Esetleírás

A tanuló neve: X,Y

Életkora: 11 év, 5. osztály általános iskola

A tanulóval való első találkozás: Y tanulót már óvodás kora óta ismertem, mivel nővérét is
tanítottam, hivatalosan 5. osztálytól lettem az osztályfőnöke.

A család körülményei: 40 év körüli szellemi foglalkozású házaspár, 3 gyermeket nevelnek, Y

tanuló a középső gyermek egy öccse és egy nővére van. Kisvárosban, új építésű családi
házukban rendezett körülmények között, az átlagnál kicsit jobb anyagi körülmények között
élnek, a gyerekeknek külön szobájuk van. A családban 2 autó is található. Y tanuló
örökbefogadással került a családba nővérével együtt, míg a legkisebb gyermek már a szülők
közös gyermeke. A testvérek nagyon nagy szeretetben élnek, aki nem ismerte a hátterüket
soha nem gondolta volna róluk, hogy nem édes testvérek.

A gyerek: Az átlagosnál kicsit magasabb, koránál kissé idősebbnek tűnő, jó kötésű, izmos,
arányos termetű. Élénk tekintetű, bátor, szókimondó. sokat mosolyog, de néha magába
zárkózik. Érzelmei kiülnek arcára, érzékeny a világ dolgaira, igazságérzete nagy. Társaival jól
kijön, a fiúkkal gyakran focizik együtt, szereti a mozgást, sportokat. Tanulmányi eredménye
átlagban közepes, nagyon szereti az irodalmat és a zenét, azokból jeles, matematikából
azonban csak elégséges. Idegen nyelvből kifejezetten ügyes, negyedikes kora óta tanítom.
Másodikos kora óta tanul zenét,, hangszeren is játszik.

Probléma: Y tanuló az iskolában állandóan konfliktusba keveredett tanáraival. Sokszor

indulatos, zavarja a tanítási órákat, nemtetszésének azonnal hangot ad. Véleményét
gondolkodás nélkül megosztja környezetével. Sokszor merül fel a neve iskolai csínytevések
kapcsán. Sok bejegyzést kapott, többnyire szaktanári figyelmeztetéseket, intőket. Több
kolléga panaszkodott rá, hogy lehetetlenné teszi az érdemi munkát a tanórákon.

Nevelési tanácsadó nem vizsgálta a gyermeket, a szülők és az alsó tagozatos tanítók sem
kérték.

A probléma megoldásának folyamata:

Első lépésként Y tanulóval tanórán kívül beszélgettem, elmondtam neki, hogy több panasz
érkezett rá, és kértem, adjon magyarázatot, miért csak bizonyos órákon van vele probléma.
Elmondása szerint az órákon unatkozik, nem találja a helyét, nem köti le a tananyag.
Megpróbáltam rávezetni, hogy ez nem elégséges indok a viselkedésére. Felhívtam figyelmét
arra, hogy változtasson viselkedésén,és figyelmeztettem, hogy beszélni fogok a szüleivel.
Láthatólag mindez nem hatotta meg, de egyelőre elegendőnek tartottam, amíg nem beszélek a
szülőkkel.

Következő lépésben az aznap délutáni osztályfőnöki munkaközösségi foglalkozáson, ahol a

magatartás és szorgalom értékelése zajlott adott hónapra, felvetettem a problémát . A kollégák
elmondták, hogy Y tanuló egy nagyon értelmes, okos gyermek, akinek viselkedése sokszor
érthetetlen, ám a többiek érdekében nem tolerálható. Azok a kollégák, akiktől a legtöbb
figyelmeztetést kapta, panaszkodtak beszédstílusára, magatartására.

A megbeszélés után megkerestem a szülőket, és kértem őket, hogy beszélgessünk a gyerekről.

Bejöttek az iskolába, megkerestek már a következő nap, és sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Eleinte kissé támadóan léptek fel, az iskolát hibáztatták, illetve azokat a tanárokat, akiknek az
óráján nem tud Y tanuló viselkedni. Bizonygatták, hogy otthon egy segítőkész, megbízható
gyerek, aki a testvéreivel is jól kijön. Ám amikor látták, hogy nem ellenük vagyok, hanem
megoldást keresek a problémára, változtattak álláspontjukon.

Elmondták, hogy Y tanuló otthon sokszor panaszkodik arra, hogy attól fél a zenélés miatt a
többiek ki fogják közösíteni, mert szerintük nem elég „menő” dolog klasszikus zenét tanulni.

Nagyon megörültem, amikor a szülők elmondták ezt nekem, mert rögtön megértettem Y
tanuló viselkedésének egyik lehetséges okát, meg akar felelni társainak, a közösség
elvárásainak Megígértem nekik, hogy beszélek a tanulóval és a tanáraival is.

Következő osztályfőnöki órát a zene és a zenetanulás fontosságának szenteltem, annak

ellenére, hogy ez nem szerepelt a tanmenetünkben. Beszélgetést kezdeményeztem a
gyerekekkel a zene fontosságáról az életükben. Mit szeretnek hallgatni, ki a kedvencük,
felvetettem néhány énekest, akit ismerhetnek. Tetszett nekik, hogy szinte naprakész voltam
ebben a témában, hiszen saját gyerekeimtől jól ismertem az általuk említett zenészeket.
Megkérdeztem, kik tanulnak zenét, milyen hangszeren játszanak. Kiderült, többen is járnak
zeneiskolába, játszanak hangszeren, ismernek klasszikus zeneszerzőket. Mivel előre
készültem, hallgattunk különböző zenéket, megbeszéltük a hangulatukat, milyen érzéseket
ébreszt bennük. Y tanuló aktívan részt vett ebben a beszélgetésben, és láthatóan nagyon
élvezte. Meglepődött, hogy a többiek nem nevetik ki, kezdte jól érezni magát. Elmondtam
neki, hogy szerintem még egyszer nagyon büszkék leszünk arra, hogy ismerhettük, ha
folytatja zenei tanulmányait.
Óra előtt beszéltem a Zeneiskola pedagógusával, aki elmondta, hogy Y tanuló kimagaslóan
tehetséges, versenyeket nyer hangszerével. Felvetettem Y tanulónak, hogy tartson egy rövid
koncertet az osztályban tanító pedagógusoknak, hátha sikerül megítélését megváltoztatnia.

A koncertet a következő hét egyik napjára egy óraközi szünetre szerveztük meg, akkor még
nem tudtuk, hogy később majd az ilyet hívják ’Flash mob’-nak. Y tanuló fantasztikus
hangulatot teremtett hangszeres játékával, elvarázsolta a kollégákat.

Tapasztalatok: a következő időszakban nem érkezett panasz Y tanulóra, ha voltak kisebb

rendzavarásai is, azokat felszólításra abbahagyta. Azok a kollégák, akik addig csak a ’rossz’
gyereket látták benne, kezdtek más szemmel nézni rá.

Következtetés

A deviáns viselkedés mögött gyakran megbújik a tehetség, amit az adott gyermek és

környezete nem mindig ismer fel és értékel.

Nem szabad csak a viselkedésből ítélni, mindig meg kell vizsgálni az okokat is.

A szülőkkel, kollégákkal mindig tartani kell a kapcsolato, minél többet kell beszélgetnünk az
adott gyermek személyiségéről, olyan képességeiről, adottságairól, amit a szaktanárok az
órájuk keretében nem ismerhetnek fel..

XY további sorsa:

Az általános iskola további éveit sikeresen elvégezte, majd nyolcadik osztályban a

Zeneművészeti Szakközépiskolába sikeresen felvételizett. Ott leérettségizett, majd a
Zeneművészeti Intézetben szerzett előadóművészi majd zenetanári diplomát. Ma már egy
neves zenekar tagjaként járja a világot, hasznosítja zenei és angol nyelv tudását is, ami dupla
öröm a számomra. A legnagyobb siker azonban az volt, amikor egy gálaműsor után
találkoztam vele, és azt mondta, mindenre emlékszik, amit érte tettem, a kis szüneti koncertre
is, és bízik benne, hogy már büszke vagyok arra, hogy ismertem.