R.C.

SPROUL
 R.C. SPROUL
R.C. Sproul nemcsak Amerikában, de Európában
is jól ismert protestáns teológus. Floridában az
orlandói Reformed Theological Semminary teoló­
gián a rendszeres teológia és az apologetika
professzora.
Számos könyve több nyelven jelent meg. Most
elsőízben magyarul is olvashatjuk tanulmányát,
melyet nemcsak teológusoknak, hanem minden
olyan keresztyénnek is ajánl, aki Isten igéjét mé­
lyebben szeretné megismerni.
A Szentírás megismerése c. könyv a Biblia rend­
szeres olvasására bátorít és ehhez gyakorlati segít­
séget is ad mind az értelmezésben, mind az alkal­
mazás területén.
A tévedhetetlenség magyarázata c. tanulmány egy
kicsit több figyelmet igényel. Aki azonban ér­
veket és bizonyítékokat szeretne szembeállítani a
manapság igencsak elterjedt nézettel, miszerint a
Biblia tele van ellentmondásokkal és tévedésekkel
és nem Isten ihletett igéje, annak érdemes rászán­
nia az időt. Kiadónk minden keresztyént erre sze­
retne bátorítani!
A SZENTIRAS MEGISMERÉSE
R.C. SPROUL

ELŐSZÓ:
J. I. PACKER

A TEVEDHETETLENSEG
MAGYARÁZATA
R.C. SPROUL

A Bibliai Tévedhetetlenség
Nemzetközi Tanácsa

ELŐSZŐ:
ROGER R. NICOLE
 Magyarországi felelős kiadó:
Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány
1133 Budapest, Vág utca 5. VI/32.
A membcr of BEE International

A Szentírás megismerése
Originally published by InterVarsity Press as Knowing Scripture by R. C. Sproul. © 1977
by InterVarsity Christian Fellowship of the USA.
Translatcd and printcd by permission of InterVarsity Press, P.O. Box 1400, Downers
Grove, IL 60515, USA.
ISBN 0-87784-733-9

A Tévedhetetlenség magyarázata
©1980 by the International Council on Biblical Inerrancy

Fordította: Giogiorv Adrián

Borító: Mentlcr Gyula
Felelős szerkesztő: Taylomé Szakáll Ibolya
A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.
Minden jog fenntartva.
A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó írott
engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány

Budapest
 Apámnak,
Róbert C. Sproulnak,
egy laikusnak, aki szerette a Könyvet.
 A SZENTIRAS MEGISMERÉSE
TARTALOMJEGYZÉK

1
Miért kell tanulmányozni a Bibliát?
Két mítosz......................................................................................................... 11
A Szentírás világossága.................................................................................... 12
A motiváció kérdése........................................................................................ 14
A bibliatanulmányozás bibliai alapja.............................................................. 15
A Biblia, mint kinyilatkoztatás........................................................................ 18
Elmélet és gyakorlat.......................................................................................... 19
A testi (érzéki) keresztyén............................................................................... 20
A kötelesség kérdése........................................................................................ 23

2
Személyes bibliatanulmányozás és egyéni értelmezés
Luther Márton és a személyes értelmezés....................................................... 25
Objektivizmus és szubjektivizmus................................................................... 28
A tanító szerepe................................................................................................ 30

3
A hermeneutika: az értelmezés tudománya
A hit analógiája................................................................................................ 34
A Biblia szó szerinti értelmezése..................................................................... 35
Szó szerinti értelmezés és típus analízis........................................................... 36
A metafora problémája..................................................................................... 38
A középkori quadriga....................................................................................... 39
A nyelvtani-történeti módszer......................................................................... 40
Forráskritika...................................................................................................... 41
Szerzőség és keltezés....................................................................................... 42
Nyelvtani tévedések.......................................................................................... 43
4
A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai
Első szabály: Mint bármilyen más könyvet.................................................... 45
Második szabály: Egzisztenciális olvasás....................................................... 46
Harmadik szabály: A történelmi és a didaktikus............................................ 49
Negyedik szabály: A szavak jelentése............................................................. 53
Ötödik szabály: A szavak jelentése.................................................................. 56
Hatodik szabály: A parallelizmusok............................................................... 60
Hetedik szabály: Példabeszéd és törvény....................................................... 63
Nyolcadik szabály: Lélek és a betű.................................................................. 64
Kilencedik szabály: Példázatokkal.................................................................. 67
Tizedik szabály: Jövendölő próféciák............................................................. 69

5
A kultúra és a Biblia
A kulturális körülmények és a Biblia.............................................................. 71
A kulturális körülmények és az olvasó............................................................ 73
Alapelvek és szokások..................................................................................... 74
Gyakorlati irányelvek........................................................................................ 75

6
A bibliatanulmányozás gyakorlati segédeszközei
Bibliafordítások................................................................................................. 79
Jegyzetekkel ellátott Bibliák............................................................................ 80
A King James Biblia......................................................................................... 81
Kommentárok................................................................................................... 82
Konkordanciák, Bibliai szótárak és Atlaszok.................................................. 83
Idegen fordítások............................................................................................... 84
Bibliaolvasási program kezdők számára.......................................................... 84
Mi a helyzet a göröggel és a héberrel?............................................................ 86
Befejezés........................................................................................................... 88
 ELŐSZÓ

Ha én lennék az ördög (kérlek, ne tégy erre megjegyzést), akkor egyik leg­

fontosabb célom az lenne, hogy megakadályozzam az embereket a Bibliába
való belemélyedésbe. Tudva azt, hogy ez Isten Igéje, amely arra tanítja az em­
bereket, hogy megismerjék, szeressék és szolgálják az Ige Istenét, mindent
megtennék annak érdekében, hogy körülvegyem a Bibliát szakadékok, tövis­
sövények és csapdák szellemi megfelelőivel, hogy attól így az embereket el­
riasszam. Kétségkívül mintha bókot fogadnék, önelégült büszkeséggel is­
merném el, hogy a bölcs öreg Jonathan Edwards tökéletesen jellemzett, amikor
ezt írta: „Az ördög soha nem próbálna tiszteletet kelteni az emberekben az is­
teni Ige iránt, amelyet Isten nagyszerű és állandó szabályként adott... Vajon a
megtévesztés érdekében az eltévelyedés szelleme bírná rá az embereket a csal­
hatatlan szabály nagyrabecsülésére, és késztetné őket arra, hogy sokat gon­
dolkodjanak róla, és legyenek nagyon jártasak benne?...Az ördög mindig is
halálosan haragudott és gyűlölte a szent könyvet, a Bibliát: minden tőle telhetőt
megtett azért, hogy kioltsa azt a fényt...Elkötelezte magát a Biblia ellen, és
gyűlöl minden szót benne.” Mindennap azon munkálkodnék, hogy be­
bizonyítsam Edwards szavainak igazságát.
Hogyan? Nos, megpróbálnék minden lelkészt elvonni a Biblia
prédikálásától és tanításától, és megpróbálnám azt az érzést elterjeszteni, hogy
ennek az ókori könyvnek a személyes tanulmányozása egy olyan fölösleges
megterhelés, amelyről a modern keresztyének minden veszteség nélkül
lemondhatnak. Kétségeket terjesztenék a Biblia igazságáról és fontosságáról,
belátásáról és őszinteségéről, és ha valaki még mindig ragaszkodna az
olvasásához, arra csábítanám, hogy azt feltételezze, e gyakorlat haszna inkább
az általa kiváltott nemes és békés érzelmekben rejlik, mintsem annak a figye­
lembevételében, amit a Szentírás valójában mond. Mindenáron meg akarnám
akadályozni, hogy fegyelmezett módon használja az eszét a Biblia üzenete
nagyságának felfogásához.
Ha én volnék az ördög, áttekintve a mai helyzetet, azt hiszem meg lennék
elégedve előmenetelemmel. De korántsem lennék megelégedve ennek a
könyvnek a láttán, amelyet R. C. Sproul írt.
Több mint egy évszázadon át a protestáns teológia konfliktusban volt a
Bibliával kapcsolatosan. Az első tűzfészek az ihletettség, és annak következ­
ménye, a tévedhetetlenség volt. Ötven évvel ezelőtt a vita eltolódott a kinyilat­
koztatás, és Istennek az állítólag tévedhető Szentíráson keresztül történő kom-
munikálási módja és tartalma irányába. Ma az értelmezés van az érdeklődés
középpontjában, valamint a szubjektivizmus, amely tegnap arra, a következte­
tésre jutva, hogy a Biblia sem nem igaz, sem nem megbízható, ma azt állítja a
Bibliáról, hogy a nekünk szóló üzenete nem következetes, sem nem világos. E
magatartás eredményei gyakran zavarosak és bonyodalmasak. Éppen ezért
melegen üdvözöljük Dr. Sproul laikusoknak szóló, mélyreható bevezetését a
bibliaértelmezés feladatába.
Melyek e tanulmány sajátos tulajdonságai? Áttekinthetőség, józan ész, az
anyag átfogó ismerete és egy túláradó lelkesedés, amely e dolgozat íróját még
remekebb előadóvá formálja át. A Biblia lelkesíti a szerzőt, és ez a lelkesedés
ragályos. Nos, kóstold meg és meg fogod látni! Sproul bibliatanulmányozásról
szóló könyve kedvet csinál a Biblia tanulmányozásához, és képessé tesz ennek
megtételére: és lehet-e nagyobb erénye egy ilyen könyvnek? Vannak a herme-
neutikának olyan technikai problémái, amelyek e könyv hatáskörén kívül áll­
nak, de azok az alapok itt vannak, amelyek nagyon hasznosan hangsúlyozzák
Istennek a Szentírásban található tanítása objektivitását, valamint annak meg­
fejtési és alkalmazási módjának ésszerűségét. Örömömre és megtiszteltetésem­
re szolgál egy olyan könyvet ajánlani a keresztyén olvasóknak, amelytől sok jót
várhatnak.

J. I. Packer
Trinity College
Bristol, England
 BEVEZETES

Az elmúlt húsz év tanúja volt a Szentírás iránti érdeklődés megújulásának.

Mióta a neoortodox teológia felszólította az egyházat a Biblia tartalmának ko­
moly tanulmányozására, több érdeklődés mutatkozik az egyház életében a Bib­
lia megértése és üzenetének nemzedékünkre való alkalmazása iránt. De ezzel
az új érdeklődéssel együtt zűrzavar is támadt; kevés volt az egyetértés a
keresztyén tudósok között a bibliaértelmezés elemi alapclveit illetően. Ez a
zűrzavar a tudósvilágban hatással volt az egész egyház életére.
Úgy tűnik, napjainkban a „laikus megújulás” ideje van. E megújulás több­
nyire kapcsolatban van a házi bibliatanulmányozásokkal és a kiscsoportos
közösségekkel. Sokan gyűlnek össze, hogy maguk között beszélgessenek, vi­
tatkozzanak a Bibliáról és magyarázzák a Bibliát a maguk számára. Gyakran az
emberek azon találják magukat, hogy véleményük eltérő azzal kapcsolatosan,
hogy mit jelent a Biblia vagy hogyan kellene azt alkalmazni. Ennek sajnálatos
következményei voltak.
Sokak számára a Biblia rejtély marad, amely mérhetetlenül eltérően értel­
mezhető. Sőt, egyesek kétségbeestek, hogy nem képesek annak megértésére.
Mások számára a Bibliának viasz orra van, amelyet az olvasó érdekeltségének
megfelelően lehet alakítani. Úgy tűnik, túl gyakori ez a következtetés: „Bármit
be lehet bizonyítani a Bibliából”.
Van valamilyen kiút ebből a zűrzavarból? Találhatnak-e a komoly olvasók
olyan alapelveket, amelyek átvezetnék őket a minden irányból hallható ellenté­
tes szempontok között? Ez csupán néhány kérdés, amellyel e könyv
szándékozik foglalkozni. Bár sok kérdésnek van tudományos megközelítése,
nem vezetett az a szándék, hogy beavassam az olvasókat az akadémikus
vitákba a hermeneutika tudományát illetően. Elsősorban inkább az vezetett,
hogy alapvető, „ésszerű” irányelveket bemutatva, a komoly olvasókat
hozzásegítsem a Szentírás hasznos tanulmányozásához. A Biblia önmagáról
való nézetével egyetértésben a könyv törekszik kihangsúlyozni a Szentírás is­
teni eredetét és tekintélyét. Ezért megpróbáltam olyan értelmezési szabályokat
alkotni, amelyekkel ellenőrizni és egyensúlyban lehet tartani azt a hajlamunkat,
mely alapján a Bibliát saját előítéleteink szerint értelmezzük. A könyv külön­
féle módszerek bemutatásával fejeződik be, amelyek rendelkezésre állnak,
hogy segítsék a Biblia mind kezdő, mind előrehaladottabb tanulmányozóit.
 Mindenek felett azt szeretném, ha ez egy olyan gyakorlati könyv lenne,
amely a laikus embereknek nyújt segítséget. Valójában az a legfőbb
reményem, hogy a keresztyének folytatni fogják a Biblia tanulmányozását és
továbbra is közreműködnek a gyülekezeti életben. Hadd legyen ez a könyv
bátorítás úgy az örömben, mint az értelemben való kitartásra.
Hálával tartozom sokaknak, akik segítettek e feladat elvégzésében. Különös
köszönettel tartozom Mary Semach-nak a kézirat legépeléséért. Ugyanakkor
méltányolni szeretném Stuart Boehmig segítségét, aki közreműködött a
szükséges átdolgozások elvégzésében, valamint Prof. Dávid Wells felbecsülhe­
tetlen tanácsait a kézirat kijavításában.

R. C. Sproul
The Ligonier Valley
 1
Miért kell tanulmányozni
a Bibliát?

Miért kell tanulmányozni a Bibliát? Szokatlannak és nevetségesnek tűnhet e

kérdés felvetése, mivel valószínűleg nem olvasnád e könyvet, ha nem volnál
már meggyőződve a bibliatanulmányozás szükségességéről. Azonban legjobb
szándékainkat is sokszor meggyengítik hangulataink és szeszélyeink. Gyakran
mellékessé válik a bibliatanulmányozás. Tehát, mielőtt szemügyre vennénk a
bibliatanulmányozás gyakorlati irányelveit, hadd tekintsünk át néhány
kényszerítő indítékot, amely a Biblia tanulmányozására késztet.

Két mítosz
Először nézzünk meg néhány kifogást, amelyek miatt az emberek nem
tanulmányozzák a Bibliát. Ezek az „indokok” gyakran tartalmaznak
mítoszokat, amelyek a sok ismétlés miatt elcsépelt közhelyekké váltak. A
mítosz, amely az első helyet követeli a kifogások csarnokában az az elképzelés,
hogy a Biblia túlságosan bonyolult ahhoz, hogy egy közönséges ember megért­
se azt.
Első mítosz: A Bibliát annyira nehéz megérteni, hogy csak magas
felkésziiltségű, szakképzett teológusok tudnak foglalkozni a Szentírással.
Ezt a mítoszt sokszor ismételgetik őszinte emberek. Azt mondják, „Úgy
gondolom, hogy nem tudom tanulmányoznia Bibliát, mert akárhányszor meg­
próbálom olvasni, nem értem.” Amikor némelyek ezt mondják, akkor talán ezt
akarják visszahallani: „Ez rendben van. Megértelek. Valóban bonyolult könyv,
és ha nincs teológiai felkészültséged, talán nem kellene nekirugaszkodnod.”
Vagy esetleg ezt akarják hallani: „Tudom, túl nehéz, túl mély, túl beható.
Dicsérlek fáradhatatlan erőfeszítéseidért, ahogyan kitartó küszködéssel
próbálod megoldani Isten Igéjének zavarba ejtő rejtvényeit. Szomorú, hogy
Isten olyan homályos és rejtett nyelvet választott, hogy csak a tudósok tudják
felfogni azt.” Attól félek, hogy sokan közülünk ezt szeretnék hallani. Bűnösnek
érezzük magunkat és el akarjuk hallgattatni lelkiismeretünket keresztyén
kötelességünk elhanyagolása miatt.
12 A Szentírás megismerése

Amikor kifejezésre juttatjuk ezt a mítoszt, akkor ezt bámulatba ejtő

könnyedséggel tesszük. Ezt a mítoszt oly gyakran ismétlik, hogy egyáltalán
nem tartjuk valószínűnek ennek kétségbevonhatóságát. Mégis tudjuk, hogy
érett felnőttekként, akiknek középiskolai vagy annál magasabb végzettségük
van, meg tudjuk érteni a Biblia alapüzenetét.
Ha el tudjuk olvasni az újságot, akkor el tudjuk olvasni a Bibliát is. Tulaj­
donképpen megkockáztatnám azt gondolni, hogy sokkal bonyolultabb szavak
és fogalmak találhatók egy újság címoldalán, mint a Biblia legtöbb oldalán.
Második mítosz: A Biblia unalmas.
Ha arra kényszerítjük az embereket, hogy magyarázzák meg, mit értettek
azalatt, amikor az első mítoszt juttatták kifejezésre, akkor általában így
válaszolnak: „Nos, azt hiszem, hogy valójában megértem, de őszintén meg­
mondva halálra untat engem ez a könyv.” Ez a megállapítás nem annyira az
olvasottak megértésének képtelenségét tükrözi, mint inkább az egyes személy
által érdekesnek és izgalmasnak tartott dolgok iránti kedvet és hajlamot.
Sok évvel ezelőtt eszméltem rá az unalom túlsúlyára, amelyet az emberek a
Bibliával kapcsolatosan tapasztalnak, mielőtt tanítani kezdtem a Szentírásról
egy keresztyén főiskola kötelező biblia-kurzusain. Az intézet elnöke felhívott
telefonon és ezt mondta: „Szükségünk van valakire, aki fiatal és érdekfeszítő,
akinek dinamikus módszere van és aki „élővé teszi a Bibliát.” Kényszerítenem
kellett magam, hogy lenyeljem szavaim. Ugyanis ezt akartam mondani: „Azt
akarja, hogy élővé tegyem a Bibliát? Nem tudtam, hogy meghalt. Tulajdon­
képpen még azt sem hallottam, hogy beteg lett volna. Ki volt az ügyeletes or­
vos a Biblia halálakor?” Nem, senki számára nem tehetem a Bibliát élővé. A
Biblia már él. Engem tesz élővé.
Csodálkozom azon, amikor azt mondják, a Biblia unalmas. A bibliai
személyek tele vannak élettel. Páratlan szenvedéllyel mutatják be őket. Életük
feltárja a drámát, az indulatot, a bujaságot, a gyilkosságot, az odaszentelést és
az emberi élet minden elképzelhető oldalát. Van benne rendreutasítás, lelkiis-
meret-furdalás, töredelem, megvígasztalódás, gyakorlati bölcsesség, filozofikus
elmélkedés, és mindenek felett igazság. Lehet, hogy az egyesek által tapasztalt
unalmasság a szöveg ősrégi volta miatt van, amely emiatt idegennek tűnhet.
Hogyan lehet Ábrahám élete - aki olyan régen és olyan távol élt - összefüggés­
ben velünk? De a bibliai történelem személyei valóságosak. Bár életkömyeze-
tük különbözik a miénktől, küzdelmeik és gondjaik nagyon hasonlóak a mie­
inkhez.

A Szentírás világossága
A XVI. században a reformátorok kijelentették, hogy bizonyosak abban, amit
ők a Szentírás áttekinthetőségének neveztek. Ok a Szentírás világos voltát
értették e technikai kifejezés alatt. Azt állították, hogy a Biblia alapvetően
világos és érthető. Elég egyszerű ahhoz, hogy bármely ími-olvasni tudó ember
megértse fő üzenetét. Nem mintha a Biblia minden része egyformán világos
lenne, vagy ne volnának benne nehéz szakaszok vagy részek. Az ókori
nyelvekben és az exegézis kényes kérdéseiben szakképzetlen laikusoknak le­
 Miért kell tanulmányozni a Bibliát? 13

hetnek nehézségeik egyes szentírás-részekkel, de a lényeges tartalom elég

világos a könnyed megértéshez. Luther például meg volt győződve arról, hogy
ami homályos és zavaros a Szentírás egyik részében, az sokkal világosabban és
egyszerűbben van kifejezve a Szentírás más részeiben.
A Biblia egyes szakaszai annyira világosak és egyszerűek, hogy sértőek az
intellektuális fennhéj ázástól szenvedők számára. Néhány évvel ezelőtt előadást
tartottam arról, hogy Krisztus halála hogyan teljesítette be az Ótestamentum
átok motivumát. Előadásom kellős közepén félbeszakított egy ember a hallga­
tóságból, ezt mondva hangosan: „Ez primitív és ocsmány.” Megkértem, hogy
ismételje el megjegyzését, azért, hogy minden jelenlevőnek lehetősége legyen
meghallgatni kifogását. Amikor elismételte, ezt válaszoltam: „Önnek pontosan
igaza van. Különösen tetszik szavainak megválogatása, primitív és ocsmány.”
A megváltás egész története primitív kifejezésekkel van elbeszélve, kezdve
Ádám és Éva a kígyóval való találkozásának epizódjától, folytatva az elsöprő
pusztítással, amellyel Isten megbüntette Egyiptom harciszekereit a
kivonuláskor, egészen a názáreti Jézus durva és kegyetlen meggyilkolásáig. A
Biblia egy olyan Istent mutat be, aki meghallja egész népe sóhajtásait, a
paraszttól a filozófusig, a lassú észjárásútól a kifinomult tudósig. Az Ó üzenete
elég egyszerű ahhoz, hogy azt a legprimitívebb elbukott teremtményei is
megérthessék. Milyen Isten volna az, aki szeretetét és megváltását technikai
kifejezésekkel és annyira mély fogalmakkal nyilatkoztatná ki, hogy csupán
hivatásos tudósok elit testületé lenne képes megérteni azt? Isten azért beszél
primitív kifejezésekkel, mert primitíveket szólít meg. Ugyanakkor a Szentírás
elég mélységet tartalmaz ahhoz, hogy egy életre feladatot adjon a legügyesebb
és legműveltebb tudósoknak teológiai vizsgálódásaikban.
Ha a primitív szó alkalmas a Szentírás tartalmának leírására, az ocsmány szó
sokkal inkább az. A bűn minden ocsmányságát világos és egyenes nyelven
örökíti meg a Szentírás. És mi ocsmányabb a keresztnél? Itt az ocsmányság
kozmikus méreteket ölt. A kereszten Krisztus magára veszi az emberi
ocsmányságokat, hogy megváltsa azokat.
Ha egyike vagy azoknak, akik az unalmasság vagy a nehézség mítoszához
ragaszkodnak, talán azért is van ez így, mert az egész Szentírásnak tulajdonítot­
tál olyasmit, amit némely részeiben találtál. Talán egyes szakaszok különösen
nehezek és homályosak. Más szakaszok megszédítettek és összezavartak. Le­
het, hogy azokat a tudósokra kellene bízni, megfejtés céljából. Ha a Szentírás
bizonyos szakaszait nehéznek és bonyolultnak találod, szükséges ragaszkodnod
ahhoz is, hogy az egész Szentírás unalmas és érdektelen?
A bibliai keresztyénség nem egy titkos vallás. Tartalma nincs elrejtve
bizonytalan szimbólumokba, amelyek megértéséhez egyfajta különös, előzetes
ismeret szükséges. Nincs szükség semmilyen különleges intellektuális
ügyességre vagy pneumatikus ajándékra a Szentírás fő üzenetének
megértéséhez. Ez megtalálható a keleti vallásoknál, ahol az előzetes ismeret
néhány magányos gurura korlátozódik, akik egy kunyhóban laknak a magas
Himalájában. Lehet, hogy az istenek megdöbbentették a gurut a világegyetem
néhány mély titkával. Odautazol, hogy kérdezősködj tőle, és azt mondja neked
lecsendesítő suttogással, hogy az élet értelme „az egykezes tapsolás.” Ez titkos.
14 A Szén lírás megismerése

Annyira titkos, hogy maga a guru sem érti. Azért nem értheti meg, mert ez egy
lehetetlenség. A lehetetlenségek gyakran azért hangzanak mélyértelműnek,
mert nem lehet azokat megérteni. Mikor olyan dolgokat hallunk, amelyeket
nem értünk nem, olykor azt gondoljuk, hogy azok egyszerűen túl mélyek vagy
súlyosak ahhoz, hogy felfogjuk őket, pedig tulajdonképpen csupán értelmetlen
megállapítások, mint például az „egykezes tapsolás.” A Biblia nem így beszél.
A Biblia értelmes szószerkezetekben beszél Istenről. Ezek közül egyes
szerkezetek lehetnek nehezebbek, de ezek nem értelmetlen állítások, amelyek
mélyére csak egy guru hatolhat.

A motiváció kérdése
Fontos megjegyezni, hogy e könyv témája nem az, hogy hogyan olvassuk a
Bibliát, hanem az hogy hogyan tanulmányozzuk a Bibliát. Jókora különbség
van az olvasás és a tanulmányozás között. Az olvasás olyasmi, amit kényel­
mesen pihenve végezhetünk, amit szigorúan csak kikapcsolódás céljából, al­
kalmilag teszünk. De a tanulmányozás fáradozást, komoly és szorgalmas
munkát sejtet. Itt van tehát hanyagságunk igazi problémája. Elmulasztjuk Isten
Igéje tanulmányozásának feladatát, és nem azért mert nehéz azt megérteni,
vagy mert unalmas és érdektelen, hanem mert ez munkát jelent. A mi
problémánk nem az intelligencia hiánya vagy a szenvedély hiánya. A mi
problémánk az, hogy lusták vagyunk.
Barth Károly, a híres svájci teológus írta egyszer, hogy minden emberi bűn
három alapvető emberi problémában gyökerezik. Az alapvető bűnök listájába
foglalta bele a büszkeség (önhittség), tisztességtelenség és a lustaság bűneit.
Ezen alapvető bűnök egyikét sem semmisíti meg azonnal a lelki újjászületés.
Mint keresztyéneknek harcolnunk kell e problémák ellen egész zarándoklásunk
ideje alatt. Ez ellen egyikünk sem védett. Ha foglalkozni akarunk a bibliata­
nulmányozás tudományával, el kell ismernünk az elején, hogy a kitartáshoz
szükségünk lesz Isten kegyelmére.
A lustaság problémája velünk van a bűneset megátkozása óta. Munkánk
most már verítékkel kevert. A gyomot könnyebb nevelni, mint a gabonát.
Könnyebb olvasni az újságokat, mint a Bibliát tanulmányozni. A munka átka
nem tűnik el egyszerűen azért, mert a feladatunk most éppen a Szentírás
tanulmányozása.
Sűrűn tartok előadásokat csoportoknak a bibliatanulmányozás témájáról.
Általában megkérdezem, hogy a csoportból hányán keresztyének egy vagy
több éve. Azután ezeket megkérdezem, hogy hányán olvasták el a teljes Bibliát
elejétől végig. Minden esetben az elsöprő többség negatívan válaszol.
Találomra merném mondani, hogy legalább nyolcvan százaléka azoknak, akik
egy éve, vagy több mint egy éve keresztyének, még soha nem olvasták el a
teljes Bibliát. Hogyan lehetséges ez? Csak az emberiség alapvető bűnesetére
való utalás adhat választ erre a kérdésre.
Ha már elolvastad az egész Bibliát, akkor a keresztyén emberek csekély
kisebbségéhez tartozol. Ha már tanulmányoztad is a Bibliát, akkor egy még
jelentéktelenebb kisebbséghez tartozol. Nem bámulatos, hogy majdnem min­
denki véleményt mond a Bibliáról, noha valójában mégis olyan kevesen
 Miért kell tanulmányozni a Bibliát? 15

tanulmányozták azt? Olykor úgy néz ki, mintha azok lennének az egyetlenek,
akik időt szánnak a Biblia tanulmányozására, akik a legélesebb fejszét élesítik
ellene. Sokan azért tanulmányozzák a Szentírást, hogy lehetséges menekülési
utakat találjanak, amelyeken át kikerülhetnek a Biblia tekintélyének súlya alól.
A bibliai tudatlanság nemcsak a laikus emberekre korlátozódik. Ültem már
olyan gyülekezeti tanácskozásokon, amelyek feladata a pásztori szolgálatra
készülő teológiai hallgatók felkészítése és vizsgáztatása volt. Sok diák bibliai
tudatlanságának mértéke megdöbbentő. A teológia tanmenete nem sokat tett a
probléma enyhítése érdekében. Sok gyülekezet szentel fel évente olyan em­
bereket, akiknek gyakorlatilag nincs tudomásuk a Szentírás tartalma felől.
Megrendültem egy bibliaismereti teszt kitöltésekor, amikor felvételiztem ar­
ra a teológiára, ahol tanulmányaimat végeztem. Miután befejeztem a vizsgát,
mélyen zavarban voltam, és szégyelltem beadni a papíromat. Sok órát tanultam
a főiskolán, amelyekről azt gondoltam, hogy felkészítenek az ilyen tesztekre,
de amikor jött a teszt, nem voltam készen. Egyik kérdést a másik után hagytam
kitöltetlenül és bizonyos voltam, hogy nem sikerült a vizsgám. Amikor kifüg­
gesztették az eredményeket, felfedeztem, hogy az egyik legmagasabb
osztályzatot kaptam a hetvenöt főiskolás közül. Még a fokozatokra osztott
pontozás szerint is volt sok felvételiző, akinek tíznél kevesebb pontja volt a
lehetséges százból. Az én osztályzatom gyenge volt, mégis az egyik legjobb
volt a rosszak közül.
A bibliai analfabetizmus annyira elterjedt lett a lelkészek között, hogy
gyakran találunk pásztorokat, akik idegesek és mérgesek, ha a hívek arra kérik
őket, hogy tanítsák őket a Bibliából. Sok esetben a pásztor halálos félelemben
él, hogy tudatlansága le lesz leplezve azáltal, hogy egy olyan helyzetbe kerül,
amelyben elvárják tőle a Bibliából való tanítást.

A bibliatanulmányozás bibliai alapja

Magának a Bibliának sok mondanivalója van a bibliatanulmányozás fontossá­
gáról. Vizsgáljunk meg két szakaszt, egyet-egyet mindegyik testamentumból,
hogy bepillantsunk ezek üzenetébe.
Az 5Móz. 6-ban találunk egy szakaszt, amely jólismert volt az Ótestamen-
tumot olvasó minden zsidó előtt. Ennek a szavaival hívták a gyülekezetét az
istentiszteletre. Ezt olvassuk: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi istenünk, egyedül
az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és
teljes erődből!” (4-5 v.) Legtöbbünk előtt jól ismert szavak ezek. De köz­
vetlenül mi követi ezeket? Olvassuk tovább:
Maradjanak a szívedben azok az Igék, amelyeket ma parancsolok
neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házad­
ban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat
jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. írd azokat
ajtód félfáira és kapuidra! (6-9 v.)
Itt Isten szuverén módon parancsolja, hogy Igéjét olyan szorgalommal tanítsák,
hogy az behatoljon a szívbe. Ennek az igének a tartalmáról nem szabad csak
alkalomszerűen és ritkán említést tenni. Ismétlődő megbeszélése minden nap
16 A Szentírás megismerése

napirenden van. Azzal, hogy felszólít a kézre, homlokra, ajtófélfára és kapura

való rögzítésre, világossá teszi, Isten azt akarja mondani, hogy e feladatot el
kell végezni bármilyen módszer igénybevételével.
Az Új testamentumra térve, Pál Timóteusnak írt figyelmeztetését olvassuk:
De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál,
tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent
írásokat, amelyek bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban
való hit által. A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a
feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten
embere teljes mértékeben alkalmas és minden jó cselekedetre
felkészített legyen (2Tim 3:14-17)
Ez a buzdítás annyira alapvető a bibliatanulmányozás fontosságának
megértéséhez, hogy alapos vizsgálatot igényel.
Maradj meg abban, amit tanultál. A figyelmeztetés ezen része a folyama­
tosságra teszi a hangsúlyt. Szentírás-tanulmányozásunkat nem lehet egyszer s
mindenkorra elvégezni. Nincs helye a felszínes, egyszeri átfutásnak. Követ­
kezetesség szükséges a bibliai ismeretek megszerzéséhez.
Szent írások, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre. Pál a
Szentírásnak bölcsességet adományozó képességéről beszél. Amikor a Biblia a
„bölcsességéről beszél, akkor egy különleges fajta bölcsességre utal. E
kifejezés jelentése nem foglalja magában az „evilági anyagias bölcsesség”
képességét, vagy azt az okosságot, amely szükséges a Szegény Richard
évkönyvének megírásához, (megj.: Szegény Richard évkönyvét Benjámin
Franklin írta még az amerikai forradalom előtt, amelyben hasznos tanácsokat
ad a bölcs életmódra nézve. E könyv mély hatást gyakorolt az amerikai
kultúrára, és szinoním lett magával a bölcsességgel és a jóléttel. Bár Franklin
vallásos volt, de nem volt hívő). A bibliai nyelvezetben a bölcsesség azzal a
gyakorlati kérdéssel kapcsolatos, amelynek tárgya megtanulni azt, hogy
hogyan lehet Istennek tetsző életet élni. Az Ótestamentum bölcsesség iro­
dalmának átolvasása világossá teszi ezt a kihangsúlyozást. A Példabeszédek
könyve például azt mondja, hogy a bölcsesség „az Úr félelmével” kezdődik
(Péld 1:7; 9:10). Ez nem egy szolgai félelem, hanem a tisztelet és hódolat
magatartása, amely szükséges a valódi istenfélelemhez. Az Ótestamentum
különbséget tesz a bölcsesség és az ismeret között. Arra hív fel, hogy ismere­
tekre tegyünk szert, de még inkább arra, hogy bölcsességet szerezzünk. Az is­
meret szükséges a bölcsesség gyarapodásához, de nem azonos a bölcsességgel.
Valakinek lehet ismerete, és ugyanakkor hiányozhat a bölcsessége, de nem le­
het valakinek bölcsessége ismeret nélkül. Egy ismeretek hiányában levő
személy tudatlan. Egy bölcsesség hiányában levő személyt viszont bolondnak
tartanak. A bibliai fogalomkörben a bolondság erkölcsi kérdés és Isten
ítéletében részesül. A bölcsesség a legmagasabb értelemben az üdvösségre
vonatkozik. így tehát a bölcsesség teológiai kérdés. Pál azt mondja, hogy a
Szentírás által azt a fajta bölcsességet szerezhetjük meg, amely a mi alapvető
beteljesedésünkre és sorsunkra vonatkozik.
Tudva, kiktől tanultad ezeket. Ki ez a „kiktől” amit Pál említ? Timóteus
nagyanyjára utal Pál? Vagy önmagára, Pálra? Ezek a válaszok bizonytalanok.
 Miért kell tanulmányozni a Bibliát? 17

A „kiktől” a Timóteus által megszerzett ismeret legfontosabb forrására vonat­

kozik, nevezetesen Istenre. Ez sokkal világosabban kiderül e megállapításból:
„A teljes írás Istentől ihletett.”
Az Istentől ihletett írás. Ez a szakasz a teológiai irodalom köteteinek
gyújtópontja volt, amelyek leírják és megvizsgálják a bibliai inspiráció
elméleteit. A szakasz kritikus szava a görög theopneuszt kifejezés, amelyet
gyakran az „Istentől ihletett” mondattal fordítanak le. E kifejezés sokkal ponto­
sabb jelentése „Istentől lehelt”, ami nem annyira arra vonatkozik, hogy Isten
valamit „be” lehelt, hanem inkább arra, hogy O valamit „ki” lehelt. Az
„ihletett” kifejezést inkább a „kilehelt” szóval kellene fordítani. Ebben az eset­
ben nem annyira abban látnánk a szakasz jelentőségét, hogy az az ihletés
elméletéről beszél, arról az elméletről, hogyan közölte a szavát Isten emberi
szerzők által, hanem inkább abban, hogy a Szentírás eredetéről és forrásáról
tudósít. Amit Pál tulajdonképpen mondani akar Timóteusnak, az az, hogy a
Biblia Istentől jön. Ő annak legfőbb szerzője. Az O szava ez; Tőle ered; az Ő
teljes mivoltának súlya van benne. így tehát a kérés az, hogy emlékezz arra:
„kiktől tanultad (ezeket)”.
A Szentírás hasznos a tanításra. Az egyik legfontosabb dolog, amit Pál
említ, az a nagyszerű mód, ahogyan a Biblia hasznunkra van. Az első és
legfontosabb a tanítás vagy az útbaigazítás haszna. Kézbe vehetjük a Bibliát és
„ihlethet” bennünket könnyekre, vagy más szívszaggató érzésre indíthat. De a
legnagyobb haszon az útbaigazítás. Útbaigazításunk nem a házépítésben,
osztásban és szorozásban, vagy differenciál-egyenletekben segít, hanem inkább
Isten dolgaiban ad útmutatást. Ezt az útbaigazítást „hasznosnak” nevezik, mert
maga Isten rendkívül nagyra értékeli. Az útbaigazításnak értéke és jelentősége
van.
Számtalanszor hallottam keresztyéneket azt mondani: „Miért kell nekem
teológiai tantételeket tanulnom, mikor csak arra van szükségem, hogy Jézust
ismerjem?” Hadd válaszoljak rögtön egy kérdéssel: Ki is Jézus? Mihelyt
elkezdünk válaszolni e kérdésre, már belekeveredtünk a teológiai tantételekbe.
Egy keresztyén sem kerülheti el a teológiát. Minden keresztyén teológus. Talán
nem a szó legszorosabb értelmében, mindamellett mégis teológus. A
keresztyének számára nem az a kérdés, hogy teológusok lesznek-e vagy nem,
hanem hogy jó teológusok lesznek, avagy rosszak. A jó teológus az, akit Isten
irányít.
A Szentírás hasznos a feddésre, a megjobhításra és az igazságban való
nevelésre. E szavakkal taglalja Pál a bibliatanulmányozás gyakorlati értékét.
Mint bukott lények vétkezünk, és nem ismerjük az igazságot. Amikor vét­
kezünk, szükségünk van a megfeddésre. Amikor tévedünk, szükségünk van a
kijavításra. Amikor lomhák vagyunk, szükségünk van az edzésre.A Szentírás
úgy működik, mint a mi fő megfeddőnk, fő korrektorunk és fő edzőnk. E világ
könyvesboltjai tele vannak könyvekkel, amelyek edzési módszereket nyújtanak
a sportban való kiválóság megszerzésére, a fogyásra és alakunk jó formában
való tartására és minden területen való jártasság elsajátítására. A könyvtárak­
ban halomszámra vannak könyvek, amelyek a pénzkezelésre és a bölcs befek­
tetési eljárások változataira tanítanak. Sok olyan könyv található, amely arra
18 A Szentírás megismerése

tanít, hogyan lehet a veszteségeket nyereséggé változtatni, az eladósodást pedig

vagyonná. De hol vannak azok a könyvek, amelyek az igazságban edzenek
minket? A kérdés még mindig megmarad: „Mert mit használ az embernek, ha
az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”
Hogy az Isten embere teljes mértékben alkalmas és minden jó cselekedetre
felkészített legyen. A keresztyén, aki nem kapcsolódik be szorgalmasan a
Szentírás komoly tanulmányozásába, egyszerűen alkalmatlan arra, hogy
Krisztus tanítványa legyen. Hogy valaki megfelelő keresztyén legyen és értsen
Isten dolgaihoz, annak többet kell tennie, mint csupán részt venni az
„élménybeszámolókon” vagy az „áldj meg engem” rendezvényeken. Nem
tanulhatunk alkalmasságot, hozzáértést úgy, hogy az átszivárog az életünkbe.
A bibliai értelemben analfabéta keresztyén nemcsak alkalmatlan, hanem
hiányzik a felszerelése is. Tulajdonképpen azért nem alkalmas, mert nincs
felszerelése.

A Biblia, mint kinyilatkoztatás

A Biblia egyik legfontosabb előnye az, hogy olyan információval lát el minket,
amelyet sehol másutt nem találunk meg. Egyetemeink ellátnak minket a
természet világának kutatása során szerzett ismerethalmazzal. Tanulunk a
megfigyelés, az analízis és az elvont gondolkodás által. Összehasonlítjuk vagy
szembeállítjuk nevezetes tudósok különféle véleményeit. De mindazzal a
tudással, ami rendelkezésünkre áll e világban, nincs senki, aki egy bizonyos
távlatból beszélne hozzánk, senki, aki tanácsolna, ahogy a filozófusok mond­
ják, suh species aeternitatis.
Csak Isten nyújthat örök távlatot és Ő beszélhet hozzánk abszolút és döntő
tekintéllyel. A Szentírás által biztosított felszerelés előnye az, hogy olyan is­
meret lesz elérhető számunkra, amelyet semmilyen más forrásból nem lehet
megtanulni. A Szentírás természetesen beszél olyan dolgokról is, amelyeket
más eszközök segítségével is meg lehet tanulni. Nem függünk teljesen az
Újtestamentumtól, hogy megtudjuk, ki volt Augusztusz császár, vagy milyen
messze volt Jeruzsálemtől Betánia. De a világ legjobb földrajztudósa sem mu­
tathatja meg az Istenhez vezető utat, és a világ legjobb pszichiátere sem adhatja
meg a végső választ bűnösségünk kérdésére. Vannak olyan dolgok a szent ira­
tokban, amelyek „leleplezik” számunkra azt, amit az emberi kutatások nem
tudnak felfedezni.
Bár sokat lehet Istenről megtudni a természet kutatása során, mégis az O
ön-kinyilatkoztatása a Szentírásban az, ami a legteljesebb és legértékesebb
számunkra. Hasonlatosság van aközött, ahogyan megismerjük az embereket
ebben a világban és ahogyan megismerkedünk Istennel. Ha meg akarunk tudni
valamit egy emberi lényről, mondjuk Bili Monroe-ról, sokféleképpen lehet el­
járni. írhatunk az FBI-hoz vagy a CIA-hez és megtudhatjuk, hogy van-e aktá­
juk róla. Megkerestethetjük középiskolai és főiskolai bizonyítványának
másolatait. Az ilyen okmányok által feltárhatjuk életének főbb eseményeit,
felfedezhetünk orvosi feljegyzéseket, akadémiai és atlétikai teljesítményeinek
feljegyzéseit. Aztán kikérdezhetnénk barátai véleményét egy személyesebb
értékelés érdekében. De mindezen módszerek közvetettek, és Bili sok tulaj­
 Miért kell tanulmányozni a Bibliát? 19

donsága rejtett maradna vizsgálatunk elől. Mindezen mószerek csupán másod­

lagos információforrások.
Ha sokkal pontosabb ismereteket akarunk Bili Monroe-ról, személyesen
kellene találkoznunk vele, megfigyelni külső megjelenését, megnézni hogyan
viselkedik, mennyire mesterkélt. Még azt is ki lehetne találni, hogyan érez, mit
gondol, mi az, ami értékes számára, és mi az, ami nem tetszik neki. De ha bi­
zalmas dolgokat is meg akarunk tudni róla, akkor beszélgetnünk kell vele.
Senki nem tudja kifejezni világosabban vagy pontosabban azt, amit ő hisz, érez
vagy gondol, mint maga a szóbanforgó személy. Hacsak Bili úgy nem dönt,
hogy élőszóban felfedi azokat a dolgokat, ismeretünk feltevésekre és
spekulációra lesz korlátozva. Csak a szavak fognak felvilágosítást adni.
Hasonlóképpen, amikor a kinyilatkoztatás fogalmáról beszélünk, akkor az
önközlés alapelvéről beszélünk. A Szentírás isteni ön-közlésként közeledik
hozzánk. Isten gondolkodásmódja itt sok dologgal kapcsolatban megmutatko­
zik. A Szentírás ismeretének birtokában nem kell másodlagos információkra
vagy puszta spekulációra támaszkodnunk ahhoz, hogy megtudjuk, kicsoda Is­
ten és mennyit ér Ó. A Bibliában kinyilatkoztatja önmagát.

Elmélet cs gyakorlat
A teológiát elkerülő keresztyénhez hasonlóan vannak olyanok, akik megvetnek
mindenfajta kutatást az elméleti istenismeret irányában, ragaszkodva a
„gyakorlatiassághoz”. Amerika szellemiségét a pragmatizmus vagy gyakorlati­
asság szellemiségével határozták meg. Ez a szellemiség sehol nem nyilvánul
meg világosabban, mint a politika arénájában és a közoktatás rendszerében,
amely a John Dewey által felállított nevelési alapelvek és módszerek hatása
alatt van.
A pragmatizmust egyszerűen úgy lehet meghatározni, mint a valóságnak azt
a fajta megközelítését, amely az igazságot úgy írja le, mint ami „beválik”. A
pragmatizmus az eredményekkel foglalkozik, és az eredmények határozzák
meg az igazságot. A probléma ezzel a fajta gondolkozással az, hogy ha nem
hatja át az örökkévalóság távlata, fennáll az eredmények rövidtávú célok
szempontjából való megítélésének lehetősége.
Átéltem ezt a dillemmát, amikor a kislányom az óvodán keresztül belépett a
közoktatási rendszerbe.(megj.: Amerikában az óvodában rendszeres oktatási
program van, amely keretén belül az iskolai oktatáshoz hasonlóan tanítás van,
házifeladatok, stb. Ez ötéves kortól kezdődik.) Egy nagyon haladó
szellemiségű óvodába járt Boston külvárosában. Néhány hét múlva szülői érte­
kezletre kaptunk meghívót, amelyen az igazgató elmagyarázta a szülőknek az
óvodában alkalmazott programot és módszereket. Az értekezleten az igazgató
gondosan elmagyarázta a napi órarendet. Ezt mondta: „Ne ijedjenek meg, ha
gyermekük hazamegy és elmeséli, hogy rejtvényeket fejtettek és agyagot
formáztak az óvodában. Biztosíthatom önöket, hogy a szokásos napi
munkamenetben mindennek megvan a célja. Reggel 9-től 9:17-ig a gyerekek
rejtvényekkel játszanak, amelyeket gyógytornászok terveztek meg gondosan,
hogy fejlesszék a bal kéz ujjainak mozgató izmait.” Azután elkezdte
magyarázni, hogy a gyerek napjának minden perce meg van tervezve gyakor-
20 A Szem írás megismerése

lőtt pontossággal, hogy biztosítsák, mindennek célja van. Illendően meghatód­

tam.
Előadása végén azt mondta az igazgató, hogy tegyünk fel kérdéseket.
Felemeltem a kezem és azt mondtam: „Mélyen meghatott az a gondos tervezés,
amelyet e programban alkalmaztak. Látom, hogy mindent valamilyen céllal
tesznek. A kérdésem ez: Hogyan döntik el, hogy milyen célokat alkalmaznak?
Milyen végső célt látnak maguk előtt, amikor az egyes célokat meghatározzák?
Mi az összefoglaló, végső célja az önök törekvéseinek? Más szóval, milyen
fajta gyereket próbálnak létrehozni?”
Emberünk elfehércdctt, majd mélyen elvörösödött, és botladozó szavakkal
válaszolt: „Nem tudom; senki sem tette még fel nekem ezt a kérdést.” Nagyra
értékeltem válaszának őszinteségét és a szerénységét, de ugyanakkor meg is
ijesztett. Hogyan lehetnek terveink cél nélkül? Hol fedezhetjük fel gyakorlati
gondolkozásunk legfontosabb próbakövét? Ez az a pont, ahol a transzcendens
kinyilatkoztatás a legkritikusabb életünk számára. Ez az a pont, amikor a
Szentírás üzenete a legfontosabb életgyakorlatunk számára. Egyedül Isten
értékelheti ki tetteink bölcsességét és értékét.
Nem bölcs az, aki megveti az elméletet és gyakorlatiasnak nevezi magát.
Aki csak rövidtávú célokkal foglalkozik, az nagy bajba kerülhet, amikor az
örökkévalóság hosszútáv-futása következik. Hozzá kell még tenni, hogy nincs
gyakorlat valamilyen alapként szolgáló elmélet nélkül. Amit teszünk, azt azért
tesszük, mert van egy elméletünk a cselekvés értékéről. Semmi nem árulja el
ékesen szólóbban legmélyebb elméleteinket, mint a gyakorlat. Lehet, hogy
soha nem gondolkodunk el komolyan elméleteink felől vagy nem vetjük azokat
szigorú kritikus vizsgálat alá, de mégis rendelkezünk velük. Ahogyan az a
keresztyén, aki teológia nélkül akarja Krisztust, úgy az a személy is, aki
elmélet nélkül akar gyakorlatot, általában rossz elméletekre fog szert tenni,
amelyek rossz gyakorlathoz vezetnek.
Mivel a Szentírásban található elméletek Istentől erednek, ezért a Biblia
feltétlenül gyakorlatias. Semmi sem lehet gyakorlatibb, mint Isten Igéje, mert
egy olyan elméletből ered, amelyet az örökkévalóság távlatából alapoztak meg.
A pragmatizmus végzetes gyengeségét legyőzi a kinyilatkoztatás.

A testi (érzéki) keresztyén

Gyakran érzek kísértést egy ilyen című könyv írására: Az érzéki keresztyén. Az
érzéki nő, Az. érzéki férfi, Az érzéki pár, Az. érzéki elvált, és így tovább. Miért ne
Az érzéki keresztyén ?
Mi az érzéki keresztyén? Az egyik szótár úgy határozza meg az érzéki szót,
mint „ami az érzékekkel vagy az érzékelhető dolgokkal kapcsolatos: nagyon
fogékony az érzékek által gyakorolt hatásokra.” Az érzéki keresztyén inkább
érzései által él, mint Isten Igéjének megértése által. Az érzéki keresztyént nem
lehet rávenni a szolgálatra, imára vagy tanulmányozásra, hacsak nem éppen
„úgy érez”. Keresztyén élete csak annyira eredményes, amilyen intenzívek
jelenlegi érzései. Amikor lelki eufóriát él át, vallásos cselekedetek szélviharává
válik; amikor lehangolt, lelkileg hasznavehetetlen. Folytonosan keres új és friss
 Miért kell tanulmányozni a Bibliát? 21

lelki élményeket, és ezekkel határozza meg Isten Igéjét. „Belső érzései” válnak
az igazság legfontosabb próbakövévé.
Az érzéki keresztyénnek nincs szüksége Isten Igéjének tanulmányozására,
mivel ő már úgyis tudja Isten akaratát saját érzései révén. Nem akarja ismerni
Istent; ő érezni és megtapasztalni akarja Istent. Az érzéki keresztyén egyenlővé
teszi a „gyermeki hitet” a tudatlansággal. Azt gondolja, hogy amikor a Biblia
gyermeki hitet kér tőlünk, akkor ez tartalom és értelem nélküli hitet jelent.
Nem tudja, hogy a Biblia azt mondja: „A rosszban legyetek kiskorúak, a gon­
dolkozásban ellenben érettek legyetek” (lKor 14:20). Nem fogja fel, hogy Pál
újra és újra azt mondja nekünk: „Nem szeretném testvéreim, ha tudatlanok len­
nétek” (lásd, például Rm 11:25).
Az érzéki keresztyén vidáman megy útján, míg össze nem találkozik az élet
fájdalmaival, amelyek már nem olyan vidám dolgok, és akkor összeesik. Álta­
lában az lesz a vége, hogy magáévá tesz egyfajta „kapcsolati teológiát” (ez a
legszörnyűbb átok a modern keresztyénségen), ahol a személyes kapcsolatok
és élmény megelőzi Isten Igéjét. Ha a Szentírás olyan cselekedetre hívna ben­
nünket, amely egy személyes kapcsolatot veszélyeztetne, akkor maga a
Szentírás kerülne rossz hírbe. Az érzéki keresztyén legszentebb törvénye az,
hogy mindenáron el kell kerülni a rossz érzéseket.
A Biblia elsősorban, bár nem kizárólagosan értelmünk felé irányul. Ez a
gondolkodást jelenti. Ezt nehéz modern keresztyénekkel megértetni, akik a
nyugati civilizáció leg-anti-intellektuálisabb időszakában élnek. Jegyezzük
meg, nem azt mondtam, hogy anti-akadémikus, vagy anti-technológiai vagy
anti-tudományos. Azt mondtam, hogy anti-intellektuális. Van egy erős áramlat,
amelynek ellenszenves az ész használata a keresztyén életben. Persze vannak
történelmi okai az effajta ellenhatásoknak. Sok laikus érzi annak az eredmé­
nyét, amit egy teológus „intellektuális árulásnak” nevezett. Annyi kételkedést,
cinizmust és negatív kritikát okádott ki magából a teológusok intellektuális
világa, hogy a laikusok elvesztették a bizalmukat az intellektuális vállalkozá­
sokban. Sok esetben ott van a félelem, hogy a hit nem fog megállni az intellek­
tuális vizsgálódás szintjén, és így a védelem az emberi ész eláztatásává válik.
Inkább az érzelmekhez fordulunk, mintsem az eszünkhöz, hogy megalapozzuk
és megőrizzük hitünket. Nagyon komoly probléma ez, amellyel a huszadik
század egyházában szembesülünk.
A Szentírás az értelmet veszi célba anélkül, hogy ugyanakkor az intellek-
tualizmus lelkületét venné fel. A keresztyén élet nem lehet puszta feltevésekre
vagy hideg racionalizmusra alapozódó élet, szenvedélytől vibráló életnek kell
lennie. Szükség van újra és újra az öröm, szeretet és a felemelkedés határozott
érzéseire. De ezek a szenvedélyes érzések válaszok arra, amit az eszünkkel
igaznak fogadunk el. Amikor azt olvassuk a Szentírásban: „Bízzatok: én
legyőztem a világot” (Jn 16:33), az unott ásítás nem megfelelő válasz. Jóked-
vűek lehetünk, mert megértettük, hogy Krisztus valóban legyőzte a világot. Ez
felvillanyozza lelkünket és táncra indítja lábunkat. Mi becsesebb annál, mint
amikor Krisztus jelenlétének örömét vagy a Szentlélek közelségét tapasztaljuk?
Isten őrizzen attól, hogy elveszítsük ezt a szenvedélyünket vagy hogy
megtegyük a keresztyén zarándokutat Krisztus megtapasztalása nélkül. De mi
22 A Szentírás megismerése

történik, amikor ellentétben áll az, amit Isten mond azzal, amit érzek? Azt kell
tennünk, amit Isten mond, ha tetszik, ha nem. Erről szól a keresztyénség.
Gondolkodj csak el egy pillanatra. Mi történik a saját életedben, amikor
szívesebben csinálod azt, amihez kedved van, mint azt, amiről tudod és
megértetted, hogy Isten elvárja tőled? Itt összetalálkozunk a boldogság és a
kedvtelés közötti különbség könyörtelen valóságával. Milyen könnyű
összetéveszteni a kettőt! A boldogságkeresést „elidegeníthetetlen jogunknak”
tekintjük. De a boldogság és a kedvtelés nem ugyanaz a dolog. Mindkettő
jóleső érzés, de csak az egyik maradandó. A bűn élvezetet adhat, de
boldogságot soha. Ha a bűn nem lenne olyan kellemes, aligha jelentene
kísértést. Mindazonáltal, míg a bűn gyakran „jó érzés”, mégsem boldogságot.
Ha nem ismerjük a különbséget, vagy ami még rosszabb, ha nem törődünk a
különbséggel, akkor nagy léptekkel közeledünk ahhoz, hogy mi legyünk a
legérzékibb keresztyének.
Pontosan a kedvtelés és a boldogság megkülönböztetésének pontján oly
életbevágó a Szentírás ismerete. Figyelemreméltó kapcsolat van Isten akarata
és az emberi boldogság között. A Sátán alapvető csalása az a hazugság, hogy az
engedelmesség soha nem adhat boldogságot. Ádám és Éva legelső megkísérté-
sétől az elmúlt éjszaka sátáni csábításáig ez a hazugság ugyanaz maradt. „Ha
azt teszed, amit Isten mond, nem leszel boldog. Ha azt teszed, amit én mondok,
felszabadulsz, és megismered a boldogságot.”
Mi kellene ahhoz, hogy a Sátán érvelése igaz legyen? Úgy tűnik, ahhoz,
hogy a Sátán érvelése igaz legyen, Istennek vagy tudatlannak, vagy
rosszakaratúnak vagy csalónak kellene lennie. Lehetséges volna, hogy Isten
Igéje nem munkálja a javunkat, mivel Isten melléfogásaiból indul ki? Isten
egyszerűen nem tud eleget ahhoz, hogy megmondja nekünk, mit tegyünk a
boldogság eléréséhez? Valószínűleg akarja a mi jólétünket, de egyszerűen nincs
elég ismerete ahhoz, hogy megfelelően irányítson minket? Szeretne kisegíteni
bennünket, de az emberi élet és az emberi helyzetek bonyolultsága teljesen
összezavarja Ót?
Lehet, hogy Isten végtelenül bölcs és jobban tudja, mint mi, hogy mi a jó
számunkra? Lehet, hogy jobban érti az ember összetettségét, mint a
filozófusok, erkölcstanítók, politikusok, tanárok, lelkipásztorok és az Amerikai
Pszichiáterek Társasága, de gyűlöl minket? Ismeri az igazságot, de téves
irányba vezet minket azért, hogy ő maradhasson az egyetlen boldog lény a
világeegyetemben? Talán az Ó törvénye azon vágyának kifejezése, hogy vidám
kedvtelése legyen nyomorúságunkban? így irántunk tanúsított rosszakarata
vezeti őt a Nagy Csaló szerepéhez? Képtelenség! Ha ez igaz volna, akkor az
egyetlen következtetésünk az lenne, hogy Isten az ördög és az ördög az Isten,
és a Szentírás az ördög kézikönyve.
Lehetetlenség? Elképzelhetetlen? Szeretném, ha az volna. Számtalan lelkész
dolgozószobájában biztatták az embereket szó szerint a Szentírás elleni cselek­
vésre, mert a lelkész akarta boldoggá tenni őket. „Igen, Jones-né, rajta, váljon
el a férjétől annak ellenére, hogy erre nincs bibliai felhatalmazása, mert biztos
vagyok abban, hogy soha nem lesz boldog egy ilyen ember mellett.”
 Miért kell tanulmányozni a Bibliát? 23

Ha az emberi boldogságnak van titka, egy óvatosan őrzött titka, akkor ez az

a XVII. századi katekizmusban kifejezett titok, amely ezt mondja: „Az ember
fő célja Isten örökkévaló dicsőítése és a Vele való örvendezés.” A boldogság
titka az Isten iránti engedelmességben található. Hogyan lehetünk boldogok, ha
nem vagyunk engedelmesek? Hogyan lehetünk engedelmesek, ha nem tudjuk,
hogy miben kell engedelmeskednünk? így végülis elmondhatjuk, hogy nem
lehet a boldogságot teljes mértékben felfedezni addig, amíg nem ismerjük Isten
Igéjét.
Isten Igéjének ismerete minden bizonnyal nem garantálja, hogy cselekedni
fogjuk azt, amit mond, de legalább tudni fogjuk, hogy mit kellene cseleked­
nünk az emberi beteljesedés keresése közben. A hit kérdése nem annyira az,
hogy hiszünk-e Istenben, hanem hogy hiszünk-e annak az Istennek, akiben
hiszünk.

A kötelesség kérdése
Miért kellene tanulmányoznunk a Bibliát? Röviden említettük a gyakorlati
értéket, az erkölcsi fontosságot és a boldogság útját. Megnéztünk héhány
mítoszt, amellyel az emberek megmagyarázzák a Biblia tanulmányozásának
elmulasztását. Megvizsgáltuk röviden a pragmatizmus szellemiségét és napja­
ink anti-intellektuális légkörét. Sok oldala van a kérdésnek és számtalan ok,
amely miatt tanulmányoznunk kellene a Bibliát.
Próbálhatnálak rábeszélni a bibliatanulmányozásra például a személyes
épülésre hivatkozva; kipróbálhatnám a meggyőzés művészetét, hogy serkentse­
lek a boldogság keresésében. Mondhatnám, hogy a Biblia tanulmányozása
tanulmányaid között valószínűleg életed legnagyobb beteljesedését jelentő és a
legnagyobb jutalmat felmutató élményed lehetne. Idézhetnék számos indokot,
amiért hasznod származhatna a Szentírás komoly tanulmányozásából. De végül
is a Biblia tanulmányozására való fő indíték az, hogy ez a kötelességünk.
Ha a Biblia volna a legunalmasabb könyv a világon, sötét, érdektelen, és
látszólag lényegtelen, akkor is feladatunk lenne annak tanulmányozása. Ha iro­
dalmi stílusa ügyetlen és zavarba ejtő volna, a kötelesség akkor is megmaradna.
Emberi lényként az alatt a kötelezettség alatt élünk, hogy szorgalmasan
tanulmányozzuk Isten Igéjét, mivel ez Isten megbízása. O a mi legfelsőbb
Urunk, az Ő szava- ez, és Ő parancsolja, hogy tanulmányozzuk azt. A
kötelesség nem szabad választás. Ha még nem kezdtél válaszolni e
kötelezettségre, szükséged van arra, hogy kérd Isten megbocsátását és elhatá­
rozd e kötelesség teljesítését ettől a naptól kezdve.
 2
Személyes bibliatanulmányozás
és egyéni értelmezés

Hallgatólagosan elfogadott tény, hogy Amerikában minden otthonban van

egy Biblia. A Biblia marad az örök bestseller ebben az országban. Lehet, hogy
sok Biblia csupán dísznek szolgál, vagy alkalmas hely fényképtárolásra vagy
virágpréselésre, így kéznél van, hogy kitegyék egy feltűnő helyre, amikor a
lelkipásztor meglátogatja a családot. Mivel a Bibliát bármikor kézbe vehetjük,
könnyen elfelejtjük azt a félelmetes árat, amelyet egyesek fizettek egy olyan
saját nyelvünkön írt Biblia birtoklásának kiváltságáért, amelyet mi már
olvashatunk és értelmezhetünk.

Luther Márton és a személyes értelmezés

Az egyéni értelmezés alapelve és a Biblia lefordítása a nemzeti nyelvre volt a
reformáció két nagy öröksége. A két alapelv szorosan összetartozik és csak
nagy viták és üldöztetések után vált valóra. Rengeteg ember fizetett életével
máglyán elpusztulva, (különösen Angliában) mert le merték fordítani a Bibliát
a nemzeti nyelvre. Luther egyik legnagyobb eredménye a Biblia német nyelvre
való fordítása volt, és ezt azzal a céllal tette, hogy bármely írni-olvasni tudó
ember maga olvashassa.
Maga Luther volt az, aki központi kérdéssé tette a Biblia egyéni értelmezé­
sének problémáját a XVI. században. A reformátor híres válaszában, amelyet
egyházi és császári hatóságoknak adott a wormsi országgyűlésen, már ott volt
rejtve az egyéni értelmezés alapelve.
Amikor írásai visszavonására szólították fel, Luther így felelt: „Hacsak nem
győz meg a Szentírás vagy a józan ész, nem vonhatok vissza semmit. Mert a
lelkiismeretem Isten Igéjének foglya, és a lelkiismeret ellen cselekedni sem
nem helyes, sem nem veszélytelen. Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem
úgy segéljen.” Jegyezzük meg, hogy Luther ezt mondta: „hacsak nem győz
meg ...” Korábbi vitákban Lipcsében és Augsburgban Luther már merte maga
értelmezni a Szentírást a pápák és zsinatok által képviselt értelmezésekkel el­
lentétben. Mivel ő ilyen merész volt, az egyházi hivatalnokok ismételten önhit­
26 A Szentírás megismerése

tséggel vádolták. Luther nem vette könnyedén ezeket a vádakat, hanem

gyötrődött felettük. Nem gondolta, hogy ő maga nem tévedhet, de állította,
hogy a pápa és a zsinatok is tévedhetnek. Számára csak egy tévedéstől mentes
igazság-forrás volt. Azt mondta: „A Szentírás soha nem téved.” így, hacsak
nem győzik meg tévedéséről az egyház vezetői, becsületbeli kötelességének
érezte követni azt, amiről saját lelkiismeretét meggyőzte a Szentírás. Ez a vita
volt az egyéni értelmezés alapelvének születése és tűzkeresztsége.
Luther bátor kijelentése és később a Biblia német nyelvre való fordításának
wartburgi munkája után a római-katolikus egyház nem hagyta annyiban a dol­
got. Az egyház mozgósította erőit egy három-ágú ellentámadásban, amely el­
lenreformációként ismeretes. Az ellentámadás egyik legélesebb pontja a protes­
tantizmus elleni határozatok meghozatala volt a tridenti zsinaton. A zsinat sok
olyan kérdéshez szólt hozzá, amelyet Luther és más reformátorok vetettek fel.
E kérdések között ott volt az egyéni értelmezés kérdése is. így fogalmaztak:
Hogy megfékezze a zabolátlan kedélyeket, (a zsinat) elrendeli, hogy
senki ne merje a Szentírást a saját ítéletére támaszkodva értelmezni a
keresztyén tanok épülésére vonatkozó hit és erkölcs kérdésében,
elferdítve így a Szentírást saját felfogásának megfelelően, ellentétben
azz.al az, értelmezéssel, amelyet az. anyaszentegyház vallott és vall. Az
egyházra tartozik azok igazi jelentésének megítélése és értelmezése,
akcir az. Atyák azonos nézetéi tanításával ellentétben is. Ilyen értelmezé­
sek soha ne legyenek kiadva.
Érzed ennek a kijelentésnek az ízét? Ez az állítás többek között azt mondja,
hogy a római katolikus egyház tanítóhivatalának felelőssége a Szentírás
kifejtése és a Szentírás értelmének kinyilatkoztatása. Ez nem szabad, hogy
egyéni véleményezés vagy egyéni felfogás kérdése legyen. Ez a tridenti nyilat­
kozat egyértelműen a reformáció egyéni-értelmezés alapelve ellen szól.
Ha azonban szorosabban megvizsgáljuk a nyilatkozatot, észrevehetjük,
hogy a reformáció alapelvének egyik nagyon komoly félreértését tartalmazza.
Támogatták-e a reformátorok a zabol áll anság elvét? Az egyéni értelmezés azt
jelenti, hogy bárkinek joga van a Szentírást úgy értelmezni, hogy az neki meg­
feleljen? Értelmezheti-e valaki a Szentírást szeszélyes, önfejű módon,
korlátozás nélkül? Komolyan kell-e venni az olyanok értelmezését, akik a
Szentírás tanítására szakosodtak? A válasz ezekre a kérdésekre nyilvánvaló. A
reformátorokat is foglalkoztatta a zabolátlan kedélyek fékentartásának módja
és eszközei. (Ez az egyik oka annak, amiért olyan keményen dolgoztak a bib­
liai értelmezés egészséges alapjainak felvázolásán, hogy akadályozzák és
kiegyensúlyozzák a szeszélyes értelmezést.) De a zabolátlan lelkek megfékezé­
sének módja nem az, hogy az egyház embereinek tanításait csalhatatlannak
jelentsék ki.
Talán a leglényegesebb kifejezés, ami a tridenti nyilatkozatban megjelenik
az elferdítés szó. A zsinat azt mondja, hogy senkinek nincs joga elferdíteni a
Szentírást. Ezzel a reformátorok is a legőszintébben egyetértettek. Az egyéni
értelmezés soha nem jelentette azt, hogy az egyénnek joga van elferdíteni a
Szentírást. Az egyéni értelmezés jogával együtt jár a szabatos, pontos értelme­
 Személyes Bibliátanulmátiyozás és egyéni értelmezés 27

zés tárgyilagos felelőssége. Az egyéni értelmezés engedélyt ad az értelmezésre,

de nem az elferdítésre.
Megrettenünk, amikor visszanézünk a reformáció időszakára és látjuk az
inkvizíció durva válaszát és azok üldözését, akik azért fordították le a Szentírást
a nemzeti nyelvre, hogy az a laikusok rendelkezésére álljon. Azon tűnődünk,
hogyan tudtak a római katolikus egyház uralkodói olyan romlottak lenni, hogy
kínpadra vonták az embereket a Biblia olvasása miatt. Képzeletünket megdöb­
benti az ilyen dolgok puszta olvasása is. Az ilyen történelmi visszaemlékezé­
sekben azonban gyakran figyelmen kívül hagyják azt, hogy sok jószándékú
embert is belekevertek ebbe a műveletbe. Róma meg volt győződve arról, hogy
ha a Bibliát gyakorlatlan laikusok kezébe adják és engedik, hogy ők értelmez­
zék a Könyvet, akkor furcsa elferdítések fognak felbukkanni és ezek tévely­
gésbe és talán örökkévaló gyötrelembe vezetik a bárányokat. Ezért, hogy
megvédjék a bárányokat attól, hogy a végső önmegsemmisítés irányába tart­
sanak, az egyház a testi fenyítéshez folyamodott, egészen a kivégzésig.
Luther tudatában volt egy ilyen lépés veszélyességének, de meg volt
győződve a Szentírás áttekinthetősége felől. így, bár nagyok voltak az
elferdítés veszélyei, azt gondolta, hogy ha a sokaság elé kerül az evangélium
alapvetően tiszta üzenete, akkor ennek előnye sokkal többeket fog a végső üd­
vösségre vezetni, mint a végső romlásba. Kész volt megkockáztatni, hogy el­
fordítsa azt a szelepet, amely a „gonoszság zsilipjét” nyithatja ki.
Az egyéni értelmezés megnyitotta a Bibliát a laikusok számára, de nem
vetette el az iskolázott lelkipásztorok fontosságát. Visszatérve a bibliai időkre,
a reformátorok elismerték, hogy az ótestamentumi és újtestamentumi gyakor­
latban és tanításban jelentős helye volt a rabbinak, az írástudónak és a tanítás
feladatának. A keresztyén egyháznak még mindig fontos jellemvonása az, hogy
a tanítók jártasak kell hogy legyenek az ókori nyelvekben, szokásokban,
történelemben és irodalmi elemzésben. Gyakran félreértették Luther „minden
hívő papságáról” szóló híres tantétclét. Ez nem jelenti azt, hogy nincs semmi­
lyen különbség a lelkipásztorok és a laikusok között. E tantétel egyszerűen
csak azt állítja, hogy minden keresztyénnek van munkája és feladata az egyház
szolgálatában. Mindannyiunkat arra hív Isten, hogy bizonyos értelemben
„Krisztus legyünk a felebarátunk számára”. De ez nem jelenti azt, hogy az
egyháznak nincsenek felügyelői vagy tanítói.
Sokan kiábrándultak a mai társadalom szervezett egyházából. Egyesek ezért
az egyházi anarchia irányába mozdultak el. A hatvanas évek kulturális forra­
dalmával, a Jézus-mozgalom és a földalatti egyház megjelenésével együtt
hangzott fel a fiatalok kiáltása: „Nincs szükségem lelkészre; nem hiszek a
szervezett gyülekezetben vagy Krisztus testének szervezett vezetésében.” Az
ilyen emberek kezében az egyéni értelmezés alapelve a teljes szubjektivizmusra
való jogosítvány lehet.

Objektivizmus és szubjektivizmus
Az egyéni értelmezés nagy veszélye, a szubjektivitás világos és jelenlevő
veszély a bibliaértelmezés területén. A veszély sokkal kiterjedtebb, mint ami­
28 A Szeniírás megismerése

lyennek az gyakran tűnik. Én úgy látom, hogy nagyon pontosan megmutatko­

zik a teológiai megbeszélések és viták során.
Nemrég részt vettem egy megbeszélésen bibliakutatókkal. Az Újtestamen­
tumnak egy olyan szakaszával kapcsolatos érveket és ellenérveket tárgyaltunk
meg, amelynek értelme és alkalmazása volt a vita tárgya. Az egyik Újtesta-
mentum-szakértő ezzel kezdte: „Úgy gondolom, hogy az Újtestamentumhoz
való közeledésünkkor nyitottnak és őszintének kell lennünk. A záró-elemzés­
ben azonban mindannyian azt írjuk le, amit olvasni akarunk benne, és ez így is
van rendjén.” Nem hittem a fülemnek. Annyira megdöbbentem, hogy nem is
próbáltam megcáfolni a hallottakat. Megrendülésem mellett azt éreztem, hogy
a gondolatok kicserélésének lehetősége szinte haszontalan. Ritka az, hogy egy
tudós ennyire kereken fejezze ki előítéletét a nyilvánosság előtt. Mindannyian
küszködünk azzal a bűnös hajlammal, hogy beleolvassuk a Szentírásba azt,
amit ott akarunk látni, de remélem, hogy nem mindig tesszük ezt. Bízom ab­
ban, hogy vannak eszközeink e hajlam fékentartására.
Egy általános szinten a bibliamagyarázat terén gyakori a szubjektivizmus
szellemiségének könnyed elfogadása. Sokszor egy szakasz megbeszélése után
az emberek megcáfolják állításaimat egyszerűen ezt mondva: „Nos, ez a te
véleményed.” Mit jelenthet egy ilyen megjegyzés? Először is, teljesen nyilván­
való minden jelenlevő előtt, hogy az az értelmezés, amelyet sajátomként adtam
elő, az az én véleményem. Én vagyok az, aki éppen az előbb mondtam el ezt a
véleményt. De nem hiszem, hogy ez van az emberek fejében.
E megjegyzés második lehetséges értelme talán egy kimondatlan cáfolat.
Rámutatva arra, hogy az elmondott vélemény az enyém, talán ez a személy azt
érzi, hogy ennyi elegendő annak cáfolatára, mivel mindenki ismeri a kimondat­
lan feltevést: bármely véleménynek, ami R. C. Sproul szájából jön ki, tévesnek
kell lennie, meri neki soha nem volt és nem is lehet igaza. Bármennyire ellen­
ségesek az emberek véleményeimmel kapcsolatosan, kétlem, hogy ez az, amit
értenek azalatt, amikor azt mondják: „Ez a te véleményed.”
Azt hiszem, a harmadik változat az, amire valójában gondolnak ilyenkor az
emberek: „Ez a te értelmezésed, és ez számodra nagyszerű. Nem értek egyet
vele, de az én értelmezésem egyaránt érvényes. Bár értelmezéseink eltérőek és
ellentétesek, mindkettő igaz lehet. Bármi, ami tetszik neked, igaz a te számod­
ra, és bármi, ami tetszik nekem, igaz az én számomra” Ez a szubjektivizmus.
A szubjektivizmus és a szubjektivitás nem ugyanaz. Más azt mondani, hogy
az igazságnak van egy szubjektív eleme és egészen más azt mondani, hogy az
igazság teljesen szubjektív. Ahhoz, hogy az igazságnak vagy a hamisságnak
legyen valamilyen jelentősége életem számára, szükséges, hogy valamilyen
módon rám alkalmazzák azt. Ez a kijelentés: „Georgiában esik az eső” - ob-
jektíven igaz lehet tulajdonképpen, de életem számára nem fontos. Fontos le­
hetne számomra, ha például kimutathatnák, hogy az esőben jég is volt, amely
tönkreteszi a baracktermést, amelybe éppen befektettem a pénzemet. Akkor a
kijelentésnek már szubjektív jelentősége van számomra. Amikor egy tétel
igazsága elevenemre tapint és megragad, akkor ez egy szubjektív dolog. A
bibliai szöveg életemre való alkalmazásának lehetnek erősen szubjektív
mellékzöngéi. De nem ezt értjük a szubjektivizmus alatt. Szubjektivizmus ak­
 Személyes Bibliatanulmányozás és egyéni értelmezés 29

kor történik, amikor elferdítjük a fogalmak objektív értelmét, hogy az saját

érdekeinknek feleljen meg. Azt mondani, hogy: „Georgiában esik az eső”, nem
jelenthet semmit életemre nézve Pennsylvániában, de a szavak azért még
mindig értelmesek. Ez a Georgiában élők számára, és az ott élő növények és
állatok számára jelent valamit.
A szubjektivizmus akkor áll fenn, amikor egy állítás igazságát nem csak
hogy kiterjesztik vagy alkalmazzák a tárgyra, hanem teljesen ez a tárgy
határozza meg azt. Ha el akarjuk kerülni a Szentírás elferdítését, kezdettől
fogva el kell kerülnünk a szubjektivizmust.
A Szentírás objektív megértésére való törekvésünkben ezáltal nem
fokozzuk le a Bibliát valami hideg, absztrakt és élettelen dologgá. Mielőtt
rátérnénk a magunkra alkalmazás szintén fontos feladatára, tulajdonképpen azt
tesszük, hogy megpróbáljuk megérteni, mit mond az Ige a maga
szövegösszefüggésében. Egy bizonyos állításnak lehet számos lehetséges
személyes alkalmazása, de csak egy helyes értelme lehet. Két különböző értel­
mezés, amely ellentmondó és kölcsönösen egymást kizáró, nem lehet egyszerre
igaz, hacsak Isten beszéde nem többirányú. Később majd sokkal bővebben
foglalkozunk a Bibliában levő ellentmondásokkal és az állítások egyedülálló
értelmének problémájával. Jelenleg viszont az egészséges bibliaértelmezés cél­
jainak kifejtésével foglalkozunk. Az első ilyen cél elérni a Szentírás objektív
értelmét és elkerülni az elferdítés azon kelepcéit, amelyek akkor fordulnak elő,
amikor az értelmezéseket a szubjektivizmus uralja.
A bibliatudósok lényeges különbséget tesznek, ahogy ők nevezik, az
exegézis és az eiszegézis között. Az excgézis jelentése megmagyarázni, amit a
Szentírás mond. A szó abból a görög szóból ered, melynek jelentése
„kivezetni”. Az exegézis kulcsa az „ex” előragban található, amely jelentése
„ból,-ből” vagy „valahonnan, valamiből ki”. A Szentírás exegézise annyi, mint
megnevezni a szavakból az ott levő értelmet, de nem többet, sem nem
kevesebbet. Ugyanakkor az eiszegézisnek ugyanaz a gyöke, de más az előragja.
Az előrag eisz, szintén a görögből ered, és jelentése „bele”. így az eiszegézis
magába foglalja valami olyannak a textusba való beleolvasását, ami egyáltalán
nincs is ott. Az exegézis egy objektív vállalkozás. Az eiszegézis a szubjekti­
vizmusban való gyakorlottságot tételezi fel.
Mindannyiunknak harcolnunk kell a szubjektivizmus problémájával. A
Biblia gyakran mond olyan dolgokat, amelyeket nem akarunk hallani. Tehe­
tünk fülvédőket füleinkre és szemellenzőket szemeinkre. Sokkal könnyebb és
fájdalommentesebb kritizálni a Bibliát, mint engedni, hogy a Biblia kritizáljon
minket. Nem csoda, hogy Jézus gyakran így fejezte be szavait: „Akinek van
füle a hallásra, hallja” (pl. Lk 8:8; 14:35).
A szubjektivizmus nemcsak tévedést és elferdítést okoz, hanem önteltséget
is szül. Azt hinni, amit hiszek, egyszerűen azért, mert ezt én hiszem vagy vitat­
kozni, hogy az én véleményem igaz, egyszerűen azért, mert ez az én
véleményem, az önteltség rövid kivonata. Ha nézeteim nem állhatják meg az
objektív vizsgálat és bizonyítás tesztjét, az alázat azok feladását követeli. De a
szubjektivistának megvan az az önteltsége, hogy fenntartsa álláspontját bármi­
lyen objektív igazolás vagy megerősítés nélkül is. Ha azt mondom valakinek:
30 A Szentírás megismerése

„Ha azt szeretnéd hinni, amit hinni akarsz, ez remek; én is azt fogom hinni,
amit hinni akarok.” ez csak látszólagosan hangzik alázatosnak.
A magánvéleményeket a külső bizonyítékok és vélemények fényében kell
mérlegelni, mert poggyász-többletsúllyal terheljük meg a Bibliát. Senki sincs e
Föld színén, aki tökéletesen megértené a Szentírást. Mindannyian vallunk
bizonyos nézeteket és ápolgatunk bizonyos eszméket, amelyek nem Istentől
vannak. Talán ha pontosan tudnánk, hogy mely nézeteink ellentétesek Istennel,
elhagynánk azokat. De ezeket nagyon nehéz kiválogatni. így tehát nézeteink­
nek szükségük van más emberek kutatásának és szakvéleményének
hangszóróira és fenőacéljára.

A tanító szerepe
A XVI. század református gyülekezeteiben különbséget tettek kétféle presbiter
között: voltak tanító presbiterek és vezető presbiterek. A vezető presbiterek
hivatása a gyülekezet ügyeinek kormányzása és igazgatása volt. A tanító
presbiterek, vagy pásztorok elsősorban a szentek szolgálatra való
felkészítéséért feleltek.
Körülbelül az elmúlt évtized volt sok helyen a gyülekezeti megújulás
figyelemreméltó időszaka. Szolgálatsegítő szervezetek, mint például a „Faith at
Work” nevű szervezet sokat tettek azért, hogy helyreállítsák a laikusság
jelentőségét a helyi gyülekezetekben. A laikus megújulási konferenciák már
közismertté váltak. A hangsúly többé nem annyira a nagy szószéki előadókon
van, hanem a laikusokért és a laikusok által rendezett nagy programokon. Ez
nem a nagy igehirdető korszaka, hanem a nagy gyülekezet korszaka.
A laikus megújulási mozgalom egyik legjelentékenyebb fejleménye a házi
bibliatanulmányozó kiscsoportok megjelenése. Olyanok, akiket különben nem
érdekelne a Biblia, itt baráti és fesztelen légkörben nagy előrehaladást tettek
annak tanulásában. A kiscsoportok tettereje alapvetően felhangolja a
laikusokat. A laikusok tanítják egymást vagy megosztják gondolataikat e bib­
liatanulmányozások alkalmával. Az ilyen csoportok meglehetősen eredménye­
sek voltak a gyülekezet megújulásában. Sokkal inkább azok is lesznek, amint
az emberek nagyobb és nagyobb gyakorlottságra tesznek szert a Biblia
megértésében és értelmezésében. Roppant nagy dolog az, hogy az emberek
kezdik felnyitni a Bibliát és együtt tanulmányozni. De ugyanakkor ez egy
rendkívül veszélyes dolog. Az ismeret közreadása építő a gyülekezet számára;
a tudatlanság közreadása romboló és a vak vezet világtalant problémája kerül­
het előtérbe.
Bár a kiscsoportok és a házi bibliatanulmányok nagyon hatásosak lehetnek
a gyülekezet megújulásának elősegítésében és a társadalom átalakításában,
mindezek mellett kell, hogy az emberek képzett tanításban részesüljenek. Meg
vagyok győződve, hogy most is, ahogyan mindig, a gyülekezetnek szüksége
van teológiai kiképzésben részesült lelkészekre. Az egyéni bibliatanulmányo­
zást és értelmezést a tanítók mindenkihez szóló tanításának kell kiegészítenie.
Kérem, ne értsen félre senki. Nem arra hívom az egyházat, hogy térjen vissza a
reformáció előtti helyzethez, amikor a klérus fogságban tartotta a Bibliát.
Örvendek annak, hogy az emberek elkezdik saját maguk tanulmányozni a Bib-
 Személyes Bibliatanulmányozás és egyéni értelmezés 31

Hát és hogy a protestáns mártírok vére nem folyt hiába. Amit mondani akarok
az az, hogy bölcs dolog, ha a bibliatanulmányozó laikusok pásztoraikkal vagy
tanáraikkal való közreműködésben vagy azok vezetése alatt végzik ezt. Maga
Krisztus rendelt egyeseket gyülekezete számára, felruházva őket a tanítás
ajándékával. Ezt az ajándékot és tisztséget becsülni kell, ha népe tiszteletben
akarja tartani Krisztust.
Fontos, hogy a tanítóknak megfelelő neveltetésük legyen. Meg kell hagyni,
alkalomadtán támadnak olyan tanítók, akik bár iskolázatlanok és képzetlenek,
mindamellett rendelkeznek egy félelmetesen intuitív bepillantással a Szentírás­
ba. De az ilyen emberek rendkívül ritkák. Sokkal gyakrabban állunk szembe
olyan emberek problémájával, akik tanítóknak kiáltják ki magukat, de akik
egyszerűen nem képesek tanítani. Egy jó tanítónak alapos tudással és a
Szentírás nehéz szakaszainak megoldásához szükséges képességgel kell ren­
delkeznie. Itt kritikus fontosságú a nyelv, a történelem és a teológia elsajátítá­
sának szükségessége.
Ha megvizsgáljuk a zsidók történetét az Otestamentumban, látjuk, hogy az
egyik legkomolyabb és legmaradandóbb fenyegető veszedelem Izráel számára
a hamis próféta vagy hamis tanító veszedelme volt. Izráel sokkal gyakrabban
bukott el a hazug tanító megtévesztő hatalma miatt, mint a filiszteusok vagy
asszírok keze által.
Hasonló problémáról tanúskodik az Újtestamentum a keresztyén ősegyház­
zal kapcsolatosan. A hamis próféta olyan volt, mint a béres, akit sokkal inkább
foglalkoztatott a saját bére. mint a juhok jóléte. Nem érdekelte, ha másokat
félrevezetett, tévedésbe vagy bűnbe vitt. Nem minden hamis próféta beszél
hamisan rosszakaratból; sokan tudatlanságból tesznek így. Menekülnünk kel­
lene a rosszindulatú és tudatlan embertől.
Ugyanakkor az egyik legnagyobb áldás Izráel számára akkor jött, amikor
Isten saját szíve szerinti tanító prófétákat és tanítókat küldött nekik. Hallgassuk
meg az ünnepélyes figyelmeztetést, amelyet Jeremiásnak mond Isten:
„Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így
prófétáinak nevemben: Almot láttam, álmot láttam! Meddig tart még
ezé Van-e valami a hazugságot próféták) próféták szívében, akik saját
szívük csalárdságát prófétálják? Úgy gondolják, hogy el tudják feled­
tetni népemmel 'az én nevemet álmaikkal, amelyeket elbeszélnek
egymásnak, ahogyan őseik is elfelejtették nevemet a Baal kedvéért? Az
a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki
igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta
búzához? így szál az Úr. Nem olyan-e az igém, mint a tűz - így szól az
Úr - vagy mint a sziklazúzó pöröly? Ezért rátámadok az. olyan
prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! - így szól az Úr.
Rátámadok az olyan prófétákra - így’ szál az Úr akik csak a szájukat
járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés. Rátámadok az olyan
prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el - így szál az Úr - és félreve­
zetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem küldtem
őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a
népnek - így szál az. Úr.” (Jer 23:25-32)
32 A Szentírás megismerése

Ilyen elítélő szavak mellett nem meglepő, hogy az Újtestamentum így figyel­
meztet: „Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, mert tudjátok, hogy súlyosabb
ítéletben lesz részünk.” (Jak 3:1). Olyan tanítókra van szükségünk, akiknek
ismerete alapos és akik szíve nem ellenkezik Isten igéjével.
Az egyéni bibliatanulmányozás egy fontos kegyelmi eszköz a keresztyén
életében. Kiváltság és kötelesség mindannyiunk számára. Isten irántunk
tanúsított kegyelmében és jóságában nemcsak tehetséges tanítókat ad egyházá­
nak, hogy támogassanak minket, hanem Szentjeikét is adja, hogy megvilágítsa
igéjét és felderítse annak életünkre vonatkozó alkalmazását. A helyes tanítást
és a szorgalmas bibliatanulmányozást Isten megáldja.
 3
A hermeneutika:
az értelmezés tudománya

Sok modern, a Bibliával kapcsolatban felmerülő ellentmondás a hermeneu-

tikára vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos. A hermeneutika tudománya a bib­
liaértelmezés tudománya. A görög mitológiában Hermész isten volt az istenek
hírnöke. Az ő feladata volt értelmezni az istenek akaratát. Ennélfogva a herme­
neutika egy olyan üzenet közvetítésével foglalkozik, amely megérthető.
A hermeneutika célja megállapítani az értelmezéshez szükséges
irányelveket és szabályokat. Ez egy jól kifejlesztett tudomány, amely techni­
kaivá és bonyolulttá válhat. Bármilyen írásos okmányt lehet hibásan értelmezni
és ezért szabályokat fejlesztettünk ki, hogy ezek segítségével elkerüljük az
ilyen hibás értelmezéseket. Jelen tanulmányunk csak a legfontosabb és lega­
lapvetőbb szabályok és irányelvek ismertetésére korlátozódik.
Az Egyesült Államok történelmében van egy különleges ügynökség, amely
elméletileg országunk legfelsőbb hermeneutikai bizottságaként működik. En­
nek az ügynökségnek a neve: Legfelsőbb Bíróság. Az egyik elsődleges feladata
az Egyesült Államok Alkotmányának értelmezése. Az Alkotmány egy írott
okmány és szükséges az értelmezése. Eredetileg az Alkotmány értelmezésének
módja követte az úgynevezett nyelvtani-történelmi módszert. Ez azt jelentette,
hogy annak fényében tanulmányozták az okmány szavait, amit azok a szavak
jelentettek az okmány megszövegezésének idején, és így értelmezték az
Alkotmányt.
Olivér Wendell Holmes működése óta az Alkotmány értelmezésének
módszere gyökeresen megváltozott. A nemzet legfelsőbb bíróságán a törvény­
ben és a közbiztonságban mutatkozó jelenlegi krízis közvetlenül összefügg az
értelmezés módszerének háttérben meghúzódó problémájával. Amikor a
bíróság a modern állásfoglalások fényében értelmezi az Alkotmányt, az
újraértelmezés által gyakorlatilag megváltoztatja az Alkotmányt. A végered­
mény az, hogy körmönfont módon a bíróság inkább törvényhozó, mint értel­
mező testületté válik.
34 A Szentírás megismerése

Ugyanez a fajta krízis állt be a bibliai értelmezésnél is. Amikor a biblia-

tudósok olyan értelmezési módszert alkalmaznak, amely magába foglalja „a
Biblia korszerűsítését” annak újraértelmezése által, a Szentírás eredeti értelme
elhomályosodik és az üzenet a mai irányelvekhez igazodik.

A hit analógiája
Amikor a reformátorok szakítottak Rómával és azt a nézetet vallották, hogy a
Biblia kell, hogy legyen az egyház legfelsőbb tekintélye (Sola Scriptura), akkor
nagyon elővigyázatosan határozták meg az értelmezés alapelveit. A hermeneu­
tika elsődleges szabályát „a hit analógiájának” nevezték. A hit analógiája az a
szabály, mely szerint a Szentírásnak kell értelmeznie a Szentírást: Sacra Scrip-
tura siti interpres (A Szentírás a saját maga értelmezője). Ez elég egyszerűen azt
jelenti, hogy a Szentírás semmilyen részét nem lehet olymódon értelmezni,
hogy ellentétbe kerüljön azzal, amit a Szentírás világosan tanít más helyen.
Például ha egy adott igevers kétféleképpen tolmácsolható vagy eltérő módon
értelmezhető, és az egyik értelmezés ellentétben áll a Szentírás többi részével,
míg a másik összhangban van vele, akkor a második értelmezést kell használni.
Ez az alapelv a Bibliában való korábbi bizalomra alapul, mely szerint a
Biblia Isten ihletett igéje. Ezért az következetes és összefüggő. Mivel elfoga­
dott tény, hogy Isten soha nem mond ellent önmagának, becsületsértő volna a
Szentlélek számára egy változó értelmezés választása, amely szükségtelenül
ellentmondásba hozná a Bibliát önmagával. Napjainkban az ilyen lelkiismere­
tességről lemondtak azok, akik tagadják a Szentírás ihletettségét. Már
megszokottá váltak az olyan modern gondolkodók, akik nemcsak a Szentírás
igéit forgatják ki, hanem minden lehetőt megtesznek azok lejáratása érdekében.
Kigúnyolják és semmibeveszik azoknak a konzervatív tudósoknak a fáradozá­
sait, akik megpróbálják a Szentírás nehezen érthető szakaszait egymással
összhangba hozni.
Egészen eltekintve az inspiráció kérdésétől, a hit analógiájának módszere
egy alapos megközelítés az irodalom értelmezéséhez. Az átlagos illendőség
egyszerű szabályainak meg kellene védeniük minden szerzőt az ön-ellentmon-
dás jogtalan vádjaitól. Ha szabadon választhatok egyet egy személy megjegy­
zéseinek kétféle értelmezési módja közül, amelyből az egyik következetesek­
nek mutatja be azokat, a másik pedig ellentmodásosaknak, úgy tűnik, hogy ar­
ról a valakiről a legjobbat kellene feltételezni.
Voltak, akik kérdeztek általam írt könyveimben levő szakaszokról, mond­
ván: hogyan írhatod ezt a hatodik fejezetben, amikor a negyedik fejezetben ezt
és- ezt írod. Akkor megmagyarázom, mit értettem a hatodik fejezetben, és a
személy meglátja, hogy a két gondolat végül is nincs ellentmondásban. A ha­
todik fejezetben a távlat némileg különbözik a negyedik fejezetben levőtől, és
első pillantásra a keltő ellentétben állónak tűnik, de a „második pillantás
filozófiájának” használatával megoldódik a probléma. Mindannyian elszenved­
tünk már ilyen félreértést, és ugyanolyan érzékenyeknek kellene lennünk
mások szavaira, mint ahogy szeretnénk, hogy ők legyenek a mieinkre.
Természetesen elképzelhető, hogy szavaim ellentmondóak: tehát ez az
érzékeny megközelítés és „a kedvezőbb eshetőség feltételezésének filozófiája”
 A hermeneutika:az értelmezés tudománya 35

csak a kétség esetében alkalmazható. Amikor kétségtelenül ellentmondásba

kerültem önmagámmal, akkor csak kritikáról lehet szó. Amikor nem próbáljuk
következetesen értelmezni a szavakat, az olvasott szavak összevisszaság hal­
mazává válnak. Amikor ez történik a bibliaértelmezéssel, a Biblia kaméleonná
változik át, amely úgy változtatja bőrének színét, ahogy az értelmezést végző
személyek gondolkodnak a Bibliáról.
így nyilvánvaló, hogy a Biblia természetéről és eredetéről való
véleményünknek jelentős befolyása lesz arra, hogy hogyan fogunk nekilátni
annak értelmezéséhez. Ha a Biblia Isten ihletett Igéje, akkor a hit analógiája
nem szabad választás, hanem az értelmezés egyik követelménye.

A Biblia szó szerinti értelmezése

„Ugye, nem szó szerint érted a Bibliát?” kérdezik tőlem gyakran. A meg­
fogalmazás módja és hangszíne elárulja, hogy ez nem kérdés, hanem vád. A
magába foglalt jelentés ez: „Bizonyára nem vagy annyira naív, hogy a mi
korunkban szó szerint értelmezd a Bibliát, nemde?” Amikor hallom ezt a
kérdést, úgy érzem magam, mintha minden teketória nélkül letétbe
helyeznének Scopes majom-perének arhívumaiba. (inegj.: Scopes tanár volt
Amerikában, aki a húszas években evolúciót tanított az iskolákban, ami abban
az időben törvényellenes volt. Ezért beperelték, el is vesztette a pert, de furcsa
módon az 1925-ben tartott per után törvényessé vált az evolúció tanítása.)
Mikor ilyet kérdeznek, egy szabványos választ adok. Nem azt mondom,
hogy: „Igen”, vagy: „Hát. néha igen”. Inkább ezt mondom: „Természetesen”.
(Ez alatt azt értem: ki az, aki józan ésszel nem szó szerint értelmezné a Bibliát?)
Ezzel megdöbbentem az embereket, hogy figyelmüket a Biblia szó szerinti
értelmezésének valódi értelmére irányítsam.
Az egyik legjelentősebb haladást a bibliai tudományokban a reformáció
idején akkor tették meg, amikor Luther síkra szállt a hermeneutika második
szabálya mellett: A Bibliát szó szerinti értelmében kell értelmezni. Ez volt
Luther sensus lileralis bibliaértelmezési alapelve. E szó szerinti értelem
hangsúlyozása megértéséhez meg kell vizsgálni azt a történelmi helyzetet,
amelyben e. fogalom keletkezett, valamint e kifejezés szavainak a jelentését.
(Most bele kell bonyolódnom Luther nyelvtani-történelmi értelmezésébe!)
A szó szerint kifejezés a latin litera szóból ered, melynek jelentése betű.
Valamit szó szerint értelmezni annyit jelent, mint figyelni a litera-ra vagyis a
használt betűkre és szavakra. Szó szerint értelmezni a Bibliát annyi, mint azt
irodalomként (literatura-ként) értelmezni. Vagyis egy szakasz természetes
jelentését a nyelvtan, beszéd, mondattan és szövegösszefüggés természetes
szabályai szerint kell értelmezni.
Lehet, hogy a Biblia nagyon rendkívüli könyv, amelyet egyedülálló módon
ihletett a Szentlélek, de ez az ihletés nem alakítja bűvös kifejezésekké a szavak
betűit vagy a szakaszok mondatait. Az ihletéstől még egy főnév főnév és egy
ige ige marad. A kérdésekből nem lesznek felkiáltások, és a történelmi elbeszé­
lések nem válnak allegóriává. Luther alapelve minden volt, esak nem bűvös
vagy primitív. A szó szerinti értelmezés alapelve egy olyan alapelv, amely a
36 A Szentírás megismerése

textus legszorosabb irodalmi megvizsgálását követeli. A Biblia pontos értelme­

zéséhez a nyelvtani szabályok ismerete szükséges; és mindenek felelt gondosan
számításba kell venni azt, amit típus analízisnek neveznek.

Szó szerinti értelmezés és típus analízis

A típus szó jelentése egyszerűen „fajta”, „féle” vagy „faj”. A típus analízis
magába foglalja az olyan dolgok tanulmányozását, mint irodalmi forma,
beszédfordulatok és stílus. Ezt a vizsgálatot mindenfajta irodalommal
elvégezhetjük. Különbséget teszünk a lírai költészet és a jogi tájékoztatás
között, a napilap aktuális eseményekről szóló tudósításai és a hősköltemények
között. Különbséget teszünk a történelmi elbeszélések és a prédikációk között,
az élethű szemléletes leírás és a túlzó elbeszélés között. E különbségtételek
elmulasztása a Bibliával való foglalkozás során egy sereg értelmezési
problémához vezethet. Az irodalmi analízis fontos a pontos értelmezéshez.
Hasznos lehet néhány példa arra, hogy ez hogyan néz ki bibliai szövegek
esetében.
Jónás történetiségének problémáját gyakran kapcsolják össze az irodalmi
analízis kérdéseivel. Sok tudós, aki hisz a Biblia csalhatatlanságában, nem
hiszi, hogy Jónást ténylegesen lenyelte egy bálna (vagy egy nagy hal).
Mivel Jónás könyvének egy elég hosszú szakasza egyértelműen költői
stílusban íródott (az egész második fejezet), egyesek azt állítják, hogy a könyv
soha nem szándékozott azt mondani, hogy ez az esemény ténylegesen
megtörtént a történelemben. Jónás könyvét inkább egyfajta epikai vagy drámai
költeménynek tartják, amely nem egy valóságos történetet beszél el. így, mivel
a könyv nem akar történelmi lenni, nekünk sem kell tehát történelemnek
tekintenünk. Más tudósok más alapon utasítják el Jónás könyvének
történetiségét. Azzal érvelnek, hogy a könyv történelmi elbeszélés, és a
költészeti szakasz csupán Jónásnak a megmenekülésért mondott hálaadó imáját
tükrözi, amit viszont nem kell komolyan venni, mivel egy természeti csodát
foglal magába. Mivel ezek a tudósok nem hisznek a csodákban, elutasítják a
könyv történetiségét. így tehát az első csoport irodalmi alapon utasítja el Jónás
könyvének történetiségét, míg a második filozófiai-teológiai alapon teszi ezt.
Az irodalmi analízis nem dönthet olyan filozófiai kérdésekben, hogy vajon
Jónást lenyelhette-e a hal vagy nem. Összesen annyit tehet, hogy valamilyen
kiindulási pontot ad annak eldöntésére, hogy valaki tényleg állította-e azt, hogy
egy ilyen esemény megtörtént. Ha valaki nem hisz a csodák lehetőségében,
semmilyen” alapja nincs azt vitatni, hogy másvalaki nem mondhatta, hogy egy
csoda megtörtént (természetesen hacsak nem csodára volt szükség azt állítani,
hogy csoda történt!)
Az irodalmi konfliktusokból keletkező problémák másik példája látható a
hiperbolák bibliai használatából. A hiperbola szó szerinti jelentése „túllövés”.
Az egyik szótár a hiperbolát úgy határozza meg, mint „egy különösen túlzott
állítás, hatás elérése céljából.” A hiperbola használata egy megszokott
nyelvészeti jelenség. Például ezt mondják az újtestamentumi írók: „Jézus
bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított...”(Mt 9:35). Azt akarja az író
továbbadni, hogy minden egyes falut meglátogatott? Lehet, de kétséges.
 A hermeneutika:az értelmezés tudománya 37

Mi hasonló módon használjuk a nyelvet. Amikor a Pittsburg Steelers futball

csapata először nyerte meg a Szuper Kupát, a szurkolók tömegesen vonultak ki
ünnepelni és fogadni a hazatérő csapatot. Egyes újságírók ezt mondták: „Az
egész város kivonult üdvözölni őket.” Az várták az újságírók, hogy az emberek
úgy értsék, hogy Pittsburg minden egyes lakója ott volt? Természetesen nem.
Szavaikat hiperbolikusán használták.
Ismerek egy nagyon felkészült Bibliatudóst, aki elutasítja a Biblia tévedhe­
tetlenségének fogalmát, mert szerinte Jézus tévedett, amikor azt mondta, hogy
a mustármag a legkisebb minden mag között. Mivel tudjuk, hogy vannak a
mustármagnál kisebb magok is, látjuk, hogy Jézus és az Újtestamentum té­
vedett azt állítva, hogy az a legkisebb. De tévedéssel vádolni Jézust vagy a
Szentírást, amikor világos a hiperbola használata azt jelenti, hogy elmulasztot­
tuk az irodalmi analízist felhasználni.
Az irodalmi analízis megoldhatja a megszemélyesítésből származó bizonyos
zavarokat. A megszemélyesítés egy költői fogás, mely által élettelen tárgyak
vagy állatok emberi tulajdonságokkal lesznek felruházva. A személytelent
személyes tulajdonságok mutatják be. A Biblia ír a hegyekről, amint azok tán­
colnak és kezeikkel tapsolnak. Ilyen beszédfordulatokat általában könnyű fel­
ismerni és nem okoznak értelmezési nehézségeket. Bizonyos esetekben viszont
a megszemélyesítés kérdései komoly vitához vezettek. Például az Otestamen-
tum megörökíti Bálám szamara megszólalásának esetét. Ez egy költői forma
váratlan felbukkanása egy történelmi elbuszélés közepében? A beszélő állat a
meseszerűség jelenlétére utal a textusban? Vagy találunk-e itt egy csodára vagy
különleges gondviselésre való utalást, amelyet az isteni működés jegyzőköny­
vének egyik részeként örökítettek meg a történésben?
Szubjektív módon válaszolni e kérdésekre annyi, mint eleve megítélni
azokat abból a szempontból, amely elismeri vagy elveti a csodákat. Objektív
módon válaszolni az elhangzott kérdésre annyi, mint alkalmazni az irodalmi
szabványt a textusra. Ez a különleges epizód a Szentírásnak egyik olyan
szakasza közepén történik, amely nem viseli magán a költészet vagy fabula is­
mertető jeleit. A közvetlen szövegösszefüggés a történelmi elbeszélés minden
jegyét magán viseli. A beszélő szamár viszont a szöveg egyik kiemelkedő
eseménye, és így némi problémát jelent. Ismétlem, e vizsgálat célja nem
eldönteni, hogy a szamár beszélt vagy nem, hanem azt szemléltetni, hogyan
vezethet vitához a megszemélyesítés kérdése.
Ha valamit megszemélyesítésnek nevezünk, ami magán viseli a történelmi
elbeszélés minden jegyét, eiszegézisben vagyunk bűnösök. Ha a Biblia állítja,
hogy valami tényleg megtörtént, semmi jogunk nincs „elmagyarázni” úgy,
hogy azt megszemélyesítésnek nevezzük. Ez egy irodalmi és intellektuális
kibúvó, amely által szépen kikerüljük a minket zavaró témát, illetve eltereljük
róla a figyelmet. Ha nem hisszük, hogy megtörtént, akkor mondjuk úgy és
tekintsük úgy, mint a primitív babona befurakodását az ótestamentumi feljegy­
zésekbe.
Egy másik megszemélyesítés kérdése, amely vad vitát idézett elő, a beszélő
kígyó az 1Mózes bűnesetről szóló beszámolójában. Hollandiában a holland re­
formátus egyház komoly krízisen ment keresztül egy vezető teológiai pro­
38 A Szem írás megismerése

fesszor ezzel kapcsolatos nézete miatt. Amikor Barth Károly látogatást tett
Hollandiában e vita tetőpontjának idején, megkérdezték tőle: „Beszélt-e a
kígyó?” Barth így válaszolt: „Mit beszélt a kígyó?” Barth leleményes válasza
ezt szándékozta mondani: „Nem az számít, hogy a kígyó beszélt. Az számít,
hogy mit mondott és milyen hatással voltak ezek a szavak a bűneset
leírásában.” Természetesen Barthnak igaza volt, ha a bűneset bibliai
beszámolója nem történelmi és nem is szándékozik történelmi lenni. Az ő
válasza azonban nem elégítette ki a hollandokat, mert őket nem annyira az
foglalkoztatta, hogy volt-e kígyó vagy nem, hanem inkább az ok, amely miatt
professzoruk tagadta a beszámoló történetiségét.
Az 1Mózes első fejezetei igazi nehézséget jelentenek annak, aki hajszálpon­
tosan akarja meghatározni a használt pontos irodalmi típust. A textus egy része
a történeti irodalom jegyeit viseli, másik része azonban a szimbolikus iroda­
lomban található szóképfajtákat ábrázolja. Ádám valóságos földrajzi helyen
található és valóságos emberi lényként van ábrázolva. Ami a legfontosabb, egy
családi genealógia keretében látjuk őt, ami a zsidók szerint a legkevésbé sem
volna helyénvaló egy misztikus személy számára. Máshol a Szentírásban
Ádárnot más olyan személyek mellé sorolják, akiknek történelmi létezését se­
hogy sem lehetne kétségbe vonni. Mindez az irodalmi analízis törvényei szerint
nyomós okot jelent ahhoz, hogy Ádárnot történelmi személynek lehessen
tekinteni. (Vannak természetesen további teológiai érvek ennek
alátámasztására, de itt minket csak az irodalmi analízis érdekel.) Mindamellett
az egyértelmű történelmi elbeszélés jellemzőinek meglétén felül utalások talál­
hatók például a kertben levő jó és a gonosz tudásának fájára. Miféle fa ez?
Milyen levelei voltak; milyen gyümölcsei voltak? Ez a kép egy olyan fajta
szimbolizmus tulajdonságaival rendelkezik, amelyek megtalálhatók az apoka­
liptikus irodalomban, mint például a Jelenések könyvében.
így tehát a Biblia kezdő fejezeteiben egy olyan irodalmi fajtával vagy
formával szembesülünk, amelynek történelmi elbeszélés-elemei és szimboliz­
mus elemei szokatlan módon vannak összevegyítve. Csak az irodalmi műfaj
meghatározása után lehet megérteni, mit mond el nekünk, mint történelem. Ha
ezt eldöntöttük, át lehet térni a történet hihetőségének kérdésére. Talán
ismétlésnek tűnik, de hadd hangsúlyozzam ki még egyszer, hogy gondosan
meg kell értenünk a különbséget a Biblia valóságos mondanivalójának felfogá­
sa és azon kérdés között, hogy vajon amit mond. az igaz-e vagy sem.

A metafora problémája
A metafora egy szókép, amelyben egy szót vagy egy mondatot, amely szó sze­
rint egy dolgot vagy gondolatot jelent, egy másik helyett használnak, hogy az
így sugalmazza a kettő közötti hasonlóságot vagy analógiát. A Biblia gyakran
használ metaforákat, és ezek sűrűn találhatók Jézus ajkán. Ezeket szintén a
legtöbb esetben viszonylag könnyű felismerni. Amikor Jézus mondja: „Én
vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, az biztonságban lesz” (Jn 10:9),
hogyan kell értenünk ezt? Azt jelenti ez, hogy ahol nekünk bőrünk van, olt
Jézusnak mahagóni burkolata van? Ahol nekünk karjaink vannak. Jézusnak ott
zsanérjai vannak? Ahol nekünk a köldökünk van, ott Jézusnál egy ajtókilincs
 A hermeneutika:az értelmezés tudománya 39

található? Az ilyen következtetések természetesen értelmetlenek. Itt Jézus a

lenni ige formáját metaforikus módon használja.
De mit ért ő azalatt, amit az utolsó vacsorán mond: „Ez az én testem”
(Lk22:19)? A kenyér metaforikusán ábrázolta az ő testét, vagy az az ő testévé
vált valóságos és „betűszerinti” módon? Ebben az esetben az irodalmi forma
nem olyan magától értetődő. Az irodalmi analízis különbségei az úrvacsora
értelmét illetően komoly viszályokra vezettek az egyházban. Azon kevés
kérdések egyike, amelyben Luther és Kálvin soha nem tudott egyetértésre
jutni, éppen Jézus e szavai értelmének kérdése volt. A Kálvin és Luther
képviselői közötti tárgyalások egyik pontján Luther folyton ezt ismételte: „Hoc
est corpus meum; hoc est corpus meum....” (Ez az én testem...). Kétségtelenül,
mivel megvolt úgy Luther, mint Kálvin nézete a Biblia tekintélyéről, ha
egyetértettek volna abban, amit a Biblia ténylegesen mondott, mindketten
alárendelték volna magukat neki.
Ezért a Szentírás szó szerinti értelme keresésének klasszikus módszere
annyit jelentett, mint rájönni arra, mit közöl a bibliai irodalom a különböző
formák és szóképek segítségével. Ez nem a Szentírás gyengítése vagy
viszonylagosítása céljából történt, hanem a helyes megértése miatt, hogy az így
sokkal hatásosabban szolgáljon Isten népének hite és gyakorlata irányítására.

A középkori quadriga
Bár nem Luther volt az első, aki aláhúzta a Szentírás szó szerinti értelme
keresésének fontosságát, ő okozta a legnagyobb csorbát a napjaiban uralkodó
értelmezési módszeren, amely követte az úgynevezett quadrigát. A quadriga
volt az a négyszeres értelmezési módszer, melynek gyökerei a nagyon korai
egyháztörténelembe vezetnek vissza. Kelemen és Origenész működésétől
kezdve megszokott dolog találkozni olyan bibliamagyarázókkal, akik egy
különös allegorizáló módszert használnak bibliaértelmezésükben. A közép­
korban a négyszeres módszer már szilárdan megalapozódott. Ez a módszer
négy jelentés irányában vizsgál meg minden textust: szó szerinti, erkölcsi, alle­
gorikus és anagógikus.
A Szentírás szó szerinti jelentése úgy lett meghatározva, mint a világos,
nyilvánvaló jelentés. Az erkölcsi jelentés az volt, amely oktatta az embereket,
hogyan kell viselkedni. Az allegorikus jelentés kinyilatkoztatta a hit tartalmát,
az anagógikus pedig a jövő reménységét fejezte ki. Olyan szakaszok például,
amelyek Jeruzsálemről tettek említést, négy különböző jelentésre voltak alkal­
masak. A szó szerinti jelentés vonatkozott Júdea fővárosára és a nemzet köz­
ponti szentélyére. Jeruzsálem erkölcsi jelentése az ember lelke (az ember
„központi szentélye”). Jeruzsálem allegorikus jelentése az egyház (a keresztyén
közösség központja). Az anagógikus jelentése a mennyország (Isten népének
jövő tartózkodási székhelyéről való végső reménysége). Ezért egyetlen utalás
Jeruzsálemre négy különböző dolgot jelenthetett egyszerre. Ha a Biblia arról
beszélt, hogy valakik felmentek Jeruzsálembe, ez azt jelentette, hogy ők egy
valóságos földi városba mentek, vagy hogy az ő lelkűk „felment” egy erköl­
csileg kimagasló helyre, vagy hogy templomba kellene mennünk, vagy hogy
majd egyszer felmegyünk a mennyországba.
40 A Szentírás megismerése

Bámulatos, hogy intelligens emberek milyen messze mentek el egy ilyen

bizarr értelmezési módszerrel. Még Ágoston és Aquinói is, akik támogatták a
teológia korlátozását a szó szerinti jelentésre, mindemellett gyakran féktelenül
spekuláltak a quadrigán keresztül. Elég egy pillantás Ágoston allegorikus eljá­
rására az irgalmas samaritánus példázatában, és látható lesz e módszer
működése. Mélyen benézve a Szentírás nyilvánvaló jelentésének szintje alá, a
bibliai exegéták mindenféle furcsa dolgokat értek el. Luther Márton tiltakozott
ilyen és más túlkapások ellen.
Bár Luther elvetette a bibliai szakaszok többszörös jelentését, ezzel még
nem korlátozta a Szentírás alkalmazását egyetlen jelentésre. Habár egy
szentírási szakasznak egy jelentése van, mégis lehet egy sereg alkalmazása
életünk különböző dolgaira. Ismerek egy szemináriumi professzort, aki azt a
feladatot jelölte ki a hallgatóknak a tanév első napján, hogy olvassanak el egy
űjtestamentumi igeverset, és írjanak le ötven dolgot, amit annak a versnek a
tanulmányozásából megtudtak. A hallgatók késő éjszakáig dolgoztak, lázasan
összevetve jegyzeteiket, hogy megfeleljenek a professzor követelményeinek.
Amikor másnap reggel órára mentek, a professzor méltányolta fáradságos
munkájukat és feladott nekik még ötvenet a következő napra ugyanabból a
szakaszból. A lényeg természetesen az volt, hogy bevésse a hallgatók eszébe
annak az igazságnak a gazdagságát és mélységét, ami a Szentírás egyetlen
szakaszában található. A professzor bemutatta azt, hogy bár a Szentírásnak egy
egységes jelentése van, de alkalmazása lehet gazdag és sokféle.
Úgy a hit analógiája, mint a szó szerinti jelentés keresésének alapclvc
(sensus literalis) szükséges biztosítékok a féktelen spekuláció és a szubjektív
értelmezés ellen. Ahogy már meghatároztuk, a szó szerinti jelentés nem jelenti
az egész Bibliának egy történelmi elbeszélés sablonjába való durva, merev
beleerőltetését. Ez tulajdonképpen a Biblia újraértelmezése ellen irányuló
biztosíték, amely újraértelmezés abban nyilvánul meg, hogy az átvitt értelme­
zést olyan szakaszokra erőltetik, amelyeket nem lehet jelképesen
belemagyarázni. Bármely irányba elferdíthető a Biblia. Az egyik módszer kifi­
nomultabb lehet, mint a másik, de így is, úgy is eltér az igazságtól.

A nyelvtani-történeti módszer
A hit analógiájával és a Szentírás szó szerinti jelentésével szoros összefüggés­
ben áll az az értelmezési módszer, amelyet nyelvtani-történeti módszernek
neveznek. Ahogy a név is sugalmazza, ez a módszer nemcsak az irodalmi
formákra összpontosítja a figyelmet, hanem azokra a nyelvtani szerkezetekre és
történelmi összefüggésekre, amelyekben íródott a Szentírás. Az írott állítások
valamilyen fajta nyelvtani szerkezet keretében maradtak ránk. A költészetnek
ugyanúgy vannak bizonyos szerkezeti szabályai, mint az üzleti leveleknek. A
Szentírással való foglalkozáskor fontos ismerni a különbséget egy közvetlen
tárgy és egy főnévi állítmány vagy melléknévi állítmány között. Nemcsak a
magyar nyelvtan ismerete fontos, hanem hasznos ismerni a héber és görög
nyelvtan bizonyos sajátosságait is. Ha például az emberek alaposan ismernék a
görög nyelvtant, a Jehova tanúinak sokkal nehezebb dolguk volna János
 A hermeneutika:az értelmezés tudománya 41

evangéliuma első fejezete értelmezésének elhitetésével, amely alapján tagadják

Krisztus istenségét.
A nyelvtani szerkezet határozza meg, hogy a szavakat kérdésként (kérdő),
parancsként (felszólító), vagy nyilatkozatként (kijelentő) kell-e felfogni.
Például, amikor Jézus azt mondja: „Tanúim lesztek” (Csel 1:8), akkor jövőben
beteljesedő próféciát mond, vagy kibocsát egy uralkodói megbízást? A mi
nyelvünkben a forma homályos. Viszont a szavak görög szerkezete teljesen
világossá teszi, hogy Jézus nem jövendőbeli próféciákat mond, hanem egy
parancsot ad ki.
Más nyelvi kétértelműség felderíthető és megmagyarázlató a nyelvtan
működésének megismerése által. Például, amikor Pál azt mondja a Rómaiak­
hoz írt levele elején, hogy ő apostol, aki arra hívatott, hogy hirdesse „Isten
evangéliumát”, mit ért ő ezalatt? Birtokról van szó, Istennek az evangéliumáról,
vagy az Istenrá? szóló evangéliumról? A nyelvtan válasza fogja kideríteni, hogy
Pál az Istenről szóló evangéliumot akarja hirdetni, vagy azt az evangéliumot,
amely Istentől származik és az Övé. A kettő között nagy különbség van, amit
csak a nyelvtani analízis tud megoldani. Ebben az esetben a görögben birtokos
szerkezet van, ami feleletet ad kérdésünkre.
A történelmi analízis magába foglalja a környezet és a helyzet ismeretének
kikutatását, amelyben íródtak a Biblia könyvei. Ez nélkülözhetetlen ahhoz,
hogy megértsük, mit akart a Biblia mondani a maga történelmi összefüggésé­
ben. A történeti kutatás kérdése éppen olyan veszélyes, mint amilyen
szükséges. Ennek veszélyeit majd később tárjuk fel az ötödik fejezetben.
Viszont szükséges megérteni azt, amit leírtak. A könyvek szerzőségének,
keltezésének és címzettjeinek kérdései fontosak az egyes könyvek világos
megértéséhez. Ha tudjuk, hogy ki, kinek, milyen körülmények között, a
történelemnek milyen szakaszában írt egy könyvet, ez az információ
nagymértékben megkönnyíti megértését.
Például a Zsidókhoz írt levélben sok nagyon nehéz és problématikus
szakasz van. A nehézségek összetettek, mert nem tudjuk pontosan, ki írta a
levelet, kik voltak a címzett „zsidók”, és ami a legfontosabb, milyen sajátos
veszély fenyegette a címzett közösség életét, hogy hitüket elhagyják. Ha ezek
közül egy vagy több kérdésre bizonyosságai lehetne válaszolni, az sokat
jelentene a könyvben jelentkező különleges problémák megoldásában.

Forráskritika
Az úgynevezett forráskritika módszere sok tekintetben hasznos volt a Szentírás
megvilágításában. Azt az elméletet követve, hogy Márk evangéliuma volt az
első írott evangélium, és hogy Máté és Lukács asztalán már ott volt Márk
evangéliuma, mialatt írtak, az evangéliumok közötti kapcsolat sok kérdése
megmagyarázható. Továbbá látjuk, hogy úgy Lukács, mint Máté tartalmaz
bizonyos információkat, amelyeket nem találunk Márknál. Ezért úgy tűnik,
hogy Lukácsnak és Máténak rendelkezésére állt egy információforrás, amivel
Márk nem rendelkezett, vagy úgy döntött, hogy nem használja. Tovább vizs­
gálva találunk bizonyos információt Máténál, ami sem Márknál, sem Lukácsnál
nem található meg, és olyan információt Lukácsnál, ami csak nála található. A
42 A Szentírás megismerése

kizárólag Máténál vagy Lukácsnál található anyag elkülönítése által megálla­

píthatunk bizonyos dolgokat arról, hogy mit részesítettek előnyben és mit tar­
tottak fontosnak írásaikban. Ha tudjuk, hogy miért írja egy író azt, amit ír, ez
segítség írása megértéséhez. Ha egy mai művet olvasunk, fontos elolvasni az
író előszavát, mivel általában ott találhatók meg az írás indítékai és céljai.
A forráskritika módszereinek használatával elkülöníthetjük az egyes írók
közös anyagát. Például majdnem az összes Józsefre, Mária férjére vonatkozó
információ az Újtestamentumban Máté evangéliumában található. Miért? Vagy
miért van nála annyival több utalás az Otestamentumra, mint a többi
evangéliumban? A válasz nyilvánvaló. Máté zsidó közönségnek ír. A zsidók
voltak azok, akiknek jogos kérdéseik voltak Jézus messiási jogigényével kap­
csolatosan. Jézus törvényes apja József volt, és Máténak ezt nagyon fontos volt
kimutatni, hogy így megállapítsa Jézus törzsi családfáját.
Ugyanilyen fajta analízis által fedezzük fel, hogy Lukács nyilvánvalóan
tágabb közönségnek írja evangéliumát, mint Máté, és hogy őt nagyon
foglalkoztatja az, hogy a pogány világot is elérje evangéliumával. Kihangsú­
lyozza például, hogy az evangélium „egyetemes,” mindenkihez szól.

Szerzőség és keltezés
A szerzőség és keltezés kérdései is fontosak a textus alapos megértéséhez.
Minthogy a nyelv megváltoztathatja értelmét egyik nemzedékről a másikra
vagy különböző helyszíneken, fontos, hogy a lehető legpontosabbak legyünk a
könyv keletkezési helyének és idejének megállapításában. A keletkezési
időpont és szerzőség megállapítására tett erőfeszítések néhány alkalmazott
módszer miatt a teológiai viták fő kérdésévé váltak.
Amikor a keltezési kérdéseket szigorúan naturalista perspektívából közelítik
meg, akkor azokat a könyveket, amelyek azt állítják, hogy tartalmaznak
jövendölő próféciát is, olyan dátumra kelteztetik, amely a prófétáit események­
kel egyidejű vagy azok után való. Itt látható, hogy az irodalmon kívüli és
történelmi ismérveket helytelenül kényszerítették rá a könyvekre.
A szerzőség és keltezés kérdései szorosan összekapcsolódnak. Ha tudjuk,
hogy ki írt egy bizonyos könyvet és tudjuk, mikor élt ez a személy, akkor
természetesen ismerjük a könyv megírásának időszakát. Ezért vitáznak annyit a
tudósok arról, hogy ki írta Ézsaiás könyvét vagy a Timóteushoz írt második
levelet. Ha Ézsaiás írta Ézsaiás könyvét, akkor egy bámulatba ejtő jövendölő
prófétikus művel van dolgunk, amely magas fokú inspiráció-nézetet igényelne.
Ha nem Ézsaiás írta az egész róla elnevezett könyvet, akkor egy alacsonyabb
fokú szentírás-nézet volna igazolható.
Szinte szórakoztató látni, hogyan bántak Pál leveleivel a modern kor
szélsőséges kritikusai. Szegény Pál majdnem minden egyes levelét váltakozva
elvették, majd visszaadták. A szerzőség kritizálásához használt egyik legke­
vésbé tudományos módszer a hapax legomena-nak nevezett esemény
tanulmányozása. A hapax legomena kifejezés egy adott könyvben olyan szavak
megjelenésére vonatkozik, amelyeket sehol másutt nem lehet megtalálni az író
írásaiban. Ha például az efézusi levélben találunk 36 szót, amelyet sehol másutt
 A hermeneutika:az értelmezés tudománya 43

nem találunk Pál írásaiban, azt következtethetjük, hogy az efézusi levelet nem
Pál írta, illetve nem ő írhatta azt.
A hapax legomena-ba való túl sok energiabefektetés ostobaságára akkor
eszméltem rá, amikor sürgősen meg kellett tanulnom a holland nyelvet diploma
dolgozatom befejezéséért Hollandiában. Az „induktív módszerrel” tanulmá­
nyoztam a holland nyelvet. Számos G. C. Berkouwer által írt teológiai kötet
tanulmányozását jelölték ki feladatként. A tanulást a Krisztus személye eímíi
kötet olvasásával kezdtem el, amely holland nyelven volt írva. Elkezdtem az
első oldalon az első szóval, amit kikerestem a szótárban. Leírtam a holland szót
egy kártya egyik oldalára, az angol szót a másik oldalára és nekiláttam
Berkouwer szókincse megtanulásának feladatához. Miután ezt elvégeztem
Krisztus személye című könyve minden oldalán, több, mint 6000 szó gyűlt
össze a kártyákon. A következő áttanulmányozott kötet Berkouwer Krisztus
munkája című könyve volt. Több mint 3000 olyan szót találtam ebben a
könyvben, ami nem volt benne az elsőben. Ez lényeges bizonyítéka annak,
hogy Krisztus munkáját nem Berkouwer írta! Megjegyzendő, hogy Krisztus
munkáját Berkouwer mindössze egy évvel Krisztus személye megírása után írta.
Ugyanazzal az általános témával foglalkozott (krisztológia) és ugyanannak az
általános közönségnek írt, mégis több ezer szó volt a második kötetben, ami az
elsőben nem volt benne.
Az is megjegyzendő, hogy Berkouwer írásának mennyisége az első kötet­
ben messze felülhaladja a Pál apostol tollából fennmaradó írások összmennyi-
ségét. Pál levelei sokkal rövidebbek voltak. Azokat Pál széleskörű
közönségnek írta, és magukba foglaltak sokféle témát és kérdést, ráadásul Pál
azokat egy hosszú időszak alatt írta. Mégis az emberek izgalomba jönnek,
mikor találnak egy maréknyi szót egy adott levélben, ami nem található sehol
másutt. Kevés figyelmet kellene szentelnünk ilyen féktelen spekulációknak,
hacsak Pál nem egy hatéves gyerek szókincsével rendelkezett és nem volt
semmilyen irodalmi tehetsége.
Összefoglalásképpen, az egészséges értelmezés megköveteli a textus
nyelvtanának és történelmi összefüggésének gondos vizsgálatát. Ezt a munkát
el kell végezni. A kritikusok sokat tettek, hogy előmozdítsák ismereteinket a
Bibliára vonatkozó nyelvi, nyelvészeti és történelmi háttérrel kapcsolatosan.
Olykor a közülük sokak által használt naturalisztikus feltevések beárnyékolják
munkájuk nagy részét. De az analízis szükséges. És csak e fajta analízis által
szerezhetjük meg a szükséges eszközöket azon tudósok megakadályozására,
akik elragadtatják magukat.

Nyelvtani tévedések
Mielőtt továbblépnénk az értelmezés alapvető gyakorlati alapclveihez, hadd
említsek még egy nyelvtannal kapcsolatos problémát. Az Újtestamentumban
használt nyelvtani szerkezetek közeli analízise sokakat kételkedővé tett a Biblia
ihletettségével kapcsolatosan. Ha a Jelenések könyvére nézünk, ott egy olyan
stílust találunk, amely nyelvtani szerkezetét tekintve nyers és csiszolatlan. Sok
nyelvtani „hiba” látható a szövegben. Ez egyeseket arra biztatott, hogy
megtámadják a Szentírás ihletettségének fogalmát, valamint tévedhetetlenségé­
44 A Szentírás megismerése

nek eszméjét. De az ihletettség és a tévedhetetlenség alapelvei is megfogalma­

zásuk szerint megengedik a nyelvtani hibákat. A Biblia nem „Szent Lélek
görögben” lett írva. Az inspiráció soha nem jelentette a protestáns ortodoxia
számára azt, hogy a Lélek „diktálta” az emberi szerzők szavait és „stílusát”.
Nem is tekintették a szerzőket gépszerű automatáknak, akik teljesen passzívak
a Lélek működése alatt. A tévedhetetlenség sem célozta meg a nyelvtani hibák
eleve kizárását. A tévedhetetlenség a Szentírás „legteljesebb igazmondását”
jelzi. Amikor Luther azt mondja, hogy a Szentírás soha nem téved, ezalatt azt
érti, hogy soha nem téved az általa hirdetett igazságra vonatkozólag. Ezt
láthatjuk saját országunk esküdtszék rendszerében a hamis eskü bűnét illetően.
Ha egy ártatlan embert megkérdeznek bűnössége felől a tanúk padján, és ő így
válaszol: „Én nem megöltem senkit soha”, nem lehet hamis esküvel vádolni
azért, mert nyelvtanilag helytelenül nyilatkozott.
A három elsődleges értelmezési alapelv személyes meggazdagodásunkat
segíti elő. A hit analógiája szem előtt tartja a teljes Bibliát, nehogy a Szentírás
egyik részének eltúlzása miatt a többi rész kizárásának hibájába essünk. A szó
szerinti jelentés korlátozza képzeletünk szeszélyes értelmezések irányába
történő elkalandozását és felszólít arra, hogy közelről vizsgáljuk meg a
Szentírás irodalmi formáit. A nyelvtani-történeti módszer a textus eredeti
jelentésére összpontosítja figyelmünket, nehogy „beleolvassuk a Szentírásba” a
jelenben kialakított gondolatainkat. Most pedig forduljunk ezen alapelveknek a
jelenlegi gyakorlatban való felhasználása felé.
 4
A bibliaértelmezés
gyakorlati szabályai

Ebben a fejezetben megpróbáljuk kifejteni a Biblia értelmezésének legalap­

vetőbb és legszükségesebb gyakorlati szabályait. Ezek a szabályok az előző
fejezetben előadott alapelvekre támaszkodnak.

Első szabály: A Bibliát úgy kell olvasni, mint bármilyen más könyvet
Ez a szabály azért áll elsőként, mert annyira fontos. Ugyanakkor ez egy
könnyen félreérthető szabály is. Amikor azt mondom, hogy úgy kell olvasnunk
a Bibliát, mint ahogy bármilyen más könyvet olvasnánk, ezalatt nem azt értem,
hogy a Biblia minden tekintetben olyan, mint más könyv. Hiszem, hogy a Bib­
lia egyedülálló módon ihletett és csalhatatlan, és ez a meghatározás a Bibliát
egészen más osztályba sorolja be. De ami az értelmezést illeti, a Biblia nem
vesz magára semmilyen különleges varázslatot, amely megváltoztatná az
alapvető irodalmi értelmezési sémákat. Ez a szabály egyszerűen a sensus
literalis alapelvének alkalmazása. A Bibliában az ige ige, és a főnév főnév
marad, éppen úgy, mint bármely más könyvben.
De ha a Bibliát más könyvhöz hasonlóan kell értelmezni, mi van akkor az
imádsággal? Nem kellene keresnünk a Szentlélek Isten támogatását a Könyv
értelmezésében? Vajon nincs olyan ígéret e könyv isteni megvilágosítására,
amely különbözik más könyvtől?
Amikor kérdéseket teszünk fel az imádságról és az isteni megvilágosításról,
akkor olyan területekre érkezünk, amelyekben a Biblia valóban különbözik
más könyvtől. A Szentírás szavai életünkre való alkalmazásának lelki haszna
miatt az imádság roppant fontos. Egy textus lelki jelentőségének
megvilágításához meglehetősen fontos a Szent Lélek. De a történelmi elbeszé­
lés és a metafora megkülönböztetéséhez az imádság nem nagy segítség, hacsak
nem foglal magába komoly esedezést Istenhez, hogy adjon világos gondolko­
dást és tiszta szívet előítéleteink legyőzésére. A szív megszentelése alapvető
elménk számára, hogy az szabad legyen meghallani, azt amit az Ige mond.
Azért is kellene imádkoznunk, hogy Isten segítsen legyőzni tunyaságra való
46 A Szentírás megismerése

hajlamunkat és tegyen a Szentírás szorgalmas tanulmányozóivá. De a misztikus

fellobbanások általában nem nagyon hasznosak az exegézis alapmunkájában.
Még rosszabb a „találomra felütés” úgynevezett lelki módszere.
A „találomra felütés” arra a bibliatanulmányozási módszerre vonatkozik,
amelyben valaki isteni vezetésért imádkozik, majd felüti a Bibliát ott, ahol
történetesen kinyílt. Azután csukott szemmel ráteszi az ujját a lapra és megkap­
ja Istentől a választ abból a versből, amelyen megpihent az ujja. Emlékszem
egy keresztyén lányra, aki utolsó éves főiskolai hallgató volt, és lelkendezve
jött hozzám. Éppen átélte a „negyedéves pánik” vajúdásait, amint közeledett a
tanulmányok befejezéséhez, és nem volt semmilyen kilátása arra, hogy férj-
hezmenjen.
Szorgalmasan imádkozott egy férjért és végül a „találomra felütés”
módszerhez folyamodott, hogy választ kapjon Istentől. Ezzel a módszerrel az
ujja Zak 9:9-en nyugodott meg:
Örvendj nagyon, Sión leánya,
ujjongj, Jeruzsálem leánya!
Királyod érkezik hozzád,
aki igaz és diadalmas,
alázatos, és szamáron ül,
szamárcsikó hátán.
Ezzel a közvetlen Istentől érkező szóval a lány biztos volt abban, hogy útban
van a házasságkötési oltár felé és hogy az ő hercege már úton van. Lehet, hogy
nem egy nagy fehér lovon jön, de egy szamár is megteszi.
Ez nem egészséges mód a Biblia használatára. Nem hiszem, hogy akár
Zakariás vagy a Szentlélek erre gondoltak, amikor írásba foglalták ezeket a
szavakat. Mégis kénytelen vagyok elmondani, hogy körülbelül egy héttel
később a mi fiatal hölgyünk elkezdett randevúzni egy fiatalemberrel, akivel
házasságot kötött egy hónapon belül! Azt gondolom, hogy ez inkább az ud­
varlásban való új bizalmának köszönhető, amit egy rossz eszköz által kapott
meg, nem pedig az isteni ígéretet igazoló isteni gondviselés által.

Második szabály: Olvasd a Bibliát egzisztenciálisan

Ezt a szabályt félelem és remegés leikével említem, mert durván el lehet
torzítani és több baj lehet belőle, mint segítség. Mielőtt meghatároznám, hogy
mit értek alatta, hadd határozzam meg világosan, hogy mit nem értek alatta.
Nem azt értem, hogy a Szentírás értelmezésének modern „egzisztenciális”
módszerét kellene használnunk, ami által a Szentírás szavait kiveszik
történelmi összefüggésükből a szubjektív jelentés kedvéért. Rudolf Bultmann,
például, egy olyan fajta egzisztencializmust pártol, amely által keres egy olyan
kinyilatkoztatást, amit ő „punktiliárisnak”, pillanatnyinak nevez. Itt a kinyilat­
koztatás nem a történelem folyamán megy végbe, hanem inkább az én
személyes döntésem pillanatában. Isten a „hic et nunc”-ban (itt és most) szól
hozzám. Ebben a megközelítésben az, ami a valóságban a történelemben vég­
bement, nem elsőrangú fontosságú. Ami számít, az az „időtlenség teológiája”.
 A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai 47

Ez iskola tudósait gyakran halljuk, amint azt mondják nekünk, hogy igazából
nem számít, Jézus egyáltalán élt-e a történelemben. Ami számít, az a jelenleg
felénk irányuló üzenet. Jézus nem egy történelmi személyt „jelent”, hanem a
„felszabadítás” egyik szimbólumát.
Ezzel a megközelítéssel az a gond, hogy nagyon is számít az, hogy Jézus
tényleg élt, meghalt és feltámadt-e a történelemben vagy nem. Ahogy Pál érvel
az lKor 15-ben, ha Krisztus fel nem támadt, „a mi hitünk semmit sem ér”. Egy
valóságos történelmi feltámadás nélkül magunkra vagyunk hagyva egy halott
megváltóval és egy erőtlen evangéliummal. A jó hír halállal végződne, nem
pedig élettel. Ezért e szabály alatt semmiképpen nem helyeslem az egziszten­
cialisták modern relativisztikus, szubjektivisztikus és történelem-ellenes értel­
mezési módszerét. Az egzisztenciális fogalmat eltérő módon használom.
A szabály alatt azt értem, hogy amint olvassuk a Bibliát, szenvedélyesen és
személyesen kellene bekapcsolódnunk abba, amit olvasunk. Nemcsak a textus
személyre szóló alkalmazása céljából támogatom ezt, hanem a megértés miatt
is. Egyfajta empátiát kérek, mely által megpróbálunk „belebújni az egyének
bőrébe”, akikről éppen olvasunk.
A bibliai történetek nagy része szűkszavú és figyelemreméltó rövid meg­
fogalmazásban maradt ránk. Tekintsük meg a következő elbeszélést:
Nádáb és Abihu, Áron fiai, fogták a maguk szenesserpenyőjét, tüzet
tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az Úr előtt,
amilyet O nem parancsolt nekik. Ekkor tűz csapott ki az Úr színe elől,
és megemésztette őket; meghaltak az Úr színe előtt. Mózes ezt mondta
Áronnak: Erről a dologról beszélt az Úr, amikor azt mondta: A hozzám
közelállókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt,
hogy dicsőséges vagyok! Áron némán hallgatott. (3Móz 10:1-3).
Mi történik itt? Három rövid versben Áron fiai bűnének és a rákövetkező
kivégzésnek a drámája van röviden feljegyezve. Kevés szó esik Áron
reagálásáról. Mindössze annyit olvasunk, hogy Mózes elmagyarázta Isten
ítéletének okait és Áron ezért hallgatott. Mit gondolt Áron, amikor látta fiait
elpusztulni? Tudunk egy kicsit olvasni a sorok között? Ha Áron hozzám
hasonló lett volna, ezt gondolta volna: „Mi történik itt? Ugyan már, Isten, érted
munkálkodók már ennyi ideje, neked áldozom az életem, te meg megsemmisí­
tetted fiaimat egy gyerekes csíny miatt? Ez nem igazságos.” Ez lenne az én
reagálásom. De ha így reagálnék és Izráel szent Istene határozottan emlékeztet­
ne az oltár szentsége és a papi feladat komolysága felől, mondva: „A hozzám
közelállókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy
dicsőséges vagyok”, nagyon gyorsan befognám a számat.
Azáltal, hogy megpróbáljuk magunkat a Szentírás személyinek
élethelyzetébe képzelni, jobban megérthetjük, amit olvasunk. Ez az empátia
gyakorlata, átérezve a tanulmányozott személyek érzéseit. Az ilyen sorok
közötti olvasás nem tekinthető magának a Szentírás szövege részének, de
segíteni fog megérteni az események légkörét.
A Félelem és rettegés-ben Sörén Kierkegaard azon az elbeszélésen töpreng,
amelyben Ábrahám feláldozza Izsákot. Megkérdezi önmagát: „Miért kelt fel
48 A Szentírás megismerése

Ábrahám korán reggel, hogy feláldozza fiát?” Megvizsgálja a textust egy sor
lehetséges válasz alapján, amit e kérdésre adni lehet. Amikor befejezi, az
olvasó úgy érzi magát, mintha ott lett volna a Mórija hegyén és most tér vissza
Ábrahámmal együtt. Itt megértjük az elbeszélés drámáját. Az ilyen spekulációk
szintén nem tesznek hozzá semmit a textus valódi mondanivalójának hiteles
értelmezéséhez, de megkönnyítik annak megértését. Ezért a „sorok közötti
olvasás” megengedett eszköz az igehirdetésben.
Kierkegaard Ábrahámmal kapcsolatos drámai eljárását ez a kérdés serken­
tette: Miért cselekedett Ábrahám úgy, ahogy cselekedett? A Szentírás
olvasásában sokszor zavarba kerülünk, sőt, megbántódunk, különösen akkor,
amikor valamilyen Isten által kirótt szigorú ítélet példáiról van szó. Időről időre
úgy tűnik, hogy Isten kegyetlen és rendkívüli büntetésekkel sújtja népét. Sok
ilyen problémát tisztázni lehet, ha rögtön megállunk és nyugodtan megkérdez­
zük: „Miért teszi Isten ezt?”, vagy „Miért mondja ezt a Szentítrás?” Ha ezt
megtesszük, átsegítjük magunkat a természetünknél fogva Isten ellen levő
előítéletünk felett.
Ha valaki idegesít, sokszor nehéz meghallanom, amit mond, vagy megér­
tenem, amit csinál. Mikor mérges vagyok, hajlamos vagyok azt a személyt, aki
haragom tárgya, a lehető legrosszabb fényben értelmezni. Figyeljük meg, hogy
mi milyen gyakran tesszük ezt a Szentírással. Ahányszor előadást tartok az is­
teni kiválasztásról, valaki mindig ezt fogja kérdezni: „Úgy érti, hogy Isten
önkényesen úgy bánik velünk, mint a bábukkal?” Kellemetlenül érint, amikor
valaki túl gyorsan levonja azt a következtését, hogy nekem ilyen elképzelésem
van Istenről. Én ezt nem mondtam, szavaim sem szándékoztak erre utalni,
mégis bármilyen fajta korlátlan isteni uralom fogalma olyan ellenszenvesnek
látszik, hogy az emberek azt a lehető legrosszabb fénybe helyezik.
Szokványos emberi hajlammal állunk szemben, és mindannyian vétkesek
vagyunk: hajlamosak vagyunk a nekünk ellenszenves emberek tetteit és szavait
a lehető legrosszabb fényben, a saját mulasztásainkat pedig a lehető legjobb
fényben látni. Ha valaki vétkezik ellenem, úgy reagálok, mintha ő teljesen
szándékosan rosszindulatú lenne; ha én vétkezek ellene, csak „véletlenül
tévedtem”. Ha természetünknél fogva ellenségeskedésben vagyunk Istennel,
vigyáznunk kell e hajlamra, amikor Igéjéhez közeledünk.
Úgy tűnik, hogy Pál apostolt a jelenlegi vita szerint tényleg legyőzték a nők
gyülekezeti szerepét illetően. Olvastam irodalmat, amely Pált férfi sovinisz­
tának, nőgyűlölőnek és anti-feministának írja le. Egyesekben olyan sok
rosszindulat van Pál iránt ebben a kérdésben, hogy tollúkból méreg csöpög és
egy szót sem tudnak meghallgatni abból, amit az apostol mond. Az egziszten­
ciális empátia módszer használata által jobban megérthetjük Pált, a férfiút, és
ami ennél is fontosabb, azt, amit valójában mond.
Adela Rogers St. John ír egy kitalált személyről, aki először akarta elolvasni
az újtestamentumi leveleket. Annak érdekében, hogy „szűzies” reagálása
legyen a levelekre, leültette a titkárát és legépeltetett minden egyes levelet, és
azokat saját magának címeztette és postán elküldette lakására. Aztán úgy
olvasott el minden egyes levelet, mintha azokat neki írták volna. Ez az empa­
tikus módszer.
 A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai 49

Harmadik szabály: A történelmi elbeszéléseket a didaktikus szövegeknek

kell értelmezniük
Már megvizsgáltuk a történelmi elbeszélési formák alapvető tulajdonságait.
Mielőtt megérthetnénk ezt a szabályt, meg kell adnunk a didaktikai forma
meghatározását. A didaktikus szó a tanítani vagy oktatni jelentésű görög szóból
ered. A didaktikus irodalom az az irodalom, amely tanít vagy magyaráz. Pál
írásainak jelentékeny része didaktikus jellegű. Az evangéliumok és a levelek
közötti kapcsolatot gyakran azzal az egyszerű kifejezésmóddal határozták meg,
hogy az evangéliumok megörökítették azt, amit Jézus tett, a levelek pedig
értelmezik tetteinek a jelentőségét. Egy ilyen meghatározás túlzott
leegyszerűsítés, mivel az evangéliumok gyakran tanítanak és értelmeznek ak­
kor, amikor elbeszélik a történetet. De az igaz, hogy az evangéliumokban a
hangsúly az események feljegyzésén van, míg a levelek sokkal érdekeltebbek
ezen események jelentőségének, a tantételek, a bátorítások és az alkalmazás
szerinti értelmezésében.
Mivel a levelek túlnyomóan értelmező jellegűek és az evangéliumok után
következnek az elrendezés sorrendjében, a reformátorok azt az alapelvet
támogatták, hogy inkább a leveleknek kellene értelmezniük az evangéliumo­
kat, nem pedig az evangéliumoknak a leveleket. Ez nem abszolút szabály, de
hasznos gyakorlati alapelv. Ez az értelmezési sorrend rejtélyes sokaknak, mivel
az evangéliumok feljegyzik nemcsak Jézus tetteit, hanem tanításait is. Nem
jelenti ez azt, hogy Jézus szavainak és tanításának kevesebb tekintélye van,
mint az apostolokénak? Bizonyára nem ez az alapelv célja. A reformátorok sem
a leveleknek, sem az evangéliumoknak nem tulajdonítottak nagyobb tekintélyt
az egyiknél vagy a másiknál. Sőt, az evangéliumoknak és a leveleknek egy­
forma tekintélyük van, noha különbség lehet az értelmezés sorrendjében.
Napjainkban a bibliai tekintélyben való bizalom megkopásával divatos lett
Jézus tekintélyét szembeállítani a levelek tekintélyével, különösen Pál levelei­
vel. Úgy tűnik, az emberek nem ébrednek tudatára annak, hogy kevésbé állít­
ják szembe Jézust Pállal, mint amennyire egyik apostolt, mint például Mátét
vagy Jánost, a másikkal szembe. Emlékeznünk kell arra, hogy Jézus nem írt
semmit az Újtestamentumba, tetteinek és beszédeinek megismeréséhez az
apostoli tanúvallomásra vagyunk rászorulva.
Nemrég összefutottam egy nagyon közeli barátommal egyetemi éveimből.
Majdnem húsz éve nem láttuk egymást, és elmondtuk, hogy mi történt velünk
azóta. Beszélgetésünk során elmondta, hogyan változott meg a gondolkodása
sok kérdésben. Azt is megemlítette, hogyan változtak meg a Szentírás
természetével és tekintélyével kapcsolatos nézetei. Azt mondta, többé nem hisz
a Biblia ihletettségében, és megsértődött néhány ott található tanítás miatt,
különösen némely páli tanítás miatt.
Megkérdeztem, hogy mi az, amiben még hisz és véleménye nem változott
meg.
Azt válaszolta: „Még mindig hiszem, hogy Jézus az én Uram és
Megváltóm.”
50 A Szentírás megismerése

„Hogyan gyakorolja Jézus uralmát feletted?” kérdeztem tőle gyöngéden.

Nem nagyon értette, hogy mit akarok ezzel mondani, mire egy kissé
átfogalmaztam a kérdést. Megkérdeztem, hogyan közöl vele Jézus bármilyen
információt uralkodásának lényegéből. Azt mondtam: „Jézus mondta: -Ha
szerettek engem, tartsátok meg az én parancsolataimat.” Látom, hogy még
mindig szereted őt és engedelmeskedni akarsz neki, de hol találod meg az ő
parancsolatait? Ha Pál nem pontosan közli Krisztus akaratát és a többi apostol
egyaránt téved, hogyan fedezed fel Urad akaratát?”
Habozott egy ideig, majd így felelt: „Az egyház határozataiban, amikor a
zsinaton találkoznak”.
Nem vettem a fáradságot, hogy megkérdezzem, melyik egyházra vagy
melyik zsinatra gondol, mivel olyan sok nem egyezik. Csak arra mutattam rá,
hogy talán ideje lenne egy másik látogatást tenni a wormsi országgyűlésen. Sok
protestáns elfelejtette, hogy miért tiltakozik és teljes körfordulatot tesz, fele­
melve az egyház jelenlegi döntéseit az apostolok tekintélye fölé. Amikor ez
megtörténik, egy fejjel lefelé álló keresztyénséggel van dolgunk. Ha egyáltalán
bízhatunk az evangéliumok íróiban, talán pontosságukban is bízhatunk, amikor
feljegyzik, hogy Jézus az egyház alapjainak nevezi a prófétákat és az apostolo­
kat. Az én barátom elméjében ez a fundamentum rombadőlt, és egy új lett
lefektetve a helyébe: az egyházi emberek jelenkori véleménye.
Ha Pál és Péter és a többi újtestamentumi író tekintélyüket mint apostolok
magától Jézustól nyerték, hogyan kritizálhatjuk őket tanításaikban, azt állítva
egyidejűleg, hogy Krisztust követjük? Ez ugyanaz a kérdés, amit Jézus felvetett
a farizeusoknak. Ők állították, hogy Istent tisztelik, miközben elutasították azt,
akit Isten küldött és akiről tanúskodott. Azt állították, hogy Ábrahám fiai,
miközben szomorították azt, aki örvendezésre késztette Ábrahámot. Mózes
tekintélyéhez folyamodtak, miközben elutasították azt, akiről Mózes írt.
Iréneusz ugyanezt a pontot vetette fel a korai egyház gnosztikusaival szem­
ben, akik támadták az aposotolok tekintélyét. Azt mondta, hogy ha nem
engedelmeskedtek az apostoloknak, nem engedelmeskedhettek Istennek sem,
mert ha nem fogadjátok el az apostolokat, azt a személyt nem fogadjátok el, aki
küldte őket (Jézus); és ha elutasítjátok azt, aki küldte az apostolokat, elutasít­
játok azt, aki küldte ü t (az Atya Istent). Ezért a gnosztikusok ellen Iréneusz
csupán egy lépéssel tovább vitte Jézus érvelését a farizeusokkal szemben.
így az elbeszélés értelmezése a didaktikus irodalom által nem azzal a céllal
történik, hogy apostolt apostollal vagy apostolt Krisztussal helyezzen szembe.
Ez csupán elismerése az apostol egyik alapvető feladatának, hogy tanítania és
értelmeznie kell Jézus gondolatait népe számára.
E szabály leginkább azért fontos, mert figyelmeztet arra, hogy egyes
személyek tetteiből túl sok következtetés vonható le. Például, össze tudnánk-e
valójában állítani a keresztyén ember megkövetelt viselkedésének kézikönyvét
csupán Jézus cselekedeteinek megvizsgálása alapján? Olyan sokszor, amikor
egy keresztyén egy kérdéses helyzettel szembesül, azt ajánlják neki, hogy
kérdezze meg saját magát: „Mit tenne Jézus ebben a helyzetben?” Ezt a kérdést
nem mindig bölcs dolog feltenni. Jobb kérdés lenne ez: „Mit akarna Jézus,
hogy tegyek ebben a helyzetben?”
 A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai 5 1

Miért veszélyes megpróbálni életünket egyszerűen Jézus cselekedeteinek

mintájára alakítani? Ha megpróbáljuk pontosan Jézus példáját követni,, bajba
keveredhetünk több tekintetben is. Először is a mi feladataink, mint Isten
engedelmes gyermekeié, nem egyeznek pontosan Jézus küldetésével.
Küldetésem nem arra szól, hogy megváltsam az embereket bűneikből. Soha
nem beszélhetek mindenről teljes tekintéllyel, ahogy ezt Jézus tette. Nem me­
hetek be a templomba egy korbáccsal, hogy kizavarjam onnan a korrupt lelki-
pásztorokat. Nem vagyok az egyház Ura.
Másodszor, és talán nem is olyan magától értetődően, Jézus az üdvtörténet
egy más időszakában élt, mint én. Tőle megköveteltetett az Ószövetség minden
törvényének betöltése, beleértve ebbe az étkezési és a szertartási törvényeket is.
Jézus tökéletesen engedelmeskedett az Atyának, amikor vallásos szertartásként
körülmetélték. Ha engem körülmetélnek, nem egészségi vagy higiéniai okból,
hanem előírásos vallásos szertartásként, a szertartás folytán megtagadom
Krisztus befejezett munkáját és magamat az ótestamentumi törvény átka alá
helyezem. Más szavakkal, komoly bűnöket követhetünk el, ha megpróbálnánk
pontosan utánozni Jézust. Itt van az, amiben a levelek nagyon fontosak. Sok
pontban felszólítanak Jézus utánzására. De segítenek felvázolni, hogy melyek
ezek a pontok, és melyek nem.
Egy harmadik probléma a Jézus életével való összevetésben a finom lépés
megtétele a megengedhelőtől a kötelező felé. Például ismerek embereket, akik
bizonygatják, hogy a keresztyén feladata karitatív látogatásokat tenni a szom­
bat napján. Az érv az, hogy Jézus is ezt tette szombaton és ezért nekünk is ten­
nünk kell.
Mármost itt van az elmésség: hogy Jézus ilyen dolgokat tett szombaton az,
azt árulja el, hogy az ilyen cselekedetek nem sértik meg a szombatot és jók. De
Jézus sehol nem parancsolja nekünk, hogy ezeket tennünk kell szombaton. Az
ő példája azt mutatja, hogy ezek megcselekedhetők, de nem szükségszerűek
pont akkor. Ő azt parancsolja nekünk, hogy látogassuk meg a betegeket, de se­
hol sem határozza meg, hogy mikor kell a látogatásnak megtörténnie. Az a
tény, hogy Jézus nőtlen maradt, mutatja, hogy a cölibátus jó, de az ő nőtlensége
nem követeli a házasság elutasítását, ahogy ezt a levelek világossá is teszik.
Van egy másik komoly probléma az elbeszélésekből levont túl sok követ­
keztetéssel. A Biblia megörökíti a szenteknek nemcsak az erényeit, hanem a
hiányosságait is. A szentek képe teljesen le van festve, még a szemölcsök is.
Vigyáznunk kell, hogy ne vetekedjünk a „szemölcsösséggel”. Kétségtelenül
Dávid vagy Pál tevékenységeinek olvasásakor sokat tanulhatunk, mivel magas
fokú megszentelődést elérő emberek cselekedetei ezek. De utánoznunk kelle-
ne-e Dávid házasságtörését vagy Jákob tisztességtelenségét? Isten őrizzen.
Eltekintve az elbeszélések jellembeli és erkölcsi pontjainak kiemelésétől, ott
van még a tantételek kiemelésének problémája. Például az Ábrahámról szóló
elbeszélésben, amely leírja Izsák felajánlását az oltáron a Mórija hegyén, az
utolsó pillanatban állítja meg Ábrahámot Isten egyik angyala, aki ezt mondja:
„Ábrahám! Ábrahám! Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most
már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te
egyetlenedet.” (lMóz 22:11-12) Jegyezzük meg a szavakat: „most már
52 A Szentírás megismerése

tudom”. Nem tudta Isten előre, hogy Ábrahám mit fog tenni? Ott ült a
mennyországban az isteni aggodalom állapotában, várva Ábrahám próbájának
a kimenetelét? Fel és alá járt a mennyei tájakon kérdezve az angyalokat a
dráma előmeneteléről szóló legújabb hírekről? Természetesen nem. A Szentírás
didaktikus részei elejét veszik az ilyen következtetéseknek. Mégis, ha Istenről
való tantételünket csupán az ilyen elbeszélések alapján állítanánk fel, arra a
következtetésre jutnánk, hogy a mi Istenünk „folyton tanul, de soha nem jut az
igazság ismeretéhez”.
Veszélyes dolog tantételt építeni kizárólag az elbeszélésekből. Szomorúan
kell megállapítanom, hogy erős tendencia mutatkozik erre napjaink népszerű
evangéliumi teológiájában. Mindannyiunknak óvatosan kell ellenállnia ennek a
tendenciának.
A fenomenológiai nyelv problémája a történelmi elbeszélésben. A Biblia
emberi nyelven íródott. Ez az egyetlen fajta nyelv, amit megérthetünk, mert
emberek vagyunk. Az emberi nyelv korlátozottságai az egész Bibliára vonat­
koznak. Tulajdonképpen sokat írtak erről a problémáról az utóbbi években. A
szkepticizmus olykor elérte azt a pontot, amikor kijelentette, hogy minden em­
beri nyelv alkalmatlan Isten igazságának kifejezésére. Az ilyen szkepticizmus
legfeljebb jogtalan, vagy cinikus a legrosszabb esetben. Nyelvünk lehet, hogy
nem tökéletes, de megfelelő.
Mindazáltal ezek a korlátozások láthatóak lesznek akkor, amikor
fenomenológiai nyelvvel van dolgunk, főleg a történelmi elbeszélésekben. A
fenomenológiai nyelv az a nyelv, amely leírja a dolgokat úgy, ahogy azok
megjelennek a puszta szemnek. Amikor a bibliai írók leírják a körülöttük levő
mindenséget, ezt a külső látszat leírásával fejezik ki és nem veszik figyelembe
a tudományos, technológiai pontosságot.
Hány vita gyűlt ki azon, hogy a Biblia tanítja-e vagy nem, hogy a Föld, nem
pedig a Nap van a naprendszer központjában? Emlékezzünk Galileire, akit
kiátkoztak, mert a heliocentricitást (Nap-központú naprendszer) tanította azzal
a geocentricitással (Föld-központú naprendszer) szemben, amit az egyház
jóváhagyott? Ez egy nagy krízist okozott, megkérdőjelezve a Szentírás hihető­
ségét is. Mindazonáltal sehol nem találunk didaktikus szentírás-részletet, amely
azt tanítaná, hogy a Föld van a naprendszer középpontjában. Természetesen az
elbeszélésekben a Nap úgy van leírva, mint ami átszeli az égboltot. így látták
az ókori emberek és így látjuk ma is.
Némileg mulattat a modern tudományos világunkban használt technikai
zsargon és fenomenológiai nyelv keveréke. Tekintsük meg az esti időjárás-
jelentést. Városunkban már nem időjárás-jelentés van, hanem meteorológiai
szemle. Ebben a szemlében elkápráztatnak a meteorológus által használt
táblázatok, térképek és technológiai szakkifejezések. Hallok magas-feszültségű
központokról, légi-zavarokról és örvényekről. Értesülök a szél-sebességről és a
légnyomásról. A holnapra vonatkozó előrejelzést a csapadék valószínűségének
hányadosában adják meg. Aztán a szemle végén ezt mondja emberünk: „A
napkelte holnap reggel 6:45-kor lesz.” Meg vagyok döbbenve. Hívjam fel a
tévé állomást és tiltakozzak ezen otromba összeesküvés ellen, amely a geo-
centricitást akarja helyreállítani?
 A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai 53

Tiltakozzak a jelentés csalása és tévedése miatt, mivel a meteorológus nap­

felkeltéről beszél? Mi történik itt? Amikor még mindig naplementéről és nap­
keltéről beszélünk, akkor a látszatok szerint beszélünk, és senki nem nevez
minket hazugoknak. Elképzelhető a 2Krőnika elbeszélő szakaszaiban a
külvilág leírása légnyomás és csapadék lehetőségének hányadosának
megadásával? Ha a Biblia elbeszélő részeit tudományos kézikönyvként olvas­
suk, nagy bajban vagyunk.
Ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek a Szentírásnak nem-didaktikus
szakaszai, amelyek nem érintenék súlyosan a tudomány dolgait. Valóban van­
nak, és ezekben gyakran találunk valódi ellentéteket a természet és az ember
eredetének pszichológiai és biológiai elméleteinek területén. De sok más el­
lentét nem támadna, ha felismernénk a fenomenológiai nyelv jellegét az elbe­
szélésekben.

Negyedik szabály: A "magától értetődőt" a konkrétan megfogalmazott

dolgokkal kell értelmezni
A nyelv dolgában különbséget teszünk a magától értetődő és a kifejezett, nyílt
dolgok között. Sokszor a különbség csak fokozat kérdése és így össze lehet
zavarni. De általában jól elkülöníthető az, amit ténylegesen megfogalmaznak
van és az, ami kimondatlan marad, de magától értetődő. Meg vagyok győződve
arról, hogy ha ezt az egy szabályt következetesen betartanák a keresztyén
közösségek, a minket megosztó tantételi különbségek nagy része megoldódna.
A magától értetődő és a kifejezett összezavarásának pontján könnyű gondatlan­
nak lenni.
Számos utalást olvastam az angyali lények állapotáról, melyszerint ők nem­
nélküliek. Hol mondja a Biblia, hogy az angyalok nemnélküliek? Az a szakasz,
amit mindig ezen állítás támogatására használnak, a Mk 12:25-ben található
meg. Itt Jézus mondja, hogy a mennyben nem lesz nősülés vagy férjhez menés,
hanem olyanok leszünk, mint az angyalok. Ez magába foglalja azt, hogy az
angyalok nem házasodnak, de azt is jelenti, hogy az angyalok nemnélküliek?
Azt jelenti ez, hogy mi nemnélküliek leszünk a mennyben? Lehet, hogy az
angyalok tulajdonképpen nemnélküliek és ez az oka annak, hogy nem
házasodnak, de a Biblia nem ezt mondja. Nem lehetséges, hogy az angyalok
más ok miatt nem házasodnak meg, mint az, hogy nemnélküliek? Az angyalok
nemnélkülisége lehetséges következtetés a textusból de nem szükségszerű
következtetés. Az ember, mint férfi és nő természetéről sok bibliai tanítás van,
amely mintha erősen sugalmazná azt, hogy nemiségünk meg lesz váltva, de
nem megsemmisítve.
A következtetések több, mint gondatlan kezelésének egy másik példája
látható Jézus feltámadott teste természetének kérdésében. Láttam Jézus meg-
dicsőült testéről olyan leírásokat, melyek szerint az egy olyan test, amely képes
akadálytalanul mozogni a szilárd tárgyakon keresztül. Az ilyen állítás bibliai
igazolása a Jn 20:19-ben található: „Amikor beesteledett, azon a napon, a hét
első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem
miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk:
„Békesség néktek!” Nézzük meg gondosan a textus szavait. Mondja-e, hogy
54 A Szentírás megismerése

Jézus „anyagtalanodon:” és átáradt az ajtón keresztül? Nem, azt mondja, hogy

az ajtók zárva voltak és Jézus eljött és megállt középen. Miért említi a szerző,
hogy az ajtók be voltak zárva? Talán hogy jelölje Jézus bámulatos megjelené­
sének módját. Vagy csupán hogy kihangsúlyozza azt, amit valójában ki is
mond, ti. hogy a tanítványok féltek a zsidóktól. Lehetséges, hogy Jézus eljött
megijedt tanítványaihoz, akik összezsúfolódtak a zárt ajtók mögött, kinyitotta
az ajtót, besétált és elkezdett beszélni hozzájuk? Itt szintén lehetséges, hogy
Jézus tulajdonképpen átáradt az ajtón keresztül, de a szöveg nem mondja ezt.
Jézus feltámadt testéről való nézetet összeállítani e szöveg alapján jogtalan
spekuláció és gondatlan exegézis.
Az nyilvánvaló, hogy túl sokat lehet beleolvasni a magától értetődő dol­
gokba. Ezt olyan könnyű megtenni, hogy ebbe a hibába még a leggondosabb
tudósok is beleeshetnek. Az egyik legpontosabb hitvalló nyilatkozat, amit
valaha is írtak, a Westminsteri Hitvallás. A westminsteri hittudósok által bemu­
tatott gondosság és óvatosság a dokumentum fogalmazásában rendkívüli.
Mégis az eredeti dokumentumban van egy ragyogó példája egy hallgatólagos
dologból való túlzott, hibás következtetésnek. A hitvallás azt mondja, hogy
nem kell imádkoznunk a halálos bűnt elkövető személyekért, idézve az 1 Jn
5:16-ot. A textus így szól: „Ha valaki látja, hogy a tesvére nem halálos bűnt
követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni neki, aki nem halálos bűnt követ
el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön.”
Ebben a textusban János buzdítja olvasóit, hogy imádkozzanak olyan test­
vérekért, akik bűnei nem halálosak. Nem tiltja meg a halálos bűn elkövetőiért
való imádságot. Azt mondja: „Nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörög­
jön.” Ez különbözik ettől: „Az ilyen esetekre azt mondom, hogy ne könyörög­
jön”. Az első állítás csupán a parancs hiánya; a második egy határozott tiltás.
Ezért ha képzelt tudósok, akik egy komoly gyűlésen találkoznak, hogy közös
erőfeszítéssel exegetáljanak, eltéveszthetnek egy olyan kényes pontot, mint ez,
mennyivel inkább elővigyázatosaknak kell lennünk, amikor egyedül
foglalkozunk a textussal?
Nemcsak akkor vannak problémáink, amikor túl sokat következtetünk a
Szentírásból, hanem akkor is, amikor a kifejezetten tanított dolgokkal ellentét­
ben álló beleértésekkel nézünk szembe. Amikor olyasmit következtetnek, ami
ellentétben áll azzal, ami kifejezetten állítva van, el kell utasítani a következte­
tést.
A kálvinisták és az arminiánusok örökös vitájában a kérdéseknek nincs
végük. Anélkül, hogy e vitapontok teljeskörű tárgyalásába kapcsolódnék, hadd
illusztráljam a magától értetődő és a kifejezett kérdését egy ismétlődő probléma
segítségével. Tekintettel a bukott ember azon erkölcsi képességére, hogy magát
Krisztushoz tudja fordítani a Szentlélek erejének segítsége nélkül, sokan érvel­
nek, hogy az ember természetes erejével képes magát Krisztus felé fordítani.
Számtalan szakaszt, úgymint: „hogy aki csak hisz, annak örök élete legyen
benne” (Jn 3:15) idéznek a vitában. Ha a Biblia azt mondja, hogy „aki csak
hisz”, ez nem azt foglalja magába, hogy bárki hihet és válaszolhat Krisztusnak
önállóan? Nem foglalja magába az „aki csak” az egyetemes erkölcsi
képességet?
 A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai 55

Az ilyen szakaszok sugalmazhatják az egyetemes képesség beleértését, de

az ilyen beleértéseket vissza kell utasítani, ha szemben állnak egy kifejezett
tanítással.
Hadd kezdjük az ilyen szakaszok vizsgálatát úgy, hogy arra korlátozzuk
magunkat, ami ténylegesen és kifejezetten le van írva: „aki csak hisz, annak
örök élete legyen őbenne.” Ez a vers kifejezetten tanítja, hogy mindazok, akik
a hívők kategóriájában vannak (A) azoknak a kategóriájában lesznek, akiknek
örök életük van (B). Minden A-ból B lesz. De mit mond arról, hogy kik fognak
hinni : kik lesznek az A kategóriában? Egyáltalán nem mond semmit. Semmit
nem beszél arról, hogy mi szükséges a hithez, hogy kik fognak vagy kik nem
fognak hinni. Máshol a Szentírásban azt olvassuk: „Senki sem jöhet hozzám,
ha nem adta meg ezt neki az Atya.” (Jn 6:65). Ez a szakasz kifejezetten az em­
ber Krisztushoz jövetelének képességéről beszél. Az állítás egy egyetemes
tagadó állítás egy hozzácsatolt kivételt jelző mellékmondattal. Azaz a szakasz
világosan állítja, hogy senki nem tud (nem képes) Krisztushoz jönni; a kivételt
jelző mellékmondat pedig azt mondja: hacsak nem az Atya adta meg neki. Ez a
vers kifejezetten tanítja, hogy szükséges egy előfeltételnek eleget kell tenni,
mielőtt valaki képes lenne Krisztushoz jönni. Ez az előfeltétel az, hogy kell,
hogy „az Atya adja meg neki”. Itt szintén nem az a lényeg, hogy elintézzük a
kálvinisták és az armkniánusok közötti vitát, hanem inkább az, hogy bemutas­
suk, hogy ezen a ponton nem lehet a beleértett dolgokat felhasználni a
kifejezett tanítás érvénytelenítésére.
Az összehasonlító állításokból levont következtetések is kérdésesek.
Nézzünk meg egy híres szakaszt a korintusiakhoz írt első levélből, amely sokak
botlását okozta. Pál mondja a cölibátus és a házasság értékéről: „Azért, aki
férjhez adja hajadon leányát, az is jól cselekszi, de aki nem adja férjhez, még
jobban cselekszi” (1 Kor 7:38). Hányszor hallottad, hogy azt mondták, Pál elle­
ne volt a házasságnak vagy azt mondta, hogy a házasság rossz? Ezt mondta ő
tulajdonképpen? Nyilvánvalóan nem. Összehasonlítja a jót a jobbal, nem pedig
a jót a rosszal. Ha egy dologról azt mondják, hogy jobb, mint egy másik, ebből
nem következik az, hogy az egyik jó és a másik gonosz. Vannak összehasonlít­
ható szintjei a jóságnak.
Az összehasonlító értékek azonos problémája merült fel a nyelveken szólás
vitapontjában a hatvanas években. Pál mondja: „Aki nyelveken szól, önmagát
építi, aki pedig prófétái, a gyülekezetei építi. Szeretném ugyan, ha mindnyájan
szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki
prófétái, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a
gyülekezet is épüljön belőle” (lKor 14:4-5). Hallottam a nyelveken szólás
vitájának mindkét pártját, amint kiforgatta ezt a szakaszt. A nyelveken szólás
ellenzői azt hallják Páltól itt, hogy a prófétálás jó és a nyelveken szólás rossz.
Megint nem értették meg, hogy itt egy összehasonlítás van a jó és a jobb
között. A nyelveken szólás pártolóit hallottam úgy beszélni, mintha a
nyelveken szólás sokkal fontosabb volna, mint a prófétálás.
A „magától értetődőt a konkrétan megfogalmazott dolgokkal kell értel­
mezni” szabállyal közeli rokonságban és összefüggésben van a másik szabály:
„értelmezni a homályost a világos fényében”. Ha a világost értelmezzük a
56 A Szentírás megismerése

homályos fényében, egyfajta titkos értelmezésbe sodródunk, amely elkerülhe­

tetlenül szektásodáshoz vezet. Az alapszabály, a gondosság szabálya: gondos
elolvasása annak, amit a szöveg valójában mond, sok zavartól és eltorzítástól
fog megkímélni. Nem feltétlenül szükséges a kimagasló logika-ismeret, csupán
a józan ész egyszerű alkalmazása. Néha a vita heve józan eszünk elvesztését
okozza.

Ötödik szabály: Állapítsd meg gondosan a szavak jelentését

Bármi más is még a Biblia, ez egy olyan könyv, amely szavakon keresztül közli
az információt. Ez azt jelenti, hogy tele van szavakkal. A gondolatok a szavak
kapcsolatán keresztül fejeződnek ki. Minden egyes szó hozzjárul valamivel a
kifejezett tartalom egészéhez. Minél jobban értjük a bibliai kijelentésekben
használt egyes szavakat, annál alkalmasabbak leszünk a Szentírás teljes
üzenetének megértéséhez.
A pontos közlés és a világos megértés nehéz, amikor a szavakat pontatlanul
vagy félreérthetően használják. A szavak téves használata és a félreértés együtt
jár. Mindannyian tapasztaltuk azt a kudarcot, amikor próbáltunk közölni
valamit valakivel, de nem voltunk képesek megtalálni a megfelelő
szóösszetételt, hogy világosan megértessük magunkat. A félreértettség kudarcát
is megtapasztaltuk, amikor mi megfelelő módon használtuk a szavakat, de
hallgatóink félreértették szavaink jelentését.
A laikusok gyakran panaszkodnak, hogy a teológusok túl sokszor nagy
szavakat használnak. A technikai zsargon sokszor zavarba ejtő és bosszantó. A
technikai kifejezések nem annyira a szabatosabb közléshez használhatók, mint
inkább arra, hogy megvédjük állításainkat a túl könnyű megértéstől vagy hogy
imponáljunk az embereknek óriási tudásunkkal. Másrészt a tudósok arra töre­
kednek, hogy működési területükön egy technikai nyelvezetet fejlesszenek ki a
pontosság, nem pedig a zavar kedvéért. Mindennapi nyelvezetünk olyan széles
skálán mozog, hogy szavaink túl rugalmas jelentéseket vesznek fel ahhoz,
hogy hasznosak legyenek a pontos közlésben.
Láthatjuk a technikai nyelvezet előnyét az orvostudomány területén, mégha
az néha bosszant is. Ha megbetegedek és azt mondom az orvosnak: „Nem jól
érzem magam”, azonnal kérni fog, hogy legyek egy kicsit konkrétabb. Ha egy
teljesen átfogó kivizsgálásban részesít, és ezt mondja: „Az ön problémája a
gyomorbetegség”, akkor megkérem, hogy ő legyen konkrétabb. Mindenféle
gyomorprobléma létezik, az enyhe emésztési zavaroktól a gyógyíthatalan rákig.
Az orvostudományban a konkrét és technikai nyelvezet életeket menthet.
Ha meg akarjuk magunkat értetni, meg kell tanulnunk azt mondani, amit
gondolunk és azt gondolni, amit mondunk. Egyszer hallottam egy teológust
előadást tartani a reformátori teológiáról. Előadása közben egy hallgató fele­
melte a kezét és ezt kérdezte tőle: „Uram, miközben önt hallgatjuk,
feltételeznünk kellene azt, hogy ön kálvinista?” A tudós így felelt: „Igen,
valóban az vagyok”, és folytatta az előadását. Pár pillanattal később egy mon­
dat közepén megállt a felismerés hirtelen tekintetével a szemében és a kérdező
hallgatóhoz fordult. Megkérdezte: „Mit ért ön a kálvinista alatt?” A hallgató
válaszolt: „A kálvinista az a személy, aki úgy hiszi, hogy Isten egyeseket
 A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai 57

akaratuk ellenére vonszol az ő országába, amíg ők rugdalóznak és visítoznak ez

ellen, míg kizár másokat, akik kétségbeesetten odakívánkoznak”. Ezt hallva
leesett az előadó álla a megdöbbenéstől és mondta: „Nos, ebben az esetben,
kérem, ne feltételezzék rólam, hogy kálvinista vagyok”. Ha a professzor nem
kérdezte volna meg a hallgatót, hogy mit értett a szó alatt, akkor szándékától
teljesen eltérőt közölt volna, mivel a hallgató durván félreértette az általa
használt szavakat. Ez a fajta dolog megtörténhet és meg is történik, amikor
tanulmányozzuk a Bibliát.
Talán a XX. században látható legnagyobb haladás a bibliai tudomá­
nyokban a szótárírás volt. Azaz nagy mértékben megnöveltük a Bibliában
található szavak jelentésének megértését. Azt hiszem a jelenleg legértékesebb
rendelkezésünkre álló exegetikai segédeszköz Kittel Az. Újtestamentum teoló­
giai szótára című műve. Ez a szótanulmányi sorozat több vastag kötetet tartal­
maz, az Újtestamentumban található kulcsszavak jelentéséről szóló gondos
tanulmánysorozatokkal. Például az a szó, hogy megigazít vizsgálat alá kerül az
egyik kötetben. A szó jelentését kimerítően megvizsgálják minden olyan
szövegben, amelyben előfordul. Jelentése fel van vázolva Homérosz és a
klasszikus Görögország időszakában, az Ótestamentum görög fordításában (a
Szeptuaginta), az evangéliumokban, a levelekben és a korai egyháztörténelem­
ben való alkalmazásában. Nos, a Biblia tanulmányozója ahelyett, hogy
kikeresne egy szót egy közönséges lexikonban, ahol találhat egy pár mondatos
meghatározást a megfelelő szinonimákkal. Kittéihez folyamodhat és megtalál­
hatja negyven vagy ötven oldalon át a szó minden alkalmazásának és finom
árnyalatának részletes magyarázatát és leírását. Felfedezhetjük, hogyan
használt Platón, Euripidész, Lukács és Pál egy-egy szót. Ez nagyon pontosítja a
bibliai nyelvek megértését és elősegíti a modem bibliafordítások pontosságát
is.
Általában két alapvető módszer szerint vannak meghatározva a szavak: az
etimológiai és a szokásos használat szerint. Az etimológia a szavak származta­
tásának tudománya. Látunk egy szót, mint például hippopotámusz, és azon
tűnődünk, hogy mit jelenthet. Ha tudunk görögül, tudjuk azt, hogy a hipposz
szó „lovat” jelent és a potámosz szó „folyót” jelent. így alakul a hippopotámosz
vagy „folyami ló”. A szavak gyökereinek és eredeti jelentéseinek tanulmá­
nyozása nagyon hasznos lehet a sző hangulatának megismeréséhez. Például, a
dicsőség héber szava eredeti jelentése „nehéz” vagy „nyomós”. Ezért Isten
dicsősége kapcsolatban van az ő „nyomósságával” vagy „jelentőségével”. Nem
vesszük őt „könnyedén”. De a szavak pusztán eredeti jelentésük alapján
történő meghatározása mindenféle bajokba keverhet bennünket.
Az eredet és a származtatás mellett végtelen fontos a nyelv tanulmányozása
a használat kontextusában. Ez szükséges, mert a szavak használatuktól függően
jelentésükben változásokon mennek át. Például az angol cute szó jelentése
Shakespeare idejében karikalábú volt. Mai jelentése viszont aranyos. Amikor
ma ilyen jelzővel illetünk egy nőt, reméljük, hogy ő nem egy shakespeari
színésznő! Az angol scan szót az angol értelmező szótár az én időmben így
határozta meg: részletesen, figyelmesen olvas. Az újabb kiadású szótárak
ugyanerre a szóra a következő magyarázatot adják: könnyedén, felületesen át­
58 A Szentírás megismerése

fut egy olvasmányt. Tehát néhány év leforgása alatt teljesen megváltozott a

kifejezés jelentése. Az a helyzet, hogy olyan sokan használták tévesen a szót,
hogy ez a téves használat lett a „szokásos jelentés”.
Több jelentésű szavak. A Bibliában tucatnyi többjelentésü szót találunk.
Csak a szövegösszefüggés határozhatja meg az egyes szavak jelentését. Például
a Biblia sűrűn beszél Isten akaratáról. Legalább hat különböző módon
használja ezt a szót. Néha az akarat szó Isten parancsaira vonatkozik,
amelyeket kinyilatkoztatott népének. Azaz, az O akarata a „népe számára
előírt rendeletéit” jelenti. Az akarat szó használatos még „Isten szuverén csele­
kedetének leírására, amely akarat által Isten előidéz bármit, amit akar, hogy
megtörténjen”. Ezt Isten hathatós akaratának nevezzük, mert hatása van arra,
amit akar. Ezenkívül létezik az akaratnak ez a jelentése is: „az, ami tetszik Is­
tennek, amiben öröme van”.
Nézzük, hogyan lehet egy szakaszt a Szentírásból értelmezni az akarat e
három jelentésének fényében: „Isten nem azt akarja, hogy némelyek
elvesszenek” (2Pt 3:9). Ez jelentheti: (1) Isten előírt egy törvényt, mely szerint
senkinek sincs megengedve, hogy elvesszen; Isten törvénye ellen van az, hogy
valaki elvesszen; (2) Isten szuverén módon elhatározta és természetesen
előidézi, hogy soha senki nem fog elveszni; vagy (3) Istennek nem tetszik,
vagy nincs öröme abban, ha az emberek elvesznek. E három közül melyiket
tartod helyesnek? Miért? Ha megvizsgáljuk a kontextust, amelyben meg­
jelenik, és követjük a hit analógiáját, figyelembe véve a teljes Szentírás tágabb
összefüggését, csak egyik jelentésnek van értelme ezek közül, nevezetesen a
harmadiknak.
Kedvenc példám több jelentésű szavakra a megigazulás szó. A Róm 3:28-
ban Pál ezt mondja: „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a
törvény cselekvésétől függetlenül”. A Jak 2:24-ben ezt olvassuk: „Látjátok
tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által”.
Ha a megigazulás szó ugyanazt jelenti mindkét esetben, akkor
összeegyeztethetetlen ellentmondás van a két bibliai író között egy olyan
kérdésben, amely örök sorsunkat érinti. Luther „hit általi megigazulásnak”
nevezte azt a szakaszt, melyen az egyház áll vagy bukik. A megigazulás
jelentése és az a kérdés, hogyan valósul ez meg, nem csekélység. Mégis Pál
mondja, hogy hit által van, cselekedetek nélkül, Jakab pedig azt mondja, hogy
cselekedetek által van, nem csupán hit által. Hogy még nehezebbé tegye az
ügyet, a Róm 4-ben Pál hangsúlyozza, hogy Ábrahám megigazult, amikor hitt
Isten ígéretében, még mielőtt körülmetélkedett volna. Isten az lMóz 15-ben
igazította meg Ábrahámot. Jakab mondja: „Ábrahám, a mi atyánk, nem csele­
kedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron?” (Jak
2:21). Jakabnál csak az lMóz 22-ben igazuk meg Ábrahám.
Ez a megigazulás kérdése könnyen megoldható, ha megvizsgáljuk a meg­
igazulás szó lehetséges jelentéseit és alkalmazzuk azokat az illető szakaszok
összefüggésében. A megigazulás szó jelentheti (l) visszahelyezni az Istennel
való kibékülés állapotába azokat, akik törvényének ítélete alatt vannak, vagy
(2) bebizonyítani, igazolni.
 A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai 59

Jézus mondta például „De minden gyermekében igazolódott az Ő

bölcsessége” (Lk 7:35). Mit akar ezzel mondani? Azt, hogy a bölcsesség vissza
lett állítva az Istennel való közösségbe és megváltatott az ő haragjától? Nyil­
vánvaló, hogy nem. Szavainak világos jelentése az, hogy egy bölcs cselekedet
jó gyümölcsöt terem. A bölcsességre való igényt igazolja az eredmény. Egy
bölcs döntés eredményei révén bizonyul bölcsnek. Jézus gyakorlati kifejezése­
ket használ, nem pedig teológiai kifejezéseket, amikor ilyen módon használja a
megigazulás szót.
Hogyan használja Pál ezt a szót a Róma 3-ban? Itt vitán felüli a jelentés. Pál
világosan beszél a megigazulásról a legfontosabb teológiai értelemben.
Mi a helyzet Jakabbal? Ha megvizsgáljuk Jakab levelének szövegösszefüg­
gését, meglátjuk, hogy Pál más kérdéssel foglalkozik. Jakab ezt mondja a 2:14-
ben: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de csele­
kedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?” Jakab azt a kérdést
veti fel, hogy milyen hit szükséges az üdvösséghez, és azt mondja, hogy az
igazi hit cselekedeteket fog teremni. A cselekedetek nélküli hitet halott hitnek
nevezi, az egy olyan hit, amely nem valódi. A lényeg az, hogy az emberek el­
mondhatják, hogy van hitük, miközben tulajdonképpen nincs hitük. A hit
megléteiének állítása akkor igazolódik, amikor a hit gyümölcsök által,
nevezetesen a cselekedetek által nyilvánul meg. Ábrahám megigazult vagy iga­
zolva van előttünk cselekedeteinek gyümölcse által. Bizonyos értelemben
Ábrahám megigazulási igényét bizonyítják cselekedetei. A reformátorok ezt
értették e formula kijelentése alatt: „A megigazulás egyedül a hit által van, de
nem egy olyan hit által, amely egyedül van.”
Szavak, amelyek jelentése tantételbeli fogalommá válik. Van még egy értel­
mezési zavarokat előidéző szókategória. Ez az a csoport, amelynek szavai
tantételi fogalmakként használatosak. Például ott van a megment szó és az en­
nek megfelelő megmentés szó. A Biblia világában azt az embert tekintjük
„mentettnek”, aki szabadítást élt át bármilyen bajból vagy szerencsétlenségből.
Akik megmenttettek hadi vereségből, sebesülésből vagy betegségből, rágalma­
zásból vagy becsületsértésből, mind átélték azt, amit a Biblia „megmentésnek”
nevez. Mégis a végső megmenekülés akkor következik be, amikor megmente­
tünk a bűn hatalma alól és Isten haragja elől. Ebből a különleges
„megmentésből” fejlesztettük ki a megváltás tanát. A probléma akkor merül
fel, amikor újból az Újtestamentumhoz fordulunk, amelyből kiemeltük a
megváltástant és beleolvassuk a megmentés legteljesebb cs legfontosabb
jelentését minden versbe, amelyben előfordul a megmentés, megváltás vagy
üdvösség szó. Például Pál mondja egy alkalommal, hogy az asszonyok
„üdvözölnek, ha gyermeket szülnek” (1 Tim 2:15). Azt jelenti ez, hogy két
lehetőség van az üdvösségre? A férfiak Krisztus által mentetnek meg, viszont
az asszonyok bejuthatnak a mennyek országába pusztán a gyermekszülés által
is? Nyilvánvalóan Pál a megmentés különböző szintjéről beszél, amikor ezt a
szót használja a gyermekszüléssel kapcsolatosan.
Ugyanúgy ezt olvassuk az 1 Kor 7:34-ben: „Mert a hitetlen férj meg van
szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben
gyermekeitek tisztátalanok volnának, így azoban szentek.” Ha megfigyeljük
60 A Szentírás megismerése

ezt a szakaszt a megszentelődés szempontjából, milyen következtetésre jutunk?

Ha a megszentelődés a megigazulás után következik és Pál azt mondja, hogy a
hitetlen házastárs meg van szentelve, ez csak azt jelentheti, hogy a hitetlen
házastársak is megigazultak. Ez egy helytelen teológiához vezethet: Ha nem
hiszel Krisztusban, vagy nem akarod követni Ót, de nyugtalan vagy, hogy ki
leszel zárva a mennyből, ha netalán Jézus tényleg az Isten Fia, bebiztosíthatod
magad úgy, hogy összeházasodsz egy keresztyénnel és mindkét világból a
legjobbat kapod. Ez azt jelentené, hogy három megigazulási mód van: az egyik
Krisztusba vetett hit által, egy másik a gyermekszülés által, és egy másik egy
hívővel való házasságkötés által.
Ilyenfajta teológiai zavar fordulhatna elő, ha a megszentelés szót teljes
tantételi jelentésében értelmeznénk. De a Biblia más módon is használja e szót.
A megszentelés elsősorban egyszerűen ezt jelenti: „félretesz” vagy „odaszán”.
Ha két pogány összeházasodik, és az egyik keresztyén lesz, a hitetlen egy sajá­
tos kapcsolatba kerül Krisztus testével a gyermekek miatt. Ez nem jelenti azt,
hogy ők meg vannak váltva.
Ezek a példák elegendőek lehetnek megláttatni, milyen fontos a Szentírás­
ban alkalmazott szavak alapos ismeretére szert tenni. Számtalan vita származott
és eretnekség született abból, hogy egyszerűen elmulasztották észrevenni, hogy
gyakran a szavaknak többféle jelentésük van.

Hatodik szabály: Jegyezzük meg a parallelizmusok jelenlétét a Bibliában

A héber irodalom egyik legelragadóbb jellemzője a parallelizmusok használata.
Az ókori Közel-Kelet nyelveiben a parallelizmus mindennapos volt és viszony­
lag könnyű felismerni. Előfordulásának felismerése nagy mértékben segíti az
olvasót a textus megértéséhez.
A héber költészet más költészeti formához hasonlóan gyakran egy sajátos
versmérték szerint rendeződik. A versmérték formája viszont sokszor elvész a
fordítás során. A parallelizmus nem vész el olyan könnyen a fordításban, mert
nem annyira a szavak és magánhangzók ritmusát foglalja magába, hanem a
gondolatok ritmusát. A parallelizmus olyan két, esetleg több mondat vagy
mellékmondat közötti kapcsolat, amely összhangban van hasonlóságában, vagy
egymáshoz van szabva. Három alapvető parallelizmus típus létezik: szinoním,
ellentétes és szintetikus.
A szinoním parallelizmus olyankor fordul elő, amikor egy szakasz különbö­
ző sorai vagy részei ugyanazt a gondolatot mutatják be egy kissé más kifejezési
módon. Például:
Nem marad büntetlen a hamis tanú,
és nem menekül meg, aki hazugságot beszél. (Péld 19:5)
Vagy:
Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg,
térdeljünk le alkotónk, az. Úr előtt! (Zsolt 95:6)
Az ellentétes parallelizmus olyankor fordul elő, amikor a két rész ellentétbe van
állítva egymással. Ugyanazt a dolgot mondhatják, de tagadás útján teszik ezt.
 A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai 61

A bölcs fiú megfogadja az apai intést,

de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. (Péld 13:1)
Vagy:
Aki lustán dolgozik, elszegényedik,
de a szorgalmas munka meggazdagít. (Péld 10:4)
A szintetikus parallelizmus egy kicsit összetettebb, mint a többi. Ebben a
szakasz első része egy várakozást érzékeltet, amely kiteljesedik a második
részben. Haladhat fokozatosan, „lépcsőház”-szerűen egy végkövetkeztetéshez
a harmadik sorban.
Mert ellenségeid, Uram,
ellenségeid elenyésznek,
szétszóródnak a gonosztevők mind. (Zsolt 92:10)
Bár Jézus nem beszélt versekben, a parallelizmus hatása érezhető szavaiban.
Aki kér tőled, annak adj, és
aki kölcsön akar kérni tőled,
attól ne fordulj el. (Mt 5:42)
Vagy:
Kérjetek, és adatik nektek,
keressetek, és találtok,
zörgessetek, és megnyittatik nektek. (Mt 7:7)
A parallelizmusok felismerésének képessége gyakran tisztázhatja a textus
megértésének látszólagos nehézségeit. Ugyanakkor nagyon meggazdagíthatja a
különféle szakaszok mélységének érzékelését. A Biblia King James
fordításában van egy szakasz, amely sokak botlását okozta. Az És 45:6-7 ezt
mondja:
En vagyok az Úr, és több nincsen!
Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem,
ki békességet sz.erz.ek és gonoszt teremtek;
én vagyok az. Úr, aki mindezt cselekszem!
Sokszor kérdeztek e vers felől. Nem világosan tanítja azt, hogy Isten teremtette
a gonoszt? Nem teszi-e ez Istent a bűn szerzőjévé? E problematikus szakasz
megoldása egyszerű, ha felismerjük benne egy ellentétes parallelizmus nyil­
vánvaló jelenlétét. Az első részben a világosság van ellentétbe helyezve a
sötétséggel. A második részben a béke van ellentétbe állítva a gonosszal. Mi a
béke ellentéte? Az a fajta „gonosz”, amely nem a jó ellentéte, hanem a „béke”
ellentéte. A New American Standard Biblia, egy újabb keletű fordítás így
hangzik: „jólétet idéz elő és teremti a bajt.” Ez egy sokkal pontosabb
tolmácsolása az ellentétes parallelizmus által kifejezett gondolatnak. A szakasz
lényege az, hogy végül Isten adja a jólét és a békesség áldását az istenfélő nép­
nek, de bajjal sújtja őket, amikor ítélkezőleg cselekszik. Ez messze van attól a
gondolattól, hogy ő a gonosz eredete és teremtője.
62 A Szentírás megismerése

Egy másik kérdéses szakasz, amely egyfajta parallelizmust mutat, a

Miatyánkban található. Jézus így oktatja tanítványait az imádságra: „Ne vígy
minket a kísértésbe” (Mt 6:13). Jakab így figyelmeztet: „Senki se mondja,
amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem” (Jak 1:13). Jézus imádsága nem
azt sugalmazza, hogy Isten valóban kísérthet minket, vagy legalábbis kísértés­
be vezethet minket? Vajon azt mondja-e Jézus, hogy kérjük, hogy Isten ne
próbáljon bűnre csábítani vagy rávenni a bűnre? Isten őrizzen!
A probléma könnyen kiküszöbölhető, ha megvizsgáljuk a parallelizmus
többi részeit. A szakaszban így olvasható: „Ne vígy minket a kísértésbe, de
szabadíts meg a gonosztól.” Ez egy szinoním parallelizmus példája. A két rész
gyakorlatilag ugyanazt a dolgot mondja. Kísértésbe vinni annyit jelent, mint
kitenni a gonosz támadásának. A „kísértés” nem az a fajta, amelyről Jakab
beszél, amely saját kívánságaink belső hajlamaival kezdődik, hanem a „próba”
külső helye. Isten próbára teszi népét, ahogyan tette Ábrahámmal és Jézussal a
pusztában.
Egy további probléma ebben a textusban a gonosz, szó fordítása. A főnév
hímnemben van a görögben és sokkal pontosabban „A gonosz embertől” lenne
a fordítás. „Általában a gonosz” semleges nemű lenne. Jézus ezt mondja: „Ó
Atyánk, építs egy falat körénk, őrizz meg minket a Sátántól. Ne engedd, hogy
megkörnyékezzen bennünket. Ne vígy minket oda, ahol elfoghat minket.” A
kezdeti nyomravezető jel e szakasz megoldásához szintén a parallelizmusban
található.
A parallelizmus külső megjelenése meggazdagíthatja a bibliai fogalmak
megértését is. Például hogyan értette a héber gondolkodás az áldás fogalmát?
Hallgassuk meg a klasszikus héber áldás szavait, és próbáljuk hirtelen egy
rövid időre megpillantani szemléletüket:
Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az ÚR,
és könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az ÚR,
és adjon neked békességet! (4Móz 6:24-26)
Megvizsgálva az áldásmondás párhuzamos szerkezetét, nemcsak az áldás
mélyebb megértése által gazdagodunk meg, hanem azáltal is, mit értett egy
zsidó a „béke” teljes mértéke alatt. Jegyezzük meg, hogy a béke, a könyörület
és a megőrzés szavak szinonimaként szerepelnek. A béke többet jelent a háború
hiányánál. Isten könyörületességének megtapasztalását jelenti azáltal, hogy O
megtart. Mit jelent megőrizve lenni egy olyan nép számára, amely egy zarándok
életet folytat? A zsidók története a számkivetettek története, akik állandóan
szembenéznek az élet tartósságának hiányával. Isten könyörületességének áldá­
sa és a béke megtapasztalása rokonságban vannak egymással.
De mi az áldás? Jegyezzük meg, hogy az áldásmondás utolsó két részében
az áldás helyébe Isten orcájának meglátása lép: „Ragyogtassa rád orcáját az
ÚR...(vagy) fordítsa feléd orcáját.” Egy zsidó számára az áldás legfőbb állapo­
ta az, amikor olyan közel állhat Istenhez, hogy láthatja orcáját. Az a dolog, ami
meg volt tiltva a bukott embernek az Ótestamentumban, az Isten arcának
 A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai 63

megpillantása volt. Közeledhettek hozzá: Mózes láthatta Istent hátulról;

közösségük lehetett Istennel, de arca nem volt látható. De Izráel reménysége - a
végső és legmagasztosabb áldás - Istent meglátni szemtől-szembe.
A keresztyén számára a megdicsőülés legmagasabb állapotát a boldogító
látomás, Isten szemtől-szembe való látása fejezi ki. Viszont a héber fogalom­
körben Isten átkának fogalmát fejezi ki Isten hátatfordításának - elfordulásának
képe. Isten közelsége áldás; Isten távolléte átok.

Hetedik szabály: Vegyük észre a példabeszéd és a törvény közötti különb­

séget
Mindennapos tévedés a Biblia értelmezésében és alkalmazásában egy közmon­
dást felruházni egy feltétlen erkölcsi szabály súlyával vagy erejével. A példabe­
szédek fülbemászó kis rímes verspárok, melyek célja gyakorlati kézenfekvő
igazságokat kifejezni. Az istenfélő életbölcsesség alapelveit tükrözik. Nem
tükröznek erkölcsi törvényeket, amelyeket feltétlenül alkalmazni kell minden
elképzelhető élethelyzetre.
A feltétlenné tétel problémájának megmutatásához hadd illusztráljam ezt
híres közmondásokkal. Emlékszünk a híres mondásra: „Nézz, mielőtt ugrasz!”
E mondás célja az, hogy megtanítson cselekedeteid következményének bölcs
megfontolására. Nem szabad heveseknek lennünk, beleugorva a dolgokba
mielőtt tudnánk, hogy mit teszünk. Hát a másik mondás: „Aki tétovázik,
elveszett”? Mi történik, ha mindkét mondást végérvényesítjük? Egyrészt, ha
tétovázunk, el vagyunk veszve. De ha szét kell nézzünk, mielőtt ugrunk, akkor
tétováznunk kell.
A végkövetkeztetés tehát: „Aki tétovázik nézni, mielőtt ugrik, elveszett!”
Ugyanez megtörténhet a bibliai példabeszédekkel is. Még Jézus egyes
bölcsességet tartalmazó mondásaival is megtörténhet. Jézus mondja: „Aki
nincs velem, ellenem van” (Mt 12:30). De Jézus ezt is mondta: „Aki nincs elle­
netek, az veletek van” (Lk 9:50). Hogyan lehet mindkettő igaz? Mindannyian
tudjuk, hogy némely esetben a hallgatás beleegyezést jelent, más helyzetben
pedig ellenzést jelent. Egyes esetekben az ellenállás hiánya támogatást jelent;
más esetekben a támogatás hiánya ellenállást jelent.
A Péld 26:4-5 világosan illusztrálja, hogyan lehetnek a példabeszédek ellen­
tétesek, ha kivétel nélkül feltétlenként veszik őket. A negyedik vers mondja:
„Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel
hozzá!”. Az ötödik vers ezt mondja: „Felelj meg az ostobának a bolondságához
illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek.” Tehát vannak idők, amikor
bolondság megfelelni egy ostobának bolondsága szerint, és vannak idők,
amikor bölcs dolog bolondsággal válaszolni egy ostobának.
Ahogyan különbséget teszünk példabeszéd és törvény között, különbséget
kell tennünk különböző törvényformák között is. A két alapvető törvényfoma
vagy típus, ami a Bibliában található, az apodiktikus törvény és a kazuisztikus
törvény. Az apodiktikus törvény abszolút, független törvényeket fejez ki és egy
közvetlen személyes formát követ, úgymint: „Cselekedd” vagy „Ne csele-
kedd”. Ezt a törvényformát világosan megtaláljuk a Tízparancsolatban.
64 A Szentírás megismerése

A kazuisztikus törvényt a „ha...akkor” feltételes kijelentési forma jelzi. Ez

az alapja az úgynevezett eset-törvénynek. A kazuisztikus forma egy sor
„példát” hoz fel, amely irányelveket ad az igazságszolgáltatáshoz. Ez a forma
hasonlít az amerikai jogrendszerben használatos irányadó eset fogalmához. A
2Móz 23:4 például utasít: „Ha ráakadsz ellenséged eltévedt marhájára vagy
szamarára, hajtsd vissza hozzá!” Jegyezzük meg, hogy az első mellékmondat
kazuisztikus és a második apodiktikus. Itt határozott utasítások vannak az el­
lenség marhájának vagy szamarának visszaszolgáltatásával kapcsolatosan. De
mi van, ha látom az ellenségem tehenét, vagy tevéjét eltévedni, azokat is vissza
kell hajtanom? A törvény nem mondja. A kazuisztikus törvény az alapclvet
láttatja meg példa segítségével. Magától értetődően kiterjed a tehenekre,
tevékre, csirkékre és lovakra. Ha a Biblia határozott szabályt magyarázna el
minden elképzelhető eshetőségre, óriási könyvtárakra lenne szükség befogadni’
minden szükséges törvénykötetet. Az eset-törvény megadja az alapelv illusztrá­
lását, de az alapelvnek természetesen szélesebb alkalmazási területe van.

Nyolcadik szabály: Figyeljük meg a Lélek és a törvény betűje közötti

különbséget
Mindannyian ismerjük az Újtestamentumból a farizeusok rossz hírét, akik
meglehetősen kínosan pontosak voltak a törvény betűjének megtartásában, míg
közben állandóan megszegték annak szellemiségét. Vannak történetek
izraelitákról, aki kijátszották azt a törvényt, mely nem engedte a szombat nap­
ján a távoli utazást, ügyesen megnyújtva saját „szombat napi utazásukat”. A
rabbik szabályba foglalták, hogy a szombat napi utazás az ember tartózkodási
helyétől csak egy meghatározott távolságra korlátozódhat. Ezért, ha egy
„törvényeskedő” nagyobb távolságot akart megtenni szombaton, mint
amennyit a törvény engedett, a hét folyamán megkért utazókat vagy barátokat,
hogy helyezzék el a fogkeféjét vagy más személyi tárgyait egy-egy szikla alá
különböző távolságokra egymástól, felosztva így az útvonalat. Mármost a
törvényeskedő gyakorlatilag tartózkodási helyet létesített minden helyen.
Szombatnapon utazva mindössze csak annyit kellett tennie, hogy az egyik
„tartózkodási helytől” a másik „tartózkodási helyig” menjen, közben felszede­
getve a fogkeféit. így engedelmeskedett a törvény betűjének, de a törvény
szellemiségét megdöntötte.
Sokféle törvényeskedő volt. az Újtestamentum idejében. Az első és leghíre­
sebb az a típus volt, aki szabályokat és szabályzatokat alkotott azon túl, amit
Isten parancsolt. Jézus megdorgálta a farizeusokat, mert a rabbik hagyomá­
nyainak olyan tekintélyt tulajdonítottak, mint Mózes törvényének. Az emberi
törvényeknek isteni tekintéllyel való felruházása a fő típusú törvényeskedés.
De nem az egyetlen típus. A szombatnapi utazás esete szemlélteti a másik
gyakori fajtát. A betűnek való engedelmesség a szellemiség megsértése közben
gyakorlatilag igazzá, de valójában bukottá teszi az embert.
Egy másik módja a törvény kiforgatásának, ha megpróbálunk engedelmes­
kedni a törvény lelkületének, de figyelmen kívül hagyjuk a betűt. A betű és a
lélek elválaszthatatlanul összekapcsolódik. A törvényeskedők megsemmisítik a
lelket és az antinomiánusok (törvényellenesek) megsemmisítik a betűt.
 A hibliaértelmezés gyakorlati szabályai 65

Jézus magyarázatával, amely a hegyi beszédben van a mózesi törvényről,

szomorúan visszaéltek annak értelmezői. Nemrég olvastam például egy újság­
cikket egy kiváló pszichiátertől, amelyben keményen kritizálja Jézus etikai
tanítását. A pszichiáter azt írta, hogy nem tudja megérteni, miért tisztelték
Jézust olyan széleskörben, mint erkölcsi tanítót, amikor etikája olyan naív volt,
különösen rámutatva Jézus gyilkosságról és paráznaságról szóló tanítására. A
pszichiáter úgy értelmezte Jézus megjegyzéseit e témákkal kapcsolatban, mint
amelyek egyenlővé teszik a gyilkosság komolyságát a haraggal, és a
paráznaságét a testi kívánsággal. Bármilyen tanító, aki azt gondolja, hogy a
harag pontosan olyan súlyos, mint a gyilkosság, és egy buja gondolat, mint a
paráznaság, annak elcsavart etikai érzéke van. Aztán elkezdte bemutatni, hogy
mennyivel rombolóbbak a gyilkosság és a paráznaság következményei, mint a
harag és a testi kívánság eredményei. Ha valaki haragszik egy személyre, ez
ártalmas lehet. De ha a harag gyilkossághoz vezet, a következmények sokkal
nagyobbak. A harag nem veszi el egy ember életét, és nem hagy feleségeket
özvegyen és gyermekeket apátlanul. A gyilkosság viszont igen. Ha van egy
kéjsóvár gondolatom, megkárosíthatja saját gondolatvilágom tisztaságát, de
nem vontam bele a nőt egy férje iránti hűtlen kapcsolatba, amely tönkretehetné
házasságát és otthonát. És így a pszichiáter folytatta analízisét, mondva, hogy
az ilyen etikai tanítás komoly kárára van a felelősségteljes életnek.
Egy sokai népszerűbb gondolkodási szinten a Hegyi Beszéd bővölködik a
félreértésekben. Egyesek így érvelnek: „Nos, már úgyis testi vágyat éreztem
iránta. Tehát nekiláthatok paráználkodni, mivel már ígyis-úgyis elkövettem a
bűnt Isten szemében.” Ez nemcsak durva kiforgatása Jézus szavainak, hanem
elleplezi a testi vágy bűntettét a paráznaság bűnének teljes mértékével.
Nézzük, mit mond Jézus ezekről a dolgokról, és lássuk meg, hogy vajon
olyan naív-e, amilyennek kritikusai tartják:
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó
arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektrek, hogy aki
haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig az.t
mondja atyjafiának: Ostoba!- méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki
pedig az.t mondja: Bolond!- méltó a gyehenna tüzére. (Mt 5:22-23)
Ezt is jegyezzük meg:
Hallottátok, hogy megmondatott: NE PARÁZNÁLKODJÁL! Én pedig
az.t mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már
paráznaságot követett el vele szívében. (Mt 5:27-28)
Ezekben a szakaszokban sehol sem mondja Jézus, hogy a harag olyan
súlyos, mint a gyilkosság, vagy a testi kívánság olyan súlyos, mint a
paráznaság. A mondanivalója, az, hogy ha valaki tartózkodik a gyilkosságtól,
de gyűlöli vagy sértegeti a testvérét, nem teljesítette a gyilkosság elleni törvény
teljes jelentését. A gyilkosság bűn, de a gyűlölet és a rágalmazás is az.
Jézus tanításának lényege az, hogy a törvénynek szélesebb alkalmazása
van, mint a betűjének. Ha meggyilkolsz valakit, megszeged a törvény betűjét;
ha gyűlölsz valakit, megszeged annak szellemiségét. Azt mondja: „Mert aki öl,
méltó arra, hogy ítélkezzenek felette...aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy
(5(5 A Szentírás megismerése

ítélkezzenek felette.” Azaz mindössze annyit mond Jézus, hogy úgy a harag,
mint a gyikosság bűn. Nem azt, hogy egyenlőek rombonó eredményeik, sőt
még azt sem, hogy egyformán szörnyűek. Még azt sem mondja, ahogy sokan
következtették, hogy mindkettő büntetése egyforma. Természetesen azt
mondja, hogy ha valakit rágalmazol, ostobának nevezve őt, elég bűnös leszel
ahhoz, hogy a pokolba menj. Ez viszont nem vonja magával azt a következte­
tést, hogy a pokolban minden büntetés egyforma. Amit: mond, az az, hogy a
rágalmazás elég komoly sértés, romboló lévén egy másik ember életére nézve,
hogy méltó legyen a pokolra. Jézus aláhúzza minden bűn súlyosságát. De egy­
forma minden bűn büntetése a pokolban? Jézus nem tanítja ezt. Az Újtestamen­
tum arra int, hogy nem kell „magadnak haragot gyűjteni a harag napjára”
(Róm 2:5). Hogyan gyűjthet valaki haragot, ha egyforma a bűnösök büntetése
a pokolban? Jézus azt mondja, hogy Isten minden embert saját cselekedetei
alapján fog megítélni. Egyesek kevés korbácsütést fognak kapni, mások pedig
sokat (Lk 12:47-48). A lényeg az, hogy minden bűn büntetést von maga után,
nem pedig az, hogy a büntetés azonos lesz. Az igazság bibliai alapelve
különbséget tesz a gonoszság fokozatai és a büntetés fokozatai között.
Ami a paráznaságot illeti. Jézus azt mondja, hogy amikor felbukkan a
kívánság, az a személy már paráználkodik a „szívében”. A lényeg az, hogy bár
a törvény betűjét betartották, a törvény szellemiségét megszegték; több tartozik
a bűnhöz, mint a külső cselekedetek. Istent éppúgy foglalkoztatja a szív, mint a
cselekedet. A farizeusok büszkélkedtek igazságukban, azzal áltatva magukat,
hogy betartják az egész törvényt a betű megtartása által.
Jézus törvényről szóló magyarázatának egész lényegét ez a kijelentés vezeti
be:
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a
törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy azokat
érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem. Mert bizony mondom
nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző'
sem vész el a törvényből, míg be nem teljesedik. Tehát ha valaki a leg­
kisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl és úgy tanítja az
embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki
ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz. az a mennyek országában. (Mt
5:17-19).
Ez a szakasz világosan tanítja, hogy Jézust foglalkoztatja a törvény
betűjének betartása. Nem csupán a betű fontos, hanem a legkisebb betűt (ióta)
vagy „vesszőt” be kell tartani és tanítani. De Jézus a betűn túlmegy, foglalkoz­
va a lélekkel is. Nem helyezi a lelket a betű ellenébe vagy nem helyettesíti a
lelket a betűvel, hanem hozzáadja a lelket a betűhöz. Itt a kulcs: „Mert mon­
dom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét, akkor
semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” (Mt 5:20). A farizeusok
figyelembe vették a betűt; a keresztyéneknek figyelembe kell venniük úgy a
betűt, mint a lelket is. Jézus ezt az országába való bemenetel előfeltételévé
teszi. A gyilkosságról és paráznaságról szóló megjegyzései követik ezt a vég­
zést és megvilágítják alapelvét.
 A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai 67

Kilencedik szabály: Légy óvatos a példázatokkal

A Szentírásban található mindenféle irodalmi forma közül gyakran a példázatot
tekintik a legkönnyebben érthetőnek és értelmezhetőnek. Az emberek általában
élvezik a példázatokon alapuló igehirdetéseket. Mivel a példázatok konkrét
élethelyzetekre támaszkodó történetek, könnyebbnek tűnik kezelésük, mint az
elvont fogalmaké. Mégis, az újtestamentumi tudós szempontjából a példázatok
egyedülálló nehézségeket okoznak az értelmezésben.
Mi olyan nehéz a példázatokban? Miért nem lehet ezeket a velős története­
ket egyszerűen előadni és kifejteni? Számos válasz van ezekre a kérdésekre.
Először is ott van a példázat eredeti céljának kérdése. Jézus nyilvánvalóan ked­
velte a példázatok használatát tanítási eszközként. A rejtélyes kérdés viszont
az, hogy vajon tanítása megvilágításához vagy elhomályosításához használta-e
a példázatokat? A vita Jézus Mk 4:10- 12-ben található rejtélyes szavai körül
forog:
Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkér­
dezték Ót a példázatokról. Jézus így szólt hozzájuk: „Nektek megadatott az
Isten országának titka, de azokhoz odakint minden csak példázatokban jut el;
HOGY AKIK NÉZNEK, NÉZZENEK UGYAN, DE NE LÁSSANAK, ÉS
AKIK HALLANAK, HALLJANAK UGYAN, DE NE ÉRTSENEK, HOGY
MEG NE TÉRJENEK, ÉS BŰNEIK MEG NE BOCSÁTrASSANAK.”
Jézus folytatja, részletes magyarázatot adva tanítványainak a magvető
példázatáról. Mit akar azzal mondani, hogy a példázatokat nem kell megérteni­
ük azokoknak, akiknek nem adatott az Isten országának titka? Egyes fordítók
annyira megsértődtek e mondás miatt, hogy ténylegesen kicserélték a textus
szövegét a probléma elkerülése végett. Az ilyen szöveg manipulálásnak nincs
irodalmi igazolása. Mások célzást látnak e szavakban Isten ítéletére Izráel meg­
keményedett szíve miatt, és felfedezik Ézsaiás prófététa Istentől kapott megbí­
zásának visszhangját. Isten ezt mondta Ézsaiásnak híres látomásában a temp­
lomban (És 6:8-13): „Kit küldjék el, ki megy cl követségünkben?” Ézsaiás
önkéntesen jelentkezett, mondva: „Itt vagyok, engem küldj!” Isten így
válaszolt Ézsaiás szavaira:
Menj, és mondd meg e népnek:
Hallván halljatok, de ne értsetek,
látván lássatok, de ne ismerjetek!
Tedd kövérré e nép szívét,
tedd süketté a fiilét,
és kösd be a szemét,
hogy szemével ne lásson,
fülével ne halljon,
szívével ne értsen,
és megtérve meg ne gyógyuljon.
68 A Szentírás megismerése

Itt Isten ítélete magába foglalja azt, hogy „kövér szíveket” ad a népnek vét­
kük megítéléseként. Természetbeni büntetés ez. A nép nem akart Istenre hall­
gatni, így hát elvette arra való képességüket, hogy meghallják Őt.
Jézus sűrűn használja e szavakat: „Akinek van füle a hallásra, hallja.” Az a
mód, ahogyan Jézus használja ezt a mondatot erősen sugalmazza azt, hogy nem
mindenki, aki „hallja” szavait, abban a különleges értelemben hallja azokat,
amilyennek Ő szánja.
Ha Jézust komolyan kell venni a példázatok használatát illetően, el kell is­
mernünk, hogy van bennük rejtélyesség. Ez nem jelenti azt, hogy egy példázat
egyetlen célja elhomályosítani vagy elrejteni az Isten országa titkait a bűnbánat
nélküli ember előtt. A példázat nem rejtvény. Azzal a céllal hangzott el, hogy
megértsék, legalábbis azok, akik nyitottak voltak előtte. Azt is figyelembe kell
venni, hogy Jézus ellenségei is megértettek valamit a példázatokból. Legalább
annyit, hogy dühbe jöttek tőlük.
A példázatok „elrejtett” oldalával foglalkozva figyelembe kell venni egy
nagyon fontos tényezőt. A példázatok eredetileg a kereszt és a feltámadás előtt
élő hallgatósághoz szóltak. Abban az időpontban az embereknek még nem volt
meg a teljes Újtestamentum birtoklásának lehetősége, amely háttérként
segíthette volna őket a példázatok értelmezésében. A példázatok anyagának
zöme az Isten országára vonatkozik. A példázatok elmondásának idején Jézus
hallgatóinak elméjében sok népszerű tévképzet élt arról, hogy mit is jelent Isten
országa. Ezért a példázatokat nem volt mindig könnyű megérteni. Még a tanít­
ványoknak is Jézust kellett megkérniük azok részletesebb magyarázatára.
Egy másik probléma a példázatok értelmezésében az allegóriával való kap­
csolatuk kérdésében rejlik. Amikor Jézus megmagyarázza a magvető
példázatát, ezt allegorikus formában teszi meg. Ez arra a feltevésre vezethet
minket, hogy minden példázatnak van egy allegorikus jelentése, és minden
részletnek van egy különleges „lelki” értelme. Ha ilyen módon közelítjük meg
a példázatokat, bajba keveredünk. Ha minden példázatot allegóriaként
kezelünk, hamarosan fel fogjuk fedezni, hogy Jézus tanítása összevisszasággá
válik. A példázatok közül sok egyszerűen nem alkalmas az allegorikus értel­
mezéshez. Mulatságos lehet, főleg igehirdetésben, szabadjára engedni
képzeletünket a példázatok részleteinek allegorikus jeletésének keresésére,
azonban ez nem lesz nagyon tanulságos.
A példázatokkal való foglalkozás legbiztonságosabb és talán legpontosabb
módja az, ha egy alapvető központi igazságot keresünk bennük. Általános
gyakorlati szabályként én elkerülöm a példázatok allegórizálását, kivéve ha az
Újtestamentum világosan jelzi az allegorikus jelentést. Némely példázat,
úgymint a tékozló fiú példázata, nyilvánvalóan nemcsak egy, hanem több
igazságot akar megláttatni. Némelyek kibővített hasonlatok, mások összeha­
sonlító történetek, megint mások pedig nyilvánvaló erkölcsi alkalmazást
nyújtanak. Még az én gyakorlati szabályomat, hogy „egyetlen központi
jelentés” van, sem lehet mindig mereven alkalmazni. Az alapvető szabály szin­
tén az elővigyázatos eljárás. Ezen a ponton rendkívül hasznos és általában
szükséges is több kommentár tanácskérése.
 A bibliaértelmezés gyakorlati szabályai 69

Tizedik szabály: Légy óvatos a jövendölő próféciákkal

Mind az Újtestamentum, mind az Ótestamentum jövendölő próféciáival való
foglalkozás azon bibliaértelmezési formák közé tartozik, amelyekkel a legtöbb
visszaélés történt. Az értelmezések kiterjednek a szkeptikus, naturalista
módszertől, amely tulajdonképpen kirekeszti a jövendölő próféciát, egészen a
féktelen, szeszélyes módszerig, amely minden jelenkori eseményben a bibliai
prófécia „világos” beteljesedését látja.
A magasabb kritikai módszerek néha abból a feltevésből indultak ki, hogy
minden jövőre vonatkozó jövendölés és prófécia beteljesedés, az a szövegbe
való későbbi beleírást jelzi. A hallgatólagos feltevés az, hogy lehetetlen
jövendölni pontos részletekkel. Ezért minden ilyen jövendölés előfordulása azt
jelzi, hogy azt a „beteljesedés” utáni időpontban írták vagy iktatták közbe. Ez
teológiailag téves és nem kell komolyan venni. A probléma a klasszikus
értelemben vett „előítélet”; a szövegről már annak vizsgálata előtt megvan az
előítélet önkényes feltevések alapján.
Másrészt némely konzervatív gondolkodók kitartanak amellett, hogy a bib­
liai prófécia minden részletének betűszerint kell beteljesednie, és nem hagynak
helyet a szimbolikus jövendöléseknek vagy szélesebb hatáskörű jelentéssel bíró
jövendöléseknek.
Ha megvizsgáljuk, hogyan jár el az Újtestamentum az Ótestamentum
próféciáival, felfedezzük, hogy némely esetben kötelező a betűszerinti betelje­
sedés (mint a Messiás születése Betlehemben) és néha szélesebb hatáskörű be­
teljesedés történik (mint Malakiás próféciája Illés visszajöveteléről).
Vizsgáljuk meg a malakiási próféciát és azt a módot, ahogyan azt az Újtes­
tamentum kezeli, hogy egy pillanatra meglássuk a prófécia bonyolultságának
problémáját. Az Ótestamentum utolsó fejezetében a következőket olvassuk:
En pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy
és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek
szívét az atyákhoz; különben pusztulással sújtom a földet, amikor eljö­
vök. (Mai 4:5-6)
Az Ótestamentum Illés visszajövetelének ezzel a próféciájával végződik.
Ezután négyszáz éven át nem hallatszik próféta szava Izráel földjén. Aztán
hirtelen megjelenik a színen Keresztelő János. A feltevések szerteágazóak azzal
kapcsolatosan, hogy ki volt ő. János evangéliumában azt olvassuk, hogy a
zsidók hozzá küldték a papok és léviták küldöttségét Jeruzsálemből, hogy
érdeklődjenek személye felől (Jn 1:19-28). Először ezt kérdezték: „Te vagy a
Messiás?” János tagadólag válaszolt. A következő kérdés ez volt: „Illés vagy
te?” János felelete félreérthetetlen volt: „Nem vagyok”.
Keresztelő János és Illés kapcsolatának kérdésében Jézus igazít el a Márk
9:12-13-ban:
Illés valóban előbb jön el, és helyre is állít mindent. Akkor viszont miért
van megírva az Emberfiáról, hogy sokat fog szenvedni, és hogy meg
fogják Őt vetni? Mondom azonban néktek, hogy Illés el is jött, és azt
tették vele, amit akartak, ahogyan meg van írva róla.
70 A Szentírás megismerése

Szintén Jézus mondja a Mt ll:13-15-ben: „Mert minden próféta és a törvény

János idejéig prófétáit. És ha el akarjátok fogadni: ő Illés, aki eljövendő volt.
Akinek van füle a hallásra, hallja!”
így tehát itt van Keresztelő János, aki kereken megmondja, hogy ő nem
Illés, és Jézus, aki azt mondja, hogy Ő az. De jegyezzük meg, hogy hogyan
mondja Jézus ezt az állítást. 0 úgy minősített, hogy szavait ellátta ezzel a
bevezetéssel: „és ha el akarjátok fogadni”. Nyilvánvalóan Jézusnak valami
kissé rejtélyes dolog volt a gondolatában. A rejtvény megoldása talán Gábriel
angyal János születésével kapcsolatos tudósításában található: „És előtte jár
Illés leikével és erejével” (Lk 1:17).
A rejtvény megoldható, rámutatva arra, hogy János nem volt Illés tényleges
újra megtestesülése vagy újramegjelenése; de egy bizonyos értelemben Illés
volt: ő Illés lelkületével és erejével jött. Ez megmagyarázná Jézus rejtélyes
előszavát, valamint János tagadását. A kiemelkedő pont mégis az a mód,
ahogyan Jézus kezelte az ótestamentumi próféciákat. Legalábbis ebben az eset­
ben Jézus bizonyos mozgási teret engedett a beteljesedésnek, és nem ragaszko­
dott Illés és Keresztelő János valóságos azonosságához.
Minden próféciái forma közül a legnehezebben kezelhető az apokaliptikus
forma. Az apokaliptikus irodalmat a magasfokú szimbolikus szóképek
jellemzik, amelyek néha meg vannak magyarázva számunkra, máskor pedig
azokat megmagyarázatlanul találjuk. A három legkiemelkedőbb könyv, amely
beleillik ebbe a kategóriába, a Dániel könyve, Ezékiel könyve és a Jelenések
könyve. Nagyon könnyen zavarba ejthetnek Dániel könyvének szimbólumai és
az újtestamentumi apokalipszis drámája. Fontos kulcs e szóképek értelmezésé­
hez, ha megkeressük az ilyen képek általános jelentését magában a Bibliában.
A Jelenések könyvének legtöbb képe például megtalálható másutt is a Bib­
liában, különösen az Ótestamentumban.
A próféciák értelmezése olyan bonyolult lehet, hogy bármilyen követendő
részletes formula megadása igen meghaladná e könyv célját. A Szentírás
tanulmányozójajól tenné, ha különös vizsgálat tárgyává tenné ezt a fajta bibliai
irodalmat. Az általános hangsúly itt is szintén a gondosságon van. Nagyon
óvatosan kell megközelítenünk a próféciát, józan magatartással. Ha így
teszünk, a prófétikus könyvek tanulmányozásának gazdag eredménye lesz.
Az értelmezés ezen gyakorlati szabályai nem terjednek ki a Szentírásban
található minden technikai problémára. Ezek csak segítséget és irányelveket
adnak tanulmányozásunkhoz. Nem kínálnak fel semmilyen mágikus formulát a
tökéletes sikerhez a Biblia minden textusa megértésében. De segítséget kínál­
nak nemcsak a Biblia különös problémáinak felismeréséhez, hanem azok
megoldásához is. Ha magunkévá tesszük ezeket az alapelveket, megkíméljük
magunkat sok bizonytalan és zavartkeltő órától.
 5
A kultúra és a Biblia

Amikor Hermán Melvolle megírta Redbum című regényét, elbeszélte egy

fiatalember történetét, aki először szállt tengerre. Amikor Angliába indult, apja
adott neki egy nagyon régi térképet Liverpool városáról. A fáradságos utazás
után Redburn megérkezett Liverpoolba azzal a bizonyossággal, hogy apja
térképe alapján tájékozódni fog a városban. De a térkép cserben hagyta őt. Túl
sok változás történt, mióta az a térkép készült. A régi ismertetőjelek eltűntek,
az utcák neve megváltozott és emberek házai eltűntek.
Némelyek Redburn történetében Melville egyéni tiltakozását vélik látni arra
nézve, hogy az őskori Szentírás alkalmatlan őt kalauzolni az életen keresztül.
Ugyanilyen irányú tiltakozás látható sok embernél ma, ami a Biblia alkalmazá­
sának meghiúsulásból nőtt ki.

A kulturális körülmények és a Biblia

Az egyik égető vita a keresztyén világban azon kérdés felett van, hogy milyen
irányban és mértékben befolyásolja a Bibliát a kultúra. A Biblia csak az első
század keresztyénéi számára íródott? Vagy minden kor emberének? Talán haj­
lamosak lennénk gyorsan a második állítás szerint válaszolni, de mondhaljuk-e
ezt minden fenntartás nélkül? Van-e valamilyen része a Szentírásnak, amelyet
megköt a Biblia kulturális kerete és így a gyakorlatban is csak saját kulturális
körülményeire alkalmazható?
Hacsak nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a Biblia az égből pottyant le egy
ejtőernyővel, amelybe mennyei toll írt egy különös mennyei nyelven, és
egyedülálló módon alkalmas az isteni kinyilatkoztatás közvetítésére, vagy hogy
a Bibliát Isten közvetlen módon diktálta bármilyen helyi szokás, stílus vagy
távlatra való vonatkoztatás nélkül, szembesülni fogunk a kultúrális különbség­
gel. Azaz a Biblia saját napjai kultúráját tükrözi. A kérdés akkor azonban az.
hogy milyen módon lehe napjainkban tekintélye felettünk?
Egy egyházi vita a hatvanas években szemlélteti a kultúra problémáját.
1967-ben az USA-ban az Egyesült Presbiteriánus Egyház egy új hitvallást
fogadott el a következő nyilatkozatban a Bibliával kapcsolatosan:
72 A Szentírás megismerése

A Szentírás, amely a Szentlélek vezetése alatt adatott, mégis emberek

szava, amelyet meghatároznak a megírási helyek és idők nyelvezete,
gondolkodási formái és irodalmi szokásai. A szavak az akkor általáno­
san elterjedt életről, történelemről és világegyetemről való nézeteket
tükrözik. Ezért az egyháznak kötelessége irodalmi és történelmi ismere­
tek birtokában megközelíteni a Szentírást. Ahogy Isten különböző kultu­
rális helyzetekben mondta el Igéjét, az egyház bízik abban, hogy
továbbra is beszélni fog a Szentíráson kérésziül egy változó világban és
az. emberi kultúra minden formájában.
Az 1967-es hitvallás ezen szavai sok párbeszédet, vitát és tárgyalást idéztek elő
a hatvanas években. A vita nem annyira a mondottakra összpontosult, hanem
az el nem mondottakra. Sajnos a hitvallás nem fogalmazta meg részletesen,
hogy az egyes állítások mit jelentenek. Nagy teret hagytak a hallgatólagos dol­
goknak és a következtetések levonásának. A nyilatkozatot csupán a szavak
világos jelentésének fényében megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy akár az
ortodox B. B.Warfield, akár az egzisztencialista Rudolf Bultmann jóváhagyná
azt. Hogy mennyi tekintélye volna a Szentírásnak, az nagy részben attól füg­
gene, ahogyan valaki értelmezte a „meghatároz” szót a hitvallásban. A vita
idején sok konzervatív gondolkodót aggodalomba ejtett az a gondolat, hogy a
Bibliát „meghatározta” bármilyen módon az ókori kultúra. Sok liberális azzal
érvelt, hogy a Szentírást nemcsak „meghatározta” a kultúra, hanem
„korlátozta” is.
A Biblia kultúra által történő „meghatározásának”, értelmének és
mértékének kérdése mellett ott van az a kérdés is, hogy mi az értelme és
mértéke annak, hogy a Szentírás tükrözi az ókori életről, történelemről és
világegyetemről való nézetét. A tükrözés azt jelenti, hogy a Biblia igazként
tanít divatjamúlt és helytelen nézeteket az életről, történelemről és
világegyetemről? Ez a kulturális távlat lényeges része a Szentírás üzenetének?
Vagy a tükrözés azt jelenti, hogy olvashatunk a Szentírás sorai között úgy,
hogy észreveszünk a történéssel kapcsolatos nyelvezetet és a kulturális
környezetet, amelyben adatott a kultúrát felülmúló üzenet? Válaszunk e
kérdésekre sokat elárul a Szentírásról vallott átfogó nézetünkről. A Szentírás
természetéről való véleményünk szintén befolyásolni fogja értelmezésünket. Itt
a legfontosabb kérdés ez: milyen mértékben korlátozzák a változó emberi
struktúrák és távlatok a Biblia fontosságát és tekintélyét a bibliai textusban?
Ahogy már láttuk, ahhoz, hogy létrejöjjön a bibliai szöveg pontos exegézise
és hogy megértse az olvasó a mondottakat és a jelentéseket, bele kell kapcso­
lódnia a nyelv (görög, héber, arám), stílus, mondattan, történelmi és földrajzi
összefüggés, szerző, címzett és irodalmi műfaj kérdéseibe. Ez a fajta analízis
minden irodalmi darab értelmezéséhez szükséges - még a jelenkori irodalom­
ban is.
Egyszóval minél jobban megértem Palesztina első századának kultúráját,
annál könnyebbé válik számomra a mondottak pontos megértése. De a Biblia
régen íródott, a mi kulturális környezetünktől meglehetősen különböző helyen,
és nem mindig könnyű áthidalnia az idő meredek szakadékát, amely az első és
a huszadik század között tátong.
 A kultúra és a Biblia 73

A kulturális körülmények és az olvasó

A probléma sokkal élesebbé válik, amikor felismerem, hogy nemcsak a Bibliát
határozza meg annak kulturális környezete, hanem engem is meghatároz a saját
kulturális környezetem. Gyakran nehezen hallom és értem meg, amit a Biblia
mond, mert egy sereg biblián-kívüli feltevéssel közeledem hozzá. Ez talán a
legnagyobb „kulturális meghatározási” probléma, amellyel szembesülünk.
Senki közülünk nem tud teljesen megszabadulni attól, hogy a saját kora gyer­
meke legyen. Biztos vagyok abban, hogy olyan nézeteket vallók és tanítok,
amelyeknek semmi közük nincs a keresztyén gondolkodáshoz, hanem a saját
környezetemből nyomultak be a gondolkozásomba. Ha tudnám, melyek azok a
gondolataim, amelyek nincsenek összhangban a Szentírással, megpróbálnám
megváltoztatni azokat. De saját nézeteimet kiválogatni nem mindig könnyű.
Mindannyian hajlamosak vagyunk ugyanazon hibák elkövetésére újból és
újból. Szemünk vakfoltjait azért nevezik annak, mert azon a ponton nem
látunk.
A szubjektív vakfolt kérdése, egy csináld magad alapon összeállítható
sztereó készülékkel való tapasztalatom folytán lett világos előttem. Vettem egy
ilyen szerkezetet, és megkértem egy elektronikai szakértő barátomat, hogy
segítsen összeállítani. Ahogy olvastam az utasításokat, ő gondosan szerelte be
az alkatrészeket, a több mint kétszáz műveletet végrehajtva. Amikor
befejeztük, bekapcsoltuk és kényelmesen elhelyezkedtünk, hogy élvezzük a
zenét. Amit hallottunk, az nem e világból való volt. Tulajdonképpen inkább a
Vénusz bolygó zenéjének hangzott, mint olyannak, amit a Földön eszeltek ki!
A furcsa hangzavar egészen nyilvánvalóvá tette, hogy valamit elhibáztunk.
Fáradhatatlanul végigmentünk az összeszerelésen. Átnéztük a vázlatot és az
utasítási címjegyzéket összesen nyolcszor. Végül kétségbcscttcn elhatároztuk,
hogy megcseréljük szerepeinket. Ezúttal a barátom olvasta az utasításokat, és
én (teljesen kezdő) ellenőriztem a beszerelést. Körülbelül a 134-ik műveleti
pontnál megtaláltam a hibát. Egy drót rossz helyre lett forrasztva. Mi történt?
Barátom a szakértő, hibát követett el az első alkalommal a műveletnél.
Ugyanazt a hibát követte el még nyolcszor. Megvan a valószínűsége annak,
hogy hibás látásmódja újból és újból vakká teszi a hiba iránt.
így közelítünk mi is gyakran a Szentíráshoz. Ez az egyik ok, amely miatt
mérsékelnünk kell a Szentírás kritizálásában való buzgalmunkat úgy, hogy
engedjük, hogy a Szentírás kritizáljon minket: tudatában kell lennünk annak,
hogy az a látásmód, amivel az Igéhez közeledünk, akár az igazság eltorzítása is
lehet.
Meg vagyok győződve, hogy a huszadik századi világi gondolkodásmód
hatásának problémája sokkal félelmetesebb akadálya a pontos bibliaértelme­
zésnek, mint az ókori kultúra Bibliát meghatározó szerepe. Ez az egyik fő oka
annak, amiért a reformátorok a fabula rasa eszményében próbálták megközelí­
teni az exegézist. Az írásmagyarázótól elvárták, hogy a lehető legkeményebben
törekedjen a szöveg objektív olvasására a nyelvtani-történelmi megközelítés
által. Bár a szubjektív hatások mindig egy nyilvánvaló és meglevő eltorzítási
veszélyt jelentenek, a Biblia kutatójától elvárták, hogy felhasználjon minden
74 A Szentírás megismerése

lehetséges biztosítékot az eszmény keresésében, meghallva a Szentírás üzenetét

anélkül, hogy saját előítéleteit vegyítené bele.
Az utóbbi években a bibliaértelmezés újabb módszerei versengtek elismeré­
sért. Az egyik legjelentősebb ezen megközelítések közül az „egzisztenciális
módszer”. Az egzisztenciális módszer élesen eltávolodott a klasszikus eljárástól
egy új hermeneutika révén. Bultmann például nemcsak állítja, hogy a tábula
vasa megközelítés elérhetetlen, hanem kitart amellett, hogy nem is kívánatos.
Mivel a Biblia egy tudomány előtti korban íródott, és alapjában véve a korai
keresztyén közösség élethelyzetének alakító hatása eredményezte megírását,
modernizálni kell, mielőtt számunkra is használható lenne. Bultmann felszólít
egy szükséges „elő-megértésre”, mielőtt egyáltalán a textushoz közelednénk.
Ha a modern ember bármilyen alapos választ akar kapni kérdéseire, előbb a
megfelelő kérdésekkel kell a Bibliához fordulnia. Ezeket a kérdéseket csak az
emberi lét megfelelő filozofikus megértése biztosíthatja. Egy ilyen megértést
azonban nem a Szentírásból kell kihalászni, hanem a Szentíráshoz való
közeledés előtt kell megfogalmazni.
így itt a XX. század gondolkodásmódja szembeszökően szabályozza és
korlátozza az I. századbeli szövegeket. (Bultmann saját előzetes megértését
Martin Heidegger egzisztenciális vagy fenomenológiai filozófiájának keretében
találja meg.) A tiszta eredmény egy olyan módszer, amely rendíthetetlenül
közeledik egy szubjektív Biblia felé, amely ki lett mozdítva saját
történelméből. Itt az első századbeli üzenetet elnyeli és felszívja a XX. század
gondol kodásm ód ja.
Még ha a Biblia magyarázói egyetértenek is egy exegetikai módszer felett
és még maga az exegézis felett is egyetértenek, még mindig megmaradnak az
alkalmazás, a tárgyhoz tartozás és a textus által kirótt kötelezettségek. Ha
egyetértünk abban, hogy a Biblia Istentől ihletett és nem csupán a tudományos­
ság előtti szerzők terméke, még mindig szembesülünk az alkalmazás
kérdéseivel. Ránk is vonatkozik az, amit a Biblia az I. század keresztyénéinek
parancsol? Milyen értelemben határozza meg a Szentírás lelkiismeretünket ma?

Alapelvek és szokások
Bizonyos körökben ma az alapelv és a szokás a téma. Hacsak nem arra a
következtetésre jutunk, hogy az egész Szentírás alapelvekből tevődik össze és
ezért kötelező mindenki számára minden időben, vagy hogy az egész Szentírás
helyi szokásokból tevődik össze, amelyeknek nincs semmilyen fontossága
közvetlen történelmi kontextusán túl, kényszerítve vagyunk megállapítani
bizonyos kategóriákat és irányelveket a különbség érzékelésére.
A probléma megvilágításához nézzük meg, mi történik, ha azt tartjuk, hogy
a Szentírásban minden alapelv és nem egy helyi szokás tükröződése csupán. Ha
ez a helyzet, akkor bizonyos gyökeres változtatásokat kell létrehozni az
evangélizációban, ha engedelmeskedni akarunk a Szentírásnak. Jézus mondja:
„Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut, útközben ne is
köszöntsetek senkit.” (Lk 10:4) Ha ezt a textust kultúra feletti alapclvvé nyil­
vánítjuk, akkor ideje, hogy Billy Graham elkezdjen mezítláb prédikálni! Nyíl-
 A kultúra és a Biblia 75

vánvalóan ennek a textusnak a lényege nem a mezítlábas evangélizáció örök

követelményének elrendelése.
Más dolgok viszont nem olyan nyilvánvalóak. A keresztyének megoszlanak
például a lábmosás szertartását illetően. Ez egy minden idők gyülekezetének
szóló örökös megbízás, vagy egy helyi szokás, amely az alázatos szolgálat
alapelvét szemlélteti? Megmarad az alapelv és eltűnik a szokás egy cipőt viselő
kultúrában? Vagy megmarad a szokás az alapelvvel együtt, figyelmen kívül
hagyva a lábon található viseletét?
Hogy meglássuk a dilemmát, vizsgáljuk meg az lKor 11 híres „fej-
befedés” szakaszát. Az átdolgozott standard fordítás úgy fordítja le, hogy az
asszonynak be kell fednie a fejét, amikor prófétái. E parancs kultúránkra való
alkalmazásában négy különböző lehetőséggel szembesülünk:
/. Csak szokás. Az egész szakasz egy kulturális szokást tükröz, amelynek
nincs semmilyen fontossága ma. A fátyol egy helyi szokásos fejfedő; a fej kita­
karása a paráznaság helyi jelzése volt. A férjének magát alárendelő asszony jele
csak egy zsidó szokás, amely divatjamúlt az Újtestamentum átfogó tanítása
fényében. Mivel mi egy másmilyen kultúrában élünk, többé nem szükséges,
hogy bármivel is befedje az asszony a fejét; többé nem szükséges, hogy az
asszony alárendelje magát egy férfinek.
2. Ez egy alapelv. Ebben az esetben a szakaszban minden a kultúrát
felülmúló alapelvnek tekinthető. Az alkalmazás során ez ezt jelentené, hogy (a)
Az asszonyok alá kell, hogy rendeljék magukat a férfiaknak az imádság alatt;
(b) Az asszonyoknak mindig jelezniük kell ezt az alárendelést fejük belédése
által; (c) Az asszonyoknak fátyollal kell befedniük a fejüket, mint ami erre az
egyetlen alkalmas jel.
3. Részben alapelv részben szokás (A változat). Ebben a megközelítésben az
üzenet egyreszet alapelvként tekintjük, és ezért kötelező minden nemzedék
számára, másik részét szokásnak tekintjük, amely többé nem kötelező. A női
alárendeltség kultúra feletti, de az ennek kifejezésére használt eszköz (a fej
befedése fátyollal) szokás kérdése és megváltoztatható.
4. Részben alapelv (B változat). Ebben a végső változatban a női alárendelt­
ség és a fej befedésének szimbolikus cselekménye állandó kell, hogy legyen. A
befedéshez használt eszköz változhat kultúrától függően. A fátyolt helyettesít­
heti a kendő vagy a kalap.
E változatok közül melyik lenne a legtetszetősebb Isten előtt? Nem tudom a
végleges választ a kérdésre. Az ehhez hasonló kérdések általában rendkívül
bonyolultak és nincsenek egyértelmű megoldások. De egy dolog világos.
Szükségünk van valamiféle gyakorlati segédeszközre az ilyen problémák kibo­
gozásához. Ezek a kérdések olyanok, amelyek döntést igényelnek, és nem le­
het őket a teológiai égetőkemencébe tenni, hogy majd a jövő nemzedékek ki­
dolgozzák. A következő gyakorlati irányelvek segítségünkre lehetnek.

Gyakorlati irányelvek
1. Vizsgáld meg magában a Bibliában a nyilvánvaló szokási területeket.
Maga a Szentírás közeli megvizsgálása által bizonyos szokások kiterjedése
látható. Például az Ótestamentum kultúrájában levő isteni alapelvek újra
76 A Szentírás megismerése

megjelennek az Újtestamentum környezetében. Ezeket nézve láthatjuk, hogy

bizonyos általános alapelvek központi lényege felülmúlja a szokást, kultúrát és
a társadalmi szokásokat. Ugyanakkor látunk bizonyos ótestamentumi
alapelveket (mint a Mózesi könyvek étkezési törvényei), amelyek megszűntek
az Új testamentumban. Ez nem azt jelenti, hogy az Ótestamentum étkezési
törvényei pusztán zsidó szokásokat tükröznek. De különbséget kell látnunk az
üdvtörténet különböző helyzeteiben, amelyekben Krisztus eltörli a régi
törvényt. Gondosan meg kell jegyezi azt, hogy sem az Ótestamentum minden
alapelvének az Újtestamentumba való átvitelének gondolatát, sem egyetlen
alapelv átvitelének gondolatát nem lehet magából a Bibliából igazolni.
Milyen fajta kulturális szokások képesek beleilleszkedni a változó
kultúrákba? A nyelv az egyik ilyen nyilvánvaló tényező. Az ótestamentumi
törvényeket le lehetett fordítani héberről görögre. Ez a dolog legalább egy
nyomravezető jelt ad a szóbeli közlés módosítható természetéről. Azaz a nyelv
olyan kulturális szempont, amely nyitott a változások felé; nem mintha a bibliai
tartalmat cl lehetne ferdíteni nyelvészetileg, de az evangéliumot ugyanúgy lehet
hirdetni angolul, mint görögül.
Másodszor azt látjuk, hogy az ótestamentumi ruhaviseletek nem kötelezőek
örökre Isten népe számára. A szerénység alapelvei érvényesülnek, de a helyi
öltözködési módok különbözhetnek. Az Ótestamentum nem ír elő vallásos
egyenruhát, amit minden idők hívői kötelesek viselni. Más általános kulturális
különbségek, úgymint a pénzrendszer, érthetően nyitottak a változások felé. A
keresztyénekre nem kötelező a dénár használata a dollár helyett.
A kulturális kifejezési módok ilyen vizsgálata egyszerű lehet a ruházat és a
pénz kérdésében, de sokkal bonyolultabb a kulturális intézmények helyzete.
Például a rabszolgaságot gyakran belekeverték a polgári engedelmességgel és a
házassági tekintélyrendszerrel kapcsolatos modern vitákba. Ugyanabban a
szövegösszefüggésben, amelyben Pál felszólítja az asszonyokat, hogy rendeljék
alá magukat férjüknek, felszólítja a rabszolgákat is uruk iránti engedelmesség­
re. Egyesek azzal érveltek, hogy mivel az Újtestamentumban fellelhetők a
rabszolgaság eltörlésének kezdeményezései, ezért a női alárendeltség
eltörlésének magvai is megtalálhatók ott. Mindkettő egy intézményi struktúrát
képvisel, amelyet a kultúra befolyásol, legalábbis ennek az okfejtésnek a gon­
dolkozása szerint.
Itt óvatosan meg kell különböztetnünk azokat az intézményeket, amelyeket
a Biblia csupán elismer, mint létezőket, mint „ami hatalom pedig van” (Róm
13:1), és azokat, amelyeket a Biblia határozottan elrendel, érvényesít és meg­
hagy. A létező hatósági struktúráknak (mint amilyen a római kormány) való
alárendelés alapelve nem foglalja magába e struktúrák Isten által történő
jóváhagyását, hanem csupán az alázatosságra és polgári engedelmességre szólít
fel. Isten az Ő legtitkosabb előrelátásában meghagyhatja, hogy létezzen egy
Augusztusz császár, anélkül, hogy a császárt a keresztyén erény példájává
állítaná. Mégis a házasság struktúrájának és tekintély-modelljének intézménye
mindkét testamentumban úgy jelenik meg, mint amit Isten kifejezetten
megalapított és elrendelt. Egyenértékűvé tenni a család bibliai struktúráját a
rabszolgaság-kérdéssel annyi, mint elhomályosítani a kettő közötti sok különb­
 A kultúra és a Biblia 77

séget. Ezért a Szentírás alapot nyújt a keresztyén magatartáshoz elnyomó vagy

gonosz helyzetek közepette, valamint elrendel struktúrákat, amelyek
visszatükrözik a teremtés jó céljait.
2. Ismerjük el a keresztyén sajátosságokat az első században. Egy dolog
keresni a bibliai anyag világosabb megértését az első század kulturális
helyzetének kutatása által, egészen más dolog azonban úgy értelmezni az
Újtestamentumot, mintha az csupán az első század kultúrájának visszhangja
lenne. Ha ezt tennénk, akkor nem sikerülne magyarázatot adni arra a komoly
konfliktusra, amelyet az egyház átélt, amint szembesült az első század
világával. A keresztyéneket nem az alkalmazkodásra való erős hajlamuk miatt
vetették az oroszlánok elé.
A textus viszonylagosságának néhány nagyon kényes módszere bukkan fel,
amikor beleolvasunk a szövegbe kulturális szempontokat, amelyeknek nem
kellene ott lenniük. Például a korintusi fej-befedés kérdésére vonatkozólag a
levél számos kommentátora rámutat arra, hogy Korintusban a parázna nő hely­
beli jelzése volt a fedetlen fő. Ezért, folytatódik az érvelés, az indok, amely
miatt Pál követelte az asszonyok fejének befedését az volt, hogy el akarta
kerülni a keresztyén asszonyok botrányos megjelenését a paráznák viseletében.
Mi a baj ezzel az elmélettel? Az alapvető probléma itt az, hogy az I. századi
Korintusról rekonstruált ismeretünk oda vezetett minket, hogy Pálnak egy
olyan ésszerűnek tűnő magyarázatot adjunk, amely teljesen idegen az általa
adott magyarázattól. Egyszóval nemcsak szavakat teszünk az apostol szájába,
hanem figyelmen kívül hagyjuk azokat a szavakat, amelyeket ő mond. Ha Pál
csupán azt mondta volna a korintusi asszonyoknak, hogy fedjék be a fejüket, és
nem adott volna semmilyen magyarázatot egy ilyen utasításhoz, erősen hajla­
mosak lennénk megmagyarázni a helyzetet a mi kulturális ismereteinkkel.
Ebben az esetben azonban Pál magyarázatot is ad, amely inkább a teremtésre
utal, nem pedig a korintusi kéjnők szokásaira. Vigyáznunk kell, hogy ne
engedjük a kultúra megismerése iránti buzgóságunkkal elhomályosítani azt,
ami tulajdonképpen meg van írva. Pál kifejezett indoklásának alárendelése a mi
spekulatív módon kieszelt indoklásunknak az apostol megrágalmazását és az
exegézis eiszegézissé változtatását jelenti.
3. A teremtési rend jelzi a kultúra felett álló alapelveket. Ha bármilyen bib­
liai alapelv felülmúlja a helyi szokás határait, akkor ez a teremtéskor megfo­
galmazott felszólítás. A teremtési rendhez való folyamodás a szövetség olyan
kikötéseit tükrözi, amelyeket Isten tesz az emberrel mint emberrel. A teremtés
törvényei nem a zsidó embernek, vagy a keresztyén embernek, vagy a korintusi
embernek adattak, hanem azok az Isten iránti alapvető emberi felelősségben
gyökereznek. A teremtési alapelveknek, mint puszta helyi szokásoknak, a fél-
retétele a bibliai tartalom legrosszabb viszonylagossá teszi és a történelmi
környezetből való kiemlését jelenti. Mégis pontosan ennél a pontnál sok tudós
viszonylagossá tette a szentírási alapelveket. Itt látjuk legszembeszökőbben
működni az egzisztenciális módszert.
A teremtési rendeletek fontosságának megvilágításához megvizsgálhatjuk
Jézus eljárását a válással kapcsolatosan. Amikor a farizeusok próbára tették
Jézust és megkérdezték, hogy törvényes lehet-e akármilyen okból az elválás,
78 A Szentírás megismerése

Jézus a házasság teremtési parancsát idézve válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy

a Teremtő kezdettől fogva FÉRFIVÁ ÉS NŐVÉ TEREMTETTE ŐKET? Majd
így folytatta -EZÉRT ELHAGYJA A FÉRFI...- Amit tehát az Isten
egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Mt 19:4-6).
Az elbeszélés élethelyzetének rekonstruálása által könnyű meglátni, hogy a
farizeusok kérdése azért hangzik el, mert meg akarták ismerni Jézus
véleményét egy olyan vitapontról, amely élesen megosztotta Sammáj és Hillél
rabbi-iskoláit. Ahelyett hogy az egyik vagy a másik pártjára állt volna, Jézus a
teremtéstől kezdte a magyarázatot, hogy távlatban láttassa meg a házasság zsi­
nórmértékét. Persze tudomásul vette a teremtési törvény mózesi módosítását,
de visszautasította, hogy a szabályt tovább gyengítse az általános nyomás vagy
kortársai kulturális nézete. A levonható következtetés az, hogy a teremtési pa^
rancsok előírásosak, hacsak azokat nem módosítja határozottan a későbbi bib­
liai kinyilatkoztatás.
4. A bizonytalanság területein használd az alázatosság alapelvét. Mi van
akkor, ha egy bibliai utasítás gondos megtekintése után még mindig bizonyta­
lanok vagyunk annak alapelv vagy szokás jellege felől? Ha el kell döntenünk,
hogy egyik vagy másik módon kezeljük, de nincs semmilyen döntő eszközünk
az elhatározás megtételére, mit tehetünk? Itt segítségünkre lehel az alázatosság
bibliai alapelve. Az ügy könnyű. Jobb lenne-e egy lehetséges szokást
alapelvként kezelni, és így bűnösnek lenni abban, hogy túl lelkiismeretesek
vagyunk Isten iránti engedelmességünkben? Vagy jobb lenne-e egy lehetséges
alapelvet szokásként kezelni, és így bűnösnek lenni a lelkiismeretlenségben,
hogy lefokozzuk Isten mindenekfelctti követelményét a puszta emberi szokás
szintjére? Remélem a válasz nyilvánvaló.
Ha az alázatosság alapelve elszigetelődik a többi említett irányelvtől,
könnyen felhasználható a törvényeskedés alapjaként. Nincs jogunk törvények­
kel lekötni a keresztyének lelkiismeretét ott, ahol Isten szabadon hagyta azt.
Nem lehet a törvényt visszavonhatatlan és feltétlen módon alkalmazni ott, ahol
a Szentírás hallgat. Az alapelv alkalmazható ott, ahol olyan bibliai utasítások
vannak, amelyek természete az exegézis minden fáradtságos munkája után is
bizonytalan marad, hogy az szokás-e vagy alapelv.
Egy ilyen mindent átfogó lelkiismeretességü munka rövidzárlata elhomá­
lyosítaná a szokás és az alapelv közötti különbséget. Ez egy utolsó megoldási
irányelv és romboló lenne, ha első irányelvként használnánk.
A kulturális szabályozás problémája valóságos. Az idő, hely és nyelv
korlátái nehézzé teszik a kommunikációt. Mégis a kultúra korlátái nem olyan
szigorúak, hogy szkepticizmusba vagy kétségbeesésbe vigyenek Isten Igéjének
megértését illetően. Megnyugtató, hogy ez a Könyv különös képességet
tanúsított arra nézve, hogy a legmélyebb szükségekről beszéljen és eredménye­
sen közölje az evangéliumot minden más idő, hely és szokás embereinek. A
kultúra akadálya nem érvénytelenítheti az Ő Igéjének erejét.
 6
A bibliatanulmányozás
gyakorlati segédeszközei

Minden munkásnak szüksége van jó szerszámokra .munkája elvégzéséhez.

Az egyetemi hallgatók és a laikusok gyakran kérdezősködnek ilyen eszközök
felől. Milyen fordítást olvassak? Milyen konkordanciák kaphatók? Ezek a
kérdések jelzik, hogy az emberek nagyon komolyan veszik az egészséges bib­
liatanulmányozást. Sokan inkább építőnek, mintsem nehéznek vélik elég
görögöt és hébert tanulni ahhoz, hogy hasznát vegyék az értelmezés nagyon
értékes tudományos eszközeként. A következőkben néhány javaslat és
segédeszköz kerül sorra azok számára, akik keresik a Szentírás mélyebb isme­
retét és megértését.

Bibliafordítások
Sokszor hallom ezt a kérdést: „Milyen bibliafordítást használjak egyéni bib­
liatanulmányozásomhoz?” Erre nem könnyű válaszolni. Olyan sok kitűnő
kiadás kapható, hogy nehéz választani. Egyesek csupán stílusban és formátum­
ban különböznek a többitől, és ezért a választás irodalmi ízlés kérdése az
olvasó számára.
Mindazáltal van néhány alapvető és megjegyzendő különbség a fordítások
között, amelyeket fel kellene ismerni. Ezek a különbségek különféle eljárá­
sokat és módszereket tükröznek ami a fordítás elkészítését illeti. E különféle
módszerek között van három alapvető:
1. Szó szerinti pontosság. Az első alkalmazott módszer az, amely megpró­
bálja szó szerint követni a görög (vagy héber) szöveget. Itt az ókori nyelvekhez
való hűség hangsúlyosan a szó szerintségen van. Az ilyen módszer erőssége
nyilvánvalóan a szó szerinti pontosságban található. A gyengesége annak
elkerülhetetlenül kényelmetlen és ügyetlen irodalmi stílusa. Bármilyen
dokumentum ilyen módon való lefordítása egyik nyelvről a másikra megne­
hezíti az olvasást. E fordítási módszer egyik példája az New American
Standard Bibié. Az ilyen fordítások nagyon hasznosak tanulmányozási célokra,
de némileg kényelmetlen az olvasásuk.
SO A Szentírás megismerése

2. Fogalom-pontosság. Ez a módszer, amely túlsúlyban van a modern

fordításokban, a maximális folyékony olvasási stílusra törekszik minimális
szóbeli eltorzítással. Mivel az egymás mellé tett szavak gondolatokat vagy
fogalmakat idéznek fel, a cél a Szentírás gondolatainak vagy fogalmainak
pontos fordítása. Ilyen típusú példák a Revised Standard fordítás és a New
English Bibié. (A Magyarországon megjelent bibliafordítások közül a Károly
Gáspár féle fordítás sorolható ide.)
3. A körülírás. A körülírásos módszer a fogalom-módszer egyik kiterjeszté­
se. Itt a fogalom ki van bővítve és ki van dolgozva, hogy biztosítva legyen an­
nak megfelelő kommunikálása. (A magyar fordítások közül az Ökumenikus
Tanács által 1983-ban kiadott bibliafordítás használja ezt a módszert.) Külön­
féle körülírásos fordítások léteznek. A J. B. Phillips „fordítások” bemutatják a
körülírás klasszikus formáit. Ironikus módon maga Phillips nem tekinti
munkáját körülírásnak és meglehetősen bántotta ez a megnevezés. De minden­
esetre körülírás volt. Egy sokkal frissebb jelenség a „modernizált” körülírás,
ami a Living Bibié és a Good News fór Modern Mán kiadásokban látható. Itt a
kitűzött cél az olvashatóság és a modern gondolkodási képekre való alkalmazás
lehetősége. Clarence Jordon „Cotton Patsch” című bibliafordításában az ilyen
modernizált körülírás egyik mélyreható kísérlete látható. Ebben az érdekes
erőfeszítésben a bibliai történetek újraélednek a modern kultúra összefüggései­
ben.
Minél jobban elmozdul egy fordítás a körülírás irányába, annál jobban
kinyilvánul az eltorzítás veszélye. Bár sok körülírás hasznos bevezetést jelentett
a Biblia olvasásához, mégis nem ajánlatosak a komoly tanulmányozáshoz.
Véleményem szerint ezen módszer követésében a Living Bibié a leggyengébb
kiadás.

Jegyzetekkel ellátott Bibliák

A széljegyzetek és a lábjegyzetek sok bibliakiadásban megjelennek. Legtöbb
esetben ezek a magyarázatok nagyon hasznosak. A régies szavak, szokások
vagy cikkek lapszéli meghatározása megkímélheti az olvasót a bibliai lexikon
fellapozásától. A dőlt betűk használata is hasznos a fordító által a textushoz
hozzáadott szavak jelölésére. A szövegre vonatkozó változatok széljegyzete
hasonlóképpen nagyon fontos; a szövegre vonatkozó változatok különbözősé­
get jeleznek az ókori szövegek között, és többsíkú olvasást kínálnak fel. A
szövegkritika tudományát követve a fordítónak el kell döntenie, hogy melyik
szövegváltozatot használja a fordításban. Amikor az elutasított változatokat
megjelölik, ez segíti az olvasót abban, hogy ő is tudatában legyen a döntésnek.
Az utalások szokásos jellemzői sok Bibliának. Az ilyen eszközök lehetővé
teszik egy gondolatmenet követését az egész Szentíráson keresztül a konkor­
dancia állandó használata nélkül. Különféle utalási módszerek állnak rendelke­
zésünkre.
Kommentár jegyzetek. Némely bibliakiadás nemcsak rövid széljegyzeteket
tartalmaz, mint az előbb említettek, hanem folyamatos kommentárt nyújt. Az
ilyen típusú Biblia leghíresebb példája a Scofield Reference Bibié és a New
Scofield Reference Bibié. Én személyesen ellenzem az ilyen kiadásokat. Ellen­
 A bibliatanulmányozás gyakorlati segédeszközei SÍ

véleményem nem annyira a kommentár teológiai magatartásában gyökerezik,

hanem inkább a kommentár folyamatos jellegében. Fő ellenvetésem az emberi
memória gyarlóságára alapszik. Sokszor láttam embereket, akik kiborultak,
amikor a szónok egy olyan elméletet kritizált, ami az ilyen Bibliák jegyzeteiben
található: a hallgató biztos volt abban, hogy a szónok magát a Bibliát kritizálta.
A probléma az, hogy valaki kinyitja a Bibliáját és elolvassa a nyomtatott
szöveget. Talán a nyomtatás háromnegyede a Biblia szövege és egynegyede a
kibővített magyarázat vagy jegyzet. Az átlag ember gyakran nem tesz különb­
séget (főleg később, az olvasottak felelevenítésekor) a Szentírás szövege és az
emberi megjegyzések között. Mivel a megjegyzés ugyanazon a lapon jelenik
meg, mint a Szentírás, ez a módszer hajlamos „átkeresztelni” ezeket a meg­
jegyzéseket az olvasók elméjében.
Az Ótestamentum némely régebbi kiadásainál rá van nyomtatva az Ótesta­
mentum első oldalára: „Mózes első könyve, A Kezdetek könyve, Kr.e. 4004.”
Kétségtelen, hogy számtalan ember volt kész meghalni Ussher spekulatív
keltezéséért, mely a teremtés időpontját Kr.e. 4004-re tette; ők így olvasták
Bibliájukban! Ki akarom azonban hangsúlyozni, hogy a kifogás az elvben van
és nem egy bizonyos gondolkodási iskolára irányul.
Fordítások és kommentárok. Bizonyos értelemben minden fordítás egy
kommentár: minden fordítás magába foglalja a döntéshozatal eljárását a
szavakat és a gondolatokat illetően. Ezért nem fogunk találni egy tökéletes
fordítást sem. Még azok a fordítások is, amelyek egy ellenőrző és egyensúly­
ban tartó rendszerben, tudós-csoport bevonásával készültek, azok is elkerülhe­
tetlenül tükrözni fogják a fordítók egyéni vagy testületi befolyását. Az ilyen
befolyás gyakran csak kicsiny és nem kellene, hogy aggodalmat okozzon. De
az olvasóknak tudatában kellene lenniük a fordítás ezen emberi gyengeségével.
Mindent összevéve, a Jerusalem Bibié egy remek fordítás, de közelebbről
megvizsgálva nem nehéz észrevenni, hogy a római-katolikusok állították elő. A
Revised Standard fordítás megérdemli, hogy széles körben használják, de
ebben is érzékelhetők a liberális teológia elemei. A New American Standard
fordítás elárulja konzervatív hajlamát. Ez nem ok az ilyen fordítások általános
elvetésére, de figyelmeztetés arra, hogy az ilyen hajlamok ne kerüljék el
figyelmünket.

A King James Biblia

(Az itt leírt gondolatok sok mindenben vonatkozhatnak a magyar Károly
Gáspár féle fordításra. A ford. rnegj.) Amikor egy bibliafordítást kimagaslónak
fogadnak el és olyan hosszú időszakon át használják, mint a King James Bib­
liát, elkerülhetetlenek azok a tiltakozó panaszok, amelyek tiszteletbeli helyéről
való elmozdítását követelik. Egyesek azzal vádaskodtak, hogy a King James
Biblia helyettesítése nem más, mint az ördög munkája! Mások úgy tettek,
mintha a King James fordítás verbálisán inspirált lenne.
Nem meglepő ilyen reagálást látni. Hosszú használata miatt a King James
fordítás értékessé vált számunkra, mivel halljuk szavait visszhangozni az iroda­
lomban, énekekben és himnuszokban. Más fordításban például a zsoltárosok
szavai idegennek hangzanak. Milyen fordítás tudná talán összeilleszteni a lap­
82 A Szentírás megismerése

jain található fenséges ékesszólást és a nyelvezet magasztosságát és stílusát? A

King James fordítás hangos felolvasásának hallgatása zene az én füleimnek.
Senki nem szereti jobban e fordítás szépségét, mint én.
De egy dolgot nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni a King
James fordítással kapcsolatban: a King James fordítás egyszerűen kevésbé
pontos a Szentírás eredeti írásainak előadásában, mint a legtöbb modern
fordítás. Ennek van egy döntő történelmi oka. A görög szöveg, amelyből
fordították a King James fordítást (a Textus Receptus) nyilvánvalóan kevésbé
pontos a modernebb rekonstruált görög szövegeknél. A King James fordításban
található sok szöveghibát már kihagytak az újabb keletű fordításokból. A
kéziratok felfedezése a XVI. század óta nagyban gazdagította az eredeti
szövegekről való ismereteinket.
Hadd illusztrálja egy példa ezt a sajátosságot: a King James fordításban a
következő szavakat olvassuk ÍJn 5:7-ben:
Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya,
az Ige és a Szentlélek: és ez a három egy.
Ezek a szavak világosan és kifejezetten utalnak a Szentháromságra. Az
ilyen felvillanyozó szavak véget kellene hogy vessenek az unitárius vádnak,
mely szerint a Biblia nem tanítja a Szentháromság tanát.
Nos, hiszem, hogy a Biblia sokféleképpen adja át a Szentháromság tanát.
Azt is hiszem, hogy az előbb idézett vers igaz állítás. Mégis meg vagyok
győződve, hogy nem János írta meg ezeket a sorokat és nincs értelme, hogy
megjelenjenek ennek a levélnek a szövegében. Miért? Mivel a legnagyszerűbb
görög kézirataink ellenállhatatlan vallomása ez ellen szól. Ezek a szavak nem
fordulnak elő a legkorábbi szövegekben.
Ha egyáltalán rá lehet mutatni arra, hogy egy írnok saját magyarázatát írta
bele a bibliai szövegbe, akkor ez az. Ezeket a szavakat, amelyek egy negyedik
századi kéziratban találhatók, Erasmus foglalta bele a rekonstruált görög
szövegbe a XVI. században. Ha gyönyörű fordítást keresünk, akkor a King
James az. De ha érdekeltek vagyunk a bibliai fordítás pontosságában és
tisztaságában, akkor túl kell lépnünk a King James Biblián.

Kommentárok
A kommentárok nélkülözhetetlen eszközök a Biblia tanulmányozója számára.
Az alkalmas kommentárok használata nélkül visszaélek az „egyéni értelmezés”
alapelvével azáltal, hogy kizárólagosan a saját kritikai képességemre támasz­
kodom a Szentírás megértéséhez. A kommentárok ellenőrzik és egyensúlyban
tartják elfogultságra való hajlamaimat.
A kommentárokat illetően megint csak széles választék áll az átlagolvasó
rendelkezésére. Ezek kiterjednek a Bibliáról egy kötetben készült művektől a
bibliai könyveket egyenként magyarázó tudományos művekig.
Egykötetes kommentárok az egész Bibliáról. Az ilyen fajta kommentár
előnye egyszerűen a gazdaságosság. Egy nagyméretű kötet ebből a fajtából
olcsóbb, mint a kommentársorozatok ára. A hátrány a tömörségük és ebből
következően a magyarázatok rövidsége. A magyarázatok általában olyan
 A bibliatanulmányozás gyakorlati segédeszközei 83

rövidek, hogy nem adhatnak mély szövegelemzést. Ha valaki ilyen kötetet

vesz, bölcsen tenné, ha olyat keresne, amelyet egy tudóscsoport állított össze,
nem pedig egyetlen személy. Az ilyen kritérium oka nyilvánvaló. Nincs olyan
ember, aki olyan jó kommentárt tudna írni az egész Bibliáról, mint amilyen
kommentárt tudnak nyújtani olyan emberek, akik különös szakértelemre tettek
szert az egyes könyvek területén. A teljes bibliakommentárok közül én szerin­
tem a legfontosabb az InterVarsity Press és Eerdmans által kiadott Új Bibliai
Kommentár.
Kommentársorozatok. Számos kommentársorozat lát napvilágot különböző
tudományos szinteken. Az alapvetőbb kommentárok olyan sorozatokat foglal­
nak magukba, mint a Cambridge Bibié Commentary sorozat, a Tyndale sorozat
és Barclay Újtestamentum kommentárja. Ezek közül nem ajánlanám Barclay-t.
Kommentárjai nagyon népszerűek a laikusok között. Rendkívül olvashatóak és
kitűnő szemléltető anyaggal fűszerezettek. Viszont magáról a Szentírásról
gyenge nézetet árulnak el és hajlamosak tagadni Krisztus személyének és cse­
lekedeteinek természetfeletti voltát. Az Újtestamentum csodáit gyakran
„kimagyarázza” és üzenetét felhígítja.
Sokkal használhatóbb sorozatok a New International Commentary sorozat,
az Anchor Bibié sorozat, az International Critical Commentary sorozat és az
Interpreters Bibié. Ezek közül a legkonzervatívabb a New International
Commentary sorozat és a legliberálisabb az Interpreters Bibié.
(Szeretnénk felhívni a figyelmet a „A Biblia ma” kommentársorozatra,
amely a Harmat kiadó gondozásában jelenik meg folyamatosan, valamint „A
Biblia Ismerete” c. kommentárra, amelyet a Keresztyén Ismeretterjesztő
Alapítvány várhatóan 1995. elején ad ki. A szerk. megj.)
Egyéni kommentárok. Az összes sorozat mellett leginkább az egyének által
írt kommentárok gyűjteményét lehet előnyben részesíteni. Ez kiemelkedően a
legdrágább kommentár-szerzési módszer, de egyúttal a legkifizetődőbb. Min­
den sorozatban lesznek jobb és rosszabb kötetek. Ha valaki szelektív, akkor
sokkal kiválóbb gyűjteményre tehet szert. Dr. Dávid Scholer kitűnő bibliográ­
fiát nyújtott ezen a területen: Alapvető Bibliográfikus Vezérfonal A- Újtesta-
mentumi Exegézishez. Határozottan ajánlom, mint vezérfonalat az egyéni kom­
mentárok kiválogatásához.

Konkordanciák, Bibliai szótárak és Atlaszok

Minden laikus „szerszámosládájának” tartalmaznia kellene legalább egy jó
konkordanciát, egy jó bibliai szótárt és egy jó atlaszt. (Magyarországon eddig
elég kevés konkordancia és bibliai szótár jelent meg, bízunk azonban abban,
hogy a kínálat egyre szélesebb lesz a következő években. A ford. megj.) A
következő konkordanciák kitűnőek. Az első három a King James fordításra
alapul:
R. Young: A Biblia Analitikus Konkordanciája
J. Strong: A Biblia Kimerítő Konkordanciája
A. Cruden: Az Ó és Újtestamentum telje.-, konkordanciája
84 A Szentírás megismerése

M. C. Hazard: A Szent Biblia Amerikai Standard fordításának teljes

konkordanciája
J. W. Edison:A Biblia Átdolgozott Standard fordításának Nelson-féle teljes
konkordanciája
Bruce M. és Isobel M. Metzger: Oxfordi rövid koncordancia a Szent Biblia
átdolgozott Standard fordításához.
A következők kitűnő bibliai szótárak:
J. Hastings: A Biblia szótára
G. Buttrick: Értelmező bibliai szótár
F. C. Grantés H. H. Rowley kiadás: Új átdolgozott Hastings szótár
J. D. Douglas kiadás: Az új bibliai szótár
H. G. Gehman kiadó: A Westminster bibliai szótár
A következők a rendelkezésre álló atlaszok:
G. E. Wright és F. V. Filson: A Biblia vvestminsteri történelmi atlasza
L. H. Grollenberg (kiadók Joicc Rcid és H. H. Rowley): Bibliai atlasz
C. F. Pfeiffer: Baker bibliai atlasza
H. G. May kiadó: Oxfordi bibliai atlasz

Idegen fordítások
Ha valaki ismer egy vagy több idegen nyelvet, felhasználhatja ezt az ismeretet
a bibliatanulmányozásban. A Szentírás idegen nyelvű fordításainak olvasása
finom jelentés-árnyalatokat nyújthat, amelyeket jobban lehet más nyelven fel­
fogni. Sok amerikainak van legalább egy kis latin ismerete. Sokak számára
meglepő, hogy még egy felületes latin ismeret is felhasználható a Biblia
olvasásához. A Biblia latin fordítói nagy pontosságra igyekeznek a szöveg
fordításában. Észrevehető nemcsak a latin és a görög szövegek közötti kapcso­
lat, hanem azok a latin szógyökök is, amelyeket átvett az angol nyelv.

Bibliaolvasási program kezdők számára

Számtalan újévi elhatározás hangzott már el és füstbe is ment a keresztyének
között a bibliaolvasással kapcsolatosan. Újra és újra ígéretek hangzottak el arra
nézve, hogy a Bibliát elolvassák az első betűtől az utolsóig. Mégis megmarad a
tény, hogy a magukat keresztyénnek vallók óriási többsége soha nem olvasta el
a teljes Bibliát. A legtöbben elolvasták az Újtestamentumot, de kevesen
fejezték be az Ótestamentumot.
Miért olyan hanyagok a keresztyének, amikor a bibliatanulmányozásra
kerül sor? Csupán a fegyelem vagy a hűség hiánya? Ez része lehet a
problémának, és ebből kifolyólag bűnösség-érzetet okoz a keresztyének között,
mert befejezetlenül hagyják azokat a dolgokat, amelyeket el kellene végezni.
Azonban azt gondolom, hogy a fegyelem problémáján túl a módszer
problémájával állunk szemben.
Bibliaolvasásunkat a hajthatatlan eltökéltség lelkűidével kezdjük el, és
szorgalmasan elolvassuk Mózes első könyvét. Mózes első könyve fontos in­
 A bibliatanulmányozás gyakorlati segédeszközei 85

formációkkal szolgál a bibliai történelem alapjairól és folyamatosan megy

végig a pátriárkák elbeszélő történetein. Eddig rendben volnánk. Mózes máso­
dik könyve tele van Mózes hőstetteinek drámáival és Izráel kiszabadításával az
egyiptomiak zsarnoksága alól. Cecil B. DeMille és Charlton Heston közülünk
milliókat tettek jártassá ezekben az eseményekben. Azután jön Mózes harma­
dik könyve. Itt az érdeklődő olvasók lemorzsolódása kezd felgyorsulni. Sokan
azok közül, akik átrágják magukat Mózes harmadik könyvén, teljesen
kikészülnek Mózes negyedik könyvén. Néhány véleményéhez makacsul
ragaszkodó ember elolvassa Mózes ötödik könyvét, és még egy pár állhatatos
ember végigmegy az egész Ótestamentumon.
Tulajdonképpen felfedeztem, hogy azoknak a többsége, akik elolvassák az
Ótestamentum első öt könyvét, el fogja olvasni az egész Bibliát. A legtöbb em­
bernek nem sikerül elolvasni az Ótestamentumot, mivel megreked Mózes har­
madik és negyedik könyvénél. Az okok nyilvánvalóak. Ezek a könyvek Izráel
megszervezésének részletes kérdéseivel foglalkoznak, belefoglalva az eseti­
törvények hosszú listáit. Az anyag nagy része idegen számunkra és megnehezíti
az olvasást.
Mégis az ezekben a könyvekben található információ döntő fontosságú az
üdvtörténet céljának megértéséhez. Az Újtestamentum pontos megértése függ e
könyvek megértésétől. Tulajdonképpen ha egyszer valaki eljut egy általános
megértésre a Szentírás egész célját illetően, általában felfedezi, hogy Mózes
harmadik és negyedik könyve elbűvölő és élvezetesen érdekesek. De az általá­
nos megértés nélkül a részletek, úgy tűnik, nincsenek kapcsolatban egymással.
Hogy legyőzzük ezt a problémát, amivel olyan sokan küszködnek a biblia-
olvasás során, ajánlok egy változtatott útvonalat a cél elérésére. Olvasásra
ajánljuk a bibliai könyveket a következő sorrendben:

Mózes első könyve (A teremtés, bűneset és szövetség

Mózes második könyve
Józsué könyve
Bírák könyve
Sámuel első könyve
Sámuel második könyve
Királyok első könyve
Királyok második könyve
Ezsdrás könyve
Néhémiás könyve
története a pátriárkális történelemben)
(Izráel szabadulásának és Isten népévé
alakulásának története)
(Az ígéret földje meghódításának
története)
(A törzsi föderációból a monarchiába
való átmenet története)
(A Sámuellel, Saullal és Dáviddal
kialakuló monarchia története)
(Dávid uralkodása, Izráel aranykora)
(Salamon története és az ország
kettészakadása)
(Izráel elesésének története és a próféták
kezdete)
(A fogságból való visszatérés története)
(Jeruzsálem helyreállításának története)
88 A Szentírás megismerése

Minél nagyobb jártasságra tesz szert valaki ezekben az eszközökben, annál

nagyobb a gazdagodás lehetősége. Egy szörnyű mítosz az, hogy az ilyen esz­
közök csak a tudósok számára alkalmasak. A tudósok képesek lehetnek azok
sokkal kifinomultabb használatára, de ezek hasznosak a laikus számára is.
Nem kell valakinek szakértő ácsnak lennie ahhoz, hogy megtanulja jól
használni a kalpácsot.

Befejezés
A modern történészek a huszadik századot a keresztyénség-utáni kornak
nevezik. Az egyház hatása nagymértékben elkopott kultúránkban. Ez azt
jelenti, hogy a keresztyének befolyása gyenge volt. Hiszem, hogy a gyülekezeti
megújulás egyik döntő kulcsa a felnőtt-oktatás. Könnyen érthető és értelmes
keresztyének sokaságáról álmodom, akik új hatást gyakorolnak országunkra.
Ez az álom nem válhat valóra, hacsak nem ismerjük és használjuk az értelmes
bibliatanulmányozás eszközeit. Remélem, hogy ez a könyv egy ilyen eszköz­
ként fog szolgálni ezen erőfeszítés bátorítására.
A TEVEDHETETLENSEG
MAGYARÁZATA

A Bibliai Tévedhetetlenség
Nemzetközi Tanácsa,
Oakland, Califomia

R.C. SPROUL

ELŐSZÓ:
ROGER R. NICOLE
 A Bibliai Tévedhetetlenség Nemzetközi Tanácsa 1977-ben alakult meg cali-
fomiai székhellyel. Célja a bibliai tévedhetetlenség hitelvének védelmezése és
alkalmazása, amely a Szentírás tekintélyének egyik lényeges eleme, és amely
szükséges az egyház egészséges életéhez. A Tanács azért jött létre, hogy szem­
behelyezkedjen az evangéliumi hívők jelentős részének ettől a fontos hitelvi
alaptól való elsodródásával és más egyházi mozgalmakkal, amelyek leplezetle­
nül tagadják e fontos hittételt.

@ Copyright 1980 A Bibliai Tévedhetetlenség Nemzetközi Tanácsa

 TARTALOMJEGYZÉK

1. Fejezet Isten Igéje és a tekintély

I. Cikkely: A tekintély....................................................................... 95
II. Cikkely: A Szentírás és a hagyomány............................................ 97

2. Fejezet Isten Igéje és a kijelentés

III. Cikkely: A kijelentés...................................................................... 99
IV. Cikkely: Az emberi nyelv.......................... ................................... 100
V. Cikkely: Fokozatos kijelentés......................................................... 102

3. Fejezet Isten Igéje és az ihletés

VI. Cikkely: A teljes verbális ihletés.................................................... 105
VII. Cikkely: Az ihletés......................................................................... 107
VIII. Cikkely: Emberi szerzők.................................................................. 108

4. Fejezet Isten Igéje és a tévedhetetlenség

IX. Cikkely: A tévedhetetlenség............................................................ 109
X. Cikkely: A kéziratok...................................................................... 111
XI. Cikkely: A csalhatatlanság............................................................. 112
XII. Cikkely: A Szentírás egészének tévedhetetlensége...................... 113

5. Fejezet Isten Igéje és az igazság

XIII. Cikkely: Az igazság....................................................................... 117
XIV. Cikkely: A következetesség.............................................................120
XV. Cikkely: Alkalmazkodás................................................................. 121

6. Fejezet Isten Igéje és Én

XVI. Cikkely: Egyháztörténelem..............................................................125
XVII. Cikkely: A Lélek tanúságtétele.................................................. 126
XVIII. Cikkely: Értelmezés.................................................................... 126
XIX. Cikkely: Az egyház egészsége..................................................... 128
Függelék:
A Bibliai Tévedhetetlenségről szóló chicagói nyilatkozat

Összefoglaló nyilatkozat........................................................................... 132

Kijelentő és elutasító cikkelyek............................................................... 133
Magyarázat............................................................................................... 138
 ELŐSZÓ

1978. október 26. és 28. között a Bibliai Tévedhetetlenség Nemzetközi

Tanácsa egy csúcstalálkozót tartott a chicagói repülőtér közelében. Abban az
időben egy nyilatkozatot bocsátott ki a bibliai tévedhetetlenségről, amely
magában foglalt egy Előszót, egy Rövid nyilatkozatot,Tizenkilenc kijelentő és
elutasító cikkelyt és egy sokkal bővebb Magyarázatot. A találkozóra az előter­
jesztett anyagot dr. Edmond P. Clowney, dr. J.l. Packer és dr. R.C. Sproul
készítették elő. Az előreterjesztett anyagot a felügyelőség képviselőiből alakult
csoportok és a csúcstalálkozó különféle kisebb és plenáris ülésszakai sokféle­
képpen megtárgyalták. Dr. Edmund P. Clowney, dr. Norman L. Geisler, dr.
Harold W. Hoehner, dr. Donald E. Hoke, dr. Roger R. Nicole, dr. James I.
Packer, dr. Earl D. Radmacher és dr. R. C. Sproul által alkotott Fogalmazó
Bizottság szó szerint éjjel-nappal dolgozott, hogy olyan nyilatkozatot készítsen,
amely elnyeri a résztvevők nagy többségének jóváhagyását. Különös figyelmet
fordítottak a Tizenkilenc kijelentő és elutasító cikkelyre.(Az Előszót és a Rövid
nyilatkozatot is szerkesztői módosítás alá vetették. A Magyarázatot nagyjából
úgy hagyták, ahogyan korábban elkészült.) A tárgyalások után az előterjesztett
anyagot a jelenlevők túlnyomó többsége jóváhagyta: 240-en (az összesen 268-
ból) és ténylegesen aláírta a Tizenkilenc cikkelyt.
Javasolták, hogy a Fogalmazó Bizottság üljön össze az év folyamán
felülvizsgálni, és ha szükséges, módosítani a Nyilatkozatot. A találkozó 1979
őszén történt dr. Norman L. Geisler, dr. Harold W. Hoehner, dr. Roger R.
Nicole és dr. Earl D. Radmacher részvételével. A jelenlevők egyhangúlag
egyetértettek abban, hogy nem szükséges egy olyan nyilatkozatot módosítani,
amelyet mind a csúcstalálkozón, mind pedig azután olyan sokan aláírtak. En­
nek ellenére a félreértések elkerülése és a Bibliai Tévedhetetlenség Nemzetközi
Tanácsa által támogatott álláspont magyarázatának biztosítása miatt kívánatos­
nak tűnt egy-egy kommentárt fűzni minden egyes Cikkelyhez. Ennek
értelmében dr. R. C. Sproul készített egy fogalmazványt és ezt a Fogalmazó
Bizottság elé terjesztette. Számos szerkesztői változtatás történt, és ez most
nyilvánosság elé kerül.
Dr. Sproul jól képzett egy ilyen kommentár megírására. Elkészítette a Ti­
zenkilenc cikkely első megfogalmazását, bár azon tekintélyes módosítások
történtek a szerkesztési folyamatban. Dr. Sproul szorosan bekapcsolódott a
Fogalmazó Bizottság által vezetett munkába. A jelenlegi, sokkal terjedelme­
sebb szöveg világossá fogja tenni azok számára, akik nem kísérték figyelem­
mel az aktuális vitákat az ihletettség témájában azt, hogy pontosan mit akartak
megerősíteni és elutasítani. Nyilvánvalóan azok, akik aláírták a cikkelyeket,
nem értenek egyet szükségszerűen minden értelmezéssel, amelyet a kommentár
támogat. Sem a Fogalmazó Bizottság tagjai, és valószínűleg még Dr. Sproul
sincs ezáltal korlátozva, mivel az ő szövegén is bizonyos szerkesztői
módosítások történtek. Mégis ez a kommentár erőfeszítést tesz arra, hogy teljes
egészében érthetővé tegye a Bibliai Tévedhetetlenség Nemzetközi Tanácsának
pontos álláspontját.
A szerkesztési folyamatban igyekeztünk figyelembe venni a hozzánk
továbbított megjegyzéseket. Egyes esetekben azonban nem értettünk egyet a
megjegyzéstevővel, így a kért módosítást nem hajtottuk végre. Más esetekben
megfontolásra érdemes témákat ajánlottak a figyelmünkbe. Bízunk abban,
hogy a kommentár megszünteti majd a kétértelműségeket és hatásosan
foglalkozik a lehetséges félreértésekkel.
A Tanács és a Bizottság tagjai között figyelemre méltó az az egység, amely­
nek nemcsak az eredeti Cikkelyekben, hanem ebben a könyvben is tükröződnie
kell. A Chicagóban összegyűlteknek nem azt volt a céljuk, hogy megszakítsák
a kapcsolatokat azokkal, akik nem osztoznak a Szentírásról alkotott hittételek­
kel kapcsolatos meggyőződéseinkkel. Inkább az a céljuk, hogy a Szentírás
ihletettsége mellett tanúskodjanak. Reméljük, hogy e hitvallás és a kommentár
eloszlatja a tévedhetetlenség hitelvével kapcsolatos félreértéseket.

Roger R. Nicole
 1
Isten Igéje és a tekintély

A Bibliai Tévedhetetlenségről szóló chicagói Nyilatkozat, amelyet több,

mint 200 evangéliumi vezető találkozóján 1978 októberében fogadtak el, jo­
gosan állítja, hogy „a Szentírás tekintélye kulcskérdés a keresztyén egyház
számára ma és minden korban.” De a tekintély nem maradhat elkülönítve,
ahogy ezt a Nyilatkozat is mutatja. A Biblia tekintélye azon alapszik, hogy az
Isten írott Igéje, és mivel a Biblia Isten Igéje, és a Biblia Istene maga az igazság
és az igazságnak megfelelően beszél, ezért a tekintély összekapcsolódik a
tévedhetetlenséggel. Ha a Biblia Isten Igéje és ha Isten az igazság Istene, akkor
a Bibliának tévedhetetlennek kell lennie, nem csupán egyes részeiben, ahogy
egyes modern teológusok mondják, hanem teljes egészében, ahogy a legtöbb
esetben az egyház állította történelmének folyamán.
Egyes kifejezések a Biblia tekintélyéről és tévedhetetlenségéről szóló
vitában technikaiak. Néhány kifejezés a chicagói Nyilatkozatban jelenik meg,
de ezeket nem olyan nehéz megérteni. Egy kis olvasással és tanulmányozással
jól megérthetők (így a tévedhetetlenség hitelvét is jobban megérthetjük). A
chicagói Nyilatkozat ezen kommentárja megpróbál egy ilyen anyagot adni a
„Tizenkilenc kijelentő és elutasító cikkelyben”, amely a dokumentum lényegét
képezi. A Nyilatkozat teljes szövege a függelékbén olvasható.

I. Cikkely: A Tekintély

Kijelentjük, hogy a Szentírást Isten hiteles Igéjeként kell elfogadni. Eluta­

sítjuk, hogy a Szentírás az egyházból, a hagyományokból vagy bármely más
emberi forrásból meríti a tekintélyét.

A chicagói Nyilatkozat kezdő cikkelye azért született, hogy megállapítsa a

Bibliának tulajdonítandó tekintély mértékét. Ez a cikkely, a II. cikkelyhez
hasonlóan, világosan protestánssá teszi a Nyilatkozatot. Noha igaz, hogy a
római katolikus egyház a Szentírásnak következetesen és a történelem
folyamán végig ihletettséget tulajdonított, még mindig megmarad a bibliai
tekintély páratlan és elégséges voltának megoldatlan problémája.
96 A tévedhetetlenség magyarázata

Róma a Szentírás mellé helyezte az egyház hagyományait, annak

kiegészítéseként, következésképpen egy második különleges kijelentésforrást
állapított meg, túl a Szentírás hatáskörén.
A római katolikus egyház folyamatos állítása az volt, hogy mivel az egyház
állapította meg az űj-testamentumi és ó-testamentumi kánon terjedelmét és
hatáskörét, bizonyos értelemben a Biblia tekintélye alá van rendelve az egy­
háznak, és az függ az egyház jóváhagyásától. Különösen az egyház és a kánon
közötti kapcsolat gondolatát és a különleges kinyilatkoztatás sokféle forrásának
kérdését tartja szem előtt az I. és a II. cikkely.
Az I. cikkely korábbi megfogalmazásaiban a kánon terjedelmét pontosan
abban a 66 könyvben határozták meg, amely a legtöbb protestáns Bibliában
megtalálható. A csúcstalálkozó résztvevői közötti tárgyalásokon és a Fogal­
mazó Bizottság felé intézett kérésekben figyelemre méltó az a kérés, hogy
töröljék ki a „66 kanonikus könyv” szavakat a korábbi megfogalmazásokból.
Ez annak tulajdonítható, hogy a keresztyénségen belül bizonyos eltérés van a
kánonban elismert könyvek pontos számát illetően. Például az etióp egyház
kánonja több, mint 66 könyvet tartalmaz. A végső fogalmazvány egyszerűen
azt állítja, hogy a Szentírást úgy kell elfogadnunk, mint Isten hiteles Igéjét. A
protestánsok nagy többsége számára a „Szentírás” jelölés világosan a 66 ka­
nonikus könyvet jelenti, de a szöveg helyet hagy azok számára is, akik más
véleményen vannak a kánon kérdésében, hogy így csatlakozhassanak a
Szentírás természetéről szóló hitvalláshoz.
A kánonba foglalt könyvek számának kérdése nyitott marad ebben a Nyi­
latkozatban. A kánon kiterjedését vagy a Bibliát kitevő könyvek listáját
tárgyaló kérdés sokakat megtéveszthet, különösen azokat, akik saját
gyülekezeti hitvallásukban pontosan meghatározzák a kanonikusnak tekintett
könyvek számát. Egyesek azzal érveltek, hogy ha valaki megkérdőjelezi egy
bizonyos könyv kanonicitását, akkor ez azt vonja magával, hogy nem hisz az
isteni módon ihletett Bibliában. Ennek a legvilágosabb történelmi példája az a
tény, hogy Luther Márton életének egyik szakaszában erős fenntartásai voltak
arra nézve, hogy Jakab levelét belefoglalja-e az újtestamentumi kánonba. Bár
teljesen világos, hogy Luther hitt az ihletett Bibliában, még mindig voltak
kérdései afelől, hogy egy bizonyos könyv belefoglaltassék az ihletett Bibliába,
vagy sem. Sok tudós próbálta már megcáfolni, hogy Luther valaha is hitt az
ihletettségben, mivel megkérdőjelezte Jakab levelét. Itt is nagyon fontos
különbséget tenni a kánon kiterjedésének kérdése és a kanonikusnak elismert
könyvek ihletettségének kérdése között. Más szóval a Szentírás természete és a
Szentírás kiterjedése két különálló kérdés, amelyet nem szabad összekeverni.
Az I. cikkely kijelentő szakaszának egyik kulcsszava az „elfogadni” szó.
Az első fogalmazvány úgy fogalmazott, hogy a Szentírást az egyháznak kell
elfogadnia. Az a kifejezés azonban, hogy „az egyház által”, ki lett törölve, mert
világos, hogy a Szentírásban Isten Igéjét nemcsak az egyháznak, hanem
mindenkinek el kell fogadnia. Az „elfogadni” szónak történelmi jelentősége
van. A kánon kérdésével foglalkozó egyházi zsinatokon a latin recipimus szót
használták, amely azt jelentette: „elfogadjuk”, hogy a következő könyvek
benne legyenek a kánonban. Az „elfogadni” szó e használata alapján világos,
 Az Isten Igéje és a tekintély 97

hogy az egyház nem a saját elsődleges tekintélye alapján nyilvánított bizonyos

könyveket hitelesnek, hanem egyszerűen Isten Igéjét elismerte Isten Igéjeként.
Az „elfogadni” szó által kimutatták készségüket arra, hogy alárendelik magu­
kat annak, amit már Isten Igéjének tekintettek. Következésképpen elvetendő
minden olyan állítás, mely szerint az egyház hozza létre a Bibliát vagy az
felsőbbrendűbb lenne a Bibliánál.
Ha bármilyen félreérthetőség maradt volna kijelentésünkben a Szentírás és
az egyház kapcsolatáról, azt megszünteti a rákövetkező elutasítás: a Szentírás
Istentől kapja tekintélyét, nem az egyháztól, sem bármilyen más emberi forrás­
ból.

II. Cikkely: A Szentírás és a hagyomány

Kijelentjük, hogy a Szentírás a legfőbb írott szabály, mely által Isten

felelőssé teszi a lelkiismeretet, és hogy az egyház, tekintélye a Szentírás
tekintélyének van alárendelve. Elutasítjuk, hogy az egyházi hitvallások, zsina­
tok vagy nyilatkozatok a Biblia tekintélyénél nagyobb, vagy azzal egyenlő
tekintéllyel rendelkeznek.

A chicagói Nyilatkozat II. cikkelye megerősíti az I. cikkelyt és még több

részletbe bocsátkozik a magában foglalt témával kapcsolatosan. A II. cikkely
szem előtt tartja a sala scriptura klasszikus protestáns elvét, amely az emberek
Ielkiismeretének felelőssé tételét illetően a Biblia egyedi tekintélyéről beszél. A
II. cikkely kijelentése úgy beszél a Szentírásról, mint „a legfőbb írott szabály”-
ról. A „legfőbb” szóról hosszas tárgyalások folytak; szinonimákat ajánlottak,
majd hagytak ki a szövegből. Olyan szavakat, mint „alapvető” és „egyedüli”
vetettek el a „legfőbb” javára. Ezen a ponton a cikkely azzal a ténnyel
foglalkozott, hogy más írott dokumentumok fontosak az egyház életére nézve.
Például egyházi hitvallások alkotják a hit elfogadásának és egységének alapját
sok különféle keresztyén felekezetben és közösségben. Az ilyen hitvallások
egyfajta normatív tekintéllyel bírnak egy adott keresztyén egyháztesten belül és
ezek eredményezik a lelkiismeret felelőssé tételét saját környezetükben. Min­
dazonáltal a protestánsok klasszikus elve az, hogy elismerik, hogy az ilyen hit­
vallások mind tökéletlenek és nem tudják teljesen és véglegesen felelőssé tenni
a hívő lelkiismeretét. Csak Isten Igéjének van olyan tekintélye, amely felelőssé
teheti örökre az emberek lelkiismeretét. így, bár a cikkelyek elismerik, hogy
amennyiben ezek igazak, léteznek más írott szabályok, amelyeket elismernek a
különböző keresztyén egyháztestek, ezek az írott szabályok a legfőbb írott sza­
bályból erednek és annak vannak alárendelve.
Az elutasításban egyértelművé válik, hogy semmilyen egyházi hitvallásnak,
zsinatnak vagy nyilatkozatnak nincs a Bibliánál nagyobb vagy azzal egyenlő
tekintélye. A hagyomány vagy az egyházi tisztségviselő ezzel egyenlő szintű
tekintélyének bármilyen gondolatát is elutasítja ez a Nyilatkozat. A Szentíráson
kívüli keresztyén tekintélyrendszereknek való engedelmesség nagy vita témája
volt ezzel a cikkellyel kapcsolatosan. Maga a Biblia figyelmeztet arra például,
hogy engedelmeskedjünk a közigazgatási tisztviselőknek. Mi természetesen
98 A tévedhetetlenség magyarázata

készek vagyunk alárendelni magunkat saját egyházi hitvallásainknak és

testületeink tekintélyrendszerének. De ennek a cikkelynek erős impulzusszerü
jelzése az, hogy bármilyen kisebb tekintélyek is léteznek, ezek soha nem ren­
delkeznek Isten tekintélyével. Egy bizonyos értelemben minden hatalom ezen a
világon az Isten tekintélyéből ered és attól függ. Kizárólagosan Istennek van
igazi tekintélye. Ez az igazi tekintély adatott a Bibliának, mivel az Isten Igéje.
Különböző keresztyén egyháztestek különféle módon határozták meg a közi­
gazgatási és az egyházi tekintélyt. Például a református egyházakban az egyház
tekintélyét inkább a szolgálatban és a hittételek megfogalmazásában látják,
minthogy azt végsőnek és kizárólagosnak véljék. Egyes-egyedül Istennek van
korlátlan joga arra, hogy felelőssé tegye az ember lelkiismeretét. A mi lelkiis­
meretünk csak akkor tartozik felelősséggel földi tekintélyeknek, ha azok
összhangban vannak Isten Igéjével.
 Isten Igéje és a kijelentés

A következő három cikkely a kinyilatkoztatással foglalkozik. A III. cikkely

meghatározza, hogy mit értünk az alatt, amikor azt mondjuk, hogy a Biblia
kinyilatkoztatás, és nem csupán tanúskodik a kinyilatkoztatás mellett, ahogy
ezt a neoortodox teológusok állítják. A IV. cikkely fontolóra veszi az emberi
nyelv használatát, mint az isteni kijelentés közvetítő eszközét. Az V. cikkely
megmutatja azt a módot, ahogyan Isten kijelentése fokozatosan kitárulkozik a
Szentíráson keresztül úgy, hogy a későbbi szövegek sokkal teljesebben meg­
magyarázzák a korábbiakat. Ezekben a cikkelyekben a Nyilatkozat összeállítói
őrködnek minden olyan nézettel szemben, amely kisebbítené a Biblia páratlan
természetét, mint Isten írott kinyilatkoztatását vagy tagadná egyes részek
tanítását más részek felhasználásával.

III. Cikkely: A kijelentés

Kijelentjük, hogy az írott Ige teljes egészében Isten kinyilatkoztatása. Elu­

tasítjuk, hogy a Biblia csupán tanúskodik a kinyilatkoztatás mellett, vagy csak
véletlenül válik kinyilatkoztatássá, vagy hogy emberek visszahatásától függ az
érvényessége.

Úgy a kijelentés, mint az elutasítás szem előtt tartja a Szentírásban található

isteni kinyilatkoztatás tárgyilagos természetének vitatott kérdését. Tekintélyes
vita folyt a XX. században erről a témáról, különösen az úgynevezett
„dialektikus” vagy „neoortodox” teológia felemelkedésével. Ez a megközelítés
egy „dinamikus” Szentírás-nézetet próbált előmozdítani, amely a Szentírás
tekintélyét az Ige és az Ige hallásának dinamikus kapcsolatában látja működni.
Számos teológus tagadja, hogy a Biblia önmagában és önmagától ténylegesen
kinyilatkoztatás. Azt tartják, hogy a kinyilatkoztatás nem történik meg addig,
amíg nincs egy belső egyéni emberi felelet arra az Igére. Tudósok, mint például
Emil Brunner, kitartottak amellett, hogy a Biblia önmagában nem kinyilatkoz­
tatás, hanem csupán tanúskodik amellett a kinyilatkoztatás mellett, amely
Krisztusban található meg. Bizonyos körökben divatos lett azt tartani, hogy a
különleges kizárólagosan Krisztusban öltött testet, és a Biblia objektív kiny­
100 A tévedhetetlenség magyarázata

ilatkoztatásnak való tekintése elvonna Jézus Krisztusnak, a megtestesült Ige

páratlan voltától.
Ezeknek a cikkelyeknek belső célja az, hogy szembehelyezkedjen azzal,
hogy a Krisztus személyében objektíven nekünk adott kinyilatkoztatást szétvá­
lasztják az Isten Igéjében hozzánk egyaránt tárgyilagos kifejezésekben jövő
kinyilatkoztatástól. Itt a Bibliát nem csupán a kinyilatkoztatás katalizátorának,
hanem magának a kinyilatkoztatásnak tekintik. Ha a Biblia Isten Igéje és annak
tartalma Belőle ered, akkor annak tartalmát is kinyilatkoztatásnak kell tekinte­
ni. Itt a kijelentés „nyilatkozatszerűnek” tekinthető. Nem azért nyilatkozatsze­
rű, mert a Biblia logikai egyenletek vagy analitikus képletek stílusában lett
írva. Azért nyilatkozatszerű, mert egy olyan tartalmat közöl, amelyet nyilat­
kozatként lehet értelmezni.
A III. cikkely kijelentésében a „teljes egészében” szavak is jelentősek.
Vannak olyanok, akik azt állították, hogy a Biblia tartalmaz különböző helye­
ken Istentől jövő kijelentést, de a hívő egyéni vagy az egyház testületi feladata,
hogy elválassza azokat a részeket, amelyek kinyilatkoztatások. Ez a cikkely
értelemszerűen magában foglalja a Szentírás ilyen megközelítésének elutasítá­
sát, minthogy az egész Szentírás, annak teljes tartalmában isteni kijelentésnek
tekintendő.
A III. cikkelyben kifejezett elutasítás megerősíti a Szentírásban levő kinyi­
latkoztatás tárgyilagosságát és fenntartja, hogy annak a kinyilatkoztatásnak az
érvényessége nem függ az emberi viszonyulásoktól. A Biblia igazsága semmi­
lyen módon nem függ attól, hogy egy személy hisz vagy nem az igazságban.
A III. cikkely központi célja határozottan kinyilvánítani, hogy a Szentírás
tartalma nem az emberi képzelet vagy ügyesen tervezett filozófiai vélemények
eredménye, hanem Istennek szuverén kijelentését mutatja be önmagáról, és a
Biblia minden témájáról. A Biblia tehát azt az igazságot foglalja magába, amely
saját képességeink határain kívül áll. Magától Istentől közelít hozzánk.

IV, Cikkely: Az emberi nyelv

Kijelentjük, hogy Isten, aki saját képmására alkotta az emberiséget, fel­

használta a nyelvet a kinyilatkoztatás eszközeként. Elutasítjuk, hogy az emberi
nyelvet annyira korlátozza teremtett voltunk, hogy alkalmatlannak minősül az
isteni kinyilatkoztatás közvetítésére. Továbbá elutasítjuk, hogy az emberi
kultúra és nyelv bűn által való romlása meghiúsította Isten ihlető munkáját.

A bibliai tévedhetetlenség tekintetében az egyik legjelentősebb támadás,

amely napvilágra került a XX. században, az emberi nyelv korlátozottságán
alapszik. Mivel a Bibliát nem maga Isten írta, hanem emberi írók, újból és
újból felbukkant a kérdés, hogy vajon az ilyen emberek közreműködése, akik
korlátozottak emberi teremtett voltuknál fogva, nem teszik-e a Bibliát
szükségszerűen kisebb tekintélyűvé. Mivel az emberek nem csalhatatlanok
önmagukban és önmaguktól, és hajlamosak tévedni mindenben, amit tesznek,
nem az következik-e logikailag ebből, hogy minden, ami az ember tollából
kerül ki, tévesnek kell lennie. Erre mi azt válaszoljuk, hogy a tévedés nem
 Az Isten Igéje és a kijelentés 101

elkerülhetetlen velejárója az emberi természetnek. Ádám a bukás előtt igenis

mentes lehetett a tévedésre való hajlamtól, és Krisztus, bár teljesen ember volt,
soha nem tévedett. A bukás óta az emberek hajlamosak a tévedésre. Elutasítjuk
mégis, hogy szükségszerű az embernek tévednie, mindig és mindenben, amit
mond vagy ír, még az ihletéstől eltekintve is.
Mégis, az isteni ihletés segítségével és a Szentiéleknek a Szentírás létrejöt­
tében való felügyelete alatt a Biblia írásai mentesek a bukott ember tévedésre
és az igazság elferdítésére való hajlamától. Bár nyelvezetünk soha sem képes
átfogóan és teljesen megragadni az örökkévaló igazságokat, mindazonáltal
megfelelő arra, hogy átadja az igazságot hamisság nélkül. Ha azt állítanánk
például, hogy Chicago egy város Illinois államban, az igazság, amelyet ebben
az állításban közlünk, semmiképpen sem volna teljes. Azaz mindazt, amit meg
lehetne érteni Chicago város természetéről és kiterjedéséről nem ismerné
egyetlen emberi lény sem, aki ilyen állítást tenne, és Illinois állam összetett
voltát sem értené meg teljesen a beszélő. Ha azonban Isten állítaná, hogy
„Chicago egy város Illinois államban ”, az Ő elméjében ez teljes mértékű
átlátása és megértése lenne mindannak, amit magában foglal Chicago és
Illinois. Mindazáltal az a tény, hogy Isten azt állítja, hogy „Chicago egy város
Illinois államban”, önmagában nem tenné az állítást többé vagy kevésbé
igazzá, mint hogyha egy emberi lény állította volna ezt. Bár felismerjük, hogy
az emberi nyelv korlátozott teremtettségénél fogva, nem engedjük meg azt a
következtetést, hogy emiatt az emberi nyelv szükségszerűen az igazság
elferdítője.
Ha az emberi nyelvet lényegében alkalmatlannak ítélnénk a kinyilatkoztatás
közvetítésére, nem volna semmilyen lehetséges eszköz, amely által Isten
magáról bármit is kinyilatkoztasson szóban vagy írásban. Mivel azonban a
Biblia azt tanítja, hogy az ember Isten képmására teremttetett és van valamilyen
hasonlósági pont ember és Isten között, az Isten és ember közötti kommuniká­
ció lehetséges. Az ilyen kommunikáció lehetőségét Isten a teremtésbe
beleépítette.
Ami az elutasítást illeti, hogy az emberi nyelv annyira korlátozott, hogy al­
kalmatlannak minősül, különös tekintettel a bűn hatására emberi kultúránkra és
nyelvünkre, azt kell mondanunk, hogy bár az ember bukása bűnösnek nyilvánít
minket az isteni bírálat előtt és bár „minden ember hazug”, ebből nem követ­
kezik szükségszerűen, hogy „minden ember hazudik mindenkor”. Bár
mindannyian hazudunk egy vagy több alkalommal, ez nem jelenti azt, hogy
akárhányszor beszélünk, hazudunk. Hisszük, hogy a romlottságra, elferdítésre
és hamisságra való hajlamot legyőzi az isteni ihletés és a Szentírás
előkészítésében való isteni közreműködés. így azt gondoljuk, hogy a Biblia
sérthetetlenségéről szóló szkeptikus gondolkodás, melyet az emberi nyelv al­
kalmas vagy alkalmatlan voltáról való következtetésekre alapoznak, nem iga­
zolható.
102 A tévedhetetlenség magyarázata

V. Cikkely: Fokozatos kijelentés

Kijelentjük, hogy Isten kinyilatkoztatása a Szentírásban fokozatos volt.

Elutasítjuk, hogy egy későbbi kinyilatkoztatás, amely kiegészíthet egy korábbi
kinyilatkoztatást, valaha is kijavítja vagy ellentmond annak. Továbbá elutasít­
juk, hogy az új-testamentumi írások befejezése óta bármilyen alapvető kinyilat­
koztatás adatott volna.

Az V. cikkelyben látható kérdések beható fontosságúak az egyház életére

nézve és időnként nagyon bonyolultak. Ami egyszerű állítás a kijelentő
részben, az tulajdonképpen elismerése annak, hogy a Bibliában van egy
fokozatos kijelentés. Mindaz, amit Istenről kijelent a Szentírás a maga teljessé­
gében, nem található meg például a Genezis könyvében. Isten Krisztusban való
megváltó munkájának nagyobb tartalmára csak részben található utalás és az is
homályos (bizonytalan) módon jelenik meg az Ótestamentum korábbi részei­
ben. De a Szentírásban végig kiterjed az isteni kinyilatkoztatás tartalma,
egészen addig a teljességig, amit az Újtestamentumban ér el. Ez az, amit a
fokozatos kinyilatkoztatás jelent ebben a szövegösszefüggésben, vagyis hogy a
Szentíráson belül a kinyilatkoztatás egyre elmélyülő és kiszélesedő módon tárul
ki.
Ezzel a felismeréssel a kijelentő cikkely megérteti, hogy a kinyilatkoztatás
ilyen fejlődése és kiterjeszkedése nem tagadja, sem nem mond ellent annak,
ami már kijelentetett korábban. Habár bizonyos előírások, amelyek kötelezőek
voltak az emberek számára az Otestamentum idejében, többé nem azok az
Újtestamentumban, ez nem azt jelenti, hogy azok azért lettek megszüntetve,
mert a múltban rosszak voltak és most Isten kijavította azt, amit régebben
jóváhagyott, hanem inkább azt, hogy bizonyos kötelességek hatálytalanítva
lettek újabb kötelességek által, amelyek megegyeznek az ótestamentumi
feladatok teljesítésével. Ez semmiképpen sem sugalmazza azt, hogy az Otesta­
mentum lényegtelen az újtestamentumi hívő számára, vagy hogy a korábbi
kinyilatkoztatást rögtön el lehet hanyagolni az újabb kinyilatkoztatás fényében.
A Biblia még mindig szent könyvnek tekintendő, ahol az Ótestamentum segít
megérteni az Újtestamentumot és az Újtestamentum jelentős fényt áraszt az
Ótestamentumra. Bár a fokozatos kinyilatkoztatás elismert, a fokozatosság nem
tekintendő felhatalmazásnak arra, hogy könnyedén játsszunk Szentírás
részeivel, szembeállítva egyik kinyilatkoztatási dimenziót a másikkal, magán a
Biblián belül. A Biblia összefüggését és következetességét nem érvényteleníti a
benne található fokozatos kinyilatkoztatás.
Az is idekapcsolódik az elutasításban, hogy semmilyen normatív kinyilat­
koztatás nem adatott az egyháznak az újtestamentumi kánon lezárása óta. Az
elutasítás nem azt érti ez alatt, hogy a Szentlélek megszűnt munkálkodni, vagy
hogy a Szentlélek semmilyen módon sem vezeti népét ma. A nehézség az,
hogy a teológiai szavakat különböző módon használják a különböző keresztyén
közösségeken belül. Például, amit egy csoport „kinyilatkoztatásnak” nevez,
egy másik csoport „megvilágításnak” értelmezheti. Eképpen a „normatív”
minősítő sző fontos az elutasítás utolsó részének megértéséhez. E fogalom arra
 Az Isten Igéje és a kijelentés 103

céloz, hogy semmilyen kinyilatkoztatás nem született az I. század óta, ami a

Szentírás kánonjába való belefoglalást megérdemelné vagy erre jogosult lenne.
Egyéni útmutatások vagy vezettetések vagy „kinyilatkoztatások”, ahogyan
egyesek nevezhetik azokat, nem tekinthetők olyanoknak, mint amelyek a
Szentírás erejével vagy tekintélyével rendelkeznek.
 Isten Igéje és az ihletés

Az ihletés az a mód, ahogyan Isten Igéjét közölte velünk emberi szerzők

által, de hogy ezt hogyan tette, az egy olyan kérdés, amit nem értünk. A kije­
lentő és az elutasító cikkelyek ezen szakaszában a dokumentum szerzői
kifejezetten tagadják azt, hogy az ihletés módját megérthetnénk. De kijelentik,
ahogy maga a Szentírás is teszi (2Tim 3:16), hogy a Biblia isteni ihletés
terméke és hogy ez a munka kiterjedt az emberi írók által minden egyes
szakaszra, sőt mi több, az eredeti szövegek minden egyes szavára. Az ihletés
folyamata nem tette a bibliai írókat automatákká, mivel a Szentírás könyvei
felfednek szókincsbeli, stílusbeli különbségeket és más eltéréseket a különböző
emberi szerzők között. De az ihletés győzött minden emberi tévedési lehetőség
felett, azzal az eredménnyel, hogy a szavak, amelyeket leírtak, pontosan azok
voltak, amelyeket Isten, a mennyei szerző nekünk szánt.

VI. Cikkely: A teljes verbális inspiráció

Kijelentjük, hogy a teljes Szentírás és annak minden része az eredeti szöveg

minden szaváig isteni ihletés által adattak. Elutasítjuk, hogy a Szentírás
ihletését jogosan állíthatjuk az egészről a részek nélkül, vagy az egyes részekről,
de nem az egészről.

A VI. cikkelyben a teljes verbális inspiráció tana látható. A teljes inspiráció

azt jelenti, hogy a teljes Szentírás isteni ihletés által adatott. Mivel egyesek azt
állítják, hogy az egész Biblia ihletés által adatott, de ennek az egésznek egyes
részei nem isteni ihletésűek, beszélnünk kell a Szentírás eredetéről, amely nem
emberi elhatározással kezdődik, hanem magától Istentől ered.
A VI. cikkely kijelentő részében azt a kifejezést olvassuk, hogy „el egészen
az eredeti szöveg minden szaváig”. Ez a mellékmondat „el egészen az eredeti
szöveg minden szaváig” az ihletés terjedelmére vonatkozik, ás „az eredeti
szöveg” szavak jelzik az ihletett kéziratokat. Az ihletés kéziratokra való
korlátozása sokkal teljesebben jelenik meg később a X. cikkelyben, noha
nyilvánvaló ebben a cikkelyben, hogy a Biblia verbális inspirációja az eredeti
kéziratokra vonatkozik.
106 A tévedhetetlenség magyarázata

Az a tény, hogy a VI. cikkely isteni ihletettségről beszél, el egészen az

„eredeti szöveg” szavaiig, egyesek arra gondolhatnak, hogy Isten diktálta le a
Szentírás szavait. A teljes verbális inspiráció tanát gyakran vádolták azal, hogy
magával hordja az inspiráció diktációs elméletét. Semmi ilyen elmélet nincs
ebben a cikkelyben kimondva, sem belefoglalva. Tulajdonképpen a VII. cik­
kelyben a nyilatkozat szerkesztői elutasítják a diktációs elméletet.
A diktálás kérdése problémákat okozott az egyháztörténelemben. A tridenti
zsinaton a XVI. században a római katolikus egyház a „dictante” szót
használta, ami diktálást jelentett, vonatkozva a Lélek munkájára az ősi
szövegek átadásában. A protestáns táborban Kálvin János úgy beszélt a bibliai
írókról, mint akik amanuenses, azaz titkárok. Ehhez tartozik még az a tény,
hogy vannak szentírásrészletek, amelyekről úgy tűnik, hogy valamilyen ciiktá-
lási formában adattak, például a Tízparancsolat, amit Isten adott Mózesnek.
Mégis, a modern korszakban a diktálás, mint módszer magával hozza az em­
beri irodalmi stílus, a szókincs és más hasonlók kitörlését. Ez a cikkely nem
szándékozik olyan ihletési nézetet kialakítani, amely tagadná vagy
érvénytelenítené a bibliai dokumentumok egyes szerzőinek irodalmi stílusát.
Abban az értelemben, ahogy Kálvin beszélt például a titkárokról, sőt, ahogy
Trident beszélt, a diktálást nehezen lehetne összehasonlítani a modern diktálási
módszerekkel, kifejlesztett felszerelésekkel, amilyen például a diktafon és a
titkári hangfelvevő. A történelmi helyzet, amelyben ezeket a szavakat
használták a múltban, különösen arra a tényre vonatkozik, hogy az ihletés
valamilyen módon hasonlatos egy emberhez, aki kibocsát egy olyan üzenetet,
amelyet egy titkár állít össze. Az analógia az üzenet eredetének kérdésére mutat
rá, az ihletés tanában a legfontosabb kérdésre, hogy az üzenet Istentől vagy
emberi kezdeményezésből ered.
Az ihletés módját meghagyják titoknak ezek a cikkelyek (v.ö. VII. cik­
kely). Az ihletés, ahogy e fogalmat itt használják, magában foglalja az isteni
felügyeletet, amely megőrizte az írókat szavaik választásában attól, hogy olyan
szavakat használjanak, amelyek hamisítanák vagy elferdítenék a Szentírás
üzenetét. így egyfelől a nyilatkozat állítja, hogy Isten felügyelete és a Biblia
ihletése még a szavakra is vonatkozott, másfelől elutasítja azt, hogy Isten
megszüntette volna az írók személyiségének gyakorlását a kinyilatkoztatott
igazságok kifejezésekor használt szavak megválasztásában.
Az evangéliumi keresztyének el akarták kerülni azt a gondolatot, hogy a
bibliai írók a tollhoz hasonlóan passzív eszközök voltak Isten kezében,
ugyanakkor kijelentik, hogy az ihletés folyamatának végső eredménye mégis
ez. Kálvin azt mondja például, hogy úgy kellene kezelnünk a Bibliát, mintha
hallanánk, amint Isten mondja üzenetét. Azaz, ugyanolyan súlyú tekintélyt
hordoz magával a Biblia, mint hogyha maga Isten lenne hallható, amint a
Szentírás szavait mondja ki. (Institutes I.,vii,l; Sermons on Gospel Harmony,
XLVI, 164. old. és kk.. Prédikációk az evangéliumi összhangról). Ez nem
jelenti azt, hogy Kálvin azt hitte vagy tanította, hogy Isten tulajdonképpen hall­
hatóan mondta ki szavait. Nem ismerjük azt a folyamatot, amely által létrejött
az ihletett Szentírás. De azt állítjuk, hogy az ihletés, bárhogyan idézte is Isten
 Az Isién Igéje és az ihletés 107

elő, azt a végső hatást eredményezi, hogy a Szentírás minden egyes szava
magában hordja Isten tekintélyének súlyát.

VII. Cikkely: Az ihletés

Kijelentjük, hogy az ihletés azt jelenti, hogy Isten az O Lelke által, emberi
írókon keresztül adta nekünk az O Igéjét. A Szentírás eredete isteni. Az isteni
ihletés módja részben rejtély marad számunkra. Elutasítjuk, hogy az ihletést le
lehet csökkenteni emberi bölcsességre vagy egy magasabb rendű tudati állapot
bármilyen formájára.

A VII. cikkely részletesebben fejti ki azt, amit magában foglal a VI. cik­
kely. Itt világos utalás található a szöveg emberi íróira. Az emberi írók emberi
eszközökké válnak, amelyek által Isten Igéje hozzánk jön. Klasszikusan a
Szentírást „verbum Dei”-nek, Isten Igéjének, vagy éppen „vox Dei”-nek, Isten
hangjának nevezik. Mégis a Szentírás emberi szavakként ér el minket. Más
szóval, emberi tevékenységen keresztül szólít meg minket Isten Igéje; a
Szentírás mégis isteni eredetű.
Amire a dokumentum szerzői itt tekintettel vannak, az a „theopneustos” szó
elsődleges jelentése a 2Tim 3:16-ban, az a szó, amit úgy fordítottak, hogy
„Istentől ihletett”. A „theopneustos” szó szerint azt jelenti, hogy „Istentől le­
helt”, és elsődlegesen arra utal, hogy Isten kilehelte az O szavát, és nem arra,
hogy valamilyen hatással lett volna az emberi írókra. Tehát a Szentírás eredetét
illetően a kilégzés (expiratio) egy sokkal pontosabb kifejezés mint az ihletés
(inspiráció). De mi az ihletés kifejezést arra használjuk, hogy jelöljük vele an­
nak a teljes folyamatnak a fogalmát, amely által az Ige hozzánk jön. Ez először
Isten szájából származik (természetesen metaforikusán szólva). Istenben levő
kiindulópontjából emberi írók tevékenysége által isteni irányítás és felügyelet
alatt közelít hozzánk. A következő lépés a közlés folyamatában az isteni üzenet
emberi megértése. A cikkely egyértelműen kijelenti, hogy a pontos módja an­
nak, ahogyan Isten végrehajtja az ihletést, rejtély. A dokumentum nem tesz
semmilyen kísérletet, hogy meghatározza az isteni ihletés „hogyan”-ját vagy
még csak nem is sejteti, hogy a módszer ismert lehet előttünk.
Az ihletés szót nyelvünkben a keletkezés pillanatainak leírására, fokozott
öntudatosság állapotára vagy kimagasló emberi cselekedetekre használjuk.
Beszélünk ihletett költészetről, arra célozva, hogy a szerző rendkívüli gondola­
tokat csodálatosan fogalmaz meg. Mégis ennek az „ihletésnek” a dimenziójá­
ban semmilyen olyan gondolatról nincs szó, mely szerint az ihletés eredete is­
teni erő lenne. Léteznek az ihletésnek emberi szintjei, amelyek hősi tettekben,
ragyogó meglátásokban és a tudatosság fokozott állapotaiban tükröződnek
vissza. De nem ez az, amit az ihletés szó teológiai használatán értenek. Itt a nyi­
latkozat nyilvánvalóvá teszi, hogy az isteni ihletés olyan valami, ami felülmúl
minden emberi ihletési állapotot, valami, amiben Isten ereje és irányítása
munkálkodik. így a cikkelyek azt mondják, hogy a Biblia, bár emberi könyv,
mivel emberek írták, emberi mivoltát felülhaladja isteni eredete és ihletése.
108 A tévedhetetlenség magyarázata

VIII. Cikkely: Az emberi szerzők

Kijelentjük, hogy Isten az O ihletési munkájában felhasználta az írók kie­

melkedő személyiségét és irodalmi stílusát, akiket 0 kiválasztott és felkészített.
Elutasítjuk, hogy Isten előidézte, hogy ezek az írók pontosan azokat a szavakat
használják, amelyeket Ő választott, és semmibe vette személyiségüket.

A VIII. cikkely megismétli, hogy Isten ihlető munkája nem törli el azoknak
az emberi íróknak emberi természetét, akiket Ő arra használ, hogy
megvalósítsák célját. A Szentírás íróit Isten választotta ki és készítette fel szent
feladatukra. Mégis, akármilyen is lehetett az ihletés folyamata, az nem foglalja
magába az írók személyiségének kitörlését arra az időre, amíg írtak. Bár az
„ige” szót nem említi a cikkely, világosan látható mindenfajta mechanisztikus
vagy mechanikus ihletés tagadása. A gépies ihletés az emberi szerzőket az
automaták szintjére süllyesztené, robothoz hasonló gépeket csinálva belőlük. A
Szentírás vizsgálata világossá teszi, hogy az emberi írók személyiségei és
stílusai különböznek egymástól. Lukács stílusa például, nyilvánvalóan külön­
bözik Mátéétól. A Dániel írásában található irodalmi szerkezetek például
nagyon különböznek azoktól, amelyek Jakab írásaiban találhatók. Héber erede­
tű emberek héber stílusban írtak, míg azok, akik görög kulturális háttérrel ren­
delkeztek, görög stílusban írtak. Mégis, az ihletésen keresztül Isten lehetővé
tette, hogy az igazsága ihletett módon úgy legyen közölve, hogy felhasználja a
különböző írók hátterét, személyiségét és irodalmi stílusát. Az emberi írók nem
voltak gépek és nem kell olyanoknak elképzelni őket, mint akiknek nem volt
személyiségük. Amit az ihletés legyőz vagy megsemmisít, az nem az emberi
személyiség, stílus vagy irodalmi szerkezet, hanem az elferdítésre, hamisításra
vagy tévedésre való emberi hajlamok.
 4
Isten Igéje és a tévedhetetlenség

A IX.-XII. cikkelyek a jelenleg legnagyobb érdeklődést kiváltó témával

foglalkoznak: a tévedhetetlenséggel. A cikkelyek arra törekszenek, hogy
kifejezéseket határozzanak meg és válaszoljanak a felvetett fő kérdésekre: ha a
Biblia emberi szerzőkön keresztül jött hozzánk, amit a korábbi cikkelyek elis­
mernek, és ha természetes, hogy az emberi lények tévednek, amit mindenki
elismer, akkor a Biblia nem szükségszerűen téves? Nem szűnik meg hitelesen
emberinek lenni, ha tévedésektől mentes? Vagy ha a tévedhetetlenség
szigorúan csak az eredeti kéziratokra vonatkozik, amelyeket autográfoknak
neveznek, és ha nem vagyunk ezek birtokában, mert tulajdonképpen nem
vagyunk, akkor nem értelmetlen a tévedhetetlenség melletti érvelés? Vagy nem
csak akkor áll ez fenn, ha olyan dokumentumokhoz folyamodunk, amelyek
nem léteznek és amelyek tévedhetetlenségét nem lehet igazolni? Miért lehet a
tévedhetetlenséget a Biblia azon részeire alkalmazni, amelyek az üdvösséggel
foglalkoznak, és miért nem lehet azokra a részekre is, amelyek történelemmel,
tudománnyal és más „jelentéktelen” és „lényegtelen” témával foglalkoznak?

IX. Cikkely: A tévedhetetlenség

Kijelentjük, hogy az. ihletés, anékül hogy mindentudást adományozott vol­

na, igaz és hiteltérdemlő kijelentést biztosított minden témában, amiben a bib­
liai szerzők indítva voltak, hogy beszéljenek és írjanak. Elutasítjuk, hogy ezen
írók véges vagy bukott volta, szükségszerűen vagy másféleképpen, elferdítést
vagy hamisságot helyezett el Isten Igéjébe.

A IX. cikkely kijelentő része jelzi, hogy az ihletés biztosítja, hogy a

Szentírás iratai igazak és megbízhatóak. Azaz nem hamisak, csalóak vagy
félrevezetőek abban, amit közölnek.
Ahogy foglalkoztunk az emberi nyelv korlátozottságának kérdésével a IV.
cikkelyben, úgy most szembenéznünk az olyan teremtmények igazmondásának
nehéz kérdésével, akik nem mindentudóak. Egy dolog az, hogy Isten csalhatat-
lanságot adományoz az írásoknak, és egészen más az, hogy mindentudást
adományoz az íróknak. A mindentudást és a csalhatatlanságot óvatosan meg
110 A tévedhetetlenség magyarázata

kell különböztetni. Bár Istenben ezek összekapcsolódnak, az ember számára

különbözőek. A mindentudás a tudás kiterjedésére vonatkozik, a csalhatatlan-
ság pedig a kijelentés megbízhatóságára. Valaki, akinek kiváló ismeretei van­
nak, tehet egy hamis nyilatkozatot, ha be akar csapni. És fordítva, egy korláto­
zott tudású ember tehet csalhatatlan nyilatkozatokat, ha biztosítani lehet, hogy
azok teljesen megbízhatóak. így azt mondjuk, hogy bár a bibliai írások ihletet­
tek, ez nem foglalja magába, hogy az írók mindent tudtak amit csak tudni kel­
lett, vagy hogy önmaguktól csalhatatlanok voltak. Az általuk közölt ismeret
nem átfogó, de igaz és megbízható.
A IX. cikkely elutasító része foglalkozik az ember arra való hajlamával,
hogy mint véges és bukott teremtmény, eltorzítsa Isten Igéjét vagy azt
hamissággal vegyítse. Ezt egy másik szemszögből már vizsgálta a IV. cikkely.
De amiről itt szó van, az az a visszatérő vád, hogy a verbális ihletés vagy a
Szentírás tévedhetetlenségének megvallása magával hordoz egy doketikus
szemléletet a Szentírásról. A doketizmus a Jézusról való bibliai nézet egyik
különleges elferdítésére vonatkozik. A keresztyén egyház legkorábbi napjaiban
voltak olyanok, általában összekapcsolódva a gnosztikus iskolával, akik azt
hitték, hogy Jézusnak nem volt valóságos emberi természete vagy emberi teste.
Azzal érveltek, hogy az csak úgy látszott, vagy úgy tűnt, mintha emberi teste
lett volna. Ezt az eretnekséget doketizmusnak nevezték el a görög „dokeo” szó
alapján, aminek jelentése látszani, tűnni, gondolni. Azokat vádolták ezzel az
eretnekséggel, akik tagadták a megtestesülés valóságát és állították, hogy
Jézusnak csak egy fantom vagy kísértet teste volt. Egy sokkal kifinomultabb és
mesterkéltebb értelemben a doketizmus vonatkozhat minden olyan kudarcra
nézve, hogy komolyan vegyék Jézus emberi természetének valóságos
korlátozásait.
A bibliai doketizmus vádja a tévedhetetlenség támogatói ellen irányult,
legnevezetesebben Kari Barth által. Ő olyan ihletési szemlélethez való ragasz­
kodással vádol minket, amely szerint kitöröltetett a bibliai írók emberisége a
csalhatatlanság isteni jellemvonásának ráerőszakolásával. Barth számára em­
beri természetünkben alapvető az, hogy ki vagyunk téve a tévedésnek. Ha a
klasszikus megállapítás az, hogy „errare humánum est”, „tévedni emberi
dolog”, akkor mi azt válaszoljuk, hogy bár igaz, hogy az emberiség egyik
közös jellemvonása a tévedés, de ebből nem következik az, hogy az emberek
mindig tévednek vagy a tévedés szükségszerű az emberiség számára. Ha így
állna a helyzet, akkor azt kellene feltételeznünk, hogy Ádám, mielőtt elbukott,
tévednie kellett, vagy azt hogy ő nem volt ember. Azt is ki kell jelentenünk,
hogy a mennyben, a megdicsőülés és tökéletes megszenteltség állapotában
folytatnunk kell tévedéseinket, ha továbbra is emberek maradunk. Nemcsak
hogy ilyen tévedést kellene tulajdonítanunk Ádámnak a bukás előtt, valamint a
megdicsőült keresztyéneknek, hanem a testté lett Krisztusra is ezt kellene al­
kalmaznunk. Ha a tévedés az ő emberi mivoltának hozzátartozója lett volna,
akkor szükségszerűen Jézusnak el kellett volna ferdítenie az igazságot azért,
hogy teljesen emberi legyen. Hadd ne foglalkozzunk ilyen istenkáromlással,
még ha be is valljuk, hogy mélyre süllyedtünk és hogy magas fokú a tévedésre
való hajlandóságunk. Még az ihletéstől eltekintve sem szükségszerű egy emberi
 Isten Igéje és a tévedhetetlenség 111

lénynek tévednie ahhoz, hogy emberi legyen. Tehát ha lehetséges egy Isten
által nem ihletett személynek, hogy az igazat mondja tévedés nélkül,
mennyivel inkább igaz ez arra, aki az ihletés hatása alatt áll.
A végesség magában foglalja az ismeret szükségszerű korlátozottságát, de
nem szükségszerűen az ismeret elferdítését. A bibliai szöveg megbízható
jellemvonását nem kell tagadni az emberi végesség alapján.

X. Cikkely: A Kéziratok

Kijelentjük, hogy az ihletés, szigorúan véve, csak a Szentírás

kéziratszövegére vonatkozik, amely Isten gondviselése folytán a rendelkezésre
álló kéziratokból nagy pontossággal kideríthető. Továbbá kijelentjük, hogy a
Szentírás másolatai és fordításai abban a mértékben számítanak Isten Igéjének,
amennyiben hűségesen képviselik az eredetit. Elutasítjuk, hogy a keresztyén hit
bármely lényeges elemét befolyásolja az autográfok hiánya. Továbbá elutasít­
juk, hogy ez a hiány a bibliai tévedhetetlenség állítását érvénytelenné vagy
lényegtelenné teszi.

A X. cikkely közvetlenül foglalkozik a birtokunkban levő Szentírás

szövegének és azoknak az eredeti dokumentumoknak a kapcsolatát érintő ál­
landó kérdéssel, amelyek nem maradtak fent, és csak másolatokon keresztül
ismerjük őket. Először is, az ihletés szigorúan csak a Szentírás eredeti
kézirataira vonatkozik, az ihletett szerzők eredeti munkájára. Ez azt mutatja,
hogy Isten csalhatatlan ellenőrzése az eredeti Szentírás előállításában nem ál­
landósult természetfeletti módon korszakról korszakra a másoló és fordítási
folyamatban. Világosan látható, hogy vannak egyes parányi változások a birto­
kunkban levő kéziratmásolatok között és hogy a fordítási eljárás további válto­
zatokkal szolgál azoknak, akik a Szentírást más nyelven, és nem héberül vagy
görögül olvassák. Tehát a dokumentum szerkesztői nem érvelnek amellett,
hogy a szöveg továbbadása állandóan ihletett lett volna.
Mivel nincsenek birtokunkban az eredeti kéziratok, egyesek nyomatékosan
hangoztatják, hogy az elveszett eredetire való utalás tárgytalanná teszi a
Szentírás ihletettségének egész ügyét. Az ilyen módon való érvelés azonban
annak a nagyon komoly munkának a megvetését jelentené, amit a szövegkri­
tika területén végeztek. A szövegkritika az a tudomány, amely megpróbál
helyreállítani egy eredeti szöveget a jelenleg birtokunkban levő kéziratok gon­
dos elemzésével és kiértékelésével. Ezt a feladatot végre kell hajtani minden
olyan dokumentumon, amely az ókorból származik és kéziratmásolatokon
keresztül ismert. Az ó-és újtestamentumi Szentírások valószínűleg azok a
szövegek, amelyek a legszéleskörűbb és legmegbízhatóbb hitelesítéssel
érkeztek hozzánk. Az esetek több mint kilencven százalékában az eredeti
szöveget gyakorlati bizonyossággal lehet rekonstruálni. Még azokban az
esetekben is, amikor marad egy kis bizonytalanság, a szöveg nem kerül
összeütközésbe a Szentírás értelmével addig a pontig, hogy elhomályosítson
egy hitelvet vagy egy életmegbízatást. így a Bibliában, amilyen állapotban az a
birtokunkban van (és ahogy olvassuk azt hű fordításokon keresztül), gyakor­
772 A tévedhetetlenség magyarázata

latilag maga Isten szava van birtokunkban, amennyiben a kéziratok az eredeti

szöveg teljes életbevágó igazságát közvetítik nekünk.
A X. cikkely további állítása az, hogy a Szentírás másolata és fordítása ab­
ban a mértékben Isten Igéje, amennyiben hűségesen képviseli az eredetit. Bár
ténylegesen nincs birtokunkban az eredeti, vannak olyan jól rekonstruált
fordítások és másolatok, amelyek olyan mértékben felelnek meg az eredeti
dokumentumoknak, hogy azok Isten Igéjének mondhatók. De a másolási és
fordítási tévedések nyilvánvaló jelenléte miatt meg kell különböztetni a
kéziratokban levő eredeti ihletési munkát a kéziratok fordításának és
másolásának munkájától.
Az elutasító rész szem előtt tartja azt a fontos pontot, hogy ahol a meglévő
kéziratok kisbetűvel írt töredékeiben a szövegkritika nem volt képes megállapí­
tani, hogy mi volt az eredeti olvasmány, ott a keresztyén hit semmilyen
lényeges szakasza sincs érintve.
A tévedhetetlenségnek vagy az ihletettségnek az eredeti kéziratokra való
korlátozása nem teszi az egész állítást érvénytelenné. Látnunk kell a különbsé­
get. Ha az eredeti szöveg téves lenne, az egyháznak joga lenne visszautasítani
annak a téves szövegnek a tanításait. Ha az eredeti szöveg tévedhetetlen, (és
bíznunk kell abban, hogy a szövegkritika tudománya rekonstruálja ezt a téved­
hetetlen szöveget), akkor nincs jogos alapunk arra, hogy engedetlenek legyünk
a Szentírásnak egy olyan utasításával szemben, ahol nincs kétség a szöveg
felől. Például, ha két teológus egyetértene abban, hogy az eredeti szöveg
tévedhetetlen és mindkettő egyetértene abban, hogy mit tanít a jelenlegi máso­
lat, továbbá egyetértene abban, hogy a jelenlegi másolat az eredeti pontos
visszaadása, akkor ebből ellenállhatatlanul az következne, hogy a két ember
isteni kötelezettség alatt kell hogy engedelmeskedjék annak a szövegnek. Ha
másrészt azt állítanánk, hogy az eredeti kéziratok valószínűleg tévesek voltak
és a két teológus egyetértene abban, amit a Biblia tanít, és abban is egyetértene,
hogy a jelenlegi másolat hűségesen képviseli az eredetit, egyik sem volna
erkölcsileg kötelezve arra, hogy alárendelje magát az eredeti szöveg lehetsége­
sen téves tanításainak. Ebben rejlik az eredeti kézirat jellegének fontos kérdése.

XI. Cikkely: A csalhatatlanság

Kijelentjük, hogy a Szentírás, mely isteni ihletés által adatott, csalhatatlan,

úgyhogy távol attól, hogy minket félrevezessen, igaz és meghízható minden álta­
la érintett kérdésben. Elutasítjuk, hogy lehetséges, hogy a Biblia állításai
egyszerre csalhatatlanok és tévesek lennének. A csalhatatlanságot és a tévedhe­
tetlenséget meg lehet különböztem, de nem lehet elválasztani.

A XI. cikkely elutasítása a modern kor egy nagyon fontos vitapontját érinti.
Vannak olyanok, akik azt tartják, hogy a Biblia csalhatatlan, de nem tévedhe­
tetlen. így a csalhatatlanság elkülönül a tévedhetetlenségtől. Az elutasító rész
azzal érvel, hogy nem lehet következetesen azt állítani, hogy valami egyszerre
csalhatatlan és téves. A csalhatatlanság és tévedhetetlenség szétválasztása egy
feltűnő ellentmondást von maga után.
 Isten Igéje és a tévedhetetlenség 113

Bár a csalhatatlan és a tévedhetetlen szót gyakran felcserélték és gyakorlati­

lag szinomimaként használták nyelvünkben, mégis marad egy történelmi,
gyakorlati megkülönböztetés a két szó között. A csalhatatlanság a képességgel
vagy a lehetőséggel függ össze. A csalhatatlanról azt mondják, hogy képtelen
hibákat elkövetni vagy tévedni. Itt a megkülönböztetés a csalhatatlan és a
tévedhetetlen meghatározása között egyenlő a lehetséges és a tényleges, a
feltételes és a valóságos közötti különbségtétellel. Ami tévedhetetlen, az az,
ami tulajdonképpen nem téved. De mégegyszer, elméletileg lehet valami
esendő és ugyanakkor tévedhetetlen. Azaz lehetséges volna valakinek hogy
tévedjen, aki tulajdonképpen nem téved. Azonban ennek a fordítottja nem igaz.
Ha valaki csalhatatlan, ez azt jelenti, hogy nem tud tévedni; és ha nem tud
tévedni, akkor ő nem is téved. Azt állítani, hogy valami csalhatatlan, ugyanak­
kor mégis téves, azt jelenti, hogy vagy a „csalhatatlan” és/vagy a „téves”
értelmét ferdítjük el, vagy valami más zavar keletkezett. így a csalhatatlanság
és a tévedhetetlenség ebben az értelemben nem választható el, bár éltelem sze­
rint valóban megkülönböztethetők. De minden, ami csalhatatlan, vagyis
képtelen tévedni, nem tud ugyanakkor mégis tévedésbe esni. Mert ha téved,
bizonyítja, hogy képes tévedni és ezért nem csalhatatlan.
Azon esetekben, ahol a csalhatatlanságot a tévedhetetlenség fogalmával
helyettesítették, ezt általában azért tették, hogy a Szentírásról alacsonyabb
rendű nézetet alakítsanak ki, mint amit a tévedhetetlen szó jelöl. Tulajdonkép­
pen a csalhatatlanság szó eredeti és gyakorlati értelmében egy magasabb rendű
kifejezés, mint a tévedhetetlen szó. Újra fontos látni, hogy valami, ami esendő,
elméletileg lehet tévedhetetlen. De az, ami csalhatatlan, nem lehet elméletileg
ugyanakkor téves.

XII. Cikkely: A Biblia egészének tévedhetetlensége

Kijelentjük, hogy a Szentírás tévedhetetlen annak teljességében, mentes

minden hamisságtól, csalástól vagy csalárdságtól. Elutasítjuk, hogy a bibliai
csalhatatlanság és tévedhetetlenség csak szellemi, vallásos vagy megváltási
témákra vonatkozik, a történelem és tudomány területére vonatkozó állításokra
pedig nem. Továbbá elutasítjuk, hogy a Föld történetéről szóló tudományos
hipotéziseket megfelelően fel lehet használni a Szentírás a teremtésről és özön­
vízről szóló tanításának megdöntésére.

A XII. cikkely világosan és egyértelműen kijelenti a Szentírás tévedhetet­

lenségét. A kijelentő részben a tévedhetetlenség értelme negatív kifejezésekben
van megadva: „mentes a hamisságtól, csalástól vagy csalárdságtól”. Itt a
tévedhetetlenséget tagadás útján határozták meg, megállapítva azokat a
határokat, amelyeket nem léphetünk át. A tévedhetetlen Szentírás nem tartal­
mazhat tanításaiban vagy állításaiban hamisságot, csalást vagy csalárdságot.
Az elutasító rész világosan visszautasítja egyesek azon szándékát, hogy a
csalhatatlanságot és a tévedhetetlenséget a Biblia üzenetének egyes különleges
részeire korlátozzák, úgymint lelki, vallásos vagy megváltással kapcsolatos
témákra, kizárva e körből a történelem vagy tudomány területeire vonatkozó
114 A tévedhetetlenség magyarázata

kijelentéseket. Bizonyos körökben divatos azt tartani, hogy a Biblia nem sza­
bályszerű történelem, hanem a megváltás történelme, és a hangsúly a
megváltáson van. Vannak olyan elméletek, amelyek az ihletettséget a
megváltási történet megváltással kapcsolatos témájára korlátoznák, és ezzel
engednék, hogy a megváltási történet történelmi dimenziója téves legyen.
Mégis az a tény, hogy a Biblia nem úgy íródott, mint más történelem, nem
tagadja azt a történelmi dimenziót, amellyel belsőleg szorosan összekapcsoló­
dik. Bár a Biblia tényleg „megváltási” történet, ugyanakkor megváltási
„történet” is, és ez azt jelenti, hogy az Isten által az üdvösség érdekében kidol­
gozott tettek ténylegesen megtörténtek a tér-idő világban.
A tudomány témáját illetően a további elutasító rész arról, hogy a Föld
történetéről szóló tudományos hipotézisek felhasználhatók a Szentírásnak a
teremtésről és az özönvízről szóló tanításának megdöntésére, visszautasítja azt
a gondolatot, hogy a Biblia csupán lelki értékről vagy megváltási témákról
beszél. A Bibliának van mondanivalója a Föld eredetéről, az ember megjelené­
séről, a teremtésről és olyan dolgokról, amelyeknek van tudományos
jelentősége, mint például az özönvíz kérdése. Fontos megjegyezni, hogy a
második elutasító rész szövege: „a Föld történetéről szóló tudományos
hipotéziseket nem lehet felhasználni a Szentírás tanításának megdöntésére
olyan témákban, mint a teremtés vagy az özönvíz”, nem foglalja magába azt,
hogy a tudományos hipotézisek vagy a tudományos kutatás hasznavehetetlen
lenne a Biblia tanulmányozója részére vagy a tudomány soha semmivel nem
működött volna közre a bibliai anyag megértéséhez. Csupán azt utasítja el,
hogy a Szentírás tényleges tanítását megcáfolhatnák külső forrásokból szárma­
zó tanítások.
Hogy megvilágosodjon a XII. cikkely második elutasító részének szándéka,
emlékezzünk vissza az egyház és a tudósok a geocentricitás és heliocentricitás
kérdése feletti vitájának klasszikus példájára a középkorból. Az egyház
magáévá tette az ókori ptolemaioszi nézetet, mely szerint a Föld volt a
világegyetem központja. Innen származik a geocentricitás fogalma. A
tudományos vizsgálatok és tanulmányok, amelyekben különös szerepe volt a
teleszkóp megjelenésének, sok tudóst vezettek arra a meggyőződésre, hogy a
Nap, és nem a Föld a központja naprendszerünknek, mivel a tudósok
bizonyítékai inkább a Nap, mintsem a Föld központisága mellett tanúskodtak
elsöprően. El kell gondolkoznunk, amikor arra emlékszünk, hogy Galileit eret­
nekként elítélték, mert a heliocentricitást szembeállította azzal, amit az egyház
a Szentírás tanításának vallott. Mindamellett a tudományos felfedezések tették
szükségessé, hogy az egyház újra megvizsgálja a Szentírás tanítását, hogy
meglássa, vajon az ténylegesen tanítja-e a geocentricitást, vagy az a Szentírásba
beleolvasott következtetés volt egy korábbi világnézet alapján. Újra megvizs­
gálva a Szentírás tényleges tanítását, az egyház arra a következtetésre jutott,
hogy nincs semmilyen nézeteltérés a tudománnyal a geocentricitás kérdésében,
mivel a Biblia tulajdoképpen egy helyen sem tanította vagy állította kifejezet­
ten, hogy a Föld akár a naprendszer, akár a világegyetem központja. Itt a
tudomány haladása segítette az egyházat kijavítani a Szentírás egy korábbi fél­
remagyarázását. Azt mondani, hogy a tudomány nem döntheti meg a Szentírás
 Isten Igéje és a tévedhetetlenség 115

tanítását nem ugyanaz, mint azt mondani, hogy a tudomány nem segítheti az
egyházat a Szentírás megértésében, vagy éppen kijavíthatja a Szentírásból
levont hamis következtetéseket, vagy a Szentírás tényleges félremagyarázásait.
Másrészt ez nem ad senkinek felhatalmazást arra, hogy önkényesen újraértel­
mezze a Szentírást azért, hogy azt összhangba hozza a világ eredetéről szóló
világi elméletekkel. Ha a világi közösség azt állítja például, hogy az emberiség
eredete egy kozmikus baleset eredménye, vagy a vak, személytelen erők
terméke, egy ilyen nézet sehogysem egyeztethető össze Isten céltudatos ember­
teremtő tettének bibliai nézetével anélkül, hogy az mélyrehatóan meg ne
sértené magát a Bibliát.
Az özönvíz terjedelmének kérdéseire vagy a Genezis korábbi fejezeteinek
irodalmi stílusa által felvetett problémákra nem válaszol a Nyilatkozat. A her­
meneutika területét érintő Biblia-értelmezési kérdések megmaradnak a további
kutatások és tárgyalások témájaként. Amit a Szentírás ténylegesen tanít a
teremtésről és az özönvízről az nem szerepel ebben a cikkelyben; de azt ki­
mondja, hogy bármit is tanít a Biblia a teremtésről és az özönvízről, azt nem
lehet tagadni világi elméletekkel.
 5
Isten Igéje és az igazság

Az „igazság” jelentése nyilvánvaló kellene hogy legyen, de nem így áll a

dolog ott, ahol a Biblia igazmondásáról folynak tárgyalások. Mi az igazság?
Egyesek úgy érvelnek, hogy a Biblia nem igazmondó, hacsak nem alkalmaz­
kodik a tudományos pontosság modern szabványaihoz - nem kerek számokkal,
precíz nyelvtannal, a természeti jelenségek tudományos leírásaival, stb. Mások
egy teljesen ellentétes nézetet vallanak, és úgy érvelnek, hogy a Biblia igazat
mond, ameddig eléri általánosan lelki céljait, tekintet nélkül arra, hogy
ténylegesen hamis nyilatkozatokat tesz. A XIII. cikkelytől a XV. cikkelyig a
szöveg óvatosan keresi útját ezek között a szélsőségek között. A cikkelyek ki­
jelentik, hogy a Bibliát a saját igazságalapelvein kell kiértékelni, amelyek nem
szükségszerűen foglalják magukba a tudományos kifejezés modem formáit, de
kijelentik, hogy a Szentírás nyilatkozatai mindig tévedés nélküliek és ezért
semmilyen módon sem vezetik félre az olvasót.
A XIV. cikkely foglalkozik azzal a móddal, ahogy a látszólagos ellentéte­
ket, meg nem oldott problémákat kellene kezelni.

XIII. Cikkely: Az igazság

Kijelentjük, a tévedhetetlenség, mint teológiai kifejezés, használatának

időszerűségét, hivatkozva a Szentírás teljes igazmondására. Elutasítjuk, hogy
helyénvaló a Sz.entírást kiértékelni olyan igazság és tévedésszabványok szerint,
amelyek ellenkeznek annak alkalmazásával vagy céljával. Továbbá elutasítjuk,
hogy a tévedhetetlenséget cáfolják a bibliai jelenségek, úgymint a modern tech­
nikai pontosság hiánya, nyelvtani vagy helyesírási rendellenességek, a természet
megfigyelésekre alapuló leírásai, hamisságok közlése, a hiperbolák és kerek
számok használata, a szöveg téma szerinti elrendezése, eltérő szövegszemelvé­
nyek párhuzamos beszámolókban vagy a szabadon való idézés.

A XIII. cikkely kijelentő és tagadó részeinek kombinációja, amely a téved­

hetetlenség kifejezésére vonatkozik, úgy tűnhet egyeseknek, hogy az elutasí­
tásban felsorolt minősítéseket figyelembe véve ez a szó többé nem alkalmas
kifejezés a Bibliára. Egyesek azt mondták, hogy a Biblia „ezer módosítás
118 A tévedhetetlenség magyarázata

halálát szenvedte”. Persze ugyanez elmondható az „Isten” szóról is. Istenről

való fogalmunk bonyolultsága miatt szükségessé vált a különbségeket nagy
vonalakban módosítani abban, amit kijelentünk és amit elutasítunk az Isten szó
használatakor. Az ilyen módosítások nem cáfolják a szó értékét, hanem a pon­
tosság és hasznosság finomítására szolgálnak.
Fontos megjegyezni, hogy a tévedhetetlenség szó teológiai kifejezésnek
minősül a XIII. cikkelyben. Ez egy megfelelő teológiai kifejezés a Szentírás
teljes igazmondásának bemutatására. A tévedhetetlenség kifejezésen
alapvetően ezt értjük: a Biblia teljes mértékben igaz, minden állítása és
tagadása megfelel a valóságnak. Más teológiai kifejezéseknek gyakran van
szükségük módosításra és nem lehet őket teljes, szó szerinti értelemben venni.
A mindenható szó például, amikor használata Istenre vonatkozik, nem jelenti
szó szerint azt, aminek látszik. Azaz, a mindenhatóság nem jelenti azt, hogy
Isten mindent megtehet. Isten mindenhatósága nem foglalja magába azt, hogy
Isten hazudhat vagy Isten meghalhat, vagy Isten lehet is, meg nem is isten
ugyanabban az időben és ugyanabban az összefüggésben. Mindamellett, mint
egy kifejezés, amely Isten teljes és szuverén fennhatóságára és a teremtett világ
fölötti hatalmára vonatkozik, a mindenhatóság fogalma egy nagyon hasznos és
alkalmas kifejezés teológiai szótárunkban.
Mivel módosítani kell a tévedhetetlenség kifejezést, egyesek úgy gondolják,
hogy jobb lenne azt kizárni az egyház szótárából. Azonban a kifejezés
módosításai nem újak és nem különösen nehezek, és a szó megfelelő biztonsági
védelemként szolgál azok ellen, akik a Szentírás hitelességét körmönfont
módon megtámadnák. Amikor tévedhetetlenségről beszélünk, akkor arról a
tényről beszélünk, hogy a Biblia nem szegi meg saját igazság-alapelveit. Ez
nem jelenti azt, hogy a Biblia mentes például nyelvtani szabálytalanságoktól,
hanem azt jelenti, hogy nem tartalmaz olyan kijelentéseket, amelyek ellentét­
ben állnak az objektív valósággal.
Az első elutasítás, mely szerint: „a Bibliát nem kellene kiértékelni olyan ál­
talános igazságok és tévedések alapján, amelyek ellenkeznek annak alkalmazá­
sával vagy céljával”, azt jelzi, hogy nem volna helyénvaló kiértékelni a Biblia
saját igazság-igényeivel való belső következetességét olyan elvárások alapján,
amelyek idegenek a Biblia saját igazságnézetétől. Amikor azt mondjuk, hogy a
Szentírás igazmondását a saját szabályai alapján kellene kiértékelni, ez alatt azt
értjük, hogy ahhoz, hogy a Szentírás hű legyen saját igényeihez, kell hogy
legyen belső következetessége, amely összeegyeztethető a bibliai igazság­
fogalommal és hogy a Biblia minden állítása összhangban kell hogy legyen a
valósággal, tartalmazzon az történelmi tényeket vagy szellemi valóságot.
A második elutasítás egy módosítási listát ad, amely nem akar kimerítő
lenni, hanem inkább bemutatja azokat a szempont-típusokat, amelyeket szem
előtt kell tartani, amikor valaki megpróbálja meghatározni a tévedhetetlenség
szót.
Modern technikai pontosság. A tévedhetetlenséget nem hatálytalanítja az a
tény, hogy például a Biblia alkalomadtán kerek számokat használ. Az az állítás,
hogy az igazságot elferdítjük akkor, amikor például egy tömeg nagyságát vagy
egy hadsereg nagyságát kerek számokban becsüljük fel, egy olyan igazság­
 Az Isién Igéje és az igazság 119

kritérium felállítását jelentené, amely idegen lenne a vizsgált irodalmi anyag

számára. Amikor egy újság még a modern időkben is azt írja, hogy 50000 em­
ber gyűlt egybe egy futball-mérkőzésre, akkor nem tekintik csalásnak,
hamisításnak vagy megtévesztésnek, mert kikerekítették a 49878-as számot
50000-re. Ez a mennyiségi meghatározás megfelelő használat a történelmi
beszámolóban, amely nem jelent csalást.
Nyelvtani vagy helyesírási szabálytalanságok. Bár sokkal szebb és vonzóbb
gördülékeny stílusban és helyes nyelvtannal elmondani az igazságot, a
nyelvtani kifogástalanság nem szükséges az igazság kifejezéséhez. Ha egy em­
bert például bíróság elé állítanának gyilkosság vádjával, és megkérdeznék,
hogy ő ölte-e meg feleségét február 13-án, és azt felelné : „én nem ölni meg
senkit soha”, nyelvtanilag helytelen és nyers kifejezésének nem lenne semmi
köze állításának igaz vagy hamis voltához. Aligha lehetne elítélni gyilkosság
miatt, mivel ártatlanságáról szóló védőbeszéde nyelvtanilag helytelenül lett
megfogalmazva. A tévedhetetlenség nem függ össze a Szentírás nyelvezetének
szabályszerűségével vagy szabálytalanságával.
A természet megfigyelésekre alapuló leírása. A természeti jelenségekre
vonatkozóan világos, hogy a Biblia sok alkalommal a megfigyelő perspektívá­
jából beszél. A Biblia beszél napfelkeltéről és naplementéről és a Nap útjáról az
égbolton. A mindennapos megfigyelés szempontjából tökéletesen megfelelő a
dolgokat úgy leírni, ahogy azokat az ember látja. Ha azzal vádolnánk a Bibliát,
hogy a Nap mozog, akkor újra egy idegen perspektíva és kritérium előírását
kényszerítenenk a Szentírásra. Senki sem sértődik meg, amikor a meteorológus
napfelkeltéről és naplementéről beszél. Senki sem vádolja a meteorológiai
intézetet azzal, hogy középkori geocentricitás perspektívájához próbál
visszatérni, vagy hogy a napfelkeltéről és naplementéről beszélve meghamisítja
a prognózist. A kifejezések teljesen megfelelőek arra, hogy a dolgokat úgy
mutassák be, ahogy azok megjelennek a megfigyelőnek.
Hamisságok közlése. Egyesek állítják, hogy a Biblia nem tévedhetetlen,
mivel hamisságokat közöl, mint például a Sátán hazugságait vagy a hamis
próféták csalárd tanításait. Bár a Biblia tartalmaz tulajdonképpen hamis
megállapításokat, ezekről azt is elmondja a Szentírás, hogy azok hazugságok és
hamisságok. Tehát ez semmilyen módon nem hatástalanítja a bibliai feljegyzé­
sek igaz értékét, hanem növeli azt.
Hiperbolák használata. A hiperbolák használatát gyakorlati okokból
használták fel a tévedhetetlenség elutasítására. Azonban a hiperbola egy telje­
sen szabályszerű irodalmi eszköz. A hiperbola magában foglalja egy állítás
szándékos túlzását azzal a céllal, hogy valamit kihangsúlyozzon. Az intenzitás­
nak és a hangsúlynak szándékosan nyomatékot ad, ami különben hiányozna.
Hogy a Biblia használ hiperbolákat, az egyértelmű. Hogy a hiperbola hatályta­
lanítaná a tévedhetetlenséget, azt el kell utasítani. A dokumentum szerkesztői
állítják, hogy a hiperbola használata teljesen összeegyeztethető a Biblia saját
igazságáról alkotott nézetével.
Más kérdések, mint például a szöveg téma szerinti elrendezése, a szabad
idézések használata (például az Ótestamentumból az (Jjtestamentum írói által),
különböző szövegszemelvények és párhuzamos beszámolók, ahol különböző
120 A tévedhetetlenség magyarázata

írók vagy leírnak olyan információt, amit más írók nem tettek, vagy törölnek
olyan információt, amit mások belefoglaltak, semmilyen módon nem cáfolják
meg a beszámolók hitelességét. Bár a bibliai írók eltérően rendezhették el
szövegüket, nem állítják, hogy Jézus olyant mondott egy alkalommal amit Ő
soha nem mondott abban az esetben. Azt sem állítják, hogy egy másik
párhuzamos beszámoló rossz, mert nem foglalja magába azt, amit ők maguk
leírtak. Mint vándorigehirdető, Jézus kétségtelenül sok hasonló dolgot mondott
különböző alkalmakkor.
A bibliai általános igazságok és tévedések alatt a Bibliában és a mindennapi
életben használt nézet érthető, vagyis egy összhangban levő igazság-kép. A
cikkely ezen része azok felé irányul, akik úgy fogalmaznák újra az igazságot,
mint ami csak a megváltásra, vagy például a teljesen személyes dolgokrá
vonatkozik, és nem azt jelentené, ami megegyezik a valósággal. Például
amikor Jézus kijelentette, hogy Jónás „a nagy hal gyomrában volt”, ez az
állítás igaz, nemcsak Jónás történetének a megváltással kapcsolatos jelentősége
miatt, hanem azért is, mert szó szerint és történelmileg is igaz. Ugyanez mond­
ható el az Újtestamentum Adámmal, Mózessel és más ótestamentumi
személyekkel, valamint az Otestamentum eseményeivel kapcsolatos
állításairól.

XIV. Cikkely: A következetesség

Kijelentjük a Szentírás egységességét és belső következetességét. Elutasít­

juk, hogy állítólagos tévedések és ellentmondások, amelyek még tisztázatlanok,
hatálytalanítják a Biblia igazság-állításait.

Mivel a Biblia Isten Igéje és az O igaz jellemvonásait tükrözi vissza, fontos

kijelenteni, hogy a Szentírás egységes. Bár sok információt tartalmaz változatos
témákon belül, mégis van egy belső egység és következetesség Isten Igéje
tekintetében, amely Isten igazságának természetéből árad. Isten igazsága
egységet teremt a változatosságból. Isten nem az összefüggéstelenség vagy a
következetlenség szerzője. Az O Igéje következetes és összefüggő.
A XIV. cikkelyben az elutasító rész foglalkozik az egyeztetés különleges
problémáival azok között az ellentmondónak tűnő szövegek és számos más
feltételezett tévedés és eltérés között, amelyekre ismételten rámutattak a kriti­
kusok. El kell ismerni, hogy van néhány egyenlőre megoldatlan ellentmondás a
Szentírásban. Nagyon alapos vizsgálatokat folytattak ezek kutatásában, és ez az
erőfeszítés nagyon pozitív eredményeket hozott. Nagyon sok látszólagos el­
lentmondás megoldódott, néhány már a korai egyház idejében, mások pedig
mostanában. A tendencia inkább a problémák csökkenése, mint azok
szaporodása. Az ókori szövegekről és a bibliai kor nyelveinek jelentéseiről
szerzett új ismeretek, valamint a régészet által felfedezett kéziratokból és per­
gamenekből származó új felfedezések lényeges segítséget nyújtottak a
problémák megoldásához és szilárd alapot teremtettek az optimizmusra a
fennmaradt nehézségek megoldására nézve. A nehézségek, amelyek nincsenek
megoldva, még megfejthetők további részletes tanulmányozások során. A ne­
 Az Isten Igéje és az igazság 121

hézségek megoldásának ilyenfajta megközelítése első pillantásra az „elfogult

érvelés” gyakorlatának tűnhet. Azonban ha valamilyen munka különleges
odafigyelést érdemel, akkor az a Szentírás. Mielőtt levonnánk a következtetést,
hogy végül is egy megoldhatatlan ellentmondással van dolgunk, ki kell
merítenünk minden lehetséges világosságot hozó kutatási módot. Az alázatos
lelkűiét azt követeli, hogy gondos figyelmet fordítsunk a már meglevő
megoldásokra, és elismerjük, hogy még nem mozgattunk meg minden követ,
hogy elfogulatlanul és megfontoltan hallgassuk a Biblia szövegét. Néhány azok
közül a nagy felfedezések közül, amelyek segítettek a Biblia megértésében,
úgy történt, hogy kénytelenek voltunk mélyebbre ásni a szövegen belüli nehéz­
ségek összeegyeztetésében való fáradozásaink során. Nem kell furcsának tar­
tani, hogy egy kötetben, amely hatvanhat olyan különböző könyvet foglalt
magába, melyek 1400 éven át íródtak, van némely egyeztetési nehézség.
Gyakran azt a vádat hozzák fel a Biblia ellen, hogy „tele” van ellentmondá­
sokkal. Az ilyen megállapításokat megcáfolják a bizonyítékok. A valóban ne­
héz szakaszok mennyisége, összehasonlítva az ott található anyag teljes
mennyiségével, valójában nagyon kicsi. Részünkről meggondolatlan, sőt
merész lenne semmibe venni a Biblia igazságait csupán a jelenleg még
megoldatlan nehézségek miatt. Hasonló jelenség az anomáliák jelenléte a
tudomány világában. A rendellenességek valóban lehetnek annyira jelentősek,
hogy szükségessé teszik, hogy a tudósok újra átgondolják elméleteiket a
geológia, biológia vagy hasonló tudományok terén. Mégis a legtöbb esetben,
amikor súlyos bizonyítékok mutatnak rá egy elmélet életképességére, de marad
némely rendellenesség, amely úgy tűnik, hogy nem illik bele az elméletbe, nem
az az elfogadott gyakorlat a tudományos világban, hogy „félredobják” az egész
jól bizonyított elméletet egy pár nehézség miatt, amelyet még nem oldottak
meg. Ezzel a tudomány világából származó analógiával bátran mondhatjuk,
hogy amikor a Bibliához úgy közeledünk, ahogyan tesszük, nem teszünk sem
többet sem kevesebbet, mint hogy a tudományos módszert alkalmazzuk
magára a Szentírás-kutatásunkra.
A Szentírás minden tanulmányozója nyíltan és becsületesen szembe kell
nézzen a megoldatlan nehézségekkel. Ez legmélyebb intellektuális
igyekezetünket követeli. Igyekezzünk tanulni a Szentírásból, amint újra és újra
megvizsgáljuk annak szövegét. A megoldatlan nehézségek a kutatási folyamat­
ban gyakran sugároznak világosságot, ha Isten Igéjének egy mélyebb
megértésére jutunk el.

XV. Cikkely: Alkalmazkodás

Kijelentjük, hogy a tévedhetetlenség hitelve a Biblia ihletettségéről való

tanításon alapul. Elutasítjuk, hogy Jézus Szentírásról szóló tanítása elutasít­
ható az O emberi voltára vagy bármilyen természetes korlátozottságára hivat­
kozva.

A XV. cikkely kijelentésében a tévedhetetlenség, mint hitelv úgy jelenik

meg, mint ami elválaszthatatlan összefüggésben van az ihletésről szóló bibliai
122 A tévedhetetlenség magyarázata

tanítással. Bár a Biblia sehol sem használja a „tévedhetetlen” szót, a fogalom

megtalálható a Szentírásban. A Szentírásnak megvan a saját igénye, hogy Isten
Igéje legyen. A próféták szavait ez a nyilatkozat vezeti be : „így szól az Úr”.
Jézus úgy beszél az ótestamentumi Szentírásról, mint amit nem lehet
érvénytelenné tenni (Jn 10:35). O mondja, hogy egy iota vagy egy vessző sem
vész el a törvényből, míg az be nem teljesedik (Mt 5:18). Pál azt mondja, hogy
minden ihletés által adatott (2Tim 3:16). A tévedhetetlenség az ihletés
szükségszerű következménye, minthogy elképzelhetetlen, hogy Isten ihlethetné
azt, ami csalárd, hamis vagy álnok. így, bár a „tévedhetetlenség” szó nem
szerepel a Szentírásban, az „ihletett” szó benne van, és a tévedhetetlenség
fogalmának az a szerepe, hogy igazságot szerezzen az ihletés fogalmának.
Nem kellene azt gondolni, hogy mivel a Biblia nem tartalmazza a
„tévedhetetlen” vagy a „tévedhetetlenség” szavakat, ezért tehát nincs semmi­
lyen bibliai alapja a tévedhetetlenség hitelvének. A Biblia sehol nem használja
a „Szentháromság” kifejezést, és mégis a Szentháromság hitelvét világosan
tanítja mindenütt az Újtestamentum. Amikor az egyház állít egy hitelvet,
semmi szükségét nem látja annak, hogy feltaláljon egy szóbeli párhuzamot a
hitelv és maga a Biblia szavai között. Amit értelmileg tartalmaz ennek a cik­
kelynek a kijelentése, az az, hogy a Szentírás tévedhetetlenségének hitelve egy
olyan hitelv, amely végül is magának Jézusnak a tanítására van alapozva. En­
nek a hitvallásnak a szerkesztői nem kívánnak a Szentírásról magasabb vagy
alacsonyabb nézetet megfogalmazni, mint azt, amit Jézus vallott és tanított róla.
Ez világossá válik az elutasító részben. Az elutasító rész kifejezi, hogy Jézus
Szentírásról szóló tanítását nem lehet könnyedén elutasítani. Divatos lett az
újabb keletű protestantizmusban elismerni azt, hogy Jézus valójában vallott és
tanított egy ihletés-hitelvet, amely megegyezne a tévedhetetlenség fogalmával,
de ugyanakkor azt is állították, hogy Jézus szemlélete hiányos az Ő emberi
természetéhez kapcsolódó korlátozottságai miatt. Az a tény, hogy Jézusnak volt
egy ihletési szemléletete, „meg van bocsátva” annak alapján, hogy emberi
természetét illetően Jézus az Ő korának terméke volt. Arra is felhívják a
figyelmet, hogy Jézus nem ismerhette mindazokat a problémákat, amelyeket
azóta a fejlett kritika felvetett. Ennek eredményeképpen Jézus, többi kortársai­
hoz hasonlóan kritikátlanul elfogadta napjai általános fogalmát a Szentírásról.
Például, amikor Jézus említi, hogy Mózes ín róla, nem volt tudatában annak a
hipotézisnek, amely látszólag megdöntené az Ótestamentum első öt könyve
mózesi szerzőségének bármilyen komoly lehetőségét.
Protestáns szempontból az ilyen tudatlanság Jézus részéről a Szentírásról
szóló igazsággal kapcsolatosan annak alapján bocsáttatik meg, hogy az
egyetlen mód, ahogy ismerhette volna az igazságot az lett volna, hogy ha az ő
emberi természetében mindentudó lett volna. Mármost Jézusnak mindentudó­
nak lenni emberi természetében, azaz hogy ismerjen minden dolgot, az isteni és
az emberi természet összetévesztését jelentené. A mindentudás az istenség
egyik tulajdonsága, nem az emberi természeté. Mivel a protestánsok nem
hiszik, hogy Jézus emberi természete olyan isteni jellemzőkkel volt felruházva,
mint a mindentudás, teljesen érthetőnek és megbocsáthatónak tűnik, hogy is­
 Az Isten Igéje és az igazság 123

meret hiányában hibákat követett el a Szentírással kapcsolatosan. Ez az az ok­

fejtés, amelyet a cikkely elutasító része tagad.
Az ilyen magyarázatok által túl sok probléma merül fel és túl mélyre nyúl­
nak ahhoz, hogy azokat itt részletesen tárgyaljuk. De ez a lényeg. Még ha el is
ismerjük, hogy Jézus nem volt mindentudó az O emberi természetében, fel­
hívjuk a figyelmet arra, hogy azt állította, hogy semmit sem a saját tekintélye,
hanem az Atya tekintélye alapján tanított (Jn 8:28) és hogy Ő maga a megtes­
tesült igazság (Jn 14:6). Ezek tisztességtelen állítások lennének abban az eset­
ben, ha bármi, amit tanított, téves lett volna. Még akkor is, ha a tévedése a
tudatlanságból fakadt volna, vétkes lenne az igazság ismeretének állítása miatt,
amit tulajdonképpen nem ismert. Itt a mi megváltásunk kérdojeleződik meg.
Mert ha Jézus hamisan tanított volna, mialatt állította, hogy igazságot beszél,
bűnös lenne. Ha bűnös lenne, akkor nyilvánvalóan az Ő bűnhődése nem lehe­
tett volna kiengesztelés saját magáért, nem is szólva az Ő népéről. Végül is a
Szentírásról szóló hitelvek összefonódnak a Jézus Krisztusról szóló hitelvekkel.
Jézusnak a Szentírást sokra tartó véleménye miatt van az, hogy ennek a hitval­
lásnak a szerkesztői ma is annyira határozottan támogatják a Szentírást magasra
emelő véleményüket.
Ma széles körben elterjedt, hogy csak akkor hiszünk Jézusban, amikor
mennyei dolgokról beszél, a megváltás és az üdvösség kérdéseiről, de sokszor
kijavítják Jézust, amikor történelmi kérdésekről beszél, mint például a
Pentateuchos írásáról és más kérdésekről, amelyek a Szentírásról alkotott
hitelvekhez kapcsolódnak. Ezen a ponton azok, akik elfogadják Jézust, amikor
a megváltásról beszél, de visszautasítják Őt amikor a történelemről beszél,
megsértenek egy alapelvet, amit maga Jézus támogatott. Jézus felvetette a
szónoki kérdést: „Hogyan tudtok hinni nekem a mennyei dolgokkal kapcsolat­
ban, amikor nem tudtok hinni nekem a földi dolgokkal kapcsolatban?” (Jn
3:12). Úgy tűnik, hogy olyan tudós nemzedék él most, akik hajlandók hinni
Jézusnak a mennyei dolgokat illetőleg, de elutasítják azokat a dolgokat,
amelyekről a földi élettel kapcsolatosan tanított. (Amit Jézus a történelemmel
kapcsolatosan mond, azt meg lehet hamisítani kritikai módszerekkel, de amit
mennyei dolgokról beszélt, az a bizonyítás vagy hamisítás számára
elérhetetlen). Ennek a hitvallásnak a szerkesztői hisznek abban, hogy mind a
mai napig vallani kell: Jézus tanítása megbízható mind a mennyei, mind a földi
dolgokkal kapcsolatosan.
 Isten Igéje és Én

A tévedhetetlenségről való tárgyalások mindaddig csupán eszmefuttatások,

amíg nem érintik a keresztyén ember Istenben való növekedését. Ennek a
tanulmánynak pontosan ez a célja. A Szentírás teljes tekintélyéről és
tévedhetetlenségéről szóló hitvallások el kellene hogy vezessenek bennünket
arra a Krisztus képére való fokozatos átformálódásra, ami az Istentől rendelt
feladata minden keresztyénnek. A befejező kijelentő és elutasító cikkelyek ez­
zel a témával foglalkoznak, érintve a Szentlélek munkáját, aki segít a hívő em­
bernek a Szentírás megértésében és életére való alkalmazásában.

XVI. Cikkely: Egyháztörténelem

Kijelentjük, hogy a tévedhetetlenség hitelve az, egyház hitének szerves része

volt történelmének egész ideje alatt. Elutasítjuk, hogy a tévedhetetlenség egy
hitelv, amit a skolasztikus protestantizmus talált ki, vagy egy reakciós állásfog­
lalásfeleletképpen a tagadó felsőbb kritikának.

Ez az állítás újra a tévedhetetlenségről alkotott hitelvről beszél, és nem a

„tévedhetetlenség” szóról. Azt mindenki elismeri, hogy a tévedhetetlenség szót
nagyon ritkán és a tizenhetedik század előtt valószínűleg egyáltalán nem
használták. Luther Márton például sehol nem használja a tévedhetetlenség
kifejezést mint főnevet a Szentírásra vonatkozólag. Emiatt egyesek azt mond­
ják, hogy Luther nem hitt a tévedhetetlenségben, azonban ő állította, hogy a
Szentírás soha nem „téved”. Azt mondani, hogy a Szentírás soha nem téved,
nem jelent többet vagy kevesebbet, mint azt, hogy a Biblia tévedhetetlen. így,
bár a tévedhetetlenség szó viszonylagosan modern találmány, a fogalom
nemcsak a Szentírásnak saját magáról szóló tanúságtételében gyökerezik,
hanem ezt Isten népének nagy többsége is elfogadta a keresztyén egyház
történelme folyamán. Megtaláljuk ezt a hitelvet olyan emberek tanításában,
akik ezt az elgondolást magukévá tették és támogatták, mint Szent Ágoston,
Aquinói Tamás, Luther Márton, Kálvin János, Edvvards Jonathan, Wesley
János és egy sereg keresztyén tudós és tanító az egyáz történetének folyamán.
Amíg a tévedhetetlenség nyelvezete nem jelenik meg a protestáns hitvallások-
126 A tévedhetetlenség magyarázata

bán egészen a modern korig, a tévedhetetlenség fogalma kétségtelenül nem

idegen vagy furcsa a Kelet vagy a Nyugat, a katolikusok vagy a protestánsok
számára.
Az elutasító rész szorosan követi a kijelentési rész gondolatmenetét. Az
elutasítás egyszerűen az, hogy a tévedhetetlenség, mint fogalom, nem egy
merev, meddő, racionalisztikus Szentíráshoz való közelítés következménye,
mely a tizenhetedik századi protestantizmus skolasztikus mozgalmának szülött­
je. Úgy sem helyénvaló felfogni a hitelvet, mint egy huszadik századi reakciót
a liberális teológia vagy „modernizmus” ellen.
Nem a tévedhetetlenség állítása az, ami újkeletű; annak elutasítása az. Nem
a magasabb kritika elleni reakció az új, hanem az elutasító kritika filozofikus
feltevéseinek kritikátlan elfogadása az, ami új jelenség a keresztyénség fő
áramlatában. Az ilyen kritika nem új abban az értelemben, hogy soha senki
nem kérdőjelezte meg az elmúlt korokban a Szentírás sérthetetlenségét és
hitelességét, de a jelenségben az az új, hogy azt széleskörben és könnyedén el­
fogadták a gyülekezeteken belül, és olyan vezetők, akik a keresztyénség
áramlatához való tartozásukat hangoztatják.

XVII. Cikkely: A Lélek tanúságtétele

Kijelentjük, hogy a Szentlélek a Szentírás mellett tanúskodik, biztosítva a

hívőket Isten írott Igéjének szavahihetőségéről. Elutasítjuk, hogy a Szentlélek
ezen tanúságtétele elszigetelten a Szentírástól vagy ellene működik.

A XVII. cikkely a Szentlélek belső bizonyságtételének hitelve mellett

tanúskodik. Azaz, a Szentírás igazságáról való személyes meggyőződésünk
nem a Szentírás hitelességéről tanúskodó külső bizonyítékokra támaszkodik,
hanem azok a bizonyítékok a Szentlélek Isten különös munkája által erősítést
nyernek a mi szívünkben. Maga a Lélek tanúskodik a mi emberi lelkűnknek,
hogy a Szentírás valóban Isten Igéje. Itt maga Isten erősíti meg saját Igéjének
hitelességét. Az elutasító rész védelmezi a Szentlélek közvetlen vezetésére való
ráhagyatkozást a Szentírás tartalmával való helyettesítéssel szemben. Az elu­
tasítás mögötti gondolat az, hogy a Szentlélek rendes körülmények között
egyetértésben működik a Szentírással és a Szentíráson keresztül beszél
hozzánk, és nem a Szentírás ellen vagy a Szentírástól függetlenül. Az Igét és a
Lelket összetartozónak kell tekinteni, az Ige tanúskodik a Lélek mellett és az az
eszköz, mely által megvizsgáljuk a lelkeket, hogy meglássuk, vajon Istentől
valók e (ÍJn 4:1), és a Lélek a mi szívünkben munkálkodik, hogy hitelesítse
előttünk Isten Igéjét. így tehát kölcsönösség van az Ige és a Lélek között, és
ezeket soha nem kell egymással szembeállítani.

XVIII. Cikkely: Értelmezés

Kijelentjük, hogy a Szentírás szövegét nyelvtani-történelmi exegéz.is alapján

kell értelmezni, figyelembe véve annak irodalmi formáját és szerkezetét, és hogy
a Szentírásnak kell értelmeznie a Szentírást. Elutasítjuk a szöveg minden olyan
 Az Isten Igéje és En 127

feldolgozásának vagy a mögötte rejlő források kutatásának létjogosultságát,

amely elvezet tanításának viszonylagosításához, dehisztorizálásához vagy
leértékeléséhez, vagy szerzőségéről való állításának visszautasításéihoz.

A XVIII. cikkely érinti a bibliai értelmezés egyes legfontosabb alapelveit.

Noha ez a cikkely nem tárgyal részletesen egy hatalmas átfogó hermeneutikai
rendszert, azonban megadja az alapvető irányelveket, amelyekben a hitvallás
szerkesztői egyet tudnak érteni. Az első az, hogy a Szentírás szövegét
nyelvtani-történelmi exegézis alapján kell értelmezni. A „nyelvtani-történelmi”
egy olyan technikai kifejezés, amely arra az eljárásra vonatkozik, amely által az
írott szöveg értelmezése során komolyan vesszük annak szerkezetét és időtar­
tamait. A bibliamagyarázóknak nem adatott meg az engedély elspiritualizálni
vagy allegorizálni a szöveget nyelvtani szerkezete és formája ellenére. A Bibliát
nem kell újraértelmezni, hogy összhangba kerüljön a jelenkori filozófiákkal,
hanem meg kell azt érteni az eredetileg elgondolt jelentésében és
szóhasználatában úgy, ahogy azt a maga korában megírták. A nyelvtani­
történelmi exegézishez való ragaszkodás annyi, mint nem engedni átváltoztatni
a Bibliát egy viaszból készült bábura, amit lehet alakítani és újraformálni a
modern gondolkodás szerint. A Bibliát úgy kell értelmezni, ahogyan írva volt,
nem kell újra értelmezni úgy, ahogy mi szeretnénk, saját korunk előítéletei
szerint.
A kijelentés második alapelve az, hogy figyelembe kell vennünk azokat az
irodalmi formákat és szerkezeteket, amelyek magában a Szentíráson belül
találhatók. Ez visszamutat Luther és a reformátorok által támogatott értelme­
zési alapelvekre. Egy igét igeként kell értelmezni, egy főnevet főnévként, egy
példázatot példázatként, a tanító irodalmat tanító irodalomként, az elbeszélő
történelmet elbeszélő történelemként, a költészetet költészetként és így tovább.
Az elbeszélő történelmet átváltoztatni költészetté vagy a költészetet elbeszélő
történelemmé a szöveg szándékolt értelmének megsértését jelentené. így fontos
minden Biblia-magyarázó részére, hogy tisztában legyen a Szentíráson belül
található irodalmi formákkal és nyelvtani szerkezetekkel. Ezen formák
elemzése alkalmas és helyénvaló a szöveg bármely pontos értelmezésénél.
A harmadik alapelv a kijelentésben az, hogy a Szentírásnak kell értelmeznie
a Szentírást. Történelmileg ezt az alapelvet „a hit analógiájának” nevezik. Ez
azon az előzetes állításon alapszik, hogy a Biblia egy egységes, következetes és
összefüggő Istentől való Igét képvisel. Egy szakasz bármilyen olyan értelmezé­
se, ami annak jelentését egyenes ellentmondásba hozza a Szentírás másik
szakaszával, elutasítandó. Amikor a Szentírás értelmezi a Szentírást, akkor
valósul meg az, hogy a Szentléleknek, mint a Biblia legfontosabb értelmező­
jének korlátlan uralmát megfelelően elismerjük. A Szentírás egyik részét a
másikkal önkényesen szembeállítani, - ez megsértené ezt az alapelvet. Ezért a
Szentírást értelmezni kell nemcsak annak közvetlen szövegösszefüggésében,
hanem Isten Igéjének teljes kontextusában is.
A XVIII. cikkely elutasító része leértékeli a szöveg kritikai analízisének azt
a szabályszerűségét, amely a Biblia relativizációját idézi elő. Ez nem tiltja meg
az olyan irodalmi források utáni vagy éppen a szóbeli források utáni helyénvaló
128 A tévedhetetlenség magyarázata

kutatást, amelyeket meg tud különböztetni a forráskritika, de meghúzza a

vonalat, hogy meddig mehet el az ilyen kritikai elemzés. Amikor a források
utáni kutatás a Biblia dehisztorizálását, tanításának visszautasítását vagy a Bib­
lia saját szerzőségéről való állításainak visszautasítását idézi elő, akkor
megsértette saját határait. Ez nem tiltja a bizonyítékok külső megvizsgálását
annak érdekében, hogy felfedezzék a Szentírásban levő névtelen könyvek
szerzőségét, úgy például, mint a Zsidókhoz írt levélét. Az olyan irodalmi
hagyományok kutatása is megengedett, amelyeket egy olyan végső szerkesztő
állított össze, akinek a nevét említi a Szentírás. Azonban soha nem szabályszerű
világos bibliai állításokkal ellentétes irányba haladni.

XIX. Cikkely: Az egyház egészsége

Kijelentjük, hogy a Szentírás teljes tekintélyének, csalhatatlansóigának és

tévedhetetlenségének hitvallása létfontosságú a keresztyén hit teljes egészének
egészséges megértéséhez. Továbbá állítjuk, hogy ilyen hitvallás a Krisztus
képére való fokozódó hasonlósághoz kellene hogy vezessen. Elutasítjuk, hogy
az ilyen hitvallás szükséges az üdvösséghez. Mégis elutasítjuk azt is, hogy a
tévedhetetlenséget súlyos következmények nélkül vissza lehet utasítani, úgy az
egyén mint az egyház számára.

A XIX. cikkely kijelentése a tévedhetetlenség hitelvének a keresztyén életre

vonatkozó fontosságáról beszél. Itt a bibliai tekintély funkcionális jellege
látható. A cikkely kijelenti, hogy a hitvallás nincs korlátozva a teológiai
tisztaság hitclvi vonatkozására, hanem abból az alapvető elgondolásból ered,
hogy a Biblia maradjon a tekintély, a keresztyén élet megélésére nézve. A cik­
kely azt is elismeri, hogy lehetséges, hogy az ember hisz a Szentírás tévedhetet­
lenségében vagy csalhatatlanságában és egyúttal mégis lehet istentelen. A
szöveg elismerni, hogy a Szentírás egy hitelvének megvailása nem elég ahhoz,
hogy megszentelődéshez vezessen minket, viszont a keresztyén növekedés
folyamatának egy nagyon fontos része az, hogy a hívő a bizalmát Isten
Igéjének kinyilatkoztatásába helyezze és ezáltal belsőleg haladjon a Krisztus
képmásához való hasonlóság felé. A Szentírás tekintélyének erős hitelve,
amikor azt az annak megfelelő módon elismerik, az embert ahhoz az Igéhez
való nagyobb fokú alkalmazkodáshoz kellene hogy vezesse, amit ő igazként
fogad el.
Az elutasító rész a XIX. cikkelyben nagyon fontos. A hitvallás szerkesztői
egyértelműen kimondják, hogy a Szentírás tévedhetetlenségében való hit
megvailása a keresztyén hitnek nem egy olyan lényeges eleme, amely
szükséges lenne az üdvösséghez. Örömmel elismerjük, hogy olyan emberek is,
akik nem ragaszkodnak ehhez a hitelvhez, lehetnek komolyak és őszinték,
buzgók és sokféleképpen odaszentelt életű keresztyének. Nem tekintjük a
tévedhetetlenség elfogadását az üdvösség ismérvének. Azonban, mint bizottság
és mint gyűlés szorgalmazzuk, hogy az emberek vegyék fontolóra azokat a
komoly következményeket, amelyek előfordulhatnak azzal az egyénnel vagy
gyülekezettel, amely nemtörődömséggel és könnyedén visszautasítja a téved­
hetetlenséget. Hisszük, amit a történelem újra és újra bebizonyított, hogy
 Az Isten Igéje és Én 129

nagyon is gyakran található közeli kapcsolat a tévedhetetlenség visszautasítása

és az ebből következő, olyan keresztyén hitbeli dolgoktól való elszakadások
között, amelyek lényegesek az üdvösséghez. Amikor az egyház elveszíti a
Szentírás tekintélyébe vetett bizalmát, akkor a gyülekezet elkerülhetetlenül
emberi véleményeket tekint útmutató világosságnak. Mikor ez megtörténik, az
egyház tisztasága veszélybe kerül. Tehát bátorítjuk mindenféle foglalkozású és
felekezetű keresztyén testvéreinket, hogy fogjanak össze velünk a Szentírás
teljes tekintélyének, sértetlenségének, csalhatatlanságának és téved­
hetetlenségének megerősítésében azzal a céllal, hogy életünk Isten Igéjének
fennhatósága alá kerüljön, hogy így egyénileg és közösen Krisztust megdicső­
íthessük életünkben.
 Függelék

A Bibliai tévedhetetlenségről
szóló chicagói nyilatkozat

A Szentírás tekintélye kulcskérdés a keresztyén gyülekezet részére most is

és minden korban. Azok, akik hisznek Jézus Krisztusban mint Úrban és
Megváltóban, arra vannak hivatva, hogy tanítványságuk valódiságát mutassák
meg azáltal, hogy alázatosan és hűségesen engedelmeskednek Isten írott
Igéjének. A Szentírástól hitben vagy életvitelben való eltévelyedés Mesterünk
iránti hűtlenséget jelent. A Szentírás teljes igazának és megbízhatóságának el­
ismerése lényeges az írás tekintélyének teljes megértéséhez és az arról szóló
hitvallásához.
A következő nyilatkozat újra megerősíti a Szentírás ezen tévedhetetlenségét,
érthetővé téve róla való felfogásunkat és tiltva annak elutasítását. Meg vagyunk
győződve, hogy elutasítani a tévedhetetlenséget annyit jelent, mint félretenni
Jézus Krisztus és a Szentlélek tanúságtételét, és visszautasítani azt az Isten Igéje
követelményeinek való engedelmességet, ami az igazi keresztyén hitet jellemzi.
Időszerű feladatunknak tekintjük, hogy közzétegyük ezt a kijelentést, szem­
beállítva a keresztyén társaink között általánosan elterjedt - a tévedhetetlenség
igazságától való - eltávolodással, és szemben ennek a hitelvnek a világban álta­
lánosságban tapasztalható félreértésével.
Ez a Nyilatkozat három részt tartalmaz: egy összefoglaló Nyilatkozatot,
Kijelentő és elutasító cikkelyeket és egy kísérő Magyarázatot. Ez egy három­
napos tanácskozás folyamán készült el Chicagóban. Azok, akik aláírták az
összefoglaló nyilatkozatot és a cikkelyeket, saját meggyőződésüket kívánják
megerősíteni a Szentírás tévedhetetlenségét illetően, felszólítani és bátorítani
akarnak minden keresztyént ennek a hitelvnek növekvő megbecsülésére és
megértésére. Elismerjük a dokumentum korlátozottságait, amely egy rövid in­
tenzív konferencián készült és nem indítványozzuk, hogy olyan tekintéllyel
bírjon, mint egy hitvallás. Mégis örvendezünk, hogy közös megbeszéléseinken
saját meggyőződésünk elmélyülhetett és imádkozunk, hogy a Nyilatkozat, amit
132 A tévedhetetlenség magyarázata

aláírtunk, hasznos lehessen Istenünk dicsőségére az egyház hitében, életében és

missziójában való új reformációban.
Az alázat és szeretet lelkületével ajánljuk ezt a Nyilatkozatot, amit Isten
kegyelme által szándékozunk támogatni az eddig elmondottakból következő
bármely párbeszédben. Örömmel elismerjük, hogy sokan, akik tagadták a
Szentírás tévedhetetlenségét, nem mutatják ki ennek az elutasításnak követ­
kezményét hitük és magatartásuk többi részében, és tudatában vagyunk annak
is, hogy mi, akik valljuk ezt a hitelvet, gyakran megtagadjuk az életben azáltal,
hogy elmulasztjuk gondolatainkat és tetteinket, hagyományainkat és
szokásainkat igazán alávetni az Isten Igéjének.
Várunk minden hozzászólást a Nyilatkozattal kapcsolatban bárkitől, aki in­
dokot lát e Nyilatkozat Szentírásról való állításainak módosítására, annak a
Szentírásnak a fényében, amelynek csalhatatlan tekintélye alatt állunk, mialatt
beszélünk. Nem állítunk semmilyen személyes csalhatatlanságot arra nézve,
ami mellett tanúskodunk és hálásak leszünk bármilyen segítségért, amely
képessé tesz minket megerősíteni ezt az Isten Igéje melletti tanúságtételünket.

ÖSSZEFOGLALÓ NYILATKOZAT
1. Isten, aki maga az igazság és csak az igazságot szólja, ihlette a Szentírást,
hogy általa kinyilatkoztassa magát az elveszett emberiségnek Jézus Krisztuson
kérészül, aki Teremtő és Úr, Megváltó és Bíró. A Szentírás Isten önmagáról
való tanúságtétele.
2. A Szentírás Isten Igéje, az Ő felügyelete alatt és általa felkészített embe­
reken keresztül íródott, csalhatatlan isteni tekintéllyel rendelkezik minden
dologban, amit érint; hinni kell benne mindenben amit állít, mint Isten
utasításában, engedelmeskedni kell mindenben amit követel, magunkévá kell
tenni mindarra nézve, amit ígér, mint Isten biztosítékát.
3. A Szentlélek, a Szentírás isteni szerzője, belső bizonyságtétele által
hitelesíti és megnyitja elménket, hogy felfogjuk annak értelmét.
4. A Szentírás teljesen és szó szerint Istentől adott volta alapján hiba vagy
tévedés nélküli minden tanításában, nem kevésbé abban, amit kijelent Isten
tetteiről a teremtésben, a világtörténelem eseményeiről, és saját irodalmi erede­
téről, mind az egyéni életekben tapasztalható, mind az Isten üdvözítő
kegyelméről szóló bizonyságtételében.
5. A Szentírás tekintélye elkerülhetetlenül meggyengül, ha a teljes isteni
tévedhetetlenség bármilyen módon korlátozódik vagy nem veszik figyelembe,
vagy egy olyan igazság-szemléletre vonatkoztatják, ami ellentétes a Biblia
szemléletével. Az ilyen bukások komoly veszteséget okozhatnak az egyén és az
egyház számára.
 Függelék 133

KIJELENTŐ ÉS ELUTASÍTÓ CIKKELYEK

I. Cikkely. Kijelentjük, hogy a Szentírást Isten hiteles Igéjeként

kell elfogadni.

Elutasítjuk, hogy a Szentírás az egyházból, a

hagyományokból vagy bármely más emberi forrásból
meríti a tekintélyét.

II. Cikkely. Kijelentjük, hogy a Szentírás a legfőbb írott szabály,

mely által Isten felelőssé teszi a lelkiismerctet, és hogy az
egyház tekintélye a Szentírás tekintélyének van aláren­
delve.

Elutasítjuk, hogy az egyházi hitvallások, zsinatok

vagy nyilatkozatok a Biblia tekintélyénél nagyobb, vagy
azzal egyenlő tekintéllyel rendelkeznek.

III. Cikkely. Kijelentjük, hogy az írott Ige teljes egészében Isten

kinyilatkoztatása.

Elutasítjuk, hogy a Biblia csupán tanúskodik a kinyi­

latkoztatás mellett, vagy csak véletlenül válik kinyilatkoz­
tatássá, vagy hogy emberek visszahatásától függ az
érvényessége.

IV. Cikkely. Kijelentjük, hogy Isten, aki saját képmására alkotta az

emberiséget, felhasználta a nyelvet a kinyilatkoztatás esz­
közeként.

Elutasítjuk, hogy az emberi nyelvet annyira korlátoz­

za teremtett voltunk, hogy alkalmatlannak minősül az is­
teni kinyilatkoztatás közvetítésére. Továbbá elutasítjuk,
hogy az emberi kultúra és nyelv bűn által való romlása
meghiúsította Isten ihlető munkáját.

V. Cikkely. Kijelentjük, hogy Isten kinyilatkoztatása a Szentírás­

ban fokozatos volt.
134 A tévedhetetlenség magyarázata

Elutasítjuk, hogy egy későbbi kinyilatkoztatás, amely

kiegészíthet egy korábbi kinyilatkoztatást, valaha is kija­
vítja vagy ellentmond annak. Továbbá elutasítjuk, hogy az
új-testamentumi írások befejezése óta bármilyen alapvető
kinyilatkoztatás adatott volna.

VI. Cikkely. Kijelentjük, hogy a teljes Szentírás és annak minden

része az eredeti szöveg minden szaváig isteni ihletés által
adattak.

Elutasítjuk, hogy a Szentírás ihletését jogosan

állíthatjuk az egészről a részek nélkül, vagy az egyes
részekről, de nem az egészről.

VII. Cikkely. Kijelentjük, hogy az ihletés azt jelenti, hogy Isten az

Ő Lelke által, emberi írókon keresztül adta nekünk az Ő
Igéjét. A Szentírás eredete isteni. Az isteni ihletés módja
részben rejtély marad számunkra.

Elutasítjuk, hogy az ihletést le lehet csökkenteni em­

beri bölcsességre vagy egy magasabb rendű tudati állapot
bármilyen formájára.

VIII. Cikkely. Kijelentjük, hogy Isten az Ü ihletési munkájában fel­

használta az írók kiemelkedő személyiségét és irodalmi
stílusát, akiket O kiválasztott és felkészített.

Elutasítjuk, hogy Isten előidézte, hogy ezek az írók

pontosan azokat a szavakat használják, amelyeket Ő
választott, és semmibe vette személyiségüket.

IX. Cikkely. Kijelentjük, hogy az ihletés, anékül hogy mindentu­

dást adományozott volna, igaz és hiteltérdemlő kijelentést
biztosított minden témában, amiben a bibliai szerzők
indítva voltak, hogy beszéljenek és írjanak.

Elutasítjuk, hogy ezen írók véges vagy bukott volta,

szükségszerűen vagy másféleképpen, elferdítést vagy
hamisságot helyezett el Isten Igéjébe.
 Függelék 135

X. Cikkely. Kijelentjük, hogy az ihletés, szigorúan véve, csak a

Szentírás kéziratszövegére vonatkozik, amely Isten gond­
viselése folytán a rendelkezésre álló kéziratokból nagy
pontossággal kideríthető. Továbbá kijelentjük, hogy a
Szentírás másolatai és fordításai abban a mértékben
számítanak Isten Igéjének, amennyiben hűségesen
képviselik az eredetit.

Elutasítjuk, hogy a keresztyén hit bármely lényeges

elemét befolyásolja az autográfok hiánya. Továbbá eluta­
sítjuk, hogy ez a hiány a bibliai tévedhetetlenség állítását
érvénytelenné vagy lényegtelenné teszi.

XI. Cikkely. Kijelentjük, hogy a Szentírás, mely isteni ihletés által

adatott, csalhatatlan, úgyhogy távol áll attól, hogy minket
félrevezessen, igaz és megbízható minden általa érintett
kérdésben.

Elutasítjuk, hogy lehetséges, hogy a Biblia állításai

egyszerre csalhatatlanok és tévesek lennének. A csalhatat-
lanságot és a tévedhetetlenséget meg lehet különbözteni,
de nem lehet elválasztani.

XII. Cikkely. Kijelentjük, hogy a Szentírás tévedhetetlen annak tel­

jességében, mentes minden hamisságtól, csalástól vagy
csalárdságtól.

Elutasítjuk, hogy a bibliai csalhatatlanság és téved­

hetetlenség csak szellemi, vallásos vagy megváltási
témákra vonatkozik, a történelem és tudomány területére
vonatkozó állításokra pedig nem. Továbbá elutasítjuk,
hogy a Föld történetéről szóló tudományos hipotéziseket
megfelelően fel lehet használni a Szentírás a teremtésről és
özönvízről szóló tanításának megdöntésére.

XIII. Cikkely. Kijelentjük, a tévedhetetlenség, mint teológiai

kifejezés, használatának időszerűségét, hivatkozva a
Szentírás teljes igazmondására.
136 A tévedhetetlenség magyarázata

Elutasítjuk, hogy helyénvaló a Szentírást kiértékelni

olyan igazság és tévedésszabványok szerint, amelyek el­
lenkeznek annak alkalmazásával vagy céljával. Továbbá
elutasítjuk, hogy a tévedhetetlenséget cáfolják a bibliai
jelenségek, úgymint a modem technikai pontosság hiánya,
nyelvtani vagy helyesírási rendellenességek, a természet
megfigyelésekre alapuló leírásai, hamisságok közlése, a
hiperbolák és kerek számok használata, a szöveg téma
szerinti elrendezése, eltérő szövegszemelvények
párhuzamos beszámolókban vagy a szabadon való idézés.

XIV. Cikkely. Kijelentjük a Szentírás egységességét és belső követ­

kezetességét.

Elutasítjuk, hogy állítólagos tévedések és ellentmon­

dások, amelyek még tisztázatlanok, hatálytalanítják a
Biblia igazság-állításait.

XV. Cikkely. Kijelentjük, hogy a tévedhetetlenség hitelve a Biblia

ihletettségéről való tanításon alapul.

Elutasítjuk, hogy Jézus Szentírásról szóló tanítása

elutasítható az Ő emberi voltára vagy bármilyen
természetes korlátozottságára hivatkozva.

XVI. Cikkely. Kijelentjük, hogy a tévedhetetlenség hitelve az egyház

hitének szerves része volt történelmének egész ideje alatt.

Elutasítjuk, hogy a tévedhetetlenség egy hitelv, amit a

skolasztikus protestantizmus talált ki, vagy egy reakciós
állásfoglalás feleletképpen a tagadó felsőbb kritikának.

XVII. Cikkely. Kijelentjük, hogy a Szentlélek a Szentírás mellett

tanúskodik, biztosítva a hívőket Isten írott Igéjének
szavahihetőségéről.

Elutasítjuk, hogy a Szentlélek ezen tanúságtétele

elszigetelten a Szentírástól vagy ellene működik.
 Függelék 137

XVIII. Cikkely. Kijelentjük, hogy a Szentírás szövegét nyelvtani­

történelmi exegézis alapján kell értelmezni, figyelembe
véve annak irodalmi formáját és szerkezetét, és hogy a
Szentírásnak kell értelmeznie a Szentírást.

Elutasítjuk a szöveg minden olyan feldolgozásának

vagy a mögötte rejlő források kutatásának létjogosultságát,
amely elvezet tanításának viszonylagosításához, dehiszto-
rizálásához vagy leértékeléséhez, vagy szerzőségéről való
állításának visszautasításához.

XIX. Cikkely. Kijelentjük, hogy a Szentírás teljes tekintélyének,

csalhatatlanságának és tévedhetetlenségének hitvallása
létfontosságú a keresztyén hit teljes egészének egészséges
megértéséhez. Továbbá állítjuk, hogy ilyen hitvallás a
Krisztus képére való fokozódó hasonlósághoz kellene
hogy vezessen.

Elutasítjuk, hogy az ilyen hitvallás szükséges az üd­

vösséghez. Mégis elutasítjuk azt is, hogy a tévedhetetlen­
séget súlyos következmények nélkül vissza lehet utasítani,
úgy az egyén, mint az egyház számára.
138 A tévedhetetlenség magyarázata

MAGYARÁZAT

A tévedhetetlenségről szóló hitelv megértése a Szentírás önmagával kapcso­

latos átfogó tanításának kontextusában kell, hogy kialakuljon. Ez a Magyarázat
beszámol annak a hitelvnek a vázlatáról, amelyből az összefoglalt Nyilatkoza­
tunk és a cikkelyek kialakultak.

Teremtés, kinyilatkoztatás és ihletés

A Szentháromság Isten, aki minden dolgot megformált teremtő szavaival és
mindeneket kormányoz rendelkező Igéje által, az emberiséget saját képmására
alkotta, hogy az Istennel közösségi életet éljen, a szerető kapcsolat örökkévaló
közösségének mintájára, amely az istenségen belül létezik. Mint Isten képmá­
sának hordozója, az embernek meg kellett hallania Isten hozzá intézett Igéjét és
válaszolnia kellett az imádó engedelmesség örömével. Ráadásul Isten önfelfe­
désére a teremtett rendben és azon belül, az események sorrendjében, az embe­
rek Ádámtől kezdve szóbeli üzeneteket is kaptak tőle, akár közvetlenül, amint
ezt elmondja a Szentírás, akár közvetve maga a Szentírás részének vagy
egészének formájában.
Amikor Ádám megbukott, a Teremtő nem adta át az emberiséget a
végítéletnek, hanem üdvösséget ígért és elkezdte magát kinyilatkoztatni, mint
Megváltót a történelmi események sorozatában, összpontosítva először
Ábrahám családjára, majd végül Jézus Krisztus életében, halálában,
feltámadásában, jelenlegi mennyei szolgálatában és megígért visszajövetelében.
Ezen a kereten belül Isten időről időre sajátos ítélet (és kegyelmi ígéret) és
parancsszavakat jelentett ki, és így a bűnös emberiséget belevonta egy olyan
kölcsönös szerződéses kapcsolatba, amelyben Ő megáldja őket kegyelmi
ajándékokkal és a bűnös emberiség válaszul imádatban áldja őt. Mózes, akit
Isten közbenjárónak használt, hogy szavait közölje népével a kivonulás idején,
azon próféták hosszú sorának élén áll, akik szájába és írásaiba Isten az O
szavait helyezte Izráel szabadítása céljából. Isten célja ebben az
üzenetsorozatban az volt, hogy fenntartsa szövetségét, megismertetve népével
az Ő nevét, azaz az ő természetét és akaratát a jelenben és a jövőre nézve. Az
Istentől való prófétai szószólók sora befejeződött Jézus Krisztussal, Isten
megtestesült Igéjével, - aki maga is próféta volt, több, de nem kevesebb mint
egy próféta -, az első keresztyén nemzedék apostolaival és prófétáival. Amikor
Isten e világnak szóló, Jézus Krisztussal kapcsolatos végső és mindent lezáró
üzenetét elmondta, a kinyilatkoztatott üzenetek sorozata megszűnt. A
továbbiakban a gyülekezetnek azáltal kellett élnie és megismernie Istent, amit
Ő már minden időkre elmondott.
A Sínai hegynél maradandó bizonyságtételeként és tartós hozzáférhetőség
céljából Isten kőtáblákra írta szövetségének szavait, és végig a prófétai és
apostoli kinyilatkoztatás időszakában buzdította az embereket, hogy írják le a
nekik és általuk adott üzeneteket, népével való bánásmódjának ünnepélyes fel­
jegyzéseivel együtt, valamint az erkölcsi elmélkedéseket a szövetségben való
életről és dicsőítési és imádkozási formákat a szövetségben tapasztalható
 Függelék 139

kegyelemben. Az ihletés teológiai valósága a bibliai dokumentumok

előállításában összhangban van az elbeszélt próféciákkal: noha az emberi írók
személyisége jutott kifejezésre abban, amit írtak, a szavakat isteni módon
alakították. így tehát amit a Szentírás mond, azt Isten mondja; annak tekintélye
az Ő tekintélye, mivel Ő az alap-Szerző, aki kiválasztott és felkészített emberek
elméjén és gondolatain keresztül szerezte a Bibliát, akik szabadon és hűségesen
„a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg”(2Pét 1:21). A Szentírást isteni erede­
ténél fogva Isten Igéjeként kell elismerni.

A tekintély: Krisztus és a Biblia

Jézus Krisztus, Isten Fia, aki a megtestesült Ige, a mi Prófétánk, Papunk és
Királyunk, Isten és az ember kapcsolatának legfőbb Közbenjárója, mint aki a
legnagyobb Isten kegyelmi ajándékai között. Az általa adott kinyilatkoztatás
több volt, mint szóbeli: Ő az Atyát jelenléte és cselekedetei által is kinyilatkoz­
tatta. De azért az Ő szavai döntően fontosak voltak: mivel Ő Isten volt, Ő az
Atyától szólt és az Ő szavai az utolsó napon minden embert megítélnek majd.
Jézus Krisztus a megjövendölt Messiásként a Szentírás központi témája. Az
Ótestamentum előretekintett rá: az Újtestamentum visszatekint az Ő első eljö­
vetelére és az O második visszajövetele felé néz. A kanonikus Szentírás isteni
módon ihletett és ezért meghatározó módon tanúskodik Krisztus mellett. Ezért
semmilyen hermeneutika, amelynek nem a történelmi Krisztus van a
fókuszában, nem fogadható el. A Szentírást úgy kell tekinteni, mint lényegében
az Atya tanúságtételét a megtestesült Fiú mellett.
Úgy látszik, hogy az ótestamentumi kánon már összeállt Jézus idejére. Az
újtestamentumi kánon hasonlóképpen lezáródott, mivel semmilyen újabb
apostoli tanúságtétel nem tanúskodhat a történelmi Krisztusról. Semmiféle új
kinyilatkoztatás (amely eltérő a Szentlélek által adott még létező kinyilatkozta­
tás élteimétől) nem lesz, míg Krisztus újra eljön. A kánon lényegében isteni
ihletés alapján készült. A gyülekezet része az volt, hogy felismerje a kánont,
melyet Isten alkotott, nem pedig az, hogy megszerkessze a sajátját.
A kánon szó, szabályt vagy szabványt jelezve, a tekintélyre vonatkozik, ami
az irányítás és ellenőrzés jogát jelenti. A keresztyénségben a tekintély Istené az
O kinyilatkoztatásában, ami egyrészt Jézus Krisztust, az élő Igét, másrészt a
Szentírást, az írott Igét jelenti. Viszont Krisztus tekintélye és a Szentírás
tekintélye egy. Mint a mi Prófétánk, Krisztus azt tanúsította, hogy a Szentírást
nem lehet megszegni. Mint Papunk és Királyunk, odaszentelte földi életét a
törvény és a prófétai iratok beteljesítésére, egészen a messiási prófécia szavai
iránti engedelmességében való haláláig. így, amint látta, hogy a Szentírás iga­
zolja Ót és az Ő tekintélyét, ugyanúgy a Szentírásnak való engedelmessége által
igazolta a Szentírás tekintélyét. Ahogyan meghajolt Atyja rendelkezései előtt,
amelyeket az ő Bibliájában (az Ótestamentumban) adott, ugyanúgy megkívánja
tanítványaitól, hogy ezt tegyék - azonban nem elszigetelten, hanem egyetértés­
ben a róla való apostoli bizonyságtétellel, amelyek ihletését felvállalta az Ó
ajándéka, a Szentlélek által. Tehát a keresztyének Uruk hűséges szolgáinak
bizonyulnak akkor, ha meghajolnak azon isteni parancsok és utasítások előtt,
amelyek a prófétai és apostoli írásokban adattak, és amelyek így eggyüttvéve
140 A tévedhetetlenség magyarázata

Bibliánkat alkotják. Krisztus és a Szentírás egyetlen tekintélyforrássá egyesül­

nek egymás tekintélyének hitelesítése által. A biblikusán értelmezett Krisztus
és a Krisztus-központú, Krisztust-hirdető Biblia ebből a szempontból egyek.
Ahogy az ihletés fényéből azt következtetjük, hogy amit a Szentírás mond, azt
Isten mondja, úgy a Jézus Krisztus és a Szentírás között felfedett kapcsolat
alapján ugyanígy kijelenthetjük, hogy amit a Szentírás mond, azt Krisztus
mondja.

Csalhatatlanság, tévedhetetlenség, értelmezés

A Szentírás, Isten ihletett Igéjeként, mely hitelesen tanúskodik Jézus
Krisztusról, jogosan nevezhető csalhatatlannak és tévedhetetlennek. Ezeknek a
tagadó kifejezéseknek van egy különleges értéke, amivel döntő pozitív
igazságokat határozottan védelmeznek.
A csalhatatlan azt a tulajdonságot jelzi, hogy nem megtévesztő, sem nem
megtéveszthető, és így határozottan védelmezi azt az igazságot, hogy a
Szentírás biztos, biztonságos és megbízható szabály és útmutató minden dolog­
ban.
Hasonlóan a tévedhetetlen jelzi a minden hamisságtól vagy hibától való
mentesség tulajdonságát és így védelmezi azt az igazságot, miszerint a
Szentírás teljes egészében igaz és hitelt érdemlő minden állításában.
Kijelentjük, hogy a kanonikus Szentírást mindig annak alapján kellene
értelmezni, hogy az csalhatatlan és tévedhetetlen. Mindazonáltal annak
meghatározásában, hogy mit állít az Isten által tanított író minden egyes
szakaszban, a legnagyobb figyelmet kell fordítanunk annak kijelentéseire és
jellemző vonására, mint emberi műre. Az ihletésben Isten felhasználta a szerző
környezetének kultúráját és szokásait, azt a környezetet, melyet Isten irányít
szuverén előrelátásában, és hibás értelmezés ezt másképpen képzelni.
Tehát a történelmet történelemként kell kezelni, a költészetet költészetként,
a hiperbolát és metaforát hiperbolaként és metaforaként, az általánosítást és a
becslést a maga minőségében, stb. A bibliai idők és a mi időnk irodalmi szabá­
lyai közötti különbségeket fel kell ismerni: mivel például a nem időrendbe
szedett elbeszélés és a pontatlan idézet gyakori és elfogadható volt, és abban az
időben semmilyen elvárással nem került szembe, nem kell ezeket a dolgokat
hibáknak tekintenünk a bibliai íróknál. Amikor nem a különleges abszolút
pontosság volt az elvárás, vagy a cél, a szöveg nem számított hibásnak, ha az
ilyen mércét nem ütötte meg. A Szentírás tévedhetetlen, nem a modern
elvárások abszolút pontosságának értelmében, hanem abban az értelemben,
hogy igazolja saját állításait és megüti annak a központi igazságnak a mércéjét,
amit szerzői meg akartak fogalmazni.
A Szentírás szavahihetőségét nem cáfolják a nyelvtani vagy helyesírási sza­
bálytalanságok, rendkívüli természetleírások, hazug megnyilvánulások közlései
(például a Sátán hazugságai), vagy egyik szakasz és a másik közötti
feltételezett ellentmondások látszata. Nem helyes a Szentírás úgynevezett
„jelenségeit” szembeállítani a Szentírás önmagáról szóló tanításával. A nyil­
vánvaló következetlenségeket nem szabad megkerülni. Azok megoldása, ahol
 Függelék 141

ez meggyőző módon megvalósítható, serkenteni fogja hitünket, és ahol

egyelőre semmilyen meggyőző megoldás nincs kéznél, ott azzal fogjuk kie­
melkedő módon tiszteletünkkel kitüntetni Istent, hogy bízunk jótállásában,
mely szerint Igéje igaz minden látszat ellenére is, és bízunk abban, hogy egy
szép napon ezek az ellentmondások megoldódnak.
Amennyiben az egész Szentírás egyetlen isteni elme terméke, az értelme­
zésnek a Szentírás-analógia határain belül kell maradnia és tartózkodnia kell
olyan hipotézisektől, amelyek kijavítanák az egyik bibliai szakaszt a másik
felhasználásával, akár a fokozatos kinyilatkoztatás nevében, akár az ihletett író
tudásának hiányosságára hivatkozva.
Habár a Szentírás sehol sem kultúrához kötött abban az értelemben, hogy
hiányzik tanításának egyetemes érvényessége, olykor azért kulturálisan
meghatározzák egy sajátos kor szokásai és hagyományos nézetei, úgyhogy
alapelveinek mai alkalmazása egy másfajta cselekvést igényel.

Szkepticizmus és kriticizmus
A reneszánsz óta, és különösen a felvilágosodás óta olyan világnézetek
fejlődtek ki, amelyek szkepticizmust foglalnak magukban az alapvető
keresztyén tantételekről. Ilyenek az agnoszticizmus, mely tagadja, hogy Isten
megismerhető, a racionalizmus, mely tagadja, hogy Ő felfoghatatlan, az idea­
lizmus, mely tagadja, hogy Ő transzcendens, és az egzisztencializmus, mely
tagadja az ésszerűséget a velünk való kapcsolataiban. Amikor ezek a nem-bib­
likus és bibliaellenes elvek beszivárogtak az emberek teológiájába az
előfeltételezés szintjén, ahogy ez ma is gyakran megtörténik, lehetetlenné válik
a Szentírás hű értelmezése.

Továbbadás és lefordítás
Mivel Isten sehol sem ígérte meg a Szentírás tévedhetetlen továbbadását,
szükséges kijelenteni, hogy csak az eredeti dokumentumok kéziratos szövege
ihletett és fenn kell tartani a szövegkritika szükségességét, mely eszköz lehet a
szöveg továbbadásának folyamatába becsúszható bármilyen tévedés felfedezé­
sében. Ennek a tudománynak a véleménye mégis az, hogy a héber és a görög
szöveg elképesztően jól megőrzöttnek tűnik, úgyhogy bőséges bizonyítékunk
van, amikor a westminsteri hitvallással együtt határozottan állítjuk Isten
különleges gondviselését ebben a dologban, és kijelentjük, hogy a Szentírás
tekintélyét semmiképpen nem veszélyezteti az, hogy a másolatok, amélyek
birtokunkban vannak nem teljesen hiba-mentesek.
Ugyanígy, semmilyen fordítás nem lehet és nem is tökéletes, és minden
fordítás egy további távolodó lépés az eredeti „kézirattól”. Mégis a nyelvészet
véleménye az, hogy legalábbis az angol nyelvet beszélő keresztyének rendkívül
jól el vannak látva egy sereg kitűnő fordítással és nincs okuk kételkedni abban,
hogy az Isten igaz Igéje elérhető számukra. Valóban, tekintettel a Szentírásban
tárgyalt fő témák gyakori ismétlődésére, és a Szentléleknek az Ige mellett és az
Ige által való állandó tanúságtételére, a Szentírás egyik komoly fordítása sem
fogja annyira tönkretenni annak jelentését, hogy képtelenné tegye olvasóját
142 A tévedhetetlenség magyarázata

arra, hogy „bölccsé tegye az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által”
(2Tim 3:15).

Tévedhetetlenség és tekintély
A Szentírás tekintélyéről és igazságáról való kijelentésünkben, tudatosan
kiállunk Krisztus és apostolai, valójában az egész Biblia, és az első napoktól az
utóbbi időkig tartó egyháztörténelem fő áramvonala mellett. Nyugtalankodunk
afelett a nemtörődöm, gondatlan és látszólagosan meggondolatlan mód felett,
ahogyan egy ilyen messzeható fontosságú hitelvet olyan sokan feladtak napja­
inkban.
Tudatában vagyunk annak is, hogy nagy és súlyos zavar keletkezik abból,
amikor valaki elismeri a Biblia tekintélyét, de ugyanakkor feladja a Biblia teljes
igaz voltának támogatását. E lépés megtételének eredménye az, hogy az Isten­
től adott Biblia elveszíti tekintélyét, és ami a tekintély helyett marad, az egy, a
kritikai okfejtés követelményei szerint tartalmában lecsökkentett Biblia, ami
elvileg tovább is csökkenthető, ha már ezt valaki elkezdte. Ez azt jelenti, hogy
alapjában véve a független okfejtésnek lesz tekintélye, szemben a bibliai
tanítással. Ha ez nem látszik és ha jelenleg még az alapvető evangéliumi
hitelvek állnak is fenn, mégis vannak személyek, akik tagadják a Szentírás tel­
jes igaz voltát és igényt tartanak egy evangéliumi identitásra, mialatt módszer­
tanilag eltávolodtak az evangéliumi ismereti-alapelvtől egy ingadozó szubjek­
tivizmus felé, és nehezen fognak ellenállni a további távolodásnak.
Kijelentjük, hogy amit a Szentírás mond, azt Isten mondja. Az Övé legyen a
dicsőség! Ámen és ámen.
 AGRO-PRINT Kft. Gyál, 94/213
Felelős vezető: Tóth László ügyvezető igazgató