Digitális töréspont, avagy gyorsuló

átrendeződés
Hogy értsük, miről beszélünk, nézzük meg, mi történt azokban az ágazatokban,
amiket már elért és átalakított a digitalizáció. A globális trendeket kutató Citi GPS
elemzői megvizsgálták, hogyan változott meg a pénzáramlás és a profit kivétele a
fenti négy ágazatban a digitális áttörés hatására. Azt tapasztalták, hogy az
átalakulás tíz éve alatt az egyes szektorok bevételének átlagosan 44 százaléka
áramlott új digitális szereplőkhöz, miközben a hagyományos szolgáltatók zöme
marginalizálódott, kisebb része sikeresen átalakult.
A bevételek átáramlása a négy ágazatban érdekes hasonlóságot mutat: míg az
első években a hagyományos szektor bevételeinek csak kisebb, évi 1,6 százaléka
kerül át az új szereplőkhöz, a negyedik-ötödik évben elérkezik egy pont, amelytől
a folyamat felgyorsul, és az átáramlás meghaladja az évi 6 százalékot, ami végül
tíz év alatt, átlagosan 44 százalékos átrendeződéshez vezet. Ha csak a globális
bankrendszer díjbevételeit nézzük, azt mondhatjuk, a digitális áttörés és az új
modell kialakulásának eredményeként több száz milliárd dollár áramolhat alig
néhány vállalathoz évente.
A Citi GPS elemzése szerint a digitalizáció a fenti szektorokban nemcsak a
pénzáramlás útját, de az ágazat koncentrációját is alaposan megváltoztatta. Az új
szereplők – éppen a digitalizáció miatt – eleve globális szolgáltatók, így kevesen
vannak, miközben az általuk elszipkázott bevétel néhány globális, és sok többé-
kevésbé lokális vállalatot érint. Így fordulhat elő, hogy a hagyományos piac
összeomlása után a digitalizált szektorokban hihetetlen koncentrációnak
lehetünk szemtanúi. Míg a régi időkben e szektorok három legnagyobb
vállalatánál a bevételek 45 százaléka összpontosult, a transzformáció után a
három legnagyobb cég már az árbevétel 80 százalékával rendelkezik.

Fintech
A piacon fintech gyűjtőnéven emlegetik azokat a startup vállalkozásokat, amelyek
valamilyen digitális pénzügyi technológiát fejlesztenek vagy üzemeltetnek. A
KPMG Fintech Top 100 kutatása szerint ezek a cégek 2015-ben globálisan 20
milliárd dollár befektetést vonzottak, 66 százalékkal többet, mint egy évvel
korábban. A paletta széles: a száz legnagyobb ilyen cégből 25 a fizetések és
átutalások új rendszerein dolgozik, 22 a hitelezés terén keres új megoldásokat,
14 az egészségfinanszírozásban, 7 pedig a biztosításban fejleszt valamilyen új
technológiát.
Nem csoda, hogy ilyen kilátások mellett az egész pénzvilág a digitalizációról
beszél. Egyesek látni vélik a digitális forradalomhoz vezető új technológiákat
(leginkább a blockchainben, azaz a megosztott főkönyvi struktúrában), mások
már kiszúrták, melyik cég lesz a jövő legnagyobb pénzügyi szolgáltatója (pl.
Alipay, PayPal, Transferwise), de olyanok is vannak, akik a maguk feje után
mennek előre, és saját szolgáltatásokat (Starbucks) hoznak létre. Klasszikus
átalakulás előtti felfordulás van tehát a piacon, és csak annyi látszik biztosnak,
hogy a megoldást nem a nagy bankok valamelyike fogja megtalálni.
Fotó: Bloomberg
A bankok kezét szigorú biztonsági előírások kötik. Tevékenységüket védi az
engedélyezéshez kötöttség (ezért nem tudtak Európában és Magyarországon
pénzügyi szolgáltatóvá válni a mobilszolgáltatók), tehát viszonylag kényelmes
helyzetben vannak. Még ha foglalkoznak is a digitalizációval, a bankárok
többsége nem tud informatikai problémákat kezelni, nem hisz az internetes
megoldások biztonságában, és fél az átálláshoz szükséges óriási tőke
megmozgatásától, illetve továbbra is a válság utáni helyzet kezelése, és a
növekvő felügyeleti szigornak való megfelelés foglalkoztatja őket. Emiatt
kerülhettek a figyelem középpontjába a fintech cégek: az egész piac azt vizsgálja,
melyik felvásárlásával és integrálásával lehetne a folyamat nyertesévé válni.

Digitalizáció a centralizált modellen

belül
Az első lépéseket a fizetési megoldások és az ezekből származó díjbevételek
terén tették meg azok, akiknek módjuk volt rá. Itt már jól látható az átáramlás a
hagyományos bankrendszerből az új szereplők felé, noha a fizetések és az
átutalások alapvetően még mindig a régi centralizált rendszerben működnek.
Centralizáltnak nevezi a szakma azokat a megoldásokat, amelyekben végső
soron valamilyen bankszámla áll a pénzmozgás mindkét oldalán. Hogy ezek
között egy mobil applikáció vagy egy kártyatársaság létesít-e kapcsolatot, és ki
végzi az autorizációt, azaz a szereplők azonosítását, az a centralizáltságon nem
változtat, mégis ez az a terület, amelyen már szabad szemmel is látható a
digitális áttörés.
A fizetések decentralizációja még várat magára, de a fizetésben érintett bankok
közötti intézményrendszerben már tetten érhetők változások, elsősorban
Kínában. Kína a hátulról jövők előnyét kihasználva, több lépcsőt átugorva a világ
e-kereskedelmének élvonalába küzdötte magát. Az Alibaba egymagában a világ
e-kereskedelmi forgalmának 26 százalékát bonyolítja, maga az ország 40
százalékkal képviselteti magát. A három kínai technológiai óriás a Baidu, az
Alibaba és a Tencent egymás sarkára lépve fejlesztette pénzügyi szolgáltatásait
és szerződött le az elfogadóhelyekkel, mivel az ország bankrendszere nem volt
felkészülve az e-kereskedelem látványos fejlődésére.
A történet az úgynevezett harmadik fél beiktatásával kezdődött. Ezek a szereplők
a kínai jegybank által kiadott nem banki, de közvetítői engedélyek birtokában
beálltak a vevők és az eladók közé, értesítették az eladót az összeg
beérkezéséről, majd a szállítás vevői visszaigazolása után kifizették nekik a pénzt.
Ezek a felhatalmazott harmadik felek (újabb és újabb jegybanki engedélyekkel)
törtek be később a P2P és az offline fizetések piacára, így történhetett, hogy a
harmadik félen keresztül zajló forgalom Kínában 2015-ben meghaladta a 8 billió
dollárt.
A fejlett világ pénzügyi piacain ehhez képest jelentős a lemaradás. A PayPal
forgalma az Alipayének harmada-negyede, az Apple, az Amazon és a Google
fizetési szolgáltatásai pedig együttesen is messze elmaradnak az Alibaba, a
Tencent vagy a Baidu forgalmától. Ezek a rendszerek, beleértve a Walmart QR-
kód leolvasós vagy a Starbucks mobilfizetéses megoldását, még mindig
centralizáltak. A pénz a bankszámlánkról kerül a rendszerbe, az üzemeltetők
pedig a nagy kártyatársaságokkal szerződnek, hiszen így nem kell azzal
foglalkozniuk, hogy a vevőkkel és az eladókkal is szerződéses viszonyt
létesítsenek.
Fotó: Getty Images Hungary
Harmadik utat jár az Európai Unió, amely A PSD2 (Payment Services Directive)
elfogadásával kívánja megnyitni a webet a bankszámlák közötti kapcsolat
megteremtése előtt. Az irányelv értelmében az elektronikus fizetési rendszerek
elterjesztésében az ügyfelekre háruló költségek mérséklésének, valamint a
fizetés komfortszintjének a növelésének kell érvényesülnie. Mindkettő csak
valódi versenyben képzelhető el, innovatív termékek és megoldások
vetélkedésével. Ennek alapjait tette le a SEPA (Single Euro Payments Area)
egységes elszámolási kereteivel, valamint a június óta Magyarországra nézve is
kötelező érvényű PSD2 bevezetésével.
A PSD2 megteremti a lehetőségét a weben működő nyitott elszámolási felületek
létrehozásának. Ez annyit tesz, hogy vásárláskor nem a kártyánk adatait kell
megadnunk, hanem egy szolgáltatót (Account Information Service Provider –
AISP), amely közvetlen szerződésben áll a bankunkkal, így közvetlenül a saját
számlánkról egyenlíthetjük ki a vételárat. Az AISP-k alapítására és üzemeltetésére
komoly biztonsági és működtetési előírások vonatkoznak, de lényegében bárki
létrehozhat egyet, aki kellő számú bankkal áll kapcsolatban, és a szolgáltatása
megfelel a szigorú előírásoknak.
A PSD2 kiiktatja a nagy kártyatársaságokat a rendszerből, és ezzel egy csak
Európában 28 milliárd euróra rúgó piacot forgat fel fenekestül. Ezen a ponton jól
tetten érhető, hogy a centralizált rendszereken belüli digitális forradalom
kevésbé fáj a bankoknak, mint a két bankszámla közötti kapcsolatot megteremtő
intézményrendszernek, azaz a nagy kártyatársaságoknak és az
elszámolóházaknak. A bankrendszert ez az átalakulás azért nem rengeti meg,
mert a bankszámlánk megmarad, a kártyatársaságoknak pedig éppen a
pénzintézetek a legnagyobb befizetői, tehát a versennyel és a díjak
mérséklődésével maguk is jól járnak.

Egy magyar versenyző

A jelenlegi hazai fizetési ökoszisztémában is van egy érintett szereplő, amely akár
AISP-vé válhat. Az egyetlen magyar elszámolóház, a Giro Zrt. gyakorlatilag az
összes Magyarországon működő bankkal kapcsolatban áll, napi tíz alaklommal
teljesíti a fizetései megbízásokat. (Összehasonlításul: jelenleg akár több nap is
eltelhet mire egy Visa kártyáról történt átutalásunk megjelenik egy American
Express kártyatulajdonos számláján.) Innen már csak egy lépés, hogy a Giro Zrt.
belépjen a kártyás fizetési piacra, hiszen megbízható elszámolási
infrastruktúrával és jelentős tapasztalattal rendelkezik. Ezzel Magyarországon is
véget érne a nagy kártyatársaságok egyeduralma, a verseny pedig hozzájárulna a
tranzakciós díjak zsugorodásához és kiegyenlítődéséhez, ami végső soron a
fogyasztói árakban is megjelenhet.
Már ez az átalakulás is jelentős felfordulást hozhat a pénzügyi
intézményrendszerben, aminek mértékét jól mutatja, hogy a Citi GPS elemzése
szerint a banki munkavállalók száma 2025-ig Amerikában 40, Európában 45
százalékkal csökkenhet, miközben az egyre szűkebb fiókhálózat elveszíti
tranzakciós feladatait, és kizárólag konzultációs, tanácsadói funkcióit őrzi meg.
A decentralizáció forradalma
A pénzügyi szektor várható összeomlását és digitális átalakulását sokan a
bankoktól független decentralizált rendszerekben látják. Ma már világosan látszik
az eszköz is, amellyel ez megvalósulhat, ez pedig a blockchain technológia.

A blockchain
A blockchain egy megosztott, decentralizált adatbázis. Lényege, hogy az egyes
felhasználók mindegyike tárolja, és hozzáfér a tranzakciók folyamatosan növekvő
adatbázisához (ez a „distributed ledger", azaz a megosztott főkönyv), miközben
nincs szükség központi egységre vagy nyilvántartásra. A modell radikális váltást
jelent a jelenleg működő technológiához képest, amelyben a szereplők
elszámolóházaknak és klíringcégeknek küldik a tranzakciók adatait, amelyek
azután összevezetik őket. Ezeknek az elszámolási központoknak több hátrányuk
van: részben pénzt kérnek a munkájukért, részben lassúak a megosztott főkönyvi
technológiához képest. A módszer emellett biztonságosabb, hiszen a főkönyv
módosításáért nem elég egyetlen kiemelt célpontnál beavatkozni a rendszerbe,
ehhez egyszerre kellene minden főkönyvet átírni. Ami a klíringköltségeket illeti, a
blockchain a jelenlegi évi 54 milliárdos banki költés akár 30 százalékát is
megtakaríthatja, az elszámolások átfutási ideje pedig három napról nullára
csökkenhet.
A blockchainben gondolkodók víziója szerint a jövőben nem lesz bankszámlánk,
illetve lesz, de nem olyan, mint ma. Bérünk a virtuális rendszerbe ugyancsak
belépő munkáltatónktól egy virtuális számlára érkezik, és az összes kifizetést is
erről fogjuk eszközölni. Nem állunk majd szerződésben sem bankkal, sem
kártyatársasággal, mindössze letöltünk egy alkalmazást, ami azután
bankszámlaként és fizetőeszközként viselkedik a telefonunkon.
A fizetéseket és az elszámolásokat egy blockchainen alapuló rendszer vezeti. A
pénznek persze valahol kamatoznia kell, erre a rendszer üzemeltetőjétől kapunk
ajánlatokat „a bankok és alapkezelők számunkra legjobban megfelelő ajánlatai
közül, de velük sem mi, hanem a szolgáltató lesz szerződéses viszonyban.
Az új rendszerből kikerül a banki költségek zöme, és egyáltalán nem szerepelnek
benne kártyatársaságok, illetve elszámolóházak. Díjak ettől függetlenül persze
lesznek, a nagyfokú koncentráció miatt esetleg magasabbak is, mint ami a
költség plusz normál haszon szintje alapján elvárható lenne, ám a rendszer
túlkapásait a verseny és a szabályozás mederben tarthatja.
Mindez persze még várat magára. A blockchain technológiának a decentralizált
pénzügyi szolgáltatások megvalósulása előtt még sok teszten kell átmennie a
világ különböző részein. Az ausztrál tőzsdének máris van blockchain-elven
működő kereskedési rendszere, a brit kormány pedig az államháztartáson belüli
elszámolások rendszerét állítaná át a megosztott főkönyvi szisztémára. A KPMG
globális blockchain tanácsadó testületet hozott létre, hogy a vállalatok belső
rendszereit helyezze új alapokra.
Az, hogy a megosztott főkönyvi technológia valóban magasabb biztonsági szintet
testesít-e meg, mint a hagyományos pénzintézeti modell, csak működés során
derül majd ki. Ezenfelül kérdés, hogy a decentralizált modell miként tudja
kiszolgálni az államok ellenőrzési igényeit és az adóbehajtáshoz kapcsolódó
feladatokat, hiszen ezek híján aligha kapja meg a működéséhez szükséges
törvényi felhatalmazásokat.
(Borítókép: Post-it jegyzetek az UBS bank pénzügyi innovációs laborjának üvegfalán, a
Canary Wharf egyik irodaházában, Londonban. Fotó: REUTERS/Hannah McKay)