A csendélet, mint téma és a fa, mint múzsa a festménykeretekből összerakott
fával újjá értelmeződik. A fa táji elemként komponálja környezetét, felhívva a figyelmet egy-egy részletre miközben, mégsem zárja mindenhol keretek közé a körülötte zajló változó „tájképeket”. Ahogyan az ember körbejárja a fát és különböző nézetekből tekint rá más keretek együtteseiből állnak össze a konstruktív képek, reflektálva a japánkerteknél gondosan megkomponált képkivágásos tájélményre. A Keret nélküli kompozíció ilyen téren egy ellentmondás is, mivel a természet nem zárkózik keretek közé, ellentétben az emberrel aki mindig próbálja a környezetét behatárolni. A lemodellezet „fa” 2-3m magas és széles, 24 db nem teljesen zárt keretből áll (2 vagy 3 lécből). A tájkép kivágásos téma miatt olyan helyre építenem, ahol több irányban szép a természeti kép és kevesebb az ember által épített, ezért gondolnám megfelelő helynek a tó és a híd melletti idillikus hangulatú részt, amennyiben lehetséges oda kiállítani, ha nem akkor nem ragaszkodom egyéb helyszínhez. Antik kopottas festménykeretekkel képzelem el, így ilyen hatásra törekednék (nem vadiúj lakkozott keretek használata a cél), de készítettnek is hozzá megfelelő elemeket (alul vastagabbra van szükség, fontos a biztonságos földbe illesztés miatt is). Mivel nem tökéletes keretek kellenek bízom benne, hogy ingyen is sikerül beszerezni párat, ha fizetni kell érte akkor alsó hangon 50.000 ft-ra saccolom az egész anyagköltséget.