81.

*Mit tud az enzimekről?: röviden: Az enzimek biokatalizátorok: gyorsítják a szervezetben

lejátszódó kémiai reakciók sebességét. Mint minden katalizátor, a reakciósebesség
növelését az aktiválási energia csökkentésével érik el, azáltal, hogy a reaktánsok speciális
elrendezésével új reakcióutakat nyitnak meg.

Az enzimeknek köszönhetően az anyagcsere-folyamatok viszonylag nagy sebességgel

játszódnak le a sejtekben uralkodó alacsony hőmérsékleten, és közreműködésükkel gyorsan
átalakulnak az egyébként stabil szerves molekulák is. Az enzimek másik fontos sajátossága,
hogy fajlagosak, idegen szóval specifikusak. Ez azt jelenti, hogy az egyes biokémiai
átalakulásokat más-más enzimek katalizálják. Az enzimek globuláris fehérjék. A molekulájuk
felületén található aminosav-oldalláncok révén felszínükön különböző anyagokat kötnek
meg. A kémiai átalakulást eredményező kötődés az enzim egy jellegzetes térszerkezetű
részében, az aktív centrumban történik. Az enzim aktív centrumához csak olyan molekulák
kapcsolódhatnak, amelyek térszerkezete ezt lehetővé teszi. Az enzimek aktív centrumában
megkötődő, és ott átalakuló anyagokat az enzimek szubsztrátjainak nevezzük. Az aktív
centrumhoz kötődő kiindulási anyagok (szubsztrátok) reakcióba lépnek egymással,
átalakulnak termékké. A reakció végén a termékek leválnak az enzimről, mert térszerkezetük
már nem illeszkedik az aktív centrumhoz. A termékek leválása után az enzim újabb kiindulási
anyagokat köthet meg, újabb átalakulást katalizálhat. Minden olyan körülmény, amely
módosítja az enzimek aktív centrumának szerkezetét, megváltoztatja az enzimek működését,
és ezzel együtt a sejt anyagcseréjét.

*Agyburkok és funkcionális jelentőségük: Gerincvelő burkaihoz hasonlóak. Külső réteg

kemény agyhártya feszes, sátorszerű képződményeket hoz létre az agy különböző
részeinek számára. Pókhálóhártya, amely a pia materhez rögzíti, egyben az agy körül tereket
ún. subarchnoidális térséget hoz létre, melyet a liquor tölt ki. Az agyhártyák körül veszik a
gerincvelőt is. Az agyburok által alkotott zsákszerű tér helyi érzéstelenítés végzésére,
valamint liquor mintavételére egyaránt alkalmas. Funkciói: Alapvető szerepük van a központi
idegrendszer ereinek védelmében és a vénás öblök kialakításában. Képződményeik
biztosítják az agy-gerincvelői folyadék termelődését, keringését és felszívódását, és ezen
keresztül a koponyaűri nyomás szabályozását.
*Regeneráció az idegrendszerben: Az idegrendszer teremt kapcsolatot a szervezet különféle
feladatokra specializálódott részei között, és mint tudjuk, ha ez az összeköttetés megszűnik,
számos alapvetőnek tartott képességünk, mint a mozgás vagy az érzékelés, akár örökre
elveszhet, mivel az idegrendszer regenerációja erősen korlátos. Sajnos az idegek sérülése
nem ritka jelenség. Az idegrendszer működésének lényege tulajdonképpen az, hogy a
különféle sejtekben kialakult jeleket a megfelelő sejtekhez juttatja. Ehhez természetesen
elengedhetetlen, hogy az adott sejtek kapcsolatban álljanak egymással az idegrendszer
hálózatain keresztül. Ha ez a kapcsolat megszűnik, a sejtek az általuk normálisan végzett
feladatok ellátására képtelenné válhatnak. Ebből a helyzetből a kapcsolat helyreállítása
vezethet ki, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy ez a folyamat, legalábbis emlősöknél, nem
túl hatékony.

*Hogyan valósul meg a hormonok „együttműködése?”: A hormonok létfontosságú kémiai

hírvivő molekulák az emberi szervezetben, melyek befolyásolni képesek és hivatottak a
sejtjeink működését, ezáltal életfolyamatainkat szabályozzák. A hormon termelő mirigyek
között szoros együttműködés van. Ezt olyan kontroll, szabályozórendszer biztosítja, amely
legtöbbször 3 lépcsőn át fejti ki hatását. Az agyban található központok a hipofízis és a
hipotalamusz. Ezek olyan hormonokat képeznek, amelyek a test különböző részében
elhelyezkedő célszervek hormontermelését növelik. Ilyen célmirigyek pl. a hasnyálmirigy, a
pajzsmirigy, a mellékvese. Az agyban elhelyezkedő központok ellenőrzik a vérben lévő
hormonkoncentráció mérésével, hogy feladatukat megfelelően ellátták e.

*Részletesen ismertesse a látás szervrendszerének szem mögötti részeit: A látás

érzékszerve a szem, amely a koponyacsontok védelmében a szemgödörben helyezkedik el. A
szemet tarthatjuk a legfontosabb érzékszervünknek, mivel a birtokunkba jutó információk
túlnyomó többségét (mintegy 90%-át) látásunk révén szerezzük.
A szemgolyó felépítése
A szemgolyó fala háromrétegű. A legkülső réteg az erős, kötőszövetes ínhártya, ennek külső
felszínén tapadnak a szemmozgató izmok. A szemmozgató izmok egészséges működése
esetén a két szemgolyó mozgását idegrendszerünk rendkívül finoman összehangolja: két
szemünkkel mindig ugyanabba az irányba nézünk.
Az ínhártya elülső folytatása az átlátszó, domború szaruhártya. A szem képalkotásában
fontos, hogy a szaruhártya rendkívül nagy fénytörésű, domború gyűjtőlencseként a
fénysugarakat erősen megtöri. A szemgolyó középső rétege a szövetek vérellátását szolgáló
érhártya. A szaruhártya szélénél az érhártya gyűrűszerű megvastagodása hozza létre a
sugártestet. Belőle ered a szem színét adó szivárványhártya, amelynek középső, kerek
nyílása a pupilla. A pupillán keresztül jut a fény a szemgolyó belsejébe. A
szivárványhártyában aprócska simaizmok találhatók, amelyek összehúzódásakor és
elernyedésekor, a pupilla szűkítésével, illetve tágításával szabályozható a szembe jutó fény
mennyisége. Sötétben a pupilla kitágul, erős fényben pedig kicsinyre szűkül.

A szemgolyó legbelső rétege az ideghártya, más néven retina. Ez tartalmazza a fényingert

felvevő receptorsejteket. A szemgolyó belsejét kitöltő átlátszó, kocsonyás anyag az üvegtest.
A pupillán bejutó fénysugár útjába illeszkedik a szemlencse, amelyet a lencsefüggesztő
rostok körben a sugártesthez rögzítenek.
A szem képalkotása
A szemlencse domború lencse, fénytörése változtatható. A szem nyugalmi állapotban távoli
tárgyak nézésére van beállítva, ilyenkor a szemlencse lapos, fénytörése kisebb. Ha közeli
tárgyat nézünk, akkor a lencse kidomborodik, vastagabb lesz, fénytörése megnő (5. ábra).
Ilyen módon a szemlencse vagy a közeli, vagy a távoli tárgyakról tud éles képet vetíteni a
retinára.
Az ideghártya tartalmazza a látás receptorsejtjeit, a pálcikákat és a csapokat. A pálcikák csak
fekete-fehér látásra tesznek képessé, de félhomályban is látunk velük. A színeket a csapokkal
érzékeljük. Csak erősebb fényben működnek, viszont színes, éles képeket látunk velük.
Háromféle van belőlük: a zöld, a vörös és a kék színekre érzékeny receptorok

* A vér áramlási sebessége a különböző érpályákban: Az aorta kezdetén a véráramlás sebessége 120
cm/sec, ami az érpályában haladva fokozatosan csökken, a kis artériákban 10-1 cm/sec-ra. A
hajszálerekben mindössze 0,02-0,05 cm/sec-mal halad tova a vér. A visszerekben az áramlás
sebessége 1-5 cm/sec, a szívhez közeledve gyorsul 10 cm/sec-ra.