így szólt:
– Gruntról.
– Beszélj Blue-val – mondta Grizz, és már fel is állt.
– Beszéltem, és ő mondta, hogy forduljak hozzád. Ülj vissza!
A férfi visszaült.
– Hallgatlak.
– Az ötödik évfolyam tanulmányi kirándulásra megy a helyi tengeri
akváriumhoz. Felügyelő leszek. Magammal akarom vinni.
– Nem.
– Ennyi? Egyszerűen „nem”?
– Hát persze hogy nem. Nem mehet veled egy iskolai kirándulásra.
Különben is, mivel magyaráznád, hogy veled van?
– Már meg is tettem. Megmondtam nekik, hogy a barátom unokája
itt van a városban, és halálra unja magát. Megkérdeztem őket, hogy
magammal vihetem-e, amikor felügyelő leszek az ötödik osztályosok
kirándulásán. Jót tenne neki. Találkozna más gyerekekkel.
– Te meg a képzeletbeli barátaid a képzeletbeli unokáikkal. – Grizz
mélyet sóhajtott, és szúrós pillantást vetett Mavisre. – Tudod, hogy
Blue elrabolta, ugye? Tudod, hogy felismerhetik? Ki van zárva, Mavis.
– Szerintem paranoiás vagy. Nem látom semmi akadályát, hogy
velünk jöjjön.
– Mavis. Hogy mondhatsz ilyet? Szó sem lehet róla, hogy
magaddal vidd az iskolai kirándulásra. Nem mehet, és kész!
– Nézd, nem fogják felismerni. Azt mondtad nekem, hogy
valahonnan Észak-Lauderdale-ből való, fent, Pompard környékéről,
igaz? Nem ugyanaz az iskolakörzet, és még ha az is lenne, ő hatodik
osztályba járna, nem? Nem ötödikbe.
– Nem számít. Egyik helyről a másikra vitték nevelőszülőkhöz, és
különböző körzetekben helyezték el. Túl kockázatos. Nem.
– Grizz, szüksége van némi kapcsolatra más gyerekekkel. Ott
gubbaszt a motelban barátok nélkül. Okos gyerek, és tudom, hogy
szereti a könyveket, de a gyerekeknek szükségük van valamiféle
programra. Csak egy délután lenne az akváriumban. Jót fog tenni neki.
– Mielőtt Grizz megszólalhatott volna, folytatta: – És mintha nem is
ugyanaz a gyermek lenne. Egészségesen meghízott. Egyre nő. Már nem
hosszú, gubancos, tetves a haja. Az emberek egy olyan gyerekre
emlékeznének. Nem erre, amilyen most.
Grizz nem válaszolt egyből, és a nő tudta, hogy győzött. Azt is
tudta, hogy ha bárki más beszélne hasonló stílusban Grizz-zel, az
illetőnek nem maradna fog a szájában. Mavis nem tudta, miért hagyja
neki Grizz, hogy megússza ezt, de örült neki. Igazából nagyon is
kedvelte Grizzt. Nem tudta biztosra állítani, hogy fia helyett fiaként
tekint rá, de törődött vele. És elég biztosra vette, hogy Grizz is elfogult
vele szemben.
– Gondolom, Gwinny osztályát kíséred? – kérdezte Grizz végül.
– Ginny osztályát.
– Kiét? – kérdezte Grizz.
– Most Ginnynek hívatja magát. Azt mondta, hogy szerinte túl
kisbabásan hangzik a Gwinny. Imádom a kislány spirituszát, és hogy
válaszoljak a kérdésedre: igen. Az ő osztályát felügyelem. És távol
tartom tőle Gruntot. Tudom, hogy nem akarod, hogy érintkezzenek. A
teljes ötödik évfolyam megy. Szülők és tanárok fogják kísérni őket.
Mindegyikünk kap majd egy csoportot, nagyjából hét gyerekkel. Fiúk
és lányok szerint lesznek szétosztva. Magammal tartom a
fiúcsoportomban. Jó esély van rá, hogy nem is fog érintkezni a
kislánnyal.
– Nem, Mavis, biztosítani fogod, hogy ne érintkezzen vele.
Nehezebb lesz a családján tartani a szemünket, ha Gruntot észreveszik.
A kislány felismerheti a tanulmányi kirándulásról, és később hozzád
kötheti. Á, a francba. Nem! Hogy is képzelem? Nem mehet.
– Grizz, gondoskodom róla, hogy ne érintkezzenek. Megígérem.
Bízhatsz bennem. Tudod, hogy bízhatsz.
Grizz nem szólt semmit, csak a nőre nézett, és helyeslőn bólintott.
Mavis rámosolygott.
– Szóval, milyen az új szomszéd?
– Guido? Ja, egy seggfej, de rendben van.
Guido Grizz egyik embere volt. Mavis úgy sejtette, hogy drogokkal
foglalkozik, de sosem kérdezett rá. Emlékezett, mennyire aggódott
Grizz előző évben, amikor elárulta neki, hogy Gwinny három egymást
követő nap nem ment le a kisboltba cigit venni az anyjának. Grizznek
eldurrant az agya, és már ott tartott, hogy felfogad valakit a
megkeresésükre, amikor végül megjelentek. Mint kiderült, a család
Woodstockba ment.
– Honnan tudod, hogy három nap egyhuzamban nem ment? Azt
hittem, csak hétfőn meg csütörtökön dolgozol – kérdezte Grizz.
– A tulajdonosok beosztottak további munkaórákra. Nem tudnak
teljes munkaidőben megtartani senkit sem, ezért bejárok. De a
könyvelésed nem látta kárát ennek. Sokat hazaviszek belőle esténként.
– Ezért tűnsz mindig olyan rohadt fáradtnak? Teljes munkaidőben
dolgozol a Mindy’snél? – kiabálta Grizz.
– Igen. Nagyon szükségük van rám – felelte félénken a nő.
– Hát persze hogy szükségük van rád, Mavis. Megbízható vagy.
Kihasználnak. Amúgy is fel fogsz mondani, nem? Elkezdődik az
iskola, és visszakapod a régi munkádat a menzán.
– Igen, már csak egy vagy két hét. Be fogom adni a felmondásom.
Grizzt még sohasem foglalkoztatta, hogyan érzi magát valaki. De
Mavis más volt. Kezdte megkedvelni az öreglányt. Talán túl nagy
nyomást gyakorolt rá, hogy a kislányon tartsa a szemét.
Úgyhogy előző nyáron, a beszélgetésüket követően rögtön
megvásárolta az első házat, amit eladásra bocsátottak Gwinnyék
környékén. Történetesen épp a szomszéd ház volt. Odaköltöztette
Guidót, és meghagyta neki, hogy az egyéb feladatai mellett tartsa a
szemét a közvetlen szomszédain. Nem utalt rá, hogy a gyerek jóléte
miatt aggódik. Egyszerűen meghagyta Guidónak, hogy figyelje
mindnyájukat, és jelentsen neki bármi szokatlant.
Remélte, hogy Guidónak elég józan esze van ahhoz, hogy
észrevegye, ha hirtelen bántalmazzák, éheztetik, vagy még inkább
elhanyagolják a kislányt, aki gyakran felügyelet nélkül maradt.
Látszólag rendben volt, amikor magával vitte Gruntot a fűnyíró
munkásokat ellenőrizni, de így is aggódott a lányért. A szülei
alkoholista, drogos hippik. Tulajdonképpen lenyűgözte, hogy
mindkettőjüknek van munkája. De meg volt róla győződve, hogy
Gwinny alapvetően magáról gondoskodik.
Csak biztosra akart menni, hogy a kislányt nem bántalmazzák.
Tapasztalatból tudta, milyen egyszerű eltitkolni egy gyerek
bántalmazását. Elhessegette az emlékképet, és megerősítette magában,
hogy helyesen tette, amikor beköltöztette Guidót a szomszédba.
 *

– Oké, Grunt, ma találnunk kell egy új nevet neked. Ne feledd, egy

barátom unokája vagy. Akronből, Ohióból jöttél látogatóba.
– Tudom, Mavis. Azóta dolgozom a háttértörténetemen, mióta
szóltál múlt héten. Mindent tudok, amit tudni lehet Akronről. Még a
nagymamám nevét is kitaláltam, meg minden!
– Ó! Ez remek, azt hiszem. Talán nem árt elárulnod nekem is, hogy
hívják – felelte Mavis szórakozottan.
– Ethel. Jó név egy nagymamának, szerinted nem? Egyszerű és
könnyű megjegyezni.
Mavis rápillantott.
– Grunt, édesem, tudod, azért akarlak magammal vinni, hogy
korodbeli gyerekekkel legyél, de idősebb és okosabb vagy ezeknél az
ötödikeseknél. Ugye nem kell elmagyaráznom neked, hogy
barátkozhatsz, de igazi barátokat nem szerezhetsz?
– Nem, megértettem – felelte szomorúan. – Főleg Ginnyvel. Grizz
elmondta már, és értem, miért. És azt mondta, szólnom kell neked, ha
bárkit felismerek. És akkor mennünk kell.
– Így van. Ne szomorkodj! Jól fogunk szórakozni. Ó, mi legyen a
neved?
Grunt erre felült a kocsi utasülésén, és kihúzva magát bejelentette:
– Bartholomew. Bartholomew Edward Kensington!
– Bartholomew Edward Kensington?
– A hatodik – felelte Grunt. – Hatodik Bartholomew Edward
Kensington.
– Mit képzelsz, ki vagy? Az Egyesült Királyság egyik parlamenti
képviselője? – Mavis nevetve megrázta a fejét.
– Mi az? – kérdezte Grunt. – Mi olyan vicces, Mavis? Szerintem
fontosnak hangzom tőle.
– Nem vicces. Csak nagyon hosszú név. Lerövidíthetjük Bartra?
– Igen, lehetek Bart.
Megérkeztek a tengerparti akváriumhoz, és leparkoltak, majd
figyelték a buszokról leszálló gyerekeket. Az iskolában tudták, hogy
Mavis kocsival megy. Talált valakit, aki helyettesítette az étkezőben, és
megmondta a többi felügyelőnek, hogy egy barátja unokájával fog
csatlakozni hozzájuk. Nem volt gond. Bőven elég szülő jött ahhoz,
hogy felügyeljenek a buszokon.
Grunt felvette a baseballsapkát, amihez Grizz ragaszkodott aznap.
Előrehajolt, hogy átlásson a műszerfal felett. Mavis tudta, hogy kit
keres. Egyből ki is szúrták. Ginny. Egy másik lánnyal sétált egy
nagyobb csapat gyerek felé. Rózsaszín póló volt rajta, hosszú, virágos
szoknya és egy nagy szalmakalap. Nem csupán az öltözéke miatt lógott
ki a többi lány közül. Hanem a megjelenése miatt. Rettentő gyorsan
felnőtt, és látszik is rajta. Mavis felismerte a ruhát, amit ő adott
Ginnynek a kitalált szomszédja unokájának nevében. Szegény gyermek.
Nem is láttam rajta egyéb ruhát, csak amit én adtam neki. És igen,
Mavis igazat adott a lánynak. Most már inkább Ginnynek nézett ki,
mint Gwinnynek.
Mavis Gruntra pillantott, majd vissza a gyerekekre, akik özönlöttek
a buszokról. A fiú hirtelen nyúlt meg, és mostanra sokkal magasabb
volt náluk. Remélte, hogy nem fog túlságosan kilógni. Istenem, add,
hogy ne legyen végül hatalmas hiba ez az egész.
Harminc perc múlva csoportokra osztva és a kísérőiket követve
mentek a helyszínre. Mavis igyekezett olyan távol maradni Ginny
csoportjától, amennyire csak lehetséges.
A kirándulás különösebb esemény nélkül folytatódott. Mavisnek
összesen hat fiú jutott a fészekaljába: Gr unt, akit az ohiói Bariként
mutattak be, és öt srác az iskolából. Örült, hogy nem ragadtak a nyakán
bajkeverők. Ezek rendes gyerekek voltak, és próbálták bevonni Gruntot
is. A fiú barátságos és udvarias volt, de távolságtartó. Követte Grizz
utasításait. Okos kölyök.
Nagyjából egy órája tartott a kirándulás, épp végignézték a
disznódelfinek betanított mutatványát, és lefelé sétáltak a lépcsőn,
amikor Mavisbe első ízben belehasított a pánik. Azelőtt magasan ültek
a lelátón, és látta Ginnyt távol, lent, a csoportjával. Könnyen fel lehetett
ismerni a nagy szalmakalapjáról. De most, hogy Mavis és a csapata
lefelé haladtak a cementből készült lépcsősoron, észrevette, hogy
Ginny megállt a sor végén, és beszélgetésbe elegyedett az egyik
tanárral. Épp a lépcső mellett állt, ahol készültek elhaladni. Mavis
gyors pillantást vetett Grunt irányába, és látta, hogy ő is észrevette.
Oké, nem. nagy ügy, egyszerűen elsétálnak mellette, döntötte el
Mavis. Grunt tudta, hogy nem szabad felvennie vele a szemkontaktust.
Ginnyt meg annyira lekötötte a társalgás, hogy Mavis kételkedett
benne, hogy észreveszi a fiút. Amint közelebb értek, meghallották,
ahogy beszél.
– Miss Hammer, én csak úgy gondolom, valakinek tényleg tennie
kellene valamit. Nem jó nekik ez a ketrecszerű medence, amiben tartják
őket. Isten arra teremtette a delfineket, hogy a tengerben úszkáljanak.
Egyszerűen nem hiszem, hogy Neki tetszene, ami itt folyik.
Mavis magában elmosolyodott. Ez Ginny. Az elnyomottak
bajnoka. Mielőtt bárki is felfogta volna, mi történik, kinyúlt egy kéz, és
egyenesen lekapta a lány fejéről a kalapot. Egy hang hallatszott a többi
diák morajlásán túl. Curtis Armstrongé.
– Igen, Gwinny vagy Ginny, vagy akármi is a neved épp, és Isten
arra teremtette azt a ribanc anyádat, hogy faszokat szopjon egész álló
nap.
Mavisnek azt súgta az ösztöne, hogy tartsa vissza Gruntot. A fiú
kissé naivnak tűnt, például, amikor nem tudta, hogy a Batholomew nem
a legmenőbb név, amivel előállhat. De kemény volt. Több mint egy éve
a motelban élt. Ha ez nem nevelt belőle férfit, akkor semmi. Mavis
tudta, hogy habozás nélkül rávetné magát Curtisre.
Igaza lett.
Megragadta a fiút, és érezte, ahogy megfeszülnek az izmok a
felkarján.
– Ne foglalkozz vele – suttogta. – Hagyd, hogy a tanárok
elintézzék. Nem szabad foglalkoznod vele.
Mielőtt Curtis elszaladhatott volna a kalappal, egy másik tanár, Mr.
Rayburn megragadta a tarkójánál, és kikapta Ginny kalapját a kezéből.
Visszanyújtotta a kislánynak, és így szólt Mrs. Davishez:
– Majd én elintézem ezt.
Durván odatolta Curtist Ginny elé, és rászólt:
– Kérj bocsánatot! Kérj bocsánatot, fiacskám, vagy a kirándulás
hátralévő részét a buszon töltöd velem. Egész idő alatt ott fogok ülni
melletted.
– Bocsánat – mondta Curtis gúnyos mosollyal.
Nyilvánvaló volt, hogy nem gondolja komolyan. Csak el akarta
kerülni, hogy a forró buszon ragadjon Mr. Rayburnnel.
 – És két hétig napi egy órát az iskolában fogsz tölteni tanítás után,
táblamosással meg a szemetesek kiürítésével – tette hozzá Mr.
Rayburn. – Most pedig mars vissza a csoportodhoz!
Grunt megállta, hogy Ginnyre pillantson. Tudta, hogy ha
szomorúnak tűnik, képtelen lesz leállítani magát. A csoport elindult egy
újabb kiállítóterem felé, aztán jön majd az ebédszünet.
– Mavis, ki kell mennem a mosdóba – mondta Grunt gyorsan. –
Utolérlek a fókák medencéjénél.
Mavis körülnézett, és észrevette Curtist. Tudta, hol vannak a
mosdók, és a fiú az ellentétes oldalon állt. Grunt figyelte a nőt, és rájött,
mire gondol.
– Tényleg, Mavis. – Jelentőségteljes pillantást vetett rá. – Csak
mosdóba kell mennem.
A nő bólintott.
– Oké, használd a mosdót, aztán gyere egyből utánam.
Grunt átkecmergett a tömegen, és bement a mosdóba. Meglepő
módon üres volt. Odasétált az egyik csaphoz, és hideg vizet fröcskölt az
arcába.
Mégis mit követett el Ginny Curtis Armstrong ellen, miért gyűlöli
így a fiú? Nem tudta, mikor és hogyan, de tudta, hogy Curtis megfizet
ezért. Odament a papírtörlő-adagolóhoz, és megtörölgette az arcát.
Utána bement egy fülkébe. Épp készült lehúzni a vécét, ami kor
meghallotta őket.
– Hű, Curtis. Két hétig bent kell maradnod suli után. Talán jobb
lenne, ha békén hagynád Ginnyt.
– Ja, Curtis. Amúgy is, miért utálod ennyire? Nem láttam, hogy
valaha is bántott volna téged. Leszámítva azt a limonádé dolgot, de az
csak azért történt, mert földet szórtál bele.
Mind felnevettek.
– Elkapom azt a kis ribancot – vicsorogta Curtis.
Grunt maradt, ahol volt. A beszélgetés többi részét nehezen hallotta
a pisilés és a lehúzott vécék zajától. Grunt kikukucskált a fülkéje résén.
Curtis két barátja végzett a dolgával, és elhagyta a mosdót. Remek. Ő
és Curtis egyedül maradtak.
Grunt kirohant a fülkéből az ajtó felé. Kirúgta az ajtótámaszt, amire
becsapódott az ajtó. Belül nem volt zár. Gyorsan kellett cselekednie, és
remélhette, hogy senki más nem jön be. Hallotta a távolban, a
fókamedencénél tapsoló tömeget.
Épp ekkor jött ki Curtis a fülkéből. Mielőtt felfogta volna, hogy mi
történik, Grunt megragadta a vállánál fogva, megperdítette a fülke felé,
ahonnan az imént lépett ki, és hátulról lábon rúgta. Curtis máris
tehetetlenül térdre esett. Grunt a hajánál fogva tartotta.
– Soha többé… – benyomta Curtis fejét a vécécsészébe, aztán
visszarántotta- …nem… – újralenyomta – …bántod… -lenyomta –
…Ginnyt. – Lenyomta. – Soha, soha többé!
Ezzel talpra rántotta Curtist, és a fülke ajtajának lökte. A zsebéből
elővett egy zsebkést. Nem az a kis bicska volt, amivel egy évvel
korábban kilyukasztotta Curtis biciklikerekét. Ez már valódi kés volt,
és eleget látott a motelban ahhoz, hogy tudja, hogyan kell használni.
Curtis torkához tartotta a kést.
– Idehallgass, te kis faszszopó. Távol tartod magad Ginnytől.
Megértetted? – Curtis még mindig levegő után kapkodott.
– Igen, igen! – visította.
– Tudom, ki vagy, és tudom, hol laksz. Ha eszedbe jut bárkinek is
szólni a beszélgetésünkről, érted jövök. Esküszöm, érted jövök!
– Nem árulom el. Esküszöm!
– És távol maradsz Ginnytől. – Parancs volt, nem kérdés.
– Igen, megígérem. Békén hagyom Gwinnyt, ööö… Ginnyt -
nyögte ki Curtis, miközben nagyban kapkodott a levegő után.
Erre Grunt összecsukta a zsebkést, és beletérdelt Curtis lába közé.
Amikor kisétált a mosdóból, néhány fiú épp befelé tartott.
– Nem hiszem, hogy be akartok oda menni – tanácsolta. – Egy srác
épp összeokádja az egész helyet.
 Tizenharmadik fejezet

2000.

G INNY ELSZÖRNYEDVE NÉZETT A FIÁRA.

– Corbin mit mondott?
Jason vállat vont.
– Corbin szerint te és apa valami motoros banda tagjai voltatok, és
a fickó, aki a banda tulajdonosa volt, villamosszékbe került. Ez igaz?
Ginny nyugalmat erőltetett magára. Corbin Jason évfolyamába járt
az iskolában. Igazi bajkeverő volt. Előző évben ugyanaz volt a tanáruk.
Remélhetőleg idén nem egy osztályba kerülnek, ha elkezdődik az
iskola. Corbin ugyanabban az utcában lakott, mint Reynoldsék, így
nem meglepő, ha a három fiú együtt játszott az elmúlt néhány napban.
Ginny mély lélegzetet vett.
– Senki sem lehet egy motoros banda tulajdonosa, kicsim. És
Florida államában már nincs is villamosszék. – Még számára is
bénának hangzott ez a felelet, de annyira váratlanul érte Jason kérdése,
hogy nem tudta, mit válaszoljon.
Talán jobb volna, ha ő és Tommy leülnének beszélni Jasonnel.
Tényleg azt hitték, hogy titokban tarthatják ezt a fiuk előtt, miután
előző évben, amikor előkerültek Moe maradványai, előkerült a hír a
sajtóban, és most, néhány nappal ezelőtt, Grizz kivégzése kapcsán is?
Nem volt akkora médiacirkusz, mint tizenöt évvel ezelőtt Grizz
letartóztatása, de pár riporter tavaly felkapta Moe történetét. Röviden
bemutatták a helyi hírekben, őt és Tommyt pedig diszkréten kihallgatta
a rendőrség.
Moe családja idővel lemondott a lovakról, és eladta a birtokot. Moe
maradványait egy földtúró cég találta meg, amikor előkészítették a
terepet egy új építkezéshez. A maradványokat nem lehetett
beazonosítani, de a szakértőknek sikerült kinyerniük a koponya
fogmedréből némi DNS-t, és részleges DNS-t egy műanyag
ételdobozban talált emberi hússzövetből. Miután összehasonlították
Moe egyik féltestvérével, megállapították, hogy a holttest az 1969 óta
eltűntnek nyilvánított Miriam Parkerhez tartozik. Ujjlenyomatokat is
találtak az ételdobozban – ujjlenyomatokat, amik egy fiatal lányhoz
tartoztak, egy tizenöt éveshez, aki 1975-ben tűnt el, és később
megtalálták a fogvatartója feleségeként.
Ginny ujjlenyomatai Mary Katherine nővérnek köszönhetően
voltak a rendőrség nyilvántartásában, mivel ragaszkodott hozzá Ginny
eltűnését követően, hogy valaki menjen el a kislány otthonába, és
vegyen ujjlenyomatmintát arra az esetre, ha később megtalálják. Ez
még jóval azelőtt volt, hogy DNS-bizonyítékot használtak volna, a
szerzetesnővér mégis tudta, hogy egy nap értékes lehet. A rendőrség
meglepő módon együttműködött. A technológia fejlődésével
beszkennelték az ujjlenyomatokat, és feltöltették a nemzeti
nyilvántartásba.
Amikor Ginny megtudta ezt, hálával gondolt vissza a
kedvesnővérre. Legalább egyvalaki törődött vele annyira, hogy
nyomást gyakoroljon a hatóságra a megkeresése érdekében. De az
igazat megvallva, most már sajnálta, hogy ilyen messzire ment az ügy.
Emlékezett rá, milyen nyugodtan ült aznap Tommyval a nyomozó
irodájában, miközben elmagyarázta, hogy Moe túladagolásban halt
meg. Elmesélte ugyanezt a történetet évekkel azelőtt is, ezért nem
jelentett semmi újdonságot, de attól még fájdalmas volt ismét átélnie. A
nyomozó lejegyzetelte az információt, és megköszönte nekik. Az egész
kevesebb mint egy órát vett igénybe.
Hazafelé menet eldöntötték, hogy elmondják Miminek. Borzongás
szaladt végig Ginnyn, amikor felidézte a beszélgetést.
– Szóval, te és apa nem is a suliban ismerkedtetek meg? – kérdezte
Mimi hétköznapi hangon.
– Nem. Anyád és én akkoriban találkoztunk, amikor mindketten
egy veszélyes társaságba keveredtünk – mondta Tommy.
Mimi előbb Ginnyre nézett, aztán Tommyra.
– Ti ketten veszélyes társaságba keveredtetek? Na persze… –
mondta kissé eltúlzott gunyorossággal.
– Mondd el neki, Tommy! Mondd el az igazat. Okos, felnőtt lány.
Megbirkózik vele.
 Úgyhogy elmondták. Mimi egyszer sem szólt közbe, mialatt
felváltva beavatták a történetbe. Sok részletet kihagytak, többek között
azt is, hogy Grizz az apja.
– Szóval, hol ez a Grizz nevű fickó? Kivégezték, vagy még mindig
börtönben van?
Ginny kényelmetlenül mocorgott a székén.
– A halálsoron van. El akartuk mondani neked, mert ha a sajtó
felkapja rá a fejét, mindnyájan elveszíthetjük néhány barátunkat.
Őszintén nem tudom. De annyit tudunk, hogy Jason előtt szeretnénk
titokban tartani. Még túl fiatal.
Tommy a lányra pillantott.
– El tudod ezt fogadni, Mimi? Tudjuk, hogy sokként ér, de egy
család vagyunk. A családok meg kell, hogy bízzanak egymásban, még
ha titokról van szó, altkor is.
– El tudom-e fogadni? – kérdezte Mimi, és furcsa mosoly ragyogott
fel az arcán. – Ez a legkirályabb dolog, amit valaha hallottam!
– Király? – pislogott Tommy. – Nem, Mimi, ez nem király. Ez a
múltunk része, és mindent elkövettünk, hogy magunk mögött hagyjuk.
Nem olyasmi, amire büszkék vagyunk. Mindössze azért osztjuk meg
veled, mert van rá esély, hogy hallasz róla valahonnan, és szeretnénk
előre tisztázni az ügyet. Ez…
Mimi félbeszakította, mielőtt belemelegedhetett volna. Felállt, és a
vállára lendítette a táskáját.
– Felfogtam. Ez egy nagy, csúnya családi titok, amit vagy
megtudnak az emberek, vagy nem. Tök mindegy.
Ezzel kiment a nappaliból, és vissza sem nézett a szüleire.
Ginny mindig is úgy képzelte, hogy közel áll majd a lányához.
Néhány évvel azelőttig úgy is hitte, hogy közel állnak. Meleg,
bensőséges emlékei voltak arról a fiatal Mimiről. Hogy kuncogtak
aznap, amikor hazajöttek a zongoraóráról, és találtak egy csokor kézzel
szedett, alufóliába csavart rózsát a bejárati lépcsőn. Ginny mosolygott,
miközben Mimi elolvasta az ügyetlenül írt üzenetet, amiben egy ifjú
hódolója kinyilvánította az örök szerelmét és abbéli hajlandóságát,
hogy foglal egy széket Miminek az ebédlőasztalnál. Azzal a kislánnyal
járt vásárolni. Az a kislány fogta a kezét idegesen, amikor az orvos
kiszúrta a fülét. Ő vetette magát az apja karjába, amikor hazaért a
munkából esténként.
 Az a Mimi eltűnt. Az a Mimi nem létezik többé.
Talán szerencsésnek kellene tartania magát, amiért egy kis ideig
volt valamiféle anya-lánya kapcsolathoz hasonló köztük. Ő nem élt át
hasonlót a saját anyjával, Deliával. És tudta, hogy Tommynak sem
jutott semmiféle családi élet. Honnan is tudnák ők ketten, milyen az?
Mihez hasonlíthatnák?
Semmihez.
Hangosan felsóhajtott, amikor eszébe jutott, Mimi milyen elutasító
mostanában, ha túl sokat kérdezősködik. Milyen undok, valahányszor
Ginny érvénybe lépteti az otthoni szabályokat, megmondja, mikorra
érjen haza, és ragaszkodik a rendszeres helyzetjelentéshez, amikor a
barátaival lóg. Azt hitte, talán egy kicsit közelebb kerültek egymáshoz,
miután Mimi biztatta az interjúra Leslie-vel. Mint kiderült, kihallgatta a
szülei beszélgetését, és gyanúsan lelkes volt. Ginny belement az
interjúba, mivel jó alkalomnak látta, hogy helyrehozza, bármi romlott is
el közte és Mimi között az elmúlt években. Látszólag használt is egy
keveset, bár Ginny nem volt benne biztos.
Félretette az előző évvel és Mimi győzködésével kapcsolatos
emlékeit, amikor felhajtott a kocsifeljáróra, és észrevette, hogy Tommy
autója még mindig a nyitott garázsban áll. Egy másik kocsi, amit nem
ismert fel, szintén a ház előtt parkolt. Tehát Tommy nem ment el, és
látogatója is van.
Talán jobb, hogy otthon maradt.
Talán Corbin megjegyzése olyasvalami, amiről közösen kell
beszélniük Jasonnel.
Megkeményítette magát, és követte Jasont a házba. Amint meg
szabadulnak a látogatótól, leülnek beszélni Jasonnel, mondta magának.
Aztán, ha még nem lenne kész, segít Tommynak összepakolni
holmiját.
 Tizennegyedik fejezet

2000.

T OMMY NEM TUDTA, MIT MONDJON LOUISE-NAK A NAPLÓRÓL. Azt se

tudta, hogy Moe naplót vezetett. Épp válaszolt volna, amikor a bejárati
ajtó kicsapódott, és Jason száguldott befelé.
– Apa! – Ledobta a táskáját a földre, és odarohant Tommyhoz a
nappaliba, és a dereka köré fonta a karját. – Hiányoztál, apa. Örülök,
hogy visszajöttél. Megjavítottad a bukósisakomat? Motorozunk ma?
Tommy viszonozta az ölelést, közben pedig óvatosan letette a
naplót a székre, ahonnan az imént felállt. Elnézett Jason feje felett, és
látta, ahogy Ginny higgadtan a házba lép. A nő letette a retiküljét és a
kulcscsomóját a kisasztalra, és besétált a nappaliba. Találkozott a
tekintetük.
– Te is hiányoztál, kishaver – mondta Tommy anélkül, hogy
megszakította volna a szemkontaktust. – Igen, a bukósisakod kész van,
és kiviszlek motorozni este, ha lehűlt az idő.
Jason felpillantott rá, Tommy pedig megveregette a hátát.
– Anyának és nekem vendégünk van, és nem akarunk
udvariatlanok lenni. Felviszed a táskád, és kipakolsz egyedül?
– Persze, apa. – Jason Louise-ra pillantott.
Mielőtt a kisfiú sortűzként feltette volna a kérdéseit, Tommy
gyorsan hozzátette:
– Jason, ő itt Miss Bailey. Egy régi barátunk lánya. Azért jött, hogy
találkozzon velem és anyával, ezért nagyon szeretnék egy kis időt,
hogy tudjunk anyával és vele hármasban beszélgetni.
Louise Jasonre mosolygott.
– Louise. Szólíts csak Louise-nak. Örülök, hogy megismerhetlek,
Jason.
Az arckifejezése elárulta, hogy tudja, kiről lett elnevezve a kisfiú.
 – Örvendek. Csókolom! – kiáltott vissza Jason a válla felett, ahogy
elsétált az anyja mellett, felkapta az ottalvós hátizsákját a földről, és
egy tízéves kifogyhatatlan energiájával elindult fel a lépcsőn.
Ginny kíváncsi lett. Figyelte a nőt, miközben Tommy bemutatta.
Egy barát lánya? Kételkedett benne. Bizonyára egy újabb riporter, aki
hazudott valamit, hogy bejusson hozzájuk. Vajon Tommy tényleg
beengedne még egyet az otthonukba a Leslie-vel történt kudarc után?
Bár ez a nő ismerősnek tűnt.
– Ginny, ő Chicky lánya – mondta Tommy halkan. – Louise
Bailey.
Nem csoda, hogy ismerősnek tűnt. Ginny elmosolyodott, és
megkönnyebbülten felsóhajtott.
– Ó, Chicky! Ó, drága Chicky. Hogy van?
Louise elmesélte Chicky rákkal folytatott küzdelmét és azt követő
halálát, aztán visszakanyarodott a látogatása eredeti okához: a
naplóhoz.
Tommy a széken heverő napló felé biccentett.
– Louise hozta.
Ginny a jegyzetfüzetre nézett, aztán Tommyra. Mielőtt
megszólalhatott volna, Tommy hozzátette:
– Egy napló. Moe-é volt.
– A naplója? Nem is tudtam, hogy naplót vezetett – mondta Ginny,
a hangjában egyértelmű döbbenettel. – Hogy lehetett Chickynél Moe
naplója?
– Megtalálta – válaszolt Louise.
– Hol? Mikor? – kérdezte Ginny, miközben feldúltan letelepedett a
zongoraszékre. Döbbenten Louise-ra nézett, aztán Tommyra. – Te
tudtad, hogy Moe naplót vezetett? – kérdezte némi váddal a hangjában.
– Nem, nem tudtam – felelte Tommy.
Louise egyikőjükről a másikra pillantott.
– Anya Moe halála után talált rá. Azt mesélte, hogy nem használták
Moe szobáját egy ideje. Gondolom, szomorú időszak lehetett számodra.
– Louise Ginny felé bólintott.
Ginny lesütötte a szemét az ölére.
– Igen, nagyon szomorú. Sokáig nem tudtam rávenni magam, hogy
bemenjek. De – tette hozzá – átnéztem a szobáját aznap, mikor
meghalt. Tommy velem volt. Nem találtunk naplót.
 – Ott volt. Anya azt mondta, hogy néhány héttel később
megkérdezted tőle, hogy ki tudná-e takarítani Moe szobáját. Azt
mondtad neki, hogy Moe el akarná adományozni a holmiját, és te
képtelen vagy megtenni.
– Igen, ez igaz. – Ginny most már mindenre emlékezett, ahogy a
gyász és bűntudat folyamatosan mardosta, ahogy folyamatosan látta
maga előtt Moe-t, a sötét hajával és szemével, az apró, félénk
mosolyával.
– Anya azt mondta, egy halom rajzpapír és íróeszköz alatt találta
meg. Gondolom, könnyen elkerülte az ember figyelmét, ha azt hitte
valaki, hogy csak egy rakás művészeti kelléket lát.
Tommy Ginnyre pillantott, és az arcán színtiszta gyötrelmet látott.
Ginny már évekkel azelőtt megosztotta vele, milyen borzasztó
bűntudatot érez Moe öngyilkossága miatt. Hogy nem vette észre Moe
szenvedését. Tommy tudta, mire gondol.
– Ne gondolj erre, Ginny! Eszedbe se jusson! Nem vettél észre egy
jegyzetfüzetet, ami úgy nézett ki, mint egy halom rajzkellék. Én sem
vettem észre.
– Semmit se vettem észre, ami fontos lett volna – mondta Ginny
kissé túl hangosan, és a hangját áthatották a visszafojtott könnyek.
Louise feltartotta a kezét.
– Sajnálom. Én… én nem akartam beállítani hozzátok egy rossz
emlékkel, vagy bármi. Csak próbáltam teljesíteni anya akaratát. –
Egyenesen Ginnyre nézett. – Tudod, anyám nem akarta, hogy Grizz
halála előtt hozzád kerüljön. Talán jobb, hogy nem találtad meg
akkoriban. – Elhallgatott, majd hozzátette: – De ez csak az én
véleményem. Eleget raboltam az időtöket. Kitalálok egyedül is.
Tommy és Ginny figyelte, ahogy távozik. Ezután egymásra
pillantottak, majd a jegyzetfüzetre.
– Moe naplója nem az egyetlen meglepetés ma – mondta Tommy
csendesen.
– Nekem mondod? Adjuk még hozzá a rakás szeméthez, ami az
eddigi életünk végét jelenti. – Tommy kíváncsi pillantására a nő kurtán
felnevetett, majd elkezdte sorra venni az aznapi eseményeket az ujjain.
– Lássuk csak, Grizz fia vagy, Moe-nak volt egy titkos naplója, Corbin
elmondta Jasonnek, hogy valami fickó kivégzését mentünk megnézni,
és még mi? Mégis mi jöhet még, Tommy?
– Kaptunk ma egy küldeményt a naplón kívül.
– O, igazán? Mit kaptunk? – kérdezte keserűen.
– Grizz sakk-készletét.
 Tizenötödik fejezet

1971.

– DE MIÉRT NEM HAGYOD, HOGY MOE ELVIGYEN KOCSIVAL? Akkor nem

kell olyan sokat várnom két alkalom között – mondta Grunt Blue-nak,
ahogy behajtottak a motelhoz.
– Nem tudom. Sosem mondtam, hogy Moe nem vihet el. Kérted
már valaha? – Blue oldalról Gruntra pillantott. Épp a könyvtárból
jöttek. Blue a bandával, a feleségével és egy teljes munkaidős állással
zsonglőrködött, így a tizenkét éves gyereknek ritkán és szórványosan
jöttek össze a könyvtári látogatások.
– Hát persze hogy megkérdeztem – vont vállat Grunt. – Nincs saját
kocsija.
– Elviheti Grizz egyik kocsiját.
– Nem, nem viheti. Nem lát ki a kormány mögül a legtöbb
kocsiban, a Mustangot meg Grizz sosem engedné, hogy vezesse. –
Eszébe ötlött valami. – Blue, tudnál vele beszélni? Szerezhetnénk neki
egy saját kocsit, hogy könnyebben közlekedhessen?
Blue fontolóra vette.
– Igen, megkérdezem Grizzt. Kitalálunk valamit. – Leparkolta a
kocsit a motel irodájánál, és erőteljesen bevágta az ajtót. – Tedd el a
könyveidet, és gyere ki a gödörhöz.
Grunt figyelte, ahogy Blue elindul a tábortűzhöz. Kényelembe
helyezkedett az egyik széken, és látszólag nem ellenkezett, amikor az
egyik lány az ölébe telepedett.
Grunt a szobájába cipelte a könyveit, majd kiment a gödörhöz,
hogy megkeresse Grizzt. Habár megkérte Blue-t, hogy beszéljen vele,
jobbnak látta, ha ő maga kéri meg. Ekkor észrevette, hogy a lánynak,
aki Blue ölében ül, a férfi nadrágjában van a keze. Blue becsukta a
szemét, és hátradöntötte a fejét.
Grunt titokban azt remélte, hogy a sógornője sosem állít be a
motelba. Jan valószínűleg ott helyben kinyírná Blue-t, ha látná, mit
művel más nőkkel. Különösen Sissyvel. Tűnődött, vajon Blue hogy
képes egyszerre két nővel megbirkózni. Mindketten sokat követeltek az
idejéből. Csodálkozott, hogy egyikőjük sem tudott a másik létezéséről –
egyelőre. Grunt emlékezett, hogy hallotta egyszer Blue-t arról beszélni
Grizznek, hogy olyan nőt akar, akinek semmi köze a bandához. Egy
feleséget, aki gondoskodik az otthonukról és a születendő
gyermekeikről. Egy hölgyet akart – és Blue szerint Sissy nem hölgy.
Vitatkoztak róla, és Grizz figyelmeztette Blue-t, hogy nem hiszi, hogy
egy Janhez hasonló nő valaha is elfogadná, hogy a férje kizárja az
életéből.
– Azt akarja, hogy kizárjam – mondta Blue. – ő nem vágyik erre az
életmódra. Mondtam neked, hogy egy hölgy. És örül, ha nem keverem
ebbe bele.
– Talán nem akar részt venni benne, de nem fog örülni, amikor
megtudja, hogy nem adod fel a kedvéért a többi nőt – mondta neki
Grizz.
Blue magabiztosan azt felelte, hogy meg tud birkózni Jannel.
Most, szemügyre véve a helyzetet, Grunt elfojtott egy mosolyt.
Blue megkapta a neki való nőt és az összes velejáró csomagot.
Grunt meglátta Grizzt, amint a játszótér közelében beszélget
valakivel.
Határozottan elindult felé, útközben aprót intett Moe-nak. A lány a
tűznél ült, és szokásához híven a lángokat fürkészte. Visszaintett, majd
folytatta a bámulást.
– Grizz, kérdezhetek tőled valamit? – kérdezte a fiú, félbeszakítva
Grizz beszélgetését.
Grizz megfordult, és rápillantott. Nem felelt azonnal.
– Igen, végeztem itt. – Egy bólintással elbocsátotta a férfit, akivel
eddig beszélgetett, mire az elsétált. – Mit akarsz?
– Megkérdeztem Blue-t, hogy tudnál-e szerezni egy kocsit Moe-
nak, hogy furikázhasson mindenfelé.
– Miért kellene furikáznia? Blue elvisz téged.
– Blue folyton elfoglalt. – Grunt grimaszolt. – Ha szerzel Moe-nak
egy kocsit, be tud vásárolni, meg minden, én pedig vele mehetek. Az
itteni kocsik mind túl nagyok ahhoz, hogy vezesse őket.
Grizz egy másodpercre eltöprengett ezen. Nem igazán gondolt
Moe-ra. A kölyöknek igaza van. Moe-nak nincs kocsija; mindig arra
van utalva, aki épp ráér, hogy elvigye a boltba vagy bárhová, ha dolga
van. Alig hagyja el a motelt. Gondoskodik róla, hogy a szobák tiszták
legyenek, kész legyen a mosás, és tele legyenek a hűtők. Grizzben fel
sem merült, hogy kellemetlen, ha könyörögnie kell valakinek,
valahányszor bevásárolna, vagy akármi.
Az sem tűnt fel neki, hogy Grunt sem sokat jár el.
– Nem hülyeség – szólalt meg egy hang mögötte, és Grunt
megfordulva látta, hogy Blue sétált mögéjük, és hallgatta a
beszélgetésüket.
– És segítene nekem. Miért nem adod oda neki a Caddyt? Csak ott
áll. Sosem használod.
Grunt megrázta a fejét.
– Túl nagy. Valami kicsire van szüksége, amilyen ő maga is.
Olyasmire, amit tud vezetni, és eléri a pedált.
Grizz eltöprengve bámult a földre egy percig.
– Igazad van. Nem használom a Caddyt. Talán becserélhetjük
valami kisebbre.
Blue épp mondani készült valamit, de Grizz tudta, mire gondol.
– Törvényes. Richard O’Connell nevén van. Néhány évvel ezelőtt
Martin nem tudott fizetni, úgyhogy elvettem tőle a kocsit. De akkor is
hívd fel Axelt, és derítsd ki, ismer-e valakit, aki kérdés nélkül elfogadja
az átírást.
Axel Grizz egyik autószerelője volt, és Grunt biztosra vette, hogy
nem csupán szervizeléssel foglalkozik. Ő felelt Grizz minden kocsikkal
kapcsolatos szükségletéért, beleértve a jól kitervelt autólopásokat, és az
ő garázsaiban alakították át a lopott autókat olyan kocsivá, amit nem
lehet lenyomozni. Grunt ugyanakkor tudta, hogy bármilyen jó is Axel a
munkájában, Grizz sosem kockáztatná meg, hogy Moe-t megállítsák
egy lopott járműben, főleg, ha van rá esély, hogy Grunt is vele lesz.
Grizz törvényes vásárlást akart.
Grunt meghallotta, hogy egy motor mély robajjal behajt a
motelhoz, és vigyorogva odabökött:
– Nem is kell felhívnod. Itt van!
Grizz odahívta magukhoz Axelt, és beavatta a tervbe. Axel javasolt
neki egy autókereskedést a Dixie Highwaytől arrébb. Blue utasítást
kapott, hogy vigye el Moe-t kocsit vásárolni.
– Én is menni akarok! – tette hozzá Grunt gyorsan. – Az én ötletem
volt, úgyhogy nekem is segítenem kell kiválasztani!
 Grizz Gruntra nézett, és bólintott. Utána Blue-hoz fordult:
– Gondoskodj róla, hogy ne csesszék át őket. A Cadillac kiváló
állapotban van. Elvárom, hogy Moe valami jó kocsival vezessen el
onnan, amit Richard O’Connell nevére állítsanak ki.
– Meglesz, Grizz.
– Telefonálok egyet – mondta Axel. – Rendben lesznek.
– Elintézem, hogy jól menjen – szólalt meg Grunt, kissé kihúzta
magát, és kidüllesztette a mellkasát. – Tudom, hogyan kell lezavarni
egy üzletet. Nem fognak átcseszni minket. Számíthatsz rám, Grizz.
Grizz és Blue próbált nem mosolyogni, ahogy a kölyök elindult a
gödörhöz, hogy elújságolja Moe-nak.
– Moe, találd ki, mi történt! – mondta a tábortűz felé tartva. A lány
törökülésben ült a földön, és a lángokba bámult. Grunt megtorpant,
amikor látta, hogy egy kerti széken ülő pasas hátulról megrúgja a lányt,
éppen annyira, hogy egy kicsit meglökje. Grunt látta, hogy nem bántja
a lányt, de Moe kellemetlenül érzi magát, és egyértelműen próbál nem
tudomást venni róla.
Grunt lassan közelített, figyelte, ahogy a pasas feláll, és elkezd
beszélni néhány emberrel, akik a gödörnél ülnek. Új volt a bandában,
Monk néven szólították. A létező leghülyébb név – bizonyára a
„monkey”, vagyis „majom” rövidítése. Grunt csak figyelte, óvatosan
ügyelve a távolságra.
– Gondolom, azt hiszi, ha nem válaszol nekem, akkor békén
hagyom – mondta Monk, félig-meddig magában. Senki sem felelt.
Monk visszafordult a lányhoz, ez alkalommal a térdével lökte egy kicsit
erősebben a tűz irányába.
– Azt mondtam, szeretnék kettesben maradni veled, szivi. Ha
továbbra sem veszel rólam tudomást, garantálom, hogy sírni fogsz ma
éjjel. És nem jó értelemben.
Monk felnevetett, ismét megemelve a térdét. Éneklős hangon
gúnyolódni kezdett:
– Moe, a cafka, Moe, a cafka, elöl-hátul meg lesz baszva…
Mielőtt Monk folytathatta volna, Grunt nekiszaladt, és a hasába
fejelt, kiszorítva belőle a szuszt, és a nála nagyobb férfit hanyatt lökte.
Rávetette magát, és két ököllel püfölni kezdte, amilyen erősen csak
bírta. Moe otthagyta a helyét a tűz mellett, és megpróbálta elvonszolni
Gruntot. Sajnos Monk kihasználta a lehetőséget, hogy talpra pattanjon.
A férfi egy üvöltéssel ellökte magától Gruntot. A fiú gyorsan felpattant,
de a lendülettől megingott, megbotlott, és a földre zuhant, fellökve
Moe-t is.
Monk előkapott egy zsebkést.
– Te kis szarházi’ Mit képzelsz, leivel baszakodsz?
Blue és Grizz a gödörhöz tartott. Habár nem hallották a szavaikat,
látták, ahogy kibontakozik a jelenet. Amikor Monk előkapta a zsebkést,
Blue elindult felé, de Grizz a vállára tette a kezét, és megállította.
– Várj! Csak várj.
Blue afféle „szórakozol velem?”-pillantással nézett Grizzre, de nem
ment tovább.
Csend borult a gödörre mostanra, és Blue és Grizz már hallotta
őket. Blue ökölbe szorította a kezét, és figyelte, ahogy Grunt fürgén
talpra pattan.
– Több tiszteletet kellene tanúsítanod. – Grunt dühösen meresztette
a szemét Monkra.
Ez láthatóan szórakoztatta Monkot.
– Tiszteletet? Kinek? A ribancnak?
Monk szórakozottan Moe irányába lóbálta a kést. A lány
feltápászkodott, és mostanra közvetlenül Grunt mögött állt. Épp lefogta
volna Gruntot megint, de ez alkalommal meggondolta magát.
Valószínűleg eleve ő tehet róla, hogy a fiú elveszítette a helyzeti
fölényét.
– Nem egy ribanc. Egy ember. Egy hölgy – mondta Grunt, s
közben megfeszültek a hátizmai. Eszébe jutott a saját zsebkése az
éjjeliszekrényen, az ágya mellett. Nem volt nála fegyver. Többé nem
követ el ilyen hibát.
– Egy hölgy? – Monk felhorkant. – Te kis szarházi. Nem érdekel,
mit képzelsz, mi ő, de azt tudom, te mi vagy. Kurvára halott vagy!
Grunt felé döfött, meglendítve a kést. A fiúnak sikerült elhajolnia,
és kikerülte. Monk még kettőt suhintott, mindkétszer kevés híján
vétette el Gruntot. Minél többször tért ki Grunt a penge elől, Monk
annál dühösebb lett.
Grunt végre látott egy lehetőséget. Sikerült kivédenie Monk kést
tartó karját, miközben a jobb öklével behúzott egyet Monk álla alá. Erre
a pasas hátratántorodott. Szédelgett az ütéstől, de nem vesztette el az
egyensúlyát.
 – Állítsd le most – mondta Grizz Blue-nak.
Ahogy Blue közeledett, Grunt odapillantott. Ez éppen elég idő volt
ahhoz, hogy Monk Grunt felé döfjön.
Grunt, amint felnézett, azonnal tudta, hogy hibát követett el. Az
utolsó, amire még emlékezett, a vakító, forró fájdalom, amit még sosem
érzett, és a rémült kifejezés Monk arcán, amikor Blue megragadta
hátulról, és így szólt:
– Nagyon tökös lehetsz, ha az én öcsémmel baszakodsz.
Ezután minden elsötétült.
Senkinek sem tűnt fel, hogy Monk. megszúrta Gruntot. Blue vadul
térdre lökte Monkot, és könnyedén kicsavarta a kezéből a zsebkést.
Blue Grizzre pillantott, aki bólintott egyet.
Egy fürge mozdulattal fültől fülig elmetszette Monk torkát.
– Szabadulj meg ettől a szarházitól – motyogta Blue az egyik
közelben ácsorgó fickónak, Monk pólójába törölve a kést. Utána
összecsukta Monk kését, és besuvasztotta a hátsó zsebébe.
Amikor ismét felpillantott, meglepetten látta, hogy Grizz az egyik
motelszoba felé viszi Gruntot. Moe mellette szaladt, és próbálta tartani
az iramot a férfi nagy, sietős lépteivel.
Grizz a válla felett hátrakiáltott:
– Hozzátok ide Docot, most!

MOE NAPLÓJA, 1970.

Kedves Elizabeth!
Az én hibám, hogy megkéselték. Ha egyszerűen felkelek, és beviszem
Monkot a szobámba, Gruntnak nem esett volna bántódása. Két napja
nem tért magához. Doc szerint rendben lesz. A seb mély, de elkerülte a
fontos szerveket. Doc azt mondta, nem kell aggódni. A
fájdalomcsillapítótól sokat fog aludni. De attól még aggódom.
El sem hiszem, hogy így nekiment Monknak. Még soha senki nem
állt ki értem. Grunt tényleg a barátom. Blue csakis azért nyírta ki
Monkot, mivel Grunttal került összetűzésbe, de felfogni sem tudom,
miért nem próbálta már előbb leállítani. Gruntot meg is ölhették volna.
Az senkit sem érdekelt, hogy Monk rugdosott engem. Az sem, hogy mit
mondott nekem. Csak Gruntot.
Azt hiszem, sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha Monk
megöli őt.
Axel azt mondta, ha Grunt jobban lesz, kapok egy saját kocsit. Blue
már most is el tudna vinni, de állítólag Grunt nagyon szeretett volna ott
lenni. El sem hiszem, hogy Grizz megengedi, hogy becseréljem a
Cadillacjét egy saját kocsira. Rég nem volt már semmi sajátom. Réges-
régen nem.
Gondolom, ettől jobban kellene éreznem magam. De nem érzem.
Nem leszek jobban, amíg biztosra nem veszem, hogy Grunt meg fog
gyógyulni.

Néhány héttel azután, hogy Grunt felépült a késelésből, Blue megjelent

egyik reggel tizenegy körül a motelban. Grunt még mindig érzett némi
fájdalmat, de nagyon szeretett volna Blue-val és Moe-val tartani, hogy
kocsit nézzenek a lánynak. Blue dörömbölt a négyes szoba ajtaján, és
meg sem várta, hogy behívják, csak belépett. Grizz jött ki a
hálószobából, felcipzározva a sliccét.
– Bocs, öreg. Társaságod van? – kérdezte Blue a hálószoba felé
biccentve.
Grizz gúnyosan válaszolt:
– Mikor volt idebent valaha is társaságom? Csak hugyoztam. Mit
akarsz?
– A Caddy papírjait és a kulcsokat. Elviszem ma Moe-t és Gruntot,
hogy vegyünk egy kocsit a lánynak.
Grizz szó nélkül eltűnt a hálószobában, és visszajött a kulcsokkal
és egy borítékkal.
– Ebben van a tulajdonosi – mondta, átadva Blue-nak.
Kevesebb mint egy óra múlva Blue, Moe és Grunt behajtott az
autókereskedéshez, amit Axel ajánlott. Az Al’s Autó nem is volt olyan
rossz, mint ahogy Blue képzelte. Ránézésre elég rendes felhozatalt
nyújtott. Blue megkönnyebbülten felsóhajtott. Aggódott, hogy a kínálat
nem felel majd meg Grizz elvárásainak, ezért egész nap egyik
autókereskedésből a másikba kell menniük. Axel számtalan további
javaslatot is tett arra az esetre, ha Alnél nem járnak sikerrel.
 Egy halványkék műszálas öltönyös, hátrazselézett hajú férfi tartott
feléjük, amint kiszálltak a Cadillacből.
– Egy jó cseréért jöttünk – mondta Blue, és a Cadillac felé
biccentett. – Axel küldött minket.
A férfi megtorpant, és szélesen elmosolyodott.
– Igen, Axel szólt nekem, hogy jönni fognak. Pár héttel ezelőtt
számítottam önökre. Al vagyok. – Olcsó hajszesz- és sültcsirke-szaga
volt. Biztosan az ebéd közben zavarták.
– Közbejött valami. Használhatom a telefonját? – kérdezte Blue.
– Igen. Odabent van, egyből az ajtónál – mondta Al a helyes
irányba intve a kezével.
Blue bement telefonálni egyet. Amikor kijött, egy Mercedes kabrió
mellett találta Gruntot és Alt. Moe a sofőrülésen ült. Blue
elmosolyodott. Grizz jó cserét kért. Azt hiszem, ez pont olyan is lesz.
Grunt Blue-ra nézett, aki rábólintott. Grunt elmosolyodott, és
hallgatta, ahogy Al a legjobb tudása szerint felvilágosítja őket arról,
hogy mi a számtalan előnye annak, ha egy felső kategóriás külföldi
autójuk van.
Blue nekitámaszkodott az egyik kocsinak, és várt. Kevesebb mint
tizenöt perccel később behajtott egy kocsi a parkolóba. Egy csinos,
barna hajú nő ült a kormány mögött.
Grunt észrevette a közelgő járművet, és hunyorgott, hogy lássa, ki
vezeti. Pauline volt, az egyik lány a Red Crabből. Nem volt bandatag,
de miután rájött, hogy Grizz számára sosem jelent majd többet egy
dugásnál, látványosan kinézte magának Blue-t. Nem érdekelte, hogy
Blue nős. Akart magának egy férfit, és ha ennek az a módja, hogy
elcsábít egyet a feleségétől, ám legyen.
Blue odasétált a hármashoz, akik most egy másik drága külföldi
kocsi mellett álltak. Alre pillantott.
– Dolgom van. Add nekik oda, amit kérnek. – Mielőtt Al felelhetett
volna, Blue odaszólt Gruntnak: – El tudjátok ti ezt intézni. A megfelelő
kocsikat nézegetitek. Moe vissza tud vinni a motelba. A papírok a
Caddyben vannak. – Moe-ra pillantott. – Nálad van a jogsid?
A lány válaszul bólintott, amire Blue elindult Pauline kocsijához,
meg sem várva Grunt feleletét.
– Majd én vezetek. Rám fér egy kis „karbantartás”, míg az úton
vagyunk – mondta a vezetőülés felé tartva.
 Pauline leparkolt a kocsival, és átcsusszant a másik ülésre. Blue
behuppant a kormány mögé, és egy éles kanyart tett a parkolóban.
Elhajtottak az autókereskedésből a Dixie Highway felé, és Gruntnak
feltűnt, hogy már nem látni Pauline fejét Blue mellett. Grunt lassan
ingatta a fejét. Egy nap Jan ki fogja nyírni.
Alig két órával később Moe és Grunt véglegesítette a vásárlást
Allel. Moe hajthatatlan volt az áhított járgányt illetően. Kissé
hangosnak bizonyult, de semmi olyan baja nem volt, amit Axel ne
tudna megszerelni. Grunt együtt örült a lánnyal. Rég nem látta őt
mosolyogni.
Amikor visszaértek a motelba, Grizz épp előrehajolt, a feje a
hűtőszekrényben volt. Megéhezett, és nem volt kedve elmenni kajáért.
– A francba – mondta magában. El kell ismernie, hogy Gruntnak
igaza volt a kocsit illetően. Jobb, ha Moe-nak lesz módja önállóan
közlekedni. Nyilvánvaló, hogy senki, beleértve önmagát is, nem vitte a
lányt bevásárolni mostanában. Nem mintha ő valaha is hordta volna a
lányt vásárolni. Elrendelte, hogy mások tegyék meg, de a kevés kajából
ítélve a héten mindenki valahogy kitért a feladat elől.
Elhatározta, hogy átvezet a Razorbe, egy másik bárjába, és ott eszik
valamit. Becsukta a hűtőajtót, és a konyhaasztalon lévő kocsikulcsáért
nyúlt, amikor valami zajra lett figyelmes odakint. Motorbicikli? Hm, ez
nem emlékeztet egyik motorra sem, amit valaha is hallottam. Mi a fasz
csap ekkora lármát?
Kicsapta az ajtót, és kisétált. Hunyorogni kezdett, amikor meglátta
a fekete Volkswagen Bogarat, amint megkerüli a gödröt, és
visszakanyarodik felé. Grizznek leesett az álla, amikor felismerte, ki ül
a kocsiban. Moe vezetett, Grunt pedig izgatottan integetett felé.
– Állj meg! – Grizz feltartotta a kezét, és odasétált a kocsihoz. –
Állítsd le, azonnal. Állj meg itt! – Odasétált az utasüléshez, és
megkérdezte Grunttól a nyitott ablakon keresztül: – Hol van Blue?
– El kellett mennie valahová – felelte Grunt megvonva a vállát.
Grizz keresztbe fonta a karját maga előtt, és hátrébb lépett.
Óvatosan végigmérte a kocsit, egyik végétől a másikig. – Erre a szarra
cseréltétek be a Cadillacemet? – Az arca elvörösödött a dühtől. – Moe,
kapcsold le! A saját hangomat sem hallom.
 Moe elfordította a kulcsot. Vagy harminc másodpercen át pöfékelt
a kocsi, mire végül teljesen leállt. Mintha erre a végszóra várt volna, a
kipufogóból hatalmas, fekete füstfelhő szállt fel.
Grunt kiszállt a kocsiból, és felnézett Grizzre.
– Moe ezt szerette volna. Tudom, hogy nagyon zajos, de Axel meg
tudja szerelni. – Idabozott. – Ez tökéletes Moe számára.
Grizz tényleg nem találta a szavakat. Összeszedte magát, és
higgadtan megkérdezte:
– Hol van? Hogy hívják a nőt?
– Pauline-nal ment el. – Rövid habozás után Grunt hozzátette: –
Moe ezt szerette volna, én pedig azt szerettem volna, hogy boldog
legyen. És most boldog. Nem kellene így haragudnod.
Átadott valamit Grizznek. Egy boríték volt.
Grizz kinyitotta, és kivett belőle egy papírdarabot. Hanyagul a
földre hajította a borítékot, és széthajtogatta a dokumentumot. A kocsi
tulajdonosi lapja volt, Richard O’Connell nevére kitöltve, és mellé
csíptetve egy csekk Al’s Autójától.
Grizz szeme elkerekedett, amikor meglátta a fedőnevére kiállított
összeget.
– Megmondtam, hogy jó üzletet csinálok neked – mondta Grunt,
miközben visszasétált a szobájába.
 Tizenhatodik fejezet

2000.

–G RIZZ SAKK-KÉSZLETE? – KÉRDEZTE GINNY.

– Ja. – Tommy keresztbe fonta a karját, ráncba borult a
szemöldöke. – Grizz nem említette. Valaki bizonyára összepakolta a
börtönben, és idepostázta. Azt hiszem, ez olyasmi, amit tényleg meg
kell tartanunk Miminek.
– Nem hiszem, hogy oda tudjuk adni Miminek anélkül, hogy
elmagyaráznánk neki, miért őt illeti jog szerint – felelte Ginny hűvösen.
– Nem azt mondtam, hogy adjuk neki oda ma vagy holnap, Gin.
Csak annyit mondtam, hogy tegyük félre neki.
– Rendben. Akkor megegyeztünk. Én azt mondom, rakjuk el egy
szekrényben, amíg ki nem találjuk, mi legyen. – A homlokára tette a
kezét, finoman megrázta a fejét, és így szólt:
– Nem tudok most erre gondolni, Tommy.
Már nem tűnt fáradtnak. Szomorúnak tűnt.
– Mire gondolsz, édesem? – Tommy hangja halk volt.
Ginny teste megfeszült az „édesem” hallatára, de felülkerekedett
benne a vágy, hogy beszélgessen.
– Csak visszaemlékeztem arra, amikor megvettem ezt neki –
suttogta. – Nem tudom, mit képzeltem, úgy odavoltam az
állatmentésért gyerekkoromban. Tízévesen petíciót indítottam a
disznódelfinekért az akváriumban. – Szomorkásan elmosolyodott,
visszaemlékezve a lányra, aki valaha volt. – Órákat töltöttem azzal,
hogy egy szennyeskosárral jártam a környékünket, sütőkesztyűvel a
kezemen. Nem bírtam elviselni a gondolatát sem, hogy a szárazföldi
rákokat elüthetik, úgyhogy átköltöztettem őket.
Tommy már tudott erről, mert egy részének szemtanúja volt. De
nem szólt közbe.
– De sosem értettem, mibe került ez a sakk-készlet azoknak az
állatoknak, amiknek el kellett pusztulniuk hozzá. Úgy értem,
elefántcsont bábuk? – Megcsóválta a fejét. – Mekkora hülye voltam!
Egyszer sem jutott eszembe, hogy vajon honnan jöhetett az
elefántcsont. Talán felajánlhatnánk egy adománygyűjtésre. Talán
felhasználhatnánk valahogy, hogy véget vessen az illegális
elefántcsont-kereskedelemnek.
– Ginny, abbahagyod valaha is, hogy mindenért magadat bünteted?
Én nem értek ehhez, és te sem értettél, amikor megvetted neki.
Mindössze tizenöt voltál. Még internet sem volt akkoriban, hogy
utánanézz. Honnan tudhattad volna, hogy illegális-e az elefántcsont-
kereskedelem vagy sem?
– Annak kellett volna lennie.
– Igen, Gin, annak kellett volna. – Tommy odasétált a
zongoraszékhez, ahol Ginny ült még mindig, és megfogta a kezét. A nő
elhúzódott. – Beszélnünk kell, Ginny, és most nem tudunk. Nincs
időnk. Jason arra számít, hogy később motorozni viszem, nekem pedig
túl sok a mondanivalóin. Amit korábban említettél a barátjáról, aki
megkérdezte tőle, hogy kivégzésre mentünk-e… Most meg ez a
napló…
Ginny felállt, és szomorúan Tommyra nézett.
– Akkor is el kell menned, Tommy. Őszintén nem hiszem, hogy el
tudom viselni, ha itt laksz. Azok után nem, hogy ezt a hatalmas titkot
ennyi ideig nem osztottad meg velem. Rendeznem kell a
gondolataimat. Meg kell ezt emésztenem.
Tommy már nyitott a száját, de a nő feltartotta a kezét.
– Nem érdekel, te hogyan látod. Félrevezettél. Ostoba vagyok,
amiért soha nem vettem észre, de akkor is el kellett volna mondanod.
Ginny friss szemmel mérte végig Tommyt. A férfi nem hasonlít
Grizzre, nem osztozik a vonásain, de nagy és tiszteletet parancsoló a
megjelenése. Az apjához hasonló testfelépítésű férfi lett belőle. Hogy
nem tűnt fel neki soha? Vagy talán észrevette, de nem engedte
magának, hogy mélyebben belegondoljon?
Nem. Nem tette volna ezt magával. Tommy a legkevésbé sem
hasonlít Grizzre. Sejtése sem volt róla.
A férfi becsapta őt. Mindenki becsapta.
Az egész élete egy hazugság.
Tommy megérintette a karját.
 – Gin, nem mehetek. Mimi és Jason tudni akarnák, hogy miért.
Nem. – Megrázta a fejét, a hangja határozott volt. – Nem megyek.
Ginny kirántotta magát az érintéséből.
– Hát, ezek szerint én fogok.
– Ginny, várj! Moe naplója. Én nem tudtam róla. Nem gondolod,
hogy el kellene olvasnunk? Együtt.
– Talán, de nem most. Össze kell pakolnom. Carterhez megyek.
– Nem mehetsz, Ginny! Mit akarsz, mit mondjak a gyerekeknek? –
Tommy szeme vörös volt. – És… És tényleg úgy gondolod, hogy
Carter háza lenne a legmegfelelőbb hely számodra a mai nap után?
Ha kezdett is elgyengiilni, ez a kérdés megerősítette Ginny
elhatározását. Carter és a férje abban a házban élt, amit Grizz épített
Ginnynek Shady Ranchesen. Ginny kihúzta magát.
– Százszor voltam már abban a házban, mióta elköltöztem. És te is.
Elvagyok ott. Nem zavar. – Elindult a hálószobába, majd visszafordult.
– Ami pedig a gyerekeket illeti, találj ki valamit. Úgy tűnik, elég jó
vagy az ilyesmiben.
Tommy csak bámult utána.
Lepillantott, és rájött, hogy még mindig a naplót fogja. Talán mégis
jobb, ha nem együtt olvassák el. Talán van benne valami, ami még
jobban megbántaná Ginnyt. Talán van benne valami, ami őt is
megbánthatja.
Elindult a konyhába, leroskadt az asztalhoz, és a füzetre meredt.
Akarja tudni, hogy mi van benne?
 Tizenhetedik fejezet

1972.

G RIZZ ELFOJTOTT EGY NEVETÉST, és figyelte, ahogy Grunt gyorsan

megragadja a poharát, és hosszan, egy húzásra felhajtja a vizet.
– Ég a szám! – kiáltotta Grunt.
– Mondtam, hogy csípős. Te akartad kipróbálni. Most már tudod –
mosolygott Grizz gúnyosan. – Most már szeretnéd, hogy megrendeljem
neked az enyhén csípőst?
– Tessék, kölyök. Vehetsz az enyémből. Én sem szeretem a csípőst
– mondta Axel, és odatolta a kosár csirkeszárnyat Grunt elé. – Az
enyém nem fogja szétégetni a szád. Rajta. Próbáld ki!
Grizz intett a pincérnőnek, Rhondának. Csinos nő volt, kedvelték
az étterem visszatérő vendégei. Egy kis, lepukkadt lebujban ültek, ami
leginkább arról volt híres, hogy Dél-Florida legjobb csirkeszárnyát
árulták.
Grizznek üzleti megbeszélnivalója volt Axellel, de úgy döntött,
magával viszi a kölyköt is. Grunt nem sokat tudott eljárni, és Grizz
tudta, hogy örülni fog neki. Még arra is beadta a derekát, amikor Grunt
erőszakoskodott, hogy tegyenek egy gyors kitérőt Ginny házánál. Grizz
nem szeretett elvezetni a lány háza előtt, mert tudta, hogy utána meg
kell fordulnia. De azt is tudta, hogy Grunt sosem lóg korabeli
gyerekekkel. Ki tudja, talán ha időnként ránéznek Ginnyre, úgy érzi,
mintha lenne egy titkos barátja.
Grizzt meglehetősen szórakoztatta, amit aznap láttak. A kislány
sütőkesztyűt viselt, és egy rákokkal teli szennyeskosarat cipelt. A rákok
próbáltak kimászni, őt pedig annyira lefoglalta, hogy a kosárban tartsa
őket, hogy észre sem vette, amikor másodszor is elhaladt mellette
ugyanaz az autó. Komikus látványt nyújtott az elszánt kislány
sütőkesztyűben, a copfos hajával, amint épp viszi a kosárnyi rákot, és
Grizz azon kapta magát, hogy elmosolyodik ezt felidézve.
 Rhonda látta a szeme sarkából, hogy Grizz jelez neki. Mindig
figyelt Grizzre. Nem akarta kockáztatni, hogy nem veszi őt észre, és
egy másik pincérnő megy az asztalához. Félbehagyta az italrendelést,
amit épp egy másik vendégnek készített, és odasietett.
Rhonda még csak egy vagy két hónapja dolgozott az étteremben,
amikor először bejött a motoros. Egyből vonzódni kezdett hozzá. A
férfi fiatalabb volt nála, de apám, milyen dögös! Nagydarab, kemény és
nyersen jóképű. Egy igazi rosszfiú, és Rhonda mindig is vonzódott a
rosszfiúkhoz. Próbált közel kerülni hozzá, de nem volt túl barátságos.
Aznap először jött a kölyökkel. A nő tűnődött, vajon övé-e a gyerek,
vagy csak egy újabb csavargó a bandában.
– Mit hozhatok, Grizz? – vigyorgott rá, miután sietősen odament az
asztalukhoz, nem törődve a vendégekkel, akik próbálták felhívni
magukra a figyelmét.
– Újabb adag csirkeszárnyat. Ez alkalommal nem csípőset –
mondta Grizz, és Grunt felé biccentett.
– Kicsit csípős volt neked, édesem? – mosolygott a nő kedvesen
Gruntra.
– Nagyon is túl csípős. Kérhetek még egy kis vizet? – Grunt az üres
poharára mutatott.
– Igen, persze – felelte Rhonda. Utána gyorsan Grizzre és Axelra
pillantott. – Fiúk, ti kértek valamit?
– Én megvagyok – válaszolt Grizz.
Axelnak tele volt a szája, de megrázta a fejét. A nő elsétált.
– Kedves – mondta Grunt Grizznek. – Bejössz neki.
Grizz felpillantott az ételéből.
– Hogy érted, hogy bejövök neki?
– Folyamatosan figyeli az asztalunkat, hogy szükséged van-e
bármire. Senki más asztalára nem figyel így. – Grunt egy kis zellert
ropogtatva hozzátette: – Szerintem azt szeretné, ha észrevennéd a
mellét. Olyan, mintha mindig direkt az arcod elé nyomná a csöcsét,
amikor itt van.
Grizz Gruntra nézett, aztán Axelra. Axel csak bólintott, és
mosolygott. Grizznek nem tűnt fel.
Körbenézett az étteremben, és észrevette, hogy a többi vendég egy
része elismerően pillant Rhonda irányába. Tényleg szép nagyok a
dudái. És láthatóan jól kijön mindenkivel. Pont most veszített el két
lányt a Red Crabben és egyet a Razorben. Eltöprengett, hogy vajon a
nő dolgozna-e felső nélkül. Abból baj nem lehet, ha rákérdez.
Alig egy héttel később Rhonda máris a Red Crab pultja mögött
volt. A hely tele volt, és a pultosnő nem győzött lépést tartani az
italrendelésekkel. Felkapott néhány sört, hogy ne kelljen
megvárakoztatnia a vendégeket. Épp a tálcára helyezte az üvegeket,
amikor megérezte a férfi jelenlétét. Grizz bejött a bárba. A nő
abbahagyta, amit épp csinált, és rábámult. Grizz a pult felé sétált, de az
egyik asztalnál megállította egy törzsvendég. Rhonda nem tudta levenni
róla a szemét.
– Ne fáradj vele. Már mind megpróbáltuk. Ráfektet az íróasztalra,
de ennyi, amit kaphatsz.
Rhonda megfordult, és a pincérnőre nézett, aki odajött a pulthoz az
italrendeléseiért. Pauline volt az. Rhonda nem dolgozott még eleget a
bárban ahhoz, hogy el tudja dönteni, kedveli-e Pauline-t vagy sem.
– Talán nem próbáltátok eléggé – vont vállat. – Talán még nem
találkozott a megfelelő nővel.
– És azt képzeled, te leszel az a nő? Ugyan! Mondom, hogy csak az
idődet pazarolod, hacsak nem vagy oda a gyors kefélésért. Ő nem az a
fajta férfi. Semmi kézenfogás meg csókolózás. Sosem leszel több, mint
valaki, akit megfektetett.
Rhonda megemelte a szemöldökét.
– Tapasztalatból tudom – folytatta Pauline. – Hatalmas fasza van,
úgyhogy abszolút megéri. De ha arról fantáziálsz, hogy reggel az
ágyában fogsz ébredni, annak jobb, ha már most véget vetsz. Nem
ismerek olyan nőt, aki ténylegesen járt volna már az ágyában, és nem
akarlak megsérteni, édesem, de nem látok rajtad semmi különöset. Te is
csak egy újabb csirke leszel a tyúkóljában. – Erre félrepillantott
Rhondáról, és odakiáltott a bárpultosnak: – Mike, a rendelésem?
Gyerünk, öregem, ellövöd a borravalómat!
Egy hónap múlva Rhonda megkérte az egyik srácot, hogy a
műszakja lejártával vigye át a motelba. Péntek este volt, és a lánya,
Louise egy barátnőjénél aludt. Rhonda azt tervezte, hogy rámozdul
Grizzre.
Tudott a bandáról. Vagy inkább klubnak nevezték magukat? Nem
emlékezett rá, és nem is érdekelte. Csak azt tudta, hogy amennyiben be
akar kerülni Grizz ágyába, a motelban kell tartózkodnia. Nem sokat
tudott az ilyen bandákról, de mégis mennyire lehet rossz?
Az elmúlt hónapban mindent elkövetett, hogy lazának tűnjön Grizz
előtt. Flörtölt vele, de mindig meghátrált, mielőtt még túl messzire
ment volna a dolog. Tudta, hogy felkeltette a férfi érdeklődését, csak
abban nem volt biztos, hogy mennyire. Grizz nem olyan férfi, akin
könnyű kiigazodni.
Behajtottak a motelhoz, és a srác, akivel utazott, leállította a
motort. Chipnek hívták. Rendes srácnak tűnt. Rhonda leszállt a motor
hátsó üléséről, és elkezdett nézelődni a motel körül. Késő volt, és
nagyon sötét odakint. Nagy tűz lobogott, és Rhonda látta, hogy néhány
ember ül körülötte. Egyből kiszúrta Grizzt, és elindult felé.
Füttyentések és pajzán beszólások hangzottak körülötte, ahogy a tűz
felé ment.
Grizz észrevette Rhondát, amikor leszállt Chip motorjáról. Mit
keres itt? Rendesnek találta a nőt, de nem gondolta, hogy a bandába
való lenne. Úgy tudta, van egy gyereke. Talán tévedett.
Meghúzta a sörét, és figyelte, ahogy a nő felé lépdel. Anélkül, hogy
egy pillantást is vetett volna bárki másra, Rhonda egyenesen Grizzhez
sétált. Kitolta a csípőjét féloldalasán, felvette a legfélénkebb mosolyát,
és így szólt:
– Hé, Grizz. Mit keresel itt?
Grizz ránézett.
– Rohadt jól tudod, hogy itt lakom. Te mit keresel itt?
– Ó, csak motorozni akartam egyet Chippel, és itt kötöttünk ki.
Gondolod, hogy később haza tudsz vinni?
Grizz még a tűz halvány fényében is látta, ahogy a nő megrebegteti
a pilláit. Felállt, és megragadta a karjánál, szinte a motel irányába tolva
őt.
Amikor hallótávolságon kívül kerültek a többiektől, Grizz megállt,
és Rhondára nézett.
– Rhonda, azt hittem, okos nő vagy – morogta. – Tudod, hogy mit
jelent, ha idejössz, ugye?
Rhonda nem tudta, mit szóljon. A férfi dühösnek tűnt. Már épp
válaszolt volna, de Grizz félbeszakította:
– Azt jelenti, hogy elérhetővé tetted magad bármelyik férfi
számára, aki a tűz körül ül. – Sokatmondó pillantást vetett a nőre. – Ha
ezt akarod, részemről rendben van. De ha nem, akkor keress magadnak
egy fuvart hazáig, és felejtsük el, hogy valaha is itt jártál.
Grizz már el is indult az egyik motelépület felé, hogy otthagyja a
nőt. Rhonda megdöbbent. A férfi olyan keménynek és ridegnek tűnt.
Tudta róla, hogy ilyen is tud lenni, de Grizz a bárban mindig kedves
volt hozzá.
Utánaszaladt, hogy utolérje.
– Grizz, állj! Grizz, várj. Kérlek, csak hallgass meg.
A férfi megállt és megfordult.
– Mi az?
– Rendben. Őszinte leszek hozzád. Veled akartam lenni. Nem
akartam, hogy a bárban történjen, mint a többi nővel. Ez annyira nagy
baj, ha beismerem? Hogy le akarok feküdni veled?
Tessék, kimondta. Szinte megkönnyebbülést érzett. Most elviteti
magát a bárig, átül a kocsijába, aztán hazamegy. Talán Pauline-nak
igaza volt.
Még pislogni sem volt ideje, Grizz megragadta a karját, és elkezdte
a motel felé húzni. Bementek a hetes szobába, és a férfi bezárta maguk
mögött az ajtót.
Grizz felkapcsolta a lámpát. Vaksötét helyett halvány derengés
vette körül őket.
– Ez a te szobád? – kérdezte Rhonda, ahogy körbenézett a tiszta, de
régi helyiségen.
– Nem. Nem az én szobám. – Grizz odasétált egy régi komódhoz,
és benyúlt az egyik fiókba. Kivett egy óvszert, és az ágyra hajította,
majd szinte mellékesen megkérdezte:
– Adsz valami okot, hogy kedvem legyen felvenni azt?
Rhonda úgy döntött, minden trükköt bevet, hogy felizgassa Grizzt.
Nem tartott sokáig. Aggódott, hogy miután már látta a melleit,
különösebben nem vágyik majd rá. De ez láthatólag nem számított.
Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor a férfinak szinte azonnal
merevedése lett. Hitetlenkedve elkerekedett a szeme, amikor látta, hogy
Pauline-nak igaza volt a méretét illetően. Ideje volt bevetni a bűverejét.
De akármennyire is erőlködött, nem tudta rávenni Grizzt, hogy
megcsókolja. Ez az őrületbe kergette. Korábban sosem gondolt a
csókolózásra semmilyen férfival, de az a tény, hogy Grizz láthatólag
szándékosan próbálja elkerülni, bosszantotta.
 Kis idő elteltével csukott szemmel feküdt a paplan alatt. A férfi
végzett, de még benne maradt. Felsóhajtott: ez volt a legfantasztikusabb
szex, amit valaha átélt. Úgy sejtette, hogy messzebbre jutott, mint
Pauline. Nem egy gyors kufircolás volt a Red Crab irodai asztalánál. Ha
nem is végezte az ö ágyában, de legalább sikerült valamilyen ágyba
becsalnia a férfit.
Épp szólt volna valamit, amikor a férfi felemelkedett róla, és
egyenesen a mosdóba ment. Néhány perc múlva kijött, és leült az ágy
szélére, visszahúzva a ruháit.
– Tudod, Grizz – turbékolta Rhonda –, legközelebb, amikor
szeretkezünk, nem kell azt az undorító gumit felvenned. Utálom. Nem
olyan vagyok, mint a többi lány. Tőlem nem fogsz elkapni semmit.
Grizz nem nézett rá. Miután felvette a farmerját és a bakancsát,
felállt, és teljesen felhúzta a nadrágját, aztán becsatolta az övét.
Vetett egy pillantást a nő felé.
– Ha rendszeresen ki fogsz járni ide, ki kell találnod egy nevet.
Nem szeretem, ha bárki, aki a motelba jön, a valódi nevét használja.
Rendszeresen? Hát persze, most, hogy már tudja, elért valamit.
Tudta, hogy idővel el fog jutni a férfi ágyáig. Ami pedig a csókolózást
illeti, csak egy kis időre van szüksége.
– Mit szólsz a Chickyhez? – dorombolta. Alig várta, hogy lássa
Pauline arcát, amikor Grizz majd először szólítja ezen a néven.
„Chicky”, vagyis „csirke”, ugyanaz, ahogy Pauline nevezte őt múlt
hónapban gúnyolódva. Ezzel jól megmutatná annak a szánalmas
picsának.
– Rendben – mondta Grizz anélkül, hogy a nőre nézett volna.
A nő felült, és előrehajolt, álmatagon a férfira mosolyogva.
– Gondolod, hogy vissza tudsz vinni a bárhoz? – Előrenyúlt, hogy
óvatosan fel-alá cirógassa a férfi karját. Nagy és izmos volt, és
tetoválások borították végig.
Grizz elindult az ajtóhoz.
– Ha akarsz, itt alhatsz ma éjjel. Vitesd magad vissza reggel. Én
most lefekszem.
– Grizz, miért nem jössz ide vissza? Alhatnál itt velem – mondta,
megpaskolva maga mellett a helyet. – És amikor felébredünk reggel,
megint szeretkezhetünk, és sokkal jobb lesz gumi nélkül. Olyan nagy a
farkad, biztos nem túl kényelmes a gumi, édesem.
 Grizz keze a kilincsen volt már, de megtorpant, és visszanézett a
nőre.
– Tisztázzunk pár dolgot, Chicky. – A név az ő szájából inkább
hangzott gúnyolódásnak, mintsem csipkelődésnek. A nő
beleborzongott. – Soha nem foglak megdugni gumi nélkül. Soha nem
foglak téged vagy bármelyik más nőt az én ágyamba vinni. És sosem
fogok szeretkezni veled. Nem szeretkezem a nőkkel. Megbaszom őket.
Ilyen egyszerű. Ne próbálj többet belelátni.
Ezzel kisétált az ajtón, és becsukta maga mögött.
 Tizennyolcadik fejezet

2000.

G INNY ÓVATOSAN LEEMELTE A KIS BŐRÖNDÖT a Tommyval közös

szekrény tetejéről.
Bosszankodott magában, ahogy eszébe jutott, hogy Tommy
aggodalmaskodott, amiért a régi otthonába fog visszamenni. Abba a
házba, amin öt évig osztozott Grizz-zel. Számtalanszor járt már ott
Cartert meglátogatni. Oké, talán eleinte nem volt olyan könnyű. De
miután berendezkedett Tommyval egy boldog házasságra, egyáltalán
nem is volt olyan nehéz. Idővel eljutott addig a pontig, hogy képes volt
nem is gondolni Grizz szörnyű letartóztatására. Már gyerekkorában is
erős akaratú volt, aki képes kizárni a kellemetlen dolgokat.
Az ágyhoz cipelte a bőröndöt, és letette. Kicipzározta és
átböngészte a szekrényét néhány dologért. Különben is, mondta
magának, a rossz emlékeket nem nehéz elfeledni. A jókat az.
Gondolatban visszakalandozott azokba az időkbe, amikor boldog
volt. Nagyon boldog. Az új otthonában élt Grizz-zel, és többé nem tért
vissza a motelba.
– Szóval, Grizz, kiválasztottam magunknak legalább négy
lehetőséget. – Épp besétált a mosdóba. A férfi a mosdókagylónál állt,
és borotválkozott. Oldalról Ginnyre pillantott.
– Négy lehetőség mire, Cicc? Miről beszélsz?
– A nyári koncertekről. Emlékszel, hogy azt mondtad, elviszel
egyre? Miután elmentem veled a Black Sabbath-koncertre, megígérted,
hogy eljössz velem valamire, amit én választok.
Grizz a mosdókagyló szélének ütögette a borotváját, és bűnbánó
arcot öltött.
– Ó, ja. Azt hiszem, megfeledkeztem erről. De tetszett a Black
Sabbath, nem? El akartál jönni velem?
 – Igen, tetszett, de nem ebben állapodtunk meg. Az a te együttesed,
nem az enyém. Azért mentem, hogy veled lehessek. – A tükörből a
férfira vigyorgott, aztán hátulról a dereka köré fonta a karjait.
– És az, hogy két órán át a vállamon ültél, hogy láss, nem érte meg
neked?
Elengedte a férfit, és leült a kád szélére.
– Hát persze hogy megérte, de még sosem hallottalak panaszkodni
ezelőtt, amiért a nyakad körül vannak a combjaim.
Grizz leöblítette az arcát, és épp a törülközőért nyúlt, de erre
felnevetett, és a nőre nézett.
– Sajnálom, Cicus, nem bántam, hogy ott lógsz, de végig rossz
irányba fordultál.
A nő kikapta a törülközőt a kezéből, és felcsattant:
– Mindig mindenről a szex jut eszedbe!
– Te emlegetted a combjaidat a fejem körül. – Grizz közelebb húzta
magához. – Menjünk vissza az ágyba. Nem kell ilyen korán sehová se
mennünk. Gyere!
Ginny erre elkomorult.
– Nem. Sulim van ma, és időben oda akarok érni, hogy Carterrel
lehessek egy kicsit. Tudom, hogy nem foglalkoztat, de azt mondta, a
férfi, aki eddig aggasztotta, eltűnt, és talált magának valaki mást, akit
zaklathat. De így is tudom, hogy Cartert aggasztja.
Ginny mesélt Grizznek egy férfiról, aki szenvedést okozott a
főiskolai barátnőjének. Carter egyszer randizott vele, és miután a
következő hétvégén elfoglalt volt, a fiú magára vette, és elkezdte
zaklatni a lányt. Carter számára az volt az utolsó csepp, amikor egy
döglött állatot talált a kocsija ülésén. Az őrült srác megölt egy
mosómedvét, és feltörte a lány autóját, hogy otthagyja neki.
Tulajdonképpen soha nem tudták meg, hogy szándékosan ölte-e meg a
mosómedvét, vagy elütötte a kocsijával, és lehetőséget látott arra, hogy
kikezdjen Carterrel. Bárhogy legyen is, ez arra sarkallta a lányt, hogy
elmenjen a rendőrségre, és távoltartási végzést kérjen ellene. Ginny arra
tippelt, hogy ez végre elijesztette a fiút.
– Örülök Carsonnak – mondta Grizz.
– Carter – könyökölte oldalba Ginny. – Az ég szerelmére, még a
nevére sem emlékszel!
 Grizz küldött a lánynak egy félmosolyt, majd a mosdókagylónak
támaszkodott. Keresztbe fonta a karját maga előtt, és így szólt:
– Oké, halljuk a koncertlistádat! És ajánlom, hogy ne legyen rajta a
Bee Bees.
Ginny megrázta a fejét, és bosszúsan felsóhajtott.
– Bee Geesnek hívják őket, és higgy nekem, több eszem van annál,
mint hogy megkérjelek, hogy gyere velem megnézni őket. Oké, szóval,
az első május végén lesz. Blondie.
Grizz megrázta a fejét.
A nő visszapillantott a listájára.
– Oké, kettő lesz júniusban. Megnézhetjük a Bostont, tudod,
mennyire szeretem őket, vagy elmehetünk a Styxre.
– Nem. Nem akarom megnézni őket. Mi más van még?
– A Journey is játszik júliusban. – Reménykedve pillantott fel a
férfira. – Tudom, hogy ezek nem a kedvenceid, de én szoktam őket
hallgatni, és tudom, hogy egy picit szereted őket.
– Folytasd tovább, édesem. Mi az ötödik lehetőség? – A papírra
bökött.
Ginny lepillantott rá, majd újra Grizzre nézett.
– Nem írtam ötödik lehetőséget. Nincs más, amire el szeretnék
menni.
Grizz előrehajolt, és a papírra bökött.
– Dehogyis nincs. Látod? Ötödik lehetőség.
– Grizz, nincs ötödik lehetőség. Ne idegesíts.
– Számomra olyan világos innen, mint a nap, és ezt a lehetőséget
szeretném.
Ginny letette a listáját a fürdőszobai pultra, és csípőre tette a kezét.
– Oké, halljuk. Mi az ötödik lehetőség? – Tudta, hogy a férfi el
fogja darálni a kedvenc bandáinak a sorát.
– Az ötödik lehetőség, hogy inkább a szemembe nyomok egy
jégcsákányt, mint hogy elmenjek a koncertjeid valamelyikére.
Ginny fogta a papírt, összegyűrte és hozzávágta.
– Nem vagy vicces! És szerintem az, hogy a biztos vakságot és a
lehetséges halált választanád ahelyett, hogy elvidd a feleségedet egy
koncertre, árulkodó, és én ennek nem örülök!
Elindult ki a fürdőszobából, de a férfi elkapta a karját, és
visszatartotta. Ginny próbált kiszabadulni.
 – Eressz el! Felmegy bennem a pumpa miattad, és utálom, amikor
szándékosan csinálod ezt. Azt mondtam, engedj el!
– Csak szívatlak, bébi – mondta Grizz, a hangja most engesztelő és
kedves volt. – Bármilyen koncertre elviszlek, amire csak szeretnéd.
Erre a nő lehiggadt.
– Mi a csapda?
– Miért kell, hogy csapda legyen? – kérdezte a férfi, és belélegezve
Ginny illatát, az orrával végigszántotta a nyakát. Úgy tűnt, sosem unja
ezt meg. Ami azt illeti, épp ellenkező hatása volt, egyre jobban és
jobban kívánta.
– Mi a csapda? – kérdezte ismét Ginny, most már komolyabb
hangon.
– Csak arra gondoltam, talán eljöhetnél az egyik találkozómra.
Egy csomó asszonypajtás ott lesz.
– Én nem vagyok asszonypajtás.
– De az én asszonypajtásom vagy, tudod jól. Gyerünk már, édesem,
nem jössz velem eleget.
– Mert utálom. Nem illek a többi „asszonypajtás” közé. –
Kiszabadította a kezét, és az utolsó szó mellé idézőjelet rajzolt a
levegőbe.
– Mindenki kedves hozzád.
Mintha lenne más választásuk.
– Tudom. Csak annyi, hogy ez az élet… ez az élet sosem volt
nekem való, és te is tudod. Azt hittem, azzal, hogy kiköltözünk a
motelból, vége lesz. Tudom, hogy neked vissza kell járnod, és
különféle megbeszéléseken kell részt venned. De nekem nem muszáj.
Az ajkába harapott, és felpillantott Grizzre.
– Tényleg nem jössz el velem a koncertre, hacsak nem tartok veled
valami megbeszélésre?
– Elviszlek a koncertre. Csak nagyon szerettem volna egy
szívességet kérni. Tulajdonképpen Anthony szeretett volna szívességet
kérni.
Grizz látta a pillanatot, amikor a nő ráébredt, mit akarnak kérni
tőle.
– Christy. Még mindig nem bír Christyvel? – Felsóhajtott. –
Találkoztunk már velük idén. Láthatóan jól vannak. Christy jól van.
– A fenébe is, nem tudom. Talán meggondolja magát.
 – Nem értem, miként tudnám meggyőzni, hogy gondolja meg
magát. Már egy ideje együtt vannak. Nem tudom elképzelni, hogy
Anthony maradásra kényszeríthetné.
– Pontosan, Cicc. Nem tudja maradásra kényszeríteni, de fél, hogy
Christy el fogja hagyni. Nem tudja, mi történik, és szeretné, ha
beszélnél Christyvel. Ennyi az egész. Kideríthetnéd, hogy van-e
valami, amit nem árul el Anthonynek.
Miközben bedobált néhány utolsó holmit a bőröndjébe, Ginny
visszaemlékezett arra a találkozásra, és hogy miről beszélt végül
Christyvel. És apám, de még mennyire, hogy történt valami! De Christy
és Anthony továbbléptek. Azóta is boldog házasságban élnek, született
két fiuk és egy lányuk. Slade a legidősebb. Három évvel idősebb
Miminél. A középső fiuk, Christian nagyjából Mimivel egyidős. És a
kislányuk, Daisy öt évvel fiatalabb Jasonnél. Amennyire Ginny meg
tudta állapítani, most már nagyon is stabil házasságban éltek, de
akkoriban elég nehezen mentek nekik a dolgok.
Egy halvány mosollyal az arcán az is eszébe jutott, hogy Grizz
elvitte őt a Bostonra.
És neki volt a legjobb ülőhelye az egész nézőtéren.
Befejezte a pakolást. Ideje lemenni az alsó szintre.
Ideje elbúcsúzni Tommytól.
 Tizenkilencedik fejezet

1973.

G RIZZ A HETES SZOBÁBAN FEKÜDT EGY ÁGYON, Willow épp fölötte

mozgott, amikor Chowder dörömbölt az ajtón, majd végül egyszerűen
besétált.
– A négyes szoba mellett elhaladva folyamatosan azt hallottam,
hogy csörög a telefonod – mondta, bocsánatkérőn feltartva a kezét. –
Végül bementem, és felvettem. Guidónak beszélnie kell veled.
Elhagyta a szobát, Grizz pedig legörgette magáról Willow-t. Ha
Guido a motelba telefonált, akkor Ginny miatt tette.
Felhúzta a farmerját, és gyorsan, de higgadtan visszasétált a
szobájába, majd felvette a konyhapulton pihenő telefonkagylót.
– Mi van?
– Gondoltam, talán tudni akarnád, hogy egy rendőrkocsi parkol a
szomszéd ház előtt. Két zsaru ment be.
– A szülők miatt? Veszekedtek, vagy valami?
– Nem tudom. Nem hallottam semmit. Ezelőtt látszólag sosem
történt ilyesmi.
– Gondolod, hogy szimatot fogtak az anya mellékes üzlete
kapcsán?
– Nem tudnám megmondani, főnök. Minden csendesnek tűnik.
Nem szirénázva vagy fegyverrel jelentek meg, vagy bármi hasonló.
– Figyeld a házat. Hívj fel, ha elmentek!
– Meglesz, Grizz.
Letették. Grizz egy percig a telefon mellett állt, elveszve a
gondolataiban. Erezte, hogy hátulról átölelik a derekát.
– Gyerünk vissza a hetesbe, drágám. Vagy menjünk be a te
hálódba, és fejezzük be ott, amit elkezdtünk. – Willow próbálta lehúzni
a sliccét.
 Grizz képtelen volt gondolkodni. Képtelen volt koncentrálni. Már
semmiképp sem volt kedve lefeküdni a nővel. Durván megrántotta,
hogy vele szembe forduljon vele.
– Takarodj innen a picsába!
A nő lebiggyesztette az ajkát.
– Ne már, bébi! Nem tudom, mi zaklatott fel ennyire, de el tudom
terelni róla a figyelmed.
Néhány másodpercig a nőre bámult, aztán engedett a
győzködésnek. Megragadta a vállánál fogva, és térdre kényszerítette
maga előtt. Willow már kezdett volna tiltakozni, ahogy Grizz teljesen
kicipzározta a nadrágját, és a lába közé erőltette a nő arcát, de volt
valami a férfi arckifejezésében, amitől végül visszafogta magát.
Grizz a konyhapultnak dőlt, és behunyta a szemét, hagyta, hogy
megtörténjen. Amikor Willow végzett, felállt, és előrehajolt egy
csókban reménykedve, főleg csókban, de akár bármilyen más
gesztusban.
Helyette rideg leintést kapott.
– Most már eltakarodhatsz a picsába.
Tíz perccel később megszólalt Grizz telefonja. Végighallgatta
Guidót, szó nélkül letette, és tárcsázott egy másik számot.
– Én vagyok. Volt egy riasztás a Southwest Avenue 23-as számhoz.
Úgy húsz, talán harminc perce jártak ott a zsaruk. Mit tudsz róla? –
Hallgatta, ahogy a vonal túlvégén beszél az illető.
Letette. Bassza meg, öcsém. Mégis mibe keverte magát Ginny?
Két hónap telt el. Együk késő éjszaka egy csoport ült a gödör körül.
Majdnem éjfél felé járt már, és Grunt arra készült, hogy bemegy. Egy
kocsi hajtott be, és leparkolt az egyik motelépület előtt. Mielőtt a tulaj
leállította volna a motort, Grizz felállt, és elindult az autó felé.
Grunt is felismerte a kocsit: Ginny szomszédjáé, Guidóé volt.
Grunt nem tudott felidézni egyetlen esetet sem, amikor Guido a
motelban járt. Mit keres most itt? A fiú felpattant, és távolról követte
Grizzt.
– Mit keresel itt? – követelt választ Grizz ökölbe szorított kézzel. –
Jól van?
– Nyugi, nagyfőnök, a lány… – Mielőtt Guido befejezhette volna a
mondatát, Grizz ösztönösen megragadta a torkánál. Látszott, mennyire
felidegesítette, hogy Guido beállított.
 Szóval tényleg Ginnyről van szó. Grunt egyből szúró félelmet
érzett, de hamar összeszedte magát. Azzal is tisztában volt, hogy nem
sokat fognak megtudni, ha Grizz továbbra is Guido torkát szorongatja.
– Grizz, ereszd el – szólt Grunt higgadtan. – Hadd mondja el
neked, mi történt.
Grizz ugyanolyan hamar eleresztette, mint ahogy megragadta.
– Rendben van – nyelt egyet Guido. – De szerencse, hogy akkor
értem oda, amikor.
Ezután Guido mindenről beszámolt: hogy éppen a verandáján ült,
és jointot szívott, amikor valami pasas odahajtott, és leparkolt félig az ő
udvarán. Egyenesen odasétált Ginny házához, és bekopogott az ajtón.
Guido megdöbbent, amikor a lány beengedte a házba. Ginny okos, és a
férfi tudta, hogy a szülei nincsenek otthon. Valami nem volt rendjén.
Guido elsétált a ház elé, és belesett a bejárati ajtóra néző ablakon.
Jól tette. A férfi a földnek szegezte Ginnyt. Az egyik kezével a feje fölé
szorította a lány karjait, a másikat pedig arra használta, hogy felváltva
próbálja befogni a lány száját és lehúzni a farmerja sliccét. Guido
megpróbálkozott a kilinccsel. Bereteszelték az ajtót. Biztos bezárta
maga után a dög, amikor Ginny beengedte. Ekkor kezdett el Guido az
ajtón dörömbölni, és azzal fenyegetőzött, hogy kihívja a rendőrséget. A
férfi felpattant a lányról, és elmenekült a hátsó ajtón keresztül. Ginny
feltápászkodott, és odarohant az ajtóhoz, hogy beengedje Guidót. A
férfi elkezdte kergetni a pasast a hátsó ajtón keresztül, de megtorpant,
amikor meglátta a konyhai falat, amire a telefont szerelték. A férfi
bizonyára kifelé menet leszakította. Guido meghagyta Ginnynek, hogy
használja a telefont az ő otthonában, és hívja a rendőrséget. Ekkor
hallotta meg, hogy bekapcsol a terepjáró motorja, és a pasas elhajt.
– Nem volt hajlandó elhagyni a házat, hogy riassza a rendőrséget –
hadarta Guido. – Azt hajtogatta, hogy meg kell várnia, amíg hazaérnek
a szülei. Úgyhogy hazairamodtam, és odatelefonáltam a Smitty’sbe, és
megmondtam a szülőknek, hogy vonszolják haza a seggüket. Téged is
próbáltalak hívni. Gondoltam, ez elég fontos ahhoz, hogy idejöjjek.
– Tudni akarom, ki volt ez a pasas, mégpedig napnyugta előtt meg
akarom tudni – morogta Grizz.
– Már tudom is, ki volt – felelte Guido. – Johnny Tillman. A
Smitty’sből ismeri a lány szüleit.
Grizz hunyorogva összpontosított. Sosem hallotta a nevet azelőtt.
 – Kiment a rendőrség, tettek feljelentést?
Guido bólintott.
– Gyere be!
Guido és Grunt követte Grizzt a négyes szobába. Grizz felvette a
telefont, és tárcsázott egy számot.
– Én vagyok. Egy bántalmazás vagy erőszakra tett kísérlet került
bejelentésre néhány órával ezelőtt. Mit tudsz róla? – Néhány perccel
később Grizz így szólt: – Megkeresed, és idehozod nekem. – Újabb
szünet következett. – Nem érdekel, ha valaki más találja meg.
Megtalálod a kurva módját, hogy közbeavatkozz, és idehozd nekem.
Később mondhatod, hogy megszökött tőled. – Ismét elhallgatott. – Te
most kérdőre vonsz engem? Mi a faszt érdekel engem a te hírneved?
Megkeresed nekem ezt a dögöt, és gondoskodsz róla, hogy hozzám
kerüljön. Értesítelek, ha az embereim előbb rátalálnak.
Grizz választ sem várva letette a telefont.
Grunt és Guido szótlanul követte a gödörhöz. Öt vagy hat fickó
henyélt a kialvóban lévő tűz körül, rozoga kerti székeken. Későre járt
már, és az emberek készültek hazamenni vagy az egyik régi szobában
nyugovóra térni. Egy duci szőke nő ült Blue ölében, és valamit a fülébe
súgott.
– Ide hallgassatok! – szólalt meg Grizz. A hangja hangosan szólt a
csendes éjszakában. – Van egy fickó, akit ide akarok hozatni. Guido
fogja elmondani, hogy néz ki, és milyen kocsit vezet. – Blue felé
biccentett. – Blue megszervezi, hogy minden létező utcát le tudjatok
fedni. Kezdjétek a Smitty’s és a Davie Boulevard három kilométeres
körzetében.
Blue felpattant, a szőkeség pedig kuncogva a földre zuhant.
Grizz egyenesen a lányra nézett.
– Picur, tedd magad hasznossá most az egyszer. Használd Chowder
telefonját, és telefonálj néhányat. Add tovább, amit az imént
elmondtam mindenkinek.
Grizz válaszra sem várva sarkon fordult, és visszasétált a motel
felé. Félvállról még hátrakiáltott:
– Senki sem jön vissza, ameddig ez a rohadék nincs valakinek a
motorján.
 Huszadik fejezet

1975.
AZ FBI SZÉKHELYE, WASHINGTON D. C.

M ICHAEL SPIRO SZAKIGAZGATÓ éppen letette a telefonját, amikor az

asszisztense berregett a belső telefonrendszeren keresztül.
– Igen?
– Pinelli ügynök jött önhöz, uram.
Spiro igazgató felsóhajtott, és megcsóválta a fejét.
– Küldje be!
Hosszan beleszívott a cigarettájába, és hátradőlt a székben, amikor
belépett az ügynök. Pinelli megállt az íróasztala előtt, a kezében egy
mappát szorongatva várt.
– Mit tehetek érted, Pinelli?
Pinelli volt a legújabb ügynök, akit beosztottak alá. Fiatal, de sok
ajánlással érkezett. Spirót meggyőzték az ajánlásai, és azt gondolta,
hasznos lehet a friss szem a rájuk bízott ügyekkel kapcsolatban.
Sajnálatos módon Pinellinek nem igazán sikerült felfognia azoknak
a műveleteinek az összetettségét, amikkel ők foglalkoztak. Nem bírta
kordában tartani az érzelmeit. Különösen igaz volt ez egy bizonyos
ügyre. Spirónak hamar feltűnt ez, és leállította a férfit az ügyről.
Beosztotta helyette egy szokványos FBI-ügyre.
– Gondoltam, talán ezt látni akarná, uram – mondta Pinelli, és az
igazgató íróasztalára dobott egy papírmappát. Helyet foglalt, és
megvárta, amíg Spiro felveszi.
– Nincs időm végigolvasni egy jelentést. Mit kell tudnom?
– Megint elkezdte. Csakhogy ez alkalommal túl messzire ment.
Spiro pontosan tudta, kire utal Pinelli.
– Elrabolt egy lányt – folytatta a nyomozó. – Hát, nem ő maga tette
meg. Valaki mással végeztette el.
– Tudom – felelte Spiro higgadtan. – Engedd el, és dolgozz tovább
a Giamanni-ügyön.
 – De uram, tizenöt éves. Csak tizenöt! – felelte Pinelli, és a
hangjában érzékelhető volt a döbbenet.
– Tudom, ki az. Tudom, hogy csak tizenöt, és megmondtam, hogy
hagyd békén az ügyet. Mi a frászt csinálsz, különben is, hogy ezt
nézegeted? Nem a te feladatod, és kifejezetten rád lett bízva egy másik
művelet. Ezt jelenthetem rólad, Pinelli. Basszus, ezért ki is rúghatlak!
Pinelli nem foglalkozott a kérdéssel, se a megrovással.
– Bizonyára azután vette észre a lányt, amikor megvette a
szomszéd házat, és ráállított egy pasast. Utánanéztem a lánynak. Nem
volt nagy nyomozás. Semmi figyelemre méltó nincs vele kapcsolatban.
Semmi kapcsolata a bandával. Az anyja és a mostohaapja alkoholista.
Színjeles tanuló. Bébiszitterkedik zsebpénzért. Megpróbálta feljelenteni
az egyik gyerek apját, akire vigyázott. Rendes lánynak tűnik.
Egyszerűen nem tudom, miért…
Mindez nem volt újdonság Spiro számára. Már lefuttatta az
alapvető háttérnyomozást a kamasz lányról és a családjáról, és egyet
kellett értenie Pinellivel. Semmi különöset nem találtak vele
kapcsolatban, és látszólag nem is volt szükség további nyomozásra.
Pinelli összerezzent, amikor Spiro az íróasztalra csapott.
– Megmondtam, hogy rohadtul hagyd ezt, és foglalkozz Giaman-ni
ügyével. Három hónapja erre utasítottalak. Miért nem követed a
közvetlen parancsot, ügynök?
– Mert van egy tizennégy éves húgom, uram. – Pinelli még inkább
kihúzta magát az alacsony széken. – És míg ön talán átsiklik a
gyilkosságok és csalások sorozatán, ez az eset túl közel esik a
magánéletemhez ahhoz, hogy félrenézzek. Le kell állítani a pasast.
Pinelli nem fogja ezt elengedni. Spirónak ügyesen kell játszmáznia.
Vett egy lassú, nyugtató lélegzetet, és hátradőlt a székében.
– Tudod, mit? Azt hiszem, te éppen alkalmas leszel erre, Pinelli –
mondta egyetértő bólintással. – Nekem van egy lányom és két unokám.
Igen. Most, hogy belegondolok, jól tetted, hogy felszólaltál, ügynök.
Neki is látok a papírmunkának. Térj vissza a Giamanni-ügyhöz. Nem
akarom, hogy bármi visszavezethető legyen hozzád abból, amit
innentől teszünk. Világos?
Pinelli elégedettnek tűnt. Megváltozott a testtartása, ahogy felállt.
– Igenis, uram – mondta. – És köszönöm, hogy időt szakított arra,
hogy meghallgassa a javaslatomat.
 Az igazgató elé helyezett mappáért nyúlt. Mielőtt elvehette volna,
az igazgató megragadta, és úgy tett, mint aki átnézi.
– Ez minden? Van bármi más a papírjaid között, amire szükségem
lehet?
– Nincs, uram. Minden ott van – felelte Pinelli a mappa felé
biccentve.
– Szép munka, Pinelli.
– Köszönöm, uram.
Pinelli elhagyta az irodát.
Spiro a hamutálcán kialudt cigarettára nézett. Kivett egy újabbat, és
mélyen beleszívott. Felvette a telefont, és tárcsázott egy számot.
– Én vagyok. Pinelliből gond lett. – Hallgatott, amíg a másik ember
beszélt a vonal túlvégén. Anélkül, hogy szólt volna bármi egyebet,
letette.
Szívott még egy slukkot a cigarettájából. Hülye, rohadék kölyök.
Próbál hősködni.
Spiro némi vigaszt talált abban, hogy Pinelli nem hagy hátra
feleséget és gyerekeket.

MOE NAPLÓJA, 1975

Kedves Elizabeth!
Tegnap vásárolni vittem Ciccet. Nem is volt olyan rossz. Igazán kedves
lány. Kezdem látni, miért szereti őt Grizz. Más, mint a többi nő, akiknek
a társaságához szokott. Felajánlotta, hogy vesz nekem ruhát. Senki sem
ajánlotta fel, hogy venne nekem bármit, mióta Grunt segített kocsit
szerezni.
Úgy tűnik, Grunt megfeledkezett rólam. Azt hittem, a suli miatt, de
a szívem mélyén tudom, hogy miatta. Azt hiszem, attól az estétől
tudtam, hogy megkért, őrizzem meg a lány pénztárcáját.
A szobámban van elrejtve. Nem érdekel, hogy Grizz arra utasított,
égessem el. Gyűlölöm őt! Ginny különben is túl jó hozzá.
Elvittem a postára. Megfeledkeztem arról a hülye „eltűnt
személyek” plakátról. Akkoriban, amikor a szüleim azt hitték, hogy
valaki látott engem, ismét elkezdtek plakátokat kirakni, de sosem
mehetnék haza. Nem bírnék a nővéreimmel lenni. Biztosra veszem,
hogy gyönyörűek, és mindenük megvan, ami annak idején nekem is volt.
Beleértve a nyelvüket.
Megfeledkeztem arról a plakátról. Ki lett takarva egyéb dolgokkal
egy darabig. Tudom, hogy évekkel ezelőtt felhagytak a keresésemmel.
Legközelebb, ha arra járok, le kell szednem.
Spagettit fogok enni Cicc-cel és Chowderrel. Később még írok…
A vacsora tényleg kellemes volt, Elizabeth. Jól éreztük magunkat.
Nevettem Chowderen. Nem sokat beszél, de amikor mond valamit,
vicces. Aztán hazajött Grizz. Mindig mindent tönkretesz. Leült, és
velünk evett, és már nem is tűnt olyan mulatságosnak az egész.
Igazam volt azzal kapcsolatban, hogy Grunt érez valamit Cicc
iránt. A gödörnél ültem, amikor hazajött. Azt hiszem, Sarah Jóval a
strandon töltötték a napot. Tudom, hogy csak barátok. Azt hinnéd, hogy
mivel mindketten barátok vagyunk Grunttal, mi is barátok lehetnénk, de
Sarah Jo gyakorlatilag sosem jön át ide, és amikor igen, akkor
határozottan nem próbál barátkozni velem. Mindegy, szóval láttam
Gruntot a négyeshez sétálni, és amikor észrevette, hogy a kinti lámpa
nem ég, ami azt jelenti, hogy Grizzt nem szabad zavarni, az ajtónak
támaszkodott, mint aki hallgatózni próbál, hogy mi folyik odabent.
Az az érzésem, hogy Grizz még nem feküdt le vele, de tudom, hogy
ma éjjel le fog. Miután velük vacsoráztam, és visszamentem a
szobámba, rájöttem, hogy kifogytam a kutyafalatkákból. Amikor
visszamentem a négyeshez, olyan zenét hallottam, ami nem Grizz
ízlésére vall.
Tudtam jól, mit csinálnak, és szerintem Grunt is tudta.

– Ezt kurvára nem fogja elhinni.

Spiro felnézett az íróasztaláról. Marcus ügynök sétált be hozzá
bejelentés nélkül, és becsukta maga mögött az ajtót. A titkárnője
bizonyára nem volt az íróasztalánál, mert egyébként nagyon jó volt a
látogatók bejelentésében. Spiro összecsípte két ujjal az orrnyergét.
Kínzó fejfájása volt.
– Mi az, Marcus? – Beletörődőn az ügynökre nézett. – Mit nem
fogok elhinni?
Marcus lehuppant Spiróval szemben.
 – Feleségül vette. A picsába is, feleségül vette.
Erre Spiro felegyenesedett ültében. Tudta, hogy Marcus dalbotról
beszél.
– Ez meg lett erősítve?
– Igen, uram. Feleségül vette. Természetesen az álnevén, Rick
O’Connellként, és a lány is a kitalált álnéven házasodott – mondta
Marcus hitetlenkedő hangon. – Ez alkalommal nagyon elbaszta.
Spiro hunyorogva összpontosított, és az ügynökre bámult.
– Nem. Ő nem basz el semmit. Még soha nem baszott el semmit.
Bizonyára oka van.
– Talán szerelmes belé.
– Szerelmes? – kérdezte Spiro a székében hátradőlve. – Ő a
legbrutálisabb rohadék, akivel valaha is dolgom volt. Kurvára ki van
zárva.
– De hát látja, uram. Ezzel elkaptuk. Ha szereti őt, ismét a
kezünkben a gyeplő, hogy becserkésszük. Oda fog kerülni, ahová való.
– Nem, kell, hogy legyen valami más. Valami, ami elkerüli a
figyelmünket. Semmit sem tesz ok nélkül; és rohadtul garantálom, hogy
nem szerelemből vette őt el. Biztos, hogy nincs semmi egyéb a lánnyal
kapcsolatban?
– Semmi, uram. Csak valami lány. Azt leszámítva, hogy bejelentett
valami gyerekbántalmazási incidenst, amiből persze nem lett semmi,
tiszta. A szülei alkoholisták, de tiszták. Leszámítva, hogy az anya füvet
árul a boltban, ahol dolgozik.
– Lehetséges, hogy ehhez van köze, csak elkerülte a figyelmünket?
– Nem, uram. Kis hal az a nő. Semmi összefüggés köztük. A
markunkban van, uram. Most már sebezhető. Van egy felesége, akit
meg kell védenie. Most már a miénk. Pont, ahogy mondtam. Ideje
becserkészni a nyomorult seggét.
– Semmit sem tesz ok nélkül. – Spiro összcszorította a fogát. – És
megfeledkezel róla, hogy hagyta, hogy megkéseljenek egy kölyköt, aki
lehet, hogy az övé. Első osztályú gazember, aki senki mással nem
törődik, csak magával. Őrlődjünk még ezen egy darabig, amíg rá nem
jövünk. És még hogy becserkésszük? – Spiro felvonta a szemöldökét. –
Mit képzelsz, pontosan ki ő? Ez a rohadék már majdnem húsz éve
kezdte, és még mindig nem sikerült teljesen biztosan felfednünk a
személyazonosságát.
 – Csak annyit akartam mondani, uram…
– Csak jártattad a nagy pofádat, pontosan azt csináltad. Menj, és
végezd el a rohadt munkád, ügynök, és hagyd a hatodikoshoz illő
izgatottságodat meg a találgatásaidat az ajtómon kívül!
Az ügynök távozott. Spiro feje most már igazán lüktetett. Ez az ügy
már az ötvenes évek óta tart. Ő a második ember, akire rábízták ezt a
szigorúan titkos különítményt. Az előző felelős nyugdíjba ment. Az
volt az érzése, hogy ő is előbb megy nyugdíjba, mint hogy eredményes
legyen a hadművelet.
Persze senki sem tudta, még a titkárnője sem, hogy mi a valódi
munkája. Senki sem tudta, hogy a felettesei nem az FBI-nak dolgoznak.
Az Egyesült Államok kormányának dolgoztak, és bár Spiro ténylegesen
igazgatói feladatot látott el a csapatához tartozó valódi FBl-ügynökök
számára, azért helyezték az iroda élére, hogy ezzel és csakis ezzel az
üggyel foglalkozzon. Volt két ügynöke az irodán, akiket időről időre
megbízott tényleges szövetségi ügyekkel is, hogy kerülje a gyanút, és
volt egy embere terepen. Egy beépített ügynök, aki nap mint nap
kockára tette az életét ezért az egy ügyért.
Egy olyan ügyért, amiben már ő maga sem volt biztos.
Spiro tökéletesen biztosra vette, hogy ezt az ügyet még az Ovális
Irodában is figyelemmel követik. Nem tudta, hogy miért; csak annyiról
volt tudomása, amivel megbízták.
És most kezdtek kétségei támadni Marcusszal kapcsolatban is. Túl
robbanékony és vad. Ez egy türelemjáték, és tudta, hogy az ügynökei
szinte belehalnak abba, hogy hagyják ezt az embert ennyi mindent
megúszni. De muszáj volt. Meg volt kötve a kezük, hála valakinek a
ranglétra tetején.
Ha bárkit be kell most cserkészi, az a saját ügynöke.
A francba! Felvette a telefont, és tárcsázott egy számot.
Ez volt a legrejtélyesebb ügy, amit valaha is rábíztak, és tartott tőle,
hogy ez is lesz a veszte.
 Huszonegyedik fejezet

2000.

P ILLANATOKKAL KÉSŐBB GINNY A KONYHA BEJÁRATÁNÁL ÁLLT.

– Azt hittem, együtt akartad elolvasni – mondta kifejezéstelen
hangon.
Tommy becsukta a naplót, és félénk mosolyt villantott a nőre.
– Kíváncsi voltam.
– És találtál valami érdekeset?
Tommy szívesen megosztotta volna Ginnyvel, hogy Moe leírta,
mennyire gyűlölte Grizzt, és mennyire hibásnak érezte magát azért az
estéért, amikor őt, Gruntot megszúrta Monk. Próbált visszaemlékezni,
hogy elmesélte-c valaha is Ginnynek, miként szerezte azt a heget.
Időnként nem emlékezett, mit mesélt el neki, és mit nem. Az egész egy
homály. De mielőtt válaszolhatott volna, Ginny arckifejezése
megváltozott.
– Tudod, mit? – emelte fel a kezét keserű arccal. – Ne válaszolj!
Nem akarom tudni.
Valami elpattant Tommyban. Sokkal több kellett neki ahhoz, hogy
feldühítsék, de hirtelen nem tudta türtőztetni magát. Felállt, és az
asztalra vágta a jegyzetfüzetet.
– Nahát, van egyéb újságod? – kérdezte kötekedő hangon.
– Ez meg mégis mit jelentsen? – Ginny letette a földre a bőröndjét,
és odasétált hozzá, hogy a szemébe nézzen.
– Azt jelenti, hogy tudom, mennyire jellemző rád, hogy a homokba
dugod a fejed, és úgy teszel, mintha nem tudnál valaminek a
létezéséről. Tíz éven át csináltad Grizz-zel, és még most is ezt
folytatod! – A férfi arca vöröslött, a kezét ökölbe szorította. – Ha Ginny
nem tud valamiről, vagy nem gondol bele, akkor az nem is történt meg.
Ez volt a védekező mechanizmusod. Akkoriban is, és még mindig az.
Nem akarta ezt tenni, nem akart undok lenni a nővel, de a francba
is! Elege volt. Igen, beismerte magának. Igen, annyi évvel ezelőtt
valóban kieszelt egy tervet. Egy tökéletes tervet. Emlékezett a napra,
amikor rájött, hogy végül nem is kell majd elcsábítania a nőt. Hogy
Grizz majd maga gondoskodik erről – ellöki magától Ginnyt a
kegyetlenségével. Emlékezett rá, hogy Ginny megszerzését egy
sakkjátszma győzelméhez hasonlította. Túl fog járni Grizz eszén.
Az volt az egyetlen gond a tervvel, hogy végül rájött, mennyire fáj
neki, ha látnia kell, ahogy a lány is sérül. Így inkább megvédte
bizonyos dolgoktól, amiket Grizz elkövetett. Ez mindennek
ellentmondott, amit eredetileg elhatározott, de annyira szerette őt, hogy
nem bírta nézni a szenvedését.
Ostoba volt.
– Hogy merészeled! – A nő szeme villámokat szórt, a hangja
elcsendesült. Halálosan elcsendesült. – Hogy mersz azzal gyanúsítani,
hogy homokba dugom a fejem? Grizz fia vagy! Mimi bátyja! Nem
gondolod, hogy ezt fontos lett volna elárulnod? Nem gondolod, hogy
megérdemeltem volna, hogy tudjam, az exférjem fiához mentem
feleségül?
– Miért? – Tommy szeretett volna megütni valamit. Bármit. – Miért
árultam volna el, Ginny? Csak egy újabb dolog lett volna, amiről nem
akarsz tudni!
– Komolyan, mi más van még, Tommy? Mi másról nem akarnék
még tudni? Az ég szerelmére, a motelban éltem. Tudtam, miket tett.
Elmentem, miután láttam, hogy Chico megölette azokat a kölyköket az
emberével. Te vettél rá, hogy menjek vissza. Erre még emlékszel?
Emlékszel a napra, amikor rábeszéltél, hogy menjek vissza?
– Igen, Ginny. Emlékszem.
 Huszonkettedik fejezet

1976.

G RUNT A FALNAK TÁMASZTOTTA A FEJÉT, ÉS FELSÓHAJTOTT. AZ

ágyában ülve próbált a házi feladatára összpontosítani, de egyszerűen
képtelen volt.
Behunyta a szemét, és egyből őt látta. Ciccet. Nevetett valamin,
amit a számtalan sakkjátszmájuk egyikén mondott. Eleinte sakkórák
voltak, de most már valójában csak mérkőzések. Cicc okos, és
mostanra már szinte képes legyőzni a fiút. Gruntnak nemegyszer
megfordult a fejében, hogy hagyja őt nyerni, de az ilyesmi nem tetszene
Ciccnek. A lány szabályosan akarna nyerni. Talán egy nap fog is.
Most, hogy belegondolt, rájött, hogy már nem nevezheti őt
„lánynak”. A bandával élt, mióta előző évben elrabolták, és a
bandavezér felesége volt. Tizenhat éves, de többet átélt az elmúlt
évben, mint a legtöbb felnőtt nő egy életen át.
Nem, Cicc már semmiképp sem lány. Egy nő. Méghozzá az a nő,
akibe Grunt már nagyon régóta szerelmes.
Már azelőtt az volt, hogy Cicc a motelba jött volna.
Az évek során elkísérte Grizzt, hogy szemmel tartsanak egy
Gwinny, később már Ginny nevű lányt. Időnként ő javasolta, hogy
tegyenek kitérőt, nézzék meg, mi a helyzet. Grizzt láthatólag nem
zavarta, hogy magával viszi őt. Sokkal kevésbé tűnik gyanúsnak egy
felnőtt férfi, ha vele van egy gyerek. Grunt biztosra vette, hogy azt
feltételezik, ő Grizz fia.
Ez nem számított. Mindig alig várta az alkalmat, amikor figyelheti
a lányt. Még emlékezett is a konkrét pillanatra, amikor ez szerelemmé
alakult. Elmosolyodott, ahogy felidézte magában azokat az eseteket,
amikor Ginnyt figyelte, és a lány olyasvalamit tett, amitől olvadozott a
szíve.
Emlékezett a lány első éjszakájára a motelban, múlt májusban.
Nem is tudott róla odáig, hogy Grizz a motelba akarja hozatni a lányt.
Titokban azt remélte, hogy Grizz majd félreáll, hagyja, hogy a lány
megtalálja a saját útját. Ha így lett volna, Grunt biztosra veszi, hogy be
tudott volna férkőzni a lány életébe.
Azelőtt ezerszer elképzelte. Véletlenszerűen összefutna vele
valahol. Csevegnének. Megnevettetné. Még az is eszébe jutott, hogy
beiratkozik a lány iskolájába, de azt a színjátékot már nehéz lett volna
fenntartani. Különösen, mivel Grunt már főiskolára járt, és kétség sem
fér hozzá, hogy Grizz nem is egyezett volna bele. Nevetnie kellett saját
magán. Az emberek kétségbeesett dolgokra vetemednek, ha
szerelmesek.
Sosem hitte volna, hogy Grizz is kezd beleszeretni a lányba. Tudott
a megszállottságáról, de valahogy elhitte a mesét, hogy Grizz csak
vigyáz Ginnyre. Hogy a régi barátjának tesz szívességet, ahogy mindig
mondta. Talán Gruntot túlságosan lefoglalta, hogy egy közös életről
álmodozik a lánnyal. Egy közös jövőről.
Sajnos azonban, amíg Grizz jelen van, egyetlen férfinak sem lehet
esélye Ciccnél, a közös jövő pláne szóba sem jöhet.
Az emlékezetébe égett a lány első éjszakája a motelban. Épp
elfeküdt egy kerti székben, és a tábortűzbe bámult. Willow és Chicky
veszekedett valamin. Monster behajtott a motorján. Grunt látta, hogy
egy lány ül a motor hátsó ülésén.
Határozottan emlékszik, hogy elakadt a lélegzete, amikor
észrevette, hogy Ginny az, és Monster épp a tűzhöz kíséri. Mi a fasz?
Félig-meddig hallgatózott, ahogy Willow vitatkozni kezdett
Monsterrel a „hálaajándékról”. Faszság. Grunt tudta jól az igazat.
Ginny – Cicc, ahogy most nevezik – csak tizenöt, és bizonyára halálra
van rémülve.
De ha meg is volt rémülve, egyáltalán nem mutatta. Grunt figyelte,
ahogy a lány nyugodtan figyeli Willow és Monster beszélgetését.
Tudta, hogy a lánynak nem tűnt fel, hogy Grizz mellé lépett. Mi lesz
vajon a reakciója? Kíváncsian figyelte, ahogy a lány először pillantotta
meg Grizzt, lassan végigmérte a férfi testét, majd megállapodott az
arcán. Grunt semmilyen érzelmet nem tudott rajta azonosítani. Amikor
pedig Willow nekitámadt a lánynak, és Grizz közbeavatkozott,
Ginnynek szeme sem rebbent.
 Grunt képtelen volt elhinni, mennyire bátor volt a lány aznap. A
pislákoló tábortűz szinte angyali ragyogást kölcsönzött az arcának. Az
arcnak, amit Grunt oly régóta szeretett.
És most itt van.
És Grízzé.
Végignézte, ahogy aznap este Moe elkíséri a lányt a négyes
szobához. Csak fél füllel hallgatta, ahogy Grizz meghagyta a bandának,
hogy soha nem beszélhetnek a lányról. Nem nézhetnek rá, nem
beszélhetnek vele, nem utalhatnak a jelenlétére a motelban. Soha.
Aztán látta, hogy Grizz sarkon fordul, és bemegy.
Alig néhány perc múltán Moe kijött. Leszegett fejjel a gödörhöz
sétált. Grunt felpattant, amikor meglátta, gyengéden karon fogta, és
elkísérte a saját lakó részlegéhez. Nevetést hallott a gödör felől. Kit
érdekel – hadd gondoljanak, amit akarnak.
– Jól van? – kérdezte, amint beértek. – Sírt, vagy ilyesmi?
Moe különös arckifejezéssel pillantott fel, majd bólintott egyet.
Basszus. Melyik kérdésre válaszolt? Grunt felkapott egy jegyzetlapot és
egy ceruzát, és átadta Moe-nak.
– Kezdjük elölről. Jól van?
Moe igenlőn bólintott.
– Kérlek, ne kelljen kérdezgetnem tőled, Moe. Csak mondd el, mi
folyik a négyesben.
Moe leírta:

„Úgy tűnik, jól van. Nem sír. Nem fél tőle.”

Grunt megkönnyebbült.
– Jó. Egyéb?
Moe kivett valamit a zsebéből. Egy pénztárca volt. Letette Grunt
ágyára, és felírt valami mást a papírra.

„El kell égetni.”

Grunt csaknem egy teljes percig meredt rá anélkül, hogy

megszólalt volna.
– Meg tudod tartani? Elrejted? Megteszed értem, Moe?
A nő újból bólintott.
 Grunt fogta a papírt, amire a lány írt, és összegyűrte. Majd kiviszi a
gödörhöz, és bedobja a tűzbe.
Otthagyta Moe-t a szobájában. Nem vett tudomást a füttyentésekről
és mocskos beszólásokról a Moe-val töltött idejét illetően. Seggfejek.
Ha csak egy pillanatra is megállt volna, mielőtt kimegy a szobából,
és visszanéz Moe-ra, olyan arckifejezést látott volna rajta, amit még
soha azelőtt. Egy olyan nő pillantását, aki szerelmes valakibe, aki soha
nem lehet az övé. A felismerést, hogy a férfi, akit szeret, valaki másba
szeretett bele.
Egy lemondó tekintetet.
Gruntot a kint hallatszó hangos felbolydulás rántotta vissza a
jelenbe.
Az ágyra hajította a háziját, felkelt, és az ablakhoz sétált. A
jelenetet látva megcsóválta a fejét. Tipikus. Úgy fest, néhány bandatag
a motelba csábított egy fiatal párt, és most kínozzák őket. Grizz
ráparancsolt a kutyákra, hogy hallgassanak, de nem vett tudomást a tőle
pár méterre zajló jelenetről. Chicóval beszélt épp, aki feltehetőleg
valamiféle szállítmányra készült. Nem számít. Bármiről legyen is szó,
bizonyára illegális.
Abban a pillanatban Grunt mozgásra lett figyelmes balról. Cicc.
Elszántan sétált Grizz felé. Mondott neki valamit, amit Grunt nem
hallott. Grizz válaszolt neki, de a lány láthatóan nem volt elégedett a
felelettel, mert nem tágított. Grunt látta, amint Grizz Chico felé biccent,
majd Chico odaszólt valamit az egyik fickónak.
Grunt látta, ahogy a lány összerezzen, amikor kivégzik a párt.
Ginny megfordult, és visszaindult a négyesbe.
Grunt tisztán látta az arcát. Zaklatott volt, de próbálta türtőztetni
magát.
Remek. Ez még jól is jöhet neki. Nem kell kieszelnie egy tervet,
hogy elcsábítsa Ciccet Grizztől. Grizz majd ellöki magától a lányt a
kegyetlenségével. Ő pedig várni fog.
Különben is időre van szüksége. Lediplomázik a főiskolán. Elér
valamit, és képes lesz egy új életet kínálni a lánynak, távol a
bűnözőkkel teli bandától. Csak némi idő kérdése. Es van ideje. Hagyja,
hogy Grizz megmutassa a lánynak, mekkora rohadék is valójában.
 A sakk Grunt játéka, és ő is benne a legjobb. Ez ugyan nem sakk,
de a legkomolyabb játszmának ígérkezett, amit életében játszott.
Minden egyes lépést alaposan ki kell számolnia.
Elmosolyodott, ahogy látta Grizzt a négyes felé sietni. A játszma
megkezdődött, és Grunt még sosem veszített:
Még mindig az ablakon bámult kifelé, és most eszébe jutott, hogy
tavaly majdnem elszúrta. Aznap éjjel történt, amikor elvitte Ciccet Jan
és Blue otthonába hálaadásra. Elbaszta, és bevallotta a lánynak, hogyan
érez iránta. Elakadt a beszélgetésük, szóval gyorsan emlékeztette
magát, hogy türelmesnek kell lennie. Akkoriban lehetetlen lett volna,
hogy kapcsolat alakuljon ki köztük. Követnie kell Sarah Jo tanácsát. Jo
azt mondta neki, hogy várjon, és ő úgy is tett. Akkoriban nem volt még
terve, de különben sem lett volna rá szüksége. Annyi elég, hogy Grizz
mindig egy rohadék patkánynak tűnjön Cicc előtt. A lány látta a
borzalmas dolgokat, amiket Grizz művelt, Grunt pedig gondoskodott
róla, hogy ott legyen, és megvigasztalja.
Annyira elveszett a gondolataiban, hogy fel sem tűnt neki, amikor
Cicc elsétált az ablaka mellett. Cicc nem látta őt, mert egyenesen előre
haladt, mint akinek küldetése van.
Grunt végignézte, ahogy a lány elsétál a motel oldala mentén.
Talán kocogni készül, hogy kiadjon némi gőzt. De nála volt a retikülje.
Nem lenne szüksége a retiküljére egy kis futáshoz a motel körül.
Egy perccel később látta, ahogy a lány Trans-Amja megjelenik a
motel jobb oldala felől, és Cicc kihajt vele, majd a 84-es országút felé
hasít. Mit csinálhat? Sehová sem mehetne egyedül.
Kizárt, hogy Grizz tud a távozásáról. Szigorú szabályokat hagyott
meg neki a vezetéssel kapcsolatban, amikor a tizenhatodik szülinapján
meglepte egy vadiúj kocsival. Kétségtelen, hogy épp ellenszegül egy
egyértelmű utasításnak. Grunt elméje túlpörgött. Vajon a rendőrségre
megy? Vagy elment egy körre, hogy lehiggadjon? Felkeresi Sarah Jót?
Az imént látott valami borzalmasat. Mit tenne egy hozzá hasonló lány,
miután végignézi, hogy két embert meggyilkolnak? Utánamenjen?
Nem, még nem. Grunt vett egy nyugtató lélegzetet, ahogy ráébredt.
Nem kell a lány után mennie. Igen. Tudta jól, hová megy. Grunt látni
akarta, hogyan reagál Grizz, ha megtudja, hogy a lány elment. Úgy
döntött, vár.
Grizz otthagyta Ciccet a kis nappaliban ácsorogva, miután a lány
összeveszett vele azért, amit Ghico embere tett a párral, akiket a
motelba csábítottak.
– Lezuhanyozom – kiáltott vissza Grizz a válla fölött, ahogy
elindult a fürdőszoba felé.
Levetette a ruháit, és bemászott, majd hagyta, hogy a vállait áztassa
a forró víz, miközben lehunyt szemmel Ciccre gondolt. Belegondolt,
mit látott a lány az imént. Basszus. Miért nem gondolkozott, mielőtt
Chico felé biccentett? Nem gondolt bele, mivel nem érdekelte.
Legalábbis az a pár nem.
Egyedül Cicc számított, és nem gondolkozott eléggé előre ahhoz,
hogy megjósolja, hogyan reagál majd Chico a biccentésre, ami annyit
jelentett: „intézd ezt el”. Azelőtt sosem kellett emiatt aggódnia. A
legrosszabb, hogy azt sem tudta, mit válaszoljon, amikor a lány kérdőre
vonta. Egy rideg, szívtelen dög. Nincs hozzászokva, hogy törődjön
mások véleményével.
De az érdekelte, Cicc mit gondol. Beszélni fog vele. Kedvesebb,
gyengédebb lesz. Talán el kellene vinnie a motelből. A lány máshol is
berendezkedhetne.
Kilépett a zuhany alól, és megtörölközött. Miután maga köré
csavarta a törülközőt, elindult az apró nappaliba, ahol tíz perccel
korábban hagyta a lányt.
De Cicc nem volt ott. Grizz kilesett a függönyön. Nem volt a
gödörnél, és nem is kocogott a parkolóban, mint szokott.
Bizonyára elment megkeresni Gruntot. Felöltözik, és elmegy érte.
Grizz elhagyta a négyes szobát, és észrevette, hogy Grunt az egyik
kerti székben ül, a lábait kinyújtóztatja. Talán a szobájában hagyta
Ciccet, hogy a lemezeit hallgassa, vagy ilyesmi. Habár a lánynak van
saját magnója, de talán elég mérges most Grizzre ahhoz, hogy Grunt
szobájába zárkózzon, és ne vegyen tudomást róla. Nem ez lenne az első
eset, hogy a lány kerüli őt. Elmosolyodott, ahogy eszébe jutott, Cicc
mennyire megharagudott rá, amikor a szülinapjára egy új kocsit adott
neki, és hogy néhány napig kerülte őt, amikor nem volt hajlandó
megengedni, hogy Sarah Jóval kettesben kocsikázzanak.
Imádta őt. Nem akarta megbántani Ciccet ilyen dolgokkal, amiket a
motelban láthat, és hirtelen rádöbbent, hogy nem végzett túl jó munkát
abban a tekintetben, hogy megvédje a lányt az életmódjától.
 Mit is mondott neki? Ha nem tetszik, ami odakint zajlik, maradj
bent.
Egy rohadéknak érezte magát. A lány nem egy tipikus
„asszonypajtás”, és soha nem is lesz az. És igazság szerint pont ezért
kedvelte őt. Nem. Ez nem teljesen igaz. Ezt szerette a lányban. Tudta,
hogy elkerülhető lett volna, hogy aznap lássa a kivégzést, de Grizz még
egy évvel a motelba érkezése után sem volt hozzászokva a jelenlétéhez.
Nem szokta meg, hogy ennyire érdekelje valami.
Dörömbölt Grunt ajtaján, mielőtt berontott volna. De a szoba üres
volt. Grizzt meglepte, hogy nincs ott a lány.
Még mindig nyitva volt a szája, hogy szóljon valamit, amikor egy
újabb gondolat ötlött az eszébe. Forró hullámban söpört végig a
gerincén.
Nem lehet. Nem menne el. Nem szegülne szembe vele.
Azon kapta magát, hogy hosszú léptékkel siet a motel irodai oldala
felé. Már épp szaladni kezdett volna, amikor Chicky kijött az egyik
lakrészből. Majdnem letarolta a nőt. Chicky mondott neki valamit, de
nem hallotta. Már az iroda túloldalán járt, és hirtelen megtorpant.
Cicc kocsija eltűnt.
Grunt figyelte a gödör felől. Látta, ahogy Grizz elsiet Chicky
mellett, olyan sebesen, hogy csaknem fellökte a nőt. Csak egyszer látta
azelőtt, hogy Grizz elvesztette az önuralmát, amikor Guido beállított a
motelba, hogy elmondja nekik, Johnny Tillman megpróbálta
megerőszakolni Ginnyt. Grunt látta Grizz mozdulataiból, hogy
meglehetősen zaklatott. Talán pánikol is. Grunt tudta jól, hogy a
helyzet rosszabb lesz, ha Grizz észreveszi, hogy eltűnt Cicc kocsija.
Várt.
Egy másodperccel később Grizz visszaviharzott az iroda oldala
mentén. Odaért a gödörhöz; már csak Grunt és néhány ember maradt.
Chico és az emberei már távoztak.
– Láttátok, hogy Cicc elment? – Grizz végignézett az összes arcon,
beleértve Gruntot is. Mindenki a fejét rázta, beleértve Gruntot is.
Grunt nem bírta türtőztetni magát.
– Elment? Miért ment volna el?
Grizz nem felelt. Az állkapcsa megfeszült, és ökölbe szorított
kézzel maga mellé ejtette a karját. Próbált uralkodni az érzelmein.
– Mindenki motorra! Találjátok meg.
 – És ha megtaláltuk? – kérdezte Monster. – Azt akarod, hogy
hozzuk vissza? Nem hiszem, hogy vissza tudnánk hozni feltűnés
nélkül.
– Nem, ne menjetek a közelébe. – Grizz arca árnyékba borult. –
Csipogjatok rám egy utcai telefonról, és várjatok. Visszahívlak titeket,
és akkor el tudjátok mondani, hol láttátok utoljára.
– Keletnek menjünk, vagy észak felé, az Alley irányába? – kérdezte
egy másik ember.
Ez a kérdés váratlanul érte Grizzt. Fel sem merült benne, hogy Cicc
talán az Alley irányába tart. Miért is menne oda? Nem ismert arrafelé
senkit. A tudomása szerint Cicc nem barátkozott össze senkivel a kis
templomban, ahová minden héten elvitte őt. Ugyanakkor sosem ment
be a lánnyal, így honnan is tudhatná?
Grizz a biztonság kedvéért felhívta a barátját, Anthonyt, hogy
állítsa az egyik emberét az Alligátor Alley kijáratához.
– Mi a faszra vártok? Gyerünk! Most! – kiabálta.
Azok, akik még mozdulatlanul ültek, erre felpattantak, és mindenki
elindult a motorjához.
– Én kocsival megyek – mondta Grunt, ahogy közömbösen elsétált
Grizz mellett.
Bizony, pontosan tudta, hol lesz Ginny, és ha Grizz csak
feleannyira törődött volna a lánnyal, mint Grunt, akkor ő is tudta volna.
 Huszonharmadik fejezet

1950-ES ÉVEK, FORT LAUDERDALE, FLORIDA

N ÉGY NAP TELT EL AZÓTA, hogy az a rohadék dög lelépett mindennel,

amije volt.
Valahogy sikerült eljutnia a városközpontig, és azóta boltok mögött
aludt, kukákból evett. Törte az agyát, hogy kitalálja, hogyan élheti túl
mindezt, amikor minden holmija a ruha, amit visel. A korához képest
nagy, így kereshet munkát, de nem valószínű, hogy felveszik, amikor
így néz ki, és bűzlik.
Muszáj kitalálnia, honnan szerezhet némi pénzt, hogy rendbe
szedje magát, és egyen valami normális ételt. Akkor talán tudna tisztán
gondolkozni.
Gondolt arra is, hogy pénzt lop. Megtámad valakit, vagy betör éjjel
egy üzletbe, és kifosztja a kasszát, de rájött, az éhségnél is jobban tart
attól, hogy elkapják, és összekötik a családja eltűnésével. Vészelt már
túl éhséget. Meg fogja ezt is oldani.
A járda menten sétált, és lefelé nézett, amikor beleütközött
valakibe.
– A kurva anyádat, te marha! Miért nem figyelsz, merre megy az a
hülye fejed?
Ráeszmélt, hogy egy idős férfit lökött fel, aki a csomagjait hozta
kifelé a postáról. Tovább káromkodva megpróbált feltápászkodni,
amikor a fiú kezet nyújtott neki, és talpra segítette.
– Sajnálom, uram. Nem vettem észre. Segíthetek önnek a
kocsijához cipelni a holmiját?
– Igen. – Az öregember leporolta a nadrágja fenekét, és a kocsijára
mutatott. – Az az enyém.
Figyelte, ahogy a kölyök könnyedén felnyalábolja az elejtett
dobozokat, és erőlködés nélkül a kocsihoz sétál. Az öregember utána-
sántikált, és kinyitotta a csomagtartót. A fiú bepakolta a dobozokat, és
lecsapta a rakodótér tetejét.
 – Tehetek önért bármi mást, uram?
Abban a pillanatban az öregember megérezte a fiú szagát.
– A szentségit, de bűzlesz, kölyök. Nem engedik a szüleid, hogy
mosakodj? Talán nem ártana beugranod egy szökőkútba, vagy valami.
A fiú nem szólt semmit, csak a földre bámult.
– Mi történt veled, kölyök? – kérdezte az öregember gyanakvó
csillogással a szemében.
– Nem történt semmi. Csak munkát keresek, hogy segítsek a
családomnak. – A fiú felpillantott, a tekintete találkozott az öregember
pillantásával.
Az öregembert meglepte a fiú világoszöld szeme. Okos szempár
volt, és az öregember tudta, hogy titkot rejt.
Onnan tudta, mert neki is megvoltak a maga titkai.

KÉT HÓNAPPAL KORÁBBAN: GLADES MOTEL

Az öregember épp kijött a hetes szobából. Azon a héten csak egyetlen

vendég volt a motelben, az is az imént távozott. Az öregnek nem voltak
alkalmazottai, így neki kellett kitakarítania a szobát. Nem lett volna
muszáj. Voltak még tiszta szobái, de kissé rigolyásnak tartotta magát,
és egy koszos szoba zavarta volna.
Nem sok vendég akadt errefelé. Az öreg hozott egy rossz üzleti
döntést néhány évvel azelőtt, amikor egy barátjától azt hallotta, hogy a
két floridai partot autópályával fogják összekötni. A barátja azt mondta,
hogy egy vagyont kereshet majd, ha az övé az első motel az út mentén.
Gazdag helyett csak magányos és keserű öregember lett belőle, aki az
életét és a megtakarításait is arra vesztegette, hogy egy autópályára vár,
ami azóta sem épült meg. Ha jött is vendég, csupa olyasvalaki, aki az
éjszaka közepén eltévedt, és azzal a szándékkal vett ki szobát, hogy
másnap reggel frissen folytathassa az utat.
Az öreg hátat fordított a nyitott ajtónak, és éppen a porszívózással
foglalatoskodott, amikor megzavarta egy hang. Megfordult, és egy
nagyon jól öltözött férfit látott bőrönddel az egyik kezében, és egy
hatalmas táskával a másikban.
– Láttam a feliratot, hogy van szabad hely. Kaphatnék egy szobát?
Az öregember a porszívó miatt nem hallhatta a kocsit.
 – Hogyne. Ez épp most lett kész. Meddig marad? – kérdezte az új
vendégtől.
– Nem tudom még. Lehet valahol errefelé enni? – kérdezte az
elegánsan öltözött férfi.
Az öregember elmondta neki, hogy a legközelebbi étterem
kilométerekre van visszafelé, a tengerpart irányába. Gyorsan
hozzátette:
– Viszont bőven van nálam étel. Szívesen megosztom önnel is.
Most éhes? Hozhatok egy szendvicset. Magamnak is épp készíteni
akartam egyet, amint itt végzek.
Reménykedve pillantott a férfira. Már nem egy vendéget elveszített
azért, mert a motelja távol esett mindentől. Megtanulta, hogy a házi
koszt felajánlásával visszatarthatja a vendégeket attól, hogy
kényelmesebb szálláshelyet keressenek maguknak.
Igazán nem bánta. Különben is ennie kellett neki is. Habár már
egyre idősödött, és nehezebb volt ízlésesebb ételt készítenie a
vendégeknek, mint amit egyszerűen magának csinálna. Remélhetőleg
ez a férfi sem bánna egy szendvicset és egy sört.
Valójában az öregembernek nem igazán volt szüksége vendégekre.
Nem volt tartozása, és minimálisak voltak a megélhetési költségei. Épp
elég megtakarítása volt ahhoz, hogy kifizesse a számlákat, amikor túl
kevés volt a vendég, vagy ritkán jöttek.
– Hogyne. Egy szendvics jól hangzik – mondta neki a vendég.
Az öregember kihúzta a porszívóját a járdára, és kérte a vendéget,
hogy helyezkedjen kényelembe.
– Hozok önnek tiszta törülközőt meg ennivalót. Később is kijöhet
aláírni a regisztrációs lapot.
– Tudna nekem most hozni törülközőt? Rám fér egy zuhany, és
utána felkereshetem önt, hogy aláírjam a regisztrációs lapot, meg
szaván fogjam a szendvics kapcsán.
Az öreg odaadta neki a törülközőt, és épp készítette szendvicset. Az
új vendég rendes fickónak tűnt. Reménykedett, hogy tovább marad
egyetlen éjszakánál, de kicsi volt rá az esély. Csevegtek egy kicsit,
amikor odavitte neki a friss törülközőket. Biztosítási ügynök volt, és az
ideje nagy részét az úton töltötte. Egy felesége volt, és két lánya. Nem
sok időt tudott velük tölteni, mert a munkája miatt folyton úton volt, de
minél több biztosítást adott el, annál nagyobb jutalékot kapott.
 Elhatározta, hogy meglepi a vendégét azzal, hogy ott várja majd a
szendvics és a hideg sör, mire kijön a zuhanyból. Felkapta a fő kulcsot,
és végigment a sétányon.
Kopogott, és amikor senki sem felelt, arra jutott, hogy a vendég
bizonyára még a fürdőben van. Remek.
Benyitott a szobába, és letette az ételt és a sört a komódra. Elindult
kifelé, amikor megragadta a figyelmét egy hatalmas táska az ágyon.
Olyasféle nagy táska volt, amilyet a katonák is használnak, nehéz,
cserszínű., vászonszerű anyagból, a közepén egy hosszú cipzárral.
Akármi volt is benne, úgy dudorodott tőle a táska, mintha a teljes
kapacitásig telepakolták volna. Az öregember nem tudta, miért, de
különös csomagnak találta ezt egy ügynöknek.
Eluralkodott rajta a kíváncsiság, és azon kapta magát, hogy
kicipzározza. Elkerekedett a szeme, amikor meglátta, mi van benne.
Csordultig volt szépen felhalmozott, szorosan kötegelt pénzzel.
Egy pisztoly pihent a tetején.
– Nem kellett volna bejönnie.
Az öregember összerezzent, amikor rájött, hogy a vendége kijött a
fürdőszobából. A férfi az ajtóban állt, és fél kézzel maga köré fogta a
törülközőjét. A fürdőszobából lassan párolgott a szobába a gőz,
fokozva a jelenet baljós hangulatát.
– Mit művelt? Kirabolt egy bankot?
– A saját dolgoddal kellett volna foglalkoznod, vénember!
A férfi eldobta a törülközőt, és előrelendült a táska felé. Meg akarta
szerezni a pisztolyát.
Olyan reflexszel, aminek a létezéséről sem tudott, az öregember
fogta a pisztolyt, célzott vele, és elsütötte.
Rettentő sokáig tartott, mire betuszkolta a vendég holttestét és az
összes holmiját a kocsijába. Öreg volt már, és tízéves kora óta
láncdohányos. Ijesztő feladatnak bizonyult, és az egyetlen, ami arra
ösztökélte, hogy elintézze, a félelem, hogy beállít egy újabb vendég, és
tetten éri. Ez talán nem volt valós félelem, de az ő szerencséjével pont
egy csapat zsaru tévedne ide, akik egy7 találkozóra tartanának.
Kivezetett a kocsival a mocsárba, olyan messzire, ahonnan még
tudta, hogy biztonságosan vissza tud gyalogolni. Még miután kiszállt,
akkor is fel volt pörögve az egésztől, és megengedte magának, hogy
visszafojtott lélegzettel végignézze, amint a kocsi lassan elsüly-lyed. A
pisztolyt magánál tartotta, míg a motel felé haladt, arra az esetre, ha
aligátorokkal találkozna.
Amíg hazasétált, megpróbálta kitalálni, mihez kezdjen azzal a sok
pénzzel.
Egyet biztosra tudott. Egy darabig nem költheti el. Nem tudta, ki
fogja a fickót keresni, ha keresi is bárki. Elrejti a pénzt, és így lesz ideje
kieszelni egy tervet.

– Adhatok némi munkát, de kint lakom a semmi közepén. Tudsz

szerezni magadnak fuvart? – kérdezte az öregember a kölyöktől a kocsi
mellett állva.
– Nem, de stoppolhatok.
– Nem fogsz fuvart találni hozzám. Senki sem jár arrafelé.
Sajnálom. – Az öreg elindult a kocsi vezetőoldala felé, hogy beszálljon.
A fiú követte.
– Esetleg megszállhatnék önnél. Nem keli a házában aludnom,
vagy ilyesmi. Sátorozhatnék az udvarán, ha úgy jó. Keményen fogok
dolgozni.
Az öregember gyanakodva méregette. Ennek a kölyöknek nincs
családja. Bizonyára megszökött.
– Törvénytelen dologba keveredtél? Keres valaki?
– Nem, uram. Csak nehéz helyzetbe kerültem. Nincs családom, és
nem kell önnek magyaráznom, hogy az árvaház rosszabb, mint ha az
utcán él az ember.
– Szóval hazudtál – állapította meg az öregember mogorván. – Azt
mondtad, azért van szükséged munkára, hogy segíts a családodnak.
Nem várt választ a kölyöktől. Az igazat megvallva leszarta. És
tényleg jól jött volna némi segítség a motelban. Egyre idősödött, és
habár ritkán jöttek vendégek, így is sok munka volt a karbantartás.
Amilyen tempóban halad vele, előbb meghal, mintsem elkölthetné azt a
sok pénzt. Jól jött volna egy kis munkaerő, hogy elvégezze a szarabb
feladatokat, mint az udvar gondozása vagy a medence rendben tartása.
A fenébe is, talán még főzni is tud a kölyök.
Nem adott rá lehetőséget, hogy a fiú feleljen az iménti vádra.
– Mi a neved?
A fiú a földre pillantott.
– Minek szólítsalak? Fiú?
 A kölyök felkapta a fejét, zöld szeme rideg volt.
– Hívhat bárminek, csak ne hívjon „fiú”-nak, uram. Ne hívjon
fiúnak.
– Hát, mit szólsz a Ralphhoz? Hívhatlak Ralphnak?
– A Ralph jó lesz, uram.
– Én pedig nem hallgatok az „uram”-ra. Hívhatsz Faternak. Most
pedig szállj be a kocsiba, és tekerd le azt a rohadt ablakot. Olyan a
szagod, mint egy döglött kutyának, ami egy hete a napon hever.
 Huszonnegyedik fejezet

1976.

G RUNT NEM TÉVEDETT.

Behajtott a templom parkolójába, és megállt a lány kocsija mellett.
Az volt az egyetlen autó ott az övén kívül. Cicc igazán nagy kockázatot
vállalt azzal, hogy idejött, a régi templomába. Vajon tudat alatt azt
akarta, hogy észrevegyék? Össze akart futni azzal az apácával, aki
próbálta rávenni a hatóságokat, hogy nyomozzanak utána?
Az ajtó nem volt kulcsra zárva, Grunt halkan benyitott. Hatalmas és
lenyűgöző volt a templom. Füstölőszag marta a nyálkahártyáját.
Halvány volt a fény, de nem volt akkora félhomály, hogy ne tudja
kivenni az első sorban a magányos figurát. Látta, hogy a lány térdel. A
magasba emelte a fejét, felfelé nézett. Grunt is felpillantott, és látott
egy hatalmas keresztet valami felett, amiről feltételezte, hogy az oltár.
Egy férfi volt a keresztre feszítve. Az volna Cicc Jézusa. Azért hívta
így őt, mert nem volt benne biztos, hogy az ő Jézusa is lehet-e. De
kétségkívül Ciccé.
Cicc elmagyarázta a kereszténység alapjait Gruntnak. A fiú szerette
hallgatni őt, és tényleg lenyűgözte némelyik bibliai történet, amit a lány
mesélt. De képtelen volt megfejteni, miként működik az egész. És
sehogyan sem jött rá, számára hogyan működhetne. Nem, meghallgatta
a lány történeteit, tisztelte a hitét, de nem értette, hogy egy hozzá
hasonló embert hogyan szerethetne feltétel nélkül az a keresztre
feszített pasas.
Ugyanakkor, ha őszinte akar lenni, be kell ismernie, hogy csodálja,
sőt, némiképp irigyli is a lány hitét.
Alig tűntek fel neki a gyönyörű festett üvegablakok a templom két
oldalán, amikor végigment a hosszú folyosón a pádig, ahol Cicc térdelt.
Már odaért, és épp megszólította volna, de Cicc anélkül, hogy felé
fordult volna, megkérdezte:
– Leülsz mellém ide?
 Grunt megdöbbent. Honnan tudta egyáltalán, hogy ott van? Cicc
megfordult, és Gruntra pillantott, közben leült a padra. A fiú
becsússzam mellé.
– Láttam ma, ahogy meggyilkolnak két embert – suttogta. – Nem
tudom, ezután mi legyen. Nem tudom, mit csináljak. Mondd meg, mit
csináljak, Grunt! Kérlek.
– Ő mit mond neked? – biccentett Grunt a kereszt felé.
– Nem mond semmit. Ha mond is, nem hallom. Vagy… – Cicc
elhallgatott, és megrázta a fejét. – Talán csak nem akarom hallani.
Annyit vívódom! Grizz olyan jó hozzám. És nekem fel kellene őt
adnom? Fel kellene mindenkit adnom, akkor is, ha Vince és Delia is
bajba kerülhet? Vagy7 próbáljak maradni, és változtatni a dolgokon?
Grunt alaposan átgondolta a dolgot. A lány nem mehet haza
anélkül, hogy felhívná a rendőrséget. Majdnem egy évre eltűnt. Akik
ismerik, kíváncsiskodnának. Ha azt mondja, hogy megszökött, meg
fogják kérdezni, hol volt mindvégig. Cicc sosem hazudna róla.
Legalábbis nem hihetően. Szóval, ha haza akarna menni, fel kellene
adnia Grizzt és a teljes bandát a rendőrségnek.
Grunt tudta, hogy önző, de ez rendesen tönkretette volna az életét.
Jelenleg Blue fizette a főiskolai kurzusait abból a pénzből, amit a
bandában végzett tevékenységével keresett. A pénzből, amit Grizztől
kapott. Ha Grunt jövőt akar teremteni magának és Ciccnek, altkor
szüksége van tanulmányokra. Amiket így félbe kellene szakítania. És a
fenébe is, még csak tizenhét. Talán nevelőotthonba helyeznék, de még
valószínűbb, hogy a fiatalkorúak börtönébe. Nem tudni, mikor kerülne
ismét sínre az élete.
Nem. Meg kell győznie Ciccet, hogy menjen vissza Grizzhez.
Összeszorult a gyomra. Bármennyire gyűlölte is annak gondolatát,
hogy a lány Grizz-zel van, abban a pillanatban a színtiszta önzés
motiválta.
– Nem tudom, hogy meg tud-e változni, Cicc – mondta gyengéden.
– Azt viszont tudom, hogy te vagy az egyetlen jó dolog az életében. Az
egyetlen ártatlan dolog. Azért tart magához közel, mert te vagy számára
az egyetlen fény. Képes vagy ezt meglátni?
Grunt tapasztalatból beszélt. Cicc jelentette számára is az egyetlen
fényt.
 – De ezt nem nézhetem végig, Grunt. Nem lehetek hű sem
magamhoz, sem az Istenemhez, ha nap mint nap úgy élek, mintha
rendben lenne, és elfogadhatónak találnám, amit Grizz csinál.
– Ki mondta, hogy azt kell gondolnod, rendben van és elfogadható,
amit csinál? Nem kell helyeselned vagy elfogadnod, amit tesz. Talán
még változtatni is tudsz a viselkedésén.
Grunt szinte belefulladt ebbe a mondatba. Az utolsó, amit tenni
szeretne, hogy arra biztatja Ciccet, változtasson Grizz szokásain. Nem,
ő arra számított, hogy Grizz nem fog megváltozni, és Cicc idővel hátat
fordít neki. Csak sikerüljön addig befejezni a tanulmányait, szerezni
egy állást, kiköltözni a motelból – függetlenné válni.
De ahhoz több időre van szüksége.
– Gyere vissza – suttogta. – Gyere vissza, Cicc! Talán te képes
vagy változtatni rajta.
– Szóval szerinted Grizzhez tartozom? – A lány most egyenesen rá
nézett, a sötét szeme kiolvashatatlan volt.
Ez váratlanul érte Gruntot. Nem akarta azt felelni, hogy Cicc
Grizzhez tartozik. Őhozzá tartozott.
De végül nem kellett válaszolnia. A lány felállt, és felé nyújtotta a
kezét. Grunt megfogta a lány puha kezét, és mellé állt.
Ahogy Grunt végigkísérte a lányt a padsorok között, ki a
templomból, csendben megesküdött magának, hogy egy nap a lány
végigsétál majd ugyanígy a padsorok közt, hogy esküt tegyen neki.
Házassági esküt. Ezért fog küzdeni.
Amikor a bejárathoz értek, amiről Grunt később megtanulta, hogy
előcsarnoknak nevezik, a lány megállt, és még egyszer ránézett.
– Meg fog haragudni, ha azt hiszi, hogy neked kellett hazavinned.
Nem gondolod, hogy talán magamtól kellene visszamennem a motelba?
Esetleg mondhatnám, hogy csak kocsikázni mentem, hogy lehiggadjak.
Grunt bólintott.
– Igen, jó tervnek hangzik. – Melegen a lányra mosolygott, ő pedig
csak bámult rá a nagy, barna szemével. Grunt annyira szerette volna
megcsókolni, de azzal csak összezavarta volna. És különben is, már
megszokta a várakozást.
– Egy darabig autózom még – mondta neki. – Tudod, úgy teszek,
mintha még mindig keresnélek. Aztán felhívom Grizzt, vagy
rácsipogok úgy egy óra múlva. Bejelentkezem nála. Rákérdezek, hogy
megtaláltak-e.
Grunt a lányra kacsintott, Cicc pedig úgy mosolygott rá, hogy
megolvadt a szíve.
Grunt kikísérte a kocsihoz, és megvárta, amint a lány kihajt a
parkolóból. Utána visszasétált a templomba az egyik kisebb asztalhoz
az előcsarnokban. Az asztal tele volt különféle brosúrákkal és
könyvekkel.
De nem ez csábította vissza. Olyasvalami volt, ami akkor tűnt fel
neki, amikor kikísérte Ciccet.
Felnyújtózott az asztal felett lógó hirdetőtáblához. A lány
mosolygó arca és nagy, barna szeme bámult le rá. Grunt letépte az
eltűnt személyt kereső plakátot a hirdetőtábláról, és a zsebébe gyűrve
kiment a templomból.

Cicc próbált nem küszködni az érzéseivel, miközben visszafelé vezetett

a motelba. Inkább bele sem akart gondolni, hogy milyen emberhez is
fog visszatérni.
Egy dolgot tudott. Grizz dühös lesz.
Bántja majd őt, vagy megbünteti, amiért elment?
Megemelte az állát, egy pillanat erejéig dacolva önmagával. Ha
kezet emel rám, kiderül, milyen is valójában. Tudom, hogy nem lennék
képes olyan férfival lenni, aki bántott. Egyetlen erőszakos cselekedet
velem szemben, és elhagyom.
Azután, mielőtt még gátat szabhatott volna a gondolatnak:
Remélem, nem fog haragudni. Szeretnék vele maradni.
Húsz perccel később Cicc behajtott a motelhoz. Csak négy motor
parkolt elöl. Tudta, hogy három Grizzé, és egy Grunté.
Mindenki más elment.
Hol van mindenki? Leparkolta, kiszállt, és épp a vállára vetette a
táskáját, amikor Grizz befordult a sarkon. Biztos látta, ahogy
lekanyarodik az autópályáról, és az iroda mögötti, szokásos
parkolóhelye felé hajt. Az ablakból kellett, hogy figyelje. Most épp a
lány felé szaladt.
Cicc határozottan elkezdett a férfi felé sétálni. Már nyitotta a száját,
hogy mondjon valamit:
 – Grizz, én… – De egyből félbeszakította egy akkora ölelés, ami
majdnem összeroppantotta.
– Cicc, visszajöttél. Hazajöttél. Hol voltál? Miért hagytál itt?
Mielőtt még válaszolhatott volna, a férfi hátrébb lépett, és mindkét
kezét a lány vállára helyezte.
– Kurvára nem hiszem el, hogy képes voltál itt hagyni. Tudod jól a
szabályokat. Nem szabad egyedül vezetned sehová. Sehová!
– Meg fogsz ütni? Megbüntetsz? – Higgadt volt a hangja, mintha
valaki mástól jött volna.
– Cicus, be vagyok gurulva, amiért elhagytál, és tudom, hogy
szörnyű dolgot tettem néhány emberrel. – Elhallgatott. – Valószínűleg
továbbra is szörnyű dolgokat fogok tenni.
A lány összerezzent.
– De – tette hozzá Grizz – téged soha, soha, soha nem foglak egy
ujjal sem bántani.
– Láttam, hogy megütötted Willow-t. Emlékszel, amikor kiütötted
a fogát?
A férfi ismét a mellkasához szorította a lányt, és lehajolt, hogy a
nyakába temesse az arcát.
– Willow-ba sosem voltam szerelmes – suttogta.
 Huszonötödik fejezet

1950-ES ÉVEK, FORT LAUDERDALE, FLORIDA

MÉG CSAK NÉHÁNY HETE LAKOTT ÉS DOLGOZOTT A MOTELBAN, amikor

megtörtént.
Keményen dolgozott Faternak, és azt gondolta, talán kiérdemelte az
öregember tiszteletét, de nem így volt. Fater éppen olyan volt, mint
mindenki más. Nem valami jótékony fickó, aki segíteni akar egy
gyereken. Szinte keményebben dolgoztatta őt, mint az apja. Legalább
nem kapott mellé verést. Fater túl öreg volt ahhoz.
Fater a többi kiadó szobához képest nagyobb lakrészben élt. Nem
csupán egy szobából és egy mosdóból állt, inkább hasonlított egy
kisebb lakáshoz. Megengedte Ralphnak, hogy a kanapén aludjon.
Szerencse, hogy nem adott saját lakrészt a fiúnak. Nemegyszer azon
kapta az öreget, hogy cigarettával a szájában alszik el. Csoda, hogy
nem gyújtotta még fel a helyet.
Ralph mindent megcsinált a motel körül. Mindössze két vagy
három szobát kellett kitakarítania, mióta odaköltözött, de rendben
tartotta az udvart és a medencét, és ő főzött mindent. Fater a
közelmúltban magával vitte egy útra Fort Lauderdale-be. Felmentek a
postájáért és a megyei hivatalba, hogy befizesse az éves adóját. A fiú
még akkor is vele ment, amikor a vízszámláját és a villanyszámláját
fizették be egy évre. Faternak nem volt szüksége Ralphra ezekhez a
dolgokhoz, de szerette, ha ott a gyerek, és cipeli a söröket meg az
élelmiszert, hogy be tudjon raktározni, és ritkábban kelljen a városba
járnia.
Aznap éjjel a négyesben ültek. Fater eggyel több sört ivott a
kelleténél. A saját családján merengett. Ralph sosem kérdezte tőle,
hogy van-e családja.
– Neki is olyan zöld szeme volt, mint neked – mondta neki Fater
artikulálatlan hangon.
Ralph rápillantott, és rájött, hogy az öreg berúgott. Egy puha
vánkosú fotelban ült. Tévét néztek. A The Honeymooners ment; az
öregember kedvence. Ralph Kramden a főszereplő. Ezek szerint innen
ötlött Fater eszébe a név. Fater szája tövében nyál gyülemlett, ahogy
próbálta túlharsogni a tévé hangerejét.
– Nem tudom, hány éves vagy, de azt hiszem, a fiam nagyjából a te
korod lehet. Talán idősebb nálad. Mennyi vagy?
Ralph csak bámult, de nem válaszolt.
– Ne nézz rám így! Mi van? Azt hiszed, túl öreg vagyok ahhoz,
hogy legyen egy korodbéli kölyköm? Asszed, nem működik már a
faszom, vagy mi? -- kérdezte Fater, miközben a feje lassan féloldalra
billent. Küzdött, hogy egyenesen tartsa magát.
– Hol van a fia? – kérdezte a fiú.
– Lelépett vele az anyja vagy tíz éve. Nem bírta a várakozást az
autópályára, ami sosem fog megépülni. Különben is, fiatal volt. Fogta a
hűtlen seggét és a fiát, és megszökött valami alkoholistával, alti azt
állította magáról, hogy matróz. Azóta sem láttam őket, és nem is
hallottam felőlük. Nem volt elég pénzem, hogy lenyomozzam őket.
Minden vagyonomat erre a helyre költöttem. – Intett a jobb kezével,
amiben a cigarettát tartotta. Hamu szállt a levegőbe. – Azóta végig
magam voltam. Ne bámulj tovább azokkal az ördögi szemekkel! Ne
bámulj rám, a picsába!
– Egyedül van itt azóta?
Kezdte érteni, miért olyan mogorva. O is elveszített valakit, aki
fontos volt számára. Ezt teszi a veszteség az emberrel? Szánalmas,
undok alkoholistává változtatja? Tudta, hogy Fater kedves is tud lenni.
Kedves volt azzal a néhány emberrel, akik megszálltak nála.
De az csak színjáték volt. Ralphfal úgy bánt, mint egy
rabszolgával. Ralph ugyan nem panaszkodott. Hozzá volt szokva a
kemény munkához, és különben is, legalább ételhez jutott.
Fater a másik kezével szórakozottan a kisasztal felé intett.
– Nem voltam teljesen egyedül. Itt voltak a kisbabáim.
Ralph odapillantott a képekre. Igen. Fater kisbabái. Látta a képeket,
de sosem kérdezett rá. Két külön kép, mindegyik a maga keretében. Két
németjuhász.
Épp rákérdezett volna a nevükre, de az öregember már elaludt. A
fiú fogta a saját pokrócát, amit a kanapén használt, és finoman az
öregre terítette. Utána kivette a cigarettát a jobb kezéből, és elnyomta a
hamutálcán.
 Mindenkinek megvannak a maga démonjai.
Többé nem beszéltek arról az éjszakáról, és Ralph keményen
dolgozott tovább Faternak. Egy nap úgy határozott, kimerészkedik a
motel területén túl, és körülnéz egy kicsit. Volt egy saját készítésű
csúzlija, és tudta, hogy egész tisztességes teknőslevest tudna főzni, ha
fogna egyet.
Elindult aznap reggel, gondolta, amíg még hűvös az idő, elintézi a
vadászatot. Otthagyta Fatert a székében ücsörögve, nekivágott a
mocsárnak, és jóval kijjebb merészkedett, mint ami valójában a motel
területének tekinthető. Rémülten torpant meg, amikor belebotlott három
sírba. Futkosott a hideg a hátán.
Mindegyik sírnak szép, nagy sírköve volt természetes kőből, kézzel
festették rá a nevet és az évszámot. Jack. Sandy. Benny.
Ez lenne Fater családja? Sosem kérdezte meg a nevüket, és most
belebotlott három sírba. Nem kettőbe. Az egyik frissebbnek tűnt a
többinél. Hátrálni kezdett, amikor meghallotta, hogy reccsen egy ág.
– Mi a faszt szaglászol itt?
Ralph megfordult, rémült kifejezést öltött az arca. Egy gyilkossal
áll épp szemben, aki megölte a családját? Talán egy felesége volt, és
két gyermeke? Az agya sorra vette a lehetőségeket.
Szerette volna az öreg fejéhez vágni a vádakat, de helyette azon
kapta magát, hogy így szól:
– Teknősre vadásztam. Arra gondoltam, hogy csinálhatnék egy
finom pörköltet ma este. A mostohaanyám annak idején gyakran főzött.
– Elhallgatott, és Faterra nézett. – Idekint temetted el a családodat?
Nem tudta, hogy mit fog szólni az öreg, de arra nem számított, ami
ezután következett.
Fater elnevette magát, és a térdét csapkodta.
– A családom? Azt hiszed, megöltem a feleségemet és a
kölykömet, és idekint temettem el őket? Miféle aljas, senkiházi patkány
temeti el a szeretteit egy maga ásta sírba a semmi közepén, majd tesz
föléjük egy követ sírkő gyanánt?
Nem tűnt fel neki, hogy a fiú lefagyott a kérdéstől.
– Ezek a kisbabáim – folytatta Fater. – Habár jobbat érdemelnének
ennél. Jack volt az első. Utána jött Sandy. – Elhallgatott, majd felnézett
a harmadik sírról, a tekintete találkozott a fiúéval. – Az ott Benny. Pont
azelőtt halt meg, hogy idejöttél. Sosem jutottam el addig, hogy
lefotózzam. Vettem neki egy képkeretet, meg minden, de nem
használtam végül. Kár. Ő volt a legszebb hármuk közül. Volt benne
némi farkasvér.
Vállon csapta Ralphot, és ismét nevetni kezdett, de aztán
köhögőrohamba csapott át a nevetés. Kimerítette, hogy ilyen messzire
követte a fiút.
– Még hogy a mocsárba temettem a családomat. Nem semmi a
képzelőerőd, kölyök! Szóval, mondd csak, ízleni fog nekem ez a
teknősleves?
Alig egy héttel később Ralph a kanapén aludt. Éber alvó volt, és
tudta, hogy Fater részegen feküdt le aznap. Ez egyre gyakrabban
fordult elő, a fiúnak pedig nagyon oda kellett figyelnie, nehogy az öreg
felgyújtsa a helyet a cigijével. Aludt, amikor Fater motyogása
felriasztotta.
– Gyere ide, fiam! Gyere, hadd öleljelek meg, ahogy annak idején.
Szegény fickó! A fiára gondol. Ralph eltűnődött, vajon mennyi
idős volt a kölyök, amikor Fater felesége elvitte. Épp készült felülni,
hogy visszakísérje az öreget a szobájába, amikor rádöbbent hogy az
felette áll.
Mielőtt még felfoghatta volna, hogy mi történik, Fater kinyújtotta a
jobb kezét, és megragadta a fiút a hajánál fogva.
– Csak egy csókot. Csak egyszer csókold meg, oké? Megteszed apu
kedvéért, ugye?
Mi a fasz?
Megérezte, hogy Fater a jobb kezével odahúzza magához a fejét.
Sötét volt, de annyira nem, hogy ne tudja kivenni az öregember
egyenesen felé szegeződő merevedését.
Megpróbált elfordulni, de Fater szorosan markolta a haját. Erős
volt a rohadék.
A fiú minden erejét összeszedte, és egyenesen az öregember hasába
bokszolt. Fater hanyatt vágódott, és egyenesen az ingatag állványon
lévő tévének esett. Hangos robaj hallatszott.
Ralph felpattant, és felkapcsolta a lámpát.
Nem hitte el, amit lát. Szinte mulatságos lett volna, ha nem olyan
borzasztó.
Egy meztelen öregember, elterülve a földön, az arcára és a
mellkasára pedig ráborult egy tévé.
 A fiú egyből tudta, hogy megölte őt.
Leemelte a nehéz tévét Faterról, és lenézett a nyitott szemébe.
Megrogyott a válla a történtek miatt.
Nem akarta megölni Fatert.
– Megszökött egy részeg matrózzal, mi? Ezért hagyott el a
feleséged… Azért hagyott el, mert bántottad a fiad. Te hülye vénember.
Megdörzsölte a szemét. Túl fáradt volt ahhoz, hogy az éjszaka
közepén megoldja mindezt.
– Holnap eltemetlek a kutyáid mellé.
Felvette a pokrócot a kanapéról, és Fater testére dobta. Utána
visszasétált a hálószobába, és bemászott az ágyba. Elege volt abból,
hogy a kanapén alszik.
Másnap korán megkezdte a reggelt, hogy elkerülje a napközbeni
perzselő hőséget. Kivonszolta Fater holttestét, amit a pokrócba csavart,
egészen a kutyáié sírjáig. Lehajolt, és kivette az ásót, amit az öreggel
együtt becsomagolt a pokrócba, hogy ne kelljen külön kicipelnie.
Alighogy elkezdett ásni, máris félbehagyta, és egy fának
támasztotta az ásót. Vizelnie kellett.
Háttal állt Fater merev testének, és a vizeletsugarával célba vett egy
hangyabolyt, amikor különös morgásra lett figyelmes. Megfordult, és
botladozva hátrálni kezdett. Még mindig vizelt, és az égbe lőtt a
pisisugár, ahogy tátott szájjal a fenekére esett.
Ott, a szeme láttára, alig másfél méterre tőle két aligátor civakodott
Fater testén. A fiú hátrább iszkolt, miközben nézte őket. Ez volt a
legborzasztóbb, amit valaha látott. Az aligátorok széttépték Fater
szürke húsát, cafatokat szaggattak le róla, és kötélhúzást játszottak a
holttesttel.
Miután úgy döntöttek, mindkettejüknek jut elég, visszasüppedtek a
mocsárba, magukkal vonszolva a holttestet. Az utolsó, amit Ralph
látott, hogy Fater tágra nyílt szeme rászegeződik, majd az egyik
aligátor vadul ráharap a fejére, és lesüllyed a mocsárfelszín alá.
Epe jött fel a gyomrából, marta a torkát. Vonakodva visszanyelte,
és próbált levegőhöz jutni.
Annyira megdermedt a félelemtől, nem bírt megmozdulni.
Nem is gondolt az aligátorokra, amikor elment teknősre vadászni.
És semmiképp sem jutottak eszébe, amikor kivonszolta ide Fater
holttestét, hogy eltemesse.
 Émelygett, de tudta, hogy nem fog hányni. Sikerült felállnia és
felhúzni a sliccét.
Felvette az ásót és a szétszaggatott pokróc maradékát, majd
óvatosan körülnézve visszament a motelba. Sok dolga volt.
 Huszonhatodik fejezet

1976.

G RIZZ RÁCSIPOGOTT BLUE-RA, aki továbbította a hírt, hogy Cicc

visszatért. Idővel motorok hajtottak be a motelhoz, és az emberek
elfoglalták a szokásos helyüket a gödör körül.
Cicc a lakrésze ablakában állt, és figyelte őket. Habár Grizz
elhadart egy sor kérdést, amikor visszajött, de azt már nem várta meg,
hogy a lány válaszoljon. Tudta jól, miért ment el. Már beismerte
magáról, hogy szörnyű ember, aki rettenetes dolgokat művel, de nem
áll szándékában abbahagyni.
Talán Grunt tévedett. Talán a lány nem lesz képes meggyőzni
Grizzt, hogy hagyjon fel a bűnözői tevékenységével. Most azonban
nem gondol erre. Nem hagyja, hogy az ismeretlen jövő beárnyékolja a
mát.
Grunt kocsija lefordult az országúiról, és az irodai parkoló felé
tartott. Jött vele valaki. Mégis kit hozott ide? Még fontolóra se akarta
venni, hogy esetleg érez némi féltékenységet. Aztán elnevette magát,
amikor eszébe jutott, mennyire féltékeny volt Sarah Jóra, és hogy
annak a történetnek mi lett a vége.
Otthagyta az ablakot, és épp vacsorát keresve bogarászott a
hűtőben, amikor meghallotta, hogy kinyílik az ajtó.
– Grunt úgy gondolta, hogy talán szükséged van egy barátra –
hallatszott egy lány hangja.
– Ó, Jo – kiáltott fel Cicc, és a barátnője karjába vetette magát.
Cicc és Sarah Jo vacsorakészítés közben beszélgettek. Ciccből
kibukott minden Grizz-zel kapcsolatos félelme. Most először nyílt meg
igazán Sarah Jo előtt, mióta az előző télen barátság szövődött közöttük.
Lassan egy év telt el azóta, hogy Grizz a motelba hozatta őt, és
nagyjából öt hónapja voltak közeli barátságban Sarah Jóval.
– Cicc, őszinte leszek veled, az az igazság, hogy nem tudom,
kedvelem-e Grizzt. Ijesztő.
 Cicc félbehagyta a hagymaszeletelést, és Jóra nézett. Az a tény,
hogy a legjobb barátnője nem kedveli a férjét, váratlanul érte.
– Bántott valahogyan?
– Nem, nem – felelt Jo gyorsan. – Hát persze hogy nem bántott
engem. De nem vagyok hülye. Tudom, miket tesz másokkal. Azt
hiszem, csak téged féltelek. Tudod, pocsék emberek a szüleid, de
legalább nem voltál semmi olyasminek kitéve velük, mint amiket azóta
láttál, hogy itt élsz. Gondoltál már arra, hogy hazamész?
Ginny nem akart felelni a kérdésre, ezért egyszerűen nem vett róla
tudomást.
– Ne aggódj miattam, Jo. Grizz sosem bántana engem, és nem
hagyná, hogy bárki is bántson.
– Oké, ezt elhiszem, de mindentől nem védhet meg. És nem
biztosíthat neked normális életet. Tényleg olyan férfival akarsz lenni,
akinek az egyetlen bevétele illegális tevékenységekből származik?
Cicc kérdőn nézett Jóra. Mindketten tudták, hogy Jo apját, Fesst
Grizz fizeti. Fess tanár volt, és sosem vett részt a tényleges
bandatevékenységekben, de ő felelt azért, hogy gondoskodjon Grizz
informátorainak a nyilvántartásáról. Elég fontos feladat volt ez ahhoz,
hogy tetszetős jutalékot kapjon érte.
– Nem, nem akarok olyan férfival lenni, de Grizz-zel együtt
szeretnék lenni.
– Akkor, gondolom, nagyon szar lehet, hogy a kettő ugyanaz az
ember.
Jo segítségével kész lettek a casserole-lal, és betették a sütőbe
sülni. A lány leült a kanapéra, és közömbösen lapozgatott egy
magazint, amíg Cicc a későbbre szánt desszerten ügyködött. Felidézte,
amikor Ciccet a motelba hozták, és ő először találkozott a lánnyal.
Aznap Grunt megjelent Jo iskolájában, egy péntek délután,
majdnem egy évvel ezelőtt. 1975 májusában. Jo épp a buszhoz tartott,
amikor meghallotta a kocsidudát. Felemelte a kezét, hogy kitakarja a
vakító délutáni napfényt, és látott valami kéket megvillanni. Mit keres
itt Grunt? Gyorsan irányt váltott, és ahelyett, hogy a buszhoz
igyekezett volna, elindult az iskola előtti parkoló felé. A buszmegállón
túl látni lehetett a parkoló végét, ahol Grunt megállt.
– Hé, téged meg mi szél hozott a suliba? – kérdezte Jo könnyeden,
majd rémület hasított belé. – Apukám?
 Grunt felé nyúlt, és egy gyors, baráti ölelésre magához vonta.
– Nem, semmi sincs Fess-szel. Csak beszélgetni szeretnék, Jo.
A lány hátrább lépett, és Grunt arcára pillantott.
– Mi a baj? Jól vagy?
– Nem, nem vagyok jól. – Némi hallgatás után folytatta: – Grizz
tegnap éjjel a motelba hozta Ginnyt.
– Jaj, ne!
A fiú kinyitotta neki az utasülést, becsukta utána, és körbement a
vezetőülés oldalára. Beült, és elindította a zajos kocsimotort.
– Miért? Miért vitette Grizz a motelba? – Jo tudta, hogy Grizz
hosszú ideje szemmel tartja Ginnyt. Tudott Grunt alkalmi
kiruccanásairól Grizz-zel, amikor elmentek ellenőrizni, jól van-e a lány.
Tudott arról, hogy miután Grunt megszerezte a jogosítványát, párszor
Grizz nélkül is elment ránézni. Sokat hallott Ginnyről az elmúlt néhány
évben.
Arról is tudott, hogy Grunt teljes megszállottja Ginnynek. Másról
sem beszélt, csak Ginnyről.
– Neked vitette oda? Mint valami bandaizé? Na, érted, hogy
odaadja neked?
– Nem. – Grunt hangja színtelen volt, ahogy kihajtott a parkolóból.
– Magának hozta oda.
– Magának? – Sarah Jo egyenesen kihúzta magát, és a fiúra bámult.
– Minek kellene neki? A lány annyi idős, mint én, nem?
– Igen, annyi idős. Talán egyszerűen úgy érezte, a lánynak vele kell
lennie. – A kormányra csapott az öklével. – Jo, nem számítottam erre.
Még nem sikerült rájönnöm, mik a szándékai. Egyszerűen nem tudom,
mit csináljak.
Jo egy pillanatig hallgatott.
– Grunt, ne csinálj semmit. Ki kell várnod, amíg kiderül, mit akar.
Nem léphetsz közbe, amíg azt sem tudod, mire készül.
– Ja, hát, ismered Grizzt. Nem olyasvalaki, aki bejelenti a dolgokat,
vagy engedélyt kér másoktól minden szarhoz, amihez épp kedve van.
És ez teljesen meglepett.
– Hm. Gondolom, Willow nem túl boldog.
Grunt kurtán felnevetett.
– Ebben igazad van. Nagyon bepöccent. Habár nem számít. Grizzt
nem érdekli, amit bárki is gondol, főleg nem Willow. – Egy percre
elhallgatott. – De aggódom emiatt, tudod? Nem akarom, hogy Willow
bántsa Ginnyt, vagy bármi. Én magam fogom kinyírni, ha a közelébe
megy.
– Grizz hagyná, hogy Willow bántsa? – ráncolta a homlokát Jo.
– Nem, nem hiszem, hogy hagyná. Gyakorlatilag majdnem
kiszorította Willow-ból a szuszt, amikor tegnap éjjel nekitámadt
Ginnynek.
– Tehát érdekli – felelte Jo halkan.
Ez újdonság. Azt leszámítva, hogy gondoskodott arról, hogy Blue
fedezni tudja Grunt főiskolai tandíját, Sarah Jo még sosem hallott
Grizzről olyan történetet, ami alapján feltételezni lehetett volna, hogy
van szíve. Az persze, hogy van-e lelke, továbbra is vitatható volt.
– Igen, érdekli. De nem tudom, hogy ez jót jelent-e számomra,
vagy sem.
– Csak várj, Grunt. Adj némi időt a dolognak. Tartsd rajta a szemed
anélkül, hogy bárkivel is tudatnád, mit csinálsz. Csak nem lesz túl
nehéz. Már amúgy is évek óta ezt csinálod.
Grunt pontosan így is tett. A háttérben maradt. De nem mindig volt
könnyű.
Most, amint figyelte, ahogy Cicc desszertet készít, Sarah Jónak
eszébe jutott az éjszaka, amikor Grunt felhívta egy különös kéréssel.
Több mint egy hónappal azután történt, hogy a barátnőjét a motelba
hozták. Azután, hogy megkapta a bandabéli nevét. Cicc.
Grunt hangja rideg volt.
– Jo, szükségem van rád a motelban. Azt akarom, hogy Cicc a
barátnőmnek higgyen.
– Miért?
– Grizz szerint túl sok időt tölt velem.
– És így van?
– Igen. – Grunt felsóhajtott a vonal túlvégén. – De kábé csak az
elmúlt egy héten. Azért jön át, hogy sakkozzunk vagy lemezeket
hallgassunk. És mielőtt mondanál bármit, tudom, hogy rosszul teszem,
ha biztatom ebben, de nem tehetek róla. Vele szeretnék lenni, Jo.
– Sosem lehetsz vele, ha Grizz meggyanítja, hogy érzel bármit is
iránta, Grunt. Jobb, ha kitalálsz valamit, amivel elhiteted vele, hogy
nem érdekel Cicc. Ha pedig úgy látja, hogy te érdekled Ciccet, akkor
végképp be kell bizonyítanod neki, hogy téged nem izgat.
 A következő reggel Fess kitette Jót a motelnál. Bekopogott Grunt
ajtaján, és besétált, meg sem várta, amíg behívja. Grunt az ágyán ült, a
kezébe temette az arcát.
– Grizz tegnap megengedte, hogy elvigyem valahová a motelből
egy napra. Világossá tette, hogy úgy gondolja, Cicc belém van zúgva,
és véget kell ennek vetnem.
Sarah Jo az öltözőszekrényre tette a bukósisakját, és leült a fiú
mellé. Grunt mesélt neki egy keveset arról az éjszakáról, amikor Cicc
elvesztette a szüzességét. Jo eleinte nem szólt semmit. Végül eleget
hallott.
– Nem hiszem el, hogy Grizz megengedte, hogy te legyél Cicc
számára az első! – Fel-alá járkált a szobában. – Egyszerűen nem hiszem
el! Hogy a francba vetted rá, hogy megengedje? Úgy értem, tudom,
hogy némi védettséget élvezel Blue öccseként. De mesélted, milyen
birtokló vele, Grunt. – Jo megrázta a fejét. – Egyáltalán, hogy vagy
még mindig életben?
Grunt ekkor elmesélte neki, hogyan manipulálta Grizzt aznap éjjel.
Nem számolt be mindenről, és ezt Jo is tudta jól. A fiú kihagyott pár
részletet. Jo volt a legjobb barátja, de bizonyos dolgok még ahhoz is túl
intimek, hogy Jóval is megossza. Amikor befejezte a történetet, néhány
percig egyikőjük sem szólt semmit.
Jo nem tudta, mit mondjon. Végül vett egy mély lélegzetet.
– Akkor mi a terv? Mi fog mindebből kisülni?
– Sétáljunk el Grizz lakrészéhez! Cicc nemegyszer említette, hogy
kedvesnek tartja Fesst. Én majd úgy viselkedem, mintha jó ötletnek
tartanám, hogy megismerje a lányát. Ne feledd, ne járjon el a szád!
Most már Ciccnek hívják. Felejtsd el a valódi nevét!
– Nem lesz gond – mondta Jo, és bebújt a fiú dzsekijébe. Felnézett
rá, majd vállat vont. – A hatás kedvéért, nem gondolod?
– Igen, marha jól áll, de jelent valamit, ha rajtad van. – Lesütötte a
szemét, a válla beesett. Jo még sosem látta ilyennek.
Odament a fiúhoz, átölelte.
– Türelem. Helyén van a szíved. Jól fog ez alakulni.
Grunt tekintete találkozott a lányéval.
– Jó barát vagy, Jo. – Átadta a lánynak a bukósisakot, aztán a bal
karjával átölelte a vállát.
 – Rendes srác vagy. Könnyű a barátodnak lenni. Ó, hé! – oldalba
bökte Gruntot. – Mondtam már, hogy Blue felesége meghívta a
családomat vacsorára?
Grunt megdermedt.
– Tudom, hogy mennyire utálod őt. Még mindig próbálja elhitetni
veled, hogy Kevin a fiad?
– Igen. Örült ribanc. Később elmesélem.
– Csak mondom, a legfiatalabb öcsém pontosan úgy néz ki, mint
Dave nagybátyám. Ő apám testvére. Nem lenne szokatlan, ha Blue
egyik gyereke rád hasonlítana.
– Igen, tudom. – Felsóhajtott. – Egyszerűen annyira utálom, Jo.
– Arra gondoltam, ha tényleg elmegyünk Blue-ékhoz vacsorázni,
feloldhatnék egy hashajtót, és elkeverhetném az italában.
– Nem, rosszabbat érdemel. Mit szólsz egy mini-
robbanószerkezethez a tamponjában?
Sarah Jo elkuncogta magát.
Az a nő igazán megérdemelne egy robbanó tampont, gondolta
Grunt. Ő is elnevette magát.
Mindketten nevettek, amikor Grunt kinyitotta az ajtót. Cicc
felemelt kézzel állt előtte. Biztos épp kopogtatni készült. Olyan
kifejezés volt az arcán, mintha épp gyomron vágták volna. Grunt szíve
megszakadt tőle.
Grunt Sarah Jóval töltötte a napot a tengerparton. Minden erejével
igyekezett nem gondolni Ciccre, de a lány azóta emésztette őt, amióta
csak az eszét tudta. Jo tudta, mikor ne mondjon semmit. Csak hallgatta
a fiút, és Gruntnak mindössze erre volt szüksége. De a lány nem bírta
teljesen türtőztetni magát. Egy dolog piszkálta a kíváncsiságát.
– Azt mondtad nekem, hogy az akarata ellenére feküdtél le vele,
legalábbis azt hiszem, úgy hangzott – mondta a fiúra pillantva a
narancssárga strandtörülközőről. Váll váll mellett feküdtek. – De egy
kicsit zavaros. Tulajdonképpen megkért, hogy dugd meg, nem?
Grunt rágódott ezen egy kicsit.
– Meséltem, hogy azt mondtam Grizznek, egy rendőrbotot fogok
használni. Hát, amikor Cicc meglátta, megkért, hogy inkább én
csináljam. Nem egyszerűen megdugtam Ciccet, Jo.
Jo elvörösödött.
 – Nem úgy gondoltam, Grunt. Azt hiszem, azt próbálom megérteni,
miért kedvel téged ezek után. Mármint, ha az akarata ellenére történt,
akkor gyakorlatilag megerőszakoltad. Ugyanakkor azt mondtad,
megkért rá. Nem tudom. Azt hiszem, egyszerűen nem tudom
megérteni.
– Nem is kell értened, Jo! – csattant fel Grunt.
Jo rápillantott, de Grunt addigra elfordult tőle. A lány felsóhajtott,
és lehunyta a szemét. Arra jutott, hogy vannak dolgok, amiket sosem
fog megérteni.
A nap hátralévő részét a Fort Lauderdale strandján töltötték. Ettek
egy kései ebédet egy leinti kávézóban, majd a strand menti boltok
kirakatát nézegetve ütötték el az időt.
Szomorú volt, hogy Grunt mennyire szereti Ciccet, de mindketten
tudták, hogy követnie kell Jo tanácsát. Azaz vár.
– Jo? Jo, szeretnéd megkóstolni?
Cicc hangja visszarántotta Jót a jelenbe. Fel se tűnt neki, hogy üres
tekintettel bámulja ugyanazt az oldalt a magazinban, elveszve az előző
nyári emlékek közt. Cicc magasodott most fölé, és elé tartott egy csokis
kanalat.
– Tessék, nyald le. Tudom, mennyire szereted a csőiéit. Házi
csokimousse. Mi a véleményed?
Jo kivette a kanalat Cicc kezéből, és lenyalta.
– Mennyei – mondta röviden, majd kuncogott, és visszaadta.
Cicc kiment a konyhába, Sarah Jo az ablakhoz sétált, és kinézett.
Még mindig ott szemlélődött, amikor Cicc odasétált mellé.
– Mit nézel?
– Csak a nőket figyelem a gödörnél – vont vállat Jo.
– Mi van a nőkkel a gödörnél?
– Nem látom Chickyt és Moe-t, gondolom, elmentek valamerre, de
olyan, mintha az összes többi a férjedre hajtana.
Cicc is kinézett arra, amerre Sarah Jo bámult. Grizz távolabb, oldalt
állt, a játszótéri rész közelében, jóval a kerti székek mögött. Úgy tűnt,
komoly beszélgetésbe elegyedett Blue-val és egy fickóval, akit Cicc
nem ismert. A szokásos társaság ült a gödör körül néhány új arccal.
Némelyik férfinak nő ült az ölében. Az egyik éppen Monster lába
között gubbasztott.
 – Tényleg? Én nem látok egy olyan nőt sem, aki próbálná felhívni
magára Grizz figyelmét – mondta Cicc.
– Igen? Akkor mit gondolsz, miért van mindnek barna haja és
frufruja? Eddig ötöt számoltam.
– Ó… mert barna hajuk van, és frufrujuk? – Cicc az égre emelte a
szemét.
– Tévedsz. Az ott nem Picur Axel ölében? Ő szőke volt, nem? És
ismerem Chilit. Láttam már ezelőtt, és konkrétan tudom, hogy
természetes vörös. Mindig középen elválasztva hordta a haját. Már
nem.
– Oké, szóval néhány lány megváltoztatta a frizuráját. És aztán?
Jo Ciccre nézve felvonta a szemöldökét, de a lány Grizzt figyelte.
– Tényleg fogalmad sincs, ugye?
– Miről nincs fogalmam? Miről beszélsz?
– Már értem, miért szeretnek annyira. Miért szeret ő is annyira. –
Jo hamar észbe kapott. – Értem, miért szeret Grizz. Olyan ártatlan vagy
bizonyos dolgokban. Nyilván le sem esik neked.
Cicc fújtatott egyet.
– Mi nem esik le, Jo? Mit nem értek?
– Hogy az összes nő próbál olyan lenni, mint te.
 Huszonhetedik fejezet

2000.

–I GEN, RÁVETTELEK, HOGY MENJ VISSZA A MOTELBE – mondta

Tommy Ginnynek. Nem bírt a nő szemébe nézni. – Beismerem. Önző
voltam. Tudtam, hogy ha elmész a rendőrségre, elveszítelek.
Eljátszottam volna a lehetőségemet a továbbtanulásra. Nem tudom,
talán nem kellett volna rábeszélnélek. Úgy értem, valószínűleg újra
sínre került volna az életem néhány év után, de azt gondoltam, annál
előbb veled lehetek. Úgy terveztem, hogy magadtól észre fogod venni,
milyen borzasztó és romlott Grizz, és majd önszántadból el akarod
hagyni őt. És megtettem, Ginny. Sajnálom. De csak akkor egyszer
tettem ilyet.
– Milyen egyszer? – Ginny a férfi arcát fürkészte. – Mit tettél,
Tommy?
– Az egész olyan volt számomra, mint egy sakkjátszma, Ginny.
Tervezgettem és fondorkodtam, hogy mindig lásd, valahányszor Grizz
valami borzalmasat követ el. – Elhallgatott, majd a lehető leghalkabb
hangon, amit még ki tudott préselni magából, hozzátette: – A
hajódokkon.
Ginnynek elakadt a lélegzete, és a szájára szorította a kezét.
– A hajódokkon… Ahova odamentem, és láttam, hogy Grizz és
Blue két holttestet dob a vízbe… Te intézted el, hogy odamenjek?
Hogy lássam?
Grunt hosszan felsóhajtott.
– Igen, én rendeztem meg. Csapdába csaltalak. Tudtam, hogy Grizz
és Blue el fog intézni két balféket, akik elkötötték egy drogdíler
kokainnal teli hajóját. Tudtam, mi lesz a sorsuk.
– Nem hiszem el! Emlékszel még, mennyire ki voltam borulva? –
Ginny fel-alá járkált a konyhában. – Már nem is tudom, miért mentem
oda, de sosem gyanítottam, hogy te voltál. Ha Grizz gyanakodott volna
rád, valószínűleg ellátta volna a bajod. Talán még meg is ölt volna.
 – Emlékszem, mennyire felzaklatott, mert eljöttél hozzám. –
Tommy keresztbe fonta a karját, emlékezett Ginny akkori
arckifejezésére, a szeme alatti sötét karikákra. – Amikor láttam, mit
tettem veled, mennyire megbántottalak, felhagytam a játszadozással.
Arról nem is beszélve, hogy ha elkapták volna őket, és te épp ott vagy,
te is bajba keveredtél volna. El sem hiszem, hogy ilyen helyzetbe
sodortalak. – Ginny csak bámult rá karba tett kézzel, és leült egy
bárszékre a reggelizőpultnál. – Gin, továbbra is rászedhettem volna őt
és téged is, de nem tettem. Rájöttem, hogy képtelen vagyok ilyen
fájdalmat okozni neked, és nem tehetlek ki több veszélynek.
Szerettelek.
A nőre bámult, de Ginny nem szólt semmit. Csak nézett rá, mintha
nem is ismerné. Tommyból kibuktak a szavak, képtelen volt gátat
szabni nekik.
– Azt hiszem, ezután már arról szólt az egész, hogy megvédjetek.
Megvédjem a lelked azoktól a borzalmas dolgoktól, amiket Grizz
csinál, és megvédjetek, hogy ne keveredj fizikailag hasonló helyzetbe.
Éppen az ellenkezője lett annak, mint amit eredetileg terveztem.
– És gondolom, ezért elismerést vársz? Hogy megvédtél. Hát, nem
tudom, ebből mennyit hihetek el. – Gúny járta át Ginny hangját. – Pont
most vádoltál meg, hogy homokba dugtam a fejem, mert nem akartam
tudomást venni a dolgokról, amiket Grizz tett. Erre közlöd vetem, hogy
az volt a terved, hogy a tudomásomra hozd? – Feltartotta a kezét,
mielőtt Tommy beszélni kezdett volna. – És mielőtt közbeszólnál, hogy
elmondd, milyen rossz ember volt, hadd emlékeztessetek, hogy
leszámítva azt, amikor hanyatt lökte és megpofozta Willow-t, amikor
biccentett Chicónak a gödörben, meg amikor vízbe dobta a hullákat a
dokkon – az élményért utólag is köszi, mellesleg –, valamint amikor
elverte azokat a kölyköket a raktárépületben, akik leköptek, nem
láttam, hogy Grizz bármit is elkövetett volna. Tíz évig vele voltam,
Tommy. Tíz évig. És sosem láttam egyebet azon kívül, amit most
felsoroltam.
Tommy szeme szikrázott.
– És ha te nem láttad, nem is történt meg? – Kezdte megemelni a
hangját. – Oké, akkor ne higgy nekem. Nézd, Gin, sosem hittem volna,
hogy tíz évbe fog telni, mire végre veted tehetek. Nem tudom. Talán
előbb is elhagytad volna, de rengeteg dolog volt, amit titokban keltett
tartanom előtted. Csupa olyan dolog, amitől összeroppantál volna.
Tudtam, hogy már eleve szenvedsz a bűntudattól a bűnözői
tevékenysége miatt.
Ginny felállt, és elindult Tommy felé. Keresztbe fonta a karját,
magasba emelte az állát, és a létező legridegebb pillantással nézett a
férfira.
– Mondj egyet! Mondj egy dolgot, amit elrejtettél előlem, és ami
miatt elhagytam volna őt, leszámítva azt, amit az elmúlt néhány órában
felfedeztem. Nem mintha az elhagyása egyáltalán felmerült volna
lehetőségként, már ha rajta múlik.
– Ha úgy láttam volna, hogy el akarod hagyni, talán tettem volna
valamit a letartóztatása érdekében, még azelőtt, hogy Jan elintézte. De
őszintén szólva boldognak tűntél a csillogó kis buborékodban.
– Azt mondod, miattad tartóztatták le Grizzt? – Ginny szinte
sikított.
– Nem! – vágta rá Tommy. – Egyáltalán nem ezt mondom. Semmi
közöm nem volt a letartóztatásához. De amikor végre megtörtént,
örültem, Gin. Úgy éreztem, kifutottam az időből. Figyeltél egyáltalán
arra, amit mondtam? Tíz éven át vártam, amíg te vele voltál!
– Akkor válaszolj a kérdésemre. Mit követett el Grizz, amit te
eltitkoltál előlem?
Tommy mélyen felsóhajtott.
– Ginny, most az egyszer kérlek, tartsd inkább a homokban a fejed.
Nem akarod tudni.
– Én pedig azt mondom, hogy nem tetszik a vád, miszerint mást
sem csináltam huszonöt éven át! Ki vele!
– Rendben. Ha szeretnéd, elmondom. Emlékszel, amikor
megkérdezted tőlem, hogyan halt meg Willow és Darryl?
– Igen, hát persze hogy emlékszem. Rettenetes volt. Kínhalál.
– Hadd kérdezzek tőled valamit – mondta a nőre pillantva. –
Johnny Tillmant lassan darabokra vágták, amiért megpróbált
megerőszakolni téged. Őszintén azt hiszed, hogy Grizz lekísérte
Willow-t és Darrylt az üres medencéhez, és egyszerűen hagyta, hogy
ott maguktól meghaljanak? Ne feledd, hogy Darryl több mint két órán
keresztül kínzott téged, és Willow eszelte ki az egészet.
– Há-hát, azt mondtad, hogy így volt. Sosem kérdeztem Grizzt,
mert már tőled megkérdeztem. És te így mesélted.
 – Igen, Ginny. Így meséltem. Eltitkoltam az igazat, mert bár
szerettelek, és veled akartam lenni, bele sem akartam gondolni, hogy
örökre az emlékezetedbe égjen, mit tett valójában velük. Egyébként is
elég bűntudatot éreztél a haláluk miatt. És igen, tényleg a medencében
haltak meg. De nem az időjárási viszontagságoktól vagy szomjukban. –
Lepillantott. – Annyit elárulhatok, hogy már biztosan rég a halálért
könyörögtek, mire végül meghaltak.
Mindketten hallgattak egy hosszú pillanatig.
– Mondd el! – suttogta Ginny.
– Tudod, mennyire megszállottja lett az ügynek, nem? Grizz sosem
hitte el, hogy Darrylt a szerencsés véletlen sodorta aznap éjjel a
motelba.
Ginny csak bámult rá.
– Grizz sokáig úgy gondolta, belső munka volt. Hogy valaki tudta,
hogy ő nem lesz ott aznap este. Akárki tervelte is ki, tudta azt is, hogy
Moe rendszeresen a kutyákkal alszik. Tudta, hogy aznap éjjel egyedül
leszel, Gin.
Aztán csaknem mindent elmesélt Ginnynek.
Azt azonban nem mondta el, hogy Grizz mindezt nem csupán
feltételezte. Tényleg így volt. Grizz kiszedett egy nevet Willow-ból.
Willow az utolsó lélegzetével még megesküdött, hogy egy Wendy nevű
nőtől kapta a tippet. A nőnek déli akcentusa volt, és csak telefonon
kommunikált Willow-val. Willow azt állította, Wendynek volt egy
kapcsolata a motelban, de megesküdött, hogy nem tudja, ki az.
Nem volt semmiféle Wendy, akit a motelhoz tudtak volna kötni.
Ami még rosszabb, hogy Darryl be sem fejezte a rábízott feladatot.
Meg kellett volna ölnie Ginnyt aznap éjjel. Azt hitte, sikerült is, amikor
eszméletlenre verte a lányt.
Nem. Ginnynek nem kell erről tudnia.
Bőven elég rossz volt már az is, amit tudott. Ginny reszketve az
egyik konyhaszékhez sétált az asztal túloldalán. Kirántotta, és leült rá,
majd a kezére bámult, amit lazán pihentetett az ölében. Képtelen volt
összpontosítani. Le volt sokkolva. Kavargott a gyomra.
– Igazad volt, Tommy – suttogta. – Ezt nem akartam volna tudni. –
Elhallgatott, majd hozzátette: – De talán tudnom kellett volna. Nem
tudom. – A tenyerébe temette az arcát. – Ez az egész olyan váratlan.
 Tommy felpattant, és odasétált hozzá. Letérdelt Ginny elé, és a
kezébe fogta a nő kezét.
– Semmi baj, drágám. Úgy sajnálom. Egyszerűen sajnálom. Nem
gondoltam, hogy számít bármit is, ha tudsz az egészről. – Közelebb
vonta magához Ginnyt, és simogatta a hátát, miközben a nő zokogott. –
Mindig is az volt a legfontosabb, hogy megvédjelek, Gin. Mindig is
erről szólt az egész. Kérlek, ne hagyj el, Gin! Nem bírnék nélküled élni.
Kérlek, ne menj!
Azt azonban Tommy nem tette hozzá, hogy bár igaz, hogy ennyi
éven át neki kellett védelmeznie Ginnyt, arra is jó oka volt, hogy épp
most hozza szóba mindezt. Bizonyos dolgokat még most sem szeretett
volna elmondani neki, de tudta, hogy muszáj lesz.
Amikor Ginny hátrébb húzódott, és felpillantott a férfira, látta,
hogy könnyek ülnek Tommy szemében.
Mélységes fájdalommal a szívében végül összeszedte az erejét:
– Szeretlek, Tommy. De akkor is el kell mennem. Csak egy kis
teret szeretnék. Meg kell ezt értened. Túl nagy sokk ez, a gyerekek
pedig rendben lesznek. Majd azt mondjuk nekik, hogy Carternél
vagyok, és segítek neki gondoskodni az állatokról, amíg Bill nincs a
városban. Már volt ilyen korábban. Sosem fogják gyanítani, hogy
másért mentem el.
Elhallgatott.
– Amikor lesz egy kis időnk kettesben… – Elkalandozott a hangja,
majd összeszedte magát. – Mindent. Mindent tudni akarok. Az elejétől.
Azt akarom, hogy minden egyes dolgot elmesélj, Tommy. Még akkor
is, ha nehéz hallanom.
– Elmondok mindent, Gin. – A férfi hangja élettelenül, üresen
csengett. – Elmondom.
– És azt akarom, hogy áruld el, miről beszéltetek, amikor elmentél
hozzá a kivégzése előtt.
Tommy így tervezte, csak Leslie közbeavatkozott a váratlan
megjegyzésével.
Bólintott, és már belefogott a válaszba, amikor Jason hangja
félbeszakította:
– Anyaaa! Apaaa! Ide tudtok jönni? Van nektek egy meglepim!
 Huszonnyolcadik fejezet

1978.

V ÉGRE SIKERÜLT FELVENNIE A KAPCSOLATOT WILLOW-VAL. Kissé

időigényes volt, de tudta, milyen helyen szállna meg a nő. Hat hotel
után végre talált, süllyedt.
– Az a szupervékony, szőke nő a nagy szájával? – kérdezte a pasas,
aki felvette a telefont.
– Igen, ő az. Ott van? Ott szállt meg?
– Ah, kirúgtam, mert nem fizetett. Azt hiszem, valahol az Ötödiken
szállt meg. Nem tudom. Azt tudom, hogy a legtöbb kliensét a Foltos
Tojásban szedi fel.
– Az egy motel? – kérdezte a nő csábító hangon, előhozva a déli
akcentusát.
– Nem. Egy bár. Valószínűleg megtalálja ott, vagy talál valakit,
akid ismeri. Ha látja azt a szánalmas seggét, mondja meg neki, hogy
tartozik Micknek ötvenöt dolcsival, az a lusta, semmirekellő szarházi.
A nő eljuttatott Willow-nak egy üzenetet, hogy hívjon fel egy
bizonyos nyilvános telefont egy adott nap adott időpontjában. Az
üzenetben megemlítette, hogy Grizzről van szó.
És természetesen meg is szólalt a telefon abban az időpontban,
amikor meghagyta. Willow nagyon is készségesen akart segíteni
Wendynek a tervében.
Moe már nehezebbnek ígérkezik, mivel nem tud beszélni a
telefonon. De Wendy erre is kieszelt egy tervet.
Figyelte, ahogy Moe kiszáll a fekete Volkswagenből, és besétál a
postára. Odament a lány kocsijához, és bedobott egy borítékot a nyitott
ablakon át a vezetőülésre. Utána visszaszaladt a saját autójához,
beszállt, és elhajtott, mielőtt még Moe visszajött volna.
Ezt írta a levélben:

Kedves Moe!
Tudom, hogy mennyire boldogtalan vagy. En is az vagyok. Mióta Cicc
a motelba érkezett, úgy tűnik, senki sem vesz már téged észre. Még
Grunt sem. Igen, láttam Ciccet. Tudom, hogy mennyire kedveli
mindenki. Talán segíthetünk egymásnak. Nem akarom, hogy Ciccnek
bántódása essen, vagy bármi, de talán felhasználhatjuk öt, hogy
elérjük, amit akarunk. Hogy visszaszerezzük az életünket. Ha úgy
gondolod, hogy tudsz nekem ebben segíteni, akkor legyél a hollywoodi
Taft Street 441-nél vasárnap pontban délután 4-kor. Üdvözöl barátod:
Wendy.

Két nappal később Wendy végignézte a kisboltból, amint a kis fekete

kocsi behajt a forgalmas útról, és leparkol a gyógyszertár és a
szépségszalon közti telefonfülkénél. Moe egyedül érkezett.
Tárcsázta a telefonszámot. Moe felvette.
– Szia, Moe. Úgy örülök, hogy válaszoltál. Tudom, hogy törődsz
Cicc-cel, és nem akarod, hogy bántódása essen. Én sem akarom, hogy
bántsák. Egyszerűen csak gyűlölöm Grizzt, és úgy gondolom, azzal
tudunk a legjobban bosszút állni rajta, ha elveszünk tőle valamit.
Tudod, ahogy ő kivágta a nyelved. Tőlem is elvett valamit. Szóval
szemet szemért. Ha úgy gondolod, hogy tudsz nekem segíteni, és ha
szerinted is együtt tudunk dolgozni anélkül, hogy bárki megsérülne,
akkor nyomd meg egyszer valamelyik gombot a telefontárcsán.
Wendy figyelte, hogy Moe hezitál. Utána körbepillantott. Wendy
tudta, hogy nem láthatják meg.
– Senki sem fog megsérülni. Én csak azt szeretném, ha Cicc
épségben hazajutna. Ennyi.
Moe a telefonkészülék tárcsájához emelte az ujját. Visszhangzott a
pittyegés a vonal Wendy felőli végén.
Wendy arca győzedelmesen felragyogott. Kész is van. Megvan a
beépített embere a motelban.
És tudta, hogy Willow majd elintézi a mocskos munkát. Nem
tudják a szálakat visszavezetni hozzá. Ő majd nyilvános telefonokon
meg a barátjától kölcsönvett csipogón tárgyal velük. A fiú készségesen
odaadta neki az apja egyik munkahelyi csipogóját néhány plusz
dolcsiért, amivel fedezni tudta a drogfüggőségét. Amikor mindennel
végzett, megmondja a barátjának, hogy óvatosan juttassa vissza az apja
vállalatának. Annyian dolgoztak ott, hogy képtelenség lesz bárkihez is
kötni.
És az is csak akkor merült volna fel, ha gyanakszik valaki, hogy
mindez el lett tervezve.
Szemmel kell tartania Grizzt. Okos férfi, de ő is okos. Grizz Cicc
miatt rúgta ki Willow-t. Kivágta Moe nyelvét. És tőle is elvett valamit.
Olyasvalamit, amire még nem állt készen, hogy elveszítse.
Grizz meg fog fizetni azért, hogy bántotta őket. Moe-nak is
megmondta: szemet szemért.
 Huszonkilencedik fejezet

2000.

T OMMY és GINNY ugyanazzal az arckifejezéssel néztek egymásra:

rettenet. Mindketten azt hitték, hogy Jason épp kipakol a táskájából az
emeleten. Vajon hallhatott bármit ebből a tízéves? Ha igen, mennyit?
– Örülni fogtok a meglepinek – kiáltotta Jason dallamosan.
A nappali. A nappaliból jött a hangja. Váltottak még egy pillantást,
majd elindultak a nappaliba, és ott megtorpantak.
A dohányzóasztalon ott állt Grizz sakk-készlete.
– Bementem apa dolgozószobájába, hogy papírt hozzak, és
megláttam ezt az íróasztalon. Segíteni akartam kipakolni és összerakni.
Meglepődtetek? – Jason úgy vigyorgott, mint aki nyert a lottón.
Tommy meglátta az üres dobozt az egyik kanapén.
– Hogy hoztad be ide azt a dobozt, fiam? Vagy egy tonnát nyomott.
Jason vállat vont, és körbepillantott a földön szanaszét heverő
csomagoláson.
– Egyszerre apránként hordtam be, amíg elég könnyű nem volt a
doboz ahhoz, hogy becipeljem. – Félénken hozzátette: – Feltakarítom a
rendetlenséget.
Ginny túlságosan megdöbbent ahhoz, hogy meg tudjon szólalni.
Emlékek árasztották el, amitől kissé bizonytalannak érezte a lábát.
Tommy érzékelte ezt, és óvatosan megfogta a karját, majd a kanapéhoz
kísérte.
Amikor Ginny leült, Tommy megfordult, hogy a fiához szóljon:
– Jason, örülök, hogy segíteni akartál. De nem lett volna szabad
hozzányúlnod valamihez, ami nem a tiéd.
A fiú összetörtnek tűnt.
– De apa, csak meg akartalak lepni!
– Nem ez a lényeg, Jason. – Tommy most már mérgesnek tűnt. –
Hányszor megmondtam, hogy nem mehetsz az irodámba? Tudod ezt
jól, úgyhogy ezért büntit fogsz kapni.
 Ginnynek megszakadt a szíve. Látta, hogy Jason tényleg azt hitte,
segít ezzel, és most nem érti, miért reagálnak így a szülei.
– Különben sincs itt az összes. – Belerúgott némi
csomagolópapírba. – Szeretnétek, hogy összeszedjem?
– Hogy érted, hogy nincs ott az összes? – ráncolta Ginny a
homlokát.
– Hiányzik a sötét király. A király nélkül nem lehet játszani. Igaz,
apa? – kérdezte Jason az apjára pillantva.
Tommy és Ginny összenéztek. Mindketten tudták, hogy a király
levételével azt jelzed, kiszálltál a játékból; elismered az ellenfél
győzelmét. A vereség elfogadását jelenti. A megadást. Vajon Grizz
üzen a síron túlról? Beismeri a vereséget?
Vagy még rosszabb: kihívást üzen? Nem kifejezetten fektette el a
királyt. Ő – vagy valaki más – eltávolította a játékból.
Jelent ez bármit?
Nevetséges. Tommy emlékeztette magát, hogy találkozott Grizz-zel
néhány nappal a kivégzése előtt. Hosszasan beszélgettek, és rendezték a
dolgaikat. Legalábbis ő úgy hitte.
Bizonyára valami idiótát bíztak meg a börtönben a sakk-készlet
összepakolásával, olyasvalakit, aki szeretett volna egy kis szuvenírt
Grizz holmijából. Ennyi az egész. Semmi ok az aggodalomra.
De Tommy sosem volt naiv. Még mindig voltak illegális
kapcsolatai. Azt is tudta, hogy vannak hűséges bandatagok, akik bármit
megtennének Grizzért. Még a kivégzése után is.
Körbe fog kérdezősködni a biztonság kedvéért. De most meg kell
nyugtatnia a feleségét, és erőt kell öntenie belé.
Leült Ginny mellé, és elkezdte átkarolni a nőt. Épp, amikor Tommy
megszólalt volna, Jason felpattant. Gyorsan kiheverte az apja
dorgálását, és még izgatottabbnak tűnt, mint korábban.
– Majdnem elfelejtettem! Ez a legjobb része! Még a sakk-
készletnél is jobb. – Jason lehajolt, és felkapott valamit, ami a
dohányzóasztal mögött hevert a földön, elrejtve a csomagolópapírok
között. – A doboz alján volt.
Ginnynek elakadt a lélegzete, amikor meglátta, mit tart a fia
főnyereményként a levegőbe.
– Ez a szuperkirály dzseki is ott volt! És nézzétek: a lány a hátulján
pont úgy néz ki, mint Mimi!
 Harmincadik fejezet

1979.

–T ÖBB ESZED IS LEHETNE ANNÁL, hogy ilyesmit kérdezz, Cicc –

mondta neki Grizz egy délután, a négyes szobában, a nappaliban.
– Megkérdezted, mit kérek a szülinapomra, én pedig válaszoltam.
Nem kellett volna megkérdezned, ha nem akarod tudni.
– Gyerünk már, édesem. Ne játszadozz velem! Tudod jól, hogy
nem fogom elárulni neked a nevem. Különben sem fontos.
– Oké, nem kell elárulnod a neved. Mit szólsz ahhoz, hogy elárulsz
nekem valamit? Bármit magadról és a motel előtti életedről. Bármit,
Grizz. A feleséged vagyok. A házastársak megosztják egymással az
ilyesmit.
– Értelmetlen volt az életem, amíg ide nem hoztalak a motelba –
sóhajtott Grizz. – Mit akarsz hallani? Egy sor bűncselekményt, börtönt,
mit? Higgy nekem, amikor azt mondom, hogy azután kezdődött az
életem, hogy idehoztalak, Cicc. Bízz bennem.
– Gyerünk már, Grizz! Maradhatunk az egyszerű dolgoknál.
Mondjuk, melyik általános iskolába jártál? Volt háziállatod
gyerekkorodban, és ha igen, hogy hívták? Szerettek a szüleid? Együtt
vacsoráztatok vasárnaponként? Mi volt a kedvenc tévéműsorod
gyerekként? Milyen színű volt az első kocsid? – A férfira mosolygott. –
Bármit, Grizz. Semmit sem tudok rólad. És ez nem tűnik túl
igazságosnak, miután te mindent tudsz rólam.
Grizz felsóhajtott, és a jobb kezével végigsimított a haján. Ez az ő
hibája. Ő kérdezte meg, hogy mit kér a szülinapjára, és a lány most
válaszolt.
– Nem elég, ha annyit mondok, hogy szar volt az életem, és nem
akarok róla beszélni? – És mielőtt még válaszolt volna a lány,
hozzátette: – Zöld.
– Mi zöld? – kérdezte Cicc tágra nyílt szemekkel. Kíváncsian kiült
a kanapé szélére. – Ez a vezetékneved?
 – Nem. Az első kocsim zöld volt, és mielőtt megkérdeznéd, loptam.
Ginny felállt, és keresztbe fonta a karját maga előtt.
– Óóó, te vagy a legbosszantóbb ember a világon. Mondták már
neked?
Grizz felvont szemöldökkel nézett a lányra. Szórakoztatta a kérdés,
de nem akarta tovább idegesíteni a lányt, mert már így is elég bosszús
volt. Ellágyult az arca.
– Cicus, kérlek, csak mondj bármi mást, amit szeretnél a
szülinapodra. Kérlek?
Kezdett kétségbeesni. Nem segített az sem, hogy hatalmas
bűntudatot érzett, amiért a lányt előző évben bántalmazták és
megerőszakolták. Még mindig kereste az elkövetőt. Arról fantáziált,
hogy milyen élvezettel fogja megkínozni az illetőt, aki kezet mert
emelni a feleségére. De mielőtt Ginny ismét megszólalhatott volna,
hozzátette:
– És nem, nem fogok veled templomba menni, úgyhogy ne is kérj.
Ginny rámeredt. Az arca kezdett elvörösödni. Tényleg haragudott a
férfira. De édesen néz ki, gondolta Grizz. Majdnem elmosolyodott, de
még időben fékezte magát.
Megszólalt a telefon, és félbeszakította a beszélgetést.
– Vedd fel! – mondta Cicc, és elindult az ajtóhoz. – Levegőre van
szükségem.
Grizz látta a lány kocsikulcsát a szokásos helyen, miközben
elindult a telefonért. Legalább nem kell azon aggódnia, hogy mérgesen
elhajt valamerre.
Amikor befejezte a telefonbeszélgetést, a lány keresésére indult.
Miután benézett néhány üres motelszobába, átsétált a motel irodai
oldalára. Meglátta, hogy a lány hátsója kilóg a kocsija utasüléséről.
Grizz megtorpant, és szemügyre vette Cicc fenekét. Gyönyörű
feneke van. Sosem fogja megunni. Kezdett felizgulni, ahogy
körbepillantott. Vajon rá tudom venni, hogy letolja a farmerját'' –
tűnődött magában. Végül elhessegette a gondolatot. Nem. Sokkal
szívesebben fekszik le vele az ágyában.
Dühbe gurult, amint eszébe jutott a lány megerőszakolása. Van
valaki odakint, aki nemcsak hogy látta Ginnyt, de volt is benne. Igen,
tűnődött magában. Meg fogja találni az illetőt, aki megtámadta a lányt,
és élvezettel végez majd vele.
 Lassan.
– Mit csinálsz, Cicc? – kérdezte, ahogy közelebb ért hozzá.
– A nyakláncom – szólt ki Cicc a kocsiból. – Amelyiket Grunt-tól
kaptam karácsonyra. Eszembe jutott, hogy talán elveszítettem, vagy
valami.
Most kiült oldalra az utasülésen, egyik lábával maga alatt, a
másikkal a talajon. Elkeseredetten felemelte a kezét.
– Gondolod, hogy a kocsiban hagytad el?
– Igen, azt hiszem. Néhány hete letört a kapcsa, és be kellett
vinnem az ékszerészhez megcsináltatni. Amikor érte mentem, épp a
manikűröstől jöttem, és rájöttem, hogy az új körmömmel nem tudom
ki- és bekapcsolni. Úgyhogy a visszapillantóra akasztottam. Most jutott
eszembe. – Összeráncolta a homlokát. – De nincs itt. Nem tudom, hol
lehet. Biztosra veszem, hogy ide akasztottam.
– A keresztet? A vallásos nyakláncod?
– Igen, a keresztem – felelte a lány szórakozottan, most épp az ülés
és a középkonzol között kotorászva.
– Szeretnéd, hogy vegyek neked egy újat?
– Nem, meg akarom találni azt, amelyikről tudom, hogy itt van
valahol. – A lány frusztráltan fújtatott egy nagyot, amire fellebbent a
frufru a homlokán, majd visszahullott a helyére.
– Talán valaki ellopta.
– Nem. Be szoktam zárni a kocsit, amikor elmegyek valahová.
Csak itt hagyom nyitva.
Mindketten tudták, hogy a motelban senki sem merne ellopni
valamit Cicc kocsijából.
– Gyere vissza! Átnézetem alaposan Axel egyik emberével a
kocsidat. Ha idebent van, ők megtalálják.
Cicc kiszállt a kocsiból, és becsapta az ajtót.
Alig tíz perccel később az ágyban voltak.
– Biztos, hogy nem okozok fájdalmat, Cicus? – kérdezte Grizz.
Felül volt, és már behatolt a lányba, lassan mozgatva a csípőjét,
miközben a lány nyakát csókolgatta.
– Nem, nem fáj, egyáltalán nem. – Cicc ekkor felnyögött,
hátrafeszült a háta az élvezettől. – Csak csináld még, amit csinálsz, jó?
Grizz elmosolyodott Cicc nyakához bújva. A jobb kezével átfogta a
lány mellét, és játszadozott a mellbimbójával. Lassan, lassan elkezdte
kihúzni magát a lányból, az ajkával Cicc torka felé közeledett. Cicc felé
mozdult, hogy ne húzódjon ki belőle, ismét felnyögött, és szorosan a
férfi dereka köré szorította a lábát, hogy magában tudja tartani. Grizz
finoman szopogatta a megkeményedett mellbimbót.
Aztán érezte, hogy a lány befeszül. A francba! Eszébe juttatta az
erőszakot. A harapásokat.
– Semmi baj, Cicc. Én vagyok, édesem. – Érezte, hogy Cicc újra
ellazul.
Találkozott a tekintetük, és Cicc haragot látott a férfi szemében.
Közrefogta az arcát, és közelebb húzta magához.
– Tudom, hogy még mindig haragszol Moe-ra, amiért nála voltak
aznap éjjel a kutyák.
A férfi nem számított a témára. De Ciccnek igaza volt.
– Hát, rohadtul mérges vagyok Moe-ra… – Cicc félbeszakította,
mielőtt tovább mondhatta volna.
– Mint mondtam, tudom, hogy haragszol rá, de azt is tudom, hogy
magadat is hibáztatod.
Grizz félrepillantott, de Cicc visszahúzta az arcát, hogy egymás
szemébe nézzenek.
– Azért vagy dühös Moe-ra, mert azt gondolod, hogy cserben
hagytál. Attól félsz, hogy másnak látlak emiatt. Pont így éreztél altkor
is, amikor szemtanúja voltam annak, amit Chico tett azzal a párral a
gödörnél. Féltél, hogy azon már nem tudok túllépni. Hogy nem foglak
szeretni többé.
Grizz nem tudta, mit feleljen erre. A lánynak ebben is igaza van.
– Gyűlölöm, amit csinálsz. Tudom, hogy te is tudod. És folyton azt
hajtogatom magamnak, hogy egy nap felhagysz vele. Hogy az, ha veled
vagyok, pozitív hatással lesz rád. Őszintén szólva nem tudom, ez igaz-
e, és hogy képes vagy-e abbahagyni.
Grizz ismét félrepillantott, Cicc pedig ez alkalommal durvábban
rántotta vissza maga felé a férfi arcát.
– Annyira borzasztóan szeretlek, hogy megrémiszt. Ezért maradok
veled. Ezért nézek el annyi mindent. Tudnod kell, hogy nem hibáztatlak
azért, ami velem történt. Boldog vagyok, és mindig is az leszek, amiért
veled lehetek.
Grizz megkönnyebbülten felsóhajtott.
 – Én is szeretlek, Cicus. Számomra is ijesztő, hogy mennyire
szeretlek.
A lány elmosolyodott, és játékosan megharapta Grizz alsó ajkát. A
férfi felmordult, és olyan erővel csókolta, hogy alig kapott levegőt.
Kis idő elteltével Grizz felült, könnyedén megrántotta a lány kezét.
– Gyere, zuhanyozz le velem!
Cicc a férfira nézett.
– Neki kell látnom a vacsorának – felelte. Mielőtt még a férfi
bármit mondhatott volna, hozzátette: – Már szebb az orrod. Még
mindig fáj?
Grizznek egy héttel korábban eltört az orra, amikor próbált
leállítani egy verekedést.
– Annyiszor eltört már, hogy nem is számolom. Nem, nem fáj.
Zuhanyozz le velem, és elviszlek vacsorázni.
– Tényleg vacsorázni mennénk, vagy csak egy üzleti
megbeszélésre, egy közbeiktatott vacsorával?
– Tényleg vacsorázni. Te döntöd el, hová.
Cicc elmosolyodott. Pontosan tudta, hová szeretne menni. A
Vincent’s egy kis, eldugott étterem volt egy haldokló árkádsoros
plázában, a dokknál. Akkoriban, amikor Grizz a motelba hozatta, és
még tartott tőle, hogy felismerhetik a lányt, ebbe az étterembe vitte
időnként. Aznap Ciccnek fokhagymás rákhoz volt kedve, és a
Vincent’s-nél készítették a legfinomabbat. Előző héten úgy volt, hogy
Grunttal elmennek, de a fiúnak végül el kellett utaznia valamilyen
üzleti ügyben. Cicc úgy tudta, néhány hétig Vancouverben lesz. Sajnos
azonban képtelen volt kiverni a fejéből a fokhagymás rákot. Nagyon
megkívánta.
– Versenyezzünk, ki ér előbb a zuhanyhoz! – mondta, és lerúgta
magáról a takarót, majd a fürdőszoba felé szaladt.
Öt perccel később Grizz zihálva merült benne mélyebbre,
miközben együk kezével a zuhanyzó csúszós falának támaszkodott.
– Egyszerűen nem tudok betelni veled, Cicc – mondta Grizz.
A zuhanyzás ártatlanul indult – te megmosod az én hátam, én a
tiéd. De mire észbe kaptak, máris újra szeretkeztek. Grizz ekkor
felemelte a lányt, és a zuhanyzó falának nyomta. Cicc a férfi dereka
köré fonta a lábait. Alig tizenöt perccel azelőtt szeretkeztek a
hálószobában. Cicc nyögdécselt, ahogy a férfi csípőmozdulatai egyre
erőteljesebbek lettek. Grizz érezte, hogy a lány elélvez, és egyből
követte őt.
Lassan, óvatosan leengedte, a lány pedig felpillantott rá. Grizz a
tenyere közé fogta Cicc arcát, és mélyen, szenvedélyesen megcsókolta.
A lány viszonozta a csókot.
– Lehet, hogy az utolsó pillanatos zuhanymenetnek az lesz az ára,
hogy nem tudjuk megelőzni a vacsoraidőben érkező tömeget.
– Nem érdekel, Cicus. Csókolj tovább!
Egy órával később sikerült végre felöltözniük, és eljutni az
étterembe. Megrendelték az ételüket, és a pincérnő elvette tőlük az
étlapot.
– Rögtön hozom az italokat – mondta nekik.
Grizz Ciccrc mosolygott.
– Gondolkoztál rajta?
A lány oldalra billentette a fejét.
– Min?
– A szülinapodon.
– Ó. Egy pillanatra azt hittem, arról beszélsz, hogy vajon hol
vesztettem el a nyakláncomat. Hmm. Hadd gondolkozzak. –
Körbepillantott az éttermen, majd gyorsan visszanézett Grizzre.
Szélesen elmosolyodott, ahogy eszébe jutott valami. – Igen! Van
valami, amit szeretnék a szülinapomra. Valami, amit nagyon szeretnék!
Gondolkoztam a tavalyi diákbálos randinkon.
– Szeretnél egy romantikus estét Martin tengerparti nyaralójában? –
vigyorgott Grizz megkönnyebbülten. Egy átszeretkezett éjszaka Cicc-
cel, a tengerparti nyaralóban. Nanáhogy!
– Nem. Nem a tengerparti nyaralóban. – Cicc most már a székén
rugózott. – Azt akarom, hogy vigyél el valahová! Táncolni. El akarok
menni egy szórakozóhelyre táncolni.
Grizz mosolya elhalványult, és kissé lehangoltnak tűnt. Nem árulja
el a nevét a lánynak. Nem megy vele templomba. Hogy mondhatna
nemet a harmadik dologra is, amit kér?
– Basszus, bébi. Tudod, hogy nem vagyok jó táncos. Alig tudtam
kivitelezni azt a lassúzást Martin pavilonjában.
– Táncolni akarok menni, Grizz! Légyszi! Egyedül akkor tudok
táncolni, amikor sikerül rávennem Axelt, hogy táncoljon velem a
négyesben. Nem hajlandó, ha sokan vannak a motelban. Nem akarja
megkockáztatni, hogy meglássák.
Grizz akaratlanul elmosolyodott ezen. Nemegyszer sétált be arra,
hogy Axel és Cicc együtt táncoltak valamelyik együttesre, akikért Cicc
úgy odavolt. Szerinte olyan a hangja azoknak az énekeseknek, mintha
valaki a golyójukat szorongatná. Mindig csak egy éles, magas sipítást
hallott, és sosem maradt elég hosszan ahhoz, hogy végighallgasson egy
számot.
– Miért táncoltok egy olyan számra, ami kopasz nőkről szól? –
kérdezte Grizz egyszer.
Axel és Cicc megtorpantak, és furcsán néztek rá.
– Hogy érted, hogy kopasz nőkről szól? – kérdezte Cicc, ahogy
Grizz lejjebb tekerte a magnó hangerejét.
– Ezek a fiúk, akik amúgy nőnek hangoznak, azt éneklik, hogy
„bald-headed women”, vagyis „kopasz nők” – felelte Grizz.
Cicc elnevette magát.
– A Bee Gees azt énekli, hogy „more than a woman”, vagyis „egy
nőnél is jobban”. Nincs szó kopasz nőkről! A számnak is az a címe,
hogy More Than a Woman, és én történetesen imádom!
– Mindegy, mi a címe, attól még szar. Én már itt sem vagyok.
Grizz értékelte, hogy Axel táncol a feleségével. És igen, tudott
Axel másik titkáról is. És tényleg nem érdekelte. Nem érdekelte, hova
dugja a fickó a farkát, amíg nem megy a felesége közelébe. De azt is
tudta, hogy meg kell őriznie Axel titkát. Vezetőként ő dönti el, ki lehet
a bandában, ugyanakkor tudta, hogy nem mindenki fogadná el Axel
életstílusát. Könnyebb volt titokban tartani. És különben is úgy
gondolta, hogy senki sem sejt semmit.
– Én nem táncolok, Cicc – mondta Grizz a fejét csóválva.
– De szeretnék táncolni menni a szülinapomon! – A lány karba
öltötte a kezét, és vádlón a férfira nézett. – Te kérdezted, hogy mit
kérek!
Grizz kissé megcsóválta a fejét, és a lányra nézett.
– Nem vehetnék inkább neked egy új kocsit?
 Harmincegyedik fejezet

2000.

G INNYNEK ÉS TOMMYNAK SIKERÜLT ÖSSZESZEDNI MAGÁT Jason előtt.

Tommy elvette a dzsekit a fiától, és visszasüllyesztette a doboz aljára.
– Kezdj el visszapakolni, Jason.
– De apa…
– Most, kisfiam. – Tommy a feleségére nézett. A nő holtsápadt
volt.
Tommy tudta, hogy mire gondol. Ginny el akar menni otthonról,
méghozzá azonnal. Visszament vele a kis bőröndjéig. Kézen fogva
kikísérte a kocsihoz.
– Szeretlek, Ginny. És mivel szeretlek, tudom, hogy időre van
szükséged. Nem fogok vitatkozni erről. Gondoskodom a gyerekekről.
Letette a bőröndöt a hátsó ülésre, és Ginnyhez fordult.
Ginny magától a férfi karjai közé simult. Hamar észhez tért
Tommy ölelésében, tudva, hogy ezek a karok kitől is származnak.
Most, hogy tudja, Tommy Grizz fia, örökké Grizzre fogja
emlékeztetni?
Ugyanezek a karok ölelték őt tizenöt éven át. Miért olyan mégis,
mintha az igazság bemocskolta volna az egészet?
Belélegezte a férfi illatát. Ez legalább jellegzetesen Tommyé.
Aztán emlékeztette magát, miért kell mennie, és gyorsan
kibontakozott a férfi szeretetteljes szorításából. Tommy megpróbált
ismét utánanyúlni, de Ginny lerázta magáról, beszállt a kocsiba, és
elindította a motort. Letekerte az ablakot.
– Felhívnád, kérlek, Cartert, és szólnál neki, hogy úton vagyok
hozzájuk?
Választ sem várva kitolatott, és elindult a Shady Ranches felé.
Útközben Carter és Bill otthona felé, Ginny gondolatai
elkalandoztak. Ahogy az elmúlt években nőtt a lakosság, egyre
borzalmasabb lett a közlekedés. Legalább negyvenöt perc lesz, mire
Carter házához ér. A házhoz, amin egykor Grizz-zel osztozott. Tudta,
hogy Carter otthon lesz, Bill pedig elutazott a városból.
Alig néhány nappal korábban Carter ott volt Sarah Jóval együtt a
kivégzés megfigyelőszobájának előterében. Elmondta Ginnynek, hogy
mennyire ott akart lenni Casey is, de késett a gépe valahol a Közel-
Keleten. Casey szintén főiskolai barátjuk volt, most újságíró, és
külföldi tudósítóként dolgozik. Folyamatosan utazik. Minden tőle
telhetőt elkövetett, hogy Ginny mellett legyen Grizz halálakor, de nem
sikerült időben járatot találnia. Ginny azon tűnődött, hogy vajon
eljutott-e egyáltalán Fort Lauderdale-be.
Eszébe jutott, amikor egy gyors szertartás keretében
összeházasodott Tommyval, de képtelen volt rávenni magát, hogy
beköltözzön vele a Shady Ranchcsen álló házba. Abba a házba, ahová
most tart. De hát akkor várandós volt, és érzékeny. Épp elég volt
feleségül mennie egy másik férfihoz – még Tommyhoz is, akit már
majdnem olyan régóta ismert, mint Grizzt. Emlékezett, mennyire
megdöbbent aznap, amikor Grizz leültette őt, és elmondta neki, hogy
tudja, Grunt mindig is szerelmes volt belé – és hogy azt akarja, Ginny
menjen hozzá feleségül.
Ginny a piros jelzőlámpánál várt, és nyelt egyet. Mennyi lehetett
igaz ebből? Már nem tudta, mit higgyen.
Igen, sok átbeszélni valójuk van Tommyval. De még nem megy.
Levegőre van szüksége. Gondolkoznia kell.
A jelzőlámpa zöldre váltott, és Ginny tovább vezetett, közben a
múlt pokrócként csavarodott köré. Tökéletes döntés volt Carternek
átengedni a korábbi otthonukat a farmon. Carter olyasvalaki, aki
befogad minden egyes menedékre szoruló, kóbor állatot. A ház a
néhány hold területtel pont tökéletes Carter és a „gyermekei” számára.
Ginny barátnője még nem volt férjnél, amikor beköltözött a Shady
Ranchesbe, eleinte csak társaság gyanánt Ginny mellé, később pedig
már egyedül. Néhány évvel később, egy állatmentő szervezet
adománygyűjtésén ismerkedett meg Bill-lel. Szerelem volt első látásra,
és a pár szinte azonnal összeházasodott. Bill számítógéphardverek
eladásával foglalkozott, és sokat utazott a munkája miatt. Nagyszerűen
keresett, ami lehetővé tette számukra, hogy finanszírozzák Carter
állatmentő tevékenységét, de nem a számítógép-értékesítés volt a férfi
szenvedélye. Bill ehelyett mindenért odavolt, ami a biztonság-
technikához – vagy ahogy ő mondta, a „kémcuccokhoz” – köthető.
Még egy megfigyelőrendszer beszerelésében is segédkezett Tommy
irodájában, hogy elkapjanak valakit, aki a vállalati bankszámláról
lopott. Bill kész elektronikai zseni volt.
Így, hogy Bill többet volt távol, mint otthon, Ginny gyakran időzött
náluk, és segített Carternek gondoskodni az állatokról. Ginny
felnevetett magában, amikor eszébe jutott, hogy Carter egyszer
ideiglenes otthont biztosított egy Phil nevű, neveletlen tevének. Phil
igen nagy kihívásnak bizonyult, és Ginny biztosra vette, hogy még
Carter is megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor végre elhelyezték egy
állatmenhelyen.
Grizz külön megkérte Ginnyt, hogy ne adja el a házat, így
mindenki számára jó megoldásnak bizonyult, hogy ott lakik Carter és
Bill, gondoskodnak róla, és jól kihasználják a telket.
Úgy tűnt, Grizz a rács mögött is, és még most, a síron túl is
mindent a markában tartott.
Ginny behajtott a Shady Rancheshez, és végigvezetett a hosszú,
ismerős kocsiúton. Látta, hogy Carter és Casey már vár rá a verandán.
Tehát Casey-nek végül sikerült kerítenie egy járatot. Örült. És Tommy
odatelefonált nekik. Ginny tudta, hogy megteszi. Tommy a
legmegbízhatóbb emberi lény a világon.
De úgy tűnik, nem a legőszintébb.
Ginny éles szúrást érzett a mellkasában.
A barátai a kocsi felé tartottak. Olyan gyorsan próbált leparkolni,
amennyire csak bírt. Szinte a tárt karjukba vetette magát. Carterre
támaszkodott, és zokogott, miközben a barátnője gyengéden bekísérte a
házba. Casey kivette Ginny kisbőröndjét a hátsó ülésről, és követte
őket.
 Harminckettedik fejezet

1979.

– Cicc, A XEL ÉPP MOST JÖTT MEG. KÉSZEN ÁLLSZ? – KIÁLTOTTA

GRIZZ A NAPPALIBÓL.
– Egy pillanat – kiáltott vissza a lány.
Végül nem sikerült meggyőznie Grizzt néhány hónappal ezelőtt,
hogy vigye el táncolni a szülinapján. Tudta, hogy túl nagy kérés a férfi
szemében, de úgy döntött, egy próbát megér. Így is örült, hogy eljut
egyáltalán egy klubba. Imádott táncolni, Axel pedig irtó készségesen
belement. Persze megmondta Grizznek, hogyha eljön Ciccért a
motelba, nem szeretné, ha a többiek szekálnák. Grizz megértette, és a
bandatagok előtt előadtak egy kis műsort. Grizz „megparancsolta”
Axelnek, hogy vigye el táncolni Giccet, Axel pedig úgy tett, mint aki
dühösen elviharzik. Ciccet egészen meglepte, hogy Grizz belement a
színjátékba.
Grizz az ablakból figyelte, ahogy Axel a gödörnél beszélget néhány
sráccal. A testbeszédéből meg tudta állapítani, hogy Axel
„panaszkodik”, amiért a motelba kellett jönnie. Grizz elmosolyodott.
Aztán a mosolya elhalványult, amikor eszébe jutott Cicc előző évi
megerőszakolása. Még mindig nem kapta el a fickót, de már közel járt
hozzá. És ha őszinte akart lenni, nem örült, hogy a lány táncolni megy.
De tudta, hogy el kell engednie. Cicc próbált bátran viselkedni, de
Grizz időnként figyelte őt, és látta rajta, hogy elvész annak az
éjszakának a rettenetes emlékei közt. Kellett a lánynak némi szabadság,
valamilyen feltöltődés, aminek semmi köze hozzá vagy a motelhoz.
– Kész vagyok! – szólalt meg Cicc a háta mögött.
Grizz megfordult, és megpillantotta a feleségét, aki gyönyörűen
festett. Egyenesen tátva maradt a szája. Lassan végigcsodálta a lányt, a
pillantása a feje búbjától egészen a csinos, rózsaszín cipőig vándorolt.
 – Mi a baj? – kérdezte Cicc, lepillantva a ruhájára. Utána az
arcához emelte a kezét, és megpaskolta az arccsontját. – Mi az?
Elkenődött a sminkem, vagy valami?
– Gyönyörűen nézel ki – mondta neki Grizz.
– Ó, köszönöm! – Cicc gyorsan pörgött egyet, a hangjában
megkönnyebbülés csengett. – Múlt héten vettem ezt a ruhát. Imádom!
Azt hiszem, jól fogok mutatni a táncparketten. Szerinted nem?
– Nem. Vedd le! Nem mehetsz ebben a ruhában.
– Mi? Hogy érted, hogy vegyem le? Nem veszem le. Imádom, és
tökéletes a tánchoz.
Grizz előrebökött.
– Látszik a mellbimbód.
Cicc lepillantott.
– Nem is látszik a mellbimbóm.
– Látom a mellbimbód. Nem mehetsz el ebben a ruhában, Cicc.
– Nem láthatod a mellbimbóm, Grizz. Ez nem egy átlátszó ruha.
Csak azért peckes, mert majd megfagyok idebent. Mindig olyan
alacsonyan tartod a hőmérsékletet…
– Akkor vegyél fel egy melltartót.
– Nincs olyan melltartóm, ami illene ehhez a ruhához, te is tudod
jól! Nézd, milyen a pántja.
– Akkor vegyél fel egy kardigánt.
– Nem, nem fogok kardigánban menni a diszkóba! Ki van zárva.
Nevetséges vagy.
Grizz elmasírozott mellette, és a hálószobájukba ment. Cicc
hallotta, ahogy odabent kotorászik. Ha azt képzeli, hogy kiválaszthatja,
melyik melegítőben menjen, akkor elment az esze.
Grizz visszasétált a kis nappaliba.
– Tessék, ez majd jó lesz. Segítek feltenni – mondta két ragtapaszt
tartva a kezében.
– Azt akarod, hogy ragtapaszt tegyek a mellbimbómra? Mindig
annyival túllősz a célon! Szó sem lehet róla, Grizz! – Keresztbe fonta a
karját, és nem volt hajlandó elvenni tőle a ragtapaszt. – Topless nők
rohangálnak fel-alá a bárjaidban, és mit sem törődsz vele, ki látja az ö
mellbimbójukat!
– Egyikőjük sem a feleségem! – morogta Grizz. – Komolyan
mondom, Cicc. Nem mész el ebben a ruhában.
 Grizz kilesett az ablakon. Axel a négyes szoba felé sétált.
A lány szemébe nézett.
– Öltözz át, vagy megmondom Axelnek, hogy nem mész.
Ginny elviharzott a hálószobájukba. Alig öt perccel később vissza
is tért, ez alkalommal egy visszafogottabb, fekete szerelésben. Axel
már bent volt, épp Grizz-zel beszélgetett.
– Megfelel? – kérdezte Grizztől kissé undokan. Mereven megállt
előtte. – Bármi szabály, amiről tudnom kell?
– Nincs. Axel tudja, hányra szeretném, hogy itthon légy.
Axel egyikőjükről a másikra pillantott. Valami nem volt rendjén,
de nem tudta, micsoda. Érezte a feszültséget a szobában. Úgy döntött,
old a hangulaton.
– Ez az új ruhád, Cicc? Nagyon szép.
– Nem, ez nem az új ruhám – felelte Cicc, és kissé megemelte az
állát.
– Azt hittem, azt mondtad, hogy vettél egy új ruhát külön ma estére
– mondta a férfi halkan, dalán olyasmibe keveredik, amibe nem
kellene. Ciccről Grizzre pillantott, aztán ismét Ciccre.
– Igen, tényleg vettem egy új ruhát, de nem vehetem fel. – A lány
fogta a hatalmas táskáját, és elindult a bejárati ajtó felé. Ahogy
kinyitotta, a válla felett hátraszólt. – Úgy tűnik, ha az új ruhámat
szeretném felvenni, itthon kell hagynom a mellbimbómat Grizz-zel, és
mivel ez nem lehetséges, át kellett öltöznöm.
Axel döbbent arccal pillantott Grizzre. Grizz csak felnevetett.
– Tartsd rajta a szemed! Hozd haza épségben.
Megállt a nyitott ajtóban, és figyelte, ahogy Axel kikíséri a lányt a
kocsihoz, majd ajtót nyit neki, hogy beszálljon.
Magában elmosolygott. Tényleg azt hiszi Cicc, hogy nem tűnt fel
neki a dudorodó táskája? Tudta, hogy bizonyos dolgokat el kell
engednie. Tudta, hogy időnként hagynia kell, hogy a lány azt higgye,
nyert. Megengedi neki ezt a kis győzelmet, de attól még nem örül.
Becsukta az ajtót, és elment telefonálni.
Úgy tizenöt perce utaztak, amikor Cicc megkérte Axelt:
– Megállnál valahol, mielőtt odaérünk? Nagyon ki kell mennem a
mosdóba.
– Igen, persze, nem gond, Cicc – mondta a férfi, és leparkolt egy
gyorsétteremnél. – Itt jó lesz?
 – Jó. Egy perc.
Alig öt perccel később Cicc kisétált az étteremből, és elindult a
kocsihoz. Egy másik ruha volt rajta.
– Ne mondj semmit, Axel – mondta az utasülésre csusszanva. –
Egy szót se szólj! Átöltözöm, mielőtt hazavinnél. Felvehettem volna
egy hülye kardigánt, aztán leveszem, de itt az elv a lényeg. Mindig neki
kell nyernie. Hát, ez alkalommal nem. – Utána behajította a kocsi
hátuljába a hatalmas retiküljét és a ruhát, amit addig viselt a
melltartóval együtt. – Nem kaphatja mindig meg, amit akar, tudod?
Néha akkora egy zsarnok!
– Néha?
Axel elmosolyodott, és rükvercbe helyezte a kocsit.
Igazság szerint nagyon kedvelte Ciccet. Aranyos lány. Talán túl
aranyos Grizzhez. Grizz igazi zsarnok, és bár Axel sosem ment volna
vele szembe, néhány dolgot hajlandó volt elengedni. Ez egy olyan
dolog volt. Tudta, hogy a lány még mindig dühös kissé, ezért úgy
döntött, tudatja vele a maga módján, hogy a részéről rendben van az új
öltözék.
Anélkül, hogy levette volna a szemét az útról, kinyújtotta a jobb
kezét Cicc felé.
– Nekem nem igazán jön be ez az egész becenév dolog. Greg
vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.
A lány visszamosolygott, és maga is kezet nyújtott. Megtegye?
Megteheti? Végül megragadta a férfi kezét, és megrázta.
– Én… én pedig Ginny. Örülök, hogy megismerhetlek, Greg.
Az út hátralévő részében csupa olyan dologról beszélgettek,
aminek nem volt köze a motelhoz. Habár néha együtt táncoltak a
négyesben, valójában soha sehol nem jártak azelőtt közösen, és
mindketten örültek, hogy valódi barátság látszik kibontakozni köztük a
táncleckéken és a motelen túl is. Egyetértettek abban, hogy hiába több
mint kétéves a Szombat esti láz, a diszkózene örök, és John Travolta
egy álompasi.
Amikor a szórakozóhelyhez értek, hosszú sor állt az ajtó előtt. Axel
elsétált a lánnyal a sor mellett, biccentett a kidobónak, aki kinyitotta a
kötélbarikádot, majd bekísérte a lányt.
Hangos és zsúfolt volt odabent. A táncparketten hömpölygött a
tömeg Gloria Gaynortól az I Will Survive-t.
 Axel végignézett a termen. Amikor megpillantotta, akit keres,
biccentett, és elmosolyodott. Ciccnek feltűnt a köszönés, de nem látta,
kire néz a férfi.
Axel végigkísérte a lányt a folyosón át a mosdókig. Ott is zajos
volt, de legalább nem kellett üvölteni.
– Cicc, történt egy kis változás a tervben. Remélem, nem bánod. –
Félénken a földre pillantott.
Ez újdonság volt. Axel szinte elpirult. Rámosolygott valakire a lány
válla felett. Cicc megfordult, és gyorsan körülnézett. Ekkor látta meg a
fiút. Alacsony, vörös hajú és szeplős volt. Ginny visszanézett Axelre.
– Cuki. Kicsoda? – kérdezte vigyorogva.
– Jonah-nak hívják. – Axel némi habozás után hozzátette: –
Fiatalabb nálam. Nincs köze a bandához. Nagyon rendes srác.
Ismét lesütötte a szemét.
– Nem gond, Axel. Megértem. Ha nem ismernélek, azt gondolnám,
elpirultál! – viccelődött a lány.
– Ő az igazi, Cicc. Azt hiszem, szerelmes vagyok.
– Menj! Menj, legyetek együtt Jonah-val. Legyen egy különleges
estetek. Találkozzunk itt harminc perccel azelőtt, amikorra Grizz
meghagyta neked, hogy hazavigyél.
Axel a lányra pillantott, és szélesen elvigyorodott.
– Nem képzeled, hogy egyedül hagylak itt, ugye?
Mielőtt a lány válaszolhatott volna, a fülén érezte valakinek a
lélegzetét, és egy hang megkérdezte:
– Gondolod, megfelelő helyettese leszek a Szombat esti láz
királyának?
A lány megfordult, és elmosolyodott.
– Grunt!
Néhány percet beszélgettek, amíg Axel elmagyarázta, hogy az
utolsó pillanatban alakult így az egész. Nem akarta átvágni Ciccet.
Lehetősége nyílt részt venni valamiféle rendezvényen Jonah-val. Nem
ment bele a részletekbe, de azt mondta, ritka lehetőség arra, hogy
nyilvános helyen mutatkozzon a férfival, akit szeret. Egy olyan helyen,
ahol nem ítélik el őket. Cicc nem kérdezősködött többet. Tudta, hogy
Axel lojális Grizzhez, és nem akarta megvonni a férfitól ezt a
különleges estét a szerelmével.
 Elgondolkozva szemlélte őket, amint végigmentek a folyosón, és
távoztak az ajtón. Utána felpillantott Gruntra, aki lemosolygott rá. Nem
látta azóta, hogy több mint egy hónapja visszajött az üzleti útjáról
Vancouverből. Most döbbent rá, mennyire hiányzott neki a fiú.
– Nem én vagyok a legjobb táncos, de nem hiszem, hogy szégyent
hoznék rád – mondta Grunt a lánynak.
Cicc megölelte. Amikor elhúzódott tőle, a fiú lepillantott rá, az
arckifejezése komoly volt.
– Tényleg gyönyörűen festesz ma, Cicc – mondta, és mielőtt még
Cicc megköszönhette volna a bókot, hozzátette: – Nem hiszem el, hogy
Grizz kiengedett az ajtón ebben a ruhában. Látszik a mellbimbód!
 Harmincharmadik fejezet

1950-ES ÉVEK, FORT LAUDERDALE, FLORIDA

F ATER MÁR VAGY EGY HÓNAPJA MEGHALT. Ralph megszokta a

napirendet a motelban, és könnyedén fenntartotta a látszatot, hogy van
egy idős, beteg nagypapája, áld ágyban tengeti a napjait. Elmagyarázta
a néhány vendégnek, hogy a nyárra jött ide segíteni a nagyapjának.
Olyan felnőttesen és hozzáértőn gondoskodott róluk, hogy senki sem
kérdőjelezte meg a történetét.
Időről időre kikunyerált egy fuvart egyik-másik távozóban lévő
vendégtől a városba, hogy elintézze a szükséges teendőket, de nem sok
akadt. Benézett a postára a küldeményekért, és bevásárolt. Sört nem
tudott venni, de ő maga amúgy sem ivott, és sok maradt még Fater
legutóbbi bevásárlásából. Nem kellett fizetnie a rezsit, mivel Faterral
volt aznap, amikor az öregember befizette a következő évre előre. A
telefontársaságnak viszont fizetnie kellett, de azt megoldotta levélben.
Aláhamisította Fater aláírását a csekkekre, amiket kiállított. Miután
kapott egy bankszámlakivonatot, és látta Fater egyenlegét, tudta, hogy
nem kell aggódnia a pénz miatt. Nem volt nagy összeg, de több, mint
amit egész életében látott. Nemegyszer fontolóra vette, hogy kiveszi a
pénzt, és elmegy, de miért is tette volna? Nem volt hová mennie, a
motelban pedig biztonságban érezte magát.
Aznap reggel felébredt, megreggelizett és felöltözött. Levette
Ruthie és Razor fényképét az öltözőszekrényről, és a hátsó zsebébe
gyűrte. Mindig magánál tartotta. Jobban érezte magát, ha a közelében
vannak, hiába csak egy képen. A fotó egyre megviseltebben festett, és
Ralph eltöprengett, mivel tudná lefedni, hogy megvédje.
Épp leveleket halászott ki a medencéből, amikor meghallotta a
robajt. Három motoros hajtott be a motelhoz. Elgondolkozott, hogy
vajon eltévedtek-e, vagy szobát keresnek. Már vagy hat napja nem volt
vendége.
 Letette a hálót, és végignézte, ahogy a motorosok megkerülik a
medencét és a játszóteret, leparkolva a motorokat a motel előtt.
Mindhárman leszálltak, és elindultak felé.
Zűrös bandának tűntek. Rettentő zűrösnek.
A fiú nem szólt semmit. Előbb megvárja, hogy ők beszéljenek.
Először az a fickó szólalt meg, aki látszólag a vezetőjük volt.
– Itt dolgozol? – kérdezte a fiút.
– Igen, uram. A nagyapámnak segítek. Ő a tulajdonos.
Mindhárman megálltak előtte. A vezér ismét megszólalt:
– Nem úgy fest, mintha nagyon nagy forgalmatok lenne errefelé,
mi?
Ralph egyre nyugtalanabb lett. Miért érdekli a fickót, hogy
mekkora a forgalmuk? Most már feszengett.
– Nem nagy – felelte olyan nyugalommal, amit valójában nem
igazán érzett.
Találkozott a tekintete a férfiéval. Ralph nagy volt a korához
képest, és azt remélte, idősebb benyomást kelt a valós koránál.
A vezér biccentett, miközben lassan körülnézett. Mögötte a másik
két fickó ugyanígy tett.
Mielőtt a fickó mondhatott volna bármi mást, Ralph megkérdezte:
– Szobát keresnek?
Hullámban söpört át rajtuk a nevetés.
– Á, nem hinném, hogy szobára lenne szükségünk. Csak olyan
helyet keresünk, ahol lazíthatunk egy napot. Kapni valami italt
errefelé?
– Mit kérnek? Van víz, üdítő, talán egy kis jeges tea.
– És sör? A nagyapád nem szokott véletlenül sörözni?
– Igen, azt hiszem, van egy kis söre, amiből tudok adni.
– Itt van? – kérdezte a vezér. – Engedélyt kell kérnem tőle?
Újabb nevetéshullám. Ralph tudta, hogy csak szórakoznak vele, de
nem értette, miért, és mire megy ki a dolog.
Rosszul is elsülhet.
– Találkozhat vele, ha gondolja. De ahhoz el kell kísérnem a
lakrészünkbe. – A négyes felé biccentett. – Nagyon beteg. Nem kel ki
az ágyból, csak ha a mosdót kell használnia. Nehezen lélegzik,
úgyhogy én segítek neki.
 Tudta, hogy hazugságon érhetik emiatt, de abban bízott, hogy
igazából nem is érdekli őket az egész. Igaza volt.
– Á, nem kell vele találkoznom, amíg hajlandó velünk megosztani
a sörét.
Ralph kivitte nekik a sörüket, és figyelte őket a szeme sarkából,
miközben folytatta a teendőit. A motorosok elhoztak néhány széket a
medence mellől, és letelepedtek a játszótéren és a medencén túl.
Ralphnak feltűnt, hogy megitták a sörüket, és hozott nekik még öt kört,
anélkül, hogy kérték volna. Ez láthatóan tetszett nekik.
Csak egyszer zavarták, amikor elkezdett sötétedni. Készített nekik
néhány szendvicset, és épp kihozta nekik, de megtorpant. Lángoló tűz
égett, ők pedig körülötte ültek. Tüzet gyújtottak, éppen a medence és a
játszótér között. Mi a franc? Olyan szépen gondozta a füvet, erre egy
hatalmas folt fog éktelenkedni pont a közepén.
Közelebb ment hozzájuk, amikor pedig a vezér meglátta, felállt.
– Remélem, a nagyapád nem fogja bánni. Nincs szükségünk
szobára, de úgy döntöttünk, mégis maradunk, és tábort verünk idekint.
– Reméljük, nem volt szüksége arra a piknikasztalra – mondta egy
másik fickó.
Ez némi kacagást váltott ki. Az egyik asztallal gyújtottak tüzet. A
fiú egy pillanatra haragra lobbant, de aztán rájött, hogy nem is érdekli a
piknikasztal.
– Nem fogja érdekelni. Itt a szendvicsetek és még némi sör.
Viszont ez az utolsó. – Ez igaz is volt, és egyenesen a vezér szemébe
nézett, ahogy kimondta.
– Kösz, kölyök. Mi a neved?
– Ralph.
– Hát, Ralph. Én Red vagyok, ők pedig Chops és Dusty.
A fiú biccentett, és odasétált az étellel a két férfihoz. A sör a
nadrágzsebébe volt gyömöszölve, és újabb nevetés hangzott fel, amikor
kivette onnét.
Odaadta Rednek a sört és a szendvicset. Red letette a székre, amin
addig tilt, Ralph vállára tette a kezét, lassan a négyes felé sétált vele.
Amikor hallótávolságon kívül voltak Chopstól és Dustytól,
megkérdezte a fiút:
– Mióta vagy itt a nagyapáddal?
 Ralph nem számított a kérdésre, képtelen volt tisztán gondolkozni,
és megmondani az igazat.
– Kiskorom óta – felelte.
Rednek láthatólag tetszett a válasz. Bólintott.
– Te gondoskodsz a teljes üzletről? Az összes vendégről?
– Igen, uram. Nekem kell gondoskodni róluk.
– Segít néha a nagyapád?
– Nagypapa alig kel ki az ágyból. Csak hogy a mosdót használja,
ahogy korábban is mondtam. Úgyhogy nem, nem tud segíteni.
– Jó. Jó. Emlékszel egy fickóra, aki esetleg megszállt itt úgy
három-négy hónappal ezelőtt? Rendes kinézetű pasas. Rövidre nyírt
hajjal. Valószínűleg öltönyben volt, és egy jó kocsit vezetett.
Biztosítóügynök. Emlékszel bárki hasonlóra?
Ralph őszintén felelt.
– Nem. Senki sem jut eszembe. Emlékeznék rá. Nem sok ember jár
errefelé.
– Kösz, kölyök. Értékelem a szívélyes vendéglátást. – A
nadrágzsebébe nyúlt, és elővett egy pénzköteget. – Kérd meg a
nagyapádat, hogy hadd tartsd meg ennek egy részét. Figyeltelek, ahogy
egész nap dolgoztál itt. Kiérdemelted.
Ralph csak bámult a pénzre. Nem emlékezett, hogy valaha is
fizetett volna neki bárki bármiért. Fatertól sosem kapott fizetést. Adott
neki ételt és szállást, de semmi mást. Mielőtt még mondhatott volna
bármi mást, Red így szólt hozzá:
– Menj aludni! Keményen dolgoztál ma.
Hátba vágta Ralphot, majd megfordult, és visszaindult a barátaihoz
a tűzhöz. Ralph bement a négyes szobába, majd kulcsra zárta maga
mögött az ajtót.
Az éjszaka többi része eseménytelenül telt. Hálás volt, amiért a
tévé nem tört el, amikor Fater nekiesett. Tévézés közben aludt el, és
valamikor éjfél után ébredt. Kikapcsolta a tévét, és elindult vissza a
hálószobába, de útközben megállt, hogy kilessen az ablakon. A tűz
halványan pislogott, és látta, hogy a három férfi körülötte alszik. Biztos
hoztak hálózsákot, gondolta.
Az ajtóra pillantott. Emlékezett, hogy bezárta maga mögött, amikor
bejött. Még egyszer ellenőrizte a biztonság kedvéért. Elindult a
hálószobába, és anélkül, hogy átöltözött volna, a paplanra vetette
magát, majd elaludt.
Nem tudta biztosra, mennyi lehet az idő, és mi ébresztette fel.
Körbenézett a hálószobában, próbálta megszokni a sötétséget.
Elárasztották az elméjét az előző napi események. Motorosok,
szendvicsek, sör, tűz. Felpattant a szeme, amikor rádöbbent, hogy a
koromsötét szobát halvány, piros fény ragyogja be. Tűz ütött ki
odabent?
Jobbra pillantott, és rájött az okára. A telefon világított az
éjjeliszekrényen. Két telefon volt a motelban. Az egyik az irodában, a
másik Fater szobájában. A Fater szobájában lévő telefon össze volt
kötve az irodaival, és Fater már az elején megmutatta a fiúnak, hogyha
lenyomja a piros gombot, és felveszi a kagylót, akkor bele tud hallgatni
a vendégek telefonbeszélgetéseibe.
Fater egy kíváncsi vénember volt. Talán csak magányos volt, és
egy kis izgalmat jelentett számára, ha belehallgathatott mások
beszélgetéseibe. Bármi volt is az oka, nem sok példa volt rá, hiszen
nagyon kevés látogatójuk érkezett, és a fiú nem is emlékezett Fater
halála óta olyanra, aki engedélyt kért volna a telefon használatára.
Most viszont valaki épp telefonált. Akárki is legyen, betört az
irodába. Az iroda kulcsra volt zárva, az egyetlen kulcs pedig a nappali
szögén lógott.
A Fatertól két ízben ellesett módszerrel óvatosan lenyomta a piros
gombot, közben pedig felemelte a telefonkagylót. Nem hallott
kattanást, és reménykedett benne, hogy az irodai telefont használó illető
sem. Visszatartott lélegzettel hallgatózott. Felismerte Red hangját.
– Már leellenőriztem, nem járt itt.
– Pontosan hogyan ellenőrizte ezt le?
– Csak egy kölyök és egy öregember van itt. Az öreg ki sem tud
kelni az ágyból. Az unokája gondoskodik a helyről. Megkérdeztem,
járt-e itt. Nem hazudik a kölyök. Tudom, ha valaki hazudik. Nem járt
itt. És a neve sincs a névjegyzékben.
– Nem használta volna a valódi nevét.
– Tudom, a kurva életbe! Ismerem a kézírását. Még azt is tudom,
hogyan álcázná a kézírását. Csak néhány aláírás van itt, és garantálni
tudom, hogy egyik sem az övé. Nem járt erre.
 – Keressék tovább! Ha megtalálják, hozzák be hozzám. És
tegyenek róla, hogy vele legyen az a kibaszott táska.
– Ne aggódjon! Megtaláljuk, és visszaszerezzük a pénzét.
– Nem a kibaszott pénzről van szó. A táskát akarom.
Abban a pillanatban fülsüketítő üvöltést hallatott egy vadállat a
motel mögött. Ralph a vevőkészülékre szorította a kezét. Vajon Red
hallotta ezt a telefonon keresztül? Vagy ugyanúgy hallotta, ahogy
Ralph, a motel mögül? Ledermedt.
– Biztonságos vonalon hív, ügynök?
Némi hallgatás után Red válaszolt.
– Igen, biztonságos.
– Találja meg azt a táskát.
Kattanás hallatszott. Ralph biztosra vette, hogy Red tisztában van
vele, hogy valaki hallgatózott.
Felpattant, és a nappaliba rohant. Kilesett az ablakon.
Látta, hogy Red kijön az irodából, és azt is meg tudta állapítani,
hogy nála van a kulcskarika a motel kulcsaival.
Red odament az első ajtóhoz, amin a 15-ös szobaszám állt.
Megrángatta a kilincset. Természetesen zárva volt. az egyik kulcs
segítségével kinyitotta, és bement. Ha Red egyesével végig fogja nézni
az összeset, gyorsan ki kell valamit találnia.
Ralph kihúzta a telefont, és a kis szennyeskosárhoz sétált, amiben
némi koszos ruha volt. Elrejtette a kupac alján a telefont. Szinte
nevetett magán, annyira abszurdnak találta, hogy eldugja a telefont. Ha
Red elmegy a hálószobáig, és felfedezi, hogy nincs odabent semmiféle
öregember, bőven lesz miért magyarázkodnia. Basszus!
Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz. Egy lehetősége maradt.
Az öltözőszekrényhez ment, és kivette Fater cigarettáját. Hála az
égnek, hogy nem dobta ki. Meggyújtott egyet, és pöfékelni kezdett,
mialatt kivette a takarót és a párnát a szekrényből, és a kanapéhoz vitte.
Felkapott egy hamutálcát a konyhapultról. Tapogatóznia kellett érte,
mert nem akarta a villanyt felkapcsolni. Visszasietett a hálószobába, és
az éjjeliszekrényre tette a hamutálat, bele a cigarettát. Visszahúzta az
ágytakarót, amin addig feküdt, és még egy kicsit összekuszálta az
ágyat.
 Utána kiment a mosdóba. Elindította a zuhanyt, és beállította a
legforróbb hőmérsékletre, amire lehetett. Felkapcsolva hagyta a lámpát,
és elfordította a zárat. Behúzta maga után az ajtót.
A nappaliba rohant, és kilesett a függöny mögül. Red a hatos
szobánál járt. Még egy szobát meg kell néznie, mielőtt a négyeshez ér.
A fiú habozott egy pillanatig, majd végül elhatározásra jutott.
Kinyitotta az ajtót, és a kanapéra vetette magát. Aztán ismét felállt, és
levetette a nadrágját, a földön hagyva. Visszafeküdt a kanapéra, és
magára húzta a pokrócot.
Alighogy behunyta a szemét, kinyílt az ajtó. Red állt az ajtóban, a
holdfényben benyúlt az árnyéka a négyes szobába. A fiú hunyorogva
figyelte, amint Red félredobja a főkulcsot. Bizonyára a fűben landolt,
mert nem volt hangja.
Red oldalra nyúlt, és felkapcsolta a lámpát.
Ralph felült a kanapén, és a kezével árnyékolta le a szemét. Tudta,
hogy így olyan benyomást kelt, mint aki riadtan ébredt az álmából.
– Bocs, kölyök. Nem akartalak felébreszteni. Telefonálnom kell.
Van itt egy telefon, amit használhatnék? – Gurgulázva jöttek fel a
szavak, és a férfi úgy tett, mintha dülöngélne is. Ralph tudta, hogy nem
részeg. Hallotta a telefonban. A pasas színjózan. Azt is tudta, hogy Red
azért hajította félre a kulcsot, mert nem akarta, hogy meglássák nála.
Ralph megdörzsölte a szemét, mint áld próbálja értelmezni az elé
táruló jelenetet. Felült, és lehajolt, hogy felvegye a nadrágját. Felállt, és
miközben becipzározta, válaszolt Rednek:
– Nincs itt telefon. Sajnálom. Elvihetlek az irodába, használhatod
az ottanit.
Elindult Red felé, és az irodakulcsért nyúlt az ajtó melletti
akasztón. A perifériás látásával érzékelte, hogy Red átvizsgálja a
szobát.
A pasas besétált, és elhaladt Ralph mellett, súrolva a fiút a
hálószobába menet.
– Biztos, kölyök? Talán a nagyapádnak van egy, amit
használhatnék. – Hátrament a hálóba, és a villanykapcsolóért
tapogatózott. Ralph közvetlenül mögötte állt, és látta, hogy a férfi
lassan szemügyre veszi a szobát. Nincs telefon. És öregember sincs.
Ralph továbbra is álmosságot tettetett, és így szólt:
 – Nem. Itt sincs telefon. – Elsétált a férfi mellett, és az
éjjeliszekrényhez ment. Fogta az égő cigarettát, és gyorsan elnyomta.
Utána a fürdőszoba ajtaja felé pillantott. Égett a lámpa, és gőz
szivárgott ki az aj tó résen át.
– A nagyapád mindig az éjszaka közepén zuhanyozik? – kérdezte
Red a fürdőszoba ajtaja felé biccentve. Már nem hangzott olyan
részegnek.
– Ja. Azt mondja, a gőz jót tesz a tüdejének. Könnyebben tud
lélegezni. Valószínűleg könnyebben lélegezne, ha felhagyna a
dohányzással.
Ralph megcsóválta a fejét, és elindult vissza a nappaliba, otthagyva
Redet a háló ajtajában.
Red még egyszer körbepillantott a szobában. Nem volt odabent
telefon, és azt is biztosra vette, hogy a fürdőszobában sincs.
Megjátszott dülöngéléssel visszament a nappaliba. Ralph már vissza is
feküdt a kanapéra.
– Bocs a zavarásért, kölyök. Majd reggel telefonálok. Ha még
emlékszem addigra, hogy kit akartam felhívni. – Lekapcsolta a lámpát,
és becsukta maga mögött az ajtót.
Ralph felpattant, és kilesett az ablakon. Látta, hogy Red felveszi a
motel főkulcsát a fűből, és elindul, hogy visszavigye az irodába. Már
nem dülöngélt.
Másnap reggel a három motoros kért egy serpenyőt, némi tojást és
bármilyen húst. Ralph kivitte nekik, amije volt, és látta, hogy újra
meggyújtották a tüzet, és a tetejére helyezték az egyik barbecue-sütő
grillrácsát. Egy kávéfőző pihent a tetején. Volt valamiféle katonai
étkészlethez hasonló felszerelésük, így Ralphnak nem kellett poharat,
tányért, evőeszközt adnia. Örült ennek.
Nekilátott a teendőinek, mintha semmi különös nem történt volna
előző éjjel. A motorosok végre befejezték a reggelit, és a motel
öntözőcsövével elmosogatták az étkészletüket. Red bejelentette, hogy
távoznak. Felpakoltak a motorjukra, és a tűz körül beszélgetlek. Ralph
odasétált hozzájuk, és felemelt egy széket. Vissza akarta vinni a
medencéhez. Hátat fordított a motorosoknak, és elindult.
– Hé, kölyök, mi ez? Elejtettél valamit.
A fiú megfordult, és észrevette, hogy a Dustyként bemutatott pasas
a kezében fog valamit. Elejtette a széket, amikor rájött, hogy Ruthie és
Razor fényképe az. Biztosan kiesett a hátsó zsebéből. A
szerencsetalizmánjaként gondolt rá, és sosem töprengett el azon, hogy
mihez kezdene, ha elveszítené.
Odaszaladt Dustyhoz, hogy elvegye tőle, de a férfi számított rá, és
hátrább lépett.
– No, no, kölyök. Hadd nézzem már meg egy pillanatra. Nem kell
egyből így betojnod.
Ralph ismét odanyúlt érte, de Dusty újabb lépést tett hátra, és a
magasba tartotta a képet.
– Ne baszakodj a kölyökkel! Add vissza a fényképét – morogta
Red.
– Visszaadom. Csak nem értem, mire fel a nagy izgalom. Csak egy
kislány meg az ebe.
Dusty úgy tett, mint aki visszaadja Ralphnak, de amikor Ralph érte
nyúlt, elrántotta előle, mielőtt még elvehette volna a fiú. A gyors
mozdulatra Dusty kezéből kicsúszott a fénykép, és mintha lassított
felvételen látta volna, a papírdarab lágyan a tűzverembe szállt, és a
nyaldosó lángok közt landolt. Pillanatok alatt meggyulladt, és mielőtt
Ralph elkaphatta volna, már el is tűnt. A fiú csak állt, és bámult.
Eltűntek. Soha többé nem láthatja Ruthie mosolygó arcát. Soha
többé nem láthatja a loknijait. Soha nem láthatja Razor okos szemét.
Soha.
– Basszus, kölyök. Ezt nem akartam – mondta Dusty őszintén.
A három férfi a fejét csóválta, és elindultak sorban a motorjaik felé.
Dusty haladt leghátul.
Hatalmas, szinte állatias üvöltés hallatszott, és mire megfordultak,
Dusty elterült a földön, Ralph pedig rajta ült. Ralph felkapta az egyik
fadarabot a tűz mellől, és amilyen erővel csak tudta, rácsapott vele a
férfira, akinek még annyi ideje sem maradt, hogy a hang irányába
forduljon. Dusty most hanyatt feküdt. Nem vesztette el az eszméletét az
ütéstől, de túlságosan szédelgett ahhoz, hogy visszatámadjon. Ralph a
mellkasán ült, és véresre verte az arcát. Red és Chops csak közös erővel
tudták lerángatni róla.
Red úgy emelte fel Ralphot, hogy megfogta a fiút a két hóna alatt,
és talpra húzta. Ezután egy gyakorlott birkózómozdulattal
összekulcsolta a kezét Ralph tarkóján, hogy a fiú nehezen tudjon
kiszabadulni. Ralph kapkodva vette a levegőt. Red lefogta, amíg Chops
megpróbált segíteni Dustynak.
– Nyugi, kölyök. Higgadj le, és lélegezz nagyokat! Értem, miért
kaptad fel a vizet. Dusty egy segg, de nem szándékosan csinálta.
Nyugodj le!
Ralph légzése csillapodott, miközben végignézték, ahogy Chops
segít Dustynak felülni. Elővett egy fejkendőt a zsebéből, és odaadta
Dustynak, hogy megtörölje vele a véres arcát.
Dusty felpillantott Ralphra.
– Ki kellene nyírnom téged, te kis rohadék. Eltörted az orrom,
baszd meg.
– Fogd be, Dusty! Baszakodtál vele, szokásodhoz híven. Már kijárt
ez neked. Ti ketten. Menjetek a motorjaitokhoz. Tűnjetek el innen.
Majd utolérlek benneteket.
Red nem lazított a szorításon, amíg végignézték, hogy Dusty és
Chops felszáll a motorjára, és elhajt. Dusty dülöngélt egy kicsit. Elég
durva ütés érte a fejét. Úgy tűnik, kemény a koponyája.
Miután a két motoros elhajtott, Red elengedte Ralphot.
– Megérdemelte.
– Tudom, hogy meg. Nem tettél semmi rosszat.
Álldogáltak egy darabig egymásra bámulva. Red méregette a fiút.
Red félelmetes figura volt. Hatalmas és durva megjelenésű.
Tetoválások borították, és olyan mély volt a hangja, hogy hosszan
zengett, miután mondott valamit. Ralph szakította meg először a
szemkontaktust, és a tetoválásra nézett, ami épphogy kikandikált Red
pólójának a nyakvonala felett. Mielőtt megkérdezhette volna, Red
válaszolt:
– A sátán. Amit látsz, a piros farka.
Ralph nem szólt semmit, csak ismét felnézett Redre. Volt valami a
fiú pillantásában, ami ismerős volt Red számára. Ez a kölyök tud
valamit. Nem találta meg a telefont, de tudta, hogy a fiú hallgatózott.
Ralphnak is volt egy titka, és bár Red nem tudta, hogy mi lehet az, ki
akarta deríteni. Ki is verhette volna belőle, de valami azt súgta, hogy a
gyerek nem fog megtörni.
Red a négyes szoba felé pillantott. Nincs is ott semmiféle
öregember. Ez a kölyök elég okos ahhoz, hogy egyedül itt éljen. Red
visszapillantott Ralphra, és a fiú rideg, zöld szeme elárulta Rednek,
hogy igaza van.
Félig elmosolyodott, és bólintott. El kell érnie, hogy Ralph magától
jöjjön hozzá. Megbízzon benne.
– Nézd, kölyök! Ha valaha is történik bármi a nagyapáddal… –
Elhallgatott. – Tudod, hogy értem?
Ralph nem felelt, úgyhogy Red folytatta tovább.
– Tudod, az egészsége miatt. Ha valaha is történik bármi, és nem
akarsz egyedül lenni idekint, megkereshetsz. Fort Lauderdale-ben
vagyok. Tudok adni neked melót.
Ralph eleinte nem szólt semmit. Csak bámult azokkal a szúrós zöld
szemekkel. Végül megkérdezte:
– Hogy talállak meg?
– Ha megtalálod a kocsmámat a tengerparton, akkor megtalálsz
engem is. – Elindult a motorjához, és a válla fölött visszakiáltott: – Úgy
hívják, hogy Red Crab.
 Harmincnegyedik fejezet

2000.

A HÁROM BARÁTNŐNEK SOK MEGBESZÉLNIVALÓJA VOLT, és fel sem

tűnt nekik, hogy lassan hajnalodik, míg Carter megmentett kakasa,
Victor el nem kezdett kukorékolni.
Ginny kimerült volt, de úgy érezte, borzasztóan megkönnyebbült.
Mindent elmondott a barátnőinek, és ők egyszer sem szóltak közbe.
Tudták, hogy néhány dolgot ki kell adnia magából. A Casey-ben lakozó
újságírónak nagyon nehezére esett nem kérdezősködni. De Casey
emlékeztette magát, hogy ez nem egy újsághír. Ginny egy kedves barát,
akinek csak arra van szüksége, hogy meghallgassák. Így mindketten ezt
tették.
Néhányszor még nevettek is.
– Emlékszem, amikor az a fickó eljött Grizz sakk-készletéért –
mondta Carter, miután hallotta a történetet, hogy a készlet váratlanul
megjelent Tommy és Ginny otthonában, és Jason összerakta, hogy
meglepje őket.
Ginny automatikusan elmosolyodott. Tudta, melyik történetet
készül Carter elmesélni.
– Mi az? – kérdezte Casey. – Úgy érzem, egy történet van ennek a
hátterében. Lemaradtam valamiről?
– Igen, külföldön voltál – válaszolt neki Carter. Belekortyolt a
borába, mielőtt folytatta volna. – A sakk-készlet itt volt, amikor én
először beköltöztem – magyarázta szélesen gesztikulálva. – Te épp
akkor utaztál el Afrikába, Ginny pedig visszaköltözött ide, miután egy
darabig Stephennel és Aprillel lakott. Észrevettem, hogy folyton
próbálja kerülni ezt a szobát.
– Bizonyos dolgok túl nehezek voltak – mondta Ginny halkan.
– Tudom, édesem. Ezért is kértem meg Tommyt egy nap, hogy
jöjjön át, pakolja össze, és tegye ki a vendégszobába a garázs mögött.
Elvittelek az egyik orvosi vizsgálatodra, hogy ne kelljen itt lenned.
Nem tudom, feltűnt-e valaha is, hogy áttetettem az időpontot. – Carter
elgondolkozva nézett Ginnyre.
– Nem igazán emlékszem, mit gondoltam – válaszolt Ginny
őszintén. – Napról napra próbáltam túlélni.
– Oké. – Casey egyikőjükről a másikra pillantott. – Szóval, mi volt
olyan vicces?
– Igen, most jön az a rész – folytatta Carter. – Úgy két évvel
később történt. Miután Grizzt börtönre ítélték. Egy nap otthon voltam,
és kopogtattak. Az állatmenhelytől vártam valakiket. Úgy volt, hogy
eljönnek Philért.
– Phil? – kérdezte Casey.
– Igen, egy köcsög teve, aki rohadtul megnehezítette az életem.
Mindegy, Tommy hagyott egy üzenetet, amiben szólt, hogy valaki be
fog ugrani a sakk-készletért. De nem hallgattam meg az üzeneteimet.
– És..,.? – Casey egy kézmozdulattal sürgette Cartert, hogy
folytassa.
– És amikor ajtót nyitottam, előttem állt a leghelyesebb pasi, akit
életemben láttam! Egy nagydarab, hatalmas őslakos amerikai!
Emlékszem, hogy csak álltam, és tátottam rá a szám.
– Anthony Bear – magyarázta Ginny Casey-nek. – Grizz egyik
barátja. Nem hiszem, hogy bármelyikőtök is találkozott volna vele. A
feleségével, Christyvel jött át néhányszor, de nem vagyok benne biztos,
hogy valaha is voltatok-e velük egyszerre nálam.
– Szerintem emlékeznék egy hatalmas, jóképű indiánra. – Casey
megvonogatta a szemöldökét.
– Főleg rá! – tette hozzá Carter. – Mindegy, csak egy kicsit kínos
volt, mivel azt hittem, azért jött, hogy elvigye Philt. A pasi tudta, hogy
valamit el kell szállítania Grizzhez, de senki sem árulta el neki, hogy
mit. Nem beszéltünk egymással, és az sem segített, hogy nekem elvitte
a cica a nyelvem. Esküszöm, olyan voltam, mint egy kuncogó
nyolcadikos! – Carter elvigyorodott. – Elvezettem a ház mögé, és
rámutattam Philre. Vicces arcot vágott. Ennyi. Csak vicces volt.
Casey a fejét csóválta, zavart kifejezéssel az arcán.
– Viccesebbnek találnád, Casey, ha találkoztál volna Anthonyvel.
Kezdjük azzal, hogy nagyobb, mint Grizz, és szerintem még nála is
komolyabb. – Ginny elhallgatott, és az ölébe pillantott. – Ha az
lehetséges egyáltalán.
 Egy pillanatra elhalt a beszélgetés.
– Carter, van nálad aszpirin? – kérdezte Ginny.
Carter épp felállt volna, de Ginny megelőzte.
– Ide tudom hozni magamnak. Még mindig a konyhában tartod?
– A gyógyszeres szekrényemben, a fürdőszobában.
Ginny elindult a ház végébe. Carter mosdója a legnagyobb
fürdőszoba. Az, amelyiken régen Grizz-zel osztozott.
Eszébe jutott, amikor annyi évvel korábban megépíttették a házat.
Grizz ragaszkodott a hatalmas fürdőszobához.
– Mi az égért lenne szükségem ekkora kádra? – kérdezte Ginny,
ahogy megállt felette csípőre tett kézzel. A fürdő még nem volt készen,
Ginny épp azért volt ott, hogy beszéljen az építésszel a
csempeválasztékról.
– Elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy beférjek melléd.
– Velem fogsz fürdeni? – kérdezte csodálkozva.
– Igen. És szeretkezni fogok veled ebben a kádban. Minden egyes
szobában szeretkezni fogunk ebben a házban, Cicus. A kádban, a
konyhában, a kandalló előtt. Mindenhol.
Megfordult, és gyengéden megcsókolta a lányt. A csók tovább
mélyült, és Ginny érezte, hogy a férfi merevedése a hasának nyomódik.
A lány megtörte a csókot, és felpillantott rá.
– Grizz, ne itt! Az építész bármelyik percben itt lehet.
– Egész nap csókolni tudnálak, Cicus – mondta a férfi, Ginny arcát
a keze közé fogva. – Semmi sem fog történni, édesem. Csak hadd
élvezzem ki a társaságodat néhány percig. – És visszahajolt, hogy ismét
az ajkához nyomja a száját.
Ginny érezte, hogy kicsordulnak a könnyei, amikor elárasztják a
Grizz-zel kapcsolatos emlékek. Leült Carter ágyára. Mi baja van?
Annyiszor járt már a házban Grizz letartóztatása óta. Miért viselkedik
most így?
Talán azért, mert a férfi elment. Végleg, 'falán sosem volt
lehetősége tisztességesen meggyászolni az elvesztését, először, hogy
börtönbe került, és aztán pár napja, hogy meghalt. Elmozdította a
vastag jegygyűrűjét az ujján, és megdörzsölte a helyet, ahová csaknem
huszonöt évvel korábban Grizz nevét tetováltatta. Jóval azelőtt, hogy a
tetovált jegygyűrű divatos lett volna. Még mindig érzett egy enyhe
égést a szombati látogatástól Eddie Tetoválószalonjában. Abbahagyta a
dörzsölését, és visszatette a helyére a jegygyűrűt.
Nem tudta, mit érez, és nem akarta, hogy a barátai keresni kezdjék.
Felállt, és megtörölgette a szemét a kezével. Mély levegő. Fel a fejjel,
Ginny. Be tudsz menni oda, és ki tudod hozni az aszpirint.
Carter és Casey összedugták a fejüket, és sugdolózni kezdtek,
amint Ginny elhagyta a szobát. Aggódtak a barátjuk miatt, de tudták,
hogy túl fogja tenni magát mindenen.
– Szerinted elmondhatnánk neki a dolgokat, amiket Tommy
mesélt? – kérdezte Carter halkan.
– Talán – ráncolta a homlokát Casey. – Egyszerűen nem tudom
elhinni, hogy ha Tommy ennyi éven át becsapta, azt nem azért tette,
hogy megvédje őt. Szövetségesekre van szüksége. Rendes srác, Carter.
Soha nem láttam olyasmit, amitől másképp gondolnám.
– Szerinted elmesélte valaha Ginnynek a diákbálos sztorit? Vagy
Sarah Jo elmondta neki?
– Tényleg nem tudom. Amikor Tommy elmesélte, fel sem merült
bennem, hogy megkérdezzem, Ginny tudja-e. Es mivel Gin sosem
említette, azon töprengek, vajon Ginny mi mindenről tud vagy nem
tudott ennyi éven át. Már azon kívül, hogy Tommy Grizz fia.
A beszélgetést velőtrázó sikoltás szakította félbe, ami a fürdőszoba
irányából jött.
– Carteeer!
– O-ó – mondta Carter talpra pattanva, és a fürdőszoba felé indult.
– Azt hiszem, Gin épp most találkozott Richard Pepperbloom-mal.
Elfelejtettem szólni neki róla.
– Ki a fene az a Richard Pepperbloom? – Casey szorosan a barát
nője sarkában maradt. – Nem említetted nekem sem.
– A kádamban tartom, amíg holnap érte jönnek. – Mielőtt Casey
szólhatott volna bármi egyebet, Carter hanyagul hozzátette: – Egy
aligátor.
 Harmincötödik fejezet

1979.

G RIZZ ÉS AXEL A NÉGYESBEN ÜLTEK. Grizz hívta be Axelt egy

megbeszélésre. Grizz egy hátradönthető fotelban ült, Axel pedig a
kanapén. Folyamatosan a konyha felé pislogott Grizz válla felett.
– Axel, mi a fasz olyan érdekes, hogy folyamatosan mögém
nézelődsz, a konyha irányába?
– Oöö… mit csinál ma Cicc vacsorára?
Grizz sokatmondó pillantást vetett rá.
– Behívtalak egy üzleti megbeszélésre, erre te azt akarod tudni,
hogy mit főz Cicc vacsorára?
Axel szó szerint megnyalta a száját.
– Valamiféle sültet, és mielőtt megkérdeznéd, igen. Vacsorázhatsz
velünk. De – tette hozzá Grizz – csakis akkor, ha befejezzük ezt a
beszélgetést, mielőtt Cicc bejön.
– A feleséged a legjobb szakács, akivel valaha találkoztam! –
mondta Axel álmodozva. Mielőtt még bármi egyebet mondhatott volna,
Grizz az asztalra csapta az öklét.
– Axel!
– Igen, itt is van nálam, főnök. – Axel magára öltötte az üzleties
arckifejezését, felállt, és átadott Grizznek egy nagyalakú borítékot.
Visszaült a kanapéra, és figyelte, ahogy Grizz kinyitja.
Grizz megosztotta Axellel, hogy Ciccnek komoly depressziója van
Moe halála miatt. A lány nagyon szeretett volna főiskolára menni. Ha
létezett bármi, ami nehézséget okozott Grizznek, akkor az, hogy nemet
mondjon Ciccnek. A csillagokat is lehozta volna neki, ha lett volna
hozzá hatalma. Grizz tudta, hogy a lány minden tőle telhetőt elkövetne,
hogy észrevétlen maradjon bármilyen régi osztálytársa előtt, akivel így
fennáll a kockázat, hogy összefut. Remélte, hogy segít, ha megengedi a
lánynak, hogy több időt töltsön Grunttal, de Ciccnek többre volt
szüksége ennél, és ezt Grizz is belátta.
 Átnyálazta a boríték tartalmát, majd Axelre pillantott, és
megemelte a szemöldökét.
– Most viccelsz velem, bassza meg? – mondta mindössze.
– Nem, Grizz, nem viccelek – felelte Axel. Aztán némi hallgatás
után hozzátette: – Ilyesmit nem lehet kitalálni.
– Dánia? – kérdezte Grizz hitetlenkedve. – Ezt a szart Dániában
csinálják?
Axel a Grizz kezében tartott dokumentum felé biccentett.
– Azt írják, úgyhogy ja, gondolom, ott csinálják.
Cicc éppen ekkor lépett be. Odakint volt eddig, és a kertjét
gondozta. Zöldséget termesztett a motel mögött. Grizz ragaszkodott
hozzá, hogy folyamatosan vele tartsanak a kutyák. Nemrégiben feltűnt
neki, hogy megsokasodtak az aligátorok arrafelé, és tudta, hogy
Damien és Lucifer figyelmeztetik a lányt, ha észrevesznek bármiféle
betolakodót.
Grizz lenyelte, hogy néhányan heccelik a folyton csinosodó motel
miatt. Biztatta az ifjú feleségét, hogy tegye kicsit szebbé a helyet. Cicc
a veteményeskertjén túl virágokat is ültetett a motel sétánya mentén, és
nemrégiben ámpolnanövényeket lógatott a lakrészük elé. Grizz azt
hitte, ez segít egy keveset a lány depresszióján, de a lelke mélyén tudta,
hogy nem elegendő. Meg kell találnia a módját, hogy elengedje a lányt
a főiskolára. Ezért volt most ott Axel.
– Szia, Axel, nem tudtam, hogy benézel. – Cicc odasétált a kisebb
férfihoz, és könnyeden puszit nyomott az arcára. – Szeretnél maradni
vacsorára? Sültet készítettem. Jut bőven.
Axel ártatlanul a lányra pillantott.
– Hogyne, ha gondolod, hogy van elég.
– Tuti, hogy van elég. – A lány megpuszilta Grizzt a feje búbján,
mielőtt még visszament volna a konyhába, hogy ránézzen a húsra.
– Oké, Cicc. Ha ragaszkodsz hozzá.
Grizz megszorította az orrnyergét. Kezdte elveszíteni a türelmét.
– Még szükségem van tizenöt percre, hogy mindent előkészítsek –
mondta nekik, ahogy felálltak.
– A gödörnél leszünk – mondta Grizz. – Csak szólj ki.
– Oké – felelte a lány tömören.
Volt egy kis étkezőasztal két székkel, ahol ő és Grizz ettek
többnyire. Annyira kicsi volt, hogy Cicc végül inkább
büféasztaljelleggel megterített a konyhapulton, mivel ritkán fordult elő,
hogy valakit a négyesbe hívtak közös étkezésre. Mindenki kiszolgálja
magát, aztán leülnek enni. Odavitte Grizz íróasztali székét a kis
étkezőasztalhoz.
– Már nem sántít annyira. Sokkal erősebbnek tűnik – jegyezte meg
Axel Grizznek, ahogy elindultak a gödör felé.
Axelnek eszébe jutott, amikor néhány héttel korábban
odalátogatott, és a négyes előtt állt. Grizz-zel és Chowderrel
belemerültek egy beszélgetésbe, amikor apró kiáltást hallottak. Cicc a
motel előtt kocogott a régi, töredezett aszfalton. Valószínűleg rosszul
lépett, és elveszítette az egyensúlyát. Grizz egyből mellette termett, és
könnyedén felkapta, magához ölelve a lányt.
– Jól vagyok, Grizz, csak rosszul léptem – mondta, és közben
összerezzent.
– Nem vagy jól. Már be is dagadt a bokád. Be kell vinnünk, hogy
beborogassuk. – Mielőtt Cicc felelhetett volna, Grizz Chowderre
kiabált:
– Betonoztasd le ezt a kibaszott utat! Cicc ki is törhette volna a
bokáját!
Chowder döbbenten figyelte, ahogy Grizz a négyesbe cipeli a lányt.
– Öt éve kérlellek, hogy engedd lebetonoztatni – mondta
csendesen. – Kész pusztítást okoz a motorokon és a kocsikon is.
– Rajta! – ugatott vissza Grizz a szobába lépve.
Most csak vállat vont, amint a gödörhöz értek:
– Ja, csak egy ficam volt. Úgy tűnik, jól van.
Alig tizenöt perccel később Cicc kidugta a fejét:
– Kész a vacsora, srácok!
Berohant a hálóba, hogy átvegye a felsőjét vacsora előtt. Valahogy
sikerült leöntenie mártással, miközben kirakta az ételt. Épp hideg vizet
folyatott a fürdőszobában a blúzra, amikor meghallotta a zűrzavart.
Otthagyta a csap alatt a blúzt, és elindult a hálószobán át a konyha és
nappali felé.
Ott pedig halálra váltan megtorpant. Felkavarodott a gyomra, aztán
átjárta a pánik.
Grizz és Axel a konyhában voltak. Mindent vér borított.
 – Ide kell hívnunk Gruntot vagy Docot. Egész biztosan össze kell
varrni – kiáltott Axel Grizznek, miközben a konyharongyért nyúlt, amit
Cicc a sütőajtóra terítve tartott.
– Nem kell összevarrni! – nézett rá Grizz mérgesen, egyik kezét a
fejére szorítva.
– Atyaég! – Cicc odaszaladt hozzájuk. – Mi történt? Jaj, ne! Jaj,
Grizz, megint verekedésbe keveredtél? Ki ütött meg? Hadd lássam!
– Cicc, nem keveredtem verekedésbe, és nem nézheted meg. Nincs
mit látni.
– De igen, van. – Axel hangja határozottan csengett, ahogy
elmozdította Grizz kezét, és a homlokára szorította a rongyot. – Ez
csúnya, Grizz. Nagyon mélynek tűnik. Tuti, hogy varrni kell.
– Fogd be, Axel. Nem lesz semmiféle varrás.
– Hadd nézzem meg. – Cicc lábujjhegyre ágaskodott, hogy lássa a
férfi fejét. Vér borította Grizz teljes arcát, és mostanra már a nyaka jobb
oldalán csörgött lefelé. Cicc gyomra megint felkavarodott.
– Nincs mit látni, Cicc – lihegte Grizz. – Axel majd segít nekem
bekötözni. Miért nem segítesz inkább ebben, édesem? Menj ki a
mosdóba, és hozz kötszert meg alkoholt, vagy valamit. Menj csak.
Hozz valamit, amivel kitisztíthatjuk.
Cicc vonakodva kiment a mosdóba. Hallották, ahogy a gyógyszeres
szekrényben kotorászik.
– Egész biztosan össze kell ölteni. Komolyan mondom, Grizz.
Nagyon mély. Alaposan megnéztem, mielőtt befedted volna a
törülközővel. Basszus, ember, máris átázott! – Axel láthatóan aggódott.
– Jó. Csörögj rá Gruntra, majd ő összeölti. Csak nem akartam, hogy
Cicc meglássa. – Grizz sokatmondó pillantást vetett Axelre. – A vértől
ugyanolyan hányingere lesz, mint a tűktől. Siess, hívd fel.
– A vértől is? Komolyan? Öregem, ő aztán tényleg nem jó
emberhez ment feleségül – motyogta Axel az orra alatt, miközben
felemelte a telefont.
Cicc fertőtlenítővel, kötszerrel és orvosi ragtapasszal tért vissza.
Volt nála egy halom törlőrongy is. Grizz elvett tőle egy törlőrongyot, és
kicserélte a véres mosogatóronggyal, mielőtt még a lány alaposabban
megnézhette volna a sebet.
– Ó, Grizz, mi történt? – Cicc bizonytalanul a férfi karjára tette a
kezét, majd elmozdította, mint aki attól tart, hogy még több fájdalmat
okoz neki. – Ha te így megsebesültél és vérzel, nem is tudom, akarom-e
tudni, mi történt a másik fickóval.
– Senki más nem sérült meg, Cicc, ne aggódj. – Grizznek sikerült
leülnie a kis étkezőasztalhoz, és minden igyekezetével azon volt, hogy
ne csepegtessen vért a padlóra. – A fejsérülések sokat véreznek. Nem
nagy ügy. Még csak nem is fáj.
– Tiszta vér vagy, és olyan sebhelyed van, amit össze kell varratni,
de azt akarod, hogy ne aggódjak a másik fickó miatt? Gyerünk már,
Grizz. Nem vagyok hülye. Van odakint még valaki, aki segítségre
szorul?
– Cicc, nem keveredtem verekedésbe. Nem bántottam senkit. Oké?
– Tényleg? – Odaállt a férfi elé csípőre tett kézzel. – Bejössz ide
ilyen állapotban, és el akarod hitetni velem, hogy a másik fickó meg
csak elsétált?
Nem először történt hasonló. Cicc gondolni sem akart arra, amikor
Grizz egy évvel azelőtt pisztolylövés okozta sérüléssel állított haza.
Cicc szeme az ajtóra vándorolt, és Grizz tudta, hogy a lány azt
fontolgatja, kimenjen-e maga ellenőrizni.
– Nincs másik fickó, Cicc. – Mielőtt a lány vitatkozni kezdett
volna, hozzátette: – Az egyik lógó növényedet fejeltem le.

Két nappal később Grizz a kocsi utasülésén ült, és várt. Nem kellett
feltörnie a kocsit. Nyitva volt. Régebbi gyártmány volt, de tiszta, és
Grizz letekerte az ablakot, hogy beengedjen egy kis friss levegőt.
– Még szerencse, hogy nincsenek automata ablakai – motyogott
maga elé, miközben kinyújtotta a kezét, és letekerte a sofőrülés ablakát
is. Nincs kedve csak azért begyújtani a motort, hogy letekerje az
ablakot. Jobban meggondolva, azért pont begyújthatná a motort, hogy
bekapcsolja a légkondit. Basszus, de meleg van.
Az órájára pillantott, és visszanézett az ajtókra, épp, amikor kijött
az illető, akire várt. A pasas ruganyos léptekkel haladt, és nem bajlódott
azzal, hogy körbenézzen. Jóhiszemű marha. Grizz hallotta, ahogy a
férfi magában fütyörészik a kocsi felé tartva. Fel sem tűnt neki, hogy
letekerték a kocsija ablakát. Beszállt a sofőrülésre, és majdnem
megfulladt, amikor meglátta Grizzt.
– Nem azért jöttem, hogy bántsalak – kezdte Grizz, figyelmeztetőn
a férfi karjára helyezve a kezét. – Csak beszélni akarok veled.
 A fickó, Sam, mostanra már reszketett. Emlékezett Grizzre még
néhány évvel azelőttről – ki felejtene el egy ekkora pasast? Egyszer
végignézte a nappalija ablakából, ahogy a motoros behajtott Sarah Jo
háza elé, és gond nélkül elintézte Nealt. Neal zaklatta Samet és az
anyját, Vanessát. És Neal soha többé nem zavarta őket azután.
– Működik a légkondi ebben a vacakban? – kérdezte tőle Grizz.
Sam bólintott, és minden igyekezetével próbálta csillapítani a
reszketését.
– Kocsikázunk egyet. Zárd be az ajtót, és gyújtsd be a motort.
Sam keze annyira remegett, hogy képtelen volt az indítóba helyezni
a kulcsot.
– Nem foglak bántani – mondta Grizz halkan. – Oké? Csak
beszélni akarok veled, és kibaszott meleg van ahhoz, hogy itt üljünk
közben. Csak vezess, és ne ölj meg minket. Ha bántani akartalak volna,
már megtettem volna. Világos?
Sam bólintott, és valahogy beindította a kocsit. Feltekerte az
ablakát, és bekapcsolta a légkondit. Lassan kitolatott a parkolóhelyről,
és jobbra fordult a University Drive-on.
– Hová megyünk? Mit szeretnél, hová vigyelek? – Sam hangja
higgadtabb volt, mint ahogy valójában érezte magát.
– Csak tarts a Commercial Boulevard felé, és fordulj jobbra.
Teszünk egy kört, és aztán visszahozhatsz ide.
Sam úgy tett, ahogy parancsolta.
Egy percre rá Grizz oldalvást Samre pillantott.
– Emlékszel Ciccre?
Ez váratlanul érte Samet.
– Igen, emlékszem. Ő hívott fel téged aznap, amikor Neal
megpróbálta ellopni Fess motorját. A barátnőd. Igaz? – Grizzre
pillantott, majd gyorsan visszacikázott a szeme az útra.
– A feleségem. Főiskolára akar menni. Azon gondolkozom, hogy
elengedem, de akarok valakit, aki rajta tartja a szemét.
– Én? – Sam lassan kifújta a levegőt az orrán. – Miért én?
– Mert ismer téged. Fess szomszédja vagy. Szerintem megbízik
benned.
– Én esti órákra járok egy közösségi főiskolán. Ő is oda fog járni?
– Nem. A Cole-ra szeretne menni.
 – Akkor nem hiszem, hogy tudnék neked segíteni. Nem
engedhetem meg magamnak a Cole-t. És ha meg is tehetném, teljes
munkaidőben dolgozom azért, hogy ki tudjam fizetni a tandíjamat.
– Mi lenne, ha kifizetném neked a tandíjat? – Grizz keresztbe fonta
a karját az apró kocsiban. – És nem várom el, hogy az összes óráján ott
legyél. Csak néhányon, ha tudsz. De elvárnám, hogy próbáld úgy
szervezni az óráidat, hogy egy napon legyetek bent, meg ilyenek. Fuss
össze vele órák között. Legyél a barátja.
– Kifizetnéd a tandíjamat csak azért, hogy a feleséged barátja
legyek?
– Inkább afféle testőr-barátja. De igen, hajlandó lennék rá. Az
egyetlen, amiről tudni akarok, ha összebarátkozik bárkivel. Fiú, lány,
akárki. Tudod, ki vagyok, és mivel foglalkozom. Vannak ellenségeim.
Tudni akarom, ha bárki megfigyeli őt, vagy bármi hasonló.
Elhallgattak egy pillanatra, az autómotor halk zúgása alig
hallatszott a floridai éjszakában.
– Elvárnám, hogy időről időre bejelentkezz nálam – mondta Grizz
végül. – Megadom a csipogóm számát, és kapsz egy kódot, amiből
tudni fogom, hogy te vagy.
Sam fontolóra vette – hogyan működne, hogyan birkózna meg az
iskolával és azzal, hogy nem túl észrevehetően jelentést tesz Grizznek.
Egyre lelkesebb lett. A Colé jó iskola, nagyon is jó! Ez nem olyan
ajánlat, amire csak vállat von az ember. És Grizz nem éppen az a fajta
pasas, akinek egyszerűen nemet lehet mondani.
Végül egyenesen Grizzre nézett.
– Szóval januártól kezdenék a Cole-on?
– Igen.
Sam egy pillanatra összevonta a szemöldökét.
– Nem tudom, honnan deríthetném ki, hogy milyen órákra fog
járni, hogy egyszerre legyünk a fősulin.
– Emiatt ne aggódj. Kiderítem, és átadom neked az infót, a pénzzel
együtt, ami fedezi majd a tanulásodat. Miután megkaptad, kezdhetsz is.
Sam most bólintott.
– Igen. Igen, ezt meg tudom tenni. Oöö… hogyan beszélgessek
vele? – Grizzre pillantott. – Tudok egy keveset a bandádról, és
egyszerűen nem tudom, milyen dolgokról szabad vele beszélgetnem.
Évek óta nem láttam. – Megköszörülte a torkát, nem volt benne biztos,
hogy netán túl sokat mondott volna. – Érted?
– Ha sosem történt volna meg ez a beszélgetés, és összefutsz vele,
milyen dolgokról beszélgetnétek?
– Őszintén? Valószínűleg rólad kérdezősködnék, meg hasonlók.
– Akkor kérdezd rólam. Nem érdekel. Olyan hitelesnek kell lenned,
amennyire csak lehetséges.
Sam elmosolyodott. Jól emlékezett Ciccre. Kedves lány volt,
csinos, és bár nem igazán ismerte őt, olyan érzése volt, hogy ez a terv
szépen működhet.
– Megcsinálom. Mindenképp megoldom. Nem engedhetném meg a
Cole Egyetemet magamnak, és szeretném megszerezni a diplomámat.
Olyan fickó vagyok, akire rábízhatod magad.
Grizz rápillantott, és összeráncolta a homlokát.
– Igen, olyan fickó vagy, Sam. – Némi hallgatás után hozzátette: –
Tudom, miért nem engedheted meg magadnak a Cole-t. Tudom, mire
költi anyád a pénzét. Az a sok kiruccanás jó drága volt Dániába.
Gyakorlatilag nincstelenné tette őt.
Samnek elakadt a lélegzete, szorosabban fogta a kormányt.
Reszketni kezdett. Lelassított, és Grizzre pillantott.
– Anyád jól tette, hogy megkérte Fesst, segítsen neked kijutni a
börtönből annak idején. Nem sokáig húztad volna.
Sam nem tudta, mit válaszoljon, ezért nem szólt semmit.
– Nyilván tudok a titkodról, Sam. Megteszed ezt, vagy nagyon
megbánod.
Sam nyelt egyet, és bólintott.
– Igen, Grizz. Megteszem.
– Tudom jól. – Hosszú hallgatás után Grizz hozzátette: – Samantha.
 Harminchatodik fejezet

2000.

– M IÉRT NEM VITT ENGEM IS MAGÁVAL? – kérdezte Jason

összetörten, miután az apja leültette, és elmagyarázta neki, hogy Ginny
segíteni fog Carternek, amíg a nő férje nincs otthon. – Én is szeretek
segíteni Carter néni háza körül, és különben is, nyár van. Nem kell
holnap iskolába mennem.
– Azért, mert nekünk el kell mennünk motorozni – mosolygott rá
Tommy.
Jason arca felragyogott.
– Majdnem el is felejtettem! Motorozhatunk egy nagyot, apa? Úgy
szeretek motorozni.
– Hogyne, kölyök. Motorozhatunk egy nagyot.
Tommy tudta, hogy Mimi csak későn ér haza, és őszintén szólva
nem állt készen arra a mentális kihívásra, amit a következő néhány óra
jelent majd Jasonnel kettesben. A fiúnak be nem állt a szája, hasonlóan
Tommyhoz az ő korában. Elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogy
Grizz szándékoson a motorján vitte mindenfelé, hogy elkerülje a
beszélgetést.
Harminc perccel később Jason Tommy mögött ült a motoron, a szél
az arcukba csapott, a nap a karjukat sütötte, és Jason előrehajolva
kiabált valamit Tommy fülébe. Tommy bólintott, és érezte, hogy Jason
hátradől a motoron.
Eszébe jutott, amikor Ginny terhes volt vele. Alig több mint négy
éve voltak házasok. A tárgyalás előtt nem is éltek házaséletet. A
tárgyalás után több mint egy évbe telt, mire Ginny végre engedte, hogy
Tommy hozzáérjen. Amikor megtörtént, jobb volt, mint bármelyikük is
képzelte.
Egy nap a nő mellett ébredt. Ragyogó, napsütéses reggel volt, és
emlékezett, hogy a nő háttal feküdt neki. Látta rajta, hogy álmodik.
Ginny felébredt és felült, a válla felett hátrapillantva.
 – Ó, hála az égnek, csak álom volt! – mondta, a haja gubancos és
kócos, valahogy mégis tökéletes. Tommy visszatartott lélegzettel nézett
a nőre. – Úgy haragudtam rád, Tommy!
– Rám? – Elmosolyodott, és megsimogatta a nő hátát. – Miért
haragudtál rám?
Ginny a hátára gördült, és Tommyra nézett. Tommy a nő hasán
pihentette a kezét. A kisbaba öt héttel későbbre volt kiírva.
– Azt álmodtam, hogy szülök. – Behunyta a szemét, majd
kinyitotta, és haragosan a férfira meredt. – Hosszú, rettenetes szülés
volt, és te mögöttem álltál, és arra biztattál, hogy nyomjak.
– Eddig jól hangzik, leszámítva a hosszú és rettenetes szülés részét.
Ginny erre a férfira ráncolta a homlokát.
– Rendben is ment, habár fájt, amíg ki nem jött a baba.
– Valami nem volt vele rendben?
– De még mennyire, hogy nem volt rendben. Az orvos azt mondta:
„Nézzenek ide! Gratulálok! Van egy vadonatúj spagettifózőjük!”
Tommy nem bírta visszafogni magát, felnevetett.
– Egy spagettifőzőt szültél? Csak úgy tombolnak a hormonjaid,
Ginny! – A nő fújt egyet, és keresztbe fonta a karját. – Esküszöm,
neked vannak a legfurcsább álmaid. Ez már a harmadik a héten.
– Igen, egy hatalmas, hülye edény volt. Biztos ott volt a
tudatalattimban, mert emlékszem, hogy múlt héten mondtam neked,
hogy kell egy új.
– De Gin, miért voltál rám mérges?
– Mivel kiakadtam, és megmondtam az orvosnak, hogy csalódott
vagyok, mert nagyon vártam, hogy kisbabám legyen.
– És?
– És erre te közbeszóltál, hogy nem baj, Gin, tényleg szükségünk
volt egy spagettifőzőre. Legközelebb megpróbálkozunk egy babával.
Még erősebb nevetés rázta Tommyt.
– Ó, Ginny, biztosra veszem, hogy kisbabád fog születni. És tudod,
mit? Ma elszaladok a boltba, és megveszem neked a spagettifőződet,
hogy ne kelljen többé arról álmodnod.
Homlokon puszilta Ginnyt, a nő pedig rámosolygott, és el is feledte
a butuska álmot.
– Olyan jó vagy, Tommy – mondta komolyan. Aztán hirtelen
elkerekedett a szeme, miközben felült.
 Tommy aggodalmas pillantása tükrözte az övét.
– Gin, jól vagy?
– Tommy, még túl korai! – A nő hangjában most pánik csengett. –
Elfolyt a magzatvizem!
Úgy aggódtak – Jason öt héttel korábban érkezett, és Ginnynek
végül tizenkét órás szülése volt, de valahogy elkerült egy újabb
császármetszést. Huszonnégy órával később hazaküldték, a koraszülött
Jasont viszont még egy hétig bent tartották az újszülött-
intenzívosztályon megfigyelésre. Jól volt, de Tommy még most is úgy
emlékezett a félelemre, mintha csak tegnap történt volna.
Most a motor hátulján Jason megszorította az apját, miközben
előrehajolt, hogy a fülébe üvöltsön valamit a tájról.
Tommy mosolyogva kormányzott a kétsávos úton, közben égette
őket napsütés. Jason végül teljesen rendben lett. Talán ő és Ginny is
rendben lesznek.
Egyikőjük sem tudta, hogy amíg Ginny a kórházban volt, és
mindketten az újszülött fiukat látogatták az intenzív osztályon,
ötórányira tőlük, egy maximálisan őrzött fegyházban valaki egy
papírcetlit adott át Grizznek.
Grizz az udvaron edzett. A fegyház kinti hangszóróján a Dreams
I’ll Never See szólt Molly Hatchettől.
Az egyik őr odasétált hozzá, és átadta a papírdarabot.
– Ez neked jött.
Grizz elvette a papírt, és széthajtotta. Megváltozott a testtartása,
ahogy elolvasta. Két mondat állt rajta:

Kisfiú. Az anyja jól van.

Grizz összegyűrte a papírdarabot, és elárasztotta a harag. Miközben

elhagyta az edzőpályát, úgy érezte, belőle űz csúfot a dalszöveg. Be
akart húzni az énekesnek, a börtönőrnek, bárkinek, gyakorlatilag
mindenkinek, aki valaha is az útjába állt.
Még dühösebb volt, amikor megtudta, hogy Cicc terhes.
Ragaszkodott egy személyes találkozóhoz Grunttal. Minden csepp
önuralmára szüksége volt ahhoz, hogy ne verje ki belőle a szart is
aznap.
 Gruntnak sikerült némi belátásra bírnia. Elmondta Grizznek, hogy
életszerűtlen volt azt feltételeznie, hogy nem fog idővel lefeküdni a
saját feleségével, és Grizz tudott róla, hogy ez lesz, még engedélyt is
adott rá. Sőt, parancsot. De Grizz valahogy naivan abba a gondolatba
kapaszkodott, hogy Cicc örökre ellenáll majd Gruntnak, ahogy eleinte
ellenére volt Grizz ötlete is, hogy menjen hozzá feleségül.
Nem engedte, hogy az esküvőjük után Grunt beköltözzön az
otthonukba Shady Ranchesen. Még Mimi születése után is úgy kellett
meggyőzni Ciccet, hogy végre költözzön be a házba, amit Grunt neki
építtetett észak-Fort Lauderdale-ben. Grizz feszültté vált, ahogy eszébe
jutott a nap, amikor meg kellett mondania Ciccnek, hogy nem szeretné,
ha a lánya tudna róla. Hogy Cicc ne járjon be hozzá többé a börtönbe.
Grizz a lelke mélyén szerette volna azt hinni, hogy nem számít,
Grunt mennyire szerette mindig is Ciccet, a nő sohasem érezne
ugyanúgy iránta. Hát persze hogy Cicc szereti Gruntot. Grizz ezt el
tudta fogadni, és kívánta is, hogy így legyen. De Cicc terhességéig,
mint egy hülye, azt remélte, hogy afféle plátói, testvéries módon
szereti. Még azt is hajlandó volt elképzelni, hogy Ciccnek boldog és
teljes a házassága. De azt nem akarta, hogy szenvedélyes legyen.
Amikor meghallotta, hogy a nő terhes, valami meghalt benne.
Tudta, hogy ez nem csupán egy kellemes, kényelmi alapokon nyugvó
házasság. Tudta, hogy Cicc átadta magát Gruntnak.
Szeretett volna behúzni egyet Gruntnak. Behúzni mindenkinek.
De hogy is hibáztathatná Ciccet? Ő maga mondta a nőnek, hogy
házasodjon össze Grunttal. Kénytelen volt ezt mondani. Ez is a része
volt annak az alkunak, amit velük kötött.
Nem tudta kiverni a fejéből Grunt aznapi szavait: „Ha igazán
szereted őt, akkor hagyod, hogy valódi élete legyen velem. Nem olyan,
amit terveztél, egy hazug élet, miközben téged szeret. A halálsoron
vagy, Grizz. Örülnöd kellene, amiért tudod, hogy őszintén szeretik, és ő
is képes viszonozni.” Grunt hangja ellágyult. „És ne feledd: ott voltál
aznap éjjel, amikor megszületett a lányod. A részese lehettél. Legalább
ez megadatott, Grizz. Rengeteg pasas a te helyzetedben nem tehette
volna meg.”
Bármennyire utálta is beismerni, Gruntnak igaza volt. De Grizz
még mindig mélyen szerelmes volt Ciccbe. Es minden észérven túl
bőszítette a tény, hogy a nő életet adott egy kisfiúnak, aki tőle kellett
volna, hogy szülessen – tőle is született volna, ha nem azon a kibaszott
szarházin múlik, aki összejött Blue ribanc feleségével és Froggyval.
Már kezdettől tudta, hogy Jannek nem lett volna annyi esze, hogy
egyedül elintézze a letartóztatását. Valaki felhasználta őt. Elég biztosra
vette, hogy tudja, ki az illető, de türelmesen várt, hogy Blue megtalálja
Jant és Froggyt, és megerősítse ezt, majd mindhármukat sírba tegye.
Froggy keresésére ő utasította. Azt mondania sem kellett Blue-nak,
hogy találja meg Jant. Blue sosem fog felhagyni a fiai keresésével.
Grizz tudta, hogy kérhetne segítséget tőlük, de nem akart. Ők
voltak a valódi oka annak, hogy a halálsoron van.
Amióta csak emlékezett, ezt a macska-egér játékot űzte velük.
Kitartottak amellett, hogy semmi közük a letartóztatásához és az
ítélethez, de Grizz nem hitt nekik. Egy percig sem. Különben is,
közbeléphettek volna, hogy megakadályozzák. Végre belement, hogy
megadja nekik, amit kérnek. De így is baszogatták. Meg kell fizetnie
azért, hogy ennyi éven át titokban tartotta.
Rohadékok.
Egyelőre felkeresi az egyik börtönőrt, hogy hozzáférjen Robert
Raymond Ringerhez. Sötéten elmosolyodott, ahogy elképzelte a fickót
a dagadt nyakával és a hülye, fénytelen, kék szemével. Ringer
magánzárkában volt. Nem az a tipikus csecsemőgyilkos rohadék –
hanem kettőt ölt egy csapásra. Egy sorozatgyilkos, aki azt élvezte, ha
terhes nőkre vadászhat.
Grizz gyorsított a léptein, alig várta, hogy kieressze a haragját.
Terhes nők? Mi a fasz? Ringert nyilvánvaló okból nem lehetett a többi
rabbal együtt tartani. Senki sem tolerál egy csecsemőgyilkost, nem
számít, ki milyen bűncselekménnyel volt bent.
Grizznek ahhoz volt kedve, hogy megöljön valakit a puszta
kezével, és nem jutott eszébe olyan rab, aki Bobby Ray Ringernél
jobban megérdemelte volna.
 Harminchetedik fejezet

1985.

–F ÁJ! ÁÁÁÁH, TOMMY, MÉG AZ INJEKCIÓKKAL IS FÁJ! – vonaglott

Ginny a kórházi ágyon. – A hátam. Még egy kicsit tudnád dörzsölni,
kérlek? Úgy érzem magam, mintha valaki kifordítana!
Tommy még életében nem érezte magát ennyire tehetetlennek.
Könyörgött a nővérnek, aki épp egy kis jégkockát hozott be a
szülőszobába.
– Nincs semmi, amit tehetnénk? Majdnem huszonnégy órája
vajúdik!
A nővér kedvesen rápillantott.
– Még nem tágult ki teljesen. Addig nem nyomhat. A kisbaba
életjelei jók, az orvos pedig épp elég fájdalomcsillapítót engedélyezett,
hogy kibírhatóvá tegye. Sajnálom. Innentől már csak türelemjáték. – A
nővér az órájára pillantott, és megpaskolta Tommy karját. – Hamarosan
bejön a doktor megnézni.
– De nem kibírható, most már… – Félbeszakította egy hangos
jajgatás, és a nővér eliszkolt.
– Grizz! Tommy, Grizzre van szükségem. Nem tudom ezt nélküle
végigcsinálni. Nem akarom nélküle végigcsinálni!
Ginny felzokogott, és mióta feleségül vette, Tommy most először
érezte úgy, hogy ez talán meghaladja az erejét. Mit gondolt, amikor
Grizz megkérte, hogy vegye őt feleségül? Hogy Ginny majd egyből
beleszeret, és boldogan élnek, míg meg nem halnak? Hogy a nő képes
lesz kitépni Grizzt a szívéből, és hagyni, hogy egy másik férfi vegye át
a helyét? Ginny Grizzt akarta, nem őt. Hivatalosan ő volt a nő férje, és
ott kellett lennie a kislány születésénél, de ez nem az ő kisbabája. Grizz
kisbabája.
Ő csak egy férjpótlék.
Tommy elgondolkozva játszadozott a nyakkendővel a nyakában.
Azzal a nyakkendővel, amit kilazított, amikor a kórházba ért. Carter
telefonált neki, és szólt, hogy Ginny magzatvize elfolyt. Tommy épp
munkában volt, és mindent otthagyott, hogy egyből odasiessen. Úgy
három héttel korábban indult be a szülés, de ez nem jelentett túl rosszat.
Amikor a kórházba ért, felhívta a börtönt, és szólt Grizznek. Grizz
megígértette vele, hogy értesíti a fejleményekről. Néhány óránként
telefonált neki a velük szomszédos kórházi szoba telefonján. De egy
órával azelőtt bevittek oda egy szülő nőt, így már nem tudta használni a
telefont. Nem akarta, hogy Ginny megtudja, tájékoztatja Grizzt.
Megvakarta az állát, szúrta az ujját a kezdődő borosta. Ideje volt
ismét üzenni. Keresnie kell egy másik telefont.
– Ginny, ki kell mennem a mosdóba. Beküldöm az egyik lányt,
oké?
A nő kábult pillantással a szemében, kimerültén ránézett. Erőtlenül
bólintott.
Tommy elhagyta a kórházi szobát, de ahelyett, hogy balra ment
volna a várószobába, ahol a nő barátai összegyűltek, jobbra fordult.
Majdnem hajnali három volt, és csak egy nővér volt ott, aki kérdőn
rápillantott.
– Van errefelé kijárat?
A nővér jobbra biccentett a fejével.
– Balra a második folyosó elvezet a lépcsőhöz. Viszont nincs lift.
Tommy megköszönte neki, és visszaindult arra, ahonnét jött,
áthaladva az ajtókon, amik az apró váróhelyiségbe vezettek. Sarah Jo,
Carter és Casey volt ott három másik emberrel. Egy férfi használta épp
az egyetlen fizetős telefont. Nem baj. Amúgy sem telefonált volna
onnan.
Mindenki felpillantott, amikor belépett. Megrázta a fejét.
– Nincs még kisbaba, és azt mondták neki, egyelőre nem kezdhet el
nyomni. Az az érzésem, hogy attól jobban érezné magát, de nem
szabad neki.
Sarah Jo, az egyetlen anya a társaságban egyetértőn bólintott.
Tommy a mosdók felé mutatott.
– Vécére kell mennem. Egyikőtök be tudna menni, és dörzsölgetni
a hátát? Nagy fájdalmai vannak.
Casey felpattant.
– Én jövök! – Áthaladt az ajtókon, ahonnan Tommy érkezett. Sarah
Jo visszatért a magazinjához. Carter felállt, és nyújtózott egyet,
miközben figyelte, hogy Tommy elsétál. Elmegy a mosdó mellett, majd
le a lépcsőn.
Egy emelettel lejjebb talált egy fizetős telefont. Tárcsázott egy
számot, majd várt, míg valaki elment Grizzért.
– Jól van Cicc? – Ez volt az első, amit Grizz kérdezett, amikor a
telefonhoz ért. Mielőtt még Tommy felelhetett volna, hozzátette: – Jól
van a haha?
– Nem tudom. Még nem szült.
– Mi? Most csak szopatsz? Hogy érted, hogy még nem szült?
– Ezért telefonálok. A kisbaba még nem született meg. Cicc nem
nyomhat, mert nem tágult ki teljesen, és mielőtt rákérdeznél, ez azt
jelenti, hogy a méhnyaka nem elég széles ahhoz, hogy a kisbaba
biztonságban kijöjjön. Rengeteg fájdalma van, és a nevedet sikoltozza.
– Grunt összeszorította a fogát. – Nem tudom, hogyan tudod
megoldani, de azt hiszem, itt lenne a helyed.
Hallgatás állt be a vonal túlvégén. Grizz sokára válaszolt.
– Mondd meg, hol találkozzunk. Adj tizenöt percet. Látom a
kibaszott kórházat a börtön udvarából, úgyhogy gyalog is odaérek, ha
kell. Elöl tudsz velem találkozni?
– Az ötödiken van. – Grunt halkan és gyorsan beszélt. – Az étkező
a másodikon van, és tudom, hogy hátul van egy személyzetis lift.
Láttam, amikor korábban arra jártam. Majd lemegyek, és felhozlak
azon, aztán te beosonsz a szülészeti részlegre a hátsó lépcsősoron
keresztül, amit találtam. Ki kell kerülnünk a várószobát, ahol a barátai
vannak. A kórház keleti oldalán kell, hogy legyen egy bejárat.
Lemegyek most, hogy megvárjalak.
Némi hallgatás következett, majd Tommy hozzátette:
– És Grizz, csak ne ölj meg egy őrt se azért, hogy idejuss, oké?
Fizesd le őket, vagy használd, amid van, de ne ölj meg senkit. Ő nem
akarná.
– Mert mit tehetnek velem, letartóztatnak gyilkosságért? – kérdezte
Grizz, mielőtt letette volna. Tommy elindult az épület hátsó része felé.
Húsz perccel később Grizz a hátsó lépcsősornál állt, ami a
szülészeti osztályra vezetett. Tommy azzal az utasítással hagyta ott,
hogy várjon, ő pedig visszament a várószobába. Megmondta Carternek
és Sarah Jónak, hogy elmegy leváltani Casey-t. Tudta, hogy nem
engedheti be Grizzt, amíg el nem küldi a nőt.
 Amikor visszaért Ginny szobájába, Casey látszólag
megkönnyebbült, félreállt, miközben a nővér ismét elkezdte kivizsgálni
Ginnyt.
– Előkészítik műtétre – suttogta Tommynak, és kinyitotta az ajtót,
hogy távozzon. – Császármetszésre van szüksége. Az orvos szerint a
magzatmonitor problémát jelez. Épp időben értél vissza.
Abban a pillanatban Ginny megragadta Tommy kezét, és erősen
megszorította.
– A babám, Tommy! A kisbabám veszélyben van. – Elfojtotta a
zokogást. – Grizzt akarom. Ó, istenem, Grizzt akarom, Tommy. Hogy
történhet ez meg? Hogy szülhetném meg a gyerekünket nélküle?
Nem tudta, mit mondjon. Megfogta a nő kezét, az ajkához emelte,
és gyengéden megcsókolta. Könnyes volt a szeme, és épp el akarta
mondani neki, hogy Grizz jön, amikor Ginny olyan sikolyt hallatott,
hogy megijedt. A nő arcán fájdalom tükröződött. Tommy eltűnődött,
vajon akár csak a közelében jár-e annak a fájdalomnak, amit a szívében
érez.
Újabb nővér jött be a szobába, utána pedig egy harmadik is.
– Be kell vinnünk a műtőbe, most – mondta az egyik Tommynak,
barna szeme tele együttérzéssel és aggodalommal. – A szülészeti csapat
már várja. Önnek is át kell öltöznie műtősruhába, mielőtt bejön.
Megmutatom, hol találja.
A többi nővér elkezdte kitolni Ginnyt. Addigra elhallgatott,
nagyokat lihegve nyelte a levegőt, ami valahogy rosszabb volt, mint a
sikítás.
Tommy követte őket lefelé, és figyelte, ahogy leviszik Ginnyt a
folyosón át egy másik szobába. Utána visszament a lépcsőhöz Grizzért,
és eligazította a megfelelő ajtó irányába.
Tommy csatlakozott Ginny barátaihoz a várószobában.
– Bevitték császármetszésre. Azt mondták, várjak idekint.
Ginny halálra volt rémülve a műtőben. Hol van Tommy? Miért
nem lehet itt Grizz? Jól van a baba?
– Mrs. Dillon, rátesszük most ezt az orrára és a szájára, és kérjük,
hogy számoljon el száztól visszafelé. – Mondta egy nővér jellegzetes
bostoni akcentussal, határozottan, de barátságosan. – Oké? Amikor
felébred, itt lesz a kisbaba.
 Ginny aprót bólintott, közben a perifériás látásával próbálta egy
pillantásra elkapni Tommyt. Hol lehet? Nem azt ígérte, hogy bejön
vele?
Épp az arcára helyezték a maszkot, amikor zavargás támadt a
műtőben.
– Ki maga? – hallotta Ginny.
– A férje vagyok.
Grizz. Olyan a hangja, mint Grizznek! Próbált felülkerekedni a
fájdalmon; tudta, hogy csak képzeli Grizz hangját. További beszélgetés
hallatszott, de túlságosan zavarosnak tűnt, Ginny képtelen volt kivenni
az értelmét. Úgy rémlett, a következőt mondja az orvos:
– Műtősruhában kell lennie. Épp műtétet végzek.
A nővér, akinek bostoni akcentusa volt, hirtelen közbeszólt:
– Nincs számára elég nagy, doktor úr.
Nem hallotta a többit. Lassan elhomályosult minden. A gyógyszer
már a szervezetében volt, és gyorsan hatott. Épp, mielőtt behunyta a
szemét, felpillantott, és tekintete egy zöld szempárral találkozott. Az ő
szeme. Az ő Grizze.
– Itt vagyok, Cicus – mondta a nőre mosolyogva. – Itt vagyok,
bébi.
Ginny elvesztette az eszméletét, és a legszebb álmot látta, amit a
tudatalattija össze tudott hozni: hogy Grizz vele van a gyermeke
születésénél.
 Harmincnyolcadik fejezet

2000.

T OMMY ÉS GINNY HÁZASSÁGA JÓ VOLT. Nem csupán jó. Tommy

őszintén boldognak érezte magát.
Legalábbis ma reggelig, illetve Leslie telefonhívásáig, ami mindent
felkavart.
Biztosra vette, hogy Grizz halála végre lezárja a múltat. Nem érezte
jól magát a kivégzés miatt. Még bűntudatot is érzett. De amikor
halottnak nyilvánították, Tommy kénytelen volt beismerni magának,
hogy hatalmas teher esett le a szívéről. Mintha huszonöt éven át
visszatartotta volna a lélegzetét, és most végre, végre képes lenne
kiereszteni, és beszívni egy jó adag egészséges levegőt. Új kezdet.
A gondolatai megint kezdtek elkalandozni, ahogy végigvezetett a
Sunrise Boulevardon az óceán felé, és közben Jason szorosan a
derekába kapaszkodott. Boldog emlékek árasztották el a gondolatait.
Elmosolyodott, ahogy eszébe jutott Jason első beceneve. Ed.
Jason úgy hat hónapos lehetett. Ő és Mimi is mélyen aludtak, és
Tommy Ginnyvel volt az ágyban. Végigcsókolta a nő testét, és
élvezettel ízlelgette. Ginny a hajába markolt, és vadul nyögdécselt,
amikor a férfi gyorsan orgazmusra juttatta.
– Most, Tommy! – lihegte. – Nem bírok tovább várni! Most
azonnal akarlak!
Tommy elvigyorodott, és feljebb mászott, hogy megcsókolja a nőt.
Már szilárd merevedése volt, és örömmel teljesítette a kérést. Épp
készen állt rá, hogy elmerüljön a nőben, amikor meghallották: egy
bömbölni készülő kisbaba félreismerhetetlen nyüsszögése.
A mozdulat közepén megálltak, és egymásra meredtek.
– Jaj, ne – grimaszolt Ginny. – Felébredt, és fel fogja kelteni Mimit
is. Megyek, ránézek, és megpróbálom visszaaltatni. Nem lehet éhes.
Talán tisztába kell tenni.
 Tommy felsóhajtott, a teljes súlyával Ginnyre nehezült, arcát a nő
nyakához fúrta, és máris kezdte elveszíteni az erekcióját.
– Majd én – mondta.
Ginny elmosolyodott. Olyan összetörtnek hangzott. Úgy tűnt,
mintha minden alkalommal, amikor szeretkezni próbálnak, Jasonnek
szüksége lenne valamire.
– Te menj, és nézz rá – mondta incselkedő hangon –, én pedig
megígérem, hogy kárpótollak, amint visszajössz. – Hogy meggyőzőbb
legyen, gyengéd csókokkal halmozta el a férfi fülét.
Tommy egy szemvillanás alatt felpattant, elindult a gyerekszoba
felé, és még azzal sem bajlódott, hogy felvegye a nadrágját.
Ginny újra elmosolyodott, amikor a babamonitoron meghallotta a
férfit. Mint kiderült, Jasont tisztába kellett tenni.
– Tudom, hogy hallasz, Gin. Nagy mázli volt elfogadnod az
ajánlatomat, hogy ránézek. Annyit kakált, hogy egy vödör is megtelne
vele. Basszus, minden olyan! Jaj, ne! Nem fejezte be. Még jön! Ó,
basszus!
Ginny kuncogott. Elképzelte, ahogy a teljesen pucér Tommy küzd
egy telekakilt pelenkával, miközben úgy tűnik, újabb adag van
készülőben. Tudta, hogy oda kellene mennie segíteni, de igazság
szerint túlságosan élvezte Tommy kommentárját ahhoz, hogy
megmozduljon.
– Oké, Ed, teljesen tiszta vagy, és készen állsz rá, hogy visszamenj
aludni. Most légy jó fiú, és hagyd, hogy apu egy kis minőségi időt
töltsön anyuval, jó? Nem értem, honnan tudod látszólag minden
alkalommal, hogy apu anyuval szeretne szeretkezni. Mintha valami
beépített radarod lenne, Ed.
Percekkel később Tommy megint megjelent a hálószobában, és a
fürdőszobába tartott. Ginny még mindig mosolygott, amikor meglátta a
férfi arckifejezését.
– Meg kell mosakodnom, Gin. Minden tiszta szar volt, és nehogy
azt hidd, hogy nem tudom, mennyire élvezted ezt az egészet.
Néhány perccel később kijött a fürdőszobából, és gyengéden a
felesége fölé helyezkedett lovagló ülésben.
– Úgy emlékszem, tettél egy ígéretet, miszerint kárpótolsz majd –
mondta a nőre mosolyogva.
 Az arca elkomolyodott, ahogy gyengéden megsimogatta Ginny
arcát. A szemébe nézett.
– Ginny, úgy szeretlek. A világ legboldogabb férfijává tettél.
Amikor visszafektettem, nem bírtam levenni róla a szemem. –
Gyengéden a nő ajkához érintette a száját. – Ha belegondolok, hogy a
kettőnk szerelme hozta létre azt a kisbabát…
Elhallgatott, mert Ginny szeme könnybe lábadt.
– Te vagy a lelki társam, Ginny. Tudod, hogy azóta szeretlek,
mióta először megpillantottalak? Tudod ezt?
Ginny a könnyein keresztül Tommyra mosolygott.
– Igen, tudom. Folyton elmeséled, én pedig sosem unom meg.
Tommy erre határozottabban csókolta meg, és a gyengéd, édes
szeretkezés szenvedélyesbe csapott át.
Később egymás karjában kapkodták a levegőt, a nő félig
felkönyökölt, lepillantva Tommyra.
– Hallottalak korábban odabent. Amikor tisztába tetted Jasont.
Miért hívtad Ednek? – A keze a férfi mellkasán volt, gyengéden
cirógatta.
– Ez az új beceneve – vigyorgott Tommy csukott szemmel.
– Az új beceneve? Ed? Hogy jutott eszedbe ez?
– Szerintem van valami beépített érzékelője, vagy valamije. – A
férfi félig kinyitotta a szemét. – Valahányszor szeretkezni akarnánk,
vagy merevedésem van, ő sikítozni kezd.
Ginny erre elnevette magát.
– Igazad van, tényleg úgy tűnik. De miért Ed? Mi köze ennek Ed-
hez?
– Ed. Érted. E. D. Az Erekciódetektor rövidítése.
Nevettek, majd ismét szeretkeztek, és elaludtak egymás karjai közt.
Tommyt visszarántotta a jelenbe, hogy Jason megkocogtatta a
vállát, és előremutatott. Tommy követte az irányt, amerre a fia
mutatott, és bólintott. Jason kedvenc gyorsétterme. Enniük kell, akkor
pedig miért is ne ott?
Gyorsan lekanyarodott jobbra, a parkolóba, és leállította a motort.
– Holnap elviszel Carter néni házába, apa? – kérdezte Jason,
amikor leültek az ételükkel.
– Miért kell neked Carterhez menned? – kérdezte Tommy,
miközben nagyot harapott a sajtburgeréből.
 – Mert te dolgozni fogsz, és Mimi sosincs otthon. – Jason vállat
vont, és vett egy sült krumplit. – Nem akarok egyedül lenni.
Tommynak ez eszébe sem jutott. Ginny nyaranta teljes állásban
anyuka volt. Néhány kisebb üzletnek végezte a könyvelését, de mindig
el tudta intézni otthonról. Mihez fog kezdeni Jason egész nyáron, vagy
legalábbis amíg Ginny visszajön? Ha visszajön. Tommy egy pillanatra
elgondolkodva ráncolta a homlokát.
– A nővéred kénytelen lesz otthon maradni, amikor nem dolgozik –
mondta végül.
Miminek volt egy részmunkaidős állása egy helyi virágüzletben. A
szülei javasolták, hogy dolgozzon ott hetente néhány órát, és nagy
meglepetésükre a lány belement. Szerették volna, ha belekóstol a valódi
életbe. Normális taníttatás. Diákmunka. Átlagos barátok. Olyasféle élet,
amit egyikőjük sem tapasztalt meg igazából Mimi korában.
– Meg fog haragudni. – Jason arca elsötétült. – Szeret eljárni a
barátaihoz vagy a strandra meg hasonlók, amikor nem dolgozik.
– Akkor megharagszik – mondta Tommy, és próbálta leplezni a
hangjában a bosszúságot.
Már így is elég nehéz volt számára, hogy másnap be kell mennie
dolgozni a történtek után. Ki kellett volna vennie a hetet, és azt kívánta,
bár úgy tett volna. Mi baja van? Tényleg azt hitte, hogy pénteken beül
Ginnyvel, és végignézi Grizz kivégzését, hétfőn pedig visszamegy
dolgozni? Mégis mit képzelt?
Vagy pontosabban: miért nem gondolkozott?
Lehet, hogy felhívja a partnerét, Alecet, amint hazaér, és szól neki,
hogy szüksége van néhány szabadnapra. A munkája egy részét akár
otthonról is elvégezheti. Nem lenne probléma.
A gondolatait félbeszakította Jason, amikor kibökte:
– Hé, az a lány ott a motoron pont úgy néz ki, mint Mimi!
Tommy kinézett az ablakon át abba az irányba, amerre Jason
mutatott, de nem látott motorbiciklit. Csak egy hosszú kocsisort egy
napsütéses délután, a strand mellett.
– Nem néztél oda elég hamar – mondta Jason az italát szürcsölve. –
Már elment.
 Harminckilencedik fejezet

2000.

G INNY A KÖVETKEZŐ NAPOT AZZAL TÖLTÖTTE CARTERNÉL, hogy

segített a barátnője állatkertjének a gondozásában. Fáradtnak kellett
volna éreznie magát; egész éjjel fent voltak, és beszélgettek. De
valamilyen oknál fogva nem volt fáradt. Az elméjében millió gondolat
cikázott.
Tommy nemrég telefonált, és szólt neki, hogy kivesz egy hetet,
hogy gondoskodjon Jasonről, de reméli, hogy Ginny nem lesz olyan
sokáig távol, és hogy hiányzik neki a nő. Ginny bocsánatot kért tőle,
amiért nem gondolt Jasonre. Hirtelen bűntudat söpört végig rajta, de
aztán gyorsan emlékeztette magát, hogy tudat alatt tudta, Tommy
valahogy megoldja majd. És természetesen meg is oldotta. A rá
jellemző módon megnyugtatta Ginnyt, hogy ne aggódjon. Elintéz
mindent, de szeretné, ha Ginny hamarosan szánna rá némi időt, hogy
beszélhessenek. Ginny megígérte, hogy így lesz.
Carter és Casey felajánlotta, hogy náluk maradhat Jason, Ginny
pedig hazamehet, és annyi időt tölthet Tommyval, amennyit csak
szeretne. De a nő nem volt benne biztos, hogy egyáltalán látni akarja
Tommyt, nemhogy egy fedél alatt tartózkodni vele. Még mindig túl
friss volt az egész.
Mimi más ügy. Ő már tizenöt, és egész biztosan magyarázatot fog
várni. Annak ellenére, hogy Mimi a szabadideje nagy részét a
barátaival tölti, intelligens kamasz lány, és jó megfigyelő. Észre fogja
venni, hogy elment az édesanyja. Ginnynek meg kell beszélnie
Tommyval, hogy mit mondanak a lánynak.
Ginny hálás volt, amiért annyi teendő akadt Carternél. Pont arra
volt szüksége, hogy lefoglalja magát. Azzal töltötte a délutánt, hogy
étellel teli zsákokat vonszolt ide-oda, és kutyák szőrét kefélte. A
délután vége felé már jólesően elfáradt.
 Aznap este a három barát egyezményes hallgatásban sült
garnélarákot készített. Kimerültek voltak, így egyszerű volt a program.
Vacsora, mosogatás, alvás.
Casey hangja törte meg a csendet.
– Szóval, Gin, Tommy elmesélte neked valaha a diákbálos randitok
részleteit?
Ginny abbahagyta a zöldségszeletelést, és Casey-re pillantott.
– A szalagavató bált? Úgy érted, azt, amire Grizz vitt el?
Carter és Casey egymásra pillantottak, aztán Ginnyre. Nem tudja.
– Amikor bevittek a sürgősségi császármetszésre Mimivel, azzal
töltöttük az időt a várószobában, hogy próbáltuk elterelni Tommy
figyelmét rólad – kezdte Carter. – Nem engedték be hozzád. Szinte
lyukat taposott a szőnyegbe azzal, hogy fel-alá járkált. Végig
beszélgettünk vele, hogy lekössük. Nem emlékszem, hogy jött szóba.
Talán Sarah Jo mondott valamit. Úgy értem, ő tudott róla.
– Tudom, hogy Sarah Jo tudott róla – vont vállat Ginny, majd
elkezdett felszelni egy hagymát. – Segített Grizznek megszervezni.
– Nem, Ginny. – Casey mély levegőt vett. – Nem Grizz kérte meg
Sarah Jót, hogy szervezze meg.
Ginny félbehagyta, amit csinált, és megfordult, hogy a barátaira
nézzen. A konyhapultnak támaszkodva oldalra billentette a fejét.
– Ki kérte meg Sarah Jót, hogy szervezze meg?
– Tommy – feleltek neki egyszerre.
– Tommy és Sarah Jo elmondott nekünk mindent a kórházi
várószobában – folytatta Carter.
– Igen, nagyon úgy hangzott, hogy Tommy tervelte ki az utolsó
részletig – tette hozzá Casey.
Ginny a barátaira meredt, miközben ők felváltva beavatták a
diákbál éjszakájának részleteibe.

– Szóval, hogy győzted meg Grizzt, hogy megengedje ezt az egészet? –

kérdezte Sarah Jo Grunttól az étteremben.
– Csak elmondtam neki, hogy ez fontos esemény egy lány
középiskolai évei során, és ha Cicc nem tapasztalhatja meg, talán te és
én csinálhatnánk valamit, amivel kárpótoljuk – vont vállat Grunt. –
Persze azt mondtam neki, hogy a te ötleted. Különben is, most már
bízik bennem. Barátnőm van.
 Sarah Jo belekortyolt a vizébe, miközben a szemét forgatta.
– Igen, tudom, hogy barátnőd van.
– Nem, tényleg, ez így tökéletes. Az iskola és a meló mellett alig
tudok Cicc-cel találkozni. Most, hogy Cindyvel élek, Grizzt látszólag
nem érdekli, ha vele lógok. – Egyenesen Jóra nézett. – Beszéljünk most
fontosabb dolgokról. Felkészültél a holnapra, ugye? Tudod, mit kell
tenned?
– Hát persze hogy tudom, mit kell tennem. – Jo nyelvet öltött rá. –
Cicc már meg is ígérte, hogy eljön velem ruhát választani. Majd azt
mondom neki, hogy nincs kedvem egyedül estélyit próbálni, és jobban
érezném magam, ha ő is felpróbálna párat. Úgyis megcsinálja. Igazi
lányos lány.
– És?
– És – Sarah Jo megint a szemét forgatta – amikor felpróbál egyet,
amelyik tényleg tetszik neki, félrerakatom. Szólok a boltban, hogy
később bemész kifizetni.
– Tökéletes. – Grunt összefonta a karját. – És?
– És elintézem, hogy a diákbál napját velem töltse, amíg
megcsináltatjuk a sminkemet, körmömet és hajamat. Majd erősködöm,
hogy nincs kedvem egyedül kicsípni magam, hacsak nem csinálja ő is.
Megmondom neki, hogy én állom az egészet, köszönetképp, amiért
velem tölti a napot. – Sarah Jo felvette a szendvicsét. – Most pedig, mi
van a te részeddel? Kevesebb mint egy hónap múlva lesz. Teljesen
felkészültél?
– Minden el van intézve. Martin sosem használja a házat, úgyhogy
tökéletes.
– Milyen a ház?
– Közvetlenül a tengerparton van. Martinnak van egy pavilonja
sztereó hangszóróval, meg mindennel. Moe velem jön aznap, és segít
előkészülni.
– Tudod, Grunt, nem igazán vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet.
Talán félreérthető üzenetet küldesz vele. Lehet, hogy összezavarod.
– Jo, pontosan azt teszem, amit három évvel ezelőtt tanácsoltál
nekem. Várok. És nehogy azt hidd, hogy nem pokoli érzés, hogy nem
láthatom annyit, amennyit szeretném. – Megfeszült az állkapcsa. –
Grizz nemsokára elcseszi a dolgokat, és én ott leszek, de addig is fontos
számomra, hogy Cicc ne maradjon le bizonyos dolgokról.
 – Például elmehessen a diákbálra – mondta Sarait Jo halkan.
– Igen, például elmehessen a diákbálra. Nem vehet részt a valódi
bálon. Te is tudod. Ez az egyetlen, amit ki tudtam találni.
Sarait Jo rámosolygott a gyerekkori barátjára.
– A legromantikusabb dolog, amit valaha hallottam.
– Szóval te is várod már? Most van a végzős éved. Ez az utolsó
diákbálotok Stephennel.
– Igen, már várom, de aggódom.
– Miért aggódsz? – Grunt intett, hogy kéri a számlát.
– Az új lány, April miatt. Attól félek, talán Stephen tényleg kedveli
őt.

– Tommy volt? – kérdezte Ginny. Lassan odasétált az egyik

konyhaszékhez, és nehézkesen lerogyott rá.
Carter leült a mellé, a hangja halk volt.
– Igen, az egész Tommy műve volt. El sem hiszem, hogy nem
mondta el neked. Valószínűleg nem hagyta Sarah Jónak sem, hogy
elárulja. Azt hitted, Grizz ötlete volt az egész, Tommy pedig nem akart
megbántani azzal, hogy elárulja az igazat. Igen, Grizz engedélyezte, de
nem ő szervezte meg. Hanem Tommy.
Ginny visszaemlékezett arra az estére. Az egész napot Sarah Jóval
töltötte, megcsináltatták a sminkjüket, hajukat, körmüket. Végignézte,
ahogy a barátnője egy közös fényképhez pózol Stephennel, és búcsút
intett nekik, amikor elvezettek Stephen apjának a puccos kocsijában.
Eess megkérte őt, hogy maradjon, és segítsen néhány banki kivonattal
vagy valamivel. Ginny nem emlékezett rá, hogy miben kellett segítenie,
de nem is számít. Az egész egy átverés volt.
Úgy harminc perccel később megszólalt a telefon. Sarah Jo volt,
teljesen kétségbeesve. Megfeledkezett a kis táskájáról, amiben az
összes sminkkelléke volt. Nem lenne gond Ciccnek elvezetni a
barátnője házához a tengerpartra? Egy elő-diákbáli buli zajlik ott. Cicc
megkapta a címet, és már úton is volt.
Emlékezett, mennyire meglepődött, amikor megérkezett a
lenyűgöző házhoz, és meglátta Grizz egyik motorját a kocsibejárón.
Grizzé, nem? És hol vannak a kocsik? Úgy tudta, épp buli van.
A bejárati ajtóhoz sétált, és észrevette, hogy ráragasztottak egy
cédulát. Az állt rajta, hogy kerülje meg a házat jobbról. Besétált egy
bezáratlan kapun, és végigment a sétányon. Amikor a hátsó udvarra ért,
megtorpant.
Egy hatalmas medence terült el a szeme előtt, a túloldalon pedig
egy pavilon. A pavilont fehér, csillogó fényekkel díszítették fel. Ahogy
közelebb ért, hallotta az óceán zúgását, és elárasztotta az orrát a sós
illat. Hallotta, hogy Van Morrisontól az Into the Mystic szól, de nem
tudott rájönni, hogy honnan.
Ekkor látta meg őt. Grizzt.
Kilépett az árnyalt közül, és lesétált a pavilon lépcsőjén. A
szokásos szerelésében volt: farmer, póló és bakancs, a hosszú haja
lófarokban hátrafogva. Nemrégiben elkezdett szakállat növeszteni, és
Cicc még nem döntötte el, hogy tetszik-e neki, de el kellett ismernie,
hogy illik a férfihoz. Figyelte, ahogy a férfi közeledik, a szívverése
szaporább lett az izgalomtól. Mi folyik itt?
Grizz megfogta a kezét, és felvezette a lépcsőn. Ciccnek feltűnt egy
korallszínű estélyi, ami az egyik alacsonyabb gerendáról lógott egy
vállfán. Lenyűgözve bámulta. Nem ezt az estélyit próbálta fel néhány
héttel korábban, amikor vásárolni ment Sarah Jóval? Nem volt olyan
elegáns, mint amit Jo választott – inkább visszafogott és egyszerű. A
magas sarkú szandálja a ruha mellett, a pádon pedig egy gyönyörű,
apró, fehér rózsákból és fátyolvirágból készült kardísz pihent.
Cicc lepillantott a kéz- és lábkörmeire, és elmosolyodott, ahogy
minden világossá vált. Sarah Jo ragaszkodott a színhez. Most már tudta,
miért. Illett a ruhájához.
– Grizz? – nézett a férfira magyarázatot várva.
Grizz hirtelen szégyenlősnek tűnt.
– Gondoltam, talán tetszene egy romantikus este velem a
tengerparton. Tudom, hogy Jónak ma este van a diákbálja. Én… nem
akartam, hogy úgy érezd, kimaradsz.
Le sem vette a szemét a lányról, miközben leakasztotta a ruhát a
gerendáról, és átadta neki.
– Nagyon szeretném látni, hogy áll, Cicus – duruzsolta, és a karjába
vonta a lányt.
Azzal töltötték az estét, hogy lassúztak, szeretkeztek a
tengerparton, és csak beszélgettek. A ház Grizz egyik barátjáé, Martiné
volt. Ginny emlékezett, hogy azt kívánta, bárcsak az ő otthonuk lenne.
Még ott is aludtak. Az volt élete egyik legromantikusabb estéje.
 És most – gondolta, miközben hitetlenkedve nézett a barátaira – azt
állítják, hogy az egész Tommy ötlete volt?
Ginny az ajkába harapott.
– Tommy szervezett nekem és Grizznek egy romantikus tengerparti
estét? Mégis miért tette volna?
– Ami azt illeti, Gin, neked és szervezte – mondta Casey halkan.
– Hogy olyan legyen, mint egy elő-diákbál. Tommy egész nap ott volt,
és rád várt. Grizz tizenöt perccel előtted állított be. Azt mondta
Tommynak, hogy szerinte csalódott lennél, ha nem lenne ott. Nem
akart kiábrándítani vagy megbántani téged. Megmondta Tommynak,
hogy innentől átveszi. – A nő megfogta Ginny kezét, és gyengéden
rápillantott. – Hazaküldte Tommyt, Sarah Jót és a néhány barátodat,
akik még ott voltak.

MOE NAPLÓJA, 1978

Kedves Elizabeth!
Tudom, hogy undok dolog volt, de nem bírtam megállni. Mielőtt
leállíthattam volna magam, már megtettem. Olyan féltékeny voltam!
A barátja vagyok. Mégis úgy tűnik, megfeledkezett rólam. Hacsak
nincs szüksége épp valamire. Például előkészíteni egy romantikus
randit valaki mással. Vele.
Szeretném utálni Ciccet, de képtelen vagyok. Kedves hozzám. És
különben is, Grizz-zel van. Sosem látom, hogy úgy viselkedne, mint aki
Grunttal akar lenni. De akkor is. Nem bírnám elviselni a gondolatát
sem annak, hogy Grunt átöleli tánc közben. Olyan szép volt az a ruha!
Annak idején én is ilyen szép ruhákat hordtam. Te még emlékszel, ugye,
Elizabeth?
Grizznek nem volt gondja azzal, hogy együtt táncolnak. De én nem
hagyhattam. Írtam egy levelet, és elmondtam neki, hogy Cicc nagyon
szomorú és csalódott lesz, ha ő nincs ott.
Mindent megad Ciccnek, amit csak akar. Nem bírta elviselni, hogy
megbántaná azzal, ha nem megy el. Utálja az ilyesmit, táncolás meg
kiöltözés, de érte megtenné. Mintha mindenki mindent hajlandó lenne
megtenni érte. Cicc, Cicc, Cicc…
 Néha azt kívánom, bár elmenne. Visszamenne oda valahová, ahol
Monster rátalált.
 Negyvenedik fejezet

2000.

C ARTER HÁZA MÖGÖTT Ginny a deszkakerítésnek támaszkodott, és

nagy levegőt vett. Narancsvirágillatot érzett, vagy jázmint? Vagy
mindkettőt? Emlékek árasztották el az érzékeit. Egy pillanatra
beleszédült.
Ginny képtelen volt elhinni, amit a barátai mondtak. Miért nem
említette neki Tommy és Sarah Jo soha? Még több titok. Olyan volt,
mintha az élete egyetlen, óriási hazugságra épült volna. Nem tudta, mit
higgyen ezek után. Vagy kinek higgyen.
Körbenézett, próbált lélegezni, megnyugtatni magát, és a pillantása
megtelepedett a garázson. Tizenöt éve a lábát sem tette be a garázsba.
Hatalmas, három kocsiférőhelyes épület volt, a háztól külön, egy kis
vendégszobával a második emeleten.
Lassan elindult felé, egyaránt felidézve a rossz és a szép időket.
Amikor elérte a vendégszoba lépcsője alatti, oldalsó bejáratot, letérdelt,
és felvett egy kerámiabékát. Még mindig ott volt a kulcs. Carterék
ígéretükhöz híven sosem használták a garázst. Szinte ez volt az
egyetlen feltétel, amihez Grizz ragaszkodott, amikor Ginny elmondta
neki, hogy Carter ott fog lakni. A garázsba senki nem lép be. Soha.
Ginnynek némi nehézséget okozott a zár. Nyilvánvalóan évek óta
nem nyitották ki. Bement, és felkapcsolta a lámpát. Arra számított,
hogy rossz lesz a levegő odabent, de meglepetésére nem úgy volt. Csak
egy picit állott.
A két gépjárműre bámult, amit hatalmas ponyvák borítottak. Tudta,
hogy egy-egy fekete autó áll ott – az egyik Grizzé, a másik Ginnyé.
Grizz minden évben vett egy új fekete Corvette-et. Neki is megpróbált
minden évben új kocsit venni, de Ginny nem hagyta. Imádta a szülinapi
Trans Amját. Eltűnődött, vajon manapság antiknak számít-e.
Elsétált a három, szabályos sorban álló motor mellett. Észrevette,
hogy az egyiknek kék fejkendő lóg a kormányán. Az volt Grizz
kedvenc motorja. Azon vitte őt először motorozni. Közelebb ment, és
levette a fejkendőt a kormányról. A keze kissé megremegett, de nem
foglalkozott vele.
Óvatosan megfogta a kendőt, leült a garázs padlójára, és az arcához
emelte a szövetdarabot. Érezni még az illatát?
Nem, már nem. Túl sok idő telt el.
Néhány perccel később észrevette, hogy a Trans Amja kereke
kikandikál a ponyva alól. Összevonta a szemöldökét, visszaemlékezett,
milyen érzés volt a kocsiban ülni, érezni az ülések illatát és az alatta
robogó motort. Hunyorgott, szemügyre véve a keréktárcsát. Azt a
keréktárcsát.
Már néhány éve házasok voltak. Nem emlékezett rá, miért az ő
kocsijában ültek. Talán Grizzé a szervizben volt éppen. A férfi vezetett,
és Ginny emlékeztette, hogy szüksége van egy alkatrészre.
– Nem felejtetted el megkérdezi Axelt a keréktárcsámról? –
kérdezte, ahogy a bevásárlóközpont parkolójában kanyarogtak.
– Még nem szerezte be neked? – Grizz felvonta a szemöldökét.
– Nem, de csak egy hülye kis keréktárcsa. Nem tudom, hogy
leesett-e valahol, vagy valaki lelopta. Szólnál neki?
Grizz elkezdett a parkolóban szemlélődni, lelassított, mintha a
kocsikat méregetné.
Hirtelen beletaposott a gázba, majd olyan gyorsan jobbra
kanyarodott, hogy Ginnynek meg kellett kapaszkodnia.
– Mi a…?
– Azonos évjáratnak néz ki – mondta Grizz magában, ahogy
leparkolt a kocsival. A középkonzolhoz nyúlt, és kivett belőle egy
csavarhúzót. Mielőtt Ginny bármit mondhatott volna, a férfi már ki is
szállt a kocsiból, és elsétált.
Ginny hátrafordult az ülésén, és látta, hogy a férfi egy hasonló
kocsi felé tart, majd eltűnik. Két perccel később ismét megjelent, és
bepattant a vezetőülésre. Behajította a csavarhúzót és az újonnan
szerzett keréktárcsát a lány ölébe, majd elhajtott.
Ginny tátott szájjal bámult a férfira. Grizz arcán önelégült mosoly
ült.
– Grizz! – A lány felcsúsztatta a napszemüvegét a feje tetejére,
hogy a férfi szemébe tudjon nézni. – Te most komolyan leloptad valaki
más keréktárcsáját?
 A férfi rápillantott.
– Hát persze hogy igen. Mit gondolsz, honnan szereztem?
– Miért kellett ellopnod? – Ginny haragra lobbant. – Axel szerzett
volna nekem egyet. Nem hiszem el, hogy csak úgy elloptad!
Grizz megforgatta a szemét.
– Cicc, panaszkodtál, hogy szükséged van egyre. Láttam egy
lehetőséget, és elintéztem. Most már nem kell emlékeztetned rá Axelt.
Mi olyan nagy ügy?
– Az a nagy ügy, hogy elloptad. – Keresztbe fonta a karját. – Nem
tudom, Grizz. Nem hiszem, hogy képes lennék vezetni ezt a kocsit,
miközben tudom, hogy elloptad a keréktárcsát. Zavarna.
A férfi ránézett, és Ginny azonnal tudta, mire gondol. Úgy olvasott
az arcáról, mintha nyitott könyv lett volna.
– Jaj, ne, Grizz. – Megrázta a fejét. – Ne már! Ne mondd, hogy a
kocsi is lopott! Kérlek, ne mondd!
– Akkor nem mondom – felelt a férfi félvállról.
Ginny megemelte az állát, és kibámult a műszerfalon, nem volt
hajlandó a férfira nézni. Kezdett elvörösödni. Dühös volt.
Később Grizz bevallotta, mennyire imádja, amikor a lány mérges,
még akkor is, ha épp rá haragszik. Megmondta neki az igazat is, hogy
sosem hagyná lopott autót vezetni. Törvényesen vette a kocsit, de
időnként szerette Ginnyt bosszantani. És akkor épp az is volt a lány:
bosszús.
– Egyszerűen nem értem, kinek képzeled magad, hogy ellopsz
olyasmit, ami nem a tiéd. – Még a mellkasa is elvörösödött. – De most
komolyan, Grizz! Gondolom, azt hiszed, hogy bármit, amit meglátsz az
utcán, csak úgy elvehetsz!
A férfi nem felelt.
– Válaszolj! Azt hiszed, hogy bármit elvehetsz, amit akarsz?
Grizz odapillantott rá, és elmosolyodott.
– Téged is elvettelek, Cicus.
Ginny a garázs padlóján ült, a keréktárcsára bámult, és nehezére
esett elfogadni, hogy milyen gyerekes volt. Felkapta a vizet egy lopott
keréktárcsán, ugyanakkor hajlandó volt nem tudomásul venni sok
egyéb rettenetes dolgot, amit Grizz elkövetett. A Grizz iránti szerelme
miatt megalkudott. Ki volt ő akkoriban? Kicsoda most?
 Ahogy a mellkasához szorította fejkendőt, mint valami
babapokrócot, rájött, hogy sír. Hangosan szipogva törölte le a kendővel
a könnyeit. Szedd össze magad, Gin! Aztán az anyagra bámult. A kék
fejkendőre. Megfeledkezett a fejkendőről.
 Negyvenegyedik fejezet

1985.

–N EM MEGY, GRIZZ: KÉPTELEN VAGYOK NÉLKÜLED! Nem akarom!

Cicc meglátogatta a férfit a megyei börtönben. Nagyjából hat
hónapos terhes volt Mimivel, és az üveg választófal mögötti pult
kényelmetlenül nyomta a duzzadó pocakját.
– Cicus, mi nem megy? – kérdezte Grizz az üvegfalon át,
aggodalmas arccal. – Mire vagy képtelen nélkülem?
Basszus, de szerette volna megérinteni a nő bőrét! Csak
egyetlenegyszer gyengéden megsimogatni az arcát. Szerette volna
letörölni a könnyeit.
– Mindenre, Grizz. – Cicc most már vadul zokogott. – Nem akarok
semmit sem csinálni nélküled. Nem akarom nélküled megszülni a
gyerekünket. Nem akarok nélküled elaludni éjjelente. – Leállította
magát, és vett egy mély lélegzetet. – Nem érzem magam biztonságban
nélküled, Grizz. Nem vagyok hozzászokva, hogy ne legyél mellettem.
– Ott van Grunt, Cicc. Grunt ott lesz melletted. Az életével is
megóvna. Tudod ezt, nem?
– Nem érdekel! – szikrázott Cicc szeme. – Ő nem te vagy, Grizz!
Igen, Grunt csodálatos, és tudom, hogy megbántottam, amikor nem
voltam hajlandó kiköltözni az otthonunkból, vagy hagyni, hogy velem
lakjon. Egyszerűen nem állok rá készen, hogy elköltözzek, hogy vele
legyek. – Megrázta a fejét, próbálta megértetni a férfival. – Túl sok van
„belőlünk” abban a házban, Grizz, és egyszerűen nem tudom
hátrahagyni. Még nem. Te talán már túl vagy rajtam, de én el sem
tudom képzelni, hogy valaha is túl legyek rajtad.
– Ó, bassza meg, édesem, hát ezt gondolod? Hogy már túl vagyok
rajtad? – Fel sem merült benne, hogy Cicc elutasításnak vette, amiért
úgy ragaszkodott a Grunttal közös házasságához. Védeni akarta Ciccet,
és azt hitte, a lány is tisztában van ezzel. Sosem volt jó az érzelmei
kinyilvánításában. Még Cicc-cel sem. Arról nem is beszélve, hogy nem
volt szokása megindokolni bárkinek is, miért teszi, amit tesz.
– Mégis mi mást gondolhatnék? – hüppögött a no.
– Cicc, ilyen életre vágysz? Összepakolni a kisbabánkat, és behozni
hétvégenként a börtönbe, hogy meglátogassa az apját? Ezt az életet
szeretnéd magadnak és a gyermekünknek?
– Ha tudom, hogy egyszer kiszabadulsz innét, akkor igen! De
olyan, mintha nem is akarnál. Mintha teljesen belenyugodtál volna,
hogy elmész a tárgyalásra, és az esküdtszék elítél, és én nem tudom, ki
ez a Cary Lewis, akit Matthew ajánlott, de már bánom, hogy valaha is
Matthew-t javasoltam! – A hangja megint egyre magasabb lett, de
leküzdötte az érzelmeit, és mélyet lélegzett.
Grizz hátradőlt a széken, és felsóhajtott. Rosszul érezte magát,
amiért Cicc azt képzeli, azért van még mindig börtönben, mert a lány
felvetette, hogy forduljanak Matthew Rockmanhez. Matthew Rockman
pedig valahogy cserben hagyta őket azzal, hogy Cary Lewist ajánlotta.
Grizz megjátszotta a hülyét a letartóztatása napján. Tudta, hogy Cicc a
régi barátját, Matthew-t fogja javasolni, és belement, hogy békítse a
lányt. Grizznek sosem állt szándékában, hogy Rockman képviselje őt,
és már jóval korábban kieszelt egy tervet arra az esetre, ha valaha így
alakulnak a dolgok.
Jelzett egy őrnek, és amikor az odasétált hozzá, Grizz a fülébe
súgott valamit. Az őr bólintott.
Ginny épp orrot fújt, amikor az őr kijött a foglyok oldaláról, és
elindult felé.
– Kérem, jöjjön velem, hölgyem – mondta halkan, de határozottan.
A nő Grizzre pillantott, a férfi pedig bólintott neki. Ennyi? Ennyi
volt? Tgy búcsúzik el tőle? Ginny nem tudta elhinni. Kavarogtak benne
az érzelmek, ahogy hagyta, hogy óvatosan karon fogják és kivezessék a
szobából.
Ginny visszanézett Grizzre, de nem látta az arckifejezését.
Megállíthatatlan zokogásban tört ki, és fel sem tűnt neki, hogy egy
ablaktalan helyiségbe vezetik. Egy apró asztal állt odabent két székkel.
Az őr odakísérte az egyikhez, és elhagyta a szobát. Hamarosan egy
doboz papír zsebkendővel tért vissza. Ginny épp az orrát fújta, amikor
meghallotta a kifelé tartó férfit:
– Öt perc. Öt perc, különben elveszítem az állásom.
 A nő felegyenesedett. És látta, hogy Grizz lép a szobába.
Hirtelen felpattant, és a karjába vetette magát. Grizz szorosan
átölelte, és a székhez vezette a nőt. Leült, és az ölébe vonta Ginnyt. Ezt
követően a nő hasára helyezte a kezét, és mélyen a szemébe nézett.
– Cicus, idefigyelj rám.
Ginny ismét elsírta magát, és gyermek módjára a férfi nyaka köré
fonta a karját. Grizz hagyta, hogy így üljön ott, miközben belélegezte a
nő illatát. Gondolatban ostorozta magát, amiért engedte, hogy eddig
fajuljanak a dolgok. Amiért nem kötött velük előbb egyezséget.
De ha egyezséget is kötött volna, akkor sem lett volna semmi
biztosíték. Így sincs, de biztosra veszi, hogy azt teszi, ami a legjobb
Ginnynek. A gyermeküknek. Amikor úgy tűnt, Ginny lehiggadt, Grizz
gyengéden lefejtette a nő karját a nyakából, és hátradőlt, hogy
egyenesen ránézhessen.
Grizzt verték gyerekkorában. Meglőtték és megkéselték. Eltörték a
csontjait. Kínozták. Semmiség. Teljesen semmiségnek tűnt ahhoz a
fájdalomhoz képest, amit a csokoládébarna szempárba nézve érzett.
Úgy érezte magát, mintha kitépték volna a szívét a mellkasából.
– Cicus, nem kell ecsetelnem neked, miket követtem el. – Ginny
épp közbeszólt volna, de Grizz feltartotta a kezét. – Nem, hallgass meg,
Cicc. Azt kapom, amit megérdemlek. Érted, amit mondok? Te nem ezt
érdemled. Neked olyan életet kell élned, amilyen akkor lett volna,
amilyen lehetett volna, ha nem rabollak el. Önző voltam. Elvettem,
amit akartam.
– Miféle életem lett volna? – szipogott Ginny. – Delia és Vince
szobalánya lennék?
– Ne tettesd magad ostobának. Mindketten tudjuk, hogy nem vagy
az. Okos vagy. Ösztöndíjjal egyetemre mentél volna, és olyan messzire
költöztél volna tőlük, amennyire tudsz. Ne tégy úgy, mintha
megmentettelek volna.
– De hát igen – suttogta Ginny. – A sors akarta, hogy veled legyek.
Grizz nem szólt semmit, amire valami megváltozott Ginny
arckifejezésében. A szeme összeszűkült, mintha végre megértette
volna. Ügyetlenül felkelt a férfi öléből, és megállt előtte. A várandós
hasán pihentette a kezét. Püffedt szemmel és piros orral hozzátette:
– És mindketten tudjuk, te is milyen okos vagy, Grizz.
A férfi elfordította a tekintetét róla.
 – Túl okos vagy ahhoz, hogy így elkapjanak. – Ginny vett egy
szaggatott lélegzetet. – Mit titkolsz előlem? Ó, várjunk csak, a neved!
Igen, az volt a nagy titok mindvégig. – A hangjából csöpögött a gúny. –
Kibújt a szög a zsákból. Azt hiszem, mostanra kiérdemeltem a
bizalmadat, nem gondolod? Nem érdemlem meg, hogy tudjak bármit''
Grizz erre felállt, megragadta a nőt, és magához húzta, Ginny pedig
hagyta. Szorosan a férfi dereka köré fonta a karját. Grizz egy reszketeg
lélegzettel a tenyere közé fogta a nő arcát, és mélyen a szemébe nézett.
– Az egyetlen igazság, amiről neked valaha is tudnod kell, hogy a
szerelmem irántad valódi és örök. És minden, amit tettem, mindegy,
hogy néz ki, azért volt, hogy megvédjelek. Sosem akartam nélküled
lenni, de most már nem az én döntésem.
Mielőtt Ginny válaszolhatott volna, az ajtó kitárult, és ismét
megjelent az őr.
– Lejárt az idő. Ideje menni.
– Várjon! – Ginny megragadta Grizz csuklóját, és az arcához
tartotta a férfi kezét.
– Cicus. – Grizz komoly pillantást vetett rá. – Ha valaha is
szükséged van bármire. Ha valaha is bajba kerülnél. Ha valaha is félsz:
tudod, hogy Grunt ott lesz veled.
Ginny megint elsírta magát.
– De mi van, ha nem, Grizz? Hozzámentem, de mi lesz, ha sosem
tudom elfogadni őt? Mi lesz, ha magam maradok a babával? Úgy össze
vagyok zavarodva, egyszerűen nem tudom, mit…
– Cicc, a motorom – suttogta Grizz a fülébe. – A kedvenc motorom
a garázsban. Rajta tartom a kék fejkendőm. Tudod, melyik, ugye?
A nő bólintott.
– Ha valaha is szükséged van bármire, és rohadtul úgy értem, hogy
bármire, de Grunt nem tud melletted lenni, akkor fogd össze a hajad
egy olyan magas copfba, amit úgy szeretsz, és kösd köré a fejkendőm.
Ha rajtad van a fejkendőm, beletelhet ugyan egy-két napba, de
megkapod a segítséget, bármire legyen is szükséged. Érted, amit
mondok?
Ginny kételkedve pillantott a férfira, próbálta elképzelni, hogyan
segíthet a garázsban lévő kék fejkendő.
Mielőtt az őr kivezette, Grizz még visszaszólt:
 – Cicus, választottál már nevet? Tudod már, minek szeretnéd hívni
a kisbabát?
– Jason, ha fiú. Miriam, ha lány.
Grizz kérdőn felvonta a fél szemöldökét.
– Moe neve volt.
Grizz arckifejezése ellágyult, és gyorsan bólintott egyet.
– Ruth. Mit szólsz a Miriam Ruthhoz?
– Tetszik az a név, hogy Ruth? Valaki után, akit ismersz? –
Reménytelinek tűnt a nő hangja, mint aki kétségbeesetten vágyik még
egy darabkára a férfi múltjából.
De Grizz csak elmosolyodott.
– Nem. Egyszerűen tetszik. Jobb, mint a Miriam Guinevere.
Cicc eltöprengett a néven, és úgy döntött, neki is tetszik.
– A Ruth bibliai név. A Miriam is, de Ruth elképesztő nő volt.
Olyannyira elképesztő, hogy saját könyve van a Bibliában. Ha lány,
akkor Miriam Ruthnak fogjuk hívni – ígérte.
Grizz gyengéden ajkon csókolta a nőt, és máris eltűnt.

Most, a garázsban, Ginny egyre csak sírt és sírt a fejkendőt

szorongatva, és felidézte, hogyan festett a férfin. Sosem kellett
felvennie az évek során a fejkendőt, de emlékezett, amikor késő éjszaka
az ágyban fekve abból merített vigaszt, hogy odakint van, a férfi
motorján. Ott van arra az esetre, ha valaha is szüksége lenne rá.
A börtönben folytatódtak a látogatások, a kérdéseire pedig továbbra
sem kapott választ. Most elmélázott azon, hogy idővel tényleg átállt az
új életére Tommyval. Egy olyan életre, amit most már szeretett. Ahogy
a régi mondás tartja, az élet megy tovább. Az idő minden sebet
begyógyít.
Legalábbis így volt tegnapig.
Még hevesebben a fejkendőbe zokogott. És amikor már a
ruhadarab nem bírt el több könnyet, Ginny a mellkasához szorította,
lefeküdt a hideg cementre, és elaludt.
 Negyvenkettedik fejezet

1950-ES ÉVEK, FLORIDA, FORT LAUDERDALE

A FIÚ FELFORGATTA A TELJES MOTELT a táska pénz után kutatva.

Két hét telt el, mióta Red és a rohadék haverjai távoztak, és
Ralphnak mostanra meggyőződése volt, hogy nincs semmiféle pénz.
Akárki is a fickó, akit Red keresett, az illető nem állt meg a motelben.
Épp visszatért a négyesbe ebédelni. Leült a kanapéra egy
szendviccsel, és a tévét bámulta. Nem volt bekapcsolva, de mereven
bámulta, és próbálta felidézni a műsorokat, amiket nemrégiben látott.
Volt néhány ötletes köztük, detektívekről meg bűnügyi nyomozásról.
Egy olyan műsorban vajon hová rejtene valaki egy táska pénzt?
Még egyet harapott a szendvicséből, és leöblítette némi üdítővel.
Kezdett kifogyni az élelmiszerből. Reménykedett benne, hogy beállít
egy vendég hamarosan, és talán kérhet egy fuvart, hogy bevásároljon.
Vissza akár taxizik is, ha szükséges. Egyszer már megtette, és nem is
került olyan sokba.
Megakadt a szeme a televízió melletti asztalon. Fater kutyái, Jack
és Sandy. A képüket örökre őrizték azok a képkeretek. Azt kívánta, bár
eszébe jutott volna bekeretezni Ruthie és Razor fotóját, de szívesebben
tartotta magánál, hogy kedve szerint elővehesse. Gyűlölte magát,
amiért olyan hanyagul bánt a képpel.
Mi is volt az utolsó kutya neve? Amelyikről Faternak nincs képe?
Nem jutott eszébe. Csak arra emlékezett, hogy nemrégiben pusztult el,
mert a sírhelye egyértelműen frissebb volt a többinél. Hátradőlt, és
ismét az üres tévére bámult. Nincs ideje Fater kutyáin gondolkodni.
Most lángész módjára kell gondolkodnia. Úgy, mint akik a tévében
szerepelnek. Főleg az a kém pasas. Ha Fater megkaparintotta a pénzt,
vajon mit tett vele?
Nem sok egyéb teendő akadt a motelban a karbantartást leszámítva.
Már nem kellett lépten-nyomon Fater minden óhaját lesnie, így a napjai
kevésbé voltak elfoglaltak. Néhanapján úgy tett, mintha ő is valaki
fontos lenne, mint Red. Lehetne belőle is Red. Vagy mint az egyik
pasas a tévében.
Vajon Red beépített ügynök? Bizonyára az. A vonal túlsó végén
lévő illető „ügynöknek” szólította.
Elveszett a gyönyörű nőkről és gyors kocsikról szőtt fantáziálás-
ban, majd hirtelen felült a kanapén. Leejtette az üdítősüvegét, a
folyadék sisteregve a szőnyegpadlóra borult.
Rájött, hol van a pénz!
Mire a motelba vonszolta, lihegett és mocskos volt. A táska nagy és
nehéz volt, és pont ott találta, ahol gondolta. A kutya sírjában.
Csakhogy nem volt semmiféle kutya.
Nem tudta elképzelni, hogy volt képes Fater a maga rozoga
állapotában valaha is kivinni oda a táskát, és elásni. Ásás közben
kezdtek kételyei támadni. Hirtelen azt súgta a lelkiismerete, hogy
borzasztóan fogja érezni magát, ha kiássa Fater kutyáját, Bennyt.
Eszébe jutott a neve. Az volt az utolsó kutya, akiről Faternak nem volt
fényképe. Az öreg azt mondta neki, hogy vett keretet is, meg mindent,
de sosem sikerült fényképet csinálnia, amit aztán bekeretezhetett volna.
Csakhogy amikor Ralph keresztül-kasul felforgatta a motelt az
elrejtett táska után kutatva, sosem akadt a kezébe az üres képkeret.
Fater bizonyára hazudott. De attól még igaz is lehet. Lehet, hogy a
képkeret eltörött, és kidobta. Vagy talán arra a képre emlékeztetett, ami
végül sosem készült el, és ezért dobta ki. De Ralph nem hitte, hogy így
van.
És igaza lett.
Leterített egy régi motellepedőt az ágyra, és felemelte rá a nehéz
táskát. Kicipzározta, és elakadt a lélegzete, ahogy végignézett a
tartalmán. Annyi pénzt talált benne, amiről sosem hitte, hogy akár egy
banki páncélteremben is létezhet. Felvett egy szépen összefogott
köteget, és megpörgette a bankjegyeket.
Aztán eszébe jutott valami. A férfi a telefonban azt mondta, nem
érdekli a pénz. A táskát akarta. Mégis miért kellett volna neki egy
ócska katonai táska? Biztosan van még benne valami más.
Ralph felmászott az ágyra, és sikerült megfognia a táskát alulról,
fejjel lefelé forgatva a lepedőn. Kiborult a pénz, egy része még az
ágyról is leesett, a földre. Ralph megrázta a táskát, hogy biztosan üres
legyen. Nem látta, hogy bármi más kiesne a pénzzel együtt. De a táska
továbbra is kissé nehéznek érződött. Leugrott az ágyról, és beledugta a
karját, majd körbetapogatózott. A könyöke hozzáért valamihez, és
rájött, hogy belevarrtak valamit a bélésébe.
Gyorsan hozott egy kést, és óvatosan felhasította a táska belsejét.
Belenyúlt, és kivett két nehéz fémdúcot. A pénz csak hamisítvány volt,
és ezekkel a nyomódúcokkal készítették. Nagy ügy.
Csalódott volt. Mihez kezdjen egy rakás hamis pénzzel? Nem
költheti el, mert valószínűleg elkapnák. Visszavezetnék a motelba, és
elkezdenék keresni Fatert. A francba.
Talán meg kellene szereznie a Red Crab telefonszámát, és felhívni
Redet. Szólni neki, hogy jöjjön el a hamis pénzéért. Mostanra teljesen
csalódottnak érezte magát; a keresgélés izgalma és a várakozás, hogy
megtalálja a táskát, elmúlt. Nem is tudatosult benne, milyen jó érzés
volt a kincsvadászat. Nem tudta megmagyarázni; izgalom fogta el attól,
hogy valamiféle Redhez hasonló ügynöknek képzeli magát.
Valami fontosabbat keresett egy nagy zsák pénznél.
Ezt mondta a férfi. Nem érdekli a pénz. Kit ne érdekelne a pénz?
Még emlékezett rá, milyen fontos volt a pénz, amikor Fort Lauderdale-t
járta, és szemeteskukákból evett.
Az ágy szélén ült, és azon tűnődött, mit tegyen, amikor valami
megragadta a figyelmét. Hunyorgott, és közelebbről is megnézte. Nem
a szeme káprázott: valami barna lógott ki a felszaggatott varrás mentén,
ahol a dúcokat találta. Benyúlt, és kihúzott egy hatalmas borítékot.
Néhány kép hullott az ölébe. Gyorsan végignézte őket, és mivel nem
ismerte fel az arcokat és a hátoldalukon szereplő neveket, a kezében
tartott papírokhoz fordult. Hosszú dokumentum volt, többoldalnyi
terjedelmű. Elkezdte olvasni.
Még fiatal volt, és nem sokat tanult. De elég okos volt ahhoz, hogy
tudja, fontos dolgot olvas. Fontosabb, mint a táskányi hamis pénz.
Néhány nevet felismert. Néhányat nem. Voltak konkrét napok, helyek,
események. Jól olvassa vajon? Hogyan lehetséges mindez?
Tudta, hogy nagy dologról van szó. Olyan információ, ami
embereket pusztíthat el. Életeket tehet tönkre. Talán már tönkre is tett.
Fater bizonyára megölte a táska tulajdonosát. A biztosítási
ügynököt. Nyilvánvalóan nem biztosítási ügynök volt. Ő is olyan
ügynök lehetett, mint Red?
 Ralph nem tudta felmérni a nagyságát az elolvasottaknak, de azt
gondolta, talán ismer valakit, aki igen.
Az elkövetkező héten megtette a szükséges előkészületeket ahhoz,
hogy bezárja a motelt. Elégette a hamis pénzt a gödörben – így nevezte
el a helyet, ahol Red és az emberei tüzet raktak az éjszaka. Elrejtette a
dúcokat és a borítékot valahová, ahol biztosra vette, hogy nem találják
meg. Később áthelyezi őket máshová, de időre van szüksége ahhoz,
hogy mindent megtervezzen. Előkeresett valami régi láncot, és készített
egy feliratot, amin az állt: „Felújítás miatt zárva”, és a motel bejárata
fölé aggatta. Leeresztette a medencét, és felhívta a telefontársaságot,
hogy lemondja a szolgáltatást. Ugyanezt tette a víz- és
villanyszolgáltatóval is. A gázcsövek miatt nem kellett aggódnia. Fater
azt mondta nekik, már évek óta nem használták őket.
A fiú már átfutotta Fater személyes papírjait. Az öreg igazi neve
Gainy J. Talbot volt. Fogta Fater csekk-könyvét és néhány adópapírt,
amire a jövőben szüksége lehet, illetve a motel és Fater kocsijának a
tulajdonosi papírjait. Otthagyja a kocsit. Elégette Fater összes többi
személyes tárgyát, beleértve néhány régi fényképet a katonaságnál és a
leszerelési dokumentumait is. Habozott, amikor egy olyan irat került a
kezébe, amit azelőtt nem vett észre.
Egy születési anyakönyvi kivonat. A születés dátuma nem állt
közel az övéhez – az öreg fia idősebb volt nála –, de attól még
működhet. Félreteszi.
A Jason William Talbot tökéletes név.
Amúgy is utálta a Ralphot.
Mindent összepakolt, amit csak elbírt, és elindult a város felé. El
fogja fogadni Red ajánlatát, hogy állást kerít neki.
 Negyvenharmadik fejezet

2000.

C ASEY A GARÁZSBAN TALÁLT RÁ GINNYRE, AKI A FÖLDÖN ALUDT.

Gyengéden felébresztgette, és visszakísérte a házba.
– Te menj, és zárd be – mondta Carternek a garázs irányába
biccentve. Ginnyhez fordult. – Félretettünk neked egy tányérral a
vacsorából.
– Köszi, de nem vagyok éhes – mondta Ginny kimerült hangon,
ahogy átcammogott a konyhán a szobája felé. – Megpróbálok aludni
egy keveset.
De tíz perccel később kijött a hálójából a pizsamapólójában. A
konyhában találta a barátait, a tűzhely mellett, amint épp halkan
beszélgettek.
– Aludni akarok, de azt hiszem, a kis szundítástól akaratlanul is
erőre kaptam. – Ginny félig elmosolyodott, a barátai pedig odafordultak
hozzá, és átölelték.
– Sejtettem, hogy ez fog történni – válaszolta Carter vigasztaló
hangon. – Ezért felraktam egy kis gyógyteát. Majd ez ellazít.
– Remélem. Bele sem akarok gondolni abba az eshetőségbe, hogy
egész éjjel ébren forgolódom a gondolataimmal.
Carter és Casey sokatmondó pillantást váltott.
– Várjatok meg a nappaliban – mondta Carter. – Behozom.
Casey és Ginny bement a nappaliba, és letelepedtek a kedvenc
helyükön. Carter egy perccel később megjelent három bögrével.
Mindegyikből gőz szállt fel. Jóleső csendben kortyolgatták a teájukat.
Végül Ginny ásított egy nagyot.
– Nahát, azt hiszem, álmosabb vagyok, mint hittem. – A barátai
arcára pillantott, és egy huszonöt évvel korábbi emlék derengett fel
benne. Egy nagyon hasonló élmény. Csakhogy ez alkalommal hálás
volt. Ez alkalommal nem térítette magához az adrenalin.
Carterre nézett, aztán Casey-re, és a szavai egybefolytak:
 – Bedrogoztatok. Azt hiszem, köszönetet kell mondanom.

Ginny álmodott. Grizz karjai közt volt. A férfi ölelte. Ginny háttal állt
neki, Grizz egyik súlyos karja a dereka köré fonódott.
De valami nem volt rendjén. Grizz karja volt, és mégsem Grizz volt
az. Egy ismerős illat árasztotta el az érzékeit, és kirántotta a mély
álomból. Tommy? Miért van Grizznek olyan illata, mint Tommynak?
Kinyitotta a szemét, és szüksége volt egy percre, hogy magához
térjen. Carter vendégszobája. Carter egyik vendégszobájában van. Ez
az a szoba, amit babaszobának rendezett be Miminek.
Lepillantott a karra, ami átölelte őt. Tisztán látta a tetoválást. A
szalag lefutó szárát, amin Mimi és Jason neve állt. Ginny tudta, hogy
egy sashoz kapcsolódnak, ami egy szívet tart a magasba a két szárnya
között. A szívben az ő neve áll.
Tommy. Tommy volt vele az ágyban, és átölelte őt.
Kissé hátrafordult, és látta, hogy a férfi ébren van.
– Nem az én ötletem volt. Carteré és Casey-é – dörmögte a férfi,
mielőtt Ginny rákérdezhetett volna.
A nő most felé fordult, tele kimondatlan kérdésekkel.
– Tegnap éjjel felhívtak, és elmondták, hogy mit csináltak –
magyarázta Tommy halkan. – Tudták, hogy miután kidőltél a
garázsban, egész éjjel ébren leszel. A kanapén aludtál, amikor ideértem.
Átmentek hozzánk, hogy vigyázzanak Jasonre és Mimire. Biztos, hogy
a gyerekek örülni fognak nekik, és még csak nem is kérdezősködnek
majd rólunk. Behoztalak a kanapéról.
Ginny nem tudta, mit szóljon. Csak bámult a férfira, egy apró
mosoly bujkált az ajkán. Tommy megkönnyebbülten felsóhajtott.
De Ginny mosolya elhalványult, amint eszébe jutott az ok, amiért
eredetileg Carterhez jött.
Keskeny vonallá szorította össze a száját.
– Kávét. – Mindössze ennyit mondott.
Tommy egyetértőn bólintott.
– Ööö… azt mondták, te tudni fogod, mit kell csinálni az
állatokkal.
– Igen, tudom. El sem hiszem, hogy Victor nem ébresztett fel
minket a napfelkeltével.
– A kakasra gondolsz?
 – Igen, olyan pontos, mint az óramű. – Pánikban felült. – Jaj, ne, mi
van, ha valami baja van?
– Ne aggódj, Ginny. Jól van. Kukorékolt ma reggel, csak átaludtad.
– És te azóta ébren vagy?
A férfi nem felelt.
– A szemed. – Aggódva vizsgálgatta a nőt. – Mi történt a
szemeddel?
Ginny megtapogatta az arcát, tudta, hogy püffedt és ki van
pirosodva.
– Gondolom, a sok sírástól.
A férfi megértőn bólintott.
– Mit szólsz ahhoz, ha én felrakom a kávét, amíg te lezuhanyzol,
aztán együtt gondoskodunk Carter állatkertjéről?
– Oké. – Ginny nem szólt mást, de Tommy tudta, mire gondol.
– Miután mindenki el van látva, boldog és jóllakott, mi is tudunk
beszélni.
– Igen, beszéljünk. Azt hiszem, sok mondanivalód lehet.
– Igen, Ginny. – A férfi arca komoly volt, szomorú. – Sok mindent
el kell mondanom.
Szerette volna, ha ez a beszélgetés otthon történik, de nem volt
lehetséges. Ez is jobb a semminél.
Néhány óra elteltével, miután végeztek a házimunkával, Tommy és
Ginny a hátsó verandán kuporodott le egy-egy kerti székre. Ginny jeges
teát szürcsölt, Tommy pedig egy nagy pohár vizet.
– Hol is kezdjem? – kérdezte a feleségére pillantva. Ginnyn
farmersort volt, trikó és cowboycsizma. A haja laza kontybán a feje
tetején. Már egy ideje csevegtek, miközben megetették és megjáratták
az állatokat. Kitakarították az istállót, és egy lapáttal rendbe szedték az
udvarnak azt a részét, ahol a kutyák szabadon mászkálhattak. Tommy
tömlővel lelocsolta a kutyakennelt, amíg Ginny gyógyszert és vitamint
adott a különböző állatoknak.
Carternek több kutyája volt, mint a többi befogadott állat együtt, és
részt vett egy olyan programban, aminek keretében ő és a kollégái
börtönöket látogattak, és betanították a munkáltatói szempontból
leginkább problémás elítélteket, hogy megtanuljanak bántalmazott,
elhagyott ebeket kiképezni szolgálati kutyának. Kiváló program volt, az
emberek és az állatok egyaránt kaptak egy második esélyt a
rehabilitáció keretében. Tommy és Ginny csaknem két teljes órát töltött
azzal, hogy gondoskodtak a kutyáikról, és játszottak velük. Carter
állatmenhelye sok munkát igényelt. Kemény munka volt, de fizikailag
és szellemileg is kielégítő.
Ginny átfogta a térdét a karjával.
– Nem Blue ölte meg a nővéredet és a férjét aznap éjjel, még
gyerekkorodban, igaz?
– Mielőtt belefognék, Ginny, tudnod kell, hogy volt egy hosszú
beszélgetésem Grizz-zel a kivégzése előtt. Mindent el akartam mondani
neked. Amikor Leslie célzott rá, hogy valamit titkolok előled, olyan
színben tüntetett fel, mintha kényszerből tennék vallomást. Ginny,
különben is megtettem volna. Remélem, elhiszed ezt nekem. – Őszinte
volt az arckifejezése. Ginny hinni akart neki.
De valami visszatartotta. Ginny rádöbbent, hogy nem teljesen
biztos abban, hogy ismeri a valódi Tommyt. Próbálta végiggondolni a
tizenöt éves házasságukat, de kavarogtak a gondolatai, és semmiképp
sem akart egy olyan arckifejezésre hagyatkozni, amit azelőtt már
számtalanszor látott.
– Kérlek, válaszolj a kérdésemre – mondta halkan. – Nem Blue
volt, igaz?
– Nem, nem Blue volt.
Tommy elmesélt neki mindent: az éjszakát, amikor Grizz érte jött.
A motelba költözést. A találkozást a bandával. A korai ott töltött éveit.
– Szóval Moe bandaneve Misty volt? – szólt közbe Ginny. – Sosem
tűnődtem el azon, hogy honnan jöhetett a Moe becenév.
– Igen, azelőtt Misty volt. – Tommy folytatta a történetet.
Amikor elérkezett a Curtis Armstrongról szóló részhez, Ginny
felegyenesedett a székében.
– Ott voltál? Láttad, hogy limonádét borítok rá?
Igen, ott volt. Rengetegszer ott volt. Ott volt, amikor Mavis
előhozakodott Grizznek a melltartóról. Ott volt a tanulmányi
kiránduláson.
– Mavis? – szólt közbe Ginny. – Ismerted Mavist?
– Igen, Ginny. Ismertem Mavist. Grizznek dolgozott. Rajtad
tartotta a szemét, és szólt Grizznek, ha bármire szükséged volt. Biztos
emlékszel arra, amikor élelmiszert találtál a bejárati lépcsőn. És a
biciklire, amiről azt hitted, hogy a szomszédok hagyták ott neked.
Mindet Mavisnek köszönheted.
– Évek óta nem jutott eszembe Mavis… – mondta Ginny, és az
arca ellágyult. – Nem futottam össze vele, amióta felső tagozatba
kerültem. Kíváncsi vagyok, mégis mi történhetett vele.
– Békésen halt meg, álmában. Egy nap nem ment dolgozni a Red
Crabbe. Mavis volt a legpontosabb és legmegbízhatóbb ember a
világon. A törzsvendégek egy része igazán odavolt érte. Az együk lány,
talán éppen Chicky, átment hozzá, miután nem vette fel a telefont. Az
ágyában találta meg.
Ginny szeme könnyekkel telt meg.
– Olyan jó volt hozzám. – Hirtelen felkacagott. – De borzasztóan
utálta Curtis Armstrongot. Sosem hagyta magának, hogy a fiú szintjére
süllyedjen, de megvédte az összes gyereket, akit Curtis annak idején
piszkált. Nem csak engem.
– Ő is mindig ugyanezt mesélte rólad és az ügyeidről. Azt mondta,
az elnyomottak bajnoka vagy. – Tommy rámosolygott. Aztán
hozzátette: – Mellesleg a sakk-készlet, amelyiken megtanítottalak
sakkozni. Amelyik a hálószobádban van. Az a sakk-készlet Mavisé és
férjéé volt. Mavis ötlete volt, hogy tanuljak meg sakkozni.
Könnyek csorogtak le Ginny arcán. Nem tudta, miért, de
meghatotta, hogy annyi évvel azelőtt volt egy titkos őrangyala. Mavis.
Türelmetlenül elkente a könnyeit. Nem akart ismét sírni. Erős akart
maradni, erősnek kellett lennie. Vett egy mély lélegzetet, és témát
váltott.
– Tudod, tisztában voltam vele, hogy Chicky szerelmes Grizzbe. –
Ginny érezte, hogy bánat fogja el a nő kapcsán. – Elmondta nekem,
amikor eljött, hogy velem töltse a napot a strandon, a nyugati parton.
De nem tudtam, hogyan ismerkedett meg Grizz-zel. Azt mesélte
nekem, hogy végül Fesst szemelte ki magának. Azt hiszem, sosem
jutott semmire abban az ügyben sem. Persze, Sarah Jo biztos említette
volna, ha igen.
Sarah Jo szinte sosem beszélt az apjáról. Fess évekkel korábban
nyugdíjba vonult Maine-ben.
– Talán ezért ment Dél-Karolinába – tűnődött Ginny.
– Igen. El tudom képzelni, ahogy a saját bárját vezeti Dél-
Karolinában. Chicky nagyon rendes hölgy volt.
 Ennek ellenére Ginny megborzongott egy pillanatra.
– Aznap, amikor összeházasodtunk, Grizz mesélt nekem az első
alkalomról, hogy meglátott. Elmesélte, hogy megfigyeltetett. Sosem
kérdeztem a részletekről. Különben is, kétlem, hogy válaszolt volna.
Egyszerűen azt feltételeztem, hogy Grizz időről időre küldött valakit,
aki rám nézett. Talán a szomszédot, Guidót. Fogalmam sem volt róla,
hogy valakit belehelyezett az életembe. Sosem fogtam fel, hogy
valójában mennyi mindent tett értem azokban az években. Bárcsak
korábban tudtam volna egy részét! Őszintén úgy érzem, hogy
szeretném megköszönni neki.
Végig Carter terjedelmes kertjét bámulta, miközben ezt mondta.
Tommyra pillantott.
– Arról sem volt fogalmam, hogy te is ott voltál. Hogy néztél
engem. Hogy lehet, hogy sosem vettem észre?
Tommy rámosolygott, és Ginny látta a szemében a szeretetet.
– Te voltál a legelfoglaltabb lány, akit valaha láttam – emlékezett
vissza a férfi. – Mindig valamivel foglalatoskodtál. Mindenben részt
vettél. Limonádét árultál. Szárazföldi rákokat mentettél. Tüntetést
szerveztél. Árultad azokat a saját készítésű kis sütőkesztyűket valami
jótékonysági célra. Mégis mikor lett volna időd észrevenni, hogy valaki
megfigyel? Az idő nagy részében túlságosan lefoglalt, hogy az otthoni
házimunkát elvégezd. A szüleid nagyon kihasználtak, Gin.
Tommy ekkor félrepillantott.
– Hallottam, hogy mit mondtál Leslie-nek az interjúban. Olyan
képet festettél anyádról, mintha valami mezítlábas, vidám hippi lett
volna, áld imádta az életet, és gondtalan, könnyed természetű volt. –
Megcsóválta a fejét. – Igazság szerint vagy rózsaszín szemüvegen át
láttad a világot, vagy az emlékeid igazodtak ahhoz a vágyálomhoz,
amilyen életet szerettél volna vele. Egy mindenkivel összejátszó,
manipulatív ribanc volt, aki úgy bánt veled, mint egy darab szarral. Ez
az igazság, és nem számít, hogyan emlékszel rá.
Ez váratlanul érte Ginnyt, de ha őszinte akart lenni – és pont ő
mondta Tommynak, hogy ideje bevallani az igazat –, akkor egyetértett
vele. Vince és Delia. Évek óta nem gondolt rájuk. Eszébe sem jutottak
egészen néhány hónappal azelőttig, amikor Leslie a gyerekkoráról
kérdezte.
 Hagyta, hogy minden, amit hallott, beivódjon a tudatába. Ekkor
rádöbbent, hogy Tommynak elég lett volna arról mesélni, hogy Grizz
az édesapja, és minden mást elhallgathatott volna. De nem így lett.
Továbbment, és még többet elárult Ginnynek. Sokkal többet. Az
egyetlen titok, amire Leslie utalt, hogy Grizz Tommy édesapja. Leslie
nem tudott a többiről. Grizz valódi gyerekkoráról. Arról, hogy Delia
annyi éven át tisztában volt Ginny hollétével. Tommynak nem lett
volna muszáj megosztania mindezt, mégis megtette.
Talán Tommy tényleg tervezett elárulni neki néhány dolgot, amiről
nem tudott. Talán igazat mondott.
Összepréselte a száját. Szóval Delia tudott róla, hogy hol van.
Tudta, hogy Grizz rabolta el. És a világon semmit nem tett. Miért is
lepné ez meg?
Ami azt illeti, nem lepte meg. Tipikus Delia.
 Negyvennegyedik fejezet

1975. MÁJUS 10.

ÖT NAPPAL GINNY ELRABLÁSA ELŐTT

H OSSZÚ NAP VOLT. Grizz a mosdókagyló fölé hajolt, és a tükörképét

tanulmányozta. Épp az imént borotválta le a szakállát. A bőre sápadt
volt alatta. Kipróbálja, milyen így.
A kis napégést leszámítva az orrán és a homlokán, nem is tűnt
olyan fáradtnak, mint ahogy érezte magát. Épp akkor ért vissza Florida
nyugati partjáról, egy találkozóról a barátjával, Anthonyvel. Anthony
Bear és Grizz fiatalkoruk óta barátok voltak, azóta, hogy együtt loptak
és árultak speciális autóalkatrészeket. Együtt ültek valamennyit a
börtönben is. Anthony bandavezér volt a saját bandája élén, a nyugati
parton. Az emberei nem sokkal az Alley kijáratán túl laktak.
Anthonyvel régen kitalálták, hogy a bandáikkal jó elhitetni, hogy
ellenséges viszony van a két vezér között. Ebből a kitalált viszályból
kovácsoltak előnyt maguknak. Az egyik haszna az volt, hogy ki tudták
szúrni az árulókat, és mérni tudták, mennyire hűségesek a saját
bandatagjaik. A két barát titokban rendszeresen összejárt, hogy
megtárgyalják az ügyeiket. Nem tudták, meddig lehet fenntartani a
színjátékot, de egyelőre működött.
Grizz több mint két hónapja nem látta Ginnyt. Rosszul időzített,
valahányszor megpróbált ránézni a lányra. Azon kapta magát, hogy
többet figyel a lányra, mióta kamaszkorba lépett. Szeretett vigyázni rá.
Szeretett gondoskodni róla, habár a lány nem tudott arról, amit él te
tesz. Grizz hideg vizet fröcskölt az arcába.
Számtalan hangos motorbicikli hajtott be a motel elé, megzavarva a
gondolataiban. Végigsimított a vizes kezével a haján, és kisétált a
gödörhöz. Egyeztetett Blue-val.
Utána, anélkül, hogy bárkinek is elmondta volna, merre tart,
elment. Kevesebb mint negyven perc múltán leparkolt Guido háza előtt,
és bement.
 – Hé, mi újság, Nagyfőnök? – kérdezte Guido a kanapéról. Épp
fekve olvasta az újságot, amikor Grizz beállított. Egy cigaretta égett a
hamutálban a dohányzóasztalon. Három sörösdoboz állt mellette,
feltehetőleg üresen. Grizz kopogás nélkül sétált be, de Guido láthatóan
nem zavartatta magát. Gyakorlatilag Grizz házában lakott.
– Láttad Ginnyt? Folyton elkerülöm. Most otthon van? – kérdezte
Grizz.
– Nincs most otthon, de biztosra veszem, hogy jól van. Valami
kölyköt korrepetál. – Guido felült. – Hallottam, amikor elmondta az
anyjának, és az anyja természetesen annyira volt csak kíváncsi, hogy
mennyit fizetnek neki ezért. De, gondolom, semennyit.
– Miféle kölyök? – tornyosult fölé Grizz.
– Oöö, nem tudom. Mostanában rendszeresen átjár. Néhányszor
eljött a lányért, és elvitte a suliba. Haza is hozta. Ma reggel tizenegykor
jött érte. Úgy néztek ki, mint akik a strandra készülnek. – Guido hangja
elhalkult, mintha rájött volna, hogy hibát követett el. – Oöö, tudod,
mint bármelyik másik tinédzser Fort Lauderdale-ben, akinek jogsija
van. Még nem hozta haza a lányt.
Megfeszült az izom Grizz állkapcsán. Guido nyilvánvalóan
érzékelte, hogy nem örül ennek az új fejleménynek, és bosszús, amiért
nem szólt neki róla korábban. Szombat volt. A kölykök tették, amit
szombatonként tenni szokás. Mi ütött ebbe a fickóba, hogy ilyen
megszállottja a szomszéd lánynak? A szomszéd, kiskorú lánynak.
Grizz próbált uralkodni a haragján. Nem tudta, mitől olyan mérges,
de az volt. Szórakozottan a szakállához nyúlt, de helyette a frissen
borotvát állához ért. Körülnézett a kis nappaliban. Néhány szétszórt
újságpapírt és a sörösdobozokat leszámítva a dohányzóasztalon, a
szoba tiszta volt. A bútorzat szerény, de kényelmes. A háznak cigaretta-
és izzadságszaga volt. Nyitva voltak az ablakok, beengedték a késő
délutáni, langyos fuvallatot. Kezdett sötétedni. Várni fog.
Leült egy párnázott fotelba, ami az ablak felé nézett, és várt, úgy
érezte, hogy az örökkévalóságig, valójában viszont mindössze harminc
percig. Kikapcsoltatta Guidóval a tévét, és nem engedte neki, hogy
villanyt gyújtson. Halkan beszélgettek üzleti ügyelőről és
badarságokról, amikor végre meghallották, hogy behajt a kocsi.
 Grizz felállt, és az ablakhoz ment, kihúzódva oldalra. Biztosra
vette, hogy nem látszik ki. Leengedte mindkét karját, és erősen ökölbe
szorította a kezét.
Egy dzsip volt. Felhajtott Ginnyék kocsibejárójára, és megállt Delia
régi kocsija mögött, a fedett kocsiparkoló alatt. Ginny szülei bizonyára
épp leisszák magukat a Smitty’sben. Grizz hallgatózott, amíg Ginny és
a srác kiszállt a kocsiból, és a bejárati verandához sétáltak.
– Szóval… – kezdte a srác. – Szóval… valamelyik este a héten…
lenne kedved elmenni valahová?
Ginny oldalra billentette a fejét.
– Úgy érted, randizni?
– Igen, randizni. Ha annak szeretnéd nevezni. Akár ma este is
elmehetnénk, ha van kedved. Hazamegyek, lezuhanyozom, és aztán
vissza tudok jönni érted.
A lány elmosolyodott.
– Szóval randi, ha annak szeretném nevezni. Ha tehát nem hívom
annak, akkor csak barátokként együtt lógunk? – Ginny a bejárati
ajtóhoz sétált, és a strandtáskájában kotorászott a kulcsa után. Még nem
volt teljesen sötét odakint, de a szürkületi fényben nehezen látta a
táskája tartalmát. Tapogatóznia kellett.
– Hát, nem, nem barátokként.
A lány megtalálta a kulcsát, és a zárba helyezte, de aztán
megfordult, és a fiúra nézett.
– Nem randi. Nem barátság. Összezavarsz, Matthew – ugratta a
fiút, miközben oldalra billentette a fejét, és felpillantott rá.
– Gin, tudnod kell, hogy kedvellek.
– Azt tudom, hogy korrepetállak, és sok időt töltök a családoddal.
Nagyszerűek. – Jaj. Ez olyan hülyén hangzott, gondolta magában.
Félénken lesütötte a szemét. Nem tudta, mi mást mondhatna.
Igazság szerint nem volt erőssége felismerni a jeleket. És
semmiképp sem ment neki jól a kölcsönös flörtölés egy olyan sráccal,
aki talán érdekli őt. Olyan sokáig foglalkozott kizárólag a jegyeivel,
azzal, hogy tanuljon, és kiszabaduljon innen, hogy semmi szórakozást
nem engedett meg magának. Az egész napot a sráccal töltötte a
strandon, és semmi sem történt. A fiú tökéletes úriemberként
viselkedett. Sétálgattak a tengerparton, és az iskoláról beszélgettek.
Belecsöppentek egy röplabdajáték közepébe, hívták őket, hogy
csatlakozzanak, és így is tettek. Amikor az egyik fiú, akivel ott
találkoztak, érdeklődést tanúsított Ginny iránt, Matthew
közbeavatkozott azzal a kifogással, hogy ideje visszamenni a parton
hagyott holmijukért. Ez volt az első jele annak, hogy a fiú talán nem
csupán barátként és házi tanítóként kedveli őt.
Ginny élvezte Matthew társaságát. A fiú gyorsan tanult, és
valószínűleg nem is szorult volna segítségre. Egyszerűen nehezen
koncentrált. Ginny arra tippelt, hogy ez lehet a népszerűség hátulütője.
Matthew Rockman volt az iskola ünnepelt futó játékosa. Az
amerikaifoci-szezon véget ért, de a fiút túlságosan lekötötte a társasági
élete ahhoz, hogy az igazán fontos dolgokra összpontosítson. Mint
például a jegyeire és a jövőjére.
Ginny nem tudott mit tenni, kedvelte őt. A fiú megnevettette, a
nevetés pedig olyasvalami volt, ami tényleg hiányzott az életéből.
– Igen. Igen, szeretnék veled elmenni valahová, de péntekig nem.
Iskolanapokon nem járok el, és mára már van programom.
Nem árulta ugyan el a fiúnak, hogy a program többek között
porszívózást és mosást takar. A házimunkára szánt idő jelentős részét
elvesztegette azzal, hogy a strandon töltötte a napot. És kicsit szégyellte
bevallani, hogy nem igazán szokott eljárni esténként. Igencsak
magának való ember volt, és így is találta jónak.
Egészen idáig.
– Hívd randinak vagy barátságnak. Hívd, aminek akarod – mondta
félénken.
Matthew közelebb lépett hozzá, és a keze közé fogta a lány arcát.
Lehajolt, és gyengéden ajkon csókolta Ginnyt. Édes csók volt. Semmi
nagy smárolás, de olyan hatással járt, amire Ginny nem számított.
Tetszett neki. A lány a srác dereka köré fonta a karját, és közelebb
húzta magához. A csók egyre intenzívebb lett, mígnem fényszórók
törték meg a varázst. Hangos zaj hallatszott valahonnét, de elnyomta
egy rozoga kocsimotor zúgása, amint épp behajtott a ház előtti
garázsmélyedésbe.
– Vince és Delia hazajöttek – mondta Ginny, amint a fiú elhúzódott
tőle.
– Szeretnéd, ha megkérdezném apádat, hogy elvihetlek-e
valamerre? – Matthew hangja őszinte volt.
– Nem szükséges. Úgysem érdekelné.
 Guido kezdett kétségbeesni. Figyelte Grizzt hátulról, miközben a
fiú az ajtóhoz kísérte Ginnyt. Túl alacsony volt ahhoz, hogy ellásson
Grizz válla felett, ezért a nagydarab motoros háta mögül nézte, hogy mi
történik. Habár Ginny és a barátja nem beszéltek hangosan, így is
hallani lehetett őket. Az éjszaka csendes volt, a házak szorosan egymás
mellett álltak, és Guido ablaka mindig tárva volt. Így hallotta a legtöbb
beszélgetést mindkét szomszédja házából. Érzékelte, hogy Grizz teste
megfeszül, amikor a fiú randizni hívja Ginnyt. Olyan erősen érződött
Grizz haragja, hogy szinte szikrázott tőle a levegő. Guido nem tudta,
hogy Grizz tesz-e majd bármit. Nem tudta, mitől olyan dühös. Hála az
égnek, hogy Vince és Delia megérkezett.
Matthew távozott. A szomszéd család épp otthon volt.
Felkapcsolódtak a lámpák, és beszélgetésfoszlányok szűrődtek ki.
Grizz egyetlen szó nélkül kiment az ajtón, beszállt a kocsijába, és
távozott.
Guido végre felkapcsolta a nappaliban a lámpát, és felsóhajtott.
Fiatal más ütésnyom mélyedt be a bejárati ajtó és az ablak között a
gipszkarton falon. A francba. Ezt meg kell majd csináltatnia.
 Negyvenötödik fejezet

1975. MÁJUS 12.

HÁROM NAPPAL GINNY ELRABLÁSA ELŐTT

G RIZZ BEHAJTOTT A KIS BOLTHOZ az Andrews Avenue-n. Már a külső

dekoráció alapján meg tudta állapítani, hogy lányos, divatos dolgokra
szakosodott az üzlet. Legalábbis a tulajdonos úgy hitte, hogy ilyesmit
árul. De Grizz tudta, hogy Ginny anyja arra használja, hogy füvet
áruljon. Valójában leszarta. Nem ezért jött ide.
Nagyon nyugtalanította, hogy látta Ginnyt csókolózni azzal a
fiúval. Jól látta, hogy a lány kezd felnőni. Még inkább nőiesnek tűnt
egy férfi karjai között. Vagy mondjuk inkább, hogy fiú. Már attól
megfeszültek az állán az izmok, ha visszagondolt, milyen nehéz volt
neki aznap este Guidónál. Ha Ginny szülei nem állítottak volna be,
amikor tették, lehetetlen megmondani, hogy mit tett volna. Szombat
éjjel azzal az álommal aludt el, hogy formátlan zacskóvá püföli a srác
arcát, és nem tudta volna megmondani, miért.
Grizz kinyitotta az ajtót, és kénytelen volt lehajolni a csilingelő
harangok miatt. Egyből megcsapta az orrát a mindent betöltő
füstölőszag. Úgy lebegett a levegőben, mint egy takaró. Grizz tudta,
hogy a fűszag leplezését szolgálja. Szóval a nő füvet szív munka
közben. Hát persze. Grizz körülnézett, de nem látta a nőt, ezért elindult
az üzlet végében található pult felé.
Delia szívott még egy utolsó slukkot a jointjából, de a szokásosnál
rövidebb ideig tartotta bent. Kifújta, aztán felvette a cigarettáját. A bolt
hátuljában volt, és valamiféle új árut csomagolt ki. Majd most kimegy,
és megnézi, kell-e valami ennek az új vásárlónak.
A nő megtorpant, amint kijött a hátulsó helyiségből. Az eladópult
mögött a legnagyobb, legijesztőbb férfi állt, akit valaha is látott,
semmiképp sem olyan típusú ember, aki gyakran látogatja az efféle
boltokat. A Lulu’s gyógynövényes készítményeket, makramé
ékszereket és öveket, fellógatható cserepeket, illatos gyertyákat és
szappanokat árult. Deliának volt egy saját klientúrája is, de az inkább
átlagos emberekből állt. Ez a férfi egyenesen baljós benyomást keltett.
Talán a feleségének akar venni valamit.
Delia könnyeden elindult felé, és letette a cigarettáját egy
kézműves agyag hamutálra a pulton. Már egy ideje leszokott a
dohányzásról, és csak arra tartotta kéznél, ha beszív munka közben.
Elfedte a fű szagát a boltban és a leheletén is. Ez a cigaretta végül
kialudt a hamutálon.
– Segíthetek valamiben? – kérdezte Delia kissé öntelten.
A férfi nem felelt. Csak bámult rá. Igéző volt a tekintete, szinte
hipnotikus. Delia felmérte a férfit anélkül, hogy megtörte volna a
szemkontaktust. Nagydarab és fenyegető. Bűnöző? Talán. A pult alá
nyúlt, hogy ellenőrizze, ott van-e a baseballütő, amit kéznél tartott.
Nem a legbiztonságosabb környéken volt a Lulu’s. A férfi felfigyelt a
mozdulatra.
– Ott hagyod, ahol van – jelentette ki higgadtan.
– Mit hagyok ott?
– Akármi szarért nyúlsz éppen.
Delia higgadtan a pultra helyezte mindkét kezét.
– Oké, szóval mit tehetek önért, Mister…? – Delia hagyta, hogy a
levegőben lógjon a kérdés, reménykedve, hogy a férfi előáll a nevével.
A férfi kissé meglepődött. Tudta, hogy Delia egy füves hippi. De
arra nem számított, hogy bátor is. Be volt tépve. Talán ez tette bátorrá.
– Van egy lányod – kezdte a férfi.
– Nem tudom, mit próbál…
– Én beszélek. Te befogod, és meghallgatsz. Világos? Ne válaszolj.
Csak bólints.
A nő bólintott.
– Van egy lányod. Okos és szép lány. Nem drogozik vagy fekszik
össze mindenkivel. Kitűnő tanuló. Ő foglalkozik az összes
pénzügyeddel. Befizeti a számláidat. Főz, takarít, kimossa a
szennyesed. Még az állatokról is gondoskodik, amik a házadban
rohangálnak. Gyakorlatilag az alkalmazottad szállásért és ételért
cserébe.
Delia erre nem számított.
– Úgy állítod be, mintha egy cseléd lenne – mondta, megfeledkezve
az első szabályról, miszerint be kell fognia, és meghallgatnia.
 – Tényleg egy cseléd. Leegyszerűsítem a dolgot. Akarom őt.
Delia szeme elkerekedett.
– Már most, nincs szükségem az engedélyedre ahhoz, hogy
elvigyem. Elvihetem, és garantálom, hogy nem fogsz a rendőrségre
menni. Mindenkinek, aki kérdezősködik róla, beleértve a férjedet, azt
fogod mondani, hogy megszökött.
Delia nem tudta, mit szóljon erre. Mégis ki ez a férfi, és miért
akarja Gint? Rábámult.
– Nézze. Nem tudom, ki maga, és nem tudom, miért akarja a
lányomat. De nem eladó.
– Nem ajánlottam fel, hogy megveszem, de érdekesnek találom,
hogy említed. – Gúnyosan a nőre mosolygott.
– Nem ajánlottam fel, hogy eladom, úgyhogy…
– Tehát, ha már felvetetted – szólt közbe Grizz –, íme az árajánlat.
Nem szólok a zsaruknak a rejtett füvedről meg a kis
mellékvállalkozásodról. Még életben is hagylak téged és Vince-t. Ez
megfelel fizetség gyanánt?
Deliát úgy megdöbbentette a tény, hogy a férfi tud a
fűkereskedéséről, és a férje nevét is ismeri, hogy nem tudott egyből
felelni.
– Én… Én szeretem a lányomat.
– Ja, mondd ezt olyasvalakinek, aki el is hiszi. Kihasználod őt.
Nem szeretsz te senkit.
– Törődöm vele! És honnan tudom egyáltalán, hogy nem teszi meg
velem és Vince-szel azt, amit mondott? Még mindig nem tudom, ki a
franc maga!
Grizz oldalra billentette a fejét, és komoly arccal a nőre meredt.
Érdekes, gondolta. A nőt jobban aggasztja, hogy megfenyegette őt és a
férjét, mint a lánya jóléte. Aztán eszébe jutottak a körülmények,
amelyek a Johnny Tillman-incidenshez vezettek. Tényleg elhitette
magával, hogy Delia azóta elkezdett foglalkozni Ginnyvel? Nem. Még
mindig egy szívtelen ribanc.
– Nem tudhatod. De nem kellene kockáztatnod. Nem kellene
szembeszállnod velem. – Grizz a jobb zsebébe nyúlt, és kivett egy
műanyag szendvicstasakot. A pultra vágta.
– Vagy mi? – kérdezte Delia gőgösen. – Megfenyeget az
ebédjével?
 Az átlátszó zacskóra hunyorgott, ami most előtte hevert a pulton.
Úgy nézett ki, mint két aszalt, kiszáradt giliszta.
– Csak szerettem volna, ha látod, mi történik, ha valaki felbosszant.
Emlékszel még Johnny Tillmanre? A rohadékra, aki megpróbálta
megerőszakolni a lányt?
Honnan tud ez a fickó arról?
– Igen, mi van vele? – kérdezte Delia még mindig a szendvicses
zacskóra meredve. Bizonyára a mélyhűtőben volt. Úgy tűnt, mintha
párás lenne a belseje.
Grizz a pultra könyökölt, és a nő arcába hajolt.
– Tudom, mit tettél aznap éjjel. És tudom, miért.
Delia nem számított erre. Tett egy lépést hátra, és összeszedte
magát. Nem tudta, mit feleljen, ezért úgy tett, mint aki nem hallotta a
férfi utolsó néhány szavát.
– Szeretné, hogy megkérdezzem Johnnyt, miért nem szabad magát
feldühíteni? Nem tehetem. Lelépett.
– Megkérdezheted, de nem fog válaszolni – felelte Grizz, miközben
felvette a zacskót, és odadobta a nőnek.
Delia fél kézzel elkapta.
– Igazán, és miért nem?
– Mert épp a száját tartod a kezedben.
Dekának elakadt a lélegzete, és elejtette a zacskót. A férfi
megfordult, és kisétált a Lulu’sból, közben a válla felett visszakiáltott:
– Ha további bizonyítékra van szükséged, a mélyhűtőmben tartom
a golyóit.
Grizz úgy döntött, beugrik a Red Crabbe, és szerez valami
ennivalót. Akadt még egy sürgős ügy, amivel foglalkoznia kellett, de
azt jobbnak látta sötétedés után elintézni. Megkeresi Matthew
Rockmant, és beszél a fejével.

Vince munka után találkozott Deliával a Smittysben, és a nő

szokatlanul hallgatagnak tűnt. A férfi megkérdezte, hogy minden
rendben van-e, és a nő megerősítette, hogy igen.
Delia megkönnyebbült, amikor a férfi felkelt, hogy biliárdozzon
egy kicsit. Kortyolgatta a sörét, és elmerengett a korábban történteken,
a rémisztő férfin, aki aznap besétált az üzletébe. Felidézte a konkrét
utasítást, amit a férfitól kapott valamikor aközött, hogy közölte, Ginnyt
akarja, és Deliához vágta azt a gusztustalan zacskót. Zavaros volt az
egész, de a nagy részére emlékezett.
A férfi nem árulta el a pontos napot. Nem árulta el, hol fog
megtörténni, de határozottan elmondta, miként fog zajlani. Delia
borzongva idézte fel az utasításait.
– Hamarosan lesz egy nap, amikor nem jön haza. Te nem fogsz
pánikolni. Közömbösen viselkedsz a férjed előtt. Elmondod neki, hogy
összevesztél a lánnyal, ezért bizonyára megharagudott, és átment egy
barátnőjéhez.
– Nem fog hinni nekem. A lányom sosem veszekszik. Szófogadó
gyermek. Soha nem okoz nekünk gondot. És nem igazán vannak
barátai. Csak néhány ismerőse.
– Akkor kitalálsz valamit, amit elhisz neked.
– Nem látom be, hogyan…
– Oldd meg! – A pultra csapott az öklével, amire Delia
összerezzent, és remegés fogta el. – Megoldod, és hihetően adod elő. És
amikor Vince nincs ott, bemész a szobájába, és összepakolsz néhány
dolgot, amit a lány magával vinne, aztán elviszed Miamiba, és bedobod
egy kukába. Nem hívsz rendőrt néhány napig, mintha biztos lennél
benne, hogy a lány csak kiadja a gőzt valahol.
– De nem vall rá! Vince sosem fogja elhinni.
A férfi átnyúlt a pult felett, és megragadta a nőt a karjánál,
közelebb rántva az arcához.
– Elhiteted vele. Talán könnyebb lesz előrukkolnod valamivel, ha a
te életed múlik rajta.
Ugyanolyan gyorsan ellökte, amilyen hirtelen megragadta, a nő
pedig majdnem elesett.
Delia most belekortyolt a sörébe, és felsóhajtott, amint eszébe
jutott, mi következik ezután. Emlékezett rá, hogy küzdött a
hányingerrel, amikor rádöbbent, hogy a férfi tudja, mit akart Johnny
Tillman egy évvel korábban Ginnytől. Miután a férfi kisétált, Delia
kirohant a mosdóba, és elhányta magát. Kidobta a kis zacskót a Lulu’s
mögött egy kukába. Egy percig sem kételkedett benne, hogy a férfi
tartani fogja magát a fenyegetéseihez.
Kénytelen lesz hagyni, hogy elvigye Ginnyt.
 Felhajtotta a maradék sörét, nagyobb erővel vágta le a pultra az
üveget, mint szándékozott volna. Remek. Ez egyszerűen remek. Nem
elég, hogy nem lesz lánya, de el kell kezdenie gondoskodni a házról,
főzni, meg minden. A francba.
De végül megoldotta. Nem volt olyan nehéz, mint eleinte hitte. Az
első este, amikor Ginny nem jött haza, Vince túl részeg volt ahhoz,
hogy észrevegye. Amikor másnap reggel megkérdezte, hogy ki kell-e
vinni Ginnyt a buszmegállóba, a nő kitalált valamit arról, hogy a lány
aznap korán be akart érni a suliba.
– Elvitte valaki? Matthew érte jött? – kérdezte Vince.
Nem tudta, miként feleljen. Nem akarta, hogy hazugságon kapják,
ha Matthew-t később kikérdezik. Nem kellett válaszolnia.
– Basszus, Delia! Az egyik macskád belehugyozott a cipőmbe!
Vince-nek egészen vasárnap estig nem tűnt fel, hogy valami nincs
rendjén.
– Hol van Gin? Nem láttam egész hétvégén – kérdezte alkoholos
bódulatban. Szokásához híven be volt csípve, de annyira nem volt
részeg, hogy ne vegye észre a koszos edényekkel teli mosogatót, az
ételért nyivákoló macskákat, és hogy nincsen tiszta ingje másnapra.
Delia ekkor adta elő élete legnagyobb színházi alakítását. Később
Vince így szólt:
– Nem kellene kihívnunk a rendőrséget? Bejelenteni szökött
gyerekként? Vagy valami?
– Mit tehetnének? – vetette ellen Delia. – Majd hazajön, ha készen
áll. Okos lány. Biztosan eltervezte ezt már egy ideje.
Vince egyáltalán nem ellenkezett. Könnyebb, mint hittem, gondolta
magában Delia. Talán jobb is neki azzal a pasassal. Sok szerencsét,
Ginny, bárhol is légy.
Szívott egy slukkot a jointjából, felhajtotta az utolsó korty langyos
sört a kezében tartott doboz aljáról, és úgy döntött, másnap reggel első
dolga lesz elvinni a macskákat az állatmenhelyre. Semmi kedve nem
volt gondoskodni róluk.
 Negyvenhatodik fejezet

2000.

T OMMY FIGYELTE, AMINT GINNY MEGEMÉSZTI MINDAZT, amit

elmondott neki. Legalábbis amennyiről tudomása volt. Nem tudott
ugyan mindent, de eleget tudott.
– Szóval nem mindent árultál el vasárnap – mondta Ginny,
miközben az ölébe meredt.
– Nem, édesem. Nem volt rá lehetőségem. Úgy megharagudtál.
– Úgy értem, amikor azt mondtad, Grizz szólt Deliának, hogy el
fog engem rabolni, hihetőnek találtam. Tudod, Grizz már csak ilyen
volt. Sosem kért engedélyt. Csak azt csinálta, amihez épp kedve volt.
De a többi dolog. – Ekkor a férfira pillantott, a hangja elhalkult. – Delia
és Vince tudott róla, hogy aznap éjjel Johnny Tillman át fog jönni a
házunkba? Tudták, és szándékosan maradtak távol? Miért? – A
szemében könnyek gyűltek.
A férfi nagy levegőt vett. Megígérte a nőnek, hogy mindent el fog
mondani. Ez most nagyon fájdalmasnak ígérkezett.
– Köze volt ahhoz a rendőrségi feljelentéshez, Gin. Emlékszel, úgy
két hónappal azelőtt, hogy Johnny Tillman beállított. Amikor a
rendőrség a házatokban járt.
– Igen, én hívtam ki őket. Én hívtam ki őket egy kisfiú, Donny
Marcus miatt, akinél bébiszitterkedtem. Delia közölte, hogy
foglalkozzak a saját dolgommal, de nem bírtam. Nem bírtam elviselni,
hogy mit tesz vele az apja, és közben hogyan viselkedik nyilvánosan.
Steven Marcus. A város tisztességes és becsületes polgára – mondta
gúnyos hangon. – Közben ő volt a legalávalóbb emberi lény.
Ginny emlékezett, hogy Mr. Marcust a tökéletes férjnek és
édesapának képzelte, egy igazi úriembernek. Mindig ragaszkodott
hozzá, hogy felvegye Ginnyt, pedig a lány felajánlotta, hogy biciklivel
átmegy. Marcusék rendes családnak tűntek, és mindig jól megfizették,
hogy gondoskodik a fiukról. Donny már mindig pizsamában volt,
amikor Ginny odaért. A lány játszott vele, és mesét olvasott neki.
Különleges édességeket készítettek együtt, és miután a kisfiú fogat
mosott, Ginny betakarta, és puszit nyomott a homlokára. Még egy esti
imádságot is tanított neki. Szerette bébiszittelni. Donny egy olyan
családba tartozott, ami Ginny álmainak a netovábbja volt. Értékelte az
osztályrészéül jutó szeretetet és figyelmet, amiből ő gyerekként sosem
részesült. Nemegyszer eltűnődött, hogy vajon belőle jó édesanya lesz-e
egy nap.
Tudta, hogy valami nincs rendjén, amikor egy nap Donny a
pizsamájára borította a forró csokit, és nem engedte, hogy Ginny
átöltöztesse. Ficánkolni kezdett, és azt hajtogatta, hogy a csokifoltos
pizsijében is tud aludni, és majd anyu átöltözteti, ha hazaér.
Ginny ekkor döbbent rá, hogy sosem kérték, hogy fürdesse meg a
kisfiút, vagy öltöztesse át a lefekvéshez. Mindig hosszú ujjú pizsama
volt rajta, mire Ginny odaért, nem számított, hány óra volt. Takargatott
valamit?
Nem kellett volna azt tennie. Nem lett volna szabad beleütnie az
orrát, de a gyanakvása felülkerekedett. Tudta, hogy a kisfiú mélyen
alszik, az édesanyja ragaszkodott hozzá, hogy pelenka legyen rajta
alváskor, mert még arra sem ébredt fel, ha bepisilt. Így miután Donny
aznap éjjel elaludt, a lány óvatosan kigombolta a pizsamapólója elejét.
Összerezzent, amikor meglátta a zúzódásokat. Némelyik friss,
némelyik régebbi. Lassan kihúzta a kisfiú karját a ruhaujjából, és
féloldalra görgette az apró testét. Elakadt a lélegzete, amikor meglátta a
hátát. Nem zúzódások borították. Sokkal inkább hegek voltak.
Övcsapásoktól. Némelyik elhalványult, a többi még mindig piros. A
kisfiút borzalmasan bántalmazták.
Átöltöztette másik felsőbe, és amikor visszagörgette, hogy
begombolja a pólóját, a kisfiú arcára pillantott. A szeme nyitva volt. A
lányt figyelte.
– Ki bánt? – suttogta Ginny.
Donny először nem szólt semmit, ezért a lány megismételte a
kérdést.
– Apu – válaszolta.
– Anyu is szokott bántani?
– Nem. Anyu nem szereti, amikor ezt csinálja. Egyszer sírt, és
akkor apu őt is bántotta. Úgyhogy most már nem szokott sírni. – Némi
hallgatás után a gyermek hozzátette: – Apu meg fog haragudni, ha nem
ugyanabban a pizsiben vagyok, amikor hazajön.
Ginny nem bírta elviselni a gondolatát annak, hogy újabb verésnek
teszi ki a gyermeket. Gyorsan kiöblítette a pizsamát ott, ahol foltos lett,
és a szárító előtt állva kopogott a lábával a járólapon, miközben várta,
hogy megszáradjon. Tíz perccel azelőtt öltöztette vissza a kisfiút a
korábbi pizsamájába, mielőtt a szülei beléptek az ajtón.
Ginny beleborzongott az emlékbe. Megrázta a fejét.
– Hát – mondta Tommy –, Grizz tudott a rendőrségnek tett
feljelentésedről. Utánanézett ennek a Marcus fickónak. Politikus volt.
Valószínűleg tudott anyád és Vince valamilyen komolyabb, mocskos
ügyéről. Talán valamivel megfenyegette őket. Anyád és mostohaapád a
Smitty’sből ismerte Johnny Tillmant. Delia nem tudott lebeszélni téged
arról, hogy tovább nyomulj az ügyben, ezért meggyőzte Johnnyt, hogy
menjen át hozzátok, és tanítson téged móresre. Gondolom, arra jutott,
hogy elfeledkezel Marcusról, ha majd a saját traumáddal kell
megküzdened. Tudod, milyen voltál akkoriban, Gin. Téged ismerve,
nem lettél volna hajlandó elengedni a dolgot.
– Nem engedtem el. – A tekintete villant egyet. – Annyi bajt
kavartam, amennyit csak bírtam. Beszéltem Donny tanárával. Szóltam
az iskolájában az igazgatónak. Beszéltem a szomszédaival. Senki sem
volt hajlandó tenni bármit is. Hívogattam a rendőrséget, hogy lássam,
foglalkozott-e bárki a feljelentésemmel. Senki sem tett semmit,
Tommy. Senkit sem érdekelt! – Ekkor a férfira pillantott. – Még azzal
is fenyegetőztem, hogy a sajtóhoz fordulok.
Hátradőlt a székén, és felsóhajtott.
– Épp elindultam egy újsághoz, és Delia nagyon megharagudott
rám. Közölte, hogy ki fog rúgni otthonról, ha bajt kavarok. Végül nem
volt rá lehetőségem. – A kezébe temette az arcát, ahogy
visszaemlékezett az egészre. – Johnny Tillman valamikor aznap
beállított, és megpróbált megerőszakolni.
Tommy figyelte a nőt, és fájt a szíve érte.
– Grizz már tudott a rendőrséghez intézett telefonhívásodról és
arról, hogy Marcus bántalmazza a gyerekét. Szerintem akkoriban nem
sejtette, hogy Marcus megfenyegette Deliát annak érdekében, hogy
elhallgattasson téged, és hogy Delia valahogyan meggyőzte Tillmant,
hogy állítson be az otthonotokba. Azt hiszem, talán füvet ígérhetett
neki cserébe. Mindegy, Tillman mindent bevallott Grizznek.
– Delia és Vince nem csupán tudtak róla? Ténylegesen ők küldték,
hogy erőszakoljon meg engem? – kérdezte Ginny, a szeme tágra nyílt a
hitetlenkedéstől.
– Nem tudom, a mostohaapád mennyire volt benne, vagy tudott-e
róla egyáltalán. És nem tudom, Marcus mivel fenyegette anyádat, de
biztos többről volt szó, mint a hülye, házi termesztésű marihuánás
üzletéről.
– Emlékszem az éjszakára, amikor Vince és Delia hazaállított,
miután Johnny Tillman megtámadott. Emlékszem, Delia mennyire
vonakodott kihívni a rendőrséget. Először azt hittem, csak nem akarja,
hogy körbeszaglásszanak, és megtalálják a marihuánát. Emlékszem,
hogy Vince részeg volt, de ő is erősködött, hogy Delia hívja ki a
rendőröket. Esküszöm, nem tette volna, ha Vince nem ragaszkodik
hozzá, ő azonosította be Tillmant is. Delia tartotta a száját. – Ginny
összecsípte a bőrt a szemöldöke között. – Most már tudom, miért. Ha
megtalálták volna Tillmant, a pasas valószínűleg elárulta volna, hogy
Delia küldte rám.
Ginny hosszú ideig nem szólt semmit. Csak bámult az ölébe.
– És Mr. Marcus? – kérdezte végül. – Mit tett vele Grizz? Tudom,
hogy a családjuk elköltözött a Johnny Tillman-ügy után. Grizz
megölette, vagy megkínoztatta, vagy ilyesmi? Biztosan csinált vele
valamit.
Tommy nem nézett a nőre. Ez is egy olyan dolog volt, amire
rákérdezett, de valójában biztosan nem akarta volna a részleteket tudni.
– Maradjunk annyiban, hogy Grizz nem ölte meg. De azt biztosra
állítom, hogy Marcus többé nem bántotta a fiát. Nem kell tudnod, hogy
miért, és honnan tudom ezt. Oké, Ginny?
Ginny összeszorította a fogát, és bólintott.
– Grizz kiderítette valaha, hogy mivel fenyegette Mr. Marcus
Deliát? Mi volt akkora ügy, hogy megszervezte a megerőszakolásomat?
– Ha Grizz tudta is, Gin, magával vitte a sírba.
A beszélgetésük félbeszakadt, amint meghallottak egy járművet
felhajtani a ház előtti kocsibejáróra. Ginny bement, és Tommy követte
őt. Figyelték, ahogy két férfi a bejárati ajtó felé tart. Ginny felismerte a
kocsit.
 – Mit keresnek itt? – kérdezte Tommy.
– Carter aligátoráért jöttek. Tegnap kellett volna jönniük, de nem
jelentek meg – felelte a nő a válla felett, miközben a bejárati ajtóhoz
ment.
– Miféle aligátor?
– Amelyik a nagy fürdőszoba kádjában van. – Kinyitotta a bejárati
ajtót. – Erre tessék, uraim – mondta, és félreállva a fürdőszoba felé
mutatott. – Oda kell bemenni. A kádban találják.
– Gin – mondta Tommy. – Használtam ma reggel Carter
fürdőszobáját, amíg te zuhanyoztál. Szerintem feltűnt volna egy
aligátor a kádban.
– Micsoda? – Ginny levegő után kapott. – Nincs a kádban?
Korábban ott volt! Az első dolgom az volt, hogy zuhanyzás előtt
megetettem, amíg te kávét főztél.
A két férfi már be is ment a fürdőszobába. Épp fejcsóválva kijöttek
onnét.
– Nincs semmiféle aligátor a kádban, asszonyom – mondta a
magasabbik.
Nem tartott túl sokáig négyüknek, mire megtalálták az állatot.
Richard Pepperbloom a konyhai étkezőasztal alatt helyezkedett
kényelembe. Ginny megkönnyebbült, amiért nem támadta meg őt vagy
Tommyt, és nem is szökött ki az udvarra. Valószínűleg felfalta volna
Carter valamelyik állatát.
– Sok szerencsét, Richard Pepperbloom – mondta, és intett a két
férfinak, akik egy jelöletlen furgonnal távoztak. Az aligátort egy
házaspár tulajdonában lévő hüllőfarmra költöztették át, akik
háziállatként tartották a hüllőket. Ginny nem tudta, hogy ez legális-e
vagy sem, és nem is kérdezte.
– Hogy került Carterhez egy aligátor, és hogy jutott eszébe ez a
név? – kérdezte Tommy, miközben követte a nőt kifelé, a teraszra.
– Ismered Cartert meg az őrült állatneveit. – Ginny vállat vont, és
elvigyorodott.
Carter gyűjtötte az állatokat és a neveket is. Imádta valódi
emberekről elnevezni az állatait. Volt egy beképzelt strucc, ami egy
ideig Carternél lakott. Ginny elmosolyodott, amikor visszaemlékezett
arra, hogy mesél Carternek a hamis jogosítványáról, és hogy Carter úgy
látta, a Priscilla Celcry tökéletes név egy fontoskodó struccnak.
 – Carter elmesélte nekem, hogy valami Fort Lauderdale-ben élő nő
találta Richardot a verandáján. Az aligátor áttört a szúnyoghálós ajtón,
és a zárt terasz asztala alatt volt. Úgy festett, Evergladesen át eljutott a
partközi vízi útra, és aztán feljött a nő csatornáján. Hogy miként jutott
át a tengerparti védőgáton, azt senki sem tudja.
Ginny hosszan belekortyolt a jeges teájába, és elhelyezkedett a
székben.
– Tehát, Grizz az apád – mondta szinte csevegő stílusban. – Mindig
is tudtad?
Tommy épp vizet ivott, és most a két szék közötti asztalra helyezte
a poharát. A legjobb tudása szerint válaszolgatott a nő kérdéseire, habár
Ginny elég sokat ugrált a témák között. Ez most váratlanul érte.
– Nem, nem tudtam mindig – válaszolt őszintén.
– Hogy tudtad meg? – kérdezte Ginny a férfira pillantva. Ivott még
egy kortyot a teájából. Nem igazán érezte az ízét. Mostanra
felmelegedett, mert az aligátoros incidens ideje alatt végig a teraszon
állt. Csak csinálni akart valamit, le akarta foglalni a kezét. Csinálni
valamit, hogy ne őrüljön meg.
– A tárgyalás során kezdtem gyanakodni – válaszolt Tommy az
udvarra pillantva. Mielőtt a nő megkérdezte volna, gyorsan hozzátette:
– Mindig is azt gondoltam, hogy Grizz lehet a bátyám, nem pedig Blue.
De sosem hittem volna, hogy az apám. Soha, Ginny.
Ismét visszanézett a nőre.
– Meséld el! – felelte Ginny.
 Negyvenhetedik fejezet

1987.

T OMMY A TÁRGYALÓTEREM VÉGÉBEN ÜLT, és figyelte a

fejleményeket. Grizz egyetlen feladatot adott neki. Ennek kapcsán
hajthatatlan volt. Tommy belement, így nem adódott semmi gond.
Grizz egyértelműen megparancsolta, hogy Ginnyt tartsák a
tárgyalótermen kívül. Semmilyen okból kifolyólag nem akarta ott látni.
Tommy és Grizz beszélgetett erről korábban, a szünet alatt.
Egyedül voltak az egyik konferenciateremben. Nem volt se ablaka, se
ajtaja. Egy rendőrtisztet helyeztek az ajtó elé, amíg ők odabent
beszéltek.
– Naponta kérdezősködik tőlem a tárgyalásról, Grizz – mondta neki
Tommy. – Néhány dolgot kénytelen vagyok megosztani vele.
– Az rendben van. Mondj el neki pár dolgot. De te is tudod, miről
nem akarom, hogy tudjon.
– Persze hogy tudom. És minden erőmmel igyekszem. De nem
könnyű. Nemegyszer megpróbált keríteni valakit, aki vigyáz Mimire,
hogy itt lehessen a tárgyaláson. Megkértem minden barátunkat, hogy ne
vállalkozzanak bébiszitterkedni. Megmondtam nekik, hogy Ginny
érdeke, hogy ne legyen itt. Mind egyetértettek, Ginny pedig nem
hajlandó egy idegenre bízni Mimit, így nem volt gond. De alaposan
kikérdez, amikor hazaérek.
Tommy felsóhajtott. Igazság szerint, ha Ginny hallotta volna a
bűncselekmények cifra sorát, amivel Grizzt vádolják, az csak segített
volna Tommynak. De évekkel korábban letett erről a megoldásról.
Nem kerültek intim viszonyba, de a nő minden éjjel mellette aludt.
Legalább ennyi fejlemény történt. Tommy kint a vendégszobában
kezdte.
Egyik éjjel Ginny sikoltozására riadt fel. Rémálma volt, Tommy
pedig bement hozzá, és egész éjjel ölelte, hogy vigyázzon rá, amíg
alszik. Így indult az együtt alvás. Egyszer sem használta ki a helyzetet,
vagy kezdett ki a nővel. Várni fog. Ha úgy vesszük, már ágyba vitte, –
de mindössze ennyit sikerült.
– Szóval, hogy mennek vele a dolgok? – kérdezte végül Grizz. –
Lefeküdtetek?
Tommy felegyenesedett a kérdésre. Ez nem volt könnyű téma
Grizz számára. Tommy látta, ahogy kidudorodik egy véna a
halántékán.
– Tudod, hogy nem fekszem le vele, és tudod azt is, miért nem. –
Grizz nem szólt semmit, Tommy pedig folytatta. – Szerelmes beléd.
Azt hiszi, hogy életfogytiglanira fognak ítélni, és talán kiszabadulsz
bizonyítékok hiányában. Vár rád. Sosem fog továbblépni, hacsak nem
kéred meg rá.
– Baszki, megmondtam neki, hogy menjen feleségül valaki máshoz
– morogta Grizz.
– Igen, meggyőzted, hogy jöjjön hozzám feleségül, mert így nem
lesz egyedül. Hogy Miminek legyen egy apja. Meggyőzted arról, hogy
szeretem őt. Ami jó, mert így is van. De ő nem szeret engem.
– Csak azt akarom, hogy gondoskodjanak róla, amíg én kitalálok
valamit.
Ez felkeltette Tommy figyelmét. Kihúzta magát a széken ülve.
– Kitalálsz valamit? Megúszod a büntetést?
– Nem. Nem hiszem, hogy megúszhatom a büntetést, de talán attól
még kitalálhatok valamit.
– Szóval, megváltoztatod a vallomásod? Azt tervezed, hogy
bűnösnek vallod magad szabadlábra helyezés nélküli életfogytiglani
büntetésért cserébe? – Tommy kezdett összezavarodni, és nem volt
benne biztos, hogy érti Grizz szándékait.
– Teljesen mindegy, hogy mit csinálok. Nem a te dolgod. Az a te
dolgod, amit már akkor megígértél, amikor először letartóztattak.
Gondoskodnod kell Ciccről. A többit majd én megoldom.
Tommy nem látott bele abba, mit jelenthet a „megoldom”. Grizz
két éve egyezkedett az ügyészséggel. Néhány embert, őt is beleértve,
békén hagyták. Mások, mint Blue és Monster, bíróság elé kerültek.
– A vezető ügyvéded, Cary, azt mondta Ginnynek, hogy hajlandó
lennél bűnösnek vallani magad a halálbüntetésért cserébe. Mégis miért
mondta ezt? – kérdezte Tommy.
– Cary időnként egy kibaszott idióta.
 Tommy nem hitte, hogy Grizz egy percig is komolyan gondolja ezt.
Valamit eltitkol.
Aztán leesett neki. Büszkeség. Büszkeségből teszi. Kizárt, hogy
Grizz az élete hátralévő részében egy börtöncellában rohadjon. És
lehetetlen lenne megszökni onnan. Grizz észrevehető. Sosem vegyülne
el. És mégis mihez kezdene, meglógna Ginnyvel és a kisbabával?
Talán Grizz tényleg szeretetből tette mindezt. Talán tényleg azt
akarta, hogy Ginnynek legyen egy élete. Elképzelhető, hogy ezért
ragaszkodott ahhoz, hogy Mimi sose tudja meg, hogy ő a biológiai
apja. De akkor is, mit fog ehhez megoldani? Az utolsó pillanatban
előhúz egy nyulat a bűvészkalapjából, és megússza? Tommy nem
csodálkozott volna.
Cary belesett.
– Hamarosan újra összeül a bírósági bizottság.
Húsz perccel később egy tanú vallomását hallgatták. Viszonylag új
bandatag volt, olyan alacsonyan állt a ranglétrán, hogy Tommy fel sem
ismerte. William Jackson.
– Következőnek mit látott, mit tett a vádlott? – kérdezte az ügyész.
– Elkísérte a nőt a kocsijához, és közben beszélgettek.
– Hallotta, miről beszélnek?
– Csak egy részét. A nő mondott valamit arról, hogy „átad neki egy
üzenetet”, ő pedig, hogy fogja be, és ne jöjjön többé vissza a motelba.
– Tudta, hogy kire utalt a nő a „neki” szóval?
– Nem, nem hallottam a nevét. Mondtak pár egyéb dolgot, de nem
mindet hallottam.
– Kérem, folytassa, Mr. Jackson.
– Olyan gyorsan történt, hogy nem is tudom, megállíthatta-e volna
bárki.
– Önt nem vádolják semmivel, Mr. Jackson. Csak tanúként van
jelen. Mi történt?
– Kitörte a nő nyakát. – A férfi hangja halk volt, de kétség sem fért
ahhoz, amit mondott. – Nagyon hirtelen. Aztán felkapta, és a vállára
vetette. Intett nekem meg még néhány másik fickónak, hogy
szabaduljunk meg a kocsitól. Láttam, hogy a mocsárba dobja a nőt.
– Szóval, ezt a nőt, akit senki sem tud beazonosítani, a vádlott
hidegvérrel meggyilkolta és behajította a mocsárba.
 – Igen, így történt. Kitörte a nyakát, és a motel mögött
megszabadult tőle. És tudtuk, hogy kicsoda. Egy másik srác felismerte.
Ez váratlanul érte az ügyészt. A másik két tanú már régen meghalt.
Régi bandatagok voltak: egyikük drogtúladagolásban halt meg, a
másikat megkéselték egy bunyó során. Az ügyésznek nem rémlett,
hogy a tanú beazonosította volna a nőt a tárgyalást megelőző
kihallgatáson, de talán tévedett.
– És ki volt az a nő, Mr. Jackson?
– Nem tudom a valódi nevét, de Chops szerint Candy volt a neve.
Egy halk kiáltás hangzott fel a tárgyalóterem végéből. Mindenki
megfordult. Tommynak elakadt a lélegzete, amikor a tekintete
találkozott Ginnyével. Gyorsan Grizzre nézett, és a férfi pillantása ezt
üzente: „Mi a faszt keres itt? Ajánlom, hogy ebben a pillanatban vidd ki
innét!”
Tommy felpattant, és gyorsan Ginnyhez sétált. Megfogta a karját,
és gyengéden kivezette a tárgyalóteremből. Amikor kiértek a folyosóra,
megkérdezte:
– Ginny, mit keresel itt? Hol a kisbaba? Ki vigyáz Mimire?
A nő nem felelt azonnal. Remegett. Tommy egy kisebb boltív alatti
pádhoz vezette, ami szinte rejtve volt a főfolyosótól. Adott neki egy
percet, hogy összeszedje magát.
– Mrs. Winkle hamarabb visszajött a tengerjáró hajóútjáról. Nála
van Mimi.
Mrs. Winkle egy idősebb szomszéd volt, aki imádott Mimire
vigyázni – és akinek egy három hónapos hajóúton kellett volna lennie a
Földközi-tengeren. Egy hajóúton, amit Tommy szervezett meg neki
névtelenül. Valamiért korábban hazajött. Nem számított, miért. A baj
már megtörtént.
– Mióta voltál odabent? – Megszorította Ginny kezét. – Mennyit
hallottál?
– Csak besétáltam, és leültem. Hallottam, hogy az ügyész mond
valamit egy nőről, akit meggyilkoltak és a mocsárba dobtak, de nem
lehet azonosítani.
Tommy belefogott valamibe, de Ginny közbevágott.
– Aztán hallottam, hogy a fickó azt mondja, Candy volt. Blue előző
barátnője.
Ez meglepte Tommyt.
 – Candy? Te ismerted Candyt?
– Nem – felelte Ginny az ölébe pillantva. – De egyik éjjel
hallottam. A hálószobában voltam. Grizz nem tudta, hogy ott vagyok.
Hazavitettem magam a strandról Sarah Jóval. Nagyon fájt a fejem, és
próbáltam elaludni. Mindegy, szóval Jo hazavezette a kocsimat. Grizz
nem tudhatta, hogy ott vagyok. Arra ébredtem fel, hogy veszekednek.
Azt hiszem, látni akarta Blue-t, hogy bocsánatot kérjen a sok rossz
dologért, ami történt. Nem árulta el, mi volt az, csak bocsánatot kért.
Grizz nem akarta, hogy találkozzon Blue-val. Azt mondta, csak azért,
mert összeszedte magát, még nincs joga visszafurakodni Blue életébe.
Tommy összeráncolta a homlokát.
– Grizz azt mondta, hogy Candy Blue exbarátnője?
– Nem egészen. Csak abból feltételeztem, hogy egyszer mesélt
róla, de nem árulta el a nő nevét. Nem hiszem el, hogy megölte őt.
Tényleg képes volt megölni, csak azért, hogy távol tartsa Blue-tól? Ó,
Tommy, ez kész rémálom! Egyszerűen borzalmas.

Abban a pillanatban Carter lovai felnyerítettek, és félbeszakították

Tommy beszámolóját. Lassan ideje nekilátni a második kör munkának
Carter állatai körül.
– Emlékszem arra a napra, Tommy. Az volt az első és az utolsó
alkalom, hogy a tárgyalóteremben voltam. De nem értem, mi köze
ahhoz, hogy Grizz az apád.
Tommy felsóhajtott, és anélkül, hogy Ginnyre nézett volna, halkan
így szólt:
– Candy volt az édesanyám.
 Negyvennyolcadik fejezet

1950-ES ÉVEK, FLORIDA, FORT LAUDERDALE

N EM TELT SOK IDŐBE, mire Ralph megtalálta a Red Crabet. Besétált,

és az asztalra tette a táskáját. Mozdulatlanul megállt, és lassan
körbenézett a helyiségen. A zenelejátszó gépből egy szám szólt, amit
nem ismert fel. Szombat délután volt, és csak néhány vendég ült a
bárpultnál, ketten pedig biliárdoztak. Kalapálást hallott a bár
túloldaláról, és megkerülte. Friss festékszagot érzett. Úgy tűnt,
valamiféle felújítás zajlik.
– Nézzenek oda, ki van itt! Hé, Red, itt van az a kölyök, aki szarrá
verte Dustyt.
Ralph egyből felismerte a hangot, és észrevette, hogy az egyik
bárpultnál ülő fickó szólalt meg. A neve Chops, jutott eszébe. Chops
épp sört ivott, és evett valamit. Egy szál cigaretta parázslóit előtte a
hamutálon, a tekergő, kékes füst dicsfényként koszorúzta a fejét.
Chops szavaira Red bukkant elő a bárpult mögül. Elkapta a fiú
tekintetét, és szélesen rávigyorgott.
– Hé! Csak nem azért jöttél, hogy elfogadd az állásajánlatomat?
Ralph csak bólintott.
– Mi van a nagyapáddal? Nincs rád szüksége odakint, a motelban?
– kérdezte Chops.
– Meghalt egyből azután, hogy elmentetek – felelte Ralph.
De Chops meg se hallotta. Épp kiszemelt magának egy szőkét, aki
akkor lépett be a bárba, miniszoknyában és fehér csizmában. Dús haja
volt, agyonbarnított bőre, és Ralph úgy gondolta, a világos rúzstól úgy
néz ki, mint egy bohóc.
Red kijött a bárpult mögül, és hátba vágta Ralphot. Örült, hogy a
fiú beállított. Megspórolta neki azt, hogy vissza kelljen mennie a
motelba.
Kétség sem fért hozzá, hogy Tom a motelban járt. Red sok
mindenben jó volt. De kiemelkedett az emberek lekövetésében, és
Tomnak pont a motelnál veszett nyoma. Még mindig nem tudja, hogy a
kölyöknél van-e a táska, de ki fogja deríteni. Csak közel kell tartania a
fiút.
– Szóval, megtaláltad végül a barátod? – kérdezte Ralph.
Red nem számított a kérdésre. Úgy döntött, marad a fedősztorinál,
amit meghagytak neki, hogy használjon.
– Igen is, és nem is.
Ralph csak nézett rá.
– Megtudtam, hogy egy vacsorahajón volt lent, Miamiban. A cég
szervezte, hogy megköszönje az ügynökök munkáját. Egy olyan komp
jellegű hajó, ami kiviszi az embereket az óceánra egy kellemes vacsora
és némi szórakozás erejéig. Rengeteg piával meg csajokkal. – A fiúra
kacsintott. – Utoljára azon a hajón látták valakivel. Sokat ivott, és szólt
a pasasnak, akivel épp beszélgetett, hogy hugyoznia kell. Azóta senki
sem látta.
– Hová ment? – kérdezte a fiú, és a kérdéséből kihal látszott a
kíváncsiság.
– Azt feltételezik, hogy megpróbált a hajó pereméről pisálni.
Elvesztette az egyensúlyát. Senki sem látta. De vannak szemtanúk, akik
határozottan állítják, hogy látták hajóra szállni, és sosem szállt le.
Kihívták a vízimentőket, hogy keressék meg. Nem találták.
Vízbefúlásos balesetnek tartják.
Ralph nem tudta eldönteni, mit higgyen. Elképzelhető, hogy egy
másik pasasról van szó? Vagy Red hazudik?
– Sajnálom. Emlékszem, azt mondtad, a barátod volt.
Red elkomolyodott.
– Kösz, kölyök. Tényleg a barátom volt. Egy feleséget és két
kislányt hagyott hátra. Az igazán szomorú része az, hogy
biztosítóügynök volt, mégis egyetlen garas nélkül hagyta a családját.
Nem volt életbiztosítása.
Ez nem volt igaz. Tom nem volt biztosítási ügynök, de az árulása
miatt nem fognak gondoskodni a családjáról. Szarul jártak.
Abban a pillanatban egy hangos robaj zavarta meg a
beszélgetésüket.
– Baszki, John, mit csinálsz? – kérdezte Red a férfihoz fordulva,
aki a felújításon dolgozott.
 – Bocs, öregem. A kölyök leejtett egy vödör szöget – válaszolt
John.
– Szedesd össze vele! Minden tele van vele, bassza meg. – Red
John és a kisfiú felé biccentett, aki épp igyekezett összeszedni az imént
leejtett szögeket.
Red visszafordult Ralphhoz.
– Ő John Lawrence. Foglalkozását tekintve ácsmester. Épp
kibővítjük a helyet. A szerelőruhás kölyök a szomszédjának a fia. John
gyengéje. A szülei sokszor egyedül hagyják, ezért amikor csak teheti,
magával hozza. Egy darabig lefoglalja majd a kiskölyköt, hogy
felszedegeti azokat a szögeket.
Ralph a páros felé pillantott. John alacsony, köpcös fickó volt, kék
farmerban és fehér pólóban. Asztalos szerszámövet viselt, ami látszólag
tele volt és nehéznek tűnt, de könnyeden, magabiztosan dolgozott a
teher ellenére. A kisfiú mindössze négy vagy öt lehetett. Nagyjából
Ruthie korabeli, gondolta Ralph. Kantáros nadrág volt rajta, nem viselt
alatta pólót. Tüskésre nyírt hajára és a kezére, karjára pöttyökben kék
festék fröccsent, az arcán még egy elkenődött folt is volt.
Red észrevette, hogy Ralph a kisfiút fürkészi.
– Megpróbált segíteni a bárszékek lefestésében. Több kék festéket
maszatolt magára, mint a székekre. Keithnek hívják.
Egy női hang zavarta meg őket a pult mögül.
– John, már szóltam, hogy kihűl a levesed. – A nő egy tálra
mutatott, ami a bárpulton állt. Mellette volt valami, ami ránézésre egy
mogyoróvajas-lekváros szendvicsnek tűnt. Bizonyára Keithnek lett
odakészítve. Miközben a nő elsétált, az orra alatt dünnyögött:
– Nem értem, hogy élhet valaki kagylós hallevesen. Azt hinné az
ember, hogy mostanra már megunta. Minden egyes nap halleves
ebédre, halleves vacsorára. Halleves, halleves, halleves…
– Éhes vagy, Ralph? – kérdezte Red.
– Nem vagyok Ralph. Jason a nevem.
– Azt mondtad a motelban, hogy Ralph.
– A motelban Ralph volt. Most már Jason.
Hűha. Van ám arca a kölyöknek. Talán több zűrt jelent, mint ami
megéri. Red egy percre elgondolkodott, majd elmosolyodott.
Ugyanakkor, talán tökéletesen be fog illeszkedni.
– Oké. Éhes vagy, Jason?
 – Igen. Éhes vagyok – válaszolta Jason. – Tudok fizetni az ebédért.
Red bólintott.
– Jó, mert nem osztogatok ingyen ételt. Munkát adok, és lesz
fizetésed, de jobb, ha már most tudod, hogy nem vagyok rendes pasas.
Senkinek sem teszek szívességet ok nélkül. Jól meg foglak fizetni, de
kurvára meg kell dolgoznod érte. Bajod van ezzel?
– Tudom, mit jelent a munka.
– Meghiszem azt – mondta Red a bár felé intve. – Patsy felveszi
majd a rendelésed.
Jason leült a bárpulthoz, és eszegette a baconös-salátás-
paradicsomos szendvicset, amit rendelt, miközben csendben figyelt
mindenkit. John és Keith befejezte az ebédet, a pult túloldalán
dolgoztak. Red a bárpult mögött volt, Chopsszal és a miniszoknyás
nővel beszélgetett, áld korábban beállított. Egy másik férfi és egy nő is
csatlakozott hozzájuk. A pincér sört szolgált fel, és felvette az
ebédrendelést néhány újonnan érkező vendégtől.
Chops épp egy történetet mesélt, és minél jobban beleélte magát,
annál hangosabb lett. Jason egyáltalán nem figyelt a történetre, csak
hosszan meghúzta az üdítőjét. Amikor leült, feltűnt neki, hogy a bár
elcsendesült. Felpillantott, és rádöbbent, hogy Red és a társasága
egyenesen őt bámulja.
Visszabámult.
– Nem igaz? – nevetett Chops a combját csapkodva. – Meséld el
nekik, Red! Mondd el, milyen hangot adott a kölyök, amikor
megtámadta Dustyt.
– Úgy hangzott, mint egy nagy, vén grizzly medve – mondta Red
az elragadtatott hallgatóságnak, ajkán halvány mosollyal.
– Mondtam. Mondtam, hogy úgy hangzott. Esküszöm, hallottuk a
morgást, meg mindent. Miután benyomott Dustynak egyet, rá is vetette
magát. Esküszöm, pont úgy verte porrá, mint egy grizzly. Egy nagy és
vad grizzly. Kibaszott veszélyes ez a kölyök, komolyan mondom.
Miss Halvány Rúzs beleszívott a cigarettájába, miközben
csodálattal végigmérte Jasont. Visszatértek a beszélgetéshez. Jason
kényelmetlenül mocorgott a székén, és meg kellett igazítania a
nadrágját. Lehet, hogy a nő nevetségesnek tűnt a nagy hajával és a
világos rúzsával, de a pillantás, amivel végigmérte, felizgatta a fiút.
 Red fogta a törülközőt, ami eddig a vállán volt, és a bárpultra
hajította. Megkerülte a pultot, és Jasonhöz sétált, majd fél kézzel
megszorította a vállát.
– Látom, megebédeltél. Gyere, elmegyünk kocsikázni.
Jason már vette volna elő a pénzét, hogy kifizesse az ebédet,
amikor meghallotta Redet:
– Hagyd azt ott, Patsy. Az Stacy Anné.
Patsy a fejét csóválta.
– Red, már mióta itt van ez a zacskó cukorka. Csak meg akartam
kínálni vele a kisfickót. Egyetlen darab a zacskóból nem árt senkinek.
Megérdemel egy kis nyalánkságot. A kis lelkét is kidolgozza Johnért.
– Megmondtam, hogy Stacy Ann-nek tartom ott. Ez a kedvence.
Ha valaha is erre jár, azt akarom, hogy itt legyen neki.
– Ja, ja, ja. Stacy Ann meg a cukorkája… – Patsy felvette a tálcáját,
és megkerülte a bárpultot, hogy leszedje az asztalt.
Jason a bárpultra tette a pénzt, és követte Redet a hátsó ajtón át a
kocsihoz. Szép kocsi volt.
– Ki az a Stacy Ann? – kérdezte Jason, ahogy kihajtottak a
parkolóból.
Red vetett rá egy pillantást oldalról.
– Egy barátom lánya. A biztosítóügynöké, aki meghalt. Stacy Ann
a legidősebb lánya. Próbáltam rajta tartani a szemem, de szinte
lehetetlen. Vadóc egy lány, annyi szent.
– Neki tartogatod ott a cukrot? – Furcsa gesztusnak tűnt.
– Legfőképpen magamnak tartom ott. Amikor kicsi volt, imádta a
cukrot. Még most is látom magam előtt, ahogy felragyog az arca,
valahányszor átmentem hozzájuk vacsorára. Mindig játékot űztünk
abból, hogy a húgával végigkutatták, melyik zsebembe rejtettem a
cukrot. Azt hiszem, boldogabb időkre emlékeztet.
Véget ért a beszélgetés, amikor behajtottak a benzinkúthoz. Nagy
volt, és számtalan garázs csatlakozott hozzá.
– A pasas, akivel a bárban találkoztál, John, ez pedig az ő családi
vállalkozása. Asztalos, de a garázs a családjáé. Értesz bármit a
kocsikhoz?
Jason megrázta a fejét.
– Majd most megtanulod.
 Leparkoltak, és felmentek a lépcsőn, ami a garázs feletti szobákhoz
vezetett. Amikor felértek, Red egyet kopogott az ajtón, majd benyitott.
Egy fiú, aki kicsivel fiatalabbnak tűnt Jasonnél, épp a földön ült.
Mindenhová újságpapír volt szétterítve, és kocsialkatrészek hevertek
rajta. A fiút könyékig fekete gépzsír borította, és valamiféle alkatrészt
tartott a kezében. Abban a pillanatban egy másik fiú jött ki egy
helyiségből, feltehetőleg a mosdóból. Hosszú nadrágot viselt, és nem
volt rajta póló. Sötétbarna bőre volt, és lófarokban hátrafogta a hosszú,
fekete haját. Jason azelőtt még sosem látott copfos férfit.
– Greg, Anthony, ő itt Jason. Meg fogjátok tanítani mindenre, amit
tudtok. Mostantól itt fog élni kettőtökkel.
Greg nem szólt semmit, csak bólintott Jasonnek, és folytatta a
kocsialkatrész tanulmányozását. Anthony egyszer végigmérte Jasont,
majd leült a földre Greg mellé.
– Anthony, ne felejtsd el betűrni a sapka alá a hajad, amikor
elmész. Már így is épp eléggé feltűnő vagy.
Red hátat fordított mindkét fiúnak, és Jason elcsípte, amint
Anthony bemutat a férfinak. Próbált nem mosolyogni.
– Gyere, később visszahozlak – mondta Red Jasonnek, amint
megfordultak és lementek a lépcsőn. A visszaúton Red elmesélte, hogy
bár a fiúk fiatalok, mindent tudnak a kocsikról, amit csak lehetséges.
Apránként megtanítják majd Jasonnek is, hogy milyen alkatrészekre
van szükség, és hol tudják beszerezni őket.
– Tudsz vezetni? – kérdezte Jasontől.
– Igen, de nincs jogosítványom. Még közel sem vagyok elég idős
hozzá.
– Elég idősnek nézel ki. Hát, nem nézel ki idősnek, csak nagy vagy.
Talán szerezhetek neked egy hamisítványt.
Visszafelé tartottak a bárba, amikor Red egy éles kanyarral
behajtott egy parkolóba. Megállította a kocsit, és gyorsan kipattant,
majd odasétált egy másik parkoló kocsihoz. Egy nő épp a vezetőülés
oldalához hajolt, Rednek háttal. Az illető, akivel épp társalgott,
bizonyára mondott neki valamit, mert a nő megpördült, és a közelgő
Red láttán azonnal félelem ült ki az arcára. Jason hallotta a nőt az
utasülésről.
 – Bocsánat. Bocsánat. Bocsánat, Red. Hívni akartalak. Esküszöm. –
Szorosan a kocsihoz simult, de elvesztette az egyensúlyát, ahogy az
autó elhajtott mögüle.
Red megragadta a karjánál fogva.
– Bocsánat? Tartozol nekem, Meg. Hol a pénzem? Tudom, hogy
dolgoztál azon a kibaszott konferencián. Tudom, hogy eltetted a
részem.
– Ez fáj! – kiáltotta a nő.
Red feltehetőleg még erősebben szorította meg a kezét, mert a nő
újabb kiáltást hallatott.
– Ez nem fáj, Meg. Ha ma estig nem hozod be a pénzem a bárba,
megtudod, mi a fájdalom. – Durván ellökte a nőt.
Visszamászott a kocsiba, és anélkül, hogy Jasonre pillantott volna,
elindult és a gázba taposott.
Jason egy darabig nem szólt semmit. Össze volt zavarodva.
Hallotta, hogy a férfi a telefonban „ügynökként” szólította Redet. Az
ügynökök jó emberek szoktak lenni, nem? Ő úgy tudta. De alig néhány
órát töltött Reddel, és máris sejtette, hogy valami illegálisat csinál a
kocsikkal, azt pedig tudta jól, hogy Meg mivel keresi a pénzét, fiatal
volt még, és az isten háta mögött nevelkedett, de nem volt hülye. Ki
lehet ez a fickó, aki egyik nap valami különleges, titkos küldetésen van
egy zsák pénz visszaszerzésére, másnap pedig kiskorú gyerekeket
alkalmaz, és prostikat rémítget a beszarásig?
Red odapillantott rá, egyik kezével lazán tartva a kormányt.
– Nos, maradni fogsz? Még mindig szeretnél nekem dolgozni?
Szándékosan rendezett műsort a fiú előtt, amikor meglátta Meget.
Nem akarta, hogy a kölyök rendes embernek higgye. Már megmondta
neki, hogy nem az. Csak azért, mert egy zacskó cukorkát tartogatott a
pult mögött a keresztlányának, még nem egy érzelgős balek. Évek óta
dolgozott mindkét oldalnak. Egyetlen emberért volt benne az egészben,
csakis egyetlenért: magáért. A másik munkaadóit értesíteni fogja a
kölyökről, és meggyőzi majd őket, hogy az ő érdekük szem előtt tartani
a fiút. Több mint valószínű, ha a gyerek meg is találta a táskát, fogalma
sincs, mi került a kezébe. Red nem tudta százszázalékosan állítani,
hogy a fiúnál van a táska, de ha az élete múlt volna rajta, akkor a
megérzésére hagyatkozik. És a megérzése azt súgta, a kölyöknél van.
 Igen, közel tartja magához Jasont, és ki fogja használni. És tudatja
velük, hogy a fiú alakítható és felhasználható – most és a jövőben is.
Nem tudhatta, hogy a fiúnak megvannak a maga elképzelései, és
sosem lesz hajlandó senkinek sem engedelmeskedni.
Red tudta, hogy Jason össze van zavarodva. A fiú hallgatózott
aznap éjjel, és hallotta, hogy a központban „ügynöknek” szólították.
Jason tudta, hogy Red autótolvajlással foglalkozó üzletet működtet, és
prostituáltakat is alkalmaz. A fiú most az átható, zöld szemével a férfira
nézett, a tekintete csordultig volt bizonytalansággal.
– Red?
– Igen?
– Mi a jófiúk vagy a rosszfiúk vagyunk?
Red odapillantott rá, és elmosolyodott.
– Mi azok vagyunk, akik csak lenni akarunk, kölyök.
 Negyvenkilencedik fejezet

2000.

GINNY TÁTOTT SZÁJJAL BÁMULT TOMMYRA. Nem találta a szavakat.

Végül halkan megkérdezte:
– Azt állítod, hogy Candy, a nő, akit aznap éjjel hallottam, az
édesanyád, és Grizz megölte őt?
– Igen, Ginny. Ezt mondom épp. És akkor kezdtem el először
gyanakodni valamire, de nem tudtam pontosan, hogy mire. Tudtam,
hogy Blue-nak sosem volt Candy nevű barátnője. Tízéves korom óta a
motelban laktam. Két nőt szédített, az egyiket Sissynek, a másikat
Pauline-nak hívták, hogy ne beszéljünk a sok köztes kavarásról. –
Tommy arca elsötétült. – Ezt követően, talán már ezalatt megjelent Jan.
De azt biztosra állíthatom neked, hogy soha nem volt Candy. Tommy
nyelt egyet, és folytatta.
– Kíváncsi lettem, hogy ki lehetett, ha nem Blue exbarátnője. Ki
volt ő, ha egyszer Grizznek meg kellett ölnie? Nem kérdeztem Grizzt,
mert nem voltam benne biztos, hogy elárulná. De valami azt súgta,
hogy fontos. Ekkor kezdtem el mélyebbre ásni.
– És Karen? Ha ő a nővéred, akkor Grizz az ő…?
– Kiderítettem, hogy a történet nagy része igaz. Csak a szereplők
voltak mások. Karen a nagynéném volt, nem a nővérem, mint
eredetileg mondták. Anyám húga volt. Candy valódi neve Stacy Ann,
Otthagyott engem Karen nénémnek és a nagyanyámnak. Az ő anyjuk,
az én nagyanyám, valóban egy pincérnő volt, aki lelépett egy
kamionossal. Az anyám és a húga tényleg elvesztették az apjukat. Ez
mind Fort Lauderdale-ben történt, nem pedig Miamiban, amint
korábban meséltem neked. A történet egy része, egy csomó minden,
amit elmeséltem neked évekkel ezelőtt, igaz volt. Sikerült igazolnom is
egy részét.
Ginny nem hitt a fülének. Tommy már mesélt neki az éjszakáról,
amikor Grizz érte jött, de azt hazudta, Blue volt. Most, hogy megtudta,
Grizz ment érte, minden felkavarodott benne. Nem tudta eldönteni, mit
is érez.
– Grizz mindig is tudott rólad? Mégis miért döntött úgy végül,
hogy érted megy?
– Nem, nem mindig volt rólam tudomása, és tulajdonképpen nem
értem jött. Pénzt vitt Karennek, hogy gondoskodjon rólam. Amikor
meglátta, mi a helyzet, eldurrant az agya, és kinyírta őket. Dönthetett,
hogy otthagy vagy magával visz. Végül nyilván magával vitt.
– Elárulta neked, hogy miért ölte meg az anyádat?
– Részben. Úgy gondolta, túl sokat tud az ő bűnügyi
tevékenységéről, és amikor végül rendbe szedte magát, és találkozni
akart velem, valószínűleg azzal fenyegetőzött, hogy bajba sodorja
Grizzt. Nem tudom. Talán engem próbált védelmezni. Nem akarta,
hogy az ellenségei megtudják, van egy fia. Ezért is esett olyan
nehezemre felfogni, hogy tényleg feleségül vett téged. Mindig is
féltettem a biztonságodat. Grizz okos pasas volt, de komolyan
mondom, a legnagyobb hülyeség, amit láttam tőle, hogy feleségül vett
téged.
Ginny testbeszédén látszott, hogy nem örül Tommy kijelentésének.
A férfi jobbnak látta, ha témát vált. Van még valami, amit el kell
mondania a nőnek. Nem tudta, hogy helyesen cselekszik-e azzal, hogy
elmondja a neki. Remélhetőleg Ginny nem felejti el, hogy Tommy
akkoriban még kamasz volt. Bízott benne, hogy amennyiben elárulja
neki az igazat, a nő hinni fog az őszinteségében.
Vett egy mély lélegzetet.
– Emlékszel, amikor haragjában elmondta Leslie-nek, hogy én
vagyok a fia, miután megtudta a rendőrbotos dolgot?
Ginny megdermedt.
– Hát persze, hogy is felejthetném el? – Gúny hatotta át a szavait.
– Gin, valami mást is el kell mondanom arról. – Tommy előrehajolt
a székében, és mindkét könyökével a térdére támaszkodott. Lehajtotta a
fejét, és a tenyerébe temette az arcát. Hogy fog Ginny reagálni?
Hajlandó volt vállalni a kockázatot, de nagy kockázat volt.
– Ginny. – Elhallgatott, és összeszedte a bátorságát. – Aznap este
átvertem őt. Nem ő kérte, hogy vegyem el a szüzességed. Valójában az
én ötletem volt.
 Ezzel felkeltette a nő figyelmét. Ginny csak bámult rá. Nem tudta
megfejteni az arckifejezését. Vett még egy mély lélegzetet, és folytatta.
 Ötvenedik fejezet

1975.

G RUNT A MOTELSZOBÁJÁBAN ÜLT CICC-CEL. Épp az imént mesélte el

neki a motel előtti életét és az éjszakát, amikor Blue érte jött – és
megölte Karent és Nate-et. Természetesen kihagyta azt a részt, hogy
valójában Grizz jött érte. Grizz meghagyta neki, hogy egyetlen szót se
ejtsen róla.
– Nahát, komolyan, Delia és Vince elhanyagoltak, de soha nem
emeltek rám kezet. – Cicc szeméből áradt az együttérzés.
– Egyet mondhatok. Soha többé nem emel rám senki kezet. Ez
egyszer marhára biztos. – Némi keserűség vegyült a fiú hangjába. –
Blue és Grizz gondoskodott róla, hogy megtanuljam megvédeni
magam.
– Igen, képzelem. Habár számomra nehéz megérteni ezt az
életmódot. Grizz nem ért hozzám és nem bántott soha, de most, hogy
elmesélted, hogyan intézte el Johnny Tillmant, nem tudom, mit
gondoljak. – Megborzongott. – És Blue? Lehet, hogy csak téged védett,
de hidegvérrel meggyilkolt két embert. Te annyira, annyira…
Elhallgatott, ahogy próbálta megtalálni a megfelelő szót. – Annyira
normálisnak tűnsz ehhez képest.
Grunt erre elnevette magát. Istenem, de szereti a lányt. Cicc épp az
italt kortyolgatta, amivel megkínálta, és a fiú szótárát lapozgatta.
Ásított. Láthatóan nehezen koncentrált az olvasgatásra.
Grunt visszagondolt arra, amikor aznap Grizz behívta őt a
négyesbe. Cicc a lebetonozott területen kocogott a motel előtt. Egy
szinte tökéletesen ovális pálya volt, ami a játszóteret és a medencét
vette körül. A beton régi volt, kátyús, de a lány attól még naponta
futkározott körülötte. Mindössze ennyi mozgásra volt lehetősége, és
láthatólag élvezte.
– Kitaláltál valamit, hogy ne bántsam? – kérdezte Grizz.
 Grunt egyből tudta, miről beszél. Miután Cicc már egy rövid ideje
a motelban lakott, Grizz felkereste Gruntot, hátha a fiú tud valamit
orvostanilag arról, hogyan lehet fájdalommentesen elvenni egy nő
szüzességét. Akkoriban Grunt örömmel vette tudomásul, hogy Grizz
nem erőszakoskodik a lánnyal. Valahogy nem is hitte, hogy Grizz
megtenné; temérdek nő a lábainál hevert. De akkor is jó volt a
megerősítés. És tudta, hogy miért keresi Grizz fel őt, egy kölyköt,
éppen akkor. Grunt volt az, aki felápolta Moe-t, miután Grizz levágta a
nyelvét. A fiú tízéves kora óta varrta össze a bandatagok sebeit. Ha
bárki is tud erről valamit, akkor valószínűleg Grunt lesz az. Még akkor
is, ha Gruntnak zéró személyes tapasztalata van ilyen téren.
– Azóta gondolkozom rajta, mióta először megkérdeztél, és
elmesélted, hogy talán néhány tapasztaltabb nőnek is fájdalmat okoztál
már a… ööö, a méreted miatt. – Grunt vállat vont. – Az egyetlen dolog,
amit tanácsolhatok, hogy első alkalommal használj valami kisebbet a te
méretednél.
– Mint például? Az ujjam?
Gruntnak óvatosnak kellett lennie. Nem akarta, hogy Cicc Grizz-
zel veszítse el a szüzességét. Kezdettől elhatározta, hogy ő, Grunt lesz a
lány számára az első, de óvatosan kellett intéznie. Hálás volt, amiért
Grizz felkereste tanácsért; ez lehetőséget adott neki, hogy a saját
malmára hajtsa a vizet.
– Végül is, használhatod az ujjad, de nem számít, mit használsz.
Mindenképp utálni fog.
Erre a kijelentésre Grizz hátravetette a fejét.
– Hogy a faszba érted azt, hogy mindenképp utálni fog?
– Gondold végig, mit tettél. Elraboltattad Monsterrel az otthonából.
Még azt is elárultad neki, hogy megöltél egy fickót.
– Az a farok meg akarta erőszakolni őt! És nem volt boldog otthon.
A szülei alkoholisták, akik le se szarták őt. Te is tudod jól.
– De akkor is az volt az otthona, és te elszakítottad onnan.
Egyszerűen nem látom, hogyan ne bántanád őt fizikailag és érzelmileg
is. És nem csupán ennyi – tette hozzá Grunt. – Ha tényleg akkora vagy,
mint mondod, egyszerűen nem látom, hogyan tenné rajta túl magát
egykönnyen.
Grizz egy percig semmit sem mondott. Csak bámult Gruntra a
szúrós, kék szemével. Ideje volt bevetnie magát. Vajon Grizz ráharap?
 – Én meg tudom oldani. – Aztán gyorsan hozzátette: – Anélkül,
hogy bántódása esne.
– Hülyéskedsz velem, baszd meg? Nem dugod meg Ciccet.
Egyetlen férfi sem érhet hozzá rajtam kívül. – Grizz elindult a fiú felé.
Grunt megállta, hogy hátrálni kezdjen. Tudta, ha úgy tesz, akkor
bűnösnek fog tűnni.
– Félreértesz. Nem úgy értem, hogy velem. Megoldhatom egy
kisebb tárggyal. Basszus, öregem, hadd utáljon inkább engem
helyetted. El tudom intézni. Nem akarom, hogy utáljon, de még csak
nem is kell tudnia róla. Beadhatok neki valamit, amitől elálmosodik.
Át-.ilussza az egészet, és még csak nem is fogja sejteni. Amikor pedig
először fekszel le vele, nem fog neki annyira fájni, mint szűzen.
Grizz habozott, fejben átrágta az ötletet.
– Nem akarom bántani – mondta Gruntnak.
– Mint mondtam, el tudom intézni, mialatt alszik.
Grizz nem szólt semmit. Grunt félt, hogy nem sikerült meggyőznie.
– Azt hiszem, elfelejted, hogy tizenhárom évesen segítettem
Chilinek megszülni a babáját – mondta.
Grizz közelről rápillantott, és bólintott.
– Igen, ezt valóban elfelejtettem.
– Én csináltam végig az egészet. A baba első lélegzetét, a
köldökzsinór elvágását, az utószülést. Még össze is varrtam Chilit.
Nem hencegésből, vagy ilyesmi, de szerintem mehetnék orvosira. Ami
azt illeti, gondolkozom rajta, hogy szakot váltok. – Továbbra is
egyenesen Grizzre nézett, és vigyázott, nehogy félrepillantson.
– Pontosan hogyan csinálnád? – billentette félre Grizz a fejét.
– Van egy kis gumibotom. Egy régi rendőrbot. Még az én farkam is
nagyobb nála, úgyhogy biztosra veszem, hogy a tiednél kisebb. –
Mielőtt Grizz felelhetett volna, hozzátette: – Valószínűleg nem sokkal
nagyobb egy spekulumnál.
– Egy minél?
– Egy spekulumnál. Tudod, az eszköz, amit nőgyógyászati
vizsgálatoknál használnak. Arra való, hogy feltárja a hüvelyt, és így
könnyebben meg tudja vizsgálni a nőt az orvos.
– Ja, mindegy. – Grizz megcsóválta a fejét. Túl sok információ.
Egy percig semmit sem szólt, amiből Grunt megérezte, hogy taktikát
kell váltania.
 – Odaadhatom neked is a gumibotot. Tudod, ha így akarsz
emlékezni az első alkalmadra vele. Vagy te magad is megcsinálhatod,
de neked akkora a szerszámod, hogy biztosan fájdalommal ébred majd,
és tudni fogja, hogy megerőszakoltad.
– Mi van? Hogy a faszba érted, hogy megerőszakoltam? Sosem
erőszakolnám meg! Sosem erőltetném rá magam! Amikor készen áll,
magától oda fog jönni hozzám, és én biztosra akarok menni, hogy
akkor nem okozok fájdalmat neki! – Grizz most már üvöltött, lüktetett
a véna a halántékán.
– Nézd, te kérdezted, hogy tudok-e olyan módszerről, amivel
orvosilag, fájdalom nélkül elvehető egy nő szüzessége. – Grunt
feltartotta a kezét. – Nem. Nem tudok ilyenről. Ezért csak annyit tudok
javasolni, hogy megcsinálom én, vagy csináld meg te magad, amíg
alszik. Nem lenne róla semmi emléke. És utána nem lenne olyan rossz
az első alkalmad vele. Sosem kell megtudnia.
Grizz összeszorította a fogát, és Gruntra meredt.
Grunt folytatta:
– Úgy értem, te már voltál nőkkel, jó sokkal, úgyhogy tudod,
meddig szabad elmenned velük anélkül, hogy fájdalmat vagy sérülést
okoznál, nem? – Nem törte meg a szemkontaktust Grizz-zel.
Hát persze, Grunt tudta a megfelelő orvosi kifejezéseket. Kíváncsi
lett, miután segített világra hozni a kisbabát. De arról bizony fogalma
sem volt, hogy most miről beszél. Csak reménykedett benne, hogy
Grizznek sincs. Grizz továbbra sem szólt semmit. Gruntnak gyorsan
kellett gondolkoznia.
– Három lehetőséget látok. Egy, hogy megvárod, amíg készen áll
rá, és magától kezdeményez. Ha készen is áll, fájdalmat fogsz okozni.
Nincs más mód. Ez a része adott. Egész biztosan fájdalmat okozol neki,
és nem tudom, hogy egy ilyen emlék megmarad-e egy nőben.
Valószínűleg meg. Még csak tizenöt, és nagyon ártatlan. Még ha a
beleegyezésével történik is, kétlem, hogy elfelejtené. De ez csak az
egyik lehetőség.
Grunt feltartott még egy ujjat.
– Kettő, te magad teszed meg, amíg alszik, akár a hímtagoddal,
akár a gumibottal. De neked kell ezzel a tudattal együtt élned. Persze,
sok olyat teszel, amivel együtt kell élned, és nem szokott zavarni. Miért
lenne más az, ha Ciccnek fájdalmat okozol? – Grunt tudta, hogy ez
övön aluli, de azért folytatta: – De ha a szupernagy szerszámoddal
csinálod, akkor amint felébred, sejteni fogja, hogy történt valami.
Grunt vállat vont, és feltartotta a harmadik ujját is.
– És három. Hagyod, hogy bedrogozzam, és a kis gumibottal
elintézzem, ő pedig sosem tudja meg. Fáradtan felébred, és kurvára
sejtelme sem lesz semmiről. Ezt megígérhetem. Nem lesz különb, mint
amikor egy nő nőgyógyászati kivizsgálásra megy. Hagynád, hogy egy
orvos megvizsgálja, nem? Ami azt illeti, egy valódi orvosi vizsgálat
jobban fájna, mivel ébren lenne. És tudod, ha szexuális életet akarsz
vele élni, el kell kezdened rendszeres orvosi vizsgálatokra hordani.
Grunt az utolsó megjegyzést már csak megerősítésként tette hozzá.
Ha szakértelemmel beszél, Grizz nem fogja személyes ügynek látni az
egészet.
Egyikőjük sem szólt semmit néhány másodpercig. Grunt
közömbösen viselkedett. Érdektelennek mutatkozott, mint aki csak úgy
mellékesen megoldást kínál egy problémára. Reménykedett benne,
hogy a hasa sem árulkodik. Kavargóit, és kisebb görcsöket érzett,
ahogy az idegesség kezdett felülkerekedni rajta.
Látta, hogy Grizz tényleg fontolóra veszi a dolgot. Grizz nem
hülye. Sőt, épp ellenkezőleg, és ha Grunt őszinte akart lenni, valójában
sosem adott azelőtt okot Grizznek, hogy kételkedjen vagy ne bízzon
meg benne. Ehhez még hozzájön, hogy Grizz kiskora óta törődött Cicc-
cel. Grunt számított rá, hogy Grizz nem lesz képes tisztán gondolkozni,
amikor a lányról van szó. Arra számított, hogy Grizz nem gondol a
jövőre. Hogy milyen érzés lesz tudni, hogy egy másik férfi vette el Cicc
szüzességét. Grizzt csak az itt és most érdekelte, és Grunt kihasználta
ezt a sebezhetőségét: Grizz kétségkívül soha, soha nem tenne semmit,
amivel bántaná Ciccet.
Grunt vállat vont, és sarkon fordult. Meglepetten és
megkönnyebbülten hallotta, amint Grizz felmordul:
– Ma éjjel, Grunt. Csináld meg ma éjjel. De gondoskodj róla, hogy
aludjon, és semmire se emlékezzen.
Aznap éjjel Cicc felült az ágyban, és indulni készült. Most érkezett
el az idő, hogy Grunt előadja élete alakítását, és két dolog is a kezére
játszott. Az egyik, hogy amint előhúzta a gumibotot, biztosra vehette,
hogy Cicc szemében rohadék patkánynak tűnik majd Grizz. A másik,
hogy tudta, Cicc sosem egyezne bele a gumibotba. Nem, megkérné,
hogy inkább a fiú csinálja. Nem tudta, ezt miből sejti, de tudta. És igaza
lett.
Épp a lány fölé hajolt, és gyengéden széttárta a lábát a térdével.
Találkozott a tekintetük, és a lány megkérte:
– Megtennéd, hogy a nevemen szólítasz, most az egyszer? Hívnál
Ginnynek?
– Megpróbállak nem bántani – és némi habozás után suttogva
hozzátette: –, Ginny.
– Kérlek. Kérlek, áruld el a neved! Sosem mondom el senkinek.
Esküszöm!
– Nem tehetem. Te is tudod. Neked sem lett volna szabad elárulnod
a neved. – Persze, valójában már tudta a lány nevét. Tudta, hogy az első
neve Gwinny volt, és végignézte Grizz-zel, ahogy Ginnyvé cseperedett.
A lány kezdte elveszteni az eszméletét. A fiú gyorsan belé hatolt,
épp, amikor Ginny lehunyta a szemét. A lány szeme felpattant, amint a
fiú teljesen bele csúszott. Grunt nem tudta megállapítani, hogy
fájdalmat okoz-e neki. Ginny kezdett ismét elaludni, ám gyorsan
kinyitotta a szemét, és próbált ébren maradni. De nem járt sikerrel.
Amikor utoljára becsukódott a szeme, és a fiú biztosra vette, hogy
elveszti az eszméletét, odasúgta:
– Tommy. Tommynak hívnak.
Vajon hallotta a lány? Látta a szemében a könnyeket? Ha látta,
akkor bizonyára azt hitte, hogy a fiú az akarata ellenére tesz valamit,
Ginny nem tudta, hogy azokat a könnyeket egészen más okozta. Öröm
és gyász könnyei. Öröm, mert a körülmények ellenére mégis ő lehetett
a lány számára az első. Gyász, mivel tudta a lelke mélyén, hogy ezt az
éjszakát követően vissza kell vonulnia, és végignézni, amíg a nő, akit
szeret, átadja magát egy másik férfinak. Nem fog örökké tartani, de úgy
fogja érezni.
Miután a lány elájult, Grunt egy darabig még benne maradt, és a
lány nyakába temetkezett az arcával. Nem engedte meg magának, hogy
elmenjen. A lány nélkül nem. Csak ott maradt, és belélegezte a lány
illatát, míg várt. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire biztonsággal ki tudta
húzni a farkát a lányból, anélkül, hogy felrobbant volna. Hozott egy
langyos törlőrongyot a fürdőszobából, és gyengéden áttörölgette a
lányt.
 Mielőtt még leállíthatta volna magát, már megtette. Még azelőtt
megtette, hogy egyáltalán felfoghatta volna, miféle döntést hoz. Tudnia
kellett. Szinte észre sem vette, de lassan leereszkedett az arcával oda,
ahol az imént letörölgette a lányt. Nem hagyta, hogy az ajka
hozzáérjen, de belélegezte az illatát, és máris újból felizgult. Basszus.
Most mi lesz? Nem egy perverz. Nem fog a magáévá tenni egy nőt a
beleegyezése nélkül.
Szégyenkezve lehorgasztotta a fejét, amikor rádöbbent, hogy épp
ezt tette. De ez biztosan másnak számít, nem? Mégiscsak Ginnyről volt
szó, ő pedig szerette Ginnyt.
Tovább akart menni. Meg akarta ízlelni a lányt. Biztosra vette,
hogy ez olyasmi, amit Ginny azelőtt sosem tapasztalt meg, és Grizztől
tanulna róla először.
Akkora akaraterő kellett hozzá, mint még soha, de végül leállította
magát, mielőtt bármit tett volna. Es nagyon, nagyon óvatosan
visszahúzta a lányra a bugyit, majd letakarta a paplannal.
Mindig én leszek az első számára, gondolta magában. Ez volt az
egyetlen vigasza, és meg kellett elégednie ennyivel.
 Ötvenegyedik fejezet

2000.

–N EM HISZEK A FÜLEMNEK, TOMMY. – Ginny odasétált Hozzá. Ott

állt, és keresztbe font karral lenézett a férfira.
Tommy nem tudta, Hogy a nő sírni fog-e, vagy kiabálni. Nem
tudta, melyiktől tart jobban.
– Gin, sajnálom. – Lesütötte a szemét. – Amióta csak az eszemet
tudom, veled akartam lenni. Nem is emlékszem azokra az időkre,
amikor nem akartam veled lenni. Attól a pillanattól, hogy megláttalak,
amint végigsétálsz az utcátokon, és felállítod a limonádés bódédat,
egészen máig. És tudom, hogy nem volt helyes átverni téged, de…
A nő egyre idegesebb lett.
– Komolyan mondod, hogy képes voltál, tudod, képes voltál…
Nem tudta befejezni a mondatát. A kezével a Iába közé mutatott.
– Odatetted a szád, amíg én aludtam?
Tommy próbált nem mosolyogni.
– Annak ellenére, hogy mennyire szenvedélyes vagy, Ginny, nem
tudsz beszélni az orális szexről? Nem, nem értem hozzád a számmal.
De szerettem volna. Erről nem hazudhatok.
Ginny behúzott neki egyet, amilyen erősen csak bírt. Tommy
hátrahőkölt, legalább annyira a döbbenettől, mint a fájdalomtól. De
jóleső fájdalom volt. Tommy akarta is, hogy fájjon, azok után, mennyi
mindenen ment át a nő. Szüksége volt a fájdalomra.
– Hogy mersz itt ülni, és szenvedélyesnek nevezni, miközben
tudod, mennyire feldühít mindez! Azt gondolod, az úgynevezett
„vallomásod” majd mindent rendbe hoz? – Ökölbe szorította a kezét, és
szétáradt benne a harag. – Gondolom, ezzel próbálsz könnyíteni a
lelkiismereteden, miután annyi ideig bűntudatod volt! De tudod, mit,
Tommy? Csak olcsónak és kihasználtnak érzem magam tőle. Hogy
mertetek Grizz-zel így játszadozni az életemmel? Itt ülök, és hallgatom,
hogyan döntöttétek el, hogy miként fogom elveszíteni a szüzességem.
Mintha csak arról döntöttetek volna, hogy steaket vagy csirkét
rendeljetek-e az étteremben.
– Ginny, nem volt könnyű döntés. Ne úgy állítsd be.
– Nem a te döntésed kellett volna, hogy legyen! És nem is Grizzé!
– A nő ismét behúzott egyet neki, ez alkalommal vér buggyant ki a férfi
orrán. – Ezt az ütést pedig Grizz érdemelte volna annyi évvel ezelőtt, de
még csak tizenöt voltam, és naiv, és nem fogtam fel a súlyát annak,
amit velem tettetek.
Tommy magához tért a sóidéból, és Ginnyre nézett.
– Megérdemeltem. Ennél többet is megérdemlek. – Letörölte a vért,
ami lassan csordogált az orrából.
Eszébe jutott, hogy ennél többet is kapott annak idején. Miután a
lány távozott a szobájából, és bement a négyesbe, Grizz kopogás nélkül
berontott az ajtaján. Grunt az ágyán ült, és a tenyerébe temette az arcát.
Bűntudat nyomasztotta. Amikor Grizz besétált, Grunt felállt, és
belefogott, hogy mondjon valamit, de nem volt rá lehetősége. Grizz
olyan erősen szájba vágta, hogy hanyatt esett az ágyán. Szerencséje
volt, hogy nem tört el az állkapcsa, és megmaradt az összes foga.
– Ezt azért kapod, mert nem gondoskodtál róla, hogy aludjon, le
szarházi! – mondta Grizz, miközben megfordult, és visszaindult a
négyesbe.
Grunt meglepődött, amikor Blue kicsivel később lejött hozzá, és
bejelentette, hogy Grizz engedélyezte neki, hogy elvigye a lányt a
motel területéről. Tommy megdöbbent ezen, de arra tippelt, hogy
Grizznek egyszerűen bűntudata van a történetek miatt. Grizznek üzleti
dolga volt, és nem tudta magával vinni a lányt, de semmiképp sem
akarta volna, hogy Cicc a motelban üljön, és azon rágódjon, amit vele
tettek.
Ginny testét még most is megfeszítette a harag, ahogy hátat
fordított a férfinak. A korláthoz sétált, és kinézett a hatalmas udvarra.
Egykor az övé volt, most Carteré.
– Azt hittem, könnyeket látok aznap éjjel a szemedben. Csak
képzeltem? – kérdezte Ginny anélkül, hogy megfordult volna. Még
mindig dühös volt, és sűrűn vette a levegőt.
– Nem, Gin. Nem képzelted. Nem bírtam elviselni, hogy az után az
éjszaka után várnom kell majd rád. – Habozott, majd hozzátette: –
Kérdezhetek valamit tőled?
 Ginny megfordult, és Tommyra nézett.
– Mit? – A hangja rideg, távolságtartó volt.
– Miért meséltél Leslie-nek arról az éjszakáról, amikor elvesztetted
a szüzességed? Miért hoztad fel?
Ginny megrázta a fejét.
– Hülyeség volt. Folyamatosan arról akart beszélni, hogy milyen
borzalmas volt Grizz. Nem hitte el nekem, hiába erősködtem, hogy
sosem erőszakoskodott velem. Hogy én kezdeményeztem az első
alkalmat. Képtelen volt elhinni. Azt hittem, jó színben tüntetem fel, ha
elmondom, hogy nem akart nekem fájdalmat okozni, ezért azt akarta,
hogy te intézd el a dolgot. Amikor elborzadt, hogy te, a férfi, akihez
később hozzámentem, egy gumibottal kellett volna, hogy
megerőszakolj, gyorsan a védelmedre siettem. Elmondtam neki, hogy
megkértelek, tedd meg te. Visszagondolva, hagynom kellett volna a
fenébe. Gondoljon, amit csak akar Grizzről. Most már amúgy sem
számítana. Még mindig nem hiszem el, hogy Grizz ezzel a tudattal halt
meg.
Ginny félrebillentette a fejét.
– Mit tettél volna, ha nem kérlek meg?
– Nem tettem volna meg. Nem értem volna hozzád. Esküszöm.
Inkább megmondtam volna Grizznek, hogy meggondoltam magam, és
nem érzem ezt helyesnek. Inkább, mintsem a közeledbe menjek azzal a
gumibottal.
Ginny lepillantott a terasz padlójára, ahol álltak, és lassan bólintott,
ahogy az egészet kezdte feldolgozni. Nem tűnt olyan zaklatottnak, mint
Tommy várta. Az ütések meglepték. Nem hitte volna, hogy a nőtől
kitelik ilyesmi. Még egy bogarat se taposott el soha. De Tommy azért
kissé megkönnyebbült.
Ginny feltett még néhány kérdést arról, hogy milyen szerepet
játszott Blue az átverésében. Tommy elmesélte neki, hogy Blue és
Grizz kezdettől fogva az emlékezete módosításán ügyködtek. Hogy
mindent elkövettek annak érdekében, hogy elhitessék Tommyval, Blue
a bátyja. Tommy egy darabig el is hitte. Csak idősebb korára kezdett el
gyanakodni, hogy talán mégis Grizz az. De mint korábban is mondta,
sosem gyanította, hogy Grizz valójában az apja. És ez volt a teljes
igazság.
 – Kérdeztél Grizztől bármi mást róla? Az édesanyádról? Hogy
miként találkoztak? Szerette-e őt? – Ginny úgy tette fel az utolsó
kérdést, hogy kerülte a férfi tekintetét. Sosem ismerte volna el, de
valahogy nem esett jól neki a gondolat, hogy Grizz valaha is
szerethetett egy másik nőt, még annyi évvel azelőtt sem.
– Szerettem volna megtudni néhány dolgot, de igazság szerint,
Ginny, egyszerűen szerettem volna magam mögött hagyni a múltat.
Még mindig ezt szeretném. Grizz börtönben volt, és néhány nap múlva
halálbüntetés várt rá, az anyám pedig régen meghalt. Ráadásul Grizz
keze által. Én pedig a férjed voltam, és mindig is erre vágytam. Hogy
veled lehessek. – Vállat vont. – Miért? Miért piszkáljam az ocsmány
múltat? Élhetek anélkül is, hogy tudnám a választ. Mindig is te voltál a
célom, és végre elértem azt a célt. Akkoriban és most is csak arról szólt
minden, hogy veled lehessek, Ginny. Mindig is erről szólt az egész.
Ginny az ajkába harapott.
– Mikor ismerted meg a valódi gyerekkorát? Nekem mást mesélt,
amikor először teherbe estem. Ami azt illeti, pont azon az éjszakán
történt, hogy hallottam Candyvel beszélgetni.
– Lehet hibáztatni azért, hogy nem árulta el az igazat? Akár hiszed,
akár nem, azután mesélte el nekem, hogy megerőszakolt téged az a
szarházi Darryl. Felváltva ültünk ott melletted, amíg be voltál
gyógyszerezve. Grizz ivott. Őszintén mondom, sosem láttam még őt
részegen azelőtt. Soha.
– Én sem. Egy kicsit részegnek hittem aznap este, amikor
rajtakaptam Willow-val, de soha máskor. Tudtam, hogy időről időre
sörözik, és sosem drogozott tudomásom szerint.
– A téged ért támadás nagyon felzaklatta. Egyszerűen elkezdett
megosztani velem mindenfélét. Ugyanazokat a dolgokat, amiket
vasárnap elmondtam neked. Azt hittem, rossz volt a gyerekkorom. De
őszintén azt hiszem, hogy Grízzé még rosszabb volt. Nem mintha őt
többet verték volna, vagy ilyesmi. De a tehetetlenség, hogy nem tudta
megvédeni a kishúgát… Számomra úgy tűnik, ettől még nehezebb
lehetett neki.
– Rettenetes történet – borzongott meg Ginny. – El sem tudom
képzelni, hogy az a Grizz, akit én ismerek, ilyen dolgokon ment át
gyerekkorában. Elmesélte neked valaha is, hogy hol nevelkedett?
Mindez itt történt? Dél-Floridában? Azt hiszem, egyszer említette West
Palm Bcachet. És elárulta neked valaha is a húga nevét?
Volt Ginnyben egy kis gyanakvás, hogy már tudja a lány nevét, de
szerette volna tudni, hogy Tommy megerősíti-e.
– Nem, sosem mondta el nekem, hogy hol született és nevelkedett,
és soha nem árulta el a húga nevét. Ez az igazság. – Tényleg ez volt az
igazság. Grizz elmesélte neki a történetet, de sosem mondta el, hol
történt, és nem osztott meg személyes részleteket a gyerekkoráról. Az
egyetlen név, amit Grunt valaha hallott, Ida volt.
Tommy szeretett volna odamenni Ginnyhez, a karjába vonni, de
tartott attól, hogyan reagálna. Azt kívánta, egy pillanatra bár olvashatna
a gondolataiban. Biztosan túl van terhelve a sok új információtól.
Néhány perc hallgatás után kibukott belőle:
– Ginny, nem tudom, hogy ki voltam én abban a világban. Valaki
testvére, valaki fia, egy bűnöző, egy diák, valaki gonosz, valaki jó. De
amikor megjelentél az életemben, tudtam, hogy ki akarok lenni.
Ginnynek lassan könnybe lábadt a szeme, és visszanyelte a választ.
Nem hagyja, hogy az érzelmei irányítsák ezt a beszélgetést. Nem akart
arra gondolni, hogy szeret a férfi karjai közt ébredni reggel.
Félrepillantott, és a férfi látta rajta, hogy gondolkodik.
– Még egy dolog, Tommy. Van még valami, ami sosem állt össze,
sosem volt érthető számomra. Rengeteg időt töltöttél velem annak
idején. Kettesben. Cindy sosem volt féltékeny, vagy bármi? Na meg,
még mindig csodálkozom, hogy Grizz megengedte. Hogy Grizz
ragaszkodott ahhoz, hogy hozzád menjek feleségül. Olyan, mintha
teljesen ellenkezne mindennel, amit Grizz valaha tett velem
kapcsolatban. Tudod, miért? – Összeráncolta a homlokát, és Tommyra
nézett. Oldalra billentette a fejét. – Tommy?
Tommy vett egy nagy levegőt.
– Ami azt illeti, tudom…
 Ötvenkettedik fejezet

1978.

Grunt nagyon nehezen dolgozta fel Cicc megerőszakolását. Hatalmas

bűntudatot érzett, amiért összeköltözött Cindy-vel. Vajon
megakadályozhatta volna a támadást, ha nem költözik el? Egyre
emésztette a gondolat.
Valójában a Cindyvel való összeköltözés annak a nagyobb tervnek
volt a része, hogy közelebb kerüljön Cicchez. Grunt tudta, hogy Grizz
csak akkor fogja a lány közelébe engedni, ha nem tekinti
fenyegetésnek. A terv egészen véletlenül jutott eszébe. Még mindig
főiskolás volt, és építészetet tanult. Egy nagyon színvonalas cég
felkereste, hogy dolgozzon nekik részmunkaidőben. Az egyik tanárától
hallottak róla. Grunt még nem diplomázott le, de örömmel dolgozott
nekik, mivel tudta, hogy jó gyakorlatra tehet szert házak tervezésében.
Nem hitelesítheti a munkáját, de az egyik tapasztaltabb építész
ellenőrzi és fogadja majd el.
– Cindy, ő a kedves fiatalember, akivel meg akartalak ismertetni –
mondta a nő, amint kopogás nélkül belépett Grunt irodájába. Nem is
igazán az ő irodája volt, csak egy kis helyiség, amit annak használt,
mialatt a Monaco, Lay & Társai építőcégnél dolgozott. A nő, Mrs.
Jenkins, vagyonos és előkelő volt, azért bérelte fel a céget, hogy
átépítsék a tengerparti házát. Ahogy mondta, az alapoktól akarta
kezdeni a saját ötletei alapján.
A nő egy szombat reggel szúrta aki Gruntot, amikor éppen egy
másik építésszel kellett találkoznia. Egyből kiszemelte magának, és
ragaszkodott hozzá, hogy ő tervezze meg a házát. Próbálták neki
elmagyarázni, hogy Grunt még diák, és lényegében gyakornokként
dolgozik nekik, de a nő hajthatatlan volt. Most, hogy Grunt meglátta a
fiatal nőt, akit magával rángatott az anyja, végre értette, miért.
– Michael, szeretném bemutatni a lányomat, Cindyt. – Grunt
felpillantott az íróasztalától, és meglátta az aranyos, babaarcú lányt,
amint az anyja mögött lépdel. Nyilvánvalóan zavarban volt. Céklavörös
volt az arca. Grunt levette a szemüvegét, és az íróasztalra tette. Felállt,
és kezet nyújtott.
– Örülök, hogy megismerhetlek, Cindy. Michael vagyok. Michael
Freeman. – Grunt továbbra is azt az álnevet használta, amit annyi évvel
azelőtt kitalált, amikor a motelba költözött, és már természetesen
hangzott a szájából.
– Michael, azt akarom, hogy Cindyt is bevonjuk a házzal
kapcsolatos kérdésekbe, amennyire csak lehetséges. Elvégre az övé
lesz, akkor pedig kapja meg, amit szeretne.
– Anya, imádom a lakásomat a felhőkarcoló tetején, nem akarok
tengerparti házat – fakadt ki Cindy, és alig leplezetten égnek emelte a
szemét.
– Nem számít. Egy nap még megköszönöd.
Így kezdődött. Mrs. Jenkins minden lehetőséget megragadott, hogy
összeboronálja Gruntot és Cindyt. Kerítőnőt játszott, és hogy miért egy
építésznek készülő senkit választott az egyik előkelő barátnőjének a fia
helyett, az rejtély volt Grunt számára. De a nő kivetette rá a hálóját.
Úgy három héttel azután történt, hogy bemutatták őket egymásnak.
Mrs. Jenkins ragaszkodott hozzá, hogy Grunt elmenjen Cindy lakására,
és megbeszélést tartson a lánnyal.
Cindy a fejét csóválva nyitott ajtót.
– Sajnálom, Michael. Tudom, hogy anyám mennyit erőltette ezeket
a találkozókat az elmúlt néhány hétben. Úgy szégyellem magam.
Grunt elmosolyodott. Cindy rendes lány. Édes, aranyos, és
borzasztóan szerethető. Grunt szívesen töltötte vele az idejét, habár
nem vonzódott hozzá. Egyetlen nő létezett, akihez vonzódott, és majd
belehalt, hogy alig van ideje Cicc-cel lenni. Iskola és munka mellett
ritkán volt szabadideje, és ha akadt is valamennyi, nem kettesben
töltötték.
– Semmi baj, Cindy. Tudom, miben mesterkedik. Csak azt nem
értem, miért engem nézett ki – mondta, és követte a lányt a hatalmas
lakásba, szemügyre véve az ízléses, drága bútorokat. Vanília és citrom
illatának az egyvelege érződött. Hallotta a csilingelő szélcsengőket, és a
Sweet Talkin’ Woman szólt az Electric Eight Orchcstrától a ránézésre
legmodernebbnek tűnő hangfalakból.
Cindy odafordult hozzá, és felnevetett.
 – Ne vedd rossz néven! De lényegében kifogyott az utánpótlásból.
Minden egyes pasit visszautasítottam, akit eddig a képembe tolt.
Egyszerűen nem akar leállni. Azt hiszem, nem veszi a lapot. A
tengerparti ház csak csaléteknek szolgál.
A fiú követte a széles teraszra.
– Nem veszi a lapot? – kérdezte Grunt, miközben Fort Lauderdale
tengerpartjának lenyűgöző látványában gyönyörködött.
– Hogy te sem vagy az esetem – felelte a lány nagyot sóhajtva.
– És pontosan milyen a te eseted, Cindy? – Grunt kíváncsi volt.
– Kezdjük azzal, hogy lehetnének nagyobbak a melleid.
Cindy hellyel kínálta Gruntot, majd kiöntötte neki a szívét.
Grunt úgy sejtette, már jó ideje magában tarthatta a lány mindezt,
és most egyszerűen kiszakadt belőle. Cindy nem tudta, hogyan mondja
el a szüleinek. A hetvenes években jártak. Az emberek nem voltak
olyan nyitottak a homoszexualitással kapcsolatban. Cindy arra jutott,
hogy amennyiben kitűnik az iskolában, és részt vesz a megfelelő
társasági eseményeken, akkor a szülei békén fogják hagyni. De az
anyja hajthatatlan volt. Grunt végighallgatta a lány történetét. Cindy
bevallotta, hogy középiskola óta van egy barátnője, Carla.
– A szüleim azt hiszik, legjobb barátnők vagyunk. Ami igaz is –
tette hozzá gyorsan.
Grunt körülnézett a lakásban.
– Szóval, ő is itt lakik veled? A szobatársad?
– Nem. A szüleim sosem helyeselték Carlát, még a legjobb
barátomként sem. Azt mondták, rossz családból származik. Beképzelt
sznobok! Semmi baj nincs Carlával vagy a családjával.
Az asztal mellett ültek a teraszon, és a limonádét iszogatták, amivel
Cindy megkínálta Gruntot. A lány elvette a poharát.
– Van egy másik lakásom. Miamiban. A szüleim nem tudnak róla.
Annyi időt töltök ott, amennyit csak tudok, de az iskola meg a hülye
ház mellett, amibe anyám be akar vonni… – Elkalandozott. Aggódó
pillantással nézett fel Gruntra. – Félek, hogy elveszítem. Egyszerűen
nincs rá időm.
Grunt hátradőlt a székében, és Cindyre nézett. Egy másodpercre
eltűnődött, majd döntött. Igen, ezt fogja tenni.
– Cindy – kezdte. – Talán segíthetünk egymáson.
 Ezzel vette kezdetét a színjáték. Grunt azzal indított, hogy egymaga
megtervezett egy tengerparti nyaralót, és közben végig azzal hitegette
Mrs. Jenkinst, hogy minden Cindy ötlete. Az erőszakos édesanya odáig
volt ettől. Még izgatottabb lett, amikor hat héttel később Cindy és
Grunt úgy döntöttek, hivatalossá teszik a dolgot. Grunt beköltözik a
lakásba. Cindy el volt ragadtatva. Mást nem kellett tennie, csak
időnként megjelenni Gruntot átkarolva egy-egy társasági eseményen. A
szülei békén hagyták. Folytatta a tanulmányait, és végig Carlával
lakott, mindössze időnként ugrott fel a lakásba a postai küldeményeiért,
és hogy köszönjön a portásnak meg egy-egy szomszédnak.
Grunt persze nem mesélt Cindynek a valódi életének a részleteiről.
A lány úgy tudta, ő Michael Freeman. Építész akar lenni, és valakivel
el kellett hitetnie, hogy barátnője van. A lány rettentő boldogan
belement, és sosem kérdezősködött. Ahogy telt az idő, és Grunt
bemutatta Ciccnek és Grizznek, minden nyilvánvalóvá vált a lány
számára. A fiú elárult neki még egy keveset, miután Cindy találkozott
néhány emberrel, akik Gruntnak szólították. Bővebben beszámolt a
bandabeli életről, és bocsánatot kért, amiért belekavarta a lányt, még ha
csak érintőlegesen is.
Cindyt nem érdekelte, és megnyugtatta Gruntot, hogy ne aggódjon
emiatt. A lány szülei olyan boldogok voltak, amiért együtt él a
barátjával, hogy sosem néztek utána a fiú hátterének, meg semminek.
Amikor a fiú családjáról kérdezősködtek, elmesélte, amit akkoriban
igaznak hitt. Az apja megfulladt, az anyja pedig elhagyta őt. A nővére
és a férje, akik egy darabig gondoskodtak róla, tragikus módon életüket
vesztették. Nevelőotthonban nevelkedett, és elég okos volt ahhoz, hogy
bekerüljön egyetemre. Cindy szülei sosem kérdezősködtek, hogy ki
fizet érte, vagy hogy kap-e ösztöndíjat. Látszólag sosem aggódtak
amiatt, hogy rossz közegből származik. Grunt arra gondolt, hogy
annyira el voltak telve magukkal, és úgy örültek, amiért találtak valakit
a lányuk mellé, hogy békén hagyták őket, és visszatértek a saját
életükhöz. Miután Cindy megállapodott az új pasijával, Michael
Freemannel, a szülei nagyszabású utazgatásba kezdtek, és csak ritkán
tértek vissza Fort Lauderdale-be. Mrs. Jenkins még csak meg sem nézte
a tengerparti házat, amit megterveztetett Grunttal.
– Szerinted ezzel tényleg lekoptathatom anyát? – kérdezte Cindy az
apját. Hónapokkal azelőtt történt, hogy egyáltalán megismerkedett
Grunttal – vagy ahogy ő ismerte, Michaellel és épp csendben kávéztak
az apja dolgozószobájában.
Mr. Jenkins rámosolygott az egyetlen lányára.
– Szerinted nem?
– Nem tudom, apa – válaszolt őszintén.
– Figyelj, én majd elhintem az ötletet anyád fejében. Felvetem,
hogy ha építtetünk egy tengerparti házat neked, azzal talán rávehetünk,
hogy állapodj meg. Kétségem sincs afelől, hogy amint elküldöm
anyádat a céghez, ahol a srác dolgozik, ráharap. Már mióta próbál
összehozni egy pasassal. A srác több évvel fiatalabb, mint bármelyik
férfi, akinek dolgozik, és jól is néz ki. Tudom, hogy anyád észre fogja
venni.
– És nem kell mást tennem, csak összebarátkozni vele? Együtt
dolgozni ezen a hülye tengerparti házon? – kérdezte Cindy az apját.
– Csak összebarátkozni – válaszolt az apja.
– Istenem, apa. Nem tudom, mi a terved, és nem is kell elárulnod.
De ha segítesz leállítani anyát, és titokban tartod előtte a lakást
Miamiban, akkor teszek egy próbát.
– Anyádnak sosem kell tudnia a lakásról, se Carláról – válaszolt az
apja.
– Neked miért éri ez meg, apa? Anélkül, hogy elárulnád a
részleteket, amit tudom, hogy úgysem teszel: miért olyan fontos ez az
építész?
– Csak próbálom bebizonyítani néhány új barátomnak, hogy
megbízhatnak bennem. Hogy ki tudom venni a részem a munkából.
Ennyi az egész.
– Úgy hangzik, mintha hűséget akarnál esküdni valami szövetség
előtt.
– Bizonyos szempontból így is van.
Cindy sosem derítette ki, miért akarta az apja, hogy közelebb
kerüljön Michael Freemanhez, de szívesen játszotta a szerepet éveken
át. Végül nagyon is törődni kezdett Michaellel, és megszakadt a szíve,
amikor látta, hogyan emészti magát Cicc miatt. Még segített is neki, és
próbálta a fiúval közösen féltékennyé tenni Ciccet. Cindy azonban nem
tudta, hogy az apróságok, amiket tett, vajon segítik-e vagy pont
akadályozzák Michael célját.
Egyedül annyit tudott, hogy Cicc férje, Grizz a legijesztőbb,
leggonoszabb kinézetű rohadék, akivel valaha is találkozott, és sosem
érezte magát nyugodtnak a férfi társaságában. Grizz sosem tett vagy
mondott semmi helytelent, de egyértelműen olyan embernek tűnt,
akivel nem jó ujjat húzni. Cindy időnként valósággal féltette Michaelt.
Bele sem mert gondolni, mi történne, ha Grizz megtudná, hogy
szerelmes Ciccbe.

Egy darabig működött a csel. Tommynak most eszébe jutott, amikor

majdnem lebukott Grizz előtt. Már lediplomázott, és teljes
munkaidőben dolgozott a Monaco, Lay & Társai vállalatnál. Grizz egy
nap felhívta.
– Gyere a motelba! Most – mondta a telefonba. Meg sem várta
Grunt válaszát, csak letette.
Mi a fasz?
Grunt füstölgött mérgében. Két megbeszélése is volt aznap délután,
és nem volt ideje kivezetni egészen a motelig. De hátradőlt a székében,
és elgondolkozott. Grizz sosem szokta felhívni. És ha valami baja van
Ciccnek? Mi van, ha történt vele valami?
Higgadj le! Alig néhány napja láttad. Grunt vacsorázni vitte a
lányt, utána pedig moziba. Grizzt nem érdekelte. Azt hitte, Gruntnak
komoly barátnője van. Cicc és Grunt barátok voltak, és amikor
Grizznek nem volt ideje eljárni a lánnyal, Grunt szívesen megtette
helyette. Persze Grunt mindig úgy állította be, mintha ő és Cindy
vinnék el a lányt valahová.
– Cindynek tényleg rengeteg a tanulnivalója, és nem zavarja, ha a
barátaimmal lógok, Cicc. De szerintem egyszerűen nem jó ötlet
megmondanunk Grizznek, hogy kettesben megyünk. Tudom, hogy nem
csinálunk semmi rosszat, viszont ismered, milyen.
– Tudom, Grunt. De úgy utálok hazudni. Nem szoktam hazudni,
különösen Grizznek nem.
– Szokott részleteket kérdezni?
Cicc eltöprengett.
– Nem, azt hiszem, nem. Sosem kérdezi meg, hogy vagytok
Cindyvel. Többnyire csak annyit kérdez, hogy jól éreztem-e magamat.
Meg olyanokat, hogy „Grunt ellenőrizte, hogy biztonságosan beszálltál-
e a kocsiba, mielőtt elment?”. Tudod, milyen, ha a biztonságomról van
szó.
Grunt a lányra mosolygott.
– Akkor nem kell neki hazudnod, és mégis együtt lóghatunk egy
kicsit. – Megkönnyebbült.
Mi van, ha Grizz megtudta, hogy Cindy nem mindegyik baráti
kiruccanásukon vett részt? Hogy Grunt többször volt kettesben Cicc-
cel?
Grunt megnyomott egy gombot a telefonján.
– Eileen, van egy kis személyes dolgom, amit el kell intéznem –
mondta. – Kérlek, szervezd át a megbeszéléseimet.
Negyvenöt perccel később a kanapén ült a négyesben. Cicc nem
volt ott, Grunt pedig nem kérdezősködött róla, azzal nyugtatta magát,
hogy bizonyára elment vásárolni, vagy valami hasonló. Úgy tűnt,
minden rendben van. Senki sem sérült meg. Grizz a hátradönthető
foteljában ült. Axel a Grunt melletti kanapéra telepedett le.
Grizz egy percig Gruntra bámult, majd végül megkérdezte:
– Szóval, hogy mennek a dolgok Cindyvel?
Gruntot váratlanul érte a kérdés. Grizz sosem kérdezte Cindyről.
Egyszer sem. Csak egy magyarázat létezik erre. Grunt korábbi sejtése
beigazolódott. Grizz tudja, hogy Cindy nem jár a kis „baráti találkákra”
vele és Cicc-cel. Honnan tudta meg? Cicc biztos elkotyogta véletlenül.
Ki kell találnia, hogyan védekezzen. Haragudott magára, amiért nem
gondolkozott ezen egészen idáig. Fel kellett volna készülnie. Talán
túlreagálja a dolgot, 'falán túlgondolja. Legjobb lesz, ha kivárja, hová
akar Grizz kilyukadni.
– Cindy jól van. Jól vagyunk – felelte határozott hangon.
Grizz nem szólt semmit. Csak Axelre pillantott, aztán vissza
Gruntra.
– Van valami, amit szeretnél megosztani velem?
Arról van szó. Tudja. Basszus! Attól meg eljátssza az ártatlant.
– Mivel kapcsolatban? – kérdezte olyan ártatlanul, amennyire csak
bírta.
– Nyugodtan elmondhatod – mondta Grizz sima hangon.
Tényleg? – gondolta Grunt. Ez furcsa. Grizz sosem kerülgeti a
forró kását senkivel, semmiről. Miről van szó valójában?
 – Mit mondjak el? – kérdezte Grunt, és Grizzre nézett, majd
Axelre. – Mire gondolsz, mit kell elmondanom neked?
– Szeretnéd elmondani, miért élsz együtt egy leszbivel?
Grunt igyekezett megállni, hogy ne essen le az álla. Sosem
számított arra, hogy Grizz megtudja, Cindy leszbikus. Honnan tudja?
Grunt Axelre pillantott. Talált, süllyedt. Amellett, hogy Axel felelt
Grizz kocsitolvajlással kapcsolatos ügyleteiért, voltak kapcsolatai is,
akik alapos háttérvizsgálatot végeztek az embereken.
Grunt felsóhajtott.
– Miért nyomoztattad le Cindyt? Miért kellett háttérvizsgálatot
csináltatnod róla?
– Az apja egyik vállalata előkerült egy megbeszélésen – mondta
Grizz. – Amikor megláttam a nevét, egyből összekötöttem a kettőt.
Emlékeztem rá, hogy Cindy Jenkinsnek gazdag az apja. Ki akartam
deríteni, hogy ugyanaz-e a két fickó. Úgy lett. Biztosra kellett mennem,
hogy nem valami egyéb okból van veled a lány. Hogy például nem
üzleti okból van-e veled. Az én üzletem miatt.
– És?
– Tiszták. Elég biztosra veszem, hogy az apjának fogalma sincs,
pontosan milyen befektetésbe vonta be a könyvelője.
Ez nem volt teljesen igaz, de Grizz nem árulta el Gruntnak. Grizz
gyanakodott a pasira, de nem volt benne biztos. Különben is, ha Cindy
abból az okból van ott, amiért gondolja, semmit sem fog kiszedni
Gruntból. Pontosan ebből az okból tartotta Gruntot távol a másik
üzletétől.
– De nem ez a lényeg. Miért költöztél össze egy leszbivel? És
tudom jól, hogy a lány nem is él a lakásban. – Grizz Axel felé
biccentett, és hozzátette: – Tudom, hogy homokosok parádéznak meg
alszanak abban a lakásban.
Grunt ekkor elfordította a szemét Grizzről. A tekintetét a fal egy
pontjára szegezte. Egy rövid ideig bevált a terv, hogy szerez egy
barátnőt, és így Grizz nem tekinti fenyegetésnek. Hogy Grizz
megengedi neki, hogy Cicc-cel legyen. Most mit mondjon? Szerelmes
vagyok a feleségedbe, és úgy láttam, ez az egyetlen módja, hogy vele
lehessek?
De mint kiderült, nem kellett semmit sem mondania.
– Elmondhatod, ha buzi vagy, kölyök.
Ez tulajdonképpen nagyszerű, legalábbis Grunt úgy vélte akkoriban.
Hagyja, hogy Grizz melegnek higgye. Grunt hebegett-habogott Grizz
utolsó mondatára. Megdöbbent, de meg is könnyebbült, amiért van egy
kiútja. Na és, ha el kell hitetnie Grizz-zel, hogy meleg?
Aztán bepánikolt. Cicc.
– Ne áruljátok el neki! – fakadt ki. Grizzre nézett, aztán Axelre. –
Kérlek! Kérlek, ne áruljátok el Ciccnek. Nem tudom, hogyan fogadná.
– A padlóra pillantott. – Nem szeretném, ha kevesebbet gondolna
rólam. Tudjátok, mennyire törődöm vele. Olyan számomra, mint a
húgom.
Grizz eleinte nem szólt semmit. Nem gondolta, hogy Ciccet egy
cseppet is érdekelné mindez. Láthatóan elfogadta Axelt ítélkezés
nélkül, de persze Grizz nem lehetett biztos ebben. Cicc vallásos, és bár
Grizz egyetlen nyavalyás dolgot sem tudott Cicc vallásáról – vagy ami
azt illeti, bármilyen vallásról –, úgy sejtette, hogy a homoszexualitás
talán tabu. A motoros világban kétségkívül az. Ezért is falazott
Axelnek, és mostantól falazhat a fiának is.
Vajon Cicc máshogy látná Gruntot? Máshogy viselkedne Grunt
közelében, amitől esetleg mások is elgondolkoznak a szexualitását
illetően? Grizz számára kapóra jött Grunt. Nem tudott annyit eljárni
Cicc-cel, mint szeretett volna, és Grunt vállalta helyette ezt a feladatot.
Különben is, Grizz nem volt egy tipikus randizós, filmezős figura.
Rendben, hát akkor meleg a fia. Nagy ügy. Igazság szerint, nem igazán
volt véleménye az ügyben.
– Nem kell megtudnia – felelte végül. Aztán egyetlen újabb szó
nélkül felkelt, és elindult a bejárati ajtó felé. Kiment, becsukva maga
mögött az ajtót.
Grunt távozhatott. Axelre pillantott, aki mindvégig csendben
maradt.
– Nem vagy homokos – jegyezte meg Axel mintegy mellékesen.
Grunt nem tudta, mit feleljen. Eszébe jutott, amikor először fedezte
fel Axel titkát. Talán tizenkét-tizenhárom éves lehetett. A gödör körül
ültek, lassacskán mindenki felkelt, és egymás után távozott. Grunt és
Axel maradt ott utoljára, és Grunt így szólt:
– Tudod, nem lenne szabad így nézned őket. Elárulod magad azzal,
hogy a pillantásoddal követed őket.
Axel a fiúra meredt.
 – Mi a faszról beszélsz, kölyök?
Grunt kedves arckifejezéssel pillantott vissza rá.
– Ne aggódj, Axel! Nem árulom el senkinek. De óvatosnak kell
lenned. Tudom, hogy próbálod megjátszani. Időről időre beviszed Moe-
t a szobádba, hogy fenntartsd a látszatot. Talán mert egy kicsit hasonlít
egy fiúra a rövid hajával meg a katonai bakancsával?
Axel nem tudta, mit válaszoljon. A homoszexualitása miatt meg is
ölhetik. Honnan tudja a kölyök? Okos kis dög.
– Óvatosnak kell lenned – ismételte meg Grunt. – Nem veszed
észre, de némelyik pasast megbámulod, amikor azt hiszed, senki sem
veszi észre. Én sokat figyelem az embereket, és feltűnt. Idővel másnak
is fel fog.
Grunt felkelt, és magára hagyta a motorost a gödörnél. Axel ott
maradt, próbálta emészteni, amit Grunt mondott. Ha fontos számára az
élete, akkor oda kell figyelnie. Talán még jó is, hogy a kölyök
észrevette. Lehet, hogy ezzel megmentette az életét. Fiatalkoruk óta
barátok voltait Grizz-zel, és azt hinné az ember, ez nyújt számára némi
védelmet, de erre semmi garancia. Főleg nem a motorosok világában.
Grunt most aggódó pillantást vetett Axelre.
– Honnan tudod, hogy nem vagyok meleg? És mit mondtál
Grizznek, amitől azt hiszi, az vagyok? – Mielőtt Axel felelhetett volna,
hozzátette: – Leszámítva, hogy Cindy leszbikus.
– Csak annyit mondtam neki, hogy még sosem láttalak nővel.
Meséltem neki az orlandói építészről. Rendszeresen átjár hozzád, és ott
alszik. Grizz azt hiszi, ő a pasid.
Allen? így már érthető. Igen, Allen Ribisi harmincöt éves volt,
jóképű, gazdag és meleg. Cindy jó barátja, és időnként a lakásban
éjszakázott, ha dolga akadt Fort Lauderdale-ben, ami havonta párszor
előfordult. Néha heti egy-kétszer is. Michael Freeman és Allen jó
barátok lettek, és gyakran együtt vacsoráztak. Allen tudta róla, hogy
nem meleg, és sosem firtatta. Valóban jó mentornak bizonyult. Grunt
még el is ment kétszer Orlandóba, hogy meglátogassa. Hát persze hogy
Grizz melegnek hitte őt.
De azért Grunt is emberből volt. Akadt néhány kavarása az évek
során. Cindynek voltak heteró barátnői is, közülük többen is
megszálltak már nála, és felajánlkoztak Gruntnak, ráadásul úgy, hogy
tudomásuk szerint Grunt Cindy pasija volt. Micsoda barátnők!
 Axel megzavarta a gondolkodásban.
– Miért hagyod, hogy azt higgye, meleg vagy?
Grunt Axelre pillantott, és felsóhajtott. Elárulhatja a férfinak az
igazat?
Axel megint megelőzte:
– Mielőtt bármit elmondanál, tudnod kell, hogy sosem fordítanék
hátat Grizznek, és sosem verném át. Kedvellek, kölyök. Nem akartam
neki elmondani, amit találtam, de ha valaha is megtudta volna, hogy
nem árultam el neki, hát, szerintem nem kell ecsetelnem, mi történt
volna.
Grunt úgy döntött, megkockáztatja. Jobban belegondolva, még
mindig meg tudja nehezíteni Axel életét, ha bizonyos bandatagoknak
tudomására jut, hogy meleg. Talán meg tudják őrizni egymás titkát.
– Cicc – nyögte ki. – Csak szerettem volna Cicc-cel lenni.
– Elég nagyszabású színjátéknak tűnik, csak azért, hogy egy nővel
lehess.
– Ha egy átlagos nőről beszélnénk, igazad lenne. De Grizz nőjéről
beszélünk.
– A te dolgod, hogy mihez kezdesz a magánéletedben. Ha köze
lenne a bandához, gond lenne. De így megőrzöm a titkodat.
Axel teljesen hűséges volt Grizzhez, amikor bandaügyekről volt
szó. De mint valaki, aki első kézből tapasztalta meg, milyen érzés
megtagadni önmagad, együttérzett a kölyökkel. Különben is, őszintén
úgy vélte, hogy Grunt szerelme, vagy nevezzük akárminek, idővel
elmúlik. Grunt majd beteg kiskutyaként sóvárog még egy darabig a
lány után, aztán továbblép, és összejön egy nővel, aki elérhető. Axel
megtartja a titkot, és még talán egy kicsit szórakozhat is.
Axel felkelt és nyújtózott egyet.
– Ha hitelesnek akarsz tűnni, akkor lehet, hogy tanulnod kell még
egy keveset arról, milyen melegnek lenni.
– Nem fekszem le egy férfival, Axel. Kizárt. Tudod, hogy nem
vagyok meleg.
– Nem azt mondtam, hogy feküdj le egy férfival. De attól még
óvatosnak kell lenned. Lehet, hogy Grizz rajtam kívül mással is
figyeltet téged. Komolyan mondom, jól kell eljátszanod.
– Rendben. Mit javasolsz?
 – Ma este a lakásoddal szemben, a parton fogok parkolni. Onnan
követhetsz.
– Hová megyünk? – kérdezte Tommy.
– Ideje bevezetni téged a melegek titkos törzshelyeire Fort
Lauderdale-ben.
 Ötvenharmadik fejezet

2000.

G INNY CSAK BÁMULT RÁ.

– Azt állítod, hogy elhitetted Grizz-zel, hogy meleg vagy, azért,
hogy velem lehess? Hogy a barátnőd, Cindy valójában végig leszbikus
volt? – Az égnek emelte a kezét. – Tommy, ez őrület! Nem hiszek
neked.
– Pedig így igaz, Ginny. – A férfi megbántottnak tűnt. – Nem
szándékosan tettem, de hagytam, hogy megtörténjen, és a hasznomra
fordítottam.
– Nem. Kizárt. Grizz okos volt. Biztos…
– Biztos micsoda? Kitalálta volna? Úgy is történt. Rajtakapott.
– Rajtakapott? Hogyan kapott rajta?
– Valaki biztosan meglátott egy nővel, és megjegyezte Grizznek,
hogy megcsalom a gazdag barátnőmet. Vagy ez, vagy figyeltetett.
Valójában soha nem árulta el, hogy tudta meg. Nem is számított. Tudta,
hogy hazudtam, és azt is, hogy miért.
– Miféle nővel? – Ginnyt hirtelen marni kezdte a féltékenység.
Ismerős volt az érzés azokból az időkből, amikor Tommy időnkéni
magával vitte Cindyt a „baráti randikra”. Cindy nagy Rod Stewart-
rajongó volt, és Ginny emlékezett, hogy folyton a Tonight’s The Night
című számot játszotta Tommy kocsijának a kazettalejátszóján. Időnként
még énekelgette is magában. Most, hogy Ginny belegondolt, egy picit
féltékeny volt rá, és hiába szerette Rod Stewartot, utálta azt a bizonyos
számot. Ekkor döbbent rá, hogy miért. És ha belegondol, hogy
valójában ok nélkül volt féltékeny Cindyre… Eltöprengett, hogy vajon
Cindy a szükségesnél jobban megjátszotta-e a barátnő szerepét, csak
hogy piszkálja Ginnyt. Elképesztő volt számára a felismerés.
– Gin, voltak más nők. – Tommy hangja gyengéd volt. – Én is csak
ember vagyok. Te pedig férjnél voltál. Voltak páran, akikhez
megpróbáltam szándékosan közelebb kerülni. Próbáltam. De sosem
jutottam el addig a szintig, hogy érdekeltek volna. Egyszerűen
lehetetlen volt. Képtelen voltam túltenni magam rajtad csak azért, mert
egy másik nővel vagyok.
Ginny mélyre temette az érzéseit, és tovább kérdezősködött.
– Felejtsd el. Tehát, azt mondtad, Grizz egyszer rajtakapott. Mit
csinált?
– Nem akarod tudni.
– Elegem van abból, hogy állandóan ezt hallom! – Csattant fel a nő
élesen. – Te mondtad, hogy a homokba dugtam a fejemet. Hogy sosem
fogok szembenézni a valósággal, hogy miket követett el Grizz. Hát,
mondd el! Mondd el, mit csinált, amikor megtudta, hogy átverted.
Annyira csak nem volt rossz. Én ugyan nem tudtam, hogy az apád, de ő
tudta. – Oldalra billentette a csípőjét, és gúnyos pillantást vetett
Tommyra. – Mit csinált a tulajdon fiával?
– Szarrá vert a saját két kezével, és két hétre kórházba kerültem,
lessék. Ezt akartad hallani?

Eredetileg úgy volt, hogy Grunt Allennel vacsorázik azon a brutális

éjszakán, amikor Grizz rátelefonált, és felszólította, hogy sürgősen
menjen a motelba. Grunt az órájára pillantott. Kizárt, hogy odaérjek.
Felhívta Allent, és szólt neki, hogy késni fog. Allén megnyugtatta,
hogy ne aggódjon. Jóban volt az étterem tulajdonosával. Lesz asztaluk,
nem számít, mikor állítanak be. Addig megvárja a bárban.
Grunt behajtott a motelhoz, és leparkolt Grizz és Cicc lakrésze
előtt. Nem látta Cicc kocsiját az iroda mögött, amikor behajtott.
Lehetséges, hogy megtalálták a fickót, aki megerőszakolta Talán Grizz
erről akar velem beszélni.
Miután leparkolt, kiszállt a kocsiból, és hallott néhány köszönést a
gödör felől. Szórakozottan visszaintegetett, majd kopogott egyet az
ajtón, és belépett a négyes szobába. Grizz a foteljában ült.
– Ne ülj le – mondta, amikor Grunt épp helyet foglalt volna. Felállt,
és szembeállt Grunttal, hirtelen rettentő magasnak tűnt a
motelszobában.
– Ne üljek le? Miért ne? Mi történt?
– Azt akarom, hogy légy férfi, és nézz a szemembe, amikor
kiverem belőled a szart.
Grunt pislogott.
 – Kivered belőlem a szart? Miért?
– Tudnom kell valamit. – Grizz hangja mély volt, kegyetlen. –
Áruld el most, mert nem fogsz tudni válaszolni, amikor végzek veled.
Grunt nyelt egyet.
– Hagytad, hogy azt higgyem, buzeráns vagy. Beismerem, Axel
jelentése alapján jutottam erre a következtetésre. De okkal hitetted el
velem. És az egyetlen ok, amire következtetni tudok, hogy szerelmes
vagy Ciccbe. Vele szeretnél lenni. A feleségemmel.
Gruntot váratlanul érte az ütés az arcán. Nem vesztette el az
egyensúlyát, de egyből tudta, hogy itt nem nyerhet. Viszont nem adja
fel harc nélkül.

– Grizz úgy összevert, hogy kórházba kerültél? A tulajdon fiát?

Miattam? – Ginny hangja szinte cincogásnak hatott.
– Kiverte belőlem a szuszt is. Én is benyomtam neki párat. Tudom,
hogy eltörött néhány bordája, és egy monoklit is összehoztam.
Szétvertük a szobátokat. Hogy lehet, hogy nem tudtad, hogy verekedés
történt?
– Azt hiszem, emlékszem arra az estére. Hazaértem, és a négyes
szoba úgy festett, mintha bomba robbant volna odabent. Grizz azt
mondta, bejött két fickó, és verekedni kezdtek, ő pedig közbelépett, és
leállította. Ekkor kapott monoklit, és az orrát is eltörték. Te tetted azt
vele?
– Igen, én voltam. Nagyobb volt és erősebb, de ne feledd, hogy ő
tanított meg bunyózni. – Halvány mosoly bujkált Tommy ajkán. –
Eltörtem az orrát? Tényleg?
– Ne legyél ilyen elégedett magaddal. – Ginny a szemét forgatta.
– Mi történt ezután?
– Axel betett a kocsimba, és elvitt az étterembe, ahol megtaláltuk
Allent. Allen kórházba vitt, aztán egy magángépen elvitetett Orlandóba,
hogy a közelében lábadozzak. Telefonált a munkahelyemre, és kitalált
valami történetet arról, hogyan sérültem meg. Talán azt mondta nekik,
hogy megtámadtak az utcán. Nem emlékszem. Arra viszont
emlékszem, hogy érdeklődtél, hogy telt az elmúlt két hetem
Vancouverben.
 – Grizz azt mondta, üzleti útra mentél. – Ginny hangja halk volt.
Aztán valami az eszébe ötlött. – Rájött Grizz valaha, hogy Axel
félrevezette őt, és hagyta, hogy melegnek higgyen téged?
– Nem, falaztam Axelnek. Megmondtam Grizznek, hogy igaz volt,
amit Axel jelentett. Tényleg egy meleg pasassal lógtam együtt. Allen
havonta néhányszor nálam aludt a lakásban. Miért ne hitte volna el
Axel?
– De utána is láttalak! Össze vagyok zavarodva… Hiszen utána is
voltunk együtt. Hogy volt lehetséges? Ha Grizz annyira haragudott rád,
és tudta, hogy szerelmes vagy belém, mégis miért engedte meg?
Valami nincs rendjén.
– Amikor először találkoztam vele, mióta szarrá vert, közölte, hogy
meggondolta magát, és nehezebb lenne elmagyarázni neked, hogy
miért nem engedélyezi a barátságunkat a továbbiakban – és miért rúgta
szét a seggem. Egyébként is tudta jól, hogy soha, soha nem
próbálkoznék semmivel az után a verés után. És nem is próbálkoztam.
Az a verés csalt figyelmeztetés volt.
Ginny döbbenten fújta ki a levegőt. Mennyi titok, mennyi
hazugság! Ha homokba dugta is a fejét, semmiképp sem az ő hibája
volt.
– De Tommy, utána is magaddal hoztad néha Cindyt. Továbbra is a
lakásában laktál. Miért?
– Több okból. – A férfi vállat vont. – Főleg miatta: neki továbbra is
kellett a színjáték. És kényelmes helyzet volt. A munkahelyem
közelében, egy egymillió dolláros lakásban éltem. És Cindy rendes lány
volt. Barátok voltunk. Mi mást tehettem volna ezen a ponton?
Ginny megrázta a fejét, szédült a sok új információtól.
– Még mindig nem értem, miért volt szabad annyi időt együtt
töltenünk anélkül, hogy Grizznek valaha is ellenvetése lett volna.
Tommy nem árulta el, nem árulhatta el a feleségének, hogy ő tudja,
miért. Amikor felkereste Grizzt néhány nappal a kivégzése előtt,
majdnem egy órán át a börtönudvaron sétálgattak. Amikor szóba került
Ginny, a férfi pont ugyanaz a régi, öreg Grizz volt. Még mindig
bosszús volt a gumibotos incidens miatt, amit néhány héttel korábban
Leslie nyilvánosságra hozott. Közölte Tommyval, hogy örülhet, amiért
annak idején nem jutottak eszébe kérdések, amikor megtudta, hogy
Tommy csak melegnek tetteti magát. Grizznek kétsége sem fért ahhoz,
hogy ha akkoriban kiderül ez, akkor nem kórházba küldi Tommyt.
Akár a fia, akár nem, a sírba tette volna. Grizz akkor is dühös volt,
amikor megtudta Blue-tól, hogy Tommy Blue egyik fiának az apja.
De utána Grizz azzal folytatta, hogy mindent alaposan, részletesen
elmagyarázott Tommynak. Anélkül, hogy bármit kihagyott volna. És
miután Tommy megtudta, hogy Grizz valami olyasmi része, ami
messze túlmutat a bűnözői tevékenységével kapcsolatos ügyeken,
mindössze tátott szájjal bámult rá. Most már az egész értelmet nyert:
ellenszegülés nélkül börtönbe vonult. Hagyta, hogy Tommy Ginny
mellett maradjon. Amikor letartóztatták, megkérte Tommyt, hogy
vegye feleségül a nőt.
Tommy most már értette, miért, és cseppet sem hibáztatta érte. Azt
is tudta, miért nem árulta el Grizz egy léleknek sem. Ez nagy dolog.
– Bűnöző volt, Ginny. Tudta, hogy egy nap még szüksége lehet
rám. Szüksége lehet arra, hogy gondoskodjak rólad. Egy kis időre
átvertem ugyan a meleg színjátékkal, de egyvalami kiderült belőle
Grizz számára. Látta, hogy szeretlek és megvédenélek. Gondolj bele!
Nem én mentem oda hozzá, és ajánlottam fel, hogy feleségül veszlek.
Ő keresett meg engem.
Ginny a fejét csóválva próbálta felfogni az egészet. Szünetre volt
szüksége.
– Töltsék még egyet? – kérdezte, miközben felvette az üres
poharat.
Tommy bólintott, és figyelte, ahogy a nő bemegy a házba, behúzva
maga mögött a tolóajtót.
Amint egyedül maradt a gondolataival, csendben szidta magát,
amiért még mindig elhallgatott valamit. De aztán emlékeztette magát.
Muszáj. Ginny védelme érdekében.
Tommyt megzavarta a gondolataiban, amikor a nő visszaért, és a
cowboycsizmája kopogott a padlódeszkán. Átadta Tommynak a pohár
vizet, és leült.
– Visszatérve arra, hogy a fia vagy. Miért volt olyan fontos
eltitkolni ezt?
– Voltak ellenségei, Gin. Ellenségei, akik bánthattak volna engem,
hogy a közelébe férkőzzenek. Grizz azt mondta, hogy még Blue sem
tudott róla. Blue, aki mindent tud, se tudta soha, hogy Grizz az apám.
Grizz csak azután számolt be neki, hogy Blue visszament a börtönbe,
miután megtalálta Jant és a fiait.
– Tényleg úgy hiszed, Blue sosem tudta, hogy Grizz fia vagy?
– Igen, azt hiszem. Grizz és Blue fiatalon találkoztak, de Blue nem
igazán ismerte Candyt.
– Amikor hallottam őket vitatkozni, emlékszem, Candy mondott
valami olyasmit Grizznek, hogy ő mutatta be azoknak az embereknek,
akik Grizzt az akkori pozíciójába helyezték.
– Nem ő volt. Az apja barátja volt; csak magának akarta az
elismerést, hogy hangsúlyozza a fontosságát. Candy járt-kelt Grizz
ágyában. Grizz még fiatal volt. Nem emlékezett, hogy a nő valaha is
találkozott volna Blue-val.
– Tisztázzuk még egyszer. Nehezen tudom sorba rendezni az
eseményeket. – Ginny vett egy mély levegőt, és elkezdte sorra venni az
eseményeket az ujjain. – Leslie elmondta Grizznek a személyes
interjún, hogy nem a gumibottal vetted el a szüzességem. Grizznek
valahogy sikerült összevernie őt a börtönben, de úgy megharagudott
rád, ránk, hogy rövidesen adott Leslie-nek egy telefonos interjút, és
elárulta neki, hogy a fia vagy.
– Lényegében – bólintott Tommy. – Mire elmondtam Grizznek az
igazságot erről, már lehiggadt, és elrendelte Leslie megölését, nehogy
publikálja a cikket.
– Szerintem kicsit drasztikus lépés volt elrendelni Leslie
megöletését, nem gondolod, Tommy? Grizz rémisztő tud lenni.
Szerintem mással is megfenyegethette volna. Csak egy magazincikk.
– Igazán, Gin? Gondolj bele, hogy reagáltál. Grizz nem akart abban
a tudatban meghalni, hogy kideríted, és pontosan úgy teszel, ahogy
végül tettél, vagyis elhagysz engem. Azt akarta, hogy mindig
gondoskodjanak rólad.
Ginny hirtelen a székre csapott a két kezével, és felállt.
– Gondoskodjanak? Annyira belefáradtam már, hogy ezt hallom,
Tommy. – Szikrázott a szeme. – Mindig minden a védelmezésemről
szólt. „Ginny olyan édes. Ginny olyan ártatlan. Nem mondhatjuk el
Ginnynek. Ginnyt megbántaná” – utánozta gúnyosan. – Csak azért,
mert templomba járok, próbálom a jót látni az emberekben, és pozitív
hozzáállással nézek a világra, még nem kell gyerekként kezelni engem,
mintha állandó védelemre szorulnék. Felnőtt nő vagyok! Egyetemet
végeztem, és el tudom tartani magam. Képes vagyok önállóan
gondolkozni, Tommy.
– Tudom, Gin. Tudom. Sajnálom. Mindketten túl sokáig
alábecsültünk. Sajnálom.
– Folytasd! – Ginny visszaült, és keresztbe fonta a karját.
– Mindent, amit ma este elmondtam neked, Grizznek is
elmeséltem. Elmondtam neki, miért játszottam ki, hogy hagyja nekem
elvenni a szüzességed. Nem örült neki, de akár hiszed, akár nem,
megértette. Grizz addigra már rájött, hogy amikor felfedte előttem,
hogy ő az apám, sokkal többet tárt fel egy apró kis titoknál.
Visszacsapódhatott volna, és Mimit is bánthatta volna vele. Ha
megtudja, hogy én, az apja, valójában a féltestvére vagyok… Nem kell
neked ecsetelnem, miféle szarlavinát indított volna ez el. – Tommy
behunyta a szemét, és masszírozni kezdte a szemöldöke közti pontot. –
Mindegy, beszéltem vele Leslie meggyilkoltatásáról, és megkértem,
hogy intézze el bárki bántódása nélkül. Komolyan gondoltam, amikor
vasárnap reggel azt mondtam, lejárt a gyilkosságok ideje. Grizz meg
tudta találni a módját, hogy Leslie meggyilkolása nélkül is
megakadályozza a cikk nyomtatásba kerülését. Beleegyezett, és azt
mondta nekem, hogy már jobb belátásra tért, és lemondta a
megöletését.
Ginny bólintott neki, és Tommy folytatta:
– Blue meglátogatta Leslie-t, és tudatta vele, hogy Grizz
meggondolta magát, ne publikálja a cikket. Ezt követően, még Grizz
kivégzését megelőzően Blue végre hírt kapott a magánnyomozótól, akit
Jan és a fiúk megtalálására fogadott fel. A fiúk mostanra felnőttek, már
nem az anyjukkal élnek, de a magánnyomozó küldött képeket Blue-
nak. Miután látta a fényképeket, és Jannel beszélt is telefonon, Blue
meglátogatta Grizzt a börtönben úgy egy héttel a kivégzését
megelőzően.
– Megtalálta Jant és a fiúkat? – kérdezte Ginny.
– Igen, és fény derült valamire Blue utolsó látogatásakor, ami ismét
felbőszítette Grizzt. Ekkor hívatott be magához. Valójában ezért
látogattam meg a kivégzése előtt.
– Miért kellett meglátogatnod? Miért nem tudtad telefonon
elintézni?
 – Le kellett vele ülnöm. El kellett magyaráznom neki valamit, és
személyesen kellett megtennem.
– Miért?
– Mert megtudott valamit, amitől csalónak tűntem. Annak ellenére,
hogy régen történt, évekkel az egész meleg-ügy előtt, az ő fejében friss
hír volt, és nem festettem jó színben.
– Miről beszélsz? Mit tudott meg Grizz?
– El kell mondanom valamit Kevinről.
 Ötvennegyedik fejezet

2000.

K EVIN BLUE ÉS JAN LEGKISEBB FIA. Ginny nyelt egy nagyot. Annak
idején vigyázott rá és a bátyjára, Timmyre, valahányszor ki kellett
segíteni Blue-t és Jant.
Ginny az ajkába harapott, és tovább kérdezősködött:
– Ez igaz? Készült apasági teszt, vagy bármi ilyesmi? És azt
hiszem, ami még fontosabb: te elhiszed, hogy Kevin a fiad?
– Igen. Most már el. Azt hiszem, sosem akartam elhinni. De Grizz
megmutatta a képeket, amikor felkerestem. Az enyém, Ginny. Nincs
szükségem apasági tesztre, hogy bebizonyítsa.
Mindketten hallgattak egy hosszú pillanatig.
– Leslie célozgatott, amikor ránk telefonált, hogy beteszi a
vasárnapi cikkbe a titkot, miszerint Grizz fia vagy. Grizz két nappal
azelőtt halt meg. Akármit is talált ki a megállítására, nem működött.
– Grizz abban a tudatban halt meg, hogy el lett intézve. És el is lett.
– Tommy felemelte a kezét, hogy leállítsa a nő kérdését. – Tudom,
hogy Leslie-nek több győzködésre volt szüksége, Gin. De tudom, hogy
elintézték, és azt is tudom, hogy senki sem sérült meg. Grizz
egyszerűen nem számított arra, hogy Leslie még azelőtt elárul neked
valamit, hogy leállítanák.
Ginny megértően bólintott. Látta a megkönnyebbülést a férje arcán.
Haladást értek el a titkok terén. Az átverések terén. Csupa olyan dolog,
amit Tommy most könnyen meg tudott magyarázni.
Talán túl könnyen?
Ginny tudta, hogy még sok mondanivalója van. Leolvasta a férje
arcáról, tudta, mire gondol. Tommy azt gondolta, hogy már aznap este
haza fog menni vele. De Ginny tudta, hogy nem így lesz. Még mindig
nem állt készen. Még mindig nem döntötte el, mit hisz el, és mit nem.
És hogy együtt tud-e élni ebből bármivel.
Sokatmondó pillantást vetett a férfira.
 – Tommy, ez semmin sem változtat. A sok titok, ami most az
asztalra került. Még mindig időre van szükségem. Tisztában vagy
ezzel, ugye?
Tommy nem tudta, mit feleljen. Azt hitte, ha ennyi mindent
megoszt, és őszinte, a nő hazamegy. Rájön, hogy nem olyan borzalmas
az egész, mint képzelte. De nem vált be.
A férfi szerette volna, ha otthon kerül sor erre a beszélgetésre,
igényelte volna, hogy ott beszéljék meg. Grizz egyértelműen erre
utasította. Még el sem jutott ahhoz a részhez, hogy Jan rákente Grizz
letartóztatását. Túl sok információ volt ez egyszerre. Ezt meg kellett
tartani későbbre, miután már rávette a nőt, hogy hazamenjen.
– Nem, Ginny, nem vagyok tisztában vele. – Tommy gyengéden
megfogta a kezét, de Ginny elhúzódott tőle. – Tudom, hogy rengeteg
friss hírt kell feldolgoznod, édesem. De nem értem, miért nem tudsz
hazajönni, és meghallgatni. Miért kell távolságot tartanod tőlem? A
gyerekeinktől.
– Tommy, ne merészeld kijátszani a gyerek kártyát. Meg se
próbáld! Ennek semmi köze a gyerekeinkhez, úgyhogy szóba se hozd
őket. Ez a házasságunkról szól. Talán el tudom magyarázni az
érzéseimet úgy, hogy te is felfogd. Úgy, hogy számodra, is érthető
legyen. – Hadarni kezdett. A hasonlat aznap reggel ötlött az eszébe, és
tetszett neki. – Mondjuk, hogy ugyanabban a házban élsz évek óta.
Nem egy tökéletes ház, de az egyetlen ház, amiben valaha is laktál:
szereted és elfogadod, mert a tiéd. De évek múltán kopogtatnak az
ajtódon. Valamiféle önkormányzati megbízott jön, mivel hirtelen
rájöttek, hogy nem stabil alapokra építetted a házad. Valami gond van a
telekkel, amire építetted. Fogod magad, és előveszed az eredeti
tervrajzot, de nem találsz semmiféle problémát. Hitelesített terv, rajta
van az építész jóváhagyását igazoló szakmai pecsét. Visszanézve látod,
hogy van néhány dolog, amin javíthattál volna, de attól még egy jó ház,
és nem akarod elhinni, hogy mindvégig egy hatalmas víznyelőn állt,
ami bármikor elnyelheti az egészet!
– Gin, ez nem…
– Hadd fejezzem be! Tudom, hogy nem ugyanaz, de hallgass végig.
Az önkormányzati megbízott az imént közölte veled, hogy nem
biztonságos a házad alapzata. Bármelyik másodpercben elnyelhet a
föld. Tehát elkezded körbejárni a házad, és alaposabban szemügyre
veszed a dolgokat, amiket szeretsz benne. És most, hogy nézed, igazán
közelről nézed, észreveszed, hogy a falat selejtes alapanyagokból
építették. Bármelyik pillanatban leomolhat. A tető és az ablakok tíz
percet sem bírnának ki egy nagyobb viharban. A festék a falon káros
ólomanyagot tartalmaz.
Könnyek gyűltek a nő szemében, és Tommy teljesítette a kérését.
Hallgatott.
– Átvert a kivitelező, Tommy. Minden egyes költségen spórolt, és
félrevezetett, így nem tudtad, valójában miben éltél. Egész idő alatt.
Nem lennél dühös? Nem lennél felháborodva? Erre megpróbálja
kimagyarázni az egészet, azt állítja, jobb, hogy nem tudtál róla. A „te
érdekedben” történt így. – Gúnyosan felnevetett, egy könnycsepp
gördült végig az arcán, aztán még egy. – Sosem engedhetted volna meg
magadnak álmaid házát, a házat, amit ő épített, ha jobb minőségű
alapanyagokat használ. És eszébe sem jutott szólni, hogy ezek olcsó
anyagok. Emlékeztet, hogy sosem lettél volna boldog a házadban, ha
azon aggódsz, hogy mikor omlik össze minden előjel nélkül. Helyesen
tette, hogy nem árulta el, miben élsz. Hálát kellene adnod, és dicsérned,
amiért megmentett a sok aggodalomtól. De tudod, mit, Tommy? Fel
sem merült benne, hogy miként érzed majd magad, amikor az a
víznyelő, vagy mondjuk inkább, hogy pöcegödör, lassan elnyel téged!
Csend töltötte meg a levegőt. Tommy nem tudta, mit mondjon.
Ginnynek igaza van. Ő és Grizz is hibázott, mivel hagyták, hogy
hazugságokra épüljön a nő élete. Mennyivel jobb lett volna, ha
bizonyos dolgokat elárulnak neki akkor, amikor épp történtek, ahelyett,
hogy most eméssze a nőt az összes egyszerre? Igazságtalan volt, és ő is
tudta. Próbált felelni, de képtelen volt megszólalni.
– Mindössze időt kérek tőled, Tommy, és szerintem szemétség,
hogy még azt sem vagy hajlandó megadni nekem. Mindezek után. – A
könnyei elpárologtak, és most rideg harag váltotta fel őket. – Önző
vagy, és őszinte leszek, jelen pillanatban ezt, ezt az önzést ezerszer
visszataszítóbbnak találom, mint azt, hogy lefeküdtél Jannel.
A férfinak nem volt lehetősége válaszolni, mert abban a pillanatban
Ginny irreálisan hatalmas mosollyal fordult a házba vezető üvegajtó
irányába.
– Nem hallottam a kocsit behajtani!
Tommy megfordult, hogy lássa, mit néz Ginny.
 – Meglepetés! Szia, anya! Szia, apa! – Jason kisétált a teraszra,
Ginny pedig egy nagy öleléssel fogadta. – Carter néni és Casey néni azt
mondták, hogy ma este segíthetek ellátni az állatokat. Miért piros az
orrod, apa? Olyan, mintha vérzett volna. Miért vérzett az orrod?
– Beütöttem az istálló ajtajába, Jason. Semmiség, ne aggódj! –
mondta Tommy gyorsan, és maga is természetellenesen sugárzó
mosolyt erőltetett magára.
Carter és Casey követték Jasont a teraszra.
– Sajnálom… Hiányolta a szüleit – tátogta Casey, miután halkan
behúzta maga után a tolóajtót.
Ginny és Tommy tudták, hogy igaza van. Szegény kölyök néhány
napot Reynoldséknál töltött, amíg ők a börtönnél voltak, és Ginny
alighogy érte ment, hogy hazavigye, máris elment Carterékhez. Egy
éjszakára rá Tommy is lelépett, és Carter és Casey vette át a helyüket.
A kisfiú lassan gyanítani fog valamit. És isten tudja, mi kavaroghat
Mimi fejében. Ginny a kezét tördelte; aggódott az idősebb gyermekéért.
Mintha csak a gondolataiban olvasna, megszólalt Carter:
– Mimi átment egy Courtney nevű lányhoz. Remélem, nem baj.
Casey beszélt a szüleivel, és azt mondták, rendben van.
– Igen, nem gond. Jóban van velük.
Carter válaszolt a kimondatlan kérdésre.
– Rá sem kérdezett.
Ginny bólintott. Úgy hitte, talán hálát kellene éreznie ezért.
Carter kézen fogta Jasont.
– Gyere, segítségre van szükségem a lovaknál. – Ginny látta, hogy
Jason lelkesen megy segíteni. Ahogy lementek a teraszlépcsőn, és
elindultak az istállóhoz, Carter visszaszólt a válla felett: – Ha csak egy
cseppet kaphatnék az energiájából, tíz perc alatt végeznék a
feladataimmal.
Tommy nem szólt semmit, mióta a lányok hazahozták Jasont.
Casey-re pillantott.
– Tudom, hogy most értetek csak ide vele, de nagyon nagy
szükségem lenne még egy órára, hogy beszélhessek Ginnel. Gondolod,
hogy észreveszi, ha kiosonunk, és vacsorázunk egyet valahol?
Ginny már épp ellenkezett volna, de Casey nem hallgatta meg.
– Nem lesz vele gond. Legalább egy órát odakint lesz Carterrel.
Lefoglaljuk. Menjetek!
 Tommy a feleségére pillantott.
– Benne vagy egy vacsorában valamerre?
– Nem tudom. Nem zuhanyoztam, de kezdek éhes lenni.
– Jól vagy így, édesem. Csak vegyél fel egy farmert. – Nem akart
azzal foglalkozni, hogy más férfiak nézegetik a felesége hosszú lábait.
Sosem ismerte volna be, de örökölte Grizz hajlamát a féltékenységre.
Miután Tommy rendbe szedte magát, halkan váltott néhány szót
Casey-vel, míg Ginny átöltözött.
– Lefejelted az istálló ajtaját, mi? – vigyorgott Casey. Tommy nem
felelt neki.
Ekkor Ginny kijött a hálószobából.
– Kész vagyok.
Tommy követte a nőt a bejárati ajtóhoz.
– Szóval, hová mentek? – kérdezte Casey könnyeden.
Ginny tudta a szíve mélyén, hogy helytelen, de nem bírta
türtőztelni magát.
– Tommy bemutat a pasijának, Allennek.
 Ötvenötödik fejezet

1980.

–B IZTOS, HOGY EL TUDSZ MENNI? Miért nem hagyod, hogy valaki

más menjen? – kérdezte Grizz Cicctől a négyes szoba kicsiny
nappalijában állva.
– Jól vagyok. Már nincs annyira hányingerem, mint korábban –
mondta a lány, miközben felnézett a férfi zöld szemébe. Aggodalom
tükröződött benne.
– Mi lesz, ha rosszul leszel vezetés közben? Tudod, mit? Add ide a
kulcsodat! Majd én elviszlek.
– Grizz, túlreagálod az egészet. Szerintem képes vagyok egyedül is
bevásárolni. Már önmagában az a tény, hogy megint kedvem van főzni,
azt jelenti, hogy a nehezén túlvagyok. – Beleborzongott, amikor eszébe
jutott, hogy korábban bármiféle hús szagára ki akarta egyből adni a
gyomra tartalmát. De három napja nem is hányt. Ez már valami. Talán
végre véget értek a reggeli rosszullétek – vagyis, az esetében az egész
napos rosszullétek.
Átölelte a férfi derekát, és lábujjhegyre ágaskodott, hogy szájon
csókolja.
– Szeretem, hogy ennyire szeretsz, és én még annál is jobban
szeretlek, de csak élelmiszerboltba megyek. – Felnevetett erre. – Hé, ez
rímelt!
Grizz közelebb húzta magához, és még mélyebben megcsókolta.
– Kizárt, hogy annál jobban szeress, mint amennyire én szeretlek,
Cicus. És ha tényleg jobban érzed magad, talán maradhatnál még egy
kicsit – mondta incselkedő hangon.
– Engedj el bevásárolni, és talán meghálálom, amikor visszaérek –
felelte a lány ugyanolyan hangsúllyal.
Ekkor Grizz elkomolyodott. Óvatosan a kezébe fogta a lány arcát,
és a jobb hüvelykujjával végigsimított az orcáján.
 – Csak heccellek, ugye tudod? – A hálószoba felé intett a fejével. –
Akármennyire szeretek is szeretkezni veled, Cicus, nem ennyiről szól
az egész. Soha nem is szólt ennyiről.
Összevonta a szemöldökét, miközben a megfelelő szavakat kereste,
hogy elmondja, mennyire szereti a lányt.
Ő rettentően vágyott rá, hogy hallja, de tudta, mennyire nehéz ez
Grizz számára.
Elmosolyodott, és megragadta a férfi csuklóját, majd maga felé
fordította a tenyerét, és hozzáért az ajkával.
– Tudom, Grizz. Tudom.
Grizz túlságosan védeni próbálja őt. Csak az élelmiszerboltba
készült. Megtelt a szíve a férfi iránti szeretettel, miközben felkapta a
táskáját és kulcsát. Hamarosan beköltöznek az új otthonukba.
Gyermekük lesz, ráadásul Grizz felhagy a bandával. A lány nem is
lehetett volna boldogabb.
Grizz vonakodva elengedte, és figyelte, amint kisétál az ajtón. Az
ablakhoz lépett, a pillantásával követte a nőt, ahogy végigsétált a motel
járdáján, és eltűnt az iroda oldalán.
Ekkor vette észre az autót. Chowder a kormány mögött ülő illetővel
beszélgetett. Látta, ahogy Chowder ellép a kocsitól, és az autópálya felé
mutat. Bizonyára egy eltévedt utast igazított útba. Nem ez lenne az első
eset, hogy egy mit sem sejtő utazó véletlenül lefordult a motelnél.
Ahogy a kocsi megkerülte a gödröt, és elhaladt a négyes mellett,
Grizz hátrébb lépett az ablaktól, nehogy meglássák. De még épp
felismerte a sofőrt.
Mit keres Matthew Rockman a motelban?
Grizz egyből a telefonhoz ment, és tárcsázott egy számot.
– Van valaki, akinek szeretném, ha utánanéznél.
Alig egy héttel később Grizz behajtott egy elhagyatott épület
növényekkel benőtt parkolójába Hollywood régi részén. Ránézésre
valamiféle gyár lehetett szebb napjain. Grizz embere lefuttatott egy
nyomozást Matthew Rockmanről, és megszervezte ezt a találkozót.
Két perccel később egy drága luxusautó állt meg mellette. Kiszállt
egy férfi, és beült Grizz kocsijának az utasülésére.
– Mire van szükséged, Grizz? – A férfi, Cary Lewis egy értékes, jó
szabású öltönyt viselt. Bűzlött a magabiztosságtól, valami drága
kölnitől és talán egy kis beképzeltségtől is. Grizz volt az egyetlen
ember, akivel hajlandó volt ilyen körülmények között találkozni.
Jellemzően nem valami alvilági figura volt, de Grizz-zel más volt a
helyzet. Grizzre külön figyelmet kellett fordítania, és jól is fizetett érte.
Carynek három exfelesége volt, öt gyermeke és egy huszonkét eves
barátnője. Boldogan együttműködött.
Grizz átadott neki egy borítékot.
– Van egy kölyök, aki hamarosan végez a jogi egyetemen.
– Azt akarod, hogy adjak neki munkát?
– Nem – felelte Grizz lassan. – Nem kell munkát adni neki. Viszont
azt akarom, hogy férkőzz a közelébe. Még túl korai ahhoz, hogy
biztosat mondjak, de lehet, hogy szükségem lesz rád.
– Mi a neve, és mit kell tennem? – kérdezte Cary.
– Matthew Rockmannek hívják.
– Oké, rendben, Matthew Rockman. Tudsz róla egyéb részleteket?
Milyen jogot tanult, bármi ilyesmi?
– Minden ott van. – Grizz a boríték felé biccentett, ami most Cary
ölében pihent.
– Oké, mi más? Mit kell tennem?
Grizz nyomatékosan Caryre nézett.
– El kell nyerned a bizalmát. – Habozott. – És amikor biztosra
veszed, hogy teljesen megbízik benned…
Cary várt.
– Igen, akkor?
– El kell hitetned vele, hogy te is annyira utálsz engem, mint ő.

A Caryvel történt találkozó után Grizz elvezetett a Red Crabbe.

Bement, és elindult az irodájába. Chicky meglátta a szeme sarkából, és
jelzett neki, hogy beszélniük kell. Grizz irányt váltott, és elindult a nő
felé. Kedvelte Chickyt. Egy volt a néhány nő közül, akit a barátjaként
tartott számon.
Emlékezett még, hogy Chicky, akit egykor Rhonda néven ismertek,
évekkel azelőtt megpróbálta befűzni őt. Grizz sosem bánta, hogy a nő
felajánlkozott neki testileg. Amikor viszont többet akart tőle,
bosszantani kezdte. Megkönnyebbült, amikor Chicky végül kinézett
magának valaki mást. Még el is mosolyodott, amikor eszébe jutott,
hogyan adta át a nő Willow-nak a stafétát, és mennyire küzdött Willow
az ő szerelméért. Hogy is képzelte az a kurva, hogy valaha is
megkedveli őt, nemhogy szeretni fogja?
Elhalványult a mosolya, amikor valami más is felderengett az
emlékezetében. Az éjszaka, amikor Monster a motelba hozta Ciccet.
Ahogy Willow nekitámadt. Meg Willow szerepe Cicc
megerőszakolásában. Már azon az első éjszakán ki kellett volna törnie a
nő nyakát.
Chicky megzavarta a gondolataiban.
– Hé, Grizz. Figyelj, csak azt akartam, hogy tudd, Guido keresett.
Beugrott korábban, és azt mondta, üzent neked, és hívogatott
mindenhol, ahol csak eszébe jutott.
Grizz lekapta a csipogót az övéről, és ránézett.
– Nem kaptam üzenetet Guidótól.
Alighogy kimondta, a csipogó megszólalt, kijelzett egy digitális
számot, mellette pedig, hogy „911”. Sürgős. Bement az irodájába, és
tárcsázta a számot.
– Én vagyok.
– Éppen ideje volt, főnök. Órák óta próbállak elérni!
– Most kaptam meg az üzeneted. Mi olyan kibaszott fontos?
– Tudnod kell valamit. Az anyja, a feleséged anyja…
– Mi van Cicc anyjával?
– Azt hiszem, keresi a lányt. – Guido mély levegőt vett. –
Pontosabban, szerintem téged keres.
 Ötvenhatodik fejezet

2000.

G INNY IDŐRŐL IDŐRE OLDALRÓL A FÉRJÉRE PILLANTOTT, miközben

Tommy vacsorázni vitte kocsival.
– Szóval, hogy lehet, hogy sosem hallottam erről a feltételezett „jó
barátodról”, és nem is találkoztam vele soha? – kérdezte kissé gőgösen.
Nem volt hajlandó rosszul érezni magát a megjegyzés miatt, amit
Casey előtt tett Allenről.
Tommy, anélkül, hogy ránézett volna, motyogva felelt:
– HIV-fertőzött volt, és legyengült az immunrendszere.
Tüdőgyulladásban halt meg.
Ginny egyből elszégyellte magát.
– Sa-sajnálom, Tommy. Nem tudtam, te pedig sosem említetted. –
Most a férfira pillantott. – De miért, Tommy? Miért nem mondtad el
soha, hogy volt egy kedves barátod, aki meghalt? Biztos gyászoltad.
Hogy lehet, hogy egyszer sem említetted?
– Nem tudom, Gin. Azt hiszem, nem akartam, hogy a közös időnk,
az új életünk a bánatról, halálról és veszteségről szóljon. Épp elég jutott
abból életem első felében. – Vállat vont. – Átvészeltem.
Ginny agya még mindig Tommy történetein kattogott, most jött rá,
hogy visszamentek egészen 1969-ig. Tommy meglepően
összeszedettnek tűnt ahhoz képest, hogy ennyi időn át ilyen sok
mindenről volt tudomása. Ginnynek megvolt a maga oka arra, hogy
zaklatott legyen, de a férfi élte át mindezt nap nap után. Tudott Grizz
valódi gyerekkoráról. Tudta, valójában mit tett Grizz Darryllel és
Willow-val. Még szemtanúja is volt egy részének. Idővel megtudta,
hogy Grizz meggyilkolta az anyját, Candyt. És – nem felejthette ki –
még homoszexuálisnak is tettette magát csak azért, hogy vele lehessen,
aztán kibírt egy olyan verést a kis színjáték miatt, amitől két hétre
kórházba került. És most elmesélte, hogy elvesztette egy közeli, kedves
barátját, akiről Ginnynek tudomása sem volt.
 Vagy ő a legodaadóbb és legönzetlenebb férfi a világon, vagy
egyszerűen eszement őrült, állapította meg Ginny.
Megborzongott, és kinézett az ablakon. Tommynak igaza volt,
tényleg homokba dugta a fejét annyi éven át. Így küzdött meg a
problémákkal. Két férfi mellett is eljátszotta a naiv feleség szerepét.
Nem volt hülye, de kezdett haragudni magára, amiért elhitette magával,
hogy az. Sosem érezte, hogy a valóság felett huny szemet ezzel.
Tényleg olyan ember volt, aki félig telinek látta a poharat, és nem
felejtett el pozitív és vidám maradni, bármit is vetett az útjába a sors.
Ezzel az új ismerettel azonban együtt járt a felismerés, hogy soha
mást se csinált, csak elfogadta és feldolgozta, bármit is tartogatott
számára az élet.
Még azt is hagyta, hogy emberrablás áldozatává váljon, és elhitette
magával, hogy Vince és Delia védelme érdekében nem szökik meg.
Persze, elismerem vállon veregetheti magát, amiért a legjobbat
hozta ki bármiből, amit az útjába hajított az élet, de titokban
becsmérelte magát, amiért egyszer sem jutott eszébe visszahajítani
valamit.
Nem beszélgettek, miközben haladtak a forgalmas utakon. Ginny
eltűnődött, vajon Tommy mire gondol. A barátjára, Allenre? Vagy arra,
hogy mit fog vacsorázni? Azon töpreng, hogy vége van-e a
házasságuknak? Ginny ugyanis ezen töprengett.
Tommy személyiségének mekkora része egyezik Grizzével?
Pislogott egyet: a férje az első férjének a fia. Furcsán hangzik,
akárhogy is nézi az ember. De van bármi Tommyban, ami távolról is
ezt sejteti?
Ginnyt visszasodorták az emlékei azokba az időkbe, amikor Grizz
felesége volt, de Grunttal volt épp együtt. Kocsiban ültek, és nem
rémlett neki pontosan, hol is voltak, viszont úgy emlékezett a
következőkre, mintha csak tegnap történt volna.
– Grizz azt mondta, a Razorben találkozik velünk – mondta neki
Grunt a kocsiban.
– A Razorben? – Ginny fintorgott. – Nem találkozhatnánk vele
valahol máshol? Utálok a bárjaiba menni. Az összes nő félmeztelen, és
kellemetlenül érzem magam. A vendégekről nem is szólva. Egytől
egyig bűnözők.
 – Dolga van ott, Cicc, és egyszerűbb ott összefutnia velünk. Nincs
időm hazavinni téged. Különben is, még korán van, úgyhogy nem
hiszem, hogy sokan lesznek ott. Emellett szerintem ma Vanderline
dolgozik.
Cicc elmosolyodott. Kedvelte Vanderline-t. Egyike volt annak a
néhány, Grizznek dolgozó nőnek, akit őszintén csodált. Nagyjából
Cicc-cel egyidős volt, és azért dolgozott a topless bárban, hogy ki tudja
magának fizetni a főiskolát. Nagyon egyértelműen tudatta a
vendégekkel, hogy nem prostituált, és nem szolgál semmi olyannal,
ami nincs az étlapon. Kemény, józan kiállású volt, és a vendégek
imádták.
Behajtottak a Razorhöz, és Cicc boldogan állapította meg, hogy
csupán néhány motor áll a parkolóban. Gruntnak igaza volt. Nem volt
aznap nagy forgalom. A lány nem látta Grizz kocsiját, sem pedig
bármelyik motorját. Talán hátul parkolt le. Remélhetőleg kocsival jött.
Cicc nem hozta magával a bukósisakját.
Miután a szemük hozzászokott a benti félhomályhoz, találtak egy
helyet a zenelejátszó közelében. A bár túloldalán néhány pasas
biliárdozott. Vanderline a kerek fenekével, deréktól felfelé csupaszon
odasétált hozzájuk.
Cicc és Grunt felállt, amikor közelebb ért.
– Hé, ti ketten, de rég láttalak benneteket! – mondta Vanderline,
miközben átölelte mindegyikőjüket. Elmosolyodott, amikor észrevette,
hogy Cicc elvörösödik.
– Hahó, Vee. Csak Grizzre várunk – mondta neki Grunt. – Azt
mondta, dolga van, és könnyebb neki, ha itt találkozunk, hogy
hazavigye Ciccet.
– Igen, néhány perccel azelőtt telefonált, hogy megjöttetek. Azt
mondta, késni fog, de van valami az irodájában, amire szeretné, ha
ránéznél. Éhesek vagytok? Tudom, hogy kicsit korán van, de egész
biztosan össze tudunk dobni nektek valami ebédet, ha szeretnétek.
– Nem vagyok éhes, de egy jeges teát elfogadok – mondta Grunt,
majd odafordult Cicchez, és az iroda felé mutatott. – Pár perc, és
visszajövök. Hadd csekkoljam, mit akart Grizz megnézetni velem.
Cicc is rendelt Vanderline-tól:
– Én is egy jeges teát kérek, és…
 – Sok jéggel és citrommal. Emlékszem. – Vanderline melegen
Ciccre mosolygott, majd megfordult, és elindult a bárpulthoz.
Cicc figyelte, ahogy a pincérnő visszamegy a pulthoz, és
visszaemlékezett arra a napra, amikor először látta Vanderline-t.
Grizznek be kellett ugrania valamiért a Razorbe, és magával vitte
Ciccet. A lány a sarokban ült, és figyelte a pincérnőt akció közben.
Azért ragadta meg a tekintetét Vanderline, mert ő volt az egyetlen
fekete bőrű lány a bárban. Később kérdezősködött róla Grizznél. A férfi
elmondta neki, hogy a törzsvendégek Miss Veenek hívják, és nagyjából
Cicc-cel egykorú. Egzotikusan szép volt, és olyan a teste, hogy a
férfiak láthatóan nem tudták levenni róla a szemüket. Hatalmas, telt
mellekkel és hozzá passzoló hátsóval, mindkét csuklóján tetoválást
viselt, és egy kisebbet a bal melle felett is. Vanderline vegyes
származású volt. Ha megkérdezték, büszkén elmondta, hogy az apja
afroamerikai, az anyja pedig spanyol volt. Mindkét szülőjét nagyon
fiatalon elveszítette. Az anyja rákban halt meg. És az apja, aki
világéletében sosem kábítószerezett, a gyász miatt a drogokhoz fordult.
Túladagolásban halt meg alig hat hónappal később. Vanderline-t sorra
passzolták le egymásnak a rokonok, míg végül tizenhat évesen önállóan
próbált szerencsét.
Cicc ragaszkodott hozzá, hogy Grizz bemutassa őket egymásnak,
miután a férfi elmesélte neki, hogy Vanderline az egyetem miatt
dolgozik, és nem hajlandó prostituáltként megkeresni a pénzét. A
lányok jól kijöttek egymással, és Vanderline olyan jó benyomást tett
Ciccre, hogy Cicc piszkálni kezdte a férfit, adjon neki béremelést.
– Rengeteg törzsvendég jár miatta. Ha megemelem a bérét, akkor
befejezi az iskolát, és lelép innét – mondta neki Grizz, amikor először
vetette fel.
Cicc csak meredt rá.
– Megkérdezted, mit kérek karácsonyra. Azt akarom, hogy
Vanderline keressen több pénzt. Sokkal több pénzt.
– Cicus, a sírba viszel.
De Cicc tudta, hogy Vanderline megkapta a béremelést, és
nemsokára nyugdíjba vonulhat a Razorből.
Cicc elmosolyodott az emlékre, miközben a táskájában kotorászott
némi apró után. Mit is mesélt Grunt nemrégiben? Hogy Vanderline
néhány hónapon belül lediplomázik? Cicc odament az automata
zenelejátszóhoz, és épp a zenei választékot tanulmányozta, amikor
kinyílt az ajtó. Hátranézett, hogy lássa, Grizz jött-e meg. Nem, csak két
férfi. Visszatért a zenei választék bogarászásához. Hm, nincs Boston, se
ELO. Majd megemlíti Grizznek.
Hallotta, hogy az új vendégek letelepednek az egyik asztalnál a
közelében. Bedobott némi aprót, és kiválasztotta az első számot.
Semmi. Nem működik? Hallotta, amint Vanderline letesz két italt a
mögötte lévő asztalra, és odamegy a férfiakhoz.
– Mit hozhatok, srácok? – kérdezte tőlük.
– Mi van csapoltan?
– A picsába azzal – mondta a másik pasas. – Én egy kis barna
cukrot kérek, édesem. Hallottam, hogy ez a kocsma híres a jó kis
picsákról. Nem tudtam, hogy csokiverzió is van.
Cicc hallotta őket, de nem fordult meg. Összerezzent, de
megnyugodott, amikor meghallotta Vanderline válaszát.
– Az egyetlen barna cukor, amit kapni fogsz, az öklöm lesz a
torkodba, ha nem veszed le most azonnal a kezed a seggemről!
– Hé, hé, nem akartam semmi rosszat! Bocs!
– Mit hozhatok? – Vanderline-nak már azelőtt is volt dolga hasonló
gyökerekkel. Nem izgatta magát miattuk.
– Bármi jó lesz a csapból.
Cicc hallotta, hogy Vanderline elsétál, és a szeme sarkából látta,
hogy a pult felé tart.
– Nocsak, nocsak, nocsak, mi van itten? – kérdezte az egyik fickó.
– Hé, kis bogárka! Miért van rajtad póló? Túl jó vagy ahhoz, hogy
megmutasd nekünk a csöcsöd?
Cicc megdermedt. Hozzá beszélnek?
Hátrafordult, és a szeme találkozott a férfi pillantásával.
Motorosoknak tűntek. A nagyobbik rámosolygott. Cicc észrevette,
hogy hiányzik az első két foga. Rendszeresen bunyózik. A kisebbiknek
cigaretta lógott a szájában. A haját zsíros lófarokban hátranyalta, a
baseballsapkája pedig olyan mocskos volt, hogy Cicc még a feliratot
sem tudta kivenni.
Cicc nem vett róluk tudomást, csak visszafordult a makacs
zenelejátszó géphez. Megnyomta a K13-at. Hush a Deep Purple-től.
Semmi.
 – Mi a baj, hercegnő? – kérdezte a nagyobbik Cicctől. – Túl jó
vagy hozzánk, vagy ilyesmi?
Vanderline épp akkor tért vissza a söreikkel.
– Ha jót akartok magatoknak, békén hagyjátok. Nem itt dolgozik –
tájékoztatta őket, miközben letette eléjük az italokat. – Hozhatok bármi
mást?
– Mit szólsz egy kis harapnivalóhoz? Van pereced, vagy valamid?
– kérdezte a nagyobb fickó. Mielőtt Vanderline válaszolhatott volna, a
fickó hozzátette: – Hé, hercegnő, hozzád beszél a barátom.
– Ti ketten bizonyára nem vagytok idevalósiak – emelte meg a
hangját Vanderline. – Elismétlem még egyszer. Ha jót akartok
magatoknak, befogjátok. Megmondtam, hogy nem itt dolgozik.
Mindketten kurvára szálljatok le róla!
– Mi a gond, ribanc, féltékeny vagy, hogy továbbléptünk?
Elszalasztottad a lehetőséged, édesem. Gyerünk, csajszi, villants
nekünk egy kis cicit!
Mint egy jelre, egyszerre álltak fel, a székük karcolta a kemény
padlót. Elindultak Cicc felé. A lány megfordult, és látta, hogy felé
tartanak.
Ez nem lehet igaz! Mit csináljon?
A zenegép felé hátrált, és Vanderline-ra nézett. De Vanderline
tekintete valami másra szegeződött Cicc válla felett, arcán meglepett
kifejezés ült.
Mielőtt Cicc pisloghatott volna, Grunt rávetette magát a két férfira.
Leesett az álla, amikor látta, hogy milyen könnyedén intézi el
Grunt a két fickót. Valahol az iroda és a zenegép között Gruntnak
sikerült szereznie egy biliárddákót. A nagyobbik fickót fejébe vágta,
mielőtt még észrevehette volna. Aztán a kisebbikre fordította a
figyelmét.
– Szállj be a kocsiba, Cicc! – kiáltott vissza a válla felett, miközben
a nagyobbik elindult felé. A dákó meglepte, de nem ütötte ki a fickót,
ahogy Grunt remélte.
Vanderline karon ragadta Ciccet, és az ajtó felé vezette.
– Tedd, amit mondott, édesem. Én kihívom a rendőrséget. Menj!
Később Vanderline beszámolt Ciccnek a részletekről. Ő meg
valahogy száműzte a konkrétumokat, eltette egy rendezett kis helyre az
összes rossz emlékkel együtt, amit nem akart felidézni.
 De most eszébe jutott – és emlékezett Vanderline arcára, amikor
beszámolt az egészről.
Gruntot érte néhány ütés aznap, de legalább annyit adott, amennyit
kapott. Néhány perccel később mindkét pasas a padlón volt. Grunt
elindult a bárpulthoz, és felvette a telefont, miközben Vanderline
őrködött.
– Eileen, Michael vagyok. Kérlek, szervezd át a megbeszéléseimet.
Told el őket két órával. – Elhallgatott. – Igen, találkozunk akkor.
Köszönöm.
Letette a telefont, és odaszólt Vanderline-nak:
– Szólj Grizznek, hogy úgy döntöttem, hazaviszem Ciccet. Hívd ki
a rendőrséget, és derítsd ki, hogy el tudják-e tüntetni ezt a kuplerájt,
mielőtt ideér.
– Meglesz – mondta Vanderline, ahogy Grunt elindult a bejára-ti
ajtó felé.
Vanderline odament a nagyobbik fickóhoz, és arcon rúgta.
– Ezt a „ribanc” megjegyzésedért. – Majd odament a kisebbikhez,
aki nyögdécselve nézett fel rá. Erőteljesen rálépett a nemi szervére. –
És ezt pedig a disznóságokért, amit Ciccnek, a barátnőmnek mondtál.
– Miféle disznóságokat? – jött egy hang a háta mögül.
Vanderline megfordult, és látta, hogy ott áll Grizz. A hátsó ajtón
érkezett, épp, amikor Grunt kiment a főbejáraton. Mit mondjon neki?
Grunt azt akarta, hogy hívja ki a rendőrséget.
De mondania sem kellett semmit. A kisebbik férfi magzati pózban
összegömbölyödött. A földre hányt, és még mindig nyögdécselt az
ágyékát ért rúgástól. A nagyobbik magához tért az arcát ért rúgástól, és
most próbált felülni. Végigmérte Grizzt, abban bízva, hogy
szövetségesre talált.
– Hé, haver, talán kisegíthetnéd néhány motoros bajtársadat. Az a
hülye fasz, aki az imént távozott a frigid jégkirálynőjével, azt képzeli,
jobb nálunk. Van kedved segíteni nekünk befejezni, amit elkezdtünk?
Mert jól jönne egy kis segítség egy ilyen kibaszott nagy fickótól, mint
te.
Vanderline valósággal felhorkant. Befejezni, amit elkezdtek?
Ketten voltak Grunt ellen. Még egy papírzacskóból sem tudnák
kiverekedni magukat. Grunt szó szerint feltörölte a padlót a seggükkel.
És arra kérik Grizzt, hogy segítsen nekik befejezi az ügyet? Be kellett
volna fogniuk, amikor rájuk szólt.
Mély lélegzetet vett, és hosszan felsóhajtott. Tudta, hogy
olyasminek lesz a szemtanúja, amit képtelen lesz kitörölni az
emlékezetéből. Azok a hülye seggfejek nem fogták fel, hogy épp most
írták alá a saját halálos ítéletüket.
Vanderline ekkor gyorsan kiment a kocsihoz, a tálcával takarta el a
csupasz mellét. Egy kocsi rádudált elhaladóban. Vanderline bemutatott
neki.
– Úton van a rendőrség – füllentette Vanderline Ciccnek a kocsiba
pillantva, és megnyugtató mosolyt küldött mindkettejüknek. Cicc
kedvéért tette, Grunt tudta jól, még ha Cicc nem is sejtette akkoriban.
Most Cicc megcsóválta a fejét az emlékre. Látta, hogyan intézte el
Tommy a két fickót évekkel ezelőtt. Igazi keményfiúként viselkedett.
Mint Grizz.
Amire nem akart emlékezni, az Tommy tekintete a küzdelem
közepén.
Hideg volt, jéghideg. És teljesen, végtelenül üres.
 Ötvenhetedik fejezet

1980.

–G YERE A RED CRABBE! MOST – mondta Grizz Guidónak, és választ

se várva letette a telefont.
Húsz perccel később Guido az irodában találta a férfit. Mavis régi
íróasztalánál ült, és sörözött. Guido besétált, és becsukta maga mögött
az ajtót.
– Számolj be mindenről – mondta Grizz.
– Nem sok van, amiről beszámolhatnék – kezdte Guido, és leült az
íróasztal elé helyezett kisszékek egyikére. – Néhány hónappal ezelőtt
kezdett feltűnni néhány apróság.
– Milyen apróságok?
– Mindig bepöccenek, mert azok az idióták soha nem zacskózzák
be rendesen a szemetet, és amikor kiteszik a szemétlerakóhoz, az összes
sörösdoboz meg likőrösüveg az én kocsifeljárómra borul.
– Tehát egy folyamatban lévő szemétháborúból következtetted ki,
hogy Cicc szülei engem keresnek? – horkant fel Grizz.
– Nem, nem. Már nem látni sörösdobozokat meg üvegeket. Azt
próbálom ezzel mondani, hogy kijózanodtak. Látom, hogy minden
vasárnap elmennek otthonról, szépen felöltözve. Szerintem templomba
járnak. Múlt csütörtökön néhány kocsi parkolt a házuk előtt. Valamiféle
találkozó volt. Észrevettem, amikor elmentek, hogy csupa Biblia-
bolond.
Grizz nem szólt semmit. Gondolkozott.
– De azért akartam veled beszélni, mert a lány anyja, Delia
meglátott ma reggel, amint a verandán ücsörögtem. Odajött hozzám,
baszki, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Megkérdezte,
hogy emlékszem-e a lányára.
– Mit mondtál neki? – Grizz most felegyenesedett a székén, a teste
megfeszült.
 – Közömbösen viselkedtem. Azt feleltem neki, hogy ja, néhány
évvel ezelőtt megszökött, igaz? Megmondtam, hogy nem sokra
emlékszem a kölyökkel kapcsolatban. Megkérdezte, hogy rémlik-e egy
nagydarab, ijesztő külsejű fickó, tele tetoválásokkal, aki a házuk
környékén járt, amikor ők nem voltak otthon. – Guido habozott, és
összevonta a szemöldökét. – Szerintem rád célzott.
Grizz nyugtalanul vezetett visszafelé, a motelhez vezető kocsiúton.
Nem volt hozzászokva ehhez az érzéshez, és nem volt benne biztos,
hogy örül-e neki. Nem tudta, miért, de kétségbeesetten szerette volna a
karjában tartani Ciccet. Belélegezni az illatát. Belélegezni őt. A
feleségét és egyetlen, igaz szerelmét. Az egyetlen szerelmét. Soha
életében nem gondolta volna, hogy igazán szerelmes lesz egyszer. De
Cicc csinált vele valamit. Nem tudta megmagyarázni. Olyan volt,
mintha felolvasztotta volna belülről. Ő volt az egyetlen nő, akivel
szeretkezett. Az egyetlen nő, aki az ő karjában aludt el. Az egyetlen, aki
valaha is fog.
Mosolyogva emlékezett vissza, milyen boldog volt Cicc, amikor
közölte vele, hogy felhagy a bűnözéssel. Őszintén nem tudta, hogy
képes lesz-e távol maradni ettől az életviteltől, de meg fogja próbálni.
Érte. Főleg most, hogy jön a kisbaba. Nem drogozott, és nem ivott
sokat, de nem is volt rá szüksége. Bizonyos értelemben Cicc jelentette
számára a függőséget. Nem tudott betelni vele.
Megszólalt egy kocsiduda, és visszarántotta a jelenbe a
gondolataiból. Zöldre váltott a jelzőlámpa. Felmerült benne, hogy
kiszáll a kocsiból, és arcon vágja a mögötte lévőt, aki rádudált. Amikor
a visszapillantójába nézett, látta, hogy csak egy kölyök. Ráférne egy kis
leckéztetés. És Grizz túlságosan nyugtalan volt ahhoz, hogy
hazamenjen Cicchez. Várt, amíg a jelzőlámpa sárgára váltott. Mostanra
számtalan kocsi dudálni kezdett. Egy tört másodperccel azelőtt, hogy
pirosra váltott volna, gázt adott a Corvette-jének, egy hosszú, álló
kocsisort hagyva maga mögött.
Nem tudhatta az a kölyök, hogy mekkora szerencséje volt.
Egy pillanattal később villogó fényt látott a visszapillantójában.
Gyorsan bekanyarodott jobbra, a benzinkúthoz. Megállt mögötte a
rendőrkocsi. Grizz elővette a pénztárcáját, és letekerte az ablakát, még
mielőtt a rendőr odasétált volna hozzá.
 – Láthatnám a jogosítványát és a forgalmi engedélyt, uram? –
kérdezte egy fiatal zsaru.
Grizz átadta neki mindegyiket.
– Biztosan új vagy itt.
Hagyta, hogy elkalandozzanak a gondolatai, mialatt a rendőr
visszasétált a járőrkocsihoz, hogy ellenőrizze őt. Mostanában annyi
múltbéli kapcsolat került elő. Matthew Rockman beállított a motelba
egy héttel azelőtt. Delia és Vince felhagytak az itallal, és Ciccet
keresik. Mindegyik véletlen?
Grizz leselkedett a négyesből, így tudta, hogy Cicc követte
Matthew-t a 84-es állami útra, miután a fiú útbaigazítást kért
Chowdertől. Grizz kirohant, amint mindketten felhajtottak az
autópályára. Megparancsolta két fickónak a gödörnél, hogy kövessék
őket, és azonnal tegyenek neki jelentést.
Alig egy órával később mindkét fickó visszatért, és jelentették,
hogy Cicc az élelmiszerboltba ment, a másik fickó pedig észak felé
haladt a University Drive-on. Nem történt semmi a két jármű között.
Cicc állítólag a fickó mögött maradt végig, amíg le nem fordult a
Flamingó Roadon. Sosem előzte meg, még csak nem is haladt vele
párhuzamosan. Egyáltalán nem létesítettek kapcsolatot.
Végig kell ezt gondolnia, alaposan átrágni az ügyet. Ha Cicc anyja
tényleg szaglászik és kérdezősködik, tönkreteheti azt az életet, amit
Ciccnek és magának épített. Amikor elrabolta a lányt, a kotnyeles
apáca nem jutott semmire, és végül feladta a keresést. De ki tudja,
miféle bajt kavar Delia meg ez az újszerű józanság? Valakit majd
ráállít, hogy tartsa őt szemmel, hátha a nő felveszi a kapcsolatot a
rendőrséggel. Ha pedig így tesz, Grizznek van odabent is
összeköttetése, akivel beszélhet, nehogy bármire is jusson az ügy.
Idővel át kell majd gondolnia mindent, és előrukkolni egy tervvel.
De most boldogan hazamegy a gyönyörű, édes feleségéhez. Cicc
nemrégiben azt mondta, megszűntek a reggeli rosszullétei. Jobban érzi
magát. Hazamegy, és addig szeretkezik vele, amíg a lány sikoltozni
nem kezd a gyönyörtől.
Bizony, a szerelme szeret sikoltozni. Elvigyorodott a gondolatra.
A zsaru miatt végül feleszmélt a gondolataiból.
 – Sajnálom, hogy zavartam, uram. – Szinte cincogott, miközben
odanyújtotta Grizznek a jogosítványát és a forgalmi engedélyét. Úgy
remegett a keze, hogy majdnem elejtette a papírokat.
Grizz kikapta a kezéből, és undorral felhorkant. Sebességbe
kapcsolt, és elhajtott.
Nem kellett a visszapillantóba néznie, így is tudta, hogy köves,
sóderes zivatart zúdított a zsarura.
 Ötvennyolcadik fejezet

2000.

G INNY ÉS TOMMY BEFEJEZTE A VACSORÁT, és arra készültek, hogy

visszamenjenek Carterhez. Egy bevásárlóközpont eldugott kis étkezője
mellett döntöttek. Ugyanaz a pláza volt, ahol annyi évvel korábban
Grizz ellopta Ginnynek a keréktárcsát. A kocsihoz tartottak, amikor
Ginny megszólalt:
– Tommy, megvárnál a kocsiban? Bevettem Carter utolsó
aszpirinjét, és szeretnék venni helyette egy dobozzal.
Mielőtt Tommy válaszolhatott volna, valaki megszólalt:
– Azok aztán nagyon csinos cowboycsizmák, ifjú hölgy. A
feleségemnek volt egy pár pontosan ugyanilyen cowboycsizmája.
Texasban találkoztam vele. OŐvolt ám az igazi. Egy igazi cowgirl.
Mindketten odafordultak, hogy lássák, ki beszél hozzájuk. Egy
öregember volt. Egy padon ült az élelmiszerbolt és a kis
bevásárlóközpont között, ahonnét az imént jöttek ki. A padnak
támasztotta a járóbotját, és egy oxigéntartály volt mellette. Igazi
őskövület volt. Rámosolyogtak.
– Beszélgess vele – mondta Tommy Ginnynek. – Addig
visszaszaladok én az aszpirinért.
Ginny a férjére mosolygott, aki elindult a boltba. A nő kényelembe
helyezkedett a padon, és hallgatta, ahogy újdonsült barátja
nosztalgiázik egy sort. Élénken társalogtak, amikor befordult egy
puccos sportkocsi. Leparkolt a mozgássérült parkolóhelyen, éppen
előttük. Kiszállt egy harmincas éveiben járó, életerős férfi, és elindult a
bevásárlóközpont bejárata felé. Ginny felismerte, hogy annak a
hajszalonnak a tulajdonosa, ami néhány üzletre található a vendéglőtől,
ahol az imént ettek. Ginny járt is már egyszer, évekkel ezelőtt a
szalonban. Túl sznobnak találta őket. És a tulajdonosról azt pletykálták,
hogy egy drogos nőfaló. Jonathan Joyner volt a neve.
 – Fiatalember – szólította meg Ginny idős beszélgetőpartnere a
férfit. – Igazán meghagyhatná azokat a parkolóhelyeket az olyan
embereknek, akik valóban rászorulnak.
Jonathan Joyner hirtelen megtorpant, és ránézett kettejükre.
– Igazán? Te meg baszd meg magad – mondta. Utána rámosolygott
az öregemberre, de nem egy meleg, kedves mosollyal, hanem olyannal,
ami ezt súgta: „Nesze, erre mit szólsz?”
Ginny nem bírta türtőztetni magát. Két másodperc alatt felpattant.
– Nem kell ilyen undoknak meg tapintatlannak lenned, haver. Nem
volt hozzád goromba. Egyszerűen szóvá tette, ami különben is
nyilvánvaló. Nincs szükséged mozgássérült parkolóhelyre. Talán meg
kellene hagynod olyasvalakinek, akinek szüksége van rá, és adj hálát,
amiért neked nem kell.
Tommy épp akkor jött ki az élelmiszerboltból. Látta, amint Ginny
feláll, és elég közel volt ahhoz, hogy hallja, mit mond.
– Ki vagy te? – vicsorgott Jonathan. – A kis kurvája? Hát, te is
baszd meg, te és ez a sugár daddy és…
Nem ért a végére. Tommy még azelőtt a földre terítette, hogy
befejezte volna a mondanivalóját.
A nő, aki Tommy után lépett ki a boltból, gyorsan elkapta a
tekintetét, és elindult a kocsijához. Az öregember azonban csak figyelt,
és vigyorgott.
– Ááá, eltöröd a karom! – visította Jonathan.
– Kérj bocsánatot a hölgytől!
– Sajnálom. Sajnálom! Te jó ég, el fogod roppantani a karom!
Ginny megszólalt.
– Nem tőlem kell elnézést kérnie. Ettől a kedves úriembertől kérjen
bocsánatot. Rettentő ocsmányul viselkedett vele – mondta az
öregember felé biccentve.
– Kérlek, öreg, ne törd el a karom. Kérlek. Szükségem van a
kezemre a pénzkereséshez. Törött karral nem tudok dolgozni.
Bocsánatot kérek az öregembertől. Csak engedj el! Kérlek!
Tommy elengedte Jonathan Joyner karját, és felállt. Jonathan most
négykézláb volt. Felnézett az öregemberre.
– Bocsánat – mondta vicsorogva.
– Szerintem nem mondod őszintén – mondta Tommy. Mielőtt
Jonathan válaszolhatott volna, Tommy olyan durván rátaposott a kezére
a bakancsa sarkával, amennyire csak bírt, szétzúzva Jonathan kezét.
Jonathan felvisított a fájdalomtól, a mellkasához szorította a kezét, és
az oldalára zuhant. Összegömbölyödve zokogott, a térdét a
mellkasához húzva.
Tommy leguggolt, hogy felvegye a kis bevásárlószatyrot, amit
korábban félredobott. Karon fogta Ginnyt, és elindult vele a kocsijuk
felé.
Ginny útközben hátrapillantott az öregemberre. Ő még mindig
mosolygott.
– Ne aggódjon, ifjú hölgy! Semmit sem láttam. De nem ám, semmit
a világon.
 Ötvenkilencedik fejezet

1980.

G RIZZNEK NEM SOKAT KELLETT AGYALNIA A TERVEN, hogy miként

intézze el Cicc anyját az újdonsült józanságával meg a lánya
keresésével. A nő egyértelműen bűntudatot érzett több múltbeli dolog
miatt is, és helyre akarta hozni a dolgokat a gyermekével, akit egész
életében elhanyagolt.
Egy héttel később Guido rácsipogott, így Grizz felhívta.
– Atyaég, főnök. Te aztán gyorsan dolgozol – mondta Guido a
telefonba.
– Miről beszélsz?
– A szüleiről. Nem tudom, hogy sikerült elintézned, de zseniális.
Soha senki nem fog gyanakodni.
– Elintéznem? Miről beszélsz?
– Nem te voltál? Most, hogy belegondolok, ez lett volna a tökéletes
terv, de nem tudom, hogyan tudtál volna rávenni bárkit, hogy
megtegye.
– Mi a faszról beszélsz, Guido?! – bömbölte Grizz.
– A szüleiről. A feleséged szüleiről. Halottak. Meghaltak a
hétvégén egy frontális ütközésben. Nem is tudnék róla, de néhány
szomszéd átkopogott hozzám, és továbbadták a hírt, illetve kérdezték,
tudom-e a legközelebbi hozzátartozójuk elérhetőségét.
Grizz egy pillanatra nem jutott szóhoz. Az illető, akivel Deliát
figyeltette, nem szólt erről. Nem látta Delia kocsiját pár napja, és annyit
mondott Grizznek, hogy talán elutaztak a városból, vagy hasonló.
Grizz agyalt a terven, amivel megszabadulhatna tőlük, de egyelőre
nem léptette működésbe. Még mindig a részleteken dolgozott az
emberével. Most úgy tűnt, mégsem kell semmit sem tennie. A
természet közbeszólt, és megoldotta helyette a problémát. Azt a rohadt!
Ezután gondolt egyet.
 – Guido, azt akarom, hogy tegyél meg valamit, méghozzá most
azonnal.
Guido végighallgatta Grizzt, aki elmondta neki a feladatot.
Másnap Guido a Red Crab irodájában várt a férfira. Grizz bement,
és bezárta maga mögött az ajtót. Körülnézett az irodában.
– Hol a cucc? A kocsidban? – kérdezte, miközben letelepedett az
íróasztala mögé.
– Nem, itt van. – Guido felemelte a jobb kezében lévő bőrkötéses
könyvet.
Grizz nem döntötte még el biztosra, hogyan fog megszabadulni
Deliától és Vince-től. Tudta, hogy nem fogja megöletni őket. Sosem
lenne képes ilyet tenni Cicc-cel. Még ha nem is tudja meg a lány, Grizz
úgy érezte, többé nem lenne képes a szemébe nézni. De meg akarta
találni a módját annak, hogy meggyőzze őket, ne keressék. Az
autóbaleset mindent megváltoztatott. És Grizz rájött, hogy nem akarná,
ha Cicc bármely holmija felkeltené a hatóságok figyelmét abban a
házban. Nem akarta emlékeztetni őket, hogy Deliának volt öt évvel
korábban egy lánya, aki megszökött otthonról. Lényegében tehát nem
szerette volna, ha ismét keresni kezdik. Nem volt benne biztos, hogy ez
előfordulhat, de gondoskodnia kellett róla, hogy semmiképpen se
történjen meg.
– Meddig voltál odabent?
– Majdnem három órán át – mondta Guido komolyan. – Mindent,
mindenhol ellenőriztem. A padlást, a falmélyedéseket, a matracokat. –
Elhallgatott. – Arról is gondoskodtam, nehogy bárki észrevegye a
kutakodást. Ismersz, ugye? Észrevétlenül el tudom intézni az ilyesmit.
– Igen – felelte Grizz kurtán.
– Ez minden, ami ott volt. – Az asztal felett átadta Grizznek a
könyvet.
A Biblia. Grizz kinyitotta, és látta az első oldalon szereplő feliratot.
Szép, gyerekes kézírással állt ott a Guinevere Love Lemon név. Cicc
kézírásával.
– Átkutattad az egész kibaszott házat, és ez minden holmija, amit
találtál?
– Ennyi. Nem volt egyetlen bekeretezett kép, se plüssállat, régi
ellenőrzőfüzet, rajz a hűtőszekrényen. Semmi. Az exfeleségem az
összes gyerekének a rajzát kitette a hűtőre. Tele volt velük a ház. Itt
olyan, mintha Cicc sosem létezett volna. A régi szobáját berendezték
irodának vagy minek. Még egy ágy sincs. Gondolom, amikor eltűnt,
tényleg megszabadultak a holmijától. Emlékszel, amikor megvettem azt
a gitárját azon a garázsvásáron, egy csomó holmija ott volt. Ez mikor is
volt? Öt éve? Azt hiszem, Delia egyszerűen túladott mindenén. – Guido
vállat vont. – Hát, néhány dolgot leszámítva. Van néhány emléktárgy a
könyv végében.
A Grizz asztalán heverő Biblia felé biccentett.
Grizz átpörgette a könyv lapjait, és kihúzott valamit, ami közéjük
volt tűzve. A képre bámult, és ledermedt. Egy fotó Ciccről, még
kiskorából. Megnézte a hátoldalát. Nem volt rajta dátum, de tudta, hogy
akkoriban nem etették rendesen a kislányt. Látta a beesett arcán. A
nagy, barna szemével Grizzre bámult. Sötét karikák éktelenkedtek
alatta.
Ez az egyetlen fénykép, amit Delia megtartott a lányáról?
Grizz ekkor a másik tárgyra nézett, ami a kép mellé volt tűzve.
Több papír volt, egy része jegyzetfüzetből, meg valamennyi
fénymásolópapír, mind félbehajtva és összefogva egy vékony
papírcsipesszel. Széthajtotta őket, és előbb a kézzel írt jegyzetet olvasta
el. Háromoldalnyi volt, szépen, kézzel írták jegyzetpapírokra. Átfutotta
az első néhány bekezdést, aztán félretette. Következőnek a papírlapokra
fordította a figyelmét. Az egyik oldalon valamin megakadt a szeme.
Hunyorogva összpontosított, összevonta a szemöldökét.
– A levél megmagyarázza – mondta Guido. – De az egészet végig
kell olvasnod. – Guido elfintorodott. Basszus! Talán nem volt jó ötlet
elárulni Grizznek, hogy ő elolvasta.
Grizz újraolvasta a kézzel írt jegyzetet.
– Hát ez jó. Ez aztán kurva jó – dörmögte végül.
A levél és a dokumentumok néhány dolgot szépen
megmagyaráztak. Összefüggött azzal, amit annyi évvel korábban
Steven Marcus mondott Grizznek. Marcus, a rohadék, aki bántalmazta
a gyerekét. A kisfiút, akire Cicc vigyázott időnként. Marcus bevallotta,
mivel szorongatta meg Deliát, de ezt nem említette. Talán nem
foglalkozott vele, mert nem volt akkora ügy, mint Delia valódi titka.
Vagy sosem találta meg, mivel az üzenet szerint Delia csak nemrégiben
kapta meg egy részét.
 Grizz félbehajtotta a papírokat, és visszatűzte őket a fényképpel
együtt a Bibliába.
– Tedd ezt el nekem. Tartsd biztonságos helyen! – mondta, és
visszanyújtotta Guidónak.
Ezt követően hátradőlt a székében, és felnevetett.
– Delia – mondta hangosan. – Te ravasz, kurva kis rohadék. Még
hangosabban nevetett.
 Hatvanadik fejezet

2000.

G INNY CSENDBEN FIGYELTE TOMMYT, AMINT CARTERÉKHEZ VEZET. –

Ne kezdj bele, Ginny! Az a seggfej megérdemelte.
Nem is szólt semmit. Nem tudta, mit mondjon. Látta már Tommyt
dühösnek. Tudta, hogy tizenhat évesen a kerítésnek nyomott egy felnőtt
férfit. Látta, amikor a szuszt is kiverte abból a két fickóból a Razorben.
De azt őszintén merte állítani, hogy semmilyen erőszakos cselekedetet
nem látott a férfitól, egyszer sem, mióta összeházasodtak. Miért
viselkedett ilyen durván Joynerrel? Miért döntött úgy az utolsó
pillanatban, hogy eltöri a férfi kezét? Vajon az évek során felgyülemlett
harag és az elmúlt napok feszültsége robbant ki belőle hirtelen?
Nem tudta, mit gondoljon, de egyet biztosra vett. Ha eddig nem is
volt egyértelmű, hogy az apja fia, mostanra világossá vált.
Vacsora közben beszélgettek. Ginny még mindig kíváncsi volt,
miről beszélt Tommy és Grizz a kivégzés előtt. Tudta, hogy a férfi
kénytelen önmagát ismételgetni, de fontos volt számára, hogy Grizz
békében halt meg. Nem pedig a szívében tomboló haraggal.
Arra értek vissza, hogy Jason még mindig hátul segít az állatok
ellátásában.
– Nem is tudja, hogy elmentetek – mondta Casey. Kérdő pillantást
vetett Ginnyre. Ginny utolsó megjegyzése, amit mondott, mikor
indultak vacsorázni, kíváncsivá tette.
– Később elmesélem – mondta Ginny a pultra hajítva a táskát. –
Hosszú történet.
– Megyek, megnézem, éhesek-e. – Casey kislisszolt, magukra
hagyva őket.
– Tehát nem jössz haza ma éjjel velem meg Jasonnél – mondta
Tommy halkan.
Kijelentés volt, nem kérdés. Ginny nem válaszolt.
 – Ginny, kérlek, édesem. – Odafordult hozzá. – Tudom, hogy ma
éjjel nem tudsz hazajönni. Talán egész héten nem fogsz hazajönni. De
tudnom kell, hogy a házasságunk rendben van. Hogy erre az időre csak
azért van szükséged, mert fel kell dolgoznod mindezt. Kérlek, Gin…
Nem aggódsz a házasságunk miatt, ugye? A házasságunk stabil, igaz?
A nő csak szótlanul bámult rá.
– Amikor hazajössz, elmondom a többit – ígérte Tommy. – És
szerintem fontolóra kellene vennünk, hogy elköltözünk. Akár Floridát
is elhagyhatnánk. Frissen kezdhetnénk valahol. Mit szólsz Észak- vagy
Dél-Karolinához?
– A többit? – Ginny a férfira villantotta a szemét. – És hirtelen azt
akarod, hogy költözzünk el? Tommy, nem tehetjük, hogy egyszerűen
fogjuk a gyerekeket, és elköltözünk. Mi lesz az iskolával? Mi lesz az
állásoddal?
– Van elég megtakarításunk ahhoz, hogy kényelmesen éljünk, amíg
találok egy új állást. A gyerekek rendben lesznek. Szereznek majd új
barátokat az új iskolában. Ginny, adjuk el ezt a házat is! Szabaduljunk
meg mindentől, és kezdjünk tiszta lappal! Kérlek.
Jason és a két nő besétált a hátsó ajtón, ezzel megzavarva a
beszélgetésüket. Jason odament hozzájuk a nappaliba.
– Casey néni csinál nekem grillsajtot – mondta, és odaszaladt az
anyjához, majd szorosan átölelte a derekát. – Hazajössz ma este, ugye,
anya? – Felnézett rá, aztán az apjára. – Mindketten hazajöttök, ugye?
Tommy esedező pillantást vetett Ginnyre.
Ginny összeborzolta a kisfia haját.
– Nem hiszem, édesem. Casey-nek vissza kell mennie dolgozni, és
Bill még mindig nem lesz itthon. Carternek nagy szüksége van a
segítségemre.
Jason épp ellenkezni kezdett, amikor Casey elkiáltotta magát:
– Jason! Gyere, segíts elkészíteni a grillezett sajtodat!
A fiú vállat vonva becsukta a száját, és elindult a konyhába,
De Tommy folytatta a kuncsorgást. Ginnynek végül elege lett.
– Nem! – kiáltotta olyan hangerővel, hogy Tommy gyors pillantást
vetett a konyha felé. Senki sem jött ki; bizonyára kimentek enni. – Ne
kérlelgess, Tommy! Felfogtad, hogy huszonöt éve nem hoztam önálló
döntést, leszámítva, hogy milyen klienseknek végezzem el a
könyvelését, és hová menjünk nyaralni? Ne szekáljál! Majd
hazamegyek, amikor jobban leszek, és készen állok rá.
Ginny ritkán fakadt ki, és Tommy úgy meglepődött, hogy hátrébb
lépett egyet, és csak bámult rá.
De a nő még nem végzett.
– Még sosem hoztam egyetlen jelentős vagy fontosabb döntést sem.
Soha. Nem az én választásom volt, hogy Grizz-zel legyek. Ő választott
engem. – Ömlöttek belőle a szavak. – És azt sem tudom, mit szóljak az
éjszakához, amikor elvesztettem a szüzességem!
Az utolsó mondatot visszafogott suttogással mondta, a tolóajtó felé
pillantva, majd visszanézett Tommyra.
– Igen, elmehettem egyetemre, de mindig is úgy éreztem, hogy
Grizz feltételei szerint, nem a sajátom alapján. Sok győzködésbe került.
Nem járhattam táncolni, csakis ha Axel elvitt. Semmit sem
csinálhattam önállóan. És még azután is, hogy letartóztatták, ő mondta
meg nekem, hogy menjek hozzád feleségül. Belezsarolt. Azt mondta,
ha igazán szeretem, megteszem. Ne érts félre, ez volt a helyes döntés.
Legalábbis azt gondoltam. Most már nem vagyok benne olyan biztos.
De mint említettem, nem az én döntésem volt.
Tudta, hogy a szavai fájdalmat okoznak. Nem érdekelte.
Tommy is tudta, hogy igaza van. Mindig akadt valaki, vagy Grizz,
vagy ő, aki épp befolyásolta Ginnyt. Még aznap is cselre volt szüksége,
amikor megtalálta Ginnyt a templomban, majd meggyőzte, hogy
menjen vissza Grizzhez. Hirtelen furdalni kezdte a lelkiismeret.
– Ha igazán meg akarod menteni a házasságunkat, akkor már most
megmondom, hogy több teret kell adnod nekem. – A hangja mostanra
ellágyult, és nagy, barna őzikeszemekkel nézett Tommyra. – Most
zúdítottál rám egy sor őrületesen hihetetlen történetet. Arról a tudatról
nem is beszélve, hogy gyakorlatilag egész életemben félrevezettek. És
hogy elhiszem-e neked bármelyiket is? Őszintén szólva szeretném, de
egyszerűen nem tudom, Tommy. Megértesz?
Tommy csak bólintani tudott.
Ginny elsorolta az otthoni teendőket. Tájékoztatta Mimi és Jason
napirendjéről. Örült, hogy a férfi, szabadságot vett ki a hétre. Segíteni
fog neki bűntudat nélkül rendezni a gondolatait, amíg Carternél marad.
Eszébe jutott valami, de nem volt benne biztos, hogy szóba hozza-
e. A kíváncsisága azonban felülkerekedett.
 – Moe naplója. Beleolvastál?
– Egy kicsit.
– Tudnom kellene bármit? – kérdezte Ginny. – Elolvassam?
– Őszintén, Gin, nem tudom, hogy el kellene-e olvasnod. Nem
tudom, mi értelme lenne. Eddig azt hiszem, nincs benne semmi rossz.
Nem kifejezetten kellemes, de hát… ilyen az élet. – Halványan
elmosolyodott. – Folyamatosan egy Elizabeth nevű illetőnek címezi.
– Micsoda?
– Elizabeth. Ötletem sincs, kicsoda. Az összes bejegyzés ugyanúgy
kezdődik: „Kedves Elizabeth!”
– Kiderítettük valaha is az anyja vagy a nővérei nevét?
Mielőtt Tommy felelhetett volna, Jason szólalt meg mögöttük.
– Pont mint a ló!
Ginny és Tommy megfordultak.
– Micsoda? – kérdezte Ginny. – Miféle ló?
– Elizabeth! – mondta Jason, most már bólogatva. – A barna ló
neve azon a képen a hálószobátokban. A lónak van egy kis szalagja,
mintha díjat nyert volna, vagy ilyesmi. A szalagon az áll, hogy
Elizabeth. Ha nagyon közelről nézed, el lehet olvasni.
 Hatvanegyedik fejezet

2000.

M AGÁRA MARADVA OTTHON, TOMMY LEÜLT AZ ÁGYRA, amin

Ginnyvel osztozott. Ginny kicsivel több mint egy hete ment át
Carterhez. És még nem jött haza. Talán soha többé nem is fog
hazajönni.
Tommy nem hibáztatta a nőt, főleg nem azok után, amiket
elmondott neki. Beszéltek azóta telefonon is valamennyit, de még
mindig nem számolt be mindenről a nőnek. Ginny még mindig nem
tudta, hogy Jan annyi évvel azelőtt meggyanúsította Tommyt Grizz
lebuktatásával. De ezt személyesen akarta elmondani a nőnek. Fel
kellett mérnie Ginny reakcióját. Nem volt igaz a vád, és biztosra akarta
venni, hogy Ginny hisz neki.
Tommy hosszasan kifújta a levegőt, és az éjjeliszekrényén pihenő
naplóért nyúlt. Míg fogta, szemügyre vette a képet, ami Mavis sakk-
készlete fölött lógott, a hálószobájuk falmélyedésében. Ez a kép volt az,
amit Moe adott Ginnynek az első hálaadásnál, amikor kikönyörögte,
hogy ne kelljen átmennie Blue-hoz. Ginny ennyi éven át megőrizte,
még szépen he is kereteztette.
Carteréknél mindketten egyértelműen meglepődtek, amikor Jason
kikotyogta, hogy Elizabeth a ló Moe rajzán. Érthető volt: Jason imádta
azt a képet. Amikor kisebb volt, állandóan csak bámulta. Hát persze
hogy neki feltűnt a kis szalag, ami annyi éven át elkerülte Ginny és
Tommy figyelmét.
Tommy horkantott magában. Ironikus, hogy megpróbálták úgy élni
az életüket, mintha nem lettek volna egy banda tagjai, miközben egy
kicseszett szentélyt állítottak a hálószobájukban. Csóválta a fejét, és
belekortyolt a sörébe. A fejtámlának támaszkodva elhelyezkedett, és
kinyitotta a naplót.

*
 MOE NAPLÓJA, 1978

Kedves Elizabeth!
Nem így kellett volna történnie. Úgy volt, hogy nem esik bántódása.
Wendy megesküdött nekem, hogy amint jelt adok, hogy tiszta a levegő,
valaki bejön, elrabolja öt, és elviszi a rendőrségre. Ott kiderítik,
honnan jött, és Grizz börtönbe kerül emberrablásért. Ennyi. Nem
akartam, hogy az a férfi olyat tegyen vele, amit végül tett. Nem
érdemelte meg!
Szerintem Wendy mindvégig úgy tervezte, hogy az a férfi
megkínozza őt. Amikor másnap bementem a szobájába a kutyakajáért,
fogalmam sem volt róla, hogy ott fogom találni. Úgy volt, hogy nem
lesz ott. De rettenetes volt, Elizabeth. Azt hittem, meghalt! Aztán,
amikor Damien megtalálta Gwinnyt, én akartam halott lenni.
Nem hiszem el, hogy azok után, amit a fickó Cicc-cel tett, még
Gwinnyt is megölte. Nem akartam, hogy ebből bármi megtörténjen,
Elizabeth. Esküszöm, nem így kellett volna történnie. Wendy azt ígérte,
Grizz megkapja, ami jár neki. Börtönbe kellett volna kerülnie, Ciccnek
pedig haza. Ahogy Wendy mondta: „szemet szemért”.

Tommy majdnem kiköpte a sört, amikor ezt elolvasta.

– Nem lehet. Kurvára kizárt! Ezt nem hiszem el!
Hogy lehetséges, hogy nem vette észre akkor? Annyira lekötötte
Ginny annyi éven át, hogy ez a nyilvánvaló dolog elkerülte a
figyelmét? Végigsimított a haján. Chicky bizonyára szintén rájött. Ezért
nem akarta, hogy Grizz tudjon a naplóról. Chicky aggódott valakiért.
Tommy ismerte Wendyt, az illetőt, aki évekkel korábban felelős
volt Ginny megtámadásáért. Pontosan tudta, kicsoda. A falhoz vágta a
sörét, a törött üveg és a sistergő folyadék jóleső megkönnyebbülést
hozott. Elizabeth és az észrevehetetlen kis szalagja az alatta lévő
kisasztalra zuhant, szanaszét söpörve Mavis sakk-készletének a
darabjait.
 Hatvankettedik fejezet

2000.

A NŐ AZ ÓRÁJÁRA PILLANTOTT, mialatt az aktatáskájába dobált még

néhány holmit. Fontos megbeszélése volt aznap reggel, és nem
késhetett. Tökéletesen megvolt tervezve a nap. Olajozott gépezetként
működött, aprólékosan, az utolsó percig eltervezett minden egyes
napot. A határidőnaplója nyitva hevert a konyhapulton. Egy pillanatra
belenézett, miközben felhörpintette az utolsó korty kávéját. A
munkahelyi teendőket feketével írta. A családi programokat pirossal.
Focimeccs, balettpróba, felvenni a férje öltönyeit a tisztítóból. Nem, ezt
leveszi a listáról. Majd a titkárnője elmegy értük.
Miután frissítette a listát, becsukta a határidőnaplóját, és az
aktatáskájába hajította. Betette a kávéscsészéjét a mosogatógépbe, meg
egy kis mosószert az adagolóba, és megnyomta az indítógombot. A
hűtőhöz ment, és kivett egy cserépedényt, majd óvatosan a pulton lévő
melegítőbe helyezte, és bedugta a konnektorba. Tessék. A vacsora
hatra kész lesz, és még bőven lesz időm odaérni Cheryl
balettpróbájára. Alaposan szemügyre vette a konyhát. Mindent
elpakolt.
A bébiszitter itt lesz, mire hazajönnek a gyerekek a nyári táborból.
A legidősebb Arizonában tölti a hetet a középiskolai barátaival, akik a
nyáron odaköltöztek. A kisebbik kettő tudja, milyen feladatokat kell
elvégezniük, amikor hazaérnek. Már csak annyi maradt, hogy’
visszamenjen a hálószobába, és felveszi a cipőjét.
Mosolyogva indult el. Boldog volt, és elégedett. A gyerekei
egészségesek, okosak, tehetségesek. Stan remek férj és édesapa. Nagy
tiszteletnek örvendő, keresett sebész, akit a világ minden részéről
ostromolnak ajánlatokkal. Természetesen sosem engedné a férjének,
hogy Dél-Floridán kívül vállaljon állást. Túl sok munkájába került
pontosan olyanra formálni a várost, amilyenre szerette volna.
Megtisztítva a gyerekkora óta ismert gonosztól és romlottságtól.
 Hatalmas büszkeséggel tölti el, hogy Stan annyi állásajánlatot kap,
de itt van az otthona, és mindig itt is marad. Ő a foglalkozását tekintve
diplomás ápoló volt, méghozzá rohadt jó a munkájában. Biztosra vette,
hogy ezzel keltette fel Stan érdeklődését. Aztán kiégett a betegápolással
járó érzelmi és fizikai megterheléstől, és Stan javasolta neki, hogy
térjen át adminisztratív munkára. Azóta is ott dolgozott. Stan fizetése és
sikere mellett nem lett volna szükséges dolgoznia, de ő akart.
Körbepillantott a gyönyörű, rendezett házán, és el kellett ismernie,
hogy megfelelő döntést hozott a karrierjével kapcsolatban. Szinte
tökéletes pontossággal vezette az otthonát és az irodát is.
Felvette a cipőjét, felkapta az aktatáskáját a konyhából, és már épp
átment volna a garázsba vezető ajtón, amikor megszólalt a csengő.
Ki lehet ez? Reggel fél kilenc volt. Bizonyára Mrs. Kravitz,
döntötte el. Igen, volt egy igazi, hús-vér Mrs. Kravitz, aki a
szomszédságban élt. Pont, mint az a kíváncsiskodó szomszédasszony
abban a régi, hatvanas évekbeli sorozatban.1 Új postásuk volt, aki
időnként felcserélte a küldeményeket. Mrs. Kravitz valójában nem volt
tolakodóan kíváncsi; egyszerűen magányos volt, és mindig kihasználta
a lehetőséget, hogy személyesen adja át a küldeményeket, ahelyett,
hogy egyszerűen a postaládába tömte volna. A nő kinyitotta a bejárati
ajtót.
– Szia – köszönt a férfi kurtán.
– Szia – válaszolt a nő kissé meglepetten. A férfi sosem állított be
telefonálás nélkül. Valami baj van? Jól van a családja? És az ő családja
jól van?
– Beszélnem kell veled.
– Ne most, Tommy. Biztos várhat. Mindjárt megbeszélésem lesz.
– Nem várhat.
– Micsoda? Mi a baj? – A férfi nagyon komolyan viselkedett, és ez
kezdte nyugtalanítani.
– Nagy a baj.
Mielőtt megkérdezhette volna, mit ért ezalatt, Tommy folytatta.
– Van néhány dolog, amibe be kell avatnod. – Szünetet tartott,
majd hozzátette: – Wendy.

1
Utalás a Bewitched c. televíziós vígjátéksorozatra, melyet az ABC csatorna vetített 1964.
szeptember 17-től 1972. március 25-ig. (a ford.)
 Hatvanharmadik fejezet

ÉSZAK-FLORIDA, 2000.
EGY HÉTTEL GRIZZ KIVÉGZÉSE ELŐTT

G RIZZ MEGACÉLOZTA MAGÁT, és felkészült, hogy kimondja a

következő szavakat.
– Grunt nem az öcsém. – Hosszan habozott, majd folytatta. – A
fiam.
Blue Grizzre bámult, és hátradőlt a székén. Lassan bólintott.
– Észre kellett volna vennem – mondta.
– Nem, nem kellett volna észrevenned. Mindent elkövettem, hogy
kezdettől fogva elhitessem veled és vele is, hogy ez az egy kizárt. Már
az elején el kellett volna árulnom neked, de nem hittem, hogy
számítana.
– Számít egyáltalán? Úgy értem, most, hogy Jan elmondta nekem,
hogy ő dobott fel téged, számít, hogy a fiad?
– Nem. Nem számít – felelte Grizz Blue-nak. – Különben is,
mindketten tudjuk, hogy Jan hazudik.
– Tényleg hazudik? El kell, hogy mondjam neked, Grizz, hogy
Kevin kétségkívül Grunt fia. Tudom, hogy kibékültél vele, mióta Leslie
beszámolt neked a gumibotról, de nem áll jól a szénája. Legalábbis az
én szememben. Az imént láttam a te arcodon is. Megint belegondoltál,
és zavar. Azon tűnődsz, hogy őszinte volt-e, amit mondott neked. Úgy
tűnik, valahányszor azt hisszük, hogy tudunk valamit, egy újabb Grunt-
bomba robban.
– Hagyd rám Gruntot. Inkább kideríthetnéd, miért döntött úgy az
őrült exed, hogy bemártja őt, amikor legközelebb látogatóba mész
hozzá. Talán elárulja neked. Talán nem. Akárhogy is, mindenképp
mondd azt neki, hogy elhiszed, és te is bosszút akarsz állni Grunton. Ha
Jan azt gondolja, hogy hiszel neki, annál inkább segít majd nekünk.
Blue bólintott, hogy érti.
– Hogyhogy soha nem mondtad nekem, hogy keressem meg?
 – Nem volt rá szükség. Tudtam, hogy sosem hagysz fel a fiaid
keresésével. Amikor megtaláltad Froggyt néhány hónappal ezelőtt,
tudtam, hogy nemsokára Jant is meg fogod találni. Kár, hogy a rohadék
fickó már nincs életben, hogy megkapja, ami jár neki, de akkor is
szükségem van Janre, hogy befejezzem az egészet. Gondod van ezzel?
– Kurvára nincs. Megérdemli. – Blue elcsendesült, aztán Grizzre
pillantott. – Jövő hétre van betervezve a kivégzésed. Mi lett volna, ha
azután találom meg őt?
– Eljuttattam volna hozzád valamit, amiben elmondom, hogyan kell
befejeződnie annak, aminek az előkészületein dolgozol. Az egész le
van írva, és a halálom után el lett volna küldve neked. Bíztam volna
benne, hogy elvégzed, ahogy elterveztem. Tudtam, hogy sosem hagysz
fel a gyerekeid keresésével, és amint rájuk lelsz, elintézed ezt nekem.
Azt csupán bónusznak tekintem, hogy azelőtt rátaláltál, mielőtt
meghalok. Legalább úgy halok meg, hogy tudom, megkapta, amit
érdemel. Kár, hogy az a kicseszett Froggy nincs életben, hogy ott
lehessen a bulin.
– Igazad van. Elintéztem volna. El is fogom intézni. – Blue
elmosolyodott, ahogy a noteszra meredt Grizz íróasztalán.
Aztán valami más ötlött az eszébe. Borús lett az arca, és
visszapillantott Grizzre.
– Akkor is komoly szarságok derültek ki Gruntról. Az a tény, hogy
megbaszta a feleségemet, nem kelt benned kétséget vele kapcsolatban?
Grizznek alaposan el kellett töprengenie ezen. Volt egy nagyon
hosszú beszélgetése Grunttal, miután Leslie beszámolt neki a
gumibotról. Eltervezték, hogy még egyszer találkoznak Grizz kivégzése
előtt. Grunt három nap múlva itt lesz, merengett Grizz. Sok mindent el
kell mondania neki, mellette pedig kihasználja majd a lehetőséget, hogy
Blue kölykéről, Kevinről kérdezősködjön. Nem hitte, hogy téved Grunt
kapcsán, de arra jutott, hogy azért szüksége van egy B-tervre.
Akármennyire is szerette volna, ha gondoskodnak Ciceról, nem hagyta
volna őt Grunttal, ha kiderül, hogy mégsem az az ember, akinek állítja
magát. Még egy kicsit töprengeni fog ezen.
Ugyanakkor tudta, hogy a kivégzés előtt már nem fog találkozni
Blue-val. Blue elmegy, hogy személyesen felkeresse az exfeleségét.
Grizz abban sem volt biztos, hogy tudnak-e majd biztonságosan
beszélni telefonon. Most kell véglegesíteniük a tervet.
 – Még mindig van egy beépített embered, aki ott lesz a kivégzés
figyelőszobájában? – kérdezte Grizz.
– Igen – válaszolt Blue. Kezdettől megegyeztek, hogy valakit
odaállítanak, hogy figyelje, ad-e Grizz bármilyen jelzést az utolsó
pillanatban.
– Megadom majd a jelet.
Átbeszélték a tervet, amit Grizz működésbe léptetett Jan
elintézésére, kiterjesztve most már Gruntra is. Hogy Gruntra sor kerül-
e, vagy sem, azután dől el, hogy Grizz még egyszer utoljára találkozik
vele. Amennyiben ártatlan, az eddigiek szerint folytathatja az életét. Ha
viszont Grizz akár halványan is úgy érzékeli, hogy valami nincs
rendjén, elintézted Blue-val. Akár a fia, akár nem, Grizz-zel senki sem
baszakodhat. Senki, őket leszámítva.
Ennek megfelelően jelez majd Blue emberének, és Blue tudni
lógja, miként göngyölítse fel az ügyet.
Grizz témát váltott.
– Azt mondtad, Leslie-t még győzködni kell. Mit találtál ki?
– Csak néhány nappal a kivégzésed után kerül rá sor. De
mindenképp elintézem, mielőtt leadná a cikket. Próbálta megjátszani
magát, amikor összefutottam vele az élelmiszerboltban. Higgy nekem,
tudni fogja, hogy komolyan gondoljuk. Nem fogja publikálni. Cicc
sosem tudja meg.
– Jó. Nagyon jó. Nem érdekel a kibaszott cikk. De nem akarok
fájdalmat okozni Ciccnek azzal, hogy megtudja, Grunt a fiam. Nem
kellett volna elárulnom Leslie-nek, de még megállíthatjuk. Nem kell
Ciccnek megtudnia.
– Nem fogja megtudni. Majd én gondoskodom róla.
Véget ért a beszélgetés, és Blue tudta, hogy el fogják bocsátani. Azt
gondolta, ez lehet az utolsó esélye, hogy megkérdezzen valamit
Grizztől. Valamit, ami piszkálta. Tényleg nem volt fontos. Nem kellett
mindent tudnia Grizzről, és nyilván nem is tudott. Lehidalt, amikor
megtudta, hogy Grizz Grunt apja. Gyerekkoruk óta ismerte őt, és
fogalma sem volt róla. Habár, az igazat megvallva, Candyt nem sokszor
lehetett látni, és a Red Crabben senki nem is tudta, hogy terhes.
De volt valami más, ami felkeltette a kíváncsiságát.
 – Azt mondtad, ha meghaltál volna, mielőtt megtalálom Jant, akkor
úgy léptetted volna működésbe a tervet, hogy eljuttatsz egy üzenetet
hozzám.
Grizz bólintott.
– Kivel? Ki ez a személy, akin keresztül ennyi éven át
kommunikáltál? Üzeneteket kapsz és juttatsz el bizonyos emberekhez.
Még hozzám is. Kit használsz?
Grizz keményen Blue-ra meredt.
– Számít valamit?
– Nem, azt hiszem, nem. Csak kíváncsi vagyok.
– Akkor kíváncsi maradsz. Nem a te védelmed érdekében. Az ő
érdekében. Miután én elmegyek, a banda, vagy ami maradt belőle, a
tiéd. Intézd el a Jan-ügyet, és tartsd távol Ciccet bármitől, aminek köze
van a bandához. Ezzel nem hiszem, hogy gondod lesz. Sosem volt neki
való ez az életmód, és távol tartotta magát tőle, mióta idebent vagyok.
Ennek ellenére tartsd rajta a szemed a dolgokon, ha tudod.
– Hát, nem volt neki való ez az életmód, nem igaz?
Blue félénken Grizzre pillantott. Mintha mondani akart volna
valamit, de nem volt benne biztos, hogyan fogjon bele. Grizz észrevette
ezt.
– Mi az?
Blue nem felelt.
– Mondd el! Mi van?
A férfi felsóhajtott.
– Nem vagyok biztos abban, hogy átveszem a bandát, ha már nem
leszel.
Grizz félig elmosolyodott, és féloldalra billentette a fejét. Nem volt
meglepve.
– Blue, halott leszek. Leszarom, mit csinálsz. Leállíthatod,
árverésre bocsáthatod, vagy egyszerűen elsétálhatsz. Azt csinálsz, amit
csak akarsz. – Elhallgatott, majd ismét elkomolyodott, és hozzátette: –
Réges-régen így kellett volna tennem. Valószínűleg nem ülnék most
idebent.
Őszintén nem tudta megmondani, hogy vajon az utolsó állítása
igaz-e. De bármennyire is hihetetlen, együttérzett Blue-val. Tudta, hogy
Blue nemrégiben összejött egy nővel. Egy nővel, aki megmozgatta és
felforgatta a világát. Dickynek hívták, és Blue elmondta Grizznek,
hogy végre érti, miért vonzódik Grizz Cicchez. Cicc jósága és az, hogy
megvet bármilyen bűncselekményt, egészen elbűvölte.
Dicky zsaru. De Blue nem bírt ellenállni neki. Hirtelen és
megállíthatatlanul belezúgott a vörös hajú nőbe, akit egyébként nemrég
léptettek elő nyomozóvá. Blue-t bevitték kihallgatásra, amikor egy
drogügy miatt letartóztatásokba kezdtek. Blue nem aggódott miatta;
nem volt hozzá köze, így nem volt mit takargatnia. De a kihallgatás
során nem bírta levenni a szemét a nyomozóról. A húszas évei végén,
harmincas évei elején járt, és afféle eklektikus módon rettentő vonzó
volt. A megfelelő helyeken gömbölyödtek az idomai. Gyönyörű arccal
és világoszöld szemmel, ami vetekedett Grizzével. Rövid, vörös haj,
ami mindenfelé meredezett. Blue nem tudta eldönteni, hogy
szándékosan rendezte-e el így, vagy csak így kelt fel az ágyból. Érezte,
hogy az öve alatt felpezsdül arra a gondolatra, hogy a nő kikel az
ágyból. Tetszett neki, na.
A kihallgatószobában ült, amikor berontott a nő, és bocsánatot kért
a partnerétől a késésért. Ezt követően letette az asztalra a kávéját. De a
tetejénél fogta meg a kávéspoharat, a tető pedig lejött, és a kávé
kiborult. A nő papírtörlővel tért vissza, és nekiállt feltörölni a
kávéfoltokat, de véletlenül orrba könyökölte a partnerét. Épp kidobta az
elázott papírtörlőket, és elindult az asztalhoz, amikor megszólalt a
telefonja. Az övére volt rögzítve. Túl gyorsan kapott érte, és ahogy
megsuhintotta az övcsatját, kirepült a kezéből. Éppen csak elkerülte
Blue fejét, a falnak csapódott mögötte, és a földre zuhant.
Olyan volt, mint egy elefánt a porcelánboltban. Blue lenyűgözőnek
találta.
– Ez a harmadik ebben a hónapban, Dicky – jegyezte meg a
partnere szárazon. – Le fogják vonni a fizetésedből.
A nő habozás nélkül válaszolt:
– Nem gond, Charlie. Vannak részvényeim a mobiltársaságnál.
– Jó, mert szükséged is lesz rá. Ahogy lökhárítórészvényekre meg
ruhatisztító-részvényekre is.
Dicky nem vett tudomást a partnere célzásáról, csak leült, és Blue
szemébe nézett. Nyugtalanító volt a pillantása. Nem szégyenkezett az
eddigi ügyetlenkedése miatt. Nem hozta zavarba a partnere
megjegyzése. Keményen Blue-ra meredt, és a férfi némi utálkozást
érzékelt a tekintetében. Nem. Téved. Nem utálja őt. Egyenesen gyűlöli.
Most megmoccant a farka?
– Fynder nyomozó vagyok, és biztosra veszem, hogy Conner
nyomozó már elmondta önnek, miért vagyunk itt, Mr. Dillon.
Blue nevetésben tört ki.
– Finder, vagyis „kereső”? Úgy hívják magát, hogy Dicky Finder,
vagyis „Faszkereső”?
Sosem hitte volna, hogy hallhat nevetségesebbet Cicc valódi
nevénél: Guinevere Love Lemon.
– Igen, Fynder „y”-nal, ha netán azért vagyunk itt, hogy
megtárgyaljuk a nevemet.
Blue képtelen volt megmagyarázni. Még sosem vonzódott
olyasvalakihez, mint ez a nő. És nem is volt benne biztos, hogy
egyáltalán lényleg vonzalmat érez-e. Próbált már azelőtt is
megállapodni és családot alapítani. Legalábbis annyira, amennyire tőle
telt. Soha többé nem fogja megpróbálni. Inkább marad a laza nőknél,
akik hasonlóra vágynak, mint ő. Időről időre egy kufircolás,
kötöttségek nélkül. Voltak nők, akik próbálták többre rávenni. Idővel
még Pauline is feladta, és kinézett magának valaki mást.
Blue tényleg próbálkozott. Tényleg azt képzelte, hogy ha feleségül
veszi Jant, rátalálhat valamire, ami kissé emlékeztet a normális életre,
de egyszerűen hiányzott belőle az adottság. Egy kurvapecér, és mindig
is az marad. Leszarta, mit akarnak a nők, mit gondolnak, vagy hogy
érzik magukat. Hosszú ideje semmit sem érzett, és nem is tervezett
megváltozni.
Egészen mostanáig. Valami megmozgatta.
Nem volt semmiféle logikus oka az azonnali vonzalomnak, amit a
nő iránt érzett. De ott volt, és nem is tagadhatta. Egy új, izgalmas dolog
szikráját érezte. Egy személyes kihívást. Meg akarta ismerni ezt a nőt.
Tudni akarta, miért gyűlöli őt ennyire. Akármilyen őrültségnek is
hangzik, vonzónak találta, hogy megveti őt a nő. Mégis mennyire
elbaszott dolog ezé Elvigyorodott.
– Ó, Dicky – mondta Grizz a székében hátradőlve. – Szóval, kezd
komolyra fordulni?
Blue félrepillantott.
– Igen, azt hiszem. Basszus, nem tudom. Szüksége van rám. Okos,
meg minden, de egy kicseszett káosz a nő.
 – Ennyi év elteltével, és azok után, hogy hány nő kergetett téged a
motorod meg a tetkóid miatt, most jössz csak rá, hogy azokhoz
vonzódsz, akiket ez nem izgat? Ez rohadt vicces, Blue.
Blue vállat vont.
– Dicky más, Grizz. Nem tudom megmagyarázni.
Grizz sokat tudón bólintott. Blue nem nézett utána rendesen. Dicky
nem egy káosz. És Dickynek nincs szüksége Blue-ra, de el akarta
hitetni a férfival, hogy van. Pontosan tudja, hogy mit csinál.
Figyelmeztesse Blue-t? Elárulja neki, mit derített ki a nőről?
Nem. Hagyja, hogy Blue maga derítse ki. Nincs veszélyben az
élete, vagy bármi hasonló. Grizz kissé bánta, hogy nem lehet jelen az
egész során, de tudta, hogy hűséges barátja képes megoldani. Tehát,
Blue szerelmes Dicky Fynder nyomozóba. Sok szerencsét, haver.
Szükséged lesz rá.
– Megismétlem még egyszer, Blue, és komolyan gondolom.
Csinálj, amit akarsz. Én annyit kérek, hogy miután nem leszek, intézd
el az utolsó pár dolgot, amit megbeszéltünk. Nem kell figyelned Ciccet
és Gruntot. Csak légy résen, hogy amennyire csak lehetséges, távol
maradjanak bármitől, ami a bandához köthető. Nem hiszem, hogy ez
gondot fog jelenteni, de segítene nekem szembenézni az
elkövetkezőkkel, ha tudnám, hogy ott leszel.
Felállt. Blue el lett bocsátva.
Blue is felállt, felkapta a mappát a családi fényképeivel. Grizz
kikapta a kezéből.
– Magamnál tartom az utolsó találkozómig Grunttal – mondta.
Teltek-múltak a másodpercek, és ők csak álltak. Semmi utolsó szó
a két barát között. Semmi ölelkezés vagy hátba veregetés. Blue nem fog
visszajönni.
A férfi végül aprót biccentett Grizznek, majd elindult az ajtóhoz, de
Grizz addigra észrevette a halvány csillogást. Blue sötét szemét
könnyek lepték el.
Ő is sírt volna, de réges-régen megfogadta, hogy soha többé nem
ejt még egy könnycseppet. És így is tett.
 Hatvannegyedik fejezet

NASHVILLE, TENNESSEE, 2000.

HÁROM NAPPAL GRIZZ KIVÉGZÉSE ELŐTT

B LUE SZEMÜGYRE VETTE AZ ELŐTTE ÜLŐ NŐT. Tizenöt éve nem látta.
Valahol mélyen tisztában volt vele, hogy még mindig vonzó, de most
valahogy undorodott tőle. Ugyanazt a parfümöt használta. Annak
idején felizgatta. Legalábbis a kapcsolatuk elején. Most csak
hányingere volt tőle.
– Csak hogy tudd: hagytam egy borítékot, amit abban az esetben
bontanak ki, ha nem térek haza. – Jan a férfira szegezte a tekintetét. –
Megírtam, hogy veled találkozom.
Nyelt egyet, és félrepillantott. Fél Blue-tól. Ha sosem tér haza erről
a találkozóról, azt akarja, hogy valaki tudja, ki a felelős.
– Jan, ha azt akarnám, hogy halott legyél, már az lennél.
– Benne vagyok a tanúvédelmi programban. Miután telefonáltál,
csak annyit kellett volna tennem, hogy felhívok egy számot, és máris
áthelyeznek máshová. Kezdhetted volna elölről a keresést. De nem
tettem. Hittem neked, és szeretném, ha újra megismernéd Kevint és
Timmyt.
– Tudom, hogy felhívtad azt a számot. Tudom, hogy azt hitted,
egyből áthelyeznek valahová. A tanúvédelmi program nem teljesen
hibátlan. Egyszerűen tovább tartott megtalálnom a gyenge pontját, mint
szerettem volna.
Jan kényelmetlenül mozgolódott a székén a hotelszobában, és
lassan remegni kezdett. Hát persze. Blue-nak van egy beépített embere.
A hirtelen félelemtől szaporább lett a szívverése. Sokan látták őt
besétálni a hotel előcsarnokába. Jócskán lesz róla biztonsági felvétel.
Tudta, hogy a férfi is tisztában van ezzel. Biztonságban van. De nem
hülye. Ezért hagyta hátra az üzenetet.
– Mondtam, hogy nem akadályozom meg, hogy találkozz a fiúkkal.
– Jan összefonta a kezét. – Miért akartál találkozni?
 – Majd később rátérünk a fiúkra. Szépen gondoskodtál magadról.
Elváltál a gazdag férjedtől. Nincsenek gyerekek, akikről gondoskodnod
kellene abból a házasságból. A mieink felnőttek.
Jan nem szólt semmit, csak bámult a férfira.
Blue lepillantott, és az ujjával megszorította az orrnyergét.
Tizenhárom órát vezetett egyhuzamban, hogy személyesen beszéljenek.
Fáradt volt, de tudott összpontosítani. Egy villanásra egy vad, vörös
hajkorona és szenvedélyes, zöld szempár rohamozta meg a gondolatait.
Félmosollyal az arcán végül megszólalt:
– Mesélj nekem még Gruntról.
Blue idáig vezetett, hogy Gruntról kérdezősködjön?
Jan megköszörülte a torkát.
– Mi mást akarsz még tudni?
– Először is, hogy baszott meg?
Blue nem akarta ezt megkérdezni, de kibukott belőle, mielőtt még
visszafoghatta volna magát. Nem ez volt az elsődleges célja ennek a
találkozónak, és az igazat megvallva nem túlságosan érdekelte, hogy
kivel kefél az exfelesége. Leginkább csak kíváncsi volt.
Jan megdermedt. Nem árulhatta el Blue-nak az igazat. Mégis mit
mondjon neki? Begurultam, amiért a motelban keféltél néhány nővel,
ezért bedrogoztam a kisöcsédet, és az ágyunkhoz bilincseltem?
Visszaemlékezett arra, amikor először megtudta, hogy Blue
másokkal kavar. Gyanakodott, mert egyre ritkábban szeretkeztek.
Azután történt, hogy megszületett az első gyermekük, Timmy.
Szándékosan került közel Willow-hoz, miután Blue ragaszkodott
hozzá, hogy néhány lány vele legyen a terhessége alatt, amíg nem szedi
a gyógyszereit. Blue vigyázott, nehogy kapcsolatba kerüljön a
bandával, ezért meglepetésként érte Jant, amikor megengedte, hogy
Willow, Chicky és Moe vele legyenek. Tudta, hogy szüksége lesz egy
barátra a motelban. Valakire, aki beavatja abba, mi folyik ott.
Timmy születése után rendszeresen tartotta a kapcsolatot Willow-
val. Már-már úgy érezte, Willow valósággal élvezi, hogy beszámolhat
neki Blue hűtlenségéről.
Egyébként mostanra már nem számított az egész. Igen, haragudott
Blue-ra, és úgy állt bosszút, hogy lefeküdt a kisöccsével. Sosem azzal a
szándékkal tette, hogy Blue megtudja. Félt, hogy mindkettőjüket
megölné. Azért tette, mert megtehette, és vissza akart vágni. Ez volt az
egyetlen módja annak, hogy némi megtorlást szerezzen a férfi
hűtlenségéért.
Felidézte, hogyan csalta a házhoz Gruntot, amíg Blue dolgozott.
Előhozakodott valami kifogással, hogy Gruntnak segítenie kell neki
meghatározni a háztartási költségvetést. Azt mondta, Blue piszkálja a
kiadásai miatt, és meg akarja lepni a férfit egy költségvetési tervvel.
Ez persze hazugság volt. Jan egyvalamit biztosan élvezett: elkölteni
a háztartásukba özönlő pénzt, amit annak köszönhettek, hogy Blue
aktívan kivette a részét a banda ügyeiből.
Grunt rettentő lelkesen felajánlotta a segítségét. Elvitette magát
Moe-val a bátyja házához, és Jan azt mondta, gondoskodik róla, hogy
később, vacsora után Blue visszavigye a motelba. Grunt semmit sem
sejtett akkor. Valamelyest megkeményítette az élet a motelban, de meg
mindig volt benne némi ártatlanság.
Grunt elkortyolgatta az italt, amivel Jan megkínálta, miközben
csevegtek, és a nő elmondta neki, miben van szüksége segítségre.
Utána azt mondta a fiúnak, hogy az összes blokkot egy cipősdobozban
tartja a hálószobaszekrényében. Megkérdezte, nem segítene-e neki
levenni.
Amikor Grunt felébredt, kába volt, meztelen, és a fejtámlához
bilincselték a kezét. A nő elvörösödött, amikor eszébe jutott, hogy nem
pont úgy sikerült, mint tervezte. Azt hitte, a kamasz fiú majd a
tenyeréből fog enni. Erre lett volna szüksége. Valamiféle
megerősítésre. Hogy ő minden férfi álma.
De Grunttól nem kapta meg. A fiú dühös volt.
– Nyisd ki a bilincset, Jan! – morogta, amint magához tért.
A nő már simogatta, mialatt ki volt ütve. Nem sokba telt, hogy
teljesen izgalomba jöjjön, miután felébredt. Jan nem értette, miért
haragszik.
– Miért nem engeded el magad, és élvezed? – kérdezte csábítóan.
– Vedd le rólam a kibaszott kezed!
Jan a fiú szemébe nézett.
– Nem hiszem, hogy tényleg szeretnéd, ha levenném rólad a
kezem.
Kényeztette a merevedését.
Grunt küszködött ellene.
 – Ez nem helyes, Jan. Nem igazságos Blue-val szemben. Bilincselj
ki, és felejtsük el a történteket!
Jan nem hitt a fülének. Ez a kis szarházi visszautasítja őt? Kizárt.
Gyorsan lovagló ülésbe helyezkedett felette. Grunt nem nézett Janre,
aki óvatosan ráereszkedett, és elkezdett fel-le mozogni rajta. Azonnal
tudta, hogy nyert. Érezte, amint a fiú. ondója szétárad benne, és lassan
leállt.
– Én voltam az első, nem igaz? – turbékolta. Grunt továbbra sem
nézett a szemébe.
– Eressz el! – mondta.
Jan lehajolt, és az orrával a fiú nyakához dörgölőzött. Grunt
következő szavaira ledermedt.
– Szedd le rólam ezt a kibaszott bilincset, te beteg, pszichopata
kurva!
Ezzel kezdődött. Minél visszataszítóbbnak találta őt a fiú, annál
inkább a megszállottja lett. Nem értette. Egy vonzó, érzéki nő. Önként
ajánlkozik. Bármelyik férfi egy szemvillanás alatt megragadta volna a
lehetőséget, hogy vele legyen.
Jan biztosra vette, hogy miután szexelnek, a fiú majd különféle
indokokat talál arra, hogy vele legyen, amikor Blue nincs a közelben.
Még arról is fantáziáit, hogyan fogja finoman visszautasítani.
Nem számított arra az undorra, amit végül a fiú szemében látott.
Igen, ekkor vált Grunt a rögeszméjévé. Nem emlékezett, mennyi időbe
telt, mire rájött, hogy már le se szarja, mit csinál Blue a motelban.
Elkezdte Gruntról faggatni Willow-t. Természetesen a fiú jóléte iránti
nővéri aggodalomnak álcázta, de mindent tudni akart vele
kapcsolatban. Az elutasítástól csak nőtt az elragadtatása a fiú iránt.
Aztán hallott arról a lányról. Ciceról.
Willow-nak nem tűnt fel, hogy csak tovább táplálja Jan Grunttal
kapcsolatos mániáját.
– Nem tudom, Grizz miért nem engedi, hogy Grunté vagy valaki
másé legyen! – vallotta be egy délután Willow dühösen. – Úgy értem,
Grunt folyton őt bámulja. Egy csomó férfi lecsekkolja, de tökéletes
lenne Grunt mellé. Egykorúak. Tényleg nem értem, Grizz mit lát
benne.
Jan ismerte a történetet. Valami olyasmi, hogy
„köszönetajándékként” vitték a lányt Grizznek. Nem emlékezett rá,
hogy látott volna bármit a hírekben egy eltűnt lányról. Bizonyára
megszökött otthonról. Senki sem tudta biztosra.
– Miért nem hívod fel a rendőrséget, és teszel névtelen bejelentést?
Talán ha kimennek a motelhoz, utánanéznek, hogy kicsoda a lány, vagy
hasonló.
– Sosem jönne össze – fújtatott Willow. – Kezdjük ott, hogy eljutna
Grizz fülébe. Lebuktam az első éjszaka, amikor odahozatta a lányt.
Meg akartam fojtani. Egy másodperc alatt tudná, hogy én voltam.
Ez érdekesen hangzott. Jan elraktározta az információt későbbre.
Ha valaha is összeakadna a bajusza Willow-val. Jan maga is
betelefonálhatna névtelenül a rendőrségre, de nem fog. Ha Ciccet
visszavinnék a családjához, Grizz pedig börtönbe kerülne
emberrablásért, Gruntnak annyival is egyszerűbb lenne ténylegesen
összejönni a lánnyal.
Jan akkoriban nem sejtette, hogy ha fel is hívná a rendőrséget, hogy
bejelentse, Cicc a motelban van, nem jutna tovább a telefonra válaszoló
személyen. Grizznek akkoriban rengeteg embere volt. Különben sem
volt szüksége arra, hogy hívja a rendőrséget. Grunttól született
gyermeke. Egy nap az övé lesz a fiú. Előbb-utóbb, valahogyan.
Gyötrelmes volt a nap, amit Cicc vele töltött. Főleg, amikor Jan
meglátta, hogy Cicc milyen szépen kitölti a tőle kapott fürdőruhát.
Jannek eszébe jutott, milyen volt ő ennyi idősen. Esetlen, girhes
tinédzser, és lapos, mint egy vasalódeszka. Cicc formás volt. És
őszintén édes. Okos. Segített a fiúkról gondoskodni, és bolondult értük.
Ők is szerették a lányt, amitől csak rosszabb volt az egész. Nem csoda,
hogy Grizz akarta őt. Jan kész kínzásnak érezte a vele töltött időt.
Az egész túl soknak bizonyult ahhoz, hogy megbirkózzon vele. A
nap végére csaknem felrobbant. És végül tényleg robbant. Haragjában
is vigyázott, nehogy elkotyogja, Willow-tól tud arról, hogy Grunt
bámulni szokta a lányt. Azt hazudta Ciccnek, hogy Blue mondta el
neki. De különben sem volt lényeges. Nem érdekelte volna, ha bajba
sodorja Blue-t. A férfi mindent megdugott, aminek melle van, Jan
pedig csak Gruntra vágyott. És Grunt nem lehetett az övé.
Grunt amennyire csak tudta, kerülte az otthonukat. Soha többé nem
fogadott el italt Jantől. A nő eltöprengett, hogy ez vajon rajta kívül
másnak is feltűnt-e. Valószínűleg nem. Grunt nem volt a közelében
eleget ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen. Egyszerűen nem vett tudomást
Janről, amikor a nő közölte vele, hogy Kevin a fia. Kreatívan kínozta a
nőt.
Ha Jan őszinte volt magához, tudta, hogy Grunt valójában nem tett
semmit az ő kínzására. Jan magát kínozta. Sosem volt képes elfogadni a
fiú elutasítását.
Most, hogy itt ült Blue-val szemben, úgy döntött, örül, hogy Blue
rátalált, és felfedezte, hogy Kevin Grunt fia. Talán ez majd segít
tönkretenni Grunt tündérmeséhez illő befejezését Cicc-cel. Hiába volt
Jan a tanúvédelmi programban, ez nem akadályozta meg abban, hogy
kicsit maga is szaglásszon. Tudta, hogy már Grizz tárgyalása előtt
összeházasodtak. Azt is tudta, hogy Grizz hamarosan meg fog halni,
Blue pedig haragszik. Talán még bosszút állhat, amiért Grunt
megtagadta Kevint.
– Megerőszakolt – nyögte ki a nő. – Elhozatta magát Moe-val,
amikor te nem voltál otthon. Kitalálta ürügyként, hogy Timmyt
szeretné látni. Természetesen fel sem merült bennem, hogy valójában
mit forgat a fejében. Biztos emlékszel. Akkor történt, amikor hazajöttél,
és ő épp nálunk volt. Azt hazudtuk neked, hogy segít beosztani az
otthoni pénzt. Téged láthatóan nem érdekelt.
Blue oldalról a nőre pillantott.
– Megerőszakolt téged, és teherbe estél Kevinnel? Csak attól az
egy alkalomtól?
Blue nem kérdőjelezte meg, hogy a kamasz fiú képes volt
megerőszakolni egy felnőtt nőt. Grunt nagy volt a korához képest, és
addigra megtanulta megvédeni magát. Nem okozott volna gondot
számára felülkerekedni Janen. De egyszerűen nem tudta elképzelni,
hogy Grunt ilyet tenne. Tudta, hogy Jan hazudik.
– Egy alkalom pont elég hozzá, Blue – felelte a nő lesütött
szemmel. – Nem vallhattam be neked, mert nem akartam, hogy
megöld. Végtére is az öcséd, és tudom, hogy törődsz vele. Nem
akartam ezt elrontani.
Mielőtt Blue válaszolhatott volna, Jan gyorsan hozzátette:
– Nem tudom, észrevetted-e, de ezt követően kerülni kezdett.
Gondolom, megkapta, amit akart, és ezzel vége is volt. Talán bűntudata
volt, valahányszor a közelembe került, ezért inkább távol maradt,
amikor csak tehette. Tényleg gyűlöltem őt ezután. Próbáltam nem
gyűlölni. Próbáltam megbocsátani neki, mivel az öcséd, de féltem,
hogy talán megint beállít, amikor te nem vagy otthon. Főleg, miután
megszerezte a jogsiját, és vezetni kezdett.
Jan ekkor felpillantott. Sikerül meggyőzni a férfit?
– Hogyan vett részt Grizz lebuktatásában? – Blue máris túl van a
megerőszakoláson. Nem mintha számítana… Úgy gondolta, erre a
kérdésre is tudja már a választ, de hagyja, hogy a nő elmondja.
– A teljes megcsalásos ügyért vállalom a felelősséget. Igen.
Megcsaltalak, de legyünk őszinték, Blue, a szerelem addigra már
kihunyt köztünk. Régen azelőtt véget ért a házasságunk, hogy valóban
véget ért volna.
Ha előadja ezt a bűntudattal teli vallomást, Blue-t talán könnyebb
lesz meggyőzni.
A férfi bólintott, és biztatta, hogy folytassa.
– Grunt a gyerekfelügyeleti jogért folytatott harc idején keresett fel.
– Jan felsóhajtott. – Elmondta, hogy végig arra várt, hogy Cicc-cel
lehessen, és elege van a várakozásból. Felvetette, hogy esetleg
segíthetnénk egymásnak. Ennyi. Ő egyszerűen bedobta az ötletet, de
hagyta, hogy én és Froggy cipeljük az egész terhet. Megkapta, amit
akart, Ciccet, és ezzel végzett.
Ez is hazugság volt, de Jan sosem árulta volna el Blue-nak, hogy
valójában ki buzdította őket a színfalak mögött. Ki volt a férfi, aki
felkereste őt a gyermekfelügyeleti tárgyalások idején, és azt mondta,
megoldást kínál. Tökéletes megoldást. Addigra Jan túltette magát a
Grunttal kapcsolatos mániáján. Ciccen is túltette magát. Legalábbis azt
hitte. Grunt magával hozta azt a gazdag ribancot, Cindyt a néhány
összejövetelre, amin részt vett. Jant nem érdekelte. Ügyvédekkel
randizott, és még egy bíróval is Blue háta mögött. Mindegyikőjük
dugjon, akivel akar. Jan addigra olyan messzire akart kerülni a
bandától, amennyire csalt lehetséges. Nem volt tipikus „asszonypajtás-
alapanyag”. Túl jó volt ahhoz a csapat alávaló, romlott alakhoz.
Blue lustán ránézett, és feltett neki néhány további kérdést. A nő a
legjobb tudása szerint válaszolt. Szünet állt be a beszélgetésben.
Bekapcsolt a légkondi, megtörve a hotelszoba csendjét.
– Nem tudom, most már tehetünk-e bármit is. – Jan vállat vont. –
Úgy értem, késő bánat, Blue. Tíz év telt el azóta. Grizz meg fog halni,
mennyi is? Két-három napon belül? Mit számít?
Blue megvető pillantást vetett rá.
 – Ha annyira gyűlölted Gruntot, amiért megerőszakolt, mién nem
jelentetted őt is fel velünk, többiekkel együtt? És Fess miért nem volt a
listán?
Most már csak játszadozott a nővel. Látni akarta, ahogy feszeng.
Jant ez váratlanul érte. Már nem emlékezett, ki szerepelt a listán, és
ki nem. Az illető, akivel együtt dolgozott, azt ígérte, majd ő
gondoskodik az egészről. Jan emlékezett, hogy kezdetben se Grunt, se
Fess nem lett kikérdezve vagy vallatva, de azt hitte, azért nem, mivel
egyikőjük sem volt olyan megrögzött bűnöző, mint a többiek. És
miután Grizz vádalkut kötött, amúgy is békén hagyták őket. Erről neki
nem is lett volna szabad tudnia. Jóval a tárgyalások előtt elköltöztették,
de a kapcsolata folyamatosan értesítette a fejleményekről. Bizonyára a
pasinak is volt egy beépített embere. Miután Grizzt halálra ítélték, a
férfi megszakította a kapcsolatot Jannel. Jan azóta sem hallott felőle.
Ekkor hadoválni kezdett.
– Nem egyértelmű, hogy azért nem szerepelt a listán, mivel
valakivel összedolgozott? Hát persze hogy magát nem tette a listára.
– És ezzel egyből felhívja magára a figyelmünket? Idefigyelj, Jan.
Tudom, hogy nem Grunt volt, és tudom, hogy nem is Fess vett rá, hogy
segíts nekik. – Megropogtatta az ujjperceit, és elnyújtózva hátradőlt a
széken. Éppen olyan nagy, éppen olyan erős, mint amilyenre Jan
emlékezett. – Ki volt?
Jan most már valóban reszketett. Félt, mert tudta, hogy sarokba
szorították.
– Miért nem keresed meg Froggyt? – nyögte ki. – Miért nem
kérdezed meg tőle?
– Megtaláltam Froggyt, de már túl késő volt. Halálra itta magát két
évvel ezelőtt. – Blue taktikát váltott. – Nézd, Jan, azt állítod, hogy a
kölyök kisöcsém megerőszakolt. Hiszek neked. Tudom, hogy mindig is
beléd volt zúgva. De tudom, hogy nem ő dobta fel Grizzt. Tudom, hogy
van odakint egy rohadék, aki miatt elvesztettem a fiaimat. Ha elárulod,
ki az, segíthetünk egymáson.
A levegőben lógott ez a pár szó. A nő elkerekedett szemmel bámult
rá. Eltűnődött, vajon Blue tudja-e, hogy máris elköltötte a hatalmas
összeget, amit a válás során kapott a második férjétől. Pénzre van
szüksége, és tudta, hogy a Grizz letartóztatása mögött álló férfi nagyon
sikeres. Legalábbis akkoriban az volt. Tudta, hogy Blue meg fogja ölni
az illetőt, de talán előbb együttműködhetnek, és kizsarolhatnak belőle
némi pénzt.
– Oké, elárulom – mondta halkan, és megkockáztatott egy
pillantást a férfi felé. – De neked is segítened kell rajtam. Szükségem
lenne egy kis…
– Ja, ja, tudom, le vagy égve. Mi a neve? – Blue már tudta, de
végig kellett ezt játszani.
– Nem állok rá készen, hogy elmondjam. Nem biztos, hogy teljesen
megbízom benned, Blue.
– Bízhatsz bennem, de megértem, miért félsz. Meg akarod tartani
az infót, amíg nem látod, hogy üzletet ajánlok. Nem gond. Tehát
együttműködünk. Mindketten bosszút állunk Grunton és a férfin, aki
szétszakította a családomat.
– Nem fogod megölni a tulajdon testvéredet, ugye?
– Nem ölöm meg, de megfizet érte. Nagyon megfizet. Úgy
intézzük, hogy börtönbe kerüljön, és visszakapja, amit tett. Lehet, hogy
az öcsém, de megerőszakolt téged, amíg a feleségem voltál. Ez nem
marad megtorlás nélkül.
Jan halványan elmosolyodott erre.
– Tehát, mire van szükséged tőlem?
– Vissza kell jönnöd velem Floridába. Talán csak egy hétre. Talán
hosszabb időre. Jó sok pénzt ki fogunk tudni zsarolni abból a fickóból,
feltéve, ha még életben van, és ott lakik. – Blue már tudta jól, hogy a
férfi életben van, és egy nagyon is kényelmes életet él Floridában. – Ha
pedig nem, akkor is kitervelhetünk valamit Gruntnak.
– Mi van, ha megtaláljuk, és nem gazdag? Csak feltételezem, hogy
az.
– Mit gondolsz, ki gondoskodik Grizz pénzéről, mialatt ő
börtönben van?
A nő összevonta a szemöldökét.
– Ha nálad van Grizz pénze, akkor miért kell megzsarolnunk ezt a
fickót?
– Számomra ez nem a pénzről szól. Megfizet, amiért elvette tőlem
a gyerekeimet. Csak hab a tortán, ha ki tudunk szedni belőle némi
pénzt, mielőtt elintézem.
Jan elmosolyodott, és még meg is nyalta kissé az ajkát, mint egy
macska, ami épp egy madárra vadászik.
 Blue ekkor elkomorodva ránézett.
– Ha megtudom, hogy hazudtál nekem bármiről, megfoglak ölni.
– Legalább annyi okom van rá, Hogy gyűlöljem őket, mint neked,
Blue. A tanúvédelem nem bánt kifejezetten jól velem. Recepciósként
kellett tengődnöm egy reklámügynökségnél. Nem hagyták, hogy jogi
irodában dolgozzak az előző munkaköröm miatt. Ha nem ismerkedtem
volna meg Richarddal, vagy ha nem lett volna képes gondoskodni
rólam, nem tudom, mi lett volna velem meg a fiúkkal. Egy hét
választott el attól, hogy segélyért folyamodjak. Nem, annyira nem jó a
tanúvédelmi programban lenni. Akármiről legyen szó, segítek neked.
Igazat mondott. A legkevésbé sem érdekelte a fickó, aki
meggyőzte, hogy lépjen fel Grizz ellen. Pénzt akart, és boldogan hagyta
volna, hogy Blue azt tegyen azzal a férfival, amit csak akar. De Grunt
más történet. Grunt visszautasította őt. Ezért pedig megfizet. Jan
meghallgatta Blue tervét.
Ezután fogta a mobiltelefonját, és telefonált egyet.
– Elrejtem a kulcsot egy műkő alá. Csak néhány naponta locsold
meg őket. Esetleg felkapcsolhatnád a lámpát éjszakánként. Annyira
sietnem kell, nem is volt időm megtervezni semmit. – Jan várt egy
darabig, amíg a vonal túlvégén mondott valamit az illető. – Ó, egy
kincs vagy, Connie. Köszönöm. Találkozunk nagyjából egy hét múlva.
Jan letette a telefont, és Blue-ra pillantott.
– Minden el van intézve. A szomszédom majd öntözi a
növényeimet, és gondoskodik róla, hogy úgy tűnjön, otthon vagyok.
Blue bólintott, majd a zsebébe nyúlt, és kihúzott egy pénzköteget.
Meggyőzte a nőt, hogy vele együtt távozzon, anélkül, hogy hazamenne
pakolni. Jan számára túlságosan csábító volt egy új ruhatár gondolata,
nem tudott rá nemet mondani. Blue tudta, hogy a nő közel áll a háza
elvesztéséhez. Ahelyett, hogy munkát keresett volna a válását
követően, előkelő társasági életet élt, és abban bízott, hogy még azelőtt
fog magának egy új, jómódú férjet, mielőtt kifogy a pénzből. Tévedett.
Ezért is ugrott erre a lehetőségre, és Blue tisztában volt mindezzel.
Azt is tudta, hogy Jan több mint egy éve nem lépett kapcsolatba a
fiúkkal. Nem fog hiányozni nekik.
– Az én kocsimmal megyünk, a tiédet pedig itt hagyjuk. Jövő héten
repülővel visszaküldelek. Ez a hotel eléggé elegáns. Miért nem mész le
abba a butikba az előcsarnokban, és veszel valami szépet magadnak,
hogy megünnepeld az újdonsült üzleti társulásunkat?
Jan valósággal visított, amikor kikapta a pénzt a férfi kezéből.
– Nem akarsz lejönni velem, és segíteni kiválasztani valami drága
fehérneműt? Tudom, hogy árulnak. – Megrebegtette a szempilláját.
Blue mindent elkövetett, nehogy megforgassa a szemét.
– Egy másodperc, és lent leszek. Pisálnom kell.
Jan fogta a retiküljét, és elindult az előcsarnokba. Blue tudta, hogy
képtelen ellenállni a zöldhasúnak.
Amikor magára maradt, körülnézett a szobában. Soha senki nem
fogja összekapcsolni ezzel a szobával vagy hotellel a nőt. Blue lopott
bankkártyát használt a szoba lefoglalásához. Ki is fogják takarítani ezt
a helyet, és valaki egyébként is használni fogja az elkövetkező hét
során. Kivette a saját telefonját a zsebéből, és tárcsázott egy számot.
– Mehet. Be kell jutnod a házba. A kulcs egy műkő alatt van. A
szomszéd hölgy szemmel fogja tartani, úgyhogy légy óvatos.
Valamiféle borítékot kell keresned, amiben meghagyta, hogy velem fog
találkozni. Nem épp egy zseni a nő, úgyhogy feltehetőleg a kibaszott
konyhapulton találod.
Ekkor elhallgatott.
– Nem, a kulcs nem lesz benne. Biztosra veszem, hogy a
retiküljében van. Csak vidd el a kocsiját a hoteltől. Szedd szét, hagyd
valahol, nem érdekel, mit csinálsz vele. Amíg nem lehet összekapcsolni
vele.
A vonal túlvégén lévő személy mondott még valamit.
– Már kicseréltem a telefonját. Észre sem vette. Majd
megszabadulok tőle.
Letette a telefont, és lement az előcsarnokba megkeresni az
exfeleségét.
 Hatvanötödik fejezet

WASHINGTON D. C., 1985.

AZ FBI SZÉKHELYE

L ESTER FOREMAN AZ ÍRÓASZTALRA HAJÍTOTTA A MAPPÁT, és az előtte

ülő ügynökre pillantott.
– Ki az a nagymenő ügyvéd, aki baszakodik vele?
– Matthew Rockman egy balfék. – Az ügynök gúnyosan
elmosolyodott. – Fiatal, dörzsölt, és azt hiszi, legyőzhetetlen. Az
egyetlen kapcsolat, amit találtunk köztük, hogy egy középiskolába járt
a fickó feleségével. Védőügyvéd, de titokban a körzeti ügyészségnek
dolgozik a banda ellen. Konkrétan Talbot ellen. Haverok Talbot
ügyvédjével. Úgy tűnik, Lewis néhány évvel ezelőtt a szárnyai alá
vette. Foreman bólintott.
– Cary Lewis. Igen, egy másik dörzsölt kis szarházi. Tud róla, hogy
Rockman a legjobban fizető kliense lebuktatásán dolgozik az
államnak?
Az ügynök megrázta a fejét.
– Szerintünk nem.
Foreman nem tudta eldönteni, mihez kezdjen ezzel az új
információval. Néhány évvel korábban, Spiro nyugdíjba vonulását
követően vette át a különleges igazgatói pozíciót. Részletesen ismerte
az ügyet, habár valójában nem sok tudnivaló volt róla. Így is ő volt a
legmegfelelőbb ember arra, hogy átvegye Spiro helyét. Azt is tudta,
hogy semmi sem jött össze abból, amivel korábban próbálkoztak.
Talbot éveken át minden szart megúszott. Úgy tűnt, senki sem képes
leállítani a bűnügyi tevékenységét. Ami még rosszabb, hogy látszólag
el is nézték neki azért, mivel időről időre segítséget nyújtott nekik.
Feltételezhetően az egyik emberük volt. Foreman tudta, hogy valami
bűzlik ebben az ügyben, de sosem jött rá, hogy mi lehet az.
Megpróbálták. Minden erejükkel igyekeztek az évek során,
időnként úgy tűnt, mintha semmi sem történne. Évek teltek el, és bár
figyelték, és megvolt a beépített emberük, nem jutottak közelebb a
megoldáshoz. Valakit előléptettek, vagy valaki megnyert egy
választást, és minden kezdődött elölről.
Egy dolgot biztosra vett. Talbotnak volt valamije. Valami, ami
kellett egy igazán hatalmas személynek. Még az is eszükbe jutott, hogy
felhasználják a feleségét, de Talbot túl okos volt. Ha csak a közelébe
mentek volna, tudták, hogy lerántja a leplet valamiről, ami nagy
hatalmú családokat kényszerítene térdre. Meg sem ölhették, tudták,
hogy előre eltervezett valami hasonló dolgot a halála esetére is.
Az volt a tényállás, hogy baszhatták. Próbáltak üzletet kötni vele az
évek során, a füle botját se mozdította. Ez egy türelemjáték volt. Még
azt is kénytelenek voltak hagyni, hogy a beépített emberükből valódi
bűnöző legyen, csak hogy bebizonyítsa Talbotnak a hűségét. Már azt
sem tudták, hogy a beépített emberük még mindig az ő emberük-e,
vagy sem.
Foreman tudta, hogy az FBI-nak ugyanez volt a tapasztalata Talbot
elődjével, Ronald „Red” Enmannel. Egy hosszadalmas macska-egér
játékhoz hasonlított az egész. Értelmetlen versengés, hogy ki van épp
fölényben. Redet és Talbotot is ügynöknek tekintették, mégis fent
kellett tartaniuk a bűnügyi tevékenységüket a hitelesség kedvéért. De
Foreman véleménye szerint Talbot túl messzire ment. Még egy nagyon
hosszú pórázon tartott FBI-titkosügynökhöz képest is.
Foreman szigorúan nézett az ügynökére.
– Éveken át beavatkozás nélkül hagytuk, hogy megússzon
mindenféle szart. Én azt mondom, ebbe se avatkozzunk bele. Lássuk,
mit tud Rockman elintézni. Bizonyára vannak befolyásos barátai,
akiket Talbot ellen fordíthat anélkül, hogy leleplezné magát. Csinálják
csak. Hagyjuk, hogy felforgassák a világát és az életét. Őt ismerve
kikecmereg majd belőle, de várjuk ki, és meglátjuk. – Grimaszolt
egyet. – Baszki, ki tudja, talán a végén ő fog minket felkeresni, és ezt
az előnyünkre fordíthatjuk.
Foreman összeillesztette az ujjhegyeit. Talán arra is használhatjuk,
hogy visszaszerezzük tőle azt az akármit, amit annyi évvel ezelőtt
feltehetőleg ellopott.
 Hatvanhatodik fejezet

2000.

–N EM KAPOK LEVEGŐT! MEGFOJTASZ! – A nő köhögve köpte a

szavakat. Már félt, méghozzá kellőképpen félt, úgyhogy Tommy
lazított a szorításán. – Mindannyiunk érdekében tettem, Tommy.
Sarah Jo a torkára szorította a kezét, és a lépcső felé hátrált.
Pillanatokkal azelőtt Tommy gyakorlatilag belökte őt a bejárati ajtón,
berúgta maga mögött, és a falnak nyomta a nőt. Most erőt vett a
haragján. Egyelőre.
– Hívd fel az irodát, és mondd meg nekik, hogy ma nem tudsz
bemenni – mondta. Nyugodt volt a hangja. Halálosan nyugodt. Sarah Jo
megborzongott.
– Nézd, Tommy, nem jelenthetek beteget. Fogalmad sincs, mi vár
rám ma. Megbeszélhetjük ezt holnap, vagy azután, amikor csak
szeretnéd. – Próbálta leplezni a félelmét, miközben kisimította a blúzát,
és betűrte a szoknyájába.
Ez a viselkedés kihozta Tommyt a sodrából.
– Hívd fel őket most! – kiáltott a nőre, aki a szó szoros értelmében
visszaugrott. Újra átjárta a félelem. Még sosem látta Tommyt kijönni a
sodrából. Soha. Azt sem tudta, hogy most mennyire bízhat benne.
Nem valószínű, hogy valaha félt már ennyire.
Kihalászta a retiküljéből a mobiltelefonját, a szemét továbbra is
Tommyra szegezve. Utána a férfinak háttal tárcsázott egy számot.
– Szia, én vagyok – mondta színlelt gyengeséggel a hangjában. –
Ööö… figyelj, sajnálom, de szeretném, ha lemondanád a mai
időpontjaimat. Épp ki akartam menni az ajtón, de hirtelen vissza kellett
szaladnom a mosdóba. Nem tudom, mit nyaltam be, de irtóra rosszul
vagyok. – Szünet következett a beszélgetésben. – Nem, szerintem csak
valami nyavalya. Kihánytam a reggelit, és most hasogató fejfájásom
van. Csak le kell dőlnöm. – Ismét elhallgatott. – Nem, rendben leszek.
Épp most beszéltem telefonon egy barátommal, Tommyval. Munkába
menet beugrik, és hoz valamit a fejfájásomra. Nincs itthon semmim.
A válla felett visszanézett Tommyra, aki a plafonra emelte a
szemét. A nő egy csattanással összecsukta a telefont, majd intett, hogy
Tommy foglaljon helyet a kanapén.
Tommy így is tett, keresztbe fonva maga előtt a karját.
– Szép húzás volt, Jo, ahogy elejtetted azt a kis információt, hogy
egy barátod, Tommy beugrik. Gondolom, abban az esetben, ha úgy
döntök, hogy megöllek, a rendőrség tudni fogja, kit keressen. Igazi
krimiíró lehetnél.
– Ó, fogd be, Tommy! Csak fogd be.
– Befogom. Te pedig mindent elmondasz.
Sarah Jo a dohányzóasztal túloldalán állt, a férfival szemben, és
beszámolt mindenről.
Tíz perccel később Tommy nem bírta tovább. Majd felrobbant a
dühtől.
– Tényleg csak úgy állsz ott, miközben közlöd velem, hogy a te
érdekedben, valamint értem és őérte tetted, amikor Willow-n keresztül
ráküldted Darrylt Ginnyre, hogy megerőszakolja, összeverje és kis
híján megölje? Hogy ezzel segítettél, baszd meg? És valahogy rávetted
szegény Moe-t, hogy segítsen neked? Téveszméid vannak, Jo. Kurvára
nem vagy eszednél, ha azt képzeled, hogy ezt elhiszem.
– Igen, Tommy, pontosan ezt tettem. Nem lett volna szabad
bántania Ginnyt. – Jo szeme vörös volt. – Úgy volt, hogy elviszi Ginnyt
a rendőrségre. Nem figyelsz rám. Nem gyűlöltem Ginnyt. Szerettem
Ginnyt! És téged is szerettelek, Tommy. De Grizzt? Grizzt gyűlöltem. –
Harag hatotta át a szavait.
– És nem merült fel benned, hogy Willow meg Ginnyt gyűlöli, és
abból ez is kisülhet, ami végül történt? Tudtad jól, hogy ha ráveszed
Willow-t, hogy segítsen neked, Ginny életét is kockára teszed.
Rohadtul tudnod kellett.
– Nem! Nem tudtam! Azt hittem, Willow örülni fog, ha látja, hogy
Ginnyt hazaviszik, és távol kerül Grizztől. Nem tudtam, hogy annyira
gyűlöli Ginnyt, hogy kis híján megöleti valakivel!
– Ez rohadt nagy kamu, Jo! Tudtad, hogy Willow ki nem állhatta
Ginnyt. Hiába teltek el évek. Grizz Ginny miatt rúgta őt ki! Hogy nem
sejtetted, hogy ilyen rosszul is elsülhet az egész?
 A nő nem felelt. Rázkódott a válla, és a combjába markolt, hogy
uralkodjon magán.
– Moe naplója szerint a Wendy nevű illető azt mondta, hogy Grizz
elvett tőle valamit. Tehát. Mit vett el tőled Grizz?
– Napló? – A nő őszintén meglepődött. – És hogy mit vett el tőlem
Grizz? Komolyan kérded, Tommy? Elvette az apámat. Elvette a
visszafogott viselkedésű, kedves, szerető apámat, aki még arra sem volt
képes, hogy a gyerekei fenekére csapjon. Azért fizette apámat, hogy
vezesse a főkönyveit, vagy tudom is én, mit csinált neki. Tudod, hogy
az évek során hányszor razziázott nálunk a rendőrség azokat a hülye
főkönyveket keresve?
Tommy erre nem számított. Tudta, hogy megvan az ára annak, ha
valaki kapcsolatban áll Grizz-zel, de nem gondolta, hogy Sarah Jóra
mindez ekkora hatással volt.
De nem hagyta magát eltántorítani. Egy razzia semmi ahhoz
képest, ami Ginnyvel történt. És mindez Jo miatt.
– Időnként razziáztak? – Tommy felhorkant. – Elhiszem, hogy
nehéz, ha nem vagy hozzászokva, de annyira nem lehetett szörnyű.
Főleg, ha sosem találtak semmit. Idővel biztos felhagytak vele.
– Oké, akkor mit szólsz ahhoz, hogy az apám azért járt a motelba,
hogy megbasszon egy olcsó, semmirekellő, néma kurvát? – visította Jo
a férfinak. – És miután ö meghalt, lett helyette egy újabb! Aki próbált
úgy viselkedni, mintha több volna egy motorosok által agyonhasznált
szardarabnál! Próbált úgy viselkedni, mintha ő volna a mi házunk
úrinője. Chickynek volt pofája beállítani az otthonomba, és főzni az
apámnak, mintha valaha is átvehetné anyám helyét.
Jo felpattant, és az ablakhoz sétált.
– Ezt vette el tőlem Grizz, Tommy – mondta, és a hangja elhalkult,
annyira halk lett, hogy Tommynak erőlködnie kellett, hogy hallja. –
Elvette az apámat, aki ügyet sem vetett volna Moe-ra vagy Chickyre,
mert tudta, milyen egy valódi hölggyel lenni. Anyám egy elegáns nő
volt, apám pedig addig süllyedt Grizz miatt, hogy kukákból evett!
Most már kapkodta a levegőt, az arca fakó, vörös színt öltött,
Tommy hitetlenkedve bámult rá. Fogalma sem volt, hogy Sarah Jo
ennyi ellenséges érzést táplál Grizz vagy a banda iránt. Főleg nem
Chicky és Moe iránt. Átérezte a lány fájdalmát. De nem tudta
megérteni a gyűlöletét. Chicky és Moe talán nem voltak úrihölgyek, de
nem is voltak rossz emberek.
Tommy felvonta a fél szemöldökét.
– Ha nem Grizzen múlik, te és a családod egy kocsiban laktatok
volna. Tudod, hogy az apád a csőd szélén állt, ugye? Úgy volt, hogy
elveszíti a házát. Anyád betegsége teljesen tönkretette anyagilag.
Ha ez lehetséges, Sarah Jo arca erre még vörösebb lett.
– Hogy merészeled! – kiabálta. – Hogy mered azzal vádolni
anyámat, hogy az ő hibájából kellett apámnak több pénzt keresnie,
hogy etessen és legyen hol laknunk, és ehhez le kellett paktálnia a város
legaljasabb fickójával! Anyám tökéletes volt! Minden tekintetben
tökéletes!
Jo annyira üvöltött, hogy kezdett berekedni. Egy lassú, keskeny
vércsík csordult ki az orrából. Letörölte a karjával az arcát. Tommy
felpattant, és kirohant a konyhába, majd gyorsan visszatért egy
konyharuhával. Megtörölte a nő orrát, majd határozottan visszavezette
a kanapéhoz.
Tommy számára egyértelművé vált, hogy Sarah Jónak komoly
gondjai vannak. Olyan gondok, amiket éveken át elnyomott magában.
Tessék, hát ez történik, ha elhiteted magaddal, hogy egy vulkán sosem
fog kitörni.
Nyelt egyet, míg várta, hogy Sarah Jo úrrá legyen az érzelmein.
Nem is tudta. Soha nem is gyanította, hogy a lány neheztel amiatt, hogy
Fessnek köze van a bandához.
Tommy a nőhöz fordult, és megkérdezte:
– Miért intézted el, hogy Darryl megtámadja Ginnyt? Miért, Jo?
A nő válla megereszkedett, és szórakozottan a nyakláncáért nyúlt,
idegesen játszadozva a melle között lógó medállal.
– Már elmondtam, hogy nem lett volna szabad bántania őt,
Tommy. Szeretem Ginnyt. Anyám sírjára esküszöm, nem állt
szándékomban, hogy bárkinek is bántódása essen. Sosem hittem volna,
hogy Willow arra bátorítja Darrylt, ami végül történt. Tényleg azt
hittem, hogy szépen elviszi Ginnyt a rendőrségre. És aztán Grizz bajba
kerül, valódi bajba. Talán ült is volna valamennyit. Nem a gyűlölet
táplálta a szándékaimat, Tommy.
Az utolsó részt már suttogva mondta, a szeme megtelt könnyel, és
egy pillanatra minden haragját elfeledte.
 – De igen, Jo – mondta a férfi gyengéden, de határozottan. – Talán
nem vetted észre, de volt benned gyűlölet. Gyűlölted Moe-t, mert apád
törődött vele. Gyűlölted Grizzt. És talán azt hitted, hogy Grizznek
vágsz vissza azzal, ha elveszed tőle Ginnyt, de a gyűlöleted sokkal
mélyebben gyökerezett, mint gondoltad.
Egy pillanatra elhallgattak, aztán valami világossá vált Tommy
számára.
– Basszus, Jo. Most, hogy belegondolok, nagyon sokat piszkáltad
Ginnyt amiatt, hogy Mimit Moe után akarta elnevezni. Kész rohamot
kaptál a névtől, azt mondtad, régimódi, és a gyerek utálni fogja, amikor
felnő. De valójában te utáltad. Már akkor észre kellett volna vennem
valamit. Egyszerűen túlságosan bíztam benned.
Sarah Jo nem vett tudomást az utolsó mondatról.
– Nem lett volna szabad megsérülnie. Egyszerű volt az egész:
Grizz börtönbe megy, Ginny meg haza. Akkor vele lehettél volna.
Mindenki boldog lett volna. Hát nem látod az én szememmel?
– Szeretném látni, de képtelen vagyok. Felfogtad, hogy te vagy
hibás a legjobb barátnőd megerőszakolásáért, megkínzásáért és azért,
hogy kis híján meghalt? És legalább annyira felelős vagy Moe, Willow
és Darryl haláláért, mintha te magad gyilkoltad volna meg őket.
Sarah Jo nem felelt neki, csak a falra bámult. Igaza van. Ennyi éven
át együtt élt a bűntudattal, és a legjobb tudása szerint próbálta leplezni.
De sosem múlt el.
– És az a Chicky, akire haragszol, amiért törődött apáddal,
valójában megmentett téged.
Sarah Jo erre felfigyelt. Gyanakvóan nézett.
Tommy rászegezte a tekintetét.
– Nem is kérdezed, honnan jöttem rá, hogy te voltál, Jo. Miután
Moe meghalt, Chicky megtalálta a naplóját, és elolvasta. És feltűnt neki
valami, ami talán Grizznek is feltűnt volna. Amikor Moe leírta, hogy
Wendy felvette vele a kapcsolatot, azt is lejegyezte, hogy Wendy
szerint „szemet szemért” alapon vesznek bosszút. Ebből tudtam, hogy
te vagy. Milliószor hallottam a szádból ezt a kifejezést. Gondolom,
Chicky is hallotta otthon, amikor apádnál bepróbálkozott. Moe nem
ismerte fel a kifejezést, se a hangodat, mivel a közelébe sem mentél.
Nem volt elég jó az apádnak, se neked, ezért semmibe vetted. – Tommy
megdörzsölte a szemét. – Szégyellem, hogy sosem tűnt fel. Jó ember
volt, Jo. Sok mindenen ment keresztül. Jó ég tudja, hogy mondtad-e
Grizz közelében ezt valaha is, de ha igen, és felismerte volna, amikor
elolvassa a naplót, semmi a világon nem mentett volna meg tőle. Nem
számít, hogy Fess lánya vagy, és elvileg Ginny a legjobb barátnőd.
Grizz kicsinált volna, és Fess semmit sem tehetett volna, hogy
megakadályozza!
Sarah Jo hangosan nyelt egyet.
– Nagyon undok voltam Chickyvel, amikor átjárt hozzánk –
mondta halkan. – Senki sem hibáztatta volna, ha megmutatja Grizznek
a naplót, és elárulja neki, mire jött rá. Mikor adta oda nektek?
– Nem ő adta – felelte Tommy. – A lánya hozta el hozzánk Grizz
kivégzése után. Azt mondta, néhány éve, Chicky halála óta van nála.
Elmesélte, hogy az anyja kimondottan kérte, hogy várja meg Grizz
halálát, mielőtt odaadja nekem és Ginnynek.
Sarah Jo kissé felegyenesedett a kanapén.
– Ezek szerint mégsem egy angyal, nem? Meg is szabadulhatott
volna tőle, de nem. Mindvégig megtartotta csak azért, hogy bánthasson.
– Nem, Jo. – Tommy hangja fáradtnak hangzott. A barátságuk sok-
sok éve alatt fogalma sem volt róla, hogy a szíve mélyén milyen ember
ez a nő. – Nem azért, hogy bántson ezzel. Hanem azért, hogy Ginny és
én megtudjuk az igazat arról, ami akkoriban történt. Hogy megtudjuk
Moe öngyilkosságának a valódi okát. Moe a bűntudat miatt végzett
magával. Úgy érezte, hogy majdnem Ginny halálát okozta, mivel
segített Wendynek. Vagyis neked.
– Ginny nem halt meg – tiltakozott Jo. – Nem tudom, Moe miért
érezte szükségesnek, hogy megölje magát.
– Sarah Jo, mégis ki vagy te? Hallod te magad? Talán nem ez volt
az egyetlen oka annak, hogy Moe megölte magát. Talán magányos volt,
és szomorú, de te aztán rohadtul nem segítettél ezen.
– És te igen? Annyira lefoglalt, hogy Ginny után csorgasd a nyálad,
aztán meg az összeköltözés Cindyvel, hogy te is megfeledkeztél Moe-
ról. Ismerd el. Semmit sem jelentett neked. Semmit. Ne tegyél úgy,
mintha igazából jelentett volna bármit is. Moe láthatatlan volt. Én
legalább őszintén beismerem, hogy mit gondoltam róla. Te viszont e
mögé az álszent, gőgös viselkedés mögé bújsz, mintha törődtél volna
vele. Igen, annyira törődtél vele, hogy otthagytad a motelban azzal a
szörnyeteggel, amikor elköltöztél. Aznap, amikor láttam a
garázsomban, ahogy megeteti azt a szerencsétlen balekot a saját
hányásával, tudtam, hogy túl messzire ment. Hidd el, helyesen lettem,
hogy megpróbáltam Ginnyt elhozni a közeléből. És nem érdekel, ha
elmondod Ginnynek. Sőt, én magam elmondom. Meg fog nekem
bocsátani. Szeret, és meg fogja érteni. – Jo szipogott. –Különben is,
Grizz-zel élt együtt. Minden egyes nap kénytelen volt megbocsátani
neki is.
Amikor Tommy megszólalt, rideg volt a hangja.
– Nem, nem hiszem, hogy ezt meg fogja érteni, Jo. Soha. Tudod,
miféle lelkifurdalás és felelősségérzet kínozta Moe halála miatt? Meg
Willow és Darryl halála miatt. Közvetetten magát okolta mindért, erre
te jössz nagy mellénnyel, és közlöd, hogy a feleségem meg fog
bocsátani? Nem. Nem így lesz. Kezdjük azzal, hogy Grizz kivégzése
óta megjártuk a poklot, és nem terhelem újabb dologgal őt.
– Hát, annál jobb. – Jo kihúzta magát, mintha próbálna mindent, az
egész káoszt, az összes drámát, az összes kínt visszatuszkolni egy
csinos kis dobozba. – Megegyezhetünk, hogy nem kell erről tudnia. És
úgy teszünk, mintha ez a beszélgetés sosem történt volna meg.
Az órájára pillantott, és lassan felállt a kanapéról.
– Épp elég időm maradt. Átöltözöm, és még pont beérek a tízórai
időpontomra.
– Nem. – Tommy is felállt. – Nem mész sehová, Jo. Ma délelőtt a
férjeddel fogsz telefonálni. Meggyőzöd Stant, hogy fogadja el az egyik
állásajánlatot, amivel állandóan ostromolják különböző országokból.
Azt akarom, hogy hó vége előtt kezdjen el interjúzni.
Sarah Jo élesen felnevetett.
– Megőrültél, ha azt képzeled, hogy elköltözöm. Itt van az egész
életünk. És a karrierem is.
– Jo, nem tudom, mi történt veled. Nem tudom, mikor kattantál be.
Talán abban a pillanatban, amikor meghalt anyád. Talán aznap, amikor
végignézted, amint egy fickó megeszi a saját hányását. Nem tudom, és
nem is érdekel. Azt viszont biztosan nem hagyom, hogy egy városban,
államban vagy akár országban tartózkodj a feleségemmel, és a jó
barátjának tettesd magad.
– Tényleg a barátja vagyok, Tommy. – A nő keresztbe fonta a
karját. – Ahogy a tiéd is.
– Nem. Rád sem bírok nézni többé.
 Ez meglepte Sarah Jót.
– Rendben. – Lassan felsóhajtott. – Megszakítom vele a
barátságunkat, de ez csak még inkább meg fogja bántani.
– Ezért is akarom, hogy hagyd el az országot. A barátságotok majd
szép lassan elhal. Gint ismerve megpróbálja majd tartani a kapcsolatot
telefonhívásokkal és e-maillel, de te túlságosan elfoglalt leszel ahhoz,
hogy visszahívd. Az emberek gyakran eltávolodnak egymástól.
– Nem figyelsz rám, Tommy. Őszintén szeretem Ginnyt. – Jo
homloka ráncba szaladt. – Őszintén szeretlek téged és a családodat.
Sajnálom. Nem tudom, hogyan fejezhetem ezt ki eléggé. Nem azért
tettem, hogy bántsam.
– De bántottad, Jo. Bántottad, és el fogsz tűnni az életünkből –
mondta a férfi tárgyilagosan. – Örökre és végérvényesen.
– Bízik bennem, Tommy. Felhívott, hogy a vállamon sírja ki
magát, amikor megtudta, hogy Grizz az apád. Nem akarta elmondani
nekem, mert attól félt, hogy én is tudok róla, és közösen vertük át.
Tudtál erről? – Pislogott, és a férfi arcát fürkészte. – Nem úgy hangzik,
mintha te nagyon őszinte lettél volna…
Tommy Sarah Jóra mosolygott. Szélesen, lassan mosolyodott el.
Nem kedvesen, egyáltalán nem. Ami azt illeti, Sarah Jo azelőtt még
sosem látta így mosolyogni.
– Miért nem mondod ki, hogy valójában miről szól ez az egész,
Tommy? Hmm? Miért nem ismered el, hogy valójában miért szeretnéd,
ha elhagynám az országot? Végre megkaptad, amit akarlak Grizz
meghalt, te pedig megkaptad a tündérmesébe illő befejezést Ginnyvel.
Én a régi életedre emlékeztetlek, és te szeretnél olyan messzire kerülni
tőle, amennyire csak lehetséges. Igazam van? Miért nem tudsz
szembenézni…
Mielőtt a mondat végére ért volna, Tommy szorosan, fájdalmas
erővel megmarkolta a karját. Olyan közel került hozzá az arca, hogy
érezte a lélegzete melegét.
– Jo, ne baszakodj velem. – Jéghideg volt a hangja. – Főleg most,
Hogy már tudod, kinek a vére csörgedezik az ereimben. Húzd el a
segged ebből a városból, vagy megbánod! Ez az egyetlen
figyelmeztetés, amit kapsz.
Kisétált a bejárati ajtón, és vissza sem nézett.
 Sarah Jo követte, és az ajtóban állva figyelte, amint bepattan a
kocsijába, és hátrahagyja a barátságukat.
A nő hunyorogva bámult utána, és alig hallható suttogással
megjegyezte:
– Igen, tudom, kinek a vére csörgedezik az ereidben, és az illető
végleg elment. Sosem tűnt fel, hogy milyen arrogáns, veszélyes
szarházi vagy, Tommy. Ha tudtam volna, nem próbálok segíteni abban,
hogy vele lehess. Velem nem érdemes baszakodni. És attól tartok, a
nehezebb módját választottad annak, hogy ezt megtanuld.
Végignézte, amint a férfi elhajt a kocsival, majd becsukta az ajtót.
Rendbe kell szednie magát, hogy aztán dolgozni menjen.
 Hatvanhetedik fejezet

2000.

G INNY A VASÁRNAPI ISKOLA TANTERMÉBEN ÜLT, és a táblára bámult a

falon. Valahányszor nehéz volt a szíve, mindig a templomban találta
magát. Évekkel azelőtt elkezdték kulcsra zárni, de a vasárnapi iskola
tanárai saját kulcsot kaptak. Sokszor előfordult, hogy miután egyedül
üldögélt a templomban, felsétált a lépcsőn a másodikos tanítványai
osztálytermébe. Nem tudta, pontosan mi vezeti oda; talán volt valami
megnyugtató a gyerekek ártatlanságában. Úgy tűnt, mintha még üresen
is megtöltené a termet a jelenlétük és az édes vidámságuk. A falra
pillantott, és elmosolyodott a kézzel írt nevek láttán az angyalkás
képeken, amiket a Grizz kivégzése előtti vasárnap rajzoltak. Laney.
Jonathan. Noah. Eduardo.
Ekkor félrepillantott, és a bal kezére nézett. Elmozdította a vastag
gyűrűt, hogy lássa a nevet. Grizz.
Tudta, hogy közvetlenül a kivégzés előtt Grizz majd látni szeretné,
ott van-e még a neve. Tudta, így bizonyosodik meg róla a férfi, hogy
Ginny a halála előtt még mindig szerette őt. Szerette volna, ha Grizznek
megadatik ez az utolsó vigasz. És az, hogy Tommy belement, mást is
elárult számára. Azt, hogy mindennek ellenére Tommy nem egy hazug
áruló. Legalábbis már nem az. Éveken át a háttérbe vonult, és várt,
hogy vele lehessen. Az ő ötlete volt, hogy Grizz-ről nevezzék el a
fiukat, mivel tudta, hogy sokat jelentene Ginnynek. Ginny kérésére
Tommy elvitte őt Eddie-hez a kivégzés után. Nem távolíttatta el a
tetoválást. Helyette hozzáadtak még valamit. Egy dátumot. Grizz
halálának a napját. Ginny a maga módján így vett búcsút tőle. Büszke
volt magára, amiért nem ájult el, miközben Eddie dolgozott rajta. Úgy
égetett, mint egy méhcsípés. Egy rövid ideig viszketett is utána. Most
szórakozottan dörzsölgette.
Vett egy nagy levegőt, és sorra vett mindent, ami Grizz halála óta
történt. Nem csupán a kivégzéssel járó traumát, hanem a sok titkot.
Ráadásul aznap reggel Tommy telefonált, hogy elmondja, Sarah Jo
férje, Stan interjúzni kezdett a külföldi állásajánlatokra. Ginny úgy
érezte, elveszít magából egy darabot, ha Sarah Jo elköltözik.
De kezdett hinni az újrakezdésben is. Kipillantott az ablakon át a
ragyogó napsütésre, a kék filmszalagként elterülő égre. Carter férje,
Bill másnap visszatér a városba, és már tényleg nem marad semmiféle
kifogása arra, hogy ott maradjon. Hiányoztak a gyermekei. Hiányzott
az otthona.
Hiányzott a férje.
Visszagondolt az órákon át tartó beszélgetésekre Tommyval. A
magyarázatokra. A feltárt igazságokra. Valószínűleg húsz különböző
módon feltette neki ugyanazokat a kérdéseket, próbált túljárni az eszén,
próbálta hazugságon kapni. De minden egyes történet egybevágott.
Minden kérdést ugyanúgy válaszolt meg.
Hitt a férjének? Igen, belegondolva, hitt neki. Legalábbis szeretett
volna hinni. Úgy tűnt, mindennel kapcsolatban készségesen meg nyílik.
De képes lesz innen továbblépni? Hátra tudja hagyni a múltját, és
újra tud kezdeni mindent Tommyval? Képes elfogadni, hogy Grizz fia?
Mimi féltestvére? Együtt tud élni ezzel? Ezek a valódi kérdések.
Nem volt benne biztos, hogy tudja rájuk a választ. De egyet tudott:
nem tud dönteni, amíg haza nem megy. Amíg vissza nem tér a
házasságába és az otthonába, hogy meglássa, képes-e egy olyan életet
élni, ami nem a saját választása volt, mégis megszerette.
Szereti Tommyt? Úgy hitte, igen. De kezdett kételkedni magában,
és csakis úgy derítheti ki az igazat, ha a férfival van. Hogy meglássa,
mit is érez.
Hirtelen az eszébe villant valami, és azonnal elszégyellte magát. Ha
akkor tudta volna meg ezeket a titkokat, amikor Grizz még életben volt,
Tommyval marad? Vagy egy olyan életet választ, amiben rendszeresen
látogatja Grizzt egészen a kivégzésig?
Haragra lobbant, amint rájött a válaszra.
Nem. Nem tett volna így, mert Grizz nem hagyta volna. Próbálta
elmondani a férfinak, hogy boldogan éli úgy az életét, de Grizz nem
engedte.
Újabb döntés, amitől megfosztották.
A harag végül némi megoldást kínált. Hazamegy, és meglátja, hogy
rendbe tudják-e hozni a dolgokat Tommyval. Ad neki egy esélyt.
Tényleg szereti őt, és nem csupán azért, mert Grizz erőltette a
kapcsolatukat, hanem mert valóban elképesztő férfi, férj és apa. Nem
tetszettek neki a hazugságok, de ez a kamasz Tommy volt. Egy
tinédzser, aki beleszeretett.
Haza fog menni. Megpróbálja.
Úgy érezte, kő esett le a szívéről, amiért hajlandó lenne
megpróbálni.
Megszólalt a telefonja, és megzavarta az újdonsült felismerésben.
– Halló?
– Ginny. – Tommy volt az.
Ginny elmosolyodott a hangjára. Ez biztosan egy jel.
– Tommy, úgy örülök, hogy hívsz. A templomban vagyok. Most…
most megyek vissza Carterékhez. Összeszedem a holmim, és
hazamegyek. – Elhallgatott, de a férfi nem szólt semmit. – Nem
állítom, hogy minden rendben. Csak annyit mondok, hogy szeretném
megpróbálni.
Tommy most sem szólt semmit. Mi a baj? Ezt akarta, nem?
Könyörgött, hogy menjen haza. Miért nem örül, hogy végre
elhatározásra jutott?
– Most rögtön haza kell jönnöd. – Ekkor Ginny meghallotta az
elfojtott aggodalmat a férfi hangjában. Valami nincs rendjén. – Itt van
néhány nyomozó. Beszélni akarnak velünk.
– Beszélni velünk? Miről?
– Állítólag most találtak egy holttestet a tengerparton.
Meggyilkoltak egy nőt. Azt mondják, Jan az. Kikérdeznek, Ginny. Úgy
hangzik, mintha azt gondolnák, hogy közöm van hozzá. Azt hiszem,
valaki próbál tettesként beállítani.
– Micsoda? Blue felesége Jan? Mi történt? Ó, te jó ég, Tommy!
– Most nem mehetek bele a részletekbe, édesem. Csak gyere haza.
Oké?
– Hívjam az ügyvédünket? Vagy talán Vanderline-nak kellene
telefonálnom. Megkérdezzem, mit tegyünk?
Vanderline jó életet épített fel magának. Miután félretette a pénzét,
és kijárta a jogi egyetemet, elismert ügyvéd lett belőle. Most New
Yorkban dolgozott bíróként.
 De a vonal elhalt. Ginny reszketegen tette maga mellé egy asztalra
a telefont. Jant meggyilkolták? Tommy elmesélte neki, hogy Blue
nemrégiben megtalálta a nőt. Mégis mit tett?
Úgy érezte, ólomsúly nehezedik a mellkasára. Sosem
menekülhetnek a bandával kapcsolatos sötétség elől? Rá sem kellett
kérdeznie a részletekre, máris tudta, hogy a férjének igaza van. Valaki
őt próbálja beállítani a tettesnek. Valószínűleg Grizz rendelte el
megtorlásként valamiért, amit Tommy árulásának tekintett. A
gumibottal kapcsolatos felfedezés meg az után, hogy Tommy Kevin
édesapja, nyilván nem bocsátottak meg neki. Se Grizz, se Blue.
Hiába biccentett Tommynak a kivégzésen. És nem számít, hogy
Grizz meghalt. Félelmetes és hatalmas ellenség volt a síron túlról is.
Ginny gyorsan összeszedte a telefonját és a pénztárcáját.
Tommynak szüksége van rá. Amint hazaér, kideríti a választ a
kérdéseire. Még mindig nem tudta eldönteni, érzelmileg hogy van. De a
legújabb hírek után sürgős szükségét érezte, hogy mindenáron
megvédje a férfit. Ez vajon mennyire árulkodó?
Elindult lefelé a lépcsőn, és kiment a kocsijához. Pillanatokkal
később már hazafelé tartott.
 Hatvannyolcadik fejezet

2000.

K ÉT HÉTTEL KÉSŐBB Ginny és Tommy csendben beszélgettek az

ágyukban, a lábukat lazán összesimították. Tommyt kikérdezte a
rendőrség, később pedig meglepettséget kellett színlelnie, amikor végül
találtak egy komolyabb gyanúsítottat: Matthew Rockmant, aki
mostanra már rács mögé került.
– Még mindig nem tudom elhinni, hogy Matthew Rockman
börtönben van! – mondta Ginny, ahogy ott feküdtek egymás karjaiban.
Korábban Tommy beszámolt neki arról, amit megtudott a
rendőrségtől: Matthew kezdettől fogva bosszút forralt, mivel sosem
tette túl magát azon, hogy Grizz megfenyegette őt, és aztán elrabolta
Ginnyt. Nagyon hosszú ideje tartogatta a haragját, Jant és Froggyt
pedig csupán arra használta, hogy elterelje a figyelmet arról, valójában
kinek a célpontja Grizz. Vagyis önmagáról. Úgy mesterkedett, hogy az
egész Jan ötletének tűnjön a gyermekelhelyezési per miatt. Eléggé okos
terv volt. Legalábbis Matthew annak hihette.
Bizonyára bepánikolt, amikor Jan ismét megjelent a városban, és
pénzt követelt.
– Gondolom, Matthew egyszerűen kiborult, és megölte őt mondta
Ginny Tommy hóna alá fészkelve magát.
– Gondolom, tudta, hogy nincs elég pénze örökre elhallgattatni
Jant. Kisemmizte, és örökké azzal zsarolhatta volna, hogy elég
elárulnia Blue-nak, hogy Matthew áll a letartóztatások mögött. Tudta,
hogy őt megölnék, miután része volt a banda megtámadásában, Grizz
halálos ítéletében és abban, hogy Blue családját a tanúvédelmi
programba helyezték.
Ginny felsóhajtott.
– Annyi éven át hibáztattam magamat Grizz letartóztatásáén.
Tényleg azt hittem, Jan áll mögötte, mivel megtalálta a pénztárcámat.
Persze úgy is tűnt, de Matthew mindig is tudta a valódi nevemet. – Az
ajkába harapott. – Tényleg ügyesen felhasználta Jant.
Egy darabig mozdulatlanul feküdtek, hallgatták a mennyezeti
ventilátor kattogását, a légkondi zúgását.
Tommy ekkor közelebb vonta magához a nőt, és odasúgta:
– Ginny, vége van. Megpróbálhatnánk tényleg túllépni az egészen?
Kezdhetnénk tiszta lappal, édesem? – Hátrébb húzódott, hogy
egyenesen a nő szemébe nézzen.
Ginny a gyűrűjével babrált.
– De mi lesz Kevinnel, Tommy? Ha a fiad, nem kellene
elismernünk annak, vagy ilyesmi? Úgy értem, elvégeztethetünk egy
DNS-tesztet a biztonság kedvéért, de láttam a fényképét. Igazad van.
Kétség sem fér hozzá, hogy a fiad. Irtó fiatal voltál, amikor teherbe
ejtetted Jant.
Tommy már elmesélte neki annak a történetét, ahogy Jan
kényszerítette.
Ginny még most is rosszul volt, ha eszébe jutott. Az a nő őrült volt.
Es már nincs többé.
– Ha belegondolsz, Grizznek is iszonyatosan fiatalnak kellett
lennie, amikor Candy terhes lett velem. – Tommy felvonta a fél
szemöldökét, és felnevetett. – Azt hiszem, a génjeinkben van.
Ginny megszorította a férfi kezét.
– Időnként azon kaptam magam, hogy különös déjá vu érzésem
támadt valami kapcsán, amit Jason tett vagy mondott. Mindig azzal
nyugtáztam, hogy biztosan olyasmi, amit te is tettél ennyi idősen, de
aztán eszembe jutott, hogy nem is ismertelek ilyen kicsi korodban.
Kevint viszont igen. Ez volt az. Emlékszem Kevinre kisfiúként. Most,
hogy már tudom, Kevin Jason bátyja, érthető az egész.
– Beszéltem erről Blue-val, Ginny. Szeretném, ha Kevin az életünk
része lenne, és lehet is, de nem tudom, egyelőre szükséges-e elárulni
neki, hogy én vagyok a biológiai apja. Hacsak nem adódik valamilyen
sürgős egészségügyi probléma, vagy hasonló, nem látom be, miért
lenne jó bárkinek is. Blue szereti azokat a fiúkat, és annyi éven át
sosem tett le a megtalálásukról. Eleinte be volt pöccenve, de
elmondtam neki, mi történt valójában. Ismerte a nejét. Tudta, hogy nem
hazudok. Újra fel akarja építeni a kapcsolatát a fiúkkal. Nem avatkozik
az életükbe, de szeretné megismerni őket. Egy nap elmondjuk
Kevinnek. Egyszerűen nem hiszem, hogy ez most a megfelelő időpont
rá. Szerintem most mindkettőnknek hasznos lenne egy kis terápia.
Tudod, hogy biztosan jól kezeljük az egészet. Annyi minden történt
olyan rövid idő alatt, hogy nem akarom egyből belevetni magam.
Tudom, hogy mindketten szeretnénk szétkürtölni az igazságot, és
továbblépni mindazok után, ami történt, de figyelembe kell vennünk,
milyen hatással lehet ez Kevinre. Tudnunk kell, hogyan közeledjünk
hozzá.
– Igazad van. Elég bonyolult már az is, hogy te Grizz fia vagy.
Remélhetőleg Kevin emlékezni fog ránk. Talán lassan visszaléphetünk
az életébe, ha eljön az ideje. Es egyetértek, beszélnünk kell egy
terapeutával vagy valakivel, aki segíthet nekünk. – Ekkor elhallgatott. –
Elmondjuk valaha Miminek, hogy ki az apja?
– Én vagyok az apja, Ginny.
– Tudom, Tommy, úgy értem…
Tommy közbevágott.
– Tudom, hogy érted. De nem akarom, hogy valami bugyuta,
délutáni talkshow legyen az életünkből, ahol az emberek székeket
vágnak egymáshoz a színpadon. Tudom, mennyire bánt, hogy ennyi
éven át titkok meg hazugságok között éltünk.
– Pontosan – mondta a nő felülve, és Tommyhoz fordult. – És nem
akarom ugyanennek kitenni Mimit.
– Én sem. – A férfi felsóhajtott. – El fogjuk mondani neki. Tudnia
kell. Joga van tudni. Ez is olyasmi, amiről beszélhetnénk a terápián.
Mimi a lányom. Nem fogom megkockáztatni, hogy elveszítsem, Gin.
De biztosra akarok menni abban, hogy jól kezeljük. Majd elmondjuk
neki, de csakis azután, hogy részt vettünk a tanácsadáson.
Megegyeztünk?
– Megegyeztünk – bólintott Ginny, és visszadőlt a férfi vállára.
– Addig is mit szólnál, ha elutaznánk egy kis időre?
– Csak mi ketten?
– Bármennyire is szeretném, ha egy hétig mást se csinálnék, csak a
feleségemmel szeretkeznék egy trópusi szigeten, tudom, hogy a
gyerekek elhanyagolva érezték magukat az elmúlt hónapban. A
barátaiknál éjszakáztak, mi ketten jöttünk-mentünk, mialatt próbáltuk
átrágni magunkat mindezen. Vissza akarom kapni a családomat. Mit
szólnál egy hajóúthoz azzal a nagy egérrel? Amelyiknek olyan vékony
a hangja – ugratta Ginnyt.
Ginny elvigyorodott.
– Jól hangzik, Tommy. Talán le tudom foglalni, mielőtt elkezdődik
az iskola, és nem kell a gyerekeknek hiányozniuk az új tanév elején.
– Jó terv. – Tommy kinyújtotta a kezét, hogy lekapcsolja az
éjjeliszekrényen lévő lámpát.
Ginny odafordult hozzá a sötétben. Lassan csókolgatni kezdte a
férfi nyakát, majd addig haladt, míg az ajkához nem ért. A keze
lesiklott a férfi hasán. Először szeretkeztek Grizz kivégzése óta.
– Hiányoztál, Tommy – mondta a nő, amint a keze rátalált a férfi
merev hímvesszőjére.
Nyilvánvaló volt, hogy ő is hiányzott Tommynak.
Tommy szenvedélyesebben csókolta, majd a hátára fordította
Ginnyt, és végigpuszilta a nyakát, a mellét, a sima, lapos hasát.
Elnyomta a hányingert, és próbálta kizárni a tudatából, amit
megtudott. Úgy kell viselkednie, mintha minden rendben lenne. Még
szerencse, hogy a farka együttműködött vele. Épp ki akarta nyalni a
feleségét, és a gondolatára hánynia kellett.
 Hatvankilencedik fejezet

2000.

J Ó ÉRZÉS VOLT ISMÉT TOMMY KARJÁBAN LENNI. Ginny nem szívesen

ismerte be, de a házasságuk elején időnként úgy feküdt le Tommyval,
hogy közben Grizzre gondolt. Úgy érezte, mintha megcsalná Grizzt.
Most azonban, habár gyászolta a férfit, és úgy érezte, mindig
szeretni fogja, át tudta adni magát Tommynak anélkül, hogy árulásnak
tűnne. Grizz halála rettentő fájdalmas volt, mégiscsak lezárást jelentett
számára.
Ginny közelebb bújt Tommyhoz.
– Megint szükségem lesz egy kis időre Carternél. – Mielőtt a férfi
tiltakozhatott volna, hozzátette: – Nem most. Talán majd ha
visszajöttünk a hajóútról. Ki kell takarítanom a garázst.
Érezte, hogy a férfi ellazul.
– Csináljuk meg a hajóút előtt, drágám. Segítek.
– Nem, azt hiszem, ezt egyedül kell megcsinálnom. – A férfihoz
bújt. – Különben is, amikor visszajövünk, te mész dolgozni, a gyerekek
pedig iskolában lesznek. Gondolkoztam rajta egy keveset. Azzal fogom
kezdeni, hogy meghirdetem a kocsikat és a motorokat. Utána
nekiveselkedem a garázs fölötti vendégszobának. Nem lesz túl nehéz.
Grizznek tényleg nem sok személyes holmija volt.
– Ginny, nem tudom, jó-e ezt egyedül csinálnod. Nagyon nehéz
lesz átnézni azt a sok holmit. Nehezebb, mint gondolnád.
– Nem leszek egyedül. Carter is ott lesz, miközben az állatairól
gondoskodik. Majd szólok, ha szükségem lesz rá. – Megemelte a fejét,
hogy felnézzen a férfira a félhomályban. – Tommy, azt hiszem, ezt
nélküled kell megtennem. Meg kell értened. Tudom, hogy megérted.
– Igen, édesem – mondta a férfi, és homlokon csókolta. –
Megértem.
Ginny szinte azonnal elaludt. Tommy hosszasan feküdt a sötétben,
és hallgatta a lélegzetvételeit. Biztatta magát, hogy most legalább tiszta
a lelkiismerete. Legalábbis annyira, amennyire tiszta lehet egy olyan
élet után, mint az övé. A sok hazugság és átverés annyi éven át hamis
önigazolással járt. Amikor azt hajtogatod magadnak, hogy a szerelmed
érdekében teszed, nem tűnik olyan rossznak.
Részletesen beszámolt Ginnynek az utolsó, börtönbeli
találkozásáról Grizz-zel, kihagyva azokat a dolgokat, amiben
megegyeztek, hogy Ginnynek nem szabad tudnia. Amit túl veszélyes
lenne megtudnia. Meghozta a nehéz döntést, hogy nem szólt Ginnynek
arról, hogy milyen szerepe volt Sarah Jónak az erőszakban, ami később
Moe öngyilkosságához vezetett. Nem tudta, hogy helyesen cselekedett-
e vagy sem, de így érezte helyesnek. Bármennyire is szerette volna, ha
Sarah Jo megfizet a brutális árulásért, úgy érezte, csak még több
fájdalmat okozna azzal, ha elmondaná Ginnynek a nő külföldre
költözésének valódi okát. Félt, hogy összeroppan még egy ilyen
felfedezéstől.
El kellett ismernie magában: a felesége erős. Erősebb, mint valaha
is gondolta. Megbirkózna Jo ügyével is, és Tommy talán egy nap be is
számol neki róla. Csak nem ma. Chicky jól tette, hogy titokban tartotta
azt a naplót Grizz előtt. Valószínűleg megmentette vele Sarah Jo életét.
Tovább tűnődött az utolsó találkozóján Grizz-zel, közvetlenül a
kivégzés előtt. Tommy azt hitte, meg kell majd győznie, hogy nem ő
beszélte rá Jant Grizz, Blue és a banda lebuktatására. De meglepetésére
egyáltalán nem kellett bizonygatnia.

– Tudom, hogy nem te voltál. De Grunt, bepöccentem. – Tommy és

Grizz a börtönudvar boltozata alatt állt, vakítóan ragyogott a nap a
tetőzet felett. Három nappal jártak a kivégzés előtt.
Grizz kifújta a levegőt, majd belerúgott egy beton járólapba.
– Ne feledd, hogy az a kibaszott riporter beszámolt nekem a
gumibotról. Aztán megdumáltuk, nem örültem neki, de mit tehettem
volna? Megöletlek, Ciccet pedig magára hagyom? Erre Blue betáncol,
és közli, hogy az egyik kölyke a tiéd. Azt mondja, Jan szerint te állsz a
letartóztatásom mögött. Ismét eszembe jutott, hogyan manipuláltál
aznap éjjel. Meg más éjjeleken is. Ismerd el, Grunt. Rosszul állt a
szénád. Nagyon rosszul.
Tommy bólintott. Valóban.
– De tudom, miért tetted. Érte tetted.
 Tommy meglepetten nézett Grizzre.
– Mindig, Grizz. Mindig minden róla szólt. Nézd. – Hangosan
kifújta a levegőt. – Nemsokára meghalsz. Többé nincs okom bármit is
titkolni előled. Tudom, hogy azt hiszed, bemártottalak. Tudom, hogy
azt gondolod, megdugtam Jant.
Grizz feltartotta a kezét.
– Állj meg máris. Leszarom Jant, és tudom, hogy Blue is. Amikor
elmondta nekünk, hogy te szervezted meg az egészet, akkor
haragudtam meg. De csak egy másodpercre. Senki sem tesz nekem
keresztbe…
– Nem tettem keresztbe…
– Kussoljál egy percre, és hagyd, hogy befejezzem! Tudom, hogy
nem te voltál. Oké? Hányszor kell még elmondanom? Még kölyök
voltál, amikor azt a sok szarságot bejátszottad. Nem hibáztathatlak,
amiért szerelmes lettél Ciccbe. Én magam is szeretem még mindig. Sok
dolgot tettem, amitől más férfiak elrettennének. De az egyetlen dolog,
amitől görcsbe szorult a gyomrom, az volt, amikor megkértem, hogy
menjen hozzád feleségül. Hogy ne látogasson meg többé. Hogy
gondoskodjon arról, hogy a lányom ne is tudjon rólam. Megértem,
kölyök. Megértem az egészet, és felfogom. Nem örülök neki, de
elfogadom. Mert szeretem őt.
– Most már nem kell kölyöknek hívnod – mondta Tommy
önelégült mosollyal. – Majdnem akkora vagyok, mint te.
Grizz nem vett tudomást a szavairól. Senki sem akkora, mint ő.
– Sok időm volt gondolkodni idebent, Grunt, és minél többet
gondolkoztam, annál inkább csodálkoztam, hogy volt képes ezt
elintézni Blue ribanc felesége. Arcon tudtam volna csapni magam,
amiért nem jutott előbb eszembe. Biztosra vettem, hogy elsőre helyesen
járt az eszem.
– Ki? Ki volt az?
– Az a kis fasz, Matthew kibaszott Rockman. Matthew zúdította a
nyakamba ezt a szarlavinát, és neki köszönhető, hogy néhány napon
belül kivégeznek. Most már semmi mást nem tehetek, csak bízom
Blue-ban, hogy majd ő elintézi.
Tommy pislogott. Matthew Rockman? Egy villanásra eszébe jutott
a fickó. A fiatal ügyvéd, aki felvetette Ginnynek, hogy fogadja fel Cary
Lewis jogi irodáját Grizz védelmére. Az a rohadék okozta az egész
dominóeffektust?
– Szóval, most már rendben vagyunk? – kérdezte Grizz Tommytól.
– Részemről igen, ha részedről is – felelte Tommy, és hallatszott a
hangján a megkönnyebbülés.
– Van kedved sétálni velem egyet az udvaron? Mindent hallani
akarok a lányomról és az unokámról. Mindent tudni akarok róluk,
mielőtt meghalok.
Tommy habozott. Az udvaron? Grizz csőbe akarja húzni?
Támadásra készen várnak rá az emberei az udvaron?
– Vihetsz látogatót az udvarra?
– Néhány napon belül halott leszek. Hagyják, hogy azt csináljak,
amit akarok. Gyere!
Tommy vonakodva követte Grizzt. Az udvar üres volt, és egy
ovális gyalogút szegélyezte, hasonló ahhoz, mint ahol Ginny
futkározott annak idején a motelnál.
Grizz ott mondott el neki mindent. Mindent, a legelejétől. Azzal
kezdte, hogy elmagyarázta, miért odakint akart vele beszélni. Úgy
tűnik, a börtönben füle van a falnak is, és még a befolyása ellenére is
biztosra kellett mennie, hogy senki sem hallja, amit mondania kell
Tommynak.
Grizz meghagyta neki, hogy ne csodálkozzon, ha hamarosan
kikérdezik Jan gyilkosságával kapcsolatban. Tommy ezen meg is
lepődhetett volna, de nem tette. Grizz már csak ilyen.
– Amikor Blue utoljára járt itt, elmondtam neki, hogy jelezni
fogom valakinek a megfigyelő helyiségben, hogy el kell-e intézni téged
vagy sem. Elhiszem, amit ma mondtál, és ennek megfelelően fogok
jelezni. Minden úgy zajlik majd, ahogy elterveztem, de tudnod kell,
hogy akadnak olyan elemei a tervnek, amik látszólag hozzád vezetnek,
valójában viszont mégsem. Olyan lesz, mintha Rockman ügyetlenül
próbálna téged tettesként beállítani. Csakis azért teszem ezt, hogy te
további információval tudj szolgálni, ami még inkább gyanúba keveri
őt. Világos?
Ekkor elmondta neki a valódi okát annak, hogy miért ült mindvégig
a halálsoron. Minek volt a részese egészen gyerekkora óta. Mit akartak
tőle. Nekik semmi közük nem volt Grizz letartóztatásához. Az egész
Matthew Rockman miatt történt, ők viszont hagyták megtörténni, és
úgy döntöttek, kivárják, hogy alakul. Meglátják, hogy az előnyükre
tudják-e fordítani. Nekik nincs nevük. Pontosabban van, de Grizz nem
osztotta meg Tommyval. Tommynak nem szükséges tudnia, de a
beszámoló kedvéért Grizz úgy emlegette, hogy NNT. Nevenincs
Társaság.
Az FBI úgy hiszi, hogy a Fehér Háznak tesz jelentést, miközben
Grizz kiderítette évekkel korábban egy csomó név alapján, hogy
valójában még az Egyesült Államok kormányánál is hatalmasabb
embereknek adnak számot. Egy, a CIA-nál is titkosabb és
befolyásosabb szervezetnek. Az NNT voltaképpen bármely ország
kormányánál befolyásosabb. A saját társadalmi osztályukon belül
választották a tagokat, akik az élet különböző területein
tevékenykedtek: politikusok, oktatók, CEO-k, filantrópok. Ők hozzák a
döntéseket. Ők gondoskodnak róla, hogy a megfelelő ember üljön az
Ovális Irodában. Mindent ők intéznek.
És mégis, egy dél-floridai, senki kis motorosnak volt valami a
birtokában, amitől halálra rémültek.
– Mégis mit találtál, amitől még a világot irányító emberek is
annyira beszartak, hogy úgy tűnt, irányíthatod őket? Tudod, hogy ez a
történet kissé elrugaszkodottnak hangzik, ugye? Mármint, ne már… „a
világot irányító” emberek? – Tommy idézőjelet rajzolt a levegőbe.
– Ez az a rész, amit Cicc sosem tudhat meg. Ez szolgál neked
magyarázattal. Ez a legkevesebb, amit tehetek érted, és neked meg kell
birkóznod azzal, amit most elmondok neked.
Tommy összevonta a szemöldökét, és bólintott.
– Meséltem neked a húgomról. És arról, ahogy megöltem a
szüleimet, és eljutottam Fort Lauderdale-be. De ez csupán a kezdet.
Ahogy körbeértek a börtönudvar sétányán, Grizz elmesélte a
történet hátralévő részét Tommynak. A motelt. Fater balesetből
bekövetkezett halálát. Azt, hogy mit talált, miután Red és az emberei
megjelentek. Mindent elmondott Tommynak.
– Egy táska hamis pénz és az előállításához szükséges dúcok?
Ebből kellett volna finanszírozni valamit? – Tommy szeme
elkerekedett.
– Igen, de a többit csak azután tudtam meg, hogy idősebb lettem.
Aznap éjjel csaknem egymillió dollárt égettem el a gödörben. Azt
hittem, hamis pénz gyártására való nyomólemezekre akadtam. Nem
jöttem rá, hogy valódi nyomólemezek, valódi pénz gyártásához. Az
NNT valódi nyomólemezei. Nem csoda, hogy olyan kibaszott
gazdagok. Valószínűleg övék volt az egész pénzverde, Grunt.
Tommy élesen kifújta a levegőt. Ez sokkal nagyobb ügy, mint
valaha is képzelte.
– Rednek mi köze volt hozzá?
– Red FBI-titkosügynök volt. Jó barátok voltak Candy apjával,
Tommal. Róla nevezett el Candy. Tom a titkosszolgálatnak dolgozott,
habár a családja erről nem tudott. Mindvégig azt hitték, hogy biztosítást
árul. Talán titkos ügynökként dolgozott a titkosszolgálatnak, ha volt
akkoriban ilyesmi. Tényleg nem tudom. A lényeg, hogy a
titkosszolgálat felel a pénzhamisítók megtalálásáért. Tom valószínűleg
azt hitte, ebbe botlott bele. Az NNT felhasználta a halalmát, és
ráállította Tom barátját, Redet, hogy eredjen a nyomába, és szerezze
vissza a táskát. De nem a pénz kellett nekik. Volt valami a táskában,
amiről szerintem talán még Tom se tudott. Én viszont tudtam.
Megtaláltam.
Tommy lelassított, hogy Grizzre nézzen, de Grizz magával
rángatta, miközben az orra alatt dörmögött:
– Sétálj tovább, és ne viselkedj úgy, mint aki meglepődött. Ez
elvileg egy barátságos búcsúbeszélgetés apa és fia között. Úgy kell
kinéznünk, mintha csak átbeszélnénk a dolgokat, hogy békében haljak
meg.
– Rendben. – Ragyogó napsütés volt, miközben sétáltak. Ragyogó
és forró napsütés. – Tehát, mit találtál?
– Egy nagy, vastag dokumentumot. Szépen begépelve, emblémával
meg mindennel ellátva, hivatalosnak tűnt. Napok, dátumok,
események. Rövid magyarázatokat is fűztek hozzájuk, mindegyik alatt
jegyzetek szerepeltek. Lényegében a nagyobb világesemények vázlata
volt.
– Események? Mint például?
– A berlini fal. A kubai rakétaválság. A vietnami háború. Nevek,
hogy kik lesznek az elnökök. A Watergate-botrány. Az olajválság.
AIDS…
– Mi ebben a nagy szám, Grizz? Mindenki tud ezekről. Nem
akadtál hatalmas titkokra. Vegyél a kezedbe egy kibaszott
történelemkönyvet.
 – Nem is vagy olyan okos, mint amilyennek gondoltalak, Grunt.
Hallod, amit mondok, de nem igazán figyelsz rám. – Grizz nagyon
halkan, haragtól áthatott hangon folytatta. – Az ötvenes években
találtam ezt a dokumentumot. A berlini falat csak 1961-ben állították
fel. A kubai rakétaválság 1962-ben volt. A levélben leírták, ki lesz
akkor az elnök, és hogy merénylet áldozata lesz. Azt írták, hogy
hatalomra juttatnak majd egy másik elnököt a hetvenes években, aki
aztán megbukik az általuk kovácsolt botrányban. Ez valóban
megtörtént 1972-ben. Azt írták, lesz egy olajválság. Hogy dolgoznak
egy víruson, ami kiiktatja azokat, akiket ők „nemkívánatos”
személyként emlegettek.
Tommynak leesett az álla, ahogy lassacskán felfogta, amit Grizz
mond.
– Azt akarod mondani, hogy láttad feltérképezve a jövőnket? Mint
valami Nostradamus-dokumentum, vagy hasonló?
– Ezek az emberek nem a miszticizmus követői vagy
jövendőmondó jósok. Ez egy magas fokon szervezett társaság, konkrét,
hosszú távú célokkal. Inkább egy üzleti tervezetre hasonlított. És bár
még csak kölyök voltam, amikor rátaláltam, tudtam, hogy fontos.
Csupán azt nem tudtam, mennyire. Szerintem még Red sem tudott róla.
Abban a tudatban halt meg, hogy az egy pénzhamisítással kapcsolatos
bevetés volt. A megszállottja volt annak a táska pénznek, és helyes volt
a megérzése, tényleg megtaláltam. Meggyőzte az FBI-t, hogy érték
lehetek a számukra. Még ők sem tudták a teljes igazságot arról, amit
találtam. Végig abban a hitben voltak, hogy a Fehér Ház
tisztviselőjének felelnek, és talán így is volt, de az a tisztviselő egy még
magasabb hatalomnak felelt.
– És te arra használtad fel ezt az információt, hogy távol tartsd őket
magadtól? így úsztál meg annyi mindent az évek során?
– Rendesen kibasztam velük. Elhitettem velük, hogy nekik
dolgozom, és így rajtam tudják tartani a szemüket. Időnként
odavetettem nekik valami információmorzsát, hogy azt gondolják, a
markukban tartanak, én pedig…
Tommy közbevágott.
– Miért nem fenyegettek, kínoztak, öltek meg?
– Próbáltak. Alig éltem túl az első és egyetlen alkalmat, amikor
megkínoztak. Altkor tudattam velük, hogy megszerveztem a szarságuk
közzétételét. És csakis a halálom esetén fog megtörténni. Ez volt az
igazság. Megszerveztem, hogy nyilvánosságra kerüljön, ha meghalok.
Baszki, egy darabig még védtek is. Bizonyára majd összeszarták
magukat, amikor annyira magamra haragítottam egy drogkartellt, hogy
meg akartak ölni. Éveken át játszadoztam velük, tudtam, hogy bármit
megúszhatok, amit csak akarok, és nem hagynak meghalni. –
Megfeszítette az állkapcsát. – Ezzel feszítettem túl a húrt. Amikor
letartóztattak Cicc elrablásáért meg a többi szarért, azt hittem,
kijuttatnak. Főleg, miután halálra ítéltek. A halálommal a leleplezést
kockáztatják meg.
Tommy bólintott. Így már érthetőbb az egész.
– De nem tették – fejezte be halkan. – Nem jöttek a
megmentésedre.
– Nem, visszavágtak, én pedig megérdemeltem. Meghagyták, hogy
Ciccet és a babát tartsam távol az életemtől. Túl gyanús lenne, ha a
feleségem várna rám. Igazuk volt. Sok férfit ismerek, akit azért
engedtek el, mert a nőjük nem volt hajlandó továbblépni. Látványosan
vártak a pasijukra. – Grizz keserűn felnevetett. – Persze, megmondtam
nekik, hogyha akár csak hozzáérnek, leleplezem őket, és meg is tettem
volna. De visszafelé sült el az egész. Úgy tettem, ahogy utasítottak.
Megmondtam Ciccnek, hogy menjen hozzád feleségül, és sosem
árultam el neki az okát. Nem szolgálhattam volna neki magyarázattal
anélkül, hogy őt is bajba sodrom.
Tommy nem tudta, mit szóljon.
– Miután megtettem, amit mondtak, hagytak a börtönben rohadni
abban a hitben, hogy majd kijuttatnak. Basszus, Grunt, arra
számítottam, hogy néhány éven belül kikerülök innét egy színlelt
kivégzéssel. Nem gondoltam, hogy olyan sokáig leszek idebent, hogy a
végén Mimi téged hisz majd az apjának! Ostoba módon azt képzeltem,
hogy kijuttatnak innen, én pedig visszaadom a szarjukat, és áthelyeznek
valahová Cicc-cel meg a babával, aztán békén hagynak. – Grizz a fejét
csóválta. – De az egész pocsékul sült el.
– És arra nem is gondoltál, hogy én tényleg szeretem őt? Ha a
terved működik, akkor elszakítod tőlem őt és Mimit. – Megértette
Grizzt, még együtt is érzett vele. De basszus, fájt.
– Őszintén, Grunt? Kihasználtalak. Tudtam, hogy szereted, de
őszintén szólva nem érdekelt.
 Nem hallatszott más nesz, csak a lépteik hangja a börtönudvar
sétányán. Néhány perccel később Grizz hozzátette:
– Biztosra veszem, hogy sosem gyanakodtál, de Cindy egy
beépített ember volt.
– Cindy?
– Meggyőződésem, hogy az apja valami önjelölt figura volt.
Próbált bekerülni közéjük azzal, hogy bebizonyítja, képes segíteni.
Rájöttem, de még csak nem is aggódtam, mivel tudtam, hogy Cindy
soha semmit nem tud meg tőled. Hiszen nem is tudtál semmiről.
– És most? Most, hogy minden időpont eljött és elmúlt azokon a
dokumentumokon, számít még egyáltalán? Bárki készíthet egy
dokumentumot, ami úgy néz ki, mintha az ötvenes években valami
titkos elnevezésű, földalatti csoport írta volna, meg lehet olyan
kinézetűre csinálni, mintha a jövőbeli eseményeket tárna fel. Azt
mondtad, még fényképeket is találtál. Ezeket a dátumokat, fotókat lehet
manipulálni. Utólag könnyű okosnak tűnni.
– Nem ért véget a hetvenes években, Grunt – mondta Grizz halkan.
– Nem ért véget se a nyolcvanas, se a kilencvenes években. A
dokumentum egészen eddig a századig vázolja fel az eseményeket. Ezt
a világot olyan erők irányítják, amelyek régóta jelen vannak, és sokáig
terveznek maradni.
Szédületesen hangzott. Tommy pislogott.
– Hogy jöttek rá idővel, hogy ez nálad van? Mondtad, hogy
gyanították, de mivel támasztották alá?
– Elárultam magam. A húszas éveim elején jártam, és mindig rajta
tartottam a szemem a birtokon, ahol a húgom el volt temetve. Ott
rejtettem el a zsákmányt, miután megszereztem a jogsimat, és oda
tudtam vezetni. Időnként telefonáltam, és érdeklődtem a birtokról.
Amikor megtudtam, hogy eladták, és építkezni fognak rajta, titokban
exhumáltattam a húgom maradványait, és rendesen eltemettettem.
Akkor döntöttem úgy, hogy ismét belenézek azokba a papírokba. Évek
óta nem olvastam őket. Észrevettem egy vállalatnevet, ami szerepelt a
hírekben. Úgy döntöttem, veszek részvényeket, és kerestem egy rakás
pénzt. Felfigyeltek rá, és ezzel csak megerősítettem, amit mindvégig
gyanítottak. Hülyeség volt.
További részleteket is elmesélt Tommynak. Hogy nemrégiben egy
új játékos, egy igazi keményfiú lépett a színre, és úgy döntött, nem
hagyja, hogy tovább baszogassa őket. Grizz kifutott az időből. Nem
kapott többet hatalmat. Vissza akarták szerezni azt, ami az övék,
méghozzá azonnal. Az NNT újonnan választott hivatalnoka tudatta
Grizz-zel, hogy nyilvánosságra hozhatja, ami a birtokában van, és ez
egy időre talán akadályoztatja majd az NNT működését, de biztosan
végignézetik Grizz-zel Ginny lassú, fájdalmas halálát.
Tommy próbálta nem kimutatni az érzéseit, de dühítette a gondolat,
hogy Grizz veszélybe sodorta a nőt.
– Tehát, ezek szerint részedről ennyi? Nincs több játszmázás? –
Tommy próbált közömbösnek hangozni, de égett a torka. Nagyot nyelt.
– Nincs több játszmázás.
– Kár, hogy nem adtad vissza gyerekkorodban. Tudod, mielőtt még
igazán megértetted volna, mi került a kezedbe. De honnan tudhattad
volna, hogy ez lesz?
– Bár tudtam volna, Grunt! Higgy nekem. De hadd
figyelmeztesselek: ha akár egy másodpercre is azt hiszik, hogy te vagy
Cicc tudtok bármit arról, amit elmondtam, befellegzett nektek.
– Akkor miért mondtad el? – kérdezte Tommy hitetlenkedve.
– Mert biztosra kell vennem, hogy mindkettőtöket békén hagynak,
ha már nem leszek. Meg kell bizonyosodniuk arról, hogy semmiről
sincs tudomásod, és akkor nem bántanak. Gondoskodnom kell róla,
hogy te és Cicc nem mondotok véletlenül semmit, egyáltalán semmi
olyat, amiből akár felmerülhet bennük, hogy tudtok bármiről.
– De hát nem is tudtunk semmiről! És nem árulom el neki.
Különben is, hogy lesznek képesek kideríteni, hogy tudunk-e bármit,
anélkül, hogy kivallatnának?
Grizz Tommy vállára helyezte a kezét.
– Elképzelhető, hogy még most is figyelnek. Tehát semmilyen
módon nem reagálhatsz arra, amit most mondok neked. Megértetted?
Csak bólints, és tégy úgy, mintha valami vicceset mondtam volna.
Tommy úgy tett, ahogy Grizz utasította, és mosollyal az arcan
megkérdezte:
– Hogyan, Grizz? Honnan tudják biztosra, hogy Ginny és én
semmit sem tudunk erről az egészről?
– Évek óta poloska van a házatokban.
 Hetvenedik fejezet

2000.

T OMMY KÉPTELEN VOLT SZAVAKBA ÖNTENI A HARAGOT, amikor

meghallotta, amit Grizz mondott, de most már minden világossá vált.
Az NNT sosem lehet benne biztos, hogy Grizz annyi év alatt nem
osztotta-e meg a történetét a feleségével és a fiával. És Grizz nem
tágított, hogy Tommynak el kell játszania a szerepét a kivégzés után.
Grizz halálát követően Tommynak haza kellett vinnie Ginnyt, és
tisztáznia kellett néhány borzalmas dolgot vele. Tommy hajlandó volt
erre.
– Valahogyan tisztáznod kell magad előttük – mondta Grizz. –
Megértetted? Ha úgy mész haza, mintha tökéletes lenne az életed,
tovább fognak hallgatózni. Éppen azért hallgatnak le, mert olyan
kibaszottul tartjátok a szátokat. Semmi sem került szóba a bandáról,
Ginny életéről velem, semmiről. Szinte olyan, mintha szándékosan
rejtegetnétek valamit.
– Nem rejtegetünk semmit. – Tommy hangja halk volt. – Normális,
átlagos életet élünk. Építész vagyok. Ginny könyvelő és támogató
anyuka. Ez nem elég?
– Valahogyan bizonyítanod kell nekik. A kivégzésem tökéletes
alkalom lesz mindennek a tisztázására. Mondj el neki mindent, amire
emlékszel azzal kapcsolatban, hogy milyen volt a motelban felnőni.
– Nem. Éveken át nem árultam el neki dolgokat. Nem akarom
megbántani.
– Én is éveket töltöttem azzal, hogy próbáltam megvédeni őt,
Grunt. Tévedtem. Elég okos és erős ahhoz, hogy kibírja az igazat. De
soha nem volt lehetősége megismerni.
Tommy készen állt rá, hogy beszámoljon Ginnynek néhány
dologról, miután befejezték a telefonos interjút Leslie-vel. Tudta, hogy
lehallgatják őket, és bár nehéz lesz Ginny számára elfogadni az
igazságot, tudta, hogy Grizznek van igaza. Valamivel el kell oszlatnia a
gyanút.
De nem számolt azzal, hogy Leslie felfedi a titkot, hogy ő Grizz
fia. Nem számított rá, hogy Ginny távozik otthonról, és átmegy
Carterhez. Nem tudják lehallgatni őket, ha egyszer Ginny nincs otthon.
Máskülönben nem zaklatta volna Ginnyt, hogy menjen haza. Megadta
volna neki az időt, amire szüksége van. De kétségbeesetten szeretett
volna továbblépni, és meg kellett adnia nekik, amire vártak, néhány kis
információmorzsa elejtésével.
Most már csak imádkozhat, hogy ez elég legyen ahhoz, hogy békén
hagyják a családját.
Grizz semmit sem említett a sakk-készlettel kapcsolatban. Tommy
nem tudta, hogy' Grizz küldte-e, vagy a börtön, és még mindig nem jött
rá, mit jelenthet a hiányzó király, ha jelent egyáltalán bármit is.
Most, ahogy lassan elaludt, közelebb húzta magához Ginnyt, és
csillapította a növekvő haragját. Mindent lehallgatnak, ami az
otthonában történt. Minden suttogást, minden nevetést, minden
bizalmas titkot. És akkor neki szeretkeznie kell a nővel, miközben
tudja, hogy lehallgatják? És ami még rosszabb, hogy egy hónapja nem
voltak együtt. Mindketten majd felrobbantak a szükségtől, és ő gyűlölte
az egészet. Gyűlölte őket.
Élveznie kellett volna a szeretkezésüket, ahelyett, hogy
fogcsikorgatva produkálja a megfelelő mozdulatokat és hangokat
Ginny kedvéért.
 Hetvenegyedik fejezet

2000., ÉSZAK-FLORIDA
HÁROM NAPPAL GRIZZ KIVÉGZÉSE ELŐTT

A BÖRTÖNUDVARON TETT SÉTA UTÁN közömbösen visszamentek a

szobába, ami vagy be volt poloskázva, vagy nem. Arra az eshetőségre,
ha igen, Grizz előre elmondta neki, hogy miről fognak beszélni.
Nemcsak arról volt meggyőződve, hogy Tommynak és Ginnynek elő
kell adnia valamit az NNT számára, hanem úgy gondolta, Tommynak
és neki is hasonlóan kell cselekednie.
– Miért bajlódtál velem egyáltalán? – kérdezte Tommy, ahogy
beléptek a helyiségbe. – Miért hoztál el Karentől aznap este? Miért
hitetted el velem éveken át, hogy Blue a bátyám? Még most is azt
gondolnám, ha nem gyanítottam volna meg, hogy Candy az anyám.
Nyomoztam egy kicsit a tárgyalásod után. Ő volt az anyám, nem igaz?
– Ja, Candy volt az anyád, Grunt. Teherbe esett veled, és lepasz-
szolt az anyjának és a nővérének, Karennek.
– Ennyit tudok. De te honnan tudtad meg, hogy létezem?
– Karen nénikéd beállított a Red Crabbe egy rólad készült képpel,
amikor hét vagy nyolc lehettél. Egy iskolai fotó volt. Valószínű lég épp
nevelőszülőknél laktál, mert jól néztél ki. Mint akiről gondoskodnak.
– Igen, az lehetséges. Időről időre nevelőszülőkhöz kerültem.
Némelyik jó volt, némelyik kevésbé, de legalább etettek.
– Mindegy, szóval a nő váltig állította, hogy a fiam vagy. Karen azt
mondta, az anyja lelépett, és neki nincs elég pénze ahhoz, hogy
gondozzon. Candy már rég eltűnt. Karen azzal fenyegetőzött, hogyha
nem adok neki pénzt, altkor összepakol, és egy nap nem lesz otthon,
amikor hazaérsz az iskolából.
– Pénzt adtál neki egy rólam készült fénykép alapján? Ha anyám
prostituált volt, akárki kölyke lehettem.
– Igaz. De néhány dolog miatt elhittem. Először is, úgy gondoltam,
hogy hasonlítasz arra, amilyen én voltam abban a korban. Másodszor, a
születésnapod árulkodó volt. Azt az időszakot követte, amikor Candy
hátrahagyta az utcát, és velem meg Anthonyvel élt a garázslakásban.
Red próbálta leszoktatni a drogokról. A nyakunkba varrta. Foglyot
csinált belőle. Váltanunk kellett egymást, nehogy szem elől tévesszük.
Amikor mi nem voltunk otthon, Red maradt mellette. Biztosan nem
üzletelt akkoriban. Axel néhány hónapot javítóban töltött, úgyhogy ő
sem volt ott. Nem mintha egyébként lefeküdt volna vele. – Grizz
sokatmondó vigyort villantott Tommyra. – De Anthony és én
megdugtuk minden adandó alkalommal. Candy benne volt. Így próbált
rávenni minket, hogy engedjük vissza az utcára. Fiatal, kanos
szarháziak voltunk. Red elengedte, miután azt hitte, hogy tiszta. – Grizz
vállat vont. – Soha többé nem láttam. Egészen aznap éjjelig, amikor
megjelent a motelben, és téged keresett.
Tommy csak bámult. Nem szólt semmit.
– Az egyszer rohadt élet, hogy nem vagy félig indián – nyögte ki
Grizz. Aztán megrázta a fejét, és hozzátette: – A francba, talán nem is
vagy a kölyköm. Talán rosszul feltételeztem ennyi éven át.
Tommy összevonta a szemöldökét.
– Nem feltételezted rosszul – mondta halkan. – Már elég korán
gyanakodni kezdtem, hogy talán te lehetsz a bátyám, nem pedig Blue.
De addig nem is sejtettem, hogy az apám vagy, amíg nem hallottam azt
a vallomást Candyről a tárgyaláson. Akkor elkezdtem tovább
kutakodni, de semmire sem jutottam. Évekbe telt, mire
megbizonyosodtam róla. Végül egy évvel ezelőtt, amikor megtalálták
Moe-t, úgy döntöttem, hogy csináltatok egy DNS-tesztet. – Várt egy
pillanatot. – Mimivel ugyanaz a DNS-ünk.
Grizz nem szólt semmit, csak bólintott. Tommy úgy látta, mintha
egy pillanatra elégedettség suhanna át az arcán, de nem volt benne
biztos.
– Szóval, miért kellett Candyt megölnöd, amikor a motelba jött? –
kérdezősködött tovább Tommy. – Mindössze azt kellett volna
mondanod, hazudja azt, hogy valaki más az apám, Blue pedig az ő
bátyja, vagy ilyesmi. Miért kellett megölnöd?
– Nem akartam, hogy megbolygassa a dolgokat. Nem akartam,
hogy bárki megtudja, hogy a fiam vagy.
Tommy felnevetett.
– Gyerünk már! Kit érdekelt volna, hogy a fiad vagyok?
 Grizz elkomolyodva rápillantott.
– Jó okom volt rá, hogy megöljem. Nem is tudod, hány olyan
ellenséget szereztem az évek során, aki habozás nélkül célba vett volna
téged, hogy eljusson hozzám. A te életedet mentettem meg vele.
– Ja, hogyne, Grizz. – Tommy részt vett a színjátékban, pontosan,
ahogy Grizz meghagyta neki. Hátha lehallgatják őket. Grizz
elmagyarázta Tommynak, hogy Candy, most, hogy tiszta lett, elkezdett
kutakodni az apja halála ügyében. Lassacskán eszébe jutottak dolgok,
amiket Red mondott. Ők tudomást szereztek erről, és meg hagyták
Grizznek, hogy amennyiben valaha is beállít, likvidálni kell azonnal.
Fenyegetést jelentett. Grizz utasítást követett. De őszinte volt
Tommyval, és elismerte, hogy semmi megbánást nem érzett miatta. Ez
is a munkájához tartozott.
Most, a szobában Grizz az asztalra csapott.
– A francba, Grunt, idehallgass rám. Tudom, milyen régóta vártad,
hogy Cicc-cel lehess. Szeretnéd most tönkretenni? Szeretnéd
megpiszkálni a sok szart, amiben benne voltam? Blue meg fogja
akadályozni, hogy Leslie beletegye a kibaszott cikkébe, hogy a fiam
vagy. – A hajába túrt a kezével, és maga elé dünnyögött: – Még mindig
nem hiszem el, hogy rábeszéltél az interjúra. Baszki! Azt mondtad,
Ciccnek szüksége van a lezárásra, és szerettem volna, ha megkapja.
Tudtam, hogy az a hülye ribanc nem annak a nagy magazinnak
dolgozik, akármit állít is. Gondoltam, hamar lecsillapodik az ügy.
Majdnem bele sem mentem, csak aztán Cicc felhívott.
Erre Tommy felkapta a fejét. Ez eltért a forgatókönyvtől.
– Ginny felhívott?
– Igen, már beszéltem veled, és épp rágódtam a dolgon, amikor
telefonált. Majdnem leejtettem a kibaszott telefont, amikor
meghallottam a hangját. Azt mondta, szeretné, ha belemennék ebbe az
interjúba. Úgy érezte, nem tudja teljesen feldolgozni a bandával töltött
éveit, mivel látta és tudta a dolgokat, amiket elkövettünk. Fontos volt
számára az interjú, de a riporter többet akart. Beszélni akart velem is,
hogy lássa, Cicc igazat mondott-e. Cicc nagyon tárgyilagos volt. Azt
mondta, tartozom neki ennyivel.
– Grizz, Ginny sosem hívott fel téged.
– Ne mondd, hogy nem hívott – morogta Grizz. – Beszéltem vele,
baszd meg.
 – Előtte mikor beszéltél utoljára Ginnyvel?
– Felhívott, hogy elmondja, rólam neveztétek el a fiatokat. Mikor is
született? Tíz éve? Alig egy percig beszéltünk akkor.
Tommy ott ült, és a fejét csóválta.
– Nem hiszem el. Kurvára nem hiszem el.
– Mit nem hiszel el?
– Nem a te hibád. Én is kevertem már össze őket a telefonon.
– Mi a faszról beszélsz?
– Mimi volt – mondta Tommy. – Mimi szedett rá.
Grizz hátradőlt, és Tommyra meresztette a szemét.
– Most szopatsz? Honnan tudod? Miért tenne ilyet?
– Nem tudom pontosan. De ki fogom deríteni. Ginnyt is ő puhította
a mi oldalunkon. Miután Leslie eljött hozzánk, Mimi nagy érdeklődést
tanúsított. Azt mondta az anyjának, hogy ez majd segít neki feldolgozni
a múltat. Az interjúval afféle pontot tehet a bandaélet végére. Mimi az
elmúlt években eltávolodott tőlünk. Tipikus kamasz módjára,
gondolom, de tudom, hogy Ginny azt remélte, a cikkel újra kapcsolatot
teremthet vele.
Grizz nagyon elkomolyodott.
– Nem tetszik ez. A legkevésbé sem tetszik. Derítsd ki, mi a szarról
szólt ez az egész, és hozd helyre. Rád bíztam a gyermekemet. Tizenöt
éven át távol maradtam, abban a hitben, hogy a helyzet magaslatán
állsz. Most közlöd velem, hogy Leslie Miminek köszönhetően készítette
azt az interjút Cicc-cel és velem? Az én időm mindjárt lejár. De te hozd
ezt helyre, Grunt! Hallod?
– Igen. Lehet, hogy semmiség, de mindenképp a végére járok.
Az egyetlen dolog, amit Grizz nem árult el Tommynak, hogy Jason
születése után fejezte be Mimi megfigyelését. Látott a lányról képeket,
ahogy cseperedik, de felhagyott vele, amint Cicc tovább lépett, és szült
egy újabb kisbabát. Túlságosan elviselhetetlen volt a fájdalom.
– Jó. És kérnem kell tőled még valamit. – Grizz visszatért az
udvaron megbeszélt forgatókönyvhöz. – Arra kértél, higgyem el, hogy
nem te mártottál be. Elhiszem. Kérted, hogy legyek megértő, amién
fiatal korodban félrevezettél, hogy Cicc-cel lehess. Megértem.
Megadom ezt neked. A halálba megyek, és megadom neked a
szabadságot, hogy továbblépj a nővel, akit szeretek. Az egyetlen nővel,
akit valaha is szerettem. Most én kérek tőled valamit. Egyszerűen
gondoskodj róla és a lányomról. – Ezt követően elhallgatott, és
Tommyra meresztette a szemét. – És az unokámról. Gondoskodj
mindannyiukról. Meg tudod ezt tenni?
– Igen, Grizz. Meg tudom tenni.
– És még valami – tette hozzá gyorsan. – Mondd meg Ciccnek…
Ginnynek, hogy sajnálom. Oké? Mondd meg neki, hogy rengeteg
mindent sajnálok, de azt nem sajnálom, hogy beleszerettem. Ezt sosem
fogom sajnálni. És nem ő tehet arról, hogy itt vagyok. Biztosan azt
hiszi, azért történt, mert Jan megtalálta a pénztárcáját, de nem így van.
Azokért a dolgokért vagyok itt, amiket elkövettem. Nem miatta.
Ginny most nagyot sóhajtott az ágyukban. Tommy megrázta a
fejét, hogy megszabaduljon az emléktől, és közelebb húzta magához a
nőt. Szédítő volt az illata. A karjába vette, és belélegezte, közben
felidézte, hogyan szeretett bele első pillantásra. Néhány héttel ezelőttig
Ginny azt hitte, akkor történt, amikor először került a motelba. Aztán
amikor Tommy elmesélte neki, hogy időnként Grizz-zel ment, hogy
szemmel tartsák őt, Ginny arra tippelt, hogy akkor szeretett belé a férfi,
amikor limonádét borított Curtis Armstrong fejére. Elmosolyodott az
emlékre.
Óvatosan elengedte Ginnyt, és halkan lement a lépcsőn a
dolgozószobájába. Felkapcsolta a lámpát, és az íróasztalához ment.
Kihúzott egy fiókot, és kioldotta a rejtett rekeszt. Ezt követően roppant
halkan kivett egy apró dobozt.
A dobozt, ami a szekrényében volt aznap, amikor Grizz érte jött. A
dobozt, amit harminckét éven át őrzött.

– Hé, új fiú! Igaz, hogy nincsenek valódi szüleid? Hogy kölcsönbe

kapott valami balek család, és leborotválták a fejed, mert tele voltál
bogarakkal?
Körös-körül nevetés hangzott fel. Tommy csak a könyvtári
könyvére bámult, és úgy tett, mintha nem hallaná őket. 1967-et írtak,
nyolcéves volt.
– Lehet, hogy a fülében is bogarak vannak, és nem hall bennünket!
– folytatta egy másik. Még nagyobb nevetés hangzott fel.
Tommy tovább olvasta a könyvét, nem volt hajlandó felpillantani.
Tízórai szünet volt, és a földön ült, háttal egy fatörzsnek. Csak egy
napja járt az új iskolába. Nem gondolta, hogy a nevelőszülei balekok
lennének. Kedves emberek voltak, és nem hibáztatta őket, amiért
leborotválták a fejét. Tulajdonkeppen jobban érezte magát így.
Csak bámulta a könyv lapjait, és továbbra sem vett róluk tudomást.
Mielőtt felfogta volna, mi történik, kikapták a könyvet a kezéből, és a
pólójánál fogva talpra rántották. Az első gondolata az volt, „kérlek, ne
szakítsátok el az új pólómat”.
De mielőtt reagálhatott volna, a zaklatója elengedte, ő meg
hátratántorodott. Végül sikerült megtalálnia az egyensúlyát. De csak
bámulni tudott.
Nem látta, mikor jött oda a lány. Magasabb volt nála, és háttal állt
neki, a fiú fölé magasodva, akit az imént lökött el. Csípőre tett kézzel
rászólt a fiúra:
– Ne legyél ilyen verekedős, Arthur. Talán neked is meg kellene
próbálnod időnként könyvet olvasni.
Mielőtt Arthur feltápászkodhatott volna, néhány méterrel
távolabbról kiáltás hallatszott:
– Guinevere! Gyere ide ebben a minutumban!
A lány a három szájhősre pillantott, és vonakodva odasétált a
tanárhoz.
Az egyik kötekedő gyerek Tommyra pillantott.
– Jobb, ha vigyázol magadra. Nem mindig lesz a közelben ez a
tenyérbemászó kiscsaj, hogy helyetted bunyózzon.
Mielőtt Tommy válaszolhatott volna, Arthur és a másik fiú már ott
is hagynák. A válluk felett hátrakiáltottak:
– Gyere, Curtis, majd később elkapjuk.
– Guinevere – mondta ki Tommy hangosan. Felvette a könyvet, és
elindult az ivókúthoz.
A délelőtt további része nem volt olyan rossz. Élvezte az órákat, és
némelyik gyerek kedvesen rámosolygott. Eltöprengett, vajon Guinevere
melyik osztályteremben lehet. Talán látni fogja az ebédlőben.
Az ő osztályában csend honolt. Épp a szorzótáblán dolgoztak.
Rendkívül gyorsan átfutotta, majd rádöbbent, hogy egész nap nem
használta a mosdót. Túlságosan szorongott, amikor az osztály közösen
ment ki. Felállt, és lassan odament a tanárnőhöz.
A nő kedvesen mosolyogva pillantott fel rá.
– Igen, Thomas?
– Használhatom a mosdót, tanárnő?
 A tanárnő bólintott, és megkérdezte, tudja-e, hol találja. Tommy
válaszolt, hogy tudja, és csendben elhagyta a termet.
Kijött a fiúmosdóból, és épp visszafelé tartott az osztályterembe,
amikor meghallotta a lány nevét. Két tanár beszélgetett egy
osztályteremben. Tommy lelassított, mielőtt elhaladt volna mellettük.
– Úgy látom, Guinevere megint hozza a formáját – mondta az
egyikőjük némi szórakozottsággal a hangjában.
– Igen, úgy tűnik, tényleg mindenbe beleüti az orrát mostanában.
– Újabban mivel kampányol?
– Edényfogókkal. Edényfogókat gyárt, mert új cipőt akar venni
Kenny Schulznak. A fiú a bátyja régi cipőjét hordja, és túl nagy rá.
folyton megbotlik a saját lábában.
Tommy hallotta, amint kihúzzák egy íróasztal fiókját.
– Honnan szerzett pénzt, hogy edényfogókat készítsen? Nem egy
szegény családból származik ő maga is? – mondta a másik tanár, és
hallatszott a hangján a megrökönyödés.
– Azt hiszem, az egyik konyhásnő adott neki egy edényfogó
készletet. Azt mondta, a szomszédja unokája kapta ajándékba, és nem
kellett neki, ezért a szomszédja megkérdezte, nem ismer-e olyan
gyereket az iskolában, aki örülne neki.
– Nagyon édes tőle, hogy mások segítésére használja. Miért tartod
őket a fiókodban?
– Nem szívesen teszem, de ez az iskolai szabály. Megmondtam
neki, hogy csak tanítás előtt meg után árulhatja, és hogy őszinte legyek,
nem tudom, mennyi pénzt fog keresni, ha öt centet kér egyért.
Tommy hallotta, hogy becsukják a fiókot, és elbújt néhány
szekrény mögé. Reménykedett benne, hogy kijönnek az
osztályteremből, és a másik irányba mennek majd.
– Gyere, jobb, ha odamegyünk az osztályunkhoz, különben nem
lesz időnk ebédelni – mondta az egyik, miközben kijöttek az ajtón, és
elindultak az ellenkező irányba.
Tommy megkönnyebbülten felsóhajtott, amiért nem kapták rajta a
hallgatózáson. Odasétált az ajtóhoz, és elfordította a kilincset. Nem volt
bezárva. Gyorsan odaszaladt a tanári asztalhoz, és kihúzta a felső
fiókot. Semmi. Kihúzta a másodikat is, és ott találta őket. Apró
edényfogók voltak, mindet különböző színes szövetdarabból illesztették
össze. Látta, hogy átlátszó műanyag zacskóban vannak, és a zacskó
alján három ötcentes is van. A lány hármat adott el. Tommy a zsebébe
nyúlt, és kivette a két pénzérmét, amit ebédre kapott a nevelőszüleitől.
Óvatosan kiválasztott két edényfogót a zacskóból, és a pólója alá
rejtette. Bedobta a maga harmincöt centjét a műanyag zacskóba, majd
visszatette a fiókba, és óvatosan betolta.
Ahogy visszaindult az osztályterembe, olyasvalamit érzett, amit
azelőtt soha. Boldogságot. Boldog volt, hogy megtehette ezt
Guinevere-ért. Világéletében vagy gyűlöletet kapott a nővérétől, vagy
szánalmat az idegenektől. Sosem volt olyan helyzetben, hogy adni
tudjon, és tetszett neki az érzés. Nem aggódott, amiért nem lesz pénze
ebédre. Máskor is volt már, hogy nem evett, ma is ki fogja bírni. A
lányért.
Tommy most a dolgozószobája hűvös sötétjében ült, és az
edényfogókra pillantott. Eszébe jutott, mennyire csalódott volt, amiért
sosem mehetett vissza Guinevere iskolájába azt a napot követően.
Valami szociális gondozó úgy döntött, nem is olyan rosszak Tommy
otthoni körülményei, és nem indokolt pénzt költeni rá. Tehát
visszavitték Karenhez. Eszébe jutott, hogy örült, amikor a nevelőszülei
megengedték neki, hogy megtartsa az új pólóját. A mosolya
elhalványult, ahogy ismét felelevenedtek a rossz emlékek, de egyből
elfojtotta azzal az emlékkel, amikor ismét rátalált a lányra.
Elakadt a lélegzete aznap, amikor meglátta végigsétálni az utcán.
Aznap, amikor felállította a limonádéstandot.
Egy hang zavarta meg.
– Mi az ott nálad? – kérdezte gyengéden.
Tommy meglepetten felpillantott. Ginny lazán a dolgozószoba
ajtófélfájának támaszkodott. Mióta állt ott? Nem hallotta, hogy követi
őt a folyosón át. A nő nagy, barna szemébe nézett, és könnyek gyűltek
a szemében.
– El kell mesélnem neked, valójában mikor szerettem beléd, Ginny.
El kell mesélnem, mikor pillantottalak meg legelőször. – A szeretet,
amivel a nőre nézett, évekkel ezelőttről származott. – Sokat vártam,
hogy ezeket visszaadjam neked, édesem.
 Hetvenkettedik fejezet

2000.

–T E VOLTÁL A LEGSZEBB MENYASSZONY A VILÁGON! – mondta neki

Tommy, miközben átadta az édesburgonyát. – Mondd meg
anyukádnak, milyen gyönyörű volt, Jason.
– Nagyon szép voltál, anya. Hogyhogy nem vagy mindennap olyan
szép?
Tommy majdnem leejtette a tálat, amit épp készült továbbadni, de
Ginny csak nevetett.
– Mert egy különleges nap volt, és a szokásosnál nagyobb gondot
fordítottam arra, hogy szép legyek apád előtt – felelte.
– Nem tudom, miért kellett fehéret viselned – vetette közbe Mimi.
– Túl öreg vagy ahhoz, hogy fehéret hordj, anya. Meg nem mintha te és
apa ne csináltátok volna már azelőtt is.
– Mit csináltak? – kérdezte Jason ártatlanul, miközben egy
tekercsért nyúlt. – Mit csináltatok? Én is tudni akarom!
– Mimi, ne próbáld gúnyolódással leplezni magad! Láttam, hogyan
figyelted a szüleidet a fogadalom alatt, és könnyek voltak a szemedben
– csatlakozott Carter.
Mindannyian a kerek asztal körül ültek. Tommy és Ginny épp
akkor tért vissza a régóta esedékes nászújukról. Nem sikerült olyan
rövid időn belül lefoglalniuk az egyhetes családi hajóutat, ezért úgy
döntöttek, karácsonyig várnak vele. Tommy határozta el, hogy szeretne
egy valódi esküvőt Ginnynek, nem csupán azt a hivatali formaságot,
ahogy annyi évvel azelőtt megesküdtek. Eszébe jutott, hogy annak
idején megfogadta, egy nap végigsétál vele a templomi padsorok
között. És ez már legalább olyan régóta esedékes volt, mint a nászút.
Sikerült gyorsan megszervezniük, és csakis néhány közeli
barátjukat hívták meg. Tommy ragaszkodott hozzá, hogy Ginny fehér
esküvői ruhában legyen. És a szertartás is gyönyörű volt a maga
egyszerűségében, pont mint az a Ginny, akibe beleszeretett. Egy
kisebb, szerény lakodalmat tartottak, és ajándék helyett azt kérték, hogy
a vendégek adományozzanak egy helyi jótékonysági gyűjtésre, ami
nevelőotthonba került gyerekeknek segített. Mimi és Jason Carternél és
Billnél szállt meg.
Tommy és Ginny épp akkor értek haza, és nagyon örültek, hogy ott
találták Cartert és a gyerekeket. Carter rávette Mimit és Jasont, hogy
segítsenek neki főzni egy meglepetésvacsorát.
– Nem tudom, hogy képes leszek-e negyedik nap egyhuzamban
tengeri herkentyűt enni – motyogta Mimi az orra alatt.
– Tudod, hogy Carter nem eszik húst. Az ő házában voltál, ezért az
ő szabályai szerint éltél – mondta Tommy a lányának. – Ami pedig ezt
a vacsorát illeti, biztosra veszem, hogy ő vette és készítette, ezért
megint csak nincs beleszólásod.
– Akkor is jó lett volna valami sült hús – mondta Mimi a szeméi
forgatva.
– Ó, Mimi – mondta Ginny színlelt dallamossággal. – Alig várom,
hogy neked is legyen egy kamasz lányod. Tudod, mit mondanak a
karmáról… mindenki azt kapja, ami jót érdemel.
– Amit megérdemel, anya – vetette közbe Jason ártatlanul. – Azt
hiszem, úgy mondják, hogy „amit megérdemel”, nem „ami jót”. Corbin
egyszer ezt mondta a bátyjáról.
Abban a pillanatban megszólalt a csengő. Jason felkelt, és
odaszaladt ajtót nyitni.
Ginny Carterre pillantott, és csendben közölte vele:
– A gyerekeknek jövő héten elkezdődik az iskola. Átmegyek, hogy
leürítsem a garázst.
Carter bólintott neki.
– Bill bácsi! – kiáltotta Jason az ajtóból. – Bill bácsi jött meg!
Végre ideért, és hozott ajándékot is!
Pár másodperccel később Carter férje, Bill követte Jasont az
étkezőbe.
– Sajnálom, hogy késtem. Nagyobb volt a forgalom, mint
gondoltam.
Puszit nyomott Carter homlokára, majd Tommyra és Ginnyre
vigyorgott.
– Milyen volt a nászút?
Épp válaszoltak volna, de Jason közbeszólt:
 – Mi van a dobozban? Nászajándék? Tudtad, hogy nem akartak
ajándékot, ugye? Miért vannak lyukak a kis dobozon? Hoztál nekik egy
lyukacsos ajándékot?
Bill felnevetett:
– Nem, nem én vagyok az elkövető – mondta. – A verandátokon
volt, amikor megérkeztem.
Odasétált Ginnyhez, és átadta neki, ahogy a nő felállt.
– Mi lehet ez?
– Nyisd ki, anya! Nyisd ki most. Várj, kinyithatom én? –
kukucskált ki mögüle Jason, és szinte ugrált az izgatottságtól.
Egy elegáns fehér doboz volt, nagy ezüst szalaggal körbekötve. A
nő átadta Jasonnek, és félrepakolt néhány dolgot az asztalon.
– Tessék, kicsim. Tedd az asztalra.
Jason letette a dobozt, és gyorsan kibontotta a szalagot. Amikor
leemelte a tetejét, izgatottan felsikkantott.
– Nézzétek! Nézzétek, mit kaptunk valakitől!
Óvatosan kivett valamit a dobozból, és a mellkasához szorította.
Egy parányi, fekete kiscica volt.
– Ó, de kis édes! És nézd, apa, mi van a nyakörvén! Jobb, ha
levesszük. Nehéz.
– Mi az? – kérdezte Mimi, és próbált Carter mögül leskelődni.
– A sötét király! Pont olyan, mint ami hiányzik apa új sakk-
készletéből.
Tommy és Ginny váltottak egy pillantást. Tommy látta, hogy
Ginny nem tudja mire vélni az egészet.
– Kíváncsi vagyok, hogy fiú-e vagy lány – mondta Jason, és
összeborzolta a cica szőrét.
Még Mimi is felállt, és izgatottan figyelte a kiscicát.
Carter csatlakozott hozzájuk, és leoldotta a szalagot, amivel a cica
nyakához rögzítették a sakkfigurát.
– Megtarthatjuk, ugye, anya? – kérdezte Jason az anyjára nézve.
Választ sem várva az apjára pillantott. – Ugye, apa? Megtartjuk, nem?
– Igen, fiam – válaszolta Tommy széles mosollyal. –
Megtarthatjuk.
Ezt a jelet ígérte Grizz a síron túlról. Ismét az övék az otthonuk. Az
NNT távozott, és ugyanaz az illető küldhette a cicát, aki megerősítette
ezt Grizz megbízásából.
 Tommy később elmagyarázta Ginnynek, hogy szerinte ezzel azt
üzeni Grizz, hogy Ginny nyugodtan legyen boldog. A biccentés nem
volt elég. Meg kellett erősítenie, hogy a nő továbbléphet, és élheti az
életét. Ginny egyetértett.
– Mi legyen a neve? – kérdezte Jason.
 Hetvenharmadik fejezet

2000.

G INNY LEHÚZTA A KOCSIBAN AZ ABLAKOKAT, és élvezte a langyos

szellőt, míg Carter felé vezetett. A gyerekeknek elkezdődött az iskola,
és ő úgy tervezte, hogy végez a garázstakarítással, mielőtt elvállalja egy
új kliens könyvelését a rákövetkező héten.
A kedvenc, hetvenes évekbeli számokat játszó rádióadóját
hallgatta, és énekelgetett, közben az edényfogókra gondolt, amiket
Tommy visszaadott neki aznap éjjel, amikor először szeretkeztek a
rövid különválásukat követően, közvetlenül azelőtt, hogy megújították
volna a házassági esküjüket. Abban a pillanatban, hogy a férfi
elmesélte, mióta őrizte őket, Ginny tudta, hogy helyes döntés volt hinni
Tommynak – és rábízni a közös jövőjüket. Már nem kételkedett a férfi
őszinte szerelmében.
Rosszul érezte magát, mert nem rémlett neki pontosan az
iskolaudvaron történt eset, amit Tommy elmesélt, viszont emlékezett az
edényfogókra. Tommy azzal viccelődött, hogy bekeretezted és kirakja
az irodájában, de Ginny végül egyetértett vele abban, hogy ideje a
múltat maguk mögött hagyni. A teljes múltat. Ideje elpakolni az
edényfogókat Grizz és Mavis sakk-készletével, Moe rajzával és még
Grizz dzsekijével együtt is.
Tommy örült, amiért a nő egyetért vele.
Tommy dolgozószobájában ültek a földön, keresztbe tett lábakkal,
és az edényfogókról beszélgettek.
– Ginny, érdekelne valami. Azt mondtad az utolsó interjún Leslie-
nek, hogy lemaradt a valódi szerelmi történetről. A szerelmi történetről,
amiben egy férfi kezdettől szeretett téged, első pillantástól fogva.
Tudom, hogy rólam beszéltél. Komolyan mondtad, hogy mindig is én
voltam a lelki társad? Volt idő, amikor Grizzt is a lelki társadnak
tartottad?
 Ginny felhúzta a térdét a mellkasához, átfogta a karjával, és
szorosan magához ölelte. Nem válaszolt azonnal, csak oldalra
billentette a fejét, fontolgatva, hogy mit fog mondani.
Mielőtt egy szót is szólhatott volna, a férfi hozzátette:
– Látom a testbeszéded alapján, hogy azon rágódsz, eláruld-e az
igazat. Nem kell hazudnod nekem. Megmondhatod.
– Igazat mondtam Leslie-nek. Jelenleg ez az egyetlen szerelmes
történet számomra.
Tommy biccentett. Nem bírta visszafogni magát. Tudta, mi lesz
Ginny válasza, de még azelőtt kibukott belőle a kérdés, hogy
megakadályozhatta volna:
– Ez az egyetlen most, de nem az egyetlen, igaz?
– Tudom, mit szeretnél hallani. Azt akarod hallani, hogy te vagy az
egyetlen és igazi lelki társam. Nem akarlak megbántani, Isten a tanúm,
de sosem fogom letagadni, hogy ő volt az első szerelmem, és igazi
szerelem volt köztünk. Komolyan gondoltam, hogy a lelki társam vagy,
de szerintem egy embernek több is lehet. Még mindig a lelki társamnak
tartom Grizzt is. Azért mondom, hogy „tartom”, mert hiszek benne,
hogy a lelke tovább él.
A nő Tommy kezével babrált.
– Nagyon szerelmes voltam Grizzbe. Még most is szeretem a
magam módján, még ha nincs is többé.
Szórakozottan játszadozott a jegygyűrűjével.
Gyorsan visszapillantott a férjére, és hozzátette:
– Ne hagyd, hogy amit most mondtam, elvegyen az értékéből
annak, ami köztünk van. Nem tagadhatom le a múltam és a Grizz iránti
szerelmem. De ez nem azt jelenti, hogy téged kevésbé szeretlek, mint
amennyire őt szerettem. Nincs már itt többé. Te itt vagy, és most beléd
vagyok szerelmes. Ez az igazság. Nem Grizz után epekedek.
Gyászolom őt? Igen, mivel örökre elment. De minden nap egy kicsivel
könnyebb. Sajnálom, több volt a válaszomban, mint amit kérdeztél.
Tommy megcsókolta a haját.
– Megértem.
Ginny összevonta a szemöldökét.
– Tudod, mindig is utáltam Sam felvetését, hogy Stockholm-
szindrómám van. Értem, hogy miért gondolta így, de sosem volt igaz.
Soha senki nem pillantott bele a házasságunkba.
 – Kinek lett volna rá módja? Grizz egy védelmező kis buborékban
tartott téged. Kicsit hasonlított egy olyan hógömbféleséghez.
– Tommy, Grizznek és nekem jó volt a házasságunk, és igen,
utáltam a bandát, a tevékenységét, némelyik úgynevezett barátját is. De
tényleg szerettem őt. Nem egyből történt, de lassan elkezdtem előhozni
belőle dolgokat. Tudtad, hogy Grizz szerette a csillagokat? Egyik évben
teleszkópot vettem neki az évfordulónkra. Azt hiszem, talán még
mindig a vendégszobában van, a régi garázsunk felett. – Tekintete a
távolba révedt.
– Honnan tudhatnék én ilyesmit? Grizz ritkán osztotta meg a
személyes dolgait.
– Éjféli piknikekre vitt. Olyan helyekre mentünk, amikről tudta,
hogy szabad vagy üres lesz. Állatkert, vidámpark. Egyik éjjel valaki
jachtjának a fedélzetén feküdtünk, és a csillagokat bámultuk. – Ginny
elhallgatott, mielőtt hozzátette volna: – Szerette az épületeket,
építkezéseket. Tudtad?
– Nem, azt hiszem, ezt sem tudtam.
– Gyakorlatilag ott élt a házunkban, a Shady Ranchesen, amikor
építették. Nem tudott betelni vele. És azt hiszem, már tudsz róla,
milyen érzékenyen érintették az állatok. Főleg, ha hallottad, mi történt a
kutyájával. Azt hiszem, ezért is ment bele, hogy Carter a régi
házunkban lakhasson, és ott tartsa az állatait.
Ginny Tommy vállának egy pontjára bámult, és a férfi tudta, hogy
még nem végzett. Hagyja beszélni. Különben is, ez kell nekik.
– Minden vasárnap felkeltem, és egyedül templomba mentem, majd
amikor hazajöttem, ott találtam Grizzt a kedvenc foteljában, mindenfelé
szétteregetett újságpapírral. Mindig zavarba jött, ha azon kaptam, hogy
a képregényt olvassa. A kegyetlen természete ellenére volt egy
sebezhető oldala, amibe beleszerettem, Tommy. Tényleg szerelmes
voltam belé.
Tommy csak bólintott.
– Valószínűleg nem tudtad, hogy félt a fogorvostól. Hogy a
kedvenc színe a kék volt, és akár hiszed, akár nem, jobban főzött
nálam. – Elmosolyodott, továbbra is azzal a távoli pillantással az arcán.
– Egyszer elvitt horgászni. Volt néhány kölyök a közelben, akik
szórakozásból kisállatokra lőttek csúzlival. Mókusokra meg madarakra.
Grizz leállította őket, és megmondta nekik, hogy sosem szabad bántani
egy állatot, semmilyen állatot, csupán kedvtelésből. Azt hiszem,
túlságosan megszeppentek ahhoz, hogy ellenkezzenek vele, de végül
összebarátkozott velük, miután csúzliórát tartott nekik. Remekül
célzott. Ez volt a legédesebb dolog, amit valaha láttam.
Tommy nem szólt semmit, csak hallgatta tovább.
– Miatta vesztettem el az állásomat. Meséltem már neked? Amikor
annak a könyvelőirodának dolgoztam Miramarban.
– Nem. Azt hittem, felmondták
– Hagytam, hogy Grizz azt higgye, felmondtam. Egyik nap a
tulajdonos lánya vitt haza. Nem indult el a kocsim, és nem tudtam
elérni Grizzt, hogy jöjjön értem. A lány szinte ugrott a lehetőségre,
hogy elvihessen. Valamiért különösen érdeklődtek irántam a
munkatársaim.
– Mi történt? – kérdezte Tommy halkan.
– Grizz azért nem vette fel a telefont, mert épp a garázsban szerelte
az egyik motorját. Amikor hallotta behajtani a kocsit, kisétált, hogy
megnézze, ki jött. Koszos atlétát viselt, és egy csavarhúzó volt a
kezében. A barátom azt hitte, hogy épp kirabolja a házat. Zavarba jött,
amikor megmondtam neki, hogy a férjem. – Ekkor elfordította a
tekintetét Tommytól. – Másnap elkezdtek célozgatni, hogy
költségcsökkentés várható, és nem árt fontolóra vennem, hogy új állás
után nézzek. Tudtam, hogy így közlik velem, meg akarnak szabadulni
tőlem. Felmondtam, mielőtt még abba a kellemetlen helyzetbe
kerülnek, hogy ki kell rúgniuk.
– És sosem mondtad el Grizznek?
– Nem. Nem mondtam el neki, mert bármilyen furcsa számodra,
Grizznek is voltak érzései.
– Sosem kételkedtem benne, hogy vannak érzései, Ginny.
Egyszerűen sosem láttam, hogy kimutatta volna őket.
– Hát, nekem kimutatta. Különben sem volt nagy ügy, hogy
elvesztettem az állásom. Kevesebb mint hat hónapra rá bedőlt a cég.
Rajtakapták őket, hogy adócsalásban segédkeznek az egyik
kliensüknek. Megdöbbentem. Tiszta cégnek tűntek.
Egy pillanatra csend honolt a szobában. Tommy a nőre nézett, és
Ginny tudta, mire gondol.
– Mi az? – kérdezte. – Mondd. Tudod, mit? Ne mondd. Tudom, mi
következik. Azt fogod mondani, hogy Grizznek köze volt ahhoz, hogy
bajba kerültek. Ne is mondd, és ne is gondolj ilyet, Tommy!
Egyszerűen ne!
A férfinak meg se kellett szólalnia. Tudta, hogy Grizz észrevette a
csodálkozást a nő arcán, aki hazavitte Ginnyt. Túl okos volt ahhoz,
hogy ne vegye észre az egybeesést, hogy Ginny közvetlenül utána
felmondott. Tönkretette a vállalatot, amiért meg merték bántani Ginny
érzéseit. Könyörtelen volt, ha Ginny védelméről volt szó. Szinte
túlzásba is esett. Nem. Egész biztos, hogy túlzásba esett. Próbálta
kompenzálni, amit képtelen volt megadni a húgának.
Jobban belegondolva Tommy rájött, hogy ő maga is sokban
hasonlít Grizzre. Könyörtelenül kitart, hogy megszerezze, amit akar. És
meg is szerezte. Megkapta őt. Ez volt az egyetlen dolog, amire valaha
is vágyott. Nem úgy ment, ahogy eredetileg tervezte, és sokkal tovább
tartott, mint várta, de végül győzött.
Tommy egy kérdéssel törte meg a csendet.
– Szóval, mikor szerettél belém, Ginny? Azt mondtad Leslie-nek,
hogy ha nem Grizzen múlik, akkor ma nem is lennél a felesége annak a
férfinak, akibe most teljesen szerelmes vagy. Az esküvőnk után évekig
elutasítottál. Mikor jöttél rá, hogy szerelmes vagy belém?

– De mindegyik irányzat az építészetre és az ókori görögöktől a római

kultúráig terjedő klasszikus művészetekre fókuszált. Ez volt az egyetlen
építészeti iskola a nyugati világban, mígnem Jonathan Seely
lediplomázott az Illinois Egyetem első építészhallgatójaként 1874-ben.
Ginny megtorpant, amikor meghallotta Tommy hangját a
nappaliból. A fordulóból odalesett, és könnybe lábadt a szeme. Tommy
a kanapén ült, Mimi a karja alatt helyezkedett el. A férfi az egyik
kezében az egyik építészeti magazinját tartotta, és hangosan olvasott
Miminek. Dallamosan játszott a hangjával, és ezzel lebilincselte a
kislányt. A szövegnek egyáltalán nem volt értelme egy hároméves
számára, de Mimit elkápráztatta a férfi. Felnézett Tommyra, és
csüggött minden szaván.
Ginnynek olvadozott a szíve a látványtól.
– Oké, édesem, vége a mesének – mondta a férfi Miminek. – Mit
szólsz egy másikhoz?
Ginny hallotta, hogy Mimi tapsikol a kezével.
– Még meszét, apa! Szép meszét!
 Ginny elmosolyodott, és az ajtó melletti falnak támaszkodott.
Hallgatta, amint Tommy újabb mesét mond Miminek.
– Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli országban élt egy gyönyörű
királykisasszony…
Ginny lehunyt szemmel hallgatta, amint Tommy elmeséli a
királykisasszony történetét, aki olyan gyönyörű volt, hogy egy üst
rubinthoz és smaragdhoz hasonlították, ami olyan ragyogó, mint a nap.
A királykisasszonyt Ginnynek hívták. A nő valósággal a szívére tette a
kezét, és kénytelen volt elfojtani egy sóhajt. Hát nem aranyos?
– Ha feleségül akarod venni a lányomat, akkor magaddal kell
vinned a királyságom összes rubiniját és smaragdját – mondta a király a
bátor lovagnak.
– Megtiszteltetés lenne számomra feleségül venni a lányodat, és
magammal vinni az ő sugárzó szépségét jelképező értékes
drágaköveket, és az életem árán is megvédeni őket – válaszolta a bátor
lovag a király előtt meghajolva.
– De megállj! – folytatta a király. – Ha magaddal viszed a lányomat
és az értékes drágaköveket, akkor valami mást is magaddal kell vinned.
A király szólt a bátor lovagnak, hogy álljon fel, és amikor a lovag
így tett, a király átadott neki egy gyönyörű kislányt.
– Ő az unokám, Miriam hercegnő. Ő a legritkább kincs mind közül.
Ritkább és gyönyörűbb, mint az édesanyja. Nem viheted el az egyiket a
másik nélkül, és magaddal kell vinned ezt a hibátlan gyémántokkal teli
edényt, ami az apró hercegnő tisztaságát és ártatlanságát jelképezi.
A bátor lovag Miriam királykisasszony szemébe nézett, és tudta,
hogy a szíve örökre megváltozott. Úgy fogja szeretni Miriamot, mint az
édesgyermekét. Az élete árán is megvédi. A szíve legmagasabb
lépcsőfokára helyezi őt, és sosem hagyja, hogy onnét lekerüljön.
– Megtiszteltetés számomra, őfelsége, hogy védelmezhetem és
szerethetem, ami számodra a legértékesebb. Mindkét
királykisasszonyért feláldoznám az életemet.
Ginnynek el kellett fojtania a sírást, miközben csendben végigment
a folyosón, a konyhán túli kis fürdőszobába.

– Aznap, Tommy. Aznap, amikor kihallgattam, amint elmeséled

Miminek ezt a történetet. Úgy elérzékenyültem, amiért úgy állítod be,
mintha valaki egy üst rubint és smaragdot adna neked, de azért, hogy
elvihesd a rubint és smaragdot, még egy üst gyémántot is el kell
vinned. Nem egy gyermek terhét vetted át. Helyette úgy tekintettél rá,
mint egy ajándékra. Örültél neki, és szeretted, annak ellenére, hogy
Grizz lánya, én pedig szerelmes voltam Grizzbe; azt hiszem, akkoriban
még mindig szerelmes is voltam belé. De te kérdés nélkül szeretted
Mimit. Nem volt muszáj szeretned, de megtetted az irántam érzett
szeretetből.
Ginny pislogott, és meglepetten konstatálta, hogy a szeme
könnyektől nedves. De örömkönnyek voltak.
– Visszatartottam magam, tagadtam az érzéseimet irántad, amikor
fiatalabb voltam. Emlékszem, hogy küszködtem az irántad való
érzéseimmel akkoriban. Még csak tizenöt voltam. Össze voltam
zavarodva. Miután hallottam, hogy elmeséled ezt a történetet,
átengedtem magam nekik.
Tommy rámosolygott.
– Ginny, hát persze hogy szeretem. Tőled származik. Hogy is ne
szeretném? A lányom. Sose gondold másképp.
Ginny szipogott, és visszamosolygott a férfira.
– Visszatérhetek az eredeti kérdésedre?
Tommy bólintott.
– Igen, a lelki társamnak tartalak, de Grizzt is annak tartom.
Remélem, megérted ezt. Remélem, el tudod fogadni. – Kérdőn
Tommyra pillantott.
– Megértem és elfogadom. – Melegen a nőre mosolygott. De nem
tagadhatta, hogy a szívét kicsit megsebezte a mondat.
Mintha Ginny a gondolataiban olvasott volna, gyorsan hozzátette:
– És igen, Leslie figyelmét tényleg elkerülte az igazi szerelmi
történet. Az igazi szerelmi történet az, amit épp most élek át.
Kézbe vette Tommy mindkét kezét ott, a dolgozószoba padlóján.
– Valódi szerelmi történetem volt Grizz-zel is? Igen, az volt, a
hülye Stockholm-szindrómás vádak ellenére. De azt hiszem, a közös
történetem vele véget ért, amikor megmondta, hogy menjek hozzád
feleségül. Nincs most rajtad kívül másik szerelmes történet, de ez nem
azt jelenti, hogy nem volt egy másik előtted. Ennek van értelme?
Tommy megkönnyebbülten felsóhajtott. Lényegében ezt akarta
megtudni. Hogy Ginny most szereti őt. Tudat alatt szerette volna azt
hallani, hogy a nő Grizz iránti szerelme nem volt valódi. Akármennyire
is fájt számára az érzéseiről hallani, értékelte legalább az őszinteségét.
Tudta, hogy Ginny igazat mond, és jelenleg tényleg szereti.
Több őszinteség volt ez, mint amivel ő szolgált a házasságuk nagy
részében.
– Kérdezni akartam valamit – mondta ekkor Ginny – Moe
naplójáról. Nem olvastam. Elolvassam szerinted?
– Nem hiszem, hogy el kell olvasnod, ha megbízol bennem, hogy
elmondom a fontosabb dolgokat.
Ginny összevonta a szemöldökét, de Tommy hozzátette:
– Tudom, hogy félsz bízni bennem, de tényleg nem fontos
elolvasnod. Elmondok mindent.
– Oké, akkor. Mondd el, szerinted miről kell tudnom.
– Kezdjük azzal, hogy nem kell semmiféle bűntudatot érezned.
Moe nem lett öngyilkos. Véletlenül adagolta túl magát. Leírta, hogy
nehezen aludt, és egyre több és több pirulát szedett, hogy segítsen rajta.
Olyan apró volt, Gin, azt hiszem, a szervezete nem bírta.
Nem volt teljesen őszinte. Egyelőre. Nem mondhatta el Ginnynek,
hogy Moe azért követett el öngyilkosságot, mert bűntudatot érzett,
hogy segített egy Wendy nevű nőnek megszervezni Ginny
megtámadását. Akkor úgy érezte volna, hogy mindenről be kell
számolnia. Az egész ügyről, hogy Sarah Jo Wendy. Mindenképp el
fogja mondani Ginnynek az egészet. De még nem. Túl korai volt, és túl
sok lelki seb esett rajtuk. Remélhetőleg segíteni fog nekik a párterápia,
amiben megegyeztek. Tommynak várnia kell.
– Tényleg? Komolyan mondod?
– Igen, Ginny. Komolyan. Semmi köze nem volt ahhoz, hogy
bűntudatot érzett, amiért nála voltak aznap éjjel a kutyák. Igen, rosszul
érezte magát amiatt. Néhányszor megemlítette. De nem ölte meg magát
miatta.
– Olyan megkönnyebbülés ezt hallanom! Nekem is épp elég
bűntudatom volt különféle dolgok miatt az évek során. Borzalmas
érzés. Szinte irigylem, hogy Grizz látszólag sosem érzett lelkifurdalást
a dolgokért. Sok dologért, ami azt illeti.
– Ó, és ezt talán érdekesnek fogod találni. Jan azt mondta neked,
hogy Grizz azért vágta ki Moe nyelvét, mert valami megjegyzést tett
rám. Nem volt igaz.
– Micsoda? – Ginny szinte kiabált.
 – Nem, Moe meglátta Grizzt valami kirittyentett, flancos öltönyös
fazonnal, és elmondta Grizznek.
– És ő erre levágta a nyelvét? Ez biztos nem így volt! – felelte
Ginny, nyilvánvaló kétkedéssel a hangjában.
– Gondolj bele, Ginny. A hatvanas évek vége volt. Akkor kezdett
kapcsolatot létesíteni egy dél-afrikai drogkartellal. Moe pedig egy
pletykafészek volt. Grizz valószínűleg tényleg úgy vélte, hogy
szívességet tesz neki. A szopós történetet pedig mindenki másnak
agyalta ki, beleértve Blue-t is.
– Nem szívesen ismerem ezt be, de igen, el tudom képzelni, hogy
Grizz ilyet tegyen. – Ginny megrázta a fejét, mintha épp akkor ébredt
volna fel.
– Szóval, mit csináljunk a naplóval? Félretesszük? Leadjuk a
rendőrségnek? Megkeressük Moe élő rokonait, és odaadjuk nekik?
– Tehetek egy javaslatot, Ginny?
– Hát persze. Mi legyen?
– Holnap viszik el a szemetet. Én azt mondom, dobjuk ki.
 Hetvennegyedik fejezet

2000.

G INNY FURCSÁN EMELKEDETT HANGULATBAN ült a piros lámpánál,

Carter házához tartva. Végignézte, ahogy Tommy előző nap
ünnepélyesen a konyhai szemetesbe dobja Moe naplóját, majd
összekötözte a zacskót, és elsétált vele a kinti járdáig. Ginny a
templomi szertartásra és az azt követő nászúira gondolt. A
pártanácsadásra, amire rendszeresen jártak. Segített nekik, és örült,
hogy Tommy felvetette az ötletet. Még az apró kiscica is eszébe jutott,
ami akkor jelent meg, amikor hazaértek a nászújukról. Elmosolyodott.
Még mindig a hetvenes évek számait hallgatta, és közben vakon
belenyúlt a retiküljébe, hogy előkotorjon egy csomag rágót, amiről
tudta, hogy ott lapul valahol. Megérzett valamit a retikülje alján, és
próbált rájönni, hogy mi lehet, miközben előhúzta onnét. Egy pillanatig
bámult rá, és csak mosolygott. Az ajkához emelte, és gyengéden
megcsókolta.
– Ég veled, szerelmem – suttogta. – Biztos a kezemben maradt,
amikor Casey megtalált a garázsban.
Nem emlékezett rá, hogy a táskájába gyűrte volna, de valószínűleg
így történt. Megemelte a jobb csípőjét, és a farmerja hátsó zsebébe
csúsztatta Grizz kék fejkendőjét. Majd visszateszi a motorra Carter
garázsában. Ahová való.
A reggeli forgalom rosszabb volt, mint amire számított, de
negyvenöt perccel később felhajtott a régi kocsibejárójára. Carter a ház
oldalánál ügyködött valamit az állatokkal. Integetett neki, ahogy
elindult felé. Carter kijött a kapun.
– Jött ma egy küldeményed – mondta Ginnynek.
– Küldemény? – Ginny gyorsan megölelte. – Ide? Biztos, hogy
nekem jött?
– Igen, az áll rajta, hogy „Cicc”. Feltételezem, hogy az te vagy.
 Ginny megtorpant. Carter tudta a bandában használt nevét, de már
tizenöt éve nem használták.
– Na, gyerünk – unszolta Carter. – Veled maradhatok, amíg
kinyitod.
– Ki kézbesítette? – kérdezte Ginny, miközben követte a nőt befelé.
– Nem tudom. Ma reggel találtam a verandán. – Carter becsukta
maguk mögött az ajtót. Felkapta a csomagot a kávézóasztalról, és
óvatosan átadta Ginny kezébe. Barna csomagolópapírba göngyölték, és
fekete filccel írták rá, hogy „Cicc”. Ginny nem ismerte fel a kézírást, és
elképzelni sem tudta, ki küldhette.
Óvatosan kibontotta a barna papírt, és tátott szájjal Carter
kanapéjára huppant.
– A Bibliám! – kiáltotta hitetlenkedve. – Ez volt a Bibliám, amikor
még kislány voltam.
Erre elmosolyodott, és kinyitotta, nyugtázva, hogy ott a neve,
ahová felírta vastag nyomtatott betűkkel: Guinevere Love Lemon.
– Kíváncsi vagyok, kinél lehetett. Kíváncsi vagyok, miért nem adta
vissza előbb, akárkinél volt is.
Carter leült mellé.
– Jól vagy?
– Igen, jól. Tulajdonképpen kellemes meglepetés. Meglep, de
örömmel látom. Olyan, mintha… mintha összefutottam volna egy régi
barátommal. – Sorra vette, hogy megjelent Grizz sakk-készlete és
dzsekije. A kiscica és a hiányzó király. Még Moe naplója is. Vajon mi
más fog még előkerülni?
Elhessegette a gondolatot. Nem szokta misztifikálni a dolgokat, és
nem is most fogja elkezdeni, amikor olyan közel áll ahhoz, hogy tiszta
lappal indítson.
– Kérsz valamit inni? – kérdezte Carter. – Majd szomjan halok.
– Nem, nem vagyok szomjas, talán később. Az a tervem, hogy
alaposan kitakarítom a garázst a nap végére.
Carter szélesen elmosolyodott.
– Ez a beszéd! – Ezt követően felállt. – Iszom egyet, aztán
folytatom leint a munkát. Hívj, ha szükséged van rám.
– Jó – mondta Ginny a barátnőjének.
 Hátradőlt a kanapén, és óvatosan átpörgette a lapokat, majd
észrevette, hogy valami közéjük szorult. Kivett néhány papírlapot.
Hozzájuk volt tűzve egy régi, róla készült kép.
A képre meredt. Nem ébresztett fel benne szép emlékeket. Ki fogja
dobni.
Utána felfigyelt a többi papírra, és azonnal felismerte Delia
kézírását. Nem volt nehéz felismerni. Megtanulta, hogyan kell
tökéletesen hamisítani, amikor a családi pénzügyeket intézte. Régen
enyhén reszketeg volt, ez a kézírás viszont szép, pontos. Ettől
függetlenül kétségkívül Deliáé.
Ginnynek nehezére esett csillapítani a saját, remegő kezét, hogy el
tudja olvasni, amit Delia gondosan lejegyzett a mostanra kissé
megsárgult, régi füzetlapokra.

Kedves Ginny!
Hol is kezdjem? Hogy is lássak hozzá, hogy feltárjam előtted az igazat,
amit kezdettől fogva jogod lett volna tudni?
Valószínűleg az apáddal kellene kezdenem. Valójában nem egy
kommunában éltem, amikor terhes lettem veled. Tudom, hogy mindig is
ebben a tudatban éltél. Ez is csak egyike volt a számtalan hazugságnak,
amit kitaláltam. Valójában házasok voltunk egy férfival, akibe őrülten
szerelmes voltam. Szeretetben fogantál, Ginny, de utána borzasztóra
fordultak a dolgok, és ezért csakis magamat okolom.
Az apád neve David Dunn volt, az enyém pedig Alice Crespin.
Középiskola után egyből megházasodtunk, és munka mellett végeztük a
főiskolát. Nem volt egyszerű, de motiváltak voltunk, és izgatottan
álltunk a jövőnk előtt. A gyermekvállalással várni akartunk, amíg
lediplomázunk, de mindketten lelkesek voltunk, amikor kiderült, hogy
terhes vagyok.
Nem tudom, pontosan hogyan kezdődött, de apádat meghívták egy
diákgyűlésre a főiskolán. Akkoriban sok tüntetés folyt az atomfegyverek
ellen. Emlékszem, apád azt mondta, nem akarja olyan világban nevelni
a gyermekét, ami nem biztonságos. Egyre jobban és jobban belefolyt a
politikába, gyűlésekre és tüntetésekre járt. Imádtam öt, és vele
tartottam néha, de úgy lefoglalt a munka, a tanulás és a terhességem,
hogy fel sem tűnt, mennyire komolyan belekeveredett az egészbe. Későn
vettem észre ahhoz, hogy megmentsem. Hogy megmentsem magunkat.
 Teljes meglepetésként ért, amikor te és a lánytestvéred csaknem két
hónappal korábban jöttetek világra. Nem is tudtuk, hogy két babánk
lesz. Féltünk, hogy elveszítünk mindkettőtöket, de a méreted ellenére
igazi harcos voltál. Majdnem két hónapig kórházban kellett maradnod,
mire végre hazavihettünk. A testvéred sokkal apróbb volt, és tovább
kellett maradnia.
Mindössze néhány napja voltál otthon, amikor egyik este apád
hazajött a munkából, és közölte, hogy visszatér a mozgalomhoz. Felvett
a mózeskosárból, és azt mondta, valami fontos dolgot fog tenni.
Olyasvalamit tervez, amitől jobb hely lesz a világ, ahol a két gyönyörű
kislányát, Josie-t és Jodit felneveljük.
A szüleimről kaptad a neved. Apámat Josephnek hívták, anyámat
pedig Dianának. Ez a valódi neved, Josephine Diana. Josie-nak
szólítottunk.
Mosolyogva írom ezt le. A testvéred neve nagyobb kihívás volt.
Apád apját Jedediah-nak hívták. Napokig próbáltuk lerövidíteni a
Jedediah nevet. Nem tudtuk, ezért végül Jodi Marie-nek neveztük el.
Apád édesanyját hívták Marie-nek.
Isten a tanúm, hogy fogalmam sem volt, mit fog tenni apád aznap
éjjel. Amikor megkérdeztem, hogy újabb tüntetés lesz-e, a kezembe
adott téged, és elmosolyodott. Soha többé nem láttam se őt, se a
testvéredet.
Éjszaka, éjfél táján arra ébredtem, hogy dörömbölnek az ajtón.
Döbbenetemre két férfi állt ott, akiket a tüntetésekről ismertem. Azt
mondták, valami borzasztóan rosszul sült el. A csoport azt tervezte,
hogy látványos formában kinyilvánítják véleményüket. Bombát
helyeztek az egyetemi könyvtárba. Nem akarták, hogy bárkinek is baja
essen, ezért éjszaka csinálták, amikor senki sincs ott. Nem tudták, hogy
néhány diák engedélyt kapott a könyvtár használatára záróra után, egy
tanulókör megtartására. Apád túl későn döbbent rá, és visszaszaladt,
hogy figyelmeztesse őket. Hét másik diákkal együtt meghalt a
robbanásban.
A két férfi, aki az otthonomba jött, közölte, hogy távoznom kell.
Össze kell pakolnom, és el kell költöznöm, mielőtt beazonosítják
apádat. Azt mondták, ők is hazamennek a holmijukért, hogy elhagyják a
várost, és ha nem akarom, hogy börtönbe kerüljek, és elvegyék a
gyermekeimet, nekem is ezt kellene tennem. Úgy meg voltam döbbenve,
hogy válaszolni sem bírtam. Mit gondolhatott apád? Nem fogta fel,
hogy ha nem is hal meg senki, komoly bűncselekmény bombát helyezni
egy iskolába, és a hatóságok tudnak a tüntetésekről? Csupán idő
kérdése lett volna, hogy összekössék a kettőt. Haragudtam rá, és nem
teljesen fogtam fel a tényt, hogy meghalt.
De aztán elkezdtem félni. Tényleg összepakoltalak. Fogtam egy kis
mappát, ami az összes személyes adatunkat tartalmazta. A házassági és
születési anyakönyvi kivonatunkat, a társadalombiztosítási kártyánkat,
az iskolai papírjainkat. Elvittem azt a kevés készpénzt, amink volt, és
elsétáltam a legközelebbi buszmegállóba. Téged, egy pelenkázótáskát
és egy kis bőröndöt vittem mindössze. Minden mást hátrahagytam,
beleértve a húgodat. Szerettem volna egyenesen a kórházba menni érte,
de még túl kicsi volt. Olyan lett volna, mintha aláírnám a halálos
ítéletét. Túl pici ahhoz, hogy ne legyen inkubátorban.
Borzalmas döntést kellett hoznom aznap éjjel. Hogy kockára
tegyem-e mindkét gyermekem, vagy csak az egyiket. Az utóbbit
választottam.
Nem emlékszem, hány napon át szálltam buszról buszra. Miamiban
kötöttem ki, és lassan elkezdtem újraépíteni az életünket. Apádnak és
nekem nem maradt családunk, akikhez visszatérhettem volna. Féltem,
és egyedül voltam, téged leszámítva. Nem tartott sokáig, mire
megalkottam az új személyazonosságomat Delia Lemonként. Találtam
egy alacsony fizetésű munkát és egy idős nénit, aki vigyázott rád, amíg
én dolgoztam.
Egy darabig azt hittem, rendben vannak a dolgok, Ginny. Aztán
valami megváltozott. Boldogtalan voltam, kimerült és magányos.
Emlékszem, hogy egy nap a karomban tartottalak, és összepiszkítottad
az utolsó tiszta pelenkádat. Egy meleg, zsúfolt, egyszobás koszfészekben
ültem, és egyetlen tiszta pelenka sem volt a láthatáron, és valami
elpattant bennem. A szemedbe néztem, és eszembe jutott, mit mondott
apád az utolsó éjszaka, amikor még életben volt. Azt mondta, a
lányaiért teszi. Érted és Jodiért tette, és Jodi már nem volt az
életemben.
Ezért téged okoltalak. Meggyőztem magam, hogy azért
kényszerültem bele a mostani életembe, azért kell szökevényként élnem,
amit apád állítólag érted tett. Visszagondolva naiv voltam. Biztosra
veszem, hogy felkereshettem volna a hatóságot, és elmondhattam volna
nekik, hogy nem volt közöm a robbantáshoz. A két férfi, akik aznap éjjel
betoppantak, valószínűleg csak meg akart ijeszteni, hogy nehogy
gyanúba sodorjam őket. Ennek ellenére meggyőződésem volt, hogy
ismeretségi alapon bűnösnek tartanának, és nem akartam börtönbe
kerülni.
Valami történt aznap. Valami, amit a kijózanodásom óta minden
egyes nap bánok, de akkoriban nem tudtam, hogy bánnom kellene.
Egyedül hagytalak a piszkos pelenkádban, elsétáltam a legközelebbi
italboltba, és vettem magamnak valamit inni. Valamit, amitől elmúlik a
fájdalom. Az apád, a testvéred, az addigi életünk elvesztése miatti
fájdalom. És ami még rosszabb, megengedtem magamnak, hogy egy
ártatlan kisbabát okoljak. Téged.
Ez volt a vég kezdete, és nem kell elmesélnem neked, hogyan
alakult a további életed. Egy rémálomban éltél, és talán még csak nem
is sejtetted. Mindig boldog, optimista gyermek voltál, amitől csak még
inkább utáltalak és nehezteltem rád. Miféle nő képes gyűlölni a saját
gyermekét? Olyan rosszul bántam veled, amennyire csak lehetséges, és
te mégis tartottad magad. Sosem süllyedtél az én szintemre.
Gondolom, azon tűnődsz, hogy miért nem hagytalak magadra.
Miért nem szabadultam meg tőled egyszerűen. Volt időm gondolkozni
ezen, és visszatekintve szégyellem bevallani, de te voltál a kifogás a
függőségeimre. Arra emlékeztettél, hogy nem baj, ha iszom és
drogozom. Te okoztad a fájdalmam, és jogom van betépni és inni.
Emlékszem, hogy arra jutottam, ha a hatóságok a nyomomban
vannak, akkor egy olyan nőt keresnek, akinek egy Josephine nevű,
korodbeli gyereke van. Akkortájt kezdtelek el Guinevere-nek hívni. Nem
is emlékszem, hogy jutott eszembe ez a név. Biztosra veszem, hogy
akkortájt történt, amikor keményebb drogokkal kísérleteztem. Mire
megismerkedtem Vince-szel, már LSD-t is használtam. Miatta hagytam
fel vele. És még akkor sem hagytam abba teljesen. Még a
házasságkötésünk után is használtam kemény drogokat.
Amikor végre sikerült Fort Lauderdale-be költöznünk, neked már
két éve iskolába kellett volna járnod. Hamisítanom kellett a születési
anyakönyvi kivonatodat Guinevere névvel és egy hamis születési
dátummal. Mindig is kicsi voltál, és keveset nőttél, mire beírattalak
óvodába. Habár hétéves voltál, könnyen kinéztél ötnek, úgyhogy senki
sem gyanakodott.
 Onnantól gyakorlatilag magadtól nevelkedtél. Megkönnyebbültem,
amikor élelmiszer jelent meg a bejárati ajtónk előtt. Egy normális szülő
hálás lett volna. Talán egy kicsit szégyenkezik. De én nem.
Habár borzalmasan bántam veled, és ezt be is ismerem, akkor sem
akartam soha, hogy Johnny Tillman megerőszakoljon téged. Csak rád
kellett volna ijesztenie. Meg kellett volna mondania, hogy hagyd a
Steve Marcus-ügyet. Miután rájöttél, hogy mit művel Marcus a fiával, a
férfifelkeresett engem, és megfenyegetett. Tudott róla, hogy marihuánát
termesztek és árulok, de ami még rosszabb, elintézte, hogy valaki
betörjön hozzánk. Évekkel azelőtt megszabadultam a valódi születési
anyakönyvi kivonatunktól és az egyéb személyazonosító okmányainktól,
de megtartottam a házassági anyakönyvi kivonatomat, amit elloptak, és
lenyomozták. Marcus azt mondta, le fog leplezni. Börtönbe kerülhetek
gyilkosságban való segédkezésért, vagy még rosszabb, mivel bombát
robbantottak, talán a szövetségi legfelsőbb bírósághoz kerülök, és
sokkal súlyosabb büntetést kapok.
És csak hogy tudd, Vince-nek semmi köze nem volt hozzá. Nem
tudta, hogy az otthonunkba küldtem Johnny Tillmant aznap este. Ginny,
sajnálom, amiért még csak kedves sem voltam hozzád a történtek után.
Egy igazi anya megvigasztalta volna a lányát. Egy igazi anya nem azt
kérdezgette volna, hogy tehetett ekkora hülyeséget. Egy igazi anya nem
küldött volna rád egy szörnyeteget, hogy megfélemlítsen.
Visszagondolva egy igazi anya nem terrorizálta volna a lányát,
hogy szedjen fogamzásgátlót. Addigra valódi vigaszt találtál a
templomban, és én még azt is megpróbáltam elvenni tőled. Tudtam,
hogy a fogamzásgátló tabletta ellenkezik a katolikus hittel, ennek
ellenére beszedettem veled. Azt hiszem, irigykedtem a boldogságodra és
a hitedre, és megpróbáltam azt is tönkretenni azáltal, hogy rád
kényszerítek valamit, ami miatt bűntudatod lesz. Nem bírtam elviselni a
látványát annak, hogy boldog vagy. Most már belátom, hogy nem
Johnny Tillman volt a szörnyeteg. Én voltam az.
Több mint egy évvel később beállított a munkahelyemre egy
nagydarab, tetovált férfi. Közölte, hogy magával fog vinni, és
megfenyegetett engem és Vince-t. Utána megmutatta nekem, hogy mi
maradt Johnny Tillmanből. Ami még rosszabb, hogy elárulta, tud a
múltamról. Ő volt a felelős Steve Marcus elüldözéséért, és tudott a
bombarobbantásról. Marcus bizonyára elmesélte neki. Féltettem
magamat és Vince-t. Téged nem féltettelek, Ginny. Sajnálom. Annyira
borzasztóan sajnálom.
Próbállak megtalálni. Vince és én végre letettük az alkoholt, és
beszámoltam neki a múltamról. Mindent elmondtam. Ő is sajnálja, ami
veled történt. Voltunk a rendőrségen, de csak jegyzetelgetnek, és közlik,
hogy majd keresnek minket. Tegnap megkérdeztem Guidót, emlékszik-e,
hogy a házunk környékén járt volna egy olyan férfi. Fel sem merült
bennem, hogy a férfi biztosan meglátott téged valahol. Még az is lehet,
hogy a környékünkön lakott, csak nem vettem észre. Persze, túl részeg
voltam akkoriban, hogy bármit is észrevegyék.
A terápiám részeként írom ezt a levelet. Fogalmam sincs, hogy
valaha is elolvasod-e, mivel nem. tudom, hogy meg tudlak-e találni. De
ha megtalállak, akkor a szemedbe fogok nézni, és elmondom, hogy
mennyire őszintén, őszintén sajnálom. Elolvastatom veled ezt a levelet,
és a bocsánatodat fogom kérni. Isten megtanított a megbocsátásra. És
ha nem bocsátasz meg nekem, el kell fogadnom. Ezen a ponton abban
sem vagyok biztos, hogy magamnak megbocsátok-e, de igyekszem, és
Isten tudja ezt.
Próbáltam megtalálni a testvéredet is. Reménykedtem, hogy egy
kedves család fogadta örökbe. Helyette egy halotti bizonyítványt
találtam. Egy héttel azután halt meg, hogy otthagytam. Semmim sincs,
ami rá emlékeztetne. Se egy fénykép, se egy ruhácska, amit viselt.
Semmi. Mindössze egy tündéri nővérre emlékszem, aki úgy
gondoskodott róla, mintha a saját gyermeke lenne. Még a nővér nevére
sem emlékszem, csak arra, hogy erős akcentusa volt. Tücsöknek hívta a
testvéredet, mert amikor Jodi mély levegőt vett, úgy fújta ki a levegőt,
mintha aprókat ciripelne.
Rád sem sok minden emlékeztet, Ginny. Miután az a férfi magával
vitt, nekiláttam kitakarítani a házat. Azzal áltattam magam, hogy ha
megszabadulok minden veled kapcsolatos emléktől, megszabadulhatok
a bűntudattól is, ami lassan a lelkemre nehezült. Talán mindvégig ott
volt, és a holmidat látva figyeltem fel rá. A Bibliád olyasvalami, amit
elrejthettem egy sosem használt fiók aljára, és ott is volt ennyi éven át.
Utálom azt a rólad készült fotót, amit a lapok közé tűzve találtam.
Olyan időszakban készült, amikor tudom, hogy rettenetesen el voltál
hanyagolva. De mindössze ennyi maradt nálam, valamint Jodi és a te
eredeti születési anyakönyvi kivonatod, amit nemrégiben sikerült
megszereznem.
Vince elvisz meglátogatni a várost, ahol főiskolára, jártam.
Szembenézek a múltammal, és be fogom ismerni a saját részem a
robbantásban. Habár az én részem nem volt több, mint hogy részt
vettem néhány tüntetésen, de annak a férfinak voltam a felesége, aki
odahelyezte a bombát.
Amikor visszajövök, folytatni fogom a keresésed. És folytatom majd
ezt a levelet is. Talán többet szeretnél majd megtudni az édesapádról.
Ezt megtehetem. Mesélhetek neked még róla.
Nem írta alá. Ginny elhomályosult szemmel bámult a háromoldalas
levélre, miközben könnyek görögtek le az arcán. Delia nem írta alá,
mert nem jutott haza, hogy befejezze. Ginny a levél dátumára pillantott:
Delia és Vince alig egy héttel később halt meg autóbalesetben.
A levél hátuljához négy papírlapot csatoltak: a hamis születési
anyakönyvi kivonatot, amit Delia készített Guinevere Love Lemon-nek
annyi évvel ezelőtt, és a két valódit, amin Jodi és az ő születésnapja
volt olvasható. 1958-ban születtek. Jodi halotti bizonyítványa is
csatolva volt.
Abban a pillanatban belépett Carter.
– Csak visszajöttem a… ó, Gin, mi a baj? Rossz emlékek?
Szeretnéd, hogy felhívjam Tommyt?
Ginny megpróbált mosolyogni.
– Nem, csak végre választ kaptam néhány kérdésre. Ennyi. Végre
választ kaptam.
Keserédes érzés volt, hogy nem egyke. Legalábbis élete első
néhány hónapjában nem volt az. Milyen lett volna az élete, ha az apja
nem segédkezik annak a bombának az elhelyezésében? Milyen lett
volna, ha egy józan Alice Crespin és az apja neveli fel? Nehéz volt a
lelke. Lehet-e gyászolni egy olyan életet, ami nem adatott meg? Ha az
lett volna az élete, akkor biztosan nem Floridában nevelkedik. Sosem
ismerte volna meg Grizzt. Sosem ismerte volna meg Tommyt. Nem
lennének a gyermekei.
Nehéz volt elolvasni Delia levelét, ugyanakkor volt benne valami
felszabadító is. Kissé mérges lett, amikor rádöbbent, hogy valaki
éveken át magánál tartotta ezt a Bibliát. Delia 1980-ban halt meg. Miért
csak most adták oda neki? Egy borítékban, amit a bandában használt
nevére címeztek. Van jelentősége ennek?
Nem. Nincs. Biztosra vette. Talán csak feledésbe merült.
Egyébként sem számít most már. Semmi sem számít ebből. Semmi.
Nagy levegőt vett, és felidézte, miért jött Carterhez. Most elintézi a
garázstakarítást. Odaadta Carternek a jegyzetet, és meghagyta neki,
hogy olvassa el ő maga. A kézfejével elmázolta a könnyeit, és
elmosolyodott.
– Megyek, nekiveselkedem a garázsnak. Annyira itt az ideje végre
az újrakezdésnek!
Carter felpillantott a jegyzetlapról, és Ginnyre mosolygott.
– Segíthetek ám.
– Nem. Megoldom egyedül.
Hosszú, magabiztos léptekkel sétált a garázs oldalához, és próbált
nem tudomást venni a mellkasát szorító fájdalomról. A fájdalom, amit
azért az életért érzett, amit nem ismert, nem is ismerhetett már meg, de
valahogy mégis gyászolta. Sokat fejlődtél, Ginny. Ne ess most szét.
Örülnöd kellene, hogy megtudtad az igazat. Hogy tudod, Delia sok
mindent megbánt veled kapcsolatban. Azt viszont nem tagadhatta, hogy
fáj neki, amiért Delia vallomása ellenére sehol nem olvasta a levélben,
hogy az anyja szereti őt.
Kinyitotta az ajtót a porcelánbéka alá rejtett kulccsal. Bement, és
felkapcsolta a lámpát, aztán megnyomta a gombot, ami kinyitotta az
automata garázsajtót. A padlóra szegezett szemmel sétált a motorok
felé. Elmosolyodott, ahogy megérezte az ajtón belibbenő friss levegőt.
A hátsó zsebébe nyúlt a kék fejkendőért, majd rémülten megtorpant.
Grizz kedvenc motorja eltűnt.
A kezében szorongatta a fejkendőt, és a helyre meredt, ahol egy
hónappal korábban a földön zokogott. Utána kisétált a garázsból, és
végigpillantott a széles telken. A kezében tartott fejkendőre nézett. És
eszébe jutott, amikor annyi évvel ezelőtt Grizzt először csukták le a
megyei börtönben.
– Ha valaha is szükséged van bármire – mondta akkor –, és
rohadtul úgy értem, hogy bármire, de Grunt nem tud melletted lenni,
akkor fog össze a hajad egy olyan magas copfba, amit úgy szeretsz, és
kösd köré a fejkendőm. Ha rajtad van a fejkendőm, beletelhet egy-két
napba, de megkapod a segítséget, bármire is legyen szükséged. Érted,
amit mondok?
Most már értette. Értette, mire gondolt. De hogyan? Ki? Ki juttatta
volna el a börtönbe Grizznek az üzenetet, hogy szüksége van rá? Ki
figyel rá, ha nem Tommy?
A perifériás látásával felfigyelt valamire, és gyorsan a veranda felé
pillantott. Carter egy hintaszékben ült odakint. A jobb lábát felhúzta a
szék szélére, és az egyik karját lazán pihentette rajta, miközben
ringatózott. A kezében lóbálta Delia levelét. Találkozott a tekintetük.
Carter apró mosolyt küldött felé.
Carter? Az ő édes, drága barátja, Carter tartotta őt szemmel Grizz
kedvéért? Grizzért, a férfiért, akit azzal gyanúsított, hogy nem törődik
másokkal. Sok évvel ezelőtt beszámolt Grizznek az új barátjáról,
Carterről, és a zaklatójáról, aki annyi félelmet okozott neki. A zaklató,
aki végül békén hagyta, miután elment a rendőrségre, és távoltartási
végzést kért ellene. Ginny most rájött, hogy nem volt semmiféle
rendőrség meg végzés. Grizz intézte el, és ezzel szert tett egy
szövetségesre egész életére.
Megint könnybe lábadt a szeme.
Tudni akarja? Meg merje kérdezni? Lehetséges?
A kék fejkendőre nézett a kezében, és az üres helyre, ahol Grizz
motorja állt. Utána visszapillantott a barátnőjére. Állták egymás
tekintetét. Carter aprót bólintott.
A reményt azonnali, vad harag váltotta fel. Olyan harag, amit
azelőtt sosem tapasztalt. Hogy merészelte! Hogy merészelte ezt tenni
vele! Ha jól értelmezi Carter bólintását, ez azt jelenti, hogy életben van.
Grizz valahol itt van a világban, életben.
Tommy tudja vajon?
Végiggondolta a férje viselkedését Grizz kivégzése óta. Nem.
Tommy nem tud róla. Ha csak gyanítaná, hogy Grizz még életben van,
akkor még inkább védeni próbálná Ginnyt. Tommy nem úgy
viselkedik, mint akinek függőben van az élete, és arra vár, hogy mikor
borul fel az egész. Nem. Úgy viselkedik, mint aki most kezd igazán
élni. Tényleg azt hitte, hogy a kiscica egy jel a síron túlról, hogy Grizz
mindent megbocsátott. Ginny is elhitte.
A kikövezett kocsibejáróra zuttyant, és törökülésbe húzta a lábát,
miközben próbálta felfogni, amire rájött. A fejkendőt szorongatva
megint elsírta magát. De nem fájdalmasan, halkan sírdogált. Ez dühös,
hangos sírás volt.
Érezte, hogy Carter próbálja átölelni őt hátulról, de lerázta magáról
a nőt.
– Ne! Ne, Carter. Hagyj békén! – bömbölte, ahogy elutasította a
barátja próbálkozását, hogy megvigasztalja őt.
Carter felállt, és szembesétált vele. Ginny felpillantva rákiáltott:
– Hagyj békén, Carter! Menj innét, és hagyj békén!
Carter lekuporodott, és két kézzel megragadta Ginny arcát. A
hüvelykujjával letörölgette a nő könnyeit, és halkan megkérdezte:
– Mit vártál tőle, Gin? Azt vártad volna, hogy megjelenik az
ajtódban, és bejelenti? Azt vártad volna, hogy választás elé állít? Hogy
olyan helyzetbe hoz, ahol döntened kell, hogy elhagyod-e a családod,
és elszöksz vele? Hogy új személyazonosság alatt éljetek? Vagy
elhagyod Tommyt, magaddal viszed a gyerekeket, és új életet kezdtek
valahol? El tudnád képzelni, hogy kettesben nevelitek a gyerekeket,
akik folyamatosan kérdezgetik, hogy miért lettek elszakítva a férfitól,
akit az apjukként ismernek? Gondolj bele, miféle döntéseket kellett
volna meghoznod, ha megjelenik.
– Ne mentegesd őt! – Ginny letörölgette a könnyeit. – Sosem
kértem tőle mást, csak az igazat, Carter. Kezdettől fogva ennyit kértem
tőle mindössze. Még a valódi nevét sem árulta el. És egy percig se
hidd, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy egy álnévről neveztem el
a fiamat. Sosem bízott bennem eléggé ahhoz, hogy beavasson. Innen-
onnan szedtem össze a részleteket, de sosem árult el nekem semmit.
Egyre mélyebb lett a hangja, szinte morgásnak hangzott.
– Nem vagyok hülye. Tudom, hogy Blue csalta tőrbe Jant és
Matthew-t. Biztos vagyok benne, hogy Tommy is így gondolja, de
sosem beszéltünk róla. Ezt csináltuk éveken át az otthonunkban.
Tagadtuk a múltunkat, és úgy tettünk, mintha nem lennénk valami
borzalmas dolog részesei. És ha Grizz egy percre is azt gondolta volna,
hogy Tommy segített Jannek, akkor Tommy megfizetett volna érte.
– Ginny, ne…
– Gyűlölöm! Gyűlölöm, Carter!
Újból feltört belőle a zokogás, hangosan és megállíthatatlanul.
Carter ismét érte nyúlt, és Ginny ez alkalommal hagyta, hogy
átölelje és vigasztalja.
 – Hogy tehette ezt velem? Hogy érhette el, hogy így beleszeressek,
hogy aztán elhagyjon? Utána hagyta, hogy gyászoljam, most pedig
megtudom, hogy életben van, és szándékosan döntött úgy annyi évvel
azelőtt, hogy nem lesz velem? Gyűlölöm ezért, Carter.
Carter vigasztalón szólt hozzá.
– Nem hiszem el, hogy gyűlölöd, Ginny. – A barátnőjére nézett. –
Nem tudom a részleteket, és nem is akarom megtudni. De egyet tudok.
Tudom, hogy megfosztották a döntéstől, hogy veled lehessen. Mert
még sosem láttam olyan férfit, egyetlenegyet sem, még talán Tommyt
is beleértve, aki úgy szeret egy nőt, ahogy Grizz téged. Még sosem
láttam, hogy egy férfi ilyen erővel próbál védelmezni valakit, akivel
nem lehet együtt. Talán most sok kételyed van vele kapcsolatban, és
nem is hibáztatlak. De egyvalamiben sose kételkedj: az irántad érzett
szerelmében.
Carter elhúzódott Ginnytől, és látta az arcán, hogy megértette őt.
Ginny elkezdett nagyokat lélegezni, a könnyei elapadtak.
Néhány percig így ültek ott. Ginny a fejkendővel szárogatta a
könnyeit, miközben próbálta lassítani a légzését.
– Most már jól vagyok – mondta rekedtes hangon. – Meghozta
helyettem a döntést, úgyhogy befejeztem a beszélgetést erről.
Carter kérdő pillantást vetett rá. Ez annyira Ginnyre vallott. Bátor,
eltökélt és határozott.
– Komolyan mondom, Carter. Jól vagyok. Húzós nap volt. Előbb a
Bibliám, most meg ez, de jól vagyok. Hát, nem vagyok jól, de jól
leszek.
Carter bólintott. Tudta, hogy teret és időt kell adni a nőnek, hogy
feldolgozhassa mindezt.
– Hátul leszek a lovakkal, ha szükséged lenne rám. Szeretlek, Gin.
Ginny figyelte, amint a barátnője elindul az istállóhoz, miközben ő
újabb mély lélegzetet vett. Próbálta összeszedni a gondolatait.
Huszonöt év emlékei árasztották el egyetlen szempillantás alatt.
Kétsége sem fért ahhoz, hogy a Carter által elmondottaknak egy része
igaz. Egyszer sem kételkedett Grizz valódi és őszinte szerelmében. És
ha ismeri azt a Grizzt, akihez feleségül ment, és akibe beleszeretett
annyi évvel ezelőtt, akkor nem az ő döntése volt ez a helyzet. Azért
nincs együtt Ginnyvel, mert nem lehet, nem pedig mert nem akar vele
lenni. Nem tudta, miért, és nem tudta, hogy ez olyasvalami-e, amit ki
kellene derítenie. És ha kideríti, mihez fog kezdeni?
Nem, Carter szavainak van értelme. Hogy is dönthetett volna?
Kavargott a feje, és rádöbbent, hogy Grizz szívességet tett neki.
Olyannyira szerette őt, hogy megkímélte ettől a döntéstől. De így is
tudatni akarta vele, hogy mellette van. Hogy mindig is a védelmezője
lesz. Vajon valóban tudnia kell erről? Vagy Grizz így próbálja
tönkretenni a közös életét Tommyval? Tudta, tudat alatt hagyná, hogy
Grizz beárnyékolja az életüket. Grizz előző hónapban bekövetkezett
haláláig, és amíg haza nem tért Tommyhoz, nem volt hajlandó igazán
elengedni a múltat, hogy oda kerüljön, ahová való. Maga mögé. Ez
viszont nem tartott sokáig.
Nem tudta pontosan megfogalmazni, hogy mit érez. Haragot,
megkönnyebbülést, megbánást, gyászt. Össze volt zavarodva, dúl sok
volt az egész. Delia levele, most pedig ez.
Ne veszítsd el magad, Gin. Most ne veszítsd el. Olyan messzire
jutottál.
A fejkendőre pillantott, amit olyan erősen szorongatott a kezében,
hogy elfehéredtek az ujjai. Ma nem hoz semmilyen döntést. Azt fogja
csinálni, amiért jött: kitakarítja a garázst, és vele együtt a múltját is
elengedi. Letörölte az utolsó néhány könnycseppet az eláztatott
fejkendővel, majd elemelte a betonról a csípőjét, és a hátsó zsebébe
gyűrte. Talán Grizznek igaza volt.
Végső soron nem tudhatja, hogy valaha is szüksége lesz-e a
fejkendőre. Sehogy sem tudhatja, hogy valaha szüksége lesz-e rá egy
nap. Rá. Jason William Talbotra.
 Hetvenötödik fejezet

2001.
HAT HÓNAPPAL KÉSŐBB,
VALAHOL LOUISIANÁBAN

N EM TUDTA, MIÓTA MOTOROZIK. Alig emlékezett az utakra, a

kisvárosokra, amiken áthaladt, a silány étkezdékre, a rozoga, régi
motelekre. Megrázta a fejét. A motelek…
Emlékek hasítottak belé, és a szívébe martak. Nagy barna szempár,
egy ártatlan pillantás, könnyek, nevetés, szenvedély, szerelem. A
szenvedély. Rengeteg szenvedély volt. Szerelem. Még annál is több
szerelem.
Megrázta a fejét, ahogy próbált magával dűlőre jutni. Próbált
visszaemlékezni, miért is tette a dolgokat, amiket tett. Semmi, még
tizenöt börtönben töltött év és a halálközeli élmény az injekciós
kivégzőasztalon sem készítette fel arra az ürességre, űrre, amit egy
szeretet nélküli lélek érez. Vagy ami még rosszabb: egy lélek, ami úgy
érezte, soha többé nem lesz képes szeretni, majd beleszeretett Ciccbe,
és aztán elveszítette őt.
Elveszítette a saját hülyesége miatt.
Huszonöt évvel ezelőtt meglátott egy fényszikrát. Annak a fénynek
a ragyogásában élt tíz éven keresztül. Nem is tűnt fel neki, hogy milyen
ragyogó az a fény, amíg kénytelen nem lett nélküle élni, amikor a
börtönben ragadt. Aztán valósággal meghalt azon a kivégzésen, és látta,
milyen a sötétség. A valódi sötétség.
Cicc annyi éven át próbálta megosztani vele a hitét. Megismertetni
Istennel, akiről Grizz biztosra vette, hogy nem létezik.
Tévedett. Most már tudta, hogy Isten létezik, mivel kirántotta
valahonnét, amiről Grizz biztosra vette, hogy a pokol. És ha a pokol
valódi, amit most már tud, akkor a mennyországnak is valódinak kell
lennie.
De biztos volt abban, hogy nem a hozzá hasonlókért létezik.
 Eszébe jutott, ahogy a kivégzésen Cicc felé intett, hogy
megmutassa neki a gyűrűtetoválását. Nem tudta kivenni a nevét, de
tudta, hogy továbbra is ott van, és mindössze ezt akarta látni. Tudta,
hogy azok és ő is végleg kiiktatták Ginnyt az életéből, viszont nem
tudták kiiktatni Grizzt a nő szívéből. Ginny évekkel korábban
eltávolíthatta volna azt a tetoválást, főleg, amikor Grizz megmondta
neki, hogy lépjen tovább az életében, és hagyja őt hátra. Ginny végre
beleszeretett Gruntba, és gyereke született tőle.
De nem távolíttatta el. Hiába volt ez sovány vigasz, mindössze
ennyi jutott neki, és több volt annál, mint amit megérdemelt.
Több szempontból rettenetesen elbaszta a dolgokat. Belehasított a
megbánás, egy olyan érzés, aminek ritkán adta át magát, és akárhogy is
próbálta elnyomni, kitartóan ott volt. Nem tudhatta annyi évvel azelőtt,
hogy bele fog szeretni a nőbe. Akkoriban nem érdekelték az emberek,
és nem szeretett senkit. Ruthie óta.
De mindez megváltozott, miután a motelba hozatta a lányt.
És mégis mi a fenét keres most Louisianában? Annyit tudott, hogy
valamiféle kapcsolatot keres a nővel, akit csecsemőkorában
elszakítottak az otthonától, és kénytelen volt azon a néven élni, amit az
ostoba anyja adott neki. Nem látta Delia levelét azóta, hogy Guido
megmutatta neki Cicc Bibliáját sok évvel korábban. De azt hiszi,
emlékszik a városra, ami Cicc valódi születési anyakönyvi kivonatán
szerepelt. Azon, amit Delia lenyomozott. Szóval, töprengett, Cicc
tizenhét volt, amikor elrabolta, nem tizenöt. Megkönnyebbülést kellett
volna éreznie, amiért megtudta, hogy idősebb volt akkoriban, de
őszintén szólva nem érdekelte. A lány kora sosem volt tényező a
döntésben, hogy elrabolja.
Nem emlékezett a kórház nevére, de talált egyet, amiről úgy
gondolta, elképzelhető, hogy ott született a lány. A motorján ülve
bámult rá. Idióta. Még azt sem tudta, hogy a városra jól emlékszik-e,
így igen elenyésző volt annak az esélye, hogy pont az előtt a kórház
előtt ül, ahol Cicc született. Különben is, miben reménykedik, mit fog
itt találni? Igazából semmiben. Tudta, hogy nincs mit találni.
Egyszerűen ez volt az utolsó, kétségbeesett próbálkozása, hogy
megragadjon valamit, ami a nőhöz köthető.
Két nappal később még mindig a kisebb utakon barangolt, és lassan
távolodott a helytől, amiről azt hitte, az utolsó köteléke a lányhoz.
Abba az utolsó reménysugárba kapaszkodott, hogy egy nap talán
szüksége lesz rá. Olyasvalaki létére, aki azelőtt nagyon okosnak tartotta
magát, valójában egy hülye faszfej.
Lelassított, és hunyorgott, hogy lássa, nyitva van-e a kis vendéglő,
ami felé halad. Nincs. Újabb kisvállalkozás, ami beleroppant abba,
hogy életben maradjon egy kisvárosban.
Egy kisváros ebben az országban. Nevetségesnek tartotta, ha
belegondolt, mi is folyik valójában az országban. Pontosabban, a
világban. Az éttermeknek nehéz sora van. Nyilvánvalóan nem tudják
eladni a készleteiket. Ha nincsenek vendégek, az étel idővel
megromlik. Ahogy az eltévedt lelkek is, akik abban reménykednek,
hogy egyszer normális életet élhetnek.
Úgy érezte, gúnyt űz belőle a sors.
Gondolatai elkalandoztak egy szép emlékre. Nem szeretett
visszagondolni a jó dolgokra, mert annál fájdalmasabbnak érezte,
amikor véget ér az emlék, és visszacsöppen a sivár valóságba, amivé az
élete lett. Megviselt, kátyús utakon motorozik, és a biztonság kedvéért
bujkál előlük.
Elmosolyodott ezen az emléken. Talán még egy nevetést is
megenged magának, olyan aranyos volt a lány. Türelmesen várt, hogy
bevezesse Ciccet az orális szexbe. Megőrjítette a lány illata, és
kínszenvedés volt számára, hogy nem kényeztetheti szájjal. Még
szélesebben mosolygott, amikor eszébe jutott, ahogy csúszott lefelé a
lány az ágy aljára. Azt hitte, finoman tér ki a férfi próbálkozása elől.
Grizz mindvégig tisztában volt vele, hogy próbálja elkerülni, és időt
adott a lánynak.
Szorosabban markolta a motorkormányt, amint eszébe jutott, hogy
a lány bevallotta neki, a jövendőbeli férjének akar valamit megtartani
ezzel. Meglepődött, amikor rájött, hogy a lány nem vele képzeli el a
jövőt. Hogy meg akart tartani valamit önmagából a férfinak, akihez
„egy nap” feleségül megy. Egy faszt, gondolta akkor. Az ő fejében ez
sosem volt kérdés. Egy pillanatig sem kellett elgondolkoznia azon,
hogy feleségül vegye-e. Aznap éjjel a karjai közt aludt el a lány, ő
pedig eltűnődött, mi olyan különleges benne. Mi vonzotta hozzá úgy,
mint a molylepkét a lángok.
Eleinte nem szólt többről, csak vissza akarta fizetni egy
egyértelműen elhanyagolt gyermek kedvességét. Amikor a lány kisétált
a közértből, és átadta neki azt a ragtapaszt, ismeretlen érzés árasztotta
el. Mi lehetett az? Hálás volt, amiért láthatta a kedvesség szikráját, még
ha egy gyerektől jött is? Talán ez lehetett, de nem emlékezett pontosan,
és nem látta magát többnek egy csendestársnál, aki gondoskodik a
lányról, és védelmezi őt. Mavis végezte az egészet. Igen, ő állította rá
Mavist, de nem igazán tett semmit, azt leszámítva, hogy kifizette az
alapszükségleteket.
El kellett ismernie, hogy amikor tudomására jutott a lány legújabb
szívügye, egy elismert üzletember és helyi politikai személyiségnek,
annak a kicseszett Marcusnak a lebuktatása, akkor kezdte el csodálni.
És ez ritkaság volt. Grizz törvénye az volt, hogy magán kívül senkit
sem csodál. Büszke volt arra, hogy a saját erejéből lett sikeres
üzletember. Megrázta a fejét. Nem, ő nem üzletember. Egy bűnöző, aki
a gyerekkorát használja kifogásként arra, hogy káoszt és rombolást
okozzon, bármerre jár.
Nem így kezdte. Eleinte tényleg azt hitte, hogy a mocsoktól
szabadítja meg a világot. Ő maga sem emlékezett rá, mikor lépte át
észrevétlenül a határt. Mikor lett belőle is mocsok. Idővel elhitette
magával, hogy joga van azt tenni, amit akar. Azt hajtogatta magának,
hogy nemcsak átjárt a kormány eszén, hanem a valódi, hatalmon lévő
emberek golyóit is megszorongatta. Beképzelt és hanyag lett, és ennek
Cicc lett az ára.
Talán becsapta magát. Talán Cicc soha nem is volt az övé.
Az első helytelen cselekedet az volt, hogy elraboltatta a lányt, csak
mert csókolózni látta Matthew Rockmannel. Akkoriban még nem volt
belé szerelmes. Hogy is lehetett volna? Nem ismerte őt. Akkoriban
különben sem ismerte a szerelmet. De nem várt és
megmagyarázhatatlan módon nyugtalan lett, amikor végignézte azt a
csókot. Sosem fantáziáit arról, hogy ő maga csókolja meg, de észre
kellett vennie, ahogy görcsbe rándult a hasa, amikor látta a csókot.
Rockman. A rohadék.
Emlékezett az első pislákoló fényre, aznap éjjel, amikor a lányt a
motelba hozták. Aznap éjjel, amikor a lány először látta meg őt, és
felpillantott rá a kerti székből azokkal a tág, ártatlan barna szemekkel.
Annak ellenére, hogy az évek során látta távolról, nem készült fel arra a
hirtelen lökésre, amit a tekintetük találkozásakor érzett. A félelem, amit
a lány megjátszott harciassággal próbált leplezni. Az illata. Ó, basszus,
az illata, amikor elsétált mellette, ahogy Moe elkísérte őt a négyesbe.
Addig nem került elég közel hozzá ahhoz, hogy belélegezhesse az
illatát. Áthatotta a teljes lényét aznap éjjel, és sosem hagyta el. Most is
ott volt, az elméjében, és kínozta őt.
Ismét elmosolyodott, ahogy eszébe jutott a lány dacossága, amikor
közölte vele, hogy soha többé nem használhatja a valódi nevét.
Guinevere Love Lemon. Természetesen akkoriban fogalma sem volt
róla, hogy ez nem is a lány valódi neve. Delia okosan tüntette el a
nyomokat. Különben sem számít ez már. Örökre az ő Cicusa marad.
Nemegyszer belegondolt, mi lett volna, ha annyi évvel azelőtt
felismerik az állatorvosi rendelőben. Mi lett volna, ha beismeri a
középiskolai ismerősének, hogy igen, ő Ginny Lemon. Azt mondta a
lánynak, hogy felkapta volna, és elszökik vele, és valóban így tett
volna.
Máshogy alakultak volna a dolgok, ha ez megtörténik?
Másodszor akkor hibázott, amikor feleségül vette. Nem azért, mert
ne akarta volna feleségül venni. A zsigereiig ható, végzetes vággyal
akarta őt elvenni. Hogy biztosra menjen, nehogy más férfié legyen a
jövőben.
De azt is elbaszta. Ott követte el a hibát, amikor hagyta, hogy ők is
észrevegyék a törődést. Sebezhetővé tette magát.
Életében összesen két embert szeretett. Az első Ruthie volt. A
második Cicc. Szerette Ciccet, és a cselekedetei is erről tanúskodtak, ők
pedig felhasználták ezt ellene. És ekkor hibázott. Fel kellett volna
adnia. Megadni nekik, amit kérnek, cserébe egy új életért vele valahol,
jó távol Dél-Floridától.
Néhány dolog megakadályozta ebben. Egyrészt az egója. Ő Grizz.
Minden az övé lehet. Tévedett. Másrészt önelégült lett; megfeledkezett
arról, hogy ők még odakint vannak. Azzal hitegette magát, hogy azok a
„nagyfejesek” kihaltak vagy eltűntek. Ráadásul azután, hogy
megmondták neki, szabaduljon meg Candytől, évekig nem hallott
felőlük. Harmadszor pedig, nem volt rá garancia, hogy tényleg
áttelepítik őket, és új személyazonosságot kapnak, ahelyett, hogy
egyszerűen kiiktatnák őt Cicc-cel együtt. Még most sincs rá garancia,
de elég sokáig tartózkodott a közelben, hogy tudja, tartották a szavukat.
Tudta, hogy figyelmesen lehallgattak az utolsó néhány héten mindent,
ami Grunt és Cicc otthonában történt. Biztosak voltak benne, hogy a
pár, aki úgy tartotta a száját Grizzről éveken át, előbb-utóbb elkotyogja,
amit tud. De nem volt semmi tudnivaló.
Velük volt aznap, belehallgatott Grunt és Cicc utolsó
beszélgetéseinek a részleteibe. Grunt okosan tette, hogy kidobta a
naplót a kukába. Tudta, hogy lehallgatják, és biztosra kellett venniük,
hogy semmi fontos nincs a naplóban. Grunt sejtette, hogy lei fogják
szedni a kukából, és természetesen így is lett.
Annak is örült, hogy Grunt nem fedte fel az igazat Moe
öngyilkosságával kapcsolatban. A két ügynök szerint Moe-nak
bűntudata volt, amiért akaratlanul segített egy Wendy nevű nőnek
megszervezni Cicc megerőszakolását és a meggyilkolására tett
kísérletet. Ez régi újság volt Grizz számára. Sosem találta meg Wendyt.
Feltételezte, hogy Willow vezette félre Moe-t a telefonon keresztül.
Nem ezt mondta Willow is? Hogy őt is felhívta egy Wendy nevű illető,
déli akcentussal. Sosem vette be ezt a történetet. Biztos, hogy
mindvégig Willow volt az. Grizz emlékezett az ügynök beképzelt
magatartására, ahogy ott ültek, és hallgatták a hangfelvételeket.
– Szóval, úgy néz ki, a fiad hazudik neki. Sosem árulta el, hogy egy
Wendy nevű személy áll a támadása mögött – mondta a két ügynök
közül a fiatalabb. Gyerekes arca volt, és göndör, fekete haja. – Mekkora
egy kibaszott kuplerájt hagytál hátra, Talbot, vagy akármi is a kurva
neved.
Grizznek minden erejére szüksége volt, hogy ne verje ki a szart is a
férfiból akkor, ott helyben. Egy elkülönített irodában ült egy
medencekellékeket áruló kis bolt mögött, valahol Tallahasseeben.
Ebben a helyszínben állapodtak meg. Átadta nekik a dokumentumokat,
fényképeket, pénznyomó dúcokat, ők pedig cserébe életet ajánlottak, és
Grunt és Cicc szabadságát, miután az NNT megbocsáthatatlanul betört
a magánéletükbe.
Nem volt arra semmi biztosíték, hogy az elektronikus változata a
Grizz által átadott anyagoknak nem kerül fel az internetre, de őket ez
nem érdekelte. Már egy jó ideje nem érdekelte őket. Gyakorlatilag
bárki megtehet bármit az interneten. A papíralapú dokumentumok
kellettek nekik. Grizz feltevése szerint az igazságügyi technológia
vívmányainak segítségével még ennyi év elteltével is megvolt rá a mód,
hogy DNS-mintát és ujjlenyomatot vegyenek a dokumentumokról,
képeiéről és fémdúcokról. Természetesen Grizzé is köztük lesz, de őket
nem Grizz foglalkoztatta. Valami nagy hatalmú személy mindet vissza
akarta kapni.
Meg volt róla győződve, hogy a két ügynök szadista élvezetet lelt
abban, hogy meghallgattatják vele a magnószalagokat. Próbálta az arcát
sem rándítani, amikor a szeretkezésüket hallgatta. Próbált nem felsóhaj
tani a megkönnyebbüléstől, amikor Cicc bevallotta, hogy Grizz az igaz
szerelme és lelki társa volt. Szüksége volt rá, hogy ezt hallja. Hogy
megerősítést kapjon. Sajnálat hasított belé, amikor hallotta, hogy Cicc
közli Grunttal, a Grizz iránti szerelme valódi volt, és nem fogja
letagadni.
Szorosabban markolta a motor kormányát, ahogy eszébe jutott,
amikor megerősítették a gyanúját, hogy Matthew Rockman használta
fel Jant és Froggyt. Rockman nem az NNT-nek vagy az NNT-vel
dolgozott. Egymaga állt ki Grizz ellen, és nem is tudta, hogy nekik segít
ezzel. Ők sokkal gyorsabban segíthettek volna Grizznek megtalálni
Jant, mint Blue. De nem tették.
Grizz beismerte, hogy egy egoista seggfej, aki azzal dicsekedett,
hogy két lépéssel minden és mindenki előtt jár. Nem találta ezt
kimerítőnek. Inkább felélénkült tőle. És mégis csúnyán elbaszta. Utána
ők baszakodtak vele éveken át, amíg börtönben volt. Tudta, hogy csak
ők méreginjekcióval el tudják intézni a hamis kivégzést. Ők viszont azt
intézték el, hogy a floridai börtönökben a méreginjekció legalizálására
benyújtott törvényjavaslatot folyamatosan megvétózzák, és ezzel
meghosszabbították a halálsoron töltött idejét.
Valaki új került ezután magas beosztásba az NNT-ben, és szinte
azonnal legalizálták a méreginjekciót. Valaki végre kész volt
kockáztatni. És miután végiggondolta, mit látott ezekben a
dokumentumokban, és mi fog történni később az évben, meg is értette,
miért. Olyasvalami, ami térdre fogja kényszeríteni ezt az országot.
Az előtte ülő két férfi engedélyezett neki még egy utolsó
búcsúajándékot. Nem avatkozott bele Blue arra irányuló tervébe, hogy
megszabaduljon Jantől és bemártsa Rockmant. Kínzó bűntudatot érzett.
A halálközeli élménye után szinte sajnálta, hogy megölette Jant, és
Rockmant állíttatta be bűnösként.
– Tudj róla, hogy az utolsó dolgot, amit Blue-ra bíztál,
megakadályozták. Nem fogod azon a külföldi bankfiókon találni a
pénzed. Totál le vagy égve.
 A fiatalabb férfi szinte fröcsögve közölte ezt. A másik fickó
idősebb volt, pirospozsgás arcszínnel, keskeny ajakkal és hátrafésült
hajjal, ami talán tíz hajtincsből állt. Az idősebb ügynök csendben ült,
összeszorított szájjal mosolygott, amíg a fiatalabb értesítette Talbotot
erről a legfrissebb információról.
Helyes, gondolta magában Grizz. Nyomon követték Blue-t, és azt
hiszik, megtalálták a pénzét, és megakadályozták, hogy hozzáférjen.
Hadd higgyék a barmok. Ez legalább elárul számára valamit. Arra már
volt bizonyítéka, hogy felhagytak Cicc és Grunt otthonának a
lehallgatásával. Megvolt a saját megbízható embere, alti megerősítette,
hogy igazat mondanak erről. Ugyanaz a kapcsolat, aki a kiscicát is
kézbesítette. Azt hiszik, vesztes, megtört emberként távozik onnét. Azt
hiszik, hogy a halálnál is rosszabb sorsra ítélték.
Nem sejthetik, hogy így is sok pénze maradt, nem volt leégve, de
attól még vigasztalhatatlan.
Már nincs vele ő.
Befejezték az üzletet. Grizz felkelt, és elindult, de még megfordult,
hogy kérdezzen egy utolsót:
– Ez a napló. A napló, amiről folyamatosan beszélnek. Moe-é,
igaz?
– Miriam Parkeré? A lányé, akit megcsonkítottál? Igen, az övé volt.
Rhonda Bailey-nél volt. Miért?
– Mit fognak csinálni vele? – kérdezte őket.
– Kidobjuk. Nincs benne semmi, Talbot. Kell? Mint valami
emléktárgy, vagy ilyesmi? – kérdezte Mr. Hátranyalt Hajú.
– Igen. Kell.
Ez csaknem hat hónapja történt. Végre megadta nekik, amit
akartak, és úgy sétált ki a megbeszélésről, hogy nem tudta biztosra,
vajon golyót küldenek-e a hátába. De odaadták neki a naplót, és
elengedték. Biztosra vették, hogy hamarosan ismét bajba keveri magát,
és a saját vesztét okozza. Ők megszerezték, amit akartak, és Grizz
többé nem élvezheti a védelmüket. A halála többé nem leplezheti le
őket.
Még mindig nem olvasta el Moe naplóját. Nem állt rá készen.
Különben is sejtette, hogy összefüggéstelen rizsázással van tele
olyasvalaki tollából, aki gyűlölte őt. Hibáztathatta ezért a lányt?
 Grunt halottnak hitte. Blue halottnak hitte. Mindenki halottnak
hitte. Cartert és Billt leszámítva. El kellett volna hitetnie Cicc-cel is, de
nem bírta. Egyszerűen képtelen volt úgy elsétálni, hogy ne
emlékeztesse a nőt, mindig ott lesz mellette. Megvárta, amíg Cicc és
Grunt megújítják az esküjüket, majd jelt adott magáról azzal, hogy
elvitte a motorját. És mivel anélkül ment el, hogy találkozott volna
vele, megakadályozta a zűrzavart, ami azzal járt volna, ha választásra
kényszerül a nő.
Mire számított volna? Hogy elhagyja a családját érte, vagy elhagyja
a férjét, és magával viszi a gyermekeit, hogy új életet kezdjen valahol
vele? Egyik lehetőség sem lett volna jó Cicc számára, és Grizz eléggé
szerette őt ahhoz, hogy ezzel tisztában legyen.
Mérgesen összevonta a szemöldökét, amikor rájött, hogy még
valamit elkövetett. Nem szándékosan tette. Elmondta Gruntnak az
igazat az NNT-rőI, ám Grunt nem oszthatta meg Cicc-cel. Utána Cicc
tudtára adta, hogy életben van – és tudta, hogy a nő nem fogja elárulni
ezt Gruntnak. Cicc nem akarná megbántani, vagy a férfi fejébe ültetni,
hogy Grizz visszatér egy nap, és megpróbálja visszakövetelni őt.
Öntudatlanul is további titkolózásra késztette a házaspárt. Megrázta
a fejét vezetés közben. Rádöbbent, hogy nem szándékosan tette, mégis
így alakult. Talán tényleg képtelen bármi másra, csak egy első osztályú,
romlott, senkiházi bűnöző.
Cicc Bibliája. Teljesen megfeledkezett róla, mígnem Guido
eljuttatott hozzá egy üzenetet a kivégzése előtt, és megkérdezte, mi
legyen vele. Utasításba adta, hogy juttassa el Carterhez az ő halálát
követően.
Felriadt a gondolataiból, amikor egy macska kiszaladt elé az útra,
és kénytelen volt félrerántani a kormányt. Ekkor félreállt az útról, és
körbepillantott. Hol a faszban vagyok?
Észrevett egyenesen, távolabb egy éttermet. Megkordult a gyomra,
mintha egy kimondatlan kérdésre válaszolna. Kajálnia kell.
Remélhetőleg nyitva van.
Behajtott, és észrevett egy kocsit. Kis étterem volt, kívülről takaros.
Habár régebbi az épület, friss festékréteg borította. Három lépcső
vezetett a verandához, ami a teljes homlokzat szélességében húzódott.
Az ablakszegélyeket és a veranda korlátját avokádózöldre festették.
Ekkor tűnt fel neki a felirat. Green Bean, vagyis „zöldborsó”. Oké,
tehát nem avokádózöld, vigyorgott. Borsózöld. Mégis honnan a faszból
tudná?
Magában felnevetett, miközben leparkolt, és leszállt a motorjáról.
Épp nyújtózkodott, amikor figyelmes lett egy feliratra a veranda
korlátján: „Motorosokat nem látunk szívesen.”
Ez meglepte. Megvakarta az állát. Na, majd meglátjuk.
A fa deszkalépcsők rázkódtak a nehéz bakancsa alatt, mintha a
motor hangos kipufogójával nem hívta volna fel magára eléggé a
figyelmet. Feltűnt neki, hogy az étteremnek szúnyoghálós ajtaja van.
Minden bizonnyal meghallották. Talán puskával várják odabent.
Remélte, hogy igen. Szívességet tennének neki, gondolta magában,
ahogy feltárta az ajtót, és besétált, hagyva, hogy becsapódjon mögötte.
Azonnal megérezte az ínycsiklandozó illatot, és egyből eszébe
jutott, milyen érzés volt hazajönni Cicc házi főztjére.
Mielőtt körülnézhetett volna, ismerős hang ütötte meg a fülét.
Azonnal észrevette a régimódi zenegépet a távolabbi sarokban.
Hasonlított arra, ami az ő bárjában volt a hetvenes években. A
Bostontól szólt a Dont Look Back. Nem volt hangos. Valójában egész
halk volt, de bosszantotta. Sosem volt oda Cicc zenéiért, de eleget
hallotta az évek során, hogy felismerje. Hol van a puskás személy?
Megkérné, hogy fúrjon egy egészséges lyukat a szívébe.
Abban a pillanatban meghallotta:
– Egy újabb kibaszott motoros, akinek zokni van az agya helyén. A
faszért se tudsz olvasni, nagypapa? A feliraton az áll, hogy
„Motorosokat nem látunk szívesen”. Hallottam, hogy behajtottál, te
mocskos seggű, szarházi, ököragyú motoros!
Nem tudta, mi döbbenti meg jobban: az, hogy nagypapának
szólították, vagy a hang, ami ezt mondta. Igen, elég idős ahhoz, hogy a
nagyapja legyen, na és? Vetett egy gyors pillantást jobbra, és megnézte
magát a pénztár mögötti tükörben. A haja koszosszőke volt, a néhány
szürke csík alig észrevehető benne. Öntudatlanul végigsimított a
kezével a haján, és eltöprengett, hogy talán lassan ideje borotválkoznia.
Cicc azt szerette, ha simára borotválkozik.
Képes lesz vajon valaha is nem rágondolni?
De a hang piszkálta az érzékeit még a Boston-számnál is jobban, és
az ételek illata. Ismerte ezt a hangot. Ez a hang az elméjébe ivódott. Ezt
a hangot soha nem fogja, soha nem is tudja elfeledni.
 Huszonöt evvel korábban hallotta, amikor Cicc brit akcentussal
válaszolt a lánynak, aki felismerte az állatorvosi rendelőben.
Elmosolyodott magában, amikor eszébe jutott a lány ügyetlen, de
végtelenül aranyos próbálkozása, hogy disznóságokat mondjon ezzel az
akcentussal. Megfordult, hogy lássa, honnét jön a hang, és
hátratántorodott. Képtelen volt gondolkodni. Képtelen volt
megmoccanni. És végképp képtelen volt megszólalni. Biztosra vette,
hogy úgy fest, mint egy túlméretezett majom, ahogy tátott szájjal
lógatja mindkét karját.
– Süket vagy? A füledbe szartak, vagy valami? Nem látjuk
szívesen a hozzád hasonlókat. Takarodj a nagy, tetovált, szőrös
pofáddal az éttermemből. Pattanj fel a motorodra, és állj tovább!
A nő csípőre tett kézzel állt, és dacosan előretolta az állát. Grizznek
ismerős volt az a dacos áll. Cicc szőke, kék szemű változata állt vele
szemben. Úgy látta, mintha a nő szeme túl világos lenne, szinte
felnagyított, és rádöbbent, hogy színezett kontaktlencsét visel, ami
manapság olyan divatos. Tudatosan le kellett állítania magát, nehogy
kinyújtsa a kezét, és megcirógassa az állát. Elképzelte, ahogy megfogja,
az arcához húzza, és szájon csókolja. Ezerszer megtette már.
Elhessegette a gondolatot.
Ez nem Cicc. De a haját és a szemét leszámítva pontosan úgy néz
ki.
Lassan végigmérte a hidrogénszőke hajától a rózsaszínre festett
lábkörméig. Ismerte ennek a testnek minden porcikáját. Szopogatta már
azokat a lábujjakat. Nincs rajta tetoválás, se piercing. Kibukott belőle
az első dolog, ami eszébe jutott:
– Félsz a tűszúrástól? Elájulsz tőle?
A nő nem számított erre, és Grizz látta az arckifejezésén, hogy
váratlanul érte a kérdés. Gyorsan összeszedte magát.
– Ó, szóval te vagy kibaszott Elképesztő Elek? Honnan a faszból
tudnád, hogy mitől ájulok el, meg mitől nem? Te rohadék, beképzelt
szarházi! Mind ugyanolyanok vagytok. Zokni van az agyatok helyén.
Grizz kérdőn pillantott rá az elekes beszólás miatt.
– Egy húgyagyú, aki a hetvenes években gondolatolvasásból élt. –
A nő a plafonra emelte a szemét. – Hülye amerikai pasik. Még sosem
hallottál Elképesztő Elekről? Tudod, Elek, rímel azzal, hogy balek.
Mégis melyik bolygóról jössz?
 Meg sem várta a férfi válaszát, csak az ajtóra mutatott.
Grizz elindult a nő felé. Ő nem hátrált meg, helyette még
agresszívebb testtartást vett fel, és keresztbe fonta a karját. Mint aki
készen áll a harcra.
– Takarodj, arra van az ajtó!
Éppen ekkor újabb hang szólalt meg az étkezőpult mögül.
– Ne legyél ilyen undok a fickóval, Tücsök. Nem úgy néz ki, mint
aki keresi a bajt, és egyedül jött.
Grizz felpillantott, és egy idősebb nőt pillantott meg a
kiadóablakban, amint a konyhából a pult irányába kukucskál.
– Igen, egyedül van. Biztos a saját farkát szopja egész nap. Nem
szolgálhatod ki ezt a tökkelütöttet, Edna. Hátul leszek, és a
papírmunkát intézem.
Cicc hasonmása fújtatva elvonult mellette a kis étkező hátsó
részébe. Grizz végignézte, ahogy átmegy két lengőajtón. Valójában a
seggét nézte. Jól ismerte azt a segget.
Kétség sem fér hozzá, hogy Cicc ikertestvérét látja. Cicc
ikertestvérét, aki elvileg meghalt. Nem pedig Louisiana isten háta
mögötti részén él brit akcentussal és olyan ékes szókinccsel, amibe egy
kocsis is belepirulna.
Grizz olvasta Delia levelét. Tudott róla, hogy a nő próbálta
megtalálni a másik lányát, és végül egy halotti bizonyítványt talált
helyette. Hogy is hívták? Halványan rémlett neki a Tücsök becenév a
levélből, de nem emlékezett a valódi nevére. Joanic, Jenny, Jeanie?
Nem. Nem csengett egyik sem ismerősen. Még Cicc valódi nevére sem
emlékezett. Csak arra, hogy mindegyik J-vel kezdődött.
Végül leszavazta az asztalt, és inkább a pultnál foglalt helyet. Edna
kijött a konyhából, és átadott neki egy étlapot. Grizz rá sem pillantott,
csak megkérdezte:
– Van valami specialitásuk?
A nő bólintott.
– Fasírt, krumplipüré és zöldborsó.
– Jó, azt kérek, és egy nagy pohár vizet.
Mielőtt elfordult volna a nő, Grizz a konyhába vezető lengőajtó
felé biccentett.
– Mi baja a motorosokkal?
 – Ó, ne zavartassa magát Tücsök miatt! Azelőtt meggyűlt velük
párszor a bajunk, ennyi az egész. De nagyon rendes egyébként.
– Tücsök? Miféle név az, hogy Tücsök?
Edna elmosolyodott.
– Jodi. De csecsemőkora óta Tücsöknek szólítják. Én mindig is
Tücsök néven ismertem.
– Csecsemőkora óta ismeri őt? – kérdezte Grizz, és mielőtt Edna
felelhetett volna, hozzátette: – Nem idevalósi akcentussal beszél. Maga
igen.
Edna elé tette a vizet.
– Barátok voltunk az édesanyjával. Együtt dolgoztunk a kórházban.
Ő ápoló volt, én pedig az étkezőben dolgoztam. Visszament Angliába,
amikor Tücsök még kisbaba volt. Tücsök ott nevelkedett. Az anyjával
tartottuk a kapcsolatot az évek során. Amikor meghalt, megkértem
Tücsköt, hogy utazzon ide, és segítsen nekem az étkezőmben. Azt
hiszem, hiányzott neki az édesanyja, vagy valamiféle gondja volt odaát.
Már egy éve itt van, és önjelölt őrzőkutyaként vigyáz rám és az
étteremre. Most már az övé. Megvásárolta tőlem. Nem rossz lány, de
tényleg. Hát, nyilván nem lány már, de érti, hogy értem.
Grizz nem felelt, Edna pedig elindult vissza a lengőajtókon át.
Grizz látta, amint a konyhában összekészíti neki az ételt. Szerette volna
kifaggatni Ednát.
A vizét kortyolta, és a szőke, kék szemű nőre gondolt, aki úgy
beszélt vele, mint azelőtt soha senki. Egy mocskos szájú, brit Cicc, aki
őrületesen fúj valakire.
Nem, nem olyan, mint az ő édes kiscicája. Inkább, mint egy tigris.
Egy mocskos szájú, utálatos, undok tigris, és ha nem lett volna biztos
benne, hogy Cicc ikertestvérét látja, akkor azonnal el is hallgattatta
volna. Egy ponton majdnem nyakon ragadta, de aztán leállította magát,
mert a kék kontaktlencse és a szőke haj ellenére Cicc arcát látta.
Végig kell gondolnia, mihez kezd ezzel az információval.
Találkozzanak az ikrek? Szerezzenek tudomást egymásról? És ha igen,
hogy a fenébe fogja megszervezni? Elmosolyodott, amikor elképzelte,
mekkora poén lenne elrángatni a nőt Floridába, és otthagyni Blue
ajtajában. Blue bevallotta neki, hogy azért vonzódik Dickyhez, mert a
nő ki nem állhatja őt. Ha ez igaz, ettől a nőtől kőkemény lenne a farka.
Kizökkent a gondolataiból, amikor Edna letette elé a tányért.
 – Hányadika van? – kérdezte a nőtől.
Miután Edna válaszolt, Grizz a sarokban lévő tévére mutatott.
– Működik az a vacak? – kérdezte, mielőtt megkóstolta volna az
ételt.
Edna fogta a távirányítót, és megnyomta a gombot.
– Van valami konkrét, amit nézni szeretne?
– Lehetne az országos híreket?
Edna az országos hírcsatornához kapcsolt, és Grizz tányérja mellé
tette a távirányítót.
Grizz megette az ételt, és fél füllel hallgatta, ahogy a bemondó
beszámol a hóról északon, egy vitorlás hajó kereséséről, ami egy híres
színész feleségével a fedélzeten eltűnt a Karib-tengeren, és a
legfrissebb tőzsdei árfolyamokról.
– Most pedig térjünk vissza a tegnapi tragédiához – folytatta a
bemondó. – A dél-floridai nős, kétgyermekes édesapa továbbra is élet-
halál között van, kritikus állapotban. A rendőrség feltételezése szerint
megpróbált megakadályozni egy bolti lopást, aminek az eladó
áldozatául esett, az elkövető pedig továbbra is szabadlábon van. A
szemtanúk állítása szerint a negyvenegy éves, Fort Lauderdale-i
építész…
Grizz a tévé felé kapta a fejét, és a távirányítóért nyúlt, hogy
feljebb vegye a hangerőt. Látta a rendőri szalaggal körbevett
élelmiszerboltot és a számtalan járőrkocsit a helyszínen.
A bemondó aggodalmas hangon folytatta:
– Különös egybeesés, hogy az életben maradt áldozatnak idén kell
tanúskodnia az elismert védőügyvéd, Matthew Rockman ügyében.
Rockman egy nő meggyilkolásáért kerül bíróság elé, akit több mint
tizenöt évvel ezelőtt a tanúvédelmi programba helyezett. Nem
tisztázott, hogy a lövöldözésnek köze van-e a tárgyaláshoz, vagy az
áldozat csak rosszkor volt rossz helyen. A továbbiakban is tudósítunk a
folyamatban lévő nyomozásról.
Grizz szomorúságot érzett, de nem tudta hová tenni. Grunt a halál
szélén állt, ő pedig sajnálta. Beesett a válla. Rájött, hogy őszintén
sajnálja, és ez a felismerés meglepte. Annyi éven át nem engedte
magának, hogy szeresse a fiát, de törődött vele, és nem tagadhatta a
köztük lévő köteléket. Mindig is kedvelte a kölyköt, még ha egyszer
vagy kétszer földbe is kellett döngölnie.
 A derekára rögzített csipogóért nyúlt. Tudta, hogy manapság
mindenki mobiltelefonnal jár, de számára ez volt a bevált eszköz.
Leragadt a régi technológiánál. Csak egyetlen ember tudta a csipogója
számát. Carter. Letette a pultra, és az utolsó reménysugár is elhagyta a
lelkét. Gruntot tegnap meglőtték, kórházban van élet-halál közötti
állapotban, még sincs üzenet. Ha Ciccnek valaha is szüksége lehetne rá,
az most lenne.
Ezek szerint nincs. Cicc tényleg továbblépett. Barátok veszik körül,
akik szeretik, és túl fog lépni ezen. Elfogadta, hogy ő már nincs többé,
és Grizz egy pillanatig sem hibáztatta ezért. De a felismerés
ólomsúllyal nehezedett a szívére. Érezte, hogy visszaszivárog belé a
sötétség. Megküzd vele, vagy hagyja, hogy feleméssze?
A csipogóra bámult a pulton, és megakadt a szeme valamin.
Észrevette, hogy a kijelző nem világít. Furcsa. Mindig világítani
szokott. Fogta, és közelebbről is megnézte. Biztos lekapcsolta
véletlenül, amikor az övére csatolta, és levette onnét. Mióta van
kikapcsolva?
A hatalmas ujjával kitapogatta az apró kapcsológombot. Amikor
bekapcsolt a fény, visszaült a pulthoz, és bámult rá. Semmi.
Épp evett volna egy újabb falatot, de ráébredt, hogy elment az
étvágya. El akarta kérni Ednától a számlát, amikor hangos berregésre
lett figyelmes, és a csipogó gyakorlatilag végigugrált a pulton.
Megint felvette, és elolvasta az üzenetet. Három szó állt a kijelzőn,
piros színnel:

Szüksége van rád.

Hazamegy. Hozzá. Már kurvára ideje.

 Epilógus

C ARTER A KÓRHÁZI VÁRÓTEREMBEN ÜLT, és az ott összeverődött

emberek különös elegyét fürkészte.
Az egyik sarokban motorosok csoportosultak. Néhányat felismert,
főleg a nagy, jóképű amerikai őslakost, aki sok évvel ezelőtt elment
hozzá Grizz sakk-készletéért. Anthony Bear. A csinos szőke nő, aki épp
Ginnyvel beszélgetett, a felesége, Christy. Hivatalosan sosem
találkoztak Carterrel a tragédiát megelőzően. Anthony Grizz-zel állt
barátságban, Tommyval kevésbé. Bearék előző évben költöztek erre a
partra, és bár Christy és Ginny barátnők, Carter sosem futott össze
velük eddig a napig.
Egy másik sarokban üzleti öltözéket viselő férfiak és nők verődtek
össze. Biztos Tommy néhány munkatársa. Némelyikük hétköznapi
ruhában volt, mások pedig láthatólag az irodából jöttek. Felismerte
Tommy titkárnőjét, Eileent, aki évek óta dolgozott neki. A piros orra és
a püffedt szeme arról árulkodott, hogy sírt.
Egy nagyobb, hangosabb csoport verődött össze a helyiség
közepén. Ginny néhány barátja a templomból és az otthonuk
környékéről, valamint Mimi és Jason iskolai barátainak a szülei.
Carternek feltűnt, hogy az egyik motoros odapillant valakire, aki
épp akkor sétál be. Megfordult, és felismerte a riporternőt, aki jelen
volt a kivégzés megfigyelőszobájában előző nyáron. Mit akarhat itt? A
motoros, akit Carter végül Blue-ként azonosított be, csak hosszabb
hajjal és szakállal, elindult a riporternőhöz, és a könyökénél fogva
durván kikísérte a váróteremből. Örülök, hogy nem vagyok a helyében.
Carter pillantása ezután Mimire vándorolt. Piros volt az orra, a
szeme puffadt. Látszott, hogy sírt. Egy nagyon jóképű fiatalember
mellett ült. Anthony és Christy legidősebb fiaként mutatkozott be.
Slade-nek hívták, és Carter biztosra vette, hogy Mimivel takargatni
próbálnak valamit. Gyerekkoruk óta ismerték egymást, és Carternek
egyből feltűnt, milyen vágyódással pillant Mimi Slade-re. Carter nem
tudta megállapítani Slade magatartásából, hogy ő ugyanúgy érez-e.
 Azt viszont meg tudta állapítani, hogy Slade öccse, Christian nem
örül neki. Keresztbe tett kézzel ült velük szemben, és mindvégig a
bátyjára meresztette a szemét. Habár Carter nem találkozott a családdal
addig a napig, eleget hallott Christianről ahhoz, hogy tudja, nagyjából
Mimivel egyidős. És a mérges pillantásából világos, hogy nem örül,
amiért együtt látja a bátyját a lánnyal. Carter próbált nem
elmosolyodni. A fiatalok szerelmi bonyodalmai… Örülök, hogy már túl
vagyok ezen. Elárasztotta a Bill iránti szeretet, az ő Billje, aki mindig
kiegyensúlyozott és hűséges. Bármikor ezt választaná a szenvedély és a
dráma helyett.
Az órájára pillantott, és eltöprengett, vajon mikor ér vissza Bill
Jasonnel. A férfi kivitte a gyereket a kórházból egy kis időre. Jasonnek
nagy traumát okozott Tommy megtámadása, és Carter hálás volt,
amiért Bill a városban van, cs mindent elkövet, hogy elterelje a kisfiú
figyelmét.
A háta mögött hangos jajgatás hallatszott, ez kizökkentette a
merengésből. A szobában mindenki abbahagyta a beszélgetést, és
nézték, ahogy Sarah Jo besétál, és drámaian Ginny karjába veti magát.
– Előbb is jöttem volna, Gin. Amint meghallottam, felszálltam a
gépre.
Carter tudta, hogy Sarah Jo külföldön volt a férjével. A férfi előző
nyár óta interjúkra járt a világ különböző részeire, de még nem fogadott
el egy állást sem. Nem tudtak megegyezni Sarah Jóval, hogy melyik
országban akarnak letelepedni.
Ginny ismét elsírta magát, mire Sarah Jo rácsimpaszkodott, és
próbálta megnyugtatni és vigasztalni. Mindenki visszatért a
beszélgetéshez, és hagyták, hogy a két barátnő vigasztalja egymást, de
Carter csak Sarah Jóra meredt. Valami nincs rendjén. Nem tűnik olyan
összetörtnek, mint várná az ember. Nem gyerekkori barátok
Tommyval? Nem kisírt szemekkel és vörös orral kellene megjelennie?
Mintha olvasott volna Carter gondolataiban, Sarah Jo szinte végszóra
elsírta magát.
– Hál’ az égnek, hogy Stannel még nem költöztetek el – bukott ki
Ginny szipogva. – El sem tudom képzelni, mihez kezdenék most
nélküled. Bele sem tudok gondolni, mi lenne, ha külföldre költöznél.
Sarah Jo szorosan ölelte Ginnyt.
 – Így már képtelenek lennénk elköltözni. Ez egyszerűen borzalmas,
Ginny. Ne is gyötrődj ezzel! Még beszélnem sem kell Stannel.
Maradunk, és kész.
Ginny hangosan felzokogott. Christy odasétált hozzá, és adott neki
egy tiszta zsebkendőt.
– Stan odabent van, és Tommy orvosaival konzultál – tette hozzá
Sarah Jo. – Gondoskodik róla, hogy Tommy a létező legjobb kezelést
kapja.
Carter nyugtalanul mocorgott a székén, és gyanakvóan méregette
Sarah Jót. Valami nincs rendjén. Sarah Jo sírt, de Carter nem látott
könnyeket a szemében.
Ginny copfja finoman meglendült, ahogy Jóval megölelték
egymást. A copfot egy kék fejkendővel kötötte át, de a reggeli trauma
súlya alatt szétcsúszott. Carter sosem feledkezett el a szívességről, ami
Grizz kért tőle annyi évvel azelőtt; boldogan teljesítette. Grizz
meghagyta Ginnynek, hogy a kék fejkendővel jelezze neki, ha valaha is
szüksége van rá.
Carter éveken át figyelte a barátnőjét. Nem volt nehéz. Sok időt
töltöttek együtt. Egy templomba jártak. Carter részt vett Mimi összes
zongora-előadásán és bármilyen sporteseményen, ahol Jason szerepet
vállalt. Voltak közös családi vacsorák, grillezés, vásárlókörút, nyaralás.
Nem is beszélve a sok állatmentő jótékonysági rendezvényről, amin
mindketten részt vettek. A kék fejkendő éveken át Grizz motorján
maradt.
Se Grizz előző nyári színlelt kivégzése után, se azután, hogy Ginny
rájött, a férfi még életben van, soha nem viselte a kendőt, pedig Carter
szándékosan több időt töltött a barátnője mellett, mint egyébként.
Nem érzékelt változást a viselkedésében, miután megtudta, hogy
Grizz életben van. Ugyanaz a régi Ginny maradt, ugyanolyan
figyelmes, gondoskodó, odaadó feleség és édesanya. Ez sosem
változott, és soha nem is fog. Ginny egyszerűen Ginny.
De Carternek feltűnt valami más is a szemében. Carter nem
szívesen erősítette meg Ginny gyanúját aznap, a kocsibejárónál, de
Grizz így akarta. Tudatni akarta vele. Carter most már megkérdőjelezte,
hogy mennyire volt ez bölcs döntés. Valószínűleg ez volt a
legrosszabb, amit Grizz tehetett.
 De megértette. Őszintén hitt abban, amit Ginnynek mondott aznap.
Még sosem látott egyetlen férfit sem úgy szeretni egy nőt, amennyire
Grizz szereti Ginnyt. Tűnődött magában, hogy a nő vajon soha nem
fog-e beszélni vele erről. És különben is, ha szüksége van Grizzre,
miért ne fordulna egyenesen Carterhez, hogy vegye fel a kapcsolatot a
férfival?
Carter elmosolyodott magában, és a fejét csóválta. Nem. Ginny túl
okos ahhoz, hogy megemlítse Grizzt. Carter biztosra vette, hogy Ginny
megérti, okkal kapta az utasítást. Még Carter előtt sem fogja
kockáztatni, hogy kimondja a nevét. Nem. A barátnője majd felveszi a
fejkendőt, amikor szüksége van Grizzre. Soha többé nem említették azt
a rövid beszélgetést tavaly, a kocsibejárón, és Ginny látszólag
elfogadta, és továbblépett.
Alig két napja hívta fel, és emlékeztette, hogy Jasonnek fontos
kosármeccse lesz másnap.
– A rájátszásban játszik. Jöttök, ugye? – kérdezte Ginny aznap.
– Bill-lel ki nem hagynánk! Tudod jól, Gin.
Carter és Bill részt vett Jason mérkőzésén másnap délután. A
lelátón ültek, és szurkoltak a csapatnak, és Ginny, Tommy, sőt, Mimi is
ott volt.
Ginnyn kék fejkendő volt a kosármeccsen. Carter húsz perccel
azután, hogy meglátta a fejkendőt, kiment a mosdóba, és elküldte az
üzenetet.
És ez csaknem huszonnégy órával azelőtt történt, hogy Tommyt
meglőtték…

– VÉGE -
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ez számomra a legnehezebb: szavakba önteni az érzéseimet azoknak az

embereknek, akik akkora változást hoztak az életembe – onnantól, hogy
legépeltem az első szót a debütáló regényemben, odáig, hogy eljutottam
ebben a regényben a „Vége” szóig. Annyi feltétel nélküli szeretetet
kaptam, hogy még most is napi szinten ámulok és bámulok.
Először is elsősorban szeretném megköszönni a Mennyei
Atyámnak, hogy végigvezetett ezen az úton. Csakis ő tudja, miféle
személyes küzdelembe került megírni ezt a regényt. Csakis ő ismeri a
szívemet, és ő tudja, milyen szeretettel telt meg azokért az emberekért,
akik lelkesen fogadtak engem és a Kilenc perc izgalmait.
Jimnek, Kellnek és Katie Flynn-nek, a férjemnek és a lányaimnak.
Önzetlenül feláldoztátok önmagatok egy részét azért, hogy segítsetek
megvalósítani az álmomat. Mindig azt mondom minden kinek, hogy „a
család az első”, de ti egytől egyig engedtétek, hogy utolsók legyetek, és
így maximális teljesítményt nyújtva adjak életet a történet
folytatásának. Egy áldás a türelmetek, szeretetetek, megértésetek és
készségességetek, amivel támogattátok az írás iránti újdonsült
szenvedélyemet, és nem lettem volna képes erre nélkületek
Kelli Flynn-nek. Köszönöm, amiért nemcsak elvállaltad a múzsám
szerepét Ginnyhez, hanem precízen irányítottad is a fényképezést.
Imádom, hogy valahányszor a borítómra pillantok, a te gyönyörű
arcodat látom. Szeretlek, elsőszülöttem.
Allison Simonnak. Köszönöm a kedvességed, türelmed, odaadásod,
amivel útmutatást adtál a könyveim kiadásához vezető első lépésekben.
Sosem mondasz nekem nemet, és sosem érezteted velem, hogy
zavarlak – főleg olyankor, amikor pedig nyilvánvalóan így van. Igaz
barát vagy, és szerencsés vagyok, amiért az életem része vagy.
Joseph és Patrícia Blasinak. Köszönöm, hogy a világ legjobb szülei
vagytok, és a legnagyobb rajongóim. Elképzelni sem tudjátok, mennyit
jelent számomra a szeretetetek és a támogatásotok. Mindkettőtöket
borzasztóan szeretlek.
Jennifer L. Hewittnek. Köszönöm, hogy fogtad a kezem, és
türelmesen bevezettél az online könyvek világába, és hogy azóta is
segítesz nekem boldogulni. Örökké hálás leszek a Kilenc perc iránti
lelkesedésedért, és amiért elhatároztad, hogy közzéteszed. Sikerült!
Adriana Leikernek és Nisha E. George-nak. Köszönöm, hogy
vállaltátok a Három Muskétás Klub oroszlánrészét. Mérhetetlen
odaadással segítetek és támogattok nap mint nap. Felbecsülhetetlen
számomra a barátságotok, és nem értem volna ennek a regénynek a
végére kettőtök nélkül. A világ minden kincsénél jobban szeretlek. De
ezt úgyis tudjátok.
Jessica Brodie-nak. Köszönöm, hogy te vagy a legjobb szerkesztő,
akit egy író kívánhat magának. Borzasztó hálás vagyok a kemény
munkádért és elhivatottságodért. En csupán kitaláltam egy történetet,
de te gondoskodtál a ragyogásáról. Köszönöm, barátom.
Cheryl Desmidtnek. Köszönöm az utolsó pillanatos mentéseidet.
Olyankor jelensz meg, amikor a legnagyobb szükségem van rád, és
mindig túlteszel önmagadon. Szeretettel és hálával árasztja el a
szívemet a történetem iránti szereteted és odaadásod.
Josie Melendeznek. Köszönöm, hogy „rábukkantál” a történetemre,
és megosztottad a barátaiddal. Kezdettől fogva jelen voltál, és örülök,
amiért mindvégig maradtál. Te közölted velem elsőként, hogy nem
vagy hajlandó elfogadni Grizz halálát. Nem volt ezzel gondom, hiszen
én mindvégig tudtam az igazat.
Sommer Steinnek. Köszönöm, hogy olyan borítót készítettél, ami
egybekötötte a trilógiát, és túlszárnyaltad a legmerészebb álmaimat is.
Egyszerűen lenyűgöző. Csodálatos vagy, és végtelenül hálás vagyok.
Ashlee Rumerynek. Köszönöm, hogy megfelelő kinézetet alkottál
Kehinek. Rettentően értékelem a tehetséged és szakértelmed.
Végtelen szeretetem és szívbéli elismerésem a következő
személyeknek, akik a saját különleges módjukon hozzájárultak a
második kötet megszületéséhez. Elnézést, ha valakit véletlenül
kihagytam: Aleksandra Adamovic, Allison M. Simon, Anitra
Townsend, Beverly Tubb, Catherine Gray, Charity Pierce, Chelsea
Cronkrite, Cheryl Desmidt, Christine Pappas, Christy M. Baldwin,
Connie Thompson, Corinne Regan Bridges, Denise Sprung, Eli Peters,
Ellen Widom, Erin Thompson, Eva McFarden, Heidi Wiley, Jack-son
Tiller, #JamieOskavarek, Jessica Frider, Jodi Marié Maliszewski, Kate
Sterritt, Kelli Blasi, Kim Holdén, Lisa Mondragon, Liz Himsworth,
Louise Husted, Lynsey Simpson, Marcia Miller-Rogers, Maria Angie
Mendoza, Mary Dry, MJ Fryer, Melissa Rice, Nicole Sands, Nicky
Boutte, Paola Cortes, Samantha Cobb, Samantha O’sarah Deonarine,
Sara Lopez, SE Hall, Shasta Baumgarner, Sunshine Lykos, Suzanne
Perry, Teresa Childress, Tesrin Afeal, Vanderline Thorpe és Wendy
LeGrand.
Még egyszer, a legnagyobb hálával tartozom nektek.
 Méltatások

„Túlcsordul bennem a rengeteg érzés és gondolat, és nehéz szavakba öntenem

őket anélkül, hogy lelőném a poénokat. Amikor éjjel egykor befejeztem ezt a
könyvet, egész éjszaka hánykolódtam és forgolódtam, mivel a Fogy az idő
játszódott folyamatosan újra a fejemben.”
Amy, goodreads.com

„Zseniális! Beletelt némi időbe, mire összeszedtem a gondolataim a történet

kapcsán. Azt sem tudom, mit mondjak a könyvről, leszámítva, hogy
elképesztően fantasztikus. Beth Flynn a történetmesélés mestere. Hadd
ragadjam meg az alkalmat, és szóljak, hogy áld még nem olvasta a Kilenc
percet, muszáj, hogy elolvassa, mielőtt ebbe belevág. A Fogy az idő telis-tele
van spoilerekkel és egy óriási szereplőgárdával, úgyhogy kavarogni fog tőle a
fejed, ha még nem olvastad az első kötetet.”
Ellen - Book Bellas, goodreads. com

„Úgy érzem, ehhez adnom kell egy figyelmeztetést. Nem, nem azért, mert
sötét a történet. Nem is az erőszak miatt. Hanem a választások miatt. Az
áldozatok miatt. Azért, mert ez egy olyan történet, amitől megkérdőjelezed
majd önmagad. Ez a történet több, mint gondolnád. Ez messze a
legkedvencebb könyvem. Az írónő úgy ír könyvet, mintha színdarab lenne.”
Di Covey/TwistedBookReviews, goodreads.com

„Habár lenyűgözőnek találtam a Kilenc percet, nincsenek rá szavak, hogy mit

éreztem ettől a könyvtől. Azt hiszed, ismered Grizz történetét? Semmit sem
tudsz! Annyi kérdésre születik válasz ebben a könyvben, mégis egy csomó
újat hagy benned megválaszolatlanul. Minden egyes fejezet végén csalt
dünnyögtem magam elé: nem, ez nem lehetséges! A végén szóhoz sem
jutottam, és alig vártam a következő kötetet. Úgy örülök, hogy elolvastam ezt
a könyvet, mert most minden idők kedvence lett számomra!”
Kelly O'connor, amazon.com

„Ez a sorozat onnantól, hogy kézbe vettem, heteken keresztül eluralta az

életemet. Mindkét könyvet mindössze két nap alatt felfaltam, aztán elkezdtem
újraolvasni, mert annyira jók! Grizz és Ginny és Tommy teljesen magukkal
ragadtak, és nem tudtam betelni az elsöprő történetükkel. Soha nem olvastam
még hasonlót.”
Holly Baker, amazon.com

„Nem tudom, mi mást tehetnék hozzá a már elhangzottakhoz ezekről a

könyvekről. Annyi mindenről szól az alaptörténet, és zseniálisan van megírva.
Mély, elgondolkodtató, tele csavarokkal és rengeteg váratlan fordulattal… ”
BBBf-sizzlereads-Best Book Boyfriends, amazon.com