TODD STRASSER: A J�FI�

Vakok Elektronikus K�nyvt�ra

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2003.

1.

Egy pillanatig k�t korong l�tszott egym�s mellett a halv�nyk�k

arizonai �gbolton. Az egyik a nap vak�t� s�rga korongja volt, a
m�sik pedig egy fekete-feh�r futball-labda kont�rja. A tizenk�t
esztend�s Mark Evans visszafojtott l�legzettel az al�
helyezkedett, amelyik al�hullott. A labda tompa puffan�ssal
landolt a mell�n, azt�n el�je pattant a z�ld f�v�n.

"R�, r�, hajr�!", "Vigy�zzatok!", "R�gd m�r be!". Mindenfel�l

hallani lehetett a ki�ltoz�st. A partvonalon k�v�l t�bb mint sz�z
sz�l�, tan�r �s di�k figyelte a j�t�kot, egyeseket mintha
odac�vekeltek volna a hely�kre, m�sok lelkesen ugr�ndoztak. A
ki�lt�sok egy r�sze Mark j�t�kost�rsait�l sz�rmazott, akik ott
futottak mellette, ahogy elkezdte a labd�t maga el�tt vezetni.
M�s r�sze az ellenf�l j�t�kosait�l, akik idegesen ki�ltozva
pr�b�ltak v�delmi vonalat ki�p�teni.

B�r kor�hoz k�pest kiss� alacsonyabb volt, Mark remek focist�nak

sz�m�tott, a labdakezel�s szinte a v�r�ben volt. Szeme a p�ly�t
f�rk�szte, kereste, kinek passzolhatn� �t a labd�t t�rsai k�z�l,
vagy hogy melyik ellenfel�t kell kicseleznie. Az ellenf�l k�t
j�t�kosa gyorsan k�zeledett fel�je, ez�rt leadta a labd�t
balfel�. Alan Parks, a jobbsz�ls� cs�pte el, majd azonnal vissza
is j�tszotta Marknak, s ezzel teljesen �sszezavarta az ellenf�l
v�delm�t.

Mark l�tta, hogy jobbj�n �s balj�n felfejl�dnek a csapatt�rsai,

�s hogy a k�t ideges v�d� nem jelent sz�m�ra vesz�lyt. Tiszta
volt el�tte a p�lya a kapuig...

Szinte m�r l�tta is lelki szemeivel, ahogy a kapus mellett

elsuhan a labda �s megrengeti a h�l�t...

Ekkor siv�tott fel a j�t�kvezet� s�pja, s meg�ll�totta a j�t�kot.

Mark meglepetten �llt meg, s kez�t v�gigh�zta egyenes, barna
haj�n. Biztos volt benne, hogy t�rsai k�z�l senki nem volt lesen,
s nem is k�vettek el szab�lytalans�got. �szt�n�sen a partvonal
fel� pillantott �s megdermedt: apja lengette fel� v�r�s-k�k
meleg�t� fels�j�t, mellette pedig Robbins edz� integetett, hogy
j�jj�n le a p�ly�r�l. Jason Wicks j�tt be helyette
k�z�pcsat�rnak.

Mark tudta, hogy lecser�l�s�nek semmi k�ze a j�t�k�hoz.

Az �desanyj�r�l van sz�.

Meccs k�zben siker�lt n�h�ny r�vid pillanat erej�ig nem gondolnia

r�. Most azonban megborzongott. Laz�n lekocogott a p�ly�r�l.
Ahogy Jason elfutott mellette, egy�tt�rz�en r�csapott a v�ll�ra.

Mindenki tudta, mi van a mam�j�val.

�gy �rt oda az alapvonalhoz. F�l f�llel hallotta csak, ahogy
Robbins edz� megdics�ri a j�t�k��rt. Apja ek�zben odany�jtotta
neki a meleg�t�t, s Mark gyorsan beleb�jt.

- Ugye nem... - Mark nem tudta befejezni a mondatot. M�g nem

lehet itt a v�g. M�g nem.
- Nem. - Jack Evans megr�zta a fej�t. Jack �tlagos termet�,
j�k�p� f�rfi volt, negyvenes �vei elej�n. Sz�rke �lt�ny volt
rajta, amely enyh�n gy�r�tt volt a k�ny�k�n�l �s t�rdt�j�kon.
- Akkor mi�rt? - k�rdezte Mark.
- Dr. Porter szerint nincs m�r sok h�tra - felelte Jack. - �
mondta, hogy most kell �t l�tnod.

Elindultak a parkol� fel�. A t�li Arizona leveg�je sz�raz volt, a

h�m�rs�klet plusz t�z fok k�r�l j�rhatott. A h�tuk m�g�tt a t�meg
hirtelen �dvrivalg�sban t�rt ki, de Mark nem fordult meg.

- De ugye m�g nem h�vtad fel a rokons�got, hogy j�jjenek? -

k�rdezte �desapj�t.

Az apa nem v�laszolt azonnal. Azt�n m�gis megsz�lalt:

- De igen, kisfiam - felelte elcsukl� hangon.

Teh�t elj�tt a pillanat.

Mark �rezte, hogy belesajdul a lelke. Az apja azt �g�rte neki,

hogy addig nem telefon�l a rokonoknak, am�g nincs itt val�ban a
v�g. Att�l kezdve Mark mindig csak ezt a k�rd�st tette f�l.
Ameddig nem sz�lnak a rokonoknak, addig m�g van rem�ny.

A k�rh�z �p�lete v�r�s homokk�b�l volt, k�r�l�tte a kertben a

kavicsok k�z�tt kaktuszok. Ahogy Mark �s Jack v�gigment a hossz�
folyos�n, a k�s� d�lut�ni nap narancsv�r�s f�nnyel �radt be a
nyitott ablakokon �t. T�l volt, s ilyenkor a nap mindig gyorsan
v�r�sbe fordult, majd sietve elt�nt a hegyek m�g�tt.

Mark m�lyen besz�vta a gy�gyszerszag� leveg�t, a sz�ve hevesen

vert, s mint mindig, amikor bel�pett a k�rh�zba, most is azt a
retteg�ssel vegyes rem�nys�get �rezte. Ott volt el�tt�k �desanyja
egy�gyas szob�ja, ahonn�t �ppen ekkor l�pett ki a feh�r k�penyes
dr. Porter, nyak�ban a sztetoszk�ppal. A kopaszod� id�s f�rfi a
szem�vege felett r�juk pillantott. Nemr�giben m�g mindig
mosolygott, amikor megpillantotta �ket. Ma azonban nem.

- Bemehet�nk? - k�rdezte t�le Jack.

- Most alszik - felelte az orvos, azt�n gyorsan Markra
pillantott. - Azonban azt hiszem, most lenne Marknak a legjobb,
ha tal�lkozna vele.
- K�sz�n�m, doktor �r - mondta Jack. Egy�tt indultak volna a
fi�val az ajt� fel�, amikor dr. Porter meg�rintette Jack karj�t.
- Jack, kint tudna velem maradni egy kicsit? Azt hiszem, n�h�ny
dolgot meg kell besz�ln�nk.

Mark tan�cstalanul �llt meg az ajt�ban, de Jack Evans alig

l�that� biccent�ssel b�tor�totta: l�pjen csak be nyugodtan.

Mark bel�pett a f�lhom�lyban �sz� szob�ba. A l�mp�k nem �gtek, a

rol�t leh�zt�k, csak a mellette l�v� r�sen �t s�t�tt be az
alkonyi nap f�nye. Janice Evans p�rn�kkal felpocolva fek�dt az
�gyon, beesett, karik�s szeme behunyva, sz�ja alig l�that�an
nyitva. Keskeny, z�ld m�anyag cs�vek vezettek a mellette �ll�
oxig�npalackt�l az orrlyuk�ig, keze fej�be egy vastag inf�zi�s
cs�v�n kereszt�l t�bb oldat is csepegett az �llv�nyon l�v�
m�anyag tasakokb�l.

Markot teljesen les�jtotta a l�tv�ny. Anyja, aki nagydarab,

j�ked�ly� n� volt, beesett arc�, sz�rke b�r� csontv�zz�
aszal�dott. B�r Mark m�r t�bbsz�r is l�tta ebben az �llapotban,
m�g mindig k�ptelens�gnek �rezte, hogy ez val�ban
megt�rt�nhetett.

Hogy az �desanyja val�ban haldoklik.

Csendesen le�lt az �gy mellett �ll� sz�kre. �rdekl�d�st�l �s

valami k�ptelen rem�nyked�st�l vezetve pillantott az �gy mellett
l�v� eszk�z�kre, az �jjeliszekr�nyen sorakoz� szerekre, mintha
csak valami jelet akarna tal�lni, hogy �desanyja �llapota
javul�ban van. Hi�ba l�tta a komor pillant�st a doktor arc�n.

De semmi nem v�ltozott. Minden eszk�z, amelyre sz�ks�g van

�desanyja �letbentart�s�hoz, most is ott sorakozott az �gy
mellett. A v�z�ban ott voltak most is a r�zs�k, csak �pp
elkezdtek m�r hervadni. A v�za mellett �llt egy ez�st keretes
f�nyk�p, rajta az �desanyja, hossz�, feh�r ruh�ban, ahogy arc�n
mosollyal Markkal s�t�l a vir�gz� �szibarackf�k k�z�tt.
Hihetetlennek t�nt Mark sz�m�ra, hogy ez a k�p alig f�l �ve,
tavasszal k�sz�lt.

Mark a zseb�be ny�lt �s el�h�zta azt a kis fa elef�ntot, melyet

gyakorlati �r�n k�sz�tett anyj�nak. Nem ez volt ugyan a legszebb
m�ve, amit valaha gy�rtott, egyszer� elef�ntforma volt csak,
amelyet lombf�r�sszel v�gott ki r�tegelt lemezb�l. Viszont tudta,
hogy �desanyja szereti az ilyen �llatfigur�kat. F�l�llt, �s
�thajolt az �gyon, hogy letegye a figur�t az �jjeliszekr�nyre.
Meleg�t�je ujj�val azonban �vatlanul fell�kte a v�z�t, amelyet
csak az utols� pillanatban tudott elkapni.

Janice Evans szeme megrebbent, azt�n kiny�lt. Egy pillanatig

sz�tlanul meredt egym�sra anya �s fia, Marknak az volt az �rz�se,
anyja nem tudja hol van. Azt�n er�tlen mosoly jelent meg a
cserepes ajkakon.

- Mark, kisfiam... - Lassan �s er�lk�dve form�lta az asszony a

szavakat, de Mark ebb�l az er�tlen �llapotb�l is t�k�letesen
�rezte a fel�je �rad� szeretetet.
- Szia, anyu. - Mark le�lt a sz�kre.
- Mi�rt nem �bresztett�l fel? - k�rdezte az �desanyja.
- �gy gondoltam, sz�ks�ged van az alv�sra.
- Hisz tudod, hogy jobban szeretlek l�tni - felelte az asszony. -
M�r v�rtalak, szeretn�k besz�lni veled.

Marknak egy pillanatra elakadt a l�legzete. �ppen ett�l rettegett

mindig. Most akar elk�sz�nni t�le? Vagy azt akarja mondani, hogy
legyen er�s? Vagy elmondani, mi mindent kell majd csin�lnia,
amikor � m�r nem lesz vel�k? Mark ezt nem tudta volna elviselni.
Megpr�b�lta gyorsan m�sra terelni a besz�lget�st, ez�rt
megmutatta a mam�j�nak a fa elef�ntot.
- N�zd, mit csin�ltam neked - mondta.

Janice lassan az �jjeliszekr�ny fel� ford�totta a fej�t, �s a fi�

m�r b�nta, hogy nem vette a kez�be a figur�t.

- Nagyon sz�p, kisfiam - suttogta Janice. - Nagyon k�sz�n�m.

- Gyakorlati �r�n csin�ltam - magyar�zta Mark. - Egy kis balh�m
is lett miatta, mert eredetileg l�mp�t kellett volna csin�lni. �n
viszont ink�bb ezt csin�ltam neked. De azt�n Mr. Roberts...

Mark hirtelen elhallgatott. Teljes er�vel folytatni szerette

volna a buta t�rt�netet, nehogy mam�ja el tudja mondani, amit
szeretne. De �desanyja a kez�re tette a kez�t, s a szem�b�l
l�tszott, hogy f�lbe akarja szak�tani.

- Apa elmondott mindent? - k�rdezte az �desanyja.

Mark a padl�t b�multa, a k�nnyeivel k�szk�d�tt, �rezte, hogy

mindj�rt kibuggyannak a szem�b�l.

- Igen, anyu - suttogta.

- Akkor tudod, hogy most neh�z id�k j�nnek - mondta az asszony. -
Nagyon er�snek kell lenned.

Mark csak a fej�t r�zta. K�ptelen volt azt hallgatni, mi lesz

majd, ha m�r a mam�ja nem lesz.

- De anyu... - kezdte volna.

- De ne f�lj, Mark - sz�lt k�zbe csendesen az �desanyja. - �n
mindig veled leszek. Mindig.

Mark �rdekl�dve n�zett az �desanyj�ra. L�tszott rajta, hogy

nagyon kimer�ti a besz�d. �rezte a fi� azt is, hogy enyh�l a keze
fej�n a szor�t�sa. M�sik kez�vel megfogta anyja kez�t.

- Tudom, anyu - suttogta. - Nem fogsz meghalni, �g�rem. Nem fogsz

meghalni, mert �n nem engedem.

�rezte, ahogy az �desanyja lassan elvesz�ti az eszm�let�t. A

besz�d teljesen kimer�tette. De egy pillanatra m�g egyszer a fia
szem�be n�zett, s Mark megesk�d�tt volna r�, mintha azt l�tta
volna a tekintet�ben, hogy egyet�rt vele. Az asszony ajka lassan
megmozdult, �s �gy t�nt, most is ugyanazt a sz�t ism�tli.

Mindig...

Az �desanyja nem fog meghalni. Val�ban nem.

Ezt Mark nem fogja megengedni. Nem engedheti meg...

Ezut�n becsuk�dott az asszony szeme.

Hirtelen elkapta a p�nik Markot.

De azt�n �szrevette, hogy anyja mellkasa alig l�that�an

emelkedik, s ez megnyugtatta. M�g mindig l�legzik.

Mark ekkor l�pteket hallott a h�ta m�g�tt, majd megcsikordult egy

sz�kl�b a k�padl�n. Az apja h�zott oda mell� egy sz�ket. Jack egy
pillanatig sz�tlanul a feles�g�t n�zte, majd a fi�hoz fordult.

- V�gig aludt? - k�rdezte.

- N�h�ny m�sodpercre fel�bredt - felelte Mark.
- Mondott valamit?

A fi� b�lintott. Jack v�rta, hogy mond valamit, de miut�n a

gyerek hallgatott, nem er�ltette a dolgot. Mindegyik�knek a maga
m�dj�n kell feldolgozniuk azt, ami el�tt�k �ll.

2.

Marknak nem volt tiszta zoknija. Leguggolt, �gy pillantott be a

kom�dfi�kba, abban b�zott, hogy h�tha megb�jt p�r tiszta a h�ts�
sarokban. De nem tal�lt egyet sem. F�legyenesedett �s
v�gigpillantott a szob�n. A sarokban �ll� fonott szennyestart�
tele volt piszkos ruh�val. Az �r�asztal�n mindenf�le pap�rok,
k�pes magazinok �s sz�m�t�g�pes diszkek hevertek. Az ablakon
cs�l�n �llt a rol�, az �gya nem volt bevetve.

Nem mindig volt ez �gy.

Lement a konyh�ba. Az el�z� esti ed�nyek most is ott hevertek

elmosatlanul a mosogat�ban. A konyha ablak�ban l�g� filodendron
l�that�an szenvedett a szomj�s�gt�l. Mark vizet adott neki, azt�n
k�r�ln�zett. A konyha teljesen elhanyagoltnak t�nt. Ahogyan eddig
m�g soha...

Mark kinyitotta a h�t� ajtaj�t, s azonnal meg�t�tte az orr�t a

savany� szag. Csak a tej lehetett. Az orr�t befogva vitte a
tejesdobozt a ki�nt�h�z, megnyitotta a vizet �s belebor�totta a
tejet a mosogat�ba. A megaludt tej darabokban potyogott bele.

- Van annyi a bankban, hogy h�rom h�tig fedezhess�k vele a

kiad�sokat. - Mark apja l�pett be a konyh�ba, kez�ben a
dr�tn�lk�li telefon kagyl�j�val. - H�t, azt nem tudom, mi lesz
azut�n. Igen, tudom, hogy Jap�n k�sz az al��r�sra, de most nem
tudok odamenni. Nem, igazad van, Jim nem csin�lhatja helyettem.
Nekem kell odamenni. N�zd, mi t�rt�nhet? Vagy v�rnak vagy nem.
Persze... V�rj csak, nem ismersz egy j� cs�djog�szt? Hogyne, majd
k�s�bb besz�l�nk.

Az apja kikapcsolta a kagyl� kapcsol�j�t, letette, azt�n

megd�rzs�lte az arc�t. S�t�t karik�k voltak a szeme alatt. Mark
valamikor az �jjel f�lriadt �s hallotta, hogy az apja j�rk�l a
lak�sban. Nem tudott aludni.

- J�l aludt�l? - k�rdezte az apja.

Mark b�lintott.

- �s te?

Jack Evans keser�en elmosolyodott.

- Mindent �sszev�ve, azt hiszem, annak is �r�ln�m kell, hogy

egy�ltal�n tudtam valamit aludni.
- Valami baj van a munkahelyeden? - k�rdezte Mark.
- Csak annyi, hogy nem vagyok ott.

Mark furcs�n n�zett az apj�ra.

- De hisz minden nap odam�sz.

- Ebben igazad van - felelte az apja. - Ne haragudj, nem �gy
�rtettem. Odamegyek �s m�gsem vagyok ott. �rted, mire gondolok?
- Persze - felelte Mark. - �n is �gy vagyok az iskol�val. Csak az
iskol�hoz nem kell cs�djog�sz.

Jack Evans a fi�ra mosolygott.

- Nekem sem... egyel�re. - A f�rfi kinyitotta a h�t� ajtaj�t �s

elfintorodott. - H�t ez meg?
- A tej csin�lta - felelte Mark. - De ne agg�dj, m�r kidobtam.

Az apa beleb�mult az �res h�t�be.

- H�t, nem hemzseg itt a sok finoms�g, nem igaz?

- Ha adsz egy kis p�nzt, iskol�b�l hazafel� vehetek valamit -
jegyezte meg Mark.
- K�sz az aj�nlatot - mondta Jack �s becsukta a h�t�t. - Viszont
mondok neked valamit: kapd �ssze magad, fogd a k�nyveid �s
beugrunk �tk�zben a MacDonald's-ba.
- R�szemr�l rendben - felelte Mark.

Felszaladt a szob�j�ba, felkapta a k�nyveit, azt�n elindult

lefel�, ahol az apja m�r v�rta t�sk�val a kez�ben. Jack
kinyitotta az ajt�t, Mark m�r �pp l�pett is volna ki, amikor a
h�tuk m�g�tt megsz�lalt a telefon.

Mark az apj�ra n�zett. Ah�nyszor csak megsz�lalt a telefon,

mindig v�gigfutott a h�t�n a hideg.

- V�rj itt - mondta Jack �s visszament a konyh�ba.

Mark becsukta az ajt�t �s hallgat�zott, de az apja alig mondott

valamit n�h�ny "aha"-n �s "�rtem"-en k�v�l. Mark hallotta, ahogy
kattan a telefon. Hirtelen elviselhetetlen csend t�madt a h�zban.
Mark megborzongott, elfogta a r�m�let.

Ez nem lehet igaz, gondolta. Meg�g�rtem neki, hogy ez nem

t�rt�nhet meg...

- Mark? - hallotta azt�n az apj�t.

- Igen, apa?
- Jobb, ha most idej�ssz egy kicsit.

A rokonok mind rep�l�vel j�ttek. A mam�j�nak anyja Florid�b�l,

egy n�v�re Oregonb�l. N�h�ny unokatestv�r Texasb�l, apj�nak
b�tyja, Wallace pedig Maine �llamb�l. Valaki kih�vta a
takar�t�szolg�latot �s rendbe t�tette a h�zat. Mindenki
sajn�lat�r�l biztos�totta Markot, s hogy mennyire nagyszer�
asszony volt a mam�ja, meg hogy menjen csak nyugodtan hozz�juk a
ny�ri vak�ci�ra, szeretettel v�rj�k.

A gy�szszertart�st abban a spanyol gyarmati st�lusban �p�lt

metodista templomban tartott�k, ahol egy �vben Mark is megfordult
k�tszer-h�romszor. Ezut�n mindenki limuzinokba �lt �s kihajtottak
a temet�be, amely egy z�ld f�ves t�rs�g volt a sivatag kell�s
k�zep�n.

K�s� d�lut�n volt m�r, s a t�li nap hevesen s�t�tt le r�juk.

Marknak melege volt s�t�tk�k bl�zer�ben �s sz�rke nadr�gj�ban. A
p�lmaleveleket megmozgatta az enyhe sz�l, a magasban egy �lyv
keringett a fej�k felett. A temet�falon t�l �rd�gszekereket
hajtott a sz�l a kaktuszok k�z�tt.

Mark �rezte az apja kez�t a v�ll�n, mik�zben mereven csak a

g�dr�t figyelte, s mellette a csillog� kopors�t. �gy t�z
m�ternyire t�l�k k�t farmeres, trik�s fick� t�masztotta a f�t �s
v�rt. Egyik�k v�r�s kend�vel k�t�tte �t a homlok�t �s
cigarett�zott. Furcsa jelenet ez egy temet�ben, gondolta Mark.

A fekete r�vidujj� inget visel� pap fel�t�tte a Bibli�t �s

olvasni kezdett:

"�n vagyok a felt�mad�s �s az �let, ki bennem hisz, ha meghal is,

�r�kk� �l..."

�r�kk� �l...

Marknak egyre csak ezek a szavak kavarogtak a fej�ben.

�r�kk� �l, �r�kk� �l...

V�gign�zett �desanyja rokonain �s bar�tain �s meglepetten

tapasztalta, hogy t�bben is �t n�zik. Mintha � lenne a figyelem
k�z�ppontj�ban �s nem az �desanyja.

Tudta, hogy ez csak az�rt van, mert sajn�lj�k.

A konyhai pultok �s az asztal tele volt ennival�val zs�folt

t�lakkal. Anyja bar�tai v�gtak a h�sokb�l �s t�lt�ttek a
poharakba a vend�geknek, akik meglep�en feldobottan �rkeztek
vissza a temet�b�l. Markot egy kicsit zavarba ejtette, hogy azok
az emberek, akik nem eg�szen egy �r�val ezel�tt m�g az anyja
s�rja mellett zokogtak, most, ha nem is vid�man, de legal�bbis
lelkesen t�rsalogtak egym�ssal.

Enn�l zavarbaejt�bb �s ideges�t�bb volt, hogy mindenki meg akarta

a fi�t cs�kolni, vagy legal�bbis meg�rinteni, megsimogatni a
fej�t, mik�zben mindenki azt ism�telgette, mennyire sajn�lj�k �t.
Tiszt�ban volt azzal, hogy komolyan gondolj�k, de sokat ezek
k�z�l az emberek k�z�l alig ismert; s b�r nem akart gonoszkodni,
azt k�v�nta, b�rcsak ne akarn�k annyira tapogatni.

V�g�l, amikor m�r vagy tucatnyian mondt�k neki, mennyire

nagyszer� asszony volt az anyja, nem b�rta tov�bb. A konyhaajt�n
kereszt�l kisurrant a h�ts� udvarra. Becsukta maga m�g�tt az
ajt�t, a hangok hirtelen elhalkultak, ehelyett egy elh�z� rep�l�
hangj�t hallotta, s a ker�t�s m�g�l az utc�n kiab�l� gyerekeket.
Mark �tv�gott a f�v�n, amely kor�bban mindig z�ld volt, most
azonban barn�s �s elhanyagolt.

Ekkor megint �jabb hangok �t�tt�k meg a f�l�t.

- Nem szalaszthatsz el ekkora alkalmat, Jack. A c�ged �s az

embereid �rdek�ben el kell utaznod.

Mark kil�pett a sarok m�g�l �s meglepetten l�tta, hogy apja �s

nagyb�tyja, Wallace kint �ll a kertben a narancsfa alatt �s
besz�lget. Ahogy megpillantott�k, mindketten elhallgattak.

- H�t te, Mark, mit csin�lsz idekint? - k�rdezte komoly arccal az

apja.
- Ki kellett j�nn�m egy kicsit - felelte a fi�.
- J�l vagy, fi�? - �rdekl�d�tt Wallace. N�h�ny �vvel id�sebb
volt, mint Mark apja, r�vid, sz�ke, g�nd�r haj�t h�traf�s�lte.
- Igen, azt hiszem - felelte Mark. Egy�rtelm�nek t�nt a sz�m�ra,
hogy az apja olyasmir�l besz�lgetett a testv�r�vel, amit nem
akartak, hogy � is halljon. - Majd egy kicsit k�s�bb visszaj�v�k
- mondta hirtelen �s elindult visszafel�.
- Biztos, hogy semmi baj? - k�rdezte az apja.
- Persze, nincs semmi - felelte Mark.

Jack Evans figyelte t�volod� fi�t, azt�n odafordult a b�tyj�hoz.

- Nem hagyhatom mag�ra ebben az �llapotban, Wallace. Sz�ks�ge van

r�m.
- Nem az �r�kk�val�s�gr�l van sz�, Jack - felelte Wallace. - Csak
k�t h�tr�l.

Jack megr�zta a fej�t.

- Nem tudom magam r�sz�nni.

- �s nem is idegenekre k�ne b�znod a gyereket. A b�ty�d vagyok,
Jack, egy csal�d vagyunk.
- Azt hiszem, ez�rt van, hogy csak temet�sek alkalm�val
tal�lkozunk - mondta Jack. Wallace rosszall�an n�zett a
testv�r�re �s Jack azonnal meg is b�nta a szavait. K�t �vvel
ezel�tt Wallace vesz�tette el k�t�ves kisfi�t, Richardot. A
gyerek belefulladt a k�dba Wallace-�k maine-i h�z�ban.
- Ne haragudj, Wallace - k�rt bocs�natot gyorsan Jack. - Nem
tudom, mi�rt szaladt ki a sz�mon. Tudom, hogy csak seg�teni
akarsz.
- Tudom, hogy nem t�nik alkalmasnak az id� - mondta Wallace. -
Hidd el, �n meg�rtelek.
- Hogy van Susan? - �rdekl�d�tt Jack. Susan Wallace feles�ge
volt.
- �gy �rted, ahhoz k�pest, ami t�rt�nt?

Jack b�lintott.

Wallace nagyot s�hajtott.

- Vannak j� napjai �s vannak kev�sb� j�k. Az ilyesmit az ember

soha nem felejtheti el, egy�tt kell vele �lni nap mint nap. Az
ember felriad �jszaka �s azon t�ri a fej�t, mit kellett volna
m�sk�nt csin�lnia. M�g most sem tudom a v�laszt.
- �risten, Wallace - sz�lalt meg Jack �s megcs�v�lta a fej�t. -
�szint�n sajn�lom, ami veletek t�rt�nt. Ha valami ilyesmi t�rt�nt
volna velem, nem tudom �n mit csin�ln�k.
- H�t az�rt veled sem kis dolog t�rt�nt. - Wallace az �ccse
v�ll�ra tette a kez�t. - Ismerem az eg�sz �letedet, Jack. Soha
nem kellett ilyesmivel szemben�zned. Hidd el nekem, ilyenkor kell
hagyni, hogy m�sok seg�thessenek.
- Egyszer�en az az �rz�sem, hogy ann�l rosszabbat nem tehetek
most Markkal, mint hogy mag�ra hagyom - mondta Jack. - �pp most
vesz�tette el az anyj�t, s t�nj�n el azonnal az apja is?
- El�g id�s m�r, hogy meg�rtse a dolgot - mondta Wallace. -
Susannal a gondj�t viselj�k, m�g t�vol leszel. Nem halogathatod
tov�bb az utaz�st, Jack. A c�ged a cs�d sz�l�n �ll.
- Nem tudom, hogy igaz�n �rdekel-e - felelte Jack.
- F�l �leted �ldoztad ennek a c�gnek a fel�p�t�s�re - mondta
Wallace. - Ha most f�lrel�ksz mindent, att�l nem lesz jobb semmi.

Jack v�gign�zett a szomsz�dos h�zakon �s a t�volban l�v�

v�r�sesbarna hegyeken.

- Csak azt tudn�m, hogy meg�rte-e ez az eg�sz. �gy �rtem, hogy

minden h�tv�g�m r�ment. Nem voltam a csal�ddal m�g kir�ndulni
sem. Jobb lett volna tal�n, ha egy rendes napi nyolc�r�s munk�t
keresek, akkor egy�tt lehettem volna a csal�ddal.
- Jack, hagyd ezt. - Wallace megfogta az �ccse karj�t. - Janice
nem abba betegedett bele, hogy te kem�nyen k�zd�tt�l. A k�t
dolognak nincs k�ze egym�shoz. De m�g most is �rdekel a j�v�, nem
igaz? Legink�bb Mark j�v�je.
- H�t persze, hogy �rdekel - felelte Jack.
- Akkor gondoskodj arr�l, hogy legyen is neki. Azt mondtad, ha
siker�l megegyezned Toki�val, akkor megford�thatod a c�ged
sors�t.
- Tal�n - felelte Jack. - Addig semmi nem biztos, am�g al� nem
�rjuk a meg�llapod�st.
- De csak ezen a m�don mentheted meg a c�ged - er�ltette a dolgot
Wallace. - Legal�bb pr�b�ld meg!

Jack arra a sarokra pillantott, ahol az el�bb Mark elt�nt a szeme

el�l. Itthagyhatja-e? Ak�rcsak k�t h�tre is?

- Figyelj ide, j�t fog tenni Marknak, hogy m�s gyerekek k�z�
ker�l - jegyezte meg Wallace, mintha az �ccse gondolataiban
olvasott volna. - �gy �rtem, l�ttad, hogy n�zett ki az el�bb.
Teljesen elveszik a feln�ttek k�z�tt. Ha elj�n hozz�nk, akkor
eg�sz nap Henry-vel meg Connie-val j�tszhat.

Jack nagyot s�hajtott �s megint a hegyeket n�zte. A b�tyj�nak

t�bb szempontb�l is igaza van, gondolta. M�g a gondolat�t�l is
irt�zott, hogy Markot k�t h�tre egyed�l kell hagyja, viszont ha
t�ltekintett azon a k�t h�ten, Wallace-nak minden szempontb�l
igaza volt. A tekintete ism�t a b�tyj�n �llapodott meg.

- �s mit mond Susan?

- Ismered Susant - jegyezte meg Wallace egy fut� mosoly
k�s�ret�ben. - Azt mondta, ne merjek hazamenni Maine-be a gyerek
n�lk�l.

Jack egy pillanatra elbizonytalanodott. Valahogy nem tetszett

neki az �tlet, hogy Mark �s Wallace egy�tt �l rep�l�re.

- Nem - mondta. - Majd �n odaviszem. A jap�nok m�g v�rhatnak egy

h�tig. El kell t�lten�nk a fiammal egy kis id�t kettesben.
- Fel�lem rendben - felelte Wallace. - Majd megmondom Susannak,
hogy valamikor a j�v� h�ten v�rjon benneteket a fi�val.

3.
A marad�k �telek a h�t�ben sorakoztak cellof�nba csomagolva. A
bar�tok �s rokonok elmentek. K�s� este volt. Jack �s Mark a
konyhaasztaln�l �lt. Egy g�z�lg� k�v�scs�sze �llt Jack el�tt.

- Hogy vagy, Mark? - k�rdezte az apa.

- Ne k�rdezd m�r folyton ezt, apu - sz�lalt meg a gyerek. - �gy
vagyok, ahogy az el�bb voltam.
- Ok� - mondta Jack �s biccentett. - �hes vagy?

Mark megr�zta a fej�t.

Jack finoman belef�jt a cs�sz�b�l gomolyg� g�zbe.

- N�zd, volna valami, amit szeretn�k veled megbesz�lni.

Volt valami a f�rfi hangj�ban, ami megr�misztette Markot.

- Mit?
- Mit sz�ln�l hozz�, ha elmenn�nk kocsival Maine-be? - k�rdezte
Jack.

Mark a homlok�t r�ncolta.

- �s mi�rt?
- Mert nekem k�t h�tre Jap�nba kell utaznom. Wallace b�csi azt
mondta, hogy n�luk ellehetn�l addig.

Mark megr�zta megint a fej�t.

- Ki van z�rva.

Jacket nem lepte meg a v�lasz.

- Gondoltam, hogy nem fog izgatni a dolog, pedig nem tehet�nk

m�st.
- Nem akarok menni - mondta Mark. - Itt akarok maradni veled...
�s any�val.

Jacknek r�ncba futott a homlok�n a b�re. Furcs�nak �rezte, hogy

ilyet mond a fia, de esze �g�ban sem volt faggatni.

- Jap�nba kell menjek, Mark. Ha nem megyek, a c�gem nagy bajba

ker�l. Ha ez t�rt�nik, akkor mi is bajban lesz�nk.
- Akkor mi�rt nem mehetek �n is veled Jap�nba? - k�rdezte Mark.
- Nem lehet - felelte Jack. - El�sz�r is borzaszt�an sok p�nzbe
ker�l. M�sodszor, �n eg�sz nap t�rgyalni fogok. Nem fogsz tudni
semmit csin�lni eg�sz nap.
- Majd s�t�lok - felelte Mark.
- Nem, egyszer�en nem j�hetsz velem - mondta az apa. - Hidd el
nekem, nem arr�l van sz�, hogy nem akarn�m, hogy velem j�jj.
Egyszer�en nem lehet. Ha nekem sem k�ne mennem, �n sem menn�k.
K�rlek, hidd ezt el.

Mark megvonta a v�ll�t �s b�lintott.

- Azt hiszem, azt is el lehetne int�zni, hogy itt maradj

valamelyik kis bar�tod�kn�l - mondta a f�rfi. - De azt hiszem,
jobb, ha valamennyi id�t a nagyb�ty�d�kn�l is elt�ltesz. Van egy
olyan �rz�sem, hogy sokkal t�bbsz�r l�tjuk majd egym�st a
j�v�ben. Van egy fiuk, Henry, aki veled egyid�s, �s egy l�nyuk,
Connie, aki valamivel fiatalabb. Els� unokatestv�rek vagytok, de
m�g csak fot�r�l ismeritek egym�st.

Mark l�tta azokat a k�peket. Nem mintha sok minden kider�lne egy
k�p alapj�n, de a sr�cok legal�bb nem l�tszottak nyomottaknak.

- Nem is besz�lve arr�l, hogy soha nem volt�l m�g Maine-ben sem -
magyar�zta tov�bb Jack. - Ez most j� lehet�s�g, hogy p�tolhasd
ezt a mulaszt�st.

Mark az apj�t figyelte. Norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt nem szokta

el�rulni, mi j�r a fej�ben, de ez egy�ltal�n nem volt norm�lis
helyzet.

- Egyszer�en csak f�lek, hogy n�lk�led egyed�l leszek.

- Ne f�lj ett�l - mondta Jack enyhe mosollyal. - Azut�n, hogy egy
h�tig egy�tt lesz�nk a kocsiban, �r�lni fogsz, hogy nem l�tsz egy
darabig.

Mark b�lintott. Abban a pillanatban nem tudta, mit �rez helyesnek

�s mit nem, vagy hogy egy�ltal�n mit akar.

- �, �s m�g valami - sz�lalt meg Jack. - El ne felejtsd magaddal

hozni a legmelegebb kab�todat.
- De hisz nincs is kab�tom - sz�lalt meg Mark.

Jack fels�hajtott.

- Akkor azt hiszem, ezt meg kell valahogy oldanunk.

Az indul�s el�tti este Mark apja �r�kon kereszt�l telefon�lgatott

a konyh�b�l, mindent el akart int�zni indul�s el�tt. Mark egy
darabig t�v�zett, azt�n felment a szob�j�ba. Le�lt az �gyra �s
k�r�lpillantott a szob�ban. A b�r�ndje becsomagolva ott �llt az
ajt� mellett. Az �r�asztal�n hever� Game Boy komputeres j�t�kra
t�vedt a tekintete, esz�be jutott, hogy j�tszhatna vele, de azt�n
m�s jutott az esz�be.

Hiszen � most elmegy.

El kell k�sz�nj�n.

F�l�ll, kiment a szob�b�l, le a hallba �s meg�llt a sz�lei

szob�j�nak ajtaja el�tt. Lehet, hogy furcsa, de h�napok �ta nem
j�rt odabent, az�ta, hogy a mam�ja k�rh�zba ker�lt.

Kinyitotta az ajt�t. A villany nem �gett odabent, de nem volt

olyan s�t�t. A rol� fel volt h�zva, odakint telihold volt,
el�rasztotta a szob�t a holdf�ny. Mark odament az �gyhoz, ahhoz
az oldalhoz, ahol a mam�ja szokott fek�dni. Ott �llt a toalett
asztalka, ahol az �desanyja reggelenk�nt megcsin�lta a frizur�j�t
�s kisminkelte mag�t. Most is ott fek�dt a hajkef�je �s a
hajsz�r�t�, s a k�r�mlakkos �vegek.

Mark �gy �rezte, mentem megszakad a sz�ve. Mintha a mam�ja soha

nem is ment volna el, gondolta. Mintha most is ott lenne.
Tal�n itt is van, gondolta.

Tal�n nem is hagyta, hogy meghaljon.

Sz�rny� f�jdalmat �rzett a sz�v�ben. Ez nem igazs�g, hogy az

anyja meghalt. V�gigm�rte mag�t a t�k�rben. A szem�ben csillogtak
a k�nnyek, m�r-m�r kibuggyantak �s v�gig akartak folyni az arc�n.
Pislogva pr�b�lta visszanyelni ezeket a k�nnyeket.

Tal�n m�g most is itt van, mondogatta mag�nak. Tal�n nem is ment
el.

De vajon hol lehet?

Hirtelen mintha valami megcsillant volna a t�k�rben. Mark

megfordult �s �szrevette, hogy a szekr�nyben �g a villany.
Odal�pett �s kinyitotta az ajt�t. Meglepve l�tta, hogy csup�n
egyetlen ruha l�g a fogason: az �desanyja feh�r ruh�ja. Az a
ruha, amelyet azon a tavaszi napon viselt, amikor a gy�m�lcs�sben
az a f�nyk�p k�sz�lt.

Mark most is tiszt�n eml�kezett mindenre. Mennyire tele volt az

�desanyja �let�r�mmel, �s milyen boldog volt.

Ahogy a pontosan felette l�v� �g� megvil�g�totta, a ruha mintha

valami term�szetfeletti f�nyben ragyogott volna.

Mark kit�r�lte a szem�b�l a k�nnyeket �s a ruh�ra meredt.

Lehets�ges volna?

- Anya? - suttogta izgatottan. - Itt vagy?

Nem j�tt v�lasz.

- Csak jelezd valahogy, hogy itt vagy - suttogta a fi�.

A ruha azonban mozdulatlanul �s csendesen csak ragyogott a

szekr�nyben.

4.

Az �t fekete szalagk�nt k�gy�zott a sivatagi naps�t�sben. A nap

s�rga t�zg�mbk�nt lebegett a leveg�ben, amely az aszfaltr�l
visszaver�d� h�s�gben meg-megremegett.

Csak aznap reggel indultak ugyan, de a m�szerfal m�r �gy is tele

volt t�rk�pekkel, �res poharakkal �s �sszegy�rt
csomagol�pap�rral. Jack a fi�ra pillantott, aki le nem vette
volna a szem�t a kez�ben tartott Game Boy-r�l. Eltekintve n�h�ny
morg�sszer� igen vagy nem v�laszt�l, amelyeket �hs�g�vel �s m�s
testi funkci�ival kapcsolatban feltett k�rd�sekre adott, Mark az
indul�s �ta egy sz�t sem sz�lt. Eg�sz id� alatt a komputeres
j�t�kot pittyegtette.

Csod�latos t�jra �rtek, l�legzetel�ll�t� szirtek, iszony� m�ly

szakad�kok szeg�lyezt�k az utat.

- H�, nagyuram - sz�lalt meg Jack, aki nem akarta fesz�teni a

h�rt. - Kedves utast�rsam, ha most is a rekordpontsz�mokkal
t�r�dik, akkor lemarad egy csodasz�p t�jr�l.

Ha Mark hallotta is, nem adta ennek semmi jel�t. Tekintet�t most
sem vette le az elektronikus j�t�kr�l. A kocsiban az egyetlen
zajt a Super Mario nevets�ges k�s�r�zen�je �t�tte.

- M�g ilyet! - ki�ltott fel Jack. - �pp most rohant �t az �ton

egy pr�rifarkas, aki p�nc�lt�r�vel a mancs�ban egy gyalogkakukkot
�ld�z�tt.

Mark �pp csak felpillantott �s megeresztett egy fut� mosolyt,

csak hogy jelezze az apj�nak, hogy �rt�kelte a viccet. Azt�n
folytatta tov�bb a pittyegtet�st.

Jack tiszt�ban volt azzal, hogy nem �rt el a fi�val halad�st.

Ahogy a dolgok �lltak, �gy v�lte, tal�n nem is fog, hacsak nem
er�lteti a dolgot. Le�ll�totta a kocsit az �t sz�l�n. A padk�r�l
felvert por ott kavargott k�r�l�tt�k, elh�zott mellett�k egy
m�sik aut�, amelynek utasai �rdekl�dve pillantottak ki r�juk.

Jack a fia fel� fordult. B�r a gyerek most sem n�zett f�l a
j�t�kb�l, Jack �rezte, hogy fesz�lten v�rja a j�vend�
�sszecsap�st.

- Mark?

Mark most is a j�t�kkal volt elfoglalva. H�velykujjaival szapor�n

nyomkodta az ir�ny�t� gombokat, fogait belem�lyesztette az als�
ajk�ba.

- Tudom, hogy mit �rzel, Mark - sz�lalt meg Jack. - De nagyon

k�rlek, ne viselkedj velem ilyen elutas�t�an.

Mark most sem vett az apj�r�l tudom�st. Jack hi�ba pr�b�lt meg
nyugalmat er�ltetni mag�ra, racion�lisan �s meg�rt�en
gondolkodni, tudta, hogy lassan be fog gurulni. Odany�lt �s
kit�pte a fia kez�b�l a pittyeg� masin�t. Nagy er�fesz�t�s�be
ker�lt, hogy egy mozdulattal ne haj�tsa ki az ablakon.

- Besz�lgess velem - mondta Jack.

- Mir�l? - csattant fel d�h�sen Mark.

Jack megfesz�lt. Nem volt jellemz� Markra, hogy d�h�s �s

ellens�gesen viselkedik. Minden jel szerint k�nz� gondolatok
gy�t�rt�k.

- Ha d�h�ngsz, az nem seg�t - mondta Jack. - K�l�n�sen, hogy azt

sem tudhatom, mire vagy m�rges. R�m? Az �letre? Any�ra? �n is
egyfolyt�ban �r� gondolok.

Mark egy hossz� pillanatig az apj�t m�regette. L�tszott rajta,

hogy most meg fog sz�lalni.

- Nem tudom, mi�rt kell Maine-be mennem - mondta.

- M�r megmondtam, mi�rt - felelte Jack. - Jap�nba kell utaznom.
Itt nincs senki, akire...
- Anya vissza fog j�nni - v�gott k�zbe a fi�.
- Mark... - Jack nem fejezte be a mondatot.
- Lehet, hogy nem �gy fog visszaj�nni, amilyen volt - magyar�zta
Mark. - De vissza fog j�nni.

Jack �rezte, hogy meglepet�se hirtelen k�nz� f�jdalomm� alakul

�t. Lehet, hogy t�l�rt�kelte volna a fia k�pess�g�t e kr�zis
feldolgoz�s�ra. Butas�g lett volna azt hinni, hogy egy tizenk�t
�ves gyerek meg tudja a dolgot ilyen gyorsan em�szteni.

- Figyelj r�m, Mark - sz�lalt meg csendesen az apa. - Nekem is

borzalmas�n hi�nyzik anya. De el kell fogadnunk a t�nyt, hogy
meghalt.
- Nem! - ki�ltott fel Mark.
- De igen.

A k�vetkez� pillanatban Mark felt�pte a kocsi ajtaj�t �s rohanni

kezdett.

Jack d�bbenten n�zte, ahogy a fia a sivatag fel� rohan. Nagyon

kellett uralkodnia mag�n, nehogy �szt�n�t k�vetve a fia ut�n
rohanjon. Ehelyett sz�p kom�tosan kik�sz�l�dott a kocsib�l �s
bez�rta a kocsi ajtaj�t.

Mark egyre csak rohant. Nem tudta mi�rt �s hova. �gy �rezte, el
kell menek�lnie.

Az apja el�l.

Az el�l, ami az �desanyj�val t�rt�nt.

El, saj�t maga el�l.

Azt�n, amilyen hirtelen rohanni kezdett, olyan hirtelen

megtorpant. Kivel akar � igaz�ban kisz�rni? Hisz nincs hov�
mennie. Egy pillanatig csak �llt, h�ttal az �t fel�. Igen, igaza
volt az �desapj�nak, val�ban gy�ny�r� szirtek �s szakad�kok
tagolt�k a t�jat. Nem mintha ez persze �rdekeln�. �s nem mintha
most meg akarna fordulni �s visszamenni.

Tal�n �gy fog itt �llni �r�kk�.

De nem volt ilyen szerencs�je. Az apja lassan odaballagott hozz�

�s meg�llt mellette. Egy pillanatig csak �llt �s nem sz�lt
semmit.

Most ne mondj semmit, k�ny�rg�tt mag�ban n�m�n Mark. K�rlek, ne

besz�lj!

- H�t - sz�lalt meg az apa -, most legal�bb k�nytelen volt�l

k�r�ln�zni.

Mark csak biccentett. �rezte, ha az apja csak egy sz�val is

megeml�ti az �desanyj�t, menten felrobban.

- Tudod, vannak emberek, akik �gy �rzik, hogy �sszezsugorodnak a

sivatag l�tv�ny�t�l - magyar�zta Jack. - Mert t�ls�gosan nagynak
tal�lj�k magukhoz k�pest. Nem tal�lnak kapaszkod�t, nincs
viszony�t�si pontjuk. M�s emberek meg olyanok, mint te, Mark.
Azonnal bele szeretn�nek �llni a kell�s k�zep�be. �desany�d is
ilyen volt. Im�dta a sivatagot.
Mark lassan megfordult �s feln�zett az apj�ra. Ezt kor�bban soha
nem hallotta.

- T�nyleg?
- Hogyne - felelte Jack. - Tudom, hogy az elm�lt �vekben nem
nagyon j�rtunk errefel�, de amikor fiatalabbak voltunk, mindig ki
akart engem ide r�ngatni. Nappal vagy �jjel, neki mindegy volt.
- Ezt soha nem tudtam - jegyezte meg Mark, s szinte �szre sem
vette, hogy a benne fesz�l� d�h lassan kezdett elp�rologni.
- Sokban hasonl�tasz a mam�hoz, Mark - sz�lt Jack. - Makacs vagy
�s �nfej�. Mondtam m�r neked, hogy egyszer r�besz�lt, hogy
v�gjunk neki gyalog a Grand Canyonnak?

Mark megr�zta a fej�t. Jack a fia v�ll�ra tette a kez�t �s lassan

elkezdte visszafel� korm�nyozni a kocsihoz.

- H�t - magyar�zta Jack -, nem is az ellen tiltakoztam, hogy le

kell menn�nk, ink�bb amiatt, hogy majd vissza kell m�sznunk.
Term�szetesen ez nem zavarta a mam�t, ez nem az � st�lusa. �t
csak azut�n kezdte aggasztani a visszam�sz�s, amikor m�r
lement�nk.
- Igen - Mark nem �llta meg, hogy el ne mosolyodj�k. - Ez t�nyleg
jellemz� volt r�.

Jack ezut�n r�szletesen elmes�lte az eg�sz kir�ndul�st. Hogy

mik�nt ereszkedtek le, �s hogy milyen borzaszt� neh�z volt a t�ra
odalenn, amit persze Janice soha nem volt hajland� elismerni.

R�videsen oda�rtek a kocsihoz. Az �sszecsap�s elmaradt, a

konfliktust feloldott�k, folytatt�k az utat bele az �jszak�ba.

5.

�tjuk sor�n kereszt�lv�gtak Arizon�n, �rintett�k �j-Mexik�ban

Albuquerque-et, Texas �szaki r�sz�t, ahol Amarilloban meg�lltak
egy b�l�nyburger erej�ig. Azt�n Nyugat-Oklahoma olajk�tjai
k�vetkeztek, D�l-Kansasban akkora b�zamez�ket l�ttak, amelyekr�l
m�g csak nem is sejtett�k, hogy ekkor�k l�tezhetnek. Missouriban
egy mesebeli kis farmot form�z� motelben �jszak�ztak. �thajtottak
Illinois-on, s bet�rtek a vil�gon els�k�nt fel�p�lt
McDonald's-be, azt�n �szak-Indiana k�vetkezett, majd Michigan
�llam keleti cs�cske. Detroitban megn�zt�k az aut�m�zeumot, azt�n
indultak tov�bb Kanad�ba. Toronto �s Montreal �rint�se ut�n
keletnek fordultak, vissza az �llamokba, Maine fel�.

J�t tett a hossz� utaz�s mind az ap�nak, mind pedig a fi�nak, s

mire el�rt�k a maine-i tengerpartot, Mark feladta v�dekez�
magatart�s�t, s�t olykor azt is engedte, hogy kit�rj�n bel�le a
kisfi�s lelkesed�s.

- Ez fantasztikus! - ki�ltott fel, amikor megpillantotta az

Atlanti-�ce�n sz�rk�sk�k viz�t.

Le�lltak az �t sz�l�n. Szeles, bor�s nap volt, ez�rt magukra

vett�k a h�ts� �l�sen hever� dzsekijeiket. Alig sz�lltak ki, Mark
m�ris vacogni kezdett.

- Atyavil�g, nem mondtad, hogy ilyen baromi hideg lesz - mondta

csattog� foggal, ahogy ott �lltak az �t sz�l�n a korl�t mellett.
-- Nemcsak a hideg teszi - magyar�zta Jack �s f�z�san �sszefogta
nyak�n a gall�rt. - A sz�l �s a nyirkos leveg� is beseg�t. Jobb
lenne, ha vissza�ln�nk a kocsiba, nem?

Mark megr�zta a fej�t.

- Szeretn�m m�g n�zni.

�tl�pett a szalagkorl�ton �s odament az alacsony szirt sz�l�hez.

Alatta hatalmas hull�mok vert�k a part sz�rke szikl�it.

- H�t ez j� nagy - mondta Mark �s �sszeh�zta mag�n a kab�tot �s

meredt szemmel b�multa a tarajos hull�mokat.
- Az bizony - mondta Jack. - Neh�z elk�pzelni valaminek a
m�ret�t, aminek nem l�tja az ember a v�g�t.

Mark kelet fel� mutatott.

- Mi lenne, ha cs�nakba �ln�nk �s csak menn�nk keletnek?

- El�bb-ut�bb kik�tn�nk Eur�p�ban - felelte az apja.

Mark len�zett a szikl�s partra.

- Van itt strand?

- Van n�h�ny a part ment�n, de azok is ink�bb szikl�sak, mint ez
- felelte az apa. - Nem mintha sokat sz�m�tana ez. Ha j�l
eml�kszem, m�g ny�r k�zep�n is olyan hideg a v�z, hogy nem
f�rdenek benne.

Mark most m�r nem b�rta tov�bb a hideget. Vissza�ltek a kocsiba,

mik�zben Jack a r�teges �lt�zk�d�s el�nyeit ecsetelte.
V�gighaladtak a kanyarg�s tengerparti sztr�d�n, s r�videsen egy
feh�r fat�bla �dv�z�lte �ket Rock Harbor v�ros�ban.

- Itt �lnek Wallace b�csi�k? - �rdekl�d�tt Mark.

- Itt bizony - felelte Jack, mik�zben �thajtottak a kisv�ros
k�zpontj�n. - Sz�p hely, mi?

Mark b�lintott. Soha nem l�tott m�g hasonl�t. A h�zak vagy f�b�l
vagy t�gl�b�l �p�ltek, volt, amelyiket k�kre vagy sz�rk�re
m�zolt�k, de a legt�bb feh�r volt. Az �zletek h�f�v� g�peket,
elektromos kandall�kat rekl�moztak. A benzink�tn�l pedig
�rkedvezm�nnyel lehetett h�l�ncot �s h�gumit kapni. Elhaladtak
n�h�ny igen nagy �p�let mellett is, amelyek �gy n�ztek ki, mint
egy sz�lloda, de Mark sehol nem l�tott semmif�le ki�r�st.

- Hogyhogy nincs r�juk semmi ki�rva? - �rdekl�d�tt az apj�t�l.

- Hogy micsoda? - Jack nem sz�m�tott a k�rd�sre. - Milyen
ki�r�sr�l besz�lsz?
- H�t hogy mi a hotel neve, meg a neon, hogy van-e �res szob�juk
- magyar�zta Mark.

Jack kin�zett az ablakon, azt�n elmosolyodott.

- Ezek nem sz�llod�k, Mark, hanem h�zak.

- Azt akarod mondani, hogy egy csal�d lakik egy ekkora h�zban
egyed�l? - k�rdezte d�bbenten Mark. - J� nagy lehet egy csal�d
errefel�.
- H�t, valaha azok is voltak - magyar�zta Jack. - Ma m�r nem
hiszem, hogy ilyen nagyok lenn�nek.
- Akkor mit csin�lnak a sok szob�val? - k�rdezte Mark.
- Fizetik ut�nuk a hatalmas f�t�si sz�ml�t.

Nem sokkal azel�tt, hogy ki�rtek volna a v�rosb�l, r�fordultak

egy keskeny �tra, amely az �ce�n mellett haladt. Id�nk�nt utak
�gaztak le, de gyakran nem lehetett mag�t a h�zat l�tni, ahov�
vezettek. V�g�l Jack befordult az egyikre, amelyre ki volt �rva:
"Mag�n�t".

- Ilyen gazdag Wallace b�csi? - k�rdezte Mark.

- Mondjuk ink�bb azt, hogy tehet�s - felelte Jack mosolyogva.
- � is ugyanazt csin�lja, amit te? - k�rdezte a fi�. - � is
sz�m�t�g�pes software-rel foglalkozik?
- Nem, Wallace a nyolcvanas �vekben k�tv�ny�gyletekkel
foglalkozott - felelte Jack.
- Az mi? - k�rdezte Mark.
- Olyan c�ge volt, amely r�szv�nyeket v�s�rol m�s c�gekt�l, azt�n
eladja �ket a piacon - magyar�zta az apja.
- �s mi�rt csin�lja ezt? - k�rdezte tov�bb Mark.
- Az a l�nyege a dolognak, hogy tudja az ember, melyik r�szv�nyt
mikor kell megvenni, azt�n a lehet� legjobb �ron tov�bbadni,
ezzel is cs�kkentve a beruh�z� rizik�j�t - mondta az apja. - Egy
kicsit bonyolult a dolog, de Wallace sz�p p�nzt keresett rajta.
- �s most mit csin�l? - �rdekl�d�tt Mark.
- Bizonyos fokig most is ezt csin�lja - felelte Jack. - Csak most
m�r sokkal nyugodtabb temp�ban.

Mark az apj�ra hunyorgott.

- Mert meggazdagodott.
- Ha �gy akarod mondani -jegyezte meg az apa. - Wallace csal�dja
k�nyelmesen meg�l. Nincsenek dr�ga dolgaik, igaz, ha akarn�k, azt
is megengedhetn�k maguknak.
- Ok�, �rtem - felelte Mark.

Fel�rtek az �t tetej�re, innen pillantott�k meg el�sz�r Wallace

b�csi h�z�t. Nagy, feh�r h�z volt, teljesen k�rbefut� verand�val,
kil�t�ssal az �ce�nra. Mark gyorsan megsz�molta, h�ny k�m�nye
van.

Jack le�ll�totta a kocsit, kisz�lltak �s nagyot ny�jt�zkodtak.

- Nem olyan rossz, mi? - k�rdezte Jack.

Mark b�lintott. A h�z valami bar�ts�gos hangulatot �rasztott. B�r

nagy volt, m�gsem volt ijeszt� vagy szem�lytelen. A verand�n k�t
bicikli �llt, az udvarban kicsiny�tett baseball p�lya. Mark nem
tudta, mit v�rt igaz�n, de most megk�nnyebb�l�st �rzett.

Felpattant a bej�rati ajt� �s Wallace l�pett ki rajta, vastag

gyapj�pul�vert, farmert �s edz�cip�t viselt. Enyh�n
el�reg�rnyedt, Mark csak ekkor vette �szre, hogy a h�t�n egy
kisl�nyt cipel. �t-hat �vesnek l�tszott, sz�ke haja k�z�pen sz�t
volt f�s�lve �s copfba fonva. Nyilv�n � Connie, gondolta Mark.

Wallace mosolygott, Connie teli sz�jb�l nevetett. Mark m�gis

f�l�nken h�tral�pett, amikor le�rve odamentek az �desapj�hoz �s
�dv�z�lt�k.
- Isten hozott - mondta Wallace �s a kez�t ny�jtotta. - J�t
kocsik�zhattatok.
- Sz�p �t volt - felelte Mark apja, mik�zben kezet fogtak. - T�z
�llam, plusz Kanada n�gy nap alatt.
- Az �szaki �ton j�ttetek? - k�rdezte Wallace.
- Ja, �gy gondoltam, Mark jobban �lvezi. Nem sokszor j�rt m�g a
Mississippit�l keletre.

Connie izegni-mozogni kezdett Wallace h�t�n.

- Rendben van - mondta az apja nevetve. - Akkor k�sz�nj sz�pen

Jack b�csinak.
- Cs�kolom, Jack b�csi! - kiab�lta a l�nyka.

Wallace-nak eltorzult az arca.

- K�sz, picinyem, ez pont telibekapta a f�lemet.

- Szia, Connie, hogy vagy? - k�rdezte Mark pap�ja.
- J�l. - Most viszont Connie szeppent meg �s b�jt el az apja feje
m�g�tt.

Jack mosolyogva n�zett a b�tyj�ra.

- Sz�p kisl�ny.
- Tiszta anyja - felelte Wallace, azt�n Markra pillantott. - �s
mi �js�g veled, Mark?
- Semmi k�l�n�s - felelte Mark f�l�nken mosolyogva.
- Hogy tetszett az �t?
- Nagyon, lesz�m�tva a s�ks�gokat.
- H�t val�ban nem olyan izgalmas a t�j a K�z�p-Nyugaton, mint
fel�tek - felelte Wallace.
- Ez a hely viszont nagyon sz�p - mondta gyorsan Mark.
- H�t, igen - mondta Wallace. - Az �ce�n �s a partvid�k. Van egy
sor apr� �b�l �s sziget. Rem�lem, feljutunk az Acadia Nemzeti
Parkba is, m�g itt leszel. Minden att�l f�gg, hogy alakulnak a
dolgaim a k�vetkez� k�t h�tben.

Connie megint mozgol�dni kezdett Wallace h�t�n.

- H�, mit gondolsz...? - kezdte a k�rd�st Wallace, de azt�n

mintha esz�be jutott volna valami, elhallgatott. - H�t persze,
menjetek csak.

Letette Connie-t, aki odament Markhoz, megfogta a kez�t �s h�zni

kezdte.

- Mami mondta, hogy �n mutathatom meg neked a h�zat. Gyere!

Mark Wallace-re pillantott.

- Ne ellenkezz - mondta a f�rfi nevetve. - Mindig el�ri, amit

akar.

A gyerekek elindultak a h�z fel�.

Jack is indult volna, de Wallace el�je l�pett �s megfogta a

karj�t.
- Hogy van a fi�? - k�rdezte.

Jack figyelte a fi�t, akit Connie szinte vonszolt a l�pcs�n

felfel�.

- H�t, azt hiszem, megvan. Neh�z megmondani.

- Nem besz�l r�la? - k�rdezett r� Wallace.
- Nem sokat - felelte Jack. - Els� nap volt egy �sszekoccan�sunk
m�r a kocsiban. �ll�tja, hogy Janice nem halt meg, hogy m�g
mindig itt van. Nem igaz�n �rtem, mit akar ezzel mondani. Hogy a
testi val�s�g�ban lenne jelen? Vagy lelkileg? Vagy azt akarja
mondani, hogy m�g mindig �l az eml�kezet�ben?
- Szerinted komoly a dolog? - �rdekl�d�tt Wallace.
- Nem hiszem - felelte Jack. - Tal�n csak egy ilyen id�s kor� fi�
norm�lis reakci�ja.

Wallace biccentett. A k�t fiv�r sz�tlanul �llt a maine-i nyirkos

hidegben.

- �s te hogy vagy? - k�rdezte ism�t Wallace.

Jack megvonta a v�ll�t.

- Akkor vagyok a legjobban, mikor elzsibbasztom magam.

- Ez az �tka a j� h�zass�gnak -jegyezte meg szomor�an Wallace. -
Ilyen helyzetben az ember arra gondol, mennyivel jobb lett volna,
ha nem ennyire boldog.

A h�zass�g eml�t�s�re Jacknek is beugrott valami:

- Szerinted Susan sz�mol ezzel? Nem szeretn�m, ha Mark teher

lenne a nyak�n.

Wallace igyekezett mosolyt er�ltetni az arc�ra.

- Hidd el, nem lesz az. J� lesz, ha valami egy kicsit kiz�kkenti
Susant a mindennapokb�l. Gyere, menj�nk be hozz�.

A fiv�rek elindultak a h�z fel�. Connie ek�zben �gy d�nt�tt, hogy

els�nek a verand�n vezeti k�rbe Markot.

- Ugye milyen klassz, hogy teljesen k�rbemegy a h�zon? - k�rdezte

�s k�rbefutotta a h�zat, mitegy illusztr�ci� gyan�nt.

Mark kocogott a l�nyka ut�n. Meglepte, mennyire merevek a l�bai,

milyen gyorsan kifullad, de n�gy napi kocsiban val� �ld�g�l�s
ut�n nem sz�m�thatott jobb er�nl�tre. V�g�l oda�rtek a bej�rati
ajt�hoz.

- Meg akarod n�zni els�k�nt az �n szob�mat? - k�rdezte Connie,

telve gyerekes izgalommal. - Az emeleten van. Tizennyolc
l�pcs�foknyira.

Connie bel�kte el�tt�k az ajt�t, bel�ptek a hallba. �m miel�tt

Connie f�lr�ncig�lhatta volna Markot a l�pcs�n, kisz�lt
valahonnan egy hang:

- Connie, te vagy az? Megj�ttek m�r?

Egy csinos, r�vid barna haj� n� l�pett ki el�j�k egy ajt�n, nagy
barna szemekkel. Ahogy k�zeledett hozz�juk, �s tekintete
tal�lkozott Mark�val, �gy meredtek egym�sra, mintha transzba
estek volna. Marknak hirtelen az a furcsa �rz�se t�madt, hogy ez
alatt az igen r�vid id� alatt nincs m�s a vil�gon, csak �k. Karja
libab�r�s lett az izgalomt�l. Olyan �rz�s volt ez, mintha valami
fura m�don azonnal valami k�z�s alakult volna ki benn�k. Lehet,
hogy az volt ennek az oka, hogy �gy �rezte, m�r j�l ismerik
egym�st, holott soha azel�tt nem is l�tt�k egym�st.

Mark hallotta, ahogy az apja �s Wallace b�csi bel�p m�g�tt�k a

h�zba. Ebben a pillanatban szil�nkokra t�rt a var�zs. Mindenki
ott �llt lent a hallban. Az asszony Mark pap�j�hoz fordult �s
�t�lelte.

- Jack - mondta �s megcs�kolta a f�rfi arc�t.

- Susan, nagyszer�en n�zel ki - felelte Jack, �s viszonozta az
�lel�st.

De Susan tekintete ekkor m�r Markon nyugodott.

- Nyilv�n te vagy Mark - sz�lalt meg.

Wallace tr�f�san megl�kte Mark v�ll�t.

- Fuss - mondta. - Nem �szod meg �lel�s n�lk�l.

- Csak pr�b�ld meg megakad�lyozni - mondta Susan mosolyogva.

Mark nem tudta, Wallace b�csi viccelt-e vagy komolyan gondolta a

fut�st. De a k�vetkez� pillanatban arra eszm�lt, hogy Susan
kiny�jtja fel�je a karj�t, azt�n szorosan mag�hoz �leli. Marknak
igen furcsa �rz�se t�madt. Nem �rtette, mi lehet ez, lehet, hogy
k�nyelmetlen is lehet? Susan mintha meg�rezte volna ezt, lassan
eleresztette.

- Azt hiszem, j�l fogod magad �rezni itt - mondta Susan �s

f�legyenesedett, de tekintet�t most sem vette le a fi�r�l. - Van
saj�t erd�nk, meg strandunk...
- Strand is van? - k�rdezte Mark meglepetten �s az apj�ra
pillantott.
- Persze ez nem jelenti azt, hogy �szni is lehet - magyar�zta
Wallace.
- Nem hiszem, hogy erre gondolt Mark - mondta Jack. -
Felk�sz�tettem, hogy errefel� szikl�s a part. El is felejtettem,
hogy nektek van egy kis strandf�l�tek odalenn.
- Hogyne volna - felelte Wallace mosolyogva. - Meg fogsz lep�dni,
mi minden van ezen a telken.

Ekkor Connie t�rte �t mag�t a sz�l�k k�z�tt �s megh�zig�lta a

mam�ja bl�za ujj�t.

- Mami, k�rlek, hiszen meg kell mutatnom Marknak a h�zat.

M�r ny�jtotta is volna a kez�t Marknak, �m Wallace elkapta.

- Ide figyelj, picur - mondta nevetve �s megcsiklandozta a

l�nyk�t. - El ne felejtsd, hogy Mark csal�dtag.

Wallace ezut�n Markhoz fordult.

- Ha valakivel bajod van - k�l�n�sen ezzel a t�rpe sz�rnyeteggel
-, akkor azonnal sz�lj nekem.

Wallace �s Connie elkezdtek tr�f�san verekedni. Mark csak �llt �s

n�zte. Azt�n �szrevette, hogy k�zben Susan �s az �desapja kicsit
h�tr�bb h�z�dott �s suttogva besz�lgetnek. Nem volt neh�z
kital�lni, hogy az �desanyj�r�l volt sz�.

- Hogy viseli a fi� a dolgot? - k�rdezte Susan csendesen.

- Ahogy egy �tlagos tizenk�t �ves fi� - felelte Jack. - Neh�z
dolgod lesz, azt hiszem.
- Besz�lt neked Wallace Alice Davenportr�l? - �rdekl�d�tt Susan.
- Nem.
- Alice pszichi�ter - magyar�zta Susan.

Jack �sszevonta a szem�ld�k�t.

- De a bar�tunk is - tette hozz� gyorsan a n�. - �vek �ta j�ban

vagyunk. Teneked is szimpatikus lesz.
- Tal�lkozni fogok vele? - k�rdezte meglepetten Jack.
- Megh�vtuk vacsor�ra - magyar�zta Susan.

Id�be tellett, m�g Jack r�j�tt, hogy az eg�sz Mark �rdek�ben

t�rt�nt.

- De nem vagy d�h�s, ugye? - k�rdezte Susan.

- Nem, nem hiszem. - Jack �vatosan v�logatta meg a szavait. -
Majd megl�tjuk, hogy alakulnak a dolgok. De ha nem is j�n �ssze
j�l, akkor is tudnod kell, hogy h�l�s vagyok, ami�rt v�llaltad a
fi�t.

Susan megfogta �s megszor�totta s�gora kez�t.

- Janice ugyanezt tette volna.

A hallban bar�ts�gos, meleg volt a l�gk�r. Mark csak n�zte, ahogy

Connie verekszik az apj�val, ahogy Susan besz�lget az
�desapj�val. Lassan kezdte �gy �rezni, hogy minden rendben lesz.

- Jujjj! - sik�tott f�l hirtelen Connie �s a l�pcs�sor teteje

fel� mutatott.

Mindenki dermedten meredt f�lfel�. Az emeleten a korl�t m�g�l egy

r�miszt�, s�padt arc meredt r�juk vissza. Mark �szt�n�sen
megborzongott. Az arc az Operah�z fantomja plak�tj�ra
eml�keztette.

Egy pillanatnyi d�bbent csend t�madt. Wallace sz�lalt meg

els�k�nt:

- J� vicc volt, Henry. Most m�r lej�hetsz.

Henry.

Mark csak most j�tt r�, hogy egy �larcot l�tott. A fi�, aki
viseli, az Henry. A fi� magasabb volt Markn�l, farmernadr�got �s
inget viselt, �s barna, hossz� ujj� p�l�t. Henry Evans �gy
l�pdelt lefel� a l�pcs�n, hogy nem vette le az �larcot, azt�n az
utols� �t l�pcs�fokot egyetlen ugr�ssal vette �s hangos
puffan�ssal �llt meg el�tt�k a hallban. Azt�n �sszeg�rnyedt, s
l�b�t h�zva odaimbolygott Markhoz, mik�zben ijeszt� hangokat
hallatott.

Mark a szeme sark�b�l l�tta, hogy Susan d�bbenete mosolly�

v�ltozott.

- Ok�, Henry - sz�lalt meg Wallace m�g mindig t�relmesen -, most

l�ssunk valamivel hagyom�nyosabb �dv�zl�st.

Henry leh�zta az arc�r�l az �larcot �s mosolygott, mint aki

el�gedett a hat�ssal. J�k�p�, sz�ke fi� volt, akin l�tszott, hogy
szeret mosolyogni �s tele van energi�val. Henry ekkor valamit
Mark kez�be nyomott.

Mark len�zett �s l�tta, hogy ez is egy �larc.

- Kett�t csin�ltam - mondta Henry. - Ahogy egy j� testv�rhez

illik.

Mark az arc�hoz emelte a maszkot, �s v�gign�zett a t�bbieken.

Mindenki nevetett, de nem az�rt, mert olyan viccesnek tal�lt�k
volna a dolgot. Sokkal ink�bb az�rt, mert megk�nnyebb�ltek.

Henry visszavette a maszkj�t, s ezut�n a k�t egyforma arc� fi�

meghajolt egym�s el�tt. Susan mosolyogva t�rt bele Henry haj�ba.

- Lehet, hogy nem is hiszitek el, de ez az �n �ldott j� fiam -

mondta �s felnevetett.

6.

A d�lut�n tov�bbi r�sze gyorsan telt el. Connie ragaszkodott

hozz�, hogy k�rbevezesse Markot a h�zban. Mark m�g soha nem volt
ekkora h�zban, ahol ennyi szoba �s l�pcs� lett volna. V�gigj�rtak
h�rom szintet, csak a padl�st �s a pinc�t hagyt�k ki. Ezut�n
csatlakozott hozz�juk Henry is �s egy�tt s�t�ltak le a strandra,
ami nem volt m�s, mint egy alig tizen�t m�ter hossz� kavicsos
partszakasz, amelyet magas szikl�k vettek k�r�l. Sir�lyok
rik�csoltak a fej�k felett a leveg�ben, mik�zben lassan
leereszkedett a k�d a tengerre. Egy darabig k�veket hajig�ltak a
v�zbe, de azt�n Mark, aki nem volt hozz�szokva a hideghez,
elkezdett vacogni.

H�la istennek, nem maradtak odalenn sok�ig. A h�zban a konyh�n

kereszt�l mentek be, ahol Susan �pp akkor kezdte el k�sz�teni a
vacsor�t.

- Mami, kaphatn�nk egy kis forr� csokol�d�t? - �rdekl�d�tt Henry.

- H�t persze, gyerekek.

Susan azonnal letette a krumplit a mosogat�ba, amelyet �ppen

h�mozott �s m�r vette is el� a kaka�t. Ez az �desanyj�ra
eml�keztette Markot, aki mindig k�sz volt b�rmit f�lbehagyni, ha
valaki k�rt t�le valamit. Voltak olyan bar�tai, akiknek nem volt
ilyen a mam�juk. �k csak azut�n seg�tettek, ha v�geztek azzal,
amit �ppen csin�ltak.
Henry anyja �ppen a tejet vette el� a h�t�b�l, amikor �szrevette,
hogy Mark m�g mindig remeg.

- F�zol? - k�rdezte.
- M�r nem - felelte Mark. - Csak odakint.

Susan a homlok�t r�ncolta.

- H�t, nem is csod�lom, ebben a dzsekiben. Ez lehet, hogy j� egy

h�v�s arizonai est�n, de itt bizony semmire nem j�.
- Enn�l vastagabb kab�tom nincs - jegyezte meg Mark �s megvonta a
v�ll�t.
- Akkor majd k�r�nk Henryt�l egyet neked, rendben? - k�rdezte
Susan �s a fi�ra pillantott.

Mark az unokatestv�r�re pillantott. Meg mert volna esk�dni r�,

hogy egy pillanatra Henry szem�ben jeges pillant�s gy�lt, ami
azonban ahogy j�tt, el is m�lt.

- H�t persze! - Henry mosolyogva d�g�ny�zte meg Mark v�ll�t. -

Testv�rek vagyunk, ami az eny�m, az a ti�d!

Mark visszamosolygott, k�zben azonban az j�rt a fej�ben, mi�rt

n�zett r� ilyen t�m�ny gy�l�lettel Henry?

De lehet, hogy az eg�szet csak k�pzelte.

Ahogy kezdett s�t�tedni, bementek az eb�dl�be vacsor�zni. Le�ltek

a nagy asztal k�r�. A helyis�g �ce�nra n�z� fal�n egy sz�les
�vegajt� volt, amelyen horgolt f�gg�ny l�gott, a szemk�zti falon
arck�pek f�ggtek. K�t �satag h�sug�rz� sziszegve �rasztotta a
meleget �s a g�zt mag�b�l, a kandall�ban pattogtak a fahas�bok.

- Kik ezek? - k�rdezte Mark a k�pekre mutatva. Csak Connie, Henry

�s � volt ebben a pillanatban a helyis�gben. Wallace kint volt a
konyh�ban Susannel, Jack pedig azzal a h�lggyel besz�lgetett, aki
�pp akkor �rkezett.
- �k a mami sz�lei - felelte Connie.
- Dehogyis, a nagysz�lei - jav�totta ki Henry a h�g�t.

Marknak felt�nt, milyen sokszor jav�tja ki Mark a h�g�t, �s

sokszor milyen durv�n besz�l vele. M�skor meg nagyon meleg volt a
hangja, szinte t�l�rad� a szeretett�l. Mark �gy k�pzelte, �gy
megy ez fi� �s l�ny testv�rek k�z�tt.

- �k �p�tett�k ezt a h�zat - magyar�zott tov�bb Connie.

- Igaz�ban persze �p�ttett�k - korrig�lta Henry megint. - Nem
arr�l van sz�, hogy saj�t kez�kkel �p�tett�k volna.
- Hell�, mindenki - sz�lalt meg Wallace, aki egy nagy t�lc�val a
kez�ben l�pett be az �tkez�be. A t�lon hatalmas darab s�lt
marhah�s g�z�lg�tt. - Ideje asztalhoz �lni.

Mark tan�cstalanul �llt meg az asztaln�l.

- Mi erre a v�g�re �lj�nk - ind�tv�nyozta Henry. - A feln�ttek

meg majd le�lnek a m�sik v�g�ben.

Henry le�lt az asztalf�re. Mark t�le balk�z fel�l, vele szemben

pedig Connie. Ezut�n Jack l�pett be a szob�ba azzal a n�vel,
akivel az el�bb besz�lgetett. A n� id�sebbnek t�nt, mint Mark
pap�ja, de nem volt olyan �reg, mint a nagysz�lei. Mark �gy
sejtette, hogy �tvenvalah�ny �ves lehet. A haja ink�bb �sz volt,
mint nem, b� piros ruha volt rajta. Ez�stkeretes szem�veget
hordott, �s nagyon kellemes volt a mosolya.

- Mark, ez a n�ni Alice Davenport - sz�lt Jack a fi�hoz. - � j�

bar�tja Wallace b�csinak �s Susan n�ninek.
- Cs�kolom - mondta Mark �s biccentett. Abb�l, ahogy Jack
besz�lt, Mark ki�rezte, hogy a n� t�bb lehet, mint a h�z szimpla
bar�tja.
- Szervusz, Mark - mondta Alice. - A pap�d sokat mes�lt r�lad.
- Rem�lem j�kat - jegyezte meg Mark.

Alice meleg mosollyal n�zett a fi�ra.

- �, h�t persze.

Mark visszamosolygott a n�re. Volt egy olyan �rz�se, hogy fog m�g
vele tal�lkozni, m�g Maine-ben lesz.

- Ok�, Henry, tudod a dolgodat - sz�lalt meg Wallace �s elkezdte

szeletelni a marhah�st.

Henry kiment a konyh�ba �s egy palack v�r�sborral t�rt vissza.

K�rbej�rt �s t�lt�tt minden feln�ttnek. Mark ek�zben figyelte.
Henry elkapta a tekintet�t �s v�ratlanul r�kacsintott, azt�n a
palackot az ajk�hoz emelte �s �gy tett, mintha inna bel�le.

- Apu, n�zd mit csin�l! - ki�ltott fel Connie.

Wallace f�ln�zett �s elmosolyodott.

- J�l van, okos fi�, j� vicc volt. - Fia kez�be nyomott egy
�tellel teli t�ny�rt. - Add ezt oda Marknak.

Susan ekkor �rkezett be a konyh�b�l �s le�lt.

- J�l van, emberek, akkor egy�nk.

Jack r�meredt a vastag, enyh�n v�res marhaszeletre, krumpli �s

brokkoli k�rettel. J� ideje ez volt az els� h�zi k�sz�t�s� �tel,
amely a gyomr�ba ker�lt.

- Valami baj van? - k�rdezte riadtan Susan.

- Dehogyis - felelte Jack. - Csak... olyan nagyon j�l n�z ki.

A feln�ttek felnevettek, Mark viszont nem �rtette, mi lehet ebben

olyan vicces.

- J�l pakold meg a pacalod, Jack - javasolta Wallace az �ccs�nek.

- Hossz� id�re ez lesz az utols� h�zikoszt, amit ehetsz.

Mert a pap�m Jap�nba utazik, gondolta Mark.

Mark f�legyenesedett �s k�r�ln�zett. Szinte ki is ment a fej�b�l,

hogy r�videsen egyed�l marad Wallace b�csi csal�dj�val. A dolog
egy�bk�nt nem izgatta k�l�n�sebben. Susan �s Wallace nagyon
kedves embereknek l�tszottak. Connie is eg�sz norm�lisnak
l�tszott, annak ellen�re, hogy l�ny. Igaz, Mark tudta, hogy ez
majd csak k�s�bb der�l ki, mert lehet, hogy Connie is ugyanolyan
kis pi�ca, akit nem lehet levakarni, mint sok kisl�ny.

Maradt m�g Henry. Eddig vele se volt baja. J� volt vele lenn a
v�zparton k�veket dob�lni. M�gis volt benne valami, amit Mark
furcs�nak �rzett. M�g most is el�tte volt az a pillant�s, amely
akkor jelent meg Henry arc�n, amikor Susan megeml�tette, hogy
Mark viselheti majd az egyik kab�tj�t. A d�lut�n folyam�n m�g
vagy k�tszer volt az a benyom�sa, mintha valami nem lenne
teljesen rendben Henryvel.

Mintha hi�nyozna bel�le valami.

Mark elhessegette mag�t�l a gondolatot azzal, hogy nyilv�n

k�pzel�dik. M�g Maine-be j�ttek, a papa elmondta neki, milyen
kem�ny volt eddig is a helyzete �s lesz is m�g, azzal, hogy a
mama meghalt, �s a pap�nak is el kell utaznia. Az �desapja
figyelmeztette is, hogy ne vegyen mindent olyan komolyan. Azt
mondta, hogy stresszhelyzetben elhom�lyosodik az ember
tiszt�nl�t�sa. Az ember m�shogy l�tja a dolgokat, mint ahogy
val�j�ban vannak.

Az asztal m�sik v�g�ben a feln�ttek Jack j�vend� �tj�r�l

besz�lgettek. Susan odapillantott a gyerekekre, �s �szrevette,
hogy Connie az ujj�val piszk�lja a brokkolit.

- Vill�val egy�l, kicsik�m - sz�lt az asszony.

- Az ujjammal t�bbet tudok megfogni - felelte Connie.
- Akkor csak csin�ld, de nem kapsz s�tit.

Mark belev�gott a s�ltbe, azt�n r�gni kezdett. Valahogy tetszett

neki, hogy Susan n�ni szigor� is tud lenni, de humoros is
egyszerre. Tetszett neki az asszony st�lusa �s �szt�n�sen
megb�zott benne. Azt�n ism�t Alice Davenportra pillantott �s azon
t�rte a fej�t, vajon hol j�n majd � be a k�pbe.

Puff! Mark hirtelen �les f�jdalmat �rzett a jobb s�pcsontj�ban.

Olyan volt, mint mikor egyszer nekirohant a k�v�z� asztal
�veglapj�nak. Azonnal Henryre pillantott, aki �rtatlan
tekintettel n�zett vissza r�. Mark tiszt�ban volt vele, hogy
ennek ellen�re csak Henry tehette, mert csak � �l megfelel�
t�vols�gra t�le ehhez.

�gy d�nt�tt, nem hagyja megtorlatlanul a dolgot. Meglengette a

l�b�t �s Henry s�pcsontj�ba r�gott. Azt v�rta, hogy Henry
legal�bb felszisszen vagy azonnal cirkuszt rendez, de a sr�c csak
egy pillanatra lehunyta a szem�t, mintegy hagyva, hogy
sz�t�radjon benne a f�jdalom. Azt�n azonnal r�n�zett �s
elmosolyodott.

Markot a dolog egy kicsit meglepte, de �nk�ntelen�l

visszamosolygott.

�gy �rezte, mintha t�ljutott volna egy pr�bat�telen. Siker�lt

bizony�tania, hogy t�ri a f�jdalmat.

D�ntetlenre �lltak, s ez volt az � titkuk.

Henry kuncogni kezdett. Mark egy pillanatig tan�cstalanul n�zte,
azt�n � is kuncogni kezdett. Ahogy elm�lt a f�jdalom, minden
olyan viccesnek t�nt. �lnek enn�l az eleg�ns asztaln�l,
hatalmasakat r�gnak egym�sba �s ezt senki m�g csak �szre sem
veszi!

Ahogy er�s�d�tt a kuncog�suk, Alice felfigyelt erre �s kez�t Jack

karj�ra tette. Jacket meglehet�sen izgatta, hogy fog kij�nni a
k�t fi� egym�ssal, de egyre nyilv�nval�bbnak t�nt, hogy nincs
mi�rt agg�dnia. Remek kis bar�tok lesznek.

Vacsora ut�n Jack �s Mark kis�t�lt a kocsihoz. S�t�t volt �s

hideg, de Markot �tj�rta a meleg a kiad�s vacsora ut�n. Gy�l�lte
m�g a gondolat�t is, hogy a pap�ja elutazik.

- Biztos, hogy m�g ma este el kell menned? - k�rdezte az apj�t. -

Nem tudsz reggelig maradni?
- A g�pem reggel h�tkor indul a Logan rep�l�t�rr�l - felelte az
apa. - M�g ma este el akarok jutni Bostonba �s az �jszak�t egy
sz�llod�ban t�lt�m. Mark, hidd el, hogy maradn�k, ha tudn�k.

Mark sz�tlanul b�lintott. Ek�zben apja kinyitotta a kocsi

ajtaj�t. De egyel�re nem �lt be, hanem leguggolt, hogy fi�nak
pont a szem�be n�zhessen.

- Ugye meg�rted, mi�rt kell elutaznom? - k�rdezte.

Mark megvonta a v�ll�t �s b�lintott. Jack megszor�totta a fia

karj�t �s k�zelebb h�zta mag�hoz.

- Most az�rt kell elmennem, hogy t�bb� erre ne legyen sz�ks�g -

magyar�zta. - De legfeljebb h�rom h�tig leszek t�vol, de lehet,
hogy enn�l r�videbb ideig.

Mark elford�totta a fej�t. Tudta, hogy apj�nak az�rt kell Jap�nba

mennie, hogy megmentse a c�g�t. M�r egy hete tudta ezt. Azt
�rezte a legfurcs�bbnak, hogy eg�szen mostan�ig valahogy m�gis
b�zott benne, hogy az apja nem hagyja mag�ra. Sem most, sem soha
t�bb�.

- Amiatt agg�dsz, hogy elmegyek �s nem j�v�k vissza? - k�rdezte

Jack. - Att�l f�lsz, hogy egyed�l maradsz?

Mark b�lintott.

- P�ld�ul, mi van akkor, ha lezuhan a g�p vagy ilyesmi?

- Nincs olyan sok szerencs�tlens�g, Mark - felelte az apa. - Sz�
szerint naponta ezernyi j�rat indul a vil�gon.
- De amilyen m�zlink nek�nk van - motyogta Mark idegesen.
- A vill�m sem csap k�tszer ugyanoda, kisfiam - mondta Jack. -
Tudom, hogy ez neh�z lesz, de el kell kezden�nk a j�v�vel
foglalkozni.
- Tudom - mondta Mark bizonytalanul.
- M�s is aggaszt m�g? - k�rdezte Jack.
- Mi van ezzel az Alice n�nivel?

Jack biccentett, mint aki m�r v�rta ezt a k�rd�st.

- � pszichol�gus.
- �s?
- �gy gondoltuk Susan n�nivel, hogy ebben a kritikus helyzetben,
azzal, hogy nem leszek veled, tal�n jobb, ha valakivel tudsz
besz�lgetni - magyar�zta Jack.

Miut�n megismerkedett Alice-szel, �s besz�lgettek egym�ssal, Jack

�gy �rezte, Susannek igaza van. Alice egy�tt�rz�, lelkiismeretes
n�, aki seg�thet a fia gondjain.

- De m�g csak nem is ismerem - sz�lt k�zbe Mark.

Jack elmosolyodott.

- Ez sokszor megk�nny�ti a dolgot.

Lehet, hogy ezt val�ban �gy l�tta Jack, a fi�nak azonban m�s volt
a v�lem�nye.

- H�t, �n ink�bb veled besz�lgetn�k.

- Ez nem olyan egyszer� - mondta Jack. - Nemcsak baromi dr�ga a
telefon Toki�ba, hanem amikor itt nappal van. akkor ott �jszaka.
- Akkor v�rok addig, am�g vissza nem j�ssz.
- Mark, hidd el nekem, hogy nem olyan nagy dolog elmenni
egyszer-k�tszer hozz�.

A gondolat m�gis tasz�totta Markot.

- El kell mennem hozz�? Nekem kell odamenni?

- H�t persze. - Jack sz�m�ra egyre vil�gosabb volt, hogy t�l
sokat t�telezett fel a fi�r�l.
- Alice n�ni h�z�ba? - k�rdezte megint Mark.
- Ott van a rendel�je - felelte Jack. - De ez nem olyan, amikor
orvoshoz megy az ember. Nem kap injekci�t.
- De besz�lgetnem kell vele - mondta Mark. Ez ugyan val�ban nem
olyan rossz, mint az injekci�, de k�zel van hozz�.
- Csin�ld azt, amit akarsz - mondta erre az apa. - Ha akarod,
odam�sz �s nem sz�lsz egy sz�t sem �tven percen �t, csak b�mulod
a plafont. De megnyugtatna, ha tudom, hogy elm�sz hozz�.

Mark az �g fel� ford�totta a szem�t.

- Na, ne csin�ld m�r. - Jack megpr�b�lt mosolyt er�ltetni az

arc�ra. - Pr�b�lj meg laz�tani. T�li sz�net van, vagy nem? Azon
k�v�l, hogy elm�sz Alice n�nihez, m�s dolgod sincs, csak Henryvel
meg Connieval j�tszani, am�g vissza nem j�v�k.

Mark tiszt�ban volt vele, hogy az apja csak meg akarja nyugtatni.
Egy�bk�nt sincs �rtelme r�g�dni a dolgon. Nem besz�lve arr�l,
hogy kezdett megint er�sen f�zni.

- Ide figyelj - mondta Jack. - Nem lesz semmi baj. Tudod, honnan
tudom?

Mark megr�zta a fej�t. A fogai m�r vacogtak.

- Onnan, hogy b�zom benned - felelte Jack.

Mark megint csak biccentett, de m�r szab�lyosan r�zta a hideg.

Jack is l�tta, hogy a fia f�zik. K�t ujja k�z� vette Mark
dzsekij�nek anyag�t.

- Ez nem lesz el�g ebben a hidegben - mondta.

- Nincs semmi baj, apu - mondta Mark. - Susan n�ni mondta, hogy
kaphatok egy kab�tot Henryt�l k�lcs�n.

Jack elsz�gyelte mag�t �s nagyot s�hajtott.

- Azt hiszem, nem �n kapom az �v Apuk�ja c�met, nem igaz?

Markot zavarta, hogy az apja marcangolja �nmag�t. Nem � tehet

r�la, hogy Marknak nem el�g meleg a dzsekije. Tudta, hogy az apja
mindent megtett. �t�lelte apja nyak�t.

- Szeretlek, apu.
- H�t igen - mondta Jack �s � is �t�lelte a fi�t, mik�zben a
s�r�ssal k�szk�d�tt. - Csak nehez�tsd meg a b�cs�z�st.
- Nem akartam. - Mark olyan er�sen szor�totta apja nyak�t, mintha
soha nem akarn� elengedni. Nem akarta s�rni l�tni a pap�j�t.
- T�nyleg hamarosan megint egy�tt lesz�nk - suttogta Jack. -
�g�rem. Most viszont indulnom kell.

Jack lassan kibontakozott fia karjai k�z�l, be�lt a kocsiba �s

beh�zta az ajt�t. Az ablakon kereszt�l m�g egy b�cs�pillant�st
vetettek egym�sra, azt�n a kocsi lassan elindult az �t fel�.

Mark csak n�zett a kocsi ut�n. Addig nem mozdult, m�g a v�r�s
helyzetjelz� l�mp�k el nem t�ntek a kanyarban. Ezut�n megfordult
�s a h�zra pillantott. A bej�rati ajt� nyitva �llt, s a h�zb�l
ki�raml� bar�ts�gos f�nyt�l k�r�l�lelve ott �llt benne Susan, �s
v�rta, hogy visszaj�jj�n.

7.

Mark aznap este Henryvel �s Connieval t�v�zett. Susan hagyta,

hogy sok�ig fennmaradjanak, tal�n az�rt, mert szerette volna,
hogy Mark otthon �rezze mag�t, tal�n az�rt, mert t�li sz�net
volt. Mire a k�t fi� visszavonult lefek�dni Henry szob�j�ba, Mark
olyan kimer�ltnek �rezte mag�t, hogy szinte nem is �szlelte maga
k�r�l a k�lvil�got. Csak arra eml�kezett, hogy v�gigny�lt az
egyik �gyon, Henry meg a m�sikon. De abban m�r nem volt biztos,
hogy a villanyt l�tta-e kihunyni.

M�snap reggel Mark egy sz�m�ra idegen szob�ban �bredt, ahov�

h�t�gra s�t�tt be a nap. Egy pillanatig csak �lt �s n�zett, nem
tudta hol van. Csak ezut�n jutott esz�be: ez Henry szob�ja.

De vajon hol van Henry? Az �gya �res volt �s bevetetlen. Mark

lassan k�rbej�rtatta szem�t a szob�n. A fal mellett egy nagy
munkapad �llt, rajta szersz�mok �s k�t sz�tszedett r�di�.
�szrevett egy sz�mszer�jat is, meg k�t l�gpusk�t, azt�n od�bb egy
"kis vegy�sz" k�szletet is - l�tszott, hogy valami k�s�rletre
k�sz�lt Henry. A nagy rendetlens�g ellen�re l�tszott, hogy a
szob�ban l�that� dolgok �sszefoglal� t�m�ja a h�bor�. Itt egy
�reg rohamsisak, ott egy nadr�gsz�j, egy �sszehajtogathat�
roham�s�, amott �res l�szeres doboz. A fali polcon tank,
vad�szg�p, tengeralattj�r� �s rak�ta modellek.

Mark f�lkelt �s kin�zett az ablakon. Odakint ragyogott a nap.

L�tta, hogy Henry �ppen megy valahov�. A h�na alatt valami
deszk�kat cipelt. A m�sik kez�ben f�r�sz �s kalap�cs.

Hirtelen �gy �rezte, hogy nem szeretne kimaradni semmib�l, ez�rt

gyorsan kinyitotta az ablakot. A jeges leveg� be�radt a meleg
szob�ba, ennek ellen�re Mark kihajolt az ablakon.

- Henry! - sz�lt a t�volod� fi� ut�n, s meglepve l�tta, hogy

gomolyog a p�ra a sz�j�b�l.

Henry l�that�an nem hallotta.

- Henry! - ki�ltott eg�szen hangosan, de most is eredm�nytelen�l.

Henry csak ment az erd� fel�.

Mark m�r vacogott, ez�rt leh�zta az ablakot �s gyorsan mag�ra

kapkodta a ruh�it. Egy pillanattal k�s�bb m�r kint volt a
folyos�n �s ment a l�pcs� fel�. Elhaladt egy nyitott ajt� el�tt,
s odabent megpillantott valamit, amit�l megtorpant.

Egy kisfi� szob�ja volt el�tte. A faln�l egy apr� gyerek�gy, a

polcon gyerekk�nyvek, sz�nes m�anyag j�t�kok, amivel egy totyog�
kisk�ly�k szokott j�tszani. Az eg�szben azonban az volt a
megd�bbent�, milyen rend volt ebben a szob�ban, mintha semmihez
nem ny�ltak volna. Olyan volt az eg�sz, mint egy m�zeum.

Ekkor jutott csak Marknak az esz�be, hogy volt a csal�dnak m�g

egy kisfia, aki meghalt. Nyilv�n ez volt az � szob�ja.

Mark megfordult �s lerohant a l�pcs�n, kettes�vel v�ve a fokokat,

k�zben mag�ra vette a dzsekij�t. M�r �pp indult volna a kij�rat
fel�, amikor Susan n�ni el�l�pett. B� feh�r kardig�nt viselt
farmernadr�ggal, �s sz�lesen mosolygott.

- Ne olyan gyorsan, �rfi - mondta. - N�lunk komolyan vessz�k a

reggelit.
- De... - Mark kifel� pillantott.
- Semmi de!

Susan bekorm�nyozta a fi�t a konyh�ba. A k�r alak� konyhaasztal

meg volt ter�tve, k�z�pen kukoricapehely �s m�zli nagy
dobozokban, lekv�r, vaj, friss p�ks�tem�ny, egy kancs�ban tej,
egy m�sikban narancsl�.

- �ppen palacsint�t s�t�k - mondta Susan, aki �pp egy j�kora

palacsintas�t�t emelt le a t�zhelyr�l. - De ehetsz zab- vagy
kukoricapelyhet is.

Markot sokkal jobban izgatta, hova ment Henry, semhogy a

reggelivel t�r�dj�n, de nem akart udvariatlan lenni.

- Nagyon j� lesz a palacsinta - mondta.

Susan mosolyogva tett el� k�t g�z�lg� palacsint�t egy t�ny�ron.

- Lekv�rral k�red vagy igazi vermonti juharsz�rppel?

- Az meg micsoda? - k�rdezte meglepetten Mark.
Susan is meglep�d�tt.

- Soha nem etted m�g igazi vermonti juharsz�rppel?

Mark a fej�t r�zta.

- Akkor nagyot d�zs�lhetsz most bel�le - mondta. - Ez az igazi,

ez biztos, hogy a vir�gb�l k�sz�lt.

Az asszony r��nt�tt egy keveset a szirupb�l a palacsint�ra. Mark

megk�stolt egy falatot.

- Na, hogy �zlik? - k�rdezte k�v�ncsian Susan.

- Igaz�n finom - felelte Mark.

M�s volt ugyan egy kicsit az �ze, mint a gyors�tkezd�k

palacsint�j�ra bor�tott sz�sz, de nem tudta, mit�l lenne ez olyan
szuper.

- Ez igazi juharfa nedvb�l k�sz�l - magyar�zta Susan �s a

konzerves dobozra mutatott. - Amit a boltban kapsz, az csak v�z
meg cukor �s egy kis �telfest�k.

Mark csak b�lintott, azt�n lenyelt n�h�ny �jabb falatot. �gy

�rezte, hogy Susan k�r�lugr�ndozza. Amikor feln�ttek ezt
csin�lt�k vele, akkor az mindig zavarta. Most azonban
megnyugtat�lag hatott r�, hogy van valaki, aki t�r�dik vele,
amikor teljesen egyed�l maradt.

Susan le�lt mell� �s megfogta a kez�t. Egyenesen belen�zett a

szem�be.

- Minden rendben lesz, Mark - mondta. - Majd megl�tod.

Mark nem ford�totta el a fej�t, ahogy szokta, hanem viszonozta

Susan n�z�s�t. Ahogyan el�z� d�lut�n, most is valami furcsa
�sszekapcsol� er�t �rz�kelt...

- Mark! Hallod, Mark! - Henry volt az, kintr�l kiab�lt.

Mark kipillantott a konyhaablakon �s ott l�tta a fi�t az ajt�

el�tt. Mark k�r�n Susanre pillantott, aki megcs�v�lta a fej�t.

- H�t, ennyit a reggelir�l - mondta �s kacsintott egyet. - Akkor

viszl�t az eb�dn�l.
- K�sz�n�m. - Mark m�r ment is kifel�. Alig tette le a l�b�t a
f�re, amikor Henry ism�t r�ki�ltott.

Hirtelen valami s�t�t t�rgy rep�lt fel�. Marknak alig maradt

ideje arra, hogy kez�t az arca el� kapja.

Puff! A k�vetkez� pillanatban egy futball-labda csap�dott a

tenyer�nek. A kem�ny b�r megcs�pte a kez�t. Ha nem reag�l el�g
gyorsan, a labda az arc�ba csap�dik.

Mark a h�na al� kapta a labd�t �s tekintete Henryt kereste. A

meglepet�se lassan m�regbe fordult.

- Haver, ez volt �m a reflex! - ki�ltott Henry. Mosolygott,

l�that�an �r�lt neki, hogy Marknak siker�lt blokkolnia a labd�t.
- Gyer�nk, pr�b�lj meg engem eltal�lni!

Mark teljes er�b�l Henry fel� haj�totta a lasztit, amely

alacsonyan rep�lt.

- Hu! - Henry felny�g�tt, ahogy a has�hoz kapta a b�rt. Egy

pillanat t�red�k�ig Mark azt hitte, hogy Henry d�hbe gurul, de a
fi� l�that�an boldog volt, gyorsan intett Marknak, hogy
dob�ljanak egy kicsit.

Mark elkezdett futni. Olyan volt ez, mint a tegnap esti r�g�s.
Mintha pr�b�ra tett�k volna, mintha bizony�tani kellett volna.
Henry fel�je dobta a labd�t, Mark elkapta �s visszahaj�totta. A
d�h ism�t gyorsan elp�rolgott bel�le.

A labd�t passzolgatva haladtak az erd� fel�, ahol nemr�g Mark

Henryt l�tta elt�nni. Amint a f�k k�z� �rtek, Henry a h�na al�
vette a labd�t �s intett Marknak, hogy menjen oda hozz�.

- Mutatok valamit neked - mondta.

Mark ott kocogott Henry mellett. J�lesett neki, hogy siker�lt

bizony�tani Henrynek, hogy j� a labda�rz�ke �s hogy a fi� annyira
a bizalm�ba fogadta, hogy mutat neki valamit.

- Mi az? - k�rdezte Mark.

- Majd megl�tod.

Meg�lltak egy vastag fa alatt. Mark m�g sosem l�tott ilyen vastag
t�rzs� �s ilyen magas f�t. A t�rzsre alul f�lm�teres l�cdarabok
voltak sz�gezve, ez szolg�lt l�tr�ul az als� gallyakig. A f�ben
ott hevertek azok a deszk�k, amelyeket Henry reggel hozott ki
mag�val, mellett�k a f�r�sz �s a kalap�cs.

- T�riszonyos vagy? - k�rdezte Henry Markt�l.

- Nem - felelte Mark, holott nem eg�szen ez volt az igazs�g.
- Akkor j� - mondta Henry �s felfel� mutatott. - L�tod azt ott
fenn?

Mark f�ln�zett. Az �gak k�z�tt f�lfigyelt valamire, k�zel a fa

cs�cs�hoz. Olyan volt, mint valami figyel��ll�s. Mark Henry fel�
fordult, aki �ppen egy madzaggal �sszek�t�tte a deszk�kat, a
kalap�cs nyel�t a der�ksz�j�ba dugta �s egy mar�k sz�get tett a
zseb�be. A h�t�ra kapta a deszk�kat �s elkezdett m�szni a
l�cl�tr�n.

- Viszl�t a tet�n - mondta.

Mark n�zte Henryt, hogy m�szik f�lfel�. Ha v�laszthatott volna, �

ink�bb a f�ld�n marad. Amikor Henry el�rte az als� gallyakat,
meg�llt �s len�zett.

- J�ssz m�r? - k�rdezte.

Mark nagyot nyelt. Ez ism�t egy er�pr�ba lesz. �s esze �g�ban sem
volt gy�va ny�lnak l�tszani.

- H�t persze.
Megfogta a l�trafokot �s m�szni kezdett. Az volt az igazs�g, hogy
ideges volt. Arizon�ban nem voltak ilyen magas f�k, de ha lettek
volna is, akkor sem m�szta volna meg �ket.

Mark is el�rte a gallyakat �s m�szott f�lfel�. Nem is volt olyan

neh�z, mint ahogy elk�pzelte. A gallyak k�nyelmes t�vols�gra
voltak egym�st�l, ahol pedig nem volt gally, oda Henry
odasz�gezett egy-k�t l�trafokot.

Mark hirtelen megtorpant �s len�zett, �s meglepte, milyen magasan

van. Henry m�r f�l�rt a cs�csra �s ott hasalt a rejtekhelyen. �t
figyelte.

N�h�ny perccel k�s�bb Mark el�rte a deszkapall� alatti utols�

gallyat. Megfogott egy m�sik �gat �s l�b�t nekifesz�tette egy
v�konyabbnak. M�r h�zta volna mag�t f�lfel�, amikor - reccs! - a
l�ba alatt let�rt az �g.

Le fog zuhanni, villant �t az agy�n.

Egy borzaszt� m�sodpercig Mark azt hitte, meg fog halni.

K�ts�gbeesetten kap�l�dzott, hogy megfogjon valamit. Hirtelen k�t
k�z kulcsol�dott a csukl�j�ra.

F�lb�mult. Henryt l�tta, aki teljesen lehajolt az �ll�sr�l, �s

biztosan tartotta �t.

� volt az egyetlen Mark �s a biztos hal�l k�z�tt. Mark sz�ve

olyan hevesen vert, hogy �rezte eg�sz test�ben. F�ln�zett Henry
arc�ra, de nem a megszokott mosollyal tal�lkozott. A fi� �res,
szinte k�z�mb�s tekintettel szeml�lte.

Mark ny�gve pr�b�lt meg a l�b�val valamilyen kapaszkod�t tal�lni.

Megugrott az adrenalinszintje. Amikor lepillantott,
megd�bbentette, milyen magasra m�szott. Megint r�pillantott
Henryre, �s k�ny�rg�tt a tekintete.

Henrynek sz�ra ny�lt a sz�ja:

- Ha most elengedlek, akkor szerinted k�pes leszel rep�lni?

Biztosan viccel, gondolta Mark, de annyira meg volt r�m�lve, hogy

nem tudott egy hangot sem kipr�selni mag�b�l. Teljesen ki volt
szolg�ltatva Henry k�ny�re-kedv�re. Annyira hihetetlen volt az
�tlet, hogy Henry elereszti, ugyanakkor annyira r�miszt�, hogy
Mark legsz�vesebben felord�tott volna.

Ebben a pillanatban Henry felh�zta. Mark megragadta kez�vel a

deszka�p�tm�ny alj�t. A l�ba m�g mindig kapaszkod� n�lk�l
cs�ng�tt lefel�, de ahogy er�lk�dve h�zta mag�t f�lfel�, �rezte,
hogy Henry megragadja a v�ll�t �s felh�zza.

Ott �ltek egym�s mellett lihegve, Mark nem is tudta elk�pzelni,

hogy f�ljutott. Nem tudta mire v�lni azt, hogy Henry mi�rt hagyta
odakint l�gni, �s mi�rt k�rdezte t�le azt az �r�lts�get. Megint
d�hbe gurult, de amikor a fi�ra pillantott, megint az ismert
kedves mosolyt l�tta az arc�n. Azt�n Henry elkezdett nevetni,
Mark t�rd�re csapott, mintha �pp egy remek viccet hallott volna.
Volt valami ragad�s Henry nevet�s�ben, r�videsen m�r Mark is
nevetett. Igaz, �rezte, hogy a dolog nem volt olyan nevets�ges.
Ink�bb amiatt nevethetett, hogy meg�szta �s hogy most
biztons�gban van. Vagy tal�n az�rt nevetett, mert azt akarta,
hogy fogadj�k be.

Egy perccel k�s�bb Henry f�lt�rdelt �s kezdte kibogozni a

madzagot a deszk�kr�l, amelyeket f�lhozott mag�val. Mark is
f�lt�rdelt �s k�r�ln�zett. Val�ban f�ns�ges volt a l�tv�ny:
csupasz f�k tetej�t l�tta maguk alatt, od�bb egy templom torny�t,
a t�volban pedig egy foly�t a meredek hegyoldalban. Amikor pedig
megfordult, az �ce�n ter�lt el el�tte: k�ken �s v�gtelen�l.

Mark m�ly l�legzetet vett, mintha most szagolna el�sz�r bele a

friss maine-i leveg�be. �gy gondolta, val�ban j�l �rzi itt mag�t.

- Fogd a kalap�csot - mondta neki Henry.

- Hogy? - Egy pillanatig Mark �rtetlen�l n�zett Henryre.
- Fogd a kalap�csot �s sz�gezd ezt ide - mondta Henry �s az �v�be
dugott kalap�csra mutatott.

A deszk�t ugyanis a kez�vel szor�totta a fa�ghoz. Mark csak most

�rtette meg, hogy az�rt kellettek a deszk�k, hogy Henry kib�v�tse
a megfigyel��ll�st.

- Ez valami figyel��ll�s lesz? - k�rdezte Mark, mik�zben a

gallyhoz sz�gezte a deszk�t.
- Nem, hanem egy h�z - felelte Henry.
- A fa tetej�n? - k�rdezett vissza Mark.
- Ott. Falakkal, ajt�val, tet�vel - magyar�zta Henry.

Nagyrat�r� terv, �llap�totta meg mag�ban Mark. Nem is hitte volna

el, hogy Henry meg tudja csin�lni, ha nem jut esz�be a munkapad a
fi� szob�j�ban. Minden jel szerint Henry �gyeskez� fi�.

T�z percbe ker�lt, m�g a hely�re szegezt�k a felhozott deszk�kat.

- Ideje lemenn�nk - sz�lalt meg Mark unokatestv�re, azt�n

�tm�szott az �p�tm�ny sz�l�n �s elkezdett lefel� menni.

Mark egy pillanatig v�rt majd, k�vette.

Amikor le�rtek, l�tta, hogy Connie is meg�rkezett. Henry �pp a

h�g�t hajkur�szta �s kiab�lt:

- Connie, nem hallottad, azonnal tedd le!

- De nem csin�lok vele semmi rosszat! - kiab�lt vissza Connie.

Mark m�r k�sz�lt volna ut�nuk menni, amikor megpillantotta azt az

�gat, amelyik let�rt alatta. F�lvette �s szem�gyre vette. Furcsa
m�don �gy n�zett ki, mintha f�lig be lett volna f�r�szelve. �gy
nem is csoda, hogy ilyen gyorsan elpattant. Mark ekkor ki�lt�st
hallott �s gyorsan f�lredobta az �gat. Henry k�zben el�rte
Connie-t, szorosan tartotta �s ki akarta t�pni a kez�b�l a
futball-labd�t.

- Nem �rdekel, mit csin�lsz! - kiab�lt k�zben d�h�sen. - Egyszer�

a szab�ly, amit mondtam neked, nem igaz? Ezerszer megmondtam m�r:
soha, semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem ny�lhatsz semmihez, ami az
eny�m. Nem vil�gos?

A labda m�r r�g kiesett Connie kez�b�l, de a b�tyja m�g mindig

vadul szorongatta.

- Engedj el! - kiab�lta a l�nyka. - Anyuuu! Mamiii!

V�g�l a fi� eleresztette, Connie pedig s�rva futott vissza a

h�zba. Henry f�lkapta a f�ldr�l a labd�t �s d�h�sen felr�gta a
leveg�be.

Mark k�zelr�l n�zte az unokatestv�r�t. Ha a saj�t holmij�r�l van

sz�, Henry nyilv�n betegesen �rz�keny, gondolta mag�ban.

8.

K�s�bb visszamentek a h�zba eb�delni. Mark sejtette, hogy Connie

bepanaszolta a b�tyj�t, de ha Susan d�h�s volt is a t�rt�ntek�rt,
nem mutatta.

Eb�d ut�n Henry vissza akart menni megint az erd�be. Ez�ttal

azonban j�val messzebb bemer�szkedtek. Kereszt�lmentek j�n�h�ny
�ton, �tb�jtak egy ker�t�s alatt �s egy elhagyott gy�r udvar�ra
�rtek. Elmentek a rozsd�sod� g�pcsontv�zak mellett �s vagy t�z
m�ternyire a gy�r�p�lett�l meg�lltak. Az �p�let fal�n a magasban
sz�les �vegablakok voltak, ezernyi kisebb ablakszemb�l
�sszerakva.

Henry k�r�ln�zett, azt�n f�lemelt egy k�vet.

- Ezt n�zd meg - mondta, azt�n c�lzott �s elhaj�totta a k�vet.

A k�vetkez� pillanatban �vegcs�r�mp�l�s hallatszott.

Mark egy pillanatra elbizonytalanodott, mintha valami azt s�gta

volna neki a lelke m�ly�n, hogy nem ez a leghelyesebb elj�r�s.
Ekkor azonban fel�je fordult Henry �s f�lvonta a szem�ld�k�t,
mintha felel�ss�gre akarn� vonni a tan�cstalans�g��rt.

�jabb pr�bat�tel, gondolta Mark.

- H�, haver! - ki�ltott f�l Mark. - Remek dob�s volt!

Ha volt is az el�bb fenntart�sa, az ebben a pillanatban elsz�llt.

V�g�l is ez csak egy elhagyott gy�r�p�let. Nincs itt m�r senki.

- Pr�b�ld ki te is - noszogatta Henry.

Mark is lehajolt, tal�lt egy k�vet �s kem�nyen elhaj�totta.

Ezut�n is �vegcs�r�mp�l�s hallatszott.

- Brav�! - ki�ltott f�l most Henry.

Ezut�n �jabb �veg t�rt, ahogy eldobta a m�sodik k�vet.

A k�t fi� r�vid id�n bel�l teljesen belefeledkezett a rombol�sba,

bet�rtek tucatnyi ablakot. Mark soha �let�ben nem csin�lt m�g
ilyesmit. Az, hogy most valami helytelen dolgot tesz, csak
jav�totta a dolog �z�t, m�g izgalmasabb� tette.

- H�!

Egy t�voli ki�lt�s r�ntotta �ket vissza a val�s�gba. Mark �s

Henry a hang fel� fordult �s egy kopott over�los f�rfit
pillantott meg. Az �regember a karj�val kalimp�lva futott
fel�j�k.

- Pucol�s - adta ki a jelsz�t Henry �s rohanni kezdett vissza a

ker�t�shez.

Mark ott lihegett a nyom�ban, hal�lra volt r�m�lve, hogy az �reg

elkapja �ket. Megnyugodva pillantotta meg a lyukat a ker�t�sen az
orruk el�tt. N�h�ny pillanattal k�s�bb m�r odakint kocogtak
egym�s mellett az �ton.

- Szerinted ler�ztuk? - k�rdezte Mark Henryt�l.

- Persze, ez csak egy �jjeli�r - felelte Herny. - M�g a ker�t�sig
sem j�tt ut�nunk.
- Tudtad, hogy ott lesz?
- N�ha ott van, n�ha meg nem - felelte Henry.

Gyors gyalogmenetre kapcsoltak, ahogy az �t elkanyarodott.

�tm�sztak egy rozoga t�glafalon. Mark len�zett �s a gazban
s�rk�veket pillantott meg. Egyik-m�sik k�vet ben�tte a moha,
m�sik megrepedt. Megint m�sok �gy megd�ltek, mintha b�rmelyik
pillanatban f�l akarn�nak d�lni.

- Gyere - mondta neki Henry.

Mark elbizonytalanodott.

- Mi�rt?
- Mi�rt ne? - grimaszolt Henry.
- Ez egy temet�.

Henry elvigyorodott.

- A halottak nem �ld�zik az embert.

�tv�gtak a temet�n. N�h�ny s�rk� annyira r�gi volt, hogy alig

lehetett kibet�zni rajta a feliratot. Henry egyenesen haladt a
deszk�val letakart k�t fel�. Mark azonban lemaradt, megpr�b�lta
elolvasni a feliratokat. Egy �t s�rk�b�l �ll� csoport ragadta meg
a figyelm�t. Leguggolt, �gy olvasta, mi van r�juk �rva.

- Atyavil�g - sz�lalt meg. - Ez egy csal�d, ugyanaz a

vezet�knev�k. Egy napon haltak meg, 1838. szeptember 10-�n.
Nyilv�n t�z puszt�totta el a h�zukat.
- Tudom - sz�lalt meg Henry, aki elh�zta a k�t fedel�t. - Csinos
kis �gy, nem igaz?

Csinos?!

Mark nem volt annyira bizonyos abban, hogy "csinos" lett volna.
Neki valahogy a "szomor�" jobban ideill� lett volna. Deh�t az
eg�sz olyan r�gen t�rt�nt.
Mark f�l�llt �s odament Henryhez. Figyelte, ahogy Henry beny�lt a
k�t fal�ba �s kih�z a k�vek k�z�l egy z�ld f�mdobozt.

- Ez egy titkos hely, vil�gos? - mondta Henry, mik�zben

kinyitotta a dobozt. - Esk�dj meg, hogy soha senkinek nem
besz�lsz err�l.
- Ok� - mondta Mark.

Henry egy doboz v�r�s �s egy doboz arany Marlborot vett el� a
dobozb�l, �s egy rozsd�s, �reg gy�jt�t. Mark d�bbenten n�zte,
ahogy az unokatestv�re r�gy�jt egy cigarett�ra. Henry m�lyen
lesz�vta a f�st�t. Azt�n odak�n�lta a cigit Marknak.

- Nem, k�sz�n�m - r�zta meg Mark a fej�t.

- Ne h�ly�skedj - er�ltette Henry �s odanyomta az orra al� a
cigarett�t.

Mark meg�rtette, hogy ez megint egy er�pr�ba. De ez nem

�rdekelte.

- R�kot kap t�le az ember - mondta.

- Na �s? - jegyezte meg Henry. - Valamibe bele kell halni.

Mark meglepetten n�zett a fi�ra. Furcsa ilyeneket mondani. Mark

soha nem gondolt m�g arra, hogy meghalhat. Egyszer-k�tszer
fordult csak el�, mint ma d�lel�tt is a f�n, hogy erre kellett
gondoljon. De a dolog nem foglalkoztatta. Az �regek halnak meg,
�s azok a feln�ttek, akik betegek lesznek.

Mint az �desanyja is.

Henry rend�letlen�l tartotta el� a cigarett�t. Mark �rezte, ahogy

cs�kken benne az ellen�ll�s. J�ban akart lenni Henryvel. Sz�ks�ge
volt egy bar�tra. Kiny�jtotta a kez�t �s elvette a cigit. Egy
slukk m�g nem a vil�g. Egy�bk�nt is mindig izgatta egy kicsit,
vajon milyen �ze lehet. Mindenki arr�l besz�l, milyen rossz,
ennek ellen�re sz�vj�k az emberek. Valaminek csak kell lenni
benne.

A sz�j�ba vette a filtert �s besz�vta a f�st�t. Egy kev�s az

orr�ba is jutott, �gette az orrlyuk�t. �vatosan megsz�vta a
cigarett�t m�g egyszer �s lesz�vta a f�st�t.

A f�st alig �rt le a t�dej�be, hevesen k�h�gni kezdett.

�melygett, megsz�d�lt, �gy �rezte, menten elh�nyja mag�t.

Visszaadta a cigarett�t Henrynek, aki k�zben felm�szott a

k�k�v�ra. Mark odam�szott mell�je. Len�ztek a k�tba, s nem l�tt�k
a fenek�t. Tiszt�ban volt azzal, hegy vesz�lyes, amit csin�l, de
m�g mindig k�h�g�tt a cigarett�t�l �s nem akart gy�v�nak
l�tszani.

- L�ttad a mam�dat holtan? - sz�lalt meg hirtelen Henry.

A k�rd�st szem�lyesnek �rezte �s kiss� f�jdalmasnak, de az�rt

Mark m�gis v�laszolt:

- Szerettem volna, de nem engedt�k.

Henry m�g egy utols�t sz�vott a cigarett�b�l, a csikket a k�tba
p�ck�lte. Mark a szeme sark�b�l figyelte, ahogy a pontszer�
par�zs elt�nik a m�lyben. Nem hallott semmi sziszeg� hangot.

- Pedig meg kellett volna n�zned - jegyezte meg Henry. - Ez

nagyon fontos dolog. Igaz�ban soha senki nem besz�l a hal�lr�l.
�pp ez�rt szeretem ezt a dolgot magam megvizsg�lni. Tudom�nyos
szempontb�l.

�desanyj�r�l �s a hal�l k�rd�seir�l besz�lgetni meglehet�sen

zavarta Markot.

- �n nem l�tok benne semmi tudom�nyosat - mondta �s rem�lte, hogy

Henry ezzel befejezi a t�m�t.

Nem akart az anyja hal�l�r�l t�rsalogni. Hisz m�g gondolni sem

szeretett az anyj�ra halottk�nt.

- Hogy n�zett ki a mam�d, amikor utolj�ra l�ttad? - k�rdezte

Henry.

Marknak f�jt a k�rd�s, egyenesen Henry szem�be n�zett. A fi�

teljesen kifejez�stelen arccal n�zett vissza r�. Nem vigyorgott,
nem cs�fol�dott, semmi nem volt a tekintet�ben. Legfeljebb puszta
k�v�ncsis�g. Mark ennek ellen�re nem akart a dologr�l besz�lni.

- Nagyon s�padt volt - felelte az�rt bizonytalanul.

- S�padt? - h�zta �ssze a szem�t Henry. - Amikor az �cs�m,
Richard belefulladt a k�dba, akkor j�l megn�ztem.

Mark szeme t�gra ny�lt a meglepet�st�l.

- Belefulladt a k�dba?
- Teljesen k�k volt - folytatta Henry. - Neked is meg kellett
volna n�zned a mam�d szem�t meg az ajk�t, meg�rinteni a b�r�t,
hogy milyen a fog�sa. Tudod, hogy meleg-e m�g... vagy hideg...
ak�rmi.

A szem�t? Az ajk�t?

An�lk�l, hogy akarta volna, Mark el�tt felvillant egy pillanatra

�desanyja arca. A halott �desanyj��. Nyitott szeme f�nytelen,
ajk�ban nincs v�r. Nem, ez sz�rny�! Er�szakkal hessegette el
mag�t�l a gondolatot, d�h�s volt Henryre, hogy ilyen gondolatokat
k�nyszer�t r�.

- Ne besz�lj t�bbet az any�mr�l.

- H�, most ne l�gy d�h�s - mondta Henry. - Csak tudom�nyos
szempontb�l voltam k�v�ncsi.
- Besz�lj valami m�sr�l akkor -javasolta Mark.
- �s ha m�gsem? - Henry hirtelen megmakacsolta mag�t.

Mark a fi�ra meredt. Ez nem vitak�rd�s. Az �desanyja tabu �s azt

akarta, hogy ezt Henry is tudom�sul vegye.

- Akkor megverlek - mondta.

Henry rezzen�stelen arccal n�zett vissza r�.

- Pr�b�ld meg. Akkor �n meg lehaj�talak oda. - �s fej�vel a k�t
�rege fel� intett.

Mark arra t�rt mag�hoz, hogy �k�lbe szor�tja a kez�t. L�ngolt

benne a d�h. Szinte nem is t�r�d�tt a k�ttal - mint ahogy m�ssal
sem. Egyszer�en nem akarta, hogy Henry a mam�j�r�l besz�ljen.

Henry is �k�lbe szor�totta a kez�t �s felemelte. A k�t fi� egy

ideig n�m�n m�regette egym�st. Volt valami �res nyugalom Henry
tekintet�ben.

Azt�n hirtelen leejtette az �kl�t �s f�l�nken elmosolyodott.

- Idefigyelj, ne haragudj, j�? H�lyes�g volt felhoznom a dolgot.

�n is ugyan�gy �rezn�k, ha elvesz�tettem volna a mam�mat. Bar�tok
maradunk?

Mark n�zte, ahogy Henry a kez�t ny�jtja. Ism�t pillanatok alatt

elp�rolgott a m�rge. Ha Henry mosolygott �s ilyen bar�ts�gosan
viselkedett, k�ptelens�g volt nem szeretni. Mark is kiny�jtotta a
kez�t.

Mark agy�n �tvillant, nem akarja-e vajon Henry egy gyors

r�nt�ssal kibillenteni az egyens�ly�b�l �s akkor menthetetlen�l
beleesik a k�tba. De Henry eleresztette a kez�t, azt�n leugrott a
k�t k�v�j�r�l.

Egy pillanattal k�s�bb pedig m�r �gy viselkedett, mintha mi sem

t�rt�nt volna.

Az eg�sz d�lut�nt a term�szetben t�lt�tt�k, cs�szk�ltak a

befagyott t� jeg�n, f�ra m�sztak, k�vekkel dobtak c�lba egym�s
mellett felsorakoztatott �res konzervdobozokra. Amikor Mark m�r
azt hitte, hogy m�st nem lehet csin�lni, Henry mindig kital�lt
valami m�k�sat.

K�s� d�lut�n, amikor a nap v�r�ses f�nyt kezdett �rasztani a

felh�k�n kereszt�l, Henry az �r�j�ra pillantott �s esz�be jutott
valami.

- H�, bar�tom - mondta -, mindj�rt j�n a vonat.

Futni kezdett.

- Hova megy�nk? - k�rdezte Mark, mik�zben ott futott Henry

nyom�ban.
- Majd megl�tod - felelte Henry. - Vannak egycenteseid?
- Azt hiszem vannak, mi�rt?
- Csak k�sz�tsd el� �ket - mondta Henry.

�trohantak a mez�n, f�l a t�lt�sre, ahol �tm�sztak egy rozsd�s

sz�gesdr�t ker�t�sen. A s�nek mellett Mark k�r�ln�zett, de
sehonnan nem l�tta a vonatot j�nni...

- Biztos, hogy j�n?

- Nem mindig j�n - mondta erre Henry. - De n�ha j�r. Na, adj k�t
egycentest.

Mark a zseb�be ny�lt �s el�vett k�t �rm�t. Henry letette �ket

egym�s mell� a s�nre, azt�n n�gyk�zl�bra ereszkedett �s f�l�t a
s�nhez szor�totta.

- Mit csin�lsz? - �rdekl�d�tt Mark.

- V�rom a vonatot - felelte Henry.

F�lemelte a fej �t, majd kez�t a f�l�hez nyomta.

- A csud�ba, ez baromi hideg volt.

Mark elmosolyodott.

- Hallottad, hogy j�n?

- Nem, de az�rt v�rjunk egy kicsit!

Mark egy l�p�ssel h�tral�pett a s�nt�l, Henry azonban ott �llt a

k�t s�n k�z�tt. Mark tiszt�ban volt ugyan vele, hogy Henrynek
lesz el�g ideje f�lre�llni, ha j�n a vonat, m�gis ideges�tette,
hogy az unokatestv�re ott �ll. F�lpillantott az �gre. A r�zsasz�n
felh�k egyre s�t�tebb v�r�sben kezdtek j�tszani, miut�n pedig a
nap elb�jt a felh�k m�g�tt, meg�rezt�k a k�zelg� este jeges
lehellet�t.

- Na, j�n m�r! - ki�ltott f�l Henry.

Mark megfordult �s l�tta, hogy Henry megint a s�nhez szor�tja a

f�l�t. Mark a s�np�r mindk�t v�ge fel� eln�zett, de semmit nem
l�tott. Henry t�nyleg elk�peszt� dolgokat tal�lt ki, olyan
dolgokkal ismertette meg Markot, amir�l soha azel�tt nem hallott.
Mark ekkor pillantott meg valami f�nyt a t�volban megcsillanni.
Val�ban j�n a vonat, gondolta.

Mark biztos t�vols�gra h�z�dott a s�nekt�l, de Henry most is

maradt. Markot megint zavarta a dolog. Henry nyilv�n henceg�sb�l
maradt ott, de lehet, hogy tudja, van m�g b�ven ideje ell�pni
onn�t. Mark m�r-m�r sz�lni akart neki, de azt�n meggondolta
mag�t, nem akart beijedtnek l�tszani, ez�rt ink�bb f�lvett egy
k�vet �s megdobta az egyik ker�t�soszlopot.

A vonat egyre k�zeledett. Henry m�g mindig ott �llt a s�nek

k�z�tt. Vajon mit akar? k�rdezte mag�t�l Mark.

A vonat most m�r alig k�tsz�z m�terre volt t�l�k. �leset

f�ttyentett. Henry lassan odaindult Mark fel�. A vonat megint
f�ty�lt, s a s�nre tett p�nzek enyh�n remegni kezdtek.

Egy pillanattal k�s�bb a vonat elsuhant mellett�k, heves szelet

kavarva. Henry nem lehetett messzebb a s�nt�l, mint h�rom m�ter.
M�g Mark is �rezte, hogy a haj�t sz�tf�jja a sz�l, pedig � t�bb
mint t�z m�terre �llt a p�ly�t�l. Becsukta a szem�t, mert a vonat
felkavarta a port, a leveg�ben sz�raz falevelek sz�lltak.

Tehervonat volt, a szerelv�ny nem hossz�. A kocsik z�m�n

far�nk�ket sz�ll�tottak, nyilv�n egy k�zeli pap�rgy�rba.

Alig h�zott el a vonat, Henry m�r ott volt a s�n mellett �s a

f�ldet k�mlelte. Pillanatok alatt megtal�lta a k�t �rme
maradv�nyait, melyeket pap�rv�konyra hengereltek a kerekek.
- Nesze, ez a tied - mondta Henry �s odahaj�totta az egyiket
Marknak.

Mark elkapta �s meglep�d�tt.

- H�, hisz ez forr�!
- Persze, amiatt, hogy a molekul�k helyzete megv�ltozott -
magyar�zta Henry.

Mark vigyorogva tette zsebre a p�nzt. Most is meglepte, milyen

sok mindent tud az unokatestv�re. Egym�s mellett mentek egy-egy
s�nsz�lon, mint k�t k�t�lt�ncos.

- Te, Mark - sz�lalt meg Henry -, ismered ezt a dalt? - �nekelni

kezdett: "M�csingos majomgyomor, jaj, de j� falat".

"V�rben p�rolt birkaszem, edd m�g meg nem �regszel, s bel�led

lesz pacal..."

Nagyot nevettek, azt�n folytatt�k �tjukat a s�neken

egyens�lyozva.

Alig valamivel s�t�ted�s el�tt �rkeztek haza, azt�n

megvacsor�ztak Wallace-szel, Susannal �s Connie-val. Mark �rezte,
hogy fokozatosan felold�dik �s j�l �rzi mag�t ezzel a csal�ddal.
B�r volt n�h�ny fesz�lt pillanata Henryvel, ezt annak tudta be,
hogy az ilyesmi elker�lhetetlen egy bar�ts�g ki�p�l�sekor.

Azt�n t�v�ztek, m�g Susan �gyba nem k�ldte �ket. Mark �s Henry
f�lment, lezuhanyozott �s �gyba b�jt. Azt�n egy ideig m�g
besz�lgettek, mik Henry tervei a f�n �p�l� h�zzal, m�g meg nem
jelent Susan az ajt�ban �s leoltotta a villanyt.

A szoba s�t�t lett, csak a folyos�r�l sz�r�d�tt be valamennyi

f�ny.

- J�l van, fi�k - mondta Susan. - Most m�r aludjatok. Viszl�t,

reggel!

Az ajt�t r�snyire nyitva hagyta. Mark nagyot �s�tott. Elnehez�lt

a szemh�ja, val�ban f�radtnak �rezte mag�t.
Hossz� napjuk volt, Henryvel igen sokat m�szk�ltak. Becsukott
szemmel fek�dt a puha p�rn�n.

- Mark, fenn vagy? - k�rdezte suttogva Henry.

Mark kinyitotta a szem�t.

- Mi van?
- M�csingos majomgyomor, jaj, de j� falat... - kezdte suttogva a
dalt Henry.

Mark elmosolyodott.

- V�rben p�rolt birkaszem... - folytatta Henry a suttog�

�nekl�st.

Mark kuncogni kezdett.

- Edd, m�g meg nem �regszel, s bel�led lesz pacal.

Most m�r mindketten nevettek.

- Most m�r el�g volt, fi�k. - Wallace alakja jelent meg az

ajt�ban. - Tess�k aludni.

Henry �s Mark abbahagyta a vihog�st - egy m�sodpercre. Azt�n

megint kipukkadt bel�l�k.

- Komolyan mondtam, amit mondtam - jegyezte meg Wallace, de Mark

�rezte, hogy ez t�volr�l sem fenyeget�s.

A k�t fi� megpr�b�lta visszafojtani a kuncog�st.

- Na, �gy lesz j� - mondta most Wallace. - Nem akarok egy

pisszen�st sem hallani.
- Pissz - eresztette meg Henry.

Markb�l kibuggyant a nevet�s. Wallace csak megcs�v�lta a fej�t,

elmosolyodott �s elment.

- Pissz, pissz, pissz. - Henry olyan hangokat adott, mint egy

d�h�s k�gy�.

Marknak a p�rn�ba kellett szor�tani az arc�t, nehogy a feln�ttek

meghallj�k a kuncog�s�t. M�r r�gen nem volt ilyen j� kedve.

A szoba azt�n megint elcsendes�lt.

Mark megfordult �s Henry k�rvonalait n�zte az �gyban.

- Henry? - sz�lalt meg csendesen.

- Mi van?
- Szuper volt a mai nap.
- Az - felelte Henry.

Megint csend borult a szob�ra. Mark az ellenkez� ir�nyba fordult.

- Mark, fenn vagy m�g? - k�rdezte hirtelen Henry.

Mark visszafordult �s beleb�mult a s�t�ts�gbe.

- Mi van?
- Holnap m�g szuperebb lesz.

9.

M�snap reggeli ut�n Henry vissza akart menni a s�nekhez.

- Megint p�nzt lap�tunk? - k�rdezte Mark. Bizakodott, hogy nem.

Tegnap j� po�n volt, de egy kicsit uncsi lenne ma is ugyanezt
csin�lni.
- Dehogy, sokkal jobbat - felelte Henry.

�tv�gtak a mez�n, kereszt�lb�jtak a lyukon a ker�t�sen. Most

azonban Henry a tegnapival ellenkez� ir�nyba indult, a szemafor
fel�, amely �gy sz�z m�ternyire lehetett. N�h�ny perccel k�s�bb,
imm�r a szemafor alatt Henry elkezdte n�zni a f�ldet, mintha
keresne valamit.
- Mit keresel? - k�rdezte t�le Mark.
- Majd megl�tod - felelte Henry.

N�h�ny pillanattal k�s�bb a fi� lehajolt valami�rt, ami f�lig be

volt temetve a s�nk�vek k�z�. Azt�n kih�zott egy rozsd�s
s�nszeget...

- Te is keress ilyet - mondta Henry Marknak.

- Minek?
- Majd megl�tod. Versenyezz�nk, ki tal�l t�bbet!

Mark is elkezdte n�zni a f�ldet. A legt�bb s�nszeg ugyan�gy

megb�jt a kavicsok k�zt, mint az els�, amelyet Henry tal�lt. N�ha
csak a tetej�b�l l�tszott valamennyi. Amint r�j�tt, hogy mit kell
keresnie, Mark egyre gyakorlottabban sz�rta ki a megb�jt
s�nsz�geket. R�videsen tele volt minden zseb�k a s�lyos
sz�gekkel.

- Ha m�g egyet beleteszek, leszakad a zsebem - jegyezte meg Mark.

Henry b�lintott �s a zseb�re csapott.

- Szerintem el�g lesz ennyi. Menj�nk!

- Hov�?
- Majd megl�tod.

Mark megint csak ment Henry nyom�ban. Nem �rtette, mi�rt kell
Henrynek ennyire titokzatosnak lennie, hogy soha nem mondott
t�bbet, mint amennyit sz�ks�gesnek gondol, de Markot ez nem
k�l�n�sebben zavarta. Ha az ember nem tudja, mit hoz a k�vetkez�
pillanat, akkor izgalmasabb a kaland.

Nem volt k�nny� menni ezekkel a neh�z sz�gekkel felpakolva.

Ink�bb csak vonszolt�k magukat. Mentek egy ideig a s�nek mellett,
azt�n Henry r�bukkant egy m�sik lyukra a ker�t�sen. Ez egy kis
t�hoz vezetett, amely f�lig be volt fagyva. Henry �s Mark
elindult a parton. R�videsen egy keskeny gyalogh�dhoz �rtek,
amely �t�velt a tavon. Annyira keskeny volt, hogy csak egy ember
f�rt el rajta sz�lt�ben.

Henry megindult rajta, Mark nyom�ban. A t� mozdulatlanul h�z�dott

alattuk.

- Hrrr!... Vau! Vau! - Hirtelen vad kutyaugat�s ijesztette meg

�ket.

A k�t fi� vill�mgyorsan a hang fel� fordult. Egy megtermett,

barna-feh�r foltos kutya futott fel�j�k vicsorogva az erd� fel�l.

Mark Henryre n�zett, akinek sz�lesre ny�lt a szeme a r�m�lett�l.

Mark r�j�tt, hogy unokatestv�re nem sz�molt ezzel a v�ratlan
incidenssel.

- �r�l�k, hogy megismertelek, haver - vigyorodott el Henry �s

futni kezdett. Mark rohanni kezdett ut�na.

Egy m�sodpercig megfeledkezett a zseb�ben l�v� s�nsz�gekr�l, de

ahogy a combj�nak �t�d�tt a neh�z s�ly, gyorsan esz�be jutott
minden.

Nemcsak lassabban futott miattuk, hanem Mark hirtelen �rezte azt

is, hogy cs�szik lefel� a nadr�gja. Megragadta h�t a nadr�gsz�j�t
�s f�lr�ntotta a farmer�t.

- Hrrr!... Vau! Vau! - A kutya ott loholt ut�nuk.

Mark ekkor megpillantott egy kaput az orruk el�tt a h�d m�sik

v�g�ben. De el kell od�ig �rni�k...

- ����! - Mark hirtelen elbotlott �s t�rdre esett.

Mintha meglep�d�tt volna a fejlem�nyt�l, a kutya egy pillanatra

megtorpant. Egy m�sodpercig farkasszemet n�ztek Markkal. Azt�n a
kutya ism�t megiramodott.

Mark ekkor �rezte, hogy egy k�z megragadja a gall�rj�t �s talpra

r�ntja. Megfordult �s beleb�mult Henry arc�ba, majd unokatestv�re
maga el� pender�tette �s futottak tov�bb.

Mark t�ljutott a kapun. Henry ott volt a nyom�ban, s �pp akkor

siker�lt becsapniuk a kaput, amikor a kutya nekirugaszkodott.

- Hrrr!.... Vau! Vau!

A kutya mancsait a kapu tetej�re t�ve acsargott r�juk.

A kapu t�loldal�n a k�t fi� ott botladozott a f�ld�n, azt�n

lerogytak �s megpr�b�lt�k visszanyerni a l�legzet�ket.

- H���... - sz�lalt meg Mark k�t l�legzetv�tel k�z�tt. - Ez

meredek volt.
- Ezek a rohadt s�nsz�gek akad�lyoztak - jegyezte meg Henry �s
kidudorod� zseb�re �t�tt.
- Aha - biccentett Mark. - M�r-m�r azt hittem, hogy hamburgert
csin�l bel�l�nk ez a d�g. K�sz, hogy seg�tett�l.

Henry r�mosolygott, azt�n felnevetett, de a kutyaugat�st�l alig

lehetett hallani. Mindk�t fi� f�l�llt. Mark elindult, de azt�n
gyorsan r�j�tt, hogy Henry ellenkez� ir�nyba ment. Vissza a kutya
fel�.

- Mit csin�lsz? - k�rdezte Mark.

Henry nem v�laszolt. K�zelebb l�pett a kapuhoz, mire a kutya m�g

d�h�sebben ugatott. B�r a kapu el�g er�snek t�nt, Mark nem mert
volna ennyire k�zel menni a kuty�hoz. Henryt azonban ez nem
zavarta, csak �llt, alig h�sz-harminc centire az �llatt�l.

- Henry? - sz�lalt meg csendesen Mark.

Most sem kapott v�laszt. Mark abban sem volt biztos, vajon Henry
meghallotta-e. Az unokatestv�re csak �llt �s hunyorogva,
vicsor�tva n�zte a kuty�t.

Mark legnagyobb megd�bben�s�re a kutya hirtelen elhallgatott.

N�h�ny m�sodpercig a fi� �s a kutya n�m�n egym�sra meredt, mint
amikor k�t l�ny akaratereje csap �ssze.
- Henry! - sz�lalt meg Mark idegesen. - Gyere, menj�nk m�r!

De Henry nem mozdult. N�m�n �llt egym�ssal szemben a kutya �s a

fi�. Mark nem �rtette a dolgot. Soha nem l�tta, hogy valaki
ilyesmit csin�lt volna egy kuty�val. H�tborzongat� l�tv�ny volt.

A kutya f�le h�tracs�szott, sz�ja enyh�n kiny�lt, a fej�t

lehajtotta �s lecsusszant a ker�t�s tetej�r�l, majd a fark�t a
l�ba k�z� csapva lassan eloldalgott.

Henry megfordult �s Markra nevetett. A fesz�lt pillant�sa megint

elt�nt. Henry �gy viselkedett, mintha mi sem t�rt�nt volna.

- J�l vagy? - k�rdezte Mark k�v�ncsian.

- Hogyan? - N�zett r� meglepetten Henry. - H�t persze, hogy j�l
vagyok. Mondt�l valamit az el�bb?
- Csak annyit, hogy menj�nk.
- Aha. - Henry arc�n sz�les mosoly jelent meg, szeme izgatottan
csillogott. - Menj�nk. Most azt�n t�nyleg valami szuper dolgot
fogok mutatni neked.

Megint bementek a f�k k�z�. Mark nem tudta m�g t�ltenni mag�t az
el�bbi kalandon, de azt�n lassan megnyugodott, ahogy mentek,
zseb�kben a neh�z sz�gekkel.

R�videsen egy magas szirttet�re �rtek, magasan az �ce�n hull�mai

felett. Elindultak a szikla pereme fel�. Itt-ott �llt n�h�ny
g�cs�rt�s fa, dacolva az elemekkel. Mark n�h�ny l�p�ssel a perem
el�tt meg�llt, de Henry eg�szen el�re ment. A cip�je orra m�r a
tenger f�l� l�gott.

Henry visszafordult �s r�nevetett Markra.

- Gyere csak ide - mondta. - Nem azt mondtad, hogy nincs

t�riszonyod?

�jabb pr�bat�tel. Markot ez egy kicsit elkeser�tette. �gy

gondolta, hogy eddig eleget bizony�tott. Most megint pr�b�ra
akarj�k tenni, s ez - ha lehet - a kor�bbiakn�l kem�nyebb lesz.
De hogy mondhatna nemet? Olyan j�l kij�ttek eddig egym�ssal.

- Ok�. - Mark m�ly l�legzetet vett �s el�re l�pett.

A gyomra idegesen �sszer�ndult. Egy pillanattal k�s�bb az �

cip�j�nek az orra is kil�gott a szirt sz�l�r�l, ott �llt egy
szinten Henryvel. A messzes�gbe b�mult, ahol a l�t�hat�ron
�sszefutott az �g az �ce�nnal. Ha most egy er�sebb sz�lroham
megl�kn�, lezuhanna. Ett�l a gondolatt�l v�gigfutott a hideg a
h�t�n.

- N�zz le - sz�lalt meg ekkor Henry.

Mark azt sem tudta, mi�rt teszi, de k�vette az utas�t�st.

Megsz�d�lt. Harmincm�teres m�lys�gben a hull�mok �rj�ngve
csap�dtak a szikl�hoz. Mark �rezte, hogy remegni kezd a t�rde.

- Csukd be a szemed - sz�lt r� Henry.

- Mi�rt? - k�rdezte Mark.
- Mert nagyszer� �rz�s.

Mark engedelmeskedett. Hirtelen nem tudta meg�t�lni, milyen ereje

van a sz�lnek, hogy milyen magasan van. Mark �rezte, hogy lassan
el�red�l. �szt�n�sen el�relend�lt a keze �s kicsap�dtak a szemei.
Elvesztette az egyens�ly�t. Egy pillanatig �gy �rezte, lezuhan.

Azt�n hirtelen nem d�lt tov�bb.

Henry ragadta meg a ruh�t a h�t�n, �s visszar�ntotta. Mark n�h�ny

l�p�st tett h�trafel�, azt�n kih�zta mag�t.

- Semmi bajod? - �rdekl�d�tt Henry.

- Semmi - felelte Mark. A homloka azonban l�ktetett, v�gigfutott
a h�t�n a hideg, amikor arra gondolt, hogy milyen k�zel is
j�rt...

Ahhoz hogy meghaljon.

- Menj�nk.

Henry elindult a szirttet�n. Mark ment mellette �s azt mondogatta

mag�ban, hogy most m�r nem megy bele egy �jabb er�pr�b�ba,
ak�rhogy cukkolja Henry.

M�g mentek, az �ce�nt n�zt�k. Feh�r madarak keringtek a

leveg�ben, id�r�l id�re lecsaptak a v�zre. A t�volban egy
r�k�szhaj�t dob�ltak a hull�mok.

Mark hirtelen megpillantott valamit el�tt�k. Valaki �llt a

szirtfokon feh�r pul�verben �s farmerben. Ahogy k�zel �rtek
hozz�, Mark felismerte Susan n�nit, aki h�ttal �llt nekik �s az
�ce�nt n�zte mereven.

- Ez a mam�d? - k�rdezte Henryt.

- Aha - felelte a fi�. - Mindig idej�r.
- De mi�rt?
- Idej�n, amikor esz�be jut Richard - felelte Henry. - Fura, mi?
Gyere, megmutatom, mit tal�ltam ki.

Henry jobbra fordult �s hossz� l�ptekkel elindult.

- Mi�rt nem k�sz�nt�nk a mam�dnak? - k�rdezte Mark.

- Minek?
- Gyere, menj�nk oda - ind�tv�nyozta Mark.

Henry meg�llt �s az anyj�t n�zte. Azt�n megr�zta a fej�t.

- Szeret egyed�l lenni, ha idej�n.

Azt�n indult tov�bb. Mark ott ment m�g�tte �s a n�nj�t n�zte.

Furcsa volt itt tal�lkozni vele. M�g furcs�bb volt azonban,
ahogyan a fia ker�lte vele a tal�lkoz�st.

- Na, gyere m�r.

Mark odafordult �s l�tta, hogy Henry �gy t�z m�terre �ll t�le �s
integet. Mark b�lintott, egy utols� pillant�st vetett a
nagyn�nj�re �s elindult a fi� fel�.
Henry a gar�zshoz vezette Markot, amely ott �llt a h�z m�g�tt.

- �dv�z�llek a laborat�riumomban - mondta Henry, mik�zben

kinyitotta Henry el�tt az ajt�t. �gy ropogtatta az "r"-eket, mint
Drakula gr�f szerep�ben Lugosi B�la.

Mark bel�pett a helyis�gbe. Odabent s�t�t volt �s minden�tt

mindenf�le lom hevert. A jelek szerint ide nem �lltak be
kocsival. A padl�n sz�tszerelt f�ny�r� maradv�nyai, amott egy
rozsd�s keny�rpir�t�. Itt egy t�r�tt lemezj�tsz�, amott egy
j�kora t�r�tt sz�rny� rep�l�g�pmodell.

Henry odal�pett a munkapadhoz, amely tele volt mindenf�le

szersz�mokkal �s felkattintotta a villanyt. Villogva gyulladt ki
a k�t f�nycs�, s Mark �szrevette, hogy a munkapad k�zep�n ott �ll
valami, fekete m�anyaggal letakarva. Henry sz�npadias mozdulattal
leplezte le a szerkezetet.

- Ta-ta-ti-t���! - ut�nozta a fanf�r hangj�t �s meghajolt.

Mark k�zelebbr�l is szem�gyre vette a holmit, amely �gy n�zett

ki, mint egy miniat�r katapult, olyan k�haj�t� g�p, amilyet a
k�z�pkori ostromok alkalm�val haszn�ltak. K�t er�s rug� h�zott le
egy deszk�t.

- Hogy m�k�dik? - k�rdezte Mark.

- Majd megmutatom. - Henry ny�gve emelte fel a neh�z szerkezetet
�s elindult vele az ajt� fel�.
- Hov� megy�nk? - k�rdezte Mark.
- A l�t�rre - felelte Henry, azt�n Markhoz fordult. - L�tod azt a
racsnit a padon?

Mark h�trafordult �s egy csillog� kr�mszersz�mot pillantott meg,

amelynek le volt kerek�tve a v�ge.

- Ez az?
- Aha - felelte Henry. - Hozd, l�gy sz�ves, sz�ks�g�nk lesz r�.

Kimentek a szabadba. Henry lassan haladt, cipelte a neh�z

szerkezetet, ahogy v�gigmentek az �tra vezet� mag�n�ton,
kereszt�lv�gtak az utc�n, azt�n mentek �gy sz�z m�tert egy
k�ker�t�s mellett.

- Na, itt j� lesz - jelentette ki Henry �s �tm�szott a ker�t�sen,

intett Marknak.

Egy pillanattal k�s�bb ott guggoltak egym�s mellett �s Henry

be�ll�totta az eszk�zt.

- J�, mi? - k�rdezte Henry. - Id�be telt, m�g megtal�ltam hozz�

minden alkatr�szt.
- Magad csin�ltad? - k�rdezte csod�val vegyes k�telked�ssel
Henryt�l Mark.
- Jobb ha elhiszed - jegyezte meg Henry.
- Hogyan? - k�rdezte Mark.
- Mi az, hogy hogyan? - k�rdezte vissza Henry.
- �gy �rtem, valami le�r�s alapj�n vagy hogy?
Henry elvigyorodott.

- �gy van, de a terv az innen j�tt - mutatott a homlok�ra.

Mark nehezen hitte el, hogy valaki ennyi id�sen k�pes megcsin�lni
egy ilyen bonyolult szerkezetet. Ez valami eredeti dolognak
l�tszott.

- K�rem a racsnit - mondta Henry �s kiny�jtotta a kez�t.

- Tess�k.

Henry a szerkezet oldal�n l�v� lyukba dugta a szersz�mot �s

elkezdte el�re-h�tra h�zogatni.

- L�tod ezeket az er�s rug�kat? - k�rdezte. - Olyan er�sek, hogy

musz�j a racsnival felh�zni a katapultot.

A k�z�ps� l�c lassan leereszkedett, mik�zben a rug�k hevesen

nyikorogtak.

- Amikor teljesen lemegy a l�c, akkor idetessz�k a s�nsz�get -

magyar�zta Henry.

Mark l�tta, hogy unokatestv�re a l�cen l�v� ny�l�sba dugja a sz�g

fej�t. Teh�t ez�rt kellett ennyi sz�g, villant �t az agy�n.

Henry be�ll�totta a szerkezetet, azt�n Mark r�j�tt, hogy valamire

c�loz vele az �t t�loldal�n. Odan�zett �s l�tta, hogy egy macska
mosakodik a szemben l�v� k�fal tetej�n. Henry m�g h�zott n�h�nyat
a racsnin.

A macska nem is vett r�luk tudom�st, elm�ly�lten nyalogatta a

mancs�t. Marknak valami nagyon furcsa �rz�se t�madt a gyomr�ban.

- Ugye nem akarod eltal�lni? - k�rdezte. - Csak megijeszted, nem?

- F�lh�zva, bet�ltve - felelte Henry, amikor ellen�rizte megint a
sz�get.

Ezut�n leguggolt a szerkezet m�g� �s be�ll�totta.

- Akkor most bec�lozzuk a pici cicust - suttogta.

- Ugye, nem akarod lel�ni? - k�rdezte t�le Mark ugyancsak
suttogva.

Hangos csattan�ssal �sszer�ndult a k�t rug�, a sz�g kirep�lt.

Puff! Az �t m�sik oldal�n alig n�h�ny centire a macska fej�t�l a

sz�g belef�r�dott egy hatalmas fa t�rzs�be. A macska f�lkapta a
fej�t, egy pillanatig hegyezte a f�l�t, de azt�n nem l�tott semmi
fenyeget�t, ez�rt folytatta a mosakod�st.

- Szuper! - ki�ltott f�l lelkesen Mark.

�tugrottak a ker�t�sen �s futottak a macska fel�. Az �llat egy

szempillant�s alatt elinalt. A k�t fi� felkapaszkodott a
ker�t�sre �s a sz�gre meredt.

- H�, majdnem hat-nyolc centi m�lyen belement! - ki�ltott f�l

lelkesen Mark.
Megragadta a sz�g v�g�t, megpr�b�lta megmoccantani. Nem siker�lt
neki, mert a sz�g m�lyen belement a t�rzsbe.

- Ez hihetetlen! - ki�ltott fel megint. - �n m�g ilyet nem

l�ttam!

Henry ott �llt m�g�tte, sz�tlanul szeml�lte az eredm�nyt. A

macska ott �lt t�z m�terre t�l�k �s �ket n�zte.

- M�g nem el�g t�k�letes a c�lz�szerkezet - d�nny�gte Henry �s

fintorogva megcs�v�lta a fej�t.

Mark r�n�zett �s k�vette a tekintet�t a macsk�ig.

- Ugye csak viccelsz? - k�rdezte. - Nem a macsk�ra c�lozt�l, mi?

Henry r�n�zett, bele a szem�be, s enyh�n cs�cs�r�tett az ajk�val.

- Na gyere, jobb ha most hazamegy�nk - mondta.

10.

El�rkezett az a pillanat, amelyt�l Mark m�r el�re rettegett. �pp

befejezt�k Henryvel az eb�dj�ket, amikor odafordult hozz� a
mosogat� mellett �ll� Susan �s ezt mondta:

- Majd elfelejtettem, Mark, ma kett�kor v�rnak.

- Kik? - k�rdezte Mark, mert nem �rtette.
- H�t Alice Davenport.

A fi�t zavarta, hogy Susan ezt a k�rd�st Henry �s Connie

jelenl�t�ben hozta f�l. Susan meg�rezhette ezt, mert �gy sz�lt:

- Connie, Henry, mi�rt nem mentek egy kicsit j�tszani?

Connie fel�llt �s kiment, Henry nehezebben sz�nta r� mag�t.

- �rezd j�l magad - vetette oda Marknak.

Egy pillanattal k�s�bb csak Susan �s Mark maradt a konyh�ban.

- Tal�n felh�vhatn�nk �s elhalaszthatn�nk - javasolta Mark,

mik�zben a t�ny�rokat odavitte a mosogat�hoz.
- Mi�rt? - �rdekl�d�tt Susan, mik�zben a konyhamalaccal
�gyk�d�tt. A szerkezet egy szempillant�s alatt benyelte a
toj�sh�jakat �s az almacsutk�kat.
- Nem is tudom - felelte Mark. - Most nem hiszem, hogy sz�ks�gem
volna r�.

Susan megnyitotta a csapot �s elkezdett mosogatni.

- M�g a pap�d �llapodott meg ebben az id�pontban, Mark. �s tudod,

hogy mennyire szeretn�, hogy odamenj.
- De a dolgok k�zben megv�ltoztak - felelte Mark.

Susan meglepve pillantott r�.

- T�nyleg?
- H�t, bizonyos szempontb�l - mondta Mark. - �gy �rtem, hogy
t�nyleg j�l �rzem magam itt. Valahogy nincs kedvem egy idegennel
besz�lgetni.
- �r�l�k, hogy �gy �rzel, �s meg is �rtem az �dzkod�sodat -
mondta Susan. - De azt is tudod, hogy meg�g�rted a pap�dnak. �s
�n is meg�g�rtem, hogy odak�ldelek.
- T�nyleg musz�j odamennem? - tapogat�zott Mark.
- Nem olyan rossz ez, mintha fogorvoshoz k�ne menned - magyar�zta
Susan.
- Ezt tudom - mondta Mark megsemmis�lten �s b�lintott. - Nem
fogok injekci�t kapni.

Alice Davenport �pp a v�ros hat�r�ban lakott. Susan megk�rdezte,

elvigye-e, mivel azonban m�g b�ven volt id�, ez�rt Mark ink�bb a
s�t�t v�lasztotta.

- Biztos, hogy odam�sz?

Susan bizonyos gyanakv�ssal m�regette a fi�t. Furcsa m�don

Marknak az volt az �rz�se, hogy annak idej�n a mam�ja is ugyan�gy
n�zett r�, amikor k�telkedett benne.

- Igen, ne tess�k f�lni, t�nyleg odamegyek.

Susan r�mosolygott. Marknak nagyon tetszett, hogy az asszony

�szint�n elhiszi, hogy el fog menni.

- Ok�, Mark - mondta Susan -, akkor elmagyar�zom, hogy jutsz oda.

Mik�zben a pszichol�gusn�h�z ment, Marknak j� f�ltucatszor esz�be

jutott, hogy itt vagy ott lefordul �s elmegy m�sfel�. M�g mindig
hivatkozhat r�, hogy elt�vedt. De m�gsem tette. Ilyen peches
gyerek volt. �t m�r csak arra nevelt�k, hogy �szinte �s sz�fogad�
legyen.

T�k�letesen tiszt�ban volt azzal, mi�rt retteg a besz�lget�st�l.

Nem amiatt, hogy Alice Davenporttal kell egyed�l maradnia.
Egyszer�en nem akart senkivel a mam�j�r�l besz�lni. Nem akarta,
hogy ak�rmi is arra eml�keztesse, ami t�rt�nt. Azt pedig
hat�rozottan ut�lta volna, ha megint arr�l magyar�z neki egy
feln�tt, hogy szembe kell n�znie a val�s�ggal.

Mark meg�llt egy feh�rre meszelt k�fal el�tt. L�tta a feh�r

h�zat, amely a magasb�l n�zett le a kis tenger�b�lre. A d�lel�tti
sz�l elcsendesedett, a f�st bar�ts�gosan gomolygott a k�m�nyb�l.
Mark h�tran�zett. Most l�tta csak, hogy eg�sz �ton felfel� j�tt:
lent l�tta a csupasz f�kt�l k�r�l�lelt Rock Harbort.

A ker�t�s mellett haladva eljutott a kapuhoz, amely egy l�pcs�re

ny�lt; ez vezetett a h�zhoz. A kapuban ism�t szem�gyre vette a
h�zat. Igazs�g szerint nagyon nem akar�dzott bemennie. B�rcsak ki
tudna tal�lni valami �r�gyet, hogy meg�ssza a dolgot, gondolta.

Nyilv�n hosszan �lldog�lhatott a kapun�l, mert hirtelen

felpattant az ajt� �s Alice Davenport l�pett ki integetve. V�r�s,
nagyzsebes kordruha volt rajta, a kez�ben egy cs�sz�t tartott.

- Csak h�zd el a reteszt - mondta k�nnyed�n, mintha azt akarta

volna mondani: tudja, hogy az�rt �llt ott Mark olyan hossz�
ideig, mert nem tudta, hogy kell bemenni.

Mark nagyon �n�rzetesen l�pdelt f�lfel�, �rezte, hogy Alice egy

pillanatra nem veszi le r�la a tekintet�t. A n� mintha meg�rezte
volna ezt, mert hirtelen megfordult �s visszament a h�zba. Az
ajt�t nyitva hagyta maga m�g�tt.

Mark bel�pett a h�zba �s beh�zta az ajt�t. Ellent�tben Wallace

b�csi h�z�val, amely kiss� s�t�t volt �s komor, a falakon
lamb�ria, Alice-� �l�nk sz�nekkel volt tele. A s�rga falakon nagy
pasztellk�pek, amelyek sivatagi t�jakat �br�zoltak. M�g az el�t�r
fala is halv�nyr�zsasz�n volt.

- Itt vagyok, Mark - sz�lt ki Alice.

Mark jobbfel� pillantott, de nem l�tta Alice-t sehol. Odabent egy

kis v�r�szob�t l�tott egy hever�vel, egy l�mp�val �s egy k�v�z�
asztallal, rajta egy halom k�pes �js�ggal.

- Csukd be az ajt�t, j�? - sz�lalt meg ism�t Alice.

Mark bel�pett a v�r�ba �s beh�zta az ajt�t. Most pillantotta meg

a rendel�t. A feh�r falakon rik�t� absztrakt k�pek. Alice egy
�r�asztal m�g�tt �lt a felst�szolt k�nyvek �s foly�iratok m�g�tt.
A h�ta m�g�tt egy panor�maablak n�zett le az �b�lre.

- Gyere be, Mark - mondta.

Mark engedelmeskedett. Amikor k�r�ln�zett, l�tta, hogy a falon

polcok is vannak, rajtuk gyerekj�t�kok. Volt a rendel�ben egy
hever� �s egy sz�k. Mark k�v�ncsi tekintettel n�zett Alice-re.

- Amelyik jobban tetszik - mondta a n�.

Mark a sz�k mellett d�nt�tt.

- Nos, hogy vagy? - kezdte a pszichol�gusn�.

- J�l.
- Tetszik a b�csik�d�kn�l?
- Tetszik.
- Ennek �r�l�k.

Mark b�lintott, de igaz�ban nem �rdekelte, hogy a n� �r�l-e vagy

sem. Alice ezut�n nem k�rdezett t�le semmit, csak �lt �s �t
n�zte. Mark k�nyelmetlen�l feszengett. Nem akart belen�zni a n�
szem�be. A polcot n�zte, ahol megpillantott egy kaleidoszk�pot.

Ism�t Alice-re pillantott.

- Csak nyugodtan - biztatta a n�.

Mark levette a polcr�l a j�t�kot. Az ablak fel� emelte, lassan

forgatni kezdte, mik�zben a v�ltoz� alakzatokat figyelte.

Percek teltek el. Mark teljesen belefeledkezett a j�t�kba. V�g�l

azt�n Alice megk�sz�r�lte a tork�t.

- Tudod, j� ez a v�ltozatoss�g - mondta. - Akik idej�nnek

hozz�m... nos azok mind besz�lni akarnak magukr�l.
Kedvesen, humorosan sz�lt az asszony, �m Markot nem lehetett
megt�veszteni.

- �n sem vagyok n�ma, tetszik tudni, nem? - morogta az orra

alatt.
- Tess�k? - n�zett k�v�ncsian Alice.
- Tudom, hogy �gy tetszik akarni r�venni, hogy besz�ljek, mintha
nem is �rdekeln�, hogy besz�lek - mondta Mark. - Ez a paradox
m�dszer.
- L�tod, err�l nem tehetek - felelte Alice n�mi meglepett
hallgat�s ut�n. - Ugyanis paradox ter�pi�val foglalkozom.

Ez m�r majdnem vicces volt. Mark kis h�j�n elmosolyodott, de az

utols� pillanatban uralkodott mag�n.

- H�t, egyszer�en nincs mir�l besz�lnem.

- A pap�dnak m�s a v�lem�nye - mondta erre Alice.
- Akkor tal�n ink�bb neki kellett volna idej�nni.

Alice nem v�laszolt. Egy�tt�rz� pillant�ssal figyelte a gyereket.

Mark hirtelen elsz�gyellte mag�t.

- Igen, apu azt akarja, hogy besz�ljek a mam�r�l - mondta.

- Tudom - mondta Alice.
- �n viszont m�r mondtam az el�bb, hogy nem tudok semmit mondani.

Alice lassan megbiccentette a fej�t.

- Tudod, ha elvesz�t�nk valakit, akit szeret�nk...

- Meg tudok magam is birk�zni a dologgal - v�gott k�zbe gyorsan
Mark.

Szerette volna meg�szni a kioktat�st. A h�ta k�zep�re k�v�nta az

eg�szet.

- T�nyleg? - k�rdezte Alice.

Mark m�ly l�legzetet vett �s lassan kif�jta a leveg�t.

- Musz�j.
- Mi�rt?
- Mert ha az ember... - kezdte.

Nagyon neh�z ezt elmondani, gondolta. Igaz�ban nem is akart err�l

besz�lni. Ez az � titka, mi�ta az �desanyja meghalt. Ez az �
gondja. Ezt neki mag�nak kell megoldania. Ugyanakkor arra is
r�j�tt, hogy ez a dolog kik�v�nkozik bel�le.

- Igen? - n�zett r� v�rakoz�an Alice.

Mark �rezte, hogy nem tudja mag�ban tartani a dolgot.

- Mintha az ember maga hib�s lenne emiatt... - Hirtelen megint

elhallgatott. Mi�rt is besz�l err�l? - gondolta mag�ban. Mi�rt
nem tudja tartani a sz�j�t?

- Mi�rt, mit csin�lt�l? - k�rdezte Alice.

- �n... Sz�val, hagytam meghalni - t�rt ki Markb�l.
�gy �rezte, mintha valaki m�s mondta volna. Egyszer�en nem hitte
el, hogy ezt � mondta. M�g abban sem volt biztos, hogy kor�bban
egy�ltal�n gondolt-e erre. Viszont amint meghallotta a mondatot,
tudta, hogy ez az igazs�g. Pontosan ezt �rzi. Ez volt az a
valami, amit titokban akart tartani.

Azt �g�rte az �desanyj�nak, hogy nem engedi meghalni.

Azt�n m�gis engedte.

Alice egy�ltal�n nem l�tszott meglepettnek, vagy d�bbentnek. Csak

el�rehajolt �s a fi� szem�be n�zett.

- Mes�ld el, hogy tetted - mondta csendesen. - Mondd el, hogy

hagytad a mam�d meghalni.

Mark k�ptelen volt visszatartani az el�t�rni akar� szavakat.

A g�t �tszakadt.

A sz�l vacsora t�j�n fel�ledt, est�re viharosra fordult. Odakint

a f�k hajladoztak �s nyikorogtak a sz�lben. Mark �lmatlanul
forgott az �gyban.

Valaki hirtelen megsz�l�totta:

- Mark? Mark, hallasz engem?

De hisz ez a mam�ja!

Mark k�rbepillantott. A f�k k�z�tt j�rt.

- Anyuuu! - kiab�lta. - Merre vagy?

- Itt, Mark -j�tt a v�lasz.

De Mark csak a f�kat l�tta, amelyek �gy forogtak, mintha

kaleidoszk�pon �t n�zte volna �ket.

- Nem l�tlak - kiab�lta.

- Itt vagyok. - Most azonban a hang is kaleidoszk�pszer� volt,
mintha mindenfel�l hallotta volna.
- Melyik vagy te? - ki�ltotta.
- Ez... Ez... Ez... Ez...
- Melyik?
- Melyik? Melyik?

Mark kinyitotta a szem�t. Most mi t�rt�nt? Hova lettek a f�k?

Mi�rt lett hirtelen ilyen s�t�t?

- Anyu? - sz�lalt meg.

Kint a sz�l s�v�t�se v�laszolt. Mark �tpillantott a szomsz�dos

�gyra, megl�tta Henryt.

Teh�t csak �lom volt.

Vajon az volt csak?

Mark hirtelen reccsen�st hallott, azt�n a szoba ajtaja r�snyire
ny�lt. A r�sen be�radt a f�ny.

Ki nyitotta ki az ajt�t? A sz�l?

Hirtelen valaki elment az ajt� el�tt. Mark csak egy pillanatig

l�tta, az biztos, hogy n� volt.

Feh�r ruh�ban.

Amilyet a mam�ja szekr�ny�ben l�tott.

- Anyu? - suttogta Mark. Nem, ez lehetetlen.

Vagy m�gsem?

Nem kapott v�laszt. De teljesen �gy n�zett ki, mint a mama. Tal�n
� is volt. Nyilv�n az�rt j�tt vissza, mert annyit besz�ltek r�la
a d�lut�n...

Mark kim�szott az �gyb�l �s mez�tl�b az ajt�hoz ment �s

kipillantott. A folyos�n nem l�tott senkit. Vajon hov� mehetett a
mama?

Kiment eg�szen a l�pcs�ig �s lepillantott. Hirtelen elszorult a

torka. Ott van! Abban a feh�r ruh�ban! Teh�t lement a
f�ldszintre. H�ttal �llt neki �s �pp a kisasztal fi�kj�t h�zta
ki.

- Anyu?...

Mark nem hitt a szem�nek. Elindult lassan lefel� a l�pcs�n,

mintha att�l f�lne, hogy megijeszti a mam�t. Mintha a zaj
elijeszten� �s k�dd� v�lna. N�h�ny l�p�sre volt csak t�le, amikor
megreccsent alatta a padl�.

A mam�ja meghallotta �s megfordult.

De ez nem a mam�ja volt.

Hanem Susan.

Mark �sszes rem�nye szil�nkokra t�rt. Hirtelen kiment az er� a

l�b�b�l, lehuppant a legals� l�pcs�fokra.

Hogyhogy nem a mama volt? Pedig olyan biztos volt benne! Hogy
lehet m�gis Susan n�ni?

A nagyn�nje aggodalmas arccal n�zett r�.

- Mark, mi baj?

Pedig ez m�gis a mama. Nem lehet m�s!

- Mark, mi baj van dr�g�m? - k�rdezte Susan �s egy l�p�ssel

k�zelebb j�tt.

Mark csak n�zte az asszonyt. �rezte, hogy ek�zben remeg az als�

ajka, s megtelik k�nnyel a szeme. Tal�n m�gis � az. Csak egy
kicsit... megv�ltozott.

Susan is pont �gy csin�lt dolgokat, ahogy a mama szokta. � is

kedves, halk �s meg�rt�.

Igen, a mama valahol itt kell legyen.

Susan test�ben.

- Mark? - Susan aggodalma kezdett nyilv�nval� r�m�letbe �tmenni.

- Te vagy az - suttogta Mark. - Visszaj�tt�l. Tudtam, hogy
visszaj�ssz.

Susan �rtetlen�l meredt a fi�ra.

- Nem is mentem sehova. Eg�sz id� alatt itt voltam.

Ez m�r t�l sok volt a fi�nak. Ahogyan d�lut�n a szavak Alice

Davenportn�l, most a r�g�ta visszafojtott f�jdalom t�rt utat Mark
lelk�b�l. Tenyer�be temette az arc�t �s elkezdett zokogni. Az
elm�lt egy �v �sszes nyomor�s�ga �s szenved�se k�vetelt utat
mag�nak... ami�ta a mam�ja megbetegedett.

�rezte, hogy Susan k�zelebb j�n hozz�, hogy a karjai �t�lelik, de

ez sem v�ltoztatott a helyzeten. Egy�ltal�n nem sz�m�tott a
k�lvil�g. Minden a lelk�ben volt, �s most minden ki akart j�nni
bel�le.

Susan a karj�ban tartotta a fi�t �s finoman ringatta. Tudta, hogy

ezzel nem enyh�t a f�jdalm�n, de nem tudott egyebet adni neki.

A fi� s�r�sa f�l�bresztette Wallace-t, �llt az ajt�ny�l�sban a

hall v�g�ben, nem akarta, hogy megl�ss�k.

Valaki m�s is figyelte �ket. A l�pcs� tetej�n Henry �llt

pizsam�ban, s n�zte ahogyan az � anyja babusgatja Markot, s
l�tta, hogy mindezt az apja is l�tja.

Mi�rt csin�lja ezt az any�m?

Hiszen � az �n any�m, nem Mark�. Azt akarta, b�rcsak az anyja

abbahagyn� m�r.

11.

Reggel Henry �gya ism�t �res volt. Mark csak nagyon lassan t�rt
mag�hoz. Nem sokat aludt az �jjel. Azok a f�lelmetes �rzelmek...
az a rengeteg s�r�s... M�r a gondolatt�l elkapta megint a
f�radts�g.

V�g�l csak kim�szott az �gyb�l �s az ablakhoz ment. Henryt nem

l�tta az udvarban. Mark mag�ra vette a ruh�j�t �s lement.

Susan ott volt a konyh�ban. Mark bement �s le�lt az asztalhoz.

Nem mert az asszonyra n�zni. Sz�gyellte mag�t az esti
viselked�s��rt. Az j�rt a fej�ben, vajon mi�rt vette f�l azt a
feh�r ruh�t, �s egy�bk�nt is honnan szerezte, de nem merte
sz�v�tenni a dolgot.
Azt�n meghallotta a puha l�p�seket, tudta, hogy a n� k�zelebb
l�pett hozz�. �rezte, ahogy a keze finoman a v�ll�ra nehezedik.

- Hogy vagy? - k�rdezte Susan.

- J�l.

Mark egy m�sodpercre f�lvillantotta a tekintet�t. Amint

megpillantotta az agg�d� tekintetet, m�r nem is �rezte olyan
zavarban mag�t.

Ez az asszony meg�rti �t.

Pontosan �gy, ahogyan az �desanyja.

Susan levette a v�ll�r�l a kez�t, mintha pontosan tudta volna,

meddig nem zavar� ez a fi�nak.

- �hes vagy?
- Igen.
- �s mit enn�l ma reggel?

Mark odafordult, s tal�lkozott a tekintet�k.

- Mi lenne, ha megint palacsint�t k�rn�k? Igazi j�vorfa sz�rppel.

Susan elmosolyodott.

- Ahogy parancsolja a kedves vend�g.

Mark �pp v�gzett az ev�ssel, amikor Connie is megjelent. Most

szabadon omlott kibontott sz�ke haja a v�ll�ra, s ugyan�gy
pul�vert �s farmert viselt, ahogyan az �desanyja. Egy m�sodpercig
f�l�nken szeml�lte Markot, azt�n �tvonult a konyh�n �s intett
Susannek, hogy hajoljon le. Valamit s�gott az anyja f�l�be.

Susan f�legyenesedett.

- Nem tudom. Mi�rt nem k�rdezed meg t�le?

- De mami... - affekt�lt a kicsi l�ny.
- K�rdezd csak meg. Nem harapja le a fejed.

Mark �pp a sz�j�t t�r�lgette a szalv�t�ba. Connie odament hozz�,

mik�zben idegesen tekergette az egyik hajtincs�t.

- Nem akarsz velem megcsin�lni egy kirak�s j�t�kot? - k�rdezte.

- Hogy akarok-e kirak�sozni? - Mark �gy tett, mint aki
meglep�dik. Susanra pillantott, aki mosolygott. - H�t persze,
hogy akarok.

Connie szeme elkerekedett, azt�n sz�les mosoly jelent meg az

arc�n.

- Ok�, akkor gyere!

A k�vetkez� pillanatban m�r szinte vonszolta is Markot a

nappaliba. A d�v�ny el�tt egy alacsony asztal �llt.

- V�rj itt - mondta Connie. - Azonnal j�v�k vissza.

A kicsi egy pillanattal k�s�bb m�r be is sz�guldott a szob�ba,
mint a sz�lv�sz. A kirak�s j�t�k egy p�nit �br�zolt, amely a
f�ben legel�szik.

Connie levette a doboz fedel�t �s kivette a darabokat. Ezek

k�tszer akkor�k voltak, mint egy norm�lis puzzle darabjai.

- Mit csin�ljunk meg el�sz�r? - k�rdezte Connie.

- H�t, �n el�sz�r mindegyik darabot fel szoktam ford�tani, hogy
l�ssam �ket.

�gy is tettek.

- Csin�ljuk meg el�bb a p�nit? - �rdekl�d�tt a l�nyka.

- Nem rossz �tlet - jegyezte meg Mark. - K�nny� lesz, mert csak
ezeken a darabokon tal�lsz barn�t.

Connie �sszegy�jt�tte az �sszes barna n�gyzetet, de nehezen ment

a kirak�s. Mark sugalmazta, mit hova tegyen, �gy azt�n
elk�sz�ltek.

- Megvan, Connie! Milyen szuper kis csaj vagy! - Mark �gy tett,
mintha a kisl�ny legal�bbis valami csod�t vitt volna v�ghez.
Connie arca ragyogott.
- Mi legyen a k�vetkez�? - k�rdezte azt�n.
- �n szeretem megcsin�lni a peremet - felelte Mark. - Azok a
darabok kellenek, amelyiknek egyenes oldala van. - Mark kivett
n�h�nyat �s �sszerakta, hogy megmutassa, mire gondolt.

Connie a homlok�t r�ncolta.

- Mi baj? - k�rdezte Mark.

- �gy t�l neh�z - felelte a kisl�ny.
- Ok�, akkor v�lasszunk egy sz�nt.
- Csin�ljuk meg az eget - javasolta a l�ny, �s m�r kezdte is
kiv�logatni a k�k darabokat.

Azt�n f�lemelt egy olyat, amelyen a k�k mellett egy kis feh�ret
is l�tott. Mintha egy pillanatra nem tudta volna hov� tenni a
dolgot.

- Van benne k�k - magyar�zta a fi� b�tor�t�lag.

- Akkor ez is az �g - mondta Connie. - De mi benne a feh�r?
- H�t �n nem is tudom - felelte mosolyogva Mark. - Na, szerinted
mi feh�r az �gen?
- A felh�! - ki�ltott f�l Connie.
- �gy van - felelte Mark. - �s ennek m�g egyenes is az egyik
oldala.
- Akkor ezt... - Connie szeme a t�bl�t f�rk�szte. - Ide kell
tenni!
- Remek! - dics�rte meg a kicsit Mark.

Connie megint ragyogott. De ahelyett, hogy f�lvette volna a

k�vetkez� darabot, a kisl�ny a fi�ra n�zett.

- Te olyan rendes vagy.

- Te is - felelte Mark.

Egy pillanat erej�ig a kisl�ny �rtatlanul n�zte Markot. Azt�n

megsz�lalt:

- Mark?
- Mi van?
- Szeretsz itt lenni?
- H�t persze.
- Majd gondoskodunk r�lad - mondta Connie -, hogy ne legy�l
szomor�.

Markot meglepte a dolog. Nem volt szomor� - legal�bbis most nem.

Hirtelen egy ajt� csap�dott be a h�zban, a k�vetkez� pillanatban

Henry �llt meg az ajt�ban. A h�t�n egy z�ld h�tizs�k volt, �s egy
m�sik ilyet tartott a kez�ben.

- Pontban t�z �ra van. Ideje indulni.

Mark Connie-re pillantott, aki tiltakozni akart.

- Majd k�s�bb befejezz�k - mondta a kisl�nynak.

F�l�llt �s elindult Henry fel�. Henry megfordult �s indult

kifel�. Kinyitotta Marknak az ajt�t �s el�re engedte. Mark �pp
csak mag�ra kapta a meleg kab�tot, amelyet Susan adott neki.
Henry egy m�sodpercig �res tekintettel b�multa a kab�tot, azt�n
kil�pett a verand�ra � is. A kez�ben l�v� h�tizs�kot odaadta
Marknak. Mark hangot hallott a h�ta m�g�tt �s megfordult. Connie
ott �llt az ajt�ban. Henry a kicsi mell�re tette a kez�t, �gy
�ll�totta meg.

- Te nem j�ssz - mondta.

- Mi�rt nem? - k�rdezte Connie. - �n is Mark bar�tja vagyok.
- Mert ez katonai titok - felelte Henry.

Connie Mark tekinet�t kereste, a fi� megsajn�lta a kicsit. Nem

b�nta, ha j�tszani kellett Connie-val, de ha Henry megjelent,
akkor err�l sz� sem lehetett.

- Ne agg�dj Connie - sz�lalt meg Mark. - Ha visszaj�v�nk, m�g

j�tszunk. �g�rem.

Henry ekkor lerohant mellette a l�pcs�n. Mark mag�ra vette a

h�tizs�kot. Volt valami neh�z �s kem�ny benne. Elindult Henry
ut�n. Connie kil�pett a verand�ra, k�zben elkezdtek potyogni a
k�nnyei.

- Nem �rdekelnek a buta titkaid! - kiab�lta m�rgesen. - Nekem is

vannak titkaim �s �n sem fogok egyet se el�rulni neked!

Mark meglepetten n�zett a kisl�nyra, hogy hirtelen ekkora d�h

kapta el. Az el�bb m�g olyan aranyos kisl�ny volt.

- Na, gyere m�r. - Henry megtorpant, visszafordult �s intett

Marknak.

Mark m�g egyszer Connie-re pillantott, azt�n siet�s l�ptekkel �

is elindult a f�k k�z�.

- H�z�dj le! - sziszegett r� Henry, s �gy ugrott egy fa m�g�,

mintha az ellens�g l�ne r�. F�lkapaszkodtak egy f�s lejt�n �s
leszaladtak a s�r� bokrok k�z�.
- C�l: k�tsz�z m�terre - suttogta Henry.

Mark ment Henry ut�n, m�g egy t�hoz nem �rtek. N�h�ny sz�z
m�terre volt t�l�k a h�d, ahol a kutya megkergette �ket. Henry
meg�llt �s beh�z�dott egy szikla m�g�.

- C�l el�rve -jelentette ki �s levette a h�tizs�kot. - �ssuk be

magunkat.

Kinyitott�k a h�tizs�kjukat. A katapult alkatr�szei voltak benne

a racsnival �s a s�nsz�gekkel egy�tt.

- �me a sz�g�gy� - jelentette ki Henry egy t�v�bemond� komolykod�

hangs�ly�t ut�nozva. - El�bb azonban egy kis szerel�s
sz�ks�geltetik.

Mark az unokatestv�r�re mosolygott, aki neki�llt a szerkezetet

�sszeszerelni. Id�nk�nt nagyon j�pofa tud lenne, ha akar,
gondolta.

- Mit csin�ltatok Connie-val? - k�rdezte Henry.

- �sszeraktunk egy puzzl�t - felelte Mark.
- Egy olyan kicsiknek val�t? - k�rdezte Henry. - Csak nem �lvezed
ezt a h�lyes�get?
- �n nem, de Connie megk�rt, hogy seg�tsek - felelte Mark.
- Nem kell t�l kedvesnek lenned vele, ha nem akarsz - mondta
Henry.
- Igazs�g szerint volt kedvem hozz� - felelte Mark.

Henry nem folytatta, de ennyi is el�g volt Marknak, meg�rtette.

Henry nem akarja, hogy Connie-val j�tsszon.

A fegyver m�r majdnem �ssze volt rakva.

- Ir�nyz�k - mondta Henry, aki ism�t visszaz�kkent a katonai

zsargonba.

Mark belecs�sztatott egy sz�get a ny�l�sba.

- Rendszer bet�ltve, bevet�sre k�sz.

- Kit�n�. - Henry a szerkezetet r�helyezte a k�re. Kezdte a
racsnival felh�zni. - N�velj�k a nyomat�kot! Te addig k�mleld az
ellens�get.

Mark az eget n�zte, a rajta sz�ll� felh�foszl�nyokat.

- Nyomat�k a maximumon - jelentette ki Henry. Leguggolt a

szerkezet m�g� �s belen�zett az ir�nyz�kba. - C�lkeres�s.
- Pr�b�ljuk meg eltal�lni azt a szikl�t - mondta Mark �s a
patakban �ll� k�re mutatott.
- Negat�v - felelte Henry �s tov�bb forgatta a szerkezetet.

Mark nem tudta, mit keres. Nem kellett sok�ig v�rnia.

- C�l be�ll�tva - sz�lalt meg Henry.

Mark a szikla f�l�tt el�re pillantott. A patak t�loldal�n ott

volt a barna-feh�r kutya - az, amelyik tegnap megkergette �ket.
Ott battyogott az �llat a v�z mellett, mit sem sejtve Henryr�l �s
Markr�l. Henry kezdte lassan a kuty�t k�vetni az ir�nyz�kkal.
Mintha pontosan a kuty�ra c�lozna.

- Mit csin�lsz? - k�rdezte Mark.

Tikk! Danggg! Els�lt a szerkezet. A patak t�loldal�n a kutya

hirtelen oldalra d�lt. Felvony�tott, megpr�b�lt talpra �llni,
azt�n elindult tov�bb. Mark egy pillanatra megk�nnyebb�lt. Henry
nem is r� c�lzott, gondolta. Azt�n megl�tta a kutya oldal�n
terjeng� v�r�s foltot.

Marknak elakadt a l�legzete.

A folt egyre nagyobb lett. A kutya megroggyant, de egyre csak

ment el�re.

- J�zus M�ria! - s�hajtott fel Mark.

A v�r m�r teljesen elbor�totta a kutya oldal�t. A l�ba

megroggyant �s �sszerogyott. Megint siker�lt nagy nehezen
f�l�llnia, siker�lt is n�h�ny l�p�st megtennie, azt�n lerogyott
egy dombra.

Az egyik l�ba hirtelen felemelkedett, azt�n visszahullott. Ett�l

kezdve nem mozdult t�bb�.

Mark megfordult �s hitetlen arccal n�zett Henryre. Henry m�g

mindig a kuty�t figyelte. Az arc�n k�v�ncsis�ggal vegyes
r�m�lettel.

- Meg�lted - sz�lalt meg Mark.

Henry fel�je fordult, de mintha nem is l�tta volna. A szeme csak

k�s�bb f�kusz�lt Markra. Egy pillanatig Mark abban is
k�telkedett, vajon hallotta-e. Azt�n Henry lassan sz�tt�rta a
kez�t.

- �n csak meg akartam ijeszteni.

Mark a kuty�ra pillantott, azt�n megint Henryre. Nem tudta,

hihet-e neki.

- L�ttad, hogy t�rt�nt? - k�rdezte Henry. - �gy �rtem, hogy

el�sz�r csak ment, mintha mi sem t�rt�nt volna, azt�n egyre
lassabban �s lassabban, m�g v�g�l nem tudott tov�bb menni. Vajon
milyen �rz�s lehetett? Vajon tudta-e, hogy elpusztul?

Mark nem osztotta Henry lelkesed�s�t. M�g most sem tudta elhinni,
hogy meg�ltek egy �l�l�nyt. Igaz, a kutya tegnap megkergette
�ket, de valakinek m�gis hi�nyozni fog.

- T�nyleg nem akartad eltal�lni? - k�rdezte.

Henry �veges szemmel meredt r�.

- Mi�rt, te mit gondolsz?

- Nem tudom, mit higgyek - felelte Mark. - �gy �rtem, nem �rezted
rosszul magad miatta?

Henry a kuty�ra pillantott, amely ott fek�dt mozdulatlanul a

patak mellett.

- Szerinted � rosszul �rezte volna mag�t, ha elkap tegnap minket?

- k�rdezte.
- De � csak egy kutya - felelte Mark. - Neki ez a dolga.
- Most m�r nem - felelte Henry.

Mark megint nem akart hinni a f�l�nek. Meg mert volna esk�dni r�,
hogy Henryt egy cseppet sem zavarja, amit csin�lt. De soha nem
fogja megtudni, vajon nem sz�nd�kosan tette-e, amit tett.

- Szerintem sz�lni k�ne valakinek - javasolta Mark.

Henry megr�zta a fej�t.

- De nem lehet.
- Mi�rt nem?
- Mert akkor baromi nagy bajba ker�l�nk - felelte a fi�. - Senki
nem hinn� el, hogy baleset volt. Vagy szeretn�d, hogy any�m�k
f�lh�vj�k Jap�nban a faterod, hogy meg�lt�l egy kuty�t?

Mark �gy �rezte, mintha ki�t�tt�k volna. Mir�l besz�l ez a Henry?

- Nem �n... Nem �n �ltem meg.

- �s ki seg�tett idehordani a sz�g�gy�t? - k�rdezte Henry. - Nem
te seg�tett�l �sszerakni? S�t, te tetted a lyukba a sz�get is.
- De nem tudtam, hogy a kuty�ra akarsz c�lozni vele.
- Nem is c�loztam - mondta Henry. - Baleset t�rt�nt.

Mark nem tudta, mit mondjon. Igaz, seg�tett Henrynek, de nem

tudta, mire k�sz�l. Azt hitte, csak j�tszanak. Igaz�n nem akarta,
hogy a lelk�n sz�radjon egy kutya meg�l�se. �s azt sem akarta,
hogy azt kelljen mondani a pap�j�nak vagy Wallace-nek vagy Susan
n�ninek, hogy Henry �lte meg a kuty�t �s nem �.

- Meg kell szabaduljunk a d�gt�l - jelentette ki Henry.

Mark r�m�lten n�zett a fi�ra.

- Micsoda?
- Azt mondtam, meg kell szabadulnunk a d�gt�l - felelte Henry. -
Nem hagyhatjuk itt, hogy a gazd�ja megtal�lja. A kuty�k
hajlamosak elcsavarogni. A gazd�ja azt hiszi, hogy elcsavargott.
- �s hogy szabadulsz meg t�le? - k�rdezte Mark.
- Nem �n, hanem mi - jav�totta ki Henry. - Beledobjuk a k�tba.
- A temet�ben? - k�rdezte Mark.

Henry b�lintott. Azt�n lehajolt �s kezdte sz�tszerelni a

szerkezetet.

- Most mit csin�lsz? - �rdekl�d�tt Mark.

- Sz�tszedem a fegyvert - felelte Henry. - Azt�n megy�nk a
kuty��rt.

Olyan volt az eg�sz, mint egy rossz �lom. Egy r�m�lom. Mark
n�zte, ahogy Henry sz�tszedi a sz�g�gy�t �s az alkatr�szeket
belerakja a h�tizs�kokba. Henry a kisebbik zs�kot adta oda
Marknak.

Van-e m�s v�laszt�sa, gondolkodott Mark. Henry v�g�l is az

unokatestv�re �s a bar�tja. Hib�t k�vettek el, de abban Henrynek
igaza van, hogy senki nem hinne nekik.

Amikor f�lvett�k a h�tizs�kjukat, �tmentek a h�don, �s elindultak

a kutya teteme fel�.

M�r a gondolat tasz�totta Markot.

- T�nyleg nem k�ne sz�lni valakinek? - k�rdezte megint.

- Ha te sz�lsz, az t�nyleg nagyon rosszul fogja kivenni mag�t -
mondta erre Henry.
- Tudom, de...
- N�zd, egy�bk�nt is v�n �llat volt m�r - magyar�zta Henry. -
L�ttad, milyen �sz volt m�r az orra. Egy�bk�nt is ak�rmi
t�rt�nhetett volna vele. Lezuhan egy szikl�r�l, el�ti egy aut�.
�s el tudod k�pzelni, h�ny kuty�t l�nek le v�letlen�l, amikor
elkezd�dik a vad�szid�ny? Minden napra jut egy.

Egy�ltal�n nem siker�lt ezzel Markot megnyugtatnia. Miel�tt

�szbekaphatott volna, m�r ott is �lltak a kutya mellett. A v�res
folt k�zep�n ott d�szlett a s�nsz�g, kit�remkedve a kutya
test�b�l. A v�r m�g most is folyt a sebb�l. A kutya nyitott szeme
op�los volt, mintha a semmibe b�mult volna. A sz�ja nyitva volt,
a nyelve tehetetlen�l l�gott. Henry sz� n�lk�l lehajolt �s
megragadta a mells� l�b�t. Azt�n Markra n�zett �s b�lintott.

Mark �melygett, ahogy megfogta a kutya h�ts� l�b�t. M�g mindig

meleg volt.

Amikor felemelt�k a f�ldr�l, a feje h�trahanyatlott. Kezdt�k

cipelni a tetemet a h�d fel�.

Az �t a temet�ig maga volt a borzalom. Mark nem mert m�g r� se

n�zni a kuty�ra. Borzaszt� lelkifurdal�st �rzett �s sz�gyent.
Egyszer el is eresztette az �llat l�b�t, s ekkor majdnem els�rta
mag�t.

V�gre meg�rkeztek a temet�be. Henry f�lreh�zta a k�t fedel�t �s

beleemelte a tetemet. Az elt�nt a m�lyben. Henry �thajolt a k�v�n
�s len�zett.

Hallani lehetett a v�z csobban�s�t.

Henry kiegyenesedett, azt�n mark�t �gy emelte a sz�j�hoz, mintha

trombita lenne.

- Tratatata, tratatata... tatatit�����! - Azt�n mintha l�tt

volna. - Tszrrrrr! - Egy d�szsort�z.

Mark undorral r�zta meg a fej�t �s elindult. Henry n�ha olyan

vicces tudott lenni; m�skor meg nem.

- H�, hov� tetted a humor�rz�kedet? - sz�lt ut�na Henry.

Mark nem v�laszolt. Volt egy sz�rny� sejt�se, hogy az

unokatestv�re beteg.

12.

- Valami baj van?

Mark zavartan n�zett f�l Susanra. Ott �ltek Henryvel a

konyhaasztaln�l, eb�deltek.

- Hozz� se ny�lt�l a melegszendvicsedhez - mondta Susan.

Mark r�pillantott a s�ltszalonn�s, paradicsomos szendvicsre a

t�ny�rj�n. Vele szemben Henry m�r v�gzett, �pp n�h�ny
s�rgar�padarabot r�gcs�lt.

- Azt hiszem, nem vagyok �hes - mondta Mark.

- J�l vagy? - agg�dott Susan.

Mark b�lintott, b�r k�ptelen volt kiverni a fej�b�l a d�lel�tt

t�rt�nteket.

- Szokatlan, hogy egy kiskamasznak ne legyen �tv�gya - jegyezte

meg Susan.

Mark Henryre pillantott.

- A v�rosban ett�nk egy kis s�tit m�g d�lel�tt - sz�lalt meg

Henry.
- Aha - �gy Susan. - Ez mindent megmagyar�z.

Mark nagy k�s�rt�st �rzett, hogy megmondja, egy�ltal�n nem ez az

�tv�gytalans�g�nak az oka. Azt�n elkapta Henry pillant�s�t.
Egyetlen arcizma se rezd�lt, csak meredt r�. El ne sz�rd, olvasta
Mark a fi� szem�b�l.

Mark megint a szendvics�re pillantott, azt�n beleharapott.

Eb�d ut�n Henry azt mondta, hogy kint van dolga, mennie kell.
Mark egy sz�t sem sz�lt. Egyel�re elege volt Henry h�lye
�tleteib�l.

Miut�n elment, Mark f�lkelt �s bement a nappaliba. Connie

kirak�sj�t�ka m�g mindig ott volt az asztalon. Mintha a kisl�ny
nem is ny�lt volna hozz� azut�n, hogy elmentek Henryvel.

Mark szerette volna tudni, merre van Connie. Nem volt ott az
eb�dn�l, nyilv�n valamelyik bar�tn�j�n�l lehet. Valahogy
hi�nyzott neki a kisl�ny. Kedves, �rtatlan gyerek, �s nem kell
att�l tartani, hogy h�lye dolgokat csin�l.

Hirtelen Mark nagyon elveszettnek �rezte mag�t, unatkozott.

Kipillantott az ablakon �s l�tta, hogy befelh�s�d�tt. Nem t�nt
valami csalogat�nak az id�; Henry odakint volt valahol, de Mark
nem akart vele m�g tal�lkozni sem.

A nappaliban ott �llt egy zongora, a tetej�n egy sor bekeretezett

f�nyk�ppel. Mark odal�pett �s ujj�val le�t�tt egy hangot, amely
mintha egy kicsit fals lett volna.
Mark a k�peket n�zegette. A legt�bb�n Wallace-t, Susant, Henryt
�s Connie-t l�tta, hol ny�ri, lenge ruh�ban, hol t�li sport
k�zepette. M�s k�peken is felismerte �ket, de egy csom�
ismeretlen ember t�rsas�g�ban - ezek nyilv�n rokonok �s bar�tok
lehettek.

Azt�n egy kis ez�st keretes k�pet pillantott meg. �desanyj�t

�br�zolta, aki egy kisgyereket tartott a karj�ban. Az anyj�n
ny�ri ruha volt, a haja le volt engedve a v�ll�ra �s olyan
eg�szs�gesnek l�tszott szeg�ny. Mark megford�totta a k�pet,
amelynek a h�t�ra ezt �rt�k: "Janice �s Mark 1983-ban". Mark
�rezte, hogy megtelik k�nnyel a szeme.

Olyan neh�z ezt elhinni.

�s olyan igazs�gtalan, ami t�rt�nt.

�s olyan szomor� emiatt.

Megford�totta a keretet �s ism�t a k�p�t n�zegette. Egy

k�nnycsepp hullott az �vegre. Azt�n kisv�rtatva megint egy.

- Mark?

A fi� ijedten fordult meg, mik�zben k�ny�k�vel t�bb k�pet is

felbor�tott. Tompa puffan�ssal estek le a vastag sz�nyegre.

- Jaj, ne tess�k haragudni - mondta r�m�lten Mark, gyorsan

kit�r�lte a k�nnyeket a szem�b�l �s let�rdelt. - Nem akartam...
- Nincs semmi baj - mondta Susan �s lehajolt � is seg�teni.
- De t�nyleg nagyon sajn�lom - mondta Mark. Kezdte �sszeszedni a
k�peket. Egyel�re egy t�r�ttet sem tal�lt.
- Nagy dolog - mondta Susan.
- T�nyleg v�letlen volt - magyar�zta Mark.

Susan furcsa mosollyal n�zett a fi�ra.

- Hiszek neked, Mark. �s egy�bk�nt sem t�rt el egyik sem. Sz�pen

visszarakjuk �ket a hely�kre �s...

F�lbehagyta a mondatot, amikor megpillantotta a Markot �s mam�j�t

�br�zol� k�pet, amelyet Mark m�g mindig a kez�ben szorongatott.

- �, szeg�ny Mark - mondta az asszony szomor�an.

Mark leszegte a fej�t, k�ptelen volt a n� szem�be n�zni.

- Tal�n jobb lett volna, ha elteszem azt a k�pet - mondta Susan.

- Nem, nincs semmi baj - felelte Mark. A k�pre pillantott. -
Tetszett szeretni a mam�mat?
- H�t persze - felelte Susan -, mindenki szerette.
- Mindenki ezt mondja. De ugye nemcsak mondani tetszik?
- Dehogy, val�ban csod�latos ember volt. �s olyan nagyon
szeretett t�ged.

Mark megszor�totta a kez�ben l�v� k�pet.

- Amikor utolj�ra l�ttam... akkor meg�g�rte, hogy mindig velem

marad.
- �gy van - felelte Susan. - Az emberek meghalnak, de �r�kre
veled maradnak.

Susan ek�zben f�lemelte az utols� k�pet is. Egy kisfi�t �br�zolt,

aki �gy k�t�ves lehetett, k�k pizsam�ban, kez�ben egy
gumib�ln�val. Susan elhallgatott.

- � volt Richard? - k�rdezte Mark.

Susan b�lintott. A tekintet�k tal�lkozott.

- A mam�d �r�kk� �lni fog benned - mondta Susan. - Mindig r�szed

lesz.
- Ahogyan Susan n�niben Richard?
- Igen.

Mark belen�zett az asszony melegbarna szem�be �s megint elkapta

az a bizonyos �rz�s. Az volt ebben a k�l�nleges, hogy csak
Susannal kapcsolatban �rezte ezt. Mintha valami k�z�s titkuk lett
volna. �gy �rezte, hogy b�r az asszony j�val id�sebb n�la, m�gis
� a legjobb bar�tja.

Mark hirtelen meg�rezte, hogy valaki m�s is van a szob�ban.

H�trafordult �s Henryt pillantotta meg az ajt�ban. Valahonnan az
volt az �rz�se, hogy unokatestv�re m�r j�ideje ott �ll �s n�zi
�ket. Most Susan is h�trafordult.

- �, te itt vagy, Henry? Szia - mondta.

- Sziasztok.

Henry hangja tompa volt �s �res. Eg�szen m�sfajta, amilyenhez

Mark hozz�szokott. Henry odasz�lt Marknak:

- Gyere, mutatni akarok valamit a gar�zsban.

Mark Susanra pillantott, mintha enged�lyt akarna k�rni.

- Menj csak - mondta Susan �s kez�t finoman a v�ll�ra tette �s

megl�kte, mintha meg akarn� adni a kezd� sebess�get.

Mark tett n�h�ny l�p�st, azt�n megtorpant.

- Mi van a gar�zsban? - hallotta Susan k�rd�s�t.

- Meglepet�s - felelte Henry.
- Te �s a meglepet�seid - mondta Susan.

De nem volt a hangj�ban nyoma sem a neheztel�snek. Ink�bb

szeretet �radt bel�le titokzatoskod� fia fel�.

Mark ott �llt a szoba k�zep�n. Nem akar�dzott neki menni.

- J�ssz m�r? - k�rdezte t�relmetlen�l Henry.

Mark megint Susanra pillantott.

Nem akarta el�tte sz�v�tenni, mi t�rt�nt a d�lel�tt.

- Gyere m�r - s�rgette Henry.

Mark megint Susanra n�zett, szinte k�ny�rg�tt a tekintet�vel.

- Menj csak - felelte a n�. - Miattam nem kell itt maradnod.

B�rcsak tudn�, mir�l van sz�, gondolta Mark. Vonakodva ment Henry
nyom�ban. Odakint mintha hidegebb lett volna, mint d�lel�tt. Az
�g sz�rke volt, a leveg� nyirkos. Mark nagyon lassan ment. Mintha
nem nagyon akarta volna megtudni, mi a k�vetkez� meglepet�s.
Mik�zben �tv�gtak a f�v�n a gar�zs fel�, Henry hirtelen
megtorpant �s fel�je fordult.

- N�zd, t�nyleg nagyon b�nom, ami a kuty�val t�rt�nt - mondta

�szint�n. - De t�nyleg baleset volt. Csak nem hiszed, hogy
ilyesmit sz�nd�kosan tenn�k?

Mark nem tudta, mit gondoljon.

Henry a h�z fel� mutatott.

- Figyelj - mondta -, ha t�nyleg akarod, visszamegyek �s

megmondom anyunak. Tudom, hogy akkora balh� lesz, mint a h�z. De
ha te ett�l jobban �rzed magad...

Mark f�ls�hajtott. Valahogy t�l�lte az elm�lt n�h�ny �r�t. Nem

t�rt�nt semmi sz�rny�. Nem csapott bel�j�k a mennyk�. A kutya
elpusztult, azt m�r nem lehet semmivel f�lt�masztani.

- Felejts�k el - mondta v�g�l. Minden fenntart�sa ellen�re �r�lt,

hogy megszabad�tott�k az unalomt�l, hogy megint van kivel
h�ly�skednie. - Sz�val, mit is akarsz nekem mutatni?

Henry elmosolyodott.

- Be akarok neked mutatni valakit. Aki t�nyleg k�l�nleges szivar.

Itt van bent.

El�rtek a gar�zsajt�hoz. Henry m�r �pp nyitotta volna, amikor

Mark lefogta a kez�t. Henry meglepetten n�zett r�.

- Mi van?
- Megb�zhatok benned? - k�rdezte Mark.

Az unokatestv�re belen�zett a szem�be. Tiszt�ban volt azzal, mit

akar Mark mondani: nem akar megint bajba ker�lni.

Henry elmosolyodott:

- H�, bar�tom, mi v�rtestv�rek vagyunk.

Mark l�tta, ahogy Henry beslisszan az ajt�n. Furcsa hat�ssal volt

Markra. Amennyire rettegett att�l, mivel fog a sr�c megint
el��llni, ugyanannyira izgatta is, mi lesz az.

Mark akkor l�pett be, amikor Henry f�lgy�jtotta a l�mp�t.

Mark visszafojtotta a l�legzet�t. Egy gy�r�tt ruh�s ember �lt a

sarokban egy sz�ken, h�ttal nekik. S�t�tk�k gyapj� sapk�t viselt,
a feje �gy biccent el�re, mintha aludn�.
- Ki... - kezdte volna Mark a k�rd�st.

Henry a sz�j�hoz kapta az ujj�t.

- Psssz. � Sztr�da �r.

- De ki ez? - suttogta a k�rd�st Mark.

Henry l�bujjhegyen ment oda az ablakhoz, kiny�jtotta a kez�t �s

visszah�zta a nyak�n�l fogva Sztr�da �r fej�t. Mark azonnal
�szrevette, hogy Sztr�da �rnak nincs arca, a sapk�t egy
l�mpab�r�ra h�zt�k r�.

Sztr�da �r egy b�bu volt.

- �ngyilkos alkat - suttogta Henry.

- Mir�l besz�lsz? - k�rdezte Mark.
- Folyton meg akar halni - magyar�zta Henry.

Henry megint �k�rs�geket besz�l, �llap�totta meg Mark.

H�trahajtotta a b�bu fej�t. A ruha alatt valami matract�ltel�k
anyag volt.

- Te csin�ltad? - k�rdezte Mark.

Henry biccentett.

- Mit akarsz vele csin�lni? - k�rdezte Mark.

Henry egy l�p�ssel k�zelebb j�tt Markhoz.

- Ez att�l f�gg.
- Mit�l?
- T�led - felelte Henry.

Ez teh�t �jabb er�pr�ba, �llap�totta meg mag�ban Mark. Meg�g�rte

mag�nak, hogy nem megy semmi �jabb h�lyes�gbe bele, m�gis izgatta
a dolog. Mire k�sz�l megint az unokatestv�re?

- Mi�rt pont t�lem? - k�rdezte Mark.

- Seg�tesz? - k�rdezett vissza Henry.
- Miben?

Henrynek megcsillant a szeme. Mark ismerte m�r ezt a csillog�st.

Mindig �gy n�zett ki, ha k�sz�lt valamire.

- �g�rem, hogy olyat fogsz l�tni, mint m�g soha - felelte Henry.
- �llatoknak nem lesz baja? - k�rdezte Mark.

Henry f�lnevetett.

- Dehogyis.
- Nem kell ki�llni a sziklaszirtre?

Henry a fej�t r�zta.

- Teh�t benne vagy vagy nem?

Vagy ez, vagy a h�zban unatkozni, ez a v�laszt�k, gondolta Mark.

Nem is besz�lve arr�l, hogy mi baja lehet, ha v�gign�zi, mit
csin�l a b�buval Henry. De most r�sen lesz. A balh� legkisebb
jel�re visszavonul�t f�j.

- Benne vagyok.

Alig mondta ki, Henry m�ris megfordult �s beny�lt a munkapad al�,

el�h�zott egy molyette pokr�cot.

- Seg�ts kiter�teni - mondta.

Sz�tter�tett�k a padl�n a takar�t. M�gcsak meg sem k�rdezte, mit

forgat Henry a fej�ben. Hi�ba is k�rdezn�, a v�lasz �gyis az
lenne: "Majd megl�tod."

- Akkor most fogjuk meg Sztr�da urat - mondta Henry.

Lefektett�k a b�but a pokr�cra.

- Csavarjuk bele az �reget - mondta Henry.

�gy is tettek.

Amikor v�geztek, Henry odal�pett a csomag egyik v�g�hez.

- �n itt fogom meg, te meg ott.

Mark nem tudta mag�ban tartani a k�rd�st, annyira k�v�ncsi lett:

- Mit csin�lunk vele? - k�rdezte. - �s ne mondd, hogy majd

megl�tom.
- Ok� - mondta Henry, mik�zben elindultak a pokr�cba csavart
b�buval az ajt� fel�. - Seg�teni fogunk Sztr�da �rnak.

Odakint lassan hullni kezdett a h�.

Ki�rtek az �tra, s elindultak mellette. Markot teljesen lek�t�tte

az �gb�l hull� h�.

Sz�val ilyen az igazi h�! Persze sz�mtalanszor l�tott m�r havat a

t�v�ben, de l�tni most l�tott igazit el�sz�r. Az orr�ra hull�
pelyhek csiklandozt�k, fennakadtak a szempill�j�n, fura volt,
ahogy a f�ldre hulltak �s ott maradtak.

Henry el�l ment, �t l�that�an hidegen hagyta ez a term�szeti

csoda. Mark kezdte megint furcs�n �rezni mag�t. Lehet, hogy
megint hib�t k�vet el. Tal�n nem kellett volna ilyen k�nnyen
beadni a derek�t. Most megint belekeveredik valami h�lyes�gbe.
Megint mintha csapd�ba ker�lt volna. Az lenne a legjobb, ha most
sz�llna ki - Henry nem tudna mit csin�lni egyed�l egy ilyen
terjedelmes csomaggal.

A h�pelyhek lassan gy�lni kezdtek az �ton, a sz�l id�r�l id�re

megkavarta �ket. M�g nem volt jelent�s mennyis�g bel�le, de Mark
agg�dni kezdett. Nem akart messzire elmenni, h�tha elakadnak a
h�viharban.

- Hov� megy�nk? - k�rdezte.

- Csak ide a k�zelbe - felelte Henry.
Egy kanyar volt el�tt�k, �s ahogy k�zeledtek fel�je, Mark f�l�t
ismer�s zaj �t�tte meg. El�sz�r nem is tudta hov� tenni a
falusias maine-i t�jban. De ahogy er�s�d�tt a zaj, Mark r�j�tt,
hogy ez egy aut�sztr�da zaja.

El�rt�k a kanyart. Mark l�tta, hogy az �t, amely ment�n

gyalogoltak, egy h�don �tmegy a sztr�da f�l�tt. Markot meglepte,
milyen zs�folt a hats�vos sztr�da, m�g itt, ebben a falusias
k�rnyezetben is.

- Hova megy ez a sok kocsi? - k�rdezte.

- Nem tudom - felelte Henry. - Bangorba, Portlandbe, meg ilyen
helyekre.

Addig gyalogoltak, m�g f�l nem �rtek a h�dra. A k�t s�vot egy
t�rdig �r� betonakad�ly v�lasztotta el egym�st�l. Az �t k�t
sz�l�n j�rda volt a gyalogosoknak, legk�v�l pedig egy z�ldre
festett vaskorl�t, nehogy valaki lezuhanjon.

Most mi lesz? k�rdezte mag�t�l Mark.

Egy pillanatnyi v�rakoz�s ut�n Henry indult f�l a h�d k�zepe

fel�, Mark ut�na. Mark l�tta, hogy az alattuk elsuhan� kocsikb�l
f�lpillantanak r�juk, azt�n elt�nnek a h�d alatt.

- Tegy�k le Sztr�da urat - mondta Henry.

Letett�k a j�rd�ra a pokr�cba burkolt b�but, amelyet azt�n Henry

lassan kig�rgetett.

- Mit fogunk csin�lni? - �rdekl�d�tt Mark.

- Sztr�da �rnak is sz�ks�ge van leveg�re - felelte Henry.

A fi� azt�n hirtelen f�lemelte a b�but �s nekit�masztotta a

korl�tnak.

- J�jj�n, Sztr�da �r - mondta. - N�zzen sz�pen k�r�l.

Mark �s Henry k�z�tt ott �llt a b�bu, �gy n�ztek le a forgalmas

sztr�d�ra. Pontosan a legbels�, a leggyorsabb s�v f�l�tt �lltak.
Mark tudta, hogy az alattuk elhajt� kocsik utasai �gy l�tj�k,
mintha k�t fi� �llna odaf�nn egy �regemberrel.

- Kegyetlen volt az �let Sztr�da �rhoz - sz�lalt meg Henry. - A

feles�ge elhagyta, a gyerekei elsz�ktek t�le. A h�za le�gett, a
kocsij�t pedig m�g aznap megf�jt�k.

Mark nem tudta visszatartani a nevet�s�t. Mindegyik tragikus

dolog ugyan, de ahogy Henry mondta, �gy vicces volt. Henry
mondott m�g valamit, de azt elnyomta egy alattuk elhalad� kamion
zaja.

- Mit mondt�l? - k�rdezte Mark.

- Azt, hogy szeg�ny Sztr�da �r a v�gre gondolt - felelte Henry.
- T�nyleg?
- �gy bizony. Elege van ebb�l a sz�rny� �letb�l - magyar�zta
Henry.

Megint mondott valamit, ami beleveszett egy teheraut�

motorz�g�s�ba.

- Micsoda? - kiab�lta t�l a zajt Mark.

- K�sz�nj el t�le! - kiab�lta Henry.

A k�vetkez� pillanatban Henry f�lkapta a b�but. Marknak ekkor

villant �t az agy�n a sz�rny� felismer�s.

- Ne! - ki�ltott fel.

Elk�sett. Henry lel�kte a h�dr�l Sztr�da urat.

13.

Mintha lass�tott filmen l�tta volna az esem�nyeket. Mark nekid�lt

a korl�tnak �s n�zte, hogy zuhan al� a b�bu. Tiszt�n l�tta a
kocsikban �l�k arc�n a r�m�letet.

Pontosan �gy n�zett ki, mintha egy ember ugrott volna al�.

Csikorogtak a gumik, a kocsi f�lrep�rd�lt, �gy cs�szott a h�dr�l

al�zuhan� alak fel�.

Bumm! A f�lrefordult kocsi belecs�szott a k�z�ps� s�von halad�

aut�ba. A k�t kocsi egym�snak szorult, �gy cs�sztak egy�tt
tov�bb. Egy harmadik m�g�tt�k csikorogva f�kezett, fara
kip�rd�lt, elkezdett piruettezni az �ton.

Ek�zben az egym�snak tapad� k�t kocsi �tcs�szott a k�ls� s�vba.

Mark jeges r�m�lettel n�zte az eg�szet. Valaki meg fog halni.

M�soknak le kell v�gni a kez�t, a l�b�t. �s minden�rt � a
felel�s.

A szeme sark�b�l l�tta Henryt, aki gy�zelmesen emelte az �gre a

kez�t, arc�n f�ld�nt�li izgalom. Valamit kiab�lt, de Mark nem
hallotta a ker�kcsikorg�s �s a heves t�lk�l�s miatt.

Bumm! A k�ls� s�von halad� kocsi belecs�szott az �sszeragadt k�t

kocsiba, �s keresztbeford�totta �ket az �ton.

Azt�n v�get �rt a lid�rcnyom�s. H�rom behorpadt kocsi �llt

keresztbe az aut�p�ly�n. Egy pillanatig teljes volt a csend, csak
egy beragadt duda sz�lt �s a behorpadt motorh�ztet� al�l
sziszegve t�rt el� a g�z.

Hirtelen f�mcsikorg�s hallatszott: valaki ki�t�tte a benyom�dott

kocsiajt�t. Mark a r�m�lett�l nem tudott moccanni, �gy meredt
lefel�. Azt�n m�s zaj �t�tte meg a f�l�t: egy gyerek r�m�lt
s�r�sa.

Valamelyik benyom�dott kocsib�l sz�r�d�tt ki. Tal�n abb�l a

furgonb�l, amelyiknek olyan az oldala, mintha f�b�l lenne.

Vajon megs�r�lt a gyerek?

Net�n meghalt?

Mark h�t�n v�gigfutott a hideg, �s sz�rny� b�ntudatot �rzett.

Micsoda sz�rny�s�g! Hogy vehetett r�szt benne? � soha nem tenne
ilyet! Soha! Ha gyan�totta volna, Henry mire k�sz�l, biztosan
kisz�llt volna bel�le. De esz�be se jutott, hogy Henry ezt
akarja. Olyan iszony� dolog volt ez. Ilyet m�g elk�pzelni se
tudott volna!

K�nnyek gy�ltek a szem�be. Azt�n �rezte. hogy valaki r�ngatja a

dzsekij�t. Nyilv�n Henry volt az, de Mark nem akart r�n�zni se.

�jabb nyikordul�s, v�g�l kiny�lt egy kocsiajt� �s egy f�rfi

k�sz�l�dott ki m�g�le. Odafutott a furgonhoz. Mark l�tta, ahogy
felt�pi a kocsi ajtaj�t, ahonn�t egy n� m�szott ki.

- J�l van? - kiab�lta a f�rfi.

- Igen, igen, azt hiszem.

A f�rfi bekukkantott a kocsiba.

- �s a sr�cok?
- Semmi bajuk - felelte a n� s�hajtozva. - Meg�sztuk.

�jabb emberek �rkeztek futva a helysz�nre. Mark let�r�lte a

k�nnyeit �s f�ln�zett. L�tta, hogy mindh�rom s�von teljesen
le�llt a forgalom. A k�zelebb l�v� kocsikb�l kisz�lltak az
emberek.

Egyesek csak a kocsijuk mellett �lldog�ltak, m�sok el�refutottak

seg�teni.

- Gyer�nk innen - hallotta Mark Henryt, aki �jra a kab�tujj�t

r�ngatta.

Mark nem moccant. Teljesen elborzasztotta a l�tv�ny...

Kim�sztak a harmadik kocsib�l is. Markot egyed�l az vigasztalta,

hogy csod�latos m�don senki sem l�tszott s�r�ltnek. Ekkor az a
f�rfi, aki felt�pte a furgon ajtaj�t, az el�z� s�v fel�
pillantott.

Sztr�da �r ir�ny�ba.

- Gyer�nk m�r! - sziszegte Henry �s nagyot r�ntott a fi�

dzsekij�n.

Igen, el kell futniuk, k�l�nben elkapj�k �ket. Ann�l is ink�bb,

mert Mark �rezte, hogy �t fogj�k elkapni.

Olyasmi�rt fogj�k b�ntetni, amibe soha nem egyezett volna bele.

B�rcsak tudta volna el�re!

Arra t�rt mag�hoz, hogy egy�tt rohan Henryvel arra, ahonn�t

j�ttek. Mark visszapillantott, s l�tta, hogy valaki Sztr�da �r
f�l� hajol. A f�rfi a homlok�t r�ncolta, azt�n f�lpillantott a
h�dra, ahol az el�bb Mark �s Henry �lldog�lt.

- Hi-he-tet-len! - Fut�s k�zben Henry felugrott �s �sszeszor�tott

�kl�t a magasba emelte.
�jabb k�nnycseppek gurultak v�gig Mark arc�n. Nem �rtette, mi�rt
csin�l ilyen dolgokat Henry, de borzaszt�an �rezte mag�t miatta.
Azt�n meg�rezte, hogy Henry �t n�zi, mik�zben mellette fut.

- L�ttad? - k�rdezte unokatestv�re boldog izgalommal. -

Fantasztikus volt! H�sz-harminc kocsi! Megcsin�ltuk! �rted?
Megcsin�ltuk!

Mi egy�tt? Mark �rezte, ahogy kavarog benne a b�ntudat �s a

r�m�let. Hogy t�rt�nhetett? Hogy vehetett benne r�szt?

Hirtelen �rezte, hogy elkapj�k a karj�t. Henry ott �llt mellette

mozdulatlanul. Mark el�sz�r nem hallott semmit. Csak a havat
�rz�kelte maga k�r�l, amely m�r egyre er�sebben hullott.

Ekkor hallotta meg a t�voli szir�n�t.

Azt�n �jabb �s �jabb szir�n�kat. Egyre hangosabban sz�ltak. Mark

k�s�bb megpillantotta a k�k-v�r�s villog�kat is a f�kon
kereszt�l. Mark �rezte, hogy Henry egyre er�sebben szor�tja a
karj�t.

- Ide le! - ki�ltotta Henry lihegve, �s ler�ntotta unokatestv�r�t

az �t menti g�d�rbe.

Elcs�sztak a havas f�v�n. Mark csak �llt a g�d�r alj�ban �s

b�nultan b�mult maga el�.

- Gyere m�r! - sziszegett r� Henry.

Az izgatotts�ga most m�r bosszankod�ss� v�ltozott. Megint

megragadta Mark karj�t �s kezdte vonszolni mag�val, lent az
�rokban.

- Mit csin�lsz? - k�rdezte Mark. - Hov�...

- Maradj m�r cs�ndben - f�rmedt r� Henry.

Egyre er�sebb volt a szir�n�z�s. Mark most m�r a kocsik motorj�t

is tiszt�n hallotta.

N�h�ny l�p�snyire t�l�k egy sz�les betoncs� futott az �t al�.

Es�s id�ben ezen kereszt�l folyt el a csapad�k.

- Ide be - mutatta Henry, �s beh�zta maga ut�n Markot is.

Ott guggoltak bel�l, h�tukat nekivetett�k a cs� fal�nak. Markot

megint el�nt�tte a r�m�let.

- �n nem tudtam - motyogta. - Fogalmam sem volt... Nem is

�rtem... mi�rt csin�ltad.
- Fogd m�r be - sziszegett r� Henry.

Egy m�sodperccel k�s�bb elh�ztak f�l�tt�k a rend�rkocsik �s a

ment�aut�k. Mark eg�szen kicsire h�zta �ssze mag�t.

Rosszabb volt, mint a legsz�rny�bb r�m�lom. Nem tudta f�lfogni,

mi�rt tette Henry, amit tett. Ez a sr�c �r�lt, gondolta. Aki
ilyet tesz, az nem lehet norm�lis.
Ahogy elhajtott az utols� rend�rkocsi felett�k, lassan csend lett
megint. Mark �rezte, hogy egy kar nehezedik a v�ll�ra. F�lkapta a
fej�t �s egyenesen Henry szem�vel tal�lkozott a tekintete.

Az a magabiztos, elb�v�l� mosoly.

Az a f�ld�nt�li nyugalom �s �rtatlans�g.

Mark hitetlenkedve n�zte az unokatestv�r�t.

- H�, nyugodj m�r le - sz�lalt meg Henry. - Senki nem s�r�lt meg.
- Nem err�l van sz� - felelte Mark.
- Egy pillanat! Nem tudhattam, hogy a sof�r�k �gy reag�lnak -
magyar�zta �rtatlan arccal Henry. - Sz�val, hogy �gy berezelnek.

Mark nem b�rta tov�bb a sz�nlel�st.

- Tudod, egy�ltal�n, hogy mit tett�l?

Meglepte, amikor Henry elmosolyodott.

- ���n? Ne h�ly�skedj, hisz egy�tt csin�ltuk!

- Embereket �lhett�l volna meg - mondta Mark.
- A te seg�ts�geddel.

Mark d�h�sen megr�zta a fej�t.

- Ez baroms�g! �n nem tudtam, hogy mit forgatsz a fejedben.

Henry r�n�zett, arc�n gunyoros mosollyal.

- T�nyleg? �n viszont �gy �rzem, mindenre valahogy te biztatt�l

f�l. Ilyesmit azel�tt soha nem csin�ltam volna. Csak az�ta, hogy
megjelent�l.

Mark hitetlenkedve n�zett az unokatestv�r�re. J�l hallotta volna,

amit Henry mond? Eszerint � lenne a b�n�s? Annyira megd�bbentette
ez az �ll�t�s, hogy egy sz�t sem volt k�pes kipr�selni mag�b�l.
Henry k�zelebb l�pett hozz�.

- De ne agg�dj - mondta olyan hangon, mint aki �sszeesk�v�st sz�.

- �n nem mondom el senkinek, ha te se besz�lsz, v�rtestv�rem.

Mark csak n�zte a fi�t, szinte megsz�d�lt, milyen �r�lt helyzetbe

keveredett.

- Na! - mondta Henry, s ha lehet, m�g k�zelebb l�pett. - Mi�rt

nem ismered el? Te is ugyan�gy �lvezted a dolgot, mint �n.

�lvezni a dolgot?

Henry h�tral�pett, most azonban Mark l�pett fel� �s megragadta a

karj�t. Egy pillanatra a k�t fi�nak �sszeforrott a tekintete.

- Te beteg vagy - suttogta Mark.

Mark azt gondolta, ett�l Henry d�hbe gurul, verekedni fog, de az

unokatestv�re csak mosolygott.
- Idefigyelj, Mark - mondta. - �g�rtem valami izgalmasat, amit
soha nem fogsz elfelejteni. Ez a h�la �rte?

Mark nem hitt a f�l�nek. H�la? Mintha Henry az eg�szet viccnek

venn�. Egy tucat embert meg�lhetett volna. Ronccs� t�rte a
kocsijukat �s hal�lra r�misztette �ket.

Mintha nem is �rdekelte volna az eg�sz.

Mark f�legyenesedett �s elindult kifel� a betoncs�b�l. Az �rokban

f�l�llt �s kin�zett a f�k k�z�tt a sztr�d�ra. A s�r� h�es�sben a
f�k k�z�tt csak a villog� k�k-v�r�s f�nyeket l�tta tiszt�n.

Hallotta az aut�ment�s�k ki�ltoz�s�t, akik levontatt�k a

roncsokat az �t sz�l�re. A beragadt aut�sok egyre
t�relmetlenebbek voltak, egyre t�bben kezdt�k nyomni a dud�t.

Ennyi k�nyelmetlens�g, k�r �s f�jdalom! �s az eg�sz Henry

szem�ben nem m�s, csak egy j� vicc.

An�lk�l, hogy h�trapillantott volna, Mark f�lm�szott az �rokb�l a

padk�ra �s elindult hazafel�.

- H� - hallotta maga m�g�tt Henry ki�lt�s�t, mire azonnal

�tv�gott az �t m�sik oldal�ra.

A legsz�vesebben elmenek�lt volna a fi� el�l.

Henry ut�na futott.

- �, igazs�g bajnoka, v�rj m�r egy kicsit.

Mark gyorsan �tfutott vissza a m�sik oldalra. Henry most m�r nem
ment ut�na.

14.

Mark a vacsora alatt hallgatott, �tel�hez is alig �rt. A

gyomr�ban mintha egy csom� lett volna: b�ntudatot �rzett, zavart,
hogy mit tegyen vele �s f�lelmet att�l, mi fog m�g t�rt�nni.
Amikor Susan megk�rdezte, mi baja, Mark majdnem el�rulta neki, de
siker�lt uralkodnia mag�n. Nem neki akart err�l besz�lni. �gy
azt�n azt hazudta, hogy megint nassoltak, az�rt nincs �tv�gya.

Ek�zben Henry mintha v�gig �t n�zte volna. De nem mintha att�l

tartott volna, hogy Mark �rulkodni fog, ink�bb olyan volt a
tekintete, mintha provok�lni akarn� Markot, hogy mondjon valamit.

Vacsora ut�n Mark kiment a konyh�ba seg�dkezni. Susan ott �llt a

mosogat�n�l, el�tte k�t�ny, kez�n s�rga gumikeszty�. Mark abban
seg�tett, hogy kikaparta a marad�kot a t�ny�rokb�l.

- De Mark - tiltakozott Susan -, nem kell seg�teni.

- De �n szeretn�k - felelte Mark.
- Mi�rt nem m�sz Henryvel j�tszani?

Mark megvonta a v�ll�t. Susan r�n�zett �s a homlok�t r�ncolta.

- L�tom, zavar valami. Csak nem az, hogy a pap�d eddig csak
egyszer telefon�lt?

Nem ez volt az oka. A pap�ja akkor telefon�lt, amikor Toki�ba

�rkezett, �s el�re figyelmeztette a fi�t, hogy nemigen fog tudni
telefon�lni n�h�ny napig. Nagyon sok lesz a dolga, �s az
id�elt�r�s miatt csak akkor jutna telefonhoz, amikor Mark m�r
alszik.

Nem, val�ban nem ez volt az oka.

Nem emiatt volt ilyen rossz hangulata, de nem sz�lhatott Susannak

az igazi okokr�l. �gy azt�n apj�t hozta fel �r�gy�l.

- H�t, az is - mondta.

Susan egy�tt�rt�en b�lintott.

- Nem lehet most k�nny� neked.

Mark is biccentett. Furcsa �rz�s volt a sz�m�ra, milyen gyorsan

elhalv�nyultak a probl�m�i az �j fejlem�nyek, nevezetesen Henry
dolgai f�ny�ben. Mark ism�t nagy k�s�rt�st �rzett, hogy elmondja
Susannak, mi t�rt�nt. De hogy csin�lja? Hi�ba �rezte, hogy
k�t�dnek egym�shoz az asszonnyal, val�j�ban alig ismerte. �s
Susan sem ismerte el�gg� �t. Mi a csud��rt kellene hinni neki?

- Mit mondott, mikor h�v legk�zelebb? - k�rdezte Susan.

- Amikor ideje lesz - felelte Mark. - Meg�rtem, hogy sok dolga
van. �s neki se lehet k�nny�.

Susan b�lintott �s elmosolyodott.

- Milyen j�, hogy ilyen meg�rt� vagy, Mark. M�s fi� tal�n nem
lenne ennyire.

Amikor az asszony m�r v�gzett, Mark akkor is csak �lt a

konyhaasztaln�l �s �gy tett, mintha egy k�preg�ny�js�got
olvasgatna. Igaz�b�l azonban nem akart Henryvel lenni a t�rt�ntek
miatt.

Susan �s Connie az ablakn�l �lt, a kisl�ny a mam�ja �l�be

kucorodott �s n�zt�k a h�es�st.

Susannak volt egy kis sz�nes t�v�je a konyh�ban, azon k�s�rte

figyelemmel a helyi h�reket munka k�zben. Mark nem figyelt oda,
m�g meg nem hallotta, hogy egy n�gyes koccan�s �r�kra le�ll�totta
a forgalmat a sztr�d�n.

A forgat�csoport ugyanonnan filmezett, ahol �k �lltak a h�don.

A helysz�nen m�r s�t�t volt, amikor egy v�r�s haj� riportern�

l�pett a kamera el�, kez�ben mikrofonnal. M�g besz�lt, id�nk�nt
leseperte a v�ll�r�l a havat. A h�tt�rben aut�k reflektora suhant
el a h�d alatt.

- A forgalom �r�kon kereszt�l �llt - mondta. - Most, mint

l�thatj�k, m�r �jb�l megy a forgalom. Az �szak fel� men� s�vokon
nem sokkal ezel�tt m�g h�rom m�rf�ldes aut�sor torl�dott �ssze.
Azt�n is nagyon lass� volt a k�zleked�s, miut�n elt�vol�tott�k az
�ttestr�l a roncsokat.

A k�pet most visszaadt�k a st�di�ba, a helysz�ni tud�s�t� arc�t a

monitoron lehetett l�tni. Az �sz haj� f�rfi m�sorvezet� most a
monitor fel� fordult.

- Azt mondta, Monica, hogy senki sem s�r�lt meg - mondta.

- �gy van, Jim - felelte a v�r�s haj� n�. - Ment�k is �rkeztek a
helysz�nre, de szerencs�re nem volt r�juk sz�ks�g. T�bb rend�rrel
is besz�lgettem, mind azt mondj�k, csoda, hogy senki nem s�r�lt
meg.

Mark �rezte, ahogy n� a csom� a gyomr�ban. Alig b�rta meg�llni,

hogy ne besz�ljen a dologr�l valakivel. Heves mozdulattal
fel�llt, a sz�k hangos csattan�ssal d�lt h�tra.

Susan meglepett arccal n�zett r�, mik�zben a fi� visszatette a

hely�re a sz�ket.

- J�l vagy, nincs semmi baj, Mark?

Mark egy pillanatig az asszony szem�be n�zett. M�r a nyelv�n

volt, amit mondani akart...

- Valami baj van? - k�rdezte Susan.

- Nincs semmi - felelte a fi�.

Nem, nem mondhatja el. Legl�bbis nem neki!

Kiment a konyh�b�l, �tment a hallon �s odament Wallace

dolgoz�szob�j�hoz. Henry pap�ja mondta vacsora k�zben, hogy
valami dolga m�g van. Mark l�tta is a r�snyire nyitott ajt�n
kereszt�l a f�rfi h�t�t.

Kezdett azon gondolkozni, mit is mondjon. Wallace az, akinek el

kell mondjon mindent, hiszen � a h�z ura. � tudja, mit kell tenni
ilyenkor.

M�r-m�r a kilincsre tette a kez�t, amikor suttog�st hallott a

h�ta m�g�l:

- Menj csak �s �rulkodj.

Mark h�trah�k�lt, a sz�ve a tork�ban dobogott, azt�n egy

m�sodperccel k�s�bb Henryt l�tta el�l�pni a f�lhom�lyb�l. A fi�
f�lmosollyal az arc�n k�zeledett hozz� - ugyanazzal a
f�lmosollyal, ami vacsora alatt is ott bujk�lt a szeme k�r�l.
Mark �rezte, hogy elszorul a torka.

- Jobbat mondok - suttogta Henry, - mi�rt nem megy�nk be ketten

egy�tt?
- D�g�lj meg - suttogta vissza Mark �s idegesen k�rbepillantott a
hallban.

Az ajt�n kereszt�l l�tta, hogy Wallace b�csi most is az

�r�asztala f�l� g�rnyed, l�that�an nem vett tudom�st a k�t fi�
suttog�s�r�l.

- Mark az oka mindennek, apu - suttogta Henry �rtatlan arccal,

mintha a pap�j�nak mondta volna. - � tal�lta ki. �n azt hittem,
hogy csak j�tszunk. Fogalmam sem volt, mit akar csin�lni.

Mark d�bbent arccal �s n�m�n n�zett vissza r�. � is pontosan

ezeket a szavakat akarta haszn�lni. Hirtelen l�tta is a jelenetet
lelki szemeivel: ott �llnak mindketten, mindegyik�k mondja a
mag��t. Vajon kinek fog hinni Wallace b�csi? Tal�n Henrynek.
Tal�n egyik�knek sem. Egy bizonyosnak l�tszott: Henry pap�ja nem
fog jobban hitelt adni Mark szavainak a fi��val szemben.

- Papa, l�gy eln�z� vele szemben - suttogta megint Henry. - Hisz

tudod, milyen zavarodott, mi�ta a mam�ja... iz�...

Mark megpr�b�lta eltasz�tani Henryt, de az megragadta a karj�t �s

kezdte h�zni az ajt� fel�.

- Most mit�l f�lsz? - sziszegte Henry. - Gyere, menj�nk be.

Mark megfesz�tette mag�t. M�r nem is akart Wallace b�csival

besz�lni. Egyszer�en meg akart szabadulni ett�l az �r�lt
k�ly�kt�l.

- Apu! - ki�ltott fel Henry hirtelen. - Mark akar neked mondani

valamit.
- Hagyd abba! - Mark megint megpr�b�lta ell�kni mag�t�l Henryt.

De az unokatestv�re szorosan fogta.

Ez teljesen �r�lt, gondolta Mark. Nincs mag�n�l. Mark

kiszabad�totta mag�t �s elindult ki a hallb�l. Hirtelen valaki
felgy�jtotta a villanyt. Wallace l�pett ki az ajt�n. Mark
kettes�vel vette a l�pcs�ket, de azt�n meg�llt �s hallgat�zott.

- Mi folyik itt? - k�rdezte a f�rfi a fi�t. - Mi baja Marknak?

- Nem tudom - felelte Henry. - Mostan�ban fur�n viselkedik.
Megyek is, megn�zem, j�l van-e.

Mark elindult felfel� a l�pcs�n. Fogalma sem volt, mit tegyen,

abban azonban biztos volt, hogy valamit csin�lnia kell.

Ez m�r nem j�t�k; gondolta. Henry �r�lts�geket csin�l. �s ami m�g

enn�l is rosszabb, megpr�b�lja az eg�szet Markra kenni.

A fi� f�l�rt a l�pcs�n. Most mit tegyen? Hiszen csak Henry

szob�j�ba mehet. Bement �s becsukta az ajt�t. F�lkattintotta a
villanyt. Gondolkodnia kell, valamit ki kell tal�ljon. Le�lt az
�gyra, h�ttal az ajt�nak.

N�h�ny m�sodperccel k�s�bb l�p�seket hallott, azt�n megnyikordult

az ajt�.

- Sz�val itt vagy - sz�lalt meg Henry.

Mark �nk�ntelen�l megfesz�lt. M�r Henry l�tv�ny�t�l v�gigfutott a

h�t�n a hideg.

�jabb l�p�seket hallott. Henry v�gigdobta mag�t az �gy�n. Mark

egy kicsit elmozd�totta a fej�t, a szeme sark�b�l l�tta, ahogy
Henry �sszekulcsolja a kez�t a feje alatt �s gy�ztes mosollyal
n�z r�.

- Mondtam ap�nak, hogy megn�zem, j�l vagy-e. Nincs semmi bajod,

Mark?

A szavak fenyeget�ek voltak, tele g�nnyal, mintha Henry tudta

volna, hogy � gy�z�tt.

Ebben a menetben.

- Hagyj�l m�r - mondta Mark csendesen.

- Hogyhogy hagyjalak? - k�rdezett vissza m�g g�nyosabban Henry. -
Ez az �n szob�m!

Ne figyelj r�, mondogatta Mark mag�ban. Ne is halld meg, mit

mond. Semmi k�z�d hozz�. V�rd ki, m�g megj�n apu, aki elvisz
err�l az �r�lt helyr�l.

�jabb l�pteket hallott, ez�ttal halkabbakat.

- Tal�lj�tok ki, mit mondott a mami. - Connie volt az.

Mark megfordult. A kisl�ny ott �llt az ajt�ban.

- Mit akarsz? - k�rdezte inger�lten Henry.

Connie bel�pett a szob�ba.

- Sok�ig fenn maradhatok ma este.

Henry odament a h�g�hoz.

- Connie, mit csin�lsz te itt?

- Hogyhogy? - k�rdezett vissza Connie.
- Mit mondtam neked a szob�mr�l?
- De most nem dolgozol semmin - felelte a kisl�ny.

Henry megragadta a l�nyka kez�t, h�tracsavarta, fel eg�szen a

tark�j�ig.

- Jaj! - ki�ltott f�l Connie. - Ez f�j! Engedd el!

Henrynek esze �g�ban sem volt.

- K�rlek, Henry! - k�rlelte a b�tyj�t a l�ny. - F�j!

- Nem felelt�l a k�rd�semre - jegyezte meg Henry.
- Jaj! - ki�ltotta Connie. - Elfelejtettem.
- Ok� - sz�lalt meg hideg hangon Henry -, akkor majd �n
megmondom: Neked ide tilos bej�nni! Se most, se semmikor!

Mark eddig az �gyon �lve figyelte az esem�nyeket, most azonban

f�l�llt. K�ptelen volt elviselni, milyen durva volt Henry a
h�g�hoz. Ez nem norm�lis, gondolta. Ez beteg.

Ez a fi� beteg.

Connie sokkal kisebb n�la, m�gsem �rdekli, hogy mekkora f�jdalmat

okoz neki. Marknak elege lett Henry gonoszkod�s�b�l.
- Nem hallottad, mit... - Henry nem tudta befejezni a mondatot,
mert Mark megragadta a tork�t, elr�ntotta Connie-t�l �s elindult
vele az �gy fel�.

Henry h�r�gve pr�b�lta meg elkapni Mark kez�t. Mark nekil�d�totta

a falnak �s d�h�sen n�zett bele a fi� meglepett szem�be.

- T�ved�sben vagy - sz�lalt meg Mark, aki alig b�rt uralkodni a

d�h�n. - Ez az �n szob�m is most. �n meg megengedem Connie-nak,
hogy bej�jj�n.

A meglepet�s elt�nt Henry tekintet�b�l, �tadta a hely�t a d�h�s

hunyorg�snak. A sz�ja sark�ban azonban valami mosolyszer�s�g
jelent meg. Mint aki felveszi a keszty�t. Henry lassan
r�kulcsolta az ujjait Mark kez�re. Marknak az esze �g�ban sem
volt Henryt megfojtani, csup�n t�vol akarta tartani Connie-t�l.

Henrynek siker�lt levennie Mark kez�t a tork�r�l. Egy pillanatig

d�h�sen n�ztek farkasszemet. Mark �rezte, hogy gyeng�l a fog�sa,
ez�rt m�sik kez�vel belemarkolt Henry haj�ba. Ugyanezt tette
Henry is.

A k�t fi� �gy fesz�lt egym�snak h�trafesz�tett fejjel, mint k�t

d�h�s kos, egyik sem akart engedni, ak�rmennyire is f�jt.

- Anyuuu! Anyuuu! - Mark hallotta, hogy Connie kifut a szob�b�l.

Marknak m�r nagyon f�jt, hogy Henry a haj�t h�zza, de nem

engedett. Pedig �gy �rezte, hogy a fi� ki akarja t�pni a
hajcsom�t. K�nnyel telt meg a szeme, de nem akarta megadni mag�t
ennek az �r�ltnek, aki az unokatestv�r�nek nevezi mag�t. Arcuk
kiv�r�s�d�tt, d�h�sen grimaszoltak egym�sra.

- Teh�t tetszik neked a kish�gom. - Henry szavaib�l vegytiszta

gonoszs�g s�t�tt.
- D�g�lj meg, rohad�k. - Mark mintha k�pk�dte volna a szavakat.
- Ilyen aranyos kisl�nyt - sziszegte Henry. - Milyen sz�rny� is
lenne, ha valami t�rt�nne vele. Ha valami... baj �rn�. Ugye
nagyon szomorkodn�l, Mark?

B�rki m�s sz�m�ra ez csak �res fenyeget�z�snek t�nt volna, Mark

azonban tudta, hogy Henry komolyan is gondolhatja. Ha k�pes
meg�lni egy kuty�t, vesz�lybe sodorni �rtatlan aut�sokat?

Mark azt is tudta m�r, hogy Henry k�ptelen valamin megosztozni.

Ha egy labda vagy egy dzseki miatt k�pes d�hrohamot kapni? Az
unokatestv�re nem ismer hat�rokat. Megtesz mindent, amit akar.

- Nem mered megtenni! - sziszegte vissza d�h�sen Mark.

Hihetetlen volt m�g a gondolat is - hogy Henry k�pes lenne

b�ntani a kish�g�t.

- �s mi van, ha baleset �ri? - suttogta Henry, azt�n gonoszul

kuncogni kezdett. - Csak k�rdezd meg a mamit, mi t�rt�nt
Richarddal.
- Te beteg vagy - suttogta Mark.
- Henry! Mark! Azonnal hagyj�tok abba! - Susan hangja v�ratlanul
�rte �ket.
A k�t fi� azonnal eleresztette egym�st �s az ajt� fel� fordult.
Henry anyja csak meredt r�juk. Markot egy pillanatra el�nt�tte a
megk�nnyebb�l�s �rz�se, hogy megsz�nt a f�jdalom.

- Mi folyik itt, Henry? - k�rdezte az asszony �s bel�pett a

szob�ba.

Mark elk�pedve l�tta, hogy a gonosz tekintet�, fenyeget� �s

gyilkos indulat� kiskamasz egy szempillant�s alatt �tv�ltozik
�rtatlan mama kedvenc�v�, akir�l ler�, hogy k�ptelen lenne a
l�gynek is �rtani. Henry lehajtotta a fej�t �s �gy l�pett oda az
�desanyj�hoz; �radt bel�le, hogy furdalja a lelkiismeret.

- Ne haragudj, mami - mondta ijedten. - H�lye dolgot csin�ltunk.

Markra emelte a tekintet�t, mintha azt akarn�, hogy � is ezt

tegye.

- Nekem nem �gy t�nt, mintha j�t�kb�l csin�lt�tok volna - felelte

Susan. - Ink�bb mintha komolyan verekedni akartatok volna.
- Tudom, hogy �gy l�tszott, de t�nyleg nem verekedt�nk - mondta
Henry. - Csak j�tszottunk. Nem igaz, Mark?

Mark meg�rezte mag�n Susan k�rd� tekintet�t. Szerette volna

elmondani neki az igazat, de bizonyos volt benne, hogy nem fognak
hinni neki.

- Igen - motyogta alig hallhat�an. - T�nyleg csak j�tszottunk.

Henry elvigyorodott. Mark h�t�n v�gigfutott a hideg ett�l a

tekintett�l. Susan azonban l�that�an megnyugodott.

- H�t, m�skor ne j�tszatok ilyen durv�n - mondta. - Egy

pillanatra azt hittem, mintha meg akart�tok volna �lni egym�st.

Megfordult �s kiment. Henry a m�r ismert �s sz�rny�

gy�zedelmesked� pillant�st l�vellte Mark fel�. Mark retteg�ssel
vegyes d�hvel n�zett vissza r�, mert j�l eml�kezett r�, mit
mondott a fi� a kish�g�r�l.

- Nehogy valamit csin�lni merj Connie-val - sz�lalt meg

fenyeget�en.

Henry csak mosolygott, amikor kiment a szob�b�l.

S�t�t volt m�r, amikor Henryt hallotta visszaj�nni a szob�ba.

Mark csak fek�dt az �gy�ban �s figyelt. A szob�ban is s�t�t volt,

Henrynek csak a k�rvonalait l�tta. Figyelte, mit csin�l az
unokatestv�re. K�sz�l-e valamire? Nem akarja esetleg b�ntani �t?
Henry a szoba m�sik r�sz�ben maradt. Sz� n�lk�l mag�ra h�zta a
pizsam�j�t �s �gyba b�jt.

De ez nem jelenti azt, ahogy ott is akar maradni.

Mi van akkor, ha megv�rja, m�g Mark elalszik? �s akkor csin�l

valamit? Mark nem tudta, elalhat-e vagy sem. Fek�dt �s b�multa a
mennyezetet. K�ptelen volt felfogni a dolgot. Hogy lehet egy
gyerek ilyen kegyetlen? Eg�szs�ges, kedves emberek a sz�lei, akik
gondoskodnak r�la, szeretik. Mi�rt nem �rt�keli ezt Henry?
Boldognak k�ne lennie, nem gonosznak, aki abban leli �r�m�t, hogy
m�soknak f�jdalmat okoz. Igen, legink�bb ez zavarta Markot.
Mi�rt? Vajon mi�rt olyan Henry, amilyen?

15.

Ragyog� naps�t�sben �szott a szoba, amikor Mark m�snap reggel

f�l�bredt. Azonnal Henry �gy�ra siklott a tekintete. M�r megint
�res volt, amit�l most finoman �tfutott Mark h�t�n a hideg. El�z�
�jjel sok�ig fenn maradt, de a v�ge fel� nyilv�n elaludt.
Elk�pzelte mag�t, ahogy v�dtelen�l fekszik �s alszik ugyanabban a
helyis�gben, ahol Henry is.

Kim�szott az �gyb�l �s az ablakhoz l�pett. Hunyorogva n�zett ki a

ver�f�nybe, amelyet csak fokozott a frissen lehullott h�. Mark
soha nem l�tott m�g ekkora havat, amely bebor�totta a f�ldet,
minden bokrot �s f�t. Egy pillanatra Mark meg is feledkezett a
f�lelmeir�l, legsz�vesebben egyenesen lement volna, hogy
beleugorjon a ragyog� h�ba. H�embert akart �p�teni, h�goly�zni
szeretett volna, csupa olyasmit, amir�l eddig csak hallott.

Azt�n a pillant�sa megint Henry bevetetlen �gy�ra t�vedt.

Nem, most nem j�tszhat. Eg�szen m�st kell csin�ljon. Rem�lte,

hogy nem volt m�r ehhez is t�l k�s�.

Mark mag�ra kapkodta a ruh�j�t �s lesietett. Valahogy �rezte,

hogy Henry nemcsak a szob�ban, hanem m�r a h�zban sincs. Furcsa,
mennyire m�s volt a h�z l�gk�re, ha az unokatestv�re is itthon
volt. Mintha minden v�sztj�sl�bb lett volna. Ha viszont nem volt
otthon, minden melegebbnek, vil�gosabbnak t�nt f�l.

De lehet, hogy ezt csak �gy k�pzelte.

Bel�pett a konyh�ba, Susan most is a mosogat�n�l �llt. A reggeli

ezek szerint lezajlott m�r.

- Hol van Connie? - k�rdezte Mark.

Susan megfordult �s meglepetten n�zett a fi�ra.

- Egy perce m�g itt volt, mi�rt?

- M�g nem ment ki, ugye? - k�rdezte Mark.
- Nem, nem hiszem. Valami baj van?
- H�t... - Mark hirtelen r�j�tt, hogy �vatosabbnak kellett volna
lennie. - Nem, nincs semmi, csak k�rdeztem - mondta �s �s�tott.

Susan a homlok�t r�ncolta.

- F�radtnak l�tszol.

Mark megvonta a v�ll�t.

- �hes vagy? - k�rdezte ezut�n Susan.

Mark b�lintott �s k�r�ln�zett.

- Henryt nem tetszett l�tni?
- Egy �r�ja mehetett el - felelte az asszony. - Megint valami
titkos akci�ra k�sz�l. Hanem mit enn�l reggelire?
- B�rmit, mindegy. - Mark k�zben ben�zett a nappaliba, azt
rem�lte, ott tal�lja Connie-t, de a kisl�ny nem volt ott.
- Keresel valamit? - �rdekl�d�tt Susan.
- Nem, semmit.

Mark visszaj�tt a konyhaasztalhoz. Ha Connie m�g a h�zban lenne,

akkor legal�bb ajt�csap�d�st kellett volna hallania.

- Mit sz�lsz egy r�ntott�hoz �s pir�t�shoz? - k�rdezte Susan.

- Nagyszer�en hangzik.

Mark le�lt az asztal mell�, de valami miatt feszengett. Ott �lt a

sz�k sz�l�n. Mi van akkor, ha Connie m�gis kiment?

�s Henry m�r v�rt r�?

Ha b�rki m�s azt mondta volna, arra k�sz�l, hogy b�ntsa a h�g�t,
arra Mark �gyet sem vetett volna.

Henryre azonban ez nem �llt.

Ekkor felpattant a konyhaajt� �s Connie l�pett be r�zsasz�n

s�over�lj�ban, feh�r csizm�val.

- Teljesen egyed�l �lt�zt�l fel! - ki�ltotta boldogan Susan.

Connie ragyog� arccal b�lintott.

- H�t ilyen �gyes az �n kicsi l�nyom! - mondta Susan mosolyogva.

- Kimehetek a h�ba j�tszani? - k�rdezte Connie.
- Persze - felelte a mam�ja -, menj csak.

Connie m�r indult is.

- H�, v�rj egy kicsit! - ki�ltott f�l Mark.

Connie megtorpant.

- Mi van?
- Mi�rt nem j�tszunk egy�tt? - k�rdezte Mark.
- Nekem nyolc. - A kisl�ny f�l�nken mosolygott. - Kimegyek a
j�tsz�t�rre �s megv�rlak.
- Ne - tiltakozott Mark.

Connie meglepetten n�zett a fi�ra.

- Mi a baj, Mark? - k�rdezte Susan, mik�zben bele�t�tte a

toj�sokat a forr� olajba.
- Csak eszembe jutott, hogy Connie ak�r meg is v�rhatna - mondta
Mark.
- Mi�rt ne mehetne ki? - k�rdezte Susan.
- H���t... - Marknak sebesen p�rg�tt az agya. - Nem igaz�n tudom,
merre van a j�tsz�t�r.
- Nem olyan bonyolult - mondta Connie. - Csak v�gigm�sz az �ton,
azt�n balra fordulsz �s m�r l�tod is.
- H�t, �n az�rt jobb szeretn�k veled menni - mondta erre Mark. -
Nem kell sok�ig v�rnod. Csak bekapom a reggelit, f�lveszem a
csizm�m �s a kab�tom.

Susan megint csak furcsa tekintetet meresztett Markra. azt�n

Connie fel� fordult.

- Megv�rod? - k�rdezte.
- Melegem van - felelte Connie.
- Akkor j�rsz odakinn, m�g Mark nem v�gez - mondta a mam�ja.
- J�l van. - Connie megeresztett egy mosolyt Mark fel�. - Odakint
tal�lkozunk.
- Remek.

Mark odaintett a kicsinek azt�n Susanra pillantott, rem�lte, hogy

nem t�nik neki a jelenet t�lzottan furcs�nak. Az asszony kicsit
f�lreford�totta a fej�t �s k�v�ncsian n�zett a fi�ra.

- Mi baj van, Mark? - k�rdezte.

- Semmi, t�nyleg semmi. Csak �gy �rzem, hogy t�l sokat vagyok
Henryvel, Connie meg egyed�l van. �gy gondoltam, hogy vele is
k�ne j�tszanom.

Susan elmosolyodott.

- Ez nagyon kedves t�led.

Reggeli ut�n Mark f�lh�zta a csizm�j�t, a kab�tj�t �s kiment.

Connie a h�t�n fek�dt a h�ban �s f�ldob�lta a havat. Mark
�lvezettel l�pett bele a harminccentis h�ba. Milyen remek dolog
is a h�, gondolta.

- K�sz vagy? - �rdekl�d�tt Connie.

- Mehet�nk.

Elindultak ki az �thoz, amelyr�l m�r letolt�k h�ek�vel a havat,

de m�g �gy is keskeny volt. Alig f�rt el k�t kocsi egym�s
mellett, nem is besz�lve a gyalogosokr�l.

- �s mi lesz, ha j�n egy aut�? - k�rdezte Mark.

- Akkor ezt csin�ljuk. - Connie belevetette mag�t az �t sz�l�re
tolt h�ba.
- Most m�r �rtem - felelte nevetve Mark.

Mentek az �ton, m�g fel nem t�nt a j�tsz�t�r. Esz�be se jutott

volna, hogy a gyerekeknek a j�tsz�t�rre van menni kedve, amikor
leesett a h�. Most azonban l�tta, hogy ugyan�gy hint�znak �s
h�ly�skednek a m�sz�k�n, mint m�skor. M�sok h�goly�ztak. Mark
k�rbehordozta a tekintet�t a k�rny�ken. Henryt sehol nem l�tta.

Connie ott j�tszott eg�sz d�lel�tt a j�tsz�t�ren. Megjelentek a

kis bar�tai, r�videsen egy�tt nevettek. Azt�n �p�tettek egy
h�embert a hinta mellett, majd az volt a j�t�k, hogy a hint�r�l
le tudj�k-e r�gni a h�ember fej�t.

Mark ek�zben egy padon �lt �s a gyerekeket n�zte. �gy �rezte,

�rk�dnie kell. F�radtnak �rezte mag�t, �gett a szeme, mintha tele
lenne homokkal. �s�tott �s legsz�vesebben visszab�jt volna az
�gyba, de nem merte. Nem felejtette el, mit mondott Henry el�z�
este.
Annyira figyelte Connie-t, hogy szinte csak akkor vette �szre
Alice Davenportot, amikor az meg�llt el�tte.

- Susan mondta, hogy itt vagy - sz�lalt meg a n�. - Azt hiszem,
elfeledkezt�l a tal�lk�nkr�l.

Mark elford�totta a fej�t. Nem hitte volna, hogy a n� ut�na j�n.

Most mit mondjon neki? Tarts�k itt a besz�lget�st a j�tsz�t�ren?

- T�nyleg kiment a fejedb�l? - k�rdezte Alice.

Bizonyos szempontb�l �gy is t�rt�nt. De ennek megvolt az oka,

hogy mi�rt. Egyr�szt mert vigy�znia kellett Connie-ra, de m�s is
k�zrej�tszott.

- Az a helyzet, hogy nem volt kedvem besz�lgetni - mondta v�g�l.

- Le�lhetek? - k�rdezte Alice.

Mark meglepett tekintettel n�zett r�. Nem akarta, hogy a n�

le�lj�n, de nem akart udvariatlan sem lenni.

Alice leseperte a padr�l a havat �s le�lt. Mark a j�tsz�t�r fel�

ford�totta a fej�t, de tudta, hogy a n� �t n�zi.

- J�t tesz a besz�lget�s, Mark - mondta a n�. - M�ltkor is

seg�tett.

A m�ltkor, gondolta Mark. �gy �rezte, hogy nagyon r�gen volt az.
Furcsa m�don �gy �rezte, annyi mindent el akarna mondani, hogy
k�ptelen megsz�lalni.

T�nyleg �gy �rzi?

Mark odafordult a n�h�z.

- Ugye orvosnak tetszik lenni, aki tud egy csom� dolgot?

- H�t n�h�ny dolgot - felelte Alice. - Agyseb�szethez mondjuk nem
�rtek.
- De tud egy csom� dolgot az emberekr�l - folytatta Mark.
- Mondjuk ink�bb �gy, hogy ezen a ter�leten elboldogulok -
ismerte el Alice.
- A n�ni szerint mit�l lesz valaki gonosz? - k�rdezte Mark.

Alice egy pillanatig meglepetten szeml�lte a fi�t, azt�n

felt�madt benne a k�v�ncsis�g.

- Mit akarsz azzal mondani, hogy "gonosz"?

- Ha valaki rossz - felelte Mark. - Amikor sz�nd�kosan b�nt
valaki valakit. Ez a gonoszs�g, nem?

Most viszont Alice mondott olyat, amivel meglepte a fi�t:

- Nem sok id�t szenteltem a gonoszs�g term�szetrajz�nak.

- Hogy tetszik ezt �rteni? - k�rdezte Mark.
- �n �gy �rtem, akkor mondj�k ezt az emberek, amikor nem akarnak
valakit meg�rteni, nem is pr�b�lj�k meg - felelte Alice. -
Mindennek megvan az oka, Mark. Ez az emberek viselked�s�re is
vonatkozik. Sajnos nem ritk�n nagyon neh�z kider�teni az okokat.
- De mi van akkor, ha nincs oka? - k�rdezte Mark. - Ha t�nyleg ok
n�lk�l akar valaki valakit b�ntani?
- Ha l�tsz�lag nincs ok, akkor ez mindig �gy volt - mondta Alice.
- Nem �rted? Ha megt�rt�nik, akkor van valami oka. Lehet, ahogy
kezdett�l fogva volt valami oka. Most viszont hadd tegyek fel �n
egy k�rd�st, Mark: Te hiszel abban, hogy valaki gonosznak
sz�letik?

Mark nem tudta biztosan, de valami azt s�gta neki, hogy ez nem
lehets�ges. De azt sem hitte, hogy Susan n�ni vagy Wallace b�csi
olyasmit tett volna, amit�l Henry gonosz lett. Megr�zta a fej�t.
Alice ism�t r�n�zett.

- M�g egy k�rd�s - mondta. - Te azt hiszed, hogy gonosz vagy?

Mert hagytad, hogy a mam�d meghaljon?

Mark m�lyet s�hajtott �s a j�tsz�t�r fel� ford�totta a fej�t,

ahol olyan sok �rtatlan kin�zet� gyerek j�tszott a h�ban. Hogy
magyar�zza meg ennek a n�nek, hogy nem mag�r�l besz�l?

- Nincs igazad - mondta Alice. - Nem te vagy a hib�s a mam�d

hal�l��rt. �s nem is vagy gonosz.
- Ok�, de v�rjunk csak - mondta Mark. - Tess�k idefigyelni.
Mondjuk van egy fi�.
- Aki egykor� veled? - k�rdezte Alice.

Mark b�lintott.

- Tegy�k f�l, hogy sz�rny� dolgokat csin�lt... �s kiz�r�lag az�rt

csin�lta, mert �lvezte. Erre nem tetszik azt mondani, hogy
gonoszs�g?

Alice n�zte a ragyog� k�k eget, azt�n megr�zta a fej�t.

- Sajn�lom, Mark, �n nem hiszek olyasmiben, hogy gonoszs�g.

Egyszer�en nem hiszek.

Mark elvesz�tette a t�relm�t. Ez a n� m�g csak nem is figyel r�m,

gondolta. Odafordult a pszichi�tern�h�z.

- Teh�t nem teszik hinni a gonoszs�gban?

Alice Davenport megcs�v�lta a fej�t.

- Pedig k�ne - mondta Mark.

Mire Alice meg tudott volna sz�lalni, a fi� m�r futott a h�ban
Connie fel�.

- Connie, gyere - kiab�lta -, menn�nk kell eb�delni.

Amikor Connie oda�rt mell�, a fi� a szeme sark�b�l Alice-re

pillantott. A n� �lt a padon �s elgondolkodva n�zett az ir�ny�ba.

T�relmetlen�l csengett a telefon. Henry meg�llt a k�sz�l�k

mellett �s felvette a kagyl�t.

- Tess�k.
Egy pillanatig csak statikus serceg�st hallott, azt�n a t�volb�l
megsz�lalt egy hang.

- Te vagy az, Wallace?

- Henry vagyok. - A fi� meglep�d�tt, hogy �sszet�vesztik a
hangj�t az apj��val. Vagy nagyon messze lehet a h�v�, vagy nem
ismeri �ket j�l.
- Jack vagyok, Hong Kongb�l besz�lek.
- Cs�kolom, Jack b�csi. - Henry k�r�lpillantott, egyed�l van-e.
- Hogy vagytok?
- J�l, Jack b�csi, k�sz�nj�k. �s Jack b�csi?
- F�radt vagyok, egy�bk�nt j�l. Eg�sz h�ten rohang�ltam. De
gondoltam felh�vlak benneteket. Mark ott van valahol?

Henry az ablak fel� pillantott. Mark �pp akkor fordult be az

�tr�l Connie-val.

- Most nincs itt.

- A fen�be, nem tudod, hova ment?
- Sajnos nem - felelte Henry.

Mark �s Connie k�zben egyre k�zeledett a h�zhoz. Henry azon

gondolkodott, hol lehettek egy�tt, ha egy�ltal�n egy�tt voltak.

- Na, nem baj. �s ti hogy j�tt�k ki egym�ssal, sr�cok?

- J�kat h�ly�l�nk - felelte Henry.
- �r�mmel hallom - mondta Jack. - Sz�val szerinted Mark j�l �rzi
mag�t n�latok?
- H�t persze - mondta Henry, s l�tta, hogy Mark �s Connie m�r ott
van a h�z el�tt. - Nagyon j�l elvagyunk. �s nekem is nagyon
szimpatikus.
- Megtenn�d, hogy sz�lsz a fi�nak, hogy telefon�ltam? - k�rdezte
Jack. - �s add �t az �dv�zletemet a csal�dnak, ok�?
- H�t persze, Jack b�csi - felelte Henry. - Cs�kolom.
- Szia.

Henry abban a pillanatban tette vissza a hely�re a kagyl�t, amint

Mark �s Connie bel�pett a h�zba. Az arcuk kiv�r�s�d�tt a hideg
leveg�n. Havas cip�j�kr�l a l�bt�rl�n vert�k le a havat.

Mark szinte megdermedt, amint megpillantotta Henryt, aki �ket

n�zte a hall v�g�b�l. V�rta, hogy megsz�lal �s mond valamit, de
unokatestv�re egy sz�t sem sz�lt.

Mark Connie fel� fordult �s seg�tett neki kib�jni a s�ruh�b�l.

Mire megint feln�zett. Henrynek m�r csak a h�lt hely�t tal�lta.

16.

Mark csak eb�dkor l�tta Henryt megint. Mark �s Susan is ott �lt a
kerek asztal mellett az eb�dl�ben. Mark �gy �lt le, hogy a lehet�
legmesszebb legyen Henryt�l.

- Teh�t, mire k�sz�lt�k ma este? - k�rdezte Henry, amikor

elkezdt�k felv�gottb�l �s franciasal�t�b�l �ll� eb�dj�ket.
- Elviszem any�tokat vacsor�zni - jelentette ki Wallace. - Ugye
nem kell p�tmam�t h�vnom, ellesztek annyit egyed�l?
- H�t persze, apu - felelte Henry mosolyogva.
- �, ez csuda lesz! - ki�ltott fel Connie.

Marknak �sszer�ndult a gyomra. Elr�m�lt m�r a gondolatt�l is,

hogy egyed�l maradnak �jszak�ra. Ki tudja, mikor akar Henry
pr�b�lkozni?

- Akkor megn�zhetem a Sz�rny Show-t is? - k�rdezte Connie.

- Nem -jelentette ki Henry.
- De mi�rt?
- Mert a sok sz�rny�s�gt�l nem fogsz tudni aludni - felelte
Henry.

Ha nem lett volna a dolog olyan r�miszt�, ez a kijelent�s m�g

tr�f�s is lehetett volna. Henry, amint a h�gocsk�j�t �va a
t�v�sz�rnyekt�l, mik�zben egy�tt �l egy val�s�gos sz�rnnyel a
kisl�ny, aki sokkal vesz�lyesebb lehet r�, mint b�rmelyik
t�v�figura.

- Nem kell engedelmeskednem neked - makacsolta meg mag�t Connie.

- Nem te vagy a f�n�k.

Henrynek els�t�t�lt az arca.

- De igenis az vagyok... te kis pondr�.

Susan szeme elkerekedett.

- Ez egy kicsit er�s volt, Henry.

- Mi az a pondr�? - �rdekl�d�tt �rtatlanul Connie.
- Nem sz�m�t, kicsik�m - mondta Wallace. - Henry olyasmit
mondott, amit nem lett volna neki szabad.
- �s amit soha nem fog m�g egyszer mondani - mondta Susan �s
egyenesen a fia szem�be n�zett.

Henry les�t�tte a szem�t, �s Mark ism�t elcsod�lkozott, milyen

gyorsan �talakul az unokatestv�re j�fi�v�.

- �, apu, anyu - sz�lalt meg Henry -, figyeljetek csak! Mark

megeml�tette, hogy szeretne ink�bb �tk�lt�zni Richard szob�j�ba.

Marknak a meglepet�st�l nyitva maradt a sz�ja. Soha nem mondott

ilyet.

- Tudod, ez nem is rossz �tlet - sz�lalt meg Wallace.

Mark l�tta, hogy Susan megdermed.

Pontosan tudta, hogy Richard szob�ja miatt t�bbsz�r

�sszevitatkoztak m�r a sz�l�k.

- De dr�g�m - mondta Susan a f�rj�nek -, err�l m�r sz�mtalanszor

besz�lt�nk.
- Marknak nagyon tetszik az a szoba - jegyezte meg Henry, mintha
csak olajat akarna �nteni a t�zre.
- Ez nem igaz - sz�lalt meg Mark. - Nem akarok odak�lt�zni. Soha
nem mondtam, hogy oda akarok.
- Ugyan m�r, Mark, most mi�rt hazudsz? - k�rdezte Henry �s a
fi�ra kacsintott.
Marknak kiny�lt a sz�ja, de egy sz�t sem tudott kiny�gni. Henry
leg�jabb �tlete teljesen elk�pesztette. Ek�zben Susan �s Wallace
csendesen besz�lgetett, ami kezdett gyan�san k�zel�teni egy
kiad�s veszeked�shez. Mark tiszt�ban volt vele, hogy Henry �pp
ezt akarta el�rni.

- Dr�g�m, legal�bb gondolkozz egy kicsit a dolgon - mondta

Wallace a feles�gnek. - Nem hagyhatjuk �gy a szob�t �r�kk�.
Lassan olyan lesz, mint valami m�zeum. Nem tesz j�t a gyerekeknek
sem.

Mark l�tta, hogy Susan alig b�r uralkodni az �rzelmein.

�sszeszor�totta a szalv�t�j�t, �gy d�lt el�re a f�rje fel�.

- Soha nem mondtam, hogy �r�kre �gy kell hagyni - mondta. - �t

fogom rendezni, amint �gy �rzem, hogy itt az ideje. - Azt�n
Markhoz fordult, aki sz�rnyen �rezte mag�t, hogy ennyire
felkavarta az asszonyt, b�r az eg�szet Henry tal�lta ki. - Mark -
mondta az asszony - van egy j�pofa szoba odafent a harmadik
szinten, ha �t akarsz k�lt�zni.
- De �n nem akarok k�lt�zni - felelte Mark. - Soha nem mondtam,
hogy Richard szob�j�ba akarn�k k�lt�zni. Az eg�szet Henry tal�lta
ki.

De mintha senki nem hallgatott volna r�.

- Idefigyelj, dr�g�m - sz�lalt meg Wallace. - Ha Mark oda akar

k�lt�zni, az m�g j� is lenne. Kell hogy �ljen valaki abban a
szob�ban. �n nem mondom, hogy dobj ki onn�t ak�r csak egyetlen
j�t�kot is.

Mark l�tta, hogy Susan mindj�rt els�rja mag�t. � m�r vil�gosan

elmondta, mit akar.

De Wallace nem hagyta a dolgot annyiban.

- Tudom, hogy nem akarsz vitatkozni err�l. De szembe kell n�zned

a dologgal. Nem menek�lhet�nk el a m�ltunk el�l.

Susan felpattant, a sz�ke h�trad�lt. Minden �z�ben remegett, �gy

igyekezett visszafojtani a k�nnyeit.

- De �n szemben�zek a dologgal! - kiab�lta. - Minden nap. Te vagy

az, aki folyton elfeledkezik r�la.

Henry az arc�hoz emelte a kez�t.

Csak Mark vette �szre, hogy a fi� g�nyosan mosolyog. Mint aki
�lvezi a jelenetet. Mintha az okozna �lvezetet neki, hogy m�sok
szenvednek. Mark a legsz�vesebben felugrott volna �s Henryre
mutatott volna.

- Tetszenek l�tni! - kiab�lta volna. - � csin�lta az eg�szet! �

keveri a sz�nfalak m�g�tt �ssze a dolgokat.

De nem sz�lhatott egy sz�t sem, mert senki nem hinne neki.

Susan elindult kifel�.

- Susan, most ne menj ki - sz�lt ut�na a f�rje. - Nem ez a
megold�s, k�rlek.

De Susan kiment, hallott�k, ahogy f�lsiet a l�pcs�n. Egy�rtelm�

volt, hogy nem fog visszaj�nni.

- J�zusom - morogta maga el� Wallace, �s tenyer�be temette arc�t.

Egy m�sodpercig hal�los csend volt a szob�ban. Mark hallotta,

hogy Susan f�l�r az emeletre �s elindul a folyos�n. Mindenki j�l
tudta, hogy Richard szob�j�ba megy.

Mark k�rbepillantott. Wallace szomor�an meredt maga el�. M�g

Henrynek is siker�lt illend�en szomor� arcot v�gni. Csak Connie
arc�n t�kr�z�d�tt az �rtetlens�g.

- Papi? - sz�lalt meg a kicsi.

Wallace fel�je ford�totta a fej�t.

- Mi van, kicsinyem?
- Mi az a pondr�? - k�rdezte a l�nyka.

Mark �gy �rezte, meghasad a sz�ve Connie-�rt. Ez a szerencs�tlen

k�ly�k annyira apr� �s �rtatlan. Azt�n k�rbepillantott, mert
k�v�ncsi volt, Henry hogy reag�l a k�rd�sre. Mint sz�m�tott r�,
Henry megint a sz�ja el� kapta a kez�t. Marknak nem volt k�ts�ge
arr�l, hogy a fi� mag�ban nevet.

Susan kinyitotta Richard szob�j�nak ajtaj�t �s bel�pett. �rezte,

hogy v�gigcsordul egy k�nnycsepp az arc�n. Ak�rmilyen szomor� is,
r�g�ta tudta, hogy Wallace nem �rti meg, mit �rez m�g mindig.
F�jdalmas volt a n� sz�m�ra, hogy ez �gy van, de m�s emberek
voltak, mindenki m�shogy dolgozza fel a f�jdalm�t. Susan azt is
tudta, hogy a maga m�dj�n Wallace is szenved a kisfi�k hal�la
miatt. De m�shogy, a maga m�dj�n.

Az asszony le�lt az �gyra �s k�rbepillantott a szob�n. Az

�jjeliszekr�nyen egy kis j�t�kt�k�r �llt. Richard a m�sodik
sz�let�snapj�ra kapta. A keret Donald Kacs�t form�zta. Susan
f�lemelte �s belen�zett.

Azt�n megl�tott valamit, ami nagyon megd�bbentette. Henry ott

�llt az ajt�ban. Susan esk�dni mert volna r�, hogy a fi� nem volt
a tudat�ban, hogy az anyja l�tja �t. Az arc�n valami nagyon
furcsa mosoly jelent meg.

M�r-m�r megvet�.

Szinte gunyoros vigyor.

Susan hirtelen megfordult. Henry egy pillanatra meglep�d�tt. A

tekintete most hirtelen m�ly egy�tt�rz�st �rult el. Susan csak
arra gondolhatott, hogy az el�bbi n�z�ssel kapcsolatban t�vedett.

A fia oda�llt el� �s kez�t a v�ll�ra tette.

- Ne s�rj, mama! - mondta csendesen.

Milyen kedves kisfi�, gondolta mag�ban Susan. Milyen aranyosan
egy�tt�rz�. Sokszor jobban, mint a saj�t f�rje. Sokszor t�l j�,
hogy igaz legyen, mondogatta n�ha. Most az asszony �r�lt neki,
hogy �gy igaz. Megfogta a fia kez�t �s megszor�totta, azt�n
k�nnyes arc�hoz vonta.

- K�sz�n�m, kisfiam - suttogta. - Te mindig meg�rtesz.

Ahogy m�lt a d�lut�n, �gy kezdett fokoz�dni Mark szorong�sa, mit

fog hozni az �jszaka. Eg�sz d�lut�n Connie-val j�tszott, ha nem,
akkor is rajta tartotta a szem�t. Henry ide-oda m�szk�lt, de a
k�t fi� nem sz�lt egy sz�t sem egym�shoz.

Ahogy lement a nap, a h�rom gyerek siet�sen vacsor�t k�sz�tett

mag�nak a konyh�ban. Connie arr�l besz�lt, milyen j� volt kint a
h�ban. Mark hallgatott. Henry n�h�nyszor r�mosolygott, mintha azt
akarta volna mondani: "Csak v�rj, m�g el nem mennek a sz�leim".

Vacsora ut�n Mark fenn �lt az emeleti hallban, mint aki elm�lyed
egy k�nyvben. T�le n�h�ny m�terre Connie bab�zgatott. Odalentr�l
Mark t�sark� cip�k kopog�s�t hallotta az el�szob�ban. Azt�n meg
mintha a konyh�b�l j�tt volna.

- K�szen vagy? - hallotta Wallace hangj�t.

- Egy pillanat az eg�sz - felelte Susan.

Most mintha szapor�bban kopogtak volna a t�sarkak. Mark szinte

k�vetni tudta az asszony �tvonal�t a lak�sban. Azt�n Susan is
megjelent az el�szob�ban.

- Fantasztikusan n�zel ki - hallotta Mark Wallace-t.

- �, Wallace - kacagott Susan.

A h�zasp�r indul�sra k�szen �llt. Mark hirtelen felpattant �s

lefutott a l�pcs�n. Az ajt� el�tt megpillantotta, amint Wallace
b�csi Susan n�nire seg�ti a kab�tot.

- Cs�kolom - mondta Mark nekik.

- Szia, Mark - felelte Susan. - �gve hagytam a konyh�ban a
villanyt, h�tha meg�heztek. A h�t�ben tal�ltok b�ven
r�gcs�lnival�t.
- K�sz�nj�k. - Ott sertepert�lt Mark egy ideig az el�szob�ban,
mire Wallace k�v�ncsian r�pillantott. Azt�n hirtelen kit�rt a
fi�b�l a k�rd�s: - Musz�j most elmenni?

Wallace elmosolyodott.

- Bocs, Mark. Most randim van a v�ros bomb�z�j�val. �s m�g veled

sem vagyok hajland� osztozni rajta.

Mark Susanra pillantott. Esk�dni mert volna r�, hogy az asszony

meg�rezte rajta, hogy szorong valami�rt.

- Valami baj van? - k�rdezte Susan.

Mark megvonta a v�ll�t �s alig l�that�an biccentett. Wallace

t�relmetlen�l az �r�j�ra pillantott.

- Nem akarlak s�rgetni, de ha nem indulunk azonnal, lej�r az

asztalfoglal�sunk - jegyezte meg.
- Tud v�rni a dolog holnapig? - k�rdezte Markt�l az asszony.

Mark egy grimaszt v�gott, de azt�n b�lintott. Nem akarta

elrontani a feln�ttek est�j�t. Egy�bk�nt is hogy tudn�
elmagyar�zni nekik, hogy Henry valamit forral Connie ellen? Mi�rt
hinn�nek neki?

- Most ti vigy�ztok Henryvel a kicsire, ok�? - sz�lalt meg Susan.

- Az �tterem telefonsz�ma ott van a telefon mellett. Connie-nak
f�l kilencre �gyban kell lennie. Henry tudja, mi a teend�.

Azt meghiszem, gondolta mag�ban Mark.

Wallace kinyitotta a feles�ge el�tt az ajt�t. Markot megcsapta a

hideg, ahogy Henry sz�lei kil�ptek a verand�ra. A fi� csak �llt a
hallban, n�zte �ket �s im�dkozott, hogy az utols� pillanatban
gondolj�k meg magukat �s maradjanak itthon. Mintha Susan
meg�rezte volna, mi j�r a fi� fej �ben, mert megfordult �s
k�rd�en n�zett r�.

- Tessenek j�l �rezni magukat. - Mark feszengve emelte fel a

kez�t.

Susan visszaintegetett, azt�n Wallace b�csival egy�tt elindultak

a kocsi fel�.

Mark csak �llt az ajt�ban. Csak � maradt most m�r, aki megv�dheti
a kedves, �rtatlan, hat�ves kisl�nyt gonosz b�tyj�t�l.

Egy ideig t�v�ztek a nappaliban. Mark ak�rh�nyszor csak Henryre

pillantott, a fi� mindig azzal a g�nyos mosollyal n�zett vissza
r�, mintha tudta volna, mi j�r Mark fej�ben. Mark tiszt�ban volt
azzal, hogy Henry mindent elk�vet, hogy n�velje a szorong�s�t, �s
megpr�b�lt f�lk�sz�lni erre.

Ek�zben term�szetesen azt is figyelte, Henry mit l�p. Film k�zben

Henry egyszer r�vid id�re kiment a konyh�ba. �rtalmatlan dolog
volt ez, de Mark sz�mba vette a lehet�s�geket.

A film befejez�d�se ut�n Mark megszomjazott, �s � is kiment a

konyh�ba. K�r�ln�zett. �gy l�tta, nem t�nt el k�s, nem lett m�reg
keverve a kaj�hoz. De az�rt el�vigy�zatoss�gk�ppen fel�rta az
�tterem telefonsz�m�t egy m�sik c�dul�ra, amit a zseb�be
cs�sztatott.

Mire vissza�rt a nappaliba, m�r ki volt kapcsolva a t�v�, Henry

�s Connie pedig elt�nt.

- Connie? - sz�lalt meg bizonytalanul.

- Itt vagyunk f�nt - felelte a kisl�ny.

Mark odament a l�pcs� l�b�hoz.

Connie �s a b�tyja fentr�l n�ztek le r�.

- Mit gondolsz, mit fogunk j�tszani, Mark? - k�rdezte a kicsi,

tele gyerekes izgalommal. - B�j�csk�t. �s �gy, hogy �n b�jok el,
ti meg pr�b�ltok megtal�lni.
B�j�csk�t? Marknak hirtelen sz�mtalan, r�miszt� gondolata t�madt,
mik�ppen ker�lhet a kicsi bajba.

- Ne azt j�tszunk - mondta Mark -, nekem jobb �tletem van.

De elk�sett. Connie m�r indult is valahov� az emeleten. Henry

tett n�h�ny l�p�st lefel�, mik�zben Markra vigyorodott.

- Szerinted el�bb megtal�lod, mint �n? - k�rdezte.

Mark tudta, hogy mindent elk�vet ez�rt. Alig �rt le Henry a

l�pcs�n, Mark felszaladt mellette. Elindult az emeleti hall fel�,
mik�zben mindegyik szob�ba bekukkantott.

- Connie! - kiab�lta. - Gyere, b�jj el�, sokkal jobb j�t�kot

tudok.

F�l�tig jutott, amikor hirtelen kialudt a villany. A h�z �sszes

villanya! Markot hirtelen s�ri s�t�ts�g vette k�r�l.

17.

Addig tapogat�zott a falon, m�g keze bele nem �tk�z�tt egy

kapcsol�ba. Felkattintotta.

Semmi.

Mi t�rt�nhetett? �ramsz�net lenne? Mark kin�zett az ablakon. Nem,

minden�tt m�shol �gett a villany.

Nyilv�n Henry kapcsolta ki a biztos�t�kot.

- Connie, hol vagy? - sz�lalt meg a fi�.

- Gyere, tal�lj meg - sz�lalt meg valahol a kisl�ny.

Mark elindult a l�pcs� fel�, azt�n hirtelen megreccsent a padl�,

s a kintr�l besz�r�d� f�nyben megpillantotta Henryt. Az
unokatestv�re felfel� osont a l�pcs�n.

Mark tudta, hogy el�bb kell megtal�lnia Connie-t. Tapogatta az

utat, �gy ment fel a harmadik szintre, azt�n megtorpant. Itt egy
kicsit t�bb f�ny sz�r�d�tt be kintr�l. Mark lepillantott a
hallba. Nem l�tta sem Connie-t, sem Henryt, csak egy sor csukott
ajt�t.

�rnyak, r�miszt� �rnyak minden�tt. Mark kezdte gy�l�lni ezeket az

�rnyakat.

Azt�n megpillantotta, hogy az egyik ajt� r�snyire nyitva van.

Gyorsan odament �s kinyitotta.

- Connie, itt vagy? - suttogta izgatottan.

Hirtelen vak�t� f�ny villant fel, �s egyenesen a szem�be

vil�g�tott.

- ���! - ki�ltott fel r�m�lten Mark.

H�trat�ntorodott, fej�t beverte az ajt�f�lf�ba.

Azt�n a f�nyp�szma felfel� fordult, s Henry grimaszol� arc�t

vil�g�totta meg.

- Hopp�, ne haragudj, Mark!

Henry a hall fel� vil�g�tott �s kifutott a szob�b�l.

- Hov� m�sz? - sz�lt ut�na Mark �s � is elindult.

Kint Henry egy pillanatra meg�llt �s megint Markra vil�g�tott.

- Na, mit gondolsz, hova?

Mark tiszt�ban volt azzal, hogy Henrynek behozhatatlan el�nyt

jelent a l�mpa.

- Tudod, ez nem fair, hogy n�lad l�mpa is van - mondta.

- Nem fair? - Henry g�nyos mosollyal pillantott r�. - Mi�rt, mit
gondolsz, mi ez, Mark? Hogy j�t�k?

A f�ny kialudt, minden s�t�tbe borult. Mark egy pillanatra nem

l�tott semmit, azt�n a szeme lassan megszokta a s�t�ts�get. De
azt hallotta, hogy Henry el�re rohan. Elkezdett � is arra futni.
Azt�n hirtelen megtorpant.

Mi van akkor, ha ez csapda?

Mark �gy d�nt�tt, hogy �vatos lesz, lassabban megy. Araszolva

haladt el�re, mik�zben figyelt minden hangra, amib�l
k�vetkeztethet, mi v�r r�.

- ����! - A hirtelen felhangz� sik�t�sba Mark beleborzongott.

Iszony�an megzavarodott. Csak Connie lehetett, �s valahonnan
ugyanerr�l a szintr�l, gondolta. De honnan?
- Connie! Hol vagy? - kiab�lta.
- ���! Hagyd abba, Henry! - A m�sodik vis�t�st�l v�gigfutott Mark
h�t�n a hideg. M�gis Henry �rt oda el�sz�r. Vajon mit csin�l
vele?
- Connie! - kiab�lta idegesen Mark. Elindult a hall fel�, s
k�zben betasz�tott minden ajt�t.
- Hagy m�r abba Henry!

A hang valahonnan el�lr�l j�tt. Mark befordult a sarkon �s

bel�kte az ajt�t. A szob�t a kempingl�mpa f�nye vil�g�totta meg,
amely ott �llt a padl�n. Mark nem l�tta Henryt �s a h�g�t, de
hallotta a birk�z�s hangjait. Gyorsan felkapta a l�mp�t �s
k�rbevil�g�tott.

Ott birk�ztak a sarokban a padl�n. Mit csin�l ez a Henry?

- Hagyd m�r abba, Henry! Hagyd abba!

Connie vis�tott, azt�n felkacagott. Markon a megk�nnyebb�l�s

hull�mai futottak kereszt�l. Henry csiklandozta a kisl�nyt.

Most mind a ketten fel�lltak. Connie arc�n sz�les mosoly. Henry

is mosolygott, de az � mosolya gy�zedelmesen megvet� volt.
Tiszt�ban volt azzal, hogy Markot siker�lt hal�lra r�misztenie.

- Ez j� j�t�k volt - mondta Connie. - J�tsszunk m�g egyet!

Marknak m�r a gondolatt�l is v�gigfutott a h�t�n a hideg.

- Nem, Connie, neked m�r le kell fek�dn�d.

- Nem akarok! - Connie d�h�sen fonta �ssze a mell�n a karj�t �s
makacsul megr�zta a fej�t. - M�g egyet j�tszani akarok.
- Hallottad, mit mond - mondta Henry. - M�g j�tszani akar.

Mark tudta, hogy valami sokkal jobbal kell el��llnia.

- �s mi lenne, Connie, ha ink�bb olvasn�k neked egy mes�t.

- Csak egyet?

Amilyen fiatal volt a kisl�ny, annyira tiszt�ban volt vele, hogy

kell mindenb�l kihozni a legjobbat.

- Amennyit csak akarsz - mondta Mark csendesen.

Connie elindult az ajt� fel�, �m Henry elkapta a karj�t.

- Connie nem akar mes�t hallgatni - mondta �s megcsavarta a

karj�t. - Ugye nem, Connie?

A kisl�ny azonban kiszabad�totta a karj�t �s odafutott Markhoz.

- De akarok... te pondr�.

Norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt j��z� pillanatnak kellett volna

lennie. De a l�mpa f�ny�ben Mark l�tta, hogy Henry szeme
fenyeget�en �sszesz�k�l. Majdnem pontosan �gy, mint amikor n�h�ny
nappal ezel�tt n�zett a kuty�ra a t�n�l. K�zben Connie megfogta
Mark kez�t.

- Gyere Mark - mondta. - Most m�r tudom is, melyik mes�t akarom
el�sz�r meghallgatni.

A kisl�ny kezdte h�zni kifel� a fi�t. Mark megint Henryre

pillantott, aki kifejez�stelen arccal b�mult r�juk. M�r Mark
kez�ben volt a l�mpa �s esze �g�ban nem volt kiadni onnan, m�g
fel nem gyullad a villany. Kil�ptek Connie-val, a szob�ban
otthagyt�k Henryt a s�t�tben.

Ahogy mentek lefel� a l�pcs�n, hangos csattan�st hallottak. Egy

szempillant�s erej�ig megtorpantak. Egyik�k sem sz�lt egy sz�t
sem. Mintha Henry beler�gott volna egy sz�kbe vagy valami m�sba.

Mark tartotta a l�mp�t, m�g Connie pizsam�ba nem b�jt. Henry

kish�ga kicsi volt m�g ahhoz, hogy sz�gyellt volna �t�lt�zni egy
idegen fi� jelenl�t�ben. Beb�jt az �gyba, fej�t felpolcolta �s
helyet csin�lt az �gy�n, hogy Mark is oda�lhessen. Markot szinte
meghatotta ez az �rtatlans�g. Minden gonoszs�g hi�nyzott a
kisl�nyb�l. K�ptelen volt felfogni, mi�rt akarja Henry b�ntani.

Connie h�rom k�nyvet adott oda a fi�nak. A m�sodik k�zepe fel�

tarthattak, amikor megint kigyulladt a villany, k�zt�k az
olvas�l�mpa is a l�ny �jjeliszekr�ny�n. Mark kikapcsolta a
kempingl�mp�t �s folytatta az olvas�st.

Az utols� t�rt�net a Madeline volt, ugyanaz a t�rt�net, melyet

oly sokszor felolvasott Mark anyja is a kisfi�nak, amikor m�g
kicsi volt. Amikor a v�ge fel� a kisl�nyr�l olvasott, aki a
p�rizsi iskol�ban megbetegszik vakb�lgyullad�sban, m�r l�tta,
hogy Connie alig b�rja nyitva tartani a szem�t.

- J� �jt, kisl�nyok - olvasta csendesen Mark. - H�la istennek,

mindenki eg�szs�ges. Most pedig aludjatok, mondta Miss Clavell.
Azt�n leoltotta a villanyt �s csendesen becsukta maga m�g�tt az
ajt�t. �s boldogan �ltek, m�g meg nem haltak.

Connie szeme lecsuk�dott, nagyot s�hajtott, mint akib�l kiszakad

az eg�sznapos fesz�lts�g. Mark letette a k�nyvet, azt�n felh�zta
a l�nyka nyak�ig a takar�t. Egy percig csak n�zte a l�ny angyali
arc�t, azt�n leoltotta az �jjeli l�mp�t is. F�ny csak a folyos�
fel�l sz�r�d�tt be. Mark csendesen �tment a hallba.

Hirtelen ott termett el�tte Henry, mintha a semmib�l bukkant

volna el�.

- Meghat� kis mese volt, Mark - mondta g�nyos mosollyal.

Mark �szt�n�sen megfesz�lt. Henry kiker�lte �s elindult Connie

szob�ja fel�. Mark elkapta a fi� karj�t.

- Hov� m�sz? - k�rdezte.

- Csak meg akarom puszik�lni az �n hugic�mat - felelte �s ell�kte
Mark kez�t. - Megn�ztem, be van-e rendesen takarva.
- Be van - felelte Mark �s Henry el� �llt.
- Majd megl�tjuk.

Henry jobbra cselezett, azt�n ell�pett Mark balj�n. A fi� azonnal

elindult ut�na. Henry odament az �gyhoz �s felkapcsolta az
olvas�l�mp�t, azt�n a h�ga f�l� hajolt. Connie kiss� h�tra
hanyatl� fejjel aludt, a nyaka szabadon volt. Mark idegesen
n�zte, ahogy Henry kiny�jtja fel� a kez�t.

- Ilyen angyalian aranyos teremt�st! - Henry szavai g�nyosan

csend�ltek. F�legyenesedett �s Mark fel� fordult. - T�nyleg azt
hiszed, hogy b�ntan�m?

N�m�n farkasszemet n�zett egym�ssal a k�t fi�, azt�n Mark lassan

b�lintott.

- Igen - felelte Mark.

Azt v�rta, hogy Henry d�hbe gurul, de az csak mosolygott. Mint

aki b�szke mag�ra.

Connie megmoccant �s motyogott valamit, amit nem lehetet �rteni.

Mindketten r�n�ztek. Mark meg�rezte Henry kez�t a v�ll�n.

- Mit akarsz csin�lni? - k�rdezte Henry. - Itt �llsz �s n�zed

eg�sz �jszaka?

Mark les�p�rte a v�ll�r�l Henry kez�t.

- Igen, ha erre van sz�ks�g, akkor megteszem.

Henry ism�t �veges tekintettel n�zett r�, majd sarkon fordult �s

kiment a szob�b�l. Mark becsukta ut�na az ajt�t. B�rcsak be tudn�
z�rni kulcsra az ajt�t, de a z�rban nem volt kulcs.

Mark a szoba k�zep�re l�pett, k�r�lpillantott, azt�n nagyot

s�hajtott. Minden jel szerint a f�ldre tud csak lefek�dni.
Odal�pett Connie �gy�hoz �s elvette azt a p�rn�t, aminek olvas�s
k�zben t�maszkodott, majd lerakta a f�ldre. Lefek�dt �s a p�rn�ra
hajtotta a fej�t. A padl� kem�ny volt �s hideg, nem esett j�l az
alv�s rajta, Mark m�gis ezt tette.

Susan tiszt�ban volt vele, hogy a vacsora nem volt olyan �nnepi,
amilyennek Wallace szerette volna. Eg�sz id� alatt ideges volt �s
nem tudott a f�rj�re figyelni. M�g a poh�r bor sem tudta
feloldani benne azt a retteg�st, ami egyre fokoz�dott, ahogy
el�rehaladt az id�. V�g�l, miel�tt felszolg�lt�k volna az
�dess�get, sz�lt a f�rfinak, hogy menjenek haza.

- Nem �rtem - mondta a f�rfi m�r a kocsiban, mik�zben hazafel�

hajtottak. - Mi�rt gondolod, hogy valami baj van?
- B�rcsak meg tudn�m magyar�zni - felelte az asszony. - Csak
eg�sz id� alatt olyan rossz el��rzetem volt.
- Mi miatt? - k�rdezte Wallace.
- Nem is tudom. - Susan idegesen n�zett ki el�re a sz�lv�d�n
kereszt�l, mint aki arra sz�m�t, hogy t�zolt� kocsikat l�tnak
majd a h�zuk el�tt, s a h�z l�ngokban �ll.
- Nem szokt�l ilyen lenni, Susan - mondta a f�rje. - Semmi
akad�lya, hogy szorongj, felt�ve ha van r� racion�lis okod.
- Nem �rzen�m �gy magam, ha nem lenne - felelte sz�razon Susan.

Wallace csal�dottan s�hajtott fel.

- Nagyon k�rlek, Susan, pr�b�lj m�r meg �rtelmesen viselkedni.

- Egyszer�en azt �rzem, hogy valami nem stimmel - mondta a n�. -
Nevezd ezt n�i �szt�nnek, ha akarod.
- Nem nevezem semminek - felelte Wallace. - Nekem viszont az a
meg�rz�sem, hogy haza�r�nk �s mindent t�k�letesen rendben
tal�lsz.

R�fordultak a h�zhoz men� �tra. Susan kinyitotta a kocsiajt�t �s

gyors l�ptekkel felment a l�pcs�n. Megbotlott, de siker�lt
visszanyernie az egyens�ly�t.

- H� - sz�lt ut�na Wallace -, ne izgasd m�r magad.

- Nem tehetek r�la - felelte az asszony �s kulcs�val kinyitotta
az ajt�t.

Wallace akkor �rte utol, amikor a n� bel�pett. Susan

felkattintotta a villanyt, azt�n egy pillanatig csak �llt
mozdulatlanul, mint aki a h�z atmoszf�r�j�t �zlelgeti.

- Na, mit mondtam neked? - sz�lalt meg csendesen Wallace. - Csend

van �s biztos vagyok benne, hogy mindenki alszik.

Susan nagyon b�zott benne, hogy a f�rfinak igaza van, m�gsem

tudott megnyugodni. Egy cseppet sem old�dott benne a fesz�lts�g.
- Menj�nk fel - javasolta a f�rje.
- V�rj.

Susan a nappaliba ment �s felgy�jtotta a villanyt. L�tsz�lag

minden rendben volt, b�r egy kicsit nagyobb volt a rendetlens�g,
mint �ltal�ban. Igaz, erre sz�m�tott is.

Ekkor pillantotta meg Connie bab�j�t, amely ott hevert a padl�n,

l�ba bent volt a sz�nyeg alatt. Valahogy furcs�nak t�nt az
asszonynak.

- Mi az? - k�rdezte Wallace.

Megmutatta neki a bab�t.

- Csak egy baba? - k�rdezte a f�rfi �rtetlen�l.

Lehet hogy csak egy baba, de az asszony azonnal idegesebb lett.

Sarkon fordult �s elindult fel a l�pcs�n.

Mag�hoz szor�totta a bab�t, amikor az emeleten elindult a hall

fel�. A fi�k szob�j�nak ajtaja sarkig volt t�rva, odabent teljes
a s�t�ts�g. Susan nem �llt meg, hogy ben�zzen. Valami azt s�gta
neki, hogy ott minden rendben van. Ment tov�bb Connie szob�ja
fel�.

Az ajt� csukva volt. Susan megfogta a hideg kilincset �s

lenyomta. F�ny �radt a hall fel�l a szob�ba. El�sz�r az asszony
csak a takar�t �s a p�rn�t vette �szre az �gyon. De ahogy a szeme
hozz�szokott a f�lhom�lyhoz, l�tta a l�ny�t is. Ett�l hirtelen
megk�nnyebb�lt.

- H�t ez meg mit csin�l itt? - suttogta mellette Wallace, aki �pp
akkor �rt oda.

Susan meglepetten n�zett maga el� a padl�ra, csak akkor vette

�szre, hogy Mark ott alszik. Annyira agg�dott Connie miatt, hogy
el�sz�r �szre sem vette a fi�t. De furcsa volt a dolog,
szentigaz.

- Fogalmam sincs - suttogta vissza a f�rj�nek.

- Szerinted vigy�k az �gy�ba? - k�rdezte Wallace.
- Felesleges, hadd maradjon.

Susan odament a be�p�tett szekr�nyhez �s kivett egy pokr�cot �s

gyeng�den betakarta a fi�t. Azt�n a bab�t bedugta Connie mell� a
takar� al�, s azt�n, mint mindig, megbizonyosodott r�la, hogy a
kisl�nya l�legzik.

Egy m�sodperccel k�s�bb kil�pett a szob�b�l �s becsukta az ajt�t

maga m�g�tt.

- Most m�r megnyugodt�l? - k�rdezte Wallace.

- Egy kicsit - biccentett Susan. - M�r csak egy st�ci� van h�tra.

Az asszony odament Henry szob�j�hoz. A nyitott ajt�n besz�r�d�

f�nyben l�tta a fi� k�rvonalait a takar� alatt, ahogy a h�t�t
fel�j�k ford�tja. Susan egy m�sodpercig csak �llt �s a fi�t
n�zte.
- �gy n�z ki, m�lyen alszik - suttogta Wallace.

Susan kil�pett a folyos�ra �s csendesen beh�zta maga m�g�tt az

ajt�t. Az asszonynak fogalma sem volt r�la, hogy a fia t�volr�l
sem alszik. Igen, mozdulatlanul hevert az �gyon, de ha l�tta
volna az arc�t, �szrevette volna, hogy t�gra van nyitva a szeme,
s l�tta volna, hogy olyan fekete a pupill�ja, mint a s�t�t
�jszaka.

18.

Mark kinyitotta a szem�t. Egy szob�ban fek�dt a f�ld�n, mik�zben

bes�t�tt a ragyog� nap. Hirtelen nem �rtette, mit keres itt.
Kiesett volna az �gyb�l?

Azt�n hirtelen minden az esz�be jutott. Az eg�sz este.

Fel�lt. Connie nem volt az �gyban, amely nem volt bevetve. Vajon
merre lehet a kicsi?

Henry.

Hirtelen elkapta a r�m�let, f�lpattant. M�r �pp ki akart rohanni

a szob�b�l, amikor meghallotta a kisl�ny csacsog�s�t odakintr�l.
Mark odal�pett az ablakhoz �s len�zett. Odakint r�zsasz�n
ork�n-kezesl�bas�ban �s h�feh�r sapk�ban Connie mag�ban besz�lt,
mik�zben egy h�embert �p�tett.

Mark megk�nnyebb�lten s�hajtott f�l. Semmi baja a l�nyk�nak.

Egyel�re.

Mark nem sokkal k�s�bb lement a l�pcs�n, �tk�zben h�zta mag�ra

k�k szvetter�t. Az volt a sz�nd�ka, hogy bekap valamit, azt�n
kimegy azzal az �r�ggyel az udvarra, hogy seg�t Connie-nak. Le�rt
a l�pcs� alj�hoz �s elindult a konyha fel�. Ekkor hirtelen
hangokat hallott, fojtott, indulatos hangokat. Az ajt�ny�l�son
kereszt�l Wallace-t pillantotta meg, aki �t�lelte Susan v�ll�t. A
n� lehajtotta a fej�t, s a hangja igen szomor�nak t�nt.

- Nem tudom megmagyar�zni - mondta a n�.

- Richard szob�j�r�l van sz�? - k�rdezte csendesen Wallace.
- R�szben.
- N�zd, engem nem �rdekel az a szoba - mondta a f�rfi. - Ha neked
�gy j�, akkor maradjon �gy.

Susan f�ln�zett a f�rfira.

- Biztosan?
- Persze - felelte Wallace. - De nem err�l van sz�. Jobb lenne,
ha nem v�doln�d magad Richard hal�la miatt. Nem a te hib�d volt.
- De �n hagytam egyed�l a k�dban - mondta a n�.
- Ami alig �rt a derek�ig - mondta Wallace. - Ostoba baleset
volt. �lt a kicsi a k�dban, amikor megsz�lalt a telefon. Azt
tetted, amit mindenki m�s. �gy gondoltad, hogy egy k�t�ves
gyereknek nem lesz semmi baja, ez�rt nyugodtan kiment�l a
telefonhoz. �n is ugyanezt tettem volna.
- De nem te volt�l - mondta a n�. - Hanem �n.
- Ostoba baleset volt, dr�g�m - felelte a f�rfi. - Nem v�dolhatod
magad eg�sz �letedben.
- De igen - mondta a n�. - Hi�ba pr�b�lom, nem megy. Nem tudok
megbocs�tani magamnak.
- Pedig meg k�ne - jelentette ki Wallace. - N�zd, mit csin�lt m�r
eddig is vel�nk ez az �llapot. M�g vacsor�zni sem tudunk
nyugodtan elmenni.
- Tudom. - Susan nekiszor�totta a homlok�t a f�rje v�ll�hoz. -
T�nyleg nagyon sajn�lom. �n nem akarok ilyen lenni. Nem akarlak
eltasz�tani magamt�l, csak nagyon neh�z a helyzetem.
- �n ezzel tiszt�ban vagyok - Wallace mag�hoz szor�totta Susant,
azt�n f�lpillantott a konyhai �r�ra. - Dr�g�m, most mennem kell.
- Musz�j? - Az asszony megragadta a f�rfi pul�ver�t �s
megszor�totta.
- Tudod, hogy nem menn�k, ha nem lenne musz�j - mondta Wallace.
- Szeretlek.
- �n is - felelte Susan �s a hangja elbicsaklott.

A hallb�l Mark l�tta, hogy a f�rfi sarkonfordul �s kimegy.

Der�kig �r� v�zbe fulladt bele, gondolta. Megpr�b�lt maga el�
k�pzelni egy k�t�ves gyereket. Ezek m�r nem csecsem�k. M�r tudnak
totyogni, s t�bb�-kev�sb� uruk a test�knek. B�r hallott m�r
olyat, hogy eg�sz sek�ly v�zbe is bele lehet fulladni. Egy gyerek
tal�n bele is tud fulladni egy t�z-tizen�t centis v�zbe. Egy
csecsem� nem tud fel�lni.

De egy kissr�c, aki m�r j�r?

Henry.

Mark megpr�b�lta kiverni a fej�b�l a sz�rny� gyan�t. De ha

valaki, akkor kiz�r�lag csak Henry tehette meg.

Mark lassan elindult a konyha fel�, rem�lte, hogy ennyi id� alatt
Susan �ssze tudja szedni mag�t. H�ttal �llt neki a mosogat�
mellett, s fej�t lehajtotta. Mark megtorpant, azt�n n�h�nyszor
hangosabban tette le a l�b�t, hogy el�re figyelmeztesse az
asszonyt az �rkez�s�re.

Susan f�lkapta a fej�t, megfordult �s a fi�ra n�zett. Fut� mosoly

jelent meg a sz�ja sz�l�n, de nagyon lassan, mintha nagyon
kellett volna er�ltetnie.

- J� reggelt, Mark.
- J� reggelt.
- Mit k�rsz reggelire?

Mark megvonta a v�ll�t.

- Nem is tudom, nem vagyok k�l�n�sebben �hes, de az�rt

megk�sz�n�m.
- Connie szob�j�ban aludt�l.
- Aha.

Mark �rezte, hogy a n� szeme �t f�rk�szi. Nem tudta, nem valami

magyar�zatot v�r-e t�le Susan. Semmi nem jutott esz�be.

- J�l vagy, Mark? - k�rdezte az asszony.

A gyerek f�ln�zett.

- Mi�rt tetszik k�rdezni?

- Mintha ideges lett�l volna tegnap este.

Mark b�lintott. Megint �rezte ezt a furcsa �rz�st. Mintha saj�t,

k�l�nbej�rat� hull�mhosszon kommunik�ln�nak az asszonnyal.

- Nem akarod elmondani, mir�l van sz�? - k�rdezte Susan, mik�zben

vizet t�lt�tt a k�v�f�z�be.
- H�t...

Mark nagyon szeretett volna besz�lni, de nem tudta, hogy

csin�lja. Hogy mondja meg egy any�nak, hogy �r�lt a fia, hogy
gonosz �s vesz�lyes?

- Ha nem akarod, nem musz�j.

Mark hirtelen arra gondolt, nem paradox m�dszerrel pr�b�lkozik-e

az asszony. De nem, mondta azt�n mag�nak, komolyan gondolja.
Ennek ellen�re besz�lni akart.

- Henryr�l van sz�. - �vatosan kezdte, l�tni akarta, hogy reag�l

Susan.
- Gondoltam. - Susan b�lintott. - �reztem, hogy valami fesz�lts�g
van k�z�ttetek.
- Aha. - H�t a fesz�lts�g igen enyhe kifejez�s.
- Minden rendben van m�r? - �rdekl�d�tt Susan.
- Nem igaz�n. - Mark k�rbepillantott a konyh�ban, azt�n kin�zett
a hall fel�.
- Besz�lhetsz hangosabban - sz�lalt meg Susan. - Henry nincs a
h�zban.

A m�sodpercnyi megk�nnyebb�l�st hirtelen r�m�let k�vette.

- Hol van most?

- Elment Connie-val.

Mark gyorsan az ablakhoz l�pett �s kin�zett. A h�ember, amelyen

Connie az el�bb m�g dolgozott, ott �rv�lkodott befejezetlen�l.

- Connie-val? - Mark �rezte, ahogy egyre jobban p�nik ker�ti

hatalm�ba.
- Igen - felelte Susan. - Azt mondta, hogy olyan keveset vannak
egy�tt.

Uram J�zus! villant �t Mark agy�n. Hevesen verni kezdett a sz�ve.

- Azt hiszem, egy kicsit f�lt�keny, hogy te meg a kicsi... -

mondta volna Susan, de Mark k�zbev�gott.
- Hov� mentek? - k�rdezte izgatottan.
- A b�nyat�hoz.
- Mi�rt? Mi van ott?
- Korcsoly�zni mentek - felelte Susan. - Mi�rt, mi baj van, Mark?
- Nem tudom elmagyar�zni - felelte Mark izgatottan. - Hol a
b�nyat�? Hogy jutok oda?
- Ki�rsz az �tra, azt�n balra fordulsz - magyar�zta Susan. - Ott
m�sz vagy sz�z m�tert �s lefordulsz jobbra a K�fejt� �tra. Onnan
m�r l�tni fogod.
- K�szi - felelte Mark �s m�r rohant is ki a konyh�b�l.
- De v�rj! - ki�ltott ut�na Susan a konyh�b�l. - Mi�rt ez a
rohan�s?

Marknak nem volt ideje v�laszolni. M�sodpercek alatt mag�ra

r�ntotta a csizm�j�t �s a kab�tj�t �s m�r rep�lt is.

Az arc�ba csapott a hideg leveg�, amikor kif�jta a leveg�t,

j�kora p�rapamacsokat hagyott maga m�g�tt. Gyorsan odatal�lt a
K�fejt� �thoz, elindult lefel�. El�rt egy �sv�nyhez, amelyet
letapostak a h�ban a f�k k�z�tt. N�h�ny l�p�ssel el�tte h�rom
rik�t� dzsekis kisl�nyt pillantott meg, akik h�tukra vetett
korcsoly�val mentek az �sv�nyen.

Mark ut�nuk szaladt. A kopasz f�k k�z�tt l�tta a hegyoldalban a

k�fejt�t. Hevesen vert a sz�ve, ahogy futott felfel�. Meg�llt,
hogy l�legzethez jusson. Ekkor pillantotta meg odalent az
elhagyott b�nyatavat, amelyet j�g bor�tott. Vagy sz�z ember,
illetve ink�bb gyerek korcsoly�zott odalent.

Mark hunyorogva figyelte, nem l�tja-e valahol Henryt �s Connie-t,

de t�l sok gyerek volt r�zsasz�n s�over�lban �s feh�r sapk�ban.

Meg kell tal�lja �ket... figyelmeztetnie kell Connie-t, miel�tt

nem k�s�.

- Connie! - kiab�lta, azt�n elkezdett futni lefel�. - Connieeee!

Ki�lt�s�t elnyomta a lentr�l felhallatsz� zsivaj �s nevet�s.

Ahogy Mark egyre k�zelebb �rt a j�ghez, jobban l�tta a
gyerekeket, kezdte n�zni a p�rokat, az id�sebb fi�kkal
korcsoly�z� kisl�nyokat.

- Connie! - ki�ltott fel megint Mark.

A fut�s kif�rasztotta. Pihennie kellett egy kicsit.

Odav�nszorgott egy f�hoz �s nekid�lt. A hideg leveg� szinte
kaparta a tork�t, amikor m�lyeket l�legzett. Vajon hol lehet a
kisl�ny?

Vagy m�r el is k�sett?

A b�nyat� hossz� volt �s sz�les, a legt�bb korcsoly�z� Markt�l

balra csoportosult. Ekkor pillantott meg k�t gyereket kiszakadni
a t�megb�l. A fi�n s�t�tk�k sapka volt, k�k dzseki �s farmer.
Fekete hokiork�nj�n h�zott maga ut�n valakit: egy kisebb
gyereket, r�zsasz�n kezesl�basban �s feh�r sapk�ban. Messze
voltak t�le, Mark nem l�thatta az arcukat.

De tudta, hogy �k azok. Valami azt s�gta neki.

- Connie! - kiab�lta teli torokb�l. - Connie, v�rj!

A l�nyka semmi jel�t nem adta, hogy meghallotta volna. A fi� -

nyilv�nval�an Henry - h�zta a l�nyt maga ut�n, a kicsi k�t k�zzel
kapaszkodott a fi� egyik kez�be, mintha v�zis�elne.

Mark tiszt�n l�tta, hogy Henry m�lyen el�red�lve halad, mint aki
egyre gyorsabban akar menni.
- Connie!

Mark ism�t rohanni kezdett. Let�rt az �sv�nyr�l, futott a m�ly

h�ban, egyik kez�t maga el�tt tartotta, hogy az �gak ne
csap�djanak az arc�ba.

- Hiiiiii!

Ez�ttal tiszt�n hallotta, ahogy a kisl�ny felvis�t a r�m�lett�l

�s a boldogs�gt�l. Henry egyre gyorsabban h�zta Connie-t maga
ut�n a tavon l�v� kanyar fel�. Egy csipk�s k�fal miatt Mark nem
l�tta, mi van arra.

- �aaa! - Mark �tzuhant egy bokron �s botladoz� l�ptekkel

meg�rkezett a j�gre.
- H�, idegen a p�ly�n!

Egyszerre t�bb tucat hang kiab�lt fel�je. Mark l�tta, hogy egy
csoport fi� veszi k�r�l, a kez�kben hoki�t�vel. R�t�vedt teh�t
egy hokip�ly�ra, bele a meccs kell�s k�zep�be.

- Bocs, ne haragudjatok!

Mark a leveg�t kapkodva pr�b�lt lemenni a j�gr�l, a cip�je

azonban igen cs�szott.

El kell jusson a kanyarig. L�tnia kell, mi van ott.

Henry egyre sz�lesebb mozdulatokkal rep�lt el�re, Connie der�kban

el�red�lt, l�tszott, teljes er�vel kapaszkodik m�r b�tyja kez�be.

- Connie, engedd el a kez�t! - kiab�lta Mark, ahogy futott tov�bb

a j�g mellett.

Most m�r l�tta, mi van a kanyaron t�l: egy v�r�s-feh�r cs�kos,

keskeny deszkapal�nk figyelmeztette a korcsoly�z�kat, hogy od�bb
m�r vesz�lyesen v�kony a j�g.

Henry sz�les �vben fordult a pal�nk fel�. Ahogy fordult, �gy

fesz�lt Connie az ellenkez� ir�nyba. Azt�n Henry hirtelen
el�rer�ntotta a h�g�t �s elengedte. Connie �gy rep�lt el�re, mint
a paritty�b�l kil�tt k�, kez�vel kalimp�lva sz�guldott a pal�nk
fel�.

K�nnyed�n �tszak�totta a v�kony deszk�t, el�re esett, s hason

cs�szott el�re. Semmi nem volt, ami meg�ll�thatta volna.

A j�g a kisl�ny el�tt lassan sz�rk�re v�ltott, Mark azt is l�tta,

hogy arra m�r v�z is van a j�g tetej�n.

Connie egy sz�rke folt fel� cs�szott...

A k�vetkez� pillanatban elt�nt.

- J�zusom, Connieeee! - sikoltott fel Mark.

Megpr�b�lt futni a j�gen, de �gy �rezte mag�t, mint egy

rajzfilmfigura, min�l gyorsabban szedte a l�b�t, ann�l lassabban
haladt.

A korl�t m�g�tt hirtelen megpillantotta, hogy Connie feje,

amelyen m�g mindig rajta volt a feh�r k�t�tt sapka, el�bukkan a
v�z al�l.

- Connie! - sik�totta Mark megint.

A fi� ki�ltoz�s�ra m�sok is odafigyeltek, kezdtek az �tt�rt

pal�nk fel� mutogatni. Egyre t�bben kezdtek ki�ltozni is.

- N�zz�tek, valaki beleesett!

- Hozzatok seg�ts�get!

A k�vetkez� pillanatban mintha az �sszes korcsoly�s meg�llt

volna. Mark legnagyobb meglepet�s�re Henry elindult a lyuk fel�,
ahol Connie belezuhant a jeges v�zbe. Henry megtorpant, lehasalt
a j�gre �s kezdett k�szni a ny�l�s fel�.

Ekkor m�r sokan elindultak arrafel�. Mark lemaradt, ott

botladozott a j�gen, megpr�b�lta a t�bbieket utol�rni. Vajon mit
csin�l Henry? gondolta mag�ban. T�nyleg megpr�b�lja kimenteni a
h�g�t?

L�tta, hogy Connie lass� mozdulattal felemeli a kez�t: ez a

kih�l�s jele, villant �t a fi� agy�n. Olvasott err�l valamit.
Nyilv�n ez van most a kisl�nnyal.

A korcsoly�z�k k�z�l t�bben �tmer�szkedtek a pal�nk t�loldal�ra.

Mark l�tta, hogy Henry fel�j�k fordul.

- Ne gyertek k�zelebb! - ki�ltott r�juk. - Beszakad a j�g!

Mark l�tta, hogy Connie elt�nik a jeges v�z alatt.

- Nem tal�lom! - ki�ltott fel r�m�lten Henry. - Nem tal�lom a

h�gomat!

Mark megpr�b�lta �tverekedni mag�t a t�megen. Hirtelen

ki�ltoz�sok csattantak fel a h�ta m�g�tt.

- F�lre az �tb�l! Adjatok utat!

Mark megfordult �s k�t f�rfit pillantott meg fel�j�k

korcsoly�zni, az egyikn�l alum�niuml�tra volt, a m�sikn�l pedig
egy k�t�r� kalap�cs.

Hirtelen nagyot reccsent a t�meg alatt a j�g.

- Ez meg mi volt? - ki�ltott fel valaki.

- A j�g! - kiab�lta valaki m�s. - Beszakad a j�g!
- Sokan vagyunk! - ki�ltotta a l�tr�s ember. - H�z�djanak
vissz�bb!

A t�meg azonnal sz�trebbent, a k�t f�rfi azonban rend�thetetlen�l

haladt el�re.

A kalap�csos ember ekkor hirtelen a m�sik kez�be nyomta a

kalap�csot.
- Menj egyed�l, t�l v�kony a j�g! - ki�ltotta.

Most m�r csak egy ember haladt tov�bb Henry fel�.

K�s� lesz, m�r k�s�! dobolt Mark fej�ben a gondolat, ahogy el�re
verekedte mag�t. Most �rt csak oda az �tt�rt pal�nkon. �t akart
menni, amikor egy k�z ragadta meg a v�ll�t.

Mark odafordult �s l�tta, hogy a kalap�csos ember volt az.

- Mennem kell seg�teni - mondta Mark idegesen.

- Nem mehetsz oda - csattant fel a f�rfi.
- De belefullad!
- Te is!

Ek�zben a m�sik f�rfi n�gyk�zl�bra ereszkedett �s kezdte tolni a

l�tr�t Henry fel�.

- Nem tal�lom! - kiab�lta megint Henry.

- H�z�dj h�tra! - kiab�lt r� a f�rfi.
- De...
- H�z�dj csak h�tra azonnal!

Henry elkezdett h�trafel� k�szni. A f�rfi n�gyk�zl�b ment el�re a

kalap�ccsal, ameddig csak b�rt.

- Mit csin�l ez? - k�rdezte valaki a t�megb�l.

- Keresi a kisl�nyt.
- M�r lemer�lt a v�z al�, ak�rhol is lehet.

Mark ekkor meghallotta a ment� szir�n�j�t. Elszorult a torka.

Vadul kalap�lt a sz�ve. Nem, mondogatta mag�ban. Ez nem szabad,
hogy megt�rt�njen.

Nem szabad.

Nem szabad, hogy megt�rt�njen.

Hirtelen a f�rfi, aki odakint volt a lyukn�l, el�kapta a

kalap�csot �s les�jtott. Sz�lltak a j�gszil�nkok, ahogy a
kalap�cs feje elt�nt a j�gben. Ezut�n f�lrel�kte a kalap�csot, s
karj�t a v�z al� dugta.

A k�vetkez� pillanatban el�bukkant a feh�r sapka, majd kiemelte a

v�zb�l Connie mozdulatlan test�t.

- Megtal�lta? - ki�ltott f�l valaki.

N�h�nyan tapsolni kezdtek. A f�rfi ekkor m�r Connie f�l� hajolt

�s mesters�gesen l�legeztette.

- Vajon nem volt-e t�l sok�ig a v�z alatt a kisl�ny? - k�rdezte

valaki Mark k�zel�ben.
- Nem volt ez tal�n m�g egy perc se - felelte a f�rfi, aki m�g
mindig fogta Mark v�ll�t.
- Akkor m�g van rem�ny? - k�rdezte Mark a f�rfit�l.
- Hogyne - felelte a f�rfi. - Es�lye az van.
- Megj�ttek a ment�k! - ki�ltott fel valaki.
Mark arra fordult �s egy f�rfit meg egy n�t pillantott meg egy
hord�ggyal, a f�rfi egy oxig�npalackot is mag�val hozott. A
f�rfi, aki ott volt Connie-val, m�g mindig kint a j�gen,
megpillantotta �ket. F�lemelte a kisl�nyt a karj�ba, mik�zben m�g
mindig f�jta bel� a leveg�t, s gyorsan a partra korcsoly�zott.

A ment�k gyorsan a hord�gyra sz�jazt�k Connie-t, r�tett�k a

sz�j�ra a maszkot, majd gyorsan elt�ntek a f�k k�z�tt.

- Nem kell tov�bb �leszteni - jegyezte meg valaki. - Azonnal

r�tett�k az oxig�nmaszkot. Ez azt jelenti, hogy a kisl�ny
l�legzik.

Mark �rezte, ahogy nagy hull�mokban �tcsap rajta a

megk�nnyebb�l�s. Az emberek megint elkezdtek korcsoly�zni. M�sok,
akiknek el�g volt ennyi izgalom, kezdtek elsz�lling�zni a part
fel�.

Henry, villant �t Mark agy�n. K�r�ln�zett �s egy kisebb

cs�d�letet pillantott meg a parton valaki k�r�l. Mik�zben
arrafel� indult, �jragondolta mag�ban, mi is t�rt�nt. L�tta-e
vajon valaki, hogy Henry a pal�nk fel� h�zta Connie-t? Nyilv�n,
de azok azt gondolhatt�k, hogy csak j�tszanak. M�g Mark sem tudta
egy�rtelm�en �ll�tani, Henry a felel�s.

Ha m�s gyerekkel t�rt�nt volna, Mark automatikusan azt gondolta

volna, baleset t�rt�nt.

De most nem m�sr�l van sz�, hanem Henryr�l.

�s m�r tudta is, mi�rt ment vissza Henry a ny�l�shoz, miut�n

Connie beleesett.

Nem az�rt, hogy megmentse a h�g�t.

Hogy megn�zze.

Mint amikor farkasszemet n�zett a kuty�val.

Mint amikor az orsz�g�ti balesetet n�zte.

Mint amikor Markt�l megk�rdezte, l�tta-e holtan az �desanyj�t.

Mint amikor j�l megn�zte Richardot, miut�n megfulladt.

Szerette megn�zni a halottakat.

Ahogy Mark k�zeledett a cs�d�lethez, l�tta, hogy Henry van

k�z�pen. Valaki egy pl�det ter�tett a v�ll�ra, m�sok odaguggoltak
el�je �s besz�ltek hozz�. Henry lehajtott fejjel �lt, fej�t
id�nk�nt megbiccentette.

Ez azt�n a remek sz�n�sz, �llap�totta meg mag�ban Mark. Minden

�nuralm�ra sz�ks�g volt, nehogy odamenjen az unokatestv�r�hez �s
belev�gjon a pof�j�ba.

Henry f�ln�zett �s �szrevette Markot. A k�t fi� egy pillanatig

egym�st m�regette. Mark szinte l�tta is, hogy unokatestv�re
g�nyosan r�mosolyog. De Henry sz�j�n nem l�tszott semmi.

Csak a szeme mosolygott.

- Semmi baj - mondta valaki. Azt�n megnyugtat�an Henry v�ll�ra

tette a kez�t. - Nem lesz semmi baja a h�godnak.

Henry b�lintott �s lehajtotta megint a fej�t.

Mintha nagyon elszomorodott volna emiatt. Mintha t�nyleg baleset

lett volna az eg�sz.

Mark �k�lbe szor�totta a kez�t, sarkon fordult �s

visszaballagott.

19.

Susan a nappaliban volt. �llt a zongora mellett �s Richard

f�nyk�p�t n�zte. A kor�hoz k�pest milyen kis vasgy�r� volt.
Milyen biztosan �llt a l�b�n. Hogy fulladhatott meg?

Ezt a k�rd�st szinte naponta feltette mag�nak az�ta, hogy ez a

sz�rny�s�g t�rt�nt.

Henry, Richard �s � egyed�l voltak otthon aznap a h�zban. Wallace

elvitte Connie-t mag�val bev�s�rolni. Otthagyta Richardot a
k�dban j�tszani a gumi�llatk�val.

Amikor vissza�rt, m�r ott �szott a v�zben arccal lefel�.

Hat h�velyknyi v�zben.

Csak nem Henry volt?... Susan megpr�b�lta kiverni a fej�b�l m�g a

gondolatot is. Nem szabad erre gondolnia. Sz�rny� m�g elk�pzelni
is. Ez semmik�ppen nem lehet igaz, gy�l�lte mag�t, hogy
egy�ltal�ban az esz�be jutott. Nem, Richard hal�la ostoba
v�letlen volt. Ahogyan Wallace is mondta.

Hat h�velyknyi v�zben.

Ekkor sz�lalt meg a telefon. Wallace volt az. �pp a v�rosban

j�rt, amikor valaki sz�lt neki, mi t�rt�nt a b�nyat�n�l, hogy
Connie alatt beszakadt a j�g. A ment�k m�r a k�rh�zba is vitt�k a
kisl�nyt.

Egy m�sodpercig Susan sem moccanni, sem megsz�lalni nem tudott.

Azt�n mag�ra kapta a kab�tj�t �s rohant a kocsij�hoz. A k�rh�z
parkol�j�b�l rohant egyenesen fel az �gyelethez. A kab�tja
sz�rnya repkedett a sz�lben.

Egy gondolat j�rt a fej�ben: ez nem fordulhatott el� megint!

Istenem, ne engedd, hogy ez megt�rt�nhessen!

�tkoz�dva s�rgette a liftet, �rjen m�r f�l a negyedikre, azt�n

v�gigrohant a folyos�n, t�relmetlen�l l�kte sz�t a betegeket, az
�tj�ba ker�l� �res tol�kocsikat.

Wallace �ppen akkor l�pett ki a k�rteremb�l a folyos� v�g�n, egy

orvossal besz�lgetett, akinek sztetoszk�p l�gott a nyak�ban.
Amikor meghallotta a n� l�p�seit, fel�je fordult.

Susan a m�sodperc t�rt r�sze alatt szerette volna leolvasni

arc�r�l, mi �js�g.

�, J�zusom, most seg�ts!

Fut� mosoly jelent meg Wallace sz�ja sark�ban.

- Nem lesz a kicsinek semmi baja, Susan.

Susannak elkezdett remegni a t�rde. A megk�nnyebb�l�st�l

elernyedve zuhant a f�rfi karj�ba.

H�la a Teremt�nek!

Az a f�rfi vitte Markot a k�rh�zba, aki nem engedte �t a

pal�nkon. A fi� elmondta neki, hogy a kisl�ny az unokatestv�re. A
f�rfi ismerte Henryt, mert neki is ugyanannyi id�s a fia, egy�tt
fociztak az iskolai csapatban.

- Nagyon b�tran viselkedett a sr�c - mondta a f�rfi, ahogy

be�lltak a k�rh�zi parkol�ba.

Mark csak b�lintott, nem sz�lt egy sz�t sem. B�rcsak besz�lhetett
volna.

Mire Mark oda�rt Connie szob�j�ba, Wallace, Susan �s Henry m�r

ott volt. Mark sejtette, hogy valami egy�tt�rz� ember vihette oda
az unokatestv�r�t a k�rh�zba. Mark nagyon rem�lte, hogy Susan
vagy Wallace nem k�rdezi meg, mi�rt mentek k�l�n-k�l�n.

Az ajt� nyitva volt, de az�rt Mark finoman kopogott. Wallace

n�zett f�l.

- Gyere csak be, Mark - mondta.

Mark bel�pett a k�rterembe. Henry ott �lt Susan mellett. Az anya

mag�hoz szor�totta a fi�t. Connie fek�dt �s m�lyen aludt. Az �gy
mellett ott pittyegett a monitor, amely a sz�vver�s�t
ellen�rizte.

- Nincs ugye semmi baja? - �rdekl�d�tt Mark.

- Nem lesz semmi baja - felelte Wallace.
- Ez j�.

Mark megk�nnyebb�lten s�hajtott fel. Le�lt a sarokban �ll� sz�kre

�s n�zte Connie-t. Milyen szerencs�je volt. De az�rt kor�bban is
oda�rhetett volna hozz�. Nem lett volna szabad a kicsit egyed�l
hagynia Henryvel.

- Mark?

A fi� megfordult �s megl�tta, hogy Susan �t n�zi.

- Igen?
- Ugye, te is ott volt�l a b�nyat�n�l? - k�rdezte az asszony.
Kellemetlen �rz�se t�madt, de az�rt b�lintott.

- L�ttad, hogy t�rt�nt?

Mark sz�ra nyitotta a sz�j�t, de fogalma sem volt, mit mondjon.

- Szerintem csak k�s�bb �rhetett oda - jegyezte meg Henry.

Mark tiszt�ban volt azzal, hogy nem lenne szerencs�s most

besz�lnie. Susan odany�lt �s megsimogatta Henry fej�t.

- Nagyon b�tor fi� vagy, megmentetted a h�god �let�t.

Mark l�tta, hogy Henry szomjasan issza az anyja dics�ret�t.

De j� volna, ha tudn� Susan n�ni, mi t�rt�nt.

Letelt a d�lut�ni l�togat�si id�. Az orvos a biztons�g kedv��rt

benn tartotta Connie-t a k�rh�zban �jszak�ra. M�g vil�gos volt,
mire Mark haza�rt a csal�ddal egy�tt. Susan kisz�llt a kocsib�l,
de nem ment be, azt mondta, ink�bb s�t�lna egyet.

Henry bement a h�zba. Wallace felment a verand�ra �s kinyitotta

Mark el�tt az ajt�t.

- Bej�ssz?

Mark a fej�t r�zta.

- Azt hiszem, �n is s�t�lok egyet.

- Ok�, akkor r�videsen l�tjuk egym�st. - Wallace beh�zta maga
m�g�tt az ajt�t.

Mark k�r�ln�zett a h�z m�g�tt. L�tta Susan h�t�t, ahogy ment a

f�k k�z�tt. A fi� tudta, megy a szikl�hoz a tenger felett.

Most kellene besz�lnie. De mi van, ha nem hisz neki?

Mi�rt k�ne hinnie neki?

De milyen bizony�t�ka van?

Mark elindult az asszony ut�n. Nem sz�m�t, van-e bizony�t�ka.

Sz�lnia kell Susan n�ninek, miel�tt Henrynek megint alkalma
ny�lna Connie-t �jra b�ntani.

Felt�madt a sz�l. A csupasz fa�gak nyikorogva hajlongtak. Susan

meg�llt a szirtfokon, len�zett a tengerre. A n� hirtelen
megfordult, mintha meg�rezte volna, hogy valaki van a h�ta
m�g�tt.

- Te mit csin�lsz itt? - k�rdezte.

Nem volt m�rges, egyszer�en k�v�ncsi volt.

- Szeretn�k Susan n�nivel besz�lni - felelte Mark.

Az asszony egy pillanatig csak n�zte.

- Valami baj van, nem igaz? M�r tegnap este is err�l akart�l
besz�lni.

Mark csak b�lintott. Vajon hisz neki a n�?

- Akkor besz�lj - sz�lalt meg Susan.

- Henry azt mondta, hogy nem voltam ott a b�nyat�n�l, de ott
voltam.

Susan csak n�zte, de a szem�vel biztatta, hogy csak folytassa.

- Az a helyzet, hogy nem voltam olyan k�zel, de... - mondta Mark

�s �rezte, hogy egyre fokoz�dik benne az idegess�g.
- De micsoda, Mark? - Susan f�lres�p�rte a homlok�b�l a haj�t.
- �n... �n azt hiszem, hogy ez nem baleset volt - fejezte be a
fi�.
- Micsoda? - Susan a homlok�t r�ncolta.
- Senki nem volt a b�nyat�nak azon a r�sz�n, mert ott t�l v�kony
a j�g - magyar�zta Mark. - Henry h�zta maga ut�n Connie-t. Nagyon
gyorsan mentek. Azt�n elengedte... akarom mondani, mintha a j�g
v�kony r�sze fel� l�kte volna.

Susan meglepetten pislogott.

- Henry mondta, hogy ut�lja Connie-t - folytatta Mark.

Susan odal�pett a fi�hoz.

- Hogy miket besz�lsz itt nekem?

- Azt, hogy nem baleset volt - magyar�zta Mark. - Ez�rt rohantam
el reggel, amikor tetszett mondani, hogy lementek a b�nyat�hoz.
Tudtam, mit akar Henry.
- Mit akart, na mondd! - s�rgette Susan.

Marknak nehez�re esett v�laszolni. Hogy hinne neki az asszony?

Hisz v�g�l is � Henry anyja. De m�gis tudta, hogy besz�lnie kell
vele.

- Connie nem esett el - mondta Mark. - Henry l�kte el. Nem

tetszik tudni, milyen Henry. Meg akarta �lni Connie-t.
- Nem igaz! - ki�ltott fel Susan.

Felkapta a kez�t �s lekent egy pofont Marknak.

Mark h�trat�ntorodott, �gett az arca a pofont�l.

- Hazudsz! - kiab�lta Susan, alig b�rt uralkodni mag�n. - Henry

az �n fiam. �s szeretem. �s ezt senki nem fogja megv�ltoztatni. �
az �n kisfiam. Nehogy el� merj nekem �llni m�g egyszer ezzel a
hazugs�ggal!

Az asszony sarkon fordult �s elsietett. Mark l�tta, hogy k�nnyes

a szeme. F�lemelte a kez�t �s megsim�totta a l�ktet� b�rt az
arc�n. Nem hitt neki Susan n�ni. Soha nem is fog.

Mark lassan elindult a h�z fel�. Rem�nytelen a dolog, gondolta.

Senki nem fog hinni neki... addig nem, am�g valami trag�dia nem
t�rt�nik. Most pedig kis h�j�n elvesz�tette az egyetlen
sz�vets�ges�t. Hirtelen nagyon egyed�l �rezte mag�t. Sokkal
jobban, mint amikor a mam�ja meghalt.

J� id�re volt Susannak sz�ks�ge, hogy megnyugodjon. Ahogy ott

�llt a lemen� nap f�ny�ben az ablakn�l, folyton az j�rt a
fej�ben, vajon mi�rt mondta azt Mark, amit mondott. Milyen
sz�rny� gondolat, gondolta, micsoda sz�rny�s�g.

Ugyanakkor valami a lelk�ben azt s�gta, gondolkozz�k el. Esz�be

jutott, mit �rzett d�lut�n ott a zongora mellett, mik�zben
Richard f�nyk�p�t n�zte. Ugyanerre gondolt, �s ezt a gondolatot
hessegette el mag�t�l.

Hat h�velyknyi f�rd�v�z.

Mark most megint felid�zte benne ezeket a gondolatokat. S most

�szint�n sajn�lta, hogy meg�t�tte a fi�t. De igaza volt. Marknak
nincs igaza. Henry a fia v�g�l is, az isten szerelm�re. Olyan j�
fi�!

De m�gis nem furcsa, hogy Marknak is �s neki is ugyanaz

megfordult a fej�ben?

Susan hirtelen legsz�vesebben visszament volna a k�rh�zba.

Szeretett volna ott lenni Connie mellett. Nem akarta, hogy a
kisl�nya egyed�l maradjon.

P��p, p��p, p��p! Csak a monitor pittyeg�s�t lehetett hallani a

k�rteremben, s Connie egyenletes szuszog�s�t. A monitor z�ld
f�nye volt az egyetlen f�nyforr�s, amely ott ugr�lt minden egyes
sz�vver�sre. Susan az ajt� mellett �lt, s csak hallgatott. Tudta,
hogy itt kell legyen, de nem tudta pontosan mi�rt. Furcsa
gondolatai t�madtak, ott ugr�ndoztak benne, mint a halak a fekete
v�zben. Tudta, hogy ott vannak, m�gsem l�tta �ket.

Vagy csup�n csak nem akarja l�tni �ket?

Hirtelen r�snyire ny�lt az ajt�. Susan majdnem megsz�lalt, de

valami azt s�gta neki, hogy maradjon cs�ndben.

A r�s egyre ny�lt. A kintr�l be�rad� f�nyben Susan megpillantotta

Henryt. A fi� nem kapcsolta f�l a villanyt, hanem egyenesen
odament a h�ga �gy�hoz.

Mit csin�l itt a fiam, gondolta Susan mag�ban. Mi�rt nem

kapcsolta fel a villanyt? Visszafojtotta a l�legzet�t, szorosan
fogta a sz�k karf�j�t, amikor l�tta, hogy a fi� a kisl�ny f�l�
hajol.

Ezut�n tekintet�t a monitorra emeli. A z�ld f�ny �gy t�kr�z�d�tt

az arc�n, mintha indi�n harci sz�nek lettek volna r�festve.

Vajon mi�rt n�zi a g�pet ilyen arccal? Mif�le furcsa �rz�s

ker�thette hatalm�ba?

Susan hirtelen megrettent.

- Henry?

A fi� megp�rd�lt, s meglepett arccal hunyorgott a l�mp�ba,

amelyet az asszony ebben a pillanatban gy�jtott f�l. �gy n�zett
ki, mint egy �z, amely hirtelen leb�nul az �ton az aut�
reflektor�t�l. De egy szempillant�s alatt �sszeszedte mag�t �s
mag�ra �lt�tte a legcs�bosabb mosoly�t.

De ez a mosoly nem vezette f�lre Susant.

- Anyu, nem vettelek �szre.

- Pssz, m�g f�l�breszted a kicsit. - Susan a sz�j�hoz emelte a
mutat�ujj�t. - Mit csin�lsz itt? Azt hittem, otthon maradt�l a
pap�val.

Henry az �gy fel� fordult �s kisim�totta a l�ny szem�b�l a haj�t.

- Agg�dtam Connie miatt - mondta csendesen. - Felkelt m�r k�zben?

- Az el�bb egy r�vid ideig kinyitotta a szem�t - felelte Susan. -
Nagyon zavartnak t�nt.
- Mi�rt? - A k�rd�st egy �rnyalatnyival gyorsabban tette f�l a
fi�, mintha tartott volna valamit�l.

Susan �szrevette a fia reakci�j�t.

- Amiatt, hogy itt van a k�rh�zban. Szerintem nem sokra

eml�kszik, mi t�rt�nt vele.

Csak k�pzel�d�tt volna, vagy Henry val�ban megk�nnyebb�lten

s�hajtott?

- Ez j� - mondta a fi�. - Tal�n jobb is, ha elfelejti az eg�szet.

Susan figyelte a fi�t, s k�zben nagyon k�nosan �rezte mag�t.

- Henry, mi t�rt�nt a b�nyat�n�l?

Henry meglepetten n�zett r�.

- Mondtam m�r, mami, hogy baleset volt.

- Persze. - Susan b�lintott �s mosolyt er�ltetett az arc�ra.

Henry arc�ra hirtelen ki�lt a szomor�s�g.

- Tudom, hogy mindig �gy b�ntam vele, mint egy kis szarossal. De
eg�szen mostan�ig... sz�val nem tudtam, hogy ilyen sokat jelent
nekem.

Susan egy pillanatig n�zte a fi�t. M�r sokszor l�tta �gy

sz�n�szkedni. Olyan �des, olyan komoly, m�r-m�r mintha
lelkiismeret-furdal�sa volna. Sokszor mintha t�l j�fi� lenne
ahhoz, hogy igaz legyen. Most azonban elgondolkozott. Esz�be
jutott az este, amikor ott volt Richard szob�j�ban. Nem
felejtette el, mit l�tott meg a kis t�k�rb�l. Mintha egy teljesen
m�s fi� lett volna. Ugyanaz a fi�, aki beosont a k�rterembe, s
azt hitte egyed�l van.

Vajon sz�nlelne a fia? Ez az eg�sz egy sz�nj�t�k lenne? Hirtelen

elfogta a rosszull�t, v�dolta mag�t, hogy ilyesmik jutnak az
esz�be. Nem, ez lehetetlen. Hiszen ez az � fia.

M�gis...
- Apa tudja, hogy itt vagy? - k�rdezte Henryt.
- Nem, nem sz�ltam neki - felelte a fi�. - Ugye nem tettem
helyesen?
- Sz�lnod kellett volna.
- H�t, akkor jobb ha most megyek is, miel�tt �szreveszi - mondta
Henry. - J�ssz?
- M�g nem - felelte a n�. - Te csak siess.

A fi� az ajt� fel� fordult. Susan �rezte, hogy voln�nak m�g

k�rd�sei. Valahogy nem �llnak �ssze a dolgok.

- Henry? - sz�lt oda a fi�nak.

- Igen, anya. - A fi� fel�je fordult.

Volt valami b�ntudat ebben a mozdulatban? Vagy az eg�szet csak

k�pzelte.

Henry �rtatlan, ny�lt pillant�st vetett r�. Susan meggondolta

mag�t. K�ptelens�g. Nincs olyan tizenk�t �ves gyerek, aki ilyen
gonosz lenne, ilyen megr�gz�tt.

- Semmi baj - mondta Susan. - Akkor otthon tal�lkozunk.

Henry b�lintott, azt�n vetett m�g egy pillant�st Connie-re.

- Mondd meg neki, hogy itt voltam, j�?

- Megmondom.

Henry elmosolyodott, azt�n kiment a szob�b�l. Susan hallotta,

hogy f�ty�r�szve megy v�gig a folyos�n.

20.

Maine-ban �pp d�l volt, ez azt jelentette, hogy Jap�nban most

�jszaka lehetett. Marknak r�videsen el kellett indulnia Alice
Davenporthoz. D�h�s volt, mert Susan m�r reggel eml�keztette a
dologra, �s Henry el�tt. Henry Markra vigyorodott, mint aki
tudja, amit tudnia kell. Mint aki pontosan tudja, hogy t�bbet �r,
mint Mark, akinek agyzsugor�t�sra kell j�rnia, neki meg nem. Ezt
tartotta Mark a leggonoszabb ir�ni�nak az eg�szben. Mert ha
valakinek pszichi�terhez kell j�rnia, az �pp Henry.

M�r ideje lett volna indulnia, de Alice Davenport m�g v�rhat egy
darabig, gondolta. Mark eg�sz d�lel�tt arra v�rt, hogy v�gre
telefon�lhasson. Most beslisszant Wallace b�csi szob�j�ba �s azt
a sz�mot t�rcs�zta, amelyet az apj�t�l kapott. �vatosnak kell
lennie. Susan elment Connie-�rt a k�rh�zba, de Wallace �s Henry
itt lehet a k�zelben.

El�bb furcsa csipog�s �s b�g�s hallatszott a kagyl�b�l, azt�n a

telefon hosszan kicsengett. Mark �pp le akarta tenni a kagyl�t,
mert nem vette fel senki, amikor valaki belesz�lt a kagyl�ba.
Mark egy sz�t sem �rtett, mert a n� mondott valamit jap�nul.

- Iz�, tetszik angolul besz�lni? - k�rdezte Mark suttogva.

- Miben seg�thetek? - sz�lt bele egy m�sik n� a kagyl�ba. Mark
�gy hallotta, mintha �s�tott volna.
- Tess�k nekem kapcsolni a huszonhetes szob�t.
- Egy pillanat.

�jabb kattan�st hallott, majd a telefon megint csengeni kezdett.

Mark t�relmetlen�l v�rt, att�l f�lt, hogy Wallace vagy Henry
b�rmelyik pillanatban bel�phetnek. Mi�rt nem veszi m�r fel a papa
a kagyl�t? Most lehet ott �jf�l.

- Tess�k - sz�lt a kagyl�ba egy �s�t� f�rfihang.

- Apu, te vagy az?
- Mark?
- Igen, ne haragudj, hogy fel�bresztettelek.
- Valami baj van? Minden rendben?
- Apu, gyere �rtem - suttogta Mark a kagyl�ba.
- Mi�rt? Mi baj?
- Henryr�l van sz� - felelte Mark. - Furcsa dolgokat csin�l.
Rossz, sz�rny� dolgokat.
- Hogy �rted, hogy "sz�rny� dolgokat"? - k�rdezte az apja.
- Mindenkit h�ly�re vesz - magyar�zta a fi�. - Azt hiszik, hogy
mintagyerek, hogy j�fi�, pedig gonosz.
- N�zd, Mark, ez nekem magas. Azt mondtad, "gonosz"?
- Igen.
- Mi�rt?
- Csin�lt egy szerkezetet, ezzel lel�tt egy kuty�t, meg�lte.
T�megszerencs�tlens�get okozott, isteni csoda, hogy senki nem
halt meg. Tegnap meg meg akarta �lni Connie-t.
- Micsoda? Meg�lni Connie-t? Mark, ott van Wallace valahol? Vagy
Susan?
- Apu, hallgass v�gig - k�rte Mark. - �n megpr�b�ltam nekik
sz�lni, de nem hisznek nekem. Senki nem akar hinni, pedig �gy
van.
- �s Alice Davenport?

Mark fels�hajtott.

- Neki nem sz�ltam, apu. � azt hiszi, hogy egy zavart kisk�ly�k
vagyok.

Egy pillanatig csend volt a kagyl�ban. Mark egy m�sik

besz�lget�st hallott a serceg�s alatt a t�volb�l.

- Mark - sz�lalt meg v�g�l az apja -, mikor tal�lkozol

legk�zelebb Alice n�nivel?
- Ma - felelte Mark csal�dottan. Ha a pap�ja ezut�n a buta n�
ut�n �rdekl�dik, akkor ez azt jelenti, nem fog hazaj�nni.
- Azt szeretn�m, ha elmondan�d Alice n�ninek, amit nekem
elmondt�l - mondta az apja. - Vil�gos?
- Persze. - Mark �gy mondta ezt, hogy a pap�ja kihallja a
csal�dotts�got a hangj�b�l.
- Akkor j�.

Marknak az volt az �rz�se, hogy az apja le akarja tenni a

kagyl�t.

- Apu?
- Mondjad, kisfiam.
- Mit gondolsz, hogy tudsz �rtem j�nni?
- Hamarosan, Mark. Amint tudok.
- �s hiszel nekem, apu?
Amikor az apja nem v�laszolt azonnal, Mark tudta, hogy
val�sz�n�leg � sem.

Azt�n v�lasz helyett az apja ezt mondta:

- Megyek amilyen gyorsan csak tudok.

- Siess, apu, j�?
- J�.
- Meg�g�red?
- Meg, Mark, meg�g�rem. Amilyen gyorsan csak tudok.
- K�sz, apu, �s ne haragudj, hogy f�l�bresztettelek.
- Semmi baj, Mark. Csak mondj el mindent sz�pen Alice
Davenportnak. Ez nagyon fontos.

Elb�cs�ztak egym�st�l �s letett�k a kagyl�t. Mark �rezte, hogy az

apja nem tudja, higgyen-e neki vagy sem. De legal�bb �rte j�nne
m�r. Annyira hi�nyzott neki.

Nem sokkal k�s�bb Mark fels�t�lt Alice Davenport h�z�hoz.

Gondolatban v�gigvette, mit is akar elmondani neki. Az elej�t�l
kezdve kell elmondania mindent. Ha kell, felkutatja azt az embert
is, aki� az a kutya volt. �s tal�n a rend�r�ket is felh�vhatn�,
hogyan t�rt�nt az az eset Sztr�da �rral.

Teljesen a gondolataiba m�lyedt, amikor bel�pett a h�zba. A

rendel� ajtaja r�snyire nyitva �llt. Hangokat hallott kisz�r�dni.
Furcs�llotta. Mark biztos volt benne, hogy mostanra volt
megbesz�lve a kezel�s. Hallotta, hogy Alice felnevet.

Mark bel�pett �s megdermedt. Ott �lt valaki a sz�kben. H�ttal

neki, de egy csepp k�ts�ge nem volt, ki az.

- Mark, �r�l�k, hogy megj�tt�l - mondta Alice mosolyogva.

Henry is fel� fordult �s szint�n mosolygott.

- Szia, Mark.

Mark nem hitt a szem�nek. Hogyhogy itt van? Mi�rt? De t�ls�gosan

is nyilv�nval� volt a v�lasz. Az�rt van itt, hogy keresztbe
tegyen neki. Ez a sr�c nemcsak gonosz, hanem d�rzs�lt is,
gondolta.

- Gyere Mark - mondta Alice -, foglalj helyet.

Mark nem mozdult, csak meredt Henryre.

- Te mit csin�lsz itt?

- Ugyan m�r, Mark - mondta Alice -, Henry az�rt van itt, hogy
seg�tsen. Azt mondja, hogy valami bajotok van egym�ssal.

Mark hitetlenkedve n�zett a n�re.

- De hisz � okozza a probl�m�t!

- K�rlek, Mark - sz�lalt meg csendesen Alice. - Te is tudod, hogy
mindennek k�t oldala van. Mi�rt nem �lsz le �s oldjuk meg egy�tt
a dolgot?

Mark m�r tudta, mire megy ki a j�t�k. Henryt nem tudja �gy
legy�zni.

- Mindegy - mondta Mark. - M�r �gyis Henry oldal�n tetszik �llni.

Alice a homlok�t r�ncolta.

- �n nem �llok senki oldal�n, Mark.

- De, ott tetszik �llni - felelte Mark. - Hallottam, ahogy
nevetni tetszett. Henry mindenkit az ujja k�r� csavar, Alice
n�nit is.
- Ugyan m�r, Mark - sz�lalt meg Alice. L�tszott rajta, hogy kezdi
elvesz�teni v�gtelennek l�tsz� t�relm�t. - Nem csavar itt senki
senkit az ujja k�r�.
- Ugyan m�r, ne tess�k engem h�ly�nek n�zni! - Mark sarkon
fordult �s kirohant a helyis�gb�l �s hangosan bev�gta maga ut�n
az ajt�t.
- Mark, v�rj! - ki�ltott ut�na Alice.

Ekkor csap�dott be a bej�rati ajt� is.

- �, M�ri�m! - Alice tekintete elkomorodott.

- Ne tess�k haragudni - sz�lalt meg Henry. - Nem akartam bajt
okozni.
- Nem a te hib�d - felelte a n�. - Marknak nagyon neh�z most.
Nagyon-nagyon neh�z.
- De az�rt... nincs semmi baja? - k�rdezte Henry.
- Mi az, hogy "nincs semmi baja"? - k�rdezte Alice �rdekl�dve.
- H�t, nem is tudom... - Henry megvonta a v�ll�t, azt�n
k�nyszeredetten mocorgott a sz�ken, mint aki igen k�nyelmetlen�l
�rzi mag�t.
- Na, besz�lj, Henry.
- Nem tudom, el�rulhatom-e Alice n�ninek.
- Csak akkor mondd, ha akarod, Henry - mondta Alice. - Az
vil�gos, ahogy neked sem k�nny� Markkal. M�r az is sokat
seg�thet, ha besz�lsz r�la.
- Biztos? - k�rdezte Henry �rtatlan arccal.
- Persze.

Henry m�ly l�legzetet vett, azt�n lassan kif�jta a leveg�t.

- H�t olyan furcs�n viselkedik, amikor nem l�tja senki. N�ha

szab�lyosan megijedek t�le.
- Mi�rt? Miket csin�l?

Henry egy kicsit el�red�lt �lt�ben �s beharapta az ajk�t. �gy

akart l�tszani, mint aki nagyon k�nyelmetlen�l �rzi most mag�t.

- Nem tudom, elmondhatom-e.

- Mi�rt?
- Mert Mark a bar�tom. Sz�val, ha veszeksz�nk is n�ha, att�l m�g
szeretem.
- Kiv�ve, amikor f�lsz t�le - sz�lt k�zbe Alice.
- H���t... igen.

Alice el�rehajolt.

- Figyelj r�m, Henry. Ha besz�lsz Markr�l, azzal seg�tesz rajta,

nem b�ntod. �s nem is �rulod el. Mondj el mindent, j�?
- Mindent? - K�v�lr�l Henry teljesen �gy n�zett ki, mint akiben
viaskodnak a gondolatok. A lelk�ben azonban nevetett. Azt�n
elmondott mindent Alice-nak, amir�l azt akarta, hogy a n� tudjon.

Mark fent �lt a f�n a megfigyel� ponton. M�g nem �lltak a j�vend�
h�z falai, s nem volt tet� sem, l�tta, ahogy elh�znak a feje
felett a felh�k. Eddig � volt az �szinte, Henry pedig a csal�. �s
ki vitte el a bab�rt? Henry.

Tal�n elj�tt az ideje, hogy v�ltoztasson.

Hallotta a saj�t l�legz�s�t, azt�n valaki m�s�t is. Len�zett, s

l�tta, hogy Henry m�szik f�lfel�. N�h�ny m�sodperccel k�s�bb
megpillantotta Henry vigyorg� arc�t.

- H�t, igen tanuls�gos besz�lget�sr�l maradt�l le - mondta g�nyos

mosollyal. - Tudod, �n cs�pem a ter�pi�t.
- Mit mondt�l neki? - k�rdezte h�v�sen Mark.
- Bocs, de ez szigor�an bizalmas - felelte Henry. - �s jobb ha
abbahagyod a hazudoz�st r�lam, mert �gysem hisz neked senki.
- Nem hazudok - felelte Mark. - �s ezt te is j�l tudod.
- Bizony�tsd be - mondta Henry.

M�r nem mosolygott.

- R�videsen r�j�nnek, ki vagy - mondta Mark. - Nem csin�lhatod

ezt a dolgot a v�gtelens�gig.
- Kik fognak r�j�nni? - k�rdezte Henry. - Az any�m? Az ap�m?
- Megmondtalak a mam�dnak.

Henryt ezt l�that�an egy cseppet sem aggasztotta.

- Na �s? Mi�rt hitt volna neked? �n vagyok a fia, nem te!

Ha harc, legyen harc, gondolta Mark.

- T�vedsz - mondta. - � az �n mam�m.

Henry a homlok�t r�ncolta, azt�n elvigyorodott.

- Mi a fen�r�l dum�lsz? A mam�dat m�r a kukacok eszik.

- Pedig Susan n�ni az �n mam�m.

Mark fel�llt, azt�n Henry is. A k�t fi� egym�s szem�t f�rk�szte
ott a fa tetej�n.

- Miel�tt meghalt volna, a mam�m jelt adott nekem - mondta Mark.

- Meg�g�rte, hogy visszat�r. Nem tudtam, hogy csin�lja, de most
m�r igen. A te mam�dat v�lasztotta. Te ezt soha nem �rtheted,
Henry. De Susan n�ni most m�r az �n mam�m.

L�tta, hogy Henry elbizonytalanodik. Hogy siker�lt megingatnia.

Mark csak az�rt mondta, hogy provok�lja a fi�t, de az volt a
legfurcs�bb, hogy az eg�szet igaznak �rezte. �gy szerette volna,
ha Susan n�ni lenne a mam�ja. Az asszony jobb fi�t �rdemelt volna
Henryn�l.

Henry v�gig bizonytalan arccal n�zett Markra.

- Te meg vagy �r�lve, Mark. Te nem vagy magadn�l, tudod?

- � a mam�m, Henry - mondta megint hat�rozottan Mark, azt�n
elment a fi� mellett �s lassan leereszkedett a deszkaszint alatti
gallyra. Egy pillanattal k�s�bb megjelent Henry arca.
- Mark - sz�lalt meg olyan hideg �s komoly hangon, ahogy soha nem
hallotta.
- Mit akarsz? - csattant fel m�r-m�r er�szakos �nbizalommal Mark.
- Te velem ne merj gaty�zni, hallod? - sziszegte alig hallhat�an
fel�je Henry.

Mark a lehet� legelb�v�l�bb mosoly�val n�zett vissza a fi�ra,

azt�n m�szott tov�bb lefel�.

21.

�jszaka volt, a sz�l cib�lta a f�kat, a h�pelyheket nekiv�gta a

h�znak. Az �gak �gy kapirg�lt�k az ablakokat, mint megannyi
csontk�z.

Henry szob�j�ban Mark hirtelen megriadva f�l�bredt �s

k�r�ln�zett. A s�t�tben is l�tta, hogy Henry �gya �res. Mark
biztos volt benne, hogy megint k�sz�l valamire. A gyomra
�sszer�ndult. Szeretett volna meleg �gy�ban maradni, de nem
tehette. Kib�jt az �gyb�l �s kiment a hallba.

Az utcai l�mp�k gy�r f�nye vil�g�totta meg a helyis�get. �s azok

az �rnyak...

Lassan, ijeszt�en mozogtak...

Mark gy�l�lettel n�zte az �rnyakat.

Csendben �llt a hallban. Henry szinte ak�rhol lehet a h�zban,

ak�rmit is csin�lhat. Mark �gy d�nt�tt, el�bb a h�z t�bbi lak�j�t
veszi sz�mba. Mik�zben ment a folyos�n, szinte ut�nany�ltak azok
az �rnyak a falon.

Legsz�vesebben visszab�jt volna a takar� al�. De �gysem tudott

volna aludni. K�l�n�sen, hogy Henry valamit �gyk�dik valahol.

Meg�llt Susan �s Wallace szob�j�nak ajtaj�ban �s hallgat�zott.

Nem hallott semmit.

�vatosan kinyitotta az ajt�t. Odabent s�t�t volt, de l�tta a

takar�k k�rvonalaib�l, hogy az �gyban vannak. Wallace felhorkant
�s motyogott valamit �lm�ban. Mark �rezte, hogy a szob�ban nincs
semmi rendk�v�li. Visszament az emeletre �s megn�zte ezut�n
Connie szob�j�t. Susan a d�lut�n folyam�n hozta haza, �s a
kisl�ny gyorsan visszaalakult a folyton nevet�, j�kedv�,
b�tyj�val ingerked� kisl�nny�, mintha nem �rte volna az a sz�rny�
trauma k�t nappal ezel�tt.

Connie m�lyen aludt.

Akkor hol lehet Henry? Mark megint lement a hallba. M�r a

gondolatt�l is rettegett, hogy a fi� valahol ott van a h�zban
minden ellen�rz�s n�lk�l. �rezte, hogy felpereg a pulzusa, s a
verejt�k ki�t a homlok�n.

�llt a l�pcs�n�l �s t�gra nyitotta a f�l�t. El�sz�r csak a sz�l

z�g�s�t hallotta, azt�n hirtelen alig hallhat�an megcsend�lt
valami. Nem �gy, mintha �g ver�d�tt volna az ablaknak, hanem mint
amikor �veg �t�dik �veghez.

Mintha a konyh�b�l j�tt volna.

Mark lassan elindult a konyha fel�, azt�n meg�llt az ajt�ban. A

h�t� ajtaja nyitva �llt, s k�s�rteties f�nyt �rasztott a
helyis�gre. Mark Henryt kereste a tekintet�vel, de sehol sem
l�tta. �vatosan odal�pett a h�t�h�z �s belen�zett.

Mindent teljesen rendben tal�lt.

- Te is nassolni akarsz egy kicsit?

Mark r�m�lten kapta fel a fej�t.

Henry ott �llt a h�ta m�g�tt, arc�t ijeszt�v� tette a h�t�b�l

ki�rad� feh�r f�ny.

- Csak egy�l - mondta Henry. - Miattam ne zavartasd magad.

Mark csak b�multa a fi�t, mik�zben v�rta, hogy sz�vver�se

lecsillapodik. Nagyot nyelt, azt�n megint belen�zett a h�t�be.
Henry pedig k�sz�l valamire. Erre meg mert volna esk�dni.

- Mit csin�lt�l? - k�rdezte Mark.

- Hogy �n? Hogy mit csin�ltam? - j�tszotta Henry az �rtatlan. -
�, m�r �rtem, azt hiszed, beletettem valamit a csal�d kaj�j�ba.

Mark gyors pillant�st vetett az ennival�kra, azt�n megint

Henryre.

- Mi�rt, tett�l?
- Ugyan m�r, Mark, ne h�ly�skedj - felelte Henry g�nyos
mosollyal. - Csak nem k�pzeled, hogy t�nyleg megtenn�m?

Ez lehet �tver�s is, gondolta Mark. Henryvel sosem tudja,

h�nyad�n �ll az ember.

Ez itt a legnagyobb gond.

Mark beny�lt a h�t�be �s kivette a narancsdzs�szos �veget.

Lecsavarta a tetej�t �s beleszagolt.

Olyan volt a szaga, mint a dzsusz� szokott, de honnan tudja

biztosan, nincs-e valami benne? Fogalma sem volt, milyen szaga
lehet a m�regnek!

Mi van, ha most m�gsem veri �t?

Nem kock�ztathat, Henryvel sosem lehet tudni.

Mark gyorsan felgy�jtotta a villanyt �s odafutott a mosogat�hoz.

Bele�nt�tte a dzs�szt.

Na, ez mind lement.

Mark megfordult �s Henryre n�zett.

A sr�c ott �llt az ajt�f�lf�nak t�maszkodva, mell�n
�sszekulcsolta a karj�t �s g�nyosan mosolygott.

Ekkor villant �t Mark agy�n: Henry nyilv�n m�st is megm�rgezett.

Megint belepillantott a h�t�szekr�nybe. B�rmit megm�rgezhetett!
B�rmit!

Csak egyet lehet tenni. Mark kivette a h�t�b�l a tejet, a

sajttart�t, azt�n az almalevet �s a l�bast a spagettisz�sz
marad�k�val.

B�rmit megm�rgezhetett!

Teljesen ki�r�tette a h�t�t, azt�n elkezdte az ennival�t

ledar�lni a konyhamalaccal, a foly�kony dolgokat pedig ki�nt�tte
a lefoly�ba. Nem �rdekelte, hogy a pizsam�ja �sszekoszol�dik
munka k�zben.

N�h�ny dolgot ki kellett kaparni az �vegb�l. Felkapott egy

kanalat �s nekiesett el�bb a ketchupnek, azt�n j�tt a must�r �s a
lekv�rok, de Marknak m�g ezekb�l is siker�lt n�mi mint�t a
pizsam�j�ra kenni.

- Mark!

A fi� h�tran�zett, az ajt�ban ott �llt Wallace �s Susan �lmosan,

de ann�l meglepettebben. Henry ott �llt mellett�k, arc�ra ki�lt a
megj�tszott aggodalom.

- �, Mark! - Susan odament a fi�hoz �s megfogta a v�ll�t, �gy

h�zta el a mosogat�t�l. - Mi seg�teni akarunk neked. Tudjuk,
mennyire hi�nyzik a mam�d, hogy milyen neh�z lehet...

Ezek nem �rtenek semmit, gondolta Mark. Ezek azt hiszik, hogy a
mam�ja miatt ideges!

Mark Henryre emelte az ujj�t.

- Nem tetszik �rteni - mondta. - Henry az oka! � pr�b�lta

megm�rgezni Susan n�ni�ket!

Susannak v�gtelen szomor�s�g �lt ki az arc�ra.

- Mark, kisfiam...

Ezek nem hisznek nekem, gondolta Mark. Azt hiszik, hogy �n vagyok
az �r�lt! Ek�zben Henry t�k�letesen megj�tszotta az �rtatlant. A
fi� �pp a pap�ja pizsamaujj�t h�zogatta �s kisfi�s hangon
k�rdezte:

- Papi? �n �gy f�lek! Nem akarok egy szob�ban aludni vele.

Mark l�tta, hogy a f�rfi k�rd�n tekintett a feles�g�re, azt�n

odal�pett Markhoz �s a v�ll�ra tette a kez�t.

- Na gyere, fiam - mondta n�mi bosszankod�ssal �s csal�dotts�ggal

a hangj�ban. - Meg kell mosakodj�l.
Mark h�trah�k�lt.

- Nem tetszenek �rteni. Henry meg akarta �lni Connie-t. Azt�n �gy
tett, mint aki megm�rgezte az ennival�t. Mindent.
- El�g legyen! - csattant f�l d�h�sen Wallace. - Mars a
f�rd�szob�ba!

Mark tudta, hogy sz�t kell fogadnia. A f�rd�szob�ba menet is

besz�lt, de nem volt semmi �rtelme. Wallace b�csit nem �rdekelte,
hogy akarta Henry megm�rgezni az eg�sz csal�dot. Mark v�g�l
befogta a sz�j�t.

Wallace kint v�rt az ajt� el�tt, m�g a fi� megmosakodott �s

tiszta pizsam�ba b�jt. Felmentek Richard szob�j�ba. Mark
rettegett a helyt�l, hogy ott kell aludjon egy halott kisfi�
j�t�kai k�z�tt. Mark le�lt az �gy sz�l�re �s Wallace-re n�zett,
aki ott �llt a szobaajt�ban �s nagyot �s�tott.

- Majd reggel folytatjuk - mondta a f�rfi.

- Minek? - k�rdezte Mark, hangja tele volt csal�dotts�ggal. -
�gysem hisz nekem senki.

Wallace furcsa tekintettel n�zett vissza r�, azt�n becsukta az

ajt�t. Markot az sem lepte volna meg, ha r�z�rja az ajt�t. �gy
�rezte, megsemmis�t� veres�get szenvedett. Ha sz�nlel�sr�l van
sz�, nem gy�zheti le Henryt.

Susan a h�l�szob�juk el�tt v�rta a f�rj�t. Mell�n szorosan

�sszekulcsolta a kez�t. A folyos� tele volt ing�, ijeszt�
�rnyakkal. Furcs�nak tal�lta, hogy eddig sosem figyelt fel r�juk.

- Hogy van? - k�rdezte, amikor bementek a h�l�ba.

- Nem tudom, mit mondjak - felelte Wallace. - Mintha d�h�s lenne.
- �s mit sz�lsz a konyh�ban t�rt�ntekhez? - folytatta Susan. -
Meg ahhoz, hogy Henry �ll�t�lag meg akarta volna �lni Connie-t?
- Nem is tudom - felelte Wallace. - Fogalmam sincs.
- Mit csin�ljunk? - k�rdezte Susan.
- Jack n�h�ny nap m�lva visszaj�n - felelte Wallace. - Hagyjuk az
eg�szet a csud�ba addig.

A f�rfi m�r indult is volna vissza az �gyba, de az asszony

meg�ll�totta.

- V�rj csak.
- Mi van?

Susan l�tta, hogy a f�rje nagyon lefek�dne m�r, de valamit

szeretett volna m�g megbesz�lni vele.

- Vajon mi�rt gondolta, hogy Henry megm�rgezte az ennival�t? -

k�rdezte.
- Nem vagyok gondolatolvas� - felelte Wallace �s megr�zta a
fej�t.
- De...
- Majd megbesz�lj�k holnap - felelte a f�rfi �s visszament a
szob�ba.

Ahogy Wallace ell�pett el�le, az asszony megpillantotta Henryt,

aki ott �llt az ajtaja el�tt. Susan nyilv�n az�rt nem l�tta az
el�bb, mert a f�rje eltakarta el�le. Biztosan kihallgatta, amir�l
besz�lgettek. Most �llt a folyos�n �s mosolygott - olyan
el�gedett mosollyal, mint a vend�gl�t�, aki igen remek�l siker�lt
partit tartott. Susan bossz�san sz�lt oda neki:

- Menj vissza az �gyadba.

Henry elt�nt az ajtaja m�g�tt. Susan is visszament a h�l�ba, de

nagyon zavarta, amit l�tott. Mi�rt viselkedett �gy Mark? �s min
mosolygott olyan el�gedetten Henry? Esz�be jutott egy kellemetlen
eml�k, amikor megpillantotta a fia arckifejez�s�t a kis t�k�rben.
Azt�n ahogyan a fi� a h�g�t n�zte a k�rh�zban. �s a Connie-val
t�nt�ntek sem tisztultak m�g le. T�ny, hogy kicsi a gyerek, de
van el�g esze. Mi�rt ment �t a pal�nkon a figyelmeztet�s
ellen�re? �s Henry mi�rt nem akad�lyozta meg benne?

Susan �gyba b�jt, de csak b�multa a s�t�tben a mennyezetet.

Wallace megint halkan horkolni kezdett mellette, de Susan
tiszt�ban volt azzal, hogy sz�m�ra az �jszaka m�r nem hoz alv�st.
Valami a lelke m�ly�n nagyon zavarta Henryvel kapcsolatban.

Nagyon j�l tudta, hogy Janice hal�la hihetetlen�l felzaklatta

Markot, de mi�rt v�doln� emiatt gyilkoss�gi k�s�rlettel Henryt?

�s mi�rt mondta, hogy a fia meg akarta �lni Connie-t?

Mi�rt akarn� megm�rgezni a csal�dot?

�s az a hat h�velyknyi v�z...

22.

M�snap reggel Susan kiment a gar�zsba, ahol Henry szokott

"k�s�rletezni". M�r �vek �ta nem j�rt odabent, az�ta, hogy Henry
�tvette ott az uralmat. A fi� nem mondta ugyan, hogy nem lehet
oda bemenni, de hallgat�lagosan mindenki elismerte, hogy az az �
fels�gter�lete. Susannak esz�be sem jutott tiltakozni: �gy vette,
mintha az eg�sz egy �rtatlan fi� j�t�ka lett volna.

De az elm�lt napok esem�nyei ut�n egyszeriben k�v�ncsi lett.

S�t�t gyan� vezette, melyet nem eg�szen �rtett, amikor benyomta
az ajt�t �s bel�pett a gar�zsba.

A helyis�gben hideg volt �s csend. A padl�n, a polcokon

mindenf�le szerkezetek, dobozok tele alkatr�szekkel. Susan persze
j�l ismerte azokat a j�t�kokat, amelyeket Henry a szob�j�ban
�p�tett, de ezek furcs�bbak voltak azokn�l, valahogy ijeszt�bbek.
Nem tudta, mire szolg�lnak.

Olyan �vatosan l�pdelt, mintha m�zeumban lenne. Nem mert

hozz�ny�lni semmihez.

Valami furcs�t pillantott meg a padl�n, f�lvette. Valami

�larcszer�s�g lehetett, ami l�mpaerny�b�l k�sz�lt. Szokatlan
volt, de Susan nem �rzett benne semmi ijeszt�t. Visszatette a
hely�re, amikor megpillantott valamit a mellette l�v� doboz
alj�n. Felemelte a kis gumib�ln�t.

Ez Richard� volt, villant �t az agy�n. Nagyon kellemetlen �rz�s

ker�tette az asszonyt a hatalm�ba. Amikor a kisfi� meghalt, az
asszony szinte felt�rta a lak�st, annyira kereste ezt a kis
j�t�kot. Nem is �rtette, mi�rt kellett neki annyira? De mit keres
itt Henry holmija k�z�tt?

- Mami?

Henry hangj�t hallotta a h�ta m�g�tt. Susan �gy fordult meg, mint
egy kisgyerek, akit rajtakapnak, hogy a bef�tteket d�zsm�lja.
Gyorsan a zseb�be s�llyesztette a gumib�ln�t.

Henry a h�na alatt egy m�anyag sz�nk�val j�tt be a helyis�gbe. Az

arc�t pirosra cs�pte a hideg leveg�.

- Mit csin�lsz te itt? - k�rdezte szokatlan nyugalommal.

Susan idegesen k�r�lpillantott, nem bor�tott-e fel valamit.

- Csak k�r�ln�ztem - felelte.

Ut�lta mag�t, hogy hazudik a saj�t fi�nak. Valahogy azonban �gy

�rezte, most ezt kell tennie.

Henry letette a sz�nk�t a sarokba, azt�n odaballagott a

munkapadhoz �s elkezdte felaggatni a szersz�mokat a falra.
Figyelemrem�lt�an uralkodott mag�n.

Tal�n t�ls�gosan is.

Susan megk�sz�r�lte a tork�t.

- Henry, ha valami baj van, akkor ugye sz�lsz? - Odal�pett a

fi�hoz �s a v�ll�ra tette a kez�t, de a fi� kib�jt al�la. Mintha
egy szersz�mot keresett volna a szem�vel.
- Mire gondolsz? - k�rdezte az anyj�t.

Susan �rezte, hogy nincs k�nny� dolga.

- H�t, amikor mi gyerekek voltunk, akkor... n�ha... csin�ltunk

olyasmit...
- Milyesmit?
- Amit�l azt�n nem �rezt�k j�l magunkat - fejezte be Susan.

Henry odafordult az anyj�hoz.

- �n nem �rzem rosszul magam semmi miatt.

Egy fikarcnyi bizonytalans�g sem volt a fi� hangj�ban. Minden jel

szerint �szint�n mondta, amit mondott. Susan a zseb�be ny�lt �s
el�h�zta a gumib�ln�t.

- �s ez? - k�rdezte.

Henrynek hirtelen mintha ki�r�lt volna az arca. L�that�an

megd�bbent.

- Ezt honnan szedted?

- Tudod j�l, hogy hol tal�ltam - felelte az asszony.
Henry elfordult. Az asszony megsajn�lta a fi�t, odal�pett hozz�.

- Nem tal�ltam sehol Richard balesete ut�n. Ugye te vetted el?

N�lad volt eg�sz id� alatt.

Henry motyogott valamit, amit Susan nem �rtett.

- Mit mondt�l?

Henry f�ln�zett az anyj�ra.

- Azt mondtam, hogy ez az eny�m volt, miel�tt az �v� lett volna.

A v�lasz megd�bbentette Susant.

Egy ilyen jelent�ktelen kis j�t�kszer ennyire fontos?

- De tudtad, mennyire kerestem - mondta.

- �s?

Susanban kavarogtak az �rzelmek. Egyszerre �rezte s�rtve mag�t,

volt tele aggodalommal �s f�lt. De azt�n r�j�tt, mi zavarja a
legjobban.

- Hogy jutott�l hozz�? - k�rdezte.

A fi� csak megvonta a v�ll�t, nem v�laszolt.

- Felelj. - Susan hangja megkem�nyedett. Nagyon v�rta a fi�t�l a

magyar�zatot. - Ott volt Richarddal a k�dban. Hogy jutott�l
hozz�?

Henry �rtatlan arccal n�zett az anyj�ra.

- Kivettem.
- Kivetted? - Susan egyre k�v�ncsibb lett. - Mikor? Hogyan?

Henry mintha a s�r�ssal k�szk�d�tt volna.

- Ne haragudj, mami. Elvettem... kellett valami, ami Richardra

eml�keztet.

Az asszony vil�gosan eml�kezett arra, hogy Richard ezzel a

b�ln�val j�tszott, miel�tt meg nem sz�lalt volna a telefon.
Persze, amikor visszaj�tt �s ott tal�lta a kicsit arccal a v�zben
- a hat h�velyknyi v�zben - el is feledkezett err�l. De azt�n
k�s�bb, sokkal k�s�bb �jragondolta a t�rt�nteket, �s eml�kezett
r�, hogy l�tta a picin�l. Mikor vette el onnan Henry?

Mikor?

Henry kiny�jtotta a kez�t.

- Visszakaphatom? - k�rdezte illedelmesen.

- Nem, nem kaphatod vissza -, felelte hidegen Susan.

Nem akarta hogy a fi�n�l legyen. Volt a dologban valami sz�rnyen,

r�miszt�en gyan�s. Azt�n d�bbenten l�tta, ahogy a fia szeme
�sszesz�k�l.
- De ez az eny�m - sziszegte a fi�.
- Henry... - Susan h�trah�k�lt.

Nem �rtette, mi t�rt�nt. Nem �rtette, hogy tud a fia egy

szempillant�s alatt �gy �tv�ltozni. A dolog elr�m�tette. Hiszen
m�g csak tizenk�t �ves.

- Add m�r ide!

Henry megragadta a j�t�kszert �s megpr�b�lta kit�pni az anyja

kez�b�l, de az asszony er�sen fogta. Egy pillanatig huzakodtak.
V�g�l Henry vadul kir�ntotta �s a mell�hez szor�totta.

Susan �rtetlen�l meredt a fi�ra, k�zben lihegett. Fia viszonozta

a n�z�st, tekintete furcs�n �res volt, mint aki nagyon uralkodik
mag�n.

- Ki vagy te? - t�rt ki Susanb�l �nk�ntelen�l a k�rd�s.

Henry arc�n egy mosoly suhant �t.

- A fiad - felelte.

Miel�tt Susan meg tudott volna sz�lalni, a gyerek sarkon fordult

�s kiment a helyis�gb�l. Susan csak b�mult ut�na, nem tudott
mozdulni a d�bbenett�l, att�l, ami az el�bb t�rt�nt.

A kis j�t�kb�lna.

Richard...

Hat h�velyknyi v�z...

Nem, gondolta mag�ban, nem tehette Henry. Hiszen � a fia. Richard

meg az �ccse volt.

Egyszer�en nem tehette.

Henry kil�pett a gar�zsb�l a ragyog� naps�t�sbe. Lepillantott a

kez�ben l�v� gumib�ln�ra. Egy pillanattal ezel�tt annyira akarta,
most meg megr�m�lt t�le.

Richard...

Meg kell t�le szabadulni gyorsan.

Futott a f�k k�z�tt a sz�z h�ban, amilyen gyorsan csak b�rt. A

f�k t�rzse �sszefolyt a szeme el�tt. Nagyokat sz�vott a hideg
leveg�b�l. A j�t�kszer mintha �gette volna a tenyer�t.

Meg kell szabadulnia t�le.

El�rte a temet�t �s egyenesen a k�thoz futott. Gyors mozdulattal

t�pte le a deszkafalat �s leb�mult a m�lybe, azt�n lehaj�totta a
j�t�kot. V�rt �s v�rt, m�g v�g�l lentr�l egy halk csobban�st
hallott.

Lecs�szott a k�va mellett a f�ldre, nem kapott leveg�t, annyira

kifulladt. V�gre megszabadult t�le. Most m�r nincs n�la, �s nincs
az anyj�n�l sem.

Mintha sosem l�tezett volna.

Susan ott �lt a kocsij�ban. A gondolat egyre n�tt az agy�ban,

k�ptelen volt most m�r kiverni a fej�b�l. Mik�zben Alice
Davenporthoz hajtott, k�ptelen volt kiverni a fej�b�l a gyan�t a
fi�val kapcsolatban. Egyre csak azt mondogatta mag�ban pedig,
hogy biztosan t�ved.

Kell lennie valamilyen magyar�zatnak.

Musz�j lennie!

Eg�szen biztos volt benne, hogy nem volt m�r a k�dban a

gumib�lna, amikor megtal�lta a k�dban a kicsit.

Az eg�sz csal�d tudta, hogy mit keres olyan veszett�l.

Lehet, hogy Richard hal�la ostoba baleset volt, de most m�r azt
is bizonyosan tudja, hogy Henry j�rt a f�rd�szob�ban azut�n, hogy
�t telefonhoz h�vt�k.

�s ha azt tette, amire m�g gondolni is sz�rny�, akkor Marknak

igaza lehet abban, hogy Henry volt a felel�s Connie baleset��rt
is.

Mark tegnap esti bizarr viselked�se a h�t�vel kezdett a sz�m�ra

�rtelmet nyerni.

De nem, gondolta, ez lehetetlen. K�ptelens�g. � �s Wallace j�

sz�l�k. Mindig a gyerekek jav�t akart�k.

K�ptelens�g, hogy � egy ilyen sz�rnyeteget sz�lt volna.

Alice kinyitotta neki az ajt�t. Susan m�r kor�bban �ttelefon�lt,

bejelentette, hogy �t fog j�nni. Azt mondta, hogy nagyon fontos
dologban akarja kik�rni a n� v�lem�ny�t.

- J�l vagy? - k�rdezte Alice, amikor Susan bel�pett a h�zba.

- Nem - felelte Susan �s egyenesen ment a rendel� fel�.

Ott meg�llt a panor�maablak el�tt �s kin�zett az �ce�nra. Mintha

kint lett volna a kedvenc szikl�j�n.

- Mi az, Susan? - k�rdezte Alice, amikor bel�pett a szob�ba �s

becsukta maga ut�n az ajt�t. - Az egyik fi�val van baj?

Susan vett egy m�ly l�legzetet, megpr�b�lta �sszeszedni mag�t.

Nem akarta feltenni azt a k�rd�st. El�re rettegett, mi lesz a
v�lasz. De fel kell tennie. M�g mindig az ablak fel� fordulva
csendesen megsz�lalt:

- Mondd, Alice, elk�pzelhet�, hogy egy gyerek �gy sz�letik,

hogy... hogy is mondjam... hogy hi�nyzik bel�le valami?
- Ezt hogy �rted? - n�zett az asszonyra a pszichol�gus.

Susan tudta, hogy �gyetlen�l k�rdezett. Mintha egy hi�nyz� orr�l

vagy k�zr�l besz�lne. Alice ebb�l nem �rt semmit. Odafordult
hozz�.

- Azt akarom mondani, elk�pzelhet�, hogy egy fi� k�ptelen legyen

bizonyos �rz�sekre? - k�rdezte. - Hogy ne legyenek �rzelmei? Ne
legyen b�ntudata?
- Elk�pzelhet� - felelte �vatosan Alice. - De ez nagyon ritka.
- De tegy�k fel, hogy ez van - mondta Susan. - F�lismern�l egy
ilyen gyereket?
- Ez nagyon neh�z - felelte Alice. - Az ilyen gyerek kor�n
megtanulja, hogy sz�nlelje az �rz�seit an�lk�l, hogy val�ban
�rezze �ket. A legt�bbsz�r norm�lisabbnak t�nnek a norm�lis
gyerekekn�l.
- T�l j� ahhoz, hogy igaz legyen - motyogta maga el� r�m�lten
Susan.

Teh�t m�gis csak lehets�ges. Susan hirtelen meg�rtette, hogy nem

ker�lheti meg a dolgot. Most m�r t�l sok a bizony�t�k. Minden
beleillik a k�pbe.

- M�r h�sz �ve praktiz�lok �s soha nem l�ttam ilyen gyereket -

mondta �vatosan Alice, mintha azt akarta volna, Susan ne vonjon
le elhamarkodott k�vetkeztet�seket. - Csak olvastam ilyenekr�l.

Susan t�k�letesen �rtette, mi�rt mondja ezt Alice. Ez azonban m�s

helyzet. Minden�tt ott vannak a bizony�t�kok...

- Alice, most rohannom kell - mondta az asszony �s az ajt� fel�

indult.
- V�rj - sz�lt ut�na Alice.
- Most nem lehet, majd k�s�bb felh�vlak, �g�rem.

Kinyitotta az ajt�t �s elindult lefel� a l�pcs�n.

- Susan, Mark nem ez a fajta gyerek - sz�lt ut�na Alice.

Susan egy m�sodpercre megtorpant.

- Tudom - felelte.

Henry mindenkit bolondd� tett. Haza kell �rjen id�ben.

K�ptelens�g volt szemmel tartani minden potenci�lis �ldozatot,

ez�rt Mark ink�bb egyik szem�t folyton a potenci�lis tettesen
tartotta. Figyelt, amikor Henry reggel elment sz�nk�zni. K�s�bb
l�tta, hogy bemegy a gar�zsba, azt�n l�tta onn�t kirohanni, el a
temet� fel�.

Most �ppen ott �llt Henry szob�ja el�tt a nyitott ajt�ban.

Odabent Henry �llt az eg�sz alakos t�k�r el�tt, amely a szekr�nye
bels� ajtaj�ra volt csavarozva. Henry csak �llt �s hossz� id�n
kereszt�l b�multa mag�t. Ekkor lassan k�nnyek jelentek meg a jobb
szem�ben, s lassan v�gigg�rd�ltek az arc�n.

Henry menten elmosolyodott.

Azt pr�b�lgatja, tud-e s�rni, d�bbent r� hirtelen Mark.

Hirtelen megfordult Henry, s a k�t fi� egy pillanatig

farkasszemet n�zett egym�ssal.

- Mit csin�lsz? - k�rdezte Mark.

- Siratok valakit - felelte Henry.
- Kit? - k�rdezte Mark.

Henry v�lasz helyett megint a t�k�r fel� fordult �s mag�t n�zte.

- Amikor a mam�d temet�s�n volt�l, te s�rt�l?

- Mi�rt k�rdezed?
- Nem is tudom - r�ntotta meg a v�ll�t Henry. - Csak �gy
k�pzeltem, hogy az embernek illik s�rnia a mam�ja temet�s�n,
ennyi az eg�sz.

A mam�ja temet�s�n...

Mark el�tt hirtelen minden megvil�gosodott. Bel�pett a szob�ba.

- Meg ne merd pr�b�lni.

- Mit ne merjek megpr�b�lni? - k�rdezett vissza �rtatlan arccal
Henry.
- B�ntani �t.
- Te azt hiszed, hogy b�ntan�m a saj�t... - kezdte Henry, azt�n
hirtelen elhallgatott. - De hiszen...
- Micsoda? - k�rdezte Mark.
- Most jut eszembe - mondta Henry -, � m�r nem is az �n mam�m. A
ti�d. Nem ezt mondtad a m�ltkor?
- De igen.
- A te any�d vagy az eny�m, egyre megy - mondta Henry �s
kacsintott. - Szerintem mind a ketten meggy�szoln�nk.

Mark ott �llt a fi� el�tt. Olyan k�zel, hogy el tudta volna �rni
a nyak�t �s megfojthatta volna.

- Akkor el�bb v�gzek veled.

- Szeg�ny Mark - sz�lalt meg g�nyosan Henry. - Ilyen er�szakos
szeg�ny �s milyen zavart. Vigy�zz magadra, nehogy dilih�zba
z�rjanak.

Marknak esz�be jutott az el�z� esti h�t�szekr�ny-�gy. A dolog

nagyon is val�sz�n�. Henry biztosan kij�tszan� ellene. Mindent
r�kenne Markra.

Hirtelen elpattant Markban valami, el�rel�pett, felkapott egy

csavarh�z�t a munkapadr�l, a m�sik kez�vel megragadta Henryt �s
nekil�kte a falnak.

- Akkor most �llek meg! - ki�ltotta �s fel�je d�f�tt.

Henry nem v�dekezett, csak mosolygott nyugodtan Markra.

F�lrebiccentette a fej�t �s a tork�ra mutatott.

- Na, tess�k, ide sz�rj! - suttogta. - Ahol az ujjam van.

Ez nem j�t�k volt, hal�losan komolyan gondolta.

Henry azt akarta, hogy Mark megtegye.

Mintha nem is �rdekeln�, hogy r�la van sz�...

- Rajta - mondta Henry. - Csak b�kj ide er�sen. Mindj�rt tele
lesz v�rrel a szoba. Csin�ld m�r!

Mark remegni kezdett. Tudta, hogy nem meri megtenni. F�ggetlen�l,

hogy milyen gonosz ez a gyerek, nem tudja megtenni.

Henry szeme hirtelen az ajt� fel� t�vedt.

- Apiii! - ki�ltott fel. - Api, seg�ts!

Marknak �pp csak annyi ideje volt, hogy elford�tsa a fej�t.

Wallace sz�guldott fel�. Mire mozdulni tudott volna, m�r meg is
ragadta a gall�rj�t �s f�lrel�kte, s a csavarh�z�t kit�pte a
kez�b�l.

- H�t te mit k�pzelsz, mit csin�lsz ott? - ki�ltotta �s er�sen

megr�zta Markot. - Felelj! Mi folyik itt?

Mark nem tudott megsz�lalni. Megint Henry nyert. A fi� el� is

l�pett.

- Semmi baj, apika - mondta. - Nem tudott b�ntani. Ne l�gy r�

d�h�s, nem tudja, mit csin�l.

Mark r�meredt Henryre. Wallace t�ls�gosan is vele volt

elfoglalva, nem l�tta, mekkora mosoly jelenik meg a fia arc�n.
�lvezte a helyzet minden pillanat�t.

- Ez most komoly - mondta Wallace Marknak. - K�rt is tehett�l

volna a fiamban!
- Nem �n, hanem � akar k�rt okozni az emberekben - felelte Mark.

B�r tudta, hogy Wallace nem fog hinni neki, nem tudta meg�llni,
hogy ne mondja. Henry arra k�sz�l, hogy meg�lje Susant.

- Gyere velem.

Wallace megfogta a karj�t �s durv�n maga el� pender�tett. Henry

ment ut�nuk �s j�tszotta tov�bb az �rtatlan �ldozat szerep�t.

- Nagyon sajn�lom, Mark, hogy nem akarsz velem bar�tkozni -

mondta.

Mark megint Henryre n�zett. Most is ugyanaz a tettetett b�jmosoly

volt az arc�n. Ebbe bele fogok �r�lni, gondolta Mark. Harcolnia
kell. Sark�t a padl�nak vetette, mik�zben k�ny�rg�en n�zett fel
Wallace-re.

- Tess�k nekem hinni - k�ny�rg�tt. - Henry k�sz�l valamire. Azt

mondta, hogy...

Wallace maga ut�n r�ntotta.

- El�g volt! �th�vom Alice Davenportot �s majd vele megbesz�lj�k.

Addig meg pr�b�lj meg viselkedni, vil�gos?

Mark b�lintott. Wallace soha nem fog hinni neki. Valami m�st kell
kipr�b�lnia. �rezte, hogy lazul a f�rfi szor�t�sa. Mark kit�pte
mag�t. El kell menek�lj�n. Tal�lnia kell valakit - b�rkit -, aki
hisz neki.

A l�pcs�n �pp Connie tartott f�lfel�. Mark megtorpant, nehogy

nekimenjen, s ekkor Wallace megint elkapta.

- Rendben van! - kiab�lta a f�rfi. - Ha te �gy akarod! - A

k�vetkez� pillanatban Wallace szinte r�ngatta maga ut�n lefel� a
fi�t a l�pcs�n.

Connie r�m�lt arccal n�zett r�juk.

- Mi baj van, apika? Csin�lt Mark valamit?

- Mark egy kicsit zavart - felelte Wallace �s megpr�b�lt
nyugalmat er�ltetni mag�ra a kicsi kedv��rt. - Minden rendben
lesz.
- Semmi sem lesz rendben! - kiab�lta Mark, �s megpr�b�lt
kiszabadulni. - Tess�k engem meghallgatni!

De Wallace a f�le botj�t sem mozd�totta. V�gigvonszolta Markot a

hallon �s bevitte a dolgoz�szob�ba.

- Ezt a te �rdekedben kell tennem veled - mondta Wallace.

A k�vetkez� pillanatban Henry apja beh�zta maga m�g�tt az ajt�t.

Mark hallotta a z�r kattan�s�t, tiszt�ban volt azzal, ahogy
r�z�rt�k az ajt�t. M�ghogy az �n �rdekemben... B�rcsak �rezte
volna Wallace, mennyire ir�nikus amit mondott. Mark azonnal
nekiesett az ajt�nak az �kl�vel.

- Wallace b�csi! - kiab�lta �s teljes er�vel p�f�lte az ajt�t. -

Tess�k kiengedni. Henry meg akarja �t �lni! H�t nem tetszik
�rteni?

Nem felelt senki.

�s nem is �rtette senki.

23.

Mark nem tudta, mennyi id� telt el. �gy j�rk�lt fel-al� a
szob�ban, mint egy ketrecbe z�rt �llat. Henry kint volt valahol.
Susan is. � meg itt volt a csapd�ban. Ha nem tesz valamit
gyorsan, Susant baj �rheti.

Hallotta, hogy meg�ll egy kocsi a h�z el�tt. Odament az ablakhoz

�s l�tta, hogy Susan sz�ll ki a kocsib�l. V�gre! � volt az �
v�gs� bizodalma! � az egyetlen, aki hisz neki. Ekkor azonban
Henry l�pett el� a h�z m�g�l �s elkezdett a mam�j�val
besz�lgetni.

- J�zusom, nem!

Mark r�m�lten n�zte any�t �s fi�t. Susanon l�tszott, hogy ideges

�s a fej�t r�zta valamire, amit a fia mondott neki. J�, gondolta
mag�ban Mark. Ekkor azonban Henry valami m�st mondott, amire
Susan bizonytalanul b�r, de b�lintott. Henry megfogta a mam�ja
kez�t �s elvezette valahov�!
- Neeee! - sik�tott fel Mark. - Ez megint csak egy tr�kk! Ne
tess�k vele menni!

Elkezdte verni az ablak�veget, azt�n megpr�b�lta kinyitni az

ablakot. N�h�ny centire f�lcs�szott, azt�n meg�llt. Bet�r�s ellen
lett biztos�tva! Mark az ajt�hoz rohant �s �kl�vel verni kezdte.

- Wallace b�csi! - kiab�lta. - Wallace b�csi!

Susan kis�t�lt Henryvel a h�z h�ta m�g�. N�h�ny perccel ezel�tt

tal�lkoztak, amikor a fi� �rtatlan mosollyal k�z�lte vele, hogy
ki akarja takar�tani a gar�zst �s meg akar szabadulni att�l a sok
kacatt�l.

Susan d�h�sen k�zbev�gott. Most m�r nem vesz be a fi�t�l mindent.

A n� m�r szinte bizonyos volt benne, hogy a fia a tettes, de nem

tudta, mit tegyen, ha egy�ltal�n tud tenni valamit.

V�g�lis a saj�t fi�r�l van sz�.

Azt mondta a fi�nak, hogy besz�lni akar vele. Egyszer s

mindenkorra le akarja z�rni a dolgot. Ki akarja der�teni az
igazs�got.

Henry megk�rdezte, mi lenne, ha h�tra menn�nek a h�z m�g�, mint

amikor m�g kisfi� volt. Susan beleegyezett. Majd meghasadt a
f�jdalomt�l a sz�ve. Mi�rt is ne s�t�lhatn�nak egyet a leveg�n?

Mark v�gs� k�ts�gbees�s�ben f�lkapott egy puffot �s az ablakhoz

v�gta. Az ablak cs�r�mp�lve t�rt milli� szil�nkra. Mark �pp az
ablakba pr�b�lt f�lm�szni, amikor ny�lt az ajt� �s Wallace rohant
be rajta, m�g�tte Alice Davenport. Mark megpr�b�lta kivetni mag�t
az ablakon, de Wallace elkapta a ruh�j�t.

- Tess�k elengedni! - kiab�lta. - Henry meg�li Susan n�nit!

De nem tudott moccanni sem. Wallace lefogta a kez�t, l�b�t, Alice

meg el�be t�rdepelt.

- Itt vagyunk, Mark - mondta a lehet� legmegnyugtat�bb hangj�n a

n�. - Nem fog t�rt�nni semmi.
- Nem tetszik �rteni semmit! - Mark megpr�b�lt kiszabadulni, de
nem b�rt Wallace-szel. - Nem tetszenek �rteni semmi!
- Az�rt vagyunk itt, hogy megpr�b�ljuk - mondta Alice t�relmesen.
- De �gy nem megy, ha meg kell k�zben verekedj�nk veled. �g�rd
meg, hogy nyugton maradsz �s elbesz�lget�nk.

Mark a n�re n�zett. Mindent megtesz, csak kiker�lj�n Wallace

szor�t�s�b�l. Nincs id� magyar�zkodni. Mire kimagyar�zza mag�t,
Henry meg�li Susant.

Alice Markot n�zte, azt�n b�lintott Wallace fel�.

- J�l van, elengedlek - mondta Wallace �s zih�lt. - De meg�g�red,

hogy nem futsz el.
- Igen - felelte Mark.

�rezte, hogy lazul a f�rfi szor�t�sa. Azonnal megl�dult az ajt�

fel�. Alice megpr�b�lta el�llni az �tj�t, de a fi� kicselezte.
Mint az �r�lt rohant a hallon �t a kij�rat fel�. Felt�pte az
ajt�t �s megtorpant.

Nem hitt a szem�nek: az apja �llt ott gy�r�tt ballonban, egyik

kez�ben egy b�r�nd, a m�sikban iratt�ska.

- Apu! - ki�ltott fel �s apja nyak�ba ugrott.

- Mark! - ki�ltott fel a f�rfi.

�rezte ugyan, hogy valami baj van, de boldog volt, hogy a fi�t a
karj�ban tarthatta. Mark hallotta a h�ta m�g�tt a fut� l�p�seket.

- Jack - sz�lalt meg Wallace -, h�la istennek, hogy meg�rkezt�l.

- Mi a baj? - k�rdezte Jack.
- Azt hiszem, val�ban baj van - jegyezte meg Wallace.
- Mark nagyon zavart - sz�lalt meg Alice Davenport. - Nekit�madt
Henrynek.
- Apu... - suttogta Mark �s belef�rta mag�t az apja ballonj�ba. A
f�rfi len�zett r�.
- Igaz ez? - k�rdezte �s a homlok�t r�ncolta.
- Nem, apu - felelte Mark �s felmosolygott az apj�ra. - Nem volt
velem semmi baj. �s nekem sincs semmi bajom.
- De van, Jack - mondta Wallace.
- Ne hallgass r�juk - mondta Mark.

Az apja r�meredt. Azon k�v�l, hogy a fi� egy kicsit izgatott,

Jack nem l�tta, hogy a fi�nak valami baja lenne.

- Eml�kszel, mit mondt�l, amikor elutazt�l? - k�rdezte Mark. -

Azt mondtad, tudod, hogy nem lesz semmi baj, mert b�zol bennem.
Akkor most higgy�l nekem. Mennem kell!
- Jack, te nem volt�l itt - sz�lalt meg Wallace. - El se tudod
k�pzelni, mi minden volt itt.
- Higgy�l nekem, apu - suttogta Mark. - Semmi sincs �gy, ahogy
l�tszik. Itt mindenki �t van verve.

Jack egy pillanatig hallgatott. Ismerte a fi�t. Tudta, hogy nem

szokott kital�lni dolgokat. Azt�n szorosan �t�lelte Markot.

- Hiszek neked. Mindig is hittem - mondta. Azt�n Alice-re �s

Wallace-re pillantott. - Semmi baja a fiamnak.
- Mennem kell, apa - suttogta Mark. - Musz�j most mennem!
- Ne engedje elmenni, Jack - sz�lalt meg Alice.

Jack �jb�l Alice-re, majd Wallace-re n�zett.

Azt�n eleresztette Markot.

Susan �s Henry azon az �sv�nyen s�t�lgatott, amelyik a szikl�hoz

vezetett. Susannak neh�z volt a sz�ve. Richard hal�lakor �rezte
ilyen rosszul mag�t. Ennek ellen�re tudni akarta az igazs�got.

- Szeretlek, kisfiam - mondta �s megszor�totta Henry kez�t. -

Ak�rmi is t�rt�njen... �s ak�rmit is tett�l... �n mindig
melletted leszek.

Henry csak b�lintott sz�tlanul. Susan azon t�rte a fej�t, vajon

mire gondolhat most a fia. Az �ce�n fel�l er�s sz�l kapott bele
az arcukba. Susan pontosan tudta, hogy fel kell tegye azt a
bizonyos sz�rny� k�rd�st.

- Mondd meg az igazat, Henry - mondta. - Mondd el, mi t�rt�nt

azon az est�n, amikor Richard meghalt.
- Nem tudod? - k�rdezte a fia �rtatlan k�ppel.
- Szeretn�m t�led is hallani - mondta az asszony.
- Lent j�tszottam... - kezdte a fi�.

Susan azonnal tudta, hogy hazudik. Kihallatszott a hangj�b�l.

Mindig ilyen volt a hangja, amikor hazudott �s nagyon sokszor
hazudott neki.

- Ne hazudj! - csattant f�l Susan d�h�sen. - Betege vagyok a

hazudoz�saidnak.

Az asszony arra t�rt mag�hoz, hogy r�zza a fia v�ll�t.

- Henry, mondd meg az igazat, te �lted meg Richardot?

Henry h�trah�z�dott �s hideg tekintettel m�rte v�gig az anyj�t.

Term�szetellenes, hogy egy ilyen kisfi� ilyen hidegen n�zzen,
gondolta az asszony.

- �s akkor mi van, ha �n �ltem meg?

Susannak elakadt a l�legzete. �gy �rezte, mintha hasba v�gt�k

volna. Nem tudta, mit mondjon erre.

- Mi majd... - kezdte, de f�lbehagyta a mondatot.

- Igen, anyu? - k�rdezte Henry, mintha nem is figyelt volna r�.
- ...kigy�gy�ttatunk - mondta Susan.
- Nem n�zel valami j�l ki, anyu - sz�lalt meg Henry. - Szerintem
neked van sz�ks�ged orvosra.

Susan azzal �ltatta mag�t, hogy ez csak v�dekez�s.

- B�zz�l bennem, kisfiam.

De a fi� megr�zta a fej�t.

- Nem hinn�m, hogy tudn�k. El akarsz k�ldeni, ugye?

- Nem... - Susan dadogott. - Nem tudom...
- Be akartok z�ratni egy dilih�zba - mondta a gyerek
rend�thetetlen nyugalommal.
- Nem, Henry...
- Akkor ink�bb meghalok! - kiab�lt az anyj�ra a fi�. - Hallod?
Ink�bb a hal�l!

Megfordult �s futva indult a szirt fel�.

- Henry! - Susan is futni kezdett. M�g l�tta, hogy a fia elt�nik

a kiugr� szikla fel� a bokrok k�z�tt. - Henry!

Susan ki�rt a szikl�ra. Sehol sem l�tta a fi�t. M�r-m�r a

legrosszabbra felk�sz�lve kil�pett a szikla sz�l�re �s len�zett.
Hirtelen meghallotta, hogy van a h�ta m�g�tt valaki. Megp�rd�lt
�s l�tta a fi�t egy fa t�rzse m�g�l el�l�pni. A fi� arc�n nyoma
sem volt indulatnak vagy �rzelemnek. Nem erre sz�m�tott Susan,
ahogy n�h�ny m�sodperce elt�nt a szeme el�tt.

- T�nyleg azt hitted, hogy leugrom? - k�rdezte Henry.

Susan nem tudta, mit v�laszoljon. Nem �rtette, mit keres a fia a
h�ta m�g�tt.

- Azt hiszem, rosszul ismersz te engem - mondta Henry

v�sztj�sl�an.

Kiny�jtott k�zzel elindult az anyja fel�. Susan nem hitt a

szem�nek. Ez nem igaz! Csak nem tesz ilyet! Pedig Susan tudta,
hogy erre k�sz�l.

De ekkor m�r k�s� volt. A fi� h�tral�kte.

Az asszony felsikoltott �s kap�l�zni kezdett, valahogy siker�lt

elkapnia a szikla perem�t. A l�ba a leveg�ben kalimp�lt.

- Henry! - sik�totta, �s g�rcs�sen kapaszkodott egy f�csom�ba.

- J�v�k, anyu. - A fi� odal�pett a szirt sz�l�re �s len�zett az
anyj�ra.

Kezdett gyeng�lni az asszony szor�t�sa.

- K�rlek, kisfiam! - Az asszonynak elcsuklott a hangja, ahogy

kiny�jtotta a kez�t a fia fel�.

Henry k�z�ny�s arccal n�zte a fel�je ny�jtott kezet. Egy

pillanattal k�s�bb az asszony fog�sa elernyedt �s leesett.

De nem zuhant, a l�ba egy pillanattal k�s�bb valami szil�rd

talajba �tk�z�tt. Susan a l�ba al� pillantott: egy kiugr� peremre
esett. Alatta hatvan m�terrel a szikl�kat ostromolt�k a hull�mok.
A sz�ve vadul vert. Annyira megr�m�lt, hogy moccanni sem mert.
F�ln�zett. Henry kidugta a fej�t a sziklaperem m�g�l. Az arca
kifejez�stelen volt, ak�rha egy k�vet n�zett volna.

- Henry... - k�ny�rg�tt Susan.

Kiny�jtotta a kez�t, de a fia nem mozdult. Az asszony nem

�rtette. Annyira meg volt r�m�lve, hogy nem tudott mozdulni. A
nyelv�t vastagnak �s neh�znek �rezte, mintha valami idegen t�rgy
lett volna. K�ptelennek t�nt a sz�m�ra, hogy kipr�seljen n�h�ny
sz�t mag�b�l, de az�rt siker�lt.

- K�rlek... �n vagyok... az �desany�d.

Henry sz�ja mellett megjelent egy fut� mosoly �s megr�zta a

fej�t. Azt�n elt�nt.

- Henry?

Semmi v�lasz.

Vadul csapkodtak odalent a hull�mok. Susan megint lepillantott, s

ekkor nagy hull�mokban elkapta a sz�d�l�s. R�m�lten simult a
szikl�hoz.
Zajt hallott a feje felett, feln�zett. Henry ekkor �rkezett a
szikla perem�hez egy akkora szikladarabbal, mint egy
futball-labda.

- Henry, k�rlek...

Henry felemelte a k�vet. Egy�rtelm� volt, mire k�sz�l. Susan

beh�zta a fej�t.

Hirtelen valaki elr�ntotta Henryt. A k� kiesett a kez�b�l, s

zuhant az asszony fel�, de annak volt annyi ideje, hogy
f�lreh�z�dj�k. A k� r�esett a kiugr�ra, azt�n lepattant a
semmibe.

Elv�tette! villant �t a n� agy�n.

A megk�nnyebb�l�st szinte azonnal k�vette a r�m�let, mert a k�

hat�s�ra let�rt egy darab a kiugr�b�l. Susan felsikoltott, egy
m�sodperccel k�s�bb a l�ba alatt csak annyi kapaszkod� maradt,
amin a cip�je elf�rt.

A szirt sz�l�n Henry �s Mark �sszeakaszkodott, �k�llel p�f�lt�k

egym�st.

- Nem hagyom, hogy b�ntsd! - ki�ltotta Mark.

Henry megragadta a v�ll�t �s vesz�lyesen gurulni kezdtek a

sziklaszirt pereme fel�. Mindketten er�sen zih�ltak.

- Milyen �rz�s elvesz�teni k�t any�t? - sziszegte Henry.

Mark v�laszk�nt az arc�ba v�gott az �kl�vel.

Susan k�zben �letvesz�lyes mutatv�nyba kezdett. Elindult vissza a

szikla tetej�re. Centim�terenk�nt h�zta fel mag�t.

H�rom m�terre t�le ott birk�zott a k�t fi� a szikla sz�l�n. Henry
ker�lt fel�l �s kezdte lenyomni Markot a szakad�k fel�. Mark
er�sen kapaszkodott Henrybe, h�zta mag�val.

- Mark! Henry!

Az asszony elindult fel�j�k. Alig �rt oda hozz�juk, a k�t fi�

lecs�szott a sziklaperemr�l. Susan el�rehajolt, Mark a jobb
karj�ba kapaszkodott, Henry a balba.

Susan egy nagy huppan�ssal a has�ra esett, a k�t fi� l�ba a semmi
f�l�tt kalimp�lt. Susan len�zett a k�t r�m�lt arcra. Alattuk a
hatvanm�teres szakad�k �s a hull�mok.

Henry az asszony �sszeszor�tott kez�be kapaszkodott, Mark a n�

kab�tja ujj�ba. Susan �gy �rezte, kih�zz�k a karjait a hely�r�l.
Teljes er�b�l pr�b�lta visszah�zni �ket, de nem b�rta.
Mindkett�j�ket nem b�rta egyszerre.

Megint len�zett a k�t fi�ra. Mark arc�n f�lelem �s k�ts�gbees�s

t�kr�z�d�tt. Henry ijeszt�en nyugodtnak t�nt.

Most mit tegyen?

Henry f�ln�zett az anyj�ra �s mag�ra �lt�tte az �sszes kisfi�s
b�j�t.

- Mami, mami... szeretlek... mami, add ide a m�sik kezed.

Susan �rezte, hogy lassan � is cs�szik el�re. M�sodpercek k�rd�se

�s � is lezuhan. Egyik fi�r�l a m�sikra pillantott, mintha �gy
akarna megold�st tal�lni.

- Megpr�b�llak felh�zni mindkett�t�ket! - ki�ltotta

k�ts�gbeesetten. - Kapaszkodjatok!

Megint nekiveselkedett, de nem ment. T�l nagy volt �gy egy�tt a

s�lyuk. Mark k�zben kezdett cs�szni tov�bb lefel�. A kab�t
varr�sa kezdett engedni a s�lya alatt.

Henry m�g mindig szil�rdan fogta az anyja kez�t.

Susan j�rtatta a szem�t a k�t fi� k�z�tt. Mark szeme egyre

r�m�ltebben csillogott, sz�ja n�ma ki�lt�sra ny�lt, s hevesen
zih�lt.

Henry arc�n �rtatlan mosoly �lt. Hogy tudsz most m�rlegelni?

l�tszott k�rdezni a szem�vel az anyj�t. Hisz �n vagyok a te
kisfiad!

Rrrrreccsss!... A kab�t ujja - amelyen Mark kapaszkodott -

engedett.

A fi� kezdett lassan v�gigcs�szni a karj�n.

A k�vetkez� pillanatban a semmibe zuhan, villant �t a n� agy�n.

Susan el�bb az egyik, azt�n a m�sik fi�ra pillantott ism�t.

Mark...

Henry...

A fia...

A v�lasztottja...

Mark...

Henry...

Richard...

A j�t�kb�lna...

A hat h�velyknyi v�z...

Susan hirtelen kir�ntotta a kez�t Henry szor�t�s�b�l �s Mark ut�n

kapott.

Henry szeme elkerekedett a meglepet�st�l.

Susan elford�totta a fej�t.

Henry lezuhant, keze �s l�ba sz�tter�lt, mint az ejt�erny�s�k�,

azt�n egy gyomorford�t� puffan�ssal nekicsap�dott a szikl�nak,
ami �gy l�kte el mag�t�l, mint egy rongybab�t. Egy hull�m kapta
el az �lettelen testet, amely a k�vetkez� pillanatban elt�nt a
v�zben.

R�miszt� volt a csend, mik�zben Susan felh�zta a szikla sz�l�re

Markot. Ott fek�dtek a f�ld�n, Mark egy pillanatra se eresztette
el a n�t, �jra�lte a hal�lk�zeli pillanatokat. Susan
kimondhatatlan f�jdalmat �rzett �s csak szor�totta mag�hoz a
fi�t.

A legsz�rny�bbet tette, amit egy anya csak tehet.

�s tudta, hogy helyesen cselekedett.

24.

(Egy �vvel k�s�bb...)

Az �j v�r�s Jeep Cherokee r�fordult a maine-i h�zhoz vezet�

mag�n�tra. Mark az apj�ra pillantott, mintha k�rdezni akart volna
valamit. Jack r�tette a kez�t a fia v�ll�ra.

- Semmi gond - mondta. - Minden rendben van.

Kisz�lltak. A h�zb�l kil�pett Wallace �s n�m�n mag�hoz szor�totta

Markot.

- J�, hogy megint itt vagytok.

Ezut�n Jackhez fordult. A k�t fiv�r kezet szor�tott egym�ssal.

- Olvastam az �js�gban a leg�jabb �zletedr�l - mondta Wallace.

Tekintete komor volt, de a hangj�b�l b�szkes�g csend�lt ki.
- Jobban hangzik, mint val�j�ban - felelte Jack.
- Ne szer�nykedj. - Wallace r�csapott az �ccse h�t�ra. -
Fantasztikus, mit siker�lt egy �v alatt el�rned. Siker�lt
megmenteni a c�ged.
- Val�ban j� �vem volt - ismerte el Jack. - B�rcsak ilyen lenne a
k�vetkez� is.

Wallace f�lrefordult.

Connie futott el� a h�z m�g�l. Magasabb volt, mint tavaly �s

sov�nyabb lett, kezdett nagyon csinos lenni.

- Mark! Mark! - ki�ltotta boldogan. - L�ttam, hogy j�tt�k! M�r

k�t h�zt�mbnyire innen �szrevettelek benneteket.

Mark megfogta a l�ny karj�t �s mag�hoz szor�totta.

- Ez meg hogy lehet? R�ntgenszemed van?

- Nem, fenn voltam a fa tetej�n a h�zban. - Connie a h�z m�g�tt
�ll� f�ra mutatott.

Mark �szrevette a h�zat, amely id�k�zben elk�sz�lt. Voltak falai,

volt teteje.

Marknak esz�be jutott valami, visszament a kocsihoz.

- Hoztam neked valamit, Connie. Egy kirak�s, amit majd egy�tt...

Nem tudta befejezni, mert Connie kezdte h�zni mag�val.

- Gyere, menj�nk f�l a f�ra.

Mark meg�llt. Volt valami, amit el�bb meg szeretett volna

csin�lni.

- Hol a mam�d, Connie? - k�rdezte.

Connie elengedte a fi� kez�t. Hirtelen � is elkomorodott.

- Kiment Henryhez.

Mark b�lintott �s a temet� fel� pillantott.

- Ugye nem leszel d�h�s, ha odamegyek �n is? �g�rem, ha

visszaj�v�k, akkor j�tszunk.
- Ok�, de siess - mondta Connie.

Mark elindult. K�zben az apja elkapta a tekintet�t, s Mark �gy

gondolta, mondani fog valamit. De Jack csak b�lintott sz�tlanul.

Henryt egy domb tetej�n temett�k el egy nagy fa t�v�ben. Mark ott
tal�lta Susant egy csokor s�rga vir�ggal a kez�ben, ahogy ott
t�rdelt a s�r mellett. A s�rk� el�tt egy csokor hervadt, barna
vir�g hevert.

Mark csendesen az asszony mell� t�rdelt. Susan k�nnyes szemmel

pillantott r�. Nem t�nt meglepettnek, hisz tudta, hogy Jack �s
Mark Maine-be j�n. Az asszony csak b�lintott. Nem volt sz�ks�ge
szavakra, mint ahogy a fi�nak sem. Mindketten tudt�k, milyen
szoros kapcsolat van k�z�tt�k, amely m�g Henry hal�la el�tt
sz�v�d�tt, s amelyet Henry hal�la csak tov�bb er�s�tett.

Mark kivette a n� kez�b�l a csokrot, letette a f�ldre, s f�lvette

az elsz�radtakat. Ezut�n mindketten fel�lltak, s �lltak egy
darabig lehajtott fejjel a s�r el�tt.

- Ak�rmi t�rt�nt is, az�rt szeretem - mondta Susan, s ujj�val

kit�r�lt a szem�b�l egy k�nnycseppet.
- Soha nem fogjuk elfelejteni - tette hozz� Mark.
- Soha - suttogta a n� alig hallhat�an.

Mark az asszony kez�be cs�sztatta a kez�t �s f�ln�zett r�. Most

m�r az � anyuk�ja, ilyen k�zel m�g soha nem voltak egym�shoz.
Susan mintha olvasott volna a fi� gondolataiban, halv�nyan
elmosolyodott.

- Gyer�nk - mondta. - Menj�nk haza.

Megfordultak �s elindultak a h�z fel�. Mark vitte mag�val a

sz�raz vir�gokat, Susan pedig cipelte f�jdalm�t �s eml�keit.
H�tuk m�g�tt ott �llt Henry s�rja:
HENRY EVANS
1981-1993
"HA NINCS S�T�TS�G,
NEM BECS�LJ�K A F�NYT"
#