HŐÁG Laborjegyzet

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM
KÖZLEKEDÉS- ÉS JÁRMŰMÉRNÖKI KAR

VASÚTI JÁRMŰVEK, REPÜLŐGÉPEK ÉS HAJÓK TANSZÉK
Járművek Hő- és Áramlástani

Berendezései II.
(XX)
Laboratóriumi gyakorlatok jegyzet

Járművek hő- és áramlástechnikai berendezései BMEKORHA164
Ez a jegyzet a korábban használt HŐ- ÉS ÁRAMLÁSTECHNIKA Laboratóriumi

gyakorlatok című segédlet átdolgozott, aktualizált változata.
Kiadva:
2015. szeptember 22.
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Vasúti Járművek, Repülőgépek és Hajók Tanszék 2015.09.22. 2.oldal
HÁG2-4 – Dugattyús kompresszor vizsgálata

1. A mérés célja
A mérés célja egy dugattyús kompresszor szállítási fokának, és a hajtásához szükséges
teljesítményének meghatározása a nyomásviszony és fordulatszám függvényében. A mért adatok
értékelése során lehetőség adódik a szállítási fok kétféleképpen történő meghatározására, illetve a
mért adatok összehasonlítására a ν=1,35 kitevőjű politrópikus kompressziót megvalósító
kompresszorra számított értékekkel, illetve a kompresszor üzemi körülményeinek vizsgálatára.
2. A méréshez áttanulmányozandó anyag
Járművek hő és áramlástechnikai berendezései II. 45-65. oldal (2.1. Dugattyús kompresszorok
fejezet)
3. A mérés leírása
3.1. Elvi alapok
A dugattyús kompresszoroknak számos kialakítása létezik. Az iparban elterjedt „dugattyús
kompresszor” kifejezés azonban olyan térfogatkiszorítás elvén működő gépet jelent, amelynél az
energiaátalakulás henger alakú térben megy végbe, a periódikusan változó térfogatot nem forgó,
hanem alternáló mozgást végző, tárcsás vagy lépcsős kialakítású dugattyú hozza létre, amelyet
általában forgattyús mechanizmussal hajtanak.
A dugattyús kompresszorok relatíve kisebb közegszállítással rendelkeznek, mint az
örvénygépek, viszont jellemzően jóval nagyobb nyomásviszony előállítására képesek.
1. ábra: Károstérrel rendelkező ideális dugattyús kompresszor indikátordiagramja

A dugattyús kompresszor egy munkafolyamata a következő: a kompresszor a dugattyú alsó
holtpont felé mozgásakor a szívószelep nyitott állapota mellett a külső környezetből vagy a
szívóvezetéken keresztül szívja be a közeget a hengerbe. Miközben a dugattyú alsó holtponttól (1)
felfelé halad, a szívószelep zárt állapotban van, ekkor valósul meg a kompresszió.
A felső holtpont felé mozgás során a tervezett nyomásszinten a nyomószelep kinyit (2), és az
összesűrített gáz nagyjából állandó nyomáson távozik a hengerből addig, míg a dugattyú eléri a
felső holtpontot (3). A nyomószelep ez után zár, a hengerben maradt gáz expandálása közben a
dugattyú ismét elindul az alsó holtpont felé, és kezdődik minden újra. A folyamat két izobárból
(szívás, kitolás), és két izentrópából (kompresszió, expanzió) áll. Nem nevezhető körfolyamatnak,

hiszen a közeg mennyisége csak az 1-2 és a 3-4 szakasz alatt állandó, a 2-3 és a 4-1 alatt változik.
Ezért munkafolyamatról beszélhetünk, melynél a kompresszióban a teljes közegmennyiség, az
expanzióban viszont csak a károstérben maradt közeg vesz részt.
3.2. A mérés leírása, a mérési berendezés ismertetése

A kompresszor a környezeti állapotú levegőt egy mérőperemen keresztül szívja be. A
mérőperemen mért nyomásesést vízzel töltött manométerrel mérjük. Mivel a periódikusan
alternáló dugattyú folytonos nyomásfluktuációt (nyomáslengés) okoz a mérőperemnél, az
átáramló közeg sebességingadozásának kiküszöbölése végett egy csillapítótartály kerül beépítésre
a mérőperem és a kompresszor szívócsöve közé. A levegő ezután áthaladva a kompresszoron
komprimálódik, majd a nyomócsövön keresztül a nagynyomású tartályba kerül. A tartályban lévő
nyomást egy Bourdon-csöves manométerrel mérjük. A kívánt nyomóoldali nyomás beállítása a
tartályon elhelyezett fojtószelep segítségével történik, ennek segítségével hajtható végre a
nyomóoldali nyomás szabályozása. A nyomóoldali tartályban felhalmozódó túlnyomás ellen egy
biztonsági szelep véd. Mivel a kompresszor nem rendelkezik tökéletes tömítéssel, a beszívott
levegő egy része nem a fojtószelepen keresztül, hanem a forgattyús ház felé távozik. Ezt a
levegőmennyiséget egy gázóra segítségével mérjük.
A kompresszor hajtását egy egyenáramú mérlegmotor végzi. A motor által leadott nyomaték
egy nyúlásmérő bélyeg segítségével történik, értékén [Nm]-ben egy digitális kijelző mutatja.
A motor fordulatszáma a motor tengelyén mérhető. A mérlegmotor egyenáramú
tápfeszültségről kap feszültséget, amely a toroid-transzformátor segítségével változtatható. A
feszültség változtatásával beállítható a fordulatszám.
A berendezés főbb adatai:
a mérőperem-nyílás átmérője: d = 0,00822 m
a mérőperem kontrakciós tényezője: α = 0,62
A vizsgált kompresszor adatai:
furat-átmérő: D = 0,07 m
lökethossz: s = 0,04 m
a károstér térfogata: Vk = 7*10-6 m3.
A kompresszor egyhengeres, egyszeres működésű.
3.3. A mérés végrehajtása

Kiindulásként a beszívott levegő (=környezeti levegő) paramétereit határozzuk meg mérés
segítségével, így rendelkezésre fog állni:
 p0 – környezeti levegő nyomása [Pa]
 T0 – a környezeti levegő hőmérséklete [K]
A mérési pontoknál a következő paraméterek lemérésre van szükség:
 n – a motor és kompresszor fordulatszáma [1/s]
 M – a mérlegmotor által leadott nyomaték [Nm]
 Δhm1 – a belépő mérőperemhez kapcsolat manométer kitérése [m]
 Δhm2 – a kilépő mérőperemhez kapcsolat manométer kitérése [m]
 p2 – a nyomóoldali nyomás [Pa]
A jellemzők meghatározásához szükséges egyéb paraméterek pedig rendre: R = 287,1 J/kgK;
ρvíz=800 kg/m3; mérőperem: α = 0,62; m = 0,1; d = 0,0085 m; kompresszor: D = 0,06 m; s = 0,04 m;
V0 = 7*10-6 m3; λT = 0,91; politrópikus kitevő: ν = 1,35.
Figyelem, a leolvasás mértékegysége nem minden esetben azonos az itt feltüntetett
mértékegységekkel, ezen értékeket át kell számítani.

2. ábra
A mérés végrehajtásához a berendezéssel különböző üzemeltetési pontokat kell létrehoznunk.
Ez a már említett motor fordulatszám és fojtószelep állítással lehetséges. A mérési pont
beállításához először a kívánt fordulatszámot állítjuk be teljesen nyitott fojtószelep állással. Ezután
a csap lassú zárásával kezdjük el növelni a nyomó oldali nyomás értéket egészen a kívánt értékig. A
fojtószelep/csap állítását mindig óvatosan végezzük, mivel a hirtelen nyomásváltozás hatására a
kilépéshez kapcsolt mérőperemre kötött U csöves manométerben lévő folyadékot könnyen ki
lehet nyomni!
A munkapont beállítása után leolvassuk a paramétereket. Egy jó karakterisztika
meghatározásához érdemes legalább 3 nyomóoldali nyomás értéket beállítani egy
fordulatszámhoz.
FIGYELEM! A villamos motor és az elektromos hálózat védelme érdekében a nyomóoldali
nyomást 4 bar alatt, a motor fordulatszámát pedig 1000 1/min alatt kell tartani!
4. Értékelés
A kompresszor szállításán a tényleges tömegáramnak megfelelő a szívóoldalon uralkodó
állapotra vonatkoztatott térfogatáramot értjük.
𝑚̇ 𝑚 3
𝑉̇𝑚𝑝1 = 𝜌 [ 𝑠 ] (1)
0
ahol 𝜌0 a környezeti levegő sűrűsége, mely jó közelítéssel megegyezik a szívóoldali sűrűséggel.

A kompresszor geometriai adataiból számítható az elméleti szállítás:
𝑚 3
𝑉̇𝑒𝑙𝑚 = 𝐴𝑑 ∗ 𝑠 ∗ 𝑛 [ 𝑠 ] (2)
ahol Ad a dugattyú felülete m2-ben számítva.
A tényleges és elméleti szállítás közötti összefüggést a szállítási fok (𝜆) adja meg:

𝑚 3
𝑉̇𝑚𝑝2 = 𝜆 ∗ 𝑉̇𝑒𝑙𝑚 [ 𝑠 ] (3)
Az elméleti és a tényleges szállítás közötti különbséget a résveszteségből, szívás közbeni
melegedésből és a károstér hatásából származik. A munkatér nem tökéletes tömítettségét
figyelembe vevő résveszteséget a volumetrikus hatásfokkal (𝜂𝑉 ) vehetjük számításba. A
károstérben maradt gáz expanziója miatt a gép nem is tud lökettérfogatnyi mennyiséget beszívni,
ezt a töltési fokkal vagy más néven töltési fokkal (𝜆𝑉 ) kalkulálhatjuk. Az így megmaradó teret pedig
nem a szívóoldal hőmérsékletével azonos, hanem ennél nagyobb hőmérsékletű gáz tölti ki, a
hengerfaltól átvett hő, a károstér melegebb közegével való keveredés és az előkompresszió
hőmérsékletnövelő hatása miatt. Melegebb közeggel viszont adott pS nyomáson adott nagyságú
teret csak kisebb mennyiséggel lehet feltölteni. Az arányt az ún. melegedési fok (λT) mutatja meg.
A részletezéstől eltekintve fogadjuk el, hogy a szállítási fok végül is:
𝜆 = 𝜆𝑉 ∗ 𝜆 𝑇 ∗ 𝜂𝑉 (4)
A mennyiségi fok a következőképpen határozható meg:
𝑉 𝑉𝐿 −𝑉𝑙
𝜆𝑉 = 𝑉 𝑙 = (5)
𝐿 𝑉𝐿
Ha a károstérben maradt V0 térfogatú és p nyomású közeg ν politropikus kitevővel expandál, az

expanzióra a következő egyenlet írható fel:
𝑝2 𝑉0𝜈 = 𝑝0 (𝑉0 + 𝑉𝑙 )𝜈 (6)
𝑉
Bevezetve az 𝜀 = 𝑉0 károstérviszonyt, az (5) és (6) egyenletek segítségével:
𝐿
1
𝑝 𝜈
𝜆𝑉 = 1 − 𝜀 [(𝑝2 ) − 1] (7)
0
A melegedési tényező segítségével vesszük figyelembe a hengertérbe bejutó közeg

felmelegedését, valamint a szívóvezeték és szívószelep okozta nyomáscsökkenést. A Δp
nyomáscsökkenés és a ΔT hőmérsékletemelkedés a szívóütem végén 𝑝𝑠 = 𝑝0 − Δ𝑝 nyomást és
𝑇𝑠 = 𝑇0 − Δ𝑇 hőmérséklet emelkedést eredményez. A hengertérbe bejutó közeg tömege:
𝑝 −Δ𝑝
𝑚 = 𝑉ℎ ∗ 𝑆 = 𝑉ℎ ∗ 𝑅(𝑇0 +Δ𝑇) (8)
0
Ugyanez a tömeg környezeti hőmérsékleten és nyomáson 𝑉′ℎ térfogatú, vagyis:

𝑝
𝑚 = 𝑉′ℎ ∗ 𝑅𝑇0 (9)
0
A két egyenletből:
𝑉′ℎ 0 𝑇 𝑝0 −Δ𝑝
= 𝑇 +Δ𝑇 ∗ = 𝜆𝑇 (10)
𝑉ℎ 0 𝑝0
A laboratóriumi berendezésre vonatkozóan Δ𝑇 = 4𝐾-re vehető, a rugóterhelésű szívószelep

nyitásához és a szívóvezeték áramlási ellenállásának legyőzéséhez ~Δp = 7900 Pa
nyomáskülönbség szükséges. Így 𝑡0 = 20°𝐶 környezeti hőmérséklet és 𝑡0 = 1010 𝑚𝑏𝑎𝑟
környezeti nyomáshoz 𝜆 𝑇 ≅ 0,91
A résveszteség/volumetrikus hatásfok (𝜂𝑉 ) meghatározása méréssel történik.

A kompresszor szállítása a mérőperemen áthaladó térfogatáram a kompresszor által szállított és a

réseken távozó térfogatáram különbsége:
𝑉̇𝑚𝑝2 = 𝑉̇𝑚𝑝1 − 𝑉̇𝑟é𝑠 (11)
A mérőperemen áthaladó térfogatáram:
𝑑𝑚𝑝 ∗𝜋 2 3
2 𝑚
𝑉̇𝑚𝑝𝑖 = 𝛼 ∗ 4 ∗ √𝜌 ∗ ∆𝑝𝑚𝑝𝑖 [ 𝑠 ] (12)
0
𝑝
ahol 𝜌0 = 𝑅𝑇0 , R = 287,1 J/kgK; α = 0,62
0
A réseken távozó levegő térfogatárama a belépő és kilépő térfogatáram ismeretében könnyen
meghatározható:
𝑚 3
𝑉̇𝑟é𝑠 = 𝑉̇𝑚𝑝1 − 𝑉̇𝑚𝑝2 [ 𝑠 ] (13)
A szállítási fok meghatározásához a mennyiségi fokot már meghatároztuk, a melegedési tényező
ismert, a réseken távozó levegő térfogatáramának ismeretében a volumetrikus hatásfok
számítható:
𝑉̇ ̇ −𝑉̇𝑟é𝑠
𝑉𝑚𝑝
𝜂𝑉 = 𝑉̇ = ̇
(14)
𝑚𝑝 𝑉𝑚𝑝
Így a szállítási fok a (4) egyenlettel kiszámítható. Így a tényleges szállítás a szállítási fok segítségével
is kifejezhető:
𝑚 3
𝑉̇𝑚𝑝2 = 𝜆 ∗ 𝑉̇𝑒𝑙𝑚 [ 𝑠 ] (15)
A kompresszor hatásfokának meghatározásához először számítsuk ki az ideális teljesítményt.
Ehhez feltételezzük, hogy a kompresszió és expanzió ν kitevőjű ideális politropikus folyamatként
megy végbe. Így az ideális munka:
𝜈−1 1
𝜈 𝑝2 𝜈 𝑝 𝜈
𝑊𝑖𝑑 = 𝑝0 𝑉𝐿 ∗ 𝜈−1 [(𝑝 ) − 1] ∗ [1 + 𝜀 − 𝜀 (𝑝2 ) ] [𝐽] (16)
0 0
Ez alapján a teljesítmény
𝑃𝑖𝑑 = 𝑊𝑖𝑑 ∗ 𝑛 [𝑊] (17)
ahol n a fordulatszámot jelöli!
A kompresszor hajtásához ténylegesen felhasznált teljesítmény:
𝑃 = 𝑀 ∗ 𝜔 [𝑊] (18)
ahol M a motor állórészének reakciónyomatéka, 𝜔 = 2𝜋𝑛 [1/s] szögsebesség.
A két teljesítményből a berendezés effektív hatásfoka:
𝑃𝑖𝑑
𝜂𝑒𝑓𝑓 = (18)
𝑃

5. A jegyzőkönyv
A jegyzőkönyv tartalmazza
 a mérési eredményeket és számításokat
 ábrázolni kell a szállítás függvényében a szállítási fokot, illetve az effektív hatásfokot
6. Melléklet


HÁG2-3 – Víz-víz hőcserélő vizsgálata

1. A mérés célja
A mérés célja egy csöves, víz-víz hőcserélő „k” hőátbocsátási tényezőjének vizsgálata a
hőcserélő egyenáramú és ellenáramú üzemmódok alkalmazása esetén.
Járművek hő és áramlástechnikai berendezései II. 151-195. oldal (3.2. Hőcserélők fejezet)
3.1. Elvi alapok
A műszaki gyakorlatban hőcserélőnek nevezzük azokat a berendezéseket, melyek elsődleges
célja két esetleg több cseppfolyós vagy gáz halmazállapotú hőhordozó közeg között a lehető
legjobb hatásfokú, természetes hőátviteli művelet biztosítása. A hőcserélők áramlástechnikai
gépek, hiszen a gépen belül legalább az egyik közeg kényszerített áramlást végez. Fontos
jellemzőjük, hogy a hőátvitel nem igényli külső energia befektetését, mert a közegek között
kicserélt hőmennyiség a nagyobb hőmérsékletűből (hőleadó – meleg oldal) a kisebb hőmérsékletű
(hőfelvevő – hideg oldal) közegbe áramlik, azaz természetes hőáramlás valósul meg.
A hőcserélőket sokféleképpen lehet osztályozni, így a közegek fajtája, bennük végbemenő
fázisváltozás, szerkezeti kialakítás, üzemmódok szerint. Az adott célra történő megfelelő hőcserélő
kiválasztása általában az elvégzendő feladat alapján viszonylag könnyen meghatározható, hiszen
munkaközegei, elhelyezkedése, méretei, súlya adottak. Viszont a hőcsere ideális véghezviteléhez
ismerni kell az egyes típusok, konstrukciók előnyeit, hátrányait, és üzemelés közbeni
tulajdonságait.
A hőcserélőket többféleképpen tudjuk jellemezni, de rendszerbeillesztés szempontjából
általában a legfontosabb paraméterei a létrehozott hőcsere (hőmérséklet-esés, hőmérséklet-
növelés), illetve a közben áramló közeg elszenvedett nyomásvesztesége. Mivel a legtöbb
körfolyamatban a hőcserélőkben végbemenő állapotváltozásokat kvázi-izobár állapotváltozásnak
tekintjük, fontos tudni, hogy valóságban ez nem így van, a hőcserélőn átáramló közeg nyomása
minden esetben csökkeni fog a valós áramlási jelenségek (leválások, súrlódások, turbulencia)
miatt, ami nyomásveszteséget a rendszeren belül vagy pótolni kell, vagy pedig eleve számolni kell
a jelenséggel: a hőcserélő fojtó hatásával.
E laborfoglalkozás célja elsősorban a termodinamikai folyamat végbemenetelének bemutatása,
melynek segítségével megérthető és kísérlettel alátámaszthatóak egy egyenáramú és ellenáramú
csöves hőcserélők közötti különbségek.
3. ábra


A laboratóriumi mérőberendezés alapja egy egyszerű szerkezeti kialakítású hőcserélő, mely két,
koaxiálisan egymásba helyezett csőből áll. A két csőben hideg/felmelegedő és meleg/lehűlő víz
áramlik egymással párhuzamosan, az üzemmódtól függően egyirányúan vagy ellenirányúan.
A hőcserélő berendezés két részre osztott, az egyik fele a mérőfal elülső, a másik fele a hátulsó
oldalán helyezkedik el. Mivel a turbulens áramlás sokkal nagyobb hőcserét képes megvalósítani,
mint a lamináris, a csőben áramló víz hőfelvételének javítása érdekében turbulencia-keltő
elemként terelőlemezek kerültek elhelyezésre, melyek együttesen a víz áramlását bizonyos
mértékben kereszt-irányba terelik. A rendszer hőveszteségének csökkentése érdekében
hőszigeteléssel van ellátva.
A mérés során, mivel a cél a hőátbocsátási tényező meghatározása, és nem a rendszer
nyomásesésének vizsgálata, elegendő a belépő és kilépi vízhőmérsékleteket mérni a hideg és
meleg oldalon. Ahhoz, hogy az 4. ábra is látható közeghőmérséklet változás jellegét
megfigyelhessük, a belépő és kilépő vízhőmérsékletek mellett a hideg és meleg oldal hőmérséklete
mérésre kerül a hőcserélő közepén is.
4. ábra

A hőcserélő, villanybojler, hálózati vízcsatlakozás és átváltócsap közötti kapcsolatot a mérés

alapján a laborjegyzetben kell feltüntetni!
A hőcserélőn keresztülfolyó vízmennyiséget a vízhálózatról kapjuk. A berendezés üzembe
helyezéséhez a vízcsapot teljes mértékben ki kell nyitni, mivel a fűtőberendezés (villanybojler) csak
a megfelelő mennyiségű víz belépése esetén kapcsol be. Az átáramló víz mennyiségét a mérés
során nem szabályozzuk, az folytonosan 2,4 liter/perc lesz. A hálózati hideg víz belép a
hőcserélőbe, majd felmelegszik. A hőcserélőből kilépve a villanybojlerbe vezetjük, ahol további
hőközlést kap, így éri el a maximális hőmérsékletet a rendszerben. Ezután már hőleadó közegként
fog szerepelni a rendszerben. A bojlerből kilépő víz az átváltó csapon áthaladva ismét belép a
hőcserélő berendezésbe, ahol a külső hálózati víz fogja hűteni.
Az egyenáramú és ellenáramú üzemmód között az átváltó csap helyzetének változtatásával
tudunk választani. A hőcserélőben a hőleadó és hőfelvevő közeg ugyanaz a vízmennyiség.
Fontos, hogy a leolvasást csak akkor lehet megkezdeni, ha már beállt a hőegyensúly, vagyis a
hőmérőkön mért értékek már nem változnak, ez nagyjából 5-10 percet vesz igénybe a kísérlet
megkezdésétől. Ezen idő alatt a mért hőmérséklet értékek alapján lehet beazonosítani a meleg és
hideg oldal hőmérőit, melyek eltérőek lehetnek a 4. ábra látott felépítéstől! A mérés során 6
hőmérséklet értéket kell leolvasnunk. Ha ez sikerül, a villanybojler elektromos csatlakozását
kihúzva lehűtjük a rendszert, majd átváltva a másik üzemmódra újrakezdhetjük a mérést.
4. Értékelés
A cél a hőcserélő „k” hőátbocsátási tényezőjének meghatározása, melyet a következő
összefüggéssel adhatunk meg:
𝑄𝑣í𝑧 𝐽
𝑘=𝐴 [𝑚2 𝑠𝐾] (1)
𝑒 ∆𝑡𝑘
ahol 𝑄𝑣í𝑧 a felmelegedő/hideg oldalba jutó hőmennyiség. Fontos tudni, hogy azért a hideg oldal
felmelegedését vizsgáljuk, mert míg a hideg oldalt csak a lehűlő ág / meleg oldal fűti, addig a
meleg oldalt hűti a hideg oldal, és habár a rendszer hőszigeteléssel lett ellátva, a környezet hatása
ennek ellenére sem hanyagolható el – mivel tökéletes hőszigetelés nincs. Így a hideg oldalba jutó
hőmennyiség:
𝐽
𝑄𝑣í𝑧 = 𝑚̇𝑣í𝑧 𝑐𝑣í𝑧 (𝑡ℎ𝑜_𝑘𝑖 − 𝑡ℎ𝑜_𝑏𝑒 ) [𝑠] (2)
ahol 𝑡ℎ𝑜_𝑘𝑖 a hideg oldal kilépő, 𝑡ℎ𝑜_𝑏𝑒 a hideg oldal belépő hőmérséklete, amire igaz a
∆𝑡ℎ𝑜 < ∆𝑡𝑚𝑜 összefüggés. 𝑐𝑣í𝑧 a víz fajhője és értéke 4188 J/kg*fok, 𝑚̇𝑣í𝑧 pedig az átfolyó víz
tömegárama.
A két vízáram közötti hőmérséklet-különbséget ∆𝑡𝑘 a kis hőmérséklet különbség miatt a
logaritmikus középérték helyett, jó közelítéssel a következőképpen lehet számolni az egyen- és
ellenáram esetén is:
1
∆𝑡𝑘 = 2 (𝑡𝑚𝑜_𝑏𝑒 + 𝑡ℎ𝑜_𝑏𝑒 − 𝑡ℎ𝑜_𝑘𝑖 ) [°𝐶] (3)
Az egyenértékű hőátadó felület a rézcsőre vonatkoztatva:
𝐴2 −𝐴1 (𝑑2 −𝑑1 )𝜋𝑙
𝐴𝑒 = 𝐴 = 𝑑 [𝑚2 ] (4)
ln 2 ln 2
𝐴1 𝑑1
ahol
 𝑑2 a rézcső külső átmérője: 20 mm
 𝑑1 a rézcső belső átmérője: 17 mm
 𝑙 a beépített csőhossz: 1280 mm
Az egyenértékű hőátadó felület, hőmérséklet-különbség és hideg oldalba jutó hőmennyiség
ismeretében a hőátbocsátási tényező meghatározható.

5. A jegyzőkönyv
 a hőátbocsátási tényezőket egyenáramú és ellenáramú esetekre
 a hőmérsékletek változását a hőcserélő mentén egyenáramú és ellenáramú esetekre
6. Melléklet

HÁG2-2 – Turbóléghűtő berendezés üzemi viszonyainak vizsgálata

1. A mérés célja
A mérés célja egy turbóléghűtő berendezés működésének megismerése, az egységek
hőmérlegének és a turbina izentrópikus hatásfokának meghatározása.
Járművek hő és áramlástechnikai berendezései II. 130-131. oldal (3.1.3.4. Turbó léghűtés)
Járművek hő és áramlástechnikai berendezései II. előadási diái
3.1. Elvi alapok
A légkörfolyamatú hűtőgépek olyan gázüzemű hűtőgépek, melyeknek munkaközege levegő, és
a hűtés folyamatát egy hőcserélő és egy kompresszor segítségével valósítják meg. Leginkább a
repülőgépiparban alkalmazzák őket nagyobb repülőgépek légkondicionáló rendszereihez, ahol
nem csak hűtött/szabályozott levegőre van szükség, hanem ennek a levegőnek a légköritől
eltérően nagyobb nyomáson kell rendelkezésre állnia. Viszonylag egyszerű konstrukcióval
rendelkeznek (összehasonlítva például a gőz-munkaközegű gépekkel), nincs felfutási idejük, és
súlyviszonyai, helyszükséglete és előállítási költségei is kedvezőbb, mint a kompresszoros gőz-
munkaközegű gépeknek. Ugyanakkor kisebb fajlagos hűtőteljesítménnyel rendelkeznek, és igen
zajosak.
A turbóléghűtők a gázturbina körfolyamathoz hasonló folyamatot valósítanak meg: egy
kompressziós folyamattal indulnak és egy expanziós folyamattal záródnak, viszont e két folyamat
között nem hőközlés, hanem hőelvonás történik. Egy turbóléghűtő kapcsolási rajza, illetve T-s
diagramja (ideális és valós) az alábbi ábrán látható.
5. ábra
Tekintve az ideális 0-2’-3’-4’ ideális folyamatot, látható hogy a levegő közeg először egy
kompresszor fokozaton megy keresztül, melynek a szerepe a közeg munkavégző-képességének

növelése. Igaz, ezzel növekedik a közeg hőmérséklete és nyomása, mely pont a célkitűzéssel
ellentétes, viszont ezen szakasz nélkül a folyamat nem lenne működőképes. 2’-3’ pontok között
történik meg a hőelvonás, praktikusan egy hőcserélővel, amely működhet külső áramú
hűtőlevegővel, de mivel T2’ > T0, így akár a kiindulási, környezeti hőmérsékletű levegő is
használható a hőcserélő hideg oldalán. 3’-4’ pontok között megy végbe a folyamat „lelke”, az
expanzió, viszont szemben az általános hűtőberendezésekkel az expanzió egy turbina egységben
megy végbe. Erre azért van szükség, mivel ha a közeg csak egy fojtáson keresztül expandálna le,
jóval kevesebb energiát tud leadni, mintha a turbina meghajtásával pluszban meg is dolgoztatjuk.
Tehát a turbina nem csak szabadon forog, hanem meghajt egy munkagépet; leggyakrabban pont a
folyamat elején működő kompresszort.
Természetesen a valóságos folyamat (0-1-2-3-4-5) során figyelembe kell venni a kompresszor és
turbina izentrópikus hatásfokát, a hőcserélő illetve egyéb egységek nyomásesését is. Valóságos
folyamatoknál a kiáramló levegő hőmérséklete (T5) lesz az elsősorban meghatározó paraméter,
természetesen annak nyomásával (p5) együtt, mivel nem minden esetben lesz p5 = p0.
Hasonlóképpen mivel 2-3 pontok között hőelvonás történik, a turbina által leadott teljesítmény
nem elegendő a kompresszor hajtására (hiszen így egy örökmozgóról beszélnénk), a turbóléghűtő
mindig igényli valamilyen módon plusz energia bevitelét:
𝑃 = 𝑃𝑘 − 𝑃𝑡 = 𝑚̇𝑐𝑝 [(𝑇2 − 𝑇1 ) − (𝑇3 − 𝑇4 )] [𝑊] (1)
ahol 𝑐𝑝 az állandó nyomáson vett fajhő.
A plusz energiát vagy az ábrán látható valamilyen motorral vihetjük be, vagy már eleve a
közegben tárolva: például repülőgépeken a hajtóművek nagynyomású kompresszorától elvett
levegőt vezetünk a rendszerbe, melynek áttolási munkavégző-képessége és belső energiája
szolgáltatja a szükséges energiatöbbletet.
A turbóléghűtők szabályozása többféleképpen történhet:
 a kompresszortól elvett meleg levegő hozzákeverésével a kilépő levegőhöz, ún. bypass
ág beiktatása
 a hőcserélő hidegoldalán átmenő levegőmennyiség szabályozása (ezzel az elvett
hőmennyiség szabályozása)
 a hőcserélő hidegoldalába történő vízbefecskendezéssel (az exoterm párolgási folyamat
csökkenti a környezet energiáját, így javítja a hőcserét)
 a turbóléghűtőn átmenő levegőmennyiség szabályozása (mivel 𝑃 = 𝑚̇∆𝑖)
 a turbina által meghajtott erőgép terhelésének változtatása

A laboratóriumi foglalkozás során használt berendezés felépítése habár kissé eltérően hat az
első ábrán szereplőhöz képest, funkcionálisan ugyanazon egységek jelennek meg benne. A
berendezés felépítését a következő ábra szemlélteti.
A turbóléghűtő „fő”körfolyamatot a 3 kompresszor, 4 hőcserélő és 6 turbina egység hozza létre,
míg a többi berendezés felelős a folyamat tényleges működéséért, így habár a főszerep nem az
övék, nélkülük nem jönne létre a hűtés. A rendszer működéséhez szükséges plusz P energia
többletet a 1 villanymotorral visszük be, melynek a fordulatszámát tudjuk szabályozni a 8
frekvenciaváltó segítségével. A villanymotor fordulatszáma igen kevés a 3 centrifugálkompresszor
meghajtásához, ezért egy 2 hajtómű emeli meg azt – sajnos a kompresszor tervezési
fordulatszámától így is messze elmaradunk.
A 3 kompresszor a levegőt a környezetből szívja be, ergo a kiindulási paraméterek p0 és T0. A
belépő levegő mennyiségét egy 10 mérőperem (és a környezeti paraméterek) segítségével
határozzuk meg. A levegő nyomását szükséges mérni a kompresszor előtt is, mivel a depresszió
következtében az alacsonyabb lesz a környezeti p 0 nyomásnál. Mérjük továbbá a kompresszor

utáni nyomásértéket (p2), illetve hőmérsékletet (T2), mely a mérőberendezésen a „hőcserélő

előtti” nevet viseli. A 4 hőcserélő meleg-ágát elhagyó levegő nyomása (p3) és hőmérséklete (T3)
szintén mérésre kerül, így látható hogy mekkora hűtést volt képes megvalósítani a hőcserélő, és
milyen nyomásesés árán. A hőcserélő hideg ágán átmenő környezeti hőmérsékletű hűtőlevegő-
mennyiséget egy ipari ventilátor biztosítja, mely folytonos szállítással üzemel, a mérés során nem
kerül változtatásra. Mérjük hőcserélő hidegoldalon a hőcserélő előtti és utáni nyomást (szintén
nyomásesés meghatározásához), illetve a 12 mérőperemen keresztüláramló levegő mennyiségét.
A hőcserélő meleg-oldalán távozó levegő végül belép a 6 turbinába, mely méretéből adódóan
nem képes meghajtani a 3 kompresszort, de mivel valamilyen terhelésre szükség van, így
beépítésre került egy 7 munkakompresszor, mely 11 mérőperemen keresztül szív be levegőt a
környezetből, majd azt egy fojtószelepen keresztül továbbítja a környezetbe. Ennek
következményeként a kompresszor teljesítményszükséglete nem túl nagy, Ezt fojtásával
(kompresszióviszony növelésével) lehet növelni, viszont a kompresszor lefojtása nem csak a
kompresszióviszony növekedését vonja magával, hanem az átmenő tömegáram csökkenését is, így
ez esetben nem biztos a siker. A turbinát és kompresszort összekötő tengely kenését a 9
kenőberendezés biztosítja. A turbinából kilépő lehűlt levegő hőmérsékletét (T 4=T5) mérjük, mely az
egész mérés egyik kulcsparamétere lesz. A rendszerben mért nyomásokat U csöves manométerek
segítségével mérjük, melyek közül a nagynyomású részeken elhelyezett nyomáselvételi pontok
(2,3,mk) higanyos manométereket tartalmaznak, a többi vízzel töltöttet.
6. ábra
Mint minden más mérés, a kiindulás most is a környezeti paraméterek (p 0, T0) megmérésével
kezdődik.
A mérés végrehajtása során 4 mérési pontot hozunk létre, melyet az 1 villanymotor
fordulatszámának szabályozásával tudunk megtenni. A frekvenciaváltó segítségével 25, 35, 45 és
50 Hz értékeket állítunk be, melyből a kompresszor áttételi számával (ikompr) a kompresszor
fordulatszáma meghatározható.
Az egyes mérési pontokban a nyomásértékek leolvasásra kerülnek, majd a hőegyensúly beállta
után (a hőmérők hő-tehetetlensége miatt nem lehet azonnal leolvasni a hőmérséklet értékeket) a
hőmérséklet értékek is.

Az egyes pontokban a hőegyensúly beállta után lehet kísérletezni a munkakompresszor

terhelésének változtatásával.
4. Értékelés
Az értékelés során az elvégzett számítások nem túl bonyolultak, tartalmi jelentőségük viszont
annál fontosabb. Az egyensúlyi állapotokat két egységben tudjuk felírni, azoknál, ahol két oldalról
is meg tudjuk mérni, így kvantifikálni az energiaáramot.
Az egyik egység a hőcserélő, ahol a hideg oldal és meleg oldal közötti hőcserét tudjuk felírni a
következőképpen:
𝑚̇3 𝑐𝑝𝑙 (𝑇1∗∗ − 𝑇0 ) = 𝑚̇1 𝑐𝑝𝑙 (𝑇3 − 𝑇2 ) (2)
Ez az egyenlet csak közelítőleg igaz, mert már a víz-víz hőcserélős mérésnél láthattuk, hogy míg
a hőcserélő hideg oldalát csak a meleg oldal fűti, addig a meleg oldat hűti a hideg oldal, és maga a
környezet is, ergo ezt az egyenletet figyelembe lehet venni egy veszteségtényezővel a kifejezés
jobb oldalán.
A másik egyensúlyi állapotegyenletet a forgógépre írhatjuk fel: a turbinára és
munkakompresszorra. Erre:
𝑚̇2 𝑐𝑝𝑙 (𝑇𝑚𝑘 − 𝑇0 ) = 𝑚̇1 𝑐𝑝𝑙 (𝑇3 − 𝑇5 ) (3)
Ennek az egyenletnek a jelentése, hogy a turbina egység által megtermelt tengelyteljesítmény
egy az egyben a munkakompresszor hatására fordítódik, vagyis ha nő a kompresszor munkaigénye,
ezt csakis T5 csökkentésével tudja a rendszer kompenzálni (mivel a szállításra és T3-ra nincs
visszahatása). Hasonlóan a (2) egyenlethez az egyenlőség itt sem feltétlenül biztosított, mivel a
tengely forgásakor bekövetkező súrlódás következtében eldisszipált energiát nem veszi
figyelembe.
A rendszer egyes komponenseinek hatásfoka meghatározható, így a kompresszor esetében:
𝜅−1
𝑝
( 2 ) 𝜅 −1
𝑝1
𝜂𝑘𝑜𝑚𝑝 = 𝑇2 (4)
−1
𝑇0
A munkakompresszornál:
𝜅−1
𝑝
( 𝑚𝑘 ) 𝜅 −1
𝑝0
𝜂𝑚𝑘 = 𝑇𝑚𝑘 (5)
−1
𝑇0
A turbinánál pedig:
𝑇
1− 5
𝑇3
𝜂𝑚𝑘 = 1 (6)
1− 𝜅−1
𝑝3 𝜅
( )
𝑝0
ahol 𝜅 mindegyik esetben a levegő adiabatikus kitevője, és 1,4 értéket vesz fel.

7. A jegyzőkönyv
 a hőcserélő egyensúlyi állapotokat
 a forgógépe egyensúlyi állapotokat
 az egységek hatásfokait
8. Melléklet

HÁG2-5 – Fogaskerék-szivattyú üzemi viszonyainak vizsgálata

1. A mérés célja
A mérés célja egy fogaskerék-szivattyú üzemi viszonyainak vizsgálata, mérések elvégzése. A
kísérlet során láthatjuk a különböző üzemmódok hatását a volumetrikus hatásfokra, és a gép
összhatásfokára.
Járművek hő és áramlástechnikai berendezései II. 105-110. oldal (2.8. Fogaskerék szivattyúk
fejezet)
3.1. Elvi alapok
A térfogatkiszorítás elvén működő gép a forgó energia átalakító alkatrésszel működik, és
kerületi irányban szállít. Az egyik lejelterjedtebb szivattyútípusnak számít egyszerű szerkezeti
kialakítása és megfelelő szabályozással igen nagy létrehozható nyomásviszonya miatt.
A kerekek a fogaskerekek fogtöve és a ház fala között, a foghézagokban a folyadékot
körbehordják, majd a fogak kapcsolódásakor fogak a foghézagokból a folyadék nagy részét
kiszorítják. A folyadék nyomótérből a szívótérbe történő visszaáramlását azzal akadályozzák meg,
hogy a fogaskerekek a házba kis hézagokkal illeszkednek (radiális és axiális irányban is). A
fogaskerék szivattyúkat ezért precízen kell legyártani, ugyanis a nagy illesztési hézagok nagy
volumetrikus veszteséget, a kis hézagok pedig a kerekek berágódását eredményezhetik. Nagyobb
viszkozitású közeg szállításakor az illesztési hézagok nagyobbak lehetnek. A szállított folyadék
viszkozitása a fordulatszámot is befolyásolja: minél nagyobb a viszkozitás, annál kisebb
fordulatszámú a szivattyú. A szokásos, egyenes, homlokfogazású gépekkel legfeljebb 20-30 bar
nyomásnövekedés érhető el, és fordulatszámuk ritkán haladja meg az 1500 fordulatot percenként.
Speciális, precíziós szivattyúkkal 150-300 bar nyomásnövekedés is elérhető, és nyílfogazású
fogaskerekekkel 3000 fordulat/perc fordulatszámig is elmennek a gyártók. A szállított
folyadékmennyiség tekintetében az 5-7500 liter/perc térfogatáram jellemző.
A szerkezet egyszerű és üzembiztos. Fontos azonban megjegyezni, hogy a szivattyúval szállított
folyadék feladata a fogaskerekek kenése, valamint a fogaskerekek kopása révén a közegbe abrazív
szemcsék kerülhetnek, ezért a szivattyú után szűrőt szoktak elhelyezni. A fogaskerék szivattyúk
forgásirány változtatásánál a szállítási irány is megváltozik, ezért reverzálható hajómotoroknál a
főtengelyről hajtott (általában a kenőolaj szállítására használt) szivattyú szállítási irányának
változatlanságáról szelepek segítségével gondoskodni kell.
A vizsgált szivattyú egyfokozatú, egyenes, külső fogazású fogaskerekekkel rendelkezik, mely
motorkenőolajat szállít. Az 1 szivattyú a 2 olajtartályban került elhelyezésre, a tartályból a 3
szívókosáron és szívóvezetéken keresztül szívja az olajat. A szivattyút az 5 egyenáramú
mérlegmotor hajtja, melynek fordulatszámát a 6 fordulatszám-mérővel mérjük, a leadott
nyomatékot pedig nyúlásmérő bélyeggel, mely a 4 kijelzőn Nm-ben kerül megjelenítésre.
A szivattyú az olajat a 7 nyomóvezetékbe nyomja. A rendszer szállítását és nyomóoldali
nyomását a 8 fojtószeleppel tudjuk szabályozni. A nyomoldalon található 9 váltócsap segítségével
irányíthatjuk az olajat vagy a 17 mérőedénybe, vagy pedig 13 visszafolyó-vezetéken keresztül az
olajtartályba. A mérés ideje alatt az olajnak a mérőedénybe kell folynia, hogy szállított
tömegáramot számíthassunk, míg visszafolyás esetén az olaj megkerülve a mérőedényt közvetlen
az olajtartályba jut vissza. A tömegáram/idő-mérés a váltócsap nyitásával indul, és annak zárásával
(visszafolyás pozíció) zárul. A 17 mérőedényben összegyűlt olaj tömegét kg-ban a 14 digitális
kijelzőn lehet látni. A nyomóoldali nyomást a 11 Bourdon csöves manométerrel mérhetjük, a

kívánt értéket ennek segítségével érhetjük el. A 18 biztonsági vezeték egy biztonsági szeleppel
csatlakozik a szivattyú nyomócsonkjához; ha az olaj túlnyomása eléri a 10 bart, a biztonsági szelep
nyit, és az olaj a vezetéken keresztül visszajut az olajtartályba.
7. ábra
A mérés során legalább 3 fordulatszámon legalább 3 különböző nyomóoldali nyomás értéket
kell beállítani (összesen 9 munkapont). Ehhez a motor fordulatszámát tudjuk szabályozni, illetve a
8 fojtószeleppel a nyomóoldali nyomást. A fojtószelep zárásával, egyben a szivattyú terhelésével a
fordulatszám erősen eshet, ez esetben ezt korrigálni kell, viszont a megnövelt fordulatszám
nagyobb nyomóoldali nyomást eredményez, vagyis a fojtószelep és fordulatszám finomhangolásra
szorul a cél üzemelési állapot eléréséhez. Ha a fordulatszámot és nyomóoldali nyomást sikerült
beállítani, kezdődhet a tömegáram mérés, melyhez a 9 irányváltó csapot visszafolyásból mérés
pozícióba állítjuk, majd nagyjából 1,5-2 kg tömegű olaj kifolyása után (mérve az eltelt időt) a
csapot visszaállítjuk visszafolyás pozícióba. A csap állítása lehetőleg gyorsan történjen, a tranziens
állapotok minimalizálása érdekében.
Az váltócsap visszaállítását követően a mérőedényben felgyűlt olajat a 16 csap nyitásával
visszaengedjük a gyűjtőtartályba, majd a következő mérés megkezdése előtt a 16 csapot zárjuk.
A mérés alatt rögzítjük:
 M – a motor által leadott nyomatékot [Nm]
 n – a motor fordulatszámát [1/min]
 m1 – a mérőedényben összegyűlt olaj tömegét a mérés kezdetekor [kg]
 m2 – a mérőedényben összegyúlt olaj tömegét a mérés végén [kg]
 𝜏 – a mérés idejét [s]
 ∆𝑝 – a nyomóoldali nyomást [bar]
4. Értékelés
A fogaskerék-szivattyú elméleti szállítása (vagy geometriai szállítása) a berendezés geometriai
adatainak ismeretében meghatározható. A szivattyú adataival az elméleti szállítás:

𝑟 𝜋 2 2
𝑉̇𝑒𝑙𝑚 = 2𝜋𝑛𝑏 [𝑟𝑓2 − 𝑟𝑔2 − 3𝑎 ( 𝑧 ) ] 10−6 =
13,62 3,14 2 𝑚3
= 2 ∗ 3,14 ∗ 42 ∗ [20,52 − 17,52 − ( 10 ) ] 10−6 ∗ 𝑛 = 28,5 ∗ 𝑛 ∗ 10−6 [ ] (1)
3 𝑠
ahol a szivattyú fordulatszáma n [1/s].

𝑚3
Ehhez képest a veszteségek és a fojtás miatt a tényleges szállítás 𝑉̇𝑒𝑓𝑓 [ ] ennél alacsonyabb
𝑠
lesz, értékét mérés segítségével határozhatjuk meg a következőképpen:
𝑚 −𝑚 𝑚 3
𝑉̇𝑒𝑓𝑓 = 2𝜌𝜏 1 [ 𝑠 ] (2)
ahol m [kg] a mérőedénybe 𝜏 [𝑠] idő alatt összegyűlt olaj tömege, 𝜌 = 900 𝑘𝑔/𝑚3 az olaj
sűrűsége.
Az effektív és a geometriai szállítás hányadosa adja meg a berendezés volumetrikus hatásfokát:
𝑉̇
𝜂𝑣𝑜𝑙 = 𝑉̇ 𝑒𝑓𝑓 (3)
𝑒𝑙𝑚
8. ábra
A szivattyú összhatásfokának meghatározásához a hasznos és bevezetett teljesítmények
ismerete szükséges. A hasznos teljesítmény:
𝑃ℎ = 𝑉̇𝑒𝑓𝑓 ∆𝑝 [𝑊] (4)
vagyis a tényleges szállított közegmennyiség [m3/s] szorozva a létrehozott ∆𝑝 [𝑃𝑎]
nyomásnövekedéssel.
A bevezetett teljesítmény a mérlegmotoron ébredő M [Nm] nyomaték és a fordulatszám n [1/s]
segítségével:
𝑃𝑏𝑒 = 𝑀2𝜋𝑛 [𝑊] (5)
Ezekből a szivattyú összhatásfoka:
𝑃
𝜂ö = 𝑃 ℎ (6)
𝑏𝑒

5. A jegyzőkönyv
 az effektív szállítást a nyomóoldali nyomás és fordulatszám függvényében
 a volumetrikus hatásfokot a nyomóoldali nyomás és fordulatszám függvényében
 az összhatásfokot a nyomóoldali nyomás és fordulatszám függvényében
6. Melléklet


HÁG2-6 – Centrifugálszivattyú üzemi viszonyainak vizsgálata

1. A mérés célja
A mérés célja egy centrifugálszivattyú üzemi viszonyainak vizsgálata, mérések elvégzése. A
kísérlet során láthatjuk a különböző üzemmódok hatását a volumetrikus hatásfokra, és a gép
összhatásfokára, és megismerhetjük a szállítómagasság mérésének menetét.
Járművek hő és áramlástechnikai berendezései II. 6-43. oldal (2.8. Örvényszivattyúk fejezet)
3.1. Elvi alapok
A centrifugálszivattyú egy Euler elv szerint működő örvényszivattyú, melynek járókereke axiális
beömlésű és radiális kiömlésű, vagyis a lapátcsatornába lépő folyadék a forgástengellyel
párhuzamosan lép be, és onnan a tengelyre merőlegesen távozik. Leginkább kis- és középnyomású
szivattyúknál használatos ez a konfiguráció.
Ahogy az ismeretes, a szivattyú feladata, hogy mechanikai munka árán az
összenyomhatatlannak tekintett folyadék munkavégző-képességét növelje. Ezt a kérdést a
szállított közeg és a szivattyú oldaláról is lehet vizsgálni. Első esetben a folyadék hasznos
munkavégző képességének növekedésére vagyunk kíváncsiak, a szivattyú nyomó- és szívócsonkja
között. Ezt a Bernoulli – entalpia – növekedéssel, vagyis a szivattyú fajlagos hasznos munkájával
jellemezhetjük:
𝑐22 −𝑐12 𝑝2 −𝑝1 𝑚2
𝑤ℎ = + 𝑔(ℎ2 − ℎ1 ) + [ 𝑠2 ] (1)
2 𝜌
Ha a folyadék munkavégző-képességének növekedését nem tömegegységre, hanem

súlyegységre vonatkoztatjuk, megkapjuk a manometrikus szállítómagasságot:
𝑤ℎ 𝑐22 −𝑐12 𝑝2 −𝑝1
𝐻= = + + (ℎ2 − ℎ1 ) [𝑚] (2)
𝑔 2𝑔 𝜌𝑔
Látható, hogy a munkavégző-képesség megváltozását mindkét esetben termikusan zárt

rendszerben vizsgáljuk, vagyis a belső energia változásától eltekintünk.
A szivattyú szemszögéből vizsgálva, a folyadék munkavégző képességének növeléséhez a közeg
összentalpiájának megváltoztatása szükséges. Ez nem lehet egyenlő a szivattyú hasznos
munkájával, hiszen a járókerék átadja a folyadéknak azt az energiát is, ami a gép belsejében az
átáramlás során fellépő veszteségeket fedezi.
A labormérés során az manometrikus szállítómagasság kerül kiszámításra.
A 0 centrifugálszivattyút a 3 mérlegmotor segítségével hajtjuk, melynek fordulatszámát
szabályozni tudjuk a 4 toroid-transzformátor segítségével (mellyel a dugattyús kompresszor
mérlegmotorját is szabályoztuk), fordulatszámát a 10 tachométer mutatja. A szivattyú a vizet az 1
szívócsonkon keresztül a 7 tartályból szívja, és a 2 nyomócsonkon keresztül egy csővezetékbe
nyomja, mely tartalmazza az 5 mérőperemet, 13 T alakú elágazást (mely a mérés során nem kerül
használatra) és 6 fojtószelepet, melyen keresztül a víz a gyűjtőtartályba tud visszatérni. Ezzel a
szeleppel tudjuk szabályozni az átfolyó víz mennyiségét.
A motor által leadott nyomatékot a 9 nyúlásmérő bélyeg, és a hozzá tartozó digitális kijelző
mutatja. A nyomóoldalon kialakuló nyomásértékeket a 11 é 12 vízzel szintezett, higanyos
manométereken lehet leolvasni.

A berendezés további méretei:

 z0 = -0,28 m
 d = 23,8 mm (a mérőperem-furat átmérője)
 D = 52,5 mm (a cső belső átmérője)
 h1 = 0,265 m
 h2 = 0,425 m
9. ábra
A mérés megkezdése előtt a környezeti nyomás p0 [Pa] és hőmérséklet T0 [K] leolvasása történik
meg, illetve meg kell mérni a h0 folyadékszint-magasságot [mm].
A mérés során legalább 3 fordulatszámon legalább 3 különböző nyomóoldali nyomás értéket
kell beállítani (összesen 9 munkapont). Ehhez a motor fordulatszámát tudjuk szabályozni, illetve a
∆𝑝 – a fojtószelep segítségével az átfolyó közeg mennyiségét, mivel örvényszivattyú révén a
nyomóoldali nyomásra csak kis hatása van a nyomóoldalon elhelyezett fojtásnak. Egy munkapont
beszabályozása után az adatok rögzítése előtt légteleníteni kell 11 és 12 manométereket, mivel a
szivattyú szívó hatása miatt a kiinduló szintkülönbség elállítódhat.
Ezután rögzíteni kell:
 M – motor által leadott nyomatékot [Nm]
 n – a motor fordulatszáma [1/min]
 Δhmp – a mérőperemhez csatolt 12 manométeren mért folyadékszint különbség [mm]
 h3 és h4 – a szivattyú nyomóoldalához csatolt 11 manométer higany szintje mindkét
ágban külön rögzítve (!) [mm]

4. Értékelés
A szivattyú jelleggörbéjének meghatározásához szükségünk van a H [m] manometrikus
𝑚3
szállítómagasság és a szállítás 𝑉̇𝑒𝑓𝑓 [ 𝑠 ] kiszámítására. Ezek után a berendezés hatásfoka 𝜂 is
kiszámításra kerül.
Először a szállított térfogatot határozzuk meg:
𝑑 𝜋 𝑚 2 3
𝑉̇𝑒𝑓𝑓 = 𝑐𝐴𝛼 = 𝑐 4 𝛼 [ 𝑠 ] (3)
ahol c az áramlási sebesség a mérőperemnél [m/s], d a mérőperem furatának átmérője, 𝛼 pedig
a mérőperem átömlési tényezője [-], mely ebben az esetben 0,618-nak vehető.
Az áramlási sebesség:
2 𝑚
𝑐 = √𝜌 ∆𝑝𝑚𝑝 [ 𝑠 ] (4)
ahol 𝜌 a víz sűrűsége [kg/m3], ∆𝑝𝑚𝑝 pedig a mérőperemen számolt nyomásesés [Pa]. A
nyomásesés számításánál figyelembe kell venni a higany mellett a kitöltő víz magasságát is:
∆𝑝𝑚𝑝 = (𝜌ℎ𝑖𝑔𝑎𝑛𝑦 − 𝜌𝑣í𝑧 )𝑔∆ℎ𝑚𝑝 [𝑃𝑎] (5)
A higany sűrűsége 13600 kg/m3.
Ahogy már a (2) egyenletben is bemutatásra került, a manometrikus szállítómagasság
számításához szükségünk van a következő adatokra:
 c – a szállított folyadék sebessége [m/s]
 p – a szállított folyadék statikus nyomása [Pa]
 ρ – a víz sűrűsége [kg/m3]
 g – a gravitációs térerő (9,80665 m/s2)
 h – a nyomáselvételi pont magassága valamely alapszint fölött [m]
 1 – index, a szívóoldalt jelöli
 2 – index, a nyomóoldalt jelöli
A hiányzó adatokat a következőképpen számíthatjuk:
Átlagsebesség a csővezetékben:
4∗𝑉̇𝑒𝑓𝑓 𝑚
𝑐2á𝑡𝑙 = [𝑠] (6)
𝐷2 𝜋
A szívócsonknál mért nyomásérték:

𝜌𝑣í𝑧 2
𝑝1 = 𝑝0 + (ℎ0 − ℎ1 )𝜌𝑣í𝑧 𝑔 − 𝑐2á𝑡𝑙 [𝑃𝑎] (7)
2
A nyomóoldalon mért nyomásérték:

𝑝2 = 𝑝0 + (ℎ3 − ℎ4 )𝜌ℎ𝑖𝑔𝑎𝑛𝑦 𝑔 + (𝑧0 + ℎ4 )𝜌𝑣í𝑧 𝑔 [𝑃𝑎] (8)
A manometrikus szállítómagasság képlete egyszerűsítve, és a mérési adatokkal behelyettesítve:

2
𝑐2á𝑡𝑙 𝑝2 −𝑝0
𝐻= + + (ℎ2 − ℎ0 ) [𝑚] (9)
2𝑔 𝜌𝑣í𝑧 𝑔
mivel 𝑐1 = 𝑐2 .
A szivattyú hasznos teljesítménye:
𝑃𝑒𝑓𝑓 = 𝑉̇𝑒𝑓𝑓 𝜌𝑣í𝑧 𝑔𝐻 [𝑊] (10)
A szivattyú által felvett teljesítmény:
𝑃𝑏𝑒 = 𝑀𝜔 = 𝑀2𝜋𝑛 [𝑊] (11)

Ezek segítségével meghatározható a szivattyú hatásfoka:

𝑃𝑒𝑓𝑓
𝜂= (12)
𝑃𝑏𝑒
Az effektív és a geometriai szállítás hányadosa adja meg a berendezés volumetrikus hatásfokát:

𝑉̇
𝜂𝑣𝑜𝑙 = 𝑉̇ 𝑒𝑓𝑓 (13)
𝑒𝑙𝑚
5. A jegyzőkönyv
 szállított térfogat számítását
 a szállítómagasság számítását
 a hatásfok számítását
 a szállítómagasság ábrázolását a szállítás függvényében
 a hatásfok ábrázolását a szállítás függvényében
6. Melléklet



HŐÁG Laborjegyzet

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

HŐÁG Laborjegyzet

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

HŐÁG Laborjegyzet

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

KÖZLEKEDÉS- ÉS JÁRMŰMÉRNÖKI KAR

Járművek Hő- és Áramlástani

Laboratóriumi gyakorlatok jegyzet

Ez a jegyzet a korábban használt HŐ- ÉS ÁRAMLÁSTECHNIKA Laboratóriumi

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

HÁG2-4 – Dugattyús kompresszor vizsgálata

1. ábra: Károstérrel rendelkező ideális dugattyús kompresszor indikátordiagramja

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

3.2. A mérés leírása, a mérési berendezés ismertetése

3.3. A mérés végrehajtása

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

ahol 𝜌0 a környezeti levegő sűrűsége, mely jó közelítéssel megegyezik a szívóoldali sűrűséggel.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Ha a károstérben maradt V0 térfogatú és p nyomású közeg ν politropikus kitevővel expandál, az

A melegedési tényező segítségével vesszük figyelembe a hengertérbe bejutó közeg

Ugyanez a tömeg környezeti hőmérsékleten és nyomáson 𝑉′ℎ térfogatú, vagyis:

A laboratóriumi berendezésre vonatkozóan Δ𝑇 = 4𝐾-re vehető, a rugóterhelésű szívószelep

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

A kompresszor szállítása a mérőperemen áthaladó térfogatáram a kompresszor által szállított és a

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

HÁG2-3 – Víz-víz hőcserélő vizsgálata

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

3.2. A mérés leírása, a mérési berendezés ismertetése

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

A hőcserélő, villanybojler, hálózati vízcsatlakozás és átváltócsap közötti kapcsolatot a mérés

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

HÁG2-2 – Turbóléghűtő berendezés üzemi viszonyainak vizsgálata

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

3.2. A mérés leírása, a mérési berendezés ismertetése

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

utáni nyomásértéket (p2), illetve hőmérsékletet (T2), mely a mérőberendezésen a „hőcserélő

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Az egyes pontokban a hőegyensúly beállta után lehet kísérletezni a munkakompresszor

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

HÁG2-5 – Fogaskerék-szivattyú üzemi viszonyainak vizsgálata

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

ahol a szivattyú fordulatszáma n [1/s].

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

HÁG2-6 – Centrifugálszivattyú üzemi viszonyainak vizsgálata

Ha a folyadék munkavégző-képességének növekedését nem tömegegységre, hanem

Látható, hogy a munkavégző-képesség megváltozását mindkét esetben termikusan zárt

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

A berendezés további méretei:

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

A szívócsonknál mért nyomásérték:

A nyomóoldalon mért nyomásérték:

A manometrikus szállítómagasság képlete egyszerűsítve, és a mérési adatokkal behelyettesítve:

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Ezek segítségével meghatározható a szivattyú hatásfoka:

Az effektív és a geometriai szállítás hányadosa adja meg a berendezés volumetrikus hatásfokát:

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem