90.

*Pszichés, mentális homeosztázis: Korunkban meghatározó új szakkifejezés, amely az ember családi

életéből, általános, egészségügyi és szakmai (speciális) iskolázottságából, emberi kapcsolataiból,
önmagával és embertársaival szembeni elvárásaiból fakadó szellemi, lelki egyensúlyából meríti
adatait. Az egyéniség pszichés/mentális homeosztázisa közvetlenül és közvetve befolyásolja a
homeosztázis többi alkotó elemének egyensúlyát. E téren a neurológus, a pszichiáter, a pszichológus
szakorvosok rendelkeznek tapasztalatokkal. Ők látják a következményeket, a szervi működések, a
klasszikus homeosztázis elemek rosszirányú változásait.

*A mozgás agykérgi szabályozása: A szomatikus idegrendszeren belül a mozgatóműködések a

vázizmok vezérlését végzik. Lehetnek egyrészt automatikusak: ilyenek a reflexek és a testtartás
szabályozása vagy akaratlagosak. Az akaratlagos mozgatóműködéseket két csoportba oszthatjuk:
piramis és extrapiramidális pályarendszerre. A piramispálya főleg az agykérgi mechanizmusokért
felelős, míg az extrapiramidális hálózat alatt főleg a bazális ganglionok és a hurokpályák működéseit
értjük. Minden mozdulat kivitelezésében is részt vesz mind a piramis-, mind az extrapiramidális
pályarendszer.

A piramispálya elsődleges szerepe az akaratlagos, gyors, pontos, nem betanult mozdulatok

kivitelezése. A piramispálya a nagyagykéreg homloklebenyéből indul ki, lefelé haladó útja során az
axonok 90%-a átkereszteződik a test másik oldalára a nyúltvelői piramisban, míg 10%-a
átkereszteződés nélkül, az azonos oldali fehérállományban halad lefelé, majd csak közvetlenül a
gerincvelőből kilépés előtt, a megfelelő gerincvelői szegmensnél kereszteződik át.

*Gerincvelő felszálló pályáinak funkciói: A felszálló pályák a gerincvelőből indulnak és a

fehérállományban felfelé haladnak az agytörzs, a kisagy és a köztiagy felé. A felszálló pályák sérülése
érzészavarokat okoz. A felszálló pályák érzőpályák. Funkciók:

1. A hátsó kötegi pályák az elsődleges érző neuronok centrális nyúlványait tartalmazzák, melyek a
fehérállomány hátsó kötegében haladnak és a nyúltvelőben végződnek. Az érző információ a bőrből
az izmokból és az ízületekből érkezik.

2. Spinocerebelláris pályák a gerincvelő szürkeállományából erednek, az oldalsó kötegben

helyezkednek el. A bőrből, az ízületekből és az izmok felől közvetítenek ingerületeket a kisagyba.

3. Spinothalamikus pálya a legnagyobb érzőpálya, keresztezett pálya, amely a fájdalomérzést,

hőingereket, tapintási információt és nyomásérzést közvetít.

*A vese hormontermelése, hormonhatások: A vese egy páros szerv, a kiválasztásban nagy szerepe
van, de ellát szabályozó funkciókat is hormonok termelése révén. A vese hormontermelése jelentős
mértékben függ a vér és oxigénellátástól. A hormonális szabályozás egyik legfontosabb eleme a
vazopresszin (ADH) mely a hipotalamuszban (agyalapi mirigy) termelődő peptid hormon. Hatására
fokozódik a nefronok elvezető csatornáiból a víz visszaszívása, így csökkenti a szervezet
vízveszteségét. A másik igen jelentős hormon a mellékvesekéregben termelődő aldoszteron, melynek
hatására a nátriumionok és ezzel kapcsoltan a víz visszaszívása fokozódik. A mellékvesevelő két
hormont - adrenalint és noradrenalint - generál, amelyek felszabadulnak a különféle
stresszfaktorokra adott harc vagy menekülés reakciója részeként: -Növelik a pulzust és a
szívösszehúzódások erejét, -tágítják az ereket, -serkentik a gyomor savelválasztását,-a tüdőben
tágítják a hörgőket. Kalcitriol- fontos a csontrendszerben a jelenléte, Nélküle nem megfelelő az
immunrendszer működése, nem érik tökéletesen a magzat tüdeje (←anya megfelelő D3
ellátottsága!), stb.

* Ízlelés (ízérzés) élettana, anatómiai alapjai: A fő ízlelő szervünk a nyelv, de a lágy szájpad, a garat, a
gégefedő, a mandulák felszíne is tartalmaz ízlelő egységeket. Csak a nyelven találunk a négy íznek
megfelelő érzékelési területet. A csúcson az édes, a nyelvgyök előtt a keserű, a széli területeken a
savanyú, a nyelvhát elülső felületén a sós ízt érezzük. (A közelmúltban felfedezett ötödik íz, az
umami, amit az egész nyelven érzünk.) A nyelvhát jellegzetes képződményei, ízlelő bimbói
másodlagos érzékhámsejteket tartalmaznak, melyek a bimbó körüli árokba sztereociliákat
bocsátanak. Az ízek egy-egy típusú bimbónak az érzékelő sejtjeiben keltenek ingerületet.

A (nyálban, vízben stb-ben) oldott anyagok ízei nem egyformán ingerlik az egyes érzékelő
hámsejteket és nem ismert, milyen úton-módon jönnek létre az impulzusok. A savanyú érzést
tekintve, a H+ egységes inger, de az édes és a keserű érzést kiváltó anyagok vegyileg igen
változatosak. Továbbá a csípős érzés kiváltása sem ismert. (Az ingerületeket a nyelvhátról a VII. és a
IX. agyideg, a többi területről az V., a IX. és a X. érző receptorainak pályái agytörzsön, nyúltvelőn,
majd kereszteződés után a lemniscus pályán, tovább a thalamuson keresztül juttatják el az ízérző
központba, a postcentralis tekervénybe.)

* A táplálkozás folyamatának „indítása”: A táplálkozás folyamatának „indítása” hátterében ott

találjuk az éhségérzetet, a vérben a vércukor szint csökkenését, a „gondolat”-ot, a „kívánság”-ot („Jó
lenne egy szelet lekváros kenyér”.), az evéssel összefüggő jó emlékeket, az ételek vonzó illatait, az
étkezéssel összefüggő cselekedetek felelevenítését, előkészületet, főzést, sütést, stb.

A táplálkozás az élőlények anyagcseréjéhez szükséges tápanyagok megszerzése, felvétele. A

táplálkozás folyamata: a táplálék felvétele, a táplálékot megemésztése, a táplálék hasznos
anyagainak, a tápanyagoknak felszívása, az emészthetetlen anyagok kiürítése. A táplálék nem azonos
a tápanyaggal!

A táplálék tartalmazza a tápanyagokat, valamint egyéb, a szervezet számára fel nem használható
anyagokat. A tápanyagok (fehérjék, szénhidrátok, zsírok, ásványi sók, víz, vitaminok) olyan anyagok,
melyekből felépítjük szervezetünket, melyek lebontásából nyerjük az életműködéseinkhez szükséges
energiát.

*Keringés szervrendszerének alkotó elemei: Keringés szervrendszerének alkotó eleme a szív, az

érpálya, a vér.

*Szív anatómiája: A szív anatómiailag a jobb és a bal szívfélből áll: mind a jobb, mind a bal szívfél
további két részre: a pitvarokra és a kamrákra oszlik.

1. A szívet kívülről kétrétegű savós hártya, a szívburok veszi körül. A két réteg között folyadék
található, ami nedvesen tartja a szív felszínét és megkönnyíti az összehúzódásokat. A szív vastag
középső rétege: a szívizomzat (miocardium).

3. A szív legbelső rétege: a szívbelhártya

 A szív munkáját - a szervek megfelelő vérellátását - folyamatos pumpálással (összehúzódással) végzi,
oly módon, hogy előbb a pitvarok (jobb és bal), majd a kamrák (jobb és bal) húzódnak össze. A szív
egyes részeit "szelepek" választják el egymástól, amelyek biztosítják, hogy a vér csak egy irányba
haladhasson, abba az irányba, amely a szív munkájának megfelel. A szívben működő szelepeket
billentyűknek nevezzük. A bal pitvart a bal kamrától a mitrális billentyű választja el, amelynek
szelepfunkcióját két pontosan záró vitorla biztosítja. A jobb pitvar és a jobb kamra között a három
vitorlából álló tricuspidalis billentyű található.

* Szív működését biztosító élettani tényezők: A szív működését biztosítja saját ingerképző és
ingervezető rendszere. A szívizomzatban az ingerület akadálytalan haladásáért és az egyszerre
történő izomkontrakcióért az izomsejtek közötti „gap junctin”-ok a felelősek.

* Szív működését befolyásoló hatások: 1.) Az érpályában uralkodó vérnyomás,

2.) A vér PH értéke. Ezek az főverőér (aorta) ívében lévő glomus aorticum vérnyomást érzékelő
receptoraitól és a fejverőér (carotis arteria) oszlási területén elhelyezkedő vérnyomást és a vér-PH-ját
érzékelő (kemo-) receptoraitól az ingerületeket az agytörzsben található keringési központba
juttatják.

3.) A vegetativ idegrendszer a központi idegrendszerben bekövetkezett változásokat (nyugtalanság,

érzelmi labilitás, ijedtség, stb.) valamint a fizikai megterhelés miatt megnövekedett oxigén/vér igényt
a szimpatikus rostokon és a paraszimpatikus X. agyideg (nervus vagus) rostjain át juttatja el a szívbe,
ahol az ingerképzést, az ingervezetést és a szívizomzat ingerelhetőségét változtatja meg. A vegetativ
idegrendszer az érpálya medrét is megváltoztatja. Hasonlóképpen közvetlenül hat az érrendszer
tágasságára, szűkületére a mellékvesevelő által kibocsátott adrenalin és noradrenalin.

4.) A keringő vérmennyiség egyrészt a csökkenő vérnyomás révén, másrészt a vészreakció útján
szaporítja a szívritmust, szűkíti az érpályát.

* Érpálya felépítése: Az érrendszer egyidejűleg zárt és nyitott. Zártságát az erek fala adja meg,
ugyanakkor az érfal endotél rétege biztosítja a nyitottságot. A nyitottságnak az egyik alkotó eleme –
mint minden sejt – az endotél sejtek is képesek az aktiv és passziv transzportra. A másik elem a sejtek
alakváltoztatása, ami biztosítja a hajszálerek falában rések létrejöttét és azon át falósejtek, immun-
globulinok, komplementek, egyéb szöveti aktiváló anyagok kilépését.

A vérerek három csoportba oszthatók: verőerek (artériák), hajszálerek (kapillárisok), visszerek vagy
gyűjtőerek (vénák). Verőerek: Azokat az ereket, amelyek a vért a szív felől a szövetekhez, sejtekhez
szállítják verőereknek nevezik. A szívből hatalmas érrel kiindulva fokozatos elágazódás után mennek
át a kapilláris rendszerbe. Hajszálerek: csak mikroszkóppal látható erek, az anyagcserében
közvetlenül vesznek részt. Gyűjtőerek: a vénák a periféria felől a sejtek, szövetek felől a szív irányába
szállítják a vért, ezért visszérnek nevezik őket. Apró ágakkal kezdődnek és nagy ágakká szedődnek
össze. A vénák ürege tágabb, mint az artériáké, a fala vékonyabb. A vér visszafolyásának
megakadályozását az érfalakban lévő zsebes billentyűk biztosítják. A vénákban a keringést a mellkasi
szívóhatás segíti.
*Szélkazán hatás: A vér továbbítása a verőerekben a „szélkazán” elv alapján történik. A kamrákból
kiáramló löket térfogat (kb. 70-80 ml) az aortát és a tüdő verőeret kitágítja, a vér a záródó félhold
alakú billentyűk miatt nem áramolhat vissza, hanem tovább halad az erekben. A vér-„bólus” mögött
az ér összehúzódik, a bólus maga előtt tágítja az eret, ez a hullám végigvonul a hajszálerekig.

* A vér áramlási sebessége a különböző érpályákban: Az aorta kezdetén a véráramlás sebessége 120
cm/sec, ami az érpályában haladva fokozatosan csökken, a kis artériákban 10-1 cm/sec-ra. A
hajszálerekben mindössze 0,02-0,05 cm/sec-mal halad tova a vér. A visszerekben az áramlás
sebessége 1-5 cm/sec, a szívhez közeledve gyorsul 10 cm/sec-ra.

* A vér visszaáramlását a szívbe a vena cava inferior területéről mik biztosítják? A vena cava
inferior: a test legnagyobb gyűjtőere, amely a vénás vért az alsó végtagokból és a törzs rekeszizom
alatti részéből a jobb szívfél irányába szállítja. A vér keringését az érrendszerben a szív
pumpafunkciója biztosítja azzal, hogy nyomáskülönbséget generál az artériás rendszer, valamint a
nagy vénák között. Ez a nyomáskülönbség hajtja a vért. Valamint zsebek és billentyűk.

* Ismertesse az ember érrendszerének sajátos elemeit. )Portális keringés, kettős keringésű szervek,
ívek, körívek, söntök, recék.)

Portális keringés: A belek vénái nem azonnal térnek vissza az üres visszérbe. A bennük található vér
még tele van a táplálékból felvett méreganyagokkal, melyeket előbb ki kell szűrni; ezt a feladatot látja
el a májon áthaladó kapuvisszér. Az artériákhoz hasonlóan ez is szétágazik hajszálerek ezreire, melyek
behálózzák a máj szövetét: ezek a májvénák. A májsejtek innen felveszik és képességeikhez mérten
lebontják vagy elraktározzák a különféle toxinokat, hogy az üres visszérbe már a lehető legtisztább
vér kerüljön. Különleges vénás (ritkábban artériás) érrendszer, amelyben az összeszedődő vénák
távolabb újra kapillárisokra oszlanak szét és egy második szervet is behálóznak (pl. máj, illetve
hipofízis kapuérrendszer)

Kettős keringési szervek: E szerveinket jellemzi, hogy a működésük és a fenntartásuk (vér- és

tápanyag-ellátásuk) más érpályákon át valósul meg. A tüdő szövetének fenntartásához a vérellátást a
bronchiális artériák viszik a főverőérből. A folyamatos külső gézcseréhez a tüdő verőéren (arteria
pulmonalis) jut el a vér a tüdőhólyagokat (alveolusokat) körülvevő hajszálerekhez. Mindkét kapilláris
rendszerből a tüdő visszerek szállítják a vért a bal pitvarba. A máj a fentebb ismertetett portális
rendszer mellett a főverőér hasi elosztó ágából eredő máj artéria révén kapja a friss vért, ami a
rendkívül nagy anyagcsere működését teszi lehetővé. Ez a vér a máj visszereken kerül a jobb
szívfélbe. A két rendszer percenként közel 1,4 l vért biztosít a májnak a perctérfogatból.

Ívek, körívek: Agyunkban, végtagjainkban a verőeres ívek a jobb vérellátást szolgálják. Az agyalapon a
két agyat ellátó páros verőér között kialakult artériás gyűrű — Willis-kör — jelentősége akkor áll fenn,
amikor a négy verőérből valamelyik nem biztosít megfelelő vérmennyiséget.

Felső végtagunkon a tenyérben a két alkari verőér között felületes és mély tenyéri ív található. Az
ujjakhoz ezekből az ívekből futnak a tenyéri felszín és a kézháti felszín alatt kis verőerek.

Az alsó végtagunkon másként alakultak ki az ívek a tibialis és fibularis verőerek között. Egyik a lábháti
ív, másik a talpi ív, ezekből erednek az ujjakat ellátó végartériák.
Söntök: A kisebb kaliberű verőerek és kísérő visszerek közötti közvetlen kapcsolatok. A hajszálerekbe
nem jut vér. A vér elterelését a vegetatív idegrendszer szabályozza. A sönt után közvetlenül az
arteriola falában simaizom gyűrű zárja el a vér tovahaladását.

Recék: Térd, könyök, kézhát bőrében található finom érhálózatok biztosítják a feszülő testrész
vérellátását, mert oda komoly verőér nem jut el.

* A vért alkotó elemek: A vér egy folyékony kötőszövet, amely a keringési rendszerben - az
artériában, hajszálerekben és vénákban - áramlik. Mennyisége felnőtt (70 kg-os) férfiban 5-6 liter; a
nőké valamivel kevesebb. A vér háromféle sejtből, vörösvérsejtekből, fehérvérsejtekből és
vérlemezkékből áll, a sejtek folyékony sejtközötti állományban, a plazmában helyezkednek el. A
sejtes alkotóelem százaléka a hematokrit, melynek értéke férfiakban 44-48 %, nőkben 42-46 %.

vörösvértestek

fehérvérsejtek: neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták, monociták, limfociták

vérlemezkék

*Vér alakos elemei: Az alakos elemek közül a vörösvérsejtek (eritrocita) száma a legnagyobb 4-4,5
millió /liter, korong alakúak, oldalról súlyzóformát mutatnak, átmérőjük 7-7.5 µm. A vörösvérsejtek
finom hálózatos alapállományának hézagait vastartalmú vérfesték (hemoglobin) tölti ki. Az érett
vörösvérsejt élettartama 120 nap, az elöregedett sejteket a lép kiszűri és lebontja. A vörösvérsejtek
legfontosabb feladata az oxigén és a széndioxid szállítása a sejtek és a tüdő között, valamint a vér
állandó vegyhatásának biztosítása. A vörösvérsejtek a vörös csontvelőben képződnek, az érési
folyamat elején még rendelkeznek sejtmaggal, majd a mag fokozatosan zsugorodik és eltűnik.

A fehérvérsejtek változatos alakú és méretű, sejtmagvas alkotórészei a vérnek. Egészséges emberben

1 mm 3 vér 4-10 ezer fehérvérsejtet tartalmaz. Fehérvérsejtek a vörös csontvelőben és a
nyirokszervekben képződnek. A szervezet védekező rendszerének tagjai, megvédik a testünket a
fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. Három fő típusuk van: a karéjos magvú granulociták,
a nagyméretű monociták és a kisebb nyiroksejtek, más néven limfociták. Közülük a granulociták
aránya a legnagyobb. Mindegyikük más-más szerepet tölt be a kórokozók elleni védekezésben. A
fehérvérsejtek az egész testben megtalálhatók, a vérben és a nyirokrendszerben is.

Neutrofil granulocita az összes fehérvérsejt 50-70%-a. A neutrofilek a bakteriális vagy gombás

fertőzésekkel, és más apró gyulladásos folyamatokkal szállnak szembe, és általában ők válaszolnak
először a mikrobiális fertőzésekre; az ő tevékenységük és tömeges pusztulásuk hozza létre a gennyet,
ezért leggyakrabban gennysejteknek is hívjuk őket.

Limfocita 20-40%. A nyiroksejtek sokkal gyakoribbak a nyirokrendszerben. A vérben háromféle

nyiroksejt van:

- B-sejtek: A B-sejtek termelik az ellenanyagokat (antitesteket), amelyek hozzákötődnek a

kórokozókhoz, és ezzel lehetővé teszik az elpusztításukat.

- T-sejtek:
A segítő T-sejtek vezérlik az immunválaszt, és fontosak a sejten belüli baktériumok elleni
védekezésben.

A citotoxikus T-sejtek képesek megölni a vírussal fertőzött és a daganatsejteket.

- Természetes ölősejtek: A természetes ölősejtek képesek megölni azokat a sejteket, amelyek erre
jelet adnak nekik, mivel megfertőződtek egy vírussal vagy rákossá váltak.

Monocita 3-6%. Az egymagvú fehérvérsejtek a neutrofilekkel közösen takarító szerepet töltenek be

(fagocitózis), de sokkal hosszabb ideig élnek, mert más feladatuk is van: ők mutatják be a kórokozó
darabjait a T-sejteknek, hogy azok később újra felismerjék, és megöljék a kórokozókat, vagy
ellenanyagválaszt indítsanak be.

Eozinofil granulocita 2-5%. Az eozinofilek főként élősködők ellen harcolnak, ezért a számuk
növekedése parazitás fertőzést mutathat, valamint allergiás reakciókban is emelkedett.

Bazofil granulocita: A bazofilek felelősek az allergiás immunválaszért, mert kibocsátják a gyulladást

létrehozó anyagot, a hisztamint.

A vérlemezkék (thrombocyta) a véralvadásban játszanak fontos szerepet, mert a vérlemezkék

trombikináz nevű enzimet tartalmaznak. Nagyságuk 2-4 µm, korong vagy csillag alakúak. Számuk 150-
400 G/l mennyiségben fordul elő. A vörös csontvelő óriás sejtjeinek plazmájában képződnek,
élettartamuk 10-14 nap, majd a lép szűri ki és bontja le.

A vérlemezkék kitapadnak a sérült érfalra, és a belőlük felszabaduló anyag hatására egy olyan
reakciósorozat indul meg, amelynek végeredményeként a vérplazmában oldott állapotban található
fibrinogén nevű fehérje a sérülés helyén oldhatatlan, fonalas szerkezetű fibrinné alakul át. A
fibrinszálak rárakódnak a sérült érfalra, és lezárják a sebet. A képződő fibrinhálóba bezáródnak a vér
sejtes elemei is. A vér állaga alvadás közben kocsonyaszerűvé válik. A képződött alvadék alatt
megkezdődik az érfal és a sérült szövetek regenerációja, végül az alvadék is lebomlik, eltűnik.

*„A beszéd szervrendszere”: A folyamatban résztvevő, főbb szervek: agy, tüdő, gége, toldalékcső

A beszédképzéshez mindenekelőtt levegőre van szükség: a beszédhangok ugyanis a tüdőnkből

kiáramló levegő részecskéinek mozgása révén jönnek létre. A levegő a tüdőből a légcsövön keresztül
jut a gégébe, amelyben a hangszalagok helyezkednek el. A hangszalagokat izmok segítségével
állíthatjuk különféle helyzetekbe, amelyek révén befolyásolják a levegő áramlását. A gégét elhagyva a
levegő a garatba jut. A garatból két másik üreg nyílik: a levegő a szájüregen vagy az orrüregen
keresztül távozhat. A francia nyelv „orrhangú” magánhangzóinak ejtése közben pedig az orr- és a
szájüregen egyszerre áramlik ki levegő. A legtöbb hang a szájüregben nyeri el végső formáját: itt
történik az artikuláció. A szájüregben található hangképző szervek mozgatásával különféleképpen
módosítjuk a levegő áramlását. A mássalhangzók képzésekor a hangképző szervekkel különféle
akadályokat állítunk a levegő útjába, míg a magánhangzóknál a szájüregben olyan szűkületet hozunk
létre, amely nem akadályozza a levegő szabad kiáramlását.

A legtöbb beszédhang végső formáját a szájüregben, az artikuláció során alakítjuk ki. A szájüreg
részeit az ajkak, a fogak, a szájpadlás, az ínyvitorla, valamint a nyelv alkotják. A szájpadlást három
nagyobb részre szokták felosztani, mivel a hangok többségét ezen a viszonylag nagy területen ejtjük:
a fogak mögötti részt fogmedernek nevezik, emögött kezdődik a kemény szájpadlás boltozata. A
kemény szájpadlás mögött helyezkedik el a lágy szájpadlás, amely az ínyvitorlában végződik. A
hangképzésben a legaktívabb szerepet a nyelv játssza.

* A táplálkozás szervrendszerének alkotó elemei: Táplálkozás=tápanyagfelvétel, azonban tágabb

értelemben bele tartozik az emésztés, felszívódás és a szükségtelen anyagok leadása is.

Tápcsatorna felső szakasz: előbél: szájüreg, garat, nyelőcső, gyomor táplálék felvétele, felaprítása
és elkezdődik az emésztés (tápanyagok kisebb alkotóelemre való bontása)

Szájüreg: részt vesz a táplálék felvételében, aprózásában és emésztésében, benne találhatóak a

fogak (a falat aprítására szolgálnakrágás, felnőtt ember 32 fog: elöl 4 metsző- harapás, két oldalt 2
kisörlő, 3 nagyörlő) és a nyelv (táplálékot nyállal összekeveri, 3 pár nagy nyálmirigy által termelt nyál
fertőtlenít, valamint puhítja és bevonja a falatot, megkezdi a szénhidrátok emésztését, tehát a
keményítőt cukorrá bontja)

Nyelés- torkon keresztül a garatba (tápcsatorna és a légutak közös szakasza) jut a falatnyelés lágy
szájpadlás megemelkedik és megakadályozza, hogy a táplálék az orrüregbe kerüljön, a légcső felé
vezető utat a porcos gégefedő zárja el

Nyelőcső (garatot köti össze a gyomorral) szerepe: a falat továbbítása, féregszerű mozgással

Gyomor: hosszanti és körkörös izmai keverő mozgást végeznek, pepszin- fehérjék emésztése peptidre

emésztőnedvek termelődnek itt

Középső szakasz (vékonybél): középbél: tápanyagok lebontása, felszívódás, a tápanyagok bekerülnek

a véráramba. Patkóbél (ide ömlik a két nagy emésztőmirigy: a máj váladéka és a hasnyálmirigy)
epehólyagban epe term. ez a bélbe kerül és azsírokat felaprózza- hasnyál tovább bontja

Emésztőnedvekkel elkeveredett béltartalom végighalad a vékonybélen, addig a szerves anagai

nagyrészt megemésztődnek, a bél hámszövetein keresztül felszívódnak a kisméretű molekulák

Máj szerepe- méregtelenítés, cukor raktározása, zsírokat, fehérjéket képez és bont

Alsó szakasz: utóbél: vakbél, vastagbél, végbél  víz és ásványianyagok szívódnak itt föl, az
emészthetetlen anyagokból kialakul a széklet, ami kiürül a szervezetből.

* A táplálkozás „mozzanatai”:

1. A táplálkozás folyamatának „indítása” hátterében ott találjuk az éhségérzetet, a vérben a vércukor

szint csökkenését, a „gondolat”-ot, a „kívánság”-ot („Jó lenne egy szelet lekváros kenyér”.), az evéssel
összefüggő jó emlékeket, az ételek vonzó illatait, az étkezéssel összefüggő cselekedetek
felelevenítését– előkészületet, főzést, sütést, stb.

2. A táplálék testünkbe juttatása, a táplálék „megragadása” az első, egyúttal akaratlagos mozzanat.

Az ajak, a mimikai izmok, a rágó izmok, a fogak, továbbá folyadék esetében a nyelv működésének és
a fej tartásának tökéletes összhangjával történik. Nem felejthető el a felső végtag erre irányuló
mozgása figyelembe véve a szem-kéz kontrollt.
3. Az étel előkészítése szánkban vegetativ és akaratunktól függő folyamat. A rágás, az aprítás, az
táplálék összekeverése, a falat kialakítása a fogak, a rágó izmok, a mimikai izmok, a nyelv
akaratunktól függő munkája és a vegetativ reflexek által kiválasztott nyál révén valósul meg.

4. A nyelv funkciói mind a táplálkozásban, mind a beszédben fontosak. „Mechanikus” működése —

folyadék szájba „terelése”, keverés, falat kialakítása, falat garatba juttatása nyeléskor — mellett az
ízlelés a táplálkozás élvezeti részét is biztosítja részben pillanatnyi, részben a limbikus rendszerben és
a memóriában rögzített hatások által.

5. Szájüregben a három páros nagy nyálmirigy és a számtalan mirigysejt által kiválasztott nyálban
mucin, fehérvérsejtek, lizozimok, α-glubulinok, α-amiláz és glikoprotein jut az emésztő rendszerbe.

A nyálelválasztás idegi szabályozásáért a szimpatikus (β2 receeptorok révén) és a paraszimpatikus

rendszer (acetilkolin receptorokkal) a felelős. Az előbbi a fehérjetartalom gyarapítására hat, az utóbbi
a folyadék mennyiségének növelésében jelentkezik. A táplálkozás mozzanataival összefüggve az
ízérző, a szagérző és a mechanoreceptorok (←—rágás, nyelv mozgása) indítják el a feltétlen
reflexeket. Az efferens pályák a nyúltagyból a VII. és a IX. agyidegben futnak. A feltételes reflexeket a
„gondolat” kapcsolja be (←—finom étel jui az eszébe). A hányinger is nyálelválasztással jár.
Ugyanazokon az efferens pályákon mennek az ingerek, mint a feltétlen reflex esetében.

A nyál hipozmotukus váladék, több „feladatot lát el”. A feltételes reflex által kiválasztott nyál naponta
kb. 800-1000 ml. Fő funkcioja száj nedvesen tartása. A benne található mucin(==glikoproteid
aggregátum 1→10 millió Da molsúly) révén megvalósul az étel puhítása, a falat kialakítása és
lehetővé teszi a zavartalan nyelést, továbbá védő fedőréteget és baktérium, gomba csapdát képez a
szájüregben. (Az emberben 20 mucin gén ismert.) Kálciumot megkötő fehérjéi a fogakon védőréteget
alakítanak ki. Ugyancsak a védekezést szolgálják a nyálban található fehérvérsejtek, α-globulinok és
lizozimok. A lizozimok hasonló szerkezetű enzimek csoportja, amik 14,5 kD molekulasúlyú, 129
aminosavból álló polipeptidek. Megtalálhatók nem csak a nyálban, hanem a könnyben, a
verejtékben, az orrváladékban, az anyatejben, a gyomornedvben. A nyálban lévő α-amiláz (vagy
diasztáz) a keményítőt maltózzá bontja (→„édes lesz a falat kenyér, ha sokáig tartjuk a szánkban”).
Jelentéktelen mennyiségű „lingvális lipáz”-t a nyelv mirigyei adják a nyálhoz.

6. A nyelés két szakaszból áll. Az első akaratunktól függő, a második független, passziv. A kialakított
falatot a nyelv hátra tolja, közben a lágy szájpad zárja a garatot az orrüreg felé. A garathoz ért falat
reflexesen megindítja a garatfűző izmok összehúzódását, ezáltal a falat átjut a nyelőcsőbe. A
nyelőcsőben a tovahaladást a perisztaltika biztosítja. A rekesz nem akadályozza a falat tovahaladását
a nyelőcső legalsó szakaszába, ahonnan az étel a gyomorba jut.

7. Gyomor hámborítása sejttípustól függő váladékot bocsát ki folyamatosan, naponta kb. egy litert.
Emellett belső elválasztású szervként is működik. Felületi sejtek mucint, Na és Cl ionokat, kevés
bikarbonátot szekretálnak étkezések közti időszakokban is. A mucin védőréteget képez a gyomor
belső falán. Fősejtek pepszinogént választanak ki, ami sósav hatására aktiválódik fehérjebontó
pepszin-né. Fedősejtek (falisejtek) felelősek a gyomorsósav (HCl) termeléséért. Működésük az
acetilkolin, a hisztamin és a CCK2 receptorokon alapul. A gyomorban a PH értéke 1-3,5 közötti. A
savas környezetben a fehérjék denaturálódnak, továbbá a kiválasztott pepszinogén pepszinné
aktiválódik. A gyomor fertőtlenít, tárolja és keveri a táplálékot, emésztő nedvet (pepszinogént,
kimozint) termel. A gyomor továbbítja a tartalmát. Amíg a gyomor nem ürül ki ‒– kb. 1-6 órán át
tárolja a lenyelt táplálékot ‒– „keverő mozgással” hozza létre az étel, a gyomornedv ‒– benne az
enzim, a sósav ‒– keverékét. A szénhidrátok szájban kezdődött emésztése a savas közegben megáll. A
gyomor telődése után mintegy fél órával később nyílik ki először a pylorus, ami szabálytalan
időközökben megismétlődik, amíg üres lesz a gyomor. A pylorus nyitása bonyolult folyamat, a
tápcsatornában történő számos vegetativ idegrendszeri jelenség, részben vagy teljesen emésztett
anyag, hormonális hatás áll a hátterében. A patkóbélben történő folyamatokra a máj és a
hasnyálmirigy működése után térünk vissza. (előző pontban ott van)

8. Máj szervezetünk boszorkánykonyhája. Kettős keringése biztosítja bonyolult működését.

Májsejtekben mintegy 800 mitokondrium van, bennük zajlik a Szentgyörgyi-Krebs ciklus, az oxidativ
foszforilálás. A durva felszínű endoplazmás retikulum választja ki a szintetizált fehérjéket. A sima
felszínű endoplazmás retikulum szintetizálja a koleszterint, glukózból a glikogént, itt folyik a
detoxikáció konjugációs része. Lizoszómák lipid cseppeket, glikogén szemcséket tárolnak. Golgi
apparátus továbbítja a lipoproteineket, glikogén szemcséket, epesavakat. Az emésztett tápanyagok
feldolgozása a májban az életfeltételeket biztosítja. A gyulladások után, az alkoholfogyasztás miatt és
a daganatképződés következtében az alábbi májműködések károsodnak, aminek az egész szervezet
kárát szenvedi. (előző pont feladatok)

A máj két primér epesavat szintetizál, ezek konjugálódnak és epesavas sókká alakulnak. Az epesavas
sók jobban oldódnak, erőteljesebben csökkentik a zsírcseppek felületi feszültségét és diszpergálják
azokat, így a lipáz emészteni tudja a zsírokat. Oldatban tartják a kolezterint, lassítják a szív ritmusát,
bőrviszketést és epekőképződést okoznak, aktiválják a hasnyálmirigyből származó lipázt,
tripszinogént (→tipszin), kimotripszinogént (→kimotripszin). Hozzájárulnak a karotin, a D, E, K
vitamin felszívódásához. A vékonybélben a baktériumok szekunder epesavakká dehidrolizálják, végül
a bélben visszaszívódnak, és a portarendszeren át a májba jutnak. Az epesavaknak eme
enterohepatikus keringése naponta 12-szer megy végbe. Epesavak adják a chymus színét.

9. Hasnyálmirigy: Szervezetünk külső és belső elválasztású szerve. A belső elválasztásra vonatkozó

tudnivalók az endokrin működésről szóló anyagban találhatók. A mirigy végkamráiban szintetizálódik
a lipáz, az amiláz, a tripszinogén, a kimotripszinogén, a prokarboxipeptidáz, az elasztáz, az erepszin és
a nukleáz (DNS és RNS nukleáz). Mirigyekből távozik még hidrokarbonát és víz. A hasnyálmirigy eme
összetett váladéka ‒ naponta 800-1000 ml ‒ a kivezető csövön át a közös epevezetékbe jut, majd az
epéhez keveredve a patkóbélbe.

10.Vékonybél három szakaszának funkciói: emésztés, felszívódás, chymus továbbítása. A monomér

tápanyagok itt szívódnak fel. A zsírsavak, a glicerin a bélhám sejtekben trigliceriddé kapcsolódnak és a
nyirokba távoznak.

11. Vastagbél, végbél mintegy másfél méteres majdnem végig tág, öblös bélszakasz, ahol a széklet
kialakítása megy végbe. E területen a bélbaktériumok „emésztenek”, a cellulózt bontják. A
cellulóznak nincsen enzimje az ember tápcsatornájában. A baktériumflóra erjeszti a béltartalmat.
Innem szívódnak fel a cellulóz bontásból származó szénhidrogének, valamint a Na és K sók naponta
kb. 1 liter vízzel, ezáltal besűrűsödik a chymus és széklet lesz belőle. A sók felszívódását az
aldoszteron szabályozza. A B12 vitamin gyomorban összeállt komplexe a vastagbélből szívódik fel,
majd a transzkobalaminhz kötve szállítódik a vérrel a vörös csontvelőbe. K2 vitamin a vastagbélben
szintetizálódik. A chymus vastagbélbe jutása részben a perisztaltika következménye, részben két
reflexé, amiknek a székelési inger kiváltásában is szerep jut. A gasztrokolikus reflex akkor váltódik ki,
amikor a gyomorból a patkóbélbe távozik a chymus. A gastroanális reflex hasonló időben, ezáltal
telítődik a végbél. Magyarán mondva, a gyomor ürülése hozzájárul a széklet tárolásához a végbélben,
előkészíti a székelést.
*Szájüregben végbemenő akaratlagos és akaratunktól független folyamatok: nyelés is
reflexfolyamat, amelynek három fázisa van. A nyelés akaratlagosan kezdődik, utána már
automatikusan zajlik.

Az első fázis akaratlagos. Ilyenkor a nyelv nekinyomódik a keményszájpadnak, a lágyszájpad

felemelkedik, s a falat hátralökődik a garatba.

A második szakaszban viszont a nyelési reflexet, mint feltétlen reflexet már a garatfal érintése váltja
ki. Idegi impulzusra a garat hosszanti és szűkítő izmai összehúzódnak, és a falat a nyelőcső felé
nyomódik. Ilyenkor a garat orri és gégei kapui elzáródnak. Rendes körülmények között a légcsőbe
nem jut be táplálék, mert a nyelvgyök hátranyomulásakor a gége felemelkedik, így a gégefő zárja a
légutat. Nyeléskor a légzés szünetel.

A harmadik fázisban is akaratunktól függetlenül, a nyelőcső izomzatának perisztaltikus mozgása

révén jut tovább a falat. Ha ez a hullámszerű izommozgás eléri a gyomorbemenetet, akkor az
megnyílik, a táplálék a gyomorba jut.