8.

Kétpólusú szabályozás: az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja, a Bölcsődei

Gondozás- Nevelés Országos Alapprogramja, a NAT és a helyi programok.
Hatáskörük szerint központi, helyi vagy kétpólusú tantervi szabályozást különböztethetünk meg. A központi
tantervek (NAT, kerettantervek) igazodási pontokat jelölnek ki, mindenkire érvényes kimeneti
követelményeket határoznak meg, ugyanakkor az ezek alapján elkészített helyi tantervekben teret
engednek a helyi sajátosságok érvényesítésének is. A kétpólusú alapjaiban, kereteiben országos,
ugyanakkor részleteiben és kidolgozottságában a helyi, iskolai tartalmi önállóságot előtérbe állít tantervet.
Az óvodai nevelés országos alapprogramja 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet. Az Óvodai nevelés országos
alapprogramja a hazai óvodai neveléstörténet hagyományaira, értékeire, nemzeti sajátosságaira, a
pedagógiai és pszichológiai kutatások eredményeire, a nevelésügy nemzetközileg elismert gyakorlatára
épít. Az óvodai neveléspedagógiai alapelveinek meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy

 a gyermeket - mint fejlődő személyiséget - szeretetteljes gondoskodás és különleges védelem illeti

meg;
 a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége
 az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakozásának elősegítésére kell irányulnia,
az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával.

Az óvoda pedagógiai programot készít, mely megfelel az Alapprogramban foglaltaknak, továbbá figyelembe
kell venni:

 a Nemzetiség óvodai nevelésének irányelvét is, ha az óvoda nemzetiségi nevelést végez;

 az SNI gyermekek óvodai nevelésének irányelvét is, ha az óvoda sajátos nevelési igényű gyermeket
nevel.

Gyermekkép: A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos

törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. E
tényezők együttes hatásának következtében a gyermeknek sajátos, életkoronként (életkori szakaszonként)
és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak. Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó,
ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakozásának elősegítésére törekszik, biztosítva minden
gyermek számára, hogy egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, s meglévő
hátrányai csökkenjenek. Nem ad helyet semmiféle előítélet kibontakozásának.

Óvodakép: Az óvodáskorú gyermek nevelésének elsődleges színtere a család. Az óvoda a köznevelési

rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermek harmadik
életévétől az iskolába lépésig. Az óvoda biztosítja az óvodáskorú gyermek fejlődésének és nevelésének
legmegfelelőbb feltételeit. Az óvodában, miközben az teljesíti a funkcióit (óvó-védő, szociális, nevelő-
személyiségfejlesztő), a gyermekekben megteremtődnek a következő életszakaszba (a kisiskolás korba) való
átlépés belső pszichikus feltételei. Az óvodai nevelés célja: az óvodások sokoldalú, harmonikus
fejlődésének, a gyermeki személyiség kibontakozásának, a hátrányok csökkenésének elősegítése, az
életkori és egyéni sajátosságok, valamint az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével (ideértve a kiemelt
figyelmet igénylő gyermekek ellátását is).

Az óvodai nevelés alapelvei:

 a gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi;

 a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek
és képességeinek kibontakoztatását;
 az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell
igazodniuk.
A nemzetiséghez tartozó gyermekek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését,
ápolását, erősítését, átörökítését, nyelvi nevelését, és a multikulturális nevelésen alapuló integráció
lehetőségét. A hazájukat elhagyni kényszerülő családok (a továbbiakban: migráns) gyermekeinek óvodai
nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását.

Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül: - az
egészséges életmód alakítása - az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés - az anyanyelvi,
értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása.

Személyi feltételek: Az óvodában a nevelőmunka középpontjában a gyermek áll. A nevelőmunka

kulcsszereplője az óvodapedagógus, akinek személyisége meghatározó a gyermek számára. Az
óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermek számára. Az
óvodapedagógusi tevékenységnek és az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak
összehangolt munkájának hozzá kell járulnia az óvodai nevelés eredményességéhez. A sajátos nevelési
igényű gyermek fejlesztése speciálisan képzett szakember közreműködését igényli. A nemzetiséghez tartozó
gyermekeket is nevelő óvodában dolgozóknak feladatuk, hogy megvalósítsák a nemzetiségi óvodai nevelés
célkitűzéseit. A migráns gyermekeket is nevelő óvodában dolgozóknak feladatuk lehetőséget teremteni
ahhoz, hogy a gyermekek megismerhessék egymás kultúráját, anyanyelvét.

Tárgyi feltételek: Az óvodának rendelkeznie kell a pedagógiai program megvalósításához szükséges tárgyi
feltételekkel. Az óvoda épületét, udvarát, kertjét, berendezését oly módon kell kialakítani, hogy az szolgálja
a gyermekek biztonságát, kényelmét, megfeleljen változó testméretének, biztosítsa egészségük
megőrzését, fejlődését. Tegye lehetővé mozgás- és játékigényük kielégítését, és a gyermekeket harmóniát
árasztó színekkel, formákkal, anyagokkal vegye körül. Az óvodai élet megszervezése- napirend és hetirend
alapján, melyek a megfelelő időtartamú, párhuzamosan is végezhető, differenciált tevékenységek, valamint
a gyermek együttműködő képességét, feladattudatát fejlesztő, növekvő időtartamú (5-35 perces) csoportos
foglalkozásoktervezésével, szervezésével valósulnak meg. A rendszeresség és az ismétlődések érzelmi
biztonságot teremtenek a gyermeknek.

Az óvodapedagógus a gondozás folyamatában is nevel, építi kapcsolatait a gyermekekkel, egyúttal segíti

önállóságuk fejlődését, együttműködve a gondozást végző munkatársakkal. Az óvoda kapcsolatai- családdal
való szoros együttműködés: személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig hatol. Az óvodapedagógus
figyelembe veszi a családok sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesíti az intervenciós
gyakorlatot, azaz a segítségnyújtáscsaládhoz illesztett megoldásait.

Bölcsődék és egyéb szociális intézmények az óvodába lépés előtt, az óvodai élet során: pedagógiai
szakszolgálat intézményei, gyermekjóléti szolgálatok, gyermekotthonok, egészségügyi, illetve
közművelődési intézmények), és az óvodai élet után (iskolák)meghatározó szerepet töltenek be a gyermek
életében. A kapcsolattartás formái, módszerei alkalmazkodnak a feladatokhoz és a szükséglethez. A
kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az óvoda nyitott és kezdeményező. A nemzetiséghez tartozó
gyermekeket is nevelő óvoda kapcsolatot tart az érintett nemzetiségi önkormányzatokkal, szervezetekkel. A
Kárpát-medence magyar nyelvű intézményei közötti oktatási tér kialakítása érdekében az óvoda a külhoni
magyaróvodákkal kapcsolatépítésre törekszik, és - lehetőségei szerint - szakmai kapcsolatot tart fenn.

AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI

Játék – az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. Nagyjából ugyanaz, mint a bölcsődében.

Verselés, mesélés: játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek hozzájárulnak a

gyermek érzelmi biztonságához, anyanyelvi neveléséhez. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak
egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket nyújtanak. Érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésének és
fejlesztésének egyik legfőbb segítője. Önkifejezés módjai. Mentális higiéné eleme.
Ének, zene, énekes játék, gyermektánc: a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi
gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés felkeltik zenei érdeklődést, formálják a zenei ízlést,
esztétikai fogékonyságot. A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógus figyelembe veszi a
nemzetiségi nevelés esetében a gyermekek nemzetiségi hovatartozását is.

Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka: a gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. Maga a
tevékenység, s ennek öröme a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, a kreatív önkifejezésre, a
környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. Segítik a képi-plasztikai
kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását, a gyermeki élmény és
fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyermekek tér-forma és szín képzeteinek
gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk,
igényességük alakítását.

Mozgás: a pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének

eszközei. Az óvodáskor a természetes hely-, helyzetváltoztató- és finommotoros mozgáskészségek
tanulásának, valamint a mozgáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza. Kedvezően hatnak a
kondicionális képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek befolyásolják a
gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Fontos szerepük van a helyes testtartáshoz
szükséges izomegyensúly kialakulásában, felerősítik, kiegészítik a gondozás, és egészséges életmódra
nevelés hatásait.

A külső világ tevékeny megismerése: tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti-emberi-tárgyi

környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a
természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését. Megismeri a
szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a
közösséghez valótartozás élményét, a nemzeti, családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek
szeretetét, védelmét. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége,
fejlődik tér-, sík- és mennyiség szemlélete.

Munkajellegű tevékenységek: az önkiszolgálás, a segítés az óvodapedagógusnak és más felnőtteknek, a

csoporttársakkal együtt, értük, később önálló tevékenységként végzett alkalmi megbízások teljesítése, az
elvállalt naposi vagy egyéb munka, a környezet-, a növény- és állatgondozás. A gyermek munkajellegű
tevékenysége örömmel és szívesen végzett aktív tevékenység; kitartás, az önállóság, a felelősség, a
céltudatosság alakításának fontos lehetősége;

A tevékenységekben megvalósuló tanulás. A tanulás lehetséges formái az óvodában: az utánzásos minta- és

modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás, szokások alakítása, - a spontán játékos
tapasztalatszerzés; - a játékos, cselekvéses tanulás; - a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő
ismeretszerzés; - az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés; - a
gyakorlati problémamegoldás.

A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE

A kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettséget. A
rugalmas beiskolázás az életkor figyelembevétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre.
Az iskolakezdéshez az alábbi feltételek megléte szükséges: testi, lelki és szociális érettség, amelyek egyaránt
szükségesek az eredményes iskolai munkához:

 A testileg egészségesen fejlődő gyermek 6 éves kora körül eljut az első alakváltozáshoz.
Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása
összerendezettebb, harmonikus finommozgásra képes. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei
kielégítését szándékosan irányítani képes. Továbbá az egészségesen fejlődő gyermek érthetően,
folyamatosan kommunikál, beszél; képes gondolatai és érzelmei kifejezésére, minden szófajt
használ, különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot, tisztán ejti a magán- és
mássalhangzókat, végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét. Elemi ismeretekkel rendelkezik
 önmagáról és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat;
ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait; ismeri szűkebb
lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; felismeri az
öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban
vannak azok a magatartásiformák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet
megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek; elemi mennyiségiismeretei vannak.
 A lelkileg egészségesen gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába
lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei alkalmassá teszik az iskolai tanulás megkezdéséhez.
Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének,
a vizuális és az akusztikus differenciációnak, a téritájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a
testséma kialakulásának. Megnő a megőrzés időtartama, megjelenik a szándékos figyelem, a
fogalmi gondolkodás kialakulóban van.
 A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek kedvező iskolai légkörben készen áll az iskolai élet és a
tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre
felnőttel és gyermek társaival. Egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, késleltetni tudja
szükségletei kielégítését. Feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében,
feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb - szükség szerint kreatív- elvégzésében
nyilvánul meg; kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja
ezt a tevékenységet.

A BÖLCSŐDEI NEVELÉS-GONDOZÁS ORSZÁGOS ALAPPROGRAMJA

Célja, hogy keretet adjon a Magyarországon működő bölcsődei ellátást biztosító intézményben,
szolgáltatásban folyó szakmai munkának. Az Alapprogram tartalma és szemlélete összhangban van
Magyarország Alaptörvényével, a 3 év alatti korosztályellátására és nevelésére-gondozására vonatkozó
jogszabályokban foglaltakkal, a bölcsődei ellátás keretében végzett nevelés (a továbbiakban: bölcsődei
nevelés) hagyományaival, felhalmozott értékeivel, a nemzeti sajátosságokkal, a legújabb koragyermekkori
kutatások eredményeivel. Az Alapprogram fejezetei valamennyi bölcsődei ellátásra (bölcsődére,
minibölcsődére, munkahelyi bölcsődére, családi bölcsődére) vonatkoznak, az egyes ellátási formák
sajátosságainak figyelembevételével. A bölcsődei ellátást nyújtó intézménynek, szolgáltatónak helyi
szakmai programot kell készíteni, amelynek meg kell felelni az Alapprogramban foglaltaknak. A bölcsődei
nevelés középpontjában a kisgyermek és közvetett módon a kisgyermeket nevelő családok állnak. Az
Alapprogram a családra, mint komplex rendszerre tekint, melynek értelmében nem csak a kisgyermek
nevelését-gondozását, hanem az egész család támogatását célozza meg. A bölcsődei nevelés célja, hogy a
kisgyermekek elsajátítsák azokat a készségeket, képességeket, amelyek segítik őket abban, hogy
hatékonyan és kiegyensúlyozottan viselkedjenek saját kulturális környezetükben, sikeresen
alkalmazkodjanak annak változásaihoz, a családi nevelés elsődlegességének tiszteletével. A bölcsődei
nevelés további célja, hogy minden kisgyermekre és családjára kiterjedő prevenciós tevékenységet
folytasson. A bölcsődei ellátást nyújtó intézmény hozzájárul a családok életminőségének javításához, a
szülők munkavállalási esélyeinek növeléséhez.

A bölcsődei nevelés alapelvei:

 A család rendszerszemléletű megközelítése: elsődleges szempont a család működésének

megismerése, megértése.
 A koragyermekkori intervenciós szemlélet befogadása: ez magában foglal minden olyan
tevékenységet, amely a kisgyermek sajátos szükségleteinek meghatározását és figyelembevételét
szolgálja. Ennek értelmében a kisgyermeknevelő feladata az esetlegesen felmerülő fejlődésbeli
lemaradások, megtorpanások felismerése és jelzése.
 A családi nevelés elsődleges tisztelete. A kisgyermek nevelése a család joga és kötelessége. A
családi nevelés értékeit, hagyományait és szokásait tiszteletben tartva és azokat erősítve vesz részt
a gyermekek nevelésében.
  A kisgyermeki személyiség tisztelete. A bölcsődei nevelés a gyermeki személyiség teljes
kibontakoztatására, a személyes, aszociális és a kognitív kompetenciák fejlődésének segítésére
irányul az alapvető gyermeki jogok tiszteletben tartásával.

Figyelmet kell fordítani az etnikai, kulturális, vallási, nyelvi, nemi, valamint fizikai és mentális képességbeli
különbözőségek iránti tolerancia kialakítására.

 Meghatározó a kisgyermeknevelő szerepe, aki személyiségénkeresztül hat a kisgyermekre és a

családra. Megfelelő szakmai kompetenciával és identitással, kellő önismerettel, magasszintű társas
készségekkel bíró szakember. A kisgyermeknevelő felelős a szakmai tudása szinten tartásáért,
gyarapításáért, szakmai kompetenciái fejlesztéséért.
 A biztonság és a stabilitás megteremtése. Adaptációs időszak, személyi és tárgyi környezetének
állandósága, a napirendfolyamatossága, a fizikai és a pszichikai erőszak minden formájától való
védelmet is.
 Fokozatosság megvalósítása.
 Egyéni bánásmód érvényesítése. Figyelembe kell venni a kisgyermek spontán érésének, egyéni
fejlődésének ütemét, a pillanatnyi fizikai és pszichés állapotát, kompetenciáját, nemzetiségi/etnikai,
kulturális és vallási hovatartozását. A fejlődésütemét mindig magához a gyermekhez viszonyítva kell
megítélni.
 Gondozási helyzetek kiemelt jelentősége: a gondozási helyzetek megvalósulása során a nevelésnek
és a gondozásnak elválaszthatatlan egységet kell alkotnia. A gondozás minden helyzetében nevelés
folyik, a nevelés helyzetei, lehetőségei nem korlátozódhatnak a gondozási helyzetekre.
 A gyermeki kompetenciakésztetés támogatása. Biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy a
kisgyermek a játékon, a gondozási helyzeteken és egyéb tevékenységeken keresztül ismeretekhez,
élményekhez, tapasztalatokhoz jusson, átélhesse a spontán tanulás örömét, megerősödjön benne a
világ megismerésének vágya. Kíváncsiságának fenntartásával, pozitív visszajelzések biztosításával
segíteni kell önálló kezdeményezéseit, megteremtve ezáltal az egész életen át tartó
tanulásigényének, folyamatának biztos alapjait.

A bölcsődei nevelés feladatai

 A családok támogatása, annak erősségeire építve a szülői kompetencia fejlesztése. A család

erősségeinek megismerése, támogatása a pozitívumok kiemelésével valósul meg. A családi és
bölcsődei nevelés összhangja, a szülők és a kisgyermeknevelők közötti egyenrangú, konstruktív,
kölcsönös bizalmon alapuló partneri kapcsolat elengedhetetlen feltétel a kisgyermekek harmonikus
fejlődéséhez. A szülő ismeri legjobban gyermekét, így közvetíteni tudja szokásait, igényeit,
szükségleteit, nagymértékben segítve ezzel a kisgyermeknevelőt a gyermek ismeretén alapuló
differenciált, egyéni bánásmódkialakításában. A kisgyermeknevelő, mint szakember, szaktudására,
tapasztalataira építve, a szülők igényeihez igazodva közvetíti a koragyermekkori fejlődéssel,
neveléssel kapcsolatos ismereteket, módszereket.
 Egészségvédelem, az egészséges életmód megalapozása. A kisgyermek életkorához, egyéni
fejlettségi szintjéhez és az évszakhoz igazodó napirend biztosítja az életkornak megfelelő változatos
és egészséges táplálkozást, a játék, a mozgás, a szabad levegőn való aktív tevékenység és pihenés
feltételeit. Az egészséges életmód, az egészségnevelés érdekében törekedni kell az alapvető
kulturhigiénés szokások kialakítására. A prevenciós feladatok megvalósításába szükség esetén
speciálisszakemberek is bevonhatók: gyermekorvos, dietetikus, gyógypedagógus, pszichológus,
mentálhigiénés szakember, gyermekfogszakorvos stb. Elsősorban preventív szerepet tölthet be, de
a sajátos nevelési igényű, a magatartás- vagy fejlődésiproblémákkal küszködő kisgyermekek
esetében korrektív lehetőségeket hordoz, az intézmény lehetőségeihez mérten kialakított, a
nagymozgások gyakorlásához, különféle mozgásfejlesztéshez szükséges eszközökkel felszerelt szoba
vagy erre a célra alkalmas helyiség, hidroterápiás medence vagy fejlesztő-, só-, fény-, hang-, zene-,
mese- vagy alkotóterápiás szoba.
 Az érzelmi és társas kompetenciák fejlesztése: a biztonságot nyújtó nevelői magatartás magában
foglalja a szakemberérzelmi elérhetőségét és hitelességét, az érzelmek kifejezésére való ösztönzést,
a pozitív és bíztató üzenetek rendszeresközvetítését, a világos elvárások és határok
megfogalmazását. Az együttlét helyzetei az énérvényesítés, a tolerancia, az empátia gyakorlásának
színterei, amelyek hozzájárulnak az érzelmi és társas kompetenciák fejlesztéséhez. Törekedni kell
azegyüttélés szabályainak elfogadtatására, a mások iránti nyitottság megőrzésére. A
kisgyermeknevelő feladata a kisgyermekek beszédkészségének fejlesztése érdekében az ingerekben
gazdag, tiszta nyelvi környezet biztosítása, a kommunikációs kedvfelkeltése és fenntartása a
bölcsődei nevelés-gondozás minden helyzetében, mondókák, énekek, versek, mesék közvetítésével.
Különös figyelmet kell fordítani a sajátos nevelési igényű és a hátrányos helyzetű gyermekek társas
és érzelmikompetenciáinak fejlesztésére szükség esetén más segítő szakemberek bevonásával is.
 A megismerési folyamatok fejlődésének segítése: A kisgyermek igényeihez igazodó közös
tevékenység során szerepet kap az élmények, viselkedési és helyzetmegoldási minták nyújtása, az
önálló próbálkozás és a kreativitás támogatása. A bölcsődei nevelés főbb helyzetei Alapvető
szempont, hogy a bölcsődei élet a kisgyermek számára élményt nyújtó, részvételre motiváló,
tanulási tapasztalatokat biztosító legyen. Valamennyi tevékenység, élethelyzet alakításának
módszertani alapja azegyéni bánásmód érvényesítése, a gyermek pozitív önállósági törekvéseinek,
önértékelésének erősítése.
 Tanulás: minden olyan tapasztalat-, illetve információszerzési folyamat, amely tartós változást idéz
elő a viselkedésben, illetve a gondolkodásban, valamint elősegíti, hogy a gyermek megismerje
önmagát és környezetét. A tanulás a gyermekkorából és fejlettségéből adódó tevékenységekbe
ágyazottan történik. A tanulás legfontosabb irányítója a személyeskíváncsiság, az érdeklődés. A
kisgyermekkori tanulás színterei a természetes élethelyzetek: a gondozás és a játék, a felnőttelés a
társakkal való együttes tevékenység és a kommunikáció. A tanulás formái az utánzás, a spontán
játékostapasztalatszerzés, a kisgyermeknevelő-gyermek interakcióból származó ismeretszerzés és
szokáskialakítás. A beszéd a kisgyermekkori tanulás nagyon fontos eleme.
 Gondozás célja a gyermek fizikai, testi szükségleteinek maradéktalan kielégítése. A személyes és a
szociális kompetenciák kialakulásának egyik feltétele, hogy a gyermek aktívan vehessen részt a
gondozási helyzetekben, lehetősége legyen úgy próbálkozni, hogy közben érzi a kisgyermeknevelő
figyelmét, biztatását, támogató segítségét. Sikeres próbálkozásait a felnőttmegerősítéssel,
dicsérettel jutalmazza, ami növeli az együttműködési kedvet. A gondozási helyzetekben sem
érvényesülhet teljesítményelvárás. Lényeges, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre, mivel az
egyes mozzanatok megtanulása gyakorlást igényel.
 Játék: segít a világ megismerésében és befogadásában, elősegíti a testi, értelmi, érzelmi s szociális
fejlődést. A kisgyermeknevelő a játék feltételeinek (megfelelő hangulat, hely, idő, eszközök)
biztosításával és nevelői magatartásával támogatja az elmélyült, nyugodt játéktevékenységet, a
kreativitást. A játék ad elsősorban lehetőséget a társas kapcsolatokalakulására. A
kisgyermeknevelővel, a többi gyermekkel való együttlét örömforrás a kisgyermek számára, a társak
viselkedése mintát nyújt, segítve a szociális képességek fejlődését. –
 Mozgás: A csecsemő- és kisgyermekkor az alapvető mozgásformák kialakulásának és fejlődésének
időszaka. A kisgyermekek mozgásigénye rendkívül nagy, számukra örömforrás a mozgás. A
játékeszközökkel szemben elvárás, hogy felkeltsék az érdeklődést, fenntartsák a mozgásaktivitást és
használatuk biztonságos legyen. Biztosítani kell a környezet balesetmentességét és a
veszélyforrások kiküszöbölését. Csecsemőknek játszóhelyei: hempergő, elkerített szobasarok. A
nagymozgásos játékokra a szabadban, az udvaron és a teraszon több lehetőség nyílik. Fejlődik
mozgáskoordinációjuk, harmonikussá válik a mozgásuk.
 Mondóka, ének: a környezet hangjainak megfigyelése, a kisgyermeknevelő ének- és beszédhangja,
spontán dúdolgatása, ritmusos szövegmondása, a dallam és ritmushangszerek hallgatása,
megszólaltatása, a közös éneklés. A kisgyermek életkorisajátosságaihoz, egyéni fejlettségéhez,
érzelmi, hangulati állapotához igazodó, felelősséggel kiválasztott és alkalmazottjátékos mondókák,
gyermekdalok, népdalok és értékes zeneművek felkeltik a kisgyermek érdeklődését, formálják
 esztétikaiérzékenységét, zenei ízlését, segítik a hagyományok megismerését és tovább élését. A
személyes kapcsolatban, játékhelyzetekben átélt mondókázás, éneklés, zenehallgatás pozitív
érzelmeket kelt, örömélményt, érzelmi biztonságot ad. Az ismétlődések, a játékos mozdulatok
megerősítik a zenei élményt, a zenei emlékezetet. Érzelmi alapon segítik az anyanyelv, a zenei
anyanyelv elsajátítását, a személyiség fejlődését, hozzájárulnak a kisgyermek lelki egészségéhez,
valamint a csoportban a derűs, barátságos légkör megteremtéséhez.
 Vers, mese: nagy hatással van a kisgyermek érzelmi és értelmi fejlődésére (ezen belül a beszéd, a
gondolkodás, az emlékezés a képzelet fejlődésére), valamint a szociális fejlődésre. A versnek
elsősorban a ritmusa, a mesének pedig a tartalma hat azérzelmeken keresztül a személyiségre. A
verselés, mesélés, képeskönyv-nézegetés bensőséges kommunikációs helyzet, így egyszerre
feltétele és eredménye a kisgyermek alapvető érzelmi biztonságának. A közös mesélés élménye
segíti az aktívszókincs kialakulását és a világról való ismeretek megszerzését.
 Alkotó tevékenységek: az öröm forrása maga a tevékenység. A kisgyermeknevelő feladata a tárgyi
feltételek és elegendő időbiztosítása, az egyes technikák, eszközhasználat megmutatása, a
kisgyermek pillanatnyi igényének megfelelő technikai segítségnyújtással az alkotókedv
ébrentartása. A leggyakoribb alkotó tevékenységi formák a bölcsődei ellátást nyújtóintézményben,
szolgáltatónál: nyomhagyó eszközök használata, firkálás, gyurmázás, ragasztás, gyűrés, tépés,
ujjfestés, festés.
 Egyéb tevékenységek: valamilyen élethelyzet közös előkészítéséhez és megoldásához, a környezet
aktív megismeréséhez, az egymásról és a környezetről való gondoskodáshoz kapcsolódnak (pl.
babafürdetés, viráglocsolás, falevelek gereblyézése, karácsonyi süteményszaggatás, gyümölcssaláta
készítése stb). Az öröm forrásai az „én csinálom” élményének, az együttességnek, a közös
munkálkodásnak és a tevékenység fontosságának, hasznosságának átélése.

A bölcsődei nevelés megvalósításának sajátos feltételei:

 „Saját kisgyermeknevelő” -rendszer: a csoport gyermekeinek egy része tartozik közvetlenül egy
nevelőhöz. A „saját kisgyermeknevelő” szoktatja be a gyermeket a bölcsődébe, és a bölcsődébe
járás egész időtartama alatt ő a kisgyermek nevelője (felmenőrendszer). Ő kíséri figyelemmel a
kisgyermek fejlődését, tartja számon az egyes fejlődési állomásokat, vezeti az ehhez kapcsolódó
szakmai dokumentációt és felelősséggel tartozik a rábízott gyermekekért.
 Gyermekcsoportok szervezése: a bölcsődei ellátást nyújtó intézményben, szolgáltatónál a
gyermekcsoport létszáma jogszabály által meghatározott. A bölcsődei nevelés alapelveinek
megfelelően a kisgyermek a bölcsődébe járás teljes időtartama alatt ugyanabba a
gyermekcsoportba jár.
 Tárgyi feltételek: a kisgyermeket körülvevő tárgyi környezetet - a bölcsődei ellátást nyújtó
intézmény, szolgáltató épületét, játszóudvarát és egyéb helyiségeit -, a jogszabályi és szakmai
előírások, a csoportokba járó kisgyermekek létszáma, életkora, igényei alapján úgy kell kialakítani,
hogy az biztonságos legyen és a bölcsődei nevelés megvalósítását szolgálja.
 Napirend: jól szervezett, folyamatos, rugalmas napirend a kisgyermekek igényeinek,
szükségleteinek kielégítését, a nyugodt, kiszámítható, folyamatos gondozás feltételeit, annak
megvalósítását biztosítja.

Családok támogatásának módszerei és lehetőségei:

 Családlátogatás célja a családdal való kapcsolatfelvétel, a kisgyermek és a szülők otthoni

környezetben való megismerése. Lehetőség szerint az első családlátogatásra a beszoktatás
megkezdése előtt, a kisgyermek ébrenléti idejében kerüljön sor. –
  Beszoktatás (adaptáció): szülővel történő fokozatos beszoktatás
 Napi kapcsolattartás: célja a rövid, kölcsönös informálás a kisgyermek érzelmi állapotáról,
hangulatáról, az őt érintő napitörténésekről, változásokról.
 Egyéni beszélgetés: a kisgyermek fejlődéséről szóló részletes, kölcsönös tájékozódást vagy a
hosszabb megbeszélést igénylő kérdések, nevelési problémák közös átgondolását szolgáló
találkozási forma. Kezdeményezheti a szülő, a kisgyermeknevelő, a bölcsődevezető.
 A szülőcsoportos beszélgetések: a bölcsődei nevelési évenként legalább három alkalommal
szervezett tematikus beszélgetések a csoportba járó kisgyermekek szüleit foglalkoztató aktuális
nevelési témákról. A beszélgetéseket a kisgyermeknevelők vezetik, a szülőkkel kialakított partneri
viszonyra építve.
 Szülői értekezlet: a szülők általános és az adott gyermekcsoportra vonatkozó tájékoztatását,
valamint a gyermekeket érintő, szülőkkel közösen meghozandó döntések elősegítését szolgálja. Egy
nevelési éven belül három alkalommal célszerű tartani (beszoktatások előtt, azt követően és a
nevelési év vége felé).
 Indirekt kapcsolattartási formák: jól kiegészítik a direkt kapcsolattartási formákat. Az írásbeli
tájékoztatók, hirdetőtáblák, honlap, szórólap, közösségi oldalakon való megjelenések lehetőséget
adnak az ismeretterjesztésre. Alapellátáson túli, a családi nevelést támogató szolgáltatások pl.
játszócsoport, az időszakos gyermekfelügyelet, a gyermekhotel, a nevelési tanácsadás, a játék- és
eszközkölcsönzés tartozik ide. Mindezeket bármely család igénybe veheti. Az igénybevétel
lehetséges módjait, valamint a díjazást egyértelműen megfogalmazva, írásban kell rögzíteni.

Bölcsődei nevelés alapelvei, kompetenciahatárok betartása. NAT 1995-ben fogadta el - meghatározza a

minden tanulóra érvényes kötelező alapműveltséget (6-16 éves korig, de ’98-tól az iskolába lépők
tankötelezettsége már 18 éves korig). Az iskolarendszer átjárhatóságát akarták biztosítani. A NAT
követelményei képezik az alapját a kötelező oktatás időszakát lezáró alapvizsgának. Tartalmazza azokat a
társadalmi elvárásokat, melyeket a helyi pedagógiai programok és tantervek készítésekor figyelembe kell
venni. Nem tantárgyakat, hanem komplex műveltségi területeket fogalmaz meg, nem bontja az anyagot
tanévekre→ az iskolák szabadon tervezhetik környezetük, diákjaik elvárásához viszonyítva oktatómunkájuk
30-50 %-át.

Az Európai Unióban kulcskompetenciákon azokat az ismereteket, készségeket és az ezek alapját alkotó

képességeket és attitűdöket értjük, amelyek birtokában az Unió polgárai egyrészt gyorsan alkalmazkod-
hatnak a modern világ felgyorsult változásaihoz, másrészt a változások irányát és tartalmát cselekvően
befolyásolhatják. Kulcskompetenciák: anyanyelvi kommunikáció, idegen nyelvi kommunikáció, matematikai
kompetencia, természettudományos és technikai kompetencia, digitális kompetencia, szociális és
állampolgári kompetencia, kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia, esztétikai-művészeti
tudatosság és kifejezőkészség, a hatékony- önálló tanulás. A nevelés-oktatás 12 évfolyama egységes
folyamat, amely három képzési szakaszra oszlik. A Nat-ban meghatározott fejlesztési feladatok az egyes
képzési szakaszokhoz kapcsolódnak. Ezek a következők: az alapfokú nevelés-oktatás szakasza: 1-4.évfolyam;
- 5-8. évfolyam; a középfokú nevelés-oktatás szakasza: 9-12. évfolyam. Műveltségterületek:

 anyanyelv és irodalom 11-13 %

 élő idegen nyelv 9-13 %
 ember és társadalom 10-14 %
 ember és természet 15-20 %
 földünk és környezetünk 4-7 %
 művészetek 9-12 %

Kerettanterv: a NAT és a helyi tanterv köztes szabályozási szintje, biztosítja az átjárhatóságot az

iskolarendszeren belül. Tartalma: általános célrendszer, tantárgyak felosztása, iskolatípus általános
célrendszere. Felépítése: tantárgyak neve, évi óraszáma, célok és feladatok, ált. fejlesztési követelmények,
belső tevékenység formák (témakörök, tovább haladás feltételei). A kerettanterv az állam erősebb
szabályozási szándékát teszi nyilvánvalóvá, a NAT követelményeinek megvalósulását szolgálja. Alapul
szolgál a helyi tanterv készítéséhez.

Nemzeti Alaptanterv, NAT: Kerettanterv, core curriculum, integrált tanterv. - Az általános műveltség
alapjainak pedagógiai dokumentuma.- A Magyar Köztársaság közoktatásának, tartalmi szabályozásának
alapdokumentuma. Két részből áll: - tantervi alapelvek- tantervi követelmények.Egységesen minden
magyarországi oktatási intézményben kötelezően érvényesítendő szabályozást kíván az alapvető iskolai
tudás meghatározására és ennek megvalósítására.

 Szabadságot ad: ideológiai, iskolatípus, módszer, tanterv, tantárgy.

 Szabályoz, kötöttség érvényesül: értékek, műveltségi körök, elérendő szintek.

Ahhoz, hogy teljes tantervvé váljon, szükséges: a helyi tanterv elkészítése- az ellenőrzési, értékelési
rendszer, vizsgarendszer kialakítása- tankönyv, taneszköz biztosítása. Az iskolák helyi tantervei jellemző
módon úgy alakulnak ki, hogy az egyes nevelőtestületek a helyi sajátosságoknak megfelelően választanak az
akkreditált kerettantervek közül, és az azokban biztosított szabad sávot tartalommal töltik ki. A helyi
tanterveket az iskola fenntartója hagyja jóvá. Ha az iskola és a fenntartó olyan tanterv szerint kívánja a
nevelő-oktató munkát megszervezni, amely nem szerepel az akkreditált kerettantervek között, ezt
megteheti, illetve kérheti saját tanterve kerettantervként történőakkreditációját.