12 Lásd Murr Schediusnak, Nürnberg, 1803.
október 27 Peter Lambeck (1628-1680), német történész,
25. Vö. S ch ed iu s Lajos levelezése, kiad., bev., jegyz.
DEÁK Eszter, Bp„ Universitas Könyvkiadó, (Com­
mercia Litteraria Eruditorum Hungáriáé - Magyar-
országi Tudósok Levelezése), kiadása folyamatban.
13 Johannes Müller von Königsberg (1436-1476), In
v ersio n em Jacobi Angeli Florentini Geographicae
Cl. Ptolemaei A d n o ta tio n es; D e fe n s io n e m Theonis
c o n tra T r a p e z u n tiu m ; D e T ria n g u lis o m n im o d is,
libros V. Zeitschrift von und für Ungern, Bd 3,
Heft 2, 119.
14 Vö. H isto ria in sig n iu m illu striu m se u O p e ris heral­
d ici p a r s specialis, ...E d itio se c u n d a , Giessae, typis
Johannis Mulieri, 1717. (OSZK állományában,
600.246/2.)
15 Vö. HORANYI Alexius, D e sa cra c o ro n a H u n g á ­
riáé ac d e regibus e a d em r e d im itis c o m m e n ta r iu s,
Pestini, Typ. Trattnerianis, 1790. Petrikl. 151.
16 Jakobus Tollius (1630/33-1696), német klasszi­
ka-filológus.
17 A művek címét a Széchényi-Catalogus leírása
alapján közlöm.
18 Német evangélikus teológus, történész (1696—
1774).
19 Christoph Friedrich Ayrmann, írói nevén Ger­
manicus Sincerus (1695-1747), német történész,
giesseni professzor.
20 Osztrák katona és hadmérnök (1686-1744).
21 Dániel Wilhelm Möller (1642-1712), evangélikus
tanár Pozsonyban, 1674-től Németországban, Alt-
dorfban.
22 Vö. Johann Tobias KÖHLER, D a s vo llstä n d ig e D u ­
k a te n k a b in e tt, Göttingen, 1759-1760.
23 Vö. J. C. von SOOTHE, A u se rle se n e s u n d h ö c h st­
a n seh n lich es D u c a te n k a b in e tt, Hamburg, 1784.
24 Franz Ernst Brückmann (1697-1753), helmstadti
orvos, botanikus, aki beutazta egész Ausztriát.
25 H istoriae diplo m a ticae ju ris p a tro n a tu s apostolicorum
H ung á riá é regum libri tres, Vindobonae, Typ. Schul-
zii, 1762, 274. Petrikl. 430.
26 Johann Martin Lerch (1643-1693), német rézmet­
sző Bécsben és Prágában.
224 AZ IDENTITÁS FORRÁSAI • HANGOK, SZÖVEGEK, GYŰJTEMÉNYEK
könyvtáros, könyvgyűjtő.
28 Brodarics István (1471-1539), humanista emlék­
író.
29 Vö. DEÉ NAGY Anikó, A k ö n y v tá ra la p ító Teleki
S á m u e l, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület,
1997, 169 és 172.
30 Lásd Thiele mintegy negyven, Széchényinek írott
levelét: MOL P 6 23,1. k. 13. sz. (94. cs).
31 A Schadische Auction két korábbi katalógusa:
L itte r a tu r d e r R e ise n , o d e r h isto risch u n d c riti-
sch es V e r ze ic h n iß a lle r b ish e r b e k a n n te n R eise b e ­
sc h re ib u n g en , w elch e in v ersch ied en en S p ra c h e n
u n d L ä n d e r n a n s L ic h t g e tr e tte n s in d ... angekün­
digt von Georg Friedrich Casimir von Schad,
1783. V e r ze ic h n iß d e r v o rh a n d e n e n L a n d k a r te n ,
A b r is s e u n d P ro sp e c te n v o n S tä d te n usw . Hrsg.
Von Georg Friedrich Casimir von Schad, 1792.
32 Thiele a Hedvig-féle aukción Goethe számára is
vásárolt könyveket. Vö. Goethe-levelezésének re­
giszterét: http://ora-web.swkk.de/goe_reg_online/
regest. Reg_Ort 1?vc=l&s=301
33 Schedius Lajosnak írott, 1803. április 13-i levelé­
ben Thiele Széchényi Ferenc, Apponyi Antal és
Teleki Sámuel könyvbeszerzőjeként mutatkozik
be, s elküldött könyvjegyzékével ajánlja magát a
magyarországi német tudós figyelmébe. Vö. S c h e ­
d iu s L a jo s levelezése, 12. jegyzetben i. m.
34 Imhoff von Lonnerstadt, Johann Hieronymus
(1627-1705) jogász, bambergi tanácsos.
35 Johann Feinler, német evangélikus teológus Glei-
nában (1663-1665).
36 Kéry Ferenc (1702-1768), jezsuita.
37 Kasztrióta György, vagyis Szkanderbég (Gjergj
Kastrioti, Skenderbeu) 1443-tól 1468-ban bekö­
vetkezett haláláig Albánia fejedelme volt.
38 Martin Schmeizel (1679-1747), történész, brassói,
majd jénai és hallei professzor.
39 Paul Rycaut (1629-1700), angol diplomata, törté­
nész és tolmács az ottomán birodalomban.
40 Kalmár György (1726-?), református teológus,
nyelvész.
41 Augier Ghislain de Busbecq (Augerius Gislenius
Busbequius) (1522-1592), flandriai származású
humanista, diplomata, botanikus.
42 Joannes Zermegh (1504?-1584), történetíró, ka­
marai tanácsos Pozsonyban.
43 Joseph Karl Eder (1760-1810), katolikus pap,
nagyszebeni iskolaigazgató.
44 Matej Bahil (1706-1761) evangélikus lelkész Eper­
jesen.
45 Blumauerről lásd Edith ROSENSTRAUCH-KÖ­
NIGSBERG, F re im a u re rei im jo se p h in isc h e n W ien.
A lo y s B lu m a u ers W eg v o m Jesuiten z u m Jakobiner,
Wien-Stuttgart, W. Braumüller, 1975.; A lo ys B lu-
m a u e r u n d sein e Z e it, szerk. Franz M. EYBL, Jo­
hannes FRIMMEL, Wynfried KRIEGLEDER,
Bochum, Winkler Verlag, 2007 (Jahrbuch der Ös­
terreichischen Gesellschaft zur Erforschung des
18. Jahrhunderts, 21).
46 V irgilius E neassa, átdolg. SZALKAY Antal. 1. r.
Béts, 1792. Petrik I. 303. Blumauer műveinek
magyarországi terjesztéséről egy eperjesi könyv-
kereskedővel való üzleti kapcsolata és levelezése
alapján számol be Ilona PAVERCSIK, „Ihre g ü tig e
V e rw en d u n g z u m B este n m e in e r M u s e ”. B lu m a u ers
B riefe a n ein en K o lle k te u r in U ngarn = A lo y s B lu ­
m a u e r..., i. m„ 107-122.
47 Johannes FRIMMEL, „Sein n o ten reich e r K a ta lo g
ist besser als se in e Ä n e id e ”.Aloys Blumauer als
Buchhändler und Antiquar = A lo y s B lu m a u e r ...,
i. m„ 97-106: 97.
48 Uo„ 103.
49 C ata lo g u e des livres rares e t difficiles a tro u v er q u i
s o n t a ven d re c h e z B lu m a u e r L ibraire a V ienne,
1798. T. 1-3. Vö. A lo y s B lu m a u e r ..., i. m.
DEÁK ESZTER: „SZERETNÉK EXCELLENCIÁDNAK A LEGSZEBB HUNGARIKUMOKKAL SZOLGÁLNI”
50 B ibliotheca graeca, Hamburgi, 1707-1728.
51 B ib liotheca h isto rica , 9 kötet, Leipzig, 1782-1797.
52 MOL P 623.1, k. 13. sz. (94. cs.) f. 100-102.
53 Adámi Pál (1739-1795) orvos, a bécsi egyetem ál­
latorvos tanára.
54 Varjas János (1721-1786) debreceni református
tanár.
55 Osztrák jogtudós, történész, a bécsi egyetem pro­
fesszora (1736-1780).
56 Pázmándi Gábor, Komárom megyei orvosdoktor.
57 Sebastianus Solidus (16. sz.)
58 P 623.1.k. 9. sz. 55. (31. cs.)
59 Bécs, 1795. június 9. P 623.1. k. 13. sz. (94. cs.)
60 A Miller-féle kéziratkatalógus leírása szerint: „Li­
bellus precatorius Seculi XV. In pergamena scrip­
tus nitido Charaktere monastico, aureis, coloratis-
que literis, picturis; et figuris eleganter exornatus,
cum subscriptione pro Deo, et Patria Mathias Rex.
12. p. 450.” - C a ta lo g u s m a n u s c r ip to ru m B ib lio th e ­
cae N a tio n a lis H u n g a r ic a e S zé c h én y ia n o -R e g n ic o -
laris, Sopronii, 1814-1815, II. 393.
61 BERLÁSZ 1981, 127.
62 Vö. HOFFMANN Edit, A N e m ze ti M ú ze u m Szé­
c h é n y i K ö n y v tá r á n a k illu m in á lt k é z ir a ta i, Bp.,
Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi
Könyvtára, 1928, 32-33.
63 Vö. BARTONIEK Emma, Codices m a n u sc r ip ti la ­
t i n t Vol. 1. C odices la tin i m e d ii aevi, Bp., Museum
Nationalis Hungarici, 1940, 165-166.
64 F acsim ile des G e n t-B r ü g g e r K odexes C od. L a t. 205.
d e r S zé c h é n y i-N a tio n a lb ib lio th e k in B u d a p e s t, Bp.,
Helikon, 1986, 40ff.
225
Katona Anikó
EGY ISMERETLEN GYŰJTEM ÉNY
Külföldi plakátok a Plakát- és Kisnyom tatványtárban
B e v e z e tő
Az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és
Kisnyomtatványtárában évtizedek óta fekszik
egy igazi remekműveket rejtő plakátgyűjte­
mény. A többek között Mucha, Chéret, Tou­
louse-Lautrec, Grasset és Steinlen, Hohlwein
és Bernhard, Klimt, Gipkens és Kiinger alko­
tásait tartalmazó anyag olyannyira feledésbe
merült, hogy még leltári számokat se kapott,
nyilvántartva sem volt.
Körülbelül másfél éve kezdhettem hozzá en­
nek a korábban a szakma és a közönség előtt
ismeretlen külföldi plakátgyűjteménynek a
rendezéséhez, az alábbiakban tehát egy rövid
áttekintésben szeretném felhívni a ügyeimet a
benne rejlő értékekre, illetve igyekszem meg­
válaszolni azt az izgalmas kérdést is, hogy a leg­
értékesebb darabok miként kerülhettek a Nem­
zeti Könyvtárba. Minthogy a gyűjtemény több
mint ezer darabot számlál, így teljes áttekinté­
sére egy rövid tanulmány keretében nem vál-
lalkozhatom; inkább a vele kapcsolatos prob­
lémákra és a kiemelkedő értékekre fókuszálok.
A titokzatos gyűjtemény eddigi elha­
nyagolásának elsődleges oka talán az, hogy
semmilyen magyar vonatkozással nem bír,
226 AZ IDENTITÁS FORRÁSAI • HANGOK, SZÖVEGEK, GYŰJTEMÉNYEK
így voltaképpen nem is tartozik a Könyvtár
gyűjtőkörébe - eszmei és anyagi értéke miatt
azonban egyértelműen érdemes a figyelemre.
Annál is inkább, m ert az országban egyet­
len hasonló gyűjteményt ismerünk: a Ma­
gyar Képzőművészeti Egyetem könyvtárának
plakátgyűjteményét. Pontosabban: az MKE
Könyvtár gyűjteménye az OSZK Plakáttár
gyűjteményének egy részéhez hasonlítható, és
ez a hasonlóság nem a véletlen műve.
I. A g y ű jte m é n y f e lé p íté s e
A külföldi plakátgyűjteményt folyamatos be­
kerülésekor nemzetek szerint rendezték a
Plakát- és Kisnyomtatványtár munkatársai.
Ezt a csoportosítást megtartottam, amikor a
gyűjteményt átvettem és feldolgozásának ne­
kiláttam. A plakátok PKG .ország kód /szám
felépítésű jelzetet kaptak. Jelenleg a gyűjte­
ményben 349 német, 218 angol, 211 francia,
109 svájci, 107 osztrák, 56 olasz, 51 lengyel,
35 amerikai, 29 cseh, 28 svéd, 18 szlovák, 10
belga, 9 holland, 7 norvég, 4 spanyol, 3 dán, 2
görög, 2 orosz és 1 finn plakát (tehát összessé­
gében 1249 tétel) található.1
Készítésük idejét tekintve a plakátok nagyon mok” a máig népszerű úti célokat mutatják
különbözőek, koruk alapján azonban a gyűj­ be. Van köztük néhány kiemelkedő művészi
teményen belül körvonalazhatóak bizonyos színvonalú, art deco stílusú alkotás is, mint
csoportok. Az alábbiakban vázolt különböző például Adolphe Mouron Cassandre plakátja3
gyűjteményrészek különféle időpontokban (2. KÉP).
kerülhettek a Plakáttárba; ennek lehetséges Végezetül fontos egységet képeznek az
útjairól egyelőre meglehetősen keveset tu­ 1950-es 60-as évek lengyel plakátjai. M int is­
dunk. meretes, a plakátművészet fejlődéstörténeté­
Egy nagyobb egység reprezentálja a mű­ ben ekkoriban nagyon fontos szerepet játszott
faj korai történetét 1880 és 1914 között. Az Lengyelország, ahol a műfaj forradalmi vál-
idetartozó anyag nagy része az
Iparművészeti Múzeum Könyvtá­
rának pecsétjét viseli, s így ennek
á l l ó darabnak az útjáról több tu­
dásunk vagy legalább feltételezé­
sünk van.
Fontos része a gyűjtemény­
nek az első világháborús anyag,
amely feltehetőleg a világháború
idején a Nemzeti Könyvtár által
meghirdetett széles körű gyűjtő­
tevékenység eredményeképp ke­
rült ide.2 (Egyelőre 131 darab le­
írása készült el, de számuk ennél
magasabb.) Ez a gyűjteményrész
jól reprezentálja a hadban álló
nemzetek propagandatevékeny­
ségét, mivel az akkor ellenséges és
szövetséges országoktól egyaránt
őrzünk kulcsműveket (1. KÉP).
Egy harmadik egységnek te­
kinthető az idegenforgalmi pla­
kátok csoportja; többségük a két
világháború közötti időszakban
készült, és talán idegenforgalmi
vásárok, bemutatók alkalmával
kerültek Magyarországra, utóbb
pedig a Plakáttárba. Ezek a na­
gyon dekoratív, „vágykeltő reklá­ 1. KÉP

KATONA ANIKÓ: EGY ISMERETLEN GYŰJTEMÉNY 227

2. KÉP

228 AZ IDENTITÁS FORRÁSAI • HANGOK, SZÖVEGEK, GYŰJTEMÉNYEK

tozásokat élt meg. Ekkoriban a magyar pla­
kátgrafikusok számára is a lengyel művészek
szolgáltak példaképként (többek közt a köz­
ponti fontosságú Henryk Tomaszewski), így
a lengyel anyag a hazai plakáttörténet szem­
pontjából is nagy jelentőségűnek mondható.
II. A z Ip a r m ű v é s z e ti M ú z e u m
K ö n y v tá r á n a k e g y k o ri p la k á tja i
A külföldi plakátgyűjtemény számkivetettnek
számított a Plakáttár gyűjteményei között; tu­
lajdonképpen csak elfeküdt a raktárban. Ide-
kerülésének indoka valószínűleg az lehetett,
hogy a Plakát- és Kisnyomtatványtár őrzi Ma­
gyarország legnagyobb plakátgyűjteményét,
mintegy 85 000 darab magyar plakátot. A kül­
földi plakátokat megkapták, de nem tartották
nyilván, ennélfogva a plakátok bekerüléséről
igen nehéz ma információt szerezni.
Némileg kivétel ez alól az a 116 darab
plakát, amelyek az Iparművészeti Múzeum
Könyvtárának pecsétjét és régi leltári szá­
mait viselik. Hogy miért és hogyan került a
plakátgyűjtemény az intézményből a Nemzeti
Könyvtárba, arról az OSZK Irattárában egyet­
len dokumentum tudósít: a könyvtár 1945-ös
évéről szóló beszámoló.4
A könyvtár akkori épülete bombatámadás
következtében súlyosan megrongálódott, így
a könyvtárosok romokat takarítottak el az
odavezényelt „internáltakkal” együtt. A tör­
melék közt láncban adogatták az épen meg­
maradt könyveket, és igyekeztek azokat biztos
helyre menekíteni. Hasonló állapotban volt az
Iparművészeti Múzeum is, ahonnan a Plakát­
tár nemcsak Póka Aladár plakát- és képes­
lapgyűjteményét, de a Múzeum saját anyagát
is megkapta. A Plakáttár vezetője, Munkácsi
Piroska szerint „1945 júniusában a Történeti
Múzeum Iparművészeti Tára a saját tulajdo­
nában levő plakátgyűjteményt (...) tárunk­
nak ajándékozta, azzal a megokolással, hogy
ilyen természetű gyűjtemény könyvtárunk­
ban szakszerűbb kezelést és feldolgozást nyer­
het. A nagy terjedelmű gyűjtemény /plakátok
2205 db. (...) műfaj szerinti csoportosítását
a tár nyomban el is végezte.” (Az átadásról a
Múzeum Adattárában is őriznek leveleket.)
Ezzel az anyaggal együtt került át számos
úgynevezett „műlap” is, s utóbbiak között
bújhatott meg az a két Vaszary János pasz-
tellterv, amelyeknek a Nemzeti Könyvtár
2011 folyamán kiállítást szentelt a Nemzeti
Ereklye-térben.5
A plakátok átkerülésének időpontja ezzel
tisztázódott, számos kérdés azonban továbbra
is nyitott maradt. Vajon mi volt még a 2205
darab között? Minden bizonnyal magyar
anyag is, mint például RippTRónai József
M.I.É.N.K. plakátja 1908-ból, amelynek hát­
oldalán jól kivehető a múzeum pecsétje.6 Az
átadáshoz készült részletes lista választ adhat­
na a további kérdésekre, ilyet azonban nem
találtam, és elképzelhetőnek látszik, hogy a vi­
haros időkben nem is nyílt mód az elkészíté­
sére. A következő fontos kérdés mindenesetre
az, vajon az Iparművészetibe hogyan és mikor
kerülhetett be a gyűjtemény?
A múzeum 1954/55-ig egy épületben m ű­
ködött az Iparművészeti Iskolával, könyvtá­
ruk is közös volt.7 Emiatt szükséges mindkét
intézmény (a múzeum és az iskola, illetve ké­
sőbb főiskola, majd egyetem) történetében
kutatni a plakátok nyoma után.
Éppen a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
érintettsége miatt fogalmaztam úgy tanulmá­
KATONA ANIKÓ: EGY ISMERETLEN GYŰJTEMÉNY 229
nyom elején, hogy a Képzőművészeti Egye­
tem gyűjteménye nem véletlenül hasonlít a
Plakáttár gyűjteményének egy részére, ugyan­
is valószínű, hogy hasonló okokból és hasonló
korszakban gyűjtötték be mindkét kollekciót.
A 19. század végén, illetve a 20. század elején a
művészképzés fontos eszközei voltak a műla­
pok, amelyeken általában a legfrissebb külföl­
di művészeti stílusokkal ismerkedhettek meg
a tanulók. Erről a gyakorlatról részletesen szó
esik a MKE idevágó katalógusában,8 ahol is
Földi Eszter azt veti fel, hogy az MKE Könyv­
tára plakátgyűjteményének feltehetőleg a Vár-
dai Szilárd által irányított rajztanárképzésben,
főként pedig az „ékítményes rajz” órákon le­
hetett gyakorlati szerepe. „A plakátok a Rajz­
tanárképző könyvtárának gyűjteményében
többféle célt szolgálhattak. Lehetséges, hogy
Várdai az oktatásban kívánta használni, vagy
dekorációnak szánta őket. A tanítási segéd­
eszközként való használat magyarázatot ad
arra is, hogy miért szerepel több szöveg nél­
küli próbanyomat is köztük.”9
Próbanyomatok az OSZK PKT gyűjtemé­
nyében is szerepelnek, a plakátok és a Va-
szary-rajzok mellett a fiókokban ráadásul
fellelhető néhány kézzel festett, szecessziós
tapétaminta is, amelyek talán az iparművé­
szeti képzésben kaptak gyakorlati, szemléltető
szerepet.
Az 1880 után önálló intézményként funk­
cionáló Iparművészeti Iskola 1896-tól kezdve
több mint fél évszázadon át működött az Ipar-
művészeti Múzeummal egy fedél alatt. „A köl­
tözéssel egyesült a két intézmény könyvtára, s
így a kötetek együttes száma csaknem 3000
volt, míg az oktatáshoz, illetve a könyvtárat lá­
togató iparosok továbbképzéséhez oly fontos,
s ezért egyenként számon tartott mintalapok­
230 AZ IDENTITÁS FORRÁSAI • HANGOK, SZÖVEGEK, GYŰJTEMÉNYEK
ból a gyűjtemény közel 40.000 darabot szám­
lált” - írja történetéről honlapján a MOME
könyvtára (kiemelés a szerzőtől). A mintala­
poknak elsősorban a külföldi művészet köz­
vetítése volt a célja. „1954-ben az intézmény
egy része Farkasdy Zoltán Zugligeti úti épü­
letébe költözött, ekkor a könyvtárat kettéosz­
tották: a Zugligeti útra kerülő könyvegyüttes
az oktatáshoz szükséges anyagot, illetve a
kortárs tárgy- és téralkotás irodalmát fog­
lalta magában; a múzeumban a gyűjtemény
kutatását szolgáló szakirodalom, így az ipar-
művészet-történeti munkák nagyobb része
maradt.”10
A szétköltözéskor a jelenleg az OSZK-ban
található plakátok már nem voltak az intéz­
ményben, ezeken kívül maradtak még mű­
lapok a gyűjteményben - közülük a legtöbb
ma az Iparművészeti Múzeum Adattárában
van. Ez a körülbelül hétezer darab 19-20.
századi nyomtatott lap, főleg folyóirat-mel­
léklet lehet az egykor 40 000 darabos kollek­
ció maradéka.
Plakátból a múzeum Adattárában jelenleg
csak 1950 utániakat őriznek, bár az Adattár
dokumentumaiból kiderül, hogy egykor vol­
tak a birtokukban régebbi darabok is. Úgy
tűnik azonban, hogy ez a tény a múzeum
egyébként jól feltárt gyűjtéstörténetéből kife-
lejtődött. A múzeum gyűjteményeit bemutató
Gyűjtők és kincsek című kiállításhoz készült
2006-os katalógusban Horváth Hilda csak a
sorok között utal az egykori szecessziós pla­
kátgyűjteményre. „Radisics (Jenő, a múzeum
igazgatója 1895-1908) felismerte a szecesz-
szió törekvéseit, jellemző sajátosságait, a kor­
szak angol és francia iparművészetének veze­
tő szerepét. Elsősorban a modern művészeti
mozgalmak bölcsőjének tekintett Anglia és
Franciaország művészeti eredményeit igyeke­
zett megismertetni a közönséggel, a Magyar-
országra hozott, az Iparművészeti Múzeum­
ban megrendezett vendégkiállítások kapcsán.
Pezsgő korszak nyitányát jelentette az 1898
tavaszán megnyílt A modern művészet című
kiállítás, mely átfogó képet nyújtott a kor­
társ művészetről, a plakátművészek remekei
mellett számos neves alkotó bemutatta leg­
frissebb alkotásait.” (A katalógus egyébként
részletesen felsorolja a múzeum fontos vá­
sárlásait, az adományozó gyűjtőket és egyéb
részleteket is.)
Radisics Jenő és A Modern művészet ki­
állítás említése elvezet minket ahhoz az
időszakhoz, amikor a plakátok a múzeum
gyűjteményébe kerülhettek. A plakátanyag
beszerzésében fontos szerepet játszó Radisics
a szecessziós stílus rajongója volt, ő alapozta
meg a múzeum szecessziós (vagyis akkoriban
kortárs) iparművészeti anyagát is. Az 1898-
as kiállítás katalógusának előszavában így ír:
„Nevezetes fordulat állott be a modern m ű­
vészi iparban. Angliából indult ki, s ma már
az egész külföldet uralja e jelszó: a letűnt szá­
zadok művészi formái túlélték magukat, azo­
kat feléleszteni nem lehet többé; keressünk
tehát újakat, a kor szellemének megfelelőket.”
A szecesszió első jellegzetessége tehát a meg­
szabadulás a historizmustól, egyben vágy az
újításra. „Mind jobban érvényre jut a felfo­
gás, hogy a művészet a maga lényegében egy.
A képzőművészet és iparművészet közé mes­
terségesen felállított s mintegy rangfokoza­
tot jelző korlát ledőlt...”11 Vagyis az új stílus
nyitott az alkalmazott műfajokra, és azokat a
„magas” művészettel egyenértékűként kezeli
- ezért vált képviselői számára a plakát ked­
velt műfajjá.
A szecesszió határozta meg a plakát műfa­
ját annak kezdeteikor; nem csoda, hogy 1898-
ban az Iparművészeti Múzeum grandiózus
nemzetközi kiállításához kapcsolódva külön
plakátkiállítást is rendeztek, amelyet Radisics
a „tárlat egyik legvonzóbb részének” nevezett.
A Múzeum Adattárában fennmaradt a ren­
dezéssel kapcsolatos levelezés, így pontosan
tudható, mely művek honnan érkeztek. (Job­
bára külföldi műkereskedőktől.) A kiállítás
katalógusából pedig kiderül, mely műveket
vásárolta meg a múzeum, és melyek voltak
akkor még eladók - ez a lista pedig átfedés­
ben van az OSZK-ban jelenleg őrzött plaká­
tok jegyzékével.
A katalógusban a falragaszokról szóló részt
író Kämmerer Ernő (az Országos Képtár ve­
zetésével megbízott kormánybiztos) két szem­
pontot körvonalaz: egyrészt, hogy külföldön
már felismerték, miszerint „reklame czélokra
nincs alkalmasabb, mint a jó plakát”; más­
részt, hogy a művészet érdekét az szolgálja,
ha „minél szélesebb körökkel érintkezhetik”.
E két érdek szerencsés találkozása tette lehe­
tővé a plakát műfaj külföldi sikerét. A kiállítás
nem titkolt célja volt, hogy itthon is megho­
nosítsa a műfajt, amely nálunk ekkortájt még
nem talált rá saját nyelvére. A Magyar Ipar­
művészetben a kiállításról közölt kritika jelzi,
milyen nagy visszhangja volt a tárlatnak, nem
utolsósorban éppen a modern plakát megho­
nosításának vágya miatt.12
Minden bizonnyal ennek a több mint száz
évvel ezelőtt rendezett tárlatnak köszönhető,
hogy a gyűjtemény e része átfogó képet ad a
plakátművészet kezdeteiről, méghozzá olyan
képet, amely sokközpontú, színes művészi
szcénát mutat. Ahogy Kämmerer írja: „nem
a fejlődés, de a művészet jelen állapotának
KATONA ANIKÓ: EGY ISMERETLEN GYŰJTEMÉNY 23 1
feltüntetése a czél”. Ezt a célt követve körvo­
nalazom a továbbiakban, milyen volt a nem­
zetközi plakátművészet 1898 körül - az OSZK
gyűjteményének tükrében.
III. A p la k á tm ű v é s z e t k e z d e te i
a z O S Z K P K T k ü lfö ld i g y ű jte m é n y é n e k
tü k ré b e n
A plakátot, mivel alkalmazott műfaj és sok­
szorosított grafikával készült alkotás, sokáig
kifejezetten alantasnak tekintették a művésze­
ti műfajok hierarchiájában. Mára műkincs­
piaci értéke és a kiállításokon iránta tanúsított
figyelem is megnőtt. Gyűjteményünkön ke­
resztül egy szerteágazó, sokközpontú, sokféle
irányzatot és művészi szemléletet felmutató
plakáttörténet rajzolható fel, amely nem fej­
lődéstörténet, hanem a minden stíluson átütő
„plakátos” szemlélet mutálódása.
Számos okunk van a plakátot szeretni: szí­
nes, életközeli, frappáns és humoros, ugyan­
akkor célratörő, tömören fogalmazó, és m in­
dig az újítás útján jár, hiszen legfőbb célja az
érdeklődés felkeltése. Az első plakát-designe-
rek képzett művészek, önálló stílussal rendel­
kező alkotók, akikből a legegyszerűbb ter­
mék reklámja is sziporkázó ötleteket hívhat
elő.
Jean Louis Sponsel 1897-ben egész köny­
vet írt a m odern plakátról, beszámolva a mö­
götte álló három évtizedes múltról, európai
és amerikai eredményeiről. Sponsel a mo­
dern plakátot mozgalomként írja le, amely­
nek emelkedett céljai vannak: „A modern
plakát mozgalma a művészektől indult, és
művészetkutatók, művészeti írók, műbarátok
támogatták. A mozgalom tiltakozás az után­
232 AZ IDENTITÁS FORRÁSAI • HANGOK, SZÖVEGEK, GYŰJTEMÉNYEK
zás, az esztelen haladás, a gyári termelés és
a tucatáruk ellen. Összefügg a minden kul­
túrnemzetnél megjelenő fáradozással azért,
hogy felszabaduljunk az idejétmúlt tradíci­
ók alól, hogy mai életvilágunk számára sa­
játos formát találjunk, hogy a mindennapi
életben, az utcán és otthon is nemesedjünk a
művészet által.”13 A plakát tehát nem csupán
a hirdetés praktikus eszköze, hanem - amint
az már a műfaj létrejöttekor nyilvánvaló volt
- művészeti produktum, amely a legszéle­
sebb közönséghez is eljut, ezáltal fejlesztve a
közízlést.14
A plakát története Párizsból indul - első
nagymesterét, Jules Chéret-t Manet nem vé­
letlenül nevezte „az utca Wattau-jának”, míg
az utókor többnyire egyszerűen a „plakátmű­
vészet atyjaként” emlegeti őt.15Amellett, hogy
színes, frivol, festői plakátok készítője, Chéret
egyúttal a színes litográfia tökéletesítője is:
az ő újítása nyomán vált a technika a plakát­
művészet céljaira is alkalmassá. A korábbi
sok-színnyomás helyett mindössze négy-öt
színt használt, ami nemcsak egyszerűbbé tette
a nyomtatást, de a plakátok stílusának is elő­
nyére vált. Chéret plakátjainak kisméretű vál­
tozatait őrzi a Széchényi Könyvtár - ezeken
megfigyelhető az a könnyed festőiség, ami
saját korában (is) oly népszerűvé tette. A de­
koratív női figura, mint a reklám legfontosabb
motívuma, ugyancsak Chéret nyomán jelent
meg: a kivillanó vállak és lábszárak, kacéran
hátravetett fejek finoman erotikus ábrázolá­
sának nagymestere volt (lásd például a Quin­
quina Dubonnet plakátot).16 Chéret évtize­
dekig egyedüli és egyedülálló művelője volt
a műfajnak: 1890-re több mint ezer hirdetést
készített, melyeken keresztül ma is élővé válik
a századvég Párizsának világa (3. KÉP).
tous les Cafés
3. KÉP

KATONA ANIKÓ: EGY ISMERETLEN GYŰJTEMÉNY 233

 Chéret nyomán indult el Párizsban a pia- követve alkotott dekoratív plakátokat: mű-
kátműfaj virágzása az 1890-es években, az vein a hangsúlyos kontúrokat gótikus üveg-
Art Noveau jegyében. A svájci születésű Eu- ablakok ihlették, a tér felfogása pedig japán
géné Grasset a középkori művészet ideálját metszetek hatásáról tanúskodik. Ábrándozó,

4. KÉP

234 AZ IDENTITÁS FORRÁSAI • HANGOK, SZÖVEGEK, GYŰJTEMÉNYEK

légies nőalakjai az angol preraffaellitá-
kéihoz hasonlítanak, nélkülözik a fran­
ciákra jellemző frivolságot (4. KÉP).
Ez a dekoratív vonalkultúrával, álom­
szerű nőalakokkal és stilizált növényi
ornamentikával operáló szecessziós
stílus válik meghatározóvá Alphonse
Mucha művészetében is. A cseh mester
mára nemzetközi sztárrá vált: szépséges
nőalakjait olyan gyakran reprodukálják
használati tárgyakon, hogy mára csak­
nem közhelyszámba mennek. Ennek
ellenére nem véletlen, hogy neve ösz-
szeforrt a plakát műfajjal: művei mo­
numentális igénnyel, a bizánci ikonok
fennköltségével, mégis a műfaj sajátos­
ságaival és funkcióival tökéletes össz­
hangban készültek. Első plakátja az
1895-ben készült Gismonda volt, amely-
lyel sikerült az ünnepelt színésznő, Sa­
rah Bernhard tetszését is elnyernie, s
amelyet egy sorozat hasonló - neki és
róla készült - munka követett. (5. KÉP)
Felemelő pillanat volt a Gismondát és a
Kaméliás hölgyet kihúzni a szekrényből:
mindkettő több mint két méter hosszú,
monumentális alkotás. Szemet gyö­
nyörködtető darab a JOB cigaretta pla­
kátja is a maga erotikus, kacskaringós,
„spagetti-hajú” nőalakjával, de emléke­
zetes a Monacót vagy a Champenois ki­
adót hirdető reklámplakát is (6., 7. KÉP).
Gyűjteményünk francia nagymeste­
reinek felsorolásából semmiképp sem
maradhat ki a plakátművészet terü­
letére kiránduló Nabis-k közül Pierre

5. KÉP
6. KÉP
Bonnard, akinek szürkés árnyalatokban ját­
szó újságplakátja (La Revue Blanche)17 sajnos
rettenetes állapotban várja a restaurálást. Az
anekdota szerint Bonnard egyik plakátja hoz­
ta meg Henri de Toulouse-Lautrec kedvét a
műfajhoz. Toulouse-Lautrec számára meg­
határozó volt Chéret plakátgrafikája, ugyan­
akkor el is határolódott tőle: „Chéret elhagyta
a feketét - ez csodálatos. Mi visszahelyeztük
236 AZ IDENTITÁS FORRÁSAI • HANGOK, SZÖVEGEK, GYŰJTEMÉNYEK
- ez sem rossz.”18Valóban: a domináns fekete
körvonal és sziluett legalább annyira jellem­
zi Toulouse-Lautrec plakátjait, mint az, hogy
Chéret álomszerű nőalakjai helyett a való élet
figuráit festi, kérlelhetetlen karikírozással.
A mozgás ábrázolása és a meglepő látószög
szintén a művész védjegyévé vált. A gyűjte­
ményünkben őrzött hat eredeti Lautrec-pla-
kát közül kiemelkednek a mulatók reklámjai -
F. C h a m pg n o is
— . imPRimeüR-éoiTeuR «*
bb, Boul'! S!
pARI S

7. KÉP

KATONA ANIKÓ: EGY ISMERETLEN GYŰJTEMÉNY 237

8. KÉP

238 AZ IDENTITÁS FORRÁSAI • HANGOK, SZÖVEGEK, GYŰJTEMÉNYEK

tükrözve azt, hogy ez volt a művész lételeme.
Ekkoriban a plakátművészet központja (is)
a Montmartre negyed volt: nemcsak a mű­
vészek laktak errefelé, de itt működtek azok
a mulatók és kabarék, amelyeket az arisztok­
rácia és a középosztály egyaránt kedvelt - és
amelyeket reklámozni is kellett. A hangsúlyos
sziluettel és finom humorral játszó, legendás
Divan Japonais és a kán-kán táncosnők láb­
szárainak ritmusára építő Troupe de Mile
Eglantine olyan plakátok, amelyeket renge­
tegszer reprodukálnak - ennek ellenére óriási
öröm, hogy a Nemzeti Könyvtár eredeti dara­
bokat őriz belőlük. (8., 9. KÉP)
A nagymesterek mellett legalább ennyire
érdekesek a kevésbé ismert nevek nagyszerű
plakátjai. A plakátművészet szervező erejévé
vált a La Plume folyóirat által 1894 és 1900
között havonta megrendezett Salon des Cent
kiállítás, ahol száz művész mutatkozhatott be
rendszeresen. A Salon des Cent plakátjait kis
és nagy nevek egyaránt készítették: a könyv­
tár büszke tulajdonosa egy egész sorozatnak,
amelyből Mucha 1897-es plakátja emelke­
dik ki. A mára elfelejtett, müncheni szüle­
tésű Hermann Paul legjobb alkotása 1895-ös
Salon des Cenf-plakátja, rajta egy vörös hajú
festő gunyoros arcképe (10. KÉP). A plakát a
9. KÉP
KATONA ANIKÓ: EGY ISMERETLEN GYŰJTEMÉNY 239
10. KÉP

240 AZ IDENTITÁS FORRÁSAI • HANGOK, SZÖVEGEK, GYŰJTEMÉNYEK

litográfia technikájának fantáziadús alkalma­
zásáról árulkodik: biztos kézzel festett foltok
és vonalak, spriccelés és ragyogó színek te­
szik könnyeddé. Louis Rhead 1897-es Salon
des Cenf-plakátja révén az amerikai plakát­
művészet egyik fontos alakja mutatkozik be:
Grasset hatása alatt, de robosztusabb, erősebb
színekkel dolgozó kompozíciót alkotott.
A párizsi kezdetek után a plakátművészet
gyors elterjedését is nyomon követhetjük
az OSZK rejtélyes gyűjteményén keresztül.
A francia és angol előképek egyaránt hatottak
a m odern német plakátra, de a műfaj itt is ha­
mar egyéni ízt és karaktert nyert.
Német területen viszonylag késve jelent
meg a modern plakát: a historizmus és az anti-
kizáló hajlam még az 1890-es években is ural­
ta az utcai hirdetéseket (a régies stílus legfőbb
képviselője Nicolaus Gysis, akinek néhány
plakátja az OSZK-ban is fellelhető). Franz von
Stuck a Secession kiállításához készült plakátja
(1893) döntő előrelépésnek számított a mo­
dern plakát felé. Hellmut Rademacher szerint
még megvannak a maga gyengeségei, mint
például a távolról való olvasást akadályozó
arany mozaik felület, de a síkszerű, antik ér­
méket követő stilizált Minerva-fej már deko­
ratív hatást kelt.19
A német plakátgrafika korai története nagy
jelentőségű folyóiratok körül szerveződik,
ilyen a Jugend (amelyből a szecesszió német
szinonimája, a Jugendstil kifejezés ered), a
szintén müncheni Simpicissimus és a berli­
ni Pan. A Münchenben létrejött Vereinigte
Werkstätte több művészére is a bécsi szecesz-
szió gyakorolt hatást. Az újságok illusztrációit
és plakátjait készítő grafikusok elkötelezettek
voltak a politikai (baloldali) radikalizmus
és az új művészi eszmény, a szecesszió mel­
lett. Ebből a körből emelkedik ki a Kunst im
Handwerk (15. KÉP) briliáns plakátját alkotó
Bruno Paul és a gyakran „német Toulouse-
Lautrec”-nek20 titulált Thomas Theodor Hei­
ne. Heine a Simplicissimus számára készült
első plakátjai a francia plakátokat és a japán
metszeteket követő, modern grafika iskola­
példái: egynemű, erőteljes színfoltok, erős
kontúrok jellemzik őket. A politikai szatírá­
hoz vonzódó Heine nevét a folyóirat emble-
matikus vörös buldogos plakátja tette híressé.
A buldognak már a színe politikai üzenetet
hordoz, ahogy letépett lánca, harcias beál­
lása is - ugyanakkor egyértelműen komikus
figura. Heine és Paul is készített plakátot az
11 Scharfrichter számára (így nevezte magát
müncheni művészek egy köre). Heine pla­
kátját a „német Chat Noir”21 -nak is nevezik,
koncentrált kifejezőereje a főművek közé so­
rolja.22
A német plakátművészet további történetét
is remekül illusztrálja a Nemzeti Könyvtár­
ból előkerült gyűjtemény: az 1910-es és ’20-
as évek új irányzatait Julius Gipkens, Lucien
Bernhard, Julius Kiinger és Hans Rudi Erdt
művei jelzik. (Ezek nem az Iparművészeti
Múzeumból átkerült darabok.) A Sachplakat
(vagyis „tárgyias plakát”) igazi német ötlet,
amely forradalmasította a műfajt: a reklámo­
zott tárgyat állította a középpontba egyetlen
rövid felirattal. Stilizáló komponálásmód és a
tipográfia fontossága jellemzi a németek pla­
kátművészetét, amelyhez sok szállal kapcsoló­
dik a magyar is.
Az 1880-as években az Osztrák-Magyar
Monarchia mindkét felében a régies ízlés és a
túldíszítettség uralkodott a plakátokon. 1898-
ban Bécsben megalakult a Secession csoport,
amely a plakátművészetben is új minőséget
KATONA ANIKÓ: EGY ISMERETLEN GYŰJTEMÉNY 241
 OtfT/V
KU "VT*

•KUN 517VÍ5TLUVN G
M.R. VEREINtCVNG ÖILDENDER KUNiTLEK OjTERRElCHÍ ■
ä ( f / ^ F CCI 1 ERÖFFNUNG ENDE A A R Z
%) L X ^ L J l / I K J I NI «I iCHlVfi: /AITTE JUNI-
?JMMygA.K.GAKTTNIVM lgB üüg
11. KÉP

hozott. Összművészeti ideáljukhoz hozzátar­ dolgoztak különböző grafikai technikákkal, a

tozott az alkalmazott műfajok előtérbe kerü­
lése, így a csoport szinte minden tagja - építé­
szek és festők egyaránt - kipróbálták magukat
a plakát műfajában. Erre remek lehetőséget
kínáltak sűrűn megrendezett tárlataik, illet­
ve az általuk kiadott folyóirat, a Ver Sacrum
hirdetményei. A társaság tagjai előszeretettel
fametszet mellett a litográfia is érdekelte őket.
Gustav Klimt 1901-es, Thézeusz és a Mi-
notaurusz küzdelmét megjelenítő allegorikus
plakátja éppúgy megtalálható az OSZK-ban,
mint Koloman Moser, Alfred Roller vagy Jo­
seph Maria Olbrich művei. A dekoratív sti­
lizálás magas fokára jut el ez a művészet:

242 AZ IDENTITAS FORRÁSAI • HANGOK, SZÖVEGEK, GYŰJTEMÉNYEK

gyönyörű, letisztult formákkal, virtuóz szín­
használattal és egyedülálló tipográfiai meg­
oldásokkal dolgozik. Kedvelték a keskeny,
hosszúkás formátumot, valamint a stilizált,
ornamentális formákat és betűket. A plaká­
tokon a „szent tavasz” képi allegóriái hirde­
tik a szecesszió művészi megújító szerepét:
az antik történet éppúgy erről beszél, m int a
különböző tavasz-szimbólumok. A Secession
plakátjai ma is modernnek hatnak: dekoratív
formaviláguk összhangban áll a reklámozás
alapelveivel (11., 12., 13., 14. KÉP).
12. KÉP 13. KÉP
KATONA ANIKÓ: EGY ISMERETLEN GYŰJTEMÉNY 243
14. KÉP

A m odern plakát néhány évtized alatt az A plakátművészet kezdetei és a modern

egész világon elterjedt - ezt bizonyítják az plakát elterjedésének folyamata jól nyomon
illusztrált amerikai folyóiratok plakátjai (pl. követhető a Nemzeti Könyvtár külföldi pla­
The Chap Book), amelyekből több megtalál­ kátgyűjteményén keresztül. Néhány kiraga­
ható a gyűjteményben. dott alkotás révén igyekeztem bemutatni a

244 AZ IDENTITÁS FORRÁSAI • HANGOK, SZÖVEGEK, GYŰJTEMÉNYEK