A női torna

A tornának több rendkívül sokszínű ágazata van. A szervezett tornasportok közé tartozik a szertornán
kívül az aerobik, a ritmikus gimnasztika, a trambulin és az akrobatikus torna. A női versenyekben
többek között talaj, ugrás, felemás korlát és gerenda gyakorlatokban lehet összemérni a tudásokat.
Előfordulnak egyéni, összetett és csoportos megmérettetések is. A Magyar Torna Szövetség irányítja
nálunk a sportágakat, az európai irányító szervezet az Union Européenne de Gymnastique (UEG), és a
nemzetközi szinten felelős szervezet a Fédération Internationale de Gymnastique (FIG).

A torna története az ókori görögökhöz és Kínához nyúlik vissza, és az évezredek alatt rengeteget
fejlődött. Azt a szertornát, amit mi is ismerünk, a németek alapozták meg a XVIII. században. 1793-
ban Johann Christoph Frieditch Guths Muths kiadta a tornával foglalkozó könyvét „Gimnasztika az
ifjúság számára” címmel, ami testgyakorlatokat írt le és ábrázolt részletesen. 1811-ben Friedich
Ludwig Jahn megalapította az első tornaegyesületet „Turnverein” néven. A FIG eleinte az ókori
barbár Athénban megrendezett olimpiák miatt csak tornászbemutatókat engedélyezett, de idővel,
1903-ban megszervezte az első torna-világbajnokságot, ennek ellenére szerenként csak 1930-tól –
nőknél 1950-től – tartották a versenyeket. Az első nyilvános magyar testgyakorolda 1819-ben nyílt,
habár csak 1905-tól rendeztek bajnokságokat.

A szertorna egy olyan sportág, aminek a fő célja a testi erőnlét, az állóképesség és a mozgékonyság
fejlesztése. Különböző eszközökkel, - mint például a gyűrűk, szekrények, állványok, lovak, és egyéb
más segítő kellékekkel – végzett, legtöbbször látványos mutatványokból áll.

A svéd eredetű ugrószekrény a XIX. század második felében terjedt el Európán belül, Magyarországra
viszont később, a XX. század első éveiben lett ismert ez a sporteszköz. Átugráskor a tornász
nekifutással, páros lábról elrugaszkodva végzi el a gyakorlatot. A huszárugrás az egyetlen ugrásfajta,
aminél egy lábról kell elrugaszkodni. A szekrényugrások és a lóugrások fedik le az átugrás fogalmát.
Lebegőtámasszal végrehajtott átugrás például a guggolóátugrás, a terpeszátugrás, a kanyarlat, a
vetődés és a függőleges repülés. A szekrényugrás nem egy különálló nemzetközi versenysportág,
azonban egyes helyeken tartanak versenyeket belőle.

A Magyar torna-csapatbajnokságban a női kategóriát 1931-től rendezik meg, ahol a legtöbb -

győzelmi - érmet a TC Békéscsaba csapata nyerte, ez összesen 25 darab.

A legelső magyar összetett, egyéni női olimpiai bronzérmes Korondi Margit volt, az 1952-es olimpián,
rögtön utána négy évvel később Keleti Ágnes megszerezte az első magyar ezüstérmet. Összetett
csapatban már 1936-ban bronzérmes lett
Magyarország, ezt az olimpiát követő 3 alkalommal
pedig ezüstérmet nyertek el a magyar csapatok.
Olyan nagyobb nevek szerepeltek ezeken akár több
alkalommal is, mint Köteles Erzsébet, Tass Olga,
Bodó Andrea, és Keleti Ágnes. 1972-ben újra
bronzérmet szereztek a magyarok, Békési Ilonával és
kitűnő csapatával. A legjobb eredményeket felemás
korlátban érték el a magyar női tornászok, ugyanis
1952-ben Korondi Margit aranyérmet szerzett, míg
Keleti Ágnes a bronzérmet vitte el, hogy aztán 4
évvel később, 1956-ban megszerezze az aranyat.
1964-ben Makray Katalin ezüstérmet szerzett, 1976-ban pedig Egervári Márta bronzérmet vitt haza.
Gerendában szintén Korondi Margit 1952-ben
bronzérmes lett, 1956-ban pedig Keleti Ágnes elvitte
az aranyérmet. Keleti Ágnes talajban is két
aranyérmet szerzett 1952-ben és 56-ban. 1992-ben
Ónodi Henrietta szerzett aranyérmet ugrásban. Egy
megszűnt versenyszámban, a csapatos
kéziszergyakorlatban 1956-ban lett a magyar csapat
aranyérmes, ami azt jelenti, hogy nyári olimpián
Magyarországnak összesen 7 aranyérme, 6 ezüstérme
és 10 bronzérme van. A legtöbb női tornász az aktív
versenyzői időszaka után tanítani ment.