15.

RÁKÓCZI SZABADSÁGHARC

Előzmények
Magyarországról I. Lipót űzte ki a törököket. Az utána lévő országgyűlésen Pozsonyban
(1689) a rendek lemondtak a szabad királyválasztási jogukról és az Aranybulla ellenállási
záradékáról, így az elsőszülött fiú lett a magyar király. Lipót még elismerte, hogy a
felszabadított területek a Magyar Királyság része marad.

Az ifjú Rákóczi Bécsbe menekült a kuruc felkelés elől, nehogy gyanúba keveredjen, mert az ő
vidékén tört ki egy kuruc felkelés. Miután leverték a lázadást, visszatért Magyarországra,
ahol Bercsényi Miklós döbbentette rá, hogy a családi hagyományai és a magyarországi
Habsburg-uralom visszássága miatt mit vár el tőle az ország. Rákóczi üzenetet írt a
Habsburgok régi ellenségéhez, XIV. Lajoshoz. Leveleit azonban elfogták, őt meg Bécsújhely
börtönébe vetették, ahonnan elmenekült a lengyelországi Brezánba.

A szabadságharc kitörése
A magyarországi Habsburg ellenes mozgalom lehetőségét a spanyol örökösödési háború
(1701-1714) teremtette meg. Itt XIV. Lajos és I. Lipót is a saját örökösét akarta a kihalt
spanyol Habsburg-ház trónjára ültetni. Anglia és Hollandia a Habsburgokat támogatták, így
ők nyertek. A tengeri hatalmak nem akarták, hogy Ausztria és Spanyolország egy uralkodó
alatt egyesüljön, ezért békét kötöttek (1713). V. Fülöp lett a spanyol király, viszont nem
egyesíthette országait. Ez a háború elvonta a Habsburg hadseregek nagy részét
Magyarországról, ekkor Rákóczi vállalta, hogy a felkelés élére áll. Tudta, hogy csak akkor
nyerhetnek, ha egy táborban tudja tartani a nemességet és a jobbágyságot. Ez úgy sikerült
neki, hogy a jobbágyoknak hajdúszabadságot ígért, a nemeseket pedig úgy nyerte meg, hogy
a rendi sérelmek orvoslását a mozgalom zászlajára tűzte. Így együtt elfoglalták a Felvidéket
és a Tiszántúlt a nagyobb várak kivételével. A Magyar népek nagy része a szerbek kivételével
felsorakozott a kuruc mozgalom mögött, a szerbeket pedig Lipót támogatta betelepítéssel a
török határ mentén és a Határőrvidéken, kiváltságokat is biztosított számukra.

A kuruc hadsereg
A kuruc sereg gyorsan megszerveződött. Ellenállhatatlan volt portyákban és rajtaütéseken,
viszont összehangolt, fegyelmet kívánó harcokban kevésbé. A harcértéke kisebb volt, mint a
császári seregé. A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) idején számbeli fölényben lévő
kurucok ellenőrizték az ország jelentős részét, viszont a várakban lévő császáriak szabadon
átcsoportosíthatták őket. Így Erdély és a Dunántúl többször is gazdát cserélt, a nagyobb
várak pedig egész végig császári kézen maradtak. A szabadságharc sorsa a nyugati
hadszíntéren dőlt el. A francia csapatok előretörését az osztrákok és az angolok megállították
(1704). Ekkor még mindig le voltak kötve a császári csapatok, viszont a franciák második
jelentős veresége (1709) után növelték a császári erők létszámát, így megpecsételődött a
szabadságharc sorsa.
Kuruc országos gyűlések
A magyarországi kurucok országos gyűlést (olyan, mint az országgyűlés, csak nem a király
hívta össze és nem is vett részt az ország összes rendje) tartottak Szécsényben (1705), de a
béketárgyalások nem vezettek eredményre. Ki kellett alakítani a felkelés szervezeti kereteit.
Konföderációt (rendi szövetséget) kötöttek és vezérlő fejedelemként II. Rákóczi Ferencet
választották. A szabadságharc egyre súlyosabb anyagi gondokkal küzdött, mert nem
bocsájthatott ki adókat. A pénz, amit kibocsájtottak rézből volt és elég kevés volt az értéke.
Az ónódi országgyűlésen (1707) Rákóczi a nehézségeket a Habsburg-dinasztia
trónfosztásával akarta megoldani. Ettől a lépéstől remélte, hogy XIV. Lajos elismeri őt és a
kurucokat szövetségesének. Ezzel annyit ért el, hogy a Lipótnál kompromisszumkészebb I.
Józseffel megszakadtak a tárgyalások. Sajnos Lajos viszont így sem ismerte el a fejedelmet és
még a pénzsegélyei folyósítását is beszüntette a hadi helyzet romlása miatt. E miatt az
országgyűlésen adókat vezettek be, amiket a nemeseknek is fizetniük kellett. Trencsennél
(1708) a kurucok vesztettek a kisebb létszámú császári sereg ellen. A kurucok nagy része ez
után szétszéledt és a sárospataki országos gyűlésen (1708) megpróbálták mozgósítani a
jobbágyságot a hajdúszabadság ígéretével, nem sok sikerrel.

A szatmári béke
A császári hadsereg száma nőtt, de a kurucok egyre kevesebben lettek. A pestisjárvány is
ilyenkor tört ki. Magyarország már nem akart többet harcolni. Rákóczi a külső támogatásban
bízott, ezért I. Péter cárral szövetséget kötött, viszont nem kapott tényleges segítséget az
ottani háborúk miatt (északi háború). Amíg Rákóczi Lengyelországban tartózkodott, Károlyi
Sándor kezébe vette a császáriakkal folyó tárgyalások irányítását és megegyezésre
törekedett. I. József és Savoyai Jenő a tartós rendezés érdekében engedményekre is
hajlandónak mutatkozott. Savoyai tudta, hogy meg kell nyerni a magyarokat, különben ha
lesz újabb konfliktus, akkor azt a magyarok megint ki fogják használni és újból felkelés lesz.
Ezért Pállfy János labanc főurat nevezte ki a császári haderő élére és megbízta a tárgyalások
újbóli megindításával. A hosszú tárgyalás sorozat után eljutottak az amnesztiáig
(közkegyelem). A szatmári béke (1711), melyet a Károlyiak nagykárolyi kastélyában írtak alá,
a katonai vereség ellenére a kezdeti kuruc követelések közül jó néhányat teljesített. A császár
ígéretet tett a rendi jogok és a szabad vallásgyakorlat biztosítására. A rendeknek azonban
bele kellett nyugodniuk, hogy Magyarországon a Habsburgok uralkodnak. A kuruc
szabadságharc lehetővé tette, hogy Magyarország elkerülje a birodalom nyugati
tartományainak sorsát, ahol abszolutizmust vezettek be. Fennmaradt a rendi dualizmus
(feudális hatalommegosztás).

Emigráció
Rákóczi nem kért kegyelmet, így elvesztette hatalmas birtokait. Franciaországba utazott, de a
franciák nem akartak háborút a Habsburgokkal. Ezután Törökországba ment, de mire
visszaért, már megszületett a béke (1718). Rodostóban lett kijelölve a kuruc emigránsok
helye. Rákóczi 1735-ben hunyt el. A fejedelem idegenben töltött évei az országban reményt
adtak, a Habsburg-udvart meg arra sarkallták, hogy jelentős részben tartsa be a rendeknek
tett ígéreteit, hiszen míg Rákóczi élt, addig megvolt egy Habsburg-ellenes mozgalom
újrakezdésének a lehetősége.