A motiváció fejlődése

Alapvető motívumok
Alapok

Az optimális arousal-szint visszaállítását egy jól behatárolható agyi terület végzi. Az optimális arousal-szint
tiszta tudat esetén jellemző. Az egyén viselkedése gazdaságos, gondolkodása célirányos, a figyelme irányítható
és a memóriája mozgósítható. Ezek együttes megléte jelenti az optimális arousal-szintet.

Az arousal-szint változásával külső, fizikai változások is megjelennek. Mivel hiányállapot következtében az

izgalmi állapot fokozódik, pupillatágulás, vérnyomás emelkedés, stb. lép fel. Az arousal-szint változása mindig
függ az egyén képességeitől és a megoldandó feladattól. Az intenzív érzéseket intenzív testi változások is
kísérik; a haragot és félelmet például gyorsult szívverés és légzés, kiszárad a torok és a száj, megfeszülnek az
izmok, remegnek a végtagok, és összeszűkül a gyomor. Mindezek, és a többi, az érzelmek által kiváltott
fiziológiai reakció a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának aktivációjának következményei.

Ez a következő változásokért felelős:

1. A vérnyomás és a szívritmus nő

2. A légzés felgyorsul.

3. A pupillák kitágulnak.

4. Az izzadás fokozódik, miközben a nyálelválasztás és a mucin (a nyálkahártyák váladéka) elválasztása

csökken.

5. A vércukorszint emelkedik, hogy több energiát biztosítson.

6. A vér gyorsabban alvad a sebeknél.

7. A vér a gyomorból és a belekből az agyba és a vázizmokba áramlik.

8. A szőrzet feláll, „libabőrt okozva”. Az érzelmi intenzitás csökkenésével a paraszimpatikus idegrendszer állítja
vissza a szervezet normális fiziológiai állapotát.

A vegetatív idegrendszer ezen működései az agy bizonyos területeinek – leginkább a hipotalamusznak – és a

limbikus rendszer egyes részeinek aktivizálódásából származik. Ezek a területek impulzusokat küldenek az
agytörzsi idegmagvakhoz, melyek a vegetatív idegrendszer működését vezérlik, ami ezután közvetlenül irányítja
az izmokat és a belső szerveket, melyek beindítják a fentebbi belső változásokat. A fiziológiai arousal olyan
érzelmi állapotok testi lecsapódásáért felelős, mint a harag és a félelem: a „harcolj vagy menekülj” választ
produkálja.

Az öröm is hasonló fiziológiai reakciókkal járhat, míg a bánat, depresszió és szomorúság inkább lassítja és
gyöngíti a testi működéseket.
Arousal

Az arousal éber, izgatott állapotot jelöl, és a motiváció során az ember ennek optimális szintjének beállítására
törekszik. Ez az állítás az optimális arousal-szint elmélet lényege. Az éberség létrejöttében az agy különböző
területei játszanak szerepet. A környezetről, szervezetről specifikus információfeldolgozás alapján hozunk létre
tudást. A kialakított tudás mértékét és intenzitását éberségünk nagyban befolyásolja (álmosan, fáradtan kevésbé
vagyunk képesek tanulni), élményeinket éber állapotban pontosabban el tudjuk különíteni (jobban tudunk
koncentrálni a tananyagra, figyelmünket a külvilág eseményei nem vonják el). Túlzott éberség esetén
figyelmünk több apró részletre is kiterjed: ez is megzavarhatja a tudás kialakítását. A tudás kialakításához
aktivitás szükséges, azaz intenzív részvétel szervezetünk és a külvilág reakcióinak egyeztetésében. Ahhoz, hogy
ezeket egyeztetni tudjuk, a környezetből érzékszerveinkkel ingereket veszünk fel. Ezek az ingerek impulzussá
alakulnak (lefordítódnak az idegrendszer nyelvére) melyek eljutnak a megfelelő agyi területre, ahol megfelelő
éberség, működési állapot esetén létrejön a beérkezett inger meghatározása, percepciója.
Drive redukció

Az, hogy a szükséglet hogy alakul ki a szervezetben, régóta kutatás tárgyát képezi. Az 1940-50-es években arra a
következtetésre jutottak, hogy a motívum arra irányul, hogy a szervezetben a szükséglet hatására létrejövő
feszült állapotot, drive-ot redukálja, azaz csökkentse. Ez az elmélet a drive-redukció elmélet, mely szerint a
szükségletre adott válaszpotenciál (az egyén cselekvésének, reakciójának ideje és intenzitása) függ a hajtóerőtől
(a hiányérzet hosszúságától) és a szokáserősségtől (előző tapasztalatok számától). A drive-redukció elmélet
Clark Hull nevéhez fűződik. A drive (feszült állapot) addig érvényes, amíg egy cselekvés azt nem csökkenti,
tehát a szükségletek kielégítése nem más, mint a feszült állapot megszüntetése. A cselekvés önmagában is drive-
redukciós hatású, hiszen éhségérzet következtében fellépő feszültséget az evés már önmagában megszünteti,
nem kell megvárni az emésztést és a tápanyagok felszívódását. A drive-redukció az alapmotívumok és a
szociális motívumok működésére hiteles magyarázat, de a kíváncsiság motiváló erejét nem magyarázza: ugyanis
az elmélet lényege, hogy az ember alapvetően kerüli a feszültségkeltő helyzeteket, de tudjuk, hogy a kíváncsiság
szintén feszültséget teremt.

A motívumok szerepének aránya és változásai

Csecsemőkor

A motiváció az ember életének alapvető irányítója, a különféle motívumok az egyén fejlődése során különböző
arányban jelennek meg. A motívumokat három nagy csoportra osztjuk: az alapvető motívumok a szervezet
fenntartására késztető erők, a szociális motívumok az ember társas fejlődését elősegítő tényezők, míg a
kíváncsiság motívumok az ember világról alkotott képének kialakításában játszanak szerepet. A
csecsemőkorban, mely a születéstől 2-2,5 éves korig tartó szakasz az egyed életében, motiváló erővel leginkább
az úgynevezett homeosztatikus motívumok bírnak, mivel a csecsemő ébrenléti állapota nagyon rövid,
érzékszervei – főleg az első időkben – még kifejletlenek. A csecsemő viselkedését leginkább az éhségérzet, a
szomjúság és a hőmérsékletingadozás tudja befolyásolni. Éhség- szomjúságérzet esetén a csecsemő sírással
figyelmezteti gondozóját szükségleteinek kielégítésére. Egyes elméletek szerint ezek a motívumok érzelmi
alapon működnek, hiszen a félelem, a harag és a szeretet Watson szerint az a három alapvető érzelem, amivel
már az újszülött is rendelkezik. Ezért tapasztalhatjuk azt, hogy a csecsemő táplálkozás közben is mosolyog,
hiszen a táplálékot szereti (a szeretet kezdetben nem emberre irányuló érzelem). A kognitív jellegű motívumok a
csecsemő életében az első év környékén jelennek meg, amikor kialakulnak az úgynevezett harmadlagos
cirkuláris reakciók, azaz a csecsemő kísérletezik a következmények kipróbálása érdekében (a csörgőt különféle
módokon igyekszik csörgetni). A szociális motívumok közül az anya iránti kötődés figyelhető meg elsőként, már
igen kis korban. A csecsemőkorban tehát a viselkedést leginkább befolyásoló motívumok a Maslow által
fiziológiai és biztonság szükségletként meghatározott alapszükségletek befolyásolják.
Gyermekkor

Gyermekkorban a homeosztatikus motívumok mellett különféle másodlagos, harmadlagos motívumok is

megjelennek, közöttük az egyik legfontosabb a szabadság, függetlenség kifejezésére irányuló mozgásszükséglet,
ami leginkább a játékban figyelhető meg. A kíváncsiság motívumok is ebben az időben fejlődnek leggyorsabban,
hiszen ekkor a gyermek a műveletek előtti szakaszban van, vagyis a világot a maga számára szimbólumok,
szavak és gesztusok segítségével már képesek leképezni. Ebben a korban a gyermek prekauzális következtetésre
képes, amit az illogikus gondolkodás okoz (a halál oka a temető, hiszen minden halott ott van). A szociális
motívumok működése is felerősödik ebben az időszakban, hiszen a játékban megkezdődik a kortársakkal való
kommunikáció. Ennek során még inkább az énkifejező motívumok jellemzőek, hiszen még nehézséget okoz,
hogy egymás mondanivalóját figyelembe vegyék. Egymás társaságában inkább kollektív monológokat
folytatnak, mint párbeszédet. Ebben a korban alakulnak ki a kulturális jellegű motívumok is, hiszen a gyermek a
családi és közösségi ünnepek során olyan szituációba kerül, amely lehetővé teszi, hogy megértse kultúrája
alapfogalmait és tevékenységeit. Ezek az események lehetőséget biztosítanak a társa együttalkotásra, hiszen
mind a környezet, mind a gyermek aktívan részt vállal ezekben a szituációkban. A nemi szerepek kialakulása is
erre az időszakra tehet, éppen ezért a későbbi szociális motívumok kialakulására ez a korszak jelentős hatással
bír. A gyerekkort szükségletek szempontjából a fiziológiai és biztonság szükségletek mellett a valahova tartozás
és szeretettség szükséglete is jellemzi, hiszen a szociális interakció ebben az életkori periódusban a családon
kívül is meghatározóvá válik.
A gyermekkor után

Hat és tizenkét éves kor között a gyermek a konkrét műveleti szakaszba lép. A testi növekedése és az agy
növekedése minőségileg új gondolkodást eredményez. Az énkifejező motívumok háttérbe szorulnak, hiszen az
egocentrizmus ebben az időszakban csökken. Az önértékelés motívumának köszönhetően az iskolás gyerek el
tudja képzelni, milyennek látják őt mások, és a kedvezőbb kép kialakítása érdekében az önértékelő motívumok
hatására viselkedésén változtatni képes. A serdülőkorban a formális műveleti szakaszban az egyén már képes
egy problémán belül minden logikai kapcsolat módszeres végiggondolására. Az ember élete során végig
jelenlévő homeosztatikus motívumok mellett a függetlenség szükséglet a szülőkkel való viszony
megváltozásában követhető nyomon. A szociális motívumok közül a szexualitás és az utódpótlás motívumai
kifejlődnek, és erősen jellemzik ezt az életkori periódust. Ha nem is általános, de 17-18 éves kor körül kialakul a
munkaszükséglet, amely a társadalomba való beilleszkedés igényének tudható be. A felnőttkorban az egyénre
jellemző motívumrendszer végleges formája kifejlődik, megszilárdul. A homeosztatikus, a szociális szükségletek
mellett a kíváncsiság motívumok, a munkaszükséglet és a társadalmi jellegű motivációk egyensúlyban tartják az
egyén viselkedését. A motívumok kielégítése mentes a szélsőséges viselkedéstől, és eltolódhat a világ
megismerésének higgadt, átgondolt irányába. A gyermekkor után a már említett motívumok mellet az
önértékelés szükséglete, azaz a presztízs, becsvágy, hírnév iránti vágy, illetve az önmegvalósítás szükséglete
válik a viselkedés meghatározó tényezőjévé.

Összefoglalás
Ellenőrző kérdések

1. Mit jelent a drive kifejezés a fejlődéslélektanban?

2. Mit állít a drive-redukció elmélete?
3. Határozd meg az arousal fogalmát!
4. Mitől függ az arousal-szint változása?
5. Sorolj fel példákat, az intenzív érzéseket követő intenzív testi változásokra!
6. Milyen változásokért felelős a vegetatív idegrendszer szimpatikus ága?
7. Milyen csoportokra osztjuk a motívumokat?