Ünnepváró

rímek
Megjelenik a Vasárnapi Iskolai Szövetség gondozásában

Összeállította: Bálint Ibolya

2007

2
Tartalomjegyzék

3
 - Ó- és újévi versek -
Az év kezdetén 14
Az új füzet 20
Év végén 13
Fohász az év elején 15
Itt az újév 14
Jókívánság 16
Jókívánságok egész évre 10
Köszöntöm az újat 11
Lelke vezet 17
Miért aggódjak? 12
Minden nap 21
Mindent Veled, Uram! 11
Új évre 17
Újév napján 19
Újévi biztatás 18
Újévi ima 16
Újévi köszöntő 19
Újévi vágyak 12
Útravaló 15
- Virágvasárnapi versek -
Áldott, aki jön 23
Bevonuláskor 24
Hála– hozsánna 25
Hozsánna után 29
Hozsannás úton 24
Hozsannával 23
Jön a király 25
Virágvasárnap 26
Virágvasárnap 26
Virágvasárnap 27
Virágvasárnap 28
Virágvasárnap 30
Virágvasárnapra 27

- Húsvéti versek -
A feltámadást hirdetem 43
Áldott a feltámadás 36
Dicséret 46
Egy szív 49
Énekeljünk, testvérek! 33
Feltámadott! 38
Feltámadott! 43
Feltámadott! 48
Feltámadt hős 39
Feltámadt! 40
Feltámadt! 41
Gondolj Golgotára 32
Győzött az élet 40
Ó- és újévi versek
Jókívánságok egész évre

Kívánom, legyen időd rá,

Hogy hajszolt hétköznapokon
Ha kell, hát megpihenhess.

Kívánom, hogy fölismerd:

Életed minden akadálya
Új lehetőségeket rejt,
Hogy növekedj általa.

Kívánom, hogy az élet

Apró dolgait fölfedezve
Bennük örömödet lelhesd.

Kívánok jó barátokat,
Akik nemcsak sikereid,
Hanem kudarcaid idején is
Kitartanak melletted.

Kívánok békességet neked,

Hogy az élet viharai között
Biztonságban lehess.

Kívánom azt a bizonyosságot,

Hogy van Isten, aki életed
Minden napján, minden órájában
Ott lesz melletted.

Ezt kívánom én- neked.

Esther Lieberknecht

7
Köszöntöm az újat

Köszöntelek, új nap!
Új fénnyel virradsz rám az éj után.
Újra cserélhetem régi ruhám.
Újra vehetek, újra adhatok.
Új kegyelem vár, új szolgálatok.
Új dicséretet mondhatok az Úrnak.

Köszöntelek, újév!
Ami mögöttem, megköszönhetem.
A célt keresheti tekintetem.
S indulva ismeretlen utakon,
A vezetést Krisztusra bízhatom.
Szeretete minden viharban új rév.

Új ég és új föld!
Köszöntelek. Feléd siethetek.
Tefeléd hívnak az új reggelek.
Minden új évem tefeléd vezet.
Beragyog fényed minden helyzetet,
S ha csüggedek, új reménnyel eltölt.

Túrmezei Erzsébet

Mindent Veled, Uram!

Veled kezdem az évemet,

Veled folytatom életemet!
Veled kívánok szenvedni,
Veled keresztet hordani.
Veled tűrni és megbocsátani,
Veled a sírba leszállani…
Veled dicsőn feltámadni
S Veled egykoron országolni.

8
Miért aggódjak?

Vezet- nemcsak évről-évre.

Segít- nemcsak napról-napra.
Megvéd lépésről lépésre.
Utam híven igazgatja.

Nem szövök távol terveket.

Csak ezt a percet ismerem.
„Menj, amerre fényem vezet!“
- szól az Úr, az én Istenem.

Boldogan várom tanácsát

Pillanatról pillanatra.
Aki ma annyi áldást ád,
Holnap újra rám hullatja.

Mért küszködjek, mért aggódjak?

Isten Fiát adta nekem.
Ura ő mának, holnapnak.
Áldd és segít idejében.

Barbara C.Ryberg

Újévi vágyak

Bár én még csak kicsiny vagyok,

A terveim mégis nagyok…
Szeretnék nagy, erős lenni
Szeretnék az Úr Jézusnak
Ebben az újévben jó gyermeke lenni
Igyekszem is, hogy mindig csak
Jó kisgyermek legyek,
Amit szeret az Úr Jézus
Mindig olyat tegyek!

9
Év végén

Öreg esztendő utolsó

Perceit jelzi az óra.
Tizenkettes szám felé fut
Sebesen a mutatója.

Még néhány perc… térdre testvér,

Kulcsold össze kezedet.
Istennel beszélgetve
Töltsd az utolsó perceket

Szálljon égbe csendes imád,

Halk alázatos fohászod,
Istent, kinek kegyelmét
Érzed, tapasztalod, látod.

Ki veled volt a távozó

Óév minden órájában.
Őt dicsérd! Az Ő szent nevét
Áldjad halk imáidban.

Imádkozva búcsúzz, testvér

Az Óévtől, s imádkozva
Találjon az újesztendő
Derűs, mosolygó hajnala.

Jézus vérében megtisztult szíved

Tedd Isten kezébe,
S boldog napok, áldott órák
Köszöntenek rád az újévbe.

Soós Sándor

10
Az év kezdetén

Kérjünk az Úr Jézustól új szívet

S gazdag életet,
Hogy tudjunk adni… adni
Tiszta szeretetet.

Egy kevés szívesség,

Hidd el oly sokat ér!
A lélek tőle felüdül,
S a szív újra remél.

Életünk még boldogabb lesz

Mint volt a tavaly,
Csak legyen szívünk tiszta… jó,
Legyen az Krisztusi.

Dr. Tóth Jánosné

Itt az újév

Itt az újév, itt van újra,

Zendüljön meg szívünk húrja.
Hő imádság szálljon égig
A Jó Isten trónszékéig.

Tegyük össze két kezünket,

Emeljük fel a szemünket
Jó Istenünk kérünk Téged,
Adj minékünk, boldog évet.
Adj új szívet új reménnyel,
Mely telve van békességgel.

11
Útravaló

Megmosott a Bárány vére!

Ne félj! Az Úr megígérte:
Veled vagyok a viharban.

Sajgó szíve, szava balzsam…

Új földre visz át a bárka,
Maradj benne, vár a pálma.

Fohász az év elején

Isten ki esztendőket indítasz,

Akihez az esztendők térnek,
Adj nekünk újra szép újévet.

Ilyen ragyogó, békést, tisztát,

Ilyen napfényest, derűst, szépet,
Imádságos, boldog újévet.

A múlt időt ma megköszönjük,

a jövőbe reménnyel nézünk.
Te boldog évet adsz minékünk.

Háborútlan, ragyogó reggelt,

Napfényben mosolygós déllel,
Beteljesült igaz reménnyel.

Hogy békés, építő kezünktől

Még szebb legyen mindnyájunk élete,
Áldásod azt, oh, hadd kísérje.

Isten ki esztendőket indítasz,

Akihez az esztendők térnek,
Adj nekünk újra szép újévet.

Somogyi Béláné

12
Újévi ima

Uram, újra itt vagyok és zörgetek,

Végy fel a többi kopogtató közé.
Kik idejöttek, szegényen koldusként,
Alamizsnát nyújtó asztalod köré.

Segíts bennünket, hogy ebben az évben,

Minden napot, órát, Neked szentelünk,
S amikor hívó szavad munkába állít,
Sietve örömmel engedelmeskedjünk.

Nyújtsd felénk tovább is segítő karod,

Hogy megragadhassuk a veszély között,
S mert ígéreted bírjuk, arra kérünk
Ez évben is őrködj életünk fölött.

Tamáska Gyula

Jókívánság

Vesd arra gondodat,

Kinek gondja van reád…
Ő ismeri jól sorsodat,
Mert Ő alkotód, Atyád!

Az élet nehéz, mostoha.

Ne félj, csak bízva bízz.
Magadra Ő nem hagy soha,
Őt szeresd, s Benne higgy.
Leckéd kemény mit Ő adott…
De tanulj szorgosan!
Hűségedért a jutalom
Hála kész már biztosan.

Bányai Ferencné

13
Lelke vezet

Jézusra bízom életem,

Hitem Benne vetem.
S Ő gyermekének mond engem
Vezérel szüntelen.

Nem tekintgetek másfelé,

A szívem az övé.
Jóságos arcét láthatom,
Mely vezet fölfelé.

Új évre

Elmúlt az év, mint az álom,

Már új évben jár a lábam.
Ismeretlen vidék nekem,
A félelem nyomja szívem.
Úr Jézusom ne hagyj engem,
Fogd a kezem, védd a lelkem,
Oh, mily öröm, hogy tudom azt,
Hogy Tenálad kapok vigaszt.
Így majd egykor a mennyekben,
Lesz majd örök életem.

14
Újévi biztatás

Igen, évek telnek,

S hordoz hű karom.
Hálaének zenghet
Mindig ajkadon.

Atyád őriz téged.

Rá vesd terhedet!
Ősz fejjel úgy élhetsz,
Mint a gyermekek.

Amit megígértem,
Mind beváltom én.
Nyugodj békességben
Atyád hű szívén!

Hordozlak, segítlek,
Védelek, ha kell.
Kérő, bízó szívet
Sohse hagytam el.

Őseidnek útja
Vallást téve szól,
Énekel a múltnak
Nagy csodáidról.

Eddig eltelt évek

Hangja zengi most:
Mindig őrzött, védett
A Csodálatos.

Bízzál: Nálam mindig

Vár az irgalom.
Ezután, mint eddig,
Hordoz hű karom.

Fordította Túrmezei Erzsébet

15
Újévi köszöntő

Jöjjetek az Úr házába,
Merüljünk el hő imába,
Zengjen ajkunkon az ének
A menny dicső Istenének!
Nincsen máshol öröm, béke,
Csak az Isten közelébe’.

Ha föld indul, zúg a tenger:

Vésztől retteg minden ember.
Vajon mit hoz a jövendő,
Köddel lepett újesztendő?
Nincs más menedékünk itten,
Csak az erős, örök Isten!

Hívő népünk, el ne feledd:

Isten veled! Ki ellened?
Ő megáldja életed,
Felszárítja könnyeidet.
Veled lesz jó és rossz sorban,
Életedben s halálodban!

Somogyi Imre

Újév napján

Most az újév napján adj először hálát,

Aztán Isten előtt tegyél szent fogadást.
Ajándékozd meg Őt hittel, szeretettel,
Hiszen az Új évben akkor boldog leszel.

De ha elhagyod Őt, s leszel hitetlen

Áldás helyett átkot aratsz az életben.
Válaszd a jobbik részt, úgy megáld az Isten
És boldoggá teszi neked az életed.

16
Az új füzet

Betelt a régi füzetem

Ma este megnézegetem.
És holnap újat kezdhetek
Háromszázhatvanöt lapos
Ugyanilyen füzetet.

Lemásolnám most szívesen

A régit, de nem tehetem.
Marad már, amilyen marad.
Ott a Mester a kezével írt
Sok „láttam” a leckék alatt.

Sorakozik nem egy lapon

Végig végzett feladatom…
A rendetlen, elégtelen…
Vizsgára kell vinni velem.

De holnap újat kezdhetek,

Ugyanilyen új füzetet.
Tiszták, fehérek a lapok.
Nem szeretném elrontani,
Holnap már abba írhatok.

Talán, ha jobban figyelek,

Talán, ha ezután korábban kelek,
Frissebb leszek, igyekszem
És ügyesebb lesz a kezem.

Tollat fogok és leírom

ragyog a név a papírom -
„Jézus nevében kezdem el!”
Tudom, hogy rest és rossz vagyok,
S úgy érzem, félni mégsem kell.

Háromszázhatvanöt lapon
A leckét Vele írhatom.
Ő vezeti gyenge kezem.
„Jézus nevében kezdem el!”
Jézus nevében végzem.
Túrmezei Erzsébet

17
Minden nap
„Jóságod és kegyelmed, követnek engem életem minden napján.”
Zsolt.
23: 6
„Minden reggel meg-megújul, nagy a te hűséged.” Jer. Sir. 3: 23
„Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” Mt. 28: 20

Jövendő új napok,
Visztek-e, hoztok-e,
Vesztek-e, adtok-e,
Szóljatok, valljatok!

Mind közös, mély titok.

Hoz borút, sugarat,
S elsiet, nem marad,
Jönni és menni fog.

Hívom is, várom is,

Mert minden nap új napom
Világít utamon
Ígéret három is.

Bármi vár, bármi ér,

Jóság és kegyelem
Jön velem, jár velem,
Minden nap elkísér.

Új hűség és kegyelem
Vár reám és fogad,
Fényli be napomat
Minden új reggelen.

Félre gond, félelem,

Mindig lesz támaszom,
Hisz minden új napon
Jézus jár velem.

Vallom is, áldom is

Nevében kezdem el,
Ígéretet énekel
Szívemben három is.

18
 Túrmezei Erzsébet

Virágvasárnapi versek

19
20
Áldott, aki jön

Pálma hull, térdek mélyen hajlanak

Amerre Jézus elhalad.
Ujjongó szavak... új virágeső...
„Áldott a Király! Áldott, aki jő!’’

Jeruzsálemnek útja csupa fény,

Virágvasárnap... régen várt remény.
Örömmámorban ül a nagy tömeg
Jézusnak egy utolsó ünnepet.

S míg minden virág elébe lehull,

Jézusnak arca lassan elborul.
Látja előre a nagy végzetet
És megsiratja Jeruzsálemet.

Kárász Izabella

Hozsannával

Vonulj be, Jézus életemnek

Virágos bársonyszőnyegén!
Hozsánnával, hangos örömmel,
Kitárt kapukkal várlak én.

Virágvasárnap régi fényén

Megtört a Nap és Tégedet
Kínos kereszt, sötét nagy éj várt
Hódolat és a fény helyett.

Ne így fogadjon téged lelkem!

Ne ácsoljak keresztet én!
Vonulj be, Jézus, életemnek
Virágos bársonyszőnyegén!

Kárász Izabella

21
Hozsannás úton

Hozsannás úton, Jézusom,

Szemedből könnyek hullnak,
Hozsannás úton, Jézusom,
Hazug virágok nyílnak.

Hozsannás úton, Jézusom,

Fájdalom kínja éget,
Hozsannás úton, Jézusom,
Érettünk vérzik szíved.

Hozsannás úton, Jézusom,

Téged gyötör a vétkünk,
Hozsannás úton, Jézusom
Fáj gyáva hitszegésünk.

Hozsannás úton, Jézusom,

Hullnak a drága könnyek.
Hozsannás úton, Jézusom,
Hordoztad bűneinket.

Bácsi Sándor

Bevonuláskor

Az út szélén állok és várok,

Szívem kapuját sarkig kitárom,
És reszkető két kezem esdőn Tefeléd
Nyújtom, mit bélpoklos.
Míg fájdalomszóval a lelkiismeretből
Feltör a könyörgő sóhaj:
Vonulj be Uram, ma hozzám,
És szállj nálam, mint egykor Zákeusnál,
Hogy ma legyen üdvössége e háznak!

22
Jön a király

Hirtelen felharsan: Hozsánna Tenéked,

Ki most Jeruzsálem kapuit átléped!
Ifjak, és gyermekek üdvkiáltása száll,
Mind ruhát terít le s pálmát lengetve vár:
Íme, jön a Király!
Hozsánna Tenéked, a Dávid Fiának,
Akit az emberek lelkesülten várnak.
A nagy Jeruzsálem hódoló népe vár,
Boldog az a lélek, aki most Rád talál:
Te mennyei Király!

Jöjjünk mind, őszintén, szívünket kitárva,

Fogadjuk be Őt és zengjen a Hozsánna!
Boldog, aki készen a Megváltójára vár,
Mikor dicsőségben arkangyal trombitál,
Mert eljön a KIRÁLY!

Vad Lajos

Hála– hozsánna

A tavaszi nap meleg fényt szőtt utadra,

Boldog kezek szórtak eléd virágokat,
Amikor bevonultál Jeruzsálembe,
S mégis bánat felhőzte csodás arcodat.

Vonulj be Jézusom az én szívembe is,

Boldogságom rózsáit nyújtom neked,
S hogy ne fátyolozza szemed szomorúság,
Terved szerint kövezem ki ösvényemet.

23
Virágvasárnap

Isten hozott, kedves ünnep,

Szép virágvasárnap,
Teérted a föld lakói
Oly epedve várnak.

A mi lelkünk egyre csügged,

Hallgatagon, árván…
Veled dal jő a tavasznak
Napsugaras szárnyán.

Hints virágot hegyre, völgyre

Két kezeddel bőven
Hadd legyen az egész világ
Csupa ünneplőben.

Hadd siessünk e szent napon

Olajfák hegyére,
Hozsánnával, pálmaággal
Jézusunk elébe.

Virágos nap, kérve kérünk,

Virágért cserébe:
Plántálgasd a hit virágát
Szívünk kiskertjében.

Uray Sándor

Virágvasárnap

Ki Sionba egykoron
Bevonultál dicsősséggel,
Hogy kibékítsd Jézusom
A bűnös földet az éggel,
Jöjj hozzám és légy vendégem,
Tárva nyitva a szívem!

24
Virágvasárnapra

Hozsánna Jézusnak, Dávid fiának!

Kiáltozott egykor a gyermeksereg,
Áldott, aki jő az Úrnak nevében:
Felelték rá a hívő emberek.

Szent lelkesedéssel virágokat szórtak

Az utakra melyen Jézus elhaladt.
Virágvasárnapján sok ember szívében
A hit tüze égett s hálaima fakadt.

Mi is dicsőítsük lelkünk Megváltóját,

S hintsünk lába elé szeretet virágot.
Beszéljük el másnak, mit tett értünk Jézus
Így ünnepeljük szép virágvasárnapot.

Kudelász Nándor

Virágvasárnap

Olajágak hullnak Jézus elébe,

Pálmát lenget, úgy követi a népe.
Szamárháton jön a béke Királya,
A hozsannát száz torok is kiáltja.

Ő az, aki jön az Úrnak nevében,

Akiről az Írás beszél ekképpen:
,, Örülj, Sion, ímhol jő a Királyod,
Üdvöt hoz, ha néki kapud kitárod!’’

Én is, Uram, leborulok előtted,

Ajkaimról visszhangzik a dicséret;
Kitárom most nagy örömmel a szívem,
Királyom vagy, te kormányozd az éltem!

Hamar István

25
Virágvasárnap

Úr Jézusom, mondd meg nekem,

Miért nem lehettem ott,
Ahol az a sok kisgyermek
Oly boldogan ujjongott?

És miért nem kiálthattam

Hozsánnát nevedre?
Miért is nem loboghatott
Pálmaág a kezembe?

Óh, hogy zengte volna ajkam

Az ünneplő tömegben:
Íme, százszor áldott, aki
Jő az Úrnak nevében!

Nem voltam ott, lelkem mégis

Igaz örömtől lángol,
Mert szent parancsot kaptam
Bevonuló királyomtól:

Hogy kiáltassam minden szívnek:

Tárulj, ha jön a Király!
Aki Jézust befogadja
Arra örök béke vár.

26
Hozsánna után

Hervadnak már a pálmaágak

Országútján a nagy Királynak.
Szerteoszlik éljenző népe.
A templomig kevés kísérte.
Pénz, üzlet, bálvány felborítva,
Nyerészkedők megszomorítva.
Valahol, a város szívében
Haláláról tárgyalnak éppen.

Nehéz kép ez: tél a tavaszban.

De egy csendes templomsarokban
Ott áll Jézus: tavasz a télben.
Nagyok nélkül, kicsik körében.
Prófétálnak a gyermekszájak:
„Hozsánna a Dávid fiának!’’
- Hallod, Mester, mit zeng az ének? -
Igen, hallom. Isten nevének
Gyermekek adnak dicsőséget.

Míg elhagyják, erősek, épek,

Jönnek a betegek, szegények.
Sánták, bénák kínnal mozogva,
Világtalanok tapogatva.
S ott, a csendes templomsarokban
Üdít, gyógyít mindent, kit áthat.
Szemétté lett a földi látszat.
Megváltott az égi alázat.

Györi József

27
Virágvasárnap

Virágból terül útjára szőnyeg,

Dús pálmaágak eléje dőlnek.
Örömben úszik, tombol a nép.
Hozsannát kiált egyre szüntelen, -
S Ő szamárháton, szomorún megyen..

Hidegen hagyja hódolat, lárma;

Isteni fejét porig alázva
Halad ujjongó néptömeg között:
Reá halálos bánat költözött...
Hozsánna zúg fel újra és megint.
S az Úr jós-szeme távolba tekint -
Virágzuhatag ma csak reá hull,
Holnap egyetlen fűszál sem borul
Már lába elé.

Megsápad, elhervad holnapra minden,

Gyűlölet forrong sok ezer szívbe
Az öröm-mámor gonoszságba fúl;
„Feszítsd meg!“ - hallszik a hozsánnán túl.

Gyötrelmek útja ez a diadalút.

Egyenesen a Golgotára fut,
Hol megácsolt keresztfa integet.
De égbe csak ez az egy út vezet!

K. Perecz Ilona

28
Húsvéti versek
Gondolj Golgotára

Ha majd keresztet látsz valahol

Gondolj vissza Golgotára,
S nehezedjék szívedre
A Mester tragédiája.

Nem úgy, hogy féltékenység volt.

Nem úgy, hogy papi irigység.
Nem úgy, hogy a győztes Róma
A pilátusi közömbösség.

Nem úgy, hogy mások bűnéért

Vitte a töviskoszorút
S másokért… ostorozva
Szenvedett megvetést és gúnyt.

Nem úgy, hogy másokért halt meg.

Úgy, úgy, mint aki nem akar
És nem is tud mást mondani,
Csak annyit, hogy: ”Énértem!”

Ha majd keresztet látsz valahol

Kulcsold imára kezed
S ígérd meg a mesternek, hogy
Életed a kezébe teszed.

Nagypénteki ének

Meghalt az Úr, ki szenvedett,

Hogy megváltsa az életet
Emberré lett a földre jött,
S megfeszíté az ember Őt.
Az üdv maga a földre szállt,
Hogy elnyerje ezt a halált.
A földre szállt a szeretet,
Hogy felvegye a keresztet.
Énekeljünk, testvérek!

Csodás nap a húsvét napja,

Szálljon hozsánna, dicséret,
Jézus győzelmét aratta;
-Énekeljünk, testvérek!

,,A sír nem tarthatta fogva’’,

Mert Isten Fia, az Élet.
Nem lehetett halál foglya,
- Énekeljünk, testvérek!

Harmadnapra föltámadott,
Legyőzte a poklot, halált;
Zengjük hát mind, kicsik, nagyok
Jézus Krisztus diadalát!

Varga Erzsébet

Megnyílt a sír

Szent húsvét hajnalán

Megnyílt a sír
,, Legyőzve a halál’’
Szárnyal a hír...

Feltámadt Ő
Az Isten szent Fia.
Nincs ott a kő
Mert él, halleluja!

Él! Jézus él!

Boldog mind, aki hisz.
A menny a cél,
S Ő minket odavisz.

Varga Erzsébet
Húsvéti földindulás

Jeruzsálem városában
Megrettentek a vitézek
S a völgyeknek futamodva
Reszkettek, ha hátranéztek.

Fönt a hegyen hajnal lángolt:

Piros hajnal rózsatelten,
S angyal szállott a mennyekből
A hónál is fehérebben.

Angyal szállt le, s míg megrendült

A városnak minden tája,
A keresztre fölfeszített
Messiásnak sírját tárta.
Örömkönnyes asszonyarcok
Boldog szíve, zengő szája
Hirdette az embereknek:
Föltámadt az ég Királya!

Hívő szívek, zengő szájak

Harsogjátok ma is bátran:
Örök hála és dicsőség
Istennek a magasságban!

Piován Győző
Meghalt értem is

Meghalt a kereszten, sötét lett az ég is.

Fölétől aljáig meghasadt a kárpit.

Megindult a föld is, kősziklák repedtek,

A sírok megnyíltak, feltámadtak szentek.

Megindult a szív is, hívő, vagy hitetlen,

A pogány százados szíve is megrettent.

Megrémült mindenki, a természet gyászolt,

„Bizony ez az ember, Istennek fia volt.”

Meghalt a kereszten, sötét lett az ég is

És én boldog vagyok, mert meghalt értem is.

Hollmann Mátyás

Jézushoz

Töviskorona Jézus homlokán,

A sebek helyén vérpatak folyik.
És én csak nézem őt a golgotán,
Hallgatom szívem nagy kérdéseit.

Oh, melyik az, mit én szúrtam oda?

Szívemnek húrján búgva zeng e szó:
Az a nagy tövis a homlokába szúrva
Őnéki fájást okozó.

Jézus! Látom már, megsebeztelek.

Látom arcodon azt a vért,
Engedd, hogy sírva köszönthesselek.
Véred-ontottad üdvösségemért.
Húsvéti ének

Arannyal ékes szárnyait tárva

Ölelt a nap az alvó világba,
Mikor útját gyorsan megszakítva
Angyal hajolt a zárt sziklasírra.

Azon a csodás tavasz-hajnalon

Megtört, leroskadt fegyver, hatalom,
Sápadttá dermedt az erő, önkény,
A gúnyolódók pávás székhelyén.

Hiába volt a gőgös tagadás,

Elérkezett a nagy föltámadás.
Ki latrok között szenvedett halált,
Dicsőségesen mégis mennybe szállt,

Kincses reményül hagyva a hitet,

Hogy aki Benne gyökeret vetett:
Mikor az űrben minden ellobog,
Krisztusban élve tovább élni fog.

Piován Győző

Áldott a feltámadás

Ragyogó fény, ragyogó nap,

Szép húsvéti ragyogás.
Áldott legyen ez az ünnep,
Áldott a feltámadás!

Énbennem is feltámadott
Jézus Krisztus, a dicső.
Várom is Őt minden napon;
Tudom, hogy majd visszajő!

Kárász Izabella
Mély volt a gyász

Mély volt a gyász, a sírás,

Szomorú volt az ének,
Mikor Jézus elindult,
Útján a szenvedésnek.

Nem is volt vele senki,

Aki lelkét megértse,
Aki ment volna bátran
Vele a szenvedésbe.

Mindenki ott feledte,

A Gecsemáné mélyén,
A kereszten hét szó
Őrködött sírja szélén.

Drága Úr Jézus, téged

Én szívemből szeretlek.
Nagypénteken ígérem,
Hűségesen követlek.

Kárász Izabella

Nagypéntek

Nagypéntek, sötét rideg éjszaka.

Jézusra vért a véres golgota.
Nem volt Őnéki bűne semmisem,
Csak értünk égő, áldott, szent szíve.

Nem volt Jézus bűne semmise,

Mégis Golgotán megrepedt a szíve.
S azért repedt meg., hogy nekünk
Üdvösségünk a dicső mennyekben.

Kárász Izabella
Üres szív

Nincs itt, mondták az angyalok.

A sír üres, itt nincs,
Dobogja meglepett
Szégyenkező szívünk.
Itt nincs, bár itt lehetne.

Jöjj Feltámadott,
Szívünket újra töltse be lényed.
Nem érdemes nélküled az élet.

Feltámadott!

Keresztjéről levették.
Sziklasír sötétje
Akarta befogadni,
De Ő volt a fény,
És a fény körül
Meghal a sötétség!
Feltámadott!

Húsvétra

Zengem neked húsvét hőse

Én Jézusom az énekem
Csodás erőd által segít
Engem is majd az életen.
Így a halál csak nyereség
Így még közelebb jő az ég
Zengem neked háladalom
Áldott szíved magasztalom.

Kárász Izabella
Hajnali szó

Tegnap még zokogott a kert,

A sírbolt a mindennek végét jelentő
Hír volt. De a sír üres!
Kő nem zárja már:
Örökre legyőzetett a halál.
S ámulva hall a hajnal
Új beszélőt:
„Ne keressétek holtak között az Élőt!”

Feltámadt hős

Mennyei seregek, ti fényes angyalok,

Isten fia előtt térdre boruljatok.
Szentek sokasága vértanúk ezrei
Hozsánnát, hozsánnát kiáltsatok neki.
Nap, hol és csillagok, nagy világmindenség
Ezt sugározzátok: dicsőség, dicsőség.
Feltámadt hősnek hódol egész világ,
Zengjük a megtértek nagy öröm himnuszát.

Varga Erzsébet

Nagypéntek

Fekete gyászos nagypéntek

Diadalát ülte a halár.
Azt hitte, legyőzte az életet,
S ellenfelére többé nem talál.

Ott függött néma gyötrelemben,

Meghalt értünk Jézus az élet,
De feltámadt harmadnapon,
S a diadal mégis övé lett.

Varga Erzsébet
Feltámadt!

Egy édes titkom van nekem,

Fénnyel betölti életem.
Mosolyra nyitja számat:
A Megváltó feltámadt!

Nem, nem maradt a sír ölén,

Ujjongok az örömtől én.
Hisz nem vagyok már árva,
Nincs többé sírba zárva.

Velem van nappal- éjjelen

Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
Oltalmazó kezével.

Virágok illatozzatok!
Húsvéti tiszta fény ragyog,
Elűzve minden árnyat:
A Megváltó feltámadt.

Túrmezei Erzsébet

Győzött az élet

Hiába szegezték keresztre,

S zárták hideg sziklasírba.
Diadalmasan feltámadt,
Megváltónk, az Isten Fia.

Tavaszi szellő susogja,

Jézus legyőzte a halált,
Viruljon bennünk is tavasz,
Győzzük le a gonosz hadát.

Molnár Jakab
Feltámadt!

Ó, hatalmas égi csoda:

Feltámadt az Isten Fia.
Pedig pár nappal azelőtt
Nagy gyászban állt az egész föld.

De nem maradt a halálban

Feltámadott harmadnapra.
Meggyőzte a poklok tüzét,
Megszerezte lelkünk üdvét.

Így ünnepeljünk Húsvétot,

Mert így leszünk csak boldogok.
Szánjuk oda életünket,
Úgy nyerünk örök életet.
Bato László

Húsvétra

Tudjátok-e kicsik, nagyok,

Az Úr Jézus feltámadott!
Megverte és megnyerte,
Lelkünk minden ellenségét,
Azért szeretem én nagyon,
Mert Ő nekem örök éltet ad.

Szent öröm

Szent örömről beszélt nekem édesanyám.

Feltámadott Jézus harmadnap hajnalán.
Hittel és reménnyel telik meg szívem,
Miként Jézus, mi is, feltámadunk-, hiszem.
Hódolat

Nem ékes szavak tarka csokrát,

Szívem háláját hozom eléd.
Mert sok-sok hétköznapja mellett,
Ünnep számomra ez a lét.

Küzdelmes napok borús egén

Szent orcád sokszor felragyog.
Hallom ajkad régi igéjét:
Ne félj, mert veled vagyok.

Győzelmi ünnep veled járni,

Neved kimondani: áhítat.
Benned hű barátom látni
S hirdetni: Láttam az Urat.

Feltámadt Hős! Szívem Királya

Szívem, szíved rabja marad.
Te vagy az út, igazság, élet.
Téged illet a hódolat.

Túrmezei Erzsébet

Megváltóm él

Halálnak nincs hatalma,

Megváltóm rég legyőzte azt.
Bizonyság a húsvét hajnal,
Ez ad nekem teljes vigaszt

Feltámadt Ő dicsőségben,
Eloszlott már a síri éj.
Most boldogan kiálthatom
Tudom azén Megváltóm él.

Varga Erzsébet
Feltámadott!

Húsvéti reggel tavaszi kedvvel

Zeng a berekben: feltámadott!

Egei kéklik, szelei végig-

Zúgják az erdőn: Feltámadott.

Dongói dongják, méhei zsongják,

Kórusba mondják: feltámadott!

Lepkéi írják, bimbói nyílják,

Fűből virítják: Feltámadott!

Égi madárkák dalolva szántják,

Az új barázdát: Feltámadott!

Tavasz van íme, hatalmas ige

Zuhog a szívre: Feltámadott!

Füle Lajos

A feltámadást hirdetem

Még kicsi vagyok, kicsi a szívem,

De tudom, Jézus meghalt érettem,
S most megköszönöm neked Istenem,
Hogy Fiad nem maradt a kereszten.

Szívemnek legforróbb vágya csak ez.

Ha megnövök, mindenkor Te vezess!
Legyek én is hű szolgád neked,
S hirdessem feltámadásod az elveszett lelkeknek.
Húsvéti locsoló vers

Feltámadás ünnepén
Örömhírrel járok én:
Olyan, mint a mi Megváltónk,
Nem járt még a Fold színén.

Nagy kő fedte bár a sírt,

Asszonycsapat csendben sírt:
Megnyílt sírból égi angyal
Zengte szét a drága hírt:

Ne féljetek, higgyetek!
Örvendezzen szívetek!
Isten Fia feltámadott,
Győzött sír és gyász felett.

Hálás szívvel áldom Őt,

Ő készíti a jövőt.
Ő az élet, Ő a béke,
Fáradt szívek menedéke.

Ha eljön, és feltámadunk,
Mindörökké áldjuk Őt.

Győri József
Új élet

Karácsonykor születtél,
Nagypénteken meghaltál
És húsvétnak reggelén
Örökre feltámadtál.

Soha többé meg nem halsz,

Nagy isteni Mesterünk.
Örökre velünk maradsz
Ahogy ígérted nekünk.

Maradj is itt szívünkbe,

Hű megváltó Jézusom,
Hogy e napon is legyen,
Kedves, boldog húsvétom.

Hiába

Hiába vigyáztak
Gyáva katonák,
Feltámasztja Isten
Egyetlen Fiát.

Hiába öltétek
Irigy emberek,
Csak győzött az égi
Tiszta szeretet.

Hiába csúfolnak
Még ma is minket,
Többet ér az, ha Ő
Egyedül szeret.
Húsvéti hangok

Apró gyerekek örülnek köröttem.

A szájuk csacsog, a szemük nevet.
Egy hatalmas kéz letörölte egünkről
Ma éjjel minden ködlő felleget.

Az erdő alja sok virág szemével

A véghetetlen kéket kémleli
S ezer hang csicsergi a magasba
Amivel a kis madárszív teli.

Éneklek én is. Rólad, húsvét reggel.

Együtt ujjongok a gyermeksereggel,
Kis virágokkal égre pillantok.

Hangja vagyok madarak himnuszának.

Bús emberek, miért a gond, a bánat?
Ti nem tudjátok, hogy feltámadt?

Túrmezei Erzsébet

Dicséret

Dicséret néked Jézus,

Ki feltámadtál
És fent vagy a mennybe most
Drága Atyádnál.

Minket is, ha meghalunk,

Tudom, felköltesz
És ha itt Tied voltunk
A mennybe vezetsz.
Jézus él!

Jézus él! Az elmúlás

Szörnyű átka nem ijeszt már.
Jézus él! Mily megnyugvás,
Koporsó igája nem vár.

Jézus él! Megtört a gát,

Túl a parton örök létem.
Láthatom ott Őt magát,
Ha a kaput majd átlépem.

Jézus él! Minden felett

Trónja fénylik fent az égben,
Lelkem imé, társsá lett
A királyi örökségben.

F. E. Cox után ford.: Somogyi Géza

Húsvétra

Él a Krisztus, most már nem halott,

Szívből szert azt én jól tudom.
Ha mind e világ megtagad,
Elég ha Ő velem marad.
Él már Megtartó Jézusom,
Azért örül szívem nagyon.
Ellenségem bármit tegyen,
Nem árthat többé nekem.
Él a Jézus, mi is Vele,
Mienk ez a nagy kegyelem.
Tudom, hogy hű Megváltóm él

Tudom, hogy hű Megváltóm él

És folyton rám tekint.
Jelét mutatja, hogy szeret,
Áldást osztott megint.

Emelt fővel járok tehát:

Az üdvösség enyém.
Szabadnak érzem már magam,
Kegyelme nyúlt felém.

Hogy szent legyek, akarja Ő

- Álljak tán ellene?
Nem hat már rám e csúf világ,
Vezérel Szelleme.

Jézus, én nálad maradok,

Hitem beléd vetem...
És egykor, majd ha megjelensz,
Koronát adsz nekem.

Charles Wesley, ford.: Somogyi Géza

Feltámadott!

Jézus Krisztus feltámadott,

Ujjong egész szívem.
Jézus él s én övé vagyok,
Ezt vallom és hiszem.

Amíg élek őt követem,

Jézus a Megválóm.
Tudom egyszer a mennybe fent
Színről-színre meglátom Őt.
Piros rózsa

Piros rózsa kertek ölén,

Drága illatot lehel,
Boldog emlékkel telik meg
Annyi fáradt kebel.

Ha tekintetem elsuhan
Égő színed felett,
Akaratlanul is eszembe jut
A szeretet.

Jézus piros vére

Kifolyt a Golgotán,
Értem is, te érted is
Meghalt a keresztfán.

Piros rózsa a kertek ölén,

Ringat, ringat a szél…
Igaz barátunk, drága Jézus
Minden terólad beszél.

Antal Ferenc

Egy szív

Egy szív értem dobogott,

Egy szívnek nagy fájdalma volt.
Egy szív engem hőn szeretett,
Egy szív érettem megrepedt.
Egy szívben az irgalom élt,
Egy szív szerette a szegényt,
Egy szívben nem volt semmi folt,
E szív, Jézusom szíve volt.
Temetni, temetni, temetni

Temetni, temetni, temetni.

Mindennap a régit,
Felölteni az újat, az égit
S Krisztusban élni, szeretni.

Nem segít semmi más, soha más,

Csak ez a mindennapi temetés,
Mindennap újabb nagypéntek
És húsvéti életre támadás.

Áldalak, áldalak, áldalak,

Sziklasír a Golgota alatt,
Új életem kezdete, szent hajnala.

Mindennap beléd temethetem

Régi magam, bűnös életem
S Krisztussal járhatok. Halleluja!

Túrmezei Erzsébet
Anyáknapi versek
Minden édesanyának

Május első vasárnapján

Vidám szívvel jöttünk,
Hogy itt minden édesanyát
Örömmel köszöntsünk.

Kívánunk az Úr Jézustól
Sok- sok boldog évet,
Gyermekeik szeretetét,
Áldást, békességet!

Almási Mihályné

A nagymamákat is

Gyermekszívemet
Hála járja át,
És köszöntök ma
Minden nagymamát,
Akik szeretve
Szolgálnak nekünk,
Megértő szívvel
Örülnek velünk.
Minden örömünk
Megtízszerezik,
S a bánatunkat
Mind megfelezik.
Áldja meg az Úr
Nemes szívüket,
És jutalmazza
Szeretetüket!
Fohász édesanyámért

Hozzád száll fohászom

Minden este, reggel,
Gyermekimádságom,
Úr Jézus fogadd el.
Tárd ki áldó kezed
Édesanyám felett,
Segíts nekem is,
Hogy engedelmes legyek.

Anyáknapi köszöntő

Virágcsokor a kezemben,
Szeretet van a szívemben.
Csordultig van az örömöm,
Édesanyámat köszöntöm.

Kis szívemből azt kívánom,

Hogy sok boldog napot lásson,
Teljesüljön imádsága,
Az Úr Jézus bőven áldja.

Édesanyámnak

A mi drága édesanyánk
Sokat küzd és fárad értünk;
Korán kel és későn fekszik:
Nagy Istenünk, áld meg, kérünk.

Töltsd be szívét türelemmel,

Új erővel, ha elfáradt;
Mert anyukánk minden napja
Csupa szeretet-szolgálat!

Varga Erzsébet
Anyák napjára

Anyák napjára készülünk.

Régi, jó szokás szerint megy minden.
Versek, virágözön.
Meg persze prédikáció lesz.

Dicsérjük őket sok szóval,

Könnyű, rímelő sorokkal.

Gyermekeink tanulják már a verset,

S ahogy meg-megakadnak,
Segítségért az anyjukhoz szaladnak:
Apu nem ér rá ilyesmire.

Meglepetés,
Egy kevés figyelmesség
Nem jár nekik?
Csak vers, virág, meg ének.

Herjeczki Géza

Imádság

Gyermekszívem imádsága
Az most Hozzád Istenem,
Szüleimet áldd meg nagyon,
Tartsd meg soká énnekem.

Sokszorozd meg szeretetük,

Mivel engem szeretnek,
És az örök szép országban
Készíts nekik jó helyet.

Boros Gergely
Anyák napján

Istenünk, légy áldott,

Dicsér szívünk és szánk,
Azért, mert van nekünk
Hívő édesanyánk:
Áldásod add rájuk
Álld meg az életük,
Legyen mindig vidám,
Hangos az énekük.
Hisz ők teszik széppé
Életünk hajnalát.
Virággal köszöntünk
Minden édesanyát.

Varga Erzsébet

Anyáknapján

Jézusom, kérlek, nézz reám,

És áldd meg édes jó anyám!
Mindig ragyogd be éveit,
Töröld le hulló könnyeit!

Áldd meg, ha szolgál minekünk,

És ha imát mond érettünk,
Te hallgasd meg, ha felsóhajt!
Erősítsd szívét, vigasztald!

Hála jó anyánkért neked!

Hallgasd meg kérő gyermeked!
Áldd meg őt, egész életét!
Irgalmaddal te óvd, te védd!

Malmivaara Vainő
Bevezetés anyák napjára

Májusi estén szívünk kapuját

Kitárjuk csendben.
Ez az est a mi édesanyánknak
Ünnepe legyen.

Nyíló virágok édes illata

Lengje őt körül,
Nyíló szívekkel, zengő ajakkal
Isten is örül.

Május kertjéből letépünk minden

Illatos ágat,
Az útra hintjük, így üdvözöljük
Édesanyánkat.

Szívdobogásunk köszöntse őt,

Mint halk galambbúgás,
S énekünk legyen égbeszárnyaló
Orgonazúgás.

Anyák napjára

Anyák napján téged

Szívből köszöntelek,
Köszönöm a szíved,
Amely most is szeret.

Fogadd te is tőlem
Azt az ígéreted,
Hogy tenéked mindig
Jó gyermeked leszek.

Szerafim Frigyesné
Édesanyukámnak

Édes jó anyámnak
A neve napjára,
Belefogok százszor
A levélírásba.

Mit írjak? Mit írjak?

Hogy mikor olvassa:
Engemet érezzen,
Engem lásson abba’.

Bíznám a szívemre,
Bíznám a lelkemre.
De szót nem találok,
Sem arra, sem erre.

És fölé hajolva
A fehér levélnek,
Köszöntő szó helyett
A könnyem ered meg.

Mintha az ő fehér
Kezére hajolnék,
Mintha őt ölelném,
Mintha otthon volnék!

S ím, mire a papírt

Lassan teleírtam:
Azon veszem észre,
Hogy amit akartam,
Mind, de mind megírtam!

Szabolcska Mihály
Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

Imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
Itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

Dzsida Jenő
Anyám

Ajándékul adott téged az Isten,

Ahogy földnek adta a napot;
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.

Nyári tűzben vagy a fagyos télben,

Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.

Áldom Istent érted éjjel-nappal,

Áldozatod nem felejtem el;
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.

Messze sodorhat tőled az élet,

Mégis mindig gondolok reád;
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.

Gerzsenyi László

Édesanyám

Sok jó édesanya van a föld ölén,

De nincs olyan drága, jó, mint az enyém.
Nappal nevel, oktat, éjjel vigyáz rám,
Értem sokat fárad drága jó anyám.
Ő a család szíve, élete erény;
Drága kincse a hit, szeretet, remény.
Édesanyám elkísér

Édesanyám fogta kezem,

Amikor járni tanultam;
Még most is emlékezem,
Hányszor a karjába hulltam!

Szeme kísért át az utcán

Egészen az iskoláig,
És a kis kapuban várt rám
Este a késő óráig.

Majd az élet viharában

Anyám szíve tovább kísért,
Bármilyen messze is jártam
Imája mindig utolért.

Gerzsenyi László

Édesanyám szeretete

Édesanyám szeretete
Olyan, mint a nap sugara,
Amely áldást, fényt, meleget
Áraszt e világra.

Lenne bár a szeretetem

Olyan, mint a holdnak fénye,
Mely a napnak fényességét
Visszavetíti az égre!

Erdélyi Ilona
Édesanyámhoz

Este, hogyha fekszem,

Reggel, hogyha kelek:
Édesanyám imádkozni
Tanít engem.

Odaül az ágyhoz,
Megfogja a kezem,
Jó Istenről, Jézusunkról,
beszélget velem.

Üdvözítőm, kérlek,
Halld meg sóhajom,
Áldd meg az én anyácskámat,
Áldd meg de nagyon.

Emlékezés

Nagyon rég volt mikor anyám

Az ágyam fölé hajolt
És mosolyát szórva rám
Szép altatódalt dalolt.

E kis dal is, mint minden szó

Imádság volt ajkán,
Mellyel érten zörgetett
Az Istennek ajtaján.

S ma ha eszembe jut újra

A sok elmúlt csata,
Letérdelek és folytatom,
Ahol ő abbahagyta.

De a könny és az öröm között

Csak suttogom az imát
Ezerszer köszönöm, Uram,
Őt, a legdrágább anyát.
Anyukámnak

Nagyon vártam, édesanyám,

Ezt a kedves órát,
Amikor majd kinyithatom
Szívem titkos zárját.

Mert csak te ismered jól

Annak minden titkát,
Kitalálod, mért vártam én
Úgy az anyák napját.

Meg akarom köszönni most,

Amit tőled kaptam,
Ami helyett cserébe én
Oly keveset adtam.

Bocsásd meg, hogy olyan sokszor

Elevenebb voltam,
Öröm helyett nagyon gyakran
Bánatot okoztam.

Ígérem, hogy megpróbálok

Igazán jó lenni.
-Légy elnéző, ha a vizsga
Nehezen fog menni.

Biztos vagyok, hogy már sokat

Imádkoztál ezért,
S áment mond a Jó Isten is
A te türelmedért.
Balogh Miklós
Anyák napjára

Tudod anyám, hogy én mindig

Jó szeretnék lenni.
De hiába igyekezek
Nem akar az menni.

Pedig úgy égetik szívem

A beszélő könnyek,
Amik titkon én miattam
A szemedbe szöknek.

Igazad van. Megígérem,

De az sokkal könnyebb
Mint vitézül ellenállni,
A sok kísértésnek.

Neked anyám elárulom,

Mindig el tud vinni.
Nem is tudom, miért tudok én
Neki olyan könnyen hinni.

„Csak egy percre”- súgja nekem,

„Nem is veszik észre”,
S ilyenkor már nem gondolok,
Sosem a leckére.

Segíts, anyám, hogy lehetne

Ennek véget vetni.
Hogyan tudnék teneked is,
Örömet szerezni.

Azt mondtad, hogy imádkozni

Bárkinek van joga,
Próbáljuk meg mind a ketten,
Hadd történjen csoda.
Hívő család

Gyermek hite legyen

Szülők megvetése.
Ez az élő Isten
Örök rendelése.

Amit otthon lát, hall

Az emberpalánta,
Úgy kíséri útját,
Mint lobogó fáklya.

Szeretni az Istent
S felebarátunkat,
Ez az aranyszabály
Életének célt ad.

Ahol nem törődnek

Isten szavaival,
A család, mint oldott
Kéve, széthull hamar.

Köszöntő

Szülők napján de jó lenne,

Ha kertész lehetnék,
Ezerszínű sok virágból
Egy nagy csokrot szednék.
Így csak néhány szálat hoztam,
S vele adom szívemet,
Megígérem szüleidnek,
Hogy jó gyermekük leszek.
Édesanyám

Utam nem vihetne soha olyan messze,

Hol anyai szíved fel nem kereshetne…

A szívem nem tudna dobbanni oly halkan,

Hogy a lelked nyomban ott ne csüggjön rajtam.

Ha gyötör a kétség, ha megöl a bánat,

Űzött lelkem békét csak nálad találhat…

Mint tiszta áldás, úgy hull gondja rám,

Hisz az édesanyám… hisz az édesanyám!

Hálaének

Énekem csak Neked Zengem,

Hozzád emelem fel szívem,
Dicsérlek Téged, Hozsánna Néked.

Tied Uram, ég s föld mindensége,

Hatalmadnak soha nem lesz vége.
Kicsiny fűszáltól, óriási tölgyig,
Teremtményeid nevedet dicsérik.
Legyen Tiéd diadalom,
Neved áldva magasztalom.

Hálát adok, Uram Neked,

Hogy Általad s Neked élek!
Dicsérlek Téged, Hozsánna Néked!
Így szép az életem

Hogyha kezem, gyenge kezem

Jó szüleim fogják,
Sötét éjben, zord időben
Nevemet susogják:
Mint a galamb a fészkében,
Oly vidáman élet,
Jókedvemben ugrándozva
Semmitől sem félek.

Arra kérem az Úr Jézust,

Engem is szeressen,
Drága jó szüleim mellett.
Fogd meg hát erős kezeddel
Kis kacsómat szépen
Jó dolga lesz a lelkemnek
Veletek – középen.

Tündérke járt itt

A zongora billentyűin
Egy tündérke végigszaladt.
Amit a húrok zenéltek,
Kis szívemben benne maradt.

E tündérkének lábnyomán
Egy dal zengett a húron át:
A Jó Isten áldja, óvja
A legdrágább édesanyát.
Édesapám, Édesanyám

Valaki félti, óvja az éjem,

Valakit el én már nem hagyhatok,
Valaki annyit áldozott értem,
Amit vissza nem adhatok.

Valaki kísér, akár az árnyék,

Sosem hagyhat el ő hidegben,
Testben, ha tőle messzire járnék,
Nem lehet hozzám ő idegen.

Otthonról, bár messzire tértem,

Vigasztalóan hat énreám,
Hitem, mert tudom, könyörög értem,
Édesapám, Édesanyám.

Mike Károly

Anyák napjára

Virágot küldök én is, jó anyám,

Nem pipacsot, sem nyíló rozmaringot,
Egy szál virágot mely szívemben nyílott,
Mit te ültettél bennem el.
Fogadd szívem örökségét,
A lelkem belső melegségét.
Az érted esdő hő imám,
Hogy áldjon az Isten téged
Egyetlen, áldott jó anyám.

Mike Károly
Imádság anyák napján

Istenünk, légy áldott,

Dicsér szívünk és szánk,
Azért mert van nekünk
Hívő édesapánk, édesanyánk.
Áldásod add rájuk,
Áldd meg az életük,
Legyen mindig vidám,
És hangos az énekük.
Hisz ők teszik széppé
Életünk hajnalát.
Virággal köszöntünk
Minden hívő édesapát, édesanyát!

Varga Erzsébet

Tartozás

Valakinek én sokat érek,

Valaki bennem többet lát,
Mélyebbre lát az embereknél,
S bennem találja meg magát.

Az édesanyám örömének
Én vagyok a felezője,
Emésztő titkos bánatomnak
Ő az első felfedője.

Tudom kihullott könnyeinek

Sós cseppjeit én okozom,
Szeretném ezért megszámlálni,
Hogy mivel tartózom.

Somogyi Barnabás
Anyák napja

Anyák napját ünneplünk,

Mindenki örül mivelünk.
Még a természet is nevet,
Itt a tavasz a kikelet.

Anyák napján sok kisgyermek,

Imát mond a jó Istennek.
Hálát rebeg a szívünk, szánk,
Mert van hívő édesanyánk.

Varga Erzsébet

Prológ

Májusi estén szívünk kapuját

Kitárjuk csendben.
Ez az est a mi édesanyánknak
Ünnepe legyen.

Nyíló virágok édes illata

Lengje őt körül.
Nyíló szívekkel, zengő ajakkal,
Jézus így örül.

Május kertjében letépünk minden

Illatos ágat.
Az útra hintjük így üdvözöljük
Édesanyánkat.

Szívdobogásunk köszöntse őt,

Mint halk galamb-búgás,
S énekünk legyen égbe szárnyaló
Orgonazúgás.
Ima a szülőkért

Jó Istenem, égi Atyám,

Hozzád szálljon buzgó imám.
Hő szívemben hozom eléd
Édesapám s anyám nevét.

Ez a két név drága nekem,

Áldd meg őket jó Istenem.
Áldja őket mindkét kezed,
Így könyörög hű gyermeked.

Jó Istenem, égi Atyám,

Fogadás is az én imám.
Megfogadom, hogy hű leszek,
Szüleimhez hálás gyermek.

„Tiszteld atyádat és anyádat”

Így int a tízparancsolat,
Ez legyen az imádságom,
Amíg élek a világon.

Urai Sándor

Ima édesanyámért

Áldott legyen a kéz, mely simogatott,

Boldog legyen a szív, mely úgy szeretett,
Hullass életébe – Atyám – áldás magot.
Könnyűnek érezze mindig a keresztet.
Át tudjon hatolni vészek zord viharán,
Ne tépje gond szívét se holnapon, se mán.
Örvendező legyen az én édesanyám!
Édesanyám

Az én édesanyám a legjobb a világon,

Ő az én italom, ételem, s álmom,
Testemet, lelkemet ő gondozza féltve,
Gyönge életemet bántódás ne érje.

Hogyha neki adnám egész kert virágát,

Meg nem hálálhatnám tengernyi jóságát.
Ha száz évig élnék, s mindig csak szeretném
Amit nekem adott, meg nem fizethetném.

Mit is adhatnék az én édesanyámnak,

A földre leszállott mennyei jóságnak?
Szívemet nyújtom át, amely csupa hála,
S kérem a Jó Istent, hogy őt is megáldja.

Petróczy Katalin

Anyák napjára

Elérkezett anyák napja,

Mit is mondjak neked,
Oh, engedd, hogy megcsókoljam
Simogató két kezed.
Köszönöm a jóságodat,
Két szemedbe könny ragyog.
Tudom minden gondolatod,
Örömöd csak én vagyok.
Úgy-e érzed édesanyám,
Én is szeretlek híven,
Ígérem, hogy amíg élek
Érted dobog kicsi szívem,
S arra kérem a Jó Istent
Tegye boldoggá életedet
Anyám

Anyám, te szerető, gondos anya,

Kinek olyan édes minden szava,
Te értünk áldozol egy életet,
Erre hajt az anyai szeretet.

Te örülsz, mikor mi is örülünk,

De jobban szenvedsz, ha mi is szenvedünk.
Te annyiszor lested kedves álmunk,
Úgy lested róla, mi a vágyunk.

És most teérted száll fel fohászunk,

A jó Isten hallgassa meg vágyunk.
Adjon neked boldog életet,
S mi boldogít: - legyen a szeretet.

Az én anyám

Az én anyám elfáradt már,

Már öreg szegényke,
Imáin át éjjel-nappal
Felvágyik az égbe.

Árva már a földön itt lenn,

Hol rá kínok várnak,
Én Uram, légy Édesatyja
Az édesanyámnak.
Édesanyám

Védelmet nyújt hő szíve, karja,

Jósága hibám eltakarja
Tanácsol, táplál, gondoz, szépít,
Hittel lelkemben oltárt épít.

Ha betegség támadja testem,

Imádkozva virraszt mellettem,
Orvoshoz megy, gyógyszert hoz, ápol,
Megfeledkezve önmagáról.

Figyelmeztet és tanít jóra,

Szent Igére, krisztusi szóra,
Nem fárad el javamat tenni,
Boldogságom, üdvöm keresni.

Édesanyám, szeretlek téged,

Hálám, hűségem tüze éget...
Sokáig élj, hogy legyen módom
Minden jóságod meghálálnom.

Az Úr áldjon, vezessen, védjen,

Hogy semmi baj soha nem érjen...
S kívánom, hogy végső óránk ha üt,
A mennyben is legyünk majd együtt.

Dénes Ferenc
Virágcsokrot szedtem

Virágcsokrot hoztam
Édesanyám neked,
Anyáknapjára ezzel
Köszöntelek téged.

Pici szívem azt dobogja:

Szeretlek nagyon,
Hajnalod és lefekvésed
Legyen áldott nyugalom.

Ígérem, hogy engedelmes

Gyermeked leszek,
Jóságodért ezzel mondok
Köszönetet neked.

Antal Ferenc

Hivő édesanyák

Istenünk, légy áldott,

Dicsér szívünk, szánk
Azért, mert van nekünk
Hivő édesanyánk.
Áldásod add rájuk,
Áldd meg az életük:
Legyen mindig vidám,
Hangos az énekük.
Hisz ők teszik széppé
Életünk hajnalát.-
Virággal köszöntjük,
Hivő édesanyánk.
Én jól tudom

Én jól tudom, hogy édesanyám

Nagyon szeret engem,
Én jól tudom, hogy reggel-este
Imádkozik értem.

Én jól látom, hogy két kezével

Mennyi mindent megtesz,
Simogató, lágy szavával
Csak örömet szerez.

Én jól érzem, ha minden este

Alkonyba borul a kis ház,
Álmaimra édesanyám
Őrző tekintete vigyáz.

Virágcsokor az én hálám,
Jó anyámnak adom,
Jóságáért, szeretetéért
Én így imádkozom:

Köszönöm a Jó Istennek
Minden lépésedet,
Legyen áldott édesanyám
Az egész életed.

Antal Ferenc
Köszöntöm az édesanyákat

Köszöntöm az édesanyákat,
Akik életet adtak nekünk,
Akik óvtak ezer éjszakán át,
És megszegték kenyerünk,
Akik imára kulcsolt kézzel
Mondták a szent szót: Mi Atyánk…
Aki, mint asszony, előttem örökké nagy lesz,
Hiszen csak egy van… Édesanyám.

Köszöntöm az édesanyákat…
Az élőket és a holtakat,
Akiknek szíve nem tudta temetni
Az úton elbukottakat,
Akik a rosszért jót fizetnek,
Vétkünkért is csak mosolyt,
Akik az éjből nappalt tesznek,
Ha veszély jönne valahol.

Köszöntöm az édesanyákat,
És megcsókolom a szent kezet…
Mert vetne meg népek milliója,
Ő akkor is szívből szeret.
Hát van-e szebb és nagyobb a világon,
És van-e fény, mely vetekszik vele?
Mert vethet neki száz erő is gátat,
Legyőzi mind a szeretet heve.

Köszöntöm az édesanyákat…
Könnyező szemmel, csendesen…
Ami csak áldás van az égben,
Az édesanyákra adjad Istenem!
Kint jártam

Kint jártam a kiskertemben,

Virágokat szedtem.
Édesanyám! A te napodon
Kezeidbe teszem.

Átadom e virágcsokrot,
Vele együtt kis szívemet,
Melynek minden dobbanása
Tenéked mond köszönetet.

Köszönöm, hogy nagyon szeretsz,

Gondot viselsz rám,
Áldja meg az életedet
Mennyei jó Atyám.

Ígérem, hogy jóságodért

Hűséggel fizetek,
Mától kezdve igyekszem,
Hogy a legjobb gyermek legyek.

Antal Ferenc

Megígérem édesanyám

De jó lenne, ha ilyenkor
Kis kertész lehetnék,
Ezerszínű, sok virágból
Egy nagy csokrot szednék.

Így csak néhány szálat hoztam

S adom a szívemet,
Megígérem, édesanyám:
Jó gyermeked leszek.

Boros Gergely
Ima édesanyáért

Édes, jó Istenem
Hallgasd meg imám,
Áldd meg az én drága
Édes, jó anyám!

Milyen sok jót tett velem,

El sem mondhatom,
A nevét imámba belefoglalom.

Addig vagyok boldog,

Míg ő van velem,
Éltesd őt sokáig,
Uram, Istenem.

Csak egyet

Ma szebben süt a nap,

Illatosabb a virág,
Ma én csak egyet kérek,
Egyért küldök imát.

Azt kérem Úr Jézus,

Áld meg az anyukámat,
Aki nappal és éjjelen
Dolgozik énreám.

Küld erőd számára,

Ha csüggedni látszik,
Amikor a fia
Gondtalanul játszik.

Kérek szépen én is
Szívbe látó szemet,
S aminek Ő örül,
Benned bízó hitet.
Valaki értem imádkozott

Mikor a bűntől meggyötörve

A lelkem terheket hordozott,
Egyszerre csak könnyebb lett a terhem.
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott.

Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeretett,
Jó barátom, vagy testvérem?

Ó, nem is tudom, de áldom Istent,

Ki nekem megváltást hozott,
S azért, aki értem
Csak egyszer is imádkozott.

Imádság szülőkért

Föld csengő aranyát nem kívánom

Nektek osztályrészetekül,
Csak, hogy isten keze rátok vigyázzon és,
Öleljen körül.

Azt sem, hogy nevetek bevésve maradjon

Omló köveken,
Csak azt, hogy minden munkátok a jóra
Szolgáljon egész éltetekben.

Sem azt, hogy a világ tetteitek megírja

Sárgult levélen.
Csak Isten Lelke bélyege, hadd maradjon
Rajta lelketeken.

Imádkozom, hogy majd ha napjaitok

Multával, vár a jutalom,
Szólaljon meg Uram, kegyelmes szavával:
„Szolgám jól vagyon!”
Anyám, szeretlek

Mosolygó arcod eléd állok,

Karod ölelésére várok,
Nézem szép szemed ragyogását,
Hallgatom szíved dobogását...
S míg forró anya-csókod rám hull,
Könnyes arcom kebledre simul
S vallok neked, míg könnyem pereg:
Anyám, szeretlek!

Okom erre kimondhatatlan...

Nincsen rá elegendő szavam.
Mit hű szíved s kezed tett értem,
Nem vagyok képes kibeszélnem.
De igyekszem, hogy minden tettel,
Parányi gyermekéletemmel
Hirdethessem földnek és mennynek:
Anyám, szeretlek!

Mindig az lesz az imádságom:

Isten védjen, vezessen, áldjon.
Legyen sok öröm életedben,
Keseregned értem ne kelljen...
Én örömödre vágyom élni,
Isten nevét imádva félni,
Hogy akkor is lásd, ha nagy leszek:
Anyám, szeretlek!

Fohász

Hozzád száll fohászom minden este reggel,

Gyermekimádságom Úr Jézus fogadd el.
Tárd ki áldó kezed édesanyám felett,
Segíts nekem is, hogy engedelmes legyek.
Édesanyám

Karjának erős várfala mögött

Kicsi életem boldogan pihen.
Ha szól, ha rám néz, ha megcsókolhat,
Arcom felderül, örvend a szívem.

Nem roskadozok gond terhe alatt,

Ő hordja mindazt nemes hű szívén,
Én csak bevárom csendben, boldogan
Amint sok jóval nyúl keze felém.

Már eddig sokszor hullt könnye értem,

Fájdalom szívét sokszor járta át,
Mikor életem veszélyben forgott...
S rebegett értem sok forró imát.

Én kérem Istent, áldja meg nagyon,

Tegye boldoggá anyai szívét...
S majd fent a mennyben nézze gyönyörrel
Jézus keblén minden gyermekét!

Dénes Ferenc

Szüleimnek

Édesapánk s édesanyánk
Sokat küzd és fárad értünk,
Korán kel és későn fekszik.
Jó Istenünk, áldd meg kérünk.

Töltsd be szívünk türelemmel,

Új erővel, ha fáradtak,
Mert szüleinknek minden napja
Csupa szeretet-szolgálat.

Varga Erzsébet
Pünkösdi versek
Belül

Egy akarattal, együtt imádkoznak

És Jézus anyja, Mária is ott van.
Vége a szívet tépő fájdalomnak:
Látta már Krisztusát feltámadottan.

Él!- hirdeti a tündöklő tekintet

S boldogság Őt szüntelen visszavárva
Csodáit most emlegetni mindet,
És emlékezni mindenegy szavára.

Hinni, hogy minden órán visszatérhet.

Várni, hogy teljesedik az ígéret,
S Lélek szelének zendülését lesve

Dicsérni őt ujjongó dicsérettel,

Eggyé lenni a szent gyülekezettel,
Hiszen az Krisztus dicsőséges teste.

Túrmezei Erzsébet

Jöjj el Szentlélek

Kitárom szívem ajtaját

E szép Pünkösd napján
S megkérem az egek Urát:
Mint fényes napsugár
Ragyogjon be, lelkem, szívem mélyébe
Jöjj a szívembe Szentlélek!
Tisztíts ki onnan mindent
Bűnt, sötétséget,
Mossa Jézusom vérével tisztára szívem
A szívem ajtaja kitárva,
Jöjj a szívembe Szentlélek!
Jöjj Szentlélek!

Jöjj Szentlélek! Gyújts lángoló

Szent tüzet, égi fényt bennem,
Hogy Krisztus szolgálatára
Alkalmas legyen életem.

Jöjj Szentlélek, segíts engem!

Legyek tűz, fény, világosság,
Hogy általam is terjedjen
A fény, a tűz , az igazság!

Groska József

Pünkösd után

Pünkösd előtt- sóvárgás titkos mélye.

Pünkösd előtt- ígéretek zenéje.
Pünkösd előtt- esedezés, esengés.
Pünkösd előtt- halk hajnali derengés.
Pünkösd előtt- szent vágyak mozdulása.
Pünkösd előtt- koldusszív tárulása.
Csendesen várni- várni, hinni, kérni!
Aztán- boldog pünkösd utánba érni!

S pünkösd után- szent égi erőt-vetten,

Pünkösd után- Lélekkel telítetten,
Pünkösd után- bátor tanúvá lenni,
Pünkösd után- szolgálni, égni, tenni,
Pünkösd után- régit kárnak ítélni,
Krisztusnak élni és másoknak élni,
Minden mennyei kincset elfogadni,
És pünkösd után - adni, adni, adni!

Túrmezei Erzsébet
Pünkösdi lélek

Szárnyaljon bennem ének:

Legyek pünkösdi lélek.
A nemesben, a jóban
Örömmel munkálkodjam.
S a célom itt a földön
Az Isten felé törjön.
Mértéken túli mérték,
Szépségen túli szépség:
a szeretet csodája
Üssön át, mint a dárda
S hevítsen, lelkesítsen.
Éljek reményben s hitben,
S a fénylő igazságnak
Igaz ösvényén járjak
s mindig ihletben égjek.
Jöjj el, jöjj el, Szentlélek.

Ölbey Irén

Kiáltunk Téged!

Gyűlölet gyilkol, emészt és éget,

Szeretet lelke, kiáltunk Téged!

Szálljon le, szálljon le Te szelíd lángod,

Gyújtsa fel ezt a halott világot.
Halott világában elveszett árva,
Emberek horgadt fejére szállva.

Ködös szemének új látást bontva,

Újat teremtve régit lebontva…

Szállj le, szállj le, pünkösdi lélek,

Szeretet lelke, kiáltunk Téged!

Túrmezei Erzsébet
Pünkösdkor

Piros pünkösd napján,

Mikor gyümölcs érik,
Életed kalászát
Angyalszemek nézik.
Ezüstös harmatot
Csorgatnak tövére,
Hogy termése nőjön
S vihar ki ne tépje.

Piros- pünkösd napján

Az Úr keres téged,
Zúgó szelek szárnyán
Lelkét küldi néked.
Fogadd szeretettel
A mennyei lángot,
Növeljen szívedben
Hitet, boldogságot.

Piován Győző

Pünkösdre

Jöjj, Szent Lélek, várunk Téged,

Kicsik, nagyok sírunk Érted.
Lelkem szárnya hozzád száll
A csodálatos mennyországba.
Ottan kéri, ott reméli,
Legyen a föld tiszta, égi.
Jöjj, Szent Lélek áldj meg minket,
Vidámítsad a szívünket!
Pünkösd napja

Aki nem tud a hit szárnyán

A magasba szállni,
Nem is tud a Megváltónak
Szentlelkére várni.

Ó, emberek! Krisztus nélkül

Mit ér ünnepléstek?
Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,
Ahol nincs Szentlélek.

Azért tehát Őt várjátok!

Őt várjátok, - eljő
Hittel égő lelketekbe,
Mint a nyári szellő...

Eljön Krisztus szeretettel,

Eljön Szentlelkével,
Ha várjátok, s imádjátok
Pünkösdi reménnyel!

Megtelik a szív és lélek

Nemes indulattal,
Ha bevonul oda Krisztus
Teljes diadallal.

Csak úgy lehet pünkösd napja

Áldás, öröm, béke -
A győzelmes, igaz hitnek
Gyönyörű pecsétje!

Somogyi Imre
Szent Lélek

Jézus a mennybe ment

Munkáját végezve.
Maga helyet nékünk
Szent Lelkét elküldte.

A Szent Lélek lejött,

Zúgó szélben, tűzben,
Erőt, tüzet gyújtott
A félénk szívekben.

A Szent Lélek ma is
Itt van mindig jelen,
Boldog az, akinek
Ott él a szívében.

Nincs ott már a félelem,

Bánat, erőtlenség,
Mert Ő vigaszt, erőt
Jézusból ad mindig.

Oh, drága Szent Lélek,

Tölts be hát minket is.
Segíts, hogy Jézusról,
Tanúskodjunk mi is.

Igazi pünkösd

Csak úgy lehet igazi pünkösd itten,

Ha mindenben, mindenünk lett az Isten…
Ha nem lehet, nem tudunk élni másképp,
Csak pünkösd, szent hatalmas Krisztusáért.
Ezért indít ma engem térdre,
Hogy élhessek pünkösdben, de csak Vele.

Somogyi Béláné
Szívvel-lélekkel

Napfényes, pompás, derűs pillanat,

Ragyog az ég és díszlik a határ.
Virágillatban, tavaszi légben
Trillázva rebben a dalos madár.

Mosolyog az ég és ujjong a föld,

Szívem oltárán újult hangulat,
Pünkösd ünnepe új áldást jelent,
Lelkemnek e nap új utat mutat.

Kegyelmi korszak áldott derűje,

Hálára készteti minden érzetem.
Istennek lelke lett ajándékom,
Szívvel-lélekkel Őt dicsérhetem.

Áldott az élet és áldott a fény,

Amely általa bennem létrejött,
Szívvel-lélekkel Őt szolgálhatom,
Vele az élet mindig szép örök.

Bányai Ferencné
Iskolakezdési versek
Diákimádság

Idegen szavak Bábel- zavarából

Félrevonulva, ím, lelket cserélek
S kezemet szépen összekulcsolom-
Te még megértesz, úgy-e Istenem,
Akkor is, hogyha - magyarul beszélek?

Künt sáros, hullott, őszi levelek.

Csupasz fák ólmos, felhős ég alatt,
Lomha köd fojtja a melódiákat-
És csak én vagyok egyedül merész,
Akiből most imádság fakad.

Engedd Uram, hogy két karom kitárjam,

S szívem igya fel mind- mind az esőt,
És tönkre- szikkadt, szomjas talajából
Csíráztassál ki valami szent álmot,
Szépet, boldogot, nagyot, jólesőt!

Acélozzad meg két karomnak izmát,

Hogy szebb jövendőm piros hajnalán
Nagyon erősen megöleljelek,
S kebleden sírjam le a múlt bűnét,
Utolsó védőm, Istenem, Atyám!

Hadd bontsam ki majd selymes lobogómat,

S míg sziporkázó, víg tavasz ragyog-
Csordultig telve hittel, akarással,
Zenés ajakkal kiáltsam az égbe:
Istenem, olyan fiatal vagyok!

Dsida Jenő
A minden, az minden!

"Minden gondotokat őreá vessétek" 1 Pét 5,7.

"Minden lehetséges a hívőnek" Mk 9,23
"Mindenre van erőm a Krisztusban" Fil 3,20
"Mindenért hálát adjatok" Ef 5,20

Minden gondomat rád vethetem.

Nem csak az apró-cseprő gondokat,
A nagyobbakat is.
Nem csak a nagyokat, nehezeket,
A legkisebbeket is!
Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.

Lehetetlen, megoldhatatlan,
Elérhetetlen nincsen!
Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.

Mindenre, sokra, kevésre,
Szűkölködésre és bővölködésre...
Testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!
Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.

Derűs napok, borús napok,
Örömök, szenvedések...
Mindet azért adod,
Hogy cél felé segítsen.
Mindenért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!

Túrmezei Erzsébet
Nyár végén

Míg lombokat tép a szellő

S elnémul az árnyas erdő
Hűvös, lombos sátora,
Ott, hol utad vezet titkon,
Az őszi szél rést ne nyisson
S ne csüggesszen el soha.

Hited, mely virággal hintett

S melyre kék égbolt tekintett,
Álljon változatlanul;
Hirdetve, hogy nyárban, télben,
gyötrődésben, szenvedésben
rád az élet fénye hull.

A reménység égi zöldje,

Édes áldást hint e földre,
S boldogítja azt, aki
Örök tavaszában járva
Tekint fel a keresztfára,
Amely üdvöt nyújt neki.
Piován Győző
Szeptember

Gyerünk, gyerekek, iskolába!

Kemény pad és fekete tábla
Ne legyen nekünk idegen!
Csak integessen a szabadság,
Vidám játék, hangos mulatság
Át a nagy ablaküvegen.
Mi üljünk csendben, üljünk rendben,
Legyünk nagyon szorgalmasak,
S Csodaország titokkapui
Hamar megnyílnak.

Neves betűbirodalomban
Most biztosan nagy vigalom van.
Találni ott csodát sokat.
Komoly tanító bácsik, nénik,
- hogy kinek adják, nem is nézik, -
Osztogatják a kulcsokat.
Számország is tréfás egy ország,
Oda is bekukkanthatunk.
Ha figyelünk, miénk a kulcsa,
S lehet sok jó napunk.

Gyerünk, gyerekek, iskolába!

Oda is, ahol nincsen tábla...
- iskola sok van ám nagyon. -
Ahol az Úr Jézus a mester,
S ahol az ősz öreg se restell
Gyermekként ülni a padon.
Vár az Úr Jézus iskolája.
Tantárgy: hit, remény, szeretet.
Iratkozzál be. Add át néki
Gyorsan a szívedet.

De jó lesz mindig vele menni,

Mindent az Ő kedvére tenni.
De könnyű lesz az életünk!
Ha nehéz is lesz majd a lecke,
ki gyáva még hogy megijedne:
Ott a Mester! Segít nekünk!
Ő ad erőt és Ő ad áldást,
Hiányunk nem lesz semmiben,
Csak rá figyeljünk, vele járjunk,
S kövessük Őt híven!

Túrmezei Erzsébet

Csöppnyi imádságok

Én Istenem, jó Atyám,
Tudom: vigyázol reám.
Kérlek áldj meg engemet,
Hadd legyek jó gyermeked.

Bajban hozzád küldöm fel

Szívemnek imáját,
S ha öröm ér, Istenem,
Néked adok hálát.

Örömmel, hálával
Van tele szívem.
Ha Isten vigyáz rám,
Nem árthat semmi sem.

Segíts jó Istenem
A szófogadásban.
Segíts, hogy haladjak
Jól az iskolában,

Testvérem szeressen,
S minden kis barátom.
Segíts, hogy hű szívem
Mindig Téged áldjon.
,,Elvész a nép ha nincsen tudománya’’

A röpke nyári szünidő után már

Ím, újra hív és vár az iskola:
Hívó szavára elindul a bátor
Tanulni vágyok végtelen sora.
Van köztük gyermek, ifjú s minden korból...
Hozzájuk küldöm most ezt a dalom:
- Buzgó erővel és vasszorgalommal
Tanuljatok! A tudás: hatalom!

A könyvek poros fedelét törölni

Buzgón siet több próféta-diák
Oda, ahol meg lehet találni a
Szent küldetésre hívó iskolát.
,,Elvész a nép, ha nincsen tudománya’’ -
Mondotta Isten, s zengte völgy, halom.
Buzgó erővel és vasszorgalommal
Tanuljatok! A tudás: hatalom.

Ha sok-sok titkot már ismerni tudtok,

Megértitek a legmélyebb csodát:
Csupáncsak Isten, Aki teremtette,
Tárhatja fel a csodák nagy sorát!
Tágabb látásra is szomjasan törjön,
Ki elmélyül a tudásban nagyon:
Tanévnyitáskor új erővel, bátran
Tanuljatok! A tudás: hatalom!

Kincset gyűjt az, és rozsda meg nem fogja,

Moly se eszi és el se vehető;
Ki tud, az előtt kitárul az Élet,
S elérhető a legmesszebb tető!
Az új tanévnek halk csengői szólnak,
Kinyílt a nagy, eddig bezárt terem.
Kik szorgalommal tanulni akartok,
Koronázza utatok győzelem!

Kárász Izabella
Add össze

Félve megyek az iskola felé,

Félve a Mester hű szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
A sok kusza, egymás alá vetett
Tétova számot: „Valaki beteg…
Szenved, gyötrődik, akit szeretek…
Ellenség tör reám. S magam vagyok
Önnönmagamnak ellen legnagyobb.”
A Mester nézi… hosszan, komolyan.
„Bizony a feladatban hiba van.
Sorakozik a sok sötét adat,
s nem adtad hozzá a hatalmamat.”

Pirulva nézem. Ó, mennyire más,

Ahogy Ő vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is.
Oly bíztató az eredménye is.
Hozzáadva hatalmát, erejét,
Szeretetét, mely melengetve véd
Mindenhez, ami nyomja a szívem,
Az eredmény: „Hiszek Uram. Igen.”
Kivonás

Hétből kivonok hatot,

Marad egy.
Harmincból kivonok huszonkilencet,
Marad egy.
Háromszázhatvanötből kivonok
Háromszázhatvannégyet, marad egy.
Kivonom a holnapot,
Marad a ma.
Mert a holnapot ráhagyhatom másra:
A Mesterre. Azért tanítgat türelmesen
Esztendők óta
Erre az egyszerűnek látszó,
S mégse olyan egyszerű kivonásra.

Túrmezei Erzsébet

Jézus példát mutat

Veszekszel a testvéreddel?
Jézus békességet hozott.
Nem tanulsz az iskolában?
Ő tudásban gyarapodott.
Szüleidnek nem fogadsz szót?
Jézus engedelmeskedett.
Úgy ismerte minden ember,
Mint kedves, jó kisgyermeket.
Minden fiú és lány előtt,
Jézus ma is példa.
Segít jó gyermeknek lenni,
Kérd hát segítségét még ma.

Siklós József
Szorozd meg

Megoldatlan feladatom felett

Virrasztok. Hiányzik a felelet.
„Jöjj, Mesterem! Nézd, nem bírok vele.
Csak könnyeimmel öntözöm tele.
Ha éhezők könyörgő szája kér,
Aszott kéz nyúl betevő falatér’
S a lelkem olyan kifosztott szegény:
Magam is éhes, hogy’ segítsek én?
Elfogy a hit és elfogy az erő.
A kevesemmel hogy’ álljak elő?
A keveset ezreknek osztani,
Hogy mindenkinek jusson valami,
Jusson valami és jusson elég,
Mester, lehet? ” „Hát szorozd meg elébb.
A szorzó az én két kezem legyen.
Emlékezzél csak! Azon a hegyen…
Az ezrek… az öt árpakenyér…
S te búslakodnál a kevesedér’?
Szorozd!- Enyém az éhező sereg.
Szorozd!- Én mindig megsegítelek.
Szorozd!- Az én szolgám szegény legyen,
S ha adni kell, mindig tőlem vegyen.
Szorozz! ”

Szorzok és hajnalfényben ég
A diadalmas eredmény: Elég.
Betelt a régi füzetem
Ma este, megnézegetem,
És holnap újat kezdhetek.
Háromszázhatvanöt lapos
Ugyanilyen új füzetet.

Lemásolnám most szívesen

a régit. De nem tehetem.
Marad már, amilyen marad
Ott a Mester kezével írt
Sok „láttam” a leckék alatt.

Sorakozik nem egy lapon

Félig végzett feladatom...
A rendetlen, elégtelen...
És ezt a régi füzetet
Vizsgára vinni kell velem.

De holnap újat kezdhetek;

Ugyanilyen új füzetet.
Tiszták, fehérek a lapok.
Nem szeretném elrontani
Holnap már abba irhatok.

Talán, ha jobban figyelek;

Ha eztán korábban kelek,
Frissebb leszek, igyekezem,
Rendesebb lesz a feladat
És ügyesebb lesz a kezem.

Tollat fogok és leírom:

- ragyog a név a papíron -
„Jézus nevében kezdem el.”
Tudom, hogy rest és rossz vagyok,
S úgy érzem, félni mégse kell.

Háromszázhatvanöt lapon
A leckét vele írhatom
Ő vezeti gyenge kezem.
„Jézus nevében kezdem el.”
Jézus nevében végezem.
Túrmezei Erzsébet
Tanulok

Tanulok az iskolában
Írni meg olvasni,
Kicsi és nagy számokat
Szépen összeadni.
Tanulok a szülőktől
Szót fogadni szépen,
Rendet rakni,
Testvéremmel élni békességben.
Tanulok már Jézustól
Hittel imádkozni,
Istennek és embereknek
Örömet okozni.

Siklós József
Adventi versek
Adventi pásztortűznél

Ne lankadj testvér! Rakj a tűzre!

A szemhatárt vörösre festve
Denevérszárnyon száll az este.
Itt a válságok éjszakája…
Reménység-rőzsét rakj a tűzre!

Ne szunnyadj testvér! Szítsd a lángot!

Az ilyen pásztortüzes éjnek
Remegő csendjén angyalének
Suhan át bátorságra intve.
Bizalom- gallyal szítsd a lángot.

S most add a kezed a kezembe!

Hitünk tüzénél kipirulva
Jóakarat szavát tanulva
Istent dicsérő angyaloktól.
Csak add a kezed a kezembe.
Induljunk el Betlehembe!

Advent

Ünnepváró ködök mélyén

Négy apró gyertya lángja vibrál.
Embert keres a fény magának
S hogy megtalálja elindult már.

Vigyázzatok a kis gyertyákra,

A lángot el ne oltsa a szél!
Támasszatok az égnek létrát
„készítsétek az Úrnak útját”
Amíg ideér.
Adventi csendben

Adventi csend van.

Nincs hang, csak a lélek beszél.
Adventi csendben
Lehullok, Uram, eléd.
Csak hitem kis mécse ég,
Körülöttem mély a sötét.

Adventi csend van.

Készül-e mondd a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e a hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz talán? Lámpásod nem ég?
Adventi csend van...
Krisztus vár érted még.

Karácsonyt várunk

Adventi csend. Karácsonyt várunk.

Hoz-e örömet, boldogságot?
Epedve óhajtunk, mert a szemünk
Már sok könnyet, bánatot látott.

De öröm, boldogság eljut-e

Eljut-e hozzánk karácsonyi áldásként?
Nem leszel-e kivétel? Az ünnep majd
Mindenütt terjeszt örömet, fényt?

Adventi csend. Karácsonyt várunk.

Szívem szomorú lesz, azt látom:
Sokaknak nem kell Krisztus, s nem lesz
Mindenütt igazi karácsony.

Kun Gyula
Advent

Krisztusom, jöveteledre várok.

Az út szélén oly régóta állok.
De eléd menni azért nem merek,
Engem, kicsit, eltapodnak a tömegek.
Szívem ajtaját sarkig kitárva,
Vágyva tekintek Uram útjára.

Készen a harsona, a pálmaág,

Útadat borítja fehér virág.
Elhaló már szavam: Ne késs, Uram,
Lelkemnek orvosra szüksége van.
A megrepedt nádszál kötésre vár,
A pislogó mécses elalszik már...

Lelkem ezen magaslatán állva,

Tekints föl az eperfügefára,
Hol szomorúan s egyedül várok,
Szólj hozzám: „Veled vacsorálok!”
Többé nem kell semmitek, emberek,
Mert szívem lakója lett a szeretet!

Adventkor

Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk

Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.

Mécs László
Az Ige igazság

Simeonnal, Annával várok én,

Adventnek magasztos idején,
Amíg szívemben csend ül,
És az Ígéret csendül:
Beteljesül...

Mert igazsággá lesz minden ígéret,

Az örök ígéret igazság : testté lesz,
Amit Isten ígér: igaz
Bánatra jő vigasz,
Mindig is az...

Amíg az ige Igazsággá nem lesz,

Amíg eggyé lesz bennem vég s a kezdet,
Advent után karácsonyom,
Krisztus királyt megláthatom,
Magasztalom...

Simeonnal, Annával várok én

Adventnek magasztos idején
Amíg szívemben csend ül,
És az ígéret csendül,
Beteljesül!
Jézus visszatér

Jézus e világba visszatér.

- Mi lesz ha most jön el?
Közelg, mint győzelmes, nagy Király,
- Mi lesz, ha így visz el?
Elviszi hű mennyasszonyát
Magához, föl, a légen át.
Téged is égbe átemel,
- Mi lesz, ha most visz el?!

Áldás, áldás, dicsősség! Eljön Ő!

Áldás, áldás, övé az üdv, erő!
Áldás, áldás, közelg a nagy Király,
Áldás, áldás! Kegyelme ránk talált!

A Sátán uralma megtörik:

- Bárcsak most lenne már!
Fájdalom és sóhaj megszűnik,
- Bárcsak ma lenne már!
Feltámad mind ki benne élt,
Meglátja őt, ki hitt, remélt,
Érted is jön a szent Király.
- Bárcsak most jönne már!

Áldás, áldás, dicsősség! Eljön Ő!

Áldás, áldás, övé az üdv, erő!
Áldás, áldás, közelg a nagy Király,
Áldás, áldás! Kegyelme ránk talált!

Áldott, ki mindvégig hű marad!

- Bárcsak most jönne el!
Örömöt, békét és üdvöt ad.
- Bárcsak most vinne el!
Róla szól földi s égi jel,
A boldog sáfár rá figyel.
Ragyogva kél a Napsugár,
Bárcsak most jönne már!
Áldás, áldás, dicsősség! Eljön Ő!
Áldás, áldás, övé az üdv, erő!
Áldás, áldás, közelg a nagy Király,
Áldás, áldás! Kegyelme ránk talált!

Minden advent

Minden advent kegyelem:

Vétkem jóvátehetem.

Minden advent vigalom:

Isten Úr a viharon!

Minden advent érkezés.

Győzhetsz saját magadon!

Minden advent ítélet:

Így kellene- s így élek!

Minden advent remegés:

Isten felé epedés!

Minden advent ima is:

Uram fogadj be ma is!

Minden advent szeretet:

Betlehembe vezetett,

Köszönd meg hát a csodát:

A világ karácsonyát!
Karácsony előtt

Legyünk kicsit csendben! Födje

Mély csend a szíveket:
Mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.

Jó, ha most lelkünk messze hagyja

A hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.

Kezem a jászol előtt

Imára kulcsolom,
Nyomorúságom, szükségem
Mind elpanaszolom.

Szívem kitárom: „Kérlek, add meg,

Ami nincsen nekem!
Csodáddal csodálatos Gyermek,
Takard be életem!”

Hadd legyen szívünk boldog csöndje

Imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.
Karácsonyi versek
A szeretet fényhídján

Gyémántfényű csillagok ragyogtak,

Az éjben angyalok énekeltek,
Amikor a szeret fényhídján
Jézus Krisztus a földre érkezett.

A szívem ma meleg, puha bölcső,

Szent vágy hullámzik át a lelkemen,
Legyen a glóriás arcú Jézus
égi Mesterem, örök vendégem.

Molnár Jakab

Betlehem

Hegyek között vidéki városka.

Nem volt, s ma sincs nemzetközi útja.
De érinti a Menny országútja.

Lakosai parasztok, pásztorok.

Éjbe nyúlnak munkás hétköznapok.
Mezőn érik őket az angyalok.

S világgá zengik sötét éjen át

E kis helyről a legnagyobb csodát:
Isten elküldte Egyszülött Fiát!

Győri József
Bölcsek

Kelet mágusai
Tényleg bölcsek voltak,
Jézus jászolához
Örömmel indultak.

Ma is az a világ
Legbölcsebb embere,
Ki felkeresi Őt
S együtt marad Vele.

Boros Gergely

Betlehem csillaga

Mint sebes nyíl, úgy

Szállnak az évek,
De nem lett mégsem
Halványabb a fényed,
Betlehem csillaga!

Szegényes didergő pásztorok

Vezérlő mentője te vagy.
Dús mágusok ha jönnek,
Nekik is te mutatsz utat,
Betlehem Csillaga!

Szép, szelíd fényednél

Én is rátaláltam
A hű Megváltóra,
A szent Bibliában,
Betlehem Csillaga!

Gerő Sándor
Betlehemi csillag

Betlehemi csillag,
Jézus csillaga!
Őt várta a földnek
Minden vándora.
Mégis, midőn feltűnt
Betlehem felett,
Azt csupán csak néhány
Pásztor látta meg.

Betlehem csillaga.
Jézus fényjele.
Nem hiába jött a
Mennyből földre le.
Bűn éjében ragyog
Már e drága fény.
Ott sugárzik Isten
Népe életén.

Pecznyik Pál

Kívánság

Azt kívánom: minden nap

Karácsony legyen,
Azt kívánom: Minden szív
Legyen Betlehem!
Azt kívánom: égi hang
Hassa lelkemet át,
Zengjek néked, Jézusom
Hálát s hozsannát!

Csopják Attila
Csak a bölcsekek

Csak a bölcsek ismerik Őt meg,

Azok mennek Hozzá ma is;
S azok maradnak meg hívőknek
Oly sokszor kigúnyolva is,
Kik többet tudnak a tudósnál,
S leborulnak Előtte mélyen,
Éppúgy, mint szegényes jászlánál
Kelet bölcsei tették régen.

Ma is, és mindig, csak a bölcsek:

A gyermekként hinni merők -
Hozzá ma is csak ezek jönnek,
A gyermeki hittel szeretők.
Mások csak ünnepelgetnek, de
Talán azt se tudják, miért?...
És nem mennek el Betlehembe;
Egy lépést sem tesznek Jézusért!

Nádudvari Nagy János

Csodás ünnep

Csodás ünnep a karácsony,

A földre eget varázsol.

Fenyőágon gyertya lángja

Csillagot visz kis szobánkba.

A világnak azt kívánom:

Legyen szívében karácsony.

Közeleg, ideér holnap,

Szavaim már harangoznak.

Falu Tamás
Csendes éj, szentséges éj

Légy örökre áldott,

Betlehemi jászol,
Szegényes bölcsője
Az ég Királynak.
Hoztad boldogságát
Vesztett üdvösségét
Az egész világnak.

Veletek virrasztok,
Ti, kedves pásztorok,
Hallgatva az éjben
Angyalok danáját.
Csendesen hull a hó,
Nem zavarja semmi
A Kisdednek álmát.

Bűntől roskadozó
Elárvult lelkemet
Vigasztaljátok meg.
Zengő hárfahúrok.
Én édes Megváltóm,
Jöveteled előtt
Sírva leborulok.

Somogyi Imre
Értem tette

Fényes ég volt lakóhelye,

Angyalének körülzengte,
S Ő leszállott szolga módra,
Számkivetett, koldussorsra…
Értünk tette, értem tette.

Övé volt a kerek világ,

Csillag, arany, kicsiny virág.
S szegényebb lett a madárnál,
Üldözöttebb az űzött vadnál.
Értünk tette, értem tette.

Tiszta szívű, ártatlan volt,

Nem volt rajta semmi bűnfolt.
Mégis kereszt lett a bére,
Golgotán hullt drága vére.
Értünk tette, értem tette.

Hálaadás

Úr Jézusom, drága Neved,

Én most azért áldom,
Hogy nem hagytál elkallódni
Ezen a világon.

Elhagytad a mennyet, azért,

Hogy engem megkeress:
Mint elveszett bárányt haza,
Atyámhoz elvezess.

Hálából mást Úr Jézusom

Nem adhatok néked:
Mint kis gyertyát, az életem
Adom oda, vegyed!

Almási Mihályné
Glória! Glória!

Mi lenne, mi lenne,
Ha angyalének, örömhír nem zengne,
Ha az a kicsiny jászol Betlehemben
Nem várna engem?

Sötétség… sötétség…
Vak éjszaka! A Hajnalcsillag késnék.
Láng se égne, hogy szívem melegítse, fényre derítse!

Kárhozat, kárhozat!
Roskadva vinném keserű átkomat.
Vergődnék nyomorult halálraváltan
Gonosz hínárban.

Glória! Glória!
Van kiben békességet találnia,
Életet, fényt bűnös, sötét szívemnek!

Glória! Glória!
Testté lett Ige, Jézus, Isten Fia,
Minden az enyém, mert megtaláltalak.
Téged áldalak.

Békesség! Békesség!
Ragyogó hajnal, sugárzó fényesség,
Mióta szívem Teveled van tele!
Élet reggele!

Túrmezei Erzsébet
Jöjj el Karácsony!

Jöjj el szent karácsony,

Te legszebb ünnepünk,
Csillaggal, angyallal,
Jelenjél meg nekünk.
Áldásid hintsed ránk
Szeretni taníts meg,
Hozz üdvös örömhírt,
Szomjazó szívünknek.

Az égi vendég

Égi vendég érkezett,

Angyalkarok zengenek.
Hirdetik a világnak,
Megjött, aki úgy vártak.
Puszták felett angyalkarok
S lent a földön pásztorok.

Száll az ének, zeng a dal,

Pásztor szívben, ím hamar,
Teljes visszhangra talál,
Nincs hatalmad bűn, halál.
Mert az élet megjelent
S minden jó lesz idelent.

Immánuel velünk van,

Hirdeti az angyalkar,
Jóakarat, szeretet,
Ím a földre érkezett.
Békesség a világnak,
S üdv az égi Királynak.
Jézus jön

Jézus jön, tán hajnaltáján,

Mikor pirkad már az ég.
Szebb, mint az aranyló reggel
Az ő dicsőssége még.

Várva várom, kész a szívem

Tárni ajtót és kaput.
Kész a lábam nyomdokába
Járni, bár nehéz az út.

Jézus jön. Tán délidőben.

Munkazajban, nap hevében.
Bár találna készenlétben,
Csendben, hogyha int felém.

Várva várom, kész a szívem

Tárni ajtót és kaput.
Kész a lábam nyomdokába
Járni, bár nehéz az út.

Jézus jön! Lehet, hogy este,

Sötét hegyek felett
Felragyog, mint fényes csillag
S szebb hazába elvezet.

Várva várom, kész a szívem

Tárni ajtót és kaput.
Kész a lábam nyomdokába
Járni, bár nehéz az út.
Jön az Úr Jézus

Jön az Úr Jézus, meleggel, fénnyel

Tölti be házunk, csak jól vigyázzunk,
Hogy észrevétlen el ne haladjon
S itt ne maradjunk mi a sötétben.

Szép karácsonyfa nem elég nekem.

Nem elég semmi. Jön az Úr Jézus,
Őt magát vágyom szívembe venni.
Olyan lesz akkor, mintha mindennap karácsony lenne

Puha jászolként vár a szívem rád.

Végy Uram Jézus, benne lakozást.

Karácsonykor

Karácsonykor úgy megtelik

Szívem égi szent örömmel,
Ha látom a karácsonyfát,
Csillogó dísszel, fényével.

Eszembe jut a Jó Isten,

Ki úgy szerette e világot.
Fiát adta egy ily napon
Bűneinkből ki megváltott.

Azt hirdeti, az Úr Jézus

Gazdag volt és szegénnyé lett.
Mennyből jött a bűnös földre,
Legnagyobb volt s gyermekké lett.
Karácsony

Karácsony ünnepén az a kívánságom.

Legyen boldog mindenki
Ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
Legyen olyan béke,
Mint amilyen bent lakik
Az emberek szívébe

Karácsony előtt

Legyünk egy kicsit csendben! Födje

Mély csend a szíveket:
Mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.

Jó, ha most lelkünk messze hagyja

A hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.

Kezem a jászol előtt szépen

Imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem
Mind elpanaszolom.

Szívem kitárom: ”Kérlek, add meg,

Ami nincsen nekem!
Csodáddal, csodálatos gyermek,
Takard be életem!”

Hadd legyen szívünk boldog csöndje

Imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.
Karácsony

Kicsi jászol sötét éjben,

Benned pihen üdvösségem.
Szegény lett, hogy ily nagy áron
Legyen nékem gazdagságom.

Áhítattal hajtok térdet,

Kisded Jézus, áldlak Téged!
Itt a szívem, nincsen másom:
Tied legyen, Messiásom.

Te vagy éltem napvilága,

Békessége, boldogsága.
Jászlad mellett jöttöd áldom,
Vigadok, mert van Megváltóm!

Túrmezei Erzsébet.

Betlehemi jászol

Betlehemi jászol
Senkitől sincs távol,
Az egész világról
Oda mind eljutnak,
Akik szívük mélyén
Szent karácsony éjén
Feléje indulnak.

Lukátsi Vilma
Karácsonyi fény

Eljöttél, mint mennyei fény

Áttörni a föld éjjelén,
Beragyogni rögös utunk
Míg, otthonunkig eljutunk.

Látod: a kín, a könny, a gond

Földre roskasztott, porba vont.
Ha Te nem adnál új erőt,
Elepednék a cél előtt.

Ó, áldva légy, hogy megjelent

Világosságod idelent,
S mi elvihetjük szerteszét,
Hogy fénnyé váljon a sötét.

Ó, töltsd be szívünk teljesen!

Még a halálnak éje sem
Győzhet le minket, Mesterünk,
Ha bennünk élsz, s te vagy velünk.

Oltárodon elégve mi
Vágyunk Teérted fényleni.
Itt, s országod, ha megjelent
Örökre Nálad odafent!
Túrmezei Erzsébet

Karácsonyi énekszó

Mikor Jézus született,

Angyalok így énekeltek:
„Az Istennek dicsőség,
Embereknek békesség!

Folytassuk az éneket,
Hogy mindenki hallja meg!
Gerzsenyi László
Karácsonyi ima

Összeteszem két kis kezem,

Felemelem Hozzád lelkem.
Bámulattal csodálkozom
Jézusomhoz imádkozom.

Ifjú lelkem nem érti meg,

Hogy lehettél kicsiny gyermek
Hiszen nagy vagy, nagy is voltál
Mégis úgy megalázkodtál.

És amikor nem érthetem,

Örülni kezd az én lelkem.
Mivé lennék szegény lélek
Ha Téged nem ismernélek!

Karácsonyi imádságom

Úr Jézusom! A szent este

Olyan sok mindent kaptam!
Karácsonyfánk csillog–villog,
Új ruha van rajtam.

De én jobban szeretném, ha
Hozzám lehajolnál,
És szüleim örömére
Szívemben lakoznál.

Karácsonyi imádságom
Hallgasd meg hát nékem:
A szívemben, Úr Jézusom
Légy örök Vendégem.

Békefi Pál
Karácsonyi harangok

Csillagfényes csodás éjjel

Harangjáték volt,
Csengő hangon, égi hangon
Angyalének szólt.
Azt hirdette:
Megszületett Jézus Krisztus
Betlehemi jászolban,
Békességet küldött Isten
Drága Fiában.

Bölcs emberek néki adják

Drága kincseik,
Jászolágyban féltve őrzik
Kisded álmait.

Jó pásztorok jöttek hozzá

Csillag nyomában,
Csilingelő bárányka van
Ajándékukban.

Karácsonyi harangszóra
Imára borulj,
Betlehemi gyermek előtt
Lábaihoz hullj.
Hirdesd te is:
Megszületett Jézus Krisztus
Betlehemi jászolban,
Békességet küldött Isten
Drága Fiában.

Antal Ferenc
Karácsonyi kérések

A pásztorok lábát add nekem,

Hogy Hozzád siethessek sebesen!

És a napkeleti bölcsek kezét,

Hogy szívem, kincsem letegyem Eléd!

Angyalok hangját, hogy mindenkinek

Örömhírt és békességet vigyek!

S Mária igét-megőriző szívét:

Hadd legyek, Jézus, örökre tiéd!
Horst Orphal után németből Túrmezei
Erzsébet

Karácsonyi könyörgések

Mint Betlehemben, zsúfolt a város,

Megszállta tenger idegen.
Uram, szállásra hol találsz most?
Nem maradsz-e a hidegen?

Szívem istállójába, amely

Szállást csak barmoknak adott
Térjél be hát! Számodra van hely,
Találsz egy csendes jászlat ott.

Csillogó arannyal, drágakővel

Nincs ékesítve ez a ház.
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
Ha szénát, pozdorját találsz,

Ha nem lehet méltó tehozzád,

Kinek egek örvendenek...
Lásd, ez vagyok... térjél be hozzám,
S hozd el számomra fényedet!
Füle Lajos
Csak a szívem

Nincsen e világnak
Olyan fogadója,
Mint a betlehemi
Gazda istállója.
Megszentelte Jézus,
Rangja naggyá tette,
Tündöklő szép csillag,
Ragyogott felette.

Csak a szívem lenne

Szebb és nagyobb ennél,
Ó, kedves Úr Jézus,
Ha ott megszületnél.

Megtisztított szívem
Én most felajánlom:
Szülessél meg benne,
Jézusom, királyom!

Boros Gergely

Van hely

Kicsi volt a jászol,

Még kisebb a szívem,
Mégis az Úr Jézus
Tudom, ott van benne.

Szülessél meg nálam,

Úr Jézus akarom,
Hogy legyen nekem is
Boldog karácsonyom.
Karácsonyi rímek

Ezüstöt ölt a téli föld.

Havas kis út a hegyre fut.
Karácsony int felénk megint.
Keresi árva, elhagyott
A csillagot, a Csillagot!

Köd hamva hull, és rajta túl

Mint zúzmarás, fehér varázs,
Erdők, mezők, az Érkezőt
Jelentgetik ma ékesen:
Őt keresem! Őt keresem.

Már megjelent!– zenél a csend.

Reményed Ő!– zúg a fenyő.
Ilyen fehér!– dalol a dér.
És szól az út, mint láb tapos:
Alázatos, alázatos!

Lombjavesztett ág didereg
A jegenyén: Ilyen szegény!
Róla zenél a szél, a tél.
Zenélj, te is, szegény szívem:
Eljött! Igen!– Eljött! Igen!

Túrmezei Erzsébet
Karácsonyi utak-karácsonyi kérések

Mutasd meg a bizalom útját,

Azt a csillagfényes utat,
Amelyiken bölcsek jártak
Megtalálni Királyukat

Mutasd meg a szolgálat útját,

Amelyen csendben József járt,
Hogy szemünk-szívünk nyitva legyen,
Ha szenved a felebarát!

A szeretet útjával áldj meg,

Amint láthatom Máriában,
Hogy akivel csak összetalálkozom,
Ahhoz a jó szót megtaláljam!

A hála útján pásztorokkal

Hadd magasztaljam tetteidet!
S adj, Uram, csodálattal teli,
Előtted mindig nyitott szívet!

Reménység útját! Arra vágynak

Sokan betegen és szegényen.
Engedd ragyogó csillagodat
Mindig látni a sötét égen!

S ha erőm elfogy, maradj velem,

Ne hagyd magára gyermeked!
Áraszd rám karácsonyi utakon
Újra sugárzó fényedet!

fordította Túrmezei Erzsébet

Karácsonyi vallomás

Szeretem az Úr Jézust,
Mert eljött érettem,
Mint fényes égi csillag,
Hogy mennybe vezessen.

Szeretem az Úr Jézust.
Övé volt minden kincs,
S most jászol ölén nyugszik,
Még ágyacskája sincs.

Szeretem az Úr Jézust,
Szeretem. Imádom.
Érettem lett ilyen szegény.
Ő az én Megváltóm.

fordította Túrmezei Erzsébet

Karácsonyi imádság

Drága Jézusom, énekkel áldalak.

Téged magasztallak, téged imádlak.

Hadd szeresselek, hadd szolgáljalak,

Soha semmivel meg ne bántsalak.

Vezérelj szüntelen! Maradj velem!

fordította Túrmezei Erzsébet

Karácsony estéjén

A jászolnál oly jó megpihenni

Az Úr Jézusunkban gyönyörködni.
Imádni őt bölcsek, pásztorokkal
Énekelni Néki angyalokkal!

Karácsony

Keresik a bölcsek
Jézust, az új királyt
Vezeti őket csillag
Mutatva az irányt.

Heródes házában
Jézust nem találják,
Barmok jászlában
Ott van, ott imádják.

Óh, jöjjetek ti is
Menjünk Betlehembe,
Fogadjuk be Jézust
Mostan a szívünkbe!

Karácsonyra

Úr Jézusom, úgy-e tudod

Hogy jöttödet vártam,
S kis szívemet te előtted
Egészen kitártam.
Kitártam, hogy jászlad legyen
Ma és mindörökre,
S fényedből egy kis szikrát
Szórjak a szívekre.
Karácsonyi utak

Mutasd meg a bizalom útját,

Azt a csillagfényes utat,
Amelyiken a bölcsek jártak
Megtalálni Királyukat!

Mutasd meg a szolgálat útját,

Amelyen csendben József járt,
Hogy szemünk-szívünk nyitva legyen,
Ha szenved a felebarát!

A szeretet útjával áldj meg,

Amint láthatom Máriában,
Hogy akivel csak találkozom,
Ahhoz a jó szót megtaláljam!

A hála útján pásztorokkal

Hadd magasztaljam tetteidet!
S adj, Uram, csodálattal teli,
Előtted mindig nyitott szívet.

Csillogó kis hópelyhek

Csillogó kis hópelyhek,

Hullanak az égből,
Tőlük a fekete föld
Fehér lesz, megszépül.
Karácsonyi örömhír,
Így szépítsd a lelkem,
Hogy a kedves Úr Jézus,
Megszülessen bennem.
Csillogó kis hópelyhek,
Hulljatok az égből,
Hirdessétek Jézusunk,
Megvált minden bűntől.
Zsoltár karácsonykor

Uram, örül és vígad a szívem:

Dalok zendülnek benne Rólad
S hálaadó himnuszok,
Hogy jászolban születtél.
Azon vigadozom,
Hogy jászolban születtél,
Nem puha palotában.

Selymes és cifra bársony

Körül lágy hódolattal
Nem fogta gyenge tested.
Értelmetlen szemekkel
Szelíd juhocskák lestek.
Szegénységben születtél
És szívtépő nyomorban.

Szegény, üres szívem

Ezért merem én mégis
A színed elé vinni;
Ezért merem én hinni,
Hogy lakhelyed lehet
A szomorú és árva.

Ez minden reménysége,
Hozsannás vigaszsága:
Hogy jászolban születtél,
Megváltó Istenem.
Ezért zendülnek át
Téged dicsérő, boldog énekek,
Halk glóriák szegényes szívemen.

Túrmezei Erzsébet
Karácsonyi gyermekvers

Egyszer egy királyfi öltözött szegénynek,

Vizsgálni szándékát emberi szívnek:
Aki befogadta, azt ő is meghívta,
Elvinni magával –királyként jött vissza.

Egyszer Isten Fia embernek öltözött,

Csodás mennyországból e földre költözött,
Királyi ruháját miattunk levette,
Isteni életét érettünk letette…

Betlehem mezején

Betlehem mezején,
Zengemény,
Pásztorok szívében
Szent remény.
Legboldogabb szív
E föld terén,
Ki Jézusról így szól:
„Ő az enyém.”

Kárász Izabella

Gyertyafényben

Gyertyafény hull arcomra lágyan,

Betlehem fénylő magasában,
Fenyőágon, mennyei csendben,
Muzsikálnak bent a szívemben.
Azt muzsikálja minden húrja,
„ De jó, itt a karácsony újra!
Apu játszott velem

Apu játszott velem tegnap este

A fenyőfa alatt, vidám hangulatban.

Ajándékba kapott villanyvonatomat

Próbáltuk ki együtt, mint szalad, hogy tolat.

Éjféltájban már csak mi voltunk fenn ketten,

S alvás előtt tőle halkan megkérdeztem:

„Apu mindenkinek van játékvonatja,

Amilyet én kaptam e szép karácsonyra?’’

Apu elkomorult, választ alig talált,

S végül e szavakkal oktatta kisfiát:

„Nagyon kevés gyermek ünnepel úgy, mint te,

Mert az egész világ nyomorral van tele.

Sokan ruhátlanok, betegek, éhesek,

És azt sem tudják, hogy Jézus megszületett.’’

Kis játékaimat szépen elrakodtam,

Majd a paplan alatt ekképp imádkoztam:

„Úr Jézus, hozz végre egy olyan ünnepet,

Amikor játékot kap minden kisgyerek!

Éppen úgy, mint nálunk, csillog a fenyőfa,

És mosolygó arccal játszanak alatta.

Nem gyártanak többé gyilkos fegyvereket,

Csak ruhát játékot minden kisgyereknek.

Minden ember örül, hogy a földre jöttél,

És hogy e világnak megváltója lettél!’’
Az égi fény

Nagy fény támadt azon éjjel,

Mikor Jézus született,
Angyalsereg nagy örömmel
Zengett hála éneket.
Nagy fény támad azon szívben
Ahol Jézus születik
S ott az isten hálatelten,
Buzgón dicsőíttetik

Karácsony

Karácsony áldott éjszakáján.

E földre lehozta a békét,
A betlehemi fényes csillag
Hirdette Jézus születését.
Karácsony boldog tiszta napja,
Ünnepe isten szerelmének,
Hozd el szívemnek is az üdvöt,
Hogy megváltottként benned éljek.

Kicsi jászol

Kicsi jászol a szívem

Jézusomnak készítem,
Kicsi gyertya örömem,
Ő eléje ezt viszem.
Jöjj, oh jöjj el Jézusom,
Készen várlak e napon.
Karácsonyi örömem

Nem tudok én, mint az angyal

Olyan szépen énekelni,
Kis versemre sem fog visszhang
Zengve- zúgva ráfelelni.
De azt tudom, és jól tudom,
Mindkét szemem azért nevet,
Mert a kedves Úr Jézusunk,
Ilyen kislányt, mint én szeret.

Júdea kis falucskája

Júdea kis falucskája

A világnak nagy csodája,
A földgolyó közepe lett,
Mert valaki ott született
Nem bíborban, nem bársonyban,
Csak egy rongyos istállóban.

Júdea kis falucskája,

A világnak nagy csodája,
Simogatja a szívemet,
Törölgeti a könnyemet,
Betölt fénnyel, szeretettel,
Kibékít a jó Istennel.

Karácsonyi kívánság

Karácsony szent ünnepén,

Szívből azt kívánom,
Legyen béke a szívekben,
S az egész világon.
Szülessen meg az Úr Jézus
Mindenki szívében,
Töltse be az egész földet,
Igaz, szent béke.
Karácsony a kicsiké is

Karácsony a kicsiké is,

Eljött az Úr Jézus ezekért is,
Ő a legnagyobb ajándék,
Az Istentől drága szándék.
Legyen azért öröm nekünk,
Drága karácsony ünnepünk,
Az Úr Jézus megszületett,
Mert mindnyájunkat szeretett.

Fenyő ága, csillag fénye

Fenyő ága, csillag fénye

Gyermekszívem nagy reménye,
Karácsony már újra itt van,
Gyermekszívem ujjong vígan.
Gyermekszívem áldva áldja,
Jézust, ki az ég királya,
Legyen mindenkinek lelke
Jézus Krisztussal megtelve.

Karácsonyi kis angyalok

Karácsonyi kis angyalok

Szállnak át a légen,
Csengetnek és énekelnek,
Csoda-csoda szépen.
Hadd legyek ma én is
Egy kis betlehemi angyal,
„Úr Jézusunk megszületett”
- zengem, szívvel-szájjal.
Kicsiny gyermek

Kicsiny Gyermek született

Szent karácsony ünnepén,
Hírül adták angyalok
Betlehemnek mezején.

Kicsiny gyermek született,

Az nekem is nagy öröm.
Mennyországba bevezet,
Szeretetét köszönöm.

Betlehemi éjszakán

Betlehemi éjszakán
Szétnyílt az ég függönye,
Felcsendült az angyalok
Csodás hangú éneke:

Nagy örömöt hirdetünk,

Szabadító született,
Örüljetek felnőttek,
Ujjongjatok gyermekek.

Jézus Krisztus a neve.

Az Istennek dicsősség,
Embereknek mindenütt,
Itt a földön békesség.
Kicsi jászol

Úgy szeretném, hogyha szívem

Kicsi jászol lenne,
Karácsonykor az Úr Jézus
Megszületne benne.
Befogadnám, betakarnám,
Illattal beszórnám,
Hideg széltől, deres csóktól
Szeretettel óvnám...
Jer, Uram, várlak, jövel!
Szívemet kitárom...
Születésed áldott percét
Örömtelten várom.

Szentséges éj

Örvendj, szegény, bűnös világ!

Isten elküldte angyalát.
A hír, mit átad, oly csodás,
hogy itt van ím a Messiás!

Örvendezz, hát bűnös világ!

Szeret az Úr, gondol reád.
Azért küldte el Szent Fiát,
Hogy benne békéd megtaláld.

Zengjük a hála himnuszát!

Áldjuk az Úrnak Krisztusát!
Szentséges éj! Csodás, való!
Megszületett a Megváltó!

Almási Mihályné
Száll a magas égből

Száll a magas égből

Karácsonyi ének.
Dicsősség az Isten
Áldott szent nevének!
Békesség e földnek,
Melyet könny s vér áztat,
Mindenütt békesség,
Az ember világnak.

Értünk

Jézus a földre szállt,

Szenvedett kínhalált,
Értünk lett átok Ő,
Keresztfán vérező.
Lemosta bűneink.
Hajtsuk meg térdeink!
Zengjen a hála és
Dicsőítés!

Jézus a mennybe ment,

Ott készít lakhelyet.
Hívő nép, készen várj!
Imádkozz és vigyázz!
Ha szól a trombita,
Jő, mert ég, föld Ura.
Magához veszi mind,
Gyermekeit.

Almási Mihályné
Az Ige testé lett!

Csendben, szalmán, szelíd barmok

Teste melegébe
Köszöntött be a világnak
Döntő eseménye.

Nem császárok parancsától,

Zordon hadvezérek
Csatáitól lesz boldogabb
A világtörténet,
Hanem, hogy egy istállóban
AZ IGE TESTTÉ LETT!

Próféciákat és népek
Reményét betöltve,
Isten megváltó szerelme
Érkezett a Földre.
Bódás János

Egy kisfiú gondolataiból

Csillagfényes, téli estén

Betlehem mezején,
Nagy örömmel lettem volna
Egy kis bojtárlegény.

El nem nyomott volna álom

Égi csodát várva,
Láttam volna: angyaloknak
Hogy lebben a szárnya.

Azért, mert ez nem így történt,

Nincsen búsongásom,
Az Úr Jézust, Megváltómat,
Tudom, megtalálom.
Boros Gergely
Kérdez a gyermek

„Ott fenn lakott a csillagok felett,

De mikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyermek.
És - ó -, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt. Ő, az Isten Fia.
Elhagyta értünk az egeket.
Ugye, apukám, nagyon szereted?”

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.

De a kis kedvenc nem vár szavakat.
Odaszorítja vállára meleg,
Kipirult arcát, s tovább csicsereg.
„Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
És ott aludt az állatok helyén,
Szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
Pedig csak a te kislányod vagyok.
És Ő, az Isten Fia, Ő a legnagyobb,
Szalmán feküdt, amikor született.
Ugye, apukám, nagyon szereted?

Kint csillagfényes, hideg este... tél...

Bent apja ölén kisleány beszél.

„Ott sem nyughatott, szalma fekhelyén.

Futniuk kellett éjnek idején.
Halálra keresték a katonák.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugye, apukám, nagyon szereted?
Az apa leteszi a gyermeket.
‘Ugye, szereted?... Ugye, szereted?’ -
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Istenfia
Karácsonyesti képe kergeti.
Feledte, és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,

Mintha körül a hólepett fehér
Tetők, utak felett távol zene,
Angyalok tiszta hangja zengene
Szívet szólongató, szép éneket:
- Szegény lett érted. Ugye szereted?

Túrmezei Erzsébet

Visszajön!

Hóból az erdő, ködbõl a felhõ,

Hó esik, tél szele fújja.
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra!

Száll csuda híre szívbõl a szívbe,

Kétezer év a tanúja:
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra!

Angyalok ajkán, emberek hangján

Csendül a csillagos ének,
Kétezer éve mennek Elébe
Boldogan, kik Neki élnek.

Ott a helyed e drága menetben,

Életed KRISZTUSA vár rád.
Hagyd el a gondot, légy Vele boldog!
Zengje a szíved a hálát!

Füle Lajos
Meditáció gyermekhangra

...megtehette volna,
hogy ne istállóba,
- márványpalotába,
pihe-puha ágyba -
küldje a világra...

Megtehette volna,
hogy nyomorék, csonka
más utakon járjon,
s ő csak szépet lásson
ezen a világon...

Megtehette volna,
hogy gonosztól óvja
s ki rosszat mond róla,
lesújtsa a porba,
rostából kiszórja!

- de ha így lett volna,

tudnának-e róla,
azok a szegények,
akik ma is élnek?
s vele mit érnének?

- de ha így lett volna,

lenne bizodalma
hozzá sok betegeknek?
csúfnak, elesettnek,
akik hozzá esdnek?

- de ha így lett volna,

mind, aki elmondja
hogy bűnökben szenved,
akit nem szeretnek,
- de bűnét megbánta -
kérne- e kegyelmet?
S kapna- e kegyelmet?!
Lukátsi Vilma
Megszületik

Jézus, mély csöndben várni Rád

Mily nagyszerű vágyakozás!
Köröskörül a téli fák,
S a világ csupa ragyogás,

A Titok zeng, mely eljövendő:

Megszületik a Messiás!
De hiszen eljött! S újra eljő?
Igen, hozzánk jő, újra Ő!

Mibennünk kell, hogy megszülessék,

Úr Jézus, lelkünk élete.
Széna-szalmánál jobban esnék
Néki szívünknek meleg

Lakást venni bennünk szeretne

A Kegyelem, a Szeretet,
Hogy számunkra is megszerezze
A boldog örök életet.
Csanád Béla

Jászol mellett

Jézusom, kis szívem karácsony ünnepén

Oly boldog, betölti szeretet, hit, remény.

Jászolod mellé most leborul a szívem,

Megkérlek, szüless meg e kicsi szívben.

Kint tombolhat vihar és hullhat le a hó,

Szívemben a Neved fényt, meleget adó.

Szenteltessék meg a neved ez ünnepen,

Karácsony elmúlik, de Te maradj velem!
Kárász Izabella
Karácsony

Betlehemi fényes csillag

A szívemben ragyog,
Ezért nagy a boldogságom,
Mert Jézusé vagyok.

Kicsi szívem, mint a gyémánt

Szerte szórja fényét,
És a fényben megláthatom
Az Úr Jézus képét

Ó, de jó így, mert nem félek,

Bátor az én szívem,
Betlehemből mennyországba
Ő elvezet híven.

Betlehemi fényes csillag

Ragyogj mindig szebben,
Hogy örökké együtt járjunk
Jézus és én, ketten.
Mondd el!

Mielőtt eloltod a gyertyát,

S elmúlik a karácsonyi láz,
Tégy számadást újra magadnak;
Épült-e benned a lelki ház?

Mondd el... Mondd el, ha nem is kérdik,

Hogy találkozásod volt vele
S ebben az áldott karácsonyban,
Számodra is volt üzenete.

Mondd el, hogy gazdagabb lettél,

S Benne hited szárnyakat kapott,
És cserébe a rossz szívedért,
Önmagából egy részt adott!

Mielőtt eloltod a gyertyát,

És becsukod csendben Bibliád,
Köszönd meg mindnyájunk nevében,
- az első karácsony éjszakát!

Tamáska Gyula
Megüresítem magam

Ha földereng az égi csillag,

Hirdetni: itt az Újszülött,
A napkeleti királyokkal
Majd én is útra készülök.

Az ajándékuk drága mirha,

Illatos tömjén, dús arany
És én, a koldus, így megyek csak
Szegényen, ajándéktalan.

Nincs kincsem, rangom, csak a bűnök

Nagy halma rakva lelkemen,
Kiszórom ezt is, hogy szívemben
Minél több tiszta hely legyen,

Mert így, tudom, hogy Betlehembe

Nem megyek ajándéktalan:
Az lesz a legszentebb ajándék,
Hogy megüresítem magam.

Bódás János

Befogadlak

Kicsi Jézus, mikor megszülettél

Téged egy hajlék se fogadott be.
Ne maradj kint hideg éjszakán,
Befogadlak Téged a szívembe.

Tudom, egykor fényes mennyországba

Szeretettel befogadsz majd engem.
Tiszta szívből, egész életemben
Ezért mindig dicséreted zengem.
Jászol előtt

Királyok, bölcsek, pásztorok nyomában

A jászolodhoz hív és hajt a vágyam,
Kis Jézus, életem gyönyörűsége,
Hogy lelkem töltse be öröm és béke.

Szavakkal el nem mondható, mit érez

A szív, hogyha szól Megtestesült Igédhez;
S itt, hol Dicsőség zengett angyal-ajkon,
Ígéretem a Mennybe felsóhajtom:

Én Istenem! kit most Gyermekként látlak,

De bennünk s értünk művelsz majd csodákat,
Magamat átadom Neked és kérlek,
Hogy hűségemről ne feledkezzél meg

S tegyem azt, ami dicsőségedre válik,

Szeresselek, szolgáljalak halálig,
Hogy egykor lelkem színről-színre lásson
Ott, hol örök boldogság a Karácsony.

Gát István

Betlehemi jászol

Betlehemi jászol
Senkitől sincs távol,
Az egész világról
Oda mind eljutnak,
Akik szívük mélyén
Szent karácsony éjén
Feléje indulnak.

Lukátsi Vilma
Nincs hely

Betlehem táján sötét az éj,

Rideg a szív és kemény.
Oly rideg a szív és olyan kemény,
Hogy József itt hiába kér.

Nemcsak a táj, a szív is sötét…

Nem leli Jézus helyét,
Míg egy istállóra rátalál…
Csillag kél! Itt a király!

Öröm jött vele és békesség,

Bocsánat, kegyelem, üdvösség! –
Reá itt mindig csak istálló vár,
Kereszt és kínhalál.

Azóta hányszor megtörtént már:

Kopog a szív ajtaján,
De rideg a sír és nagyon kemény,
Jézus ma is hiába kér.

Nemcsak a táj, a szív is sötét…

Nem leli Jézus helyét,
Míg egy bűnös szívre rátalál,
S bevonulhat, mint Király.

Öröm jön vele és békesség,

Bocsánat, kegyelem, üdvösség!…
Jézusom! Szívem csak istálló bár,
Fogadd! Légy benne Király!

Almási Mihályné
Örömének

Öröm járja be a világot,

Drága csendes öröm.
Hirdetik fénylő tiszta lángok
A gyermek Jézus jön!

Öröm járja át a világot,

Áhítatos meleg.
Jászlak készülnek befogadni
Az égi gyermeket.

Csendben kell várnunk,

De énekelhetünk.
Hisz az ő jászlát ékesíti
Örvendező énekünk.

Az ő jászlán lesz puha szalma

A hála, szeretet.
Utat készítenek előtte
A hálaénekek.

Öröm járja be a világot,

Öröm lelkemet is.
A kicsiny jászolhoz az Isten
Meghívott engem is.

A legnagyobb ajándék

Ragyognak a karácsonyfán
Gyertyák, díszek, csillagok.
Boldog vagyok, mert sok kedves
Szép ajándékot kapok.

De karácsony szent ünnepén

Nem felejtem, jól tudom:
A legcsodásabb ajándék,
Te magad vagy Jézusom.
Gyertya fénylik

Gyertya fénylik karácsonyfa ágán.

Az ünnepen oly sok öröm vár rám.
Szép ajándék, finom falat, játék.
De a szívem valakire vár még.

Jézusom, Te kedves égi Gyermek,

Gazdag az lesz, aki Téged nyer meg.
Aki Téged befogad szívébe
Azt befogadod te is az égbe.

Gazdag ajándék

A jászlon szunnyadsz
Csöppnyi kicsiny gyermek.
Az a leggazdagabb
Aki Téged megnyer.

Kiskezed még üres

És édes az álmod,
De Te gazdagítod
Az egész világot.

Benned kaptunk békét,

Áldást, üdvösséget.
Hálásan, boldogan
Ölelünk át Téged!
Ma is

A kis Betlehemben
Nagy örömhír zengett,
Betöltötte vígan
A földet, a mennyet.

Bár azóta majdnem

Kétezer év telt el,
Jézus szíve ma is
Telve szeretettel.

Sok minden változik,

Míg az idő szalad,
Nagy barátunk, Jézus,
Örökre hű marad.

Szép ünnep

Ez az ünnep olyan szép!

Gyermek érkezett közénk.
Csupa jóság, szeret,
Örüljetek gyermekek!

Ez az ünnep olyan szép.

Visszhangozza minden nép.
Égi angyalok szavát,
Mely száll a világon át.

Ez az ünnep olyan szép4

Istenünknek dicsősség4
Békesség az embereknek,
Felnőtteknek s gyerekeknek!
Három keleti bölcs

A keleti bölcsek
Az eget vizsgálták.
Ott Jézus ragyogó
Csillagát meglátták.

A keleti bölcsek
Útra keltek nyomban,
És meg is találták
Jézust a jászolban.

Az a fényes csillag
Lelkünkben is ragyog,
Jézust megtalálva
Leszünk csak boldogok.

A jászol ereje

Felejthetetlen kisded mozdulat,

Az újszülöttekkel azonosultál,
Kis Jézusunk, széttárod karodat,
Lenyűgözőbb a kozmikus azúrnál.

Ez apró jászol földi otthonod,

Kicsiny karoddal bennünket nem érsz el -,
Világunkat mégis te hordozod,
S fénylő delünk lett Szentkarácsony éjjel...

Így rádtalálásom se tétova,

Bár két kitárt, gyöngéd karod arasznyi -,
Mégis maga az Alfa s Omega...
Öleld át létem, s engedj itt maradni.

Szabó Géza
Karácsonyi kívánság

Ha én betlehemi
Pásztorgyerek lennék,
Karácsony estéjén
A jászolhoz mennék.

Ha volna egy szép,

Szelíd, fehér báránykám,
Azt is odavinném,
Azt is odaszánnám.

Gyorsan letérdelnék…
Milyen jó is volna.
Angyalok éneke
Gyönyörűen szólna…

Talán egy kis angyal

Kezemen is fogan…
Megtartó Úr Jézus
Rám is mosolyogna.

De én nem lehetek…
Miért is nem lehetek
Betlehemi nyájat
Őrző pásztorgyerek?

Magyar földön járok…

El is múlt az régen,
Hogy az a szép csillag
Ragyogott az égen.

Van most csillag elég,

De úgy egy se ragyog,
Nem énekelnek már
Mennyei angyalok.
Úr Jézus elébe
Elmegyek én mégis,
Száz nap és száz éjjel
Ha mindig mennék is.

Száz nap és száz éjjel

Még nem is kell járnom,
Odarepít engem
Az én imádságom.

Miért megyek elébe?

Megköszönni szépen,
A sötét világra,
Hogy leszállott értem.

Megmondani Neki:
Életem, halálom
Mér én csak ezen túl
Őt szolgálom.

Megsimogat, tudom
Szerető szemével,
Megteli a szívem
Szíve melegével.

Megtartó Úr Jézus
Édes mosolyával:
Karácsonyestének
Nagy boldogságával.

Túrmezei Erzsébet
Újra itt…

Újra itt a szép karácsony ünnepe,

Újra örül ma este itt sok gyermek szíve.
Gyertyalángnál énekeljük, Krisztus született,
És kívánjuk nénik, bácsit, -boldog ünnepet!

Újra itt van a karácsony áldott ünnepe,

Gyúljon lángra ma este itt az öröm tüze.
Értem, érted a kegyelem földre küldetett,
Jertek, együtt köszönjük meg e szent ünnepet.

Ugye tudod, hogy Megváltónk téged is szeret?

Ugye tudod, hogy Golgotán érted szenvedett?
Karácsonynak csendes estjén nyújtsd ki neki kezed
Karácsonyi csendes este add át neki szíved!

Tamáska Gyula

Szívem kitárva

Szívem kitárva, Jézusra vár,

Ő a karácsony királya,
Gyermeki szívem imája száll
Csillagok útján hozzá.

Óh, áldlak égi szeretet

Te szent karácsonyi csillag,
Lelkem élni kíván teneked
Miként égbe szálló illat.

Óh, én örömmel fogadlak

Téged, karácsony királya.
Zengem: megtartalak magamnak.
Boldogan zengem: Hozsánna!

Kárász Izabella
Karácsony

Sok kis gyermek égő vággyal

Jöveteled leste,
Mikor lesz itt – kérdezgették –
A karácsonyeste?

Most, hogy itt vagy, úgy érzem én

Egy kis pásztor vagyok,
Az angyali üzenetért
Csendben hálát adok.

Hálát adok, mert Jézusom

Üdvömet lehozta,
S vérével szívemet is
Hófehérre most.

Arra kérek mindenkit itt,

Rakja le a terhét,
S velünk együtt köszönje meg
A karácsonyestét.

Tamáska Gyula

Megfoghatatlan énelőttem

Hogy égi trónját felcserélte,

Hogy fényt gyújtott a messzeségbe,
Hogy Karácsony szent éjszakáján
Megszületett az Égi Bárány
Hogy vállalta a föld keservét,
Atyja magasztos, mentő tervét,
Miérettünk, kik felszegeztük,
Hogy megválthassa bűnös lelkünk,
S éljünk vele megdicsőülten…
… megfoghatatlan énelőttem…

Somogyi Béláné
Karácsonyom

Csodás fényű csillagocska

Ezüst fénye mellett,
Olvasom a bibliámból.
Jézus megszületett.

Betlehemi fényes csillag

Nagy tűzzel ragyogott,
Megnyílt az ég, úgy dicsérték
Istent az angyalok.

Pásztorok is útra keltek

És gazdag királyok
Nem sajnálva utat, időd
Gazdag ajándékot.

Én is ajándékot hozok:
Bús, üres szívemet,
Jézus töltsd be szeretettel,
Én azért vidám örömmel
Hálahimnuszt zengek.

Kovács Ibolya
Harangok zúgnak

Harangok zúgnak, szívek buzdulnak

Imádatokra, Jézus, Király,
Ki megszülettél, Emberré lettél.
Zengjen ma minden emberi száj:
Eljött a váltság, eljött, hogy lássák
S elfogadják szegények, rabok,
Akik a Sátán karma közt gyáván
Vergődnek: kínzott, gyötrött vakok.
Angyali karral, nagy diadallal
Mondjuk: dicsőség, eljött a várt
Nagy Szabadító, életre hívó,
Aki legyőzi majd a halált.
Picinyke jászol, benne világból
É nagyvilágra Isten szíve,
Jézus királyunk, epedve várunk,
Áraszd ki üdvöd mindenkire.

Gerzsenyi Sándor
Karácsonyra

Valamikor réges-régen,
Betlehemi mezőségen
Zengő szava angyaloknak
Hirdette a pásztoroknak,

Megszületett a Megváltó.
Nem palota, de istálló
Hol pihen, mint kicsiny gyermek
Szent fia a Nagy Istennek.

Volt trónusa, dicső, égi,

De jászollal felcseréli.
Ott jutott hely neki csupán,
Hát most, oly sok idő után?
Valahol csak egy szív dobog,
Megjelen Ő, kér, vár, kopog,
Ahol adnak neki helyet,
Betér vele a szeretet.

A békesség, jóakarat,
Nem is száll el, ott marad.
Boldogítja életünket,
Mennybe viszi szellemünket.

De nélküle soha-soha
Nincs a szívnek karácsonya.
Ahonnan Ő ki van zárva,
Lesz a lélek csüggedt, árva.

Fogadd Őt a szívedbe hát,

Égi áldás árad reád.
Lesz életed örömteljes
Isten, ember előtt kedves.

Nóvák László
Kicsinyek karácsonya

Karácson van, ünnep van ma,

Betelő szent álom.
Karácsonynál nincs szebb ünnep
Az egész világon.

Égen csillag, földön csillag,

Örvendő angyalok,
A szemünk is könnyel csillog,
Vígak kicsik, nagyok.

Boldog most a kacagásunk,

Kaptunk minden szépet,
Csak az ég tud így szeretni
Kicsit, növendéket.

Kis szívünk is most nyílik meg

Az Úr Jézus előtt,
Dicsőítsük a Jó Istent,
Aki elküldte Őt!

Hegyeljai-Kis Géza
Örömhír

Örvendjen mindenki e hír felett,

Jézus, a Megváltó, ím megszületett.
Zengjen dicsének vidámsággal,
Jézusról, ki jöve nagy áldással.

Mint béke nagykövet a földre jött,

Miről a próféta rég jövendölt.
Ő hozott életet, üdvöt, kegyet,
E bűnös világnak reménységet.

Terjedjen e hír mindenek közt,

Kik vannak még a bűn rablánca közt.
Zengjen dicsének vidámsággal,
Jézusról, ki jöve nagy áldással.

Takács Pál

Itt a szívem

Karácsony: te kedves ünnep

Legszebb a világon,
Érted a drága Jézust
Hódolva imádom.

Dicsérem és áldom azért,

Mert e csodás napon
Énértem is gyermekké lett
És szegénnyé, nagyon.

Épp azért, hogy Benne én is

Nagy, gazdag legyek.
Úr Jézus, mit adjak neked?
Itt a szívem, vegyed!

Almási Mihályné
Karácsonyi vágyak

Csillog az égnek sok pici lángja,

Sok pici gyertya fénylik a fán,
Sok pici gyermek, sok pici vágya
Teljesedik be épp ma talán.

Sok-sok ezer szív várta, remélte,

Várta remélte sok-sok igaz,
És íme eljött a nép reménye,
Bűneiből megváltani azt.

Jászola mellett sok-sok ajándék,

Sok-sok ajándék, mégsem elég,
Mert a szívemre hű szíve vár még,
Több neki ez, mint bármi egyéb.

Páth Géza

Karácsony

Már megjött a szép karácsony,

Öröm hat át a világon.
Emberkönnyek letörölve,
Vele a menny jött a földre.

Már megjött a szép karácsony,

Üdvözítőm én is várom.
Szívem neki felajánlom
Karácsonykor csak Őt várom.

Már megjött és itt él velünk,

Üdvöt, békét, hozott nekünk.
Otthagyta a mennyet értünk,
Benne biztos örök éltünk!

Tamáska Gyula
Karácsonyi gyermekvers

Nehezen számoltam a napok múlását,

Néztem a naptárban szent karácsony napját.
Végre, nagy nehezen, íme megérkezett.
De jó lenne már most ezt a nagy ünnepet
Hosszabbra nyújtani, mondjuk hat hónnapig,
Vagy tán legalábbis, jövő karácsonyig.
Ne mosolyogjatok. Igazat mondok ám,
Mert ha gondolkodtok versemnek tartalmán,
Ti is rájöttök majd annak értelmére,
Hogy nemcsak egy napra kell a szív mélyébe
Zárni szent karácsony jelentőségét,
Hanem minden napon, állandóan, mindig…
Azért végezetül csak azt kívánom,
Legyen az életünk örökös karácsony.

Nyári Géza

Lehajolt az ég

Angyali kar zengett a jászol mellett,

Szárnyalt az örömhír: „megszületett”
Halld meg emberszív,
Neked zeng ma még:
Teérted a földre lehajolt az ég…
Karácsony éjjelén… lehajolt az ég.
Karácsonyi ének

Békességgel, égi fénnyel

Ránk köszöntött szent Karácsony.
Szelíd szózat száll ma éjjel
A teremtett nagyvilágon.

Megszületett Isten fia,

Megtartónk, mi üdvösségünk,
Ó, siessünk meglátni ma
Vezetőnk egy csillag nekünk.

Elvezérel Betlehembe,
Ott egy szerény jászolbölcső,
Isten Fia fekszik benne,
Világ Megváltója lett Ő.

Örvendj világ minden népe,

Égiekkel zengj éneket,
S jászolbölcsőjéhez érve
Tégy ma méltó tiszteletet.

Szilágyi Gyula
Betlehemi fényes csillag

Betlehemi fényes csillag

Gyúlj ki ma az égen,
Árassz békét, szeretetet,
Mint valaha régen.

Vágyakozunk életvízért
Betlehembe menni,
A Megváltó bölcsőjénél
Tisztességet tenni.

Hirdess nekünk örömhimnuszt,

Isteni kegyelmet…
Lángolj fel ma minden szívben
Fényes égi jelnek…

Így lehessen nagyon boldog

A mi karácsonyunk!
Jó Istenünk Krisztus által
Ezért imádkozunk.

Zombry Sándor

Karácsonyra

Úr jézusom, ugye tudod,

Hogy jöttödet vártam.
S kis szívemet Te előtted
Egészen kitártam.

Kitártam, hogy jászlad legyek,

Ma és mindörökre.
S fényedből egy kicsi szikrát
Szórjak a szívekre.

Tamáska Gyula
Valaha és most

Valamikor régen
Nem volt még karácsony,
Gyertya nem világlott
Kicsi fenyőfákon.
Földre leszálltáról
Isten szerelmének
Nem zengett ujjongva
Szép angyalének.
Hány kisgyerek élt itt
Ezen a világon,
Amikor még nem volt
Gyönyörű a karácsony.

Szegények! Milyen más

Nekünk most élni,
Karácsonyestéről
Suttogva beszélni.
Napokat számlálva
Eljöttére várni,
Tenger boldogságát
A szívünkbe zárni.
Most már van karácsony!
Földre szállt az élet.
Isten fia, kicsi Jézus
Gyermekké lett.
Boldogság, üdvösség,
Az Ő jötte.
Vágyó szívünket
Tárjuk ki előtte!

Túrmezei Erzsébet
Karácsonykor

Kebelem ezüst harangját

Ma vígan kongatom,
S zengő hangját magam is
Örvendve hallgatom.

Olyankor úgy szeretném,

Ha lelkem éneke
Fehér szárnyakon szállna
S virágot hintene.

Ha aranycsillagokból
Ameddig lát a szem
Kiírhatnám az égre
Mi boldogít, mi nem.

Jézus lábához letenni mindent,

Mit lát szemünk,
S egyedül Őrá bízni
Az életünk.

Csak Neki, Neki élni,

S apró gyertyák helyett,
Felgyújtani szentlélektől
Minden kihűlt szívet.

Patyi Gyula
Menyegzői versek
Menyegzőkor

Az én ki szívemből még nem sok szó árad

Ilyen sok nép között hamar el is fárad.
Mert amíg körüljár félénk tekintetem,
Majdnem könny borítja el mind a két szemem.
De hogy ez a szégyen meg ne essék rajtam,
Ami szívem kíván, elmondja az ajkam:
Bár ez a sok virág elhervad egy szálig,
Ti legyetek hűek egymáshoz halálig.

Békefi Pál

Menyegezőre

Nincsen az életnek olyan kedves napja,

Mint amikor az ember élettársát kapja.
Mikor hófehérbe és szép feketébe,
Egy boldog házaspár a templomba lép be.

Derűt és mosolyt lát mindenfelé szemem,

Akármerre néz is az én tekintete.
Amikor e násznép minden tagja örül,
Én is vidám szívvel nézek körös-körül.

Oh, de ez az élet, tele változással,

Tavaszi napfénnyel, őszi lombhullással.
Derűre ború jön, kikeletre zord tél,
Oh, e hervadástól szívem úgy fél.

Fiatal szívemnek az a kívánsága:

Ne hervadjon el a boldogság virága.
Ahogy most itt vagytok kedves ékességben,
Legyetek halálig áldott békességben.

Békefi Pál
Kívánságom

Azt mondják a bácsik nénik,

Hogy a kedves fecskemadár
Messze földről visszajön, ha
Újból kizöldül a határ.

Vígan röpdös a magasban,

Gyors szárnyakon lepkét kerget,
Fészket épít gonddal, szívvel,
Csicseregve énekelget.

De hogyha az idő őszül,

Ha közelít a tél fagya,
Kis hajlékát, puha fészkét
Elfelejti és elhagyja.

………néni, ………bácsi,
Egy új élet felé lép itt,
Mint a kicsi fecskemadár,
Mindkettő egy fészket épít.

Kis szívemnek az a vágya,

Hogyha fűre, fára ősz ül:
Akkor se hagyják el egymást,
Ha idővel hajuk őszül.

Békefi Pál

Menyegzőre

Szíveteket a szeretet
Sírig kösse össze.
Szeressétek a Jóistent
Híven mindörökre.
A kéklő égbolton

A kéklő égbolton szárnyal e dal,

Vidám pacsirta köszöntése száll,
Szép nyári estén, csillagos estén
Új útra lépett egy ifjú pár.

Ez úton a cél felé,

Isten nevével bizton lépjetek,
Egy akarattal, hittel, reménnyel
Kísérjen végig a szeretet.

Ha bánat éri szíveteket,

És gondredőt gyűjt a küzdelem- ár,
Az éjszakából hajnal hasadjon
S ragyogjon rátok a napsugár.

Békesség Istene halld meg imánk,

Te vagy a Kezdet s örök Szeretet,
Vőlegényünket, mennyasszonyunkat
Áld meg óh Urunk, áld frigyüket.

Napsugár, napsugár
Ragyogj hát fényesen,
Ifjú pár, mátkapár
Otthonod a boldogság legyen.

Antal Ferenc
Kívánságom az új párnak

Azt mondják a bácsik, nékik,

Hogy a kedves fecskemadár
Messze földről visszajön, ha
Újból kizöldül a határ.

Vígan röpköd a magasban,

Gyors szárnyakon lepkét kerget,
Fészket épít gonddal, szívvel,
Csicseregve énekelget.

De hogyha az idő őszül,

Ha közelít a tél fagya,
Kis hajlékát, puha fészkét
Az eresz alatt ott hagyja.

A vőlegény és menyasszony
Egy új élet felé lép itt.
Mint a kicsi fecskemadár,
Mindkettő egy fészket épít.

Az a szívem kívánsága,
Hogyha fűre, fára ősz ül,
Akkor se hagyják el egymást,
Ha majd a hajuk megőszül.

Békefi Pál
Köszöntő ezüstmenyegzőre
(unokának)

Nagyapám! Az ágyad fölött

Régi képet látok én,
Nagymamával te is ott vagy,
Mint ünnepelt vőlegény.
Bár egy kicsit megváltoztál,
Látom, most is boldog vagy,
Köszönöm hogy belém vésted:
,, Isten minket el nem hagy.’’

D. Timár Klára

Köszöntő aranymenyegzőre
(dédunokának)

Aranyszívű dédszülőkhöz
Aranyszájú unoka
Egy szép aranymondással jött
El az aranylagziba:
,, Derék asszonyt ki találhat?’’
Kincsnél drágább az ára!
Dédnagyapa megtalálta,
Rámutatott dédmamára.
Hogyha egyszer majd nagy leszek,
Feleséget keresek,
Ilyen nénit, mint a dédi
Magamnak is megveszek!

D. Timár Klára
Menyegzőre

Menyegző van, örömünnep!

Én is örülök veletek,
És szívemből köszöntelek,
Kedves mátkapár.

Fogjátok meg Jézus kezét,

Élvezzétek szeretetét,
Mely beragyogja szívetek,
Mint a napsugár.

Így lesz áldott az utatok,

Napfényes az otthonotok,
És az egész életetek
Boldog és vidám.

Almási Mihályné

Menyegzőre

Az Úr Jézus szeretete
Töltse be a szívetek,
Hogy Hozzá és egymáshoz is
Végig hűek legyetek!

És áradjon belőletek
Más felé is szeretet,
Hadd dicsérjék az Úr Jézust
értetek az emberek.

Áldás lesz így életetek,

Otthonotok csupa fény.
Hűségetek jutalmáért
Jézus koronát ígér.

Almási Mihályné
Menyegzőre

Ha volna most sok virágom,

Mint a kedves meleg nyáron,
Nagy csokorba válogatnám,
S a menyasszonynak odaadnám.

De mivel most hideg tél van,

Más virágom nincsen mostan,
Csak sok forró kívánságom,
Benneteket Isten áldjon.

Üdvözlet

Vőlegény, menyasszony,
Üdvözlünk titeket.
Most és mindörökre
Boldogok legyetek.

Kössön össze végig

Hűség és szeret,
Bírjátok a földön
Az égi kincseket.

Evezzen hajótok
Csendes vizeken,
Ifjúságotok álma
Szép legyen, beteljen.
Tanács

Aki jó feleség akar lenni,

Annak reggel korán fel kell kelni,
Lásson hozzá gyorsan a munkának
Ragyogjon minden tárgya a szobának
S mivel így bőven akad dolga
Nem seper hát a szomszédokban
Kezében Biblia gyakran legyen
Beteglátogatáson is részt vegyen
A békességet keresse
Az Úr Jézust mindig szeresse...
Ha ez így lesz, példát rólad veszek
Én is ilyen jó feleség leszek.

Aki jó kedves férj akar lenni

Az siessen mindig haza menni
A pénzt egy fillérig vigye haza
Jelleme soh’se legyen laza
Szeresse a kicsi feleségét
Ne kritizálja meg a főztjét
Legyen serény a lelkimunkában
Siessen az imaórára
Durva-goromba soh’se legyen
Legyen mindig békés, vidám az arca
Legjobb barátnak Jézust tartsa
-Csakis az ilyen férj tetszik nekem
Ilyennek adom én is majd a kezem.!