Kovács Ernő Elektronika II.

MISKOLCI EGYETEM
GÉPÉSZMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI KAR

E L E K T R OT E C H N I K A I - E L E K T R O N I K A I I N T É Z E T I T A N S Z É K
DR. KOVÁCS ERNŐ
ELEKTRONIKA II.
Villamosmérnöki szak (BSc)

Nappali tagozat
ELŐADÁS JEGYZET
2014.
Miskolci Egyetem Elektrotechnikai-Elektronikai Intézeti Tanszék
3.0 MŰVELETI ERŐSÍTŐK (FOLYTATÁS)

3.4. A műveleti erősítők hibái
A műveleti erősítő lineáris alkalmazásaiban a műveleti erősítőt, mint közel ideális áramkört vettük figyelembe
elhanyagolva a statikus és dinamikus hibákat (néhány eset kivételével, ahol utaltunk a hibákra). A műveleti
erősítők hibái közül kiemelt figyelmet érdemelnek az ofszet és a frekvencia problémák, mint a leggyakoribb
hibaforrások. A hibák kiküszöbölése (kompenzálása) lehet megelőző jellegű, amelyet az áramkörtervezés során
alkalmazunk, vagy utólagos, amikor a kompenzálás lehetőségét építjük be az áramkörbe. A hiba kompenzálása
lehet statikus, amely egy adott körülményre történő kompenzálást jelent vagy dinamikus, amely az áramkör
működése során automatikusan hajtódik végre. A frekvencia problémákat a tervezés során minimalizáljuk,
ennek utólagos korrekciója - az áramkör módosítása nélkül- általában nem lehetséges.
3.4.1. A frekvencia karakterisztika és kompenzálása

A műveleti erősítők nyílthurkú amplitúdó és fázis karakterisztikái nagyon különbözőek lehetnek. A
határfrekvencia a belső kompenzálású áramkörök néhány Hz-es határfrekvenciájától a külső kompenzálású
szélessávú vagy impulzus/videó erősítők MHz tartományáig terjed. A határfrekvencia nagymértékben
meghatározza a műveleti erősítő egyéb dinamikus tulajdonságait, a fázistartalék pedig a stabilitását. A
frekvencia karakterisztikára meghatározó hatása van a negatív visszacsatolásnak. Elsőként vizsgáljuk meg a
nyílthurkú karakterisztikák jellegzetességeit, majd a negatív visszacsatolás hatását. A frekvencia karakterisztika
kompenzálása előtt megvizsgáljuk a fázistartalék hatását a linearitásra, majd a határfrekvencia hatását vizsgáljuk
a tranziens paraméterekre.
3.4.1.1. A nyílthurkú erősítés frekvenciafüggése
A műveleti erősítő nyílthurkú erősítését a korábbi kapcsolásokban (az integrátor és a derivátor kivételével)
frekvencia-függetlennek tételeztük fel. A gyakorlatban azonban a frekvenciafüggést egy, vagy több töréspontos
karakterisztikával lehet közelíteni. Egy töréspontos közelítés esetén is valószínű, hogy a későbbi beépítésnél a
külső áramkörök és vezetékek szórt kapacitása a műveleti erősítő karakterisztikájában egy második töréspontot
is eredményez.
Az 1 a nyílthurkú erősítő határfrekvenciája, Keskenysávú
A0 a frekvencia-független nyílthurkú erősítés. A0() erősítő
A belső kompenzálású erősítők, amelyek A0
beintegrált áramköri elemként tartalmaznak Szélessávú
egy visszacsatoló kondenzátort, alacsony erősítő
törésponti frekvenciával rendelkeznek (Hz).
Ezeket az áramköröket általános felhasználási
célokra, minimális külső alkatrészigényre
tervezték.
A szélessávú erősítők külső kompenzálást
igényelnek, de lehetőség van a visszacsatolt
erősítésnek és az előírt határfrekvenciának 1  (lg)
megfelelő beállítására. (100 kHz…MHz).
3.4.1.1.1. A negatív visszacsatolás hatása a frekvenciamenetre
Egy töréspontot feltételezve (fenti ábra alapján) a nyílthurkú erősítés karakterisztikájának matematikai leírása:
A0   
A0
s
1
1
A negatív visszacsatolás általános képletébe behelyettesítve a nyílthurkú erősítés egy töréspontos
karakterisztikájának egyenletét megkapjuk a visszacsatolt erősítés frekvencia-függését.
𝐴0
𝑠
𝐴0 (𝜔) 1+ 𝐴0 1 𝐴𝑣
𝜔1 ∗
𝐴𝑣 (𝜔) = = = 𝑠 = 𝑠 → 𝜔1 = 𝜔1 (1 + 𝐴0 𝐾)
1 + 𝐴0 (𝜔)𝐾 1 + 𝐾 𝐴0 1 + 𝐴0 𝐾 1 + 1 + ∗
𝑠 (1 + 𝐴0 𝐾)𝜔1 𝜔1
1+
𝜔1
Dr. Kovács Ernő: Elektronika II. előadás jegyzet nappali tagozatos villamosmérnök hallgatóknak 2
A negatív visszacsatolás hatását grafikusan ábrázolva:

A visszacsatolás nélküli erősítő
Az ω1* összefüggéséből látható, hogy az erősítő A0 karakterisztikája A0()
határfrekvenciája a negatív visszacsatolás
következtében jelentősen megnő! Minél nagyobb a A visszacsatolt erősítő
hurokerősítés, annál nagyobb a határfrekvencia és karakterisztikája Av()
annál kisebb a visszacsatolt erősítés. Ez egy újabb
indok, hogy egy erősítő fokozattal miért nem Av
valósítunk meg nagyobb erősítést.
 (lg)
1 1 *
Zárthurkú
Nyílthurkú határfrekvencia
Példa ( ): 1
határfrekvencia
Legyen egy erősítő nyílthurkú erősítése Ao=2.105,a nyílthurkú erősítés tranzit- (egységnyi erősítéshez tartozó)
frekvenciája fT=3 MHz (TL081C), a kapcsolás visszacsatolt erősítése Av=20!
Határozzuk meg a visszacsatolt erősítő határfrekvenciáját!
Megoldás:
fT 3  10 6
f1    15 Hz
A0 2  10 5
A0 A A 2  10 5
Av   1  A0 K  0  f1*  f1  o  15   150 k Hz
1  A0 K Av Av 20
A példából is látható, hogy nagy határfrekvenciához alacsony visszacsatolt erősítés tartozik!
3.4.1.1.2. A határfrekvencia hatása a dinamikus paraméterekre
A határfrekvenciának közvetlen hatása van mind a fel- és lefutási időre, mind a beállási időre. A beállási idő
függ az előírt beállási sáv szélességétől, így a beállási idő minden sávhoz más és más.
1.12
Pl. beállási idő 0.1% beállási sávhoz: T0.1 
f 1*
0.35
A jelfelfutási idő is összefügg a sávszélességgel: t r 
f 1*
Példa ():
Legyen az erősítő nyílthurkú erősítése Ao=2.105,a nyílthurkú erősítés határfrekvenciája f1=15 Hz, a visszacsatolt
erősítés Av=20! Határozzuk meg a 0.1%-os beállási időt és a felfutási időt!
Ao 1.12 1.12 0.35 0.35
f 1*  f 1   150 k Hz  T0.1  *   7.5s, t r  *   2.3s
Av f1 150 .10 3 f1 150 .10 3
Amennyiben az erősítés 100 lenne, akkor közelítőleg mindkét idő megnőne ötszörösére (a dinamikus
tulajdonságok romlanának), a határfrekvencia pedig ötödére csökkenne. Ez az egy újabb ok, amiért nem
valósítunk meg egy fokozattal nagy erősítést. (További okok lehetnek: fázistartalék, ofszet és drift
beállíthatósága, stb.)
3.4.1.2. Fázistartalék
Korábban az erősítők tárgyalásánál általában az amplitúdó átvitel került előtérbe. Vizsgáljuk meg most a fázis-
karakterisztikát és definiáljuk a fázistartalékot. Néhány példán keresztül megvilágítjuk a fázistartalék szerepét
az erősítők stabilitásában és dinamikus tulajdonságaikban. A vizsgálathoz tételezzünk fel egy két töréspontos
modellt, ahol a második töréspont jelentősen eltér frekvenciában az elsőhöz képest. Ez elsősorban akkor áll fenn,
ha a második töréspontot szerelési és beépítési szórt kapacitások hozzák létre.
1
A jegyzetben található  jelölés azt jelzi, hogy az adott képletet vagy bekezdést nem kell megtanulni, az csak
a megértést segíti.
Dr. Kovács Ernő: Elektronika II. előadás jegyzet Villamosmérnök alapszakos (BSc) nappali tagozatos hallgatók számára 3
A0() Az ábrán látható, hogy a fázistartalék az egységnyi

A0 hurokerősítéskor a tényleges fázisforgatás és a 180
közötti különbség. (Lásd Barkhausen kritérium
oszcillátoroknál, önfenntartó gerjedés.) Minél nagyobb a
fázistartalék, annál kisebb az esélye annak, hogy a
2 bizonytalan (szórt kapacitások miatt) második gyök
illetve egy szerelési környezet miatt kialakuló esetleges
T harmadik gyök fázisforgatása az erősítő fázisforgatását
oly mértékben megváltoztassa, hogy fennálljon a
1 
gerjedés veszélye. Nagy fázistartalék kis erősítések
esetén állítható be. A túlzottan nagy fázistartalék
azonban az erősítő dinamikus tulajdonságait
() befolyásolhatja hátrányosan.

-/4
-/2  fázis tartalék
-3/4
-
3.4.1.2.1. A fázismenet hatása a linearitásra
A nemszinuszos kimeneti jel nemcsak az erősítés nemlinearítása miatt torzul, hanem a nemlineáris
fáziskarakterisztika miatt is. Ez elsősorban összetett, több frekvencia komponenst is tartalmazó jelek esetén
lényeges, mivel a különböző komponensek nem azonos ideális
fázistolással érkeznek meg a kimenetre, fázistorzulást szenvednek. ()
valóságos
A relatív fázismenet (az ideális és a relatív fázis különbsége):
rel()
Az alábbi ábrán látható a) és b) esetekben lineáris amplitúdó és nemlineáris fázismenet van, míg a c) esetben
nemlineáris amplitúdó és lineáris fázismenet van. A gyakorlatban általában ezek kombinációja fordul elő. Az
ábrákból látható, hogy a nemlinearítás milyen jelalak torzulást eredményez.
A() A() A()
  
rel() rel() rel()
  
uki(t) uki(t) uki(t)
t t t
a) b) c)
3.4.1.2.2. A fázistartalék hatása a dinamikus tulajdonságokra
h(t) =45 A túllövés, beállási idő, fel- és lefutási idő függ a

=65
fázistartaléktól, pl. =65 esetén a túllövés 4%. Csökkenő
 fázistartalék erősebb túllövést eredményez, míg nagy
1(t) fázistartalék lassú beállást.
=90
3.4.1.3. A frekvencia karakterisztika kompenzálása
A frekvencia karakterisztikát kívánt fázistartalékra kompenzáljuk. A legegyszerűbb kompenzálás esetén csak a

nyílthurkú karakterisztikát vesszük számításba, amely azonban azt eredményezheti, hogy az indokoltnál
nagyobb lesz a fázistartalék mértéke. Ezt a módszert ’sávszűkítő’ kompenzálásnak nevezik. Amennyiben a
kompenzálás során a visszacsatolt erősítés karakterisztikájából indulunk ki, akkor a ’sávbővítő’ kompenzálásról
beszélünk, bár a sávszélesség csak a ’sávszűkítő’ esethez képest bővebb. Egyéb stratégiák is ismertek a
kompenzáláshoz.
A sávszűkítő kompenzálás elve (45-os fázistartalékra):

Ao()
Ao eredeti nyílthurkú
karakterisztika
Kompenzált
karakterisztika
2
1k
1

()

-/4
-/2
3/4
-
=45 fázistartalék  fázistartalék a

a kompenzálás után kompenzálás előtt
Az 1k frekvenciára egy új töréspontot helyezünk el egy külső kondenzátor csatlakoztatásával úgy, hogy az új
karakterisztika a 0 dB-s tengelyt éppen az eredeti töréspont frekvenciáján metssze. Minden gyök 90-t forgat (a
töréspontban 45-ot), így a fázistartalék legrosszabb esetben is legalább 45.
Gyakorlati megoldás: –
1 
1k   1 +
Rb Ck A0
Ck Rb
A sávbővítő kompenzálás elve (45-os Ao()

fázistartalékra): Ao eredeti zárthurkú
karakterisztika
Az 1k frekvenciára egy új töréspontot Kompenzált
helyezünk egy külső kondenzátor karakterisztika
csatlakoztatásával úgy, hogy az új
karakterisztika a 0 dB-s tengelyt éppen a
zárthurkú karakterisztika 1* törésponti 1*
1k
frekvenciáján metssze.
lg()
1
()
lg()
Gyakorlati megoldás: -/4
 fázis tartalék
– -/2 kompenzálás
3/4 előtt
1
1k  + Rb -
Rb  Rk Ck Rk
Ck =45 fázis tartalék
kompenzálás után
A sávszélesség „nyereség”:
1 1  A0 K 
2
1* 1  
1k  
A0
 1  A0 K 2  1  A0 
Av A0 A0  Av 
1  A0 K
A sávszűkítő kompenzálás esetén a kompenzált töréspont ω 1/A0 így a sávszélesség-nyereség a sávszűkítőhöz

képest (A0/Av)2-szeres. A gyakorlati tapasztalat azonban az, hogy a kiindulási adatok egy része nem
hozzáférhető, ezért a gyári katalógusok tartalmazzák vagy szöveges, vagy grafikus formában a kompenzáláshoz
szükséges külső alkatrészek javasolt értékét.
3.4.2. Ofszet hibák és kompenzálásuk

A műveleti erősítős kapcsolások analizálásakor feltételeztük, hogy az áramkör bemenetén áram nem folyik. A
gyakorlatban pA-től (FET bemenetű áramkör) nA-ig (tranzisztoros bemenetű áramkör) változik az áram. A
kapcsolásoknál azt is R1
feltételeztük, hogy az ofszet
feszültség nulla, ami a
gyakorlatban ritkán teljesül, Ub0
általában az értéke mV R2 –
nagyságrendű. A hibák
meghatározásánál vegyük fel a
valóságos műveleti erősítő Ibn=Ib+Ib0/2 Ib
helyettesítő-képét egy olyan
kapcsolást feltételezve, amelyet Ib0/2 A0ubes0 uki0
nem vezérlünk (azaz a
bemenetére 0V feszültséget Ib
R3 +
adunk akár invertáló, akár
neminvertáló bementről
vezérelve). Az egyes
hibaforrások hatásának kiszűrése Ibp=Ib-Ib0/2
érdekében hanyagoljuk el a
közösmódusú erősítés okozta hibát.
A kimeneti hibafeszültséget a szuperpozíció módszerével határozhatjuk meg, mivel a generátorok (Ibn, Ibp és
Ub0) függetlenek egymástól:
I.) Működjön az ofszet feszültség generátor, akkor a két (I bn és Ibp) áramgenerátort meg kell szakítani. Az
áramgenerátorokon áram nem folyik, így az R3-s ellenálláson nem esik feszültség, tehát a (-) bemenet
feszültsége Ubo, így a kimeneti feszültség:
 R 
U ki0 I  U b 0 1  1 
 R2 
II) Működjön az Ibp áramgenerátor, akkor az Ubo feszültséggenerátort rövidre zárjuk az Ibn áramgenerátort
megszakítjuk.
A (+) bemenet feszültsége:
U bp   R3 I bp
 R   R 
U ki0 II  U bp 1  1    R3 I bp 1  1 
 R2   R2 
III) Működjön az Ibn áramgenerátor, akkor az Ub0 feszültséggenerátort rövidre zárjuk az Ibp áramgenerátort
megszakítjuk.
A (+) bemenet feszültsége 0 V. Ebből következik, hogy a (-) bement feszültsége is csak 0 V lehet, így a
bemeneten folyó áram csak az R1 irányából érkezhet.
U ki0 III  R1I bn
a közeli olvasás nem követelmény a nagy pixel távolság miatt.
A kimeneti hibafeszültség a három eredmény algebrai összege:

𝑅1 𝐼𝑏0 𝑅1 𝐼𝑏0
𝑈𝑘𝑖0 = ±𝑈𝑏0 (1 + ) − (𝐼𝑏0 − ) 𝑅3 (1 + ) + 𝑅1 (𝐼𝑏 + )
𝑅2 2 𝑅2 2
𝑅1 𝑅1 𝐼𝑏0 𝑅1
𝑈𝑘𝑖0 = ±𝑈𝑏0 (1 + ) + 𝐼𝑏 [𝑅1 − 𝑅3 (1 + )] + [𝑅1 + 𝑅3 (1 + )]
⏟ 𝑅2 ⏟ 𝑅2 ⏟2 𝑅2
𝐴 𝐵 𝐶
3.4.2.1. Ofszet hiba csökkentése a tervezés során
A fenti levezetésből szabályokat állíthatunk fel, amelyeket a tervezés során be kell tartani az ofszet hiba
csökkentése érdekében. Az ofszet hiba minimalizálása egyben az ofszet feszültség és áram driftjei által okozott
hibát is csökkenti.
A. Az (A) képletből látható, hogy az ofszet feszültség hibája egyenesen arányos a visszacsatolt erősítéssel,
tehát nagy ofszet feszültségű áramkörök esetén csak kis erősítés engedhető meg.
B. A (B) összefüggés lehetővé teszi a nyugalmi áram hatásának kiejtését, amennyiben az R 3 ellenállást
úgy választjuk meg, hogy a zárójeles tag nulla legyen:
 R 
R1  R3 1  1   0  R3  R1  R2
 R2 
Általános összefüggésként elmondható, hogy a kompenzáló ellenállást úgy kell megválasztani, hogy mindkét
bemenet azonos ellenállást ’lásson’.
C. Ha az ellenállásokat a B összefüggés alapján választjuk meg, akkor az ofszet áram okozta hiba csak az
R1 ellenállástól függ (C):
I bo   R1 
 R1  R3 1    I bo R1

2   R 2 
A visszacsatoló ellenállásnak nem szabad túl nagynak lenni az ofszet áram okozta hiba csökkentése érdekében.
Megjegyzés: a FET bemenetű erősítők ofszet áramai elhanyagolhatóan kicsik (pA nagyságrendűek), így a
gyakorlatban az R3-s ellenállásra nincs szükség, de változó hőmérséklet hatására az egyébként kis értékű ofszet
áram is megnő. Ha a drifteket is csökkenteni akarjuk, akkor FET-es erősítő esetén is indokolt lehet a kompenzáló
ellenállás alkalmazása.
3.4.2.2. Ofszet kompenzálás
Az előző fejezetben megfogalmazott szabályok szigorú betartása esetén is szükség lehet ofszet kompenzációra.
A műveleti erősítők csoportosítása ofszet kompenzálás szempontjából:

 Külső kompenzálású áramkörök (beállító potenciométerrel)
 Kivezetett kompenzáció nélküli áramkörök
o belső kompenzáció
o kompenzáció nélküli áramkörök
A kompenzáció során a statikus ofszet feszültség és áram hatása kikompenzálható, de a driftek nem. A
gyakorlatban a driftek okoznak több gondot, azaz az ofszet paraméterek megváltozása hőmérséklet,
tápfeszültség és hosszú idejű üzemelés során. Ezek ellen csak megfelelő tervezéssel, alacsony driftű áramkörök
alkalmazásával, vagy automatikus kompenzációjú áramkörök alkalmazásával védekezhetünk.
3.4.2.2.1. Külső kivezetett kompenzációjú áramkörök
A műveleti erősítők tulajdonságait alapvetően

meghatározza a bemeneti differenciál erősítő, amely
egyben az áramkör legérzékenyebb része is. Az ofszet 10 M
kompenzáció érdekében a bemeneti differenciálerősítő
áramgenerátorában hoznak létre külső alkatrészekkel
olyan aszimmetriát, amely a kimeneti feszültséget Kompenzálás
nullára állítja. A külső alkatrészek élő áramkörbe A748-s erősítőnél
avatkoznak be, így a belső áramkör ismerete hiányában
a javasolt kapcsolástól és értékektől eltérni nem szabad.
Pl. A741/748-s áramkör kompenzációja () -Ut

ofszet ofszet
Kompenzálás
-Ut A741-s erősítőnél
R=10 k
3.5. Aktív szűrők

A szűrők megvalósításukat (realizálásukat) tekintve lehetnek:
 Passzív RC szűrők: alacsony frekvencia tartományokban használt, egyszerű szűrési
követelmények esetén megfelelő.
 Passzív LC szűrők: magas frekvencia tartományban használt, itt jó szűrési paraméterek érhetők el.
 Aktív szűrők: alacsony és közepes frekvencia tartományokban használt, jó szűrési paraméterek
érhetők el.
 Kapcsolt kapacitású szűrők: alacsony és közepes frekvencia tartományokban használt különösen
jó szűrési tulajdonságok érhetők el. Gyakran ezeket már a hardver digitális szűrőkhöz sorolják, bár
működésű elvük eltér azoktól.
 Digitális hardver és szoftver szűrők: a felhasználási frekvencia tartományt a digitalizálás
tulajdonságai döntik el, különösen jó tulajdonságú szűrők valósíthatók meg (gyakran analóg
szűrőkkel megvalósíthatatlan tulajdonságok is pl. lineáris fázismenetű FIR szűrők).
3.5.1. Konjugált komplex gyökpár tulajdonságai

Konjugált komplex gyökpár alkalmas páros fokszámok megvalósítására.
Im
Vizsgáljuk meg, hogy a gyökpár elhelyezkedése a gyök-hely görbe bal
félsíkján hogyan befolyásolja a szűrési tulajdonságait.
Y s  
1 1 
2
 p Re
s s s s2
1  2 cos  1 
p  p2 Q p p  p2 
1 -
Qp   B  2
2 cos
A Qp jósági tényező tehát annál kisebb, minél közelebb van a gyök a valós tengelyhez és annál nagyobb, minél
közelebb van a képzetes tengelyhez. A B sávszélesség annál
nagyobb lesz, minél közelebb van a gyök a valós tengelyhez. A() Q3>Q2>Q1
(Ez a felismerés lesz az alapja a közvetlen szűrőtervezésnek,
amikor a gyök helyét mozgatjuk.)
Q2 Q3
Ha ábrázoljuk az amplitúdó átviteli függvényt, akkor az előbbi 
felismerések közvetlenül is látszanak.
Q1
A jósági tényező (amely szoros összefüggésben a más p -40 dB/D
körülmények között értelmezett csillapítási tényezővel)
befolyásolja az időtartománybeli viselkedést. Minél nagyobb a
jósági tényező annál nagyobb a túllövés és a késleltetés.
3.5.2. Aktív szűrők tervezése

A szűrőtervezés történhet:
 Approximációs eljárással: kiindulás a tolerancia sémából (összetettebb, bonyolultabb
szűrőrendszerek)
 Közvetlen szűrőtervezés a jósági tényező és a határfrekvencia ill. sávközepi frekvencia értékekből
kiindulva. (egyszerű, de gyors tervezési eljárás)
3.5.2.1. Szűrőtervezés approximációs eljárással
A tervezés lépései:
 Toleranciaséma felvétele
 Transzformálás normált referens aluláteresztő szűrőbe
 Fokszám meghatározás
 Gyökök és a normált referens aluláteresztő szűrő átviteli függvényének meghatározása
 Visszatranszformálás az eredeti szűrő típusba
 A valóságos szűrő átviteli függvényének realizálása aktív szűrőkkel
Pl. Elsőfokú aluláteresztő szűrő tag realizálása:

R1
 R  1
A kapcsolás átviteli függvénye: Y s   1  1 
R2
 R2  1  sRC
A kiszámolt szűrő átviteli függvényének alakja: uki
ube R
Y s  
c1 C
, az a1 és a c1 valós együtthatók.
1  a1s
Összehasonlítva az együtthatókat:
R
1  1  c1
R2
RC  a1
A két összefüggést összehasonlítva láthatjuk, hogy két egyenletet lehet felírni, de 4 alkatrész van, ezért 2
alkatrész értékét szabadon felvehetjük. Pl. válasszuk R1 és C ! (célszerű a kondenzátort választani, mert értékre
kisebb választék van belőle, mint az ellenállásból.)
3.5.2.2. Közvetlen szűrőtervezés
A módszer a konjugált komplex gyökpár tulajdonságain alapul. Látható, hogy csak a gyökpár mozgatásával a
bal félsíkon különböző jósági tényezőjű szűrőket állíthatunk elő. Ha a gyökpár a valós tengely irányába közelít,
akkor nő a sávszélesség és csökken a jósági tényező, ellenkező irányban nő a jósági tényező.
Az ilyen típusú szűrőtervezés nem a szűrő tulajdonságai szempontjából elsődleges paraméterekből indul ki
(frekvenciák és csillapítások), hanem az áteresztősávi határfrekvenciából (c) vagy a sávközepi (o)
frekvenciából, a szűrő erősítéséből (A0) és a jósági tényezőből (Q). A módszer kizárólag 3 dB áteresztősávi
szűrőket tud tervezni.
Egyszerűbb szűrési feladatokra alkalmas, mivel magasabb rendszámú szűrők optimálisan nem tervezhetők ezzel
a módszerrel. Rendszerint akkor alkalmazzuk, ha egy-, kettő- vagy esetleg harmad-rendű szűrőt akarunk
tervezni.
A tervezés kiindulása a kiválasztott realizáló aktív szűrő kapcsolás és annak átviteli függvénye, valamint a
szűrőtípus elméleti átviteli függvényének a jósági tényezővel kifejezett alakja.
Példa közvetlen szűrőtervezésre ():
Felüláteresztő szűrő tervezése egyszeresen visszacsatolt Sallen-Key kapcsolással:
Kiindulás: Ao, c, Q

s2
c2
A felüláteresztő szűrő kapcsolás elméleti átviteli függvénye: Y s   Ao
s s2
1  2
o Q c
A) A kapcsolás kiválasztása:
R1
C1 C2
ube R2 uki
R4
R3
B) A kiválasztott kapcsolás ellenőrzése, hogy kielégíti-e az előírt paramétereket (a kapcsolásra katalógus

adat)
Q  20
Ao Q 2  100
C) A kapcsolás átviteli függvénye (katalógusban adott):
 R  s 2 R1 R2C1C2
Y s   1  4 
 R3   
1  s  R1 C1  C2   4 R2C 2   s 2 R1 R2C1C2
R
 R3 
D) Együttható összehasonlítás:
R4 1 1 R1  C1 C2  R4 R2C 2
Ao  1  , c  ,   
R3 R1 R2C1C2 Q 
R2  C2 C1  R3 R1C 1
E) Szabad paraméterek felvétele. Három egyenlet van és hat ismeretlen paraméter, így három paraméter vagy
feltétel szabadon választható.
Válasszuk: C1=C2=C és R3! Ekkor az egyenletek az alábbiak szerint egyszerűsödnek:
R 4  R3  Ao  1,  c   2 1   Ao  1 2
1 1 R R
,
C R1 R2 Q R2 R1
F) A fenti egyenletek alapján a hiányzó paraméterek meghatározhatók.
G) A műveleti erősítő szükséges határfrekvenciájának (tranzit frekvencia - ωT) meghatározása:

T Q
c 

100 2Q Q  2  2 
3.5.3. Kapcsolt kapacitású szűrők

A kapcsolt kapacitású szűrők átmenetet képeznek az analóg szűrők és a digitális szűrők között. A szűrők által
kezelt jel analóg diszkrét jel.
A szűrők alapelve: S1 S2
Vizsgáljuk meg az alábbi elrendezést a töltésáramlás szempontjából:
U1 C U2
Az S1 és S2 kapcsolók szinkronban működnek, amikor S1 zárva akkor S2 nyitva
és fordítva. A bekapcsolási ideje S1- nek legyen t1 és S2-nek t2 (rendszerint t1=t2) A kapcsolás periódusideje tehát
T=t1+t2.
Ha S1 be van kapcsolva, akkor a kondenzátor Q1=CU1 értékre töltődik fel.
Ha S2 be van kapcsolva, akkor a kondenzátor Q2=CU2 értékre változtatja töltését. A töltésváltozás mértéke tehát
QC=Q1-Q2=C(U1-U2)
Vizsgáljuk meg egy ellenálláson a töltésáramlás mértékét T idő alatt: R
U U U 2
QR  i  t  T 1 T U1 U2
R R
Feltételezve azonos töltésváltozást megállapíthatjuk, hogy a kapcsolgatott kondenzátor úgy viselkedik, mint egy
változó értékű ellenállás:
U1  U 2
T  CU1  U 2   R 
T
QR  Qc 
R C
Az ellenállás értéke a kapcsolgatás frekvenciájával állítható, mivel C konstans. Figyelembe kell venni azonban,
hogy a jel megszaggatása ugyanolyan hatású, mint egy mintavételezés és ezért ugyanazok a szabályok is
vonatkoznak rá. (Shannon/Nyquist mintavételezési szabály).
A fenti módszerrel felépíthetők tehát olyan RC aktív szűrők, amelyek csak kapcsolókat, kondenzátorokat
valamint erősítőt tartalmaznak.
S1 S2
Példa: S1
erősítő kapcsolás
C1
kapcsolt kapacitású
technikával S1 S2 S1 S2 C1
ube C2 ube C2
uki uki
C1
Az erősítés (=50%): Au  C2
C2
Példa: integrátor kapcsolás kapcsolt kapacitású technikával S1 S2
C1
ube
uki
Az S1 és S2 szinkronban működő váltókapcsolók (Morse
kapcsolók). Az elrendezés előnye, hogy a gyártás során keletkező
szórt/parazita kapacitások hatása csökkenthető.
Példa: magasabb fokszámú univerzális szűrők ():
Magasabb fokszámú szűrők rendelkezésre állnak, mint katalógus áramkörök. A megvalósított struktúrák
általában a szűrők állapotváltozós alakjának gyakorlati megvalósításán alapulnak, azaz az általános leíró
függvények megvalósítása integrátorokkal és arányos elemekkel. Ez lehetővé teszi, hogy egy kapcsolással
mindenfajta szűrőt lehessen realizálni (3 esetleg négy műveleti erősítővel egy másodfokú tag pl. MF6-100
(National Semiconductor gyártmány), amely alkalmas max. 6-odrendű Butterworth-karakterisztikájú szűrők
megvalósítására. A felső határfrekvenciát az fT>100fh határozza meg, ahol fT a kapcsolgatás frekvenciája max.
3.5 MHz. Az ilyen típusú szűrőkkel nagy meredekségű, változtatható áteresztősávi frekvenciájú szűrők
állíthatók elő, amelyekre a nagysebességű adatgyűjtés és jelfeldolgozásnál van szükség. Pl. antialiasing szűrők,
sinx/x korrelátor szűrők, stb.
3.6. Műveleti erősítők kapcsolóüzeme

A műveleti erősítők telítéses üzemében a kimeneti feszültség értéke nincs lineáris kapcsolatban a bemeneti
feszültséggel.
A telítéses tartomány jellemző paraméterei:

a) statikus paraméterek
 maximális kimeneti feszültségek: +Ukimax (röviden Ûki+) és -Ukimax (röviden Ûki-). (A két
feszültség különböző lehet.)
 Maximális szimmetrikus bemeneti feszültségtartomány: ±U besmax
 Maximális közösmódusú bemeneti feszültségtartomány: ±U bekmax
b) dinamikus paraméterek
 max. kimeneti jelváltozási sebesség (slew rate)
 egyéb tranziens paraméterek
A műveleti erősítők kimeneti jelváltozási sebessége alacsony (különösen akkor, ha áramkorlátozás is be van
építve), ezért speciálisan erre az üzemállapotra kifejlesztett, műveleti erősítő kapcsolástechnikán alapuló (és
ezért ide sorolt) komparátor áramkörök állnak rendelkezésre, amelyek sokkal gyorsabb jelváltozási sebességgel
rendelkeznek. A komparátorok esetén a transzfer karakterisztika linearítása is rosszabb, mint az általános célú
műveleti erősítőknél, mivel erősítőként ezeket az áramköröket nem alkalmazzuk. A komparátorok speciális
kimenetekkel is rendelkezhetnek, így TTL vagy CMOS kompatibilis és nyitott kollektoros (OC) kimenet.
A legjellemzőbb alkalmazási területek:

 Komparátorok
 Multivibrátorok
 Hullámforma generátorok (a szakirodalom néha ezt az áramkör-csoportot nem ide sorolja)
3.6.1. Komparátorok
A komparátorok két feszültség összehasonlítására használt áramkörök. Az egyik feszültség a referencia
feszültség (UREF), amely kitüntetett feszültség és ezzel hasonlítjuk össze a másik feszültséget. A komparátor
egyik kimeneti állapota az Ube>UREF, míg a másik az Ube<UREF állapotnak felel meg.
Komparátor típusok:
 Hiszterézis-nélküli komparátorok
 Hiszterézises komparátorok
 Ablak-komparátorok
A hiszterézises komparátorok abban különböznek a hiszterézis-nélküli komparátoroktól, hogy az egyik telítési

állapotból a másikba történő felfutáshoz szükséges bemeneti feszültségek eltérnek egymástól. A köztük lévő
feszültségkülönbséget nevezzük hiszterézis-feszültségnek. A hiszterézises komparátorokat pozitív
visszacsatolással gyorsítjuk, míg a hiszterézis-nélküli komparátorok általában nem visszacsatoltak. Az ablak-
komparátorok jelzik, hogy a vizsgálandó jel bele esik-e a jel egy meghatározott tartományába.
3.6.1.1. Hiszterézis-nélküli komparátorok
A differenciál erősítő (transzfer karakterisztikája miatt) alapvetően alkalmas ube

két feszültség kis hibával történő összehasonlítására. A műveleti erősítők
(még inkább a komparátorok) pedig felépítésük alapján a szimmetrikus UREF
Uki
különbségi feszültséget erősítik, így további áramkörök nélkül is alkalmasak
ilyen feladatok ellátására.
Bármelyik bemenet lehet a referencia bemenet (ettől függ, hogy a kimeneti feszültséget hogyan értelmezzük).
A hiszterézis-nélküli komparátor transzfer karakterisztikája:
Az alábbi összefüggésekből látható a hiszterézis-nélküli komparátorok egyik hátránya, hogy van egy tartomány
(a lineáris erősítés tartománya, uki=ubesA0), ahol az áramkör nem komparátorként, hanem erősítőként viselkedik,
bár ez a tartomány a teljes bemeneti jeltartományhoz képest nagyon szűk.
 Uˆ ki 
 Uˆ ki  , ha u be  U REF  uki
 A0

 Uˆ ki  Uˆ
U ki   A0 u bes , ha U REF   u be  U REF  ki 
 A0 A0
UREF
 Uˆ ube
 Uˆ ki  , ha u be  U REF  ki 
 A0

Az ilyen komparátorok alkalmazását megnehezíti, hogy a bemeneti jelre
szuperponálódott - akár kismértékű- zaj, zavar is a kimeneti feszültséget
állandóan változtatja, így a zajos bemeneti jelet előzetesen le kell szűrni. Ezek a hibák a hiszterézis-nélküli
komparátorok alkalmazhatóságát erősen bekorlátozzák.
A gyakorlatban elsősorban nullpont (nullátmenet) detektorként alkalmazzuk őket.
A bemenet védelme a szimmetrikus bemeneti feszültség-túlterhelés ellen: ube
Az ellenállások helyes méretezésével a maximális szimmetrikus bemeneti

Uki
feszültség UD lesz. UREF
ube R1
A bemenet védelme a közösmódusú bemeneti feszültség-túlterhelés
ellen: R2
UREF Uki
A kimeneti feszültségek
A komparátorok két kimeneti feszültség értékkel rendelkeznek, azonban ezek a feszültségek nem stabilak,
értékük a terheléstől, tápfeszültség-változástól és a hőmérséklettől függ és kismértékben változhat. Amennyiben
stabilabb, vagy meghatározott feszültség-tartományú jelre van szükség, akkor a kimenetet stabilizálni kell.
A kimeneti feszültség stabilizálása Zener diódákkal:

 U Z1  U D
U ki  
R
 (U Z 2  U D )
Az R méretezésénél figyelembe kell venni a komparátor maximális kimeneti
UZ1
Uki áramát, a terhelés áramát és a Zener szükséges minimális áramát is!
UZ2
Speciális kimeneti feszültségek
A komparátorok kimenete csatlakozhat TTL vagy CMOS áramkörökhöz, illetve meghajthat speciális
terheléseket, pl. relé, LED, stb.
A digitális áramkörökhöz illeszkedő kimenetnek ki kell elégíteni a szigorú bemeneti feszültségekre vonatkozó
előírásokat. Így, pl. a TTL szintű kimenet előállítható:
 Gyárilag TTL szintre illesztett kimenetű speciális komparátorokkal (katalógus áramkörök)
 Illesztő áramkörök alkalmazásával (esetleg szigetelt leválasztással, pl. optocsatolókkal)
 Nyitott kollektoros (OC) kimenetű komparátorokkal (katalógus áramkörök)
 Speciális Zener-diódás stabilizálással
A sebességigény miatt a gyors TTL kimenetű komparátor az optimális megoldás, de ezek speciális áramkörök.
Egy másik lehetőség a nyitott kollektoros kimenetű áramkörök alkalmazása

Ut=5 V
Az R terhelés lehet egyéb terhelés is, pl. relé. A tápfeszültség is növelhető, pl. 5- R
15 V-ra CMOS áramkörökhöz.
Uki
3.6.1.2. Hiszterézises komparátorok
A hiszterézises komparátorok pozitív visszacsatolást tartalmaznak, amelynek előnye, hogy határozottá teszi a
komparálást (a legkisebb különbség hatására - a pozitív visszacsatolás miatt- a különbségi jel folyamatosan nő
és a kimenet telítésbe megy) és felgyorsítja a kimenet telítési állapotának elérését. Gyakorlatilag lineáris erősítési
tartomány nem lehet. A hiszterézises komparátorok egy –elsősorban a digitális technikában használt- válfajának
elnevezése: Schmitt-triggerek. A Schmitt-triggereket megvalósítják diszkrét áramkörökkel, pl. tranzisztorokkal,
de gyakrabban integrált formában a Schmitt-triggeres digitális áramkörök formájában. A komparátort mind az
invertáló, mind a nem invertáló bemenet felöl lehet vezérelni.
Invertáló bemenet felöl vezérelt komparátor

ube
A pozitív bemenet feszültsége a szuperpozíció tétel segítségével
kiszámítható: ubes
UREF R2 R1 uki
R2 R1
u p  u ki  U REF
R1  R2 R1  R2 up
A kimenet billenése (egyik telítési állapotból a másikba átváltása) akkor következik be, amikor az ubes előjelet
vált. A váltás az ube=up feszültségnél következik be. A kimenet két értéket vehet fel, így a billenés két bemeneti
állapotnál történik:
R2 R1
U be1  Uˆ ki  U REF
R1  R2 R1  R2
R2 R1
U be2  Uˆ ki  U REF
R1  R2 R1  R2
Ha az ubes pozitív, akkor a kimenet Ûki+ értéken lesz. Ez uki
akkor áll fenn, ha a ubeUbe1. A kimenet akkor lesz Ûki- Ûki+ UREFR1/(R1+R2)
értéken, ha ubeUbe2. A referencia feszültség tetszőleges Ube1
előjelű lehet. Ube2
A fentiek alapján az áramkör transzfer karakterisztikája: ube
A hiszterézis tartomány nagysága: Ûki-
UH 
R2
R1  R2

Uˆ ki   Uˆ ki   UH
3.6.2. Multivibrátorok
A multivibrátorok két kimeneti állapottal rendelkező impulzustechnikai áramkörök. Attól függően, hogy a két
kimenet közül hány kimenet állapota stabil és hány változhat meg külső beavatkozás nélkül a multivibrátorokat
három csoportra osztjuk:
 Astabil multivibrátorok (AMV): mindkét kimeneti állapot instabil, állapotát külső beavatkozás
nélkül meghatározott időfüggvény szerint változtatja (szabadon futó oszcillátor).
 Monostabil multivibrátorok (MMV): egy stabil állapota van. Az áramkör ebből a stabil
állapotból csak külső jel (trigger) hatására billen ki, de a kimenet áthaladva az instabil állapoton
ismét a stabil állapotba jut. Különbség van a különböző MMV áramkörök között abban, hogy a
már elindított multivibrátor a billenési idő alatt újra indítható-e vagy sem egy újabb indító jellel.
 Bistabil multivibrátorok (BMV): két stabil kimenettel rendelkeznek és inkább a digitális
technikában alkalmazottak (tárolók). A stabil állapotokból csak indító jelek segítségével
billenthetők ki. Általában két jelre van szükség a kibillentéshez és a visszabillentéshez (SET,
RESET), de vannak áramkörök, ahol egy jellel is megoldható az egyszer oda- egyszer
visszabillentés (T tároló)
Diszkrét kapcsolástechnikával mindhárom áramkörfajtát megvalósítják, de műveleti erősítőkkel csak az AMV

és az MMV áramkörök megvalósítása szokásos. Digitálistechnikai áramkörökkel (TTL, CMOS) monostabil
multivibrátor és tároló áramköröket valósítottak meg, az AMV a monostabil áramkörökkel valósítható meg.
3.6.2.1. Astabil multivibrátor műveleti erősítővel
Működése: uki
Ûki+
uc
R1
Up Elméleti kondenzátor
R2 feszültség
t
Up
R Uki
uc C it
Ûki-
A kapcsolás két visszacsatolást tartalmaz a) egy pozitív visszacsatolást ellenállásosztón keresztül és b) egy
időfüggő negatív visszacsatolást az RC integrátoron keresztül. A (+) bemeneten a feszültség (U p) mindenkor a
kimeneti feszültség egy meghatározott (leosztott) része.
A (–) bemeneten a feszültség (uc) a kondenzátoros integrátor miatt exponenciálisan változik (a kimeneti
feszültség közel állandó, így a töltés konstans feszültségről történik, ami exponenciális töltőáramot eredményez).
Amennyiben a kondenzátor feszültsége eléri az Up feszültségét (ami konstans, ha a kimeneti feszültség
konstans), akkor a kimenet az ubes előjelváltása miatt ellenkező állapotába vált.
Legyen a két kimeneti feszültség abszolút értéke azonos: Ûki.!

R2
U p  Uˆki
R1  R2
 
 
t

u c  1  e   Uˆki  U p  U p
 
 
A töltés (vagy kisütés) addig tart, amíg uc=Up nem lesz.
 1 
 
t
 R 

U p  uc  1  e   Uˆ ki  U p  U p  t1   ln 1  2 2 
   R1 
 
Ha a két kimeneti feszültség azonos (feltétel volt), akkor a töltési és kisütési idő is azonos lesz, így a periódusidő
T=t1+t2=2t1
1 1
Az AMV frekvenciája: f  
T  R 
2 ln 1  2 2 
 R1 
t1
A kitöltési tényező:    50%
T
A frekvencia változtatható az R1/R2 aránnyal, a kitöltési tényező és a frekvencia együtt változtatható, ha az R
töltő/kisütő ágban egy diódával különböző töltő és kisütő ellenállást állítunk be.
3.6.2.2. Monostabil multivibrátor műveleti erősítővel
Működése: C1 R1
A kapcsolás hasonló felépítésű, mint az AMV, csak egy indító bemenettel ube
rendelkezik és a kondenzátor feszültsége negatív irányban egy dióda R2
segítségével az UD feszültségen határolva van.
Up
R Uki
A működés feltétele |Up|>UD !
D C it
Alapállapotban (stabil állapot) a kimenet uki=Ûki- értéken van (a dióda
jelenlegi bekötési iránya mellett, de fordított bekötés esetén is működik a u c
kapcsolás, csak akkor értelemszerűen minden állapot ellentétesre változik). Az R2-C1 áramkör derivátor
áramkörként működik és a bemeneti jelet deriválja. A deriválás során előállított pozitív impulzus hozzáadódva
az Up bemenet jeléhez a + bemenet feszültségét megemeli a dióda feszültsége fölé és így a kimenet átbillen a
másik telítési feszültségre. (Ennek további feltétele, hogy a deriválás során keletkező impulzus szélessége akkora
legyen, hogy a kimeneti jelváltozási sebességet figyelembe véve legyen elegendő idő az átváltásra, mielőtt az
impulzusjel lecseng.)
A negatív impulzus a stabil állapotot nem Ûki uki

befolyásolja, mivel az így kapott feszültség Elméleti
a + bemenet feszültségét olyan irányba kondenzátor
változtatja, hogy a stabil állapot ne feszültség
változzon. Az instabil állapotban (t1) a Up
uc
kapcsolás úgy működik, mint az AMV t
kapcsolás. A tranziens lezajlása után a UD
kimenet a stabil állapotba átbillen és ott
marad, amíg újabb indító impulzus nem
érkezik. Fordított stabil állapot beállítható, -Û
ki
ha a dióda irányát megfordítjuk. Újabb t1
indító impulzusnak csak t2 idő után szabad
ube t2
érkeznie, egyébként a működés
indítás
bizonytalan lesz. t
Legyen a két kimeneti feszültség abszolút

értéke azonos: Ûki. Hanyagoljuk el a dióda
derivált jel t
feszültséget a kimeneti feszültséghez
képest, mivel Ûki>>UD.
R2
U p  Û ki
R1  R2
 
t

uc  Û ki  1  e  

 
Az instabil állapot (billenés) addig tart, amíg uc=Up nem lesz.
 
t
  
U p  uc  Û ki  1  e    t1   ln 1  R2 
   R 
   1 
A billenési idő változtatható az R1/R2 aránnyal.
Az érzéketlenségi tartomány (t2) meghatározható az előzőek szerint:
 
 
t

uc  1  e   Uˆ ki  U p  U p
 
 
Az érzéketlenségi tartomány addig tart, amíg uc=-UD nem lesz.
 
 
t
 2
 U D  uc  1  e   Uˆ  U  U  t   ln  R1  2 R2    ln 1  R2 
  ki p p 2  R R   R R 
   1 2   1 2
3.6.3. Időzítők/timerek
Reset
Az időzítő áramkörök a komparátorok és +Ut törlés discharge
a logikai áramkörök olyan speciális threshold
kapcsolásai, amelyek általános célú küszöb R kisütés
Cl
időzítés, valamint AMV, MMV, PWM, _
stb. feladatok végrehajtására alkalmasak. Control R Q S
vezérlő U1
Egy tipikus timer céláramkör látható a R
következő ábrán. Output
Trigger erősítő kimenet
Az áramkör széles tápfeszültség- indítás
S Q
tartományban működik és mind U2
R tároló
tranzisztoros, mind FET-es technikával
megvalósítják.
Működése:
A kimenetet alapállapotba a RESET bemenet segítségével lehet beállítani. Ha a TRIGGER bemeneten a

feszültség kisebb, mint Ut/3, akkor az U2 a tárolót bebillenti Q=1 állapotba (ez a kimenet is egyben) és a kapcsoló
S kikapcsol, mivel a negált kimenet állapota=0 lesz. Ha a THRESHOLD bemeneten a feszültség nagyobb, mint
2/3Ut, akkor a tároló törlődik, a Q=0, lesz és a kapcsoló tranzisztor bekapcsol. A CONTROL bemeneten
keresztül lehetőség van a referencia feszültség állítására.
Alkalmazási példa: AMV időzítő áramkörrel

+Ut
Ut
 1  R1  R2 C R1 RESET
OUT
  1 
t
U  1  Ut 2 CONTROL
Töltés: 2 t 1  e   3  U t 3
3   R2
 
t1   1 ln 2   0.7 THRESHOLD
DISCHARGE
 2  R2 C TRIGGER
2  2U
t2
 U C
 U t 1  e  2   t
 t
3  3 3
 
t 2   2 ln 2  0.7
Kisütés:
1 1 1
A frekvencia: f   
t1  t 2  1   2 ln 2 R1  2 R2 C ln 2
t1 1 R  R2
A kitöltési tényező:     1
T  1   2 R1  2R2
A kimeneti jel elvileg sem lehet szimmetrikus, mivel a két időállandó különböző!
3.7. Jelkondicionáló áramkörök

A jelkondicionáló áramkörök feladata, hogy alacsony jelszintű jelforrások jelét olyan szintre hozza, hogy az
további feldolgozásra alkalmas legyen. A jelforrások általában alacsony jelet szolgáltató (V...mV)
nemvillamos mennyiségeket átalakító szenzoroktól (transducer) származnak, és nagy erősítést igényelnek
különlegesen nagy linearitással és stabilitással alacsony zajszint mellett (ezek méréstechnikai erősítők, így a
mérési hiba miatt különösen alacsony hiba engedhető meg). Gyakran egyéb járulékos feladatokat is meg kell
oldani, pl. galvanikus leválasztás vagy karakterisztika linearizálás, hőkompenzáció, stb. Gyakori, hogy a
jelforrás és a jelfeldolgozás helyileg jelentős távolságra van egymástól, így analóg jelátviteli és EMC
zavarvédelmi problémák is felmerülnek. Ennek megoldására szolgáló erősítők a feszültség/áram átalakító
erősítők. A jelkondicionáló áramkörök közé lehet sorolni a jelformáló erősítőket is. A további fejezetek
elsősorban a méréstechnikában fontos jelkondicionáló erősítők jellemzőivel foglalkoznak.
Tipikus jelforrások:
 rezisztív érzékelők
 induktív érzékelők
 kapacitív érzékelők
 piezoelektromos érzékelők, stb.
A jelforrások (J), tápellátás (T) és a jelkondicionáló áramkörök (A) csatlakoztatásának lehetséges módjai (a
jelforrás típusától függően):
1-vezetékes rendszerek:
A módszer hátránya, hogy a zavarvédelmi szempontból legérzékenyebb J

vezeték a referencia vagy vonatkoztatási vezeték (kevésbé szabatosan a A
földvezeték) bizonytalan impedanciájú. Ezt a megoldást általában olyan
helyen alkalmazzák, ahol a vezetékekkel való takarékosság fontos, pl.
gépjárművek elektromos és elektronikai egységei.
A módszert elsősorban kontaktusnélküli közelítéskapcsolók

(rendszerint kétállapotú) jeleinek továbbítására használjuk. A
J T
jeladó önfogyasztását egy minimális áram fedezi és az ennél
nagyobb áram hordozza az információt, amelyet egy ellenállással
R
alakítunk át feszültséggé a jelfeldolgozó számára. Szokásos, pl. a 4
mA referencia szint vagy ‘élőnulla’ és 20 mA, mint jelszint.
Élőnulla alkalmazása lehetővé teszi a vezetékszakadás kiszűrését is. A
A módszer vezeték takarékos, de analóg átvitelre korlátozottan
alkalmas.
jel
+
A megoldás közös földvezetéket használ, amely analóg jelátvitel J T
esetén galvanikus csatolási hibákat hordozhat magában. Különösen -
jól alkalmazható azonban közelítéskapcsolók jelének
továbbítására, ahol a jel-kimenet lehet relés, NPN vagy PNP
tranzisztoros. A
4-vezetékes rendszerek
Jel+
Különösen jól használható fél-, vagy teljes hídba kapcsolt, illetve
egyéb szimmetrikus kimeneti feszültségű átalakítók esetén (pl. Ut+
nyúlásmérőbélyeges híd). A jel szimmetrikus jelként kerül J T
feldolgozásra, így a közösmódusú problémák jobban kezelhetők. A Ut-
jelvezeték általában árnyékolt, mivel a jelszint alacsony és
érzékeny az elektromágneses zavarokra. A módszer hátránya, hogy
hosszú vezetékek esetén (amely az ipari gyakorlatban a jelforrás Jel- A
helye és a feldolgozás helye közötti távolság miatt jelentős lehet) a
vezeték impedanciák hatását, az árammal átjárt tápfeszültség vezetékeken fellépő feszültségesések mérési
pontosságot rontó hatását nem lehet kikompenzálni.
6-vezetékes rendszerek: Sense+
Két –árammal nem terhelt- vezetékkel (sense+ és sense-) Ut+

érzékeljük a híd tápfeszültségét a szenzor helyén és a
tápegység a tápfeszültséget nem a jelfeldolgozási, hanem a J T
jelforrási oldalra stabilizálja így a tápfeszültség vezetékek
impedanciáján létrejövő feszültségesést kompenzálja. Ezzel a
megoldással a 4-vezetékes rendszerre elmondott hiba Ut-
jelentősen csökkenthető. A szenzor (sense) vezetékeket Jel+
árammal terhelni nem szabad. Sense- A
Jel-
3.7.1. Mérőerősítők (Műszererősítők, Instrumentation amplifiers)

A mérőerősítők az alacsony jelszintű jelforrások jelét erősítik fel az analóg technikában szokatlanul nagy,
gyakran többezer-szeres erősítéssel nagy linarítás és stabilitás mellett. Bizonyos típusaik kiegészítő
elektronikaként tartalmazhatnak szűrőket is (monolitikus műszererősítők).
Az alapvető probléma az, hogy a jelforrás jelszintje és a külső és belső forrásokból származó zaj és zavar,
valamint a driftek (hőmérsékleti, tápfeszültség okozta és hosszúidejű alkalmazás okozta drift) a jelforrással közel
azonos jelszintet eredményezhetnek, amely lehetetlenné tenni a hasznos jel és a zajok zavarások szétválasztását.
Lehetséges megoldás a jel megszaggatása (chopper-stabilizált egyenáramú erősítők) és váltakozó jelként történő
erősítése (ilyenkor az egyenáramú hibák hatása lecsökken), majd az egyenszint visszaállítása szűrőkkel, azonban
ez a módszer jelentősen lekorlátozza a bejövő jel felső határfrekvenciáját a szükséges mintavételezés miatt. A
fejezet további részei ezért csak a gyakrabban alkalmazott, szélesebb sávú egyenáramú műszererősítőkkel
foglalkoznak.
A mérőerősítők általános jellemzése:

 szimmetrikus bemenet, aszimmetrikus kimenet
 nagy erősítés
 alacsony bemeneti feszültség tartomány
 nagy CMRR
 alacsony zaj
 nagy bemeneti ellenállás
 nagy linearítás
 alacsony driftek (nagy stabilitás)
3.7.1.1. Három műveleti erősítős mérőerősítő (műszererősítő)
Mérőerősítőket egy- és két-műveleti erősítős megoldásokkal is kifejlesztettek, de jobb megoldást

eredményeznek a kifejezetten méréstechnikai célokra kifejlesztett műszererősítők, amelyeket gyakran egybe
integrált formában illetve összetettebb -egyéb funkciókkal is kiegészített- esetben hibrid áramkörként gyártanak.
Az áramkör alkalmas nagyobb erősítések megvalósítására (2000-2500), amely különösen alacsony jelszintű
átalakítók esetén fontos. Az alacsony zaj, nagy linearítás és stabilitás, kis driftek és nagy CMRR
alapkövetelmény. Integrált formájában úgy alakítják ki, hogy csak minimális külső alkatrészt igényelnek, mivel
ezek tulajdonságai leronthatják az egész áramkör tulajdonságait. Gyakran beépítésre kerül a hídmeghajtó
tápegység (6-vezetékes kialakításban), valamint hibrid esetben hangolható analóg szűrő kapcsolások is
csatlakoznak az áramkörhöz.
Alapkapcsolás:
R1
Megjegyzés: A bemeneten lévő RC tagok
(szaggatottan rajzolva) a zajok, zavarok szűrését I4 R2
szolgálják, illetve a bemeneti ellenállást állítják be
R4 R3
optimális értékre, alkalmazásuk opcionális. ubes U4 R3
uki
R2
Az erősítés meghatározása:
R1
Au  AI  AII ,
ahol AI az első, az AII a második fokozat erősítése, Au

az eredő erősítés.
Az első fokozat erősítését abból kiindulva
határozhatjuk meg, hogy a műveleti erősítők két
bemeneti kapcsa között a feszültség elhanyagolhatóan
I. fokozat II. fokozat
kicsi lineáris üzemben. Ezt figyelembe véve az R4
ellenállás feszültsége meg kell, hogy egyezzen
közelítőleg a bemeneti feszültséggel. Figyelembe véve azt, hogy elhanyagolható a műveleti erősítőbe folyó
bemeneti áram, így az R3 ellenállásokon folyó áramoknak meg kell egyezni az R4 ellenálláson folyó árammal.
u R4
u R4  u be  i R4 
R4
 R   R  UI R
U kiI  2  R3  i 3  u R4  u R4  1  2 3   u be  1  2 3   AI  ki  1  2 3
 R4   R4  u be R4
R1
A második fokozat egy már korábban ismertetett kivonó erősítő, amelynek már ismert az erősítése: AII  
R2
 R1 R 
Az eredő erősítés tehát: Au   1  2 3 
R2 R4 
A kapcsolásból látható, hogy az R4 az egyetlen olyan ellenállás, amelyet nem párban kell állítani és hatása van
az erősítésre (a fenti összefüggés alapján) így a professzionális áramkörökben az ellenállás két kapcsát kivezetik
és kívülről lehet ellenállást vagy potenciométert rákapcsolni (néhány gyakori erősítésértékre gyárilag beintegrált
ellenállások is rendelkezésre állnak, így azokra kívülről nem kell ellenállást kapcsolni.).
A jelkondicionáló működését befolyásoló hatások és kompenzálásuk:
A jelkondicionáló és a feldolgozási pont közötti vezeték ellenállás hatásának kiküszöbölése

Meghajtó
A műszererősítő kimenete és a (opcionális)
jelfeldolgozási pont távol lehet R1
SENSE
egymástól, így a vezeték ellenállás I4
jelcsökkentő hatását nem lehet R2
figyelmen kívül hagyni. Ez a hatás R4 R3 OUT
csökkenthető, ha a vezetéket az ábra U 4
R3
ubes uki
szerint a kapcsolás részévé tesszük. A R2
SENSE és a REF ág impedanciája R1 uki
azonos, mivel ugyanolyon vezetékből REF
épülnek fel, így az erősítés nem a
mérőerősítő kimenetei pontjára van
definiálva, hanem a feldolgozási
pontra (a terhelésre). Ez a megoldás
továbbá lehetővé teszi, hogy külső meghajtó erősítővel a kimenet terhelhetőségét megnöveljük a
feszültségerősítés változtatása nélkül. Ezek a lehetőségek legtöbb integrált műszererősítőbe beépítésre kerülnek.
Jelvezetékek árnyékolásából adódó közösmódusú jel hatásának csökkentése (Közösen árnyékolt vezetékek
árnyékolásának bekötése):
Az alacsony jelszintek miatt a külső

elektromágneses zavarások
elkerülésére a jeleket árnyékolt R5
vezetékekkel csatlakoztatjuk a
R
jelkondicionáló bemenetére. A R4 3
jelvezetékeket általában -a R3
hullámcsatolások csökkentése R5
érdekében- közös (kéteres) árnyékolt
vezetékkel csatlakoztatjuk. Vannak –
szenzorok, ahol a közös árnyékolás K
+
nem oldható meg, ott a jelvezetékeket
külön-külön árnyékoljuk. Mindkét
esetre elmondható az, hogy a rézből készült árnyékolás és a jelvezeték között elosztott kapacitások lépnek fel,
amelyek valamilyen jelszintre feltöltődnek. Ha az árnyékolást közvetlenül a földre kötnénk, akkor ez egy
járulékos vezérlést biztosítana az áramkörnek, amely hibafeszültséget generálna a kimeneten. Ennek
elkerülésére az árnyékolást lebegő potenciálra tesszük.
3.7.2. Szigetelt erősítők

A szigetelt erősítők áramköri jelölése:
– –
+ +
-Ut PSD -Ut +Ut

Tápfeszültség a szekunder oldalon Tápfeszültség a szekunder oldalon
nem szigetelt szigetelt
A szigetelt erősítők feladata a ki- és bemeneti pontok galvanikus elválasztása zavarvédelmi vagy életvédelmi
megfontolások miatt nagy linearítás mellett. Elsősorban ipari környezetben a különböző forrásokból származó
jelek okozta zavarok és a jelfeldolgozó egység védelmében alkalmazzuk, de vannak területek, ahol az
elválasztást szabványok írják elő, pl. orvostechnikai alkalmazások. Az áramkörnek a stabilitás és linearítás
mellett rendelkeznie kell nagy leválasztási feszültséggel (átütési szilárdsággal), amelynek előírt nagysága a
környező feszültségektől függ és általában 1.5-3.75 kV közé esik. A teljes galvanikus leválasztás érdekében
gyakran a tápfeszültséget is leválasztják az erősítőktől mind a primer mind a szekunder oldalon. A leválasztás
történhet transzformátorosan vagy optoelektronikai úton.
3.7.2.1. Transzformátoros leválasztású szigetelt erősítők
Az elektronikához általában a transzformátor -mérete miatt- nem illeszkedik, azonban mivel az indukció a
frekvenciával arányos, különösen kisméretű transzformátorok szükségesek magasabb frekvenciákon. Előnyös,
hogy az átviteli láncnak feszültséget kell átvinnie, így teljesítmény átvitelre nincs szükség.
A leválasztás alapja az, hogy a jelet megszaggatva (szaggatós modulátorral) a kapott váltakozó jelet
transzformátoron átvihetjük, majd a szekunder oldalon szinkron szaggatást alkalmazva (szaggatós
demodulátorral) az eredeti jel visszaállítható. A módszer hátránya, hogy a szaggatás mintavételezésnek számít,
így vonatkozik rá a mintavételezési törvény, ami a jel felső határfrekvenciáját bekorlátozza. Ez azonban az ipari
gyakorlatban nem okoz gondot, mivel a mérendő jelek általában alacsony frekvenciásak.
Megjegyzés: szigetelt szekunder-oldali tápellátás esetén a szekunder kör elektronikája nem közvetlenül, hanem
egy AC/DC konverteren keresztül kapja a tápellátást.
A kapcsolás alapelve: bemeneti erősítő modulátor demodulátor kimeneti erősítő

jel
Ube+ –
Ube- + Uki
tápfeszültség
+Ut
+Ut
-Ut
-Ut
AC/DC DC/AC
konverter oszcillátor külső
konverter
oszc.
A primer oldali tápfeszültség alacsony terhelhetőségű és alapvetően a bemeneti szenzor meghajtására szolgál.
A modulátor és a demodulátor ugyanarról a frekvenciáról működik és fázisban szinkronban szaggat. A

demodulátor jelét szűrőn engedik át, hogy az egyenáramú komponenst kiszűrjék.
3.7.2.2. Optoelektronikai leválasztású szigetelt erősítő
Az optoelektronikai leválasztás egy feszültség/frekvencia átalakítást (VFC) tartalmaz, majd az ily módon
frekvencia modulált jelet optikai leválasztással visszük át szekunder oldalra, ahol a visszaállítást
frekvencia/feszültség átalakító (FVC) végzi.
Az átalakítás lassúbb, mint az előbbi esetben, mivel a konverzió több időt igényel, amely behatárolja a bemeneti
jel frekvencia tartományát.
Úgyszintén behatárolt a bemeneti erősítő VFC optocsatoló FVC kimeneti erősítő
frekvencia löket nagysága,
fo
így a bemeneti jel dinamika jel
tartománya is. A
Ube+
tápfeszültséget itt is – V f Uki
szigetelten kell átvinni, Ube-
illetve független forrásokból + f V
biztosítani.
Az optoelektronikai tápfeszültség
leválasztás elve:
+Ut
+Ut
-Ut
-Ut
AC/DC oszcillátor külső

DC/AC
konverter oszc.
konverter
Az ilyen kialakítású leválasztás linearitása rosszabb, mint a transzformátorosé, kb. <0.1….0.5%. Az eljárást,
mint elvet alkalmazzák forgó alkatrészekről történő információ átvitelre is.
3.7.3. Töltéscsatolt erősítők

A töltéscsatolt erősítőket a piezoelektromos szenzorok jeleinek kondicionálására használjuk. A jelforrás
sajátossága, hogy nagyon alacsony jelszintet (töltést) szolgáltat és ennek megfelelően igen nagy bemeneti
ellenállású erősítőt kell alkalmazni. A töltés önkisülése, elszivárgása miatt a mérésnek dinamikusnak kell lenni.
Külön gondot okoz a csatlakozó kábel, mivel annak kapacitása valamint az erősítő bemeneti kapacitása is
befolyásolja a mérés pontosságát.
Az erősítővel szemben támasztott követelmények:

 nagy bemeneti ellenállás
 rendkívül kicsi bemeneti áram
 nagy stabilitás
 igen alacsony driftek
 alacsony bemeneti kapacitás
A feltételeknek speciálisan kialakított MOSFET erősítők felelnek meg.

CF
Az elvi kapcsolás:
–
+ uki
A bekötő kábel és a bemeneti kapacitás hatása és

kompenzálása:
UT CT Cbe Rbe
Az erősítő és a kábel a kristály jelét leosztja a CC Ube
bemenetre, ami hibát eredményez. Az átviteli
függvény:
kristály kábel erősítő
Ck  Cbe  Cc
U be ( j ) RbeCT
Y ( j )  
UT 1  Rbe (Ck  CT ) 
2
Az összefüggés alapján megállapítható, hogy a hiba csökkentése érdekében olyan erősítőt kell alkalmazni, ahol:
Rbe→∞ és Ck<<CT, ami azt jelenti, hogy kapacitás-szegény kábelt és kapacitás-szegény bemenetű erősítőt kell
alkalmazni igen nagy bemeneti ellenállás mellett.
3.7.4. Hőmérséklet átalakítók erősítői

Hőmérséklet, mint nem villamos jel, mérésére több lehetőség is rendelkezésre áll a hőmérséklet tartomány
függvényében, pl. hőellenállás, hőelem, elektromágneses sugárzás spektruma, hőmérséklet miatti méretváltozás,
stb. Az egyes átalakítóknak más és más jelerősítők kellenek.
A hőellenállások és egyéb termisztorok általában hídba vagy félhídba kapcsolt érzékelők, amelyek erősítése
ugyanúgy történik, mint a korábban tárgyalt ellenálláshidas érzékelők esetén és alapáramkörük az egyenáramú
műszererősítő. A hőellenállások és termisztorok karakterisztikája gyakran nem lineáris, amelyet vagy a
feldolgozás fázisában korrekcióval vagy a jelkondicionálás fázisában korrekciós erősítőkkel valósíthatunk meg.
Az áramkör kialakításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a mérendő szenzorok belső hőtermelése ne
hamisítsa meg a mérést (tápellátás kialakítása).
A hőelemes érzékelők nem igényelnek segéd áramforrásokat, azonban a hőelemek eltérő és gyakran nemlineáris
karakterisztikái miatt, valamint a hidegpont kompenzálási igény miatt speciális erősítőket igényelnek. A
hőelemes érzékelés azon az elven alapul, hogy két egymással érintkező eltérő fém két végpontja között
feszültségkülönbség lép fel, ha a két pont hőmérséklete eltérő (Seebeck hatás). Az elvből következik, hogy a
mérés igényel egy referencia pontot, amihez képest a másik pont hőmérsékletét meg tudjuk határozni. Az ideális
eset az lenne, ha a referencia pont 0 C-on lenne, azonban ez általában nem biztosítható, viszont a
szobahőmérséklet állandóan változik (hidegpont kompenzálás). További gondot okoz, hogy a bekötő vezetékek
anyaga is eltér a szenzorok anyagától, ami járulékos feszültséget eredményezhet. Az egyes hőelemek anyaga
eltérő, ami eltérő karakterisztikákat eredményez. A legjellemzőbb anyagokra vonatkozó karakterisztikákat
szabványosították és betűjelzéssel látták el, pl. ():
E (Cr-konstantán), T (réz-konstantán), K (Cr-Alumel/Ni), J (vas-konstantán), R (Pt-Pt/Rh 13%),
S (Pt-Pt/Rh 10%)
és a kompenzáló vezetékekre:
V (Cu-Cu/Ni) a K kompenzálására, U (Cu-Cu/Ni) az R és S kompenzálására.
Az egyes hőellenállás anyagok eltérő V/C konstansokkal rendelkeznek, ami az elektronikusan előállított
hidegpont kompenzálás (referencia pont érték) beállítását megnehezíti. Az egyes elektronikus áramkörök
különböző érzékelőkhöz alkalmasak.
A T1 a mérőpont hőmérséklete, T 2 a csatlakozási pont hőmérséklete (hidegpont),  anyagjellemző, pl. J esetén

8.8.10-4, K esetén 8.3.10-4, stb. A T1 mérése érdekében T2-nek
T1
0 C-on kellene lennie, amelytől a mérés általában eltér. Ennek
elérése érdekében egy hidegpont kompenzációt kell T2
végrehajtani, ahol a kompenzátornak ugyanazon a hőmérsékletek
hőmérsékleten kell lennie, mint a hidegpont.
A rézvezeték és a szenzor
vezetékei között is kialakul Új hideg-
feszültség, ezért a lehető pont
Pl. Fe Pl. Fe Cu Erősítő
legrövidebb Cu bekötővezetéket
T1 Pl. konstantán Pl. konstantán Cu
kell alkalmazni, hogy azonos
hőmérsékleten legyenek. Ugyanez Csatlakozási T2 kompenzátor
vonatkozik a jelkondicionáló pont
erősítő és a bekötő rézvezetékek
között fellépő feszültségekre. A
kompenzátor és a jelfeldolgozó hőellenállás Bekötő vezeték jelfeldolgozó
belső hőmérséklete a saját
melegedés miatt sem változhat a működés során, ezért a tápfeszültség megválasztására ügyelni kell, hogy a
veszteségi teljesítményt a minimális szinten lehessen tartani.
Egy tipikus hőelem erősítő blokkvázlata:

D
Jelölések: szenzor Szenzor vezeték
A szenzor jelerősítő szakadás jelzés
B kompenzátor A C Jel kimenet
C összegző erősítő
D ablak komparátor
B
A szenzor vezeték szakadásjelző a
szabályzókörök számára fontos, hogy elkerüljük a vezeték szakadásból vagy kontakthibából adódó nyílthurkú
üzemmódot, amely veszélyes helyzetet teremthet. (Pl. fűtés-szabályzás esetén a szabályzókör úgy érzékelné,
hogy még nem érte el a szükséges hőmérsékletet, pedig már lehet, hogy meg is haladta azt.)
4.0 A/D ÉS D/A ÁTALAKÍTÓK

A természetben a jelek döntően analóg jelek, amelynek feldolgozása történhet analóg vagy digitális módon.
Digitális feldolgozás esetén is a jelet először analóg jelkondicionálásnak vetjük alá, mivel a jelszintek ritkán
felelnek meg a digitális átalakítás követelményeinek. A jelek további feldolgozása azonban egyre gyakrabban
digitális eszközökkel történik, ezért az átalakítás digitális jelre ritkán kerülhető meg. Ugyanez játszódik le
fordítva, ha a jelet kell a folyamatokkal közölni, akkor azt gyakran analóg formában lehet megtenni. A digitális
jel átalakítása analóg formára szintén mindennapi gyakorlattá vált, bár ritkábban van rá szükség, mint az analóg
jel konverziója.
Az analóg jelek a forrásuktól a feldolgozásukig haladva számtalan külső zaj és zavar-hatásnak vannak kitéve. A
folyamat során a jeleket erősíteni kell, de az erősítés során a jelre szuperponálódott zaj már nehezen távolítható
el, az erősítő a zajt is erősíti, mi több saját nemlinearítása és zaja miatt még ront is azon. Minden szét nem
választható zaj és zavar magát az analóg jel által hordozott információt károsítja.
u jel
Egy analóg jelfeldolgozó rendszert a jel és a zaj arányával jellemezhetünk (S/N): S  20 lg [dB]
N u zaj
A digitális jelek esetén azonban nem erősítésről, hanem jelregenerálásról beszélünk, ami lényegesen nagyobb
védettséget biztosít a külső behatásokkal szemben. A jel amplitúdója széles határok között változhat, mindössze
a jelátmeneteket és azok meredekségét kell időről-időre regenerálni. Bár ez is információ-vesztést okozhat
(különösen akkor, ha az információt többek között a jelek időbeli előfordulása hordozza), de ez jobban kézben
tartható. Minden előnye mellett azonban meg kell említeni, hogy mivel a digitális jelet valamilyen csonkításos
eljárással nyerjük, az analóg jelhez képest kevesebb információt hordoz. Ez az információ vesztés azonban
kezelhető és hatása különböző matematikai eljárásokkal csökkenthető.
Az analóg-digitális átalakítás hatásvázlata:
n bit digitális jel

Analóg jel
Mintavevő-tartó
Anti-aliasing áramkör Kvantáló Kódoló
szűrő (S&H)
jel jel jel jel
t t t
t t
0000 0001 0010 0011
Az anti-aliasing szűrők feladata, hogy a jelre szuperponálódott, de attól szűréssel szétszeparálható zaj, zavar
komponenseket kiszűrje és ezáltal a szükséges mintavételezési frekvencia csökkenhessen. Az antialiasing szűrők
nagy meredekségű, magas rendszámú/fokszámú aluláteresztő szűrők (gyakran kapcsolt kapacitású szűrők). Az
anti-aliasing szűrő alkalmazása opcionális, alkalmazhatósága pedig a mindenkori jeltől függ.
A mintavevő-tartó (Sample & Hold) áramkörök a jelből meghatározott gyakorisággal mintát vesznek és azt
megőrzik a következő mintavételig. A tárolt minta analóg, ezért fontos, hogy értékvesztés ne léphessen fel. A
mintavételezés frekvenciájára a mintavételezési törvény, a Nyquist-tétel ad előírást.
A kvantáló áramkör a folytonos értéktartományt alakítja véges értékkészletűvé. Ez előfeltétele annak, hogy
véges halmazú digitális kódok alkalmazásával a mintát ábrázolni tudjuk.
A kódoló áramkör minden egyes kvantálási lépcsőhöz egyedi azonosítót rendel hozzá. Ez teszi lehetővé, hogy
az analóg minta digitálisan ábrázolható legyen.
A fontosabb egységek tulajdonságaival a további fejezetek foglalkoznak.
A D/A átalakítás hatásvázlata:
n-bites digitális jel

D/A átalakító Aluláteresztő sinx/x korrelátor analóg jel
szűrő
A D/A átalakító a digitális jelet egy lépcsős analóg jellé konvertálja. A jel jelentős felharmonikus tartalommal
rendelkezik.
Az aluláteresztő szűrő feladata az átalakító kimeneti jeléből az alap-harmonikus kiszűrése az analóg jel
helyreállítására a Shannon-szabály szerint.
A sinx/x korrelátor a véges mintavételező impulzus miatti amplitúdó hibát korrigálja. Ez a hiba különösen
jelentős, ha a mintavételezett jel maximális frekvencia komponense közel van a mintavételi frekvencia feléhez.
A korrelátor elhagyható, ha a mintavételezés nem a Nyquist-tételben meghatározott minimális mintavételező
frekvenciával, hanem annál jelentősen nagyobb frekvenciával történik, mert ilyenkor a fenti hiba nem jelentős.
4.1. Az átalakítók jellemzői és paraméterei
4.1.1. Mintavételezés
A mintavételezés elméletileg egy olyan impulzussal történik, amelyik szélessége tart a nullához. Matematikailag
a Dirac-delta δ(t) tudja a mintavételezést leírni, a gyakorlatban azonban az ideális mintavevő jelet csak
megközelíteni lehet. A mintavételezés véges szélességű jellel történik, amely hatással van a mintavett jel
tulajdonságaira is. A mintavétel általában időben egyenletesen történik.
Időben egyenletes mintavételezés matematikai leírása:
a) A mintavevő jel időfüggvénye:


s * (t )   (t  nT ) , T a mintavételezés periódus ideje, n egész szám.

Megjegyzés: a * jellel a mintavételezett (időben nem folytonos) jellemzőket jelöljük.

A mintavevő jel periodikus, így Fourier-sorba fejthető:

s * t   C e n
jnT t
n 
1
T 
T
T

2
 s * t e
1  jnT t
Cn  dt
T T

2
Az T a mintavételi frekvencia normalizált értéke (szokásos elnevezése: digitális frekvencia), C n a komplex

Fourier-sor együtthatója. (Az  használata az ω helyett arra utal, hogy a jel nem analóg, hanem mintavételezett,
időben diszkrét.)
  
b) A mintavett jel időfüggvénye: x  (t )  x(t )s  (t )   x(t ) (t  nT )  x(nT )  x(t )C e
  
n
jnT t
x(t) az analóg jel időfüggvénye, x(nT) az nT időpillanatban felvett értéke (rövidítve x(n)).
   
c) A mintavett jel spektruma: X  ()  Fx*t   F x(t )Cn e jnT t   C n X A (  nT )
 
   
Az XA az alapsávi jel (a mintavett analóg jel) spektruma. Az átalakításnál felhasználjuk Fourier- eltolási tételt,
j T t
amely szerint az időtartományban e szorzás frekvencia tartományban T-vel történő eltolásnak felel meg.
A kimenő jel spektrumára vonatkozó összefüggés azt mutatja, hogy a mintavételezés után a kimeneti jel
spektruma a mintavételezési frekvenciák körül végtelen számban ismétlődik, azaz a kimeneti jel frekvencia
tartományban periodikus lesz. (Ezt alkalmanként ki is használjuk pl, matematikai mintavételezés,
túlmintavételezés, stb., lásd bit-stream átalakítók).
Tételezzünk fel egy háromszög alakú alapsávi spektrumot (ez a gyakorlatban soha sem ilyen alakú, de az
összefüggések ilyen ábrázolás esetén jobban látszanak), akkor a mintavételezett jel kimeneti spektruma:
XA*() Mintavett jel

spektruma
analóg jel
spektruma
XA(ω)

c T-c T T+c
2T-c 2T 2T+c
A fenti ábrának megfelelő mintavételezés feltételezi, hogy a mintavételezés ideális jellel, azaz Dirac-deltával
történt.
T T
 
2
1 2
 s * t e  t e  jnT t dt  , mivel s*(t) csak az nT helyeken nem nulla.
1 1

 jnT t
Cn  dt 
T T T T T
 
2 2
 
 T X
1
X  ()  C n X A (  nT )  A (  nT )
 
Amennyiben a mintavételezés egy valóságos jellel történik, amelynek szélessége=τ, akkor az együttható:
 n 
sin 
Cn 
1  T 
T n
T
 n 

sin 
 T  X (  n )

1
X  () 
 T n A T
T
Spektrum véges impulzusszélességű jellel Spektrum ideális
A) történt mintavételezés esetén mintavételezés esetén

hiba c T 2T 3T
Ekkor a kimeneti spektrum torzul:

Spektrum véges impulzusszélességű jellel Spektrum ideális
B) történt mintavételezés esetén mintavételezés esetén

c T=4c
hiba
A kimeneti amplitúdó egy sinx/x alakú amplitúdó hibát szenved el, amelynek mértéke a frekvenciával nő. Ez a
hiba két úton is csökkenthető:
 A mintavételezés nem 2fc frekvenciával, hanem annál nagyobb 5..10fc frekvenciával történik. Ez
jelentős minta felesleget okoz, de egyéb beavatkozást nem igényel.
 A mintavételezés a minimális szükséges mintavételi frekvenciával történik, azonban az amplitúdót
sinx/x függvénynek megfelelően erősítjük, így kompenzálva az amplitúdó hibát (sinx/x korrelátor).
A mintavételezést és a mintavett jel visszaállítását két fontos tétel szabja meg.
a) Nyquist-tétel: A mintavételezés frekvenciájának (fT) legalább kétszer nagyobb frekvenciának kell lennie,
mint a mintavett jel legmagasabb frekvenciájú komponensének frekvenciája (fc).
fT  2 f c
Ez az összefüggés azonban csak Dirac-deltával történő mintavételezésre áll fenn, ha véges impulzusszélességű
jellel mintavételezünk, akkor ennél nagyobb arányt kell választanunk a mintavételezéskor fellépő amplitúdó-
hiba csökkentésére.(lásd fentebb)
Amennyiben a mintavételezés a Nyquist-frekvenciánál kisebb frekvenciával történne, akkor átlapolódás

következne be:
A() Mintavett jel
spektruma frekvencia
átlapolódások
analóg jel
spektruma
lg 
c T 2T
Az ilyen jelből az eredeti jel többé nem állítható vissza!
Shannon-Kotelnikov tétel: A mintavételezési szabály szerint mintavett jelből az analóg jel torzításmentesen
visszaállítható.

x(t )   x(nT ) g (t )
n
A g(t) az ideális interpolációs függvény. A valóságban a jel visszaállítása egy aluláteresztő szűrővel történik.
(Az ideális aluláteresztő függvény súlyfüggvénye megegyezik a g(t) függvénnyel. A gyakorlatban ideális szűrő
nem valósítható meg, ezért a visszaállított jel hibát tartalmaz, amely korrigálható, pl. sinx/x korrelátorral.) Egyéb
interpolációs eljárások is ismertek a jel visszaállítására.
Idegen frekvencia hatása és szűrése:

hasznos jel +zavarás
A mintavételezni kívánt analóg jelre gyakran
szuperponálódik zaj vagy zavar jel, amely alapvetően
megváltoztathatja a mintavételezés követelményeit.
Mintavételezés szempontjából az okoz gondot, ha az idegen
frekvenciák megnövelik az eredeti analóg jel sávszélességét,
mert ilyenkor meg kell növelni a mintavételi frekvenciát is,
pl. lassan változó hőmérséklet mérése elektromágneses
hasznos jel
zavaró térben.
t
A példa szerinti jel spektruma hasznos jel spektruma
(vázlatosan): A(f)
hasznos jel +zavarás spektruma
Az fTz>>fT kell legyen, ami
jelentősen megnöveli a szükséges mintavételi frekvenciák
feldolgozással kapcsolatos
követelményeket, a hardver igényt
és a számolási igényt is. f
fc fT fcz fTz
A megoldás a jel előszűrése (ha ez megoldható):
a) nagymeredekségű idegenjel (anti-aliasing) elnyomó aluláteresztő szűrő
A(f) A szűrő nagymeredekségű, ami lehetővé teszi,

hasznos jel
hogy a szükséges mintavételi frekvencia csak kis
mértékben haladja meg a hasznos jel
szűrő karakterisztika
határfrekvenciájának (fc) kétszeresét. fT(2…3)fc
Pl. A beszéd felső sávhatára analóg telefon esetén
3400 Hz, a digitálisan átvitt jelhez 8000 Hz
lgf
frekvenciával mintavételezünk.
fc fT
b) kismeredekségű idegenjel elnyomó aluláteresztő szűrő
A szűrő kismeredekségű,- amit elektronikusan

A(f) hasznos jel egyszerűbb megvalósítani- de nagyobb
mintavételi frekvenciára van szükség. fT(4…8)fc
szűrő karakterisztika
lgf
fc fT
A szűrés további előnyös tulajdonsága az
G(f) zaj teljesítmény spektruma
idegenjel elnyomás mellett, hogy a hasznos
Aluláteresztő szűrő zajspektrum jeltartományból kieső zajt is szűri.
A fenti ábra szerint a széles sávban szétterjedő
zajt csökkenti annak szűrésével (ezt az eljárást is
lgf felhasználják digitális jelfeldolgozáson alapuló
fc konvertereknél, pl. bit-stream konverterek)
átengedett zaj kiszűrt zaj
4.1.2. Követő-tartó áramkörök (S&H)

A követő tartó áramkör feladata A/D átalakítók esetén a mintavett jel tartása a következő minta beérkeztéig,
illetve D/A átalakító típusától függően az átalakító kimeneti jelének tartása a következő érvényes kimeneti jel
kialakulásáig.
A feladat megoldására különböző rendű tartóáramköröket alkalmaznak. Elsőrendű tartókat D/A kimeneteknél a
lépcsős jel simítására és 0.-rendű tartókat a mintavett jel tartására a bemeneten (ettől eltérő megoldások is
ismertek különösen az interpolátorokat tartalmazó átalakítóknál).
Az S kapcsoló zárásakor a kondenzátor feltöltődik a bemeneti feszültségre (követés), majd annak nyitásakor ezt
az értéket megtartja (tartás), mivel a nagy bemeneti ellenállású műveleti erősítő bemenetén áram nem folyik
(vagy csak pA nagyságrendű). A visszacsatolás gondoskodik az ofszet hiba csökkentéséről. A valóságos
kapcsoló, erősítők és a kondenzátor hibája miatt az áramkör statikus és dinamikus hibával is rendelkezik.
Egy tipikus S&H kapcsolás elvi vázlata: S

+ C
ube -
A követő-tartó áramkörök –miután egy időben kell -
kielégíteni a gyors működés és a jel statikus tartása +
uki
feladatokat is- több hibával rendelkeznek, amelyek
közül a fontosabbak:
 Apertura hiba: a követésből a tartásba Mintavételező/követő kapcsoló
átkapcsoláshoz szükséges idő.
 Apertura jitter: az apertura idő bizonytalansága.
 Áthatás: a tartás ideje alatt megváltozott jelből a nem ideális kapcsoló miatt a kimenetre jutó jel.
 Tartási hiba: a kimeneti jel változása tartási idő alatt.
A stabil tartáshoz nagy kondenzátor kellene, de a gyors, dinamikus működéshez kicsi kell, ezért ténylegesen
kompromisszumot kell kötni a paraméterek tekintetében. A modern átalakítókban az S&H áramkörök be vannak
integrálva az átalakítókba, bár önálló katalógus áramkörként is hozzáférhetők.
4.1.3. Kvantálás
A kvantálás fizikailag a jel végtelen értékkészletű értéktartományának bekorlátozását jelenti véges
értéktartományba. Két kvantálási szint közötti különbséget kvantálási lépcsőnek nevezünk (q). A kvantálási
lépcső finomsága meghatározza az átalakító felbontását, azonban túlzottan kicsi kvantálási lépcsők technikailag
nem valósíthatók meg, illetve a zaj mértéke nagyobb, mint a lépcső, akkor a jel értékelhetetlen lesz. A
gyakorlatban 12-14 bites (binárisan kódolt) átalakítókat alkalmaznak, bár létezik 16 bites átalakító is, illetve
matematikai úton ennél finomabb felbontás is előállítható. Nagy léptékű kvantálási lépcső esetén, pedig a
kvantálási zaj növekszik meg. Szórakoztató elektronikai célokra a 16 bit nem elegendő a jel nagy dinamika
tartománya miatt, ezért ott a hagyományostól eltérő technikákat alkalmaznak a nagy bitszámú jelek
konverziójára.
Kvantálási lépcső:
Jelöljük a teljes kvantálási jeltartományt FS-vel (full scale)! Jelöljük b-vel a természetes binárisan kódolt (lásd
később) kvantálási szintek ábrázolásához szükséges bitek számát.
FS
q
2b
Pl. Legyen FS=10 V, b=12 bit, akkor a kvantálási szintek száma 4096 és a kvantálási lépcső nagysága q=2.4
mV.
A kvantáló áramkörök lehetséges transzfer függvényei az ábrázolásra használt kód szerint (kettős polaritású
jelek kvantálása):
a) előjelbites számábrázolás esetén b) eltolt bináris (ofszet bináris), kettes-komplemens

kódolás esetén
uki
uki
kerekítéses
ube kvantálás
q
esetén ube
q
q
q/2 csonkításos kvantálás
FS q esetén
Az a megoldás szerint két nulla is létezik attól függően, hogy pozitív oldalról vagy negatív oldalról vizsgáljuk a
jelet.
A b megoldás esetén aszimmetrikus lesz a pozitív és a negatív tartomány, amennyiben egyszerű csonkításos
kerekítést használunk (azonos pozitív és negatív jelek abszolút értékének nem azonos a kódja), de nincs kettős
nulla. A kvantálási hiba max. q, míg a kerekítéses megoldás esetén a kvantálási hiba kisebb lesz, max. q/2.
A gyakorlatban a b megoldás az elterjedtebb a kerekítéses kvantálással.
Kvantálási hiba a két lehetséges kialakítás esetén:
e(q) e(q)
q q
ube ube
Kvantálási zaj:
A kvantálási hiba a jelben zajként jelenik meg. A hiba egy kvantálási lépcsőn belül egyforma valószínűséggel
fordul elő [p(e)=1/q a –q/2…+q/2 tartományban].
Kvantálási zajteljesítmény (a b kvantálási forma alapján kerekítéses kvantálás esetén) ():

q / 2 1 q / 2 q2
Pn   e2  q / 2
e 2 (q) p(e)de 
q 
q / 2
e 2 (q)de 
12
Az átalakító jellemzője a jel/zaj viszony ():

Px q2
S  10 lg  10 lg Px  10 lg Pn  10 lg Px  10 lg
Nq Pn 12
Px   x2
Px a jel energiája (teljesítmény 1 -ra vonatkoztatva).
Jelöljük b-vel a binárisan ábrázolt jel kódhosszát (minden bit értékes, pl. ofszet bináris kód, természetes bináris,
stb.). ():
FS
q
2b
FS 2 FS
S  10 lg Px  10 lg  20 lg  x  20 lg FS  20b lg 2  10 lg 12  6.02b  10.8  20 lg
Nq 2b
2 12 x
a) Ismerve a bemeneti jel eloszlását a jel/zaj viszony kiszámítható. Pl. legyen a bemeneti jel Gauss eloszlású és
az FS legyen 6x (ez azt jelenti, hogy a bemeneti jel 99.7%-a a megadott FS tartományban van.) ():
6 x
S  6.02b  10.8  20 lg  6.02b  4.76 [dB]
Nq x
b) Tételezzünk fel egy szinuszosan változó bemeneti jelet, amelynek amplitúdója FS/2. ():
FS
x 
2 2
FS FS
S  6.02b  10.8  20 lg  6.02b  10.8  20 lg  6.02b  6.4 [dB]
Nq x FS
2 2
Minden bit a jel/zaj viszonyt ~6 dB-vel javítja, ami azt sugallja, hogy növelni kell a bit-számot. A bit-szám
növelése ( és így a felbontás is) azonban csak egy meghatározott értékig célszerű, mivel efölött a kvantálási
lépcső kisebb lesz, mint az áramkör saját zaja, így a legalacsonyabb bit értéktelen lesz (pl. gyakori, hogy a 16
bit felbontású átalakító adatlapja azt tartalmazza, hogy a hasznos bitek száma 14.) A magasabb felbontású
átalakítók műszakilag bonyolultabbak és jelentősen drágábbak is, ezért költség-hatékony megoldásokat kell
alkalmazni.
4.1.4. Kódrendszerek
A kvantálási lépcsők leírására több kódrendszer is kialakult. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a digitális
technikában nincs előjel, így a negatív bemeneti jeltartományokat valamilyen kóddal kell leírni.
Csak egy polaritású jelek esetén használják a természetes bináris kódokat, amelyeknek minden bitje hasznos és
nem kell előjel konvenciót alkalmazni.
Az előjel bites esetén az első bit jelzi a ± értékeket (0-pozitív,1-negatív), a további bitek a természetes bináris
kódnak felelnek meg. Az értékes bitek száma b hosszúságú kód esetén: b-1. Egyszerűen visszaállítható a negatív
jeltartomány a kódból. A kód az a karakterisztika szerinti átalakítónak felel meg.
A kettes komplemens különösen előnyös, ha további matematikai műveleteket végeznek a jelen, mivel ez az
ábrázolás megegyezik a szokásos számábrázolással mikroszámító-gépeken. Gyakran alkalmazott kódolási mód.
A kód a b karakterisztika szerinti átalakítónak felel meg.
Az egyes komplemens két nulla szintet eredményez, ami a visszaállítást megnehezíti. A kód az a karakterisztika
szerinti átalakítónak felel meg.
Gyakori megoldás az eltolt bináris (ofszet bináris) kód, amely úgy épül fel, hogy a teljes tartományt (FS) egy
folyamatosan binárisan változó kóddal fedi le úgy, hogy ha az első bit nulla akkor az negatív érték, ha 1 akkor
az pozitív érték (lehet fordítva is). Így a kódtáblázat közepén van a nulla érték (nincs két nulla, de aszimmetrikus
a kódtáblázat egy fél kvantálási lépcsővel. Egyszerűen visszaállítható a negatív jeltartomány a kódból. A kód a
b karakterisztika szerinti átalakítónak felel meg.
Léteznek kifejezetten digitális műszerek számára BCD kódot használó átalakítók is, bár jelentőségük csökken.
4.1.5. Átalakítók pontossága és hibái

Az A/D és D/A átalakítók a bennük alkalmazott jelentős számú elektronikus kapcsoló, ellenállás-hálózat, stb.
miatt nem ideálisak. Az alkatrészek nem ideális volta statikus hibát, a tranziens viselkedése dinamikus hibát
eredményez.
4.1.5.1. Statikus hibák
Ábrázoljuk az átalakítók transzfer karakterisztikáját a lépcsős karakterisztikája helyett egy azt helyettesítő
egyenessel. A hibákat az A/D átalakító transzfer karakterisztikáján mutatjuk be, de hasonlóak a D/A átalakító
statikus hibái is. Jelöljük a kimeneti digitális kódot Dki-vel, és tételezzük fel (ez a gyakorlat is), hogy az egymást
követő kódok skálán lineárisan növekvő értéket mutatnak.
a) ofszet hiba b) erősítés hiba

Dki
Dki
ideális valóságos
ideális valóságos
Ube
Ube
ofszet hiba
c) Linearitási hiba d) Monotonitási hiba (növekvő jelhez nem

magasabb értékű kód tartozik)
Dki
Dki
ideális valóságos ideális valóságos
Ube
Ube
monotonitási hiba
e) Hőmérsékleti hiba (TC) a paraméterek változása a hőmérséklet függvényében.
Az eredő statikus hiba: Dki valóságos
A hibák egy időben jelentkeznek, ezért a statikus hibára –a ideális

műszereknél megszokott módon- egy teljes skálára (FS-re)
hibasáv
vonatkoztatott hiba százalékot és a kis kvantálási lépcsők miatt Ube
bitekben kifejezett hiba-tartományt szokás megadni.
4.1.5.2. Dinamikus hibák
A dinamikus hibák forrása az egyes elemek (elsősorban a nagy

tömegben alkalmazott elektronikus kapcsolók) tranziens hibái. Uki glitch
Pl. D/A átalakítók kapcsolási hibái:
Az átkapcsoláskor túllövések jönnek létre, amelyek nem t

kerülhetnek a kimenetre, bár a kimeneti aluláteresztő szűrő ezeket
egyébként simítaná. Az átkapcsolási tranziensek csökkentésére átlapolásokat használnak, azaz a jelet csak a
tranziens lezajlása után engedik a kimenetre, ami azonban a kapcsolási időket növeli, az áramkör sebességét
csökkenti.
A különböző hibák együtt, szétszeparálhatatlanul fordulnak elő, ezért a dinamikus viselkedést a

konverziós/átalakítási idővel jellemezzük.
Ez az az idő, ami
 A/D esetén a bemenetre kerülő jelből a digitális kód megjelenéséig (átalakítási idő),
 D/A esetén a bemenetre adott digitális kód alapján a kimeneti feszültség megjelenéséig szükséges
idő.
Az A/D átalakítóknál egy speciális kimeneten keresztül jelzik a konverzió lezajlását és a kimeneten levő kód
helyességét. Ez a kimenet a „vége a konverziónak” EOC (end of conversion). A konverziós idő és a beállási idő
között szoros összefüggés van. Pl. D/A esetén, ha a beállási idő 1 bitre van megadva, akkor az egyben a
konverziós idő is. A konverziós idő megszabja a maximális átalakítási frekvenciát is, de a megengedhető
maximális jelfrekvencia ettől eltérhet, mert figyelembe kell venni, pl. a D/A átalakítóknál a kimeneti jel
maximális jelváltozási sebességét (slew rate) is.
Hibát okoz továbbá az is, hogy a mintavételezés indításától a tényleges mintavételezésig idő telik el (apertura
késés), amely befolyásolja a jel visszaállíthatóságát, illetve megjelenik az apertura jitter az apertura késés
bizonytalansága is.
4.2. D/A átalakítók (DAC)

A D/A átalakítók feladata egy digitális jel analóg jellé alakítása. A digitális jelek lehetnek sorosak vagy
párhuzamosak. Az alfejezetekben bemutatott klasszikus átalakítók párhuzamos bemenetűek. A soros
bemenetűek a speciális átalakítók fejezetben ismertetett szigma-delta átalakítókon alapulnak elsősorban vagy
tartalmaznak egy soros-párhuzamos átalakítást belül. A D/A átalakítók kimenetei általában 0. rendű tartó
áramkört tartalmaznak, amelynél két digitális kódnak megfelelő analóg jel között tartjuk az előző kimeneti
értéket, így feszültség ugrások keletkeznek a kimeneti jelben, amelyet aluláteresztő szűrővel simítunk. Léteznek
elsőfokú integráló, illetve interpolációs szűrővel ellátott kimenetű átalakítók is, amelyeknél két minta közötti
feszültségváltozás valamilyen eljárással kerül kialakításra (pl. lineáris interpoláció, vagy görbe szerinti
interpoláció, stb.).
4.2.1. Létrahálózatos átalakító

Feszültség kimenetű átalakító:
UREF I R I/2 R I/4 R I/8 I/2n
A létrahálózatos átalakítók kivédik a széles /4
skálán nagy pontossággal gyártandó U
Digitális kód [0……n-1]

I/2 I/4 I/8 I/2n
ellenállások szükségességét. A működés azon 2R 2R 2R 2R
2R
az elven alapul, hogy tetszőleges hosszúságú
létrahálózat hozható létre úgy, hogy bármely S0 S1 S2 Sn-1
csomópontján felvágva a kapcsolást a
mögöttes ellenállás értéke mindig ugyanannyi. I
A kimeneti áramösszegző műveleti erősítő Áram kimenetű R

nélkül az átalakító áram kimenetű is lehet a I átalakító
kimeneten.
V Feszültség
kimenetű
- átalakító
+ uki
A létrahálózat működési elve:
Az ellenállások eredője minden csomópontra

-az ábrán látható módon- 2R, amely párhuzamosam kapcsolódva a másik 2R ellenállással R ellenállást ad
eredőben. Ez összeadódva a vele sorba kapcsolt R ellenállással újra 2R ellenállást ad eredőben és ez így
folytatódik tovább. Elvileg végtelen
hosszúságban folytatható a létra, de a eredő
valóságban az elektronikus kapcsolók R
műszaki megvalósíthatósága, illetve annak UREF
I R I/2 R I/4 R I/8 I/2n
/4 2R
hibái, valamint az egyre kisebb áram, ami a U R
I/2 I/4
kapcsolókon átfolyik és a vele 2R 2R 2R I/8 2R I/2n 2R 2R
összehasonlítható zaj korlátozza az /2
R
átalakító fizikai hosszát és így a S0 S1 S2 Sn-1
gazdaságosan elérhető felbontást is.
I
Az átalakítónak –az előző kapcsoláshoz hasonlóan- van statikus hibája, mert LSB-nek megfelelő áramhiány lép
fel az áramösszegző ponton (ez gyakorlatilag az utolsó, a földvezetékhez közvetlenül csatolt, ellenálláson elfolyó
áram).
U REF
I
R
 1 
U ki m ax  U REF 1  n 
 2 
A kapcsolás előnye, hogy nem az ellenállások abszolút értékét, hanem az arányát kell pontosan tartani, ami
technikailag könnyebben megoldható. A kapcsolók nem feszültséget, hanem áramot kapcsolnak, mivel a
műveleti erősítő invertáló pontja virtuális földponton van, így mindkét kapcsolóág földpotenciálú. Az alapvető
problémát a fizikailag megvalósítható kapcsolók illetve az azokon átfolyó eltérő áramok okozta hibák jelentik.
A létrahálózatos kialakításon belül -fizikai megvalósítás tekintetében- több almegoldás is lehetséges. Az

átalakító gyakran alkalmazott a közepes sebességű átalakítók kategóriájában.
Feszültség kimenetű létrahálózatos konverter
Digitális kód
+ U
kialakítása: R-2R
Uki -
V I
A létrahálózat fordítottan is megtáplálható, ez esetben
a kimenet közvetlenül feszültség. UREF
4.2.2. Közvetlen/teljesen dekódolt átalakító
UREF A teljesen dekódolt átalakítók nagysebességű (flash) átalakítók,

R amelyeknél a digitális kódnak megfelelő analóg érték egy lépésben jelenik
meg az átalakító kimenetén.
R
Az átalakító nagyszámú kapcsolót tartalmaz (2n-1), ezért gyakran nem egy
R 0 lépésben dekódolják a kimeneti jelet, hanem két lépésben: egy durva
1 (néhány bit) kapcsolóval kiválasztjuk a kimeneti jel tartományának egy
R részét, majd egy finom felosztású kapcsolóhálózattal a tartományon belül
dekódoljuk a kimeneti feszültséget. A finom felbontást végző áramkör
R 1 referencia feszültségei szabadon kötődnek a kiválasztatott tartományok
UDA
alsó és felső értékhatáraihoz.
R
A működési elvet egy 3 bites (a valóságban ilyen alacsony bitszámú
R átalakító nem létezik) átalakítón keresztül mutatjuk be. A legalacsonyabb
helyi értékű bit (a0, LSB) fogja a legtöbb kapcsolót működtetni egyszerre.
R
Ha értéke 0, akkor a kapcsolók lefelé, ha 1, akkor felfelé kapcsolnak.
Ugyanígy haladunk a kiment felé. Az MSB bit választ, hogy a
jeltartomány alsó felében legyen a kimeneti feszültség vagy a felső
a0 a1 a2 felében. A kapcsolók átalakítása minden bit-szinten egyszerre történik
1 0 1 meg, ezért nagyon gyors lesz az átalakító.
7
A rendszeres hiba egy LSB értékű lesz, mivel a maximális kimeneti jel az ábra alapján: U AD m ax  U REF
8
4.3. A/D átalakítók (ADC)

Az A/D átalakítás a gyakorlatban a D/A átalakításnál sokkal gyakrabban előforduló feladat. Az analóg világból
az információt a digitális feldolgozó egységek felé A/D átalakítóval visszük be. Ennek jósága, megbízhatósága
befolyásolja a teljes digitális jelfeldolgozást.
4.3.1. Sorozatos közelítéses (szukcesszív approximációs) átalakító

Példa a konverzió folyamatára
ube +
FS
-
UDA
n-3. bit=0 (FS/16)
ube A
n-bit kód kimenet

n-2. bit=1 (FS/8)
n-1. bit=0 (FS/4) D
n. bit=1 (FS/2) Oszc.
D/A átalakító kimeneti jele

t Szukcesszív
approximációs regiszter
EOC (SAR)
start
A szukcesszív approximációs regiszter bitenként (az MSB bittel kezdve) egymás után állítja be a kimenetet 1-
re. Az MSB bit beállítása után (a többi bit 0) a D/A kimenetén kapott feszültséget összehasonlítjuk a bemeneti
feszültséggel. Ha a bemeneti feszültség nagyobb, akkor a bitet 1-ben hagyjuk, ha kisebb, akkor visszaállítjuk 0-
ra. Ezután az eggyel alacsonyabb helyi értékű bitet a fentiekhez hasonlóan beállítjuk. A teljes kód az n. lépés
után áll be, így a teljes konverziós idő legalább:
tkonv  nT
Az áramkör egyszerű felépítésű, népszerű, általános felhasználási célú áramkör.
4.3.2. Közvetlen átalakító

Ube
UREF A közvetlen átalakítók nagyszámú komparátort és azok
3/2R + kimeneteit feldolgozó döntési logikát tartalmaznak. Egyes
szakirodalmak teljesen párhuzamos illetve flash
R -+ komparátorok néven is nevezik ezt a típust. A kapcsoláshoz
szükséges komparátorok száma a bit- hossztól függ m=2n-
Regiszter+ döntési logika
1. A döntési logika tulajdonképpen egy prioritás dekóder,

n bit digitális kód kimenet
R -+
amely megvizsgálja, hogy melyik a legnagyobb prioritású,
R még kapcsolt komparátor, és annak a kódját adja ki a
-+
kimeneten. A konverzió az összes komparátoron egy időben
- megy végbe így igen gyors, az átalakító tipikusan a MHz
tartományban használható. A nagy sebesség mellett
R
+ hátránya, hogy bonyolult felépítésű áramkör.
R
-+
R
-+
R/2
-
mintavétel start
4.3.3. Kettős meredekségű (dual slope) átalakító

Szokásos elnevezése még a kétszeres integráló átalakító. Lassúbb átalakításoknál, ahol a villamos hálózati
zavarhatások csökkentése is fontos, alkalmazzuk az egyes és a kettős meredekségű átalakítókat. Kedvezőbb
tulajdonságai miatt a kettős meredekségű az elterjedtebb.
Az alapelv a kettős integráláson alapul, ahol egy kondenzátort állandó ideig töltünk a bemeneti jellel, majd a
kisütést egy ismert állandó árammal végezzük el. Az állandó idejű töltés lehetővé teszi, hogy megfelelően
választott idő esetén a kondenzátor integráló hatása miatt kiszűrje az átalakítandó jelre szuperponálódott hálózati
frekvenciás zavarjeleket (50 Hz és annak szub– és felharmonikusai).
-UREF C
Az átalakító blokkvázlata:
2 R
Az első lépcsőben (a kapcsoló 1. állapotában) -
-
a bemeneti jelet integráljuk egy meghatározott Ube 1 + Ui +
tm ideig. Az időt a számláló méri.
Ha T az oszcillátor periódus ideje, akkor n start

bites számláló esetén: n bit kimenet
tm=2nT. oszc. vezérlő számláló
A számlálás a maximális értékről lefelé történik, amíg a számláló el nem éri a 0 értékhez tartozó túlcsordulást.
Az integrálás ideje alatt a bemeneti feszültség nem változik (Nyquist-tétel).
-Ui
Az integrátor kimeneti feszültsége (a mérés kezdetén a kondenzátor
energiamentes!): Ube integrálása -UREF integrálása
t
1 m U
Ui   
RC 0
U be dt   be tm
RC
A kisütés (2. kapcsoló állás) egy ismert feszültséggel (UREF) t

történik (a kisütéshez szükséges időt is a számláló méri úgy, hogy 2nT zT
most felfelé számol):
t m t k
  U dt  U
1 U REF U U t
0  Ui  REF i  t k   be t m  REF t k  U be  U REF k
RC tm
RC RC RC tm
𝑧𝑇 𝑅𝐸𝐹𝑈
Legyen a kisütési idő tk=zT, ahol z a számolt impulzusok száma, akkor 𝑈𝑏𝑒 = 𝑈𝑅𝐸𝐹 =𝑧 ⏟
2𝑛 𝑇 2𝑛
𝑘𝑜𝑛𝑠𝑡𝑎𝑛𝑠
A bemeneti feszültség tehát egyenesen arányos a leszámolt impulzusok számával, így a regiszter tartalma a
kisütés végén közvetlenül reprezentálja a bemeneti feszültség nagyságát. A kettős integrálás az integrátor
paramétereinek hatását is minimalizálja.
Amennyiben a tm értékét úgy választjuk meg, hogy az a hálózati frekvencia periódusidejének (20 ms) egész
számú többszöröse legyen, akkor a hálózati zavarásokból származó elektromágneses zavarjelek hatása
lényegesen csökken, mert kiintegrálódnak. Az átalakító két alapvető tulajdonsága, tehát az, hogy lassú és jó
zavarszűrési képességű különösen alkalmassá teszi őket lassú ipari folyamatok méréstechnikájában és digitális
műszerekben történő felhasználásra.
4.4. Speciális átalakítók

A klasszikus A/D és D/A konverterek precíz kialakítást igényelnek és a mintavételezési frekvencia csökkentése
érdekében közel a Nyquist-frekvencia közelében mintavételeznek, ami feltételezi a jó minőségű anti-aliasing
szűrő kialakítását. Az áramkörök jelentős része analóg vagy mintavételezett analóg jelekkel dolgozik.
A döntően digitális jelekkel és nagybonyolultságú digitális áramkörökkel dolgozó átalakítók, pl. a szigma-delta
átalakítók azonban jelentősen a Nyquist-frekvencia felett dolgoznak (túlmintavételezés), ami jelentős előnnyel
jár a zaj csökkentése szempontjából (az átalakítás során keletkező zaj szélesebb frekvenciatartományban oszlik
szét, amelyet szűréssel tovább csökkenthetünk). Bár nagyobb sebességű áramköröket igényelnek, de ezek
modern digitális technikával egyszerűbben realizálhatók. Az átalakítás során 1-bites átalakítót használunk, ami
egyszerűbb felépítésű.
4.4.1. Szigma-delta átalakítók

A szigma-delta átalakítók 1-bites kvantáló áramkört alkalmaznak. Az átalakítást szigma-delta modulációnak, a
visszaalakítást szigma-delta demodulációnak nevezzük.
a) A delta moduláció elve

Az elv azon alapul, hogyha elég nagy frekvenciával,
fT mindig csak egy kvantálási lépcsővel követjük (felfelé
hibajel növelve, vagy lefelé csökkentve) a bemeneti jelet, akkor
digitális jel
analóg jel
+ xe 1 bites az a jel ami vezérli az 1 bit-es kvantálót, egyben jellemzi

 a bemeneti jelet is. A kvantáló által kiadott
xA
xD
kvantáló
feszültségnövelő vagy csökkentő jelet egy integrátor
-
összegzi. Az integrátor kimeneti jelét kivonva a
xi integrátor bemeneti jelből egy hibajelet kapunk, ami helyes
 működés esetén nem lehet nagyobb, mint a kvantálási
lépcső.
xA
xi Az integrátor összegzőként működik, amely az előző
értékhez hozzáadja (előjelhelyesen) az 1 bites kvantáló
t kimeneti jelét. A kimeneti jel egy kétállapotú jelfolyam,
xD amelyet további műveleteknek (pl. decimáló szűrés)
t vetünk alá, hogy soros, vagy párhuzamos digitális jelet
kapjunk.
b) A delta demoduláció elve
digitális jel analóg jel
Az xD kimeneti jelből az analóg jel visszaállítható (xD)  (xA)
integrálással és szűréssel.
c) A szigma-delta moduláció/demoduláció blokksémája
A demodulátor integrátorát be lehet fT

szigma delta digitális jel
vonni a moduláció fázisába, amellyel
a demoduláció egy egyszerű analóg jel + 1 bites xD
aluláteresztő szűréssé válik. xA   kvantáló
-
Demodulátor:
digitális jel analóg jel
(xD) (xA)
d) Szigma-delta moduláción alapuló ADC
Az egy lépcsőnyi változást egy 1 bites ADC és DAC hozza létre. Az ADC kimenetén bit-folyam formájában
kapjuk az eredményt, amely soros kód. A decimáló szűrő célja, hogy az adatfolyamból egy jellemző digitális
kódot hozzon létre.
fT
szigma delta
1 n
Analóg jel + 1 bites ADC Digitális decimáló
xA   szűrő digitális jel
-
1 bites
DAC
Pl. 7 bit esetén, ha a digitális jelfolyam az alábbi értékekkel rendelkezik: 0000111, akkor a kimenetre 0, ha az
egyesek száma több, mint a 0-k száma, akkor a kimenetre 1 kerül.
5.0. TÁPEGYSÉGEK
Az elektronikus rendszerek egyik fontos és kritikus alapeleme a tápegység. A tápegység jósága, hatásfoka és
megbízhatósága alapvetően befolyásolja az egész rendszer tulajdonságait. Különösen kiemelendő a
megbízhatóság fontossága, mivel a tápegységek könnyen lehetnek láncolt meghibásodások forrásai, így az
okozott kár messze túlmutat a tápegységbe épített biztonsági elemek költségnövelő hatásán.
A tápegységek párhuzamosan fejlődnek az általuk kiszolgált elektronikával. Több olyan követelmény is

befolyásolta a fejlődésüket az utóbbi időben, amelyek korábban nem voltak a tápegységek sajátosságai, pl. a
digitális rendszerek egyre alacsonyabb tápfeszültség igénye párosulva az energiatakarékosság követelményével
is újabb és még fejlettebb módszereket igényelnek a kapcsolóüzemű tápegységek területén vagy az intelligens
eszközök terjedésével együtt a tápegységtől is egyre inkább elvárják a beépített önálló állapot-felügyeletet,
menedzsmentet és a szabványos kommunikáció, távfelügyelet lehetőségét. Az információtechnika és a nagy
rendelkezésre-állású ipari rendszerek a szünetmentes energiaellátás technikáját befolyásolták.
Tápegységek készülnek kis, közepes és nagy teljesítményre, ennek megfelelően a gyakran ugyanazon elven
működő tápegységek különböző elnevezéssel is szerepelhetnek. A fejezet elsősorban az elektronika tápegységeit
tárgyalja, kiegészítve néhány ipari gyakorlatban is használt kis-közepes teljesítmény kategóriában alkalmazott
eszközzel.
Tágabb értelemben tápegység alatt érthetjük a nem egyenfeszültséget/egyenáramot (DC) előállító tápegységeket
is, azonban az elektronikában a DC kimenetű tápegységeknek van elsősorban jelentőségük. A szünetmenetes
energiaellátásnál azonban elvárt elsősorban a szinuszos, de alkalmanként egyéb hullámalak kimenetű váltakozó
áramú (AC) tápforrások is.
A tápegységek különböző, esetenként többlépcsős, átalakítási elveket valósítanak meg.
A leggyakoribb átalakítási hatásvázlatok a jelek formája szerint:

 Az ACDC eset a stabilizálatlan vagy esetleg stabilizált (szabályozott tirisztoros, stb.)
egyenirányításnak felel meg.
 Az ACDCDC eset tartalmaz egy stabilizálatlan kimenetű átalakítást (egyenirányítás) és egy
lineáris analóg stabilizálást vagy kapcsolóüzemű DC-DC átalakítást (konverziót).
 Az ACDCACDC esetben egy közbenső átalakítás történik. Az egyenirányítás után a jelet
gyakran nem hálózati frekvenciájú váltakozójellé alakítjuk, majd ebből újra előállítunk
egyenfeszültséget.
 Az ACDCAC esetben a kimenet váltakozó feszültség/áram.
A tápegységeket sok szempont szerint csoportosíthatjuk. Különösen megnehezíti az egyértelmű csoportosítást,

ha figyelembe vesszük a teljesítményelektronika ide sorolható -közel hasonló feladatokat ellátó- áramköreit,
amelyeket ipari elektronika esetén nem lehet figyelmen kívül hagyni. A fejezet azonban elsősorban az
elektronika tápegységeit tárgyalja, a teljesítményelektronikai megoldások egy másik tárgy tárgykörébe
tartoznak.
A tápegységek nagyobb részt feszültség kimenetűek, de ritkábban alkalmaznak áram stabilizált kimenetű
tápegységeket is, pl. villamos hajtások, galvanizálók tápegységei, nyomatékszabályozott rendszerek, stb. esetén.
A fenti felsorolás mutatja, hogy az áramkimenetű tápegységek elsősorban a teljesítményelektronikai
alkalmazásokban elterjedtek, így a fejezet –az elektronikai alkalmazások miatt- a feszültség kimenetű
tápegységekkel foglalkozik.
A tápegységeket különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk. Egy lehetséges csoportosítás a kimeneti

jellemző stabilitása szerint:
Stabilizálatlan kimeneti feszültségű

 Fix kimeneti feszültségű
a. Diódás egyenirányítók
b. Diódás feszültségsokszorozók
 Változtatható kimeneti feszültségű
a. Tirisztoros hálózati kommutációjú
b. Szabályozatlan közbenső átalakításos, stb.
Stabilizált kimenetű tápegységek

Visszacsatolás nélkül
o Zener-diódás tápegység
o LED, IRED diódás tápegység, stb.
Visszacsatolással stabilizált tápegységek
o Analóg lineáris disszipatív
o Szekunder oldali kapcsolóüzemű
o Szabályozott primer oldali kapcsolóüzemű
o Szabályozott tirisztoros hálózati kommutációjú
o Kombinált analóg és kapcsolóüzemű tápegység, stb.(posztregulátoros tápegység)
Az egyes tápegység típusok elnevezése is eltérő lehet a szakirodalomban a felhasználási terület szerint, pl.
szekunder oldali kapcsolóüzemű tápegység, vagy DC-DC konverter, stb.
5.1. Stabilizálatlan AC-DC tápegységek

A stabilizálatlan AC-DC tápegységek legfontosabb fajtái a diódás egyenirányítós transzformátor leválasztású
egy és háromfázisú tápegységek. Az elektronika igényelte teljesítmény-kategóriában az egyfázisú kapcsolások
terjedtek el. A kimeneti jel hullámosságának csökkentésére simító/szűrő elemeket alkalmazunk, amelyek fajtája
a kimeneti áramtól függ. Az elektronika teljesítmény-kategóriájában az induktív fojtós simítás nem hatásos, csak
kiegészítésként alkalmazzák zavarszűrésre. Általában a kondenzátoros szűrés terjedt el.
A fentiek alapján az alfejezet az egyfázisú, diódás egyenirányítású, kondenzátoros szűrésű tápegységekkel

foglalkozik. Az életvédelmi megfontolásokat is figyelembe véve közvetlen hálózati egyenirányítást ritkán
alkalmaznak, a leggyakoribb, hogy transzformátoros leválasztást (biztonsági transzformátor felhasználásával)
iktatunk közbe. Ez nemcsak előállítja a szükséges feszültség szintet, de egyben biztonsági transzformátor
alkalmazása esetén életvédelmi leválasztást is nyújt a villamos hálózatról. A fejezet foglalkozik a passzív
biztonsági elemek néhány kérdésével, így az olvadóbiztosítós túláram-védelemmel és a túlfeszültség-levezetős
aktív és passzív védelemmel is.
Korábban gyakran ehhez a témakörhöz sorolták a feszültségsokszorozókat is, azonban ezek jelentősége
rendkívül lecsökkent, mivel könnyebben és stabilabban előállíthatók ugyanazok a feszültségek egyéb
megoldásokkal (pl. primer oldali kapcsolóüzemű tápegységekkel).
5.1.1. Egyfázisú egyenirányító kapcsolások

Az egyfázisú egyenirányítók blokkvázlata: +
Uf Uki
Az egyenirányító kapcsolások fajtái: -
1F1U1Ü
1F2U2Ü
1F1U2Ü AC-AC átalakítás egyenirányító szűrő
A jelölések a fázisszámra (F), a transzformátor egy szekunder tekercsén folyó áram irányaira (egy vagy
kétirányú, U) és a bemeneti jel egy periódusára eső kimeneti jel maximum pontjainak számára (Ü) utal (ez
egyben megadja, hogy a bemeneti jel frekvenciáját mennyivel kell szorozni, hogy megkapjuk a kimeneti jelben
előforduló domináns váltakozójel –a búgófeszültség- frekvenciáját).
Az 1F1U1Ü kapcsolásnak tápegységek esetén nincs gyakorlati jelentősége, mivel az előállított egyenfeszültség
hullámossága túl nagy, ami elektronikai alkalmazásokban általában nem megengedett. Ilyen kapcsolásokat csak
a kapcsolóüzemű nagyfrekvenciás tápegységekben alkalmazunk.
5.1.1.1. 1F2U2Ü kapcsolás (Graetz)
A kapcsolás a jellemző feszültség és áramirányokkal: Iki

D1 +
D2 iC
Amennyiben a szekunder feszültség pillanatértéke
(bármely irányban) nagyobb, mint a kondenzátor Upr Us C Uki
D4
feszültség+ két dióda nyitóirányú feszültsége, akkor a
D3 -
diódákon áram folyik a kimenet és a kondenzátor felé. Az
ábrákon bejelölésre került a két félperiódusban folyó áram
útja (pontvonal és szaggatott vonal). Figyeljük meg, hogy a transzformátor szekunder oldalán az áram egy
periódus alatt két különböző irányban folyik (2U). Az áramvezetésben dióda párok vesznek részt.
A szekunder feszültség ábra szerinti pozitív D1 +

félperiódusában a D1-D4 diódapáros vezet(het), a másik D2 iC
félperiódusban a D2-D3 diódapáros. A diódák akkor Upr Us C Uki
D4
vezetnek, amikor fennáll, hogy az us(t)>uc(t)+2UD, ahol
D3 -
UD a dióda nyitásához szükséges feszültség, uc a
kondenzátor, us a transzformátor szekunder tekercs
pillanatnyi feszültsége. Ez az állapot a hálózati feszültség csúcsfeszültségének közelében áll fenn, időtartamát
pedig több tényező együttesen szabja meg, pl. kondenzátor nagysága, terhelőáram nagysága, szekunder
feszültség, stb. Nagyobb terhelőáramok esetén nem lehet elhanyagolni a transzformátor ohmos ellenállását és
egyéb az áram útjában mérhető ellenállást sem, ami hatással lesz a kimeneti jelalakra is.
D1-D4 vezet D2-D3 vezet D1-D4 vezet
Jellemző jelalakok:
uki2 uki1
Az uki1 görbe arra az esetre vonatkozik, ha nem
Uki
vesszük figyelembe a transzformátor ohmos
ellenállásának és a terhelésnek a hatását a usz
kimeneti feszültségre, míg az uki2 a fentiek
figyelembevétele esetén kapott (a valóságnak
megfelelő) kimeneti jel.
t1 t2 t3 t4 2Û
sz
A vezetési időket úgy tudjuk meghatározni, ha
figyelembe vesszük, hogy állandósult
állapotban a kondenzátor töltő és kisütő
áramának egyensúlyban kell lennie, mert
egyébként változna a kimeneti feszültség. iC
kondenzátor áram
A kondenzátor értékének növekedésével

csökken a dióda vezetési ideje, ami az
áramcsúcs növekedésével jár (a terhelés szabja
meg az áramot, így rövidebb idő alatt kell +
bevinni ugyanakkora töltést), amely tovább
torzítja a kimeneti feszültséget. Általában -
valamilyen korrekcióval vesszük figyelembe a iD
fenti hatásokat.
ÎD
A t1-t3 időközben vezet valamelyik dióda páros,
dióda áram
ekkor: +
ID=Iki/2
iD  iki  ic -
,
ezen belül is t2 ideig a dióda táplálja a
kondenzátort is és a terhelést is, t2-t3 időtartományban a terhelést a dióda és a kondenzátor együttesen táplálja.
A t3-t4 időközben nem vezet egyik dióda sem, ekkor a kondenzátor szolgáltatja az energiát a terhelésnek:
iki  i C
A kimeneti feszültség nem változik, ha fennáll, hogy:

t2 t4

t1

iC dt  iC dt
t2
Egy félvezető diódára jutó záróirányú feszültség (UDRmax) az ábra alapján, ha elhanyagoljuk a szekunder
feszültség változását (Uso az üresjárási szekunder feszültség effektív értéke):
2 2U so
U DRm ax   2U so
2
U ki
Helyettesítsük a terhelést egy ohmos ellenállással, amelynek értéke: Rt 
I ki
Helyettesítsük a transzformátor paraméterekre gyakorolt hatását a szekunder oldalra redukált ohmos

ellenállással:
Rtr  Rsz  a 2 R pr
,
ahol a a transzformátor áttétel
Rsz szekunder tekercs ellenállása
Rpr primer tekercs ellenállása
Ismétlődő (periodikus) csúcsáram:

U kio
IˆD  , ahol Ukio a terheletlen kimenet feszültsége
Rt Rtr
A periodikus csúcsáram a kapcsolás üzemszerű működése során minden periódusban fellép.
Bekapcsolási (aperiodikus) csúcsáram (energiamentes kondenzátor mellett):
Uˆ sz
I D m ax 
Rtr
Az aperiodikus csúcsáram tranziens jelenség és előfordulásához több tényező együttes fennállása kell.
Biztonsági okokból azonban úgy vesszük figyelembe, mintha minden bekapcsoláskor fellépne. Az
összefüggésből látható, hogy a bekapcsoláskor esetleg fellépő maximális áramot csak a transzformátor primer
és szekunder ohmos ellenállása korlátozza, ezért ez egy jelentős áram lehet. Tovább ront a helyzeten, ha nagyobb
kondenzátort alkalmazunk szűrésre, mert ekkor hosszabb ideig is fennáll az aperiodikus csúcsáram, amely
megszólaltathatja a túláram védelmet. Ennek elkerülésére előfordul, hogy külső kis értékű ellenállást iktatunk
be a kondenzátor és az egyenirányító közé, bár ez növeli a veszteséget, de korlátozza az áramot.
A kimeneti egyenfeszültség tartalmaz váltakozófeszültségű komponenseket is. A búgófeszültség (egyes

szakirodalmakban brumm feszültség) periodikus, de nem szinuszosan periodikus váltakozó feszültség.
I  R 
Búgófeszültség csúcsértéke (): Uˆ B  ki 1  4 tr  ,
2Cf B  2 Rt 
A domináns a búgófeszültség alapharmonikusa (fB), amelynek frekvenciája az ütemszámtól (Ü) és a hálózati
frekvenciától függ:
f B  Üf hálózati
A kondenzátor kapacitásának növelésével a búgófeszültség csökkenthető (a feszültség hullámalakja simítható),

azonban ez a diódák vezetési idejének lecsökkenéséhez és a periodikus csúcsáram növekedéséhez vezetne,
amelynek hátrányait korábban tárgyaltuk. A kondenzátort a fentiek miatt egy megadott hullámosságra méretezik
(tipikus és a gyakorlatban bevált méretezési érték, hogy a búgófeszültség csúcsértéke 5%-a a névleges kimeneti
feszültségnek).
5.1.1.2. 1F1U2Ü kapcsolás (középpont-kapcsolás)
A transzformátor szekunder tekercse két egyforma tekercsből áll, amelyek egymással ellentétes fázishelyzetű
feszültséget hoznak létre. (Az ábrán látható fekete pontok a tekercselés kezdeti pontjait jelölik, az ellentétes
tekercselési irányok miatt alakul ki a 180°-os fázisforgatás.) A vezetésben mindig egy dióda vesz részt, de a
kialakuló jellemző feszültségek és áramok megegyeznek az 1F2U2Ü kapcsolásoknál tárgyaltakkal. A különbség
van azonban az egy diódára jutó záróirányú feszültségben, amely kétszer akkora, mint az előző kapcsolásnál
volt.
D1 iD Iki
U DRm ax  2 2U so +
Usz iC
Az alapvető eltérés a transzformátor terhelésében van, Upr C Uki
mivel ebben az esetben egy szekunder tekercset csak Usz
-
fél periódus ideig terhelünk árammal. Bár a kapcsolás
kevesebb félvezetőt igényel, a transzformátor D2
kialakítása gyártásigényesebb.
5.1.2. AC-DC átalakítók elemei

Az egyenirányítók a fenti blokkséma alapján a diódás (esetleg tirisztoros egyenirányítókon kívül egyéb passzív
elemeket is tartalmaznak, amelyek hatása a kimeneti jellemzőkre nem hanyagolható el. (Egy ilyen hatást már
tárgyaltunk a kimeneti jelnél, ha figyelembe vesszük az egyenirányító-körben fellépő ohmos ellenállások hatását
a kimeneti jelre.)
5.1.2.1. Egyenirányító transzformátorok
Az elektronikára elsősorban jellemző kisfeszültségű és kisteljesítményű alacsony frekvenciás transzformátorok

leggyakoribb típusai:
Típus Jellemzők
Toroid Körvasmagos kialakítás, ami alacsony mágneses ellenállást jelent. Alacsony veszteség
transzformátor (szórás), kis gerjesztési igény, nehéz tekercselés, különösen kisteljesítményű
transzformátoroknál
Szalagmagos A mágneses domainek beállítása az alacsony mágneses ellenállás érdekében speciális
transzformátor hengerléssel a fluxus irányába történik. Jó hatásfok, nagy gerjesztés, könnyen szerelhető,
de különösen gondos illesztést igényel a köszörült felületeken.
Lemezelt (EI) E és I alakú lemezekből áll, páronként váltogatott összerakási iránnyal a mechanikai
transzformátor szilárdság és a résveszteség csökkentése érdekében. Az M-típushoz képest nagyobb
teljesítmény kategória, de alacsonyabb hatásfok jellemzi.
Lemezelt (M) Az M középső száránál hasított lemezelés, amely nagyobb csévetestek behelyezését nem
transzformátor teszi lehetővé. Miután csak lemezenként egy helyen nyitott a vas, így alacsonyabb
mágneses ellenállás jellemzi, mint az EI magot. Kis méret, jó hatásfok, könnyű
tekercselhetőség, kis teljesítmény kategória.
A transzformátorok méretezési szempontjai:

 A transzformátorok tekercselésére általában kettős zománc-szigetelésű rézhuzalt (Cuzz)
használnak, amely egy adott hőmérsékletig biztosítja a transzformátor zárlatmentes működését. Az
alkalmazott szigetelőanyagnak (esetleges impregnálásnak) megfelelően a transzformátorokat –a
megengedett maghőmérséklet szerint- kategóriákba rendezik. Az elektronika transzformátorai
általában a legalacsonyabb maghőmérsékleti (60 C°) kategóriába tartoznak. Ennek megfelelően a
transzformátor belső veszteségeit úgy kell méretezni, hogy a tekercsek hőmérséklete ezt a hőfokot
üzemszerűen ne lépje túl. A méretezéskor feltételezzük a transzformátor megfelelő elhelyezését
(hűtés biztosítását). Zárt, dobozolt (esetleg árnyékolt) transzformátoroknál a rossz hűlési
körülményeket is figyelembe kell venni.
 További szempont a szekunder tekercs feszültségesése illetve az egész transzformátorra nézve a
százalékos feszültségesés (drop) mértéke. Ez természetesen összefügg a veszteségekkel is. Ennek
megfelelően kerül kialakításra a szekunder tekercs áramsűrűsége.
 A primer tekercs áramsűrűségét elsősorban az elérni kívánt mágneses gerjesztés szabja meg. A
transzformátor anyagától, kialakításától függő elérhető maximális gerjesztés alapján méretezzük a
primer tekercset.
 A tekercsek egymáshoz képesti elhelyezését befolyásolja az, hogy biztonsági transzformátorról
van- e szó vagy sem. A biztonsági transzformátor esetén térbeli szétválasztással és kiegészítő
szigeteléssel (háromrétegű szigetelés, elválasztó szigetelő, stb.) védekezünk az esetleges primer-
szekunder zárlat ellen. Ez azonban jelentősen csökkenti a rendelkezésre álló szabad helyet a
tekercselés elvégzésére, így a transzformátorral elérhető maximális teljesítményt is.
 A huzalátmérőket felülről korlátozza a tekercsek elhelyezésére rendelkezésére álló járom
keresztmetszet és szerelési tér. A rézhuzalok és szigetelések, valamint a tekercsek fizikai
megtartására szolgáló tekercstestek együttesen határozzák meg a megvalósítható tekercs méreteit.
5.1.2.2. Egyenirányító dióda
Az egyenirányító diódák nagy periodikus csúcsáram-igénybevételre, de alacsony frekvenciára tervezett diódák.

A kondenzátor miatt jelentős a bekapcsolási áramlökés is (aperiodikus áram). Jelentős áramterhelést kell
elviselniük alacsony nyitóirányú feszültségesés mellett. Kialakításuk figyelembe veszi a hűtés körülményeit is.
Gyakran a ház egyben az egyik csatlakozási pont is (anód vagy katód) a jobb hűtés érdekében. A diódák -
teljesítménytől függően- hűtést igényelnek, amelyek lehetnek passzív hűtőbordás vagy mesterséges közeghűtés
(levegő vagy folyadék).
A diódák kialakításukban lehetnek egyedi vagy csoportos (monolitikus, pl. 1F Graetz-híd) kialakításúak,
hengeres, szögletes vagy tárcsa kialakításúak.
A diódákkal elérhető határadatok: max. záróirányú feszültség, kb. 3000 V, max. nyitóirányú áram 3500 A lehet,
a bekapcsolási és kikapcsolási idejük ~10 µs.
Egyedi gyors félvezetős túláram-védelem esetén jellemző paraméter a határterhelési integrál (i2dt érték), amely
alapján a védelem méretezhető.
5.1.2.3. Szűrőkondenzátor
Az egyenirányítókban alkalmazott szűrő-simító kondenzátorok feladata az egyenirányított jel hullámosságának

csökkentése (simítás) és energiatárolás/leadás a fogyasztó felé, amikor a diódák nem vezetnek (bár ez is a
simításhoz köthető). A kondenzátorokat nagy csúcsáramok terhelik (minél nagyobb a kapacitás, annál rövidebb
ideig vezet az egyenirányító dióda, így annál rövidebb idő alatt kell a szükséges töltést felhalmozni, ami jelentős
csúcsáramokhoz vezet). A csúcsáramok a kondenzátort fizikailag is terhelik (stressz), élettartamát csökkentik.
A kondenzátor veszteségei miatt a nagy csúcsáramok a kondenzátor üzemi hőmérsékletét emelik.
A simító kondenzátor az egyenirányítók kritikus eleme, mivel a szükséges nagy kapacitás csak nedves
alumínium-elektrolit kondenzátorokkal érhető el, amelyek tulajdonságaikban azonban a kapacitást kivéve a
leginstabilabb kondenzátorok közé tartoznak.
A kondenzátorokat jelentős feszültség terheli, ráadásul ennek a feszültségnek nagy a váltakozó áramú tartalma
is. Az egyfázisú egyenirányító kapcsolások esetén a kondenzátor feszültség igénybevétele:
U Cn  2U sz
A váltakozó áramú komponensek aránya a búgó-feszültség nagyságától függ. Általában 5-10%-os
búgófeszültségre tervezik a kondenzátort, amely megfelelő simítást, de még elfogadható váltakozó áramú
feszültség-tartalmat jelent a kondenzátor számára.
5.1.2.4. Túláram-védelem
Az egyenirányító kapcsolások (és gyakran a

F1 F2
tápegységek) tartós túláram-védelmét +
olvadóbiztosítókkal oldják meg. Az olvadóbiztosítók
különböző kiolvadási karakterisztikával és sebességgel Upr Uki
rendelkeznek (lomha, gyors). Az egzakt méretezésük a
határterhelési integrál segítségével történik (∫i2t), -
azonban jó közelítéssel méretezhetjük az egyenirányító
különböző paraméterei alapján is.
Az F1 biztosító feladata a tápláló hálózat megvédése a tápegység hibájától. Méretezése:

lomha biztosító esetén a periodikus csúcsáramra
gyors biztosító esetén a bekapcsolási csúcsáramra.
Az F2 biztosító a terhelésből származó túlterheléstől véd. A statikus védelem miatt általában lomha biztosítót
használunk.
Méretezése: az egyenirányító kapcsolás maximális kimeneti árama alapján: Ih≥1,1…1,2 Ikimax
A túláram-védelem egy újabb módja, amikor a biztosítók helyett félvezető vagy polimer alapú túláram-védelmet
alkalmazunk (pl. polyswitch eszközök –polimer PTC ellenállás). A polyswitch áramkörnél azonban ügyelni kell
arra, hogy ellentétben az olvadó biztosítóval, ez lehűlés után visszakapcsolja az áramkört (nem-reteszelődő
védelem).
5.1.2.5. Túlfeszültség-védelem
A periodikus túlfeszültségek illetve egyéb forrásból (általában valamilyen kontaktorból

származó túlfeszültségek hatásának enyhítésére ellenállásból és kondenzátorból álló R R
csillapító áramkört alkalmazunk. C C
A túlfeszültség lehet aperiodikus vagy periodikus. A külső L Fázisvezető

forrásból származó aperiodikus túlfeszültség ellen a kapcsolás
bemenetét félvezetős túlfeszültség levezető alkatrésszel VDR1 VDR2
védhetjük. Bár az alkatrész aktív elem a védelem módja miatt
Nulla vezető
ezt passzív védekezésnek tekintjük. N
VDR3
Jelölések: VDR=MOS-varisztor
G= gázkisüléses cső
• G
Védővezető
A terhelésből származó túlfeszültségek elleni védelemre –a védelem fokától függően- vagy Zener-diódás
védelmet (a), vagy a sokkal gyorsabb és drasztikusabb gyors tirisztoros feszültség lehúzást (b, crowbar)
alkalmazunk, amelynél egy áramkör vagy a túlfeszültségre és/vagy a túláramra egy gyors-tirisztort kapcsol be,
amely nagy kiolvadási áramot indít a biztosító felé és az kiolvad, mielőtt a tápegység tönkre mehetne.
+ +
Terhelés Terhelés
Tápfeszültség oldal Tápfeszültség oldal
oldal oldal
Érzékelő, gyújtó
- áramkörtől
-
a) b)
5.2. Stabilizált kimenetű DC-DC tápegységek jellemzői

A kimeneti feszültség vagy áram stabilizálását végezhetjük visszacsatolást tartalmazó és visszacsatolást nem
tartalmazó kapcsolásokkal. A visszacsatolást nem tartalmazó kapcsolás lehet egyszerű Zener-diódás analóg
lineáris stabilizátor, amely alacsony stabilitási mutatókkal rendelkezik, általában alacsony terhelhetőség mellett,
de történhet a visszacsatolás nélküli stabilizálás telítéses transzformátorok alkalmazásával kapcsolóüzemű
tápegységekben. Jobb stabilitási paraméterek elérése érdekében azonban visszacsatolást is tartalmazó
kapcsolásokat alkalmazunk.
Jellemző kimeneti karakterisztikák
A kimeneti mennyiségtől, valamint attól függően, hogy a kimeneti áram zárlat vagy túlterhelés esetére
korlátozva van-e, különböző kimeneti karakterisztikájú tápegységek lehetségesek:
a) Állandó kimeneti feszültségű tápegység áramkorlátozás nélkül
Az Ukio a terheletlen kimenet kimeneti Uki

feszültsége, Rb a tápegység belső Ideális karakterisztika
Rb Ukio
ellenállása.
Valóságos karakterisztika
U ki  U ki0  I ki Rb Ukio Uki
Iki Uki=Ukio-IkiRb
Cél az Rb csökkentése visszacsatolással
elektronikus úton.
Iki
Jellemző stabilizálási paraméterek:
dUki
Su  Bemeneti feszültség-érzékenység („line” stabilitás)
dUbe I ki állandó
dUki
Si  Terhelési érzékenység („load” stabilitás)
dIki U
be  állandó
b) Állandó áramú tápegység

Uki Ideális
Cél: az Rb növelése elektronikus úton
a stabilitás növelése érdekében. karakterisztika
Iki
Az Ikiz a rövidzárási áram. Valóságos
Ikiz Rb Uki
U ki karakterisztika
I ki  I kiz 
Rb
Iki
Jellemző stabilizálási paraméterek: Ikiz
dIki
Si  Terhelési érzékenység („load” stabilitás)
dUki Ube állandó
dIki
Su  Bemeneti feszültségváltozásra stabilitás („line” stabilitás)
dUbe U ki állandó
A szabályozott kimeneti áramú tápegységek jelentősége kisebb a gyakorlatban (néhány olyan esetben amikor a
töltésbevitelt kell szabályozni akkor alkalmazzuk, pl. akkumulátortöltők, galván tápegységek, stb.), mint a
szabályozott kimeneti feszültségű tápegységeké, ezért a továbbiakban csak a szabályozott kimeneti feszültségű
tápegységekkel foglalkozunk.
Uki
c) Állandó kimeneti feszültségű tápegység áramkorlátozással Ih
Ukio
Az Ikiz zárlati kimeneti áram, Ih határáram.
Cél: zárlat esetén a zárlati áram korlátozása az üzemszerűen

megengedett maximális áram (határáram) függvényében.
Iki
1) Egyszerű túláramvédelem (Ikiz>Ih) Ikiz3 Ikiz2 Ikiz1
A zárlat esetén fellépő veszteségi teljesítmény (P dz=UbeIkiz) lényegesen nagyobb, mint az üzemszerű működés
alatt fellépő maximális veszteség (Pdmax=(Ube-Uki)Ih), így a szabályzó félvezetőt csak jelentős túlméretezéssel
lehetne megvédeni. Ezt elkerülendő a kapcsolás tartósan zárlatban nem működhet, reteszelődő védelmet kell
alkalmazni (pl. olvadóbiztosító). Az áram érzékelésére és a szabályozásra gyakran egy tranzisztor BE-átmenetét
használjuk fel.
2) Szabályozott kimeneti áram és feszültség karakterisztika (IkizIh)
A szabályozott kimeneti feszültségű karakterisztika szabályozott kimeneti áramú karakterisztikába vált át (vagy
fordítva). A veszteséget a zárlati esetre méretezik, mivel itt tartósan üzemelhet. (P dmax=UbeIkiz). Speciális
feladatoknál alkalmazzuk, pl. folyamatos üzemű akkumulátortöltő (konstans áramú töltés, a töltöttség elérése
után csepptöltés konstans feszültségről az önkisülés megakadályozására).
3) Visszahajló áram-karakterisztika (Ikiz<Ih)
A zárlati áram jóval kisebb, mint a határáram, így a tápegység tartósan is üzemelhet zárlatban. A zárlat
megszűnte után automatikusan visszaáll az eredeti üzemállapot. A veszteséget úgy méretezik, hogy az
üzemszerű maximális veszteség és a zárlati veszteség közel azonos legyen.
 
U be  U ki   I h  U be  I kiz  I kiz  I h 1  U ki 
 U be 
A védelem mind a kimeneti áramot, mind a kimeneti feszültséget figyeli és annak függvényében szabályozza le
a kimeneti áramot.
Egy további megoldás a teljesítményszabályozás, amikor a kimeneti feszültség helyett a be- és kimenet közötti
feszültségkülönbségre szabályozzuk a kimeneti áramot (úgy, hogy a veszteségi teljesítmény közel állandó
legyen). Ezt a megoldást elsősorban monolitikus feszültség-stabilizátorokban alkalmazzák.
5.3. Analóg lineáris üzemű tápegységek

Az analóg lineáris üzemű tápegységek jó stabilitási paraméterekkel, alacsony kimeneti zajjal és jó
zavarelnyomással valamint alacsony hullámossággal rendelkeznek, azonban szabályozási elvüknek megfelelően
hatásfokuk -elsősorban alacsony tápfeszültség tartományokban- rossz, akár 50 % alatti érték is előfordulhat. A
tápegységek jelentős veszteségei hő formájában távoznak a rendszerből, amely a hűtés kialakításában jelent
speciális követelményeket. Az utóbbi években a kapcsolóüzemű tápegységek, a monolitikus DC-DC
konverterek elterjedése, megbízhatóságának növekedése, jelentősen visszaszorította alkalmazási körüket, bár jó
linearitású, alacsony zajú alkalmazásokban nem helyettesíthetők.
Gyakran alkalmazzuk őket kártyaszintű stabilizátorként és postregulátorként, kapcsolóüzemű tápegységek

kimenetén, annak rosszabb linearitását és kimeneti jel hullámosságát kompenzálni.
5.3.1. Stabilizálási elvek

Az analóg lineáris tápegységek általában egy elektronikusan szabályozható áteresztő elemet (teljesítmény
tranzisztor vagy újabban inkább teljesítmény MOSFET) tartalmaznak. Ezt az áteresztő elemet a fogyasztóval
sorba vagy párhuzamosan lehet elhelyezni.
5.3.1.1. Soros stabilizálás elve
A stabilizálás vizsgálatánál helyettesítsük az áteresztő elemet egy változtatható ellenállással (R s) és tekintsünk

el a szabályozó elektronika saját fogyasztásától, valamint helyettesítsük a terhelést egy változó ellenállással (Rt).
Az Sz a különböző szabályzó elektronikákat helyettesíti. Rs
Iki
A szabályozó működése:
Ube Uki Rt
Rt Sz UREF
U ki  U be
Rt  Rs
Mind az Ube, mind az Rt változik. A terhelés növekedésére (Rt csökken és It nő, így a kimeneti feszültség
csökkenne) az Rs ellenállást csökkentjük oly mértékben, hogy a kimeneti feszültség állandó maradjon a terhelés
változás esetén is. Ugyanez játszódik le fordított előjellel terhelés csökkenés esetén is vagy ha nem a kimeneti
terhelés, hanem a bemeneti feszültség változik meg.
A rendszer dinamikai paraméterei attól függnek, hogy a szabályzókör milyen gyorsan tudja a soros elemet
szabályozni a kimeneti terhelés, vagy a bemeneti feszültség impulzus-szerű változásaira.
A szabályozás hatásfoka (ha feltételezzük, hogy a szabályzó áramkörök saját teljesítmény-felvétellel nem
rendelkeznek, vagy elhanyagolható a kimeneti terheléshez képest):
Pki U ki I ki U ki
  
Pbe U be I be U be
Az Ube feszültséget tehát minél közelebb kell választani a kimeneti feszültséghez, azonban figyelembe kell
venni, hogy a szabályzás miatt szükség van egy minimális feszültségkülönbségre a két oldal között (min. 2-5
V), illetve, hogy a hálózati feszültség egy meghatározott tartományban változhat a szabványok szerint, ami a
bemeneti feszültségben is megjelenik. Ezek alapján egy 5 V-os tápegységgel 50 %, vagy az alatti hatásfok érhető
el (ami figyelembe véve a digitális elektronika nagyobb áramfelvételét is nagy veszteségi teljesítményt
eredményez), míg 24 V-os tápegység esetén ez az érték felmehet 70-75 %-ra is.
A kapcsolás legnagyobb hátránya –az alacsony feszültségtartományban rossz hatásfok mellett-, hogy a soros
áteresztő elemként használt alkatrészek nagyobb valószínűséggel mennek tönkre zárlatban, mint szakadásban,
ami azt eredményezheti, hogy a kimenetre a sokkal nagyobb bemeneti feszültség kerül. Ennek
megakadályozására aktív túlfeszültségvédelmet célszerű a kimeneten alkalmazni. Zárlat esetén jelentős áram és
veszteségi teljesítmény lép fel, ezért áramkorlátozást kell alkalmazni (egyszerű vagy visszahajló
karakterisztikájú túláram-védelem).
5.3.1.2. Párhuzamos (shunt) stabilizálás elve
A szabályozó működése: az RF egy fix értékű ellenállás. A terhelés növekedésére (Rt csökken és It nő, így a
kimeneti feszültség csökkenne) az Rs ellenállást növeljük (és ezzel a rajta átfolyó áramot csökkentjük) oly
mértékben, hogy a kimeneti feszültség állandó maradjon a terhelés változás esetén is. Ugyanez játszódik le
fordított előjellel terhelés csökkenés esetén is, vagy ha nem a kimeneti terhelés, hanem a bemeneti feszültség
változik meg. Állandó bemeneti feszültség esetén a fix értékű RF ellenállás miatt a bemeneti áram állandó és így
a terheléstől függetlenül mindig azonos áramot vesz fel.
Ibe RF Iki
U be  U ki Is
I be 
RF Ube Uki Rt
Rs Sz
U ki UREF
I ki  I be 
Rs
U ki  I ki Rt
Rt
RF Rt Rs
U ki  U be  U be
1
Rt

Rt Rs RF  RF Rt  Rs Rt
Rs RF
Kimeneti terhelés változás esetén a kimeneti árammal ellentétes módon, de azonos értékben változtatjuk a
párhuzamos áteresztő elem áramát. Ha a bemeneti feszültség változik (állandó kimeneti áram mellett), akkor is
a párhuzamos áteresztő elem veszi fel vagy pótolja a hiányzó áramot.
A szabályozás hatásfoka (ha feltételezzük, hogy a szabályzó áramkörök saját teljesítmény-felvétellel nem
P U I U I ki
rendelkeznek):   ki  ki ki  ki
Pbe U be I be U be I ki  I s
Ha a kimenetet nem terheljük (Iki=0), akkor a hatásfok nulla lesz. A legjobb hatásfokot akkor érjük el, ha fix a
kimeneti áram és értéke a maximális kimeneti érték, ekkor a hatásfok közel megegyezik a soros stabilizálás
hatásfokával.
Felhasználási területe: közel fix értékű kimeneti terhelés esetén alkalmazható jó hatásfokkal. Előnye, hogy a
soros áteresztő meghibásodása nagy valószínűséggel nem okoz feszültségnövekedést a kimeneten, így
túlfeszültség-védelem nem szükséges. Úgyszintén zárlatra kevésbé érzékeny, a zárlat megszűnése után az eredeti
állapot automatikusan visszaáll. A stabilizálási elvnek megfelelően a ki- és a bemenet között kisebb
feszültségkülönbséget kell tartani, így a hatásfok javulhat alacsony feszültségtartományban, bár ezt a változó
áramterhelés esetén fellépő romlás ellensúlyozza. A gyakorlatban a soros stabilizálás elterjedtsége jelentősen
nagyobb.
5.3.2. Visszacsatolás nélküli tápegységek

A visszacsatolás nélküli tápegységek egyszerűbb igényeket elégítenek ki, mivel stabilitásuk alacsony. Általában
egy félvezető karakterisztikájának nemlinearítását használják ki a stabilizáláshoz.
5.3.2.1. Zener-diódás stabilizátor
A Zener-stabilizált tápegységeket részletesen az Elektronika I. fejezetben tárgyaltuk. A Zeneres stabilizátor

párhuzamos stabilizátor kapcsolásnak felel meg. Uki=Uz
Ibe R It
A kapcsolás érzékenysége (stabilitása):
Iz dUki rdz
A bemeneti feszültség-érzékenység: Su  
Ube Uz Uki dUbe I ki állandó
rdz  R
dUki
A terhelési érzékenység: Si   rdz
dIki U be állandó
A stabilitás alacsony rdz (a Zener dinamikus ellenállása) és magas R ellenállás értékeknél jó, amely azonban
behatárolja a feszültségtartományt és a terhelhetőséget (az rdz a 6-8 V tartományban a legalacsonyabb, az
ellenállás akkor nagy, ha kicsi a terhelő áram).
A kimeneti feszültség hőmérsékletfüggése a Zener-dióda hőmérsékletfüggésétől függ (ez is 6-8 V tartományban
a legalacsonyabb).
5.3.3. Visszacsatolt tápegységek

A visszacsatolást tartalmazó tápegységek esetén a kimeneti feszültség (vagy azzal arányos feszültség) és egy
referencia feszültség összehasonlításából nyert hibajel alapján szabályozzák a beavatkozó szerv működését
(analóg tápegységeknél az áteresztő elemet vezérlik, míg kapcsolóüzemű tápegységeknél a PWM, PFM vagy
egyéb modulátor működésébe avatkoznak be).
Az alábbiakban a szabályozott üzemű analóg lineáris tápegységek tulajdonságait vizsgáljuk. Működési elvüket
tekintve három csoportba sorolhatók:
o feszültség-referencia elemet tartalmazó (hagyományos/standard) tápegység
o lebegő potenciálú három-kivezetésű tápegység (monolitikus tápegység)
o áram referencia elemet tartalmazó tápegység (legújabb konstrukció)
5.3.3.1. Analóg lineáris tápegység feszültség-referencia elemmel
A tápegység egy változtatható visszacsatolást tartalmaz. Az alapjelet egy referencia Zener szolgáltatja. Jelöljük
-val a kimeneti feszültség-leosztási arányát: 01.
kimeneti
Az áteresztő elem lehet tranzisztor vagy referencia-feszültség áteresztő feszültség
teljesítmény MOSFET. A MOSFET előnyeit előállító elem érzékelő
alacsony kimeneti feszültségű tápegységeknél nem
lehet kihasználni, mert a vezérlésükhöz viszonylag
magas feszültséget igényelnek (max. 10 V), így a
kimenet és a bemenet közötti feszültségkülönbség I0
Ube
(drop out) nagy lenne, ami jelentős veszteségi
Uki
teljesítményt eredményezne. Uki
UREF
A szabályzókör az
UREF=Uki összefüggésre
U
szabályoz. A kimeneti feszültség: U ki  REF
 Hibajelképző/erősítő
Az összefüggésből látható, hogy a kimeneti feszültség U ki≥UREF lehet csak!
UREF-nél kisebb feszültségek akkor állíthatók elő, ha

nem a kimeneti feszültséget osztjuk le, hanem a I0
referencia feszültséget (ekkor az áramkör az Ube
UREF=Uki értékre szabályoz): Uki
U ki  U REF UREF
UREF
(Megjegyzés: egy lépésben csak akkor lehet a teljes
bemeneti feszültségtartományt átfogni, ha a
kapcsolás nullpontját a referencia feszültség értékével negatív irányban eltoljuk.)
A szabályozás hibájának kiszámításához tételezzük fel, hogy a kimeneti áram Iki értékkel megnőtt. Az áteresztő
tranzisztor BE feszültsége is megnő UBEIkirBE/B értékkel és a kimeneti feszültség egy Uki=UBE értékkel
lecsökkenne, ha nem lenne szabályozás.
I ki rBE
 U ki A  U ki  U BE  U ki  
B(1  A)
U ki rBE
Si  
I ki U be  állandó
B(1  A)
Ez az érték sokkal kedvezőbb, mint a visszacsatolás nélküli kapcsolásokban kapott érték.
A kimeneti feszültség a bemeneti feszültség változására kevésbé érzékeny, ha jól stabilizált referencia
feszültségforrást (lehetőleg áramgenerátoros táplálású, hőmérséklet kompenzált) alkalmazunk.
5.3.3.2 Analóg lineáris tápegység áram-referencia elemmel
A feszültség-referenciás áramkörök több hátrányos tulajdonsággal rendelkeznek, amely elsősorban a szabályzás

hatékonyságában, az áramkör flexibilitásában és a dinamikai viselkedésben nyilvánul meg. Ezen hibák
csökkentésére fejlesztették ki az áramreferenciás
megoldásokat.
IREF
Ube A kimeneti feszültség: 𝐼𝑅𝐸𝐹 𝑅 = 𝑈𝑘𝑖
R
Uki A kapcsolás egyik előnye, hogy 0 V-tól szabályozható.
További előnyei a jobb dinamikus tulajdonság és a
nagyobb biztonságos üzemeltetési tartomány (SOA),
amely kisebb méretben nagyobb teljesítmény elérését teszi
lehetővé.
5.3.3.3. Aktív túláramvédelem
Az olvadóbiztosítóval történő túlterhelés-védelem lassú és reteszelődő jellegű, így a rövid ideig fennálló
túlterhelések ellen nem véd. A tápegységeknél általában a túláram, túlfeszültség és a maximális veszteségi
teljesítmény (túlmelegedés) ellen alkalmazunk aktív félvezetős védelmet. A leggyakoribb ezek közül is a
túláram-védelem. A túláram-védelem lehet egyszerű határolós jellegű vagy visszahajló, amennyiben zárlat miatt
fellépő túlterhelés után automatikus visszaállást akarunk.
5.3.3.3.1. Egyszerű (határolós) túláram-védelem
Az egyszerű védelem esetén egy tranzisztor BE átmenetének tulajdonságait használjuk ki a megengedettnél

nagyobb áram kialakulásának megakadályozására. Uki
Az Ih a határáram, amely áramnál a védelem „megszólal”, az I z a Ukio
zárlati áram, Rsc a tápegység áramát érzékelő ellenállás, T 2 a
túláram-védelmet ellátó tranzisztor.
A határáram általában egy szűk tartományban változhat, mivel a

tranzisztor tulajdonságait a hőmérséklet befolyásolja. Iki
Ih Iz
Kialakítása, működése:
A kimeneti áram az Rsc ellenálláson feszültségesést hoz létre. Ez a
T2 Rsc feszültség egyben megegyezik a T 2 tranzisztor UBE feszültségével.
T1 Iki Amikor a feszültség megközelíti a tranzisztor nyitásához szükséges
feszültséget (UBEh), akkor a T2 elkezd kinyitni és egyrészt csökkenti
IB1 a T1 bázisába jutó áramot és ezzel a T 1
IB2
UBE2 áramát, másrészt az UCE2 csökken és
IC2 (IC2)
UCE2 ezzel elkezdi lezárni a T1 tranzisztor BE
Uki átmenetét. Az egyensúlyi állapot ott áll
be, amikor fennáll az
U
I ki m ax  I h  BEh
Rsc UBE2
A meredek karakterisztika miatt kis UBEh
kimeneti áramváltozásra (és egyben BE feszültségváltozásra) jelentős IC2 változás
következik be. Jellemzően UBEh0.6 V egy szokásos tranzisztornál. A tranzisztor bemeneti karakterisztikájából
következik, hogy az áram növekedésével nő az UBE feszültség is, így a határáram kisebb, mint a zárlati áram. A
határáram értékét a hőmérséklet is befolyásolja.
Az egyszerű áramhatárolás hátránya, hogy zárlatban nagy veszteségi teljesítmény keletkezik az áteresztő
elemen, ezért így tartósan nem üzemelhet, vagy jelentősen túl kell méretezni az áteresztő elemet.
5.3.3.3.2. Visszahajló áram-karakterisztikájú túláram-védelem
Jellemző karakterisztika:
A visszahajló karakterisztikát úgy tudjuk elérni, hogy az UBE nemcsak
Uki az érzékelő ellenálláson eső feszültségtől (és így a kimeneti áramtól),
hanem a kimeneti feszültségtől is függ.
Ukio A határáram és a zárlati áram jelentősen eltérhet egymástól, így
zárlatban a veszteségi teljesítmény korlátozható, az áramkör tartósan
zárlatban üzemelhet, majd a zárlat megszűnte után az eredeti állapotban
dolgozik tovább a tápegység.
Iki
Iz Ih Gyakorlati megvalósítás:Legyen az R1-R2 osztó árama sokkal nagyobb,
mint a T2 tranzisztor bázisárama! Így felírhatjuk:
U ki  I ki Rsc  R1
 U BE 2  I ki Rsc Rsc
R1  R2 T1 Iki
R1
U ki
R1  R2
U BE 2
U ki R1 U BE 2  R  R1
I ki  
  1  1  IB1 UBE2
R1 
Rsc  1 
 R1  R2 
Rsc R2 Rsc  R2 
IC2
T2
U R U  R 
I kih  ki 1  BEh 1  1  Uki
Rsc R2 Rsc  R2  R2
U BEh  R 
I kiz  1  1 
Rsc  R2  U  0
ki
Az R1/R2 aránnyal tetszőleges zárlati áram és határáram beállítható, bár nem függetlenül egymástól.
5.3.3.4. Diszkrét félvezetővel felépített tápegységek
Diszkrét félvezetőkkel vagy egyszerűbb tápegységeket, vagy speciális tápegységeket építünk, mivel a
leggyakoribb tápfeszültségekre és áram igényekre rendelkezésre állnak monolitikus analóg tápegység
áramkörök vagy DC-DC konverterek, amelyek kisszámú külső alkatrészigény mellet kitűnő stabilitási
tulajdonságokkal és hatásfokkal rendelkeznek.
Egy lehetséges egyszerű kapcsolás és működése ():
Az R1 ellenállás a T2 tranzisztor meghajtó bázisáramát szolgáltatja. A C kondenzátor az R1 ellenállással egy

aluláteresztő szűrű kapcsolást képez a bemeneti jelben levő zavarok és felharmonikusok szűrésére. A T 1 és T2
tranzisztor Darlington kapcsolást alkot a nagyobb áramterhelhetőség érdekében. A referencia feszültséget az R2-
D áramkör állítja elő. A kimeneti feszültséget az R3, R4, P feszültségosztó áramkör csatolja vissza állítható
visszacsatolási tényezővel (a tartomány az ellenállások beállításával határozható meg.).
Tételezzük fel, hogy a kimeneti áram csökken, így a T1

kimeneti feszültség nőne. Akkor a T 3 tranzisztor árama Io
megnő és áramot vesz el a T 1 bázisától és így csökkenti R3
R1 R2
annak nyitását, azaz az emitter áramot, így a kimeneti
feszültség megtartja értékét. Amennyiben a kimeneti Ube T2 P Uki
feszültség csökken, akkor a T3 vezetése is csökken és T3 Uki
több áram jut a T1 bázisába, ami növeli a tranzisztor C
nyitását és növeli a kimeneti feszültséget. D R4
Uz
A hibaerősítő (T3 tranzisztor) erősítése kicsi, de ez

növelhető differenciál erősítő alkalmazásával. A hőmérsékletkompenzált referencia feszültségforrás nehezen
valósítható meg diszkrét alkatrészekkel, amely növeli a kapcsolás hőmérsékletfüggését. Nagyobb kimeneti
áramterhelés esetén további tranzisztorok köthetők Darlington kapcsolásba. Diszkrét alkatrészekből felépített
tápegységre számos kapcsolás áll rendelkezésre, de a fent vázolt alapelv változatlanul fellelhető bennük.
4.3.3.5. Változtatható kimenetű integrált vezérlővel felépített tápegységek
A tápegységek az elektronika egyik leggyakrabban alkalmazott áramkörei, így az általános blokkséma alapján
működő, integrált kivitelű tápegységek már a kezdeti időkben megjelentek. A szokásos tápfeszültségek
viszonylag kis száma miatt elterjedtek a fix-feszültségű tápegységek, de alkalmanként szükség van változtatható
kimeneti feszültségű feszültségforrásokra is +Ut
(nemcsak tápegység célokra). hibajel-erősítő
áteresztő elem
Egy jellegzetes áramkör blokksémája: kompenzáció
A változtatható kimeneti feszültségű UREF Inv Uc
stabilizátor ugyanazokat a fő egységeket
tartalmazza, mint a diszkrét elemekkel Uki
felépített stabilizátor, azonban minden főbb NInv
egységének ki- és bemeneti pontja
hozzáférhető. A szükséges külső referencia feszültség Uz
alkatrészek száma jelentősen kevesebb, előállító
mint az a diszkrét kapcsolásoknál CL CS
szükséges, de több mint az integrált fix áramhatároló
kimeneti feszültségű típusoknál.
5.3.3.6. Fix kimenetű feszültségű három-lábás tápegységek
A három-lábú (be- és kimeneti, valamint közös láb) tápegységek előnye a kevés külső alkatrészigény mellett
elérhető stabil működés. Az analóg tápegységek döntő többsége ebbe a kategóriába tartozik.
A leggyakoribb pozitív és negatív feszültségekre különböző áramtartományokban gyártanak fix kimeneti

feszültségű integrált tápegységeket: 5, 6, 9, 12, 15, 18, 24 V.
A leggyakoribb áramkategóriák, amelyre integrált tápegység áramköröket gyártanak:0.1; 0.5; 1.5; 2.2; 3; 10 A
A nagyteljesítményű tápegységek általában hibrid kivitelűek. Leggyakoribb beépített túlterhelés elleni

védelmek: túláram, túlmelegedés, túlterhelés (veszteségi teljesítményre). A belső védelmek egyik célja, hogy az
áteresztő elemet a biztonságos működési tartományában (SOA) tartsák bármely üzemállapotban.
Külső alkatrészként általában csak járulékos ki-és bemeneti búgó feszültség elleni szűrőkondenzátorokat és a
hibajel erősítő nagyfrekvenciás kompenzálására alkalmazott kompenzációs kondenzátor szükséges.
A nagyobb hibaerősítés miatt egy vagy többfokozatú differenciál-erősítőt alkalmaznak és a visszahajló

áramkarakterisztikát az áteresztő tranzisztor megengedett veszteségi teljesítményéhez alakítják ki.
Az áramkör belső felépítése követi az analóg tápegységek általános blokksémáját().

U REF
U ki  R2 R1
 UZ
A határáram attól függ, hogy a ki – és Rsc
KI
BE
bemenet között mekkora a
feszültségkülönbség:
I0 UBE2
I2
a) U<UZ
Uki
A Zener az áramhatároló ágban nem nyit Uki
ki és a kapcsolás úgy működik, mint egy Ube UREF I1
egyszerű áramhatároló:
U BE 2 KÖZÖS
Ih 
RSC
b) U>UZ, a Zener dióda kinyit és csökkenti a megengedett kimeneti áramot
Az áramhatárolás konkrét értéke tehát függ a Uki Ih, ha (Ube-Uki)<UZ

feszültségkülönbségtől, közvetve a veszteségi teljesítménytől.
Ukio
A be és a kimenet között egy minimális feszültségkülönbséget
tartani kell a szabályozó megfelelő működése érdekében, ami
egy állandó veszteséget eredményez (különösen jelentős ez Ih, ha (Ube-Uki)<UZ
alacsony kimeneti feszültség esetén!).
Iz Iki
5.3.3.6.1. A stabilizátor külső alkatrészei
Az áramkör kialakítása olyan, hogy minimális külső alkatrészre van szükség. A szükséges külső alkatrészek
általában kondenzátorok, amelyek nehezen integrálhatók.
A C1 és C2 kondenzátorok a belső gerjedés megakadályozására szolgáló frekvencia-kompenzáló kondenzátorok

(nF nagyságrendűek). A C3 kondenzátor szűrő - simító D2
feladatokat lát el (100-1000 F nagyságrendű).
A D1 és a D2 diódák alkalmazása általában kívülről BE KI

nem szükséges, mivel a kapcsolások integrált
formában tartalmazzák azokat. A D1 dióda célja a Ube KÖZÖS + Uki
fordított polaritás elleni védelem, a D2 dióda
akadályozza meg, hogy a kimeneten akár csak rövid
időre is nagyobb legyen a feszültség, mint a C1 C2 C3
bemeneten, mert akkor az áteresztő tranzisztor inverz D1
üzembe kerül és könnyen tönkre mehet.
5.3.3.6.2. Kettős tápegység kialakítása
Gyakori feladat kettős tápegység kialakítása az Ube Uki

elektronikában különösen a kettős tápegységről BE KI +
+
működő analóg áramkörök tápellátásához (pl.
műveleti erősítők, egyéb erősítők). A feladat KÖZÖS +
megoldható két ellentétes polaritású monolitikus

tápegység felhasználásával illetve elérhető egy
tokban gyártott kettős tápegység áramkörrel is. +
Külön áramkörök alkalmazásánál különösen fontos a KÖZÖS
közös ág kialakítása a galvanikus csatolások és a -
- BE KI
zavarok minimalizálása érdekében.
5.3.3.6.3. Áramterhelés növelése
A tápegységek beépített túláram-védelmei lekorlátozzák a tápegységből kivehető áram nagyságát. Külső

áramkörökkel ez az áramérték megnövelhető anélkül, hogy a feszültség stabilitása változna. A külső áramkörök
alkalmazása miatt azonban a hatásfok romlik, a zárlatvédelem a külső áramkörökre megszűnik.
ITr
A kapcsolás működését két részre lehet bontani attól
UBE függően, hogy a terhelő áram kisebb vagy nagyobb,
IST Iki
Ube Uki mint az Ih áram:
+ BE KI +
RSC U BE
KÖZÖS + Ih 
R SC
a) Ha Iki<Ih , akkor csak a stabilizátoron keresztül folyik áram és minden paramétert és a védelmeket a
stabilizátor szabja meg.
b) Ha Iki>Ih , akkor vezetni kezd a külső tranzisztor is és az áramnak az I h-nál nagyobb részét a PNP
tranzisztoron keresztül vezeti a kimenetre:
I Tr  I ki  I h
Az áram nagyságát a stabilizátor védelmei nem korlátozzák, így könnyen túlterhelődhet. Külső védelmeket be
lehet építeni, de akkor a hatásfok tovább romlik a szükséges ki- és bemenet közötti feszültségkülönbség miatt.
5.3.3.6.4. Kimeneti feszültség változtatása

Ube A monolitikus tápegységeket fix feszültségre tervezték, de
+ BE KI speciális esetekben a feszültség a stabilitási paraméterek
KÖZÖS + romlása mellett megváltoztatható minimális külső alkatrész
Uki felhasználásával
UST
UZ A kimeneti feszültség:
U ki  U ST  U Z
5.3.3.7. Változtatható kimeneti feszültségű tápegység három-lábas stabilizátorral
A 3. (ADJ) láb nem kötődik a földvezetékre, hanem azt egy külső ellenállással (R2) kell lekötni. Mivel a „KI”
és az „ADJ” lábak között egy precíziós referencia
R1 feszültségforrás (UREF) van, ezért az R1 ellenálláson konstans
+ BE KI +
áram fog folyni, ami az R2 ellenálláson feszültséget ejt. Az
ADJ +
ellenállásokat úgy kell megválasztani, hogy az „ADJ” lábon
Ube folyó áramhoz képest az ellenállásokon sokkal nagyobb áram
Uki
UREF folyjon. A megoldás hasonló az előzőhöz, de annál stabilabb
R2 kimeneti feszültséget ad, mivel az R2 ellenállás stabilabb.
𝑅2
A kimeneti feszültség: 𝑈𝑘𝑖 = 𝑈𝑅𝐸𝐹 (1 + )
𝑅1
5.3.4. Tápegységek különleges kapcsolásai
5.3.4.1. Tápegységek soros kapcsolása 5.3.4.2. Tápegységek párhuzamos kapcsolása
Az azonos határterhelésű Tápegységek a rendkívül kicsi

+ +
tápegységek kapcsolhatók belső ellenállásuk miatt
sorba, illetve eltérő M Uki általában nem kapcsolhatók
- határterhelés esetén - párhuzamosan, mert egy
figyelembe kell venni, kiegyenlítő áram túlterhelné
+ hogy a legkisebb S + az egységeket.
terhelhetőségű tápegység Speciális, kívülről állítható
- szabja meg az eredő M
- referencia szintű tápegységek
tápegység tényleges esetén van lehetőség a
Uki
terhelhetőségi mértékét. kismértékben eltérő belső
ellenállás és az üresjárási
+ S + kapocsfeszültségek kiegyenlí-
tésére. Gyakorlatilag csak a
- A diódák a kapcsolási M master-slave (MS) üzemre
-
tranziensek és a fordított kifejlesztett tápegységek
+ polaritás ellen védenek. S + alkalmasak párhuzamos
kapcsolásra.
- M
-
5.3.4.3. Négyvezetékes tápegység
Ha a terhelés a tápegységtől távolabb van és a vezeték

Tápegység impedanciája miatti feszültség változás nem hanyagolható el (pl.
Iki
+Uki + mérőbélyegek és hídba vagy félhídba kapcsolt szenzorok
+Us I=0
I=0 Rt U ki tápellátása, stb.), akkor alkalmazzuk a négyvezetékes
-Us megtáplálást. A kimeneti feszültség szabályozása a szenzor
Iki -
-Uki bemeneteken (+Us és –Us) mért feszültségre történik, így az
áramot szállító vezetékek impedanciájának nincs a
tápfeszültséget befolyásoló hatása. A tápellátás és a felhasználási
pont közötti távolság a pontosságot nem befolyásolja.
5.3.5. Alacsony feszültségesésű tápegységek (Low Dropout-LDO)

A klasszikus analóg tápegységek esetén a szabályozáshoz 2-3 V feszültségkülönbség kell legalább minden
időpillanatban a ki-és a bemenet között. Ez azt eredményezi (különösen kis kimeneti feszültség és nagy áram
mellett - lásd digitális elektronika tápegységei), hogy nagy a veszteség és így rossz a hatásfok. Ennek
csökkentésére fejlesztették ki az alacsony feszültségesésű (LDO) tápegységeket. Ezeket különösen szívesen
használják posztregulátoros tápegységekben (a kapcsolóüzemű tápegységek kedvezőtlenebb kimeneti jelét
simítja alacsony hullámosságúra).
Az alacsony feszültségesést úgy érik el, hogy a
hagyományos tápegységek npn-Darlington
I0 tranzisztorai helyett pnp áteresztő tranzisztort
Ube használnak, amellyel így kisebb feszültségesés
Uki (tipikusan 0.7—0.8 V) érhető el. A
Uki
megoldásnak hátránya is van azonban, hogy a
UREF szabályzókörből a föld felé elfolyó áram sokkal
nagyobb, mint s hagyományos tápegységeknél.
Az LDO tápegységeket ezért elsősorban olyan
helyeken használjuk, ahol a kis feszültségesés
nagy előny, pl. akkumulátorról táplált elektronika.
Léteznek kvázi-LDO tápegységek is, ekkor a kettőt kombináljuk. A feszültségesés 1.2-1.5 V-ra megnő, de a föld
felé elfolyó áram is csökken.
5.3.6. Analóg lineáris tápegységek jellemző paraméterei és karakterisztikái

Jellemző paraméterek:
Kimeneti feszültség tartomány
A kimeneti feszültség driftjei (mV/C°, ppm/ C°,%/ C°)
Max. kimeneti áram
Kimeneti rövidzárlati áram
Max. veszteségi teljesítmény és hőmérsékletfüggése
„Line” és „load” stabilitási tényező
Tranziens átvitel (bemeneti feszültségugrásra és kimeneti terhelés ugrásra)
Búgófeszültség elnyomás
Kimeneti zajfeszültség
A) Kimeneti karakterisztika B) Transzfer karakterisztika
Uki
Uki
Ukio
Ukin
Iki
Iz Ih Ube
Ubemin Ubemax
C) A kimeneti feszültség
hőmérséklet-függése D) A kimeneti karakterisztika
hőmérséklet-függése
Uki
Ukin (25C°) Uki Tmin
Ukio 25 C°
Tmax
T [C°]
Tmin 25 C° Tmax Iki
Iz Ih
5.4. Kapcsolóüzemű tápegységek (SMPS)

Az analóg lineáris tápegységek nagy hátránya az alacsony hatásfok, előnye a nagy linearitás, búgófeszültség és
zavarelnyomás. A kapcsolóüzemű tápegységek (switching mode power supply-SMPS) jó hatásfokú
tápegységek, de működési elvükből következően a kimeneti jel váltakozó áramú komponense nagyobb, mint az
analóg lineáris tápegységeké. Sokkal magasabb követelményeket állítanak a félvezetőkkel szemben a
kapcsolgatásból származó tranziensek (du/dt és di/dt) miatt és üresjárási tulajdonságaik is kedvezőtlenebbek,
mint analóg társaiké. Míg a lineáris analóg tápegységek üresjárásban a legstabilabbak, addig a kapcsolóüzemű
tápegységek üresjárásban ált. nem tudják tartani kimeneti feszültségüket, tehát egy minimális terhelést
igényelnek. Nem hanyagolható el a kapcsolóüzemű tápegységek zavarhatása (EMI, EMC) a környezetre, amely
a vezetett zavarok esetén szűrést, sugárzott zavarok esetén árnyékolást igényelnek.
A kapcsolóüzemű tápegységeket alapvetően az különbözteti meg az analóg lineáris tápegységektől, hogy a be-
és kimenet közötti kapcsolat a teljes működési periódus alatt nem folyamatos.
Attól függően, hogy a betáplálási oldal felöl vagy a fogyasztói oldal felöl működtetjük őket lehetnek:
 primer oldali kapcsolóüzemű tápegységek (más elnevezéssel transzformátoros leválasztású)
 szekunderoldali kapcsolóüzemű tápegységek (más elnevezéssel transzformátor nélküli)
A szekunder oldali kapcsolóüzemű tápegységek egy szokásos elnevezése: DC/DC konverterek.
A tápegységekben alkalmazott kapcsoló félvezetők vezérlése történhet:

a) impulzus-szélesség modulációval (PWM)
b) impulzus-frekvencia modulációval (PFM)
A kétfajta vezérlés eltérő dinamikai és zavar problémákkal rendelkezik. A PWM és a PFM modulációval a
félvezetőket vezéreljük, de ugyanakkor egyben a kimeneti teljesítményt is szabályozzuk.
A PWM elve és tulajdonságai

A PWM elve: a kapcsolgatás frekvenciája állandó (T állandó), a bekapcsolási időt (tbe) és ezzel a kitöltési
tényezőt (γ) változtatjuk, elvileg 0-100% tartományban.
t be

T
Az impulzus szélesség moduláció lehet:
unipoláris
bipoláris
A tápegységeknél általában az unipoláris megoldás a

szokásos. Unipoláris PWM elve ellenállás terhelés esetén.
S Ube
+ Ūki
uki
Ube Uki RL
t
T T T
- tbe tki
Az ábrán három különböző kapcsolási állapotot ábrázoltunk.
A kimeneti jel átlagértéke (lineáris középértéke) 0-Ube tartományban változtatható:

1 tbe tbe
U be 
T 0 U be dt  U be
T
 U be
A valóságban a félvezetők kapcsolási ideje miatt csak egy γ min-γmax<100% tartományban lehet a be- és
kikapcsolás idejét változtatni.
A kapcsolással csak egy térnegyedben (Ube-Uki karakterisztika) lehet teljesítményt szabályozni.
A PWM szabályzók előnye:

 állandó kapcsolási frekvencia miatt egyszerűbb szűrés, alacsonyabb felharmonikus tartalom.
 A kapcsoló félvezetők is stabilabban dolgoznak az optimális kapcsolási tartományukban.
Hátránya:
 lassú (különösen nagy teljesítmények esetén, amikor a kapcsolási frekvencia alacsony), mert addig nem
tud a szabályozó beavatkozni, amíg egy periódus le nem zajlott.
A PFM elve
Ezzel a modulációval is lehet unipoláris és bipoláris teljesítményszabályozást megvalósítani.
Az unipoláris PFM elve R ellenállás terheléssel

Jellemző: a bekapcsolási idő (tbe) állandó, a kapcsolgatás
frekvenciája változik. uki Ūki
S Ube
+ Az ábrán három
különböző állapotot
Ube Uki RL ábrázoltunk.
t
T1 T2 T3
- tbe tbe tbe tbe
𝑡𝑏𝑒
A kitöltési tényezőt (γ) változtatjuk, elvileg 0-100% tartományban. 𝛾 =
𝑇𝑥
𝑈𝑏𝑒 𝑡𝑏𝑒
̅𝑘𝑖 =
A kimeneti jel átlagértéke (lineáris középértéke) 0-Ube tartományban változtatható: 𝑈 = 𝑈𝑏𝑒 𝛾
𝑇𝑥
A valóságban a félvezetők kapcsolási ideje miatt itt is csak egy γ min-γmax<100% tartományban lehet a be- és
kikapcsolás idejét változtatni.
A kapcsolással csak egy térnegyedben lehet teljesítményt szabályozni.
A PFM előnye:
 gyors szabályozás megoldhatósága
Hátránya:
 Az állandóan változó frekvencia miatt nehezen szűrhető.
 Magasabb követelmények a félvezetőkkel szemben.
5.4.1. Primer oldali kapcsolóüzemű tápegységek

A primer oldali kapcsolóüzemű tápegységek általában nagyfrekvenciás transzformátort tartalmazó áramkörök,
amelyeknél a beavatkozás a transzformátor primer oldalán történik. Gyakran alkalmazott megoldás, hogy a
kapcsolás külön hálózati transzformátort nem tartalmaz (off-line converter), hanem közvetlenül egyenirányítva
a hálózati feszültséggel tápláljuk a konvertert, mivel az életvédelmi leválasztást a nagyfrekvenciás
transzformátor megoldja. A nagyfrekvenciás transzformátor lényegesen kisebb mérete miatt az áramkör mérete
is csökken (a transzformátor mérete és az alkalmazott frekvencia között fordított arányosság létezik).
Alacsonyabb DC bemeneti feszültségű kapcsolóüzemű tápegységhez természetesen hálózati transzformátoros
egyenirányító szükséges.
AC
Általános blokkvázlatuk:
AC + + DC
A B C D E F
G
Leválasztás Szabályozó
UREF
A blokkséma elemei:
A hálózati oldali egyenirányító
B szűrő-simító
C teljesítmény-kapcsoló (tranzisztor vagy MOSFET)
D nagyfrekvenciás vasmagos transzformátor
E nagyfrekvenciás egyenirányító
F nagyfrekvenciás simító-szűrő kapcsolás
G Szabályozó egység: általában impulzus szabályzások (PWM vagy PFM). Leválasztás:
transzformátoros vagy optocsatolós, lehet a szabályozó előtt vagy után, attól függően, hogy a
szabályozó megtáplálása melyik oldalról történik.
A kimenet lehet: egyenáramú (DC) vagy bizonyos feladatokra váltakozó áramú (AC) is. A primer oldali
kapcsolóüzemű tápegységeket –a nagyobb kimeneti teljesítmény és a leválasztás miatt- általában ipari
elektronikai célokra használják (motor hajtások tápjai, nagyteljesítményű tápegységek, nagyfeszültségű
tápegységek, többszörös-kimenetű tápegységek, stb.)
A primer oldali (transzformátoros) kapcsolóüzemű tápegységek (mindkét működési elvű) lehetnek:

Együtemű
Záróüzemű
Nyitóüzemű
Kétütemű
Ellenütemű
Félhíd kapcsolású
Hídkapcsolású
Minden konverternek (a szekunderoldaliaknak is) három alapvető üzemmódja van aszerint, hogy az
energiatároló elem (tekercs vagy transzformátor) energiamentessé válik-e működés közben:
 folyamatos üzemmód (mindig van tárolt mágneses energia)
 szaggatott üzemmód (minden kapcsolási periódusban vannak időszakaszok, amikor energiamentes az
energiatároló)
 kritikus üzemmód (egyetlen pillanatra energiamentes csak minden kapcsolási periódusban)
Az egyes konverterek eltérően működnek a három üzemmódban, de majdnem mindegyiket valamelyik

üzemmódra tervezzük, de működés közben előfordul, hogy egy másik üzemmódba kerül.
A tápegységek szokásos angol elnevezéseit is megadtuk a könnyebb eligazodás érdekében, mivel nagyon sok
egységet nem a magyar elnevezésével illetnek.
5.4.1.1. Záróüzemű tápegység (flyback converter)
- Megjegyzés: a „•” jelzés a transzformátorok tekercs kezdeteit

+
Ube jelzik, amelyeknek az összetartozó feszültség irányoknál van
nagy jelentősége.
Uki
+ - Működés:
szabályozó leválasztó érzékelő
A működés vizsgálatához meg kell vizsgálnunk azokat az
(PWM) állapotokat, amikor a félvezetős kapcsoló (tranzisztor, de még
külső szabályozó egység inkább MOSFET) be- illetve kikapcsolt állapotban van. A
vizsgálatoknál hanyagoljuk el a félvezetőkön bekapcsoláskor
keletkező veszteségeket. A ki- és a bekapcsolási időt a szabályozó egység szabja meg a kimeneti feszültség
függvényében.
a) A kapcsolóelem bekapcsolt állapota:

A transzformátoron a feszültségirányok a jelöltek szerintiek.
- X + A primer tekercsen és kapcsolóelemen folyik egy áram,
Ube
amelynek értéke (mivel konstans feszültség kapcsolódik a
Uki
tekercsre az idővel lineárisan nő:
- t
+ 1 U
i pr (t )  
L pr 0
u L (t )dt  be t
Lpr
Ube a tápfeszültség. A képletben Ube és Lpr konstans, így az áram értéke csak az időtől függ.
Az áram helyes méretezés esetén sohasem érheti el a telítési állapotot, mert akkor alapvetően megváltozna a
működés és járulékos veszteség keletkezne.
A szekunder tekercs feszültsége a nyíllal jelölt irányú, így a diódára záróirányú feszültség jut és a kikapcsolt
dióda szétválasztja a transzformátort és a kimenetet egymástól. A kimenetet csak a kondenzátor táplálja. Ennek
következtében a feszültsége csökken, amelyet érzékelünk és egy idő után kikapcsoljuk a kapcsolóelemet a
primer oldalon.
b) A kapcsolóelem kikapcsolt állapota:

A kapcsolóelem kikapcsolásakor megfordul a tekercseken a
- feszültség (Lenz-törvény), mivel a vasban jelentős mágneses
+
energiát tárolunk (az áram a primer tekercsen a kikapcsoláskor
Ube Upr Uki volt a legnagyobb). A szekunder tekercsen a megváltozott
polaritású feszültség kinyitja a diódát, amelyen keresztül a
+ - szekunder tekercs táplálja a kimenetet és a kondenzátort, majd
ahogy csökken az áram a kondenzátor is besegít a kimenet táplálásába. Az áram itt is lineárisan csökken, mert a
kimeneti feszültség konstans (erre szabályozunk), így a tekercs feszültsége is konstans, azaz az áram a tekercsen
lineárisan csökken.
A feszültség a primer tekercsen is megfordul, amely hozzáadódva a bemeneti feszültséghez egy jelentős
záróirányú feszültséggel terheli a kapcsolóelemet.
A transzformátor (folyamatos üzemben) sohasem energiamentes. A szabályozónak üresjárás esetén is van egy
minimális bekapcsolási ideje, ami azt eredményezi, hogy ilyenkor a kimeneti feszültség a névleges fölé
emelkedik (betáplálás van a kimeneti kondenzátorba, de nincs energia kivétel, csak ami az önkisüléssel és egyéb
veszteségekkel kialakul). A kimeneti feszültség akkor szabályozható jól, ha a kimenet terhelt.
Ha elhanyagoljuk a transzformátor veszteségeit, valamint a dióda nyitóirányú feszültségesését, akkor felírhatjuk

(folyamatos üzem):
U be U
I L  t be  ki t ki
L pr Lsz
t be Lsz
U ki  U be
t ki L pr
t be
 
T
Lpr a primer tekercs induktivitása, Lsz a szekunder tekercs induktivitása, γ kitöltési tényező, nsz a szekunder
tekercs menetszáma, npr a primer tekercs menetszáma
Lsz t be L 
U ki  U be  U be sz
L pr T  t be L pr 1  
L pr ~ n pr Lsz ~ nsz
nsz t be
U ki  U be
n pr T  t be
Az előnyök és hátrányok megegyeznek az öngerjesztésűnél tárgyalttal (a telítéses transzformátorból eredő hibák

kivételével).
Jellemző jelalakok (alacsony terhelés esetén, szaggatott üzemmód):

UCE Isz a szekunder tekercs árama, Ipr a primer tekercs árama, UCE a
Ube+Ukinpr/nsz
kapcsoló tranzisztor CE-feszültsége. toff a kapcsolóelem
kikapcsolási ideje, ton a bekapcsolási ideje.
Ube
A kapcsolóelemet különösen nagy feszültség veszi igénybe,
t amikor a szekunder tekercs leadja a tárolt energiáját. A terhelés
növekedésével csökken az az idő, amikor a transzformátor
Isz energiamentes.
t
Ipr A kapcsolás jelentős csúcsárammal terheli a bemenetet:
t P
toff ton Iˆbe  5.5 ki
U be
Alkalmazási terület: ~100-150 W tápegységek nagyobb kimeneti feszültséggel, több független kimenettel (pl.
motoros hajtások).
5.4.1.2. Nyitóüzemű (gerjesztő átalakító) tápegység (1T forward converter)
Működés:
A tranzisztor bekapcsolt állapotában a primer
tekercsen közel lineárisan növekvő áram alakul ki, D1 L
amely a szekunder tekercsben hasonló áramot indít. - +
A D1 dióda iránya olyan, hogy ez idő alatt az Ube
indukált feszültség áramot hajt rajta keresztül a Uki
terhelés felé. Ez az áram az L induktivitáson is -
átfolyik. A tranzisztor kikapcsolása után az L +
tekercsben tárolt energia miatt indukálódott
szabályozó leválasztó érzékelő
feszültség a D1 diódát a tárolt energia kisütéséig
(PWM)
nyitva tartja és ezen keresztül táplálja a kimenetet
(szaggatott vonal). Ez jelentősen csökkenti a külső szabályozó egység
kimeneti jel hullámosságát. A tranzisztor kikapcsolt
állapotában, ha az induktivitás energiamentes akkor a kondenzátor táplálja a kimenetet. A vasmagban
felhalmozott mágneses energiát a kapcsoló félvezető hőveszteséggé alakítja.
Gyakorlati kapcsolás energia visszatáplálással D3 D1 L

- +
A tranzisztor bekapcsolási ideje alatt a D2 dióda Ube
le van zárva a feszültségirányok miatt, a segéd D2 Uki
tekercsben a D3-ra kapcsolódó feszültség miatt
áram nem folyik. A tranzisztor kikapcsolása után + -
a D1 lezár és az L tekercsben tárolt energia miatt szabályozó leválasztó érzékelő
indukálódott feszültség a D2 diódát kinyitja és (PWM)
ezen keresztül táplálja a kimenetet (szaggatott
vonal). A vasmagban felhalmozott mágneses külső szabályozó egység
energiát általában a kapcsoló félvezető
disszipálja, azonban a segédtekercsen (amelynek menetszáma megegyezik a primer tekercs menetszámával)
indukálódó feszültség miatt a D3 dióda kinyit és az energiát visszatáplálja a bemeneti tápláló áramkörbe. Ez
egyben korlátozza az elektronikus kapcsolóelemre jutó záró irányú feszültség nagyságát is (2Ube). A kimeneti
feszültséget a transzformátor áttétel szabja meg, mivel mindkét oldalon azonos időben folyik áram.
nsz tbe n
U ki  U be  U be sz 
n pr T n pr
P
A kapcsolás bemeneti csúcsárama: Iˆbe  2.8 ki
U be
Előny:
 A kimeneti feszültséget az áttétel szabja meg, ami stabilabb kimeneti feszültséget eredményez.
 A kimeneti feszültség hullámossága kicsi lehet.
 D3 alkalmazása esetén a félvezetőket jelentősen kisebb feszültség veszi igénybe záró irányban.
 A transzformátornak nem kell a teljes terhelés által felhasznált energiát tárolnia, ami kisebb méretet
eredményez.
Hátrány:
 A kimenet zárlata tönkre teheti a tápegységet, mivel közvetlen kapcsolat van a ki- és a bemenet
között. Gondoskodni kell a zárlatvédelemről.
Alkalmazás: nagyobb energiájú, de nem nagyfeszültségű tápegységekben, a kb. 100-500 W teljesítmény

kategóriában.
5.4.1.3. Ellenütemű kapcsolóüzemű tápegység (Push-pull converter)
Működése:
Az ellenütemű kapcsolásban két elektronikus kapcsoló (S1 és S2) ellenütemben azonos bekapcsolási idővel
kapcsolja az egyenfeszültséget a primer tekercsre (van olyan állapot is terheléstől függően, amikor sem az S1
sem az S2 nincs bekapcsolva). A szekunder oldalon egy 1F1U2Ü kapcsolás (lehetséges az 1F2U2Ü kapcsolás
is) az L-C szűrőre kapcsolja az egyenirányított hullámos egyenfeszültséget. PWM moduláció esetén a
kapcsolgatás periodicitása állandó, így egyszerűen készíthető szűrő a hullámosság csökkentésére. A kapcsolás
úgy működik, mint két nyitóüzemű tápegység kapcsolás, amely közös terhelésre dolgozik. A kapcsolók
átkapcsolása között egy minimális átkapcsolási időt (td) kell hagyni, hogy elkerüljük a két tranzisztor egyidejű
vezetését (amelyet a tranzisztorok véges kapcsolási ideje okoz).
T
t be 
2
A félvezetőkkel szemben kapcsolt ultragyors- D1 L
diódák a mágneses energiát vezetik vissza a - +
betáplálásba. A transzformátor primer Ube
tekercseinek szoros csatolásúnak kell lennie, hogy S1 Uki
csökkentsük a tranziensek hatását, amikor
mindkét tranzisztor kikapcsol. + -
A kimeneten a 2U egyenirányítás miatt egy S2 D2

kedvezőbb hullámosságú jel lesz, mint az
együtemű kapcsolásoknál és nagyobb
teljesítmények állíthatók elő.
nsz tbe
U ki  2U be szabályozó leválasztó érzékelő
n pr T
(PWM)
P
A kapcsolás bemeneti csúcsárama: Iˆbe  1.4 ki külső szabályozó egység
U be
A kapcsolás előnye:
 van egy közös visszatérési ága a primer oldalnak, ami zavarvédelmi okokból előnyös.
Hátránya:
 osztott primer tekercses transzformátor (ez gyártás szempontjából hátrányos)
 primer tekercseknek szoros csatolásuknak kell lennie a tranziens feszültségek csökkentése miatt,
amikor mindkét tranzisztor ki van kapcsolva.
Alkalmazási tartomány: 300 - 750W.
5.4.1.4. Félhidas kapcsolóüzemű tápegység (Half-bridge converter)
A kapcsolás nagymértékben hasonlít az előző ellenütemű kapcsolásra, azonban a primer oldalon a kapcsoló
tranzisztorok két kondenzátor segítségével egy hídkapcsolásra vannak kiegészítve, ami szükségtelenné teszi az
osztott primer tekercs alkalmazását. + D1 L
Működés: S1 +
A kondenzátorok feszültségosztóként Uki
féltápfeszültségen tartják a primer tekercs Ube
egyik pontját, míg a másik ágra ellenütemben -
kapcsolgatjuk vagy a pozitív vagy a negatív
tápfeszültség pontot a teljesítmény S2 D2
félvezetőkön keresztül (tulajdonképpen a -
féltápfeszültséget). A kapcsolgatások között
holtidőt kell biztosítani, amely a félvezetők
egymásra gyújtásának megakadályozása miatt
szükséges. A félvezetőkkel párhuzamos
ultragyors-diódák vezetik vissza a szabályozó leválasztó érzékelő
kondenzátorokba a mágneses energiát, ezzel (PWM)
csökkentve a félvezetőket terhelő záró irányú
feszültséget.
külső szabályozó egység
A kimeneti feszültség azonos körülmények között fele az ellenütemű kapcsolás feszültségének.
nsz tbe
U ki  U be
n pr T
P
A kapcsolás jelentősen terheli a bemenetet a bemeneti csúcsárammal: Iˆbe  2.8 ki
U be
Alkalmazási tartomány: 100-500 W kimeneti teljesítmény.
5.4.1.5. Hídkapcsolású kapcsolóüzemű tápegység (Full-bridge converter)
+ D1 L A hídkapcsolású tápegység a
S3 legmagasabb teljesítmény kategóriában
+
alkalmazott áramkör. Tipikusan 750 W
Uki feletti teljesítményeknél használják. A
S1
Ube félhidas kapcsolásokkal ellentétben
- mindkét hídág aktív kapcsolókat
S2 tartalmaz, amely azt eredményezi, hogy
D2 a félvezetők statikus (feszültség és áram)
S4 valamint dinamikus igénybevétele a
- legalacsonyabb az eddig tárgyalt
kapcsolásokhoz képest. Az S1 és S4,
valamint az S2 és S3 kapcsolókat
kapcsoljuk párokba, azonban az eltérő
szabályozó leválasztó érzékelő tranzisztor potenciálok miatt a
(PWM) vezérlőjeleket egymástól szigetelten le
kell választani.
külső szabályozó egység Az átkapcsolási tranziensek miatt itt is

holtidőt kell biztosítani, ami alatt a
mágneses energiát a diódák táplálják vissza a tápáramkörbe. Ezzel a félvezetőket terhelő statikus és dinamikus
terhelések csökkenthetők.
nsz tbe
U ki  2U be
n pr T
P
U be
Hátránya: több félvezető, nagyobb kapcsolási veszteség, kicsivel rosszabb hatásfok.
Alkalmazási tartomány: 750-3000 W.
5.4.1.6. A primer oldali kapcsolóüzemű tápegységek jellemző veszteségei
A veszteségek három csoportba sorolhatók:

 Statikus veszteségek: általában a szabályzó elektronika nyugalmi teljesítményfelvétele
 Dinamikus veszteségek: a félvezetők átkapcsolások alatt fellépő veszteségei és a transzformátorok
nagyfrekvenciás veszteségei a rézveszteség nélkül.
 Rézveszteség. A tekercseken és vezetékeken fellépő ohmos veszteség.
A veszteségek frekvenciafüggése:
Pd
Van egy optimális frekvencia Eredő veszteség
tartomány, ahol a veszteségek
minimális értéken tarthatók.
Célszerűen a tápegységet ebben a
tartományban működtetik. Az egyes Dinamikus veszteségek
veszteségek az alkalmazott
kapcsolástól, anyagtól függnek, így Pdmin
Statikus veszteség
az optimális üzemi frekvencia
tartomány áramkörfüggő.
Rézveszteség
foptimális
5.4.2. Szekunder oldali kapcsolóüzemű tápegységek (DC-DC konverterek)
A szekunderoldali tápegységek a –működési elvük miatt- az átalakításhoz transzformátort nem igényelnek, csak
energiatároló elemet. Az energiatároló kisebb teljesítmények esetén kondenzátor, nagyobb teljesítmények esetén
tekercs. Előfordulási gyakorisága miatt a továbbiakban a tekerccsel felépített konvertereket tárgyaljuk csak.
Általános esetben a közvetlenül egyenfeszültség-forrásról (pl. akkumulátor) működő áramköröket is ide

soroljuk, függetlenül attól, hogy nincs közvetlen kapcsolata a hálózati egyenirányító transzformátorral és így
nem is szekunder oldalon történik az átalakítás, ezért egyes szakirodalmakban ezt a csoportot transzformátor
nélküli kapcsolóüzemű tápegységek elnevezéssel ismerik.
A konverterek bemeneti feszültségű lehet stabilizálatlan vagy esetleg valamilyen szinten stabilizált (pl. gyakori,
hogy egy rendszerben egy központi feszültséget állítunk elő -5V-os vagy 24V-, majd ebből egyéb segéd
tápfeszültségek kerülnek előállításra, pl. 24V, 15V, stb.).
A DC-DC konverterek kisebb teljesítmények esetén céláramkörként (hibrid áramkör) kerülnek forgalomba.
Méretük és kiképzésük illeszkedik az általuk kiszolgált elektronikához.
A szekunder oldali, vagy alacsony feszültségű tápegységeknek három alaptípusa van:

 feszültségnövelő (boost/step up regulator)
 feszültségcsökkentő (buck/step down regulator)
 polaritásváltó (inverting regulator)
5.4.2.1. Feszültségcsökkentő tápegység (buck/step down regulator)
uL Működés:
a) A félvezetős kapcsoló bekapcsolt állapotában
(folytonos vonalak):
+ +
Ube L
D C Az induktivitáson közel lineárisan növekvő (bár a
Uki
vasmag nem lineáris) áram folyik a kimenet felé. Az
- - áram kezdetben a terhelést táplálja, majd elérve a
kimeneti áramnak megfelelő áram-szintet az afölötti
szabályozó érzékelő áram a kondenzátort tölti egyre nagyobb mértékben. A
(PWM) kondenzátor feszültség ennek megfelelően nő, amit a
szabályozó egység szabályozó érzékel és egy szint felett kikapcsolja a
kapcsolót.
b) a félvezetős kapcsoló kikapcsolt állapotában (szaggatott vonal):
a kikapcsolás pillanatában a tekercs energiát tárolt, így benne feszültség indukálódik (Lenz-törvény szerint). Az
indukált feszültség ellentétes a töltés során fellépő feszültség iránnyal, így a diódára nyitóirányú feszültség jut
és kinyit. A dióda nyitási ideje alatt áram folyik, amelyet a tekercs tart fenn. Ez az áram a kondenzátor töltésével
együtt biztosítja a terhelés áramát. A tekercsből származó áram csökkenése és a növekvő kondenzátor kisülés
miatt a kondenzátor feszültsége csökken, amelyet a szabályzó érzékel és bekapcsolja az elektronikus kapcsolót.
A fenti folyamat akkor zajlik a leírtak szerint, ha a terhelő áram kisebb egy meghatározott maximális értéknél,
de nagyobb a folyamatos áramvezetésre meghatározható határáramnál. Amennyiben a terhelő áram a határáram
alatt van és az áramvezetés szaggatottá válik, akkor lesz egy időtartomány amikor a félvezetős kapcsoló nincs
bekapcsolva, a tekercs is energiamentes és a kimeneti áramot csak a kondenzátor tartja fenn. Az adott
körülmények között nehéz a stabil kimeneti feszültség tartása, mivel a legkisebb rátöltés esetén a feszültség
jelentősen emelkedhet, ezért a kapcsolást üresjárásban vagy a szaggatott áramvezetésnek megfelelő terhelésnél
kisebb terheléssel lehetőleg nem üzemeltetjük. Különösen üresjárásban okoz gondot, hogy a szabályzónak
(amelyik ált. PWM) van egy minimális tbe bekapcsolási ideje, így a kondenzátort csak az önkisülés terheli, míg
a töltőáram ennél nagyobb, így a kimeneti feszültség nő.
A kapcsolás előnye, hogy a tekercsnek nem kell a teljes kimeneti energiát tárolnia, mivel közvetlen kapcsolat
van a kimenet és a bemenet között, ha a félvezetős kapcsoló be van kapcsolva.
Folyamatos áramvezetés esetén (It>Ih):

a) A tekercsre konstans feszültséget kapcsolva az áram lineárisan növekszik:
I L U L
U L  L  I L  t
t L
b) Az áramváltozás mértéke (ΔIL=IL1-IL2) azonos kell, hogy legyen, ha a terhelés állandó, mert egyébként
a kimeneti feszültség változna, de a szabályzó állandó kimeneti feszültséget tart:
U be  U ki U
I L  I L1  I L 2  tbe  ki t ki
L L
A megengedett ΔIL értéke kb. 20%-a a maximális átlagáramnak.
c) A b) összefüggés alapján a kimeneti feszültség meghatározható:

tbe
U ki  U be  U be
tbe  t ki
I L U ki U
Határáram: I h  I t   t ki  be 1   T
2 2L 2L
P
U be
Folyamatos áramvezetés Szaggatott áramvezetés
uL uL
Ube-Uki Ube-Uki
t t
Uki Uki
iL
IL1 iL It
IL2 It t
tki td tbe
t
iD T
t
iC
t
Határáram, kritikus üzem
UCE
iL
It=Ih
t t
tki tbe
T
td az az idő, ami alatt a tekercs energiamentes, Ih határam, a folyamatos áramvezetés határa
A kimeneti feszültség a határáram alatti működés esetén: γ
Határáram alatt a kimeneti feszültséget az energia γnévleges

egyensúly alapján lehet meghatározni. Az ábrából az
látható, hogy ha a γ állandó maradna, akkor csökkenő
Folyamatos
áramterhelés esetén a feszültség nőne, szélső esetben Ube
áramvezetés
értékig, ezért a kitöltési tényezőt csökkenteni kell. A saját Szaggatott
belső veszteségek is befolyásolják a működést. Az ábra a áramvezetés
Iki
konstans kimeneti feszültséghez szükséges γ-értéket
mutatja változó terhelőáram esetén. Ih
Szinkron konverter:
uL A fenti konfigurációt gyakran aszinkron buck

konverternek is nevezik. A diódát a rákapcsolt feszültség
+ + vezérli nyitásba és zárásba. Létezik szinkron buck
Ube konverter is, amikor a diódát is félvezetős kapcsoló
L
D C Uki helyettesíti. A két kapcsolót mindig ellenütemben kell
- vezérelni, mert egyébként egy jelentős zárlati áram
- indulna meg.
szabályozó érzékelő A szinkron konverter előnye az alacsonyabb veszteség
(PWM) (A MOSFET-en bekapcsolt állapotban kisebb feszültség
szabályozó egység esik, mint a Schottky-diódán), hátránya, hogy
bonyolultabb vezérlőegységre van szükség.
Szinkron konverter kialakítást mindegyik szekunderoldali kapcsolóüzemű tápegység esetén alkalmaznak.
5.4.2.2. Feszültségnövelő tápegység (boost/step up regulator)
Működés:
uL
a) a félvezetős kapcsoló bekapcsolt állapotában
+ +
(folytonos vonalak):
Ube L
D C Uki
a tekercsen közel lineárisan növekvő áram folyik, a
- - tekercs mágneses energiát tárol. A terhelés áramát a
kondenzátor szolgáltatja, így nincs közvetlen a kapcsolat
szabályozó érzékelő a ki- és bemenet között. A kondenzátor feszültsége a
(PWM) kisütés során csökken, amit a szabályzó érzékel és
szabályozó egység kikapcsolja a kapcsolót.
kikapcsoláskor a tekercsben tárolt energia volt, így benne feszültség indukálódik (Lenz-törvény szerint). Az
indukált feszültség ellentétes a töltés során fellépő feszültség irányával, a dióda kinyit és áram folyik, amelyet a
tekercs tart fenn. Ez az áram a kondenzátor töltésével együtt biztosítja a terhelés áramát. A növekvő kondenzátor
feszültség miatt egy adott értéknél - amelyet a szabályzó érzékel - bekapcsolja az elektronikus kapcsolót. Az
induktivitás feszültsége hozzáadódik a bemeneti feszültséghez és a kimeneti feszültség nagyobb lesz, mint a
bemeneti feszültség. Megfigyelhető, hogy a tekercs a teljes kimeneti energia szükségletet tárolja, mivel nincs
közvetlen kapcsolat a ki és a bemenet között. Ez a szükséges tekercs méretek miatt hátrányos.
Jellemző Folyamatos áramvezetés uL Szaggatott áramvezetés

jelalakok: uL
Ube Ube
t t
Uki-Ube Uki-Ube
IL1 iL iL It
IL2 It
tki td tbe t
t
iD
T
t
t
iC
határáram, kritikus üzem
iL
t It=Ih t
UCE
Uki t
t
tki tbe
T
Folyamatos áramvezetés esetén:

I L U L
U L  L  I L  t
t L
U  U be U
I L  I L1  I L 2  ki t ki  be t be
L L
t be  t ki U be
U ki  U be 
t ki 1 
I L U be U T
Határáram: I h  I t   t be  ki 1   
2 2L 2L
Határáram alatti terhelés esetén a kimeneti feszültség nőne, ezért a kitöltési tényezővel kell azt kompenzálni.
P
U be
5.4.2.3. Polaritásváltó tápegység (inverting regulator)
D Működés:
+ -
Ube a) a félvezetős kapcsoló bekapcsolt állapotában
C Uki (folytonos vonalak):
L UL
- + az induktivitáson közel lineárisan növekvő áram folyik,
a tekercs mágneses energiát tárol. A terhelés áramát a
szabályozó érzékelő
kondenzátor szolgáltatja, így nincs közvetlen a kapcsolat
(PWM)
a kimenet és a bemenet között. A kondenzátor
szabályozó egység feszültsége a terhelés hatására csökken, amit a szabályzó
érzékel és kikapcsolja a kapcsolót.
kikapcsoláskor a tekercsben tárolt energia volt, így benne feszültség indukálódik. Az indukált feszültség
ellentétes a töltés során fellépő feszültség irányával, a dióda kinyit és áram folyik, amelyet a tekercs tart fenn. A
körben folyó áram a kondenzátort a bemeneti feszültséghez képest ellentétes polaritásra tölti fel. Az induktivitás
árama és a kondenzátor árama együttesen biztosítja a terhelés áramát. A növekvő kondenzátor feszültség miatt
egy adott értéknél - amelyet a szabályozó érzékel - bekapcsolja az elektronikus kapcsolót.
Megfigyelhető, hogy a tekercs a teljes kimeneti energia igényt tárolja, mivel nincs közvetlen kapcsolat a ki és a
bemenet között. Ez a szükséges tekercs méretek miatt hátrányos.
Folyamatos áramvezetés esetén:
U be U ki t 
I L  I L1  I L 2  t be  t ki  U ki  U be be  U be
L L t ki 1
Folyamatos áramvezetés uL Szaggatott áramvezetés

uL
Ube Ube
t t
Uki Uki
IL1 iL iL It
IL2 It t
tki td tbe
t
iD
T
t
iC
határáram, kritikus üzem
iL
It=Ih
t t
UCE
Ube+Uki
t
tki tbe
T
I L U be U ki
Határáram: I h  I t   t be  1   T
2 2L 2L
P
U be
5.4.2.4 Speciális szekunderoldali kapcsolóüzemű tápegységek
A szekunderoldali kapcsolóüzemű tápegységeknek számos variációja alakult ki.
A legismertebbek:
 A polaritásváltó kapcsoláshoz nagyon hasonló kapcsolás a buck-boost konverter, amelyet néhány
szakirodalomban transzformátor nélküli flyback konverternek is hívnak, csak a különbség, hogy nem
fordul meg a polaritás a bemeneti feszültséghez képest.
 Hasonlóan elterjedten alkalmazzák a SEPIC (single ended primary inductor converter) konvertert,
amellyel lehetőség van egy kapcsolás megfelelő vezérlésével kisebb nagyobb vagy akár a bemeneti
feszültséggel azonos kimeneti feszültséget is előállítani.
 A buck-boosthoz hasonló eredményt produkálnak a Cuk-konverterek, amelyek maguk is több
variánssal rendelkeznek.
5.4.3 Kapcsolóüzemű tápegységek elemei
5.4.3.1. Nagyfrekvenciás transzformátorok és tekercsek
A kapcsolóüzemű tápegységekben alkalmazott tekercsek és transzformátorok általában egyedi tervezésű

elektronikai egységek, mivel a tápegységek egyedi jellemzői szabják meg értékeiket. Tekercsekből jelentősebb
katalógus áramkör készlet áll rendelkezésre, de ott is –mivel a határáramok határozzák meg szükséges értéküket-
korlátozott a gyárilag készre gyártott tekercsek alkalmazhatósága.
Az alacsony frekvenciás transzformátor anyagok jelentős veszteségeik miatt nagyfrekvencián nem használhatók.
Bár a transzformátorok mérete csökken a frekvenciával, de vasveszteségük jelentősen nő. Különösen igaz ez az
örvényáramú veszteségekre (a frekvencia négyzetével nő). Ez teszi szükségesség a minél kisebb örvényáramú
veszteség érdekében a kohászati pormagok, illetve a mikro-szemcsés ferrit magok alkalmazását. További
figyelmet érdekel a nagyfrekvencián jelentős skin-hatás, ami a rézvezeték hatásos keresztmetszetét csökkenti.
5.4.3.2. Teljesítménykapcsolók
A kapcsolóüzemű tápegységekben kisebb teljesítmények esetén teljesítménytranzisztort, teljesítmény

MOSFET-et alkalmazunk, nagyobb (több kW) teljesítmények esetén pedig IGBT-t. Az IGBT vezérlés
szempontjából hasonlóan viselkedik, mint a MOSFET, de alacsonyabb határfrekvenciával kapcsolgatható (max.
20 kHz), a MOSFET jó szaturációs tulajdonságokkal, de viszonylag nagy vezérlő feszültséggel rendelkezik (5-
10V), amely alacsony kimeneti feszültségű tápegységeknél okozhat gondot. A teljesítmény tranzisztorok
vezérlésükhöz is energiát igényelnek, illetve a szaturációs feszültségük is jelentősebb, ami nagyobb veszteséget
és rosszabb hatásfokot eredményez. A teljesítmény félvezetőket részletesebben a teljesítményelektronika
tárgyak tárgyalják.
5.5. Teljesítménytényező korrekció (PFC)

Minden elektronikai egységtől - amely villamos hálózatra kapcsolódik és teljesítménye meghaladja a 75 W-ot
(D osztályú berendezések) - elvárt, hogy a hálózatot ne szennyezze zavarokkal, felharmonikusokkal (IEC 61000-
2-3 szabvány szerint) és a teljesítménytényező értéke a lehető legkedvezőbb legyen (0.92-0.94). A
kapcsolóüzemű tápegységek különösen jelentős zavarást jelentenek a villamos hálózatra vezetett zavarások
formájában, de a környezetükre is sugárzott zavarások formájában. A sugárzott zavarások ellen árnyékolással
védekezünk, a vezetett zavarásokat pedig egyrészt tervezéssel csökkentjük, illetve bemeneti (EMI) szűrőket
alkalmazunk.
𝑃
A teljesítménytényezőn definíciója: 𝑐𝑜𝑠𝜑 =
𝑆
a P a hatásos teljesítmény és S a látszólagos teljesítmény. A teljesítménytényező jelölésére a különböző

szakirodalmakban egyéb jelölések is előfordulnak, Pl. PF, , stb. A képlet ilyen formájában akkor igaz, ha mind
a feszültség, mind az áram tisztán szinuszos.
Mivel a hálózati feszültség általában elég merev, azaz felharmonikussal történő terhelés esetén is a szinuszos
jellegét megőrzi, ezért hatásos teljesítményt csak az alapharmonikus hoz létre, a felharmonikusok szintén meddő
teljesítménnyel terhelik a hálózatot. A fentiek alapján a teljesítménytényező és a felharmonikus meddő között
szoros összefüggés található különösen kapcsolóüzemű tápegységek esetén. Kapcsolóüzemű tápegységek (és
minden hasonló hálózati hatást okozó teljesítményelektronikai berendezés) esetén a teljesítménytényező a
harmonikus torzítás ismeretében határozható meg.
∑∞ 2
𝑖=2 𝐼𝑖
A teljes harmonikus torzítás áramra (a gyakorlatban az áram torzulása a jelentős): 𝑇𝐻𝐷𝑖 = √
𝐼12
ahol Ii a felharmonikus áram i≥2 esetén és I1 az alapharmonikus áram.
1
A felharmonikusokkal terhelt fogyasztó teljesítmény tényezője: 𝑐𝑜𝑠(𝜃) = 𝑃𝐹 = √
1+𝑇𝐻𝐷2
A teljesítménytényező javítható áramkörökkel. Két alapvető fajtájuk van:

 passzív
 aktív
A passzív PFC áramkör speciálisan kapcsolt szűrő áramkörökből (általában tekercsekből) áll. Járulékosan a
bekapcsolási csúcsáramok is csökkenthetők így.
Az aktív PFC elterjedtebb, mert jobb hatásfokú. Számos áramköri megoldást fejlesztettek ki, amelyek nagyon
hasonló áramköri struktúrában működnek (általában a boost-konverterekhez hasonló topológiában, de ismertek
flyback PFC konverterek is). Az üzemmód lehet folyamatos, szaggatott vagy kritikus üzemmód, de a
legelterjedtebb a kritikus üzemmód. Ennek az előnye a nagy elérhető tekercs áramban mutatkozik meg.
Általános felépítése:
A bemeneten egy nagyfrekvenciás zavarszűrő (EMI szűrő) található, amely a PFC áramkörből származó
zavarásokat csökkenti. A PFC boost konverter az áram alakját (az áram alapharmonikusát) igazítja hozzá
fázisban a bemeneti szinusz hullámhoz. A kimeneti feszültsége nem stabil. Értéke általában nagyobb (tipikus
385 V), mint a kimeneti feszültség, és a kapcsolóüzemű tápegység (SMPS) ebből állítja elő a stabilizált kimeneti
feszültséget.
80-270V, PFC boost DC

50HZ AC EMI szűrő SMPS kimenet
konverter
5.6. Tápegységek összehasonlítása

Kapcsolóüzemű tápegységek összehasonlítása:
Összehasonlítva a feszültségnövelő és invertáló kapcsolást a feszültség csökkentővel, azt tapasztaljuk, hogy a

tekercs méretezésében alapvető különbség van, mivel a feszültségcsökkentő esetén a tekercsnek nem kell
tárolnia a teljes kimeneten felhasznált energiát, míg a másik két esetben nincs közvetlen kapcsolat a ki és
bemenet között , így az energiát tárolni kell. A fenti tápegységek egyszerű felépítésűek és jó hatásfokúak
(>90% lehet).
Összehasonlítva a szekunderoldali kapcsolóüzemű tápegységeket a primer oldali kapcsolóüzemű tápegységekkel

látható, hogy a primer oldali tápegységeket nagyobb teljesítmények, és/vagy nagyobb áramok, illetve több
kimeneti feszültség esetén alkalmazzuk, míg a szekunderoldali tápegységek elsősorban alacsony tápfeszültségű
alkalmazásokban elterjedtek, így elsősorban az elektronikában alkalmazzák őket.
Analóg és kapcsolóüzemű tápegységek összehasonlítása:
Az összehasonlítás a legjellemzőbb paramétereik alapján történik, a működési elvtől függetlenül. A felsorolt

paraméterek alapján lehet meghatározni, melyik tápegységet célszerű az adott alkalmazásban felhasználni. ()
Paraméter Analóg lineáris Kapcsolóüzemű

„Line” stabilitás 0.02%-0.05% 0.05%-0.1%
„Load” stabilitás 0.02%-0.1% 0.1%-1%
Kimeneti jel hullámzása 0.5mV-2mV 25mV-100mVp-p
Bemeneti feszültség ±10% ±20%
megengedett változása
Hatásfok 40%-55% 60%-80% (max. 95%)
Tranziens idő 50µs 300µs
Feszültség megtartási idő 2ms 30ms
Forrás: National Semiconductor Corp.
A feszültség megtartási idő (holding time) az az idő, amíg a kimeneti feszültség a megengedett határok között
marad annak ellenére, hogy a bemeneti feszültség jelentősen megváltozott, vagy megszűnt.
A felsorolt paraméterek alapján látható, hogy nagy linearitású, kis zajú és hullámosságú tápegység igény esetén
az analóg tápegység előnyös, jó hatásfok esetén pedig a kapcsolóüzemű.
5.7. Szünetmentes energiaellátás

Az alacsony energia igényű elektronikai, információtechnikai eszközök elterjedésével megnőtt a jelentősége a
szünetmentes (uninterruptible) tápellátásnak (Uninterruptible Power Supply). Különösen fontos az ilyen
tápegységek azon tulajdonsága, hogy a hálózat felöl érkező zavarokat (alacsony és nagyfrekvenciás vezetett
zavarok) jelentősen csökkentik. Nagy szünetmenetes rendszereket gyártanak olyan körülményekre, amikor a
veszélyes üzem miatt valamely rendszer működőképességét fenn kell tartani áramkimaradás esetére is pl.
vegyipari folyamatszabályzó rendszerek, erőművi segédüzem, stb.
A modern szünetmenetes tápegységek szinusz alakú kimeneti feszültséggel rendelkeznek és a kimeneti

feszültség alacsony harmonikus tartalmú, amely a meddőenergia veszteséget és az EMC zavarásokat csökkenti.
A szünetmenetes rendszerek tartalmaznak egy energiatároló elemet (akkumulátor), amely biztosítja a kimeneti
energia ellátást áramkimaradás esetére.
Az energia ellátásnak védenie kell a táplált rendszert az alábbi jellemző zavarások ellen:
 Feszültségcsúcsok hatása (surge)
 Rövid idejű feszültség letörések (sags)
 Teljes táphálózat kiesés
 Hálózati és inverter frekvencia különbség
A beépített egyéb szűrők védik a rendszert a hálózaton vezetett egyéb zavarástól, pl. felharmonikusok, alacsony
és nagyfrekvenciás vezetett zavarok. Egyéb árnyékolási, stb. eljárással a sugárzott zavarok hatásai is
csökkenthetők.
A leggyakoribb megoldások:
 Készenléti (stand by) UPS
 Folyamatos üzemű (continuous) UPS
 Line-interaktív
A készenléti üzemmódú UPS elve:
Készenléti üzemben a hálózati Akkumulátor töltő inverter

feszültség biztosítja az energiát a
terhelésnek. A készenléti ágban ~
az akkumulátorok folyamatos ~
töltésen vannak (csepptöltés). gyors elektronikus
Hálózati feszültség kimaradás átkapcsoló
esetén az inverter bekapcsol, az AC Akkumulátor telep
elektronikus kapcsoló nagyon S AC
kicsi reakció idővel átkapcsol a
készenléti ágra és az energia- Túlfesz.
ellátás onnan történik. védelem
szűrő
Előny:
 Az akkumulátorok nincsenek folyamatos töltés/kisütésnek kitéve.
 Megoldható, hogy a fontos egységek működését tartsuk csak fenn, ami kisebb tárolt kapacitást
igényel.
 Alacsonyabb költségigény
Hátrány:
 Átkapcsolás alatt tranziensek fordulhatnak elő
 Kevésbé stabil, mint a folyamatos üzemű megoldás
 A hálózati zavarok szűrésére külön szűrők kellenek.
Folyamatos üzemű (dupla konverziós) UPS:
Az energia ellátás az inverteren keresztül történik. Akkumulátor töltő inverter

Ez stabil és jól szűrt, zavarvédett megoldást
eredményez a stand by rendszerűhöz képest. AC ~
AC
Általában nagyobb megbízhatóságot igénylő ~
rendszereknél alkalmazzák, mert drágább és
alacsonyabb hatásfokú megoldás.
Line-interaktív UPS
AC
Alapállapotban a hálózat táplálja a fogyasztót, az inverter
egyenirányítóként tölti az akkumulátort. Hálózatkiesés
~
esetén az akkumulátor szolgáltatja az energiát az inverter AC
üzembe kapcsolt áramkörön keresztül. Az inverter
folyamatosan dolgozik, vagy tölt, vagy táplálja a fogyasztót.
Ez gyorsabb reakció időt tesz lehetővé. Bonyolultabb
felépítésű, mint a stand by, de képes az esetleges
feszültségcsökkenéskor rátáplálni a kimenetre. Előnye a
fentieken túl a kisebb méret, hátránya a sok töltés/kisütés
hamarabb tönkreteszi az akkut.
Léteznek ritkábban használt megoldások is, mint a stand by ferro típus, ahol a kimeneten további
transzformátor van, vagy a delta-konverziós UPS, amelynél egy delta átalakítón keresztül mind a direkt ág,
mind az inverteres ág egyszerre dolgozik.
6.0 OPTOELEKTRONIKA
6.1. Optoelektronikai alapfogalmak
6.1.1. Fénytechnikai alapfogalmak
Fényáram ()
A fényáram az időegység alatt F felületen áthaladó fénykvantumok száma. Mértékegysége lumen [lm].
Fényforrás fényerőssége/fényessége (I)

Egy fényforrás fényerősségét nem lehet a fényárammal jellemezni, mivel annak értéke függ a távolságtól (r) és
a gömbfelület nagyságától (A).
Pontszerű fényforrás esetén:

A gömbfelület
A r
 , mértékegysége steradián [sr], térszög
r2 fényforrás
d
I , mértékegysége candela [cd]
d
Definíció szerint 1 cd= 1/60 cm2 felületű, a platina dermedési hőmérsékletével azonos hőmérsékletű feketetest
kisugárzása.
Fénysűrűség (B)
dI
B , mértékegysége stilb [sb]
dA
A megvilágítás erőssége (E)

d
E , mértékegysége lux [lx]
dA
Az a, b és c paraméterek a sugárzóra (emittálóra) a d paraméter a vevőre (detektorra) jellemző érték.
6.1.2. Az optoelektronikai eszközök hullámtartománya (optikai spektrum)

A fény, mint elektromágneses sugárzás az alábbi hullámhossz tartományban értelmezett:
100 nm-380 nm ultraibolya (UV)
380 nm-760 nm látható fény
760 nm-50 m infravörös (IR) tartomány
Az infravörös tartomány széles, ezért azt további tartományokra bontják.
A legtöbb optoelektronikai eszköz csak a nagyonközeli (0.76-1 m) és a közeli IR (1-3 m ) tartományban
érzékel, illetve sugároz, így ez a tartomány kiemelten fontos az optoelektronikában.
6.1.3. Az emberi szem érzékenysége

A teljes látható fény tartományban a szem relatív érzékenység
relatív érzékenysége nem egyenletes. 100%
Látható az alábbi görbéből, hogy a szem kb.
540-555 nm hullámhossz környékén a
legérzékenyebb, ami a sárga/zöld szín
határának felel meg. A vörös és kék színek
vörös
sárga
zöld
felé haladva a szem érzékenysége jelentősen

kék
csökken. A szemnek ez a tulajdonsága

leginkább a képalkotó szenzoroknál okoz
nehézséget (pl. zöld-környéki túlsúlyozás a 1%  [m]
jelben, lásd CCD.) 0.43 0.54 0.7
6.1.4. Hőmérséklet hatása, öregedés

Hőmérséklet hatása: a becsapódó fotonok hatására lyuk-elektron párok generálódnak. Ugyanez a folyamat
játszódik le a hőmérséklet hatására is. A két jelenség nehezen elválasztható egymástól, ráadásul pl. a detektorok
a kiürített rétegüket használják detektálásra, ahol eleve kevés szabad töltéshordozó van, és az is a hőmérséklet
hatására keletkezett- ezért az optoelektronikai eszközök erősen hőmérséklet-függőek (különösen igaz ez a
detektorokra).
Öregedés jelensége: az optoelektronikai eszközök jelentős részénél megfigyelhető a paraméterek változása

(romlása) az idővel. Ezt a jelenséget nevezzük öregedésnek (karakterisztika degradációnak). Az öregedés
általában nem jelent műszaki problémát, mert az eszközök jelentős részénél a berendezések erkölcsi élettartama
lényegesen rövidebb, mint a fizikai élettartam, így az eszközöket nem használjuk fel az érzékelhető
paraméterromlás (karakterisztika degradáció) határáig.
6.2. Fotovevők/detektorok
A detektorok feladata az optikai spektrum tartományába eső fényjelek átalakítása villamos jellé. Több-
különböző elven működő szenzor is ide sorolható lenne, azonban a fejezet csak a legismertebb félvezetős foton-
detektorokat tartalmazza.
Az átalakítás során zaj lép fel, amelynek forrása lehet:

a) a foton zaj (elsősorban háttérsugárzás miatt)
b) a detektor zaja (termikus zaj, sörétzaj, flicker zaj)
c) a jelkondicionáló által termelt zajok (termikus zaj, sörétzaj, flicker zaj).
Detektálási küszöb:
A detektorok a rendszerben fellépő zajok feletti jeltartományt tudják csak detektálni. A detektálási küszöb
meghatározására szolgál a NEP (noise equivalent power, zajjal egyenértékű jelteljesítmény), amely azt a hasznos
jelet mutatja, ami felett a detektálás már végrehajtható. Ez a paraméter azonban nem tartalmazza a sávszélesség
(B) és a detektálási felület (Ad) hatását, ezért csak azonos elven működő szenzorok jellemzésére alkalmas.
A NEP-ből meghatározható a detektálási küszöb: D 

1
NEP
W 
1
A különböző fajtájú szenzorok

összehasonlítására a normalizált detektálási relatív érzékenység
küszöbérték (D*) alkalmas, amely 100%
figyelembe veszi a fent jelzett paramétereket
is.
D*  D B  Ad [mHz1/2W-1]
A detektorok detektálási tartománya: Detektálási küszöb
A detektor a detektálási küszöbérték felett,  [m]

egy meghatározott hullámhossz- min max
tartományban képes a jelet detektálni.
6.2.1. Fotoellenállás (Light Dependent Resistor, LDR)
Áramköri jelölése: A foto-konduktivítást már 1873-ban felfedezték, azaz, hogy egyes

anyagok ellenállása a fény hatására megváltozik. A becsapódó
fotonok hatására lyuk-elektron párok keletkeznek. Az így
keletkezett szabad töltéshordozók növelik az anyag
vezetőképességét, azaz csökkentik az ellenállását. A vezetőképesség változása függ az abszorpciós tényezőtől
(azaz a befogott fotonok aránya a detektor felületet érő összes fotonhoz viszonyítva) és a megvilágítás idejétől.
A hőmérséklet hatására is hasonló jelenség játszódik le, ezért az így keletkezett jel fotonzajt okoz.
A fotoellenállások lehetnek:
 Intrinsic (sajátszennyezésű)
 Extrensic (szennyezett félvezető alapanyag)
Az extrensic fotoellenállások jelentősége egyre növekszik.
A különböző anyagok különböző hullámhosszúságú fényre érzékenyek az UV tartománytól az IR tartományig.
A fotoellenállás ellenállása a megvilágítás függvényében R []

nagy értéktartományban változik.
Ro sötét ellenállás
Az ellenállás-változás mértéke tipikusan:
R0
 10 4... 10 6
R1000
A fotoellenállás transzfer karakterisztikája:
A kis megvilágítások tartományában a fotoellenállás R1000

különösen hőmérsékletfüggő. E [lx]
1000 lx
A fotoellenállás dinamikus viselkedése:
A fotoellenállás nagy fel- és lefutási időállandókkal rendelkezik, különösen a világosról sötétre váltásnál. Ennek
az az oka, hogy a saját belső melegedés korlátozása érdekében csak nagyon kicsi áram engedhető meg a
fotoellenálláson. Ahogy a megvilágítás csökken, a felhalmozott szabad töltéshordozókat ki kell üríteni, de az
alacsony áram -amely a sötétre váltás miatt még tovább csökken (lásd transzfer karakterisztika)- nagyon lassan
tudja csak kiüríteni azokat. Természetesen sötétről világosra váltáshoz is jelentős idő kell (bár kisebb), mivel a
töltéshordozókat létre kell hozni. A tipikus időállandó ~ms nagyságrendű, de extrém esetekben a ~100 ms is
lehetséges.
Detektálási küszöb:
A fotoellenállások detektálási küszöbértéke magas, mivel jelentős zaj keletkezik a nagy ellenállások miatt (a
termikus zajfeszültség egyenesen arányos az ellenállás gyökével). A detektálható minimális jel D=10-9...10-12 W
(értéke a frekvenciától függ).
Felhasználási területek:
Nagy érzékelési felületeket, de dinamikus viselkedést nem igénylő alkalmazások, pl. fényerő, alkonykapcsolók,
magasabb hőmérsékletek érzékelése, pl. összsugárzás-mérők, stb.
Alkalmazási feltételek:
A detektor árammal nem terhelhető, mivel a veszteségi teljesítmény a belső hőmérsékletet növeli, ami a
detektálási küszöböt megemeli (rontja). Olyan ellenállás-változáson alapuló mérő kapcsolásokban használható,
amelyek nem árammal terhelik a szenzort, pl. feszültség híd-kapcsolások.
6.2.2. Foto-elektromos jelenségek a pn átmenetben

Modellezzük a két réteget a félvezetőknél megszokott módon:
 a szabad töltéshordozók
eloszlása
+ x
-
p réteg kiürített réteg n réteg E belső térerő

x x
Szabad töltéshordozók a kiürített rétegben találhatók jelentős

számban. Vizsgáljuk meg a kiürített rétegben a
töltéseloszlást, a belső térerőt és a diffúziós potenciált (a Ud belső (diffúziós) feszültség
folytonos vonal a fénnyel történő gerjesztés előtti, míg a
szaggatott vonal a gerjesztés utáni állapotot jelzi):
Ud1
A beeső foton hatására a kiürített rétegben (átmeneti

Ud2
x
tartomány, tértöltési tartomány) lyuk-elektron párok
generálódnak, amelyek a réteg határához mozogva
csökkentik a kiürített réteg határát. A keletkező lyuk-elektron párok mennyisége a beeső fotonok számától függ
(eltekintve a hőmérséklet hatására keletkező lyuk-elektron pároktól). Természetesen a többségi töltéshordozókat

tartalmazó rétegben is lejátszódik hasonló jelenség, itt azonban a keletkező szabad töltéshordozók száma a
többségi töltéshordozókhoz képest elhanyagolhatóan kicsi, így detektálni sem lehet azokat.
A beeső fotonok hatására megváltozott kiürített réteg az alapállapotban kimeneti kapcsain villamosan semleges
(nem mérhető kimeneti feszültség) alkatrésznél a kimeneti kapcsokra U L=Ud2-Ud1 feszültséget generál, anélkül,
hogy külső segéd energiaforrást alkalmaznánk. Ifoto
A fenti elven két eszközt is készítenek:

fotoelem Iz
fényelem
A kimeneti karakterisztika Si alapú szenzorok esetén:
Az ábrán az Ifoto a fény hatására keletkező töltéshordozók árama, ULo

UL
az üresjárási feszültség, Iz a zárlati áram. 0.5 V ULo
6.2.2.1. Fotoelem
A kimenetet üresjárásban használva a keletkező feszültség detektálható, így a beeső fény mennyisége is
meghatározható. Ebben az üzemállapotban detektorként használjuk az alkatrészt. Az üresjárási feszültség:
kT  I foto 
U Lo  ln 1   , ahol Io a kisebbségi töltéshordozók árama (maradék áram) 0 lx megvilágítás
q  Io 
esetén.
Előnye:
nem igényel külső tápellátást
jó detektálhatóság (a rekombinációs zaj elmarad)
Hátránya:
lassú működés 1-100 s (nincs áram, így a töltéshordozók kiürítése lassú, lásd fotoellenállás)
öregedésre hajlamos
Gyakran alkalmazzák kisteljesítmény-igényű fogyasztók energia ellátására pl. kalkulátorok, LCD digitális órák,
stb. ahol mW vagy µW teljesítmény igény lép fel.
6.2.2.2. Fényelem P
Az eszközt közel rövidzárásban működtetve energia-termelésre lehet

felhasználni (napelem, szolárcella). Ilyenkor a detektor speciális Pmax
felületi kialakítású, a minél nagyobb foton abszorpció miatt. Az egyes
cellák soros-párhuzamos kapcsolásával lehet az áramot, illetve a
feszültséget növelni.
Szokásos anyagok és az elért gyakorlati hatásfok (): UL

Si kb. 16%, GaAs kb. 21%, CdTe kb. 6% elért hatásfok. 0.55-0.6 V
6.2.3. Fotodióda
A fotodióda karakterisztikája: IF
A dióda jelölése:
A fotoelemeknél a detektáló
felület a kiürített réteg. Ennek
nagysága növelhető, ha a pn átmenetre záró irányú
feszültséget kapcsolunk. A zárt áramkörben keletkező UR Eo UF
fotoáram detektálható. A relatív érzékenység maximuma E1
Si fotodióda esetén kb. 0.85 m hullámhossznál van. A UL2
tipikus felfutási/lefutási idő < 1 s. UL1
E2
Iz1
Az ábra tartalmazza a pn átmenet külső feszültséget nem Iz2 RL terhelés
IR
igénylő üzemállapotát is (fotoelem üzemmód), ahol a
detektor eset UL1 ésUL2 valamint a fényelem üzemállapot
fotodióda üzem fotoelem üzem
IZ1 és IZ2 került bejelölésre két különböző gerjesztés valamint a sötét állapot esetén (Eo=0 lx, E1<E2 esetén). A 0
lx-hoz tartozó karakterisztika (Eo) gyakorlatilag megegyezik a normál dióda karakterisztikájával, figyelembe
véve, hogy a fotodióda speciális kialakítású és szennyezettségű.
Az ábrában feltüntettük egy gyakorlati RL terhelés esetére a valóságos lezárás esetén fellépő feszültség és áram
viszonyokat is.
A fotoáram képlete megegyezik a fotoelem esetén felírtakkal (a záróirányú feszültség a detektálási felületet
növeli, de az áramra közvetlenül nem hat ki.)
R
Alkalmazás detektálásra: iz
A fotodióda esetén a fotoáramot detektáljuk, így egy áramvezérelt

feszültségerősítést kell felépíteni.
Uki
A műveleti erősítő ubes feszültsége közel nulla, ebből következik, hogy a dióda
közel rövidzárásban üzemel. A műveleti erősítő nagyon kicsi bemeneti árama miatt a teljes áram az R ellenállás
felé folyik.
A kimeneti feszültség: u ki  i foto ( E )  R

A fotodiódák előnyei:
 gyors, kis jelterjedési idő
 jó detektálhatóság
Hátrányai:
 alacsony jelet szolgáltat, amelyet erősíteni kell
 a pn átmenet miatti zaj
 a lezárt pn átmenet erős hőmérsékletfüggése
Felhasználás terület: általános célú detektor, elsősorban gyors jelek detektálására.
6.2.3.1. PIN dióda
A PIN dióda a normál pn átmenetes diódáktól annyiban különbözik, hogy a két réteg közé beintegrált
sajátvezetési (intrinsic) rétege van. Az intrinsic réteg megnöveli a kiürített réteg szélességét. A kiürített rétegben
található kevés szabad töltéshordozó fel tud gyorsulni a maximális sebességre anélkül, hogy ütközne (nagy a
töltéshordozók szabad úthossza). A nagy töltéshordozó sebesség miatt az eszköz gyors lesz (a jelterjedési idő ns
nagyságrendű). A sebességet elsősorban a nagy kiürített réteg miatt SiO2 szigetelés
kialakuló feszültséggel vezérelhető kapacitás korlátozza, ezért a két
folyamat között kell optimálisan tartani a viszonyt.
p+
i
Az elvi felépítés: n-
A PIN diódát elsősorban gyors, impulzusszerű jelek detektálására n+

használjuk, pl. lézer dióda jelének detektálására. Az elérhető
jelterjedési idő 10-50 ps. A PIN dióda készülhet Ge alapanyagra is
nagyfrekvenciás alkalmazások esetén.
6.2.3.2. Lavina dióda (APD, Avalanche Photo Diode)
Az eddigi detektorok a fotonok számával arányos áramot bocsátottak ki, ami kicsi, ezért további erősítést
igényel. A lavina diódák az első erősítő típusú alkatrészek, amelyek árama jelentősen nagyobb, mint az a beeső
fotonok számából következne. Az alapelv hasonló, mint a PIN diódáknál, azaz a kiürített réteg megnövelése a
sebességnövelés céljából, azonban ezeknél az eszközöknél ezt a rákapcsolt záró irányú feszültség
megnövelésével érik el nem pedig beiktatott intrinsic réteggel. A nagy záró irányú feszültség hatására
megnövekedett kiürített rétegben a töltéshordozók nemcsak felgyorsulnak és nagy mozgási energiára tesznek
szert, hanem a kötött elektronoknak is át tudják adni energiájukat és így további elektronokat szakítanak ki
(másodlagos és további elektronok) és növelik a szabad töltéshordozók számát. A sokszorozásnak az egyre
növekvő számú töltéshordozó szab határt, mivel ekkor növekszik az ütközés valószínűsége és csökken a szabad
úthossz. A működési módból következik, hogy ez az eszköz elsősorban a fény jelenlétét és nem a megvilágítás
nagyságát detektálja. A nagy töltéshordozó sebesség miatt az eszköz gyors (jelterjedési idő ns-ps nagyságrendű).
I foto U 
A sokszorozási tényező: M 
Io M
A sokszorozási tényező feszültség-függése: 1000
Az alkatrész erősen hőmérsékletfüggő, mivel a jelenség a termikus

gerjesztés miatt töltéshordozó párokra is ugyanígy zajlik le. A letörési
feszültség változása kb. 200-300 mV/C. A hőkompenzáláshoz egy az
APD-vel egy tokban levő referencia diódát használnak, amelynek
hőfokfüggése közel azonos. Megoldást jelent a szabályozott 1
hőmérsékletű tokban elhelyezett APD is.
UR [V]
Előny: U1000
 gyors, az elérhető jelterjedési idő 20-50 ps
 erősítő jellegű, már nagyon gyenge jelet is tud detektálni
Hátrány:
 nagy zaj a lavina-hatás miatt
 erősen hőmérsékletfüggő működés
A pn, pin és a APD közel azonos sebességet elérő eszközök, az alapvető különbség a szükséges
fényintenzításban van. Az APD nagyon gyenge jeleket is tud detektálni (akár egy fotont is, ekkor SPAD Single
Photon Avalanche Diode-nak nevezik), azonban analóg lineáris jelátvitelre nem alkalmas, mivel a kimeneten a
jel nemcsak a beeső fotonokkal arányos.
Az APD felhasználási területe nagyon hasonló a fotosokszorozó csövekhez. A különösen vékony impulzusok
tartományában (<10 ns, lézer impulzus) azonban a fotosokszorozók még jobb detektálási tulajdonsággal
rendelkeznek.
6.2.4. Fototranzisztor
Áramköri jelölés: A fototranzisztor –bár ugyanazokat a rétegeket tartalmazza- különbözik a hagyományos

tranzisztortól a detektálásra használt C-B átmenet kiképzésében. Detektálásra a lezárt
átmenet alkalmas, ami tranzisztornál normál üzemben a C-B átmenetnél áll fenn. Az E-
B átmenet nyitott állapotra van előfeszítve normál üzemben, ami a nagyszámú
töltéshordozó miatt nem alkalmas a hozzá képest jelentősen kisebb számban fotonok által
generált töltések detektálására. A kollektor réteg nagy felületű a jó detektálhatóság érdekében.
A tranzisztor kimeneti karakterisztikája: E1

IC
A foton hatására az átmenetben keletkező töltéshordozók a E2
bázisba jutva ugyanúgy vezérlik a tranzisztort, mint az a normál
tranzisztornál külső forrásból származó bázis árammal történik. A E3
lezárt átmeneten azonban nemcsak a foton-gerjesztette áram (if)
folyik, hanem a kisebbségi töltéshordozók árama (io) is. Ezt az E4
áramot sötétáramnak nevezzük, mivel E=0 lx megvilágítás esetén
E1>E2>E3>E4>E5
is folyik. A két áram összege a tényleges bázisáram.
E5

ic  h21e i f  io 
UCE
A maximális relatív érzékenység Si detektor esetén kb. 0.87 m
hullámhossznál van (nagyon közeli IR tartomány). Az elérhető áramerősítési tényező h 21e=100…800.
A fototranzisztor lehetséges üzemmódjai:

a) Fototranzisztor kivezetett bázis nélkül +Ut
Ez a leggyakoribb alkalmazási mód. Ebben az üzemmódban a fény meglétét kell
detektálni, nem pedig annak abszolút értékét. A tranzisztort külső tápforrásból előfeszítjük,
de nem állítjuk munkapontba, így lineáris erősítésre nem alkalmas. Fő felhasználási
területe: optocsatolók, közelítéskapcsolók, vonalkód leolvasók, stb.
RL uki
Megjegyzés: a fototranzisztort alkalmanként két kivezetéses eszközként gyártják, azaz
közvetlenül ebben az üzemmódban használhatók csak. Ez kisebb méretű eszközök gyártását teszi lehetővé.
Különösen tömbbe foglalt detektoroknál gyakori megoldás a két kivezetés.
b) Fototranzisztor kivezetett bázissal
A tranzisztort külső tápforrásból –az analóg erősítőkhöz hasonlóan- előfeszítjük (munkapontba állítjuk), és a
szokásos munkapont-beállító kapcsolásokkal munkapontba állítjuk, így lineáris erősítésre korlátozottan
alkalmas. A fototranzisztor linearitása továbbra sem lesz a teljes jeltartományban megfelelő, ezért az információt
nem közvetlenül, hanem moduláltan visszük át. A moduláció lehet bármely alapsávi AM (amplitúdó -), FM
(fázis-) vagy PM (impulzus-) moduláció.
Fő felhasználási területe: alapsávi jelátvitel üvegszálas kábelen, jelátvitel forgó detektorokon, stb.
6.2.5. Foto-FET
Működési elvét tekintve egy fotodióda és egy
MOSFET kombinációjának tekinthető, ahol a fémes hozzávezetés optikailag átlátszó,
fotodióda által generált töltéshordozók építik fel fémesen vezető réteg
a növekményes MOSFET csatornáját. A S G D SiO2 szigetelés
MOSFET vezérlő elektródájával előfeszítve
elérhető, hogy sötétben éppen ne folyjon áram a
drain és a source között és így az eszköz már
n+ p+
rendkívül kicsi megvilágítások esetén is n
detektálható jelet adjon.
Előnyök: csatorna kialakulása

alacsony zaj (nincs sörétzaj) kiürített réteg szubsztrát
nagyon jó detektálhatóság, D*3.108 mHz1/2W-1 (=900 nm, IR tartomány)
nagyfokú linearitás, különösen alacsony megvilágítások tartományában
Az erősítés növelhető, ez azonban a határfrekvencia csökkenésével jár.
A foto-MOSFET kategóriába több eszköz is tartozik, így a CCD, CID, stb.
6.2.6. Képérzékelők
A modern képleképező és videó technika alapvető eszköze a fényérzékelő egység. A szilárdtest képérzékelők
között két fő csoportot különbözetünk meg: CCD és CMOS. Mind a CCD-t, mind a CMOS (Complemetary
Metal Oxide Semiconductor) képérzékelőt alkalmazzák. A CCD és a CMOS közötti legfőbb különbség a
gyártási eljárásból származik. Míg a CCD-k gyártása bonyolultabb és költségesebb, addig a CMOS áramkörök
előállítása egyszerűbb és olcsóbb.
6.2.6.1. Töltéscsatolt eszközök (Charge Coupled Device)
A CCD eszközöket 1969-ben a Bell Laboratories-nál fejlesztették ki. Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy
felépítésük egy sok vezérlőelektródás MOSFET kapacitás struktúrának felel meg és alapvetően a töltések
áttöltését végzik egyik MOS kapacitásból egy másikba irányított módon (analóg léptető regiszterkent). A
töltések forrása a foton (optoelektronikai alkalmazásban, MOSFET/fotodióda szenzorral) vagy a közvetlenül
betáplált elektromos töltés, maga a CCD a töltések egy vagy kétdimenziós léptetését végzi.
+ 0 0 + + 0 0 + 0 0 + +
Egy egyszerűsített CCD struktúra: az elektródákra
meghatározott sorrendben pozitív feszültséget
kapcsolnak, így az elektródák az előzőtől veszik át
a töltéseket. Az egyes léptetések hatása látható az
ábrán:
a b c d
A CCD esetében az elemi érzékelők értékeit sorosan kell kiolvasni, így egy pixel megcímzésé csak bonyolultan
oldható meg az érzékelőn belül. Az analóg - digitális átalakítót és az összes vezérlőáramkört külsőleg, az
érzékelőn kívül kell elhelyezni. A soros kiolvasás azt jelenti, hogy csak a sor végén lehet érzékelni a képpontok
töltését. Ahhoz, hogy az egész sor értékét megkapjuk, az egyes töltéseket el kell juttatni a sor végére.
A CCD-k nagy előnye, hogy nagyobb érzékenységűek, hátrány viszont a jelentős fogyasztás. Az alacsonyabb
fogyasztás kisebb melegedést és így alacsonyabb zajt eredményezhet.
A jel kiolvasása: különböző struktúrák alakultak ki az egyes pixelek kiolvasására. Mindegyik elrendezésnél
probléma, hogy a kiléptetés alatt is fény éri a szenzort, ami meghamisítja a képet. Különböző megoldásokkal
csökkentik a képelmosódás veszélyét, pl. zárszerkezet (kamerák), fedett tárolók, amelybe átléptetik a jelet és
innen történik a kiléptetés (frametransfer), több kiolvasó regisztersor (fésűs elrendezés), stb. Több CCD
architektúrát különböztetünk meg, ezek a következők: FF (Full-Frame) teljes képes, FT (Frame-Transfer) kép-
átviteli, IL (InterLine) köztes soros.
Videojel (töltés kiléptetés) videojel
CCD tároló
CCD
videojel képleképező
Sor
cím-
zés
CCD
képleképező
FT IL FF
A különböző hullámhosszúságú jelek különböző mértékben hatolnak be az érzékelő rétegbe. Pl. a kék fény csak
rövid behatolási mélységgel rendelkezik, míg a piros akár 500 µm mélységig is behatolhat. Ez a tulajdonsága a
fénynek meghatározza a megvilágítás irányát illetve az ez alapján nyert kép spektrális tulajdonságait. A CCD
megvilágítása történhet a vezérlőelektródák vagy a szubsztrát (hordozó) felöl. Ez utóbbi dinamikai szempontból
jobb eredményt mutat. Vékonyabb (~15 µm) és jobb hatásfokú érzékelők készíthetők, de mechanikailag
instabilabbak. Elsősorban a vörös és a közeli infra tartományban érzékenyek. Ez a megoldás egyben lehetőséget
ad arra, hogy IR kamerák (éjjel látó) esetén a látható fényt a félvezető réteg kiszűrje, mert a hordozó réteg
vastagsága miatt nem tud a foton behatolni a kiürített rétegig. Reflexiós réteg kialakítható, a mi növeli a
hatásfokát, előállítása azonban drágább. Látható fényt detektáló CCD kamerák esetén viszont nagyon vékony
hordozó réteget kell kialakítani. Az elölről történő megvilágítás esetén a fotonnak át kell hatolni az elektródákon
is, ami nagyobb veszteséget eredményez, de a hordozó vastagabb lehet (~625 µm). Elsősorban a kékre
érzékenyek ezek az eszközök.
6.2.6.2. CMOS érzékelő
A korszerű CMOS integrált áramköri gyártástechnológiával egy szilícium chipre logikai és analóg áramköröket
lehet előállítani. Ez egy igen előnyős tulajdonság, amelyet a képérzékelők megvalósításánál is felhasználtak. A
CMOS képérzékelő lapkára nemcsak magát az érzékelő cella mátrixát integrálják, hanem az általa szolgáltatott
képjel-feldolgozó bonyolult áramkörkészletét, valamint a gép vezérlő funkcióit ellátó egységet is.
A fény érzékelését a fotodiódák végzik. A fotodiódában gerjesztett töltéseket egy miniatűr kondenzátor
segítségével alakítják feszültséggé. Minél több fényt kap a fotodióda, annál több (Q) töltésmennyiség keletkezik,
és annál jobban töltődik fel a C kapacitású kondenzátor. A kondenzátoron keletkező U feszültség: U = Q/C.
Mivel U nagyon kicsi, a további jelfeldolgozás céljából erősíteni kell és ezért a cellákat feszültségerősítővel is
ellátják. Az ilyen típusú érzékelő cellát, amely a fotodiódán kívül, egy a kondenzátoros töltés/feszültség
átalakítót és egy feszültség erősítőt is tartalmaz, aktív érzékelő cellának nevezik. A cellaerősítők kimenetei,
oszloponként közös jelvonalakra csatlakoznak. A sorkiválasztó vonal az erősítő kimenetét vagy engedélyezi,
vagy letiltja. A sorkiválasztó vonalakat az oszlopdekódoló áramkör hajtja meg és az érzékelő mátrix összes sorai
közül egyidejűleg csak egy sort engedélyez. A jelvonalak egy sorkiválasztó vonal által engedélyezett cellasor
feszültségét kapják. A kiolvasási szekvencia alatt a sordekódoló a képérzékelő teljes cellamátrixát soronként
tapogatja végig. Az oszlopdekódoló és a jelkiolvasó áramkör a kiválasztott sorban levő cellák feszültségét
egyenként olvassa ki, és az így kapott analóg képjelet az analóg/digitális átalakító bemenetére helyezi. A további
jelfeldolgozás digitális módszerekkel történik. A jelfeldolgozó áramkörkészlet az analóg/digitális átalakító után
található.
A CMOS hátránya az egyértelműen rosszabb jelterjedési sebesség, bár az egy lapkán kialakított (és így kisebb
jelterjedési idővel vezérelhető) külső áramkörök javítanak a teljes átalakító sebességén. A másik jelentős
probléma, hogy a kiolvasás ideje alatt is megvilágítás érheti az érzékelőt, ami a képet rontja, ezért a kép
élességéhez gyors és hatékony képzár (blende) kell. Ez lehet mechanikus pl. fényképezőgépekben, de
kamerákban csak az elektronikus jöhet szóba. A CMOS érzékelőknél nagyobb problémát jelent a gyors
elektronikus zár kialakítása. Ez történhet a váltott-soros kiolvasáshoz hasonló elven, melynek hátránya, hogy az
egymás alatt lévő sorok kiolvasása eltérő időkben történik (bemozdulhat). A teljes kép kiolvasása nagy
sebességgel viszont csak akkor valósítható meg, ha az elemi érzékelők méretét lecsökkentik (hogy a kiegészítő
alkatrészek is elférjenek). Olcsó CMOS érzékelővel ellátott gépeknél, ha átmeneti tárolót se építenek a gépbe,
jelentkezhet az úgynevezett térelhajlás. Ezt elsősorban mozgó tárgyak fényképezésénél lehet észrevenni, amikor
a kiolvasás ideje alatt a fotózott tárgy elmozdul a helyéről. Ilyenkor az elkészült képen a téglalapok
paralelogrammának látszanak.
Sor kiválasztás
D
n
A
Oszlop kiválasztás
A CMOS –az olcsóbb gyártási költségek és az egyre kifinomultabb gyártási technológia miatt egyre jobban
elterjed, még a nagyfelbontású, precíziós képleképező alkalmazásokban is.
6.2.6.3. Színes képérzékelők
Az érzékelő fotodiódák a fény színét nem, csak az erősségét képesek érzékelni, ezért a színeket szétválogatva
külön-külön kell érzékelni, amelyet a végén digitálisan egy kép-ponttá kell átalakítani. Színes CCD érzékelők
működése több eljáráson is alapulhat. Alkalmazzák a színes filmeknél alkalmazott 3-rétegű szűrővel történő
jelszétválasztást, így a kép tulajdonképpen vörös (R), kék (B) és zöld (G) képekre bomlik. Egy másik megoldás,
hogy pixelenként van R, G és B színre érzékeny elem. Az ilyen szűrőket is kétféleképpen helyezik el: egy síkban,
mozaik-szerűen (Bayer-szűrő) vagy egymás alá rétegesen. Az első megoldás egyszerűbb, de sok hátránya van:
alacsonyabb valódi pixel-szám (mivel egy képpont négy elemből áll össze), Moire-effektus (amennyiben az
érzékelt kép hasonló mintával rendelkezik, mint a színszűrő háló).
Mind a CMOS, mind a CCD esetén a fény érzékelése fotodiódákkal történik. A jelenlegi képérzékelők csak a
fény erejét képesek érzékelni, a színét nem. Ahhoz, hogy színes képet érzékeljünk, szükség van színszűrőkre
(Colour Filter Array - CFA). A színszűrők csak egyféle hullámhosszú fényt engednek át a többit a szűrő elnyeli.
A képérzékelő felületére különböző színszűrőket helyezhetnek. Általában a három alapszínt használják a
szűrőknél, vagyis a vörös, zöld és kék (Red Green Blue - RGB) színeket. Ritkább esetben a CYGM (Cyan
Yellow Green Magenta) szűrőket alkalmazzák, amely kékes-zöld, sárga, zöld és bíborvörös színeket engedi át.
A színszűrőt úgy helyezik fel az érzékelőre, hogy egy-egy pixel ezáltal a zöld, vörös és kék színösszetevők
fényerejét érzékelje (RGB esetén). A végső képben egy-egy pixel színét a szomszédosan elhelyezett pixelek
által felfogott fény erősségéből számítják ki, a színszűrők által átengedett színek figyelembevételével. RGB
színszűrő esetében a 2x2 pixelben elhelyezett szűrőkben két zöld szűrő található. A zöld szín duplázására két
indok hozható fel. Az egyik, hogy az emberi szem is sokkal érzékenyebb a zöld színre, a másik, hogy a kontraszt
növelése érdekében célszerű az egyik színből két szűrőt elhelyezni. CYGM színszűrő esetén a cián és sárga
színek összegéből szintén megkapható a zöld értéke, vagyis tulajdonképpen ebben az esetben is két pozícióban
található zöld szűrő.
A legnépszerűbb színszűrő elrendezés a Bayer minta (GRGB). Ehhez hasonlít még az RGBE, amely nem két
zöldet, hanem negyedik színként (Emerald ≈ Cyan) kékes-zöldet használ. A superCCD kialakítás esetén a
mintákat átlósan helyezik el, míg ClearVidCMOS esetén nyolcas csoportokat alkotnak, amelyben a Bayer-hez
képest több zöld érzékelő elemet helyeznek el.
A Bayer színszűrő felépítése:

zöld piros megvilágítás
kék
színszűrő
érzékelő
Háromréteges színes érzékelő felépítése:

megvilágítás
A különböző színek különböző
felső érzékelő réteg
behatolási mélységét használják ki

ennél a megoldásnál (piros a
legnagyobb behatolási mélységű,
míg a kék a legrövidebb behatolási érzékelő
mélységgel rendelkezik). Ennél a érzékelő
megoldásnál nagyobb pixel érzékelő
felbontás érhető el és nincs Moire-
hatás, mert nincs rácsos színszűrő.
A színszűrők alkalmazása rossz hatással van a kép élességére, mivel a képen egy képpont tulajdonképpen az
érzékelő három képpontjának értékeiből jön létre (Bayer-megoldás). A jobb kép elérése érdekében az elemi
képpontokba minél több fényt kell juttatni, ennek elősegítése érdekében a pixelek, illetve a színszűrő fölé
úgynevezett mikrolencséket helyeznek, melyek nagyobb fénymennyiséget fókuszálnak az elemi
fényérzékelőkre, mint amelyet a mikrolencsék nélkül felfognának.
További lehetőség, hogy a beérkező fényt három alapszínre bontják és párhuzamosan három chip érzékeli a jelet
(3CCD, itt azonban nehéz a kép élességének biztosítása).
6.2.7. pin-diódás pozíció-érzékelő (PSD)
Kis elmozdulások, távolságok nagypontosságú (m- optikailag átlátszó,

pontosságú) mérésére szolgálnak a PIN-fotodiódás egy- és
fémes hozzávezetés fémesen vezető réteg
kétdimenziós érzékelők:
SiO2
IA IB szigetelés
A beeső fény hatására keletkező lyuk-elektron párok
megváltoztatják a vezetőképességét a rétegben attól függő
mértékben, hogy melyik kivezetéshez közelebb történt a foton
becsapódás. Az eszköz hőmérséklet hatására ugyanúgy lyuk- n+
elektron párt generál, ezért ez befolyásolja a mérést. i p+
Úgyszintén hatása van a mérés pontosságára a beeső fény
intenzitásának is, ezért nem az áramok abszolút értékét, hanem X
L
az áramok arányát mérjük. További két irányban kivezetve a
közös
dióda rétegeit (Ix és Iy) síkbeli pozíció meghatározás is
lehetséges.
A PSD elemek leggyakoribb felhasználási területe a lézeres letapogatók, amelyekben a lézerfény pozíciójának
érzékelésére vagy PSD-t vagy lineáris CCD-t használnak (a CCD egyre terjed).
6.3. Fotoadók (emittálók)

Optikai lumineszcenzia jelensége a félvezetőkben
A félvezetők azon tulajdonságaik alapján, hogy a töltéshordozók gerjesztésekor hullámszámvektor változás is

bekövetkezik-e vagy sem, két csoportra oszthatók: direkt és indirekt félvezetőkre. A direkt félvezetők elsősorban
fotont sugároznak ki, még az indirekt félvezetőknél a fonon kisugárzás a jellemző. A fénytartományba sugárzó
eszközök a direkt félvezetők, amelynek jellemző alapanyagai a GaAs, GaN. Az indirekt félvezetők a
hőtartományban sugároznak elsősorban. Az indirekt félvezetők közül a GaP használt -elsősorban, mint
szennyező anyag- a fotoadók területén. Természetesen a direkt félvezetőknek is van fonon kisugárzásuk, így az
eszközön hő alakjában távozó veszteségi teljesítmény is fellép. A direkt félvezetők által kisugárzott fény
spektruma eshet a láthatófény tartományba vagy az IR tartományba.
A fotoadók legjellemzőbb típusai: IRED (InfraRed Emitting Diode, IR tartományban sugároz), LED (Light
Emitting Diode, látható fény tartományban sugároz), szilárdtest dióda lézer (Solid State Diode Laser, IR
tartományban sugároz).
6.3.1. IRED
A leggyakrabban alkalmazott GaAs anyagok a közeli IR tartományban sugároznak.
Jellemzőik:
Az elérhető hatásfok 1..5%-a a bevezetett villamos teljesítménynek.
A kisugárzott fény spektruma szűk sávban mozog monochromatikus fényforrás.
A kapcsolat a bevezetett villamos áram és a kisugárzott fény intenzitása között egy sávban lineáris, de
kis és nagy jelek tartományában eltér az ideálistól.
A hőmérséklet növekedésére a relatív fényerő csökken.
A kisugárzás irányfüggő, a sugárzási kúp keskeny nyílásszögű.
IF vörös sárga zöld LED
Az IRED és a hagyományos LED karakterisztikája: IRED
Az ábrán látható, hogy a nyitóirányú feszültség szín- (szennyezés)
függő. Az IRED karakterisztikája meredek, azaz a dinamikus
ellenállás kicsi (rD10 ), a Zener diódáéhoz hasonló. A
nyitóirányú feszültsége kb. 1.0-1.2 V közé esik. A zöld LED
nyitásához, kb. 2.2-2.4 V feszültség szükséges. A nagyfényerejű
LED-ek (InGaP, InGaN) nyitásához magasabb feszültség kell: a
vörös 2.2-2.4 V, a kék/fehér 3.5-4 V. UF
90 A sugárzási kúpszög a legtöbb alkalmazáshoz nem elegendő, ezért azt

sugárzási kúpszög
külső reflektorral jelentősen megnövelik. Ez különösen fontos a
szórakoztatóelektronikai felhasználásoknál. (pl. távvezérlők.), de az
 informatika számára is (IrDA).
0 relatív fényerő
100 %
A relatív fényerő a hőmérséklet növekedésével csökken.
T
25 C
6.3.2. LED
A LED-eket csoportosíthatjuk:
 hagyományos kisteljesítményű LED
 nagyfényerejű kisteljesítményű LED
 nagyfényerejű nagyteljesítményű LED
Az egyes csoportok eltérő anyagúak, illetve konstrukciójúak. A hagyományos LED-ek esetén az IR

tartományból a láthatófény tartományba a spektrumot szennyezéssel tolják el, így GaAsP vörös diódát, GaAsP:N
sárga és GaP:N zöld diódát eredményez. A hideg színek felé haladva a hatásfok egyre romlik, zöld dióda esetén
a hatásfok <0.05%-a is lehet a bevezetett villamos teljesítménynek. Az ilyen LED-ek jelenleg is gyártásban
vannak, gyakran nevezik őket 5 mm-s LED-nek is bár méretük ettől eltérhet. A hagyományos LED-ek hűtést
nem igényelnek.
A hagyományos LED-eket általában információ kijelzésre használjuk, -pl. vörös vészjelzés, sárga veszélyre
figyelmeztető jelzés, zöld normál üzemállapot jelzés- akkor gondoskodni kell, hogy azonos gerjesztés estén
azonos legyen a fényérzet. A szem maga is gondoskodik a fényérzet különbség kiegyenlítéséről azáltal, hogy
relatív érzékenysége –az egyébként gyengébb fényű- zöld/sárga határon van, de ez nem teljes mértékben
kompenzálja a hatásfok különbözetből származó fényerő különbséget. A fényerő különbséget a vörös illetve a
sárga és zöld között úgy védik ki mesterségesen, hogy a vörös LED-be abszorpciós réteget (epoxy), míg a sárga
és zöld LED-be reflexiós réteget helyeznek el.
Az új nagyfényerejű LED-eknél, amelyek alapanyaga AlInGaP, a fénykibocsátás azonos gerjesztés esetén 40-
50-szeres a hagyományoshoz képest (pl. GaAsP hagyományos vörös LED esetén 20 mA gerjesztés esetén a
fénykibocsátás 120 mcd, míg ugyanilyen gerjesztés esetén egy AlInGaP LED fénykibocsátása 5300 mcd.) A
megnövelt fényerő és a gazdaságosan előállítható fehér szín tette lehetővé, hogy világítási célokra is elkezdjenek
fejleszteni teljesítmény LED-eket. Ez a terület a LED-ipar leggyorsabban fejlődő területe jelenleg.
Fehér és kék LED

A kék LED-et –bár a kék alapszín, így szűk spektrumú-, de gazdaságosan nehezen lehetett előállítani, míg a
fehér esetén a széles spektrum okozott jelentős problémát. Ezek a problémák a 90’s évekig visszavetették az
ilyen LED-ek alkalmazását.
A 90’s években a fehér LED fejlődése különösen nagy léptékű volt. Elsősorban a wolfram izzóhoz képest jobb
hatásfok (kripton izzónál 20-25 lumen/W, a fehér LED-nek 50-150 lumen/W), alacsony hőkibocsátás, rendkívül
nagy élettartam (60000-100000 óra) miatt már sok alkalmazásban felváltották vagy folyamatosan felváltják a
hagyományos izzókat. Nagyobb darabszámú LED felhasználásával lámpák állíthatók elő. Az elérhető hatásfok
(amely napról-napra változik) jelenleg 65% fehér teljesítmény-LED (LumiLED) esetén. A lumen/ár viszony
azonban még mindig a hagyományos megvilágításoknak kedvez.
A kék színű LED indium-gallium nitrid alapanyagú. A kék színű LED kifejlesztése adott nagy lökést a fehér
színű LED-k gazdaságos megvalósíthatóságának is. A fehér szín előállítása bonyolult, mert a fehér összetett
szín, spektruma szélesebb, mint amit egy LED elő tud állítani.
Fehér szín előállítható:

 kék LED + sárga fluoreszkáló-jellegű anyaggal (ez sárga fény kibocsátását eredményezi) történő
borításával (abszorpciós réteg) azt széles spektrumúvá téve (ez közel nappali fénynek megfelelő
szint ad)
 a zöld, kék és vörös LED-ek kombinációjával (RGB LED, 5500K fehér szín) állítható elő (a
monitoroknál megszokott módon)
 nagyon közeli UV LED (már majdnem kék) + vörös/zöld/kék fluoreszkáló anyag keveréke.
Jelenleg inkább a kék LED-es eljárást alkalmazzák, ahol a fehér színhőmérséklete a sárga foszfor anyag
vastagságával állítható (a szín modulálható, ha vöröset és zöldet is kevernek a fluoreszcenz anyagba). A fehér
és a kék LED fénykibocsátása a fenti példa alapján 20 mA gerjesztés esetén 700 mcd kék esetén 1200 mcd fehér
esetén. Ez azt jelenti, hogy a hatásfok a
hideg színek felé haladva az új típusú LED- Relatív érzékenység [%]
ek esetén is jelentősen romlik, bár sokkal InGaN LED (kék)
jobb, mint a hagyományos LED-ek esetén.
A kék LED fénye az áram függvényében 100
kis mértékben változtatja a hullámhosszát,
így a fehér színhőmérséklete is változik, Foszfor (sárga, de van
ezért meghajtásuk általában spektrum a zöld és a vörös
áramgenerátorral történik. Az idővel a tartományban is)
fehér LED színhőmérséklete a sárga
irányában eltolódik.
Kék-sárga színkombinációs fehér LED

sugárzási tulajdonságai (spektruma): λ [nm]
0
470 560-580
A teljesítmény LED-ek konstrukciósan jelentősen különböznek az elsősorban jelzésre használt többi LED-től.
A működés során jelentős hőenergia szabadul fel kis térfogatban (a hatásfok jó, de a hőforrás kis térfogatban
koncentrálódik, ráadásul az alacsony tápfeszültség miatt 300-1000 mA áram folyik), ezért az ilyen LED-eket
mindig hűtőfelülettel együtt állítják elő. Az eltérő alkalmazások miatt a kisugárzási karakterisztikájuk is változó
lehet (oldalsávos kisugárzás, denevérszárny, Lambert-karakterisztikájú sugárzó), amely lencsékkel tovább
módosítható.
OLED
Új irányzatot jelentenek az organikus LED-ek (OLED), amelyek elterjedése folyamatos részben kiváltva a ma
használt LCD kijelzőket. Sok előnnyel rendelkeznek az LCD kijelzőkhöz képest: pl. sajátfény-kibocsájtással
rendelkeznek, így nem kell háttérvilágítás (alacsonyabb fogyasztás), magasabb fényerő azonos gerjesztés esetén,
igen nagy láthatósági szög, nagyon vékony kialakíthatóság, akár hajlékony kivitel is. Jelenleg az eszközök
élettartama rövidebb (különösen a kék OLED esetén, mint az LCD-k várható élettartama, de ez folyamatosan
javul. (már létezik 62000 óra várható élettartamú OLED kijelző is). Az eszköz egyes polimerek azon
tulajdonságait használja ki, hogy molekuláris szinten gerjesztve a látható fény tartományban bocsátanak ki fényt.
Gyakorlatilag a gyorskapcsoló LED nem félvezetővel, hanem speciális polimerrel épül fel. Bár a piacon is
elérhetők, szerkezetük jelenleg is gyorsan változik a kutatások függvényében. Az OLED-ek hatásfoka rosszabb,
mint a LED-ek hatásfoka, ezt ellensúlyozza katód
azonban az olcsóbb gyártás. Vannak egyrétegű,
kétrétegű és újabban ennél is többrétegű átlátszó elektróda (ITO)
struktúrák.
emissziós réteg (polimer)
Egy kétrétegű OLED struktúrája és működése:
vezető réteg (polimer)
Az emissziós és a vezető réteg is elektromosan átlátszó (ITO) vagy reflektív
vezető polimerekből áll. Ha a diódához (fém) elektróda
hasonlóan nyitóirányú feszültséget kapcsolunk anód
rá, akkor az anód és a katód között folyó áram
hamarosan töltésmegoszlást hoz létre. A
katódhoz közeli oldalon negatív, míg az anódhoz közeli oldalon pozitív (azaz elektronhiány) töltések
halmozódnak fel, amelyek a koncentrációkülönbség miatt egy rekombinációs áramot indítanak meg. Ellentétben
a félvezetőkkel a lyukak mozgékonysága az organikus félvezetőkben sokkal nagyobb, mint az elektronok
mozgékonysága, így a rekombináció az emissziós rétegben jön létre. A rekombináció során felszabaduló energia
fény formájában sugárzódik ki. Az emisszív réteg készülhet elektrolumineszcenz vezető rétegből (PLED), így a
fényt tetszőleges színre lehet az anyagban konvertálni. Léteznek sokkal több rétegű konstrukciók is, amelyek
kedvezőbb elektromos és optikai tulajdonságokkal rendelkeznek. A kilépő fény miatt speciális elektródát
használnak (ITO=indium ón oxid), amely elektromosan jó vezető, de optikailag átlátszó.
Az OLED-eket elsősorban kijelzőkben (a mobiltelefontól a nagyméretű TV képernyőkig, kivetítőkig)

alkalmazzák. Lehetnek passzív mátrixos vagy aktív mátrixos –ANOLED- működésűek az LCD-hez hasonlóan.
6.3.3. Lézer dióda (SDL)

A LED és IRED optikai spektruma széles, a kilépő fotonok fázishelyzete véletlenszerű, összehasonlítva a lézer
diódákkal. A pn átmenetnek azonban van olyan koherens, irányított kimeneti jele, amely nagyon keskeny sávban
fordul elő. Optikai visszacsatolás segítségével a koherens jelet erősíteni lehet. A visszacsatolást vagy
dielektromos tükör-réteggel vagy reflektor réteggel (pl. arany) érik el. A dióda lézerek lehetnek egy rétegűek
vagy több rétegűek. Ez utóbbiak elterjedtsége egyre nő.
Lézer fény tulajdonságú eszközöket különböző anyagokból és eljárással építenek, pl. rubin lézer, CO2 lézer, He-
Ne lézer, stb. A félvezető technikában GaAs-alapú lézerek az
elterjedtek, amelyek méréstechnikában, információ átvitelben
lézer fény emisszió
és kisenergiájú alkalmazásokban használatosak. A dióda-lézer
a LED diódák elvén működik, kiegészítve reflektor réteggel és
hullámvezetővel, amely az elektron-sokszorozódást biztosítja. n p félig reflektáló réteg
A homogén struktúrájú dióda lézerek kialakításának elvi kiürített réteg

elrendezése:
Az alapvető fizikai elv azon alapul, hogy amennyiben

gerjesztett elektronok vannak a vezetési sávban akkor a beeső
fotonok másodlagos elektronokat gerjesztenek, amelyek
fizikai tulajdonságai azonosak lesznek a már gerjesztettel (populációinverzió), míg ha az elektronok a

vegyértéksávban gerjesztetlen állapotban vannak, akkor a foton elsősorban abszorbeálódik. A gerjesztést külső
energiaforrásból biztosítják. A külső elektromos tér hatására létrejövő
emissziót indukált emissziónak, míg az attól független emissziót
emisszió lézer
spontán emissziónak nevezzük. A lézerek az indukált emisszió elvén
intenzítás emisszió
működnek.
A külső energiaforrásból hozzuk létre azt a töltéshordozó sűrűséget, ami

a lézer emisszióhoz szükséges:
Spontán
A lézer emisszió eléréséhez egy küszöb áramsűrűséget (J th) kell emisszió J
meghaladni. (áramsűrűség)
A modern lézerek heterogén struktúrájúak, amely a rétegek és a
reflexiós felületek térbeli kialakításában nyilvánulnak meg a minél Jth
nagyobb hatásfok elérése érdekében.
A lézer diódákat a nagypontosságú hosszméréstől, az információátvitel üvegszálas kábeleken keresztül a

vonalkódos rendszerekig alkalmazzuk.
6.4. Optolektronikai adó-vevő eszközök

Az optoelektronikai eszközök terén kiemelt helyet foglalnak el az optoelektronikai adót és vevőt tartalmazó
összetett eszközök. Két alapvető típusuk azon alapul, hogy a két eszköz között a fény útjába kívülről be lehet-e
avatkozni vagy sem. Teljes mértékben zárt a fény útja az optocsatolókban, és teljes mértékben nyitott az opto-
érzékelőkben, közelítés-kapcsolókban, fénysorompókban, míg az üvegszálas átviteli eszközök pedig bontható,
de alapvetően zárt átviteli lánccal rendelkeznek. Az átvihető információ lehet a fény jelenléte vagy hiánya, lehet
alapsávi digitális vagy modulált analóg. A tisztán analóg átvitelt -a nemlineáris karakterisztika miatt- csak
korlátozott körülmények között és egyszerűbb követelmények esetén lehet alkalmazni.
Az adó általában IRED (optocsatolók, érzékelők, közelítéskapcsolók) vagy lézer dióda (üvegszálas átvitel). A
vevő azonban bármely ismert optoelektronikai detektor, bár leginkább fotodióda (és alfajai, pl. APD) vagy
fototranzisztor. Gyakran a vevő oldal már egybeintegráltan tartalmazza a jelfeldolgozó részt is.
6.4.1. Optocsatolók
Az optocsatolók zárt fényúttal rendelkeznek. Kívülről a fény útjába nem lehet beavatkozni. Alapvető feladatuk
a galvanikus elválasztás és a szigetelt jelátvitel. Mindkét alkalmazás nagy átütési szilárdságot igényel. Tipikusan
az átütési feszültség 1.5-3.75 kV tartományban van. Alapvetően a fény meglétét vagy hiányát detektálja a vevő,
de korlátozottan megoldható a szigetelt információ átvitel is.
Az eszköz egy tokban szerelt adót és vevőt tartalmaz. Az egy tokba szerelés azonban rontja a szigetelési
tulajdonságokat, különösen a parazita kapacitások okozta csatolás miatt. Ez a probléma még jelentősebb, ha egy
tokban több optocsatoló van kialakítva, mert így az optocsatolók között is csatolás (áthallás) jöhet létre. A fény
útjának kialakítása lehet közvetlen, vagy reflexiós kialakítású. A reflexiós kialakítás előnye az alacsonyabb
csatolókapacitásokban van, hátránya a nagyobb méret.
Csatolókapacitások hatása: Ug
A két oldal közé egy

nagyfeszültségű impulzus- Ut1 Ut2 u
ki
generátort kapcsolva azt t
tapasztaljuk, hogy a kimeneten uki
a gyors jelváltozások ideje alatt Ug
hibajel jelenik meg. Ennek oka
az adó és vevő között
konstrukciós és szigetelési
okok miatt fellépő t
csatolókondenzátor okozta
csatolás. Amennyiben a két
rendszer között ilyen mérvű
szintváltozás nem következik
be, akkor a csatolás hatása elhanyagolható.
Ic
Az optocsatolók átviteli karakterisztikája az alkalmazott adó-vevő
kombinációtól függ, pl. IRED-fototranzisztor páros esetén:
A lineáris átvitel hatásfoka (csatolási tényező a fenti elrendezés lináris átvitel

esetén): tartománya
 f I F , T   0,2...0,25
dI c
dI F
IF
Az optocsatoló dinamikus tulajdonságait az adó-vevők dinamikus tulajdonságai szabják meg. (pl. a

fototranzisztor lassabb eszköz, így gyakran fotodióda-Shottky tranzisztor párost használunk a nagyobb sebesség
eléréséhez).
Néhány gyakoribb optocsatoló kialakítás:
 engedélyezés
(strobe)
áram erősítő
fototranzisztor fotodióda TTL áramkörökhöz illesztett
vevő vevő optocsatoló
Néhány tipikus optocsatolós alkalmazás
a) Digitális kimenete illesztése nagyobb teljesítményű fogyasztóhoz

Az eltérő tápfeszültség, a TTL szintnél (még a meghajtó áramkörökre +24 V
megengedett szintnél is) nagyobb kimeneti áram igény és zavarvédelmi +5 V
okokból fontos galvanikus elválasztás indokolja az optocsatolós
leválasztást. A Darlington tranzisztor alkalmazásának indokoltsága a IFO
terhelés áramfelvételétől függ. Az elektromechanikus elemmel (jelen ICO
ICD
esetben relé, de egyéb egyenáramú behúzó mágnes, solenoid, stb. is 1
lehet) párhuzamosan kapcsolt dióda az induktív terhelésen
szükségszerűen fellépő negatív feszültség-csúcsok levágására szolgál.
Alkalmazása induktív terhelés esetén kötelező.
b) Kétállapotú kapcsoló vagy egyéb elektromechanikus illetve elektronikus kontraktor illesztése digitális
áramkörhöz
Az S kapcsoló lehet bármilyen mechanikus működtetésű kapcsoló, +5 V
+24 V
elektromechanikus kontraktor, elektronikus vagy elektromechanikus
szenzor kimeneti kapcsoló, végállás-kapcsoló, vagy egyéb kétállapotú
állapotjelző kapcsoló. A C kondenzátort abban az esetben 1
alkalmazzuk, ha a kontaktus mechanikus, mivel ebben az esetben
pergés (prell) fordul elő, amelyet a digitális áramkörök képesek C
feldolgozni. A kondenzátor a gyors pergés okozta feszültség- S
változásokat kiintegrálja (folytonos vonal: áram a kapcsoló kikapcsolt
állapotában, szaggatott vonal: áram a kapcsoló bekapcsolt
állapotában). Az ellenállások értékeit a digitális áramkör L és H-szintű áramai szabják meg). A Schmitt-trigger
a nem megfelelő meredekségű, de digitális jeltartományú jel formálására alkalmas.
6.4.2. Opto-érzékelők
Az opto-érzékelők (inicializátorok) olyan adót és vevőt tartalmazó eszközök, amelyek kiképzése lehetővé teszi
a fény útjába történő külső beavatkozást. tárgy
Alapvető típusai: tartószerkezet
a) rés-inicializátor
amelynél az adó és a vevő egymással szemben, egy közös optikai tengelyen
van elhelyezve. A résben forgó perforált tárcsát elhelyezve fordulatszámot
vagy az elfordulás mértékét lehet mérni, míg lineáris mozgást végző lemezt
alkalmazva a helyzetet lehet érzékelni. adó vevő
b) reflexiós (diffúziós) közelítéskapcsoló (proximity adó

switch) tartószerkezet
Az adó és a vevő eltérő optikai tengelyen van, de a két

tengely metszi egymást egy meghatározott térbeli pontban.
Amennyiben a tárgy ezt a pontot eléri vagy megközelíti,
akkor a visszaverődő jel a vevőbe jut és így a tárgy helyzete
meghatározható. Külön reflexiós réteget a tárgyon ez a
kialakítás általában nem igényel, de létezik olyan kialakítás tárgy
is, amikor ilyen kerül elhelyezésre a tárgyra (prizma, Fresnel vevő
lencse, stb.). Ekkor reflektoros közelítéskapcsolóról
beszélünk.
c) Nagyobb távolságok áthidalására használják a fénysorompókat, amelyek lehetnek:

 Reflexiós vagy diffúziós (lásd fent)
 Reflektoros (lásd fent)
 Transzparens
 Pásztázó
adó vevő
adók vevők
tárgy
transzparens pásztázó
A pásztázó típusok alkalmasak életvédelmi vagy vagyonvédelmi feladatok
ellátására is.
VEVŐK
ADÓK
Az ipari gyakorlatban gyakran alkalmaznak egy szerkezeti egységben elhelyezett,
munka-
darab
párhuzamos fényúttal ellátott optikai érzékelőket, amelyek célja egy korlátozott
alakfelismerés, méretellenőrzés, mozgó alkatrészek pozíciójának érzékelése.
6.4.3. Üvegszálas átvitel alapjai

Az optikai jelek zavartűrő képessége az elektromágneses zavarokra (EMC) lényegesen nagyobb, mint a
feszültség vagy áramátvitellel dolgozó alapsávi analóg vagy modulált jelátvitel esetén, sőt még a hagyományos
alapsávi digitális átvitelhez képest is jobb tulajdonságokat mutat. A jel csillapítása is kedvezőbb, terjedési
tulajdonságai pedig jobbak, mint a Cu vezetőben terjedő jelek esetén. Villamosan könnyebb szigetelni az egyes
rendszereket egymástól, ha közöttük a jelátvitel (pl. villamos hajtás és vezérlése) üvegszálon keresztül történik,
bár azt a jel sebessége és csillapítása egyébként nem indokolná. A fentiek miatt az üvegszálas átvitel egyre
jobban terjed, még olyan területeken is, mint egylapkás multiprocesszoros rendszerek belső vezetékezése.
Gyakran kerülnek felhasználásra erősen EMC-zavaros ipari környezetben, pl. PLC-k kommunikációjára az
egyes terminál elemek között. Az alfejezet célja olyan mértékig bemutatni az üvegszálas technikát, ameddig az
optoelektronikai adók/vevők ilyen célú felhasználásához szükséges.
Gyakran az üvegszálas jelátvitel egyéb kábelekkel együtt kerül kialakításra, pl. telekommunikációs és
energetikai kábelek, amely a kábelek mechanikai szilárdságát növeli. Ennek hiányában mechanikailag erősítik
a kábeleket, mert maga az üvegszál a borítással együtt fizikailag nagyon kis átmérőjű, pl. 125 m külső átmérő.
Jelterjedés az üvegszálon: n2
Az üvegszál alapvetően három részből áll: n1

maga az üvegszál, a határfelületi bevonat
és a védő burkolat. Az üvegszál (n1
törésmutató) és a bevonat (n2)
törésmutatója eltérő értékű, de homogén a sugár irányában (n1>n2). A különböző szögben beeső fény a
határfelületről visszaverődik és szóródik.
Snellius törvény (összefüggés a törésmutató és a visszaverődés szöge között):

n1 sin1   n2 sin 2 
Az üvegszálban terjedő fény egyenes irányban és visszaverődve eltérő fázishelyzetben halad, így interferenciák
alakulhatnak ki. A megoldást a minél vékonyabb üvegszálak jelentik, pl. 125 μm-es üvegszálas kábel esetén 5-
50 μm az üvegszál átmérője.
Az üvegszál nem tökéletesen henger alakú kialakítása miatt még helikális pályák is kialakulnak. További gondot
okoz a törésmutató változása a hossz mentén, valamint az elhajló kábelből a határfelületen kilépő fény.
Mindezek a problémák egyrészt a jelterjedésben (pl. megváltozott impulzus szélesség a diszperzió miatt, jitter,
stb.), másrészt a kábel csillapításában jelentkeznek. Az alkalmazott fényforrás hullámhossza, a kábel anyaga és
a csillapítás között összefüggés van. A veszteség mértéke 0.2 dB/km…3 dB/km között van.
Kábelt készítenek műanyagból is, de annak átmérője és a csillapítása is jelentősen nagyobb (250 dB/km), mint
a valódi üvegszálas kábeleknél. Az alkalmazható fényforrás általában LED. Ezeket a kábeleket nagytávolságú
jelátvitelre nem alkalmazzák, de ez a csillapítási érték közvetlen ipari vezérlési feladatok (PLC, gépkocsik belső
buszai, stb.) megoldására elfogadható, mivel ott a csillapítás kevésbé játszik szerepet és a távolságok m-ben
mérhetők, az ára azonban jelentősen alacsonyabb, mint az üvegszálnak.
Jelátviteli megoldások:
A fény közvetlen analóg átvitele a vonali diszperzió miatt nem szokásos. A jeleket modulálni kell. Ritkábban
alkalmazzák az analóg modulációt, a leggyakrabban vagy alapsávi digitális modulációkat alkalmazunk (pl.
PAM, PCM, ASK, FSK, PSK) vagy nagyobb tömegű információ átvitele esetén időmultiplex vagy hullámhossz
multiplex rendszereket pl. TDM, WDM.
+5 V
Tipikus adó-vevő
kialakítás üvegszálas R +5V
átvitelre:
&
A jó átvitel feltétele, hogy
az adó és a vevőelemek
optikai tengelyének és az
üvegszál tengelyének adó vevő
egybe kell esnie.
Új fejezete a szenzortechnikának az üvegszál alapú szenzorok:
Két alaptípusa:
 Extrensic (ha a mérés a kábelen kívüli fényen alapul)
 Intrinsic (ha a fény a kábelen belül marad)
Pl. intrinsic elven működő erőmérő, amikor a két felület közé helyezett üvegszálas kábel csillapítása az
összenyomás miatt megváltozik, így a detektált fénymennyiségből az erőre lehet következtetni, de lehetséges pl.
elmozdulás-mérés is, Michelson interferométer, stb. az üvegszál felhasználásával.
6.5. Optoelektronikai elven működő mérőeszközök

Optoelektronikai eszközök felhasználásával különböző mérőeszközök építhetők fel. Klasszikus és nagyon
gyakran alkalmazott mérőeszközök az optikai jeladók/enkóderek és optikai mérőlécek/lineáris jeladók a forgó
és lineáris elmozdulások mérésére.
6.5.1. Forgó jeladók

A forgó jeladók lehetnek abszolút vagy inkrementális jeladók. Az abszolút jeladók az elmozdulás mindenkori
aktuális szögének a kódját szolgáltatják, míg az inkrementális jeladók a relatív elmozdulást reprezentáló
impulzusokat bocsátanak ki. Az abszolút jeladók szerepe a modern ipari elektronikában kisebb a bonyolultabb
felépítés, az alacsonyabb felbontási érték és a jelentősen magasabb ár miatt. Előnyük, hogy esetleges
tápfeszültség-kimaradás esetén is mindig az aktuális pozíciót mutatják, valamint gyakori irányváltás esetén sem
nő a pozíció hiba impulzusvesztés miatt (mint az inkrementális jeladóknál történhet).
Az abszolút jeladók esetén egy állandó fényforrásból (LED/IRED megvilágított forgótárcsa van, amelyen az
alkalmazott kódnak(bináris vagy grey esetleg BCD) megfelelő optikailag átlátszó vagy fényvisszaverő (króm
réteg) körívek vannak kiképezve (annyi, amennyi a pozíció jellemzésére alkalmazott digitális kód hossza). Az
adók IRED-ek vagy újabban LED-ek, a vevők félvezetős fotodetektorok. A vevő oldalon levő félvezető
detektorok a kapott jelet négyszögesítik és a kimeneten közvetlenül a pozíció digitális kódját kapjuk. Tápellátás
szüneteltetése után azonnal a tényleges abszolút pozíciót tudjuk mérni. Nagyobb felbontás esetén túl sok körívet
kellene kialakítani, ami technikai problémákat eredményez. Ez behatárolja a felbontást 10-12 bit bináris
ábrázolás esetén. Pl. 10 bit bináris kód esetén a felbontás 360/210=0.351. Gyakori még a BCD-kódú abszolút
jeladó is.
Az inkrementális jeladók esetén nincs a pozíció kódokat tartalmazó tárcsa, hanem helyette van egy forgó tárcsa
(kódtárcsa) egyenletes
résnyílásokkal (üveglapra optikai jeladók:
maratással felvitt opálos és elmozdulás és referencia jeladók
forgó tengely
átlátszó rések), vele szemben
pedig egy álló réslemez, amelyen
annyi nyílás van kiképezve ahány
optikai adó (IRED/LED) van a fény réslemez
kódtárcsával szemben. A útja
réslemez mögött helyezkednek el Kódtárcsa (üveglap
az optoelektronikai detektorok, egyenletesen elosztott opálos elmozdulás és referencia jelek
minden rés mögött egy. maratott vagy reflektív és
átlátszó részekkel vételére optikai detektorok
A kódtárcsa mozgása közben az érzékelő detektorok közel szinuszosan változó fényt érzékelnek. A fényforrások
és fényérzékelők valamint a kódtárcsa és a réslemez megfelelő elrendezése következtében a Moire-effektus
hatására egymástól 90-ban eltolt szinuszos jelek jelennek meg a kimeneten. A szinuszos jelek
négyszögesítésével kapjuk az egymáshoz 90-ban eltolt kimeneti impulzus jeleket. A kimeneti impulzus jeleket
még további műveleteknek (aláosztás) lehet alávetni. A fel és lefutó él deriválásával impulzus-kétszerezést vagy
négyszerezést illetve egyéb elektronikai megoldásokkal ötszörözést valamint húsz-szorozást illetve ezek
kombinációjából nagyobb felbontást is el lehet érni. Természetesen az így kapott többlet impulzusok a két valódi
impulzus közötti időben csak akkor mutatják a tényleges elmozdulásnak megfelelően a mozgást, ha a mozgás
az adott szakaszon egyenletes volt. Az ilyen jeladókkal jó felbontás érhető el (100-6000 imp/fordulat aláosztás
nélkül).
Az egyes feladatok ellátására alkalmazott adó-vevők száma eltérő. A réslemezen és a kódtárcsán alkalmazott
optikai rések fázishelyzete eltérő, ez okozza a szinuszos lefolyású jelet a vevőkön. A szinuszos és koszinuszos
jelek előnyösek a forgásirány meghatározására. Mindkét impulzusjelnek van ponált és negált kimenete, amely a
külső elektromágneses zavarok hatásának csökkentésére hasznos (a zavar azonos fázisban keletkezik mindkét
jelen, ami a két jel kivonása után kiesik).
Tipikus inkrementális adó kimeneti jelek: A
A jeladó impulzusvesztésének ellenőrzése érdekében a fenti csatornákon A

kívül van egy körülfordulást jelző referencia impulzus is (Z), amelyet egy
további adó/vevő párossal és optikai réssel állítanak elő. Ismerve két
referencia impulzus közötti elméleti impulzus számot a mért érték és az B
elméleti érték összehasonlításával az un. szervo-hiba meghatározható, a
berendezés leállítható még mielőtt a hiba miatt végzetes pozíciótévesztés
lépne fel. B
Jellemzők:
 maximális fordulatszám
 maximális felbontás
 megengedett gyorsulás
A kimenet típusa: (szinusz/koszinuszos, TTL vagy nyitott kollektoros/OC)
6.5.2. Lineáris jeladók

A lineáris jeladók felépítése hasonló, mint a forgó jeladóké azzal a különbséggel, hogy lineárisan mozgó
kódlemez van, vele szemben egy lineáris réslemezzel. A két lemez adók és vevők között helyezkedik el. A
lineáris mozgás miatt a kódlemezen több referencia rés van kialakítva meghatározott távolságokra. Az elérhető
hossz nagyon függ az alkalmazott adótól-vevőtől és a kívánt felbontástól. IRED adók esetén az elérhető
pontosság 1-2 m, míg lézeres kialakításnál ennél jobb (0.1-0.01 m, de függ az alkalmazás körülményeitől is).
Jellemzők: maximális elmozdulási sebesség

 maximális felbontás
 maximális gyorsulás
 kimenet típusa (ugyanaz, mint az enkódereknél).
6.5.3. Háromszögeléses elven működő lézeres távolságmérők

A háromszögeléses elven működő pozícióérzékelők főbb részei: lézerdióda (SLD), pozícióérzékelő szenzor
(PSD). A lézerdióda által kibocsátott fényt lencsék fókuszálják. A kibocsátott és fókuszált fény visszaverődik a
tárgyról a pozíció érzékelő szenzorra. A szenzor elhelyezkedése és az érzékelt jel alapján a tárgy pozíciója nagy
pontossággal meghatározható mikroprocesszoros jelfeldolgozó egység segítségével. A pozíció érzékelő
általában 1D foto-PIN dióda. Az 1D PIN-dióda előnye a nagyon gyors működés (10-50 ps) és kis távolságokon
nagy elérhető pontosság.
Az optikai háromszögeléses elven működő érzékelők működési elve az, hogy egy lézer-forrásból kilépő fényt
fokuszálás után a céltárgyra irányítunk közel párhuzamos lézer nyalábot feltételezve. A párhuzamosság
érdekében a lézerfényt a mérési tartományon túlra fókuszálják. Az objektum felületét elérő lézersugár egy része
visszaverődik, a többi része szóródik. A szóródó nyaláb egy része is visszajut az érzékelőbe, mert egy lencse
összegyűjti és az érzékelő felületére fokuszálja azt. A főnyaláb útja is a lencsén keresztül (amelyik az érzékelő
felületére van fókuszálva) vezet az érzékelő szenzorra. Az érzékelő lehet PSD (position sensitive device, röviden
PSD, pozíció-érzékeny eszköz) vagy fotodióda tömb (PDA) vagy egyre inkább lineáris CCD szenzor. A lineáris
CCD szenzorok a tárgy helyzetét pontosabban határozzák meg, mint a PSD eszközök. A PSD-k hajlamosak a
tárgy helyzetéhez képest kis eltolódással mérni a fény maximumot, azaz a pozíciót, igaz ez részben korrigálható
a jelfeldolgozó elektronikával még magán a szenzoron belül. A tárgypont távolsága határozza meg azt a
háromszöget, amin a fény a vevő egység felé vezető utat megteszi.
A háromszögeléses elv
mozgó céltárgy
Lézer
hátránya, hogy csak egy
meghajtó
meghatározott távolságon SLD
áramkör
belül ad megfelelő
pontosságot. Ez az ábra lencsék
alapján attól függ, hogy a
PSD milyen tartományban
tud visszavert jelet érzékelni. Jelfeldolgozó
A céltárgy anyagától, felületi
minőségétől, a felület PSD
kialakításától és a színétől is távoli közeli
függ, hogy a közeli és a távoli határ
határ hol helyezkedik el.
Két további tényező is meghiúsíthatja a visszavert jel képzését a) amennyiben a tárgy abszorbeáló tulajdonságú
az adott hullámhosszúságú fényre, b) különösen tükröző felületek, amelyek túlvezérlik az érzékelőt vagy nem
képeznek értékelhető jelet a PSD-n. Ez utóbbi ellen a fej egy kb. 5-os elforgatásával lehet védekezni (ez
elsősorban fémekre jellemző), míg a felület tulajdonságait a felületet befedő festékanyag alkalmazásával
kompenzálhatjuk (ez különösen jellemző műanyag céltárgyak esetén).
6.6. LED alapú kijelzők

A világító diódákkal felépített kijelzőknek nagy előnyük:
hosszú élettartam
aktív fényforrás jellegük, amely sötétben is látható fényt eredményez
Hátrányuk:
alacsony hatásfok (bár az új eszközökkel jobb hatásfok érhető el, mint hagyományos izzókkal)
még magas áruk (főleg LED display-k, fényforrások esetén), bár ez egyre csökken.
A kijelzők alaptípusai:
Pontszerű kijelzők
Skála/vonal-szerű kijelzők
Numerikus vagy alfanumerikus szegmenses kijelzők
Pontmátrix kijelzők (beleértve az intelligens kijelzőket is)
Az egyes kijelző fajtákban a LED-ek folytonos vagy impulzusos üzemmódban dolgoznak. A folytonos üzemmód
(A, B és részben C alkalmazás) előnye az állandó fényerő, míg impulzusos üzemmódban (részben C, D) a
jelentősen nagyobb áramterhelhetőség. A LED-eket impulzusos üzemmódban multiplexált kijelzésre
használjuk.
6.6.1. Folytonos üzem

A LED áramvezérelt alkatrész. Folytonos üzemben a LED folyamatosan vagy üzemel, vagy ki van kapcsolva és
a váltási frekvencia megegyezik a kijelezni kívánt információ váltási frekvenciájával. A LED-ek közös
jellemzője a viszonylag alacsony nyitóirányú áram terhelhetőség (tipikusan 40-50 mA max.) és kicsi záró irányú
feszültség (tipikusan 4-5 V max. a hagyományos és 10-20V nagyfényerejű típusoknál ). A láthatóság optikai
szögfüggő, tehát a 0-tól eltérő optikai szög mellet nagyobb áram szükséges a minimális láthatóság
beállításához, így a LED szükséges áramát a minimális áram és a megengedhető maximális áram közé kell
beállítani. A fényesség-érzet egy adott áramérték felett nem nő arányosan a gerjesztő árammal ezért nem célszerű
feleslegesen nagy áramokat beállítani. Fehér és kék LED esetén az áramot különösen stabilizálni kell, hogy a
kijelző színhőmérséklete ne változzon meg.
A) Pontszerű kijelzők
+Ut A pontszerű kijelzők egyedi meghajtást használnak. Pl. TTL TP vagy TS kimenettel (ha az áram
R nem haladja meg a maximális L szintű áramot) esetleg TTL meghajtó nagyobb áramra, TTL
ID nyitott kollektoros kimenettel (OC), meghajtó diszkrét tranzisztor vagy FET. Az eltérő színű LED-
ek meghajtása alkalmanként eltérő áramértékek beállítását tehetik szükségessé, különösen a
minimális láthatóság tartományában
U t  U CEsat  U D
ID 
R
A hagyományos LED-vel felépülő pontszerű kijelzőket általában valamilyen jelzésre használjuk, pl. ki- és
bekapcsolt állapot (zöld, sárga), veszélyforrás (sárga), ritkábban veszély kialakulása (vörös), stb. A színeket
ennek megfelelően választjuk ki. A fényerőt úgy kell beállítani, hogy a láthatóság minden irányból biztosítva
legyen. Léteznek egy tokban különböző színt előállító LED-ek is.
A magas fényű LED-eket általában nem egyedileg, hanem csoportosan alkalmazzuk fehér színű lámpa,
gépjármű világítás, a pirosat jelzőtábla, stb. alkalmazásokban. Meghajtásukra céláramkörök szolgálnak
(áramgenerátoros meghajtás), amelyek biztosítják a külső hőmérsékletnek megfelelő áramkompenzációt, illetve
a csoportos működés esetén az azonos gerjesztést.
B Skála (vonal)-szerű kijelzők
Az elektronikus skálák lehetnek lineárisak vagy logaritmikusak. A kijelzés lehet skálaszerű vagy futó-pontszerű,
ami azt jelenti, hogy a kijelzendő értéket rúd formájában (bar-kijelzők) vagy csak a maximális érték kijelzésével
valósítják meg. A LED-sorok egyszerűbb megvalósítására kaphatók egy sorba foglalt LED áramkörök is. A
gyakori kijelzési feladat miatt az ilyen LED-ek meghajtására külön cél-integrált áramkörök állnak rendelkezésre.
A kijelzők fényereje általában szabályozható, így a LED-ek meghajtása vezérelt áram-generátorokon keresztül
történik. A LED-ek vezérlése a közvetlen A/D átalakítás elvén alapul. A referencia ellenállásosztó logaritmikus
beállításával dB skála is beállítható.
C Szegmens kijelzők
a
A szegmens kijelzők elsősorban numerikus
értékek, de –főleg a nagyobb szegmensszámú f g b 7-szegmenses
kijelzők- korlátozottan alfanumerikus kijelző
(szűkített ASCII-kód) kijelzésére is
e c
alkalmasak. A legelterjedtebb megoldás a 7 d
szegmenses kijelző, de léteznek nagyobb
szegmensszámú kijelzők is, pl. 16 szegmensű 16-szegmenses
kijelzők. A szegmenses kijelzőket gyakran kijelző
kijelző tömbökben állítják elő, mert általában kivezetett közös
egy nem elég egy adott feladat megoldásához. katód anód
A vezetékszám csökkentése érdekében az
egyes szegmensek valamelyik elektródája
közös, így vannak közös anódos és közös katódos kijelzők.
Szegmens-kijelzők folytonos vezérlése:

+Ut
A szegmens kijelzők vezérlése folyamatos üzemben közös
úgy történik, mint a pontszerű kijelzőknél, azaz
szegmensenként egyedileg vezéreljük. A feladat
gyakorisága miatt rendelkezésre állnak céláramkörök,
amelyek tartalmazzák általában a BCD/bináris
dekódolót is, kiindulva abból a tényből, hogy a
leggyakoribb 7-szegmenses kijelzők alapvetően szám- BCD/7-szegmenses
karakterek kijelzésére szolgálnak. konverter és meghajtó
A R
Az R ellenállások állítják be a LED-ek áramát. A fenti BCD a
B
megoldás a kijelzendő karakterek számával egyre C
nagyobb mértékben növekvő vezetékigényt jelent, ami 7- g
D
miatt egy karakterszám felett nem gazdaságos szegm.
megoldás, ekkor a multiplexált kijelzést alkalmazzuk.
A kijelzők méreteit befolyásolja, hogy a sugárzás a pn-rétegben keletkezik, ezért a pontszerű fényforrás jelét
optikailag diszperziós anyagokkal alakítják át vonalszerű vagy egyéb ábra–szerű alakra. A fényerő a
szegmensenként sorba kötött diódák számával növelhető, bár figyelembe véve a TTL tápfeszültség szintet is, a
két sorba kötött dióda a leggyakoribb.
6.6.2. Multiplex-üzem
A multiplex üzem azt jelenti, hogy –kihasználva a szem tehetetlenségét- a kijelzőt nem egyszerre, hanem
részenként, a részeket folyamatosan váltva oly módon vezéreljük, hogy minden részegység azonos ideig kapjon
vezérlést egy meghatározott periódusidőn belül. Az alkalmazott multiplexálási frekvenciának elegendőnek kell
lenni, hogy a szem a kijelzőt folyamatos működésűnek lássa, vibrálása a megfigyelőt ne fárassza.
A LED esetén a multiplex üzemet az teszi lehetővé, hogy a LED-et impulzus üzemben jelentősen túl lehet
vezérelni, akár a folyamatos üzemű áram maximumának három-esetenként négyszeresével is. Multiplex
üzemben gondoskodni kell róla, hogy a kijelzendő adat és az éppen meghajtott karakter szinkronban legyen
egymással.
a) Szegmens kijelzők
Három-négy karakter felett –az áramkör bonyolultsága ellenére- gazdaságos a szegmens kijelzők multiplex
vezérlése. A minimális frekvenciát a villódzás szabja meg.
8 karakter esetén egy lehetséges multiplex kijelző megoldás

+Ut
bináris
számláló
3/8
oszcillátor DEMUX T0 T7
A B C
A R
4x8x1 B BCD a
MUX C 7- g
D szegm.
Szinkronizált adat
kiválasztás
A kiválasztó áramkör -a MUX áramkörön túl- egyéb megoldású is lehet, pl. RAM.
A karakterszámban felső korlátot jelent, hogy a fényerő jelentősen csökken a karakterszám növekedésével, mivel
az átlag LED-áram (ILED)is arányosan csökken az ábra szerinti módon.
Egy karakter egy szegmensének árama ILED

^I
LED

 Toszc I LED ILED
I LED  I LED  t
nToszc n Toszc
n a karakterszegmensek száma nxToszc
b) Pontmátrix kijelzők +Ut

A pontmátrix kijelzők jól olvasható szöveg
karakterek és egyéb szimbólumok kijelzésére is
alkalmasak. A nagyszámú egyedi LED X0
meghajtása miatt csak multiplex-vezérlés jöhet
szóba. A pontmátrix kijelzők különböző
pontszámot (egyedi LED) tartalmaznak X1
karakterenként (pl. 5x7-s mátrix). A kurzort is
tartalmazó kijelzők esetén további sorok is
rendelkezésre állnak a kurzor kialakítására.
A kijelzők vezérlése a szegmenses kijelzőkhöz
hasonlóan történik, de itt a nagyszámú oszlop X6
miatt a kiválasztásnak egy intelligensebb
megoldását kell választani, pl. tárolóból,
mikrovezérlő alkalmazásával.
Y0 Y1 Y2 Y3 Y4
6.6.3. Intelligens kijelzők

Az intelligens kijelzők belső felépítése a multiplex-kijelzőkkel egyezik meg, a különbség a külvilággal való
kommunikációban van. Az intelligens kijelzők kifelé adat- és címbusszal rendelkeznek, és vezérlő vezetékeken
keresztül egyéb funkciók is elérhetők. Vezérlésük nem nagyon különbözik a többi periféria egységtől.
Érdekessége, hogy a karaktereknek megfelelő kódot (ált ASCII, vagy annak grafikai elemekkel bővített
változatát) tároló belső RAM kétoldali hozzáférésű (dual-port RAM), amelyet az tesz szükségessé, hogy mind
a kijelzőt meghajtó vezérlőnek, mint a külső adat- és címbuszoknak hozzá kell tudni férni a tartalomhoz.
Általános vázlat a külső interfész elemekről:

A parancs/adat vezeték jelzi, hogy az
címbusz adatbuszon milyen információ van, a
Dual-
port kiválasztás vezeték jelzi az egységnek, hogy az
RAM információ ennek az egységnek szól.
4-8 bit adatbusz Lehetőség van speciális parancsok
végrehajtására is, pl. léptetés balra-jobbra,
írás/olvasás (R/W) Kijelző a meghajtó képernyő-görgetés fel és le, aláhúzás, kiemelés,
elektronikával. stb. A 4 bites adatbusz esetén az adatok és a
parancs/adat
parancsok beolvasása két lépcsőben történik,
kiválasztás ami lassítja a kommunikációt, de csökkenti a
(CS,CE,EN,stb.) szükséges vezetékek számát, amely a gyakran
távolabb elhelyezett kijelző miatt fontos.
6.6.4. LED-Display
A LED-ek fényerejének növekedésével lehetővé váltak akár a nagyfelületű, dinamikus ábrákat vagy éppen
mozgó képeket vetítő kijelzők megvalósítása. A kijelzők egyedi LED-eket tartalmaznak vagy R-G-B szín
kialakítású pixelek formájában, vagy egy tokban integrált RGB-LED-ek formájában. A LED-megjelenítők
előnye a nagy elérhető képváltási sebesség, elvileg korlátlan méret és felbontás, javuló hatásfok, egyéb
megvilágítást nem igényelnek. Hátránya a jelentős költség, ami azonban a nagyfényerejű LED-ek
gyártásköltségének csökkenésével csökken.
A LED-megjelenítők ígéretes fajtája az OLED (organikus LED) alapú megjelentő, amelyet tiszta, dinamikus
képalkotás jellemez. Bár elérhető ipari termék, fejlesztése még intenzíven tart.
Előnyei:
bármilyen szín előállítható
rendkívül vékony kijelzők építhetők fel (pl. vékonyabb, mint 1 mm)
nagy fényerő alacsony vezérlési feszültség mellett
a képernyő tetszőleges irányból megfigyelhető (nincs megfigyelési szög probléma, mint az LCD-nél)
hosszú élettartam egész 10000 óráig
nagy működési sebesség, jó minőségű videó lejátszás
6.7. Folyadékkristályos kijelzők (LCD)

A folyadékkristályos (LC) tulajdonságokat már több mint száz éve felfedezték (1888-ban Reinitzer osztrák
biokémikus felfedezi a folyadékkristályokat. Felismeri, hogy egyes anyagoknak két olvadáspontja van), azonban
technikai megvalósításra csak az utóbbi időben került sor. 1963-ban Williams (RCA) felfedezi, hogy a fény
másképpen halad át a folyadékkristályon, ha elektromos tér hatásának tesszük ki, 1968-ban Heilmeyer (RCA)
elkészül egy LCD prototípussal, 1973-ban a Sharp cég piacra dobja az első LCD-s számológépét.
A folyadékkristályok felhasználása az élet minden területén elterjedt és különösen jelentősek az informatikai

alkalmazásokban, pl. display, TV képernyő, stb.
6.7.1. Működése, tulajdonságai

A folyadékkristályok fizikai tulajdonságaikat tekintve a szilárd anyagok és a folyadékok között helyezkednek
el. Halmazállapotukat tekintve folyadékoknak tekinthetők, de a molekulák rendezettséget mutatnak, bár nem
olyan mértékűt, mint a szilárd anyagok. Az optikai és az elektromágneses tulajdonságaik a szilárd anyagokhoz
állnak közel, azaz kettőstörők, az optikai fénytörés mutató értéke két dimenzióban eltérést mutat. Úgyszintén
eltérő a dielektromos állandójuk a két tengely irányában.
Jellemzően a szerves anyagok egy csoportja viselkedik a fenti módon, de csak egy meghatározott hőmérséklet
tartományban (metafázis/mezamorf állapot). Az elektronika számára azok az anyagok jelentősek, amelyek a
folyadékkristályos állapotukat a -25…+85 C tartományban veszik fel.
Molekuláris szinten a folyadékkristályos anyagokat óriásmolekulák alkotják, amelyek alakja egy tengely
irányában megnyúlt (pálca alakú). Az óriásmolekulák jellemezhetők a tengely irányába mutató vektorral,
amelyet direktornak nevezünk.
Három alapvető típusuk van a direktorok rendezettsége szerint2:

 Szmektikus: a molekulák párhuzamosan helyezkednek el, de egymáson elcsúszva.
Viszonylag nagy rendezettséget mutatnak a direktorok irányultságát tekintve. A
gyakorlat számára legfontosabb képviselőjük a ferro-elektromos kristályok (Sc osztály).
 Nematikus: alacsony rendezettségű, többé-kevésbé egy irányba mutató direktorokkal,

a molekulák nagy mozgékonyságot és rugalmasságot mutatnak. Az anyag optikailag
egytengelyűnek tekinthető. A direktorok hő hatására a főtengely körül véletlenszerű
mozgást végeznek. Külső elektromos térrel vagy sík anyagok által keltett felületi
hatással a direktorok helyzete könnyen befolyásolható. A dielektromos állandója a
tengellyel párhuzamosan és arra merőlegesen eltér és a különbség lehet pozitív vagy
negatív (=-).A leggyakrabban alkalmazott LC- anyag.
 Koleszterikus: a molekula rétegek egymáshoz képest elfordulnak, a direktorok

irányultsága spirál (helikális) alakot vesz fel. Gyakran alkalmazzák őket szennyező
anyagként a nematikus LC anyagoknál.
A továbbiakban elsősorban a nematikus anyagok tulajdonságait tárgyaljuk, mivel ezek

gyakorlati jelentősége nagyobb. A nagysebességű kijelzőkben alkalmaznak
ferroelektromos (FLC) és felülettel stabilizált ferroelektromos (SSFLC) anyagokat.
A nematikus anyagokat lemezek közé helyezve (amelyek távolsága rendszerint 1-20
m) a direktorok a felületi hatás miatt orientálódnak (kezdeti állapotot vesznek fel):
2
A képek forrása: http://www.wikipedia.org
üveglap
folyadékkristály
Úgyszintén befolyásolja a molekulák elrendezését a felületi érdessége is. Amennyiben az üveglapon túl felületi
érdesítő anyagot is alkalmaznak, akkor elérhető, hogy az érdességnek megfelelően álljanak be a molekulák. Pl.
egymásra merőleges kialakított érdesített felületek között alakítható ki a leggyakrabban alkalmazott
folyadékkristályos struktúra a csavart nematikus (TN), amelynél a szokásos csavarási szög 90, vagy újabban a
nagy kontrasztú monitoroknál a 270 (szuper csavart nematikus struktúra, STN).
Egy 90°-os forgatású TN kristály szerkezete, a direktorok irányai különböző metszeti síkokban:
A helikális csavarmenet egy menetének hossza: .

Az ábrán a direktorokat, illetve azoknak a sikfelületre vett vetületét
ábrázoltuk 90-os csavarmenet esetén.
λ/4
Az optikai szórás megjelenítéséhez a beeső természetes fényből egy
meghatározott polarizációjú komponenst kell kiszűrni (a fény kör-
körösen poláros, így alkalmatlan eredeti formájában a változások
megjelenítésére). A polarizálást egy szerves anyagból készülő szűrő a
polarizátor valósítja meg. A belépő fény a folyadékkristályon történő
áthaladáskor egyrészt a direktorok másrészt a törésmutató által meghatározott mértékben megváltoztatja a
polarizációját, azonban egy kis része a fénynek egyéb irányokban is szóródik (a törésmutató a direktorra
merőleges irányban sem nulla, a fény kis mértékben abba az irányba is szóródik). A kilépő fény a szórás miatt
szélesebb tartományban poláros, ezért a jobb képmegjelenítés miatt ezt a fényt is polarizátor szűrőn kell
átengedni (a nem megfelelő irányban szórt fényt ki kell szűrni). A kimeneten alkalmazott szűrőt analizátornak
nevezzük. A polarizátorok és az analizátorok vagy párhuzamosan vagy egymásra merőlegesen polarizáltak.
Ennek megfelelően alapállapotban az LCD vagy világos vagy sötét.
Az ábrán a 90-os forgatási szögű TN

folyadékkristályon áthaladó fény útját belépő fény üveglemez üveglemez kilépő
és polarizációjának változását kör-körösen poláros fény
ábrázoltuk, ha a PA. Mivel a fény poláros
főnyalábja is 90-ot fordul
polarizációban a folyadékkristályon A fény
történő áthaladáskor, ezért ebben az terjedési
elrendezésben az LC világos lesz (van útja
kilépő fény). Ha PA lenne, akkor sötét
képet kapnánk.
A világos vagy sötét alapállapot elérése polarizátor (P) folyadékkristály analizátor (A)
érdekében a molekulákat orientálni
kell, amihez képest vezérléskor a struktúra megváltozik. Gyakori megoldás, hogy az üveglemez felületének
megfelelő érdesítésével hozzák létre az alapállapotban csavarodó molekula szerkezetet. Az alapállapotban a
fentiek szerint orientált molekulákat, amely a beállítástól függően világos vagy sötét képet eredményez, külső
elektromos térbe helyezve, azok elmozdulnak és a kép kontrasztja ellentettjére változik.
A nagy pixelszámú nagy felbontású monitorok esetén a TN-módban működő kijelzők nem adnak elég éles képet,
mivel a nem tökéletes fényforgatás miatt a szomszéd pixeleket megvalósító molekulákat is gerjesztik. Ennek
ellensúlyozására alkalmazzák az STN-módot, amikor a forgatás 270. Ez egy lényegesen élesebb képet
eredményez, de sok hátránya is van, aminek kivédése jelentős árfelhajtó tényező: lassúbb működés, rosszabb
szürke-skála, nagy fényveszteség a folyadékkristályon, sárga és kék fény kisugárzás, ami színrontó hatású, bár
ezt többrétegű kiegészítő rétegekkel meg lehet akadályozni.
A kijelzők lehetnek transzparens jellegűek (a fenti magyarázó ábra szerint), azaz a megvilágítás és a fénykilépés
ellenkező oldalon történik, vagy reflexiós jellegűek, amikor mind a megvilágítás mind a fénykilépés azonos
oldalon van. Ez utóbbi esetén használják a 45-os forgatású folyadékkristályt, mivel a visszavert fény szintén
45-ot fordul, így eredőben 90 polarizációs fázis forgatás.
A reflexiós kijelzők elvi szerkezete:

félig áteresztő A P üveg folyadékkristály
A megvilágítás lehet maga a természetes fény
(pl. karóra), vagy mesterséges (pl. műszerek,
autoelektronikai termékek, stb.), ahol Reflexiós háttér
elsősorban fehér LED-et vagy hidegkatódos kilépő fény lemez
csöves megoldást használunk. Mivel az LCD
maga fényt nem emittál ezért sötétben
mesterséges megvilágítás nélkül nem látható a megvilágítás
kijelző.
A folyadékkristályos kijelzőket váltakozó feszültséggel vezérlik (egyenfeszültség esetén galvanizációs hatás lép
fel). A feszültség alakja nem befolyásolja az LCD működését csak az amplitúdó és a frekvencia.
Jellemző karakterisztikák:
a) Transzfer karakterisztika (Kontraszt-feszültség karakterisztika)

kontraszt
Az LCD-knél a fényerő nem értelmezhető csak a fekete és a
fehér viszonyított aránya (kontraszt). Jellemző érték az 50% 100
kontraszt eléréséhez szükséges váltakozó feszültség effektív
értéke. Az ábrából látható, hogy egy adott feszültség felett már
50
nem javul a kép minősége. Problémát okoz, hogy a kép
világos-sötét átmenete nem egy határozott érték, hanem
fokozatosan megy át az ábra szerint a kép világosból sötétbe
és vissza. Ez különösen a multiplex vezérléseknél okoz Uv
U50
gondot.
b) Működési tartomány (U-f)

Az fmin frekvenciát a szem felbontóképessége határozza
Uv veszteségi meg 30-50 Hz.
Umax
teljesítmény Az fmax frekvenciát a molekula dinamizmusa szabja meg,
miatt azaz ez az a legnagyobb frekvencia, amit a molekula
elmozdulásával még követni tud.
Az Umax a maximális feszültség, ami nem okoz
biztonságos helyrehozhatatlan folyamatokat a folyadékkristályban
működési terület (nagyon nagy térerő a kis távolság és a nagy feszültség
Umin miatt).
f [Hz] Az Umin feszültséget a minimális kontraszthoz szükséges
fmin fmax feszültség szabja meg.
A keletkező szórt kapacitások áttöltéséhez szükséges veszteségi teljesítmény és az általa okozott melegedés
korlátozza a biztonságos működési terület nagyságát.
c) A folyadékkristály dinamikus tulajdonságai:
A különbözőképpen kialakított folyadékkristályos kijelzők és az alkalmazott vezérlési eljárások eltérő

jelterjedési időt eredményeznek. A bekapcsolási állapot eléréséhez szükséges idő (t on) lényegesen kisebb, mint
az alapállapotba visszatéréshez szükséges idő (toff). A szükséges vezérlési feszültség is jelentősen eltér az elvek
különbözősége szerint.
A különbözőképpen kialakított folyadékkristályos kijelzők és az alkalmazott vezérlési eljárások eltérő

jelterjedési időt eredményeznek. A bekapcsolási állapot eléréséhez szükséges idő (ton) lényegesen kisebb, mint
az alapállapotba visszatéréshez szükséges idő (toff). A szükséges vezérlési feszültség is jelentősen eltér az elvek
különbözősége szerint.
d) A folyadékkristály villamos helyettesítő-képe:
Az LCD gyakorlatilag feszültséggel vezérelt eszköznek tekinthető, mivel a

R
folyadékkristály, mint dielektrikum ellenállása rendkívül nagy R= 2…6x10 10 . A
fegyverzetek közötti kapacitás C~100 pF. A nagy  miatt érthető a nagy jelterjedési idő.
C
6.7.2. Vezérlési megfontolások

Az LCD-k vezérlése alapvetően eltér a LED alapú kijelzőknél alkalmazottól. A legfontosabb eltérések:
 Az LCD feszültségvezérelt eszköz, így az áram megszakításával ki- és bekapcsolni nem lehet.
 Az alkalmazott vezérlőjelnek váltakozó feszültségű jelnek kell lennie, amely még csekély
egyenfeszültségű komponenst sem tartalmazhat (ez nehézséget okozhat digitális vezérlés esetén).
 A szomszédos szegmensek között a nagy elektromos tér miatt áthallás jöhet létre, ezért az LCD
szegmenseket mindkét állapotukban aktívan kell vezérelni. Ez különösen a multiplex-kijelzéseknél
nagyon kritikus.
A vezérlés során az addig kialakított molekula elrendezést úgy bontjuk meg, hogy az eddig világos felület sötétre
vált és vissza.
Topológiai multiplex vezérlés elve X1

Közös elektróda
a) 7 szegmenses kijelzők esetén X2
X3
A kijelző hossza (n, karakterszám) és a további
feszültségarányok (A), valamint a karakterek
kontrasztosság (S) között összefüggés van:
Szegmens elektróda
b) Pontmátrix kijelzők:
A nem display méretű és jellegű pontmátrix

kijelzőket a topológiai multiplex elvén
vezéreljük figyelembe véve, hogy a karakter
pontmátrixos kiképzésnek megfelelően több sor Y1 Y2 Y3 Y4 Y5 Y6
van (amit tovább növelhet a kurzor kialakítására
felhasznált sorok száma), mint a karakter 1. karakter 2.karakter
kijelzőknél. Az amplitúdó-fázis vezérlést a
szakirodalom -amennyiben azt display-k vezérlésére alkalmazzák- passzív-mátrixos vezérlésnek nevezi.
6.7.3. Intelligens kijelzők

Az LCD alapú intelligens kijelzők felépítése nagymértékben hasonló, mint a LED alapú intelligens kijelzőké. A
különbség elsősorban a nagy felbontású grafikus képességekben és az azt támogató parancs készletben van,
amely nem igényel különleges hardver kialakítást.
6.7.4. Folyadékkristályos monitorok (LCD)

A lapos méret és az alacsony energiafelhasználás miatt az LCD-k elterjedése minden területen rohamosan nő.
Különösen jelentős szerepet játszanak a számítástechnikában és az ipari vezérlések területén.
Alaptulajdonságaik jelentősen különbözhetnek egymástól (méret, felbontás, színes vagy monochrom,
színmélység és kontraszt, felhasználási területek), amely a vezérlés bonyolultságában, a felépítésben és
természetesen az árban is tükröződik.
A legegyszerűbbek a kis méretű monochrom LCD-k, amelyek általában TN kialakításúak. A közös és szegmens
elektródák kialakítására egy fényáteresztő, de villamosan jól vezető anyagot használnak (Indium-ón oxid, ITO).
Ez a fénynek kb. 70-80%-t átengedi. A folyadékkristályos réteg tipikus vastagsága 10 m.
Az összetettebb kijelzők meghajtására a passzív mátrixos megoldás helyett a különböző aktív mátrixos
(AMLCD) megoldások terjedtek el. A passzív megoldás esetén minden rácspontot X-Y koordinátával úgy
jelölünk ki, hogy az X és Y kijelölő vezetékek egyben a vezérlő jeleket is szolgáltatják. Ez azzal a
következménnyel jár, hogy nagy az áthallás veszélye a pixelek között és korlátozza a nagy meredekségű pixel-
váltások lehetőségét is (lásd topológiai multiplex). Aktív mátrixos esetben a kijelölő vezetékek egy segéd
elektronikus kapcsolót (leggyakrabban tranzisztor, de egyéb kapcsoló is szóba jöhet, pl. a MIM nemlineáris
elem) vezérelnek és az gerjeszti a mátrix pontban levő folyadékkristály molekulákat. A legelterjedtebb megoldás
a vékonyréteg tranzisztoros (Thin-Film Transistor) aktívmátrix kijelző. A sor oszlop aktiválása után a két
MOSFET bekapcsol és az analóg vezetéken levő feszültséget a szegmens elektródára vezeti. A közös elektróda
be van kapcsolva, így gerjesztés esetén a megfelelő képet kapjuk. A fény attól függően, hogy milyen mértékben
áteresztő a folyadékkristály (az analóg jeltől függ) átengedi a megfelelő pixel fényét és a színszűrő, amelynek
elrendezése hasonló a színes TV képcsöveknél megszokotthoz az RGB színkódnak megfelelően gerjesztett
állapotba kerül az adott rácspont helyen. Az alapszínek keverésével, az egyébként nem színes folyadékkristály
színes képcső vagy TV képcső funkciót tud ellátni (igen nagy szín-mélységben). A vezetékezés itt is
elektromosan vezető, de fényre áttetsző anyaggal (ITO) történik. A folyadékkristály rendszerint 270°-os
csavarmenetű STN kristály.
A TFT kialakítása történhet egy integrált áramköri lapkán is, ahol az egyik elektródát maga a lapka képviseli és
a folyadékkristály (amelynek vastagsága mindössze 6 m) fölötte helyezkedik el. Az ilyen kijelzőket integrált
áramkör-hátlapos kijelzőknek (SLM) nevezzük.
Egy színes TFT LCD elvi szerkezete
megvilágítás folyadékkristály
Üveglap a színszűrő felülettel

(RGB) és a közös elektródával
polarizátor
analizátor
üveglap hordozó
a TFT elemekkel
(szegmens elektróda vezérlés)
kilépő fény
A színes LCD-vel külső tükrök és erősebb fényforrások felhasználásával nagy kivetítőket lehet előállítani.
Ugyanez az alapja az LCD-projektoroknak is.
aktív
Egy szegmens elvi kapcsolása: oszlopkijelölő
aktív
sorkijelölő Aktív mátrix kapcsolóelem
Szegmens
elektróda folyadékkristály
közös elektróda
analóg adat
6.8. Plazma kijelzők, megjelenítők (PDP)

A plazma kijelzők a gázkisüléses csövek elvén működnek, azaz a gerjesztett gáz alapállapotba visszatérve fényt
bocsát ki. Ellentétben a katódsugárcsöves megoldásokkal a PDP hidegkatódos gerjesztésű és nincs elvi korlátja
az elérhető méretnek, ráadásul a mélységi mérete nagyon kicsi, mivel fókuszálásra nincs szükség, így nagyon
lapos képernyők alakíthatók ki. Összehasonlítva az LCD megjelenítőkkel, amelyek szintén nagyon lapos
méretben állíthatók elő, a legszembetűnőbb, hogy a PDP aktív fénykibocsátású (az LCD-k esetén beépített
fényforrás gondoskodik a szükséges megvilágításról). A PDP-k legnagyobb hátránya a digitális rendszerekhez
kevéssé illeszkedő magas (150-200 V) gyújtófeszültség, az elérhető pixelek közötti távolság (pitch, 0.2-0.5 mm),
amely rosszabb, mint egyéb kijelzőknél, valamint a kontraszt arány, amely lényegesen alatta marad a többi
kijelzőknek.
A PDP-k lehetnek egyen- vagy váltakozó áram vezérlésűek.
a) Az egyenáramú vezérlés esetén a keletkezett ív áramnövekedést okoz, amelynek oltásáról gondoskodni

kell. Gyakran alkalmaznak előfeszítést egyenáramú vezérlés esetén, amikor kikapcsolt pixel esetén is
a láthatóság határáig vezéreljük a kijelzőt, amely így alacsonyabb reakció időt igényel.
b) Váltakozó áramú vezérlés esetén az elektródák elszigetelhetők a gáztértől és lehetőség van csak
azoknak a pixeleknek a vezérlését megvalósítani, amelyek állapota megváltozik. Ez nagymértékben
növeli az eszköz sebességét, csökkenti a villódzást és a képváltási frekvenciát.
Az X és Y vezérlő elektródák térben egymástól elválasztva alkotnak egy mátrix elrendezést. A közöttük fellépő
nagy feszültség ionizálja a teret és gerjeszti az elektronokat, azaz gázkisülést hoz létre. Színes kijelzők esetén az
RGB szubpixeleket külön-külön kell megcímezni.
A kijelző alapállapotban nagyobb részt az UV tartományban sugároz (az alkalmazott gáz xenon és neon), így
transzformáló anyagokat kell alkalmazni, amelyek ezt a fény-spektrumot a látható fény tartományba
transzformálják. Erre több megoldás is van, pl. a legelterjedtebb a katódsugárcsöves megoldásoknál is
alkalmazott fényporok (foszfor) használata, de újabban megjelentek ilyen transzformálásra képes műanyagok
is.
A színes kijelző keresztmetszete egy üveglap

pixelnél: átlátszó
elektróda
szigetelő réteg
A PDP előnyei a lapos, nagyméretű, (MgO)
alacsony fogyasztású
megjelenítőknél használhatók ki,
ahol a közeli olvasás nem hátlap
követelmény a nagy pixel távolság
miatt. gáz-tér vörös (R) zöld (G) adat elektróda kék (B)
AJÁNLOTT IRODALOM
[1] Tietze-Schenk: Analóg és digitális áramkörök, Műszaki Könyvkiadó, 1990.
[2] Herpy-Barka: Aktív RC szűrők, Akadémiai Kiadó, 1985
[3] Schnell szerk.: Jelek és rendszerek méréstechnikája, Műszaki Könyvkiadó, 1985.
[4] Millmann: Microelectronics, McGraw-Hill, 1992
[5] Winzer: Linear Integrated Circiuts, Saunders College Publishing, 1992
[6] Kissel: Industrial Electronics, Prentice Hall, 1997
[7] Doebelin: Measurement Systems, McGraw-Hill, 1990
[8] Savant-Roden-Carpenter: Electronic Design, Benjamin/Cummings Publishing, 1991
[9] Smith,S.D.: Optoelectronic devices, Prentice Hall, 1995.
[10] Kwork,K,NG: Complete Guide to Semiconductor Devices, IEEE Press, 2002.
[11] Gies: Optokoppler und Displays, Franzis Verlag, 1987.
[12] Usher,M.J.-Keating,D.A.: Sensors and transducers, MacMillan Press, 1996.
[13] Ferenczi Ö.: Félvezetős feszültségátalakítók, Műszaki Könyvkiadó 1979.
[14] Ferenczi Ö.: Kapcsolóüzemű tápegységek, Műszaki Könyvkiadó 1979.
[15] Marty Brown: Power Supply Cookbook, Newness Publ. 2001.
[16] M.H. Rashid: Power electronics: Prentice Hall, 1993.
[17] Komarik J: Számítástechnika analóg áramkörei, LSI Oktatóközpont
[18] J.G. Proakis- D.G. Manolakis: Digital Signal Processing, MacMillan Publ. , 1992.
[19] C. Marven-G. Ewers: Simple Aproach to Digital Signal Pocessing, Wiley International-Texas
Instruments, 1996.
TARTALOMJEGYZÉK
3.0 Műveleti erősÍtők (folytatás) .......................................................................................................... 2
3.4. A műveleti erősítők hibái .................................................................................................................. 2
3.4.1. A frekvencia karakterisztika és kompenzálása ......................................................................... 2
3.4.1.1. A nyílthurkú erősítés frekvenciafüggése ............................................................................. 2
3.4.1.1.1. A negatív visszacsatolás hatása a frekvenciamenetre .................................................... 2
3.4.1.1.2. A határfrekvencia hatása a dinamikus paraméterekre .................................................... 3
3.4.1.2. Fázistartalék ........................................................................................................................ 3
3.4.1.2.1. A fázismenet hatása a linearitásra .................................................................................. 4
3.4.1.2.2. A fázistartalék hatása a dinamikus tulajdonságokra ....................................................... 5
3.4.1.3. A frekvencia karakterisztika kompenzálása ........................................................................ 5
3.4.2. Ofszet hibák és kompenzálásuk ............................................................................................... 6
3.4.2.1. Ofszet hiba csökkentése a tervezés során ............................................................................ 7
3.4.2.2. Ofszet kompenzálás ............................................................................................................ 8
3.4.2.2.1. Külső kivezetett kompenzációjú áramkörök .................................................................. 8
3.5. Aktív szűrők ...................................................................................................................................... 8
3.5.1. Konjugált komplex gyökpár tulajdonságai ............................................................................... 8
3.5.2. Aktív szűrők tervezése ............................................................................................................. 9
3.5.2.1. Szűrőtervezés approximációs eljárással .............................................................................. 9
3.5.2.2. Közvetlen szűrőtervezés...................................................................................................... 9
3.5.3. Kapcsolt kapacitású szűrők .................................................................................................... 11
3.6. Műveleti erősítők kapcsolóüzeme ................................................................................................... 12
3.6.1. Komparátorok ........................................................................................................................ 12
3.6.1.1. Hiszterézis-nélküli komparátorok ..................................................................................... 12
3.6.1.2. Hiszterézises komparátorok .............................................................................................. 14
3.6.2. Multivibrátorok ...................................................................................................................... 14
3.6.2.1. Astabil multivibrátor műveleti erősítővel.......................................................................... 15
3.6.2.2. Monostabil multivibrátor műveleti erősítővel ................................................................... 15
3.6.3. Időzítők/timerek ..................................................................................................................... 16
3.7. Jelkondicionáló áramkörök ............................................................................................................. 17
3.7.1. Mérőerősítők (Műszererősítők, Instrumentation amplifiers) .................................................. 18
3.7.1.1. Három műveleti erősítős mérőerősítő (műszererősítő) ..................................................... 19
3.7.2. Szigetelt erősítők .................................................................................................................... 20
3.7.2.1. Transzformátoros leválasztású szigetelt erősítők .............................................................. 21
3.7.2.2. Optoelektronikai leválasztású szigetelt erősítő ................................................................. 21
3.7.3. Töltéscsatolt erősítők.............................................................................................................. 22
3.7.4. Hőmérséklet átalakítók erősítői .............................................................................................. 22
4.0 A/D és D/A átalakítók.................................................................................................................... 24
4.1. Az átalakítók jellemzői és paraméterei ............................................................................................ 25
4.1.1. Mintavételezés ........................................................................................................................ 25
4.1.2. Követő-tartó áramkörök (S&H) ............................................................................................. 28
4.1.3. Kvantálás ................................................................................................................................ 29
4.1.4. Kódrendszerek........................................................................................................................ 30
4.1.5. Átalakítók pontossága és hibái ............................................................................................... 31
4.1.5.1. Statikus hibák .................................................................................................................... 31
4.1.5.2. Dinamikus hibák ............................................................................................................... 31
4.2. D/A átalakítók (DAC) ..................................................................................................................... 32
4.2.1. Létrahálózatos átalakító .......................................................................................................... 32
4.2.2. Közvetlen/teljesen dekódolt átalakító..................................................................................... 33
4.3. A/D átalakítók (ADC) ..................................................................................................................... 33
4.3.1. Sorozatos közelítéses (szukcesszív approximációs) átalakító ................................................ 34
4.3.2. Közvetlen átalakító ................................................................................................................. 34
4.3.3. Kettős meredekségű (dual slope) átalakító ............................................................................. 34
4.4. Speciális átalakítók .......................................................................................................................... 35
4.4.1. Szigma-delta átalakítók .......................................................................................................... 36
5.0. TÁPEGYSÉGEK........................................................................................................................... 37
5.1. Stabilizálatlan AC-DC tápegységek ................................................................................................ 38
5.1.1. Egyfázisú egyenirányító kapcsolások..................................................................................... 38
5.1.1.1. 1F2U2Ü kapcsolás (Graetz) .............................................................................................. 38
5.1.1.2. 1F1U2Ü kapcsolás (középpont-kapcsolás) ....................................................................... 40
5.1.2. AC-DC átalakítók elemei ....................................................................................................... 41
5.1.2.1. Egyenirányító transzformátorok ........................................................................................ 41

5.1.2.2. Egyenirányító dióda .......................................................................................................... 41
5.1.2.3. Szűrőkondenzátor.............................................................................................................. 42
5.1.2.4. Túláram-védelem .............................................................................................................. 42
5.1.2.5. Túlfeszültség-védelem ...................................................................................................... 42
5.2. Stabilizált kimenetű DC-DC tápegységek jellemzői ....................................................................... 43
5.3. Analóg lineáris üzemű tápegységek ................................................................................................ 45
5.3.1. Stabilizálási elvek ................................................................................................................... 45
5.3.1.1. Soros stabilizálás elve ............................................................................................................. 45
5.3.1.2. Párhuzamos (shunt) stabilizálás elve ....................................................................................... 46
5.3.2. Visszacsatolás nélküli tápegységek ........................................................................................ 46
5.3.2.1. Zener-diódás stabilizátor ................................................................................................... 46
5.3.3. Visszacsatolt tápegységek ...................................................................................................... 47
5.3.3.1. Analóg lineáris tápegység feszültség-referencia elemmel ................................................ 47
5.3.3.2 Analóg lineáris tápegység áram-referencia elemmel ........................................................ 48
5.3.3.3. Aktív túláramvédelem ....................................................................................................... 48
5.3.3.3.1. Egyszerű (határolós) túláram-védelem ......................................................................... 48
5.3.3.3.2. Visszahajló áram-karakterisztikájú túláram-védelem .................................................. 49
5.3.3.4. Diszkrét félvezetővel felépített tápegységek ..................................................................... 49
4.3.3.5. Változtatható kimenetű integrált vezérlővel felépített tápegységek .................................. 50
5.3.3.6. Fix kimenetű feszültségű három-lábás tápegységek ......................................................... 50
5.3.3.6.1. A stabilizátor külső alkatrészei .................................................................................... 51
5.3.3.6.2. Kettős tápegység kialakítása ........................................................................................ 51
5.3.3.6.3. Áramterhelés növelése ................................................................................................. 51
5.3.3.6.4. Kimeneti feszültség változtatása .................................................................................. 52
5.3.3.7. Változtatható kimeneti feszültségű tápegység három-lábas stabilizátorral ....................... 52
5.3.4. Tápegységek különleges kapcsolásai ..................................................................................... 52
5.3.4.1. Tápegységek soros kapcsolása .......................................................................................... 52
5.3.4.2. Tápegységek párhuzamos kapcsolása ............................................................................... 52
5.3.4.3. Négyvezetékes tápegység.................................................................................................. 52
5.3.5. Alacsony feszültségesésű tápegységek (Low Dropout-LDO) ................................................ 53
5.3.6. Analóg lineáris tápegységek jellemző paraméterei és karakterisztikái ................................... 53
5.4. Kapcsolóüzemű tápegységek (SMPS) ............................................................................................. 54
5.4.1. Primer oldali kapcsolóüzemű tápegységek ............................................................................ 55
5.4.1.1. Záróüzemű tápegység (flyback converter) ........................................................................ 56
5.4.1.2. Nyitóüzemű (gerjesztő átalakító) tápegység (1T forward converter) ................................ 58
5.4.1.3. Ellenütemű kapcsolóüzemű tápegység (Push-pull converter) ........................................... 58
5.4.1.4. Félhidas kapcsolóüzemű tápegység (Half-bridge converter) ............................................ 59
5.4.1.5. Hídkapcsolású kapcsolóüzemű tápegység (Full-bridge converter) ................................... 60
5.4.1.6. A primer oldali kapcsolóüzemű tápegységek jellemző veszteségei .................................. 60
5.4.2. Szekunder oldali kapcsolóüzemű tápegységek (DC-DC konverterek) ................................... 60
5.4.2.1. Feszültségcsökkentő tápegység (buck/step down regulator) ............................................. 61
5.4.2.2. Feszültségnövelő tápegység (boost/step up regulator) ...................................................... 63
5.4.2.3. Polaritásváltó tápegység (inverting regulator) .................................................................. 64
5.4.2.4 Speciális szekunderoldali kapcsolóüzemű tápegységek .................................................... 65
5.4.3 Kapcsolóüzemű tápegységek elemei ...................................................................................... 65
5.4.3.1. Nagyfrekvenciás transzformátorok és tekercsek ............................................................... 65
5.4.3.2. Teljesítménykapcsolók ...................................................................................................... 65
5.5. Teljesítménytényező korrekció (PFC) ............................................................................................. 65
5.5.1. Teljesítménytényező korrekció (PFC) ..................................Hiba! A könyvjelző nem létezik.
5.6. Tápegységek összehasonlítása ......................................................................................................... 66
5.7. Szünetmentes energiaellátás ............................................................................................................ 67
6.0 Optoelektronika ............................................................................................................................. 69
6.1. Optoelektronikai alapfogalmak ....................................................................................................... 69
6.1.1. Fénytechnikai alapfogalmak................................................................................................... 69
6.1.2. Az optoelektronikai eszközök hullámtartománya (optikai spektrum) .................................... 69
6.1.3. Az emberi szem érzékenysége ............................................................................................... 69
6.1.4. Hőmérséklet hatása, öregedés ................................................................................................ 70
6.2. Fotovevők/detektorok ...................................................................................................................... 70
6.2.1. Fotoellenállás (Light Dependent Resistor, LDR) ................................................................... 70
6.2.2. Foto-elektromos jelenségek a pn átmenetben ......................................................................... 71
6.2.2.1. Fotoelem ........................................................................................................................... 72
6.2.2.2. Fényelem ........................................................................................................................... 72
6.2.3. Fotodióda................................................................................................................................ 72
6.2.3.1. PIN dióda .......................................................................................................................... 73
6.2.3.2. Lavina dióda (APD, Avalanche Photo Diode) .................................................................. 73
6.2.4. Fototranzisztor ........................................................................................................................ 74
6.2.5. Foto-FET ................................................................................................................................ 75
6.2.6. Képérzékelők.......................................................................................................................... 75
6.2.6.1. Töltéscsatolt eszközök (Charge Coupled Device) ............................................................. 75
6.2.6.2. CMOS érzékelő ................................................................................................................ 76
6.2.6.3. Színes képérzékelők .......................................................................................................... 77
6.2.7. pin-diódás pozíció-érzékelő (PSD)......................................................................................... 78
6.3. Fotoadók (emittálók) ....................................................................................................................... 79
6.3.1. IRED ...................................................................................................................................... 79
6.3.2. LED ........................................................................................................................................ 79
6.3.3. Lézer dióda (SDL) .................................................................................................................. 81
6.4. Optolektronikai adó-vevő eszközök ................................................................................................ 82
6.4.1. Optocsatolók .......................................................................................................................... 82
6.4.2. Opto-érzékelők ....................................................................................................................... 83
6.4.3. Üvegszálas átvitel alapjai ....................................................................................................... 84
6.5. Optoelektronikai elven működő mérőeszközök .............................................................................. 85
6.5.1. Forgó jeladók ......................................................................................................................... 85
6.5.2. Lineáris jeladók ...................................................................................................................... 86
6.5.3. Háromszögeléses elven működő lézeres távolságmérők ........................................................ 87
6.6. LED alapú kijelzők .......................................................................................................................... 87
6.6.1. Folytonos üzem ...................................................................................................................... 88
6.6.2. Multiplex-üzem ...................................................................................................................... 89
6.6.3. Intelligens kijelzők ................................................................................................................. 90
6.6.4. LED-Display .......................................................................................................................... 90
6.7. Folyadékkristályos kijelzők (LCD) ................................................................................................. 91
6.7.1. Működése, tulajdonságai ........................................................................................................ 91
6.7.2. Vezérlési megfontolások ........................................................................................................ 94
6.7.3. Intelligens kijelzők ................................................................................................................. 94
6.7.4. Folyadékkristályos monitorok (LCD) .................................................................................... 94
6.8. Plazma kijelzők, megjelenítők (PDP) .............................................................................................. 95
Ajánlott irodalom ............................................................................................................................................. 96
Tartalomjegyzék ............................................................................................................................................... 97

Kovács Ernő Elektronika II.

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kovács Ernő Elektronika II.

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

MISKOLCI EGYETEM

GÉPÉSZMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI KAR

DR. KOVÁCS ERNŐ

Villamosmérnöki szak (BSc)

3.0 MŰVELETI ERŐSÍTŐK (FOLYTATÁS)

3.4.1. A frekvencia karakterisztika és kompenzálása

3.4.1.1. A nyílthurkú erősítés frekvenciafüggése

3.4.1.1.1. A negatív visszacsatolás hatása a frekvenciamenetre

A negatív visszacsatolás hatását grafikusan ábrázolva:

A példából is látható, hogy nagy határfrekvenciához alacsony visszacsatolt erősítés tartozik!

3.4.1.1.2. A határfrekvencia hatása a dinamikus paraméterekre

A0() Az ábrán látható, hogy a fázistartalék az egységnyi

3.4.1.2.1. A fázismenet hatása a linearitásra

A() A() A()

rel() rel() rel()

uki(t) uki(t) uki(t)

3.4.1.2.2. A fázistartalék hatása a dinamikus tulajdonságokra

h(t) =45 A túllövés, beállási idő, fel- és lefutási idő függ a

3.4.1.3. A frekvencia karakterisztika kompenzálása

A frekvencia karakterisztikát kívánt fázistartalékra kompenzáljuk. A legegyszerűbb kompenzálás esetén csak a

A sávszűkítő kompenzálás elve (45-os fázistartalékra):

=45 fázistartalék  fázistartalék a

A sávbővítő kompenzálás elve (45-os Ao()

A sávszűkítő kompenzálás esetén a kompenzált töréspont ω 1/A0 így a sávszélesség-nyereség a sávszűkítőhöz

3.4.2. Ofszet hibák és kompenzálásuk

a közeli olvasás nem követelmény a nagy pixel távolság miatt.

A kimeneti hibafeszültség a három eredmény algebrai összege:

3.4.2.1. Ofszet hiba csökkentése a tervezés során

3.4.2.2. Ofszet kompenzálás

A műveleti erősítők csoportosítása ofszet kompenzálás szempontjából:

3.4.2.2.1. Külső kivezetett kompenzációjú áramkörök

A műveleti erősítők tulajdonságait alapvetően

Pl. A741/748-s áramkör kompenzációja () -Ut

3.5. Aktív szűrők

3.5.1. Konjugált komplex gyökpár tulajdonságai

3.5.2. Aktív szűrők tervezése

3.5.2.1. Szűrőtervezés approximációs eljárással

Pl. Elsőfokú aluláteresztő szűrő tag realizálása:

3.5.2.2. Közvetlen szűrőtervezés

Példa közvetlen szűrőtervezésre ():

Felüláteresztő szűrő tervezése egyszeresen visszacsatolt Sallen-Key kapcsolással:

Kiindulás: Ao, c, Q

B) A kiválasztott kapcsolás ellenőrzése, hogy kielégíti-e az előírt paramétereket (a kapcsolásra katalógus

C) A kapcsolás átviteli függvénye (katalógusban adott):

F) A fenti egyenletek alapján a hiányzó paraméterek meghatározhatók.

G) A műveleti erősítő szükséges határfrekvenciájának (tranzit frekvencia - ωT) meghatározása:

3.5.3. Kapcsolt kapacitású szűrők

Ha S1 be van kapcsolva, akkor a kondenzátor Q1=CU1 értékre töltődik fel.

Vizsgáljuk meg egy ellenálláson a töltésáramlás mértékét T idő alatt: R

Példa: magasabb fokszámú univerzális szűrők ():

3.6. Műveleti erősítők kapcsolóüzeme

A telítéses tartomány jellemző paraméterei:

A legjellemzőbb alkalmazási területek:

A hiszterézises komparátorok abban különböznek a hiszterézis-nélküli komparátoroktól, hogy az egyik telítési

3.6.1.1. Hiszterézis-nélküli komparátorok

A differenciál erősítő (transzfer karakterisztikája miatt) alapvetően alkalmas ube

A hiszterézis-nélküli komparátor transzfer karakterisztikája:

A gyakorlatban elsősorban nullpont (nullátmenet) detektorként alkalmazzuk őket.

A bemenet védelme a szimmetrikus bemeneti feszültség-túlterhelés ellen: ube

Az ellenállások helyes méretezésével a maximális szimmetrikus bemeneti

A kimeneti feszültség stabilizálása Zener diódákkal:

Speciális kimeneti feszültségek

Egy másik lehetőség a nyitott kollektoros kimenetű áramkörök alkalmazása

3.6.1.2. Hiszterézises komparátorok