A TATÁRJÁRÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

ELŐZMÉNYEI

A tatárok

A tatárok és mongolok lovasnomád nép volt. Harcmodoruk a honfoglalás-kori magyarokéhoz volt

hasonló, gyors könnyűlovas egységekkel bekerítették az ellenséget. Legfőbb fegyverük az íj volt.
Gyújtónyilakkal óriási pusztítást okoztak a megszállt területen. Harcmodoruk azonban alkalmatlanná
tette őket a várak ostromára. Nagy tömegekben éltek a Kerulen-folyó vidékén.

Törzseiket, majd a nomád törököket Dzsingisz nagykán (1206-1227) egyesítette. A nagykán minden
irányba indított hódító hadjáratot: elfoglalta Kínát, Közép-Ázsitát, a Kaukázus vidékét. Halálakor
birodalma nyugaton a Kaszpi-tengerig, keleten a Csendes-óceánig terjedt.

Ekkora területet nem lehetett sokáig központilag irányítani, a nagykánok hatalma névlegessé vált.
Dzsingisz kán halála után tehát a birodalom kánok által uralt hatalmas részekre bomlott (pl. Arany
Horda, Fehér Horda). A hódítás azonban folytatódott. Az Arany Horda (nyugati területek) vezére, Batu
kán (1227-1255) közvetlen fennhatósága a Volga és a Don vidékére terjedt ki. Hódításaival Kelet-Európa
és a szláv népek felé fordult. A szlávokkal szövetségre lépő kunokat még 1223-ban legyőzték a Kalka
folyó mellett (Fekete-tenger). A kunok elmenekültek Magyarország felé.

Batu elfoglalta Kijevet (1240) az orosz fejedelemségeket adófizetőjévé tette, és eljutott Magyarország
határáig. Serege 50 000 emberből állt.

A Magyar Királyság meggyengülése

Magyarországon a királyi hatalom a 13. századra megrendült II. András (1205-1235) trónharcai, és a
háborúi során eladományozta a királyi földek nagy részét, bevételi forrása így megszűnt. Emelni kellett
az adókat, vámokat stb., ami elégedetlenséghez vezetett. A nagybirtokosok hatalma túlzottan megnőtt
(pl. Abák, Csákok).

Utódja, IV. Béla (1235-1270) a királyi hatalom visszaállításán fáradozott beszüntette a

birtokadományozást és visszavette az eladományozott földeket. Leszámolt II. András híveivel, sokan
fogságba kerültek, vagyonukat elkobozta. A királyi tanácsban a székeket elégettette, nem ülhetett senki
a király jelenlétében. Ez kiváltotta a vezetőréteg ellenérzését és ellenállását.

Amikor Julianus barát megtalálta a keleten maradt magyarokat Magna Hungariában, és 1236-ban
visszatért közülük, hírt hozott a tatárokról. Ekkor érkeztek meg a menekülő kun törzsek, akiket IV. Béla
befogadott. Így 40 000 könnyűlovast szerzett a tatárok elleni harcra. Kötöny kun király vállalta a
kereszténység felvételét.
A kunok betelepedése azonban csak elmélyítette az országban feszülő ellentéteket. A nemesség félt,
hogy a király hatalma megszilárdítására fogja használni az új sereget, az alsó rétegek pedig a kunok
nomád szokásaitól idegenkedtek (pogányság, nőrablás, magántulajdon problémái). A “tatár veszélyt”
senki nem mérte fel (pedig kellően intő jel volt a kunok megjelenése és Julianus barát jelentése), a király
csak Kijev 1240-es eleste után kapott észbe.

A TATÁRJÁRÁS (1241-1242)

A tatárok előretörése
- Fegyverbe hívták a bárókat, szervienseket (főnemességtől függő szabad harcosok),
várjobbágyokat. Külső segítség nem érkezett.
- A tatárok három irányból támadtak: Lengyelországon keresztül, délen Erdély felől, és a
fősereget vezető Batu pedig a Vereckei-hágónál tönkreverte Tomaji Dénes nádor hadseregét
(1241, márc. 12).
- A feldühödött magyarok tömege Pesten meggyilkolta Kötönyt, mert a kunok között a tatárok
kémeit látták. A kunok erre pusztítva kivonultak az országból dél felé.

A muhi csata
- A magyar fősereg elég erős volt, hogy a tatárokat visszaszorítsa kelet felé. Azok visszafelé Muhi
mellett átkeltek a Sajón és arra vártak, hogy az odaérkező magyarokat a megáradt folyóba
szoríthassák (ápr. 9). A magyar sereg pedig a folyó innenső (nyugati) partján tábort vert.
- A tatárok gázlót találtak a Sajón, és április 11-én váratlanul megtámadták a magyar csapatot.
Teljes káosz uralkodott. A sátrak túl közel voltak egymáshoz, ez nehezítette a védekezést és a
menekülést. A tatárok bekerítették a magyar tábort, és folyamatos nyílzáporral tartották
sakkban az amúgy is lassabban mozgó magyar hadat. A bekerítés nem volt teljes, szándékosan
hagytak egy folyosót, az erre menekülő katonákat azonban kegyetlenül lemészárolták. Döntő
vereség volt, a király csak kísérőinek köszönhette megmenekülését.
- IV. Béla Ausztriába menekült, ahol Babenberg Frigyes nem fogadta be, hanem kizsarolt tőle
néhány magyar vármegyét.

Tatár pusztítás
- A tatárok 1241-ben hatalmas pusztítást végeztek az országban: raboltak, adókat szedtek,
falvakat gyújtottak fel. A túlélők erdőkbe, mocsarakba menekültek. Csak a tél beálltával keltek át
a befagyott Dunán.
- Szervezett ellenállással nem találkoztak, viszont nehezen bírtak a kővárakkal (pl. Esztergom,
Székesfehérvár, Pannonhalma).

A tatárok kivonulása
- 1242, márciusában a tatárok váratlanul, foglyokat hurcolva, pusztítva, elhagyták az országot.
- Kivonulásuk okairól nincs biztos információ, ma is vitatkoznak a történészek.
 - Oka lehet Ögödej nagykán halála és a kánválasztás, a túl erős ellenállás, vagy az is lehet,
hogy ez csak egy előkészítő hadjárat volt, és később vissza akartak jönni.

Az ország veszteségei
- A kb. 2 millióra becsült lakosság 20%-50% százaléka elveszett.
- nem egységes, a folyóvölgyekben és alföldeken sokkal nagyobb volt a veszteség, mint a
félreeső hegyvidékeken.
- A tatárok óriási anyagi kárt okoztak a településekben, Erdélyben városokat égettek fel,
(Kolozsvár, Várad, Gyulafehérvár).
- Dunántúlon kb. 20%-os, az alföldön kb. 60%-os lehetett a települések pusztulása.
- Adót, terményeket, anyagi javakat szedtek, és foglyokat ejtettek

A TATÁRJÁRÁS UTÁN

Bevándorlás, betelepítés
- IV. Béla → “második honalapítás”
- lakosságot kellett pótolni
- bevándorlás, betelepítés
- visszahívta a kunokat → Kiskunság, Nagykunság, Temesvidék
- betelepültek a jászok → Jászság
- (ezek a népek egy-két évszázad alatt beleolvadtak a magyar népbe)
- nőtt a vlach (oláh, román) bevándorlás → erdélyi uradalmakban telepedtek le
- cseh és lengyel bevándorlás
- magyarság az ország 70-80%-át alkotta

Birtokadományozás, várépítés
- IV. Béla lemondott a királyi birtok helyreállításáról → nemesség megnyerése érdekében jelentős
földadományokat osztott szét.
- Hírt kapott a tatárok újabb támadási szándékáról → felkészülés érdekében katonaállításhoz és
várépítéshez kötötte a földadományokat, és a földdel rendelkező nemeseknek is
megparancsolta a várépítést
- tömeges várépítés indult meg Magyarországon (Szigliget, Csáktornya, Szepesvár)
- Béla maga is építtetett várakat (Buda (1247), Visegrád, Sárospatak)
- Városfejlesztő politika → védelmi és gazdasági okok
- IV. Béla a szomszédos országokkal folytatott agresszív politikán is változtatott
- Haliccsal és Lengyelországgal szövetségi viszonyra törekedett
- visszavette a kizsarolt vármegyéket Babenberg Frigyestől
- Európai újítások átvétele, fejlődés felgyorsulása
- várépítés
- városiasodás
- kereskedelem
- 1285 - második tatárjárás → az ország ellen tudott állni (gyors újjáépítésnek köszönhetően)