Dátum

2. óra – Az ember: Filozófiai megközelítések

Az emberrel kapcsolatos alapvető filozófiai
kérdések
1. Mi az ember? Mi az emberi lét (élet) megkülönböztető jellegzetessége
más létezőkéhez képest? Mi az, ami az embert emberré teszi? A
lényeg kérdése.
2. Ki vagyok én? Mi különböztet meg más emberektől? Az egyediség, az
individualitás problémája.
3. Miben áll egy ember azonossága az élete folyamán? Az időbeli
azonosság problémája.
4. Hogyan ismerhetjük meg az embert, önmagunkat? Az ember, az
egyén megismerésének problémája.*
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 2
Az emberrel kapcsolatos alapvető filozófiai
kérdések

Ezeket a kérdéseket azonban különböző módszertani és különböző

filozófiai megközelítések és kiindulópontok alapján próbálják
megválaszolni!
A választott módszer és kiindulópont természetesen a válaszokat is
erősen befolyásolja!

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 3

A két legfontosabb módszertani megközelítés
Naturalizmus:
• a természettudományos módszerek alkalmazása a filozófiában, illetve a
tudományos kutatások eredményinek figyelembevétele.
• ugyanakkor a természettudományok mindig aktuális filozófiai
elképzeléseken nyugszanak, ami alapvetően meghatározza ezeknek a
módszereknek és eredményeknek az értelmezését*.
Anti-naturalizmus:
• elsősorban a gondolkodáson és a fogalmaink elemzésén alapuló
módszer.
• azt feltételezi, hogy az ember számára, a megfelelő filozófiai módszer
megválasztásával hozzáférhető olyan általános tudás, amely meghaladja
a természettudományok módszereit, eredményeit.
• az órán két ilyen anti-naturalista megközelítésmódot fogunk látni.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 4
A két legfontosabb filozófiai megközelítés

1. Dualizmus: az a tradicionális szemléletmód, miszerint az ember test

és lélek együttese, pl. az a Descartes-féle modern dualizmus, amely
az elme létezésének a feltételezésével az embert különlegesnek,
racionálisnak tekinti.
Ez pedig egyrészt azt jelenti, hogy az emberrel foglalkozó
tudományoknak alapvetően más a tárgya és a módszertana, mint a
mechanikus anyaggal foglalkozó természettudományoknak; másrészt
azt, hogy a természettudományoknak korlátozott a hatóköre!

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 5

A két legfontosabb filozófiai megközelítés

2. Materializmus: vagyis az a modern korban fokozatosan

kibontakozó és a 20. század derekára uralkodóvá váló
szemléletmód, amely a világot egyrészt anyagi természetűnek,
másrészt az embert a kizárólag anyagi természetű természet
szerves részének tekinti (vagyis nincs lélek, csak test).
Amiből értelemszerűen az következik, hogy csak egyetlen, alapvetően
egységes, egyféle módszertannal rendelkező tudományra van,
pontosabban inkább lenne szükség; vagyis a
természettudományoknak - elvileg - korlátlan a hatóköre!

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 6

A materializmus előretörése
A materializmus előretörésének a tudományban természetesen több
oka van, amelyekről a félév során majd lesz szó.

1. Klasszikus fizika (newtoni paradigma) óriási gyakorlati sikere.

2. A természettudományos módszertan sikeres alkalmazása a
tradicionális szellemtudomány bizonyos területein, mint pl.
szociológia, pszichoanalízis.
3. A newtoni paradigma összeomlását követő növekvő
metafizika-ellenesség.
3. Az eleinte következetesen metafizika-ellenes pozitivista
szemléletmód lassú materialista fordulata, vagyis az ún. fizikalizmus
elterjedése.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 7
A materializmus előretörése

• 4. A neo-Darwinizmus sikere, amely végképp megkérdőjelezte

bármiféle Teremtő feltételezését a tudományokban.
• 5. A 20. század első felének jelentős társadalmi fordulata.
• 6. A relativista kritika a 20. század második felében, amely feltárta a
tudomány társadalmi, gazdasági, stb. működésének feltételeit,
kétségeket ébresztve a tudomány hagyományos normatív
értékeivel szemben.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 8

A mentalista megközelítés kiindulópontja

• Alapvető hétköznapi tapasztalat, hogy az ember megkülönböztető

sajátossága a beszéd és a gondolkodás. Az emberen kívül semmi más
nem beszél, nem tűnik úgy, hogy gondolkodna. Sem az asztalok, sem
az elektronok, sem a nyulak, sem a hold. (Ma már persze vannak
beszélő robotok, ami érdekes kérdéseket vet fel, lásd. köv. óra.)
• Az ember tehát beszélő, gondolkodó lény, amely kitünteti őt mind az
élettelen világból, mind az állatvilágból.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 9

A mentalista megközelítés kiindulópontja

Miben nyilvánul ez meg?

Jelenségek: összetett tevékenységek, mint nyelv, kultúra. A
mentalista megközelítés szerint közvetlenül tapasztaljuk, hogy
gondolkodunk, hogy tudattal rendelkezünk, és azt gondoljuk, hogy
elsősorban ennek köszönhető az összes többi megnyilvánulási forma.
• Tehát ha meg akarjuk tudni, hogy mi az ember, akkor a gondolkodást,
a tudatot kell tanulmányozni.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 10

Az ember gondolkodó lény: Descartes
Descartes a megismerés problémájából indul ki.
Mi az, ami tökéletesen megbízható tudást ad?
Mi az, amiben nem kételkedhetem?*
1. Érv a hétköznapi tapasztalat megbízhatóságával
szemben, amely könnyen becsaphat bennünket.
2. Álom argumentum: lehet, hogy minden amit csak
látok, egy álom, honnan tudhatom biztosan, hogy
nem?
3. Démon argumentum, érv az univerzális állítások
(mint pl. 2+2=4) megbízhatóságával szemben.
4. Konklúzió: „cogito ergo sum”.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 11
Descartes: Az ember gondolkodó lény
• Descartes gondolatmenete: Tudattartalmaimról (gondolatok,
szándékok, érzések, emlékek, észleletek) közvetlen és
megingathatatlan tudásom van. Tehát például nem csak tudom, hogy
2·2=4, hanem azt is tudom, hogy ezt tudom. Nem csak látom a falat,
hanem tudom, hogy most látom a falat. Közvetlenül beláthatom, hogy
nem lehetségesek ezek a tudattartalmak anélkül, hogy lenne egy tudat,
ami tartalmazza ezeket. Kell léteznie valakinek, akinek ezek a
tudattartalmai.
• Tehát, ha közvetlen és bizonyos tudásom van a mentális tartalmakról,
akkor közvetlen és bizonyos tudásom van arról, hogy az én, vagyis az,
aki tudattartalmakkal rendelkezik, létezik.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 12
A descartes-i „én”
• Tehát létezik egy speciális dolog, az „én” (azaz a szubjektum, az
alany).
Jellemzői:
• tudattartalmakkal rendelkezik,
• a cselekedeteim alanya, (ő dönt, és kezdeményezi a cselekedet
végrehajtását),
• a testtől független gondolkodó létező (szubsztancia),
• introspekció segítségével közvetlenül megismerhető,
• ez az, ami az ember lényege, ami az embert emberré teszi.
• az én minden emberben közös.
• az ember individualitása az egyéni tudattartalmakban és a testi
különbségekben nyilvánul meg.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 13
A descartes-i „én” mint szubsztancia

• A szubsztancia filozófiai szakkifejezés, és azt a végső elvet ragadja meg,

amelyből a dolgok végső soron állnak. Ma a tudományokban jellemzően
azt gondoljuk, hogy minden anyagból van, vagyis az anyag az egyetlen
szubsztancia. Descartes szerint azonban az én/elme nem azonos a
testtel/anyaggal.
• Az ember lényegét tehát nem a test, hanem a gondolkodó szubsztancia
én/elme jelenti. Viszont az embernek természetesen van teste is, vagyis:
• Az ember két (egymásra visszavezethetetlen) szubsztanciából áll.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 14

A descartes-i „én” mint szubsztancia

1) testi (vagy anyagi) szubsztancia, melynek lényege a kiterjedés

2) lelki (vagy szellemi) szubsztancia, lényege a gondolkodás
• Az ember lényege a gondolkodó szubsztancia, az „én”.
• Az ember individualitása pedig az egyéni tudattartalmakban és a testi
különbségekben nyilvánul meg.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 15

Alapfeltevés az introspekciót illetően

• Az ember egyik legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy tudattal rendelkezik,

és ezen belül öntudattal, azaz képes saját elméjének működéséről
tudomást szerezni.
• Ez a tudás a legközvetlenebb, tehát ha valamit egyáltalán
megismerhetünk, akkor az éppen saját tudatunk, és semmiben sem
lehetünk bizonyosabbak, mint e tudásunkban.
• Az introspekció saját tudatunkról kitüntetett tudást eredményez.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 16

Introspekció
• Az „én” tehát az ember lényege és megismerésének kulcsa. Az „én”
elsődleges megismerési módja az introspekció.
• Introspekció (lat.): befelé nézés, önmegfigyelés, az elme önmagára
(működésére, eseményeire) irányuló figyelme; a tudat működéséhez és
tartalmaihoz való hozzáférés módja.
1. Közvetlen (nem következtetett) és azonnali tudást biztosít.*
2. Számára a tudat transzparens, azaz minden részletében hozzáférhető.*
3. Tévedhetetlen.* Pl. az az állítás, hogy arra gondolok, hogy itt vagyok,
nem bizonyulhat hamisnak.
4. Csak egyes szám első személyben lehetséges.*
5. Hagyományosan az észlelés mintájára, egyfajta belső észlelésnek fogják
fel.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 17
A descartes-i „én” kritikája
• Az „én” a megismerés alanya és az introspekcióban a megismerés
tárgya is, illetve az kellene, hogy legyen. Azt valóban tapasztalom,
hogy minden mentális tartalomnak – gondolatnak, észleletnek,
érzésnek stb. – én vagyok az alanya. De nem tapasztalom magát az
„én”-t ezen tartalmak nélkül, és nem tudom az „én”-t tárgyként
megvizsgálni. Ebből az következik, hogy nincs alapom azt állítani,
hogy lenne egy olyan önálló létező, mint az „én”. Csak az észleletek
vannak, és az „én” nem más, mint észleletek nyalábja.
• A másik két megközelítés, amelyet az órán tárgyalunk, a mentalista
én kritikájaként is felfogható.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 18

A naturalista megközelítés lehetséges
kiindulópontjai

1. Az ember biológiai lény: értelmes állat. Evolúcióval alakult ki. Az

ember a biológiai fejlődés egy újabb foka, folytonos a kapcsolata a
természettel, a többi élőlénnyel. Nem az egyetlen élőlény, amely
gondolkodik. Nincs szakadék az ember és a többi állatfaj között. Az
ember minden tulajdonságát a biológiai felépítése és evolúciós
kialakulása alapján kell megérteni.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 19

A naturalista megközelítés lehetséges
kiindulópontjai

2. Az ember fizikai létező: komplex fizikai rendszer. Nincs szakadék

ember és fizikai környezet között. Az ember minden tulajdonságát
alapvető fizikai struktúrája alapján kell megérteni. (Pl. gondolkodás 🠢
agyi folyamatok 🠢 neurális kölcsönhatások 🠢 elektron kisülések, stb.,
lásd köv. óra.)
• Ezt a két megközelítésmódot a lényegüket tekintve ma jellemzően
azonosnak tekintik. Ha azonban azt gondoljuk, hogy a biológia
alapvetően más tudomány, mint a fizika, akkor ezt nem feltétlenül kell
így gondolnunk (lásd. köv. óra).

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 20

A naturalizmus jellemzői
• Az embert a többi állathoz hasonlóan alapvetően a
természettudomány módszereivel kell tanulmányozni. A filozófiai
tárgyalásnak is összhangban kell lennie a természettudományos
módszerekkel és világképpel.
• Az ember meghatározó sajátosságai végső soron biológiai-fizikai, (és
esetleg pszichológiai és/vagy szociológiai) jellemzőkkel
magyarázandók.
• Az ember minden tulajdonságának összhangban kell lennie azzal,
hogy természeti lény – „bele kell simulnia” a természet rendjébe.
(Szemben pl. azzal, hogy az ember isten képmására és a világ
uralkodójának teremtetett. Móz.I.1.26.)
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 21
Az introspekció naturalista megközelítése
• Nem igaz, hogy a tudat transzparens. Vannak olyan elemek a
tudatalattiban, amelyek introspekcióval nem, csak pszicho-analízissel
tehetők hozzáférhetővé (Freud). Sok gondolat, vágy és érzés tudattalan, és
a nem tudatos nem is hozzáférhető az introspekció számára.
• Ugyancsak a tudatalatti, illetve a nem tudatos mentális tartalmak miatt nem
igaz az sem, hogy a tudat tévedhetetlen. Pl.: A kísérleti személy azt hiszi,
hogy nem lát valamit, miközben meg tudja mondani, hogy mi lehet az,
később le tudja írni, stb.
• Viszont ha külső álláspontról kiderül, hogy hamis az introspekcióval szerzett
tudás az elméről, akkor ez mégsem az egyetlen, de talán nem is a legjobb
hozzáférés.
• Az introspekció alapvetően szubjektív, nem reprodukálható.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 22
Az ember megismerése kívülről

• Mi a mentalista „én”? Ilyen nincs, de ha lenne, sem tudnánk, mi az. Az

ember megértéséhez nincs is szükség erre a feltételezésre.
• A naturalizált megközelítés feladata feltárni, ami objektíve
megragadható az emberből, ami publikus tapasztalattal elérhető, és a
kutató közösség által ellenőrizhető.
Az ember tudományos megismerése az E/1. személyű introspekció
meghaladása az E/3. személyű megfigyelő perspektívájából.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 23

A naturalizált emberkép
• Az embernek van egy fizikailag és/vagy biológiailag (és esetleg
pszichológiailag, és esetleg társadalmilag) determinált lényege,
természete, amely meghatározza:
• hogy mit tekintünk embernek, az emberi fajt.
• hogy milyen dimenziók mentén különböznek az egyes egyedek.
• minden egyed jellemzőjét.
• Minden viselkedés és minden tulajdonság végül oksági magyarázatot
nyer. Pl. behaviourizmus: „Az egyén ingerekre adott válaszok
funkcionálisan egységes rendszere.” (B. F. Skinner)

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 24

A naturalista és a mentalista emberképek
összehasonlítása
Descartes szerint az ember:
• Az ember gondolkodó és testi szubsztanciából áll.
• Lényegét azonban a gondolkodó szubsztancia, az „én” adja (ami a
testtől független).
• Az ember megismerésének elsődleges eszköze az instrospekció.
• Az ember individualitása az egyéni tudattartalmakban és a testi
különbségekben nyilvánul meg.
• Teljes szabadsággal rendelkezik a testi világgal szemben a
tudattartalmai megválasztása tekintetében.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 25
A naturalista és a mentalista emberképek
összehasonlítása
Naturalista ember:
• Az ember fizikai (ill. kémiai / biológiai) létező.
• Tulajdonságait alapvetően fizikai sajátosságai alapján lehet megérteni.
• Az embert a többi állathoz hasonlóan alapvetően a
természettudomány módszereivel kell tanulmányozni.
• Az ember meghatározó sajátosságai végső soron biológiai-fizikai, és
esetleg pszichológiai-szociológiai jellemzőkkel magyarázandók.
• Az ember nem szabadabb, mint bármely más dolog, és szabadsága
fizikai tulajdonságaitól függ.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 26

Az egzisztencialista megközelítés
(Martin Heidegger filozófiája alapján)
• Mi az ember? Hogyan jelenik meg
számunkra a maga mindennapiságában,
filozófiai és tudományos megközelítésektől
elvonatkoztatva?
• A kiindulópont tehát az, hogy a bevett
tudományos, illetve filozófiai megközelítések
túl mesterségesek, az ember lényegét (és
magának a létezésnek a valódi természetét)
nem egy anyagi vagy szellemi
szubsztanciában fogjuk megtalálni.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 27

Az egzisztencialista megközelítés
Az ember tevékenykedik a világban, a napi gyakorlat szerint viszonyul
a dolgokhoz és más emberekhez. Pl.: munkába megyünk, autót
vezetünk, műhelyben dolgozunk, ebédelünk. Nincs „én”, nincsenek
molekulát és részecskék, nincs reflexió, introspekció, kísérlet stb.,
eszünkbe sem jutnak mindezek. Tesszük a dolgunkat és pontosan
értjük a dolgokat, amelyek körülvesznek minket, amelyeket
használunk. Nem elkülönítve látjuk magunkat a dolgoktól, hanem
azokkal egységben. A szokásos világunkban, azt megértve
tevékenykedünk. Az emberi lét (élet) világban való lét, jellemzői:
• Holizmus*; Hétköznapiság; Megértő lét; Tevékenység (nem
szemlélődés).

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 28

Egy heideggeri példa: A kalapács I.
Mi egy kalapács? Mitől lesz valami kalapács?

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 29

Egy heideggeri példa: A kalapács II.

• Egy kalapács nem azért kalapács, mert ilyen és ilyen atomok

alkotják. Egy dolog azáltal válik kalapáccsá, hogy specifikus
viszonyba kerül a tevékenykedő és megértő emberrel, aki elnevezi
azt és elkezdi azt a mindennapi életében kalapácsként használni:
az adott dolognak konkrét célja és funkciója lesz.
• Ember → kalapács → szög a falba

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 30

Egy heideggeri példa: A kalapács II.

• Az ősember számára, aki még nem ismerte a fémet, egy pattintott

vagy csiszolt kőeszköz töltötte be a kalapács szerepét.
Nem létezett olyan dolog a számára, hogy fém. Azután ráébredt, hogy a
kő léte/létszerkezete „mélyebb”, mint gondolta, és a fémművesség
hétköznapi tevékenységgel föltárta a lét egy mélyebb rétegét, fölfedezte,
megértette és elnevezte azt az új dolgot, amelyet mi fémnek ismerünk.
Ez tette lehetővé az általunk is ismert és megszokott kalapács
megalkotását.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 31

Ember és kalapács léte

• Egy dolog (ember vagy kalapács) lényegét tehát nem annak

szubsztanciális mivolta adja (vagyis hogy milyen atomokból vagy
milyen hipotetikus descartes-i létezőkből van), hanem az a
hétköznapi egzisztenciális helyzet, amelyet a létben elfoglal.
• A kalapács esetében ez egy emberi, hétköznapi munkatevékenység.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 32

Ember és kalapács léte

• Az ember esetében ez az alapvető viszony a világhoz és önmagához (a

világban való létéhez) a megértés. Hiszen tud élni a világban. Ez a
megértés elsősorban egy gyakorlati viszonyulás: tudni hogyan.
Megérteni elsősorban annyi, mint tudni bánni vele, tudni megcsinálni,
eligazodni benne, jártasnak lenni egy területen, tudni megoldani a
feladatot, képesnek lenni belátni, stb. (Pl. mester a műhelyben.) A
filozófus megértése nem más, mint ennek a gyakorlati megértő
viszonynak a feltárása, értelmezése, kifejtése.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 33

Az emberi lét megértő lét
Heidegger szerint az emberi létezés alapvető jellegzetessége, hogy
megértő lét. Azaz az ember viszonyul a saját világban való létéhez
(életvilágához), és ez az alapvető viszony a megértés. Azaz:
• Önmaga megértésére törekszik, és ennek alapján viszonyul
sajátmagához és társaihoz. (Pl. életstratégiát készít, válni akar
valakivé/valamivé, méltóságot tulajdonít magának és másoknak,
szembenéz a halállal stb.)
• Megérti a világát, tud benne élni.
Az ember lényege, hogy valahogyan érti a világot és benne önmagát.
Ez különbözteti meg minden más létezőtől.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 34

A mentalista megközelítés kritikája

1. Az egzisztencialista kritikája a mentalista megközelítéssel szemben:

A mentalista nem az alapvető jellegzetességekből indul ki. A
tudatosság, a racionális kritikai reflexió nem elsődleges, csak akkor
merül föl amikor a gyakorlati viszony nem működik. (Pl. amikor nem
indul az autó, akkor elkezdjük vizsgálni, mi baja lehet, amíg megy,
addig csak használjuk.) A tudatos viszonynak, valamint az
objektum-szubjektum tudatos szétválasztásának az előfeltétele és
alapja a gyakorlati létezés. Descartes elfelejt rákérdezni, hogy mi a
feltétele annak a reflexiónak, amiből ő, mint alapvetőből kiindul.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 35

A mentalista megközelítés kritikája

• Ahhoz, hogy szemlélődő viszonyt tudjunk kialakítani, mindenekelőtt

élni kell, viszont az élet világban való létet jelent. A világ nem az, amit
gondolok, hanem az, amit megélek. Ebben a világban pedig fel sem
merül például a szkeptikus kérdés, és az „én” nem egyszerűen egy
„logikai változó”, mint Descartes-nál.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 36

A naturalista megközelítés kritikája
2. Az egzisztencialista kritikája a naturalista megközelítéssel szemben: a
tudományos megközelítés is racionális kritikai reflexió, tehát
vonatkozik rá mindaz a kritika, ami a mentalistára. Valamint a
tudományok által vázolt kép sokszorosan közvetített (elméletek,
mesterkélt kísérleti szituációk, tagolt tudományos diszciplínák, stb.).
Ezért ha átlagos hétköznapi létünkben tárul fel legközvetlenebbül,
hogy mi valójában az ember, akkor a tudományos megközelítésben
a lehető legtávolabb vagyunk ettől, és így valószínűleg félreértéshez
vezet. Pl. ahhoz, hogy a tudomány megpróbálja az embert is úgy
kezelni, mint egyfajta dolgot.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 37

Összefoglalás

Mentalista:
• Szubsztancia-dualizmus (az ember lényege a gondolkodó
szubsztancia, az „én”.)
• Kiindulópont a tudat, a gondolkodás jelenségei. (Mint közvetlenül
adottak.)
• Megismerésük: introspekció révén. ( E/1.)

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 38

Összefoglalás
Naturalista:
• Monizmus (nincs két szubsztancia, csak egy)*.
• Evolucionizmus.
• Ember megismerése a természettudomány eszközeivel (fizika és/vagy
kémia és/vagy biológia; esetleg társadalomtudományi módszerekkel
kiegészítve).
Egzisztencialista:
Az ember lényege a teoretikumtól elvonatkoztatva, a mindennapi
gyakorlat holisztikus közegében értelmezve, a hétköznapi
lét-megértését mint gyakorlati viszonyulást alapul véve tárható fel.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia 39
Köszönöm szépen a figyelmet!

Bárdos Dániel - bardos.daniel@filozofia.bme.hu