Mozart - Figaro házassága

PALKOVICS ADÉL 9 G

Wolfgang Amadeus Mozart négyfelvonásos vígoperája.

Eredeti cím: Le Nozze di Figaro

Ősbemutató időpontja: 1786-03-01

Ősbemutató helye: Bécs, Udvari Színház

Mozart és Lorenzo Da Ponte szövegkönyvíró első közös munkája. Pierre-Augustin Caron de

Beaumarchais 1778-ban írt drámájából készült. Az eredeti vígjátékot a „kegyúri jog" kényes témája
miatt betiltották. Az 1784-es franciaországi bemutató akkora botrányt kavart, hogy a király lecsukatta a
szerzőt. Bécsben még 1785-ben is tiltott színműnek számított, így meglepetésként hatott a
közvéleményre, amikor da Ponte engedélyt kapott az operai változat megírására. A bemutatón II. József
császár és a zeneértők lelkesen ünnepeltek, de az arisztokrácia nagy része megbotránkozott, így az opera
első körben csak nyolc előadást ért meg. Diadalútjára az 1787-es monzai bemutatóval indult. Hazánkban
1795. szeptember 28-án mutatta be német nyelven a budai Várszínház. A magyar nyelvű premierre
1858-ban került sor a Nemzeti Színházban. A Figaro házassága a mai napig legtöbbet játszott vígopera.

Mozart hangszeres kísérete kiemelkedő, mert az áriák és együttes hangszeres zenék szinte szünet nélkül
folynak egymásba és az érzelmeket rendkívül kifejezően jelenítik meg. A zeneszerző olyan szélsőséges
érzelmeket is képes volt harsányság nélkül ábrázolni, mint a féltékenység, a bosszúvágy, a groteszk
komikum vagy az irónia. A hangszeres kíséret jól jellemzi a szereplőket és azok lelkiállapotát.

Szereplők:

Almaviva gróf bariton Marcellina, házvezetőnő mezzoszoprán

Basilio, zenemester tenor
Rosina grófné szoprán
Bartolo, orvos basszus
Susanne, a szobalánya szoprán
Antonio, kertész basszus

Figaro, a gróf komornyikja basszus/bariton

Barbarina, a lánya szoprán
Cherubin, a gróf apródja mezzoszoprán
Don Curzio, bíró tenor

A darab középpontja Figaro: ő kapta a leghálásabb áriákat, de a gróf, a grófnő vagy Susanne is
kiemelkedő szerepet kaptak. Az összes jelentős férfi énekes a mély hangfekvésből kerül ki, de egyikük
sem kizárólagos jelentőségű, ahogy a két szoprán, Susanne és a grófnő is egyenrangú.
A történet Figaro szemszögéből.
Történik: Almaviva gróf kastélyában és a kastély parkjában Sevilla közelében, a 18. században
Színhely: I. felvonás: Figaro és Susanne szobája, II. felvonás: egy szoba a kastélyban, III. felvonás: a
kastély díszterme, IV. felvonás: a kastély parkja

Susannéval a szobalánnyal az esküvőnkre készültünk. A gróf először lemondott az első éjszaka jogáról,
de most meggondolta magát. Szemet vetett Susannéra és újból érvényesíteni akarja az időközben
megszüntetett feudális kiváltságot: az első éjszaka jogát. Más gondjaim is akadnak. Marcellina a
házvezetőnő pénzt adott kölcsön azzal a feltétellel, hogy ha nem tudom megadni, akkor őt kell elvennem
feleségül.

Megjött Cherubino a mindenkinek udvarló kis apród, akire még a gróf is féltékeny. Elpanaszolta
Susannénak, hogy a grófnő rajtakapta egy szobalánnyal, ezért ki fogja tenni a kastélyból. A gróf is
közeledik, és amikor ezt meghallotta Cherubino egy szék mögé bújt. A gróf a szobába lépve elkezdett
hevesen udvarolni Susannénak. Basillo, az énekmester is megérkezett, aki szintén Susannet akarta
behálózni. A gróf ugyanoda bújt el, mint Cherubino. Egy ideig feszengtek a szék mögött, ám a gróf nem
bírta tovább és előlépett. Akkor léptem be a szobába, amikor épp mindenki kérdőre vonta a másikat.
Kihasználva a zűrzavart hangosan megköszöntem, hogy a gróf lemondott az első éjszaka jogáról.

A grófné féltékeny lett és vissza akarta édesgetni magához a férjét. Levelet íratott velem a grófnak,
amiben leírtam, hogy a grófné titkos találkára készül. Közben Susanne találkára hívta a grófot. A
találkára beöltözött Cherubino, mintha ő lenne a grófnő. Amikor a gróf kopogtatott Cherubino gyorsan a
grófné szobájába sietett és magára zárta az ajtót. A gróf azzal fenyegetőzött, hogy feltöri az ajtót, el is
ment szerszámokért. Cherubino az ablakon át távozott és mire visszaérkezett a gróf, a hálószobából
Susanne lépett elő. Ekkor Antonio a kertész jött, hogy valaki letaposta a virágait, amikor kiugrott az
egyik ablakon. Magamra vállaltam, mert nem akartam beszámolni a levelekről, meg a szerelmi
összeesküvésről. Susanne találkát ígért a grófnak, ahova a tervek szerint a grófné fog elmenni szobalány
ruhában. Közben kiderült, hogy Marcellina elveszett fia vagyok, így nem kell feleségül vennem és nem
is kérte vissza a kölcsönt, hanem nászajándékba adta.

Azt hittem, hogy Susanne elment a grófhoz a találkára és megcsal. Féltékennyé akartam tenni, ezért a
grófnőnek kezdtem udvarolni. Ám hamar rájötten, hogy a grófnő ruhájában Susanne van. Ettől még
hevesebben kezdtem udvarolni. Egy idő múlva Susanne nem bírta tovább és felpofozott. Amikor a gróf
ezt meglátta, kardot rántott. Az esküvőre meghívott vendégek felfigyeltek a zajra és tudni szerették
volna, hogy mi történt. Ekkor betoppant a valódi grófné és a gróf megszégyenülten térdre hullva kért
bocsánatot a feleségétől.