19.

Szopoklész: Antigoné
A görög színház és színjátszás
Kr.e. 5. sz.-ban a dráma lett a görög irodalom vezető műneme. A dráma kialakulása
vallásos szertatásokhoz, Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik. A dráma tárgya:
Dionüszosz helyét elsősorban a trójai, a mükénéi és a thébai mondakör tragikus
sorsú hősei foglalták el. A Dionüszia fénypontja volt a drámai verseny. Három
tragédia költőnek és öt komédia költőnek adtak játszási lehetőséget. Az
ünnepségeken hatalmas tömeg vett rész, a színházat is ennek megfelelően
alakították ki. Rendszerint domboldalra épített félkör alakú lépcsőzetesen emelkedő
padsorokat képeztek ki a nézők számára. A színház közepét egy kerek félkör alakú
térség foglalta el. A színházba minden szabad ember elmehetett, de belépődíjat
kellett fizetni. A színészek álarcot hordtak. A maszk tette lehetővé, hogy a női
szerepeket is férfiak alakítsák. A kórus, mely énekkel kísérte és magyarázta a
cselekményt mindvégig jelen volt a görög drámában. A görög tragédiák valamilyen
válságot, összeütközést, döntéskényszert, azaz drámai szituációt állítottak
középpontjukba. A művek rendszerint saját koruk nagy kérdésire kerestek és adtak
válaszokat.

Szophoklész
A 90 esztendőt megért, boldog életű Szophoklész munkásságaiban érte el a görög
tragédia költészet fejlődésének tetőpontját. Szophoklész léptetett fel először három
színészt, ő vezette be a díszletezést, s a kórus tagjainak számát 12-ről 15-re emelte.
Ránk maradt 7 tragédiája közül 3 a trójai, 3 a thébai mondakörből meríti témáját, egy
pedig Heraklészról szól. Antigoné című tragédiája a thébai mondakörhöz
kapcsolódik.

A thébai mondakör
Laiosz (lájosz) Thébai királya feleségével, Iokasztéval önmegtartóztató módon élt,
mert borzalmas jóslat nehezedett a királyi párra: Laiosz születendő fia meg fogja ölni
apját, és anyját veszi el feleségül. A király egyszer megszegte megtartóztatását és fia
született. A csecsemő bokáját átszúratta, innen a neve: Oidipusz, és kitette, hogy
elpusztuljon. A szolgának azonban megesett a szíve rajta, s egy pásztornak adta, aki
elvitte Korinthoszba a királynak. Polübosz király sajátjaként nevelte fel őt. Oidipusz
ifjú korában Delphoi jóshelyén kért felvilágosítást származása felöl. Ugyanazt a
jóslatot kapta, mint egykor apja. Hogy megakadályozza a jóslatot, nem tért haza,
hanem Thébai felé vette útját: idegenekkel találkozott, vita támad s megölte apját és
kíséretét egyetlen szolga kivételével. Thébai falait a Szphinx tartotta rettegésben.
Emberáldozatot követelt, míg valaki meg nem oldja talányos kérdését: mi az, ami
reggel 4 lábon, délben 2 lábon, este 3 lábon jár? Oidipusz megfejtette, hogy ez az
ember. A Szphinx szakadékba vetette magát, Oidipusz pedig feleségül vette az
özvegy királynét (vagyis édesanyját). Két fiuk, Polüneikész és Eteoklész, és két
lányuk, Antigoné és Iszméné született. Oidipusz nyomozásba kezdett, s éppen a
gyilkos után való kutatásban derült fény mindenre. Iokaszté öngyilkos lett, Oidipusz
pedig megvakította saját magát. A két fiú megegyezett, hogy felváltva uralkodnak, de
ezt megszegték. A két testvér egymás kezétől halt meg. A királyi hatalmat pedig
Kreón vette át.

A drámai műnem jellemző műfajai; Tragédia, tragikus hős, tragikum, jellemek Kr.e.
5. században a gyorsan változó világ, a szemben álló társadalmi osztályok
küzdelméből adódó összeütközések sorozata jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a
dráma a görög irodalom vezető műfaja legyen. A dráma kialakulása a vallásos
szertartásokhoz kapcsolódik, elsősorban a Dionüszosz ünnepekhez. Az ezen
ünnepeken szokásos kar és a karvezető közötti „párbeszéd”, ének egy-egy történetet
adott elő az istenség életéből. Számos változáson ment át a dráma, még kialakult és
megállapodott. A dráma témája is megváltozott. Dionüszosz helyét elsősorban a
trójai, a mükénéi és a thébai mondakör tragikus hősei foglalták el. Minden év
március-áprilisában drámai versenyt hirdettek, melyen tragédiaköltők, majd később
komédiaköltők vettek részt. A tragédiaköltők rendszerint tetralógiával – három
tragédia és egy hozzá kapcsolódó szatírajáték -, a komédiaköltők egyes darabokkal
pályáztak.

A művek előadására – rendszerint domboldalakon – félkör alakú színházakat

építettek, a nézők számára lépcsőzetesen kiemelkedő padsorokat képeztek ki. 20-
30 ezer ember befogadására volt alkalmas a nézőtér. A színház közepén a kar
részére egy félkör alakú térséget alakítottak ki, míg a kissé kiemelkedő „színpad”
eléggé keskeny volt (csupán 2-3 szereplő részére). A szereplők keveset mozogtak,
elsősorban vitáztak egymással. Az előadások reggel kezdődtek és a természetes
világításnál egész nap folyamatosan tartottak. A színészek álarcot viseltek, ez tette
lehetővé, hogy a női szerepeket is férfiak alakították, illetve egy színész több
szerepet is játszott. A kórus (kar), mely énekel (kardal), fuvolakíséretre lejtett
tánclépésekkel kísérte és magyarázta a mű cselekményét. A kardalok és a
dialógusok váltakozásából épült fel minden színpadi mű.

A klasszikus attikai tragédiák szerkezeti tagolódása:

 Prologosz – Az előadást a főhős monológja, vagy két színész párbeszéde

nyitotta.
 Parodosz – Az első kardal, a kar bevonulásakor hangzik el.
 Epeiszodion – A tragédia párbeszédes része, mely két kardal között van.
 Sztaszimon – A közbenső kardal.
 Kommosz – A szereplők és a kar közötti lírai dialógus, panaszdal.
 Exodosz – Végkifejlet, befejezés
 Exodikon – A kar elvonulása közbeni ének, mely a mű tanulságait foglalja
össze.

A görög tragédiák mindig valamilyen válságot, összeütközést, döntéskényszert, azaz

drámai szituációt állítottak a középpontba. A művek rendszerint a saját koruk nagy
kérdéseire kerestek és adtak válasz.

Dráma: irodalmi műnem. Események sorozatát ábrázolja. Az eseményeket az alakok

párbeszédeiből, dialógusaiból, monológjaiból és tetteiből ismerjük meg. A drámai
cselekmény az alapszituációból jelen időben a néző, olvasó előtt bontakozik ki. A
drámai szituáció a hőst, vagy hősöket akcióra, drámai harcra készteti.
Középpontjában a gyakran szembennálló erők, egymástól eltérő emberi
magatartások összeütközése, konfliktusa áll. A dráma eredetileg színpadra szánt
alkotás.

Tragédia: A dráma egyik műfaja. A cselekmény szintjén a tragédia a hős, vagy hősök
lelki összeomlását, halálát ábrázolja. A tragikus hős többnyire pozitív erkölcsi értéket
képvisel, aki a kitűzött magasztos cél érdekében vállalja a harcot, akár az elbukást, a
halált is.

Antigoné
A mű Kreon – Iokaszté királyné testvérének – hatalomra jutásával indul. Az
események színhelye egyetlen tér, a királyi palota előtti terület. Az egyre feszültebbé
váló konfliktus a viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek nem a
színpadon zajlanak. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléséből értesülünk. – A
tragédia időtartama csupán néhány óra. Az Antigoné az európai dráma egy sajátos
típusát képviseli, a tragédia egyetlen konfliktus köré épül. A főszereplő olyan erkölcsi
elveket képvisel, amelyek igazságát az adott korban mindenki elismeri. A nézőt arra
kényszeríti, hogy a felkínált magatartásformák közül válasszon, az író sugalmazza a
helyes döntést. A kórus szerepe, hogy a felvonásokat választja el egymástól. Az
Antigonéban az egyes kardalok nemcsak elválasztják, de össze is kapcsolják az
egymás után következő párbeszédes jeleneteket.

A mű szerkezete
Prologosz (1-99. sor) – expozíció: Két törvény áll egymással szemben, az istenek
ősi, íratlan törvénye (a halottat el kell temetni) és a király parancsa (Polünekiészt,
az árulót sem eltemetni, sem megsiratni nem szabad). Antigoné a lelkiismerete
szavára hallgat, Iszméné azonban nem mer szembeszállni Kreónnal.

Parodosz (100-161. sor) – első kardal: diadalmi ének a győzelem napjának

ünneplésére.

1. epeiszodion (162-331. sor) – a bonyodalom kezdete: Kreón jellemébe világít be.

A király trónbeszéde, programja (béke megteremtése, megtorlás az ellenséggel
szemben). Kreón kiadja első rendeletét (Polüneikészt tilos eltemetni.), amit – mint az
őr jelenti – szinte azonnal megszegnek. Uralkodói gőgje és sértett hiúsága bosszúra
sarkalja.

sztaszimon (332-375. sor) – „közbenső” kardal: az ember titokzatos, félelmes

csodás hatalmáról

2. epeiszodion (376-581. sor) – a drámai harc fokozódása: Antigoné és Kreón

összecsapása. Antigoné megingathatatlan, a szánalmat keltő Iszméné nővére
példáján „véletlenül” is vállalja vértanúságot, amit nővére visszautasít. Újabb
feszültségforrás – Antigoné Kreón fiának, Haimónnak a menyasszonya.

sztaszimon (582-625. sor) – kardal: az emberi sors törékenysége,

bizonytalanságáról
3. epeiszodion (626-780. sor) – késleltető mozzanat: Megjelenik Haimon, aki
gyermeki alázattal könyörög apjához menyasszonya életéért.

Kreón hibát hibára halmoz:

1. Inkább haljon meg Antigoné, csak a nép hazugságon ne érje!

2. Ha egy rokon bontja meg a rendet, mit várhat másoktól?
3. A király szavát a népnek követnie kell!
4. Öreg korára nem fog ifjaktól tanulni!
5. A város a király tulajdona!), nem hallja a nép szavát, végzetesen magára
marad, s ez előre sejteti bukását. Iszménének megkegyelmez, mert
visszariad vérbűntől (vérrokon megölése), Antigonét is úgy akarja elpusztítani,
hogy az isteni törvényeket ne sértse.

sztaszimon (781-800. sor)

– kardal: a szerelem mindent legyőző hatalmáról

4. epeiszodion (801-943. sor) – a drámai feszültség fokozódása: Antigoné

önfeláldozó elhatározással megy a halál felé, zokogva búcsúzik Thébai földjétől.
Antigonét elhurcolják, de Kreón győzelme csak látszólagos.

sztaszimon (944-987. sor) – a kar és Antigoné panaszdala (kommosz)

5. epeiszodion (988-1114. sor) – a drámai feszültség tetőpontja: A vak jós,
Teiresziász tisztábban lát, mint a látó Kreón. A jós arra kéri a királyt, hogy tegye jóvá
tévedését, mert az önhittség nyomán csak balsiker terem. Kreón durván,
pökhendien támad a jósra. A jós baljós szavakkal válaszol: a király a halottakért
váltságul fiát fogja elveszteni. Kreón megtörik, visszavonja parancsait, s megkísérli
megfordítani a helyzetet.

sztaszimon (1115-1154. sor)- kardal: Thébai védőistenéhez, Bakkhoszhoz fordul

segítségért.
Exodosz (1155-1347. sor) – végkifejlet: Kreón megbánta tetteit, de bűneinek
következményéből nem menekülhet. Hírnök jelenti Antigoné, Haimon és Eurüdiké
halálát, öngyilkosságát. Kreón – felesége és fia átkaival a fején – erkölcsileg
összeomlik.

Exodikon (1348-1353. sor) – a kar elvonulása: a gőg elítélésével és a bölcs belátás

dicséretével zárul.
Az Antigoné központi kérdése, hogy az istenek ősi törvénye és a zsarnoki hatalom
törvénye közül melyiknek kell engedelmeskedni. – Antigoné lelkiismerete szavára
hallgat, követi az isteni törvényeket. Tragikus hős – Iszméné később kész feláldozni
életét, hajlandó vállalni a halált, de döntése legfőbb oka a rettegés. – Haimon is
eldobja életét, éles vitába keveredik apjával, de nem az isteni törvényért küzd,
hanem szerelmeséért. – Kreón – a negatív hős – gőgös, hiú, képmutató zsarnok.
Összeomlása nem tragikus bukás, de jogos büntetés.