Ápolásetika

Készítette: Recskiné Lipták Krisztina

„Hűségesen segítem az orvos munkájában, és teljes odaadással szolgálom

azok javát, akiket gondozásomra bíztak."
Florence Nightingale

Az ápolók etikai kódexének helye és szerepe a gyakorlatban

Bevezetés:
Az ápolói munka jelenti az egészségügyi szolgáltatás nagy részét  központi alakja: az ápoló

Az ápolói munka:
└ az egyik legemberibb szolgáltatás
└ az ápoló elégíti ki a beteg fiziológiai, szellemi és érzelmi szükségleteit
└ a betegség számtalan tekintetben teszi kiszolgáltatottá, társadalmilag elértékeltté az
embert

számára az ápoló jelenti az igazán emberi kapcsolatot, a segítőkész embertársat

Az ápolótól a beteg elvárja, hogy

 képviselje érdekeit
 felelősségtudattal végezze munkáját

Az ápolás társadalmi szükséglet: az ápolásra mindig szükség van.

Érdekképviselet:
Az ápoló alapvető feladata a beteg érdekeinek képviselete.
A nővér:
 „gondoskodik” a betegről
 a legtöbb időt tölti vele
 gyógyításáról ismeretekkel rendelkezik
 a beteget jobban megismeri
A régi merev hierarchikus rendszer (orvos – ápoló – beteg) helyett  team munka:
 partneri viszony szükséges a team tagjai között (ez nem zárja ki az orvos irányító
szerepét)
 a betegnek is van lehetősége részt venni a döntéshozatalban
└ a beteg egyéni felelőssége nő
└ a beteg aktív szerephez jut
 az ápoló nem csupán orvosi utasításokat hajt végre, hanem kompetenciáján belül önálló
döntéseket hoz  tevékenykedik

Az ápolónak kötelessége, hogy úgy dolgozzon, hogy magatartásával ne akadályozza, hanem

segítse a gondjaira bízott betegek gyógyulását, vagy betegségük könnyebb elviselését.

Az etikai kódexek megfogalmazzák:

 az ápolás morális funkcióját
 az ápolás helyét az egyéb szociális tevékenységek között
 az ápolás alapvető értékeit, mint autonómia, képviselet, számonkérhetőség
 az ápoló speciális kötelességeit

1
Az etikai kódexek etikai státusza:
Segítség, tájékozódási pont etikai döntéshozatal esetén
└ fenyegető etikai dilemma esetén magatartási utasítás lehet

Az etikai kódexek jogi helyzete:

Nem célja, és funkciója a jogi helyzet tisztázása.
Bizonyos helyzetekben összehasonlíthatók:
 az etikai kódex utasításai
 vádlott viselkedése

Etikai kódexeket alkottak:

 nemzeti szervezetek
 országok
 stb.

A szakmai kódexek története:

Az ápolók első szabályszerű kódexének kiadását megelőző állomások: (USA – 1950)
17. sz.: a hivatás teljes körű kialakulása
1861: az első ápolóképző megnyitása
1903: az ápolókkal kapcsolatos első állami engedélyezési törvény hatályba lépése
1909: az egyetemi szintű ápolóképzés megszervezése

Az etikai kódexek alapelvei (Redlich és Pope):

A szakmai etikai kódexek hitvallások és parancsok keverékei.
1. mindenekelőtt ne okozz kárt
2. csak szakértelemmel folytass szakmai gyakorlatot
3. ne törekedj tisztességtelen haszonra
4. az emberi méltóság tiszteletben tartásával kezeld az embereket
5. őrizd az orvosi titkot
6. csak akkor cselekedj – kivéve a legszélsőségesebb eseteket – ha tájékoztatás alapján
elnyered a beteg beleegyezését
7. amennyire lehetséges, a szociális méltányosság és igazságosság keretei közt gyakorold
szakmádat

Legismertebb kódexek:
I.) Az Amerikai Ápolók Egyesületének Ápolói Kódexe:
A kódex tervezet 1926-ban készült el.
A dokumentum az ápolók regisztrálását szakmai alkalmazásuk feltételeként írta elő.
Témakörei: az ápoló kapcsolata
 a beteggel
 az orvossal
 a társszakmákkal
 a kívülállókkal
 a hivatással
1940: „Ideiglenes kódex” – elsősorban a szakmai tevékenységek leírását tartalmazta
1950: az etikai kérdések megválaszolására is alkalmas kódex
1960: rögzítették az erkölcs, az oktatás és ápolás standardjait, szorgalmazták a szakmai
szervezetekben való részvételt
1976: az ápoló felelősséget hangsúlyozza a beteggel, a társadalommal szemben és a hivatást
érintően, megfogalmazták a szakmai szervezetből való kizárást

2
II.) Az Ápolói Kódex: /Ápolók Nemzetközi Kódexe/
Az ápolók első nemzetközi kódexe 1953. Júliusában Săo Pauloban került kiadásra.
Létrehozását a Nemzetközi Ápolói Tanács (International Council of Nurses = ICN)
szorgalmazta.
A kódex fontosnak találta a szabadságjogok hangsúlyozását és a diszkrimináció elvetését.
1973 (többszöri átdolgozást követően): célja olyan viselkedésmód meghatározása volt, amely
miden kultúrában irányadó lehet az ápolók számára  a világ különböző részein élő
ápolóknak lehetőségük nyílik arra, hogy az ápolás etikai normáiról egyformán
gondolkozzanak
Világosan rögzíti, hogy „az ápoló felelőssége elsősorban azokkal szemben áll fenn, akik az
ápolására szorulnak”.
Négy alapvető nővéri felelősséget állapít meg:
1. az egészség elősegítése
2. a betegség megakadályozása
3. az egészség helyreállítása
4. a szenvedés csökkentése
Hozzátéve: „az ember életének, méltóságának és jogainak tiszteletben tartása az ápolói
hivatás szerves része”; „Az ápolók magatartásukkal nem hagyhatják tudatosan figyelmen
kívül annak a közösségnek az elfogadott magatartási normáit, amelyben élnek és dolgoznak”
1982-ben újra kiadták Genfben!

III.) Az Ápolónők, Szülésznők és Védőnők Szakmai Viselkedési Kódexe:

 megengedhető az ápolónő, szülésznő vagy védőnő számára a kapott utasítások
visszautasítása, ha az a kompetencia határokon kívül esik
 ha a beteg biztonságát bármi veszélyezteti, fel kell hívnia a figyelmet a problémákra
 megkívánja, hogy megfelelő számú és jól képzett személy lássa el a hozzáfordulókat
 megtiltja, hogy szakmai végzettségüket és nevüket adják az egyes termékek
reklámozásához