Az aszimmetria kialakulása[szerkesztés]

A legtöbb csiga legszembetűnőbb sajátossága a csigaház, amely tulajdonképpen meszes külső

váz, amelyhez izmok is tapadnak. A váz — ellentétben pl. a kagylók héjteknőjével —
aszimmetrikus. A csigák másodlagosan részaránytalanná vált állatok, amelyek ősei kétoldalian
részarányosak voltak. A részaránytalanná válás három alapvető folyamat eredménye: a test
visszahajlásáé (flexio), a csavarodásé (torsio) és a visszacsavarodásé (detorsio).
A változás során a hátulsó testvég visszahajlott, ennek eredményeképpen a végbélnyílás és
a kopoltyúk előre, a fej közelébe kerültek. A torsio folyamatában a belső szervek a visszahajlás
síkjáról merőlegesen 180°-kal megcsavarodtak. Emiatt az eredetileg jobb oldalon lévő szervek
átkerültek az állat bal oldalára és viszont. Ezutén a páros szervek egyike redukálódott, majd
felszívódott. Az így kialakult sajátos anatómiai jellegzetesség a keresztidegűség (streptoneuria),
ugyanis a két fő párhuzamos idegköteg a bélcső alatt és felett a torsio következtében keresztezte
egymást.
A csigák egy részénél bekövetkezett további detorsio. Ennek következményeként a szervek (pl.
szívpitvar, vese, kopoltyú) ugyan visszakerültek a test eredeti oldalára, de páratlanok maradtak,
az eredeti szervek nem fejlődtek ki újra. Ezzel megszűnt a keresztidegűség, és másodlagos
egyenesidegűség (euthyneuria) alakult ki.
Morfológiai jellegzetességek[szerkesztés]
Lásd még: A csigák
morfológiája
A csigák feje kicsiny, rajta található a szájnyílás, fölötte pedig a tapogatók. Ez utóbbiaknak az
érzékelésben van szerepük. Lábuk erőteljesen ellaposodott csúszó- vagy hasláb. A szájnyílás és
a talp széle között nyílik egy exokrin mirigy, a nagy talpmirigy. Ennek váladéka, nyálkája a hasláb
felszínét sikamlóssá teszi, így tulajdonképpen az állat ezen csúszik tovább. Az araszoló
mozgáshoz az izomzat periodikusan húzódik össze. Külsőleg ez kontrakciós hullámként jelenik
meg és fut végig a haslábon. A haladó csiga a megszáradt nyálka mászásnyomát hagyja maga
mögött.
A csigák legjellegzetesebb morfológiai sajátossága a külső meszes váz, a csigaház (testa) —
kivéve a meztelencsigák öregcsaládját (Limacoidea spf.) és
a csupaszkopoltyúsokat (Nudibrachia). A csigaház alakja, mérete, színe fajonként változó, így az
fajmeghatározó bélyeg. A házat a köpenyszegélyben található nagy, nyálka-, fehérje- és
mésztermelő mirigysejtek választják ki. Ennek megfelelően a csigaház többrétegű. Legbelül lehet
egy vékony gyöngyházréteg (hypostracum), de ez a csigák nagy többségénél hiányzik. Középütt
vastag kristályos mészréteg, legkívül fehérjéből és kitinből álló réteg található. A csigaház egész
életében együtt növekszik az állattal.