A reformkor Magyarországon 1830 és 1848 közé tehető.

Kezdete akkora
tehető, amikor Széchenyi István Hitel című könyve megjelent, a reformkor vége
pedig az 1848-as forradalom.
Az első forrásban egy szövegrészletet olvashatunk az 1825/1827-es
országgyűlésről. Ezt az országgyűlést tekinthetjük a reformkor első, kezdeti
lépésének. Benne az ország kormánypolitikájáról olvashatunk. Érdemes
megemlíteni hogy ebben a korszakban a magyar országgyűlésnek két táblája
volt. Az alsó tábla melynek tagjai a megyék és a városok követei, a felsőtábla
melynek tagjai a főnemesség és papság. Sokszor véleményeik nem egyeztek
meg. Ebben a forrásban felmerült, hogy Magyarország a német-szláv nyelvek
tengerében rekedt, ekkor jelent meg Széchenyi István, aki a magyar nyelv
használatát akarta erősíteni, később az ő érdeme lesz az MTA, azaz a Magyar
Tudományos Akadémia létrejötte.
A következő forrásban az 1832 – 36 –os országgyűlésről olvashatunk. Ez a
Pozsonyi országgyűlés az egyik legfontosabb ugyanis elutasították az önkéntes
örökváltásgot, amit ugyan a következő országgyűlés el fog fogadni. Ebben a
forrásban, ennek első soraiban a reformellenzékkel szemben való fellépésről
olvashatunk, az ellenzék tagjai eltűntek, hiszen perbe fogva, őket
bebörtönöztek. Ezek közé tartozott Wesselényi Miklós , Kossuth Lajos és még
mások.
A harmadik forrásban szintén az 1832 – 36-os országgyűlésről olvashatunk.
Leginkább a Magyarországi ifjúság kerül előtérbe ebben a forrásban, politikai
szerepet akartak vállalni. Ezen ifjúság sokban különbözött az előző
nemzedéktől. Az alsótábla ülésein a reformok iránt egyre fogékonyabb ifjak és a
konzervatív követek között gyakran kiélezetté vált a helyzet. Lovassy és társai
kézzel másolták az Országgyűlési Tudósításokat, amelyeket megküldtek a
megyéknek, hatásukra pezsgő politikai élet bontakozott ki. Ebben a forrásban
azt is olvashatjuk, hogy levelet irt Erdélyhez is. Később Lovassy László a
demokratikus reformokat, az alkotmányos szabadságot követelő ifjúság
példaképévé vált.
A következő forrásban, ami egyben az utolsó forrás is egy újabb részletet
olvashatunk, de most az 1843 – 1844-es országgyűlésről. Ezt az országgyűlést
V.Ferdinánd hívta össze, és a reformkori politikusok nagy reményt fűztek hozzá.
Sok kérdés merült fel ezen az országgyűlésen pl a nemesség megadóztatása, az
ősiség eltörlése. De a forrásban lévő szöveg az a nyelv megváltoztatásra
vonatkozó, ugyanis hosszú küzdelem után, a nyelvújító mozgalom után amelyek
végül révbe értek ugyanis az állam nyelv 1844-től hivatalosan is a magyar lett, a
korábbi latin helyett. A törvényhozás, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és
az oktatás nyelve a magyar lett. Erre utalhat a forrás is, hogy a latin nyelvet
beszélőket, ami akkor az ország több mint a felét tette ki, nehezen érintette.
Ami felszínre is hozta az ellentéteket az ország területén élő nem magyar
népekkel.