empirizmus

Általánosságban a korról: az angol fejlődésben a polgári viszonyok meglehetősen korán kialakultak, s az

angol – 17O7-től, Anglia és Skócia uniójától: brit – társadalom életét a polgári racionalitás elvei hatották
át. (Gondolván főleg a XVII-XVIII. sz. fordulójának időszakára, az 164O-ben kezdődött forradalmi
folyamatra ((Cromwell)) végül a kompromisszumos formában lezáruló ún. „dicsőséges forradalomra”,
1688 után.) Itt a filozófia megengedhette magának azt a fényűzést, hogy az emberi megismerést a
tapasztalatban mintegy feloldja – sőt, éppen a tapasztalat elsőbbségének kihangsúlyozása szolgálhatott a
tapasztalati világ megváltoztathatóságának eszmei alapjaként.
Az empirista áramlat is az elkülönült individuum fogalmából, a természeti és társadalmi környezetétől
elválasztottnak gondolt egyénből indul ki, közvetlen tárgyuk az egyén belső világa, és annak
mechanizmusai – ezért is válik hangsúlyossá az ismeretelmélet, hisz egy tekintélyvesztett világban nem
marad más bizonyosság mint az egyén maga (a szubjektum), ám ezen egyénnek a lelki-szellemi
működése még feltáratlan, ismeretlen terület a tudomány, a filozófia számára.

 Felvilágosodás - individualizmus
 mechanika – Newton gravitációs paradigmái
 jogi reformok – Virginia Bill of Rights – Minden ember természeténél fogva szabad.
 felvilágosult abszolutizmus – semmit a nép által, mindent a népért
 liberalizmus – szabadságot követel az iparban s a kereskedelemben, jelszava a „laissez faire,
laissez passer – engedjétek csinálni, engedjétek haladni“

EMPIRIZMUS
o A tudat kérdése – Van-e? Nincs-e?
o Az empiristák szerint semmiféle tudatunk nincs addig, amíg érzékeinkkel nem
tapasztalunk valamit meg…
o Locke, Berkeley, Hume – a brit empiristák
o Az empirista gondolkodó az érzékei tapasztalataiból vezeti le a világról való tudást
o A klasszikus megfogalmazás Arisztotelészé:
„SEMMI NINCS A TUDATUNKBAN, AMI ELŐBB NE LETT
VOLNE MEG AZ ÉRZÉKEINKBEN.”
Az empirista dogmák
 Nincsenek velünk született ideáink vagy képzeteink a világról.
Semmit sem tudunk e világról, amibe születünk, mielőtt láttuk volna.
 Az a képzet vagy idea, amely mögött nem állnak tapasztalati tények – hamis.
(pl. Isten, örökkévalóság, csoda, végtelenség, stb.)
 Tisztára mosni a tudomány vizét. (Folytatni a Bacon által kitaposott ösvényt)
 Az összes emberi képzet megvizsgálása.
(Vajon összeegyeztethetőek-e a tapasztalatokkal?)

JOHN LOCKE (1632/1704) Az empirista

„Mindazt, amit a szellem önmagában érzékel, vagy ami az érzékelés, a gondolkodás vagy az értelem
közvetlen tárgya, „ideának” nevezem.” De honnan származnak az ideák? Kizárólag a tapasztalatból.

Értekezés az emberi értelemről c. főművében két kérdést taglal:

- Honnan erednek az emberi gondolatok s képzetek?
- Hagyatkozhatunk mindarra, amit az érzékeink közvetítenek?
Válaszok: A gondolatok, képzetek csupán reflexiói annak, amit érzékelünk. Locke vitatja azt a nézetet,
hogy az ember veleszületett ideákkal rendelkezik, amelyek minden tapasztalatot megelőzően benne vannak (ún.
innatizmus, pl. Decartes-nál).
Születéskor az értelem üres laphoz hasonlít („white paper vagy tabula rasa”).
Minden meghatározott képzet csak ezután, a tapasztalatból ered. A képzetek megalkotásának képessége
azonban általában előzőleg létezik. Az egyszerű érzékelésből származó ideák és reflexiók a tudat aktivitásának a
terméke (rendszerezés, mérlegelés, kétely)
→ Érzékeinkkel csak egyszerű benyomásokra teszünk szert. Csak jó néhány érzékelés után jönnek létre az
összetett ideák, pl. alma, narancs, autó.
A világról való összes ismeretünk érzékszerveink közvetítésével érkezik hozzánk.
Olyan ismeretek, amelyek nem vezethetők vissza érzéki benyomásra – hamis ismeretek – elvetendők.

George Berkeley (1685-1753) A szolipszista

- Úgy vélte, hogy a kor filozófiája és tudománya veszélyezteti a keresztény életszemléletet.
- Az egyre következetesebb materializmus megingathatja a természetet megteremtő és fenntartó Isten
létébe vetett hitet.
- Ő egy ír püspök.
A legkövetkezetesebb empirista → a világban létező dolgok olyanok, amilyennek érzékeljük őket –
csakhogy éppen nem dolgok… - NEM AYAGI TERMÉSZETŰEK

IMMATERIALIZMUS – megkérdőjelezi a világ fizikai realitását

Az létezik, amit az érzékeinkkel felfogunk, ám az anyagot nem érzékeljük
„Esse est percipi aut percipere.” Létezni annyi, mint érzékelve lenni.

Feltételezni, hogy észlelésünk mögött bármiféle szubsztancia (anyag) rejlik –

meggondolatlan feltételezés. Hisz nincs tapasztalati bizonyítékunk egy ilyen állítás
bebizonyítására.
Berkeley az ilyen „materializmus” ellen fordul, amennyiben megkísérli bemutatni, hogy semmilyen anyagi dolgot
nem szükséges az eszmék mögött feltételezni, hanem a tárgyak léte nem más, mint érzéki észlelési lét.
„Ha azt mondom, hogy az asztal, amelyen írok, létezik, akkor az azt jelenti, hogy látom és érzem; ha a
dolgozószobámon kívül lennék, akkor abban az értelemben tudnám kijelenteni a létezését, hogy ha a
dolgozószobámban lennék, akkor érzékelhetném, vagy valamely más szellem éppen most érzékeli. Az ilyen
dolgok léte észlelődés (észleltté válás). Nem lehet semmiféle létezésük azon kívül, hogy szellemek vagy
gondolkodó lények észlelik őket.” Berkeley alaptézise ezért így hangzik: Esse est percipi aut percipere
(a tárgyak léte az észleltté válás, a szubjektumok léte az észlelés).
Csak az eszmék és a szellem léteznek, az anyag nem.
A szellem abban különbözik az eszméktől, hogy érzékelő, vagyis az, amiben az eszmék léteznek.

Ideáink oka a tudaton kívül van.

Ez nem anyagi, hanem szellemi természetű.

„ MINDENNEK AZ A SZELLEM AZ OKA, AMELY MINDENT ÁTHAT, ÉS AMELY ÁLTAL MINDEN LÉTEZÉST
NYER. Ő MINDEN LÉTEZŐ EGYETLEN OKA.”

...a valóságos fát, amely a szellememtől függetlenül létezik, az Isten végtelen szelleme igaz módon megismeri és
felfogja... Valóságos dolgoknak nevezik a természet alkotója által az érzékekbe belevésett eszméket... Ezek
ennek megfelelően rendelkeznek egy bizonyos állandósággal, renddel és összefüggéssel és nem vaktában
idézik elő őket.”
A „dolgok” Berkeley szerint tehát nem mások, mint az eszmék komplexumai, amelyeket Isten észlel, és
amelyeket szellemünk indulatai idéznek elő bennünk. Természettörvénynek nevezik azt a rendet és olyan
összekapcsolódásokat, amelyeket Isten eközben alkalmaz. A külvilág valóságát, amelyet érzéki
észlelésünkkel tapasztalunk, Berkeley tehát nem tagadja, csak anyagi minőségét vonja kétségbe.

„Hogy a dolgok, amelyeket a szememmel látok és a kezemmel megtapogatok, léteznek, valóban

léteznek, azt a legkevésbé sem vonom kétségbe. Az egyetlen, amelynek létezését kétségbe
vonom, az az, amit a filozófusok anyagnak vagy testi szubsztanciának neveznek.”

David Hume (1711-1776) Az agnoszticista

Abban látja alapvető célját, hogy „az emberről szóló tudományba bevezesse az empirikus vizsgálati
módszert”, azaz a tapasztalatra és a megfigyelésre támaszkodjon.
Fő műve a terjedelmes „Értekezés az emberi természetről” – 28 évesen írja.
Kant azt mondja Hume-ról, hogy Hume ébresztette fel őt „dogmatikus szendergéséből”.
- Vissza szeretne térni a világ közvetlen emberi érzékeléséhez

TÉZIS:
Tapasztalatunk közvetlen tárgyai csak a tudattartalmaink (percepciók).
Ezek két osztályba sorolhatók. Benyomások (impressions) és képzetek (ideas).
Benyomások – a külső valóság közvetlen érzékelése
Képzetek – erre a benyomásra való visszaemlékezés
Ezek lehetnek egyszerűek és összetettek (hamis ideák, képzetek: angyal, pegazus, spongya bob)

Hume hangsúlyozza, hogy az álomkép anyaga a valaha egyszerű benyomásként érkezett a tudatba.
Isten = intelligens/bölcs/jóságos lény/szigorú ám igazságos atya
Hume megtámad minden olyan gondolatot és elképzelést, amely nem vezethető vissza a megfelelő
érzéki benyomásokra.

ÉN=összetett idea
Az énkép a pszichológia szerint egy érzelmileg színezett kép önmagunkról, amely minden változtatásra
törekvő tendenciának ellenáll és az állandóságra törekszik. Hume szerint csupán egyszerű benyomások
láncolata, olyan egyszerű benyomásoké, amelyek soha nem jelentek meg egyidejűleg. A keletkező és
eltűnő észleletek, hangulatok mögött nincs kész egy állandó személyiség – akár a moziban, a film
„egyedi” képek, pillanatok összekapcsolása.
Buddha szerint a világegyetemben egyetlen törvény állandó, és ez a változás törvénye. Szerinte
„mulandó minden, ami összetett”. Vajon akkor miért hirdette az egyszerűséget?

Agnoszticizmusa
- Elutasítja az Isten/lélek bizonyítékokat – racionalista badarságok
- Nem utasítja el a kereszténységet sem a csodákat, de mindkét esetben HITRŐL s nem tudásról,
értelemről van szó.
- A csoda nem más, mint a természeti törvények megszegése.

Szerinte kétféle természet van – természetes és természetfeletti.

A kő nem „mindig” esik le – csupán annyiszor esett le, ahányszor tapasztaltuk. (Lásd: átlépés a
falon…) Miért? Ez a gravitáció? Ez egy összetett idea, mi csupán azt tapasztaltuk, hogy a dolgok le
„szoktak” esni, nem azt, hogy ez a „gravitáció”.
SZOKÁS = egyik dolog követi a másikat→elvárás→előítélet→
„A TERMÉSZET MEGSZEGHETETLEN TÖRVÉNYEI”
PL. Gyerekek – nem lepődne meg, ha lebeg ne a kő, de Te már igen. Mert a gyermekek számára
még nem vált a természet megszokottá, egy megszokott rendszerré. Az ő világuk mentesebb az
előítéletektől.

Oksági törvény = a szokás hatalma

PL. Biliárd – Ha például látok egy biliárdgolyót ütközni egy másikkal, akkora várt okozatra az eddigi
tapasztalat alapján következtetek. Oksági kapcsolatban állónak nevezzük A-t és B-t, ha ezeknek
egymásutániságát többször megfigyelték, így az A képzetét B képzete asszociatíve, szokásaink alapján
követi. Ezzel azonban csak a képzetek szokásszerű egymásutániságáról tehetünk kijelentést, nem pedig
a dolgok lényegéről. Az igazi eredetekbe és az összes esemény okába történő
bepillantás az ember előtt teljesen rejtve marad.
Az a várakozás, miszerint az egyik cselekvés követi a másikat, nem a dolgokban, hanem a
tudatunkban rejlik → a megszokásnak köszönhető.
A VILÁG OLYAN, AMILYENNEK IDŐVEL
MEGTAPASZTALJUK