A szélhámos (1)

2021.02.02.
„Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.” (Róma 12:17)

Mindannyian jó és őszinte barátságokra törekszünk. Ugyanakkor, bár nem tehetünk róla, de

azt reméljük, hogy barátaink a „jobbik változatunkat” látják majd. Vajon látják a nyers,
őszinte valóságot a gondosan megszerkesztett Facebook profilunk mögött? Azt, amilyenek
akkor vagyunk, ha senki nincs körülöttünk? Valószínűleg nem. Brennan Manning író ezt a
„megszerkesztett” személyiséget így nevezte el: „A Szélhámos”, és azt mondta róla, hogy
akkor öltjük magunkra, ha „egy tökéletes képet akarunk mutatni a külvilág felé azért, hogy
mindenki csodáljon, de senki se ismerjen igazán.” Talán a gyülekezetben, vagy a házi
csoportban is nehezen tudsz önmagad lenni. Van egy olyan nézet, hogy ha mi, akik
keresztyéneknek nevezzük magunkat, összejövünk, onnantól minden simán megy, ám a való
élet nem ilyen egyszerű – meg kell tanulnunk levenni álarcainkat. Ahhoz, hogy az
őszinteségnek teret adjunk, bíznunk kell Istenben és abban, hogy ez a lépés nem árt majd
nekünk. Ez a döntés a többiek és önmagunk javát is szolgálja. Ha őszinték vagyunk, és nem
takargatjuk hibáinkat, kudarcainkat, akkor barátaink meg kell szokniuk igazi énünket. Ez a
valódi szabadulás. Nagyon megéri! Ha őszintén, Istenben bízva élünk a barátaink és a világ
szeme előtt, az Úr dicsősége mindennél eddiginél jobban megmutatkozik majd az életünkön.
…és most?
Ma este – vagy bármikor nap közben – menj be otthon a fürdőszobába és nyisd meg a
vízcsapot! Nézz bele a tükörbe és mondd ki hangosan: „félelmetes és csodálatos alkotás
eredménye vagyok”! (Nem kell félned, hogy őrültségként fog hangzani, amit mondasz, hiszen
a vízcsobogás úgyis elnyomja a hangodat!)

A szélhámos (2)
2021.02.03.
„…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a
fej, a Krisztus.” (Efezus 4:15)

Tegnap láttuk, hogy ha tudjuk, hogy Isten szeret minket (egész valónkat, nem csak azokat a
részeinket, melyeket mi is szeretünk), akkor őszintébbek tudunk lenni önmagunkkal és
másokkal a gyengeségeinket illetően. Ma tovább megyünk. Az Efezus 4-ben útmutatást
kapunk arra, hogyan válhat valaki Krisztushoz hasonlóvá külsőleg, szavaiban és
cselekedeteiben. A fejezet végig úgy beszél erről, hogy teljesen biztos abban, hogy el lehet
jutni ide. „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és
szentségben teremtetett” (Efezus 4:24). „többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás
szelében ide-oda hányódnak és sodródnak” (Efezus 4:14). Amit ez a fejezet állít, szinte
őrültség; mármint, hogy: „Te, kedves olvasóm, olyanná válhatsz, mint Jézus!” – mégis ezt
szeretné tudatni velünk. A lelki növekedés azonban nem automatikusan történik. Mindig egy
döntéssel kezdődik. Amikor Jézus megkérte Mátét, hogy legyen a tanítványa, ő nem
foglalkozott a döntése összes várható következményével; nagyjából ezt mondta: „Rendben,
főnök!” – és elindult. Neked is csak ennyi kell az induláshoz. Egy döntés. Semmi sem
formálja úgy az életünket, mint a döntéseink. Ha tudni szeretnéd, milyen lesz az életed 20-30
év múlva, vizsgáld meg, milyen elkötelezettségek irányítanak ma!
És most?
Az Efezus 4 kihívást jelent mostani életedben? Vizsgáld meg az elkötelezettségeidet, és
gondold át a fontossági sorrendedet! Írd össze őket! Ha van laptopod, vagy okostelefonod,
gépeld be a mai igeszakaszt egy lap tetejére! Hagyd nyitva a dokumentumot további
szerkesztésre…

Az új ember
2021.02.04.
„Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben
teremtetett.” (Efezus 4:24)

Vannak alkalmak, amikor Isten törvényei nevetségeseknek tűnnek számunkra. Talán jogosnak
tűnik azt mondani, hogy némelyik meghaladja az emberi képességeket. Mint például:
„legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes” (Máté 5:48) – lehetséges ez
egyáltalán? De talán épp ez a lényeg. Jézusban egy új, az eddigitől eltérő személyiséged lesz,
és ha alárendeled képességeidet és engedelmesen megéled a keresztyénséget, azzal leveted a
régi élet szerint való óembert, és felöltöd magadra az Istenhez hasonló új embert (ld. Efezus
4:22–24). Igaz ez akkor is, amikor fogaidat összeszorítva kell kényszerítened magad arra,
hogy ösztöneid helyett Isten törvényeinek engedelmeskedj? Igen! Az Isten törvényei szerinti
élet aztán idővel belső ösztönné válik (ld. Róma 6:17). Olyan ez, mint amikor mély álomból
ébredünk. Időbe telik, míg rájövünk, kik vagyunk, hol vagyunk. Idővel érzékelni fogod, hogy
új emberré lettél. Egy keresztyén szónok, Arthur Burt mondta: „Ismertem egy embert, aki
mindig azt mondta: »Nézzetek lefelé!« »Nem inkább felfelé?« – kérdeztem tőle. »Nem, nem!
– válaszolta. – Hiszen Jézus mellett ülünk a mennyben!«” Keresztyénként, már nem vagyunk
azonosak régi önmagunkkal. Újjá lettünk, otthon vagyunk Jézusnál, az ő törvényeiben élünk,
akkor is, ha most még nem is érezzük így.
…és most?
Legközelebb, amikor kedved támad rápillantani a Facebookra, vagy megnézni, jött-e üzenet a
telefonodra, előtte szánj egy rövidke időt arra, hogy imádkozz a személyért, akinek az
idővonalát meg akartad nézni!