Arany János: Zách Klára

Arany János "Zách Klára" című balladája Nagykőrösön született meg, és egy
történelmi balladát alkot, mely valós eseményeket dolgoz fel. A történet időben és
térben a 14. századi Magyar Királyságban játszódik, konkrétan 1330-ban, Visegrádon.
Klára, a főszereplő, aki a ballada során átéli a tragikus eseményeket.

A ballada dialogikus jellegű, azaz az eseményeket és az érzelmeket a karakterek

közötti párbeszédek segítségével jeleníti meg. Ezáltal a konfliktusok és a drámai
fordulatok még intenzívebben hatnak az olvasóra.

A szerkezet lineáris, azaz egyenes vonalú, az események egymást követik kronológiai

sorrendben. Ez a szerkezeti megoldás hozzájárul a ballada dinamikájához és
feszültségéhez, miközben lehetővé teszi, hogy az olvasó teljes egészében átérezze
Klára és társai sorsának alakulását.

Szerkezetileg a művet 6 részre lehet bontani. Az első öt versszak a történet kezdetét és

a konfliktus alapjait fekteti le. A királyné kertjében, hajnalban találkozunk Kázmérrel
és Erzsébettel, ahol Kázmér szerelmet vall Erzsébetnek. Azonban a királyné látszólag
nem támogatja ezt a viszonyt, ami egyértelművé teszi a konfliktust. A piros rózsa,
Zách Klára jelképezi az érzelmeket és a tragédiát, melynek központjában áll. A pamlag
szimbolizálja az elszigeteltséget és az intim beszélgetés helyszínét.

A következő hat versszakban az események fokozatosan bonyolódnak. A királyné és

az udvarhölgyek elindulnak a templomba, míg Klára az olvasóért visszasiet. Itt már
sejthetővé válik a cselszövés és a tragédia felé vezető út. Klára és Kázmér találkozása
tovább fokozza az izgalmat és az idő múlásának érzékeltetése árnyékot vet a történetre.
A tizenegyedik versszakban Klára ártatlanságának elvesztése a fordulópontot jelenti,
amely az események súlyosbodását vetíti előre.

A tizenkettedik és tizenötödik versszakban a szégyenérzet és a halálvágy erősödik

Klárában. Az apa, Záh Felicián és Klára közötti dialógusban megnyilvánul a bűnbánat
és a sorsukon való gondolkodás. A tizenötödik versszakban bekövetkezik a
fordulópont, amikor Klára bosszúhadjáratot indít.

A tizenhatodik és tizenkilencedik versszak a tragédia csúcspontját képezi. A királyi

palotában, ebédidőben zajlik a véres leszámolás, ahol a kard jelképezi a haragot és az
indulatokat. Erzsébet megsebzése és a „Gyermekemért gyermek" mondat
egyértelművé teszi a bosszúvágy és a fájdalom közötti kapcsolatot.

Az utolsó négy versszakban az események végső sorssal zárulnak. Erzsébet dühtől

elvakultsága és az egész nemzetség kiirtása a kilátástalanságot és az elkerülhetetlen
tragédiát jelképezi. A narrátor könyörgése, az 1848-as utalás és az Istenhez fordulás
pedig rávilágít a nemzet sorsára és az emberi cselekedetek következményeire.
Az Arany által alkotott szerkezet összehangoltan épít fel egy tragikus történetet, amely
mélyen megérinti az olvasót és arra készteti, hogy elgondolkodjon az emberi sors és az
erkölcsi döntések felett. Zách Klára balladája a maga teljességében egy igazi
mestermű, mely örök érvényű tanulságokkal szolgál az emberi lélek és a társadalmi
viszonyok mélyrétegeiről.

A vers szerkezetileg szaggatott, összekötő szövegek nélkül váltják egymást a

történések, sok benne a kihagyás, ami nagy fokú balladai homályt eredményez. A vers
szerkezetileg szaggatott, összekötő szövegek nélkül váltják egymást a történések és a
dialógusok, sok benne a kihagyás, ami nagy fokú balladai homályt eredményez.Arany
János balladájában, a Zách Klárában csak utal arra a bűnre, amelynek a nő áldozatul
esett, és amelynek következményeit akarja ábrázolni. A mű rejtelmes, az elkövetett
bűnt sűrű fátyol takarja, a kegyetlenséget és az agressziót metaforák és hasonlatok
fejezik ki, amelyek ködbe burkolják az eseményeket.Ez a feszültség végig ott lappang
a műben.
Arany János balladájában, a Zách Klárában csak utal arra a bűnre, amelynek a nő
áldozatul esett, és amelynek következményeit akarja ábrázolni. A mű rejtelmes, az
elkövetett bűnt sűrű fátyol takarja, a kegyetlenséget és az agressziót metaforák és
hasonlatok fejezik ki, amelyek ködbe burkolják az eseményeket.Ez a feszültség végig
ott lappang a műben.
A ballada többféle bűnt is bemutat. Az egyik a gőg és a vérszomj, a sértett nő
kegyetlensége, amely a királyné véres bosszújában mutatkozik meg. A másik a
hatalommal való visszaélés: ezt teszi Kázmér, aki gátlástalanul kihasználja, hogy a
királyné öccseként bármit megtehet és megbecsteleníti Klárát, és ezt teszik a király és
a királyné is, akik a végén kiirtanak egy teljes családot. Az elnyomás és az önkény az a
mozzanat, amely Zách Klára és a teljes Zách család vesztét okozza, és amely
visszatérő elem Arany költészetében. A ballada tehát komoly erkölcsi kérdéseket vet
fel. A hatalom problematikája központi kérdés, hiszen a királyok Isten kegyelméből
felkent uralkodók, ehhez képest Károly Róbert és felesége nagyon megfeledkeznek a
keresztényi megbocsátás tanításáról, amikor ilyen véres megtorlásra adják a fejüket.