„ J e l sz a v a k k a l n e m l e h e t o r s z á g o t é p ít e n i !

Budapest ostromát követően Fejér megye északkeleti területén ismertek lettek az Ideigle­
nes Nemzeti Kormány rendeletéi, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pár­
tok programjai. Hatásukra mozgásba lendültek a helyi demokratikus erők, megkezdődött
a pártok, majd a pártokat tömörítő politikai szervek, a nemzeti bizottságok megalakulása.
Fejér megye középső és északnyugati vidékén ekkor indul döntő támadásba a Vörös Had­
sereg a német hadigépezet ellen, e területeken március végén, április elején kezdődik meg
a pártok és néphatalmi szervek munkája.
A Diósd, Érd, Ercsi, Kajászószentpéter, Tabajd, Etyek határolta területeken a pártok
szervezésében a kommunista párt (MKP) bizonyult a legdinamikusabbnak, de megkez­
dődött a szociáldemokrata párt (SZDP) és a kisgazdapárt (FKGP) községi szervezeteinek
létrehozása is. Március első felében keletkezett az FKGP községi szervezeteinek megala­
kítására vonatkozó, a budapesti pártközpont által kiadott felhívás: „A párt szervezésének
és további működésének helyes irányadója.” A fennmaradt dokumentum lehetőséget ad
a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt szervezőmunkájának megismeré­
sére. A kézzel írt útmutató arra utal, hogy a fentebb említett területen községből köz­
ségbe továbbították, kivonatos részei pedig arra, hogy elsődlegesen az FKGP községi
szervezeteinek kiépítését szorgalmazta, s csak érintőlegesen szólt a nemzeti bizottság és
a párt kapcsolatáról.
„Minden község, ahol a párt már meg van szervezve, az ott megalakult pártnál tapasz­
taltak szerint arra alkalmas két tagot azonnal átküld a párt a legközelebbi községbe, akik
ott a pártot megszervezik, a párt alakuló közgyűlést tart, megválasztja a tisztikart, arról
jegyzőkönyvet vesz fel két példányban, mind a két példányt megőrzi a párt addig, amíg
a párt központi irodájába (Budapest, IV. kér. Semmelweis u. 9. sz.) el nem tudja juttatni
az egyik példányt, a másikat a párt továbbra is magánál tartja. Választ egy elnököt, két
alelnököt, egy jegyzőt, egy pénztárnokot, 24 választmányi tagot. Ha ezzel készen van,
megválasztja a nemzeti bizottságba küldendő hat erre legalkalmasabb párttagot, ezek irá­
nyítják a község ügyeit. Ha a községben több párt van, azok is pártonként hat-hat embert
küldenek be a nemzeti bizottságba. A nemzeti bizottságban levő összes párt tagjai vá­
lasztják meg a községi elöljáróságot. A nemzeti bizottság felette áll az elöljáróságnak, így
nemzeti bizottsági tag az elöljáróságba nem választható. A pártban levő tisztikar megvá­
lasztható bárhova. Ahol csak egy párt az FKGP van, ott ő küldi be az elöljáróságba azo­
kat, akiket a nemzeti bizottság által megválasztottak. Az alakuló közgyűléshez semmiféle
megbízás nem kell, utólag fogják megkapni. Tag lehet minden 21. életévet betöltött férfi
és nő, ezeknek választói joguk van. A pártba, aki a nyilaspártnak tagja volt, vagy annak
tevékenykedett, nem vehető fel. Minden FKGP-ba és annak vezetőségébe, nemzeti bizott­
ságba, elöljáróságba földmunkásokat, iparosokat, akik a párt tagjai, be kell választani!
Mindnyájunk érdeke és kötelessége, hogy minél gyorsabban menjen községről község­
re a megszervezés. Jó munkát!”1
Az idézett dokumentummal egy időben (március 10.) jelent meg az a felhívás, amely
már a nemzeti bizottságok megszervezését szorgalmazta.
Az érdi községvezető arra szólította fel Tárnok lakosságát, hogy az MKP, az SZDP, az
NPP és az FKGP hat-hat rendes és két-két póttagot küld a testületbe, a delegáltak szemé-
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

lyéről pártközi értekezlet határoz, s a kijelölt tagokból megalakult nemzeti bizottság első
ülésén vezetőséget választ: elnököt, két alelnököt, titkárt, jegyzőt és két ellenőrt. A felhívás
sommázta a nemzeti bizottság feladatát is, a községi képviselő-testület újjászervezését,
s arra intette a néphatalmi szervet, hogy ne illeszkedjék a közigazgatás szervezetébe.2
Szembetűnő ellentmondások és pontatlanságok figyelhetők meg a fentebbi dokumentu­
mokban, mind az FKGP szervezeteinek kiépítését, mind Érd község vezetőinek a nemzeti
bizottságok létrehozását szorgalmazó felhívásában. Amíg az FKGP Fejér megye északke­
leti vidékén elterjedt felhívása a nemzeti bizottságok szerepéről szólva kiemelte: a nemzeti
bizottságok intézik a község ügyeit, addig az érdi felhívás már arra figyelmeztet, hogy a
nemzeti bizottságok ne illeszkedjenek a közigazgatás szervezetébe. Pontatlanság főképp
az utóbbi dokumentumban található, mert nem szól a Polgári Demokrata Párt és a Szabad
Szakszervezetek tagjairól, akik ugyancsak delegálhattak képviselőket a nemzeti bizott­
ságba. A pontatlanság súlyát némileg csökkenti az a megállapítás, hogy az érdi felhívás a
helyi viszonyokat tükrözte, azaz Érden és közvetlen környékén az MKP, az SZDP, az NPP
és az FKGP megkezdte szervező tevékenységet.
A nemzeti bizottságok megalakulásának folyamatát vizsgálva arra kell rámutatnunk,
hogy létrehozásukban a demokratikus pártoké a döntő szerep, feladataikat tekintve pe­
dig az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a közigazgatás újjászervezéséről szóló 14/1945.
számú rendelete a meghatározó. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pár­
tok képviselőiből megalakult nemzeti bizottságok Fejér megyében a harcokat követően
jöttek létre. 1945. március végén megkezdődhetett a közigazgatás újjászervezése, s az
előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a megyében Érd (1945. március 4.), Sóskút
(1945. március 15.) és Diósd községekben alakultak meg az első ténylegesen is működő
nemzeti bizottságok. Ugyanis Fejér megye északkeleti térségében a néphatalmi szervek
megalakulásának előfeltételei - mint az előzmények feltárásakor láttuk - adottak voltak.
Diósdon március közepétől működött az MKP szervezete, s a kommunisták - karöltve a
község párton kívüli demokratikus erőivel - 1945. március 29-én megalakították a nem­
zeti bizottságot. A diósdi nemzeti bizottság 12 tagja közül nyolc fő az MKP-t, négy tagja
pedig a pártonkívülieket képviselte. Alakuló ülésükön a tisztségviselők megválasztását
követően megszervezték az igazolóbizottságot, az ellenőrző bizottságot, a fegyelmi bizott­
ságot, s a község közellátásának biztosítása érdekében egy öttagú küldöttség kereste fel a
főváros közellátási kormánybiztosát. Április elején pedig a közbiztonság helyreállítására
megszervezték a demokratikus rendőrséget. Megkezdte munkáját az igazolóbizottság is:
iparengedélyek s a nyilasok helyi kiszolgálói ügyében döntött. Az utóbbi esetben három
személy internálását határozta el.3
A nemzeti bizottságok szervezeteinek kiépülését Székesfehérvár nemzeti bizottságá­
nak megalakulása is elősegítette, de elősegítették a szovjet katonai parancsnokságok is.
A Móri járásban Pisch József községi bíró kapott megbízást a járás ideiglenes vezetésére
s a Móri Nemzeti Bizottság megalakítására. A Sárbogárdi járásban a megbízott járási
főszolgabíró feladatkörét 1945. április 9-től Takáts Zsigmond látta el. Mind a Móri, mind
a Sárbogárdi járás ideiglenes vezetői szorgalmazták a néphatalmi szervek megalakulását,
intézkedtek a közbiztonság ügyében, számba vették a községekben működő malmokat és
üzemeket, összeíratták az iparosokat, a nyersanyag-készleteket. Takáts Zsigmond pedig
megtiltotta az igásállatok adásvételét. A járások ideiglenes vezetőinek munkája csak azt

6
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

követően vált hatékonnyá, hogy Bratán István főjegyző vezetésével 1945. április 18-án
megkezdte tevékenységét Fejér megye közigazgatási ügyosztálya.4
Székesfehérvár egyike volt azon magyar városoknak, amelyet a második világháború
frontharcai súlyosan érintettek, jelentős veszteséget okozott a város lakóinak az épület-
állományban bekövetkezett pusztulás, a város lakosságának jelentős része a márciusban
induló újabb harcok elől a Nyugat-Dunántúlra menekült.
Az elnyúló, több hónapos frontharcokat követően a polgári közigazgatás megszervezé­
se azonnal megindult. Az 1945. március 23-án tartott értekezleten Bocskov Nikolaj bol­
gárkertész, Falvay Jenő nyugalmazott városi tiszti főorvos, Gáspár János ügyvéd, Görhely
István lapszerkesztő, Hajós József kanonok, Jaksity Iván görögkeleti lelkipásztor Jolbey
Sándor törvényszéki elnök, Lapos István MÁV művezető, Lázár János építőmester, Su-
hajda Róbert gimnázium igazgató, Süveges István ács- és kőművesmester, Nyitray Pál ke­
reskedő, Takácsy Nagy Lóránt gyógyszerész, Nyírjessy Sándor tanügyi tanácsos, Laczó
Ferenc gázgyári szerelő, Vócsa Ferenc bőrdíszműárus, Páva Jenő a városi közművek igaz­
gatója, Ketskés Elek kántor vett részt. A jelenlévők 21 tagú bizottságot választottak. Az
Ideiglenes Városi Bizottság fő feladata a közigazgatás újjászervezésére irányult. A bizott­
ság elnöke Gáspár János, elnökhelyettese Ketskés Elek volt. A bizottság tíz ügyosztályt
hozott létre.5
Az Ideiglenes Városi Bizottság belügyminiszterhez írott jelentésében lehangoló, ostrom
utáni képet írt le Székesfehérvárról. A városban körülbelül 20 000 lakos maradt, többsé­
gükben „aggkorban levő férfi és nő, munkaképtelen gyermek és beteg, mintegy 25%-ra
tehető az itt élő lakosságnak munkabíró része. A város lakóházainak és egyéb épületei­
nek mintegy 50%-a teljesen összeomlott, vagy ha áll is, újjáépítés nélkül használhatat­
lan. További 40%-a oly súlyos mértékben rongálódott meg, hogy nagymértékű javítás és
helyreállítási munka nélkül állandó használatra alkalmatlan. Körülbelül csupán 10%-ára
tehető azoknak a lakóépületeknek a száma, amely kevésbé rongálódott meg és kisebb
javításokkal használhatóvá tehető. (...) A város belső területét épületromok borítják. A
romok alatt és a romok között emberi hullák, állati tetemek, rothadó és büdös anyagok
feküsznek. Ugyancsak sok temetetlen hulla és állati tetem fekszik szanaszét határainkban,
amelyeknek egy része már oszlásnak indult.”6
Amikor 1945. április 3-án Székesfehérvár város nemzeti bizottsága megalakult, már
a demokratikus pártok - a Polgári Demokrata Párt kivételével - szervezetei kiépültek, s
a város igazgatását illetően is rendezett viszonyok uralkodtak. Ugyanis a március 23-án
megalakult 21-es bizottság Gáspár János vezetésével megszervezte a város közigazgatá­
sával összefüggő feladatok ellátását, az ideiglenes testület tíz szakosztályt működtetett.
Ezen szakosztályok a nemzeti bizottság megalakulását követően tovább működtek, illetve
most már a nemzeti bizottság irányítása és felügyelete alatt. Tehát kontinuitást fejezett ki
a városi nemzeti bizottság azzal, hogy átvette a 21-es bizottság szakosztályait, s azzal is,
hogy a 21-es bizottság elnökét, Gáspár Jánost választották a demokratikus pártok küldöt­
tei a nemzeti bizottság elnökévé.
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

Az 1945. április 3-án megalakult városi nemzeti bizottság tagjai:

Elnöke: Dr. Gáspár János (SZDP)
Tagjai:
MKP SZDP NPP
Dr. Szirbik Ferenc Gerenday Gyula Mészáros Imre
Móder József Dr. Falvay Ferenc Pajor István
Kiss György Reveland János Papp József

FKGP Szakszervezet
Ketskés Elek Wagner József
Vócsa Ferenc Szilágyi Vilmos
Radics József Wagner János

A város nemzeti bizottságát a működő pártok delegáltjai alkották, a politikai testület

tükrözte az április elejéig kialakult politikai pártviszonyokat, de kifejezte a megalakulás
után létrejött változásokat is: április 14-én kibővült a Polgári Demokrata Párt - Csarno-
gurszky Dezső, Skorka Károly, Tosch Károly - tagjaival. Permanens személyi változások
jellemezték a testület tevékenységének kezdeti időszakát. A változásokat részben a párt-
szervezetek kérték, részben a nemzeti bizottság személyi döntései indokolták. A szociál­
demokrata párt április 10-én visszahívta Falvay Ferencet, s Mikó Istvánt delegálta.
A nemzeti bizottság elnökének személyében bekövetkezett változást az tette szükséges­
sé, hogy április 20-án Gáspár Jánost a város polgármesterévé választották, s ugyanekkor
lett a testület elnöke Wagner József.
A személyi változások nem gátolták a nemzeti bizottság munkáját. Április közepétől
ellátta a város közigazgatásának irányítását. Gyakorolta mindazokat a jogokat, amelyek­
kel a városi törvényhatósági bizottság rendelkezett. Ideiglenes lakásrendeletet alkotott,
szabályozta az alapvető közszükségleti cikkek árát, s megállapította a munkabéreket is. A
kereskedelmi és piaci árak felügyeletét egy öt főből álló bizottságra bízta, megalakította a
nemzeti segély városi bizottságát, a közellátás súlyos helyzetének javítása érdekében ha­
lászati felügyelőt nevezett ki a megye halállományának megóvására, s a Velencei-tó halá­
szati bérletének átvételével akarta biztosítani a városi lakosság halellátását. A közmunkák
méltányos és célszerű megszervezésével lendületet adott a romeltakarítási és lakóépület­
helyreállítási munkáknak. Felvette a kapcsolatot az illetékes katonai alakulatokkal az ak­
nák és robbanóanyagok hatástalanítása érdekében. Szorgalmazta az iskolák megnyitását,
az oktatás megszervezését azzal is előmozdította, hogy Szirbik Ferencet (magyar-angol
szakos középiskolai tanár), a nemzeti bizottság iskolaügyi referensét, a tankerületi főigaz­
gatóságra rendelte.7
A nemzeti bizottság közel hathetes tevékenysége megteremtette annak lehetőségét,
hogy megalakuljon a város törvényhatósági bizottsága. Jelentősebb ellentétek nem gátol­
ták sem a nemzeti bizottság munkáját, sem a törvényhatósági bizottság megalakulását.
Mindez nem mondható el a megyei nemzeti bizottságról, már megalakulására is a pár­
tok közötti küzdelem, nemegyszer ellentét nyomta rá bélyegét.
Fejér Megye Nemzeti Bizottsága 1945. április 24-én alakult meg. Megalakulásának
időpontja azt bizonyítja, hogy a nemzeti bizottság elsősorban a községi nemzeti bízott-
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

ságok munkáját döntően nem befolyásolta, így nem lehetett a háború befejezését követő
igen fontos időszak demokratikus átalakulásának hajtóereje. A megyei nemzeti bizottság
tagjait az FKGP, az MKP, az SZDP, az NPP és a Szabad Szakszervezetek delegálták.
Nem képviseltette magát a Polgári Demokrata Párt, jóllehet a párt városi szervezete április
közepén megalakult, s szervezői a községekben is megkezdték tevékenységüket. Ideigle­
nesen pártonkívüliek töltötték be a PDP számára fenntartott helyeket. Járásonként egy-
egy bizottsági tagot is be kívántak hívni azzal a céllal, hogy a járási delegáltak összekötő,
közvetítő szerepet biztosítsanak a megyei és a községi nemzeti bizottságok között.

Fejér Megye Nemzeti Bizottságának tagjai:

Elnöke: Wagner József (Szabad Szakszervezetek)
Tagjai:
MKP SZDP NPP
Móder József Mikó István Papp József
Promper József Nagy Ernő Mészáros Imre

FKGP Szabad Szakszervezetek Pártonkívüliek

Ketskés Elek Stuber János Szőke Gyula
Vócsa Ferenc Tusnádi Ferenc
Falvay Jenő

Az 1945 áprilisában létrejött néphatalmi testület megalakulásakor a személyi kérdé­

sek nem bizonyultak eldöntöttnek, egyes delegáltak provizórikusnak tudták szerepüket.
A tisztázatlan személyi kérdések ugyan nem akadályozták a bizottság munkáját, de an­
nak hatékonyságát, eredményességét késleltették. Különösen abban a helyzetben, amikor
a nemzeti bizottság megyei szinten ellátta a közigazgatás irányítását, s a közigazgatás
demokratikus alapon történő újjászervezését. Gyakorolta a megyei törvényhatósági bi­
zottság, a közigazgatási bizottság jogkörét, s politikai illetékessége egyaránt átfogta a sze­
mélyi és gazdasági ügyeket.
Feszült helyzetet teremtett a megyei nemzeti bizottság azon törekvése, hogy felülvizs­
gálja a községekben létrejött nemzeti bizottságok megalakulását és tevékenységét. A helyi
néphatalmi szervek munkájában zavart, a megalakult pártok között viszályt okozó hatá­
rozat lényegében abból a törekvésből fakadt, hogy az egységes elvek alapján, most már a
megyei nemzeti bizottság szervezze újjá, illetve ahol még nem alakultak meg, ott alakít­
sák meg a nemzeti bizottságokat.
A megyei nemzeti bizottság határozata mögött a már működő pártok megyei vezetősé­
gének állásfoglalása is meghúzódott. Egyes pártok vezetői bizalmatlanul szemlélték azok
tevékenységét, akik a felsőbb pártvezetés tudta, igazoló okmánya nélkül alakították meg
a helyi szervezeteket. Jelentősen csökkentek tehát a helyi viszonyokból kinövő kezdemé­
nyezések, nem egy ízben semmissé lettek, különösen akkor, ha azok nem találkoztak a
megyei pártvezetők jóváhagyásával. Olyan folyamatok alakultak ki megyeszerte, ame­
lyekben a személyi és a pártok közötti ellentétek egyre élesebben jelentkeztek. Amíg 1945
áprilisa a nemzeti bizottságok megalakulásának időszaka, addig - részint a megyei nem­
zeti bizottság határozatának következményeként - 1945 májusa az újjáalakulás hónapja.
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

A megyei nemzeti bizottságban résztvevő pártok között az ellentétek április 25-én az

alispán személyét illetően robbantak ki. Korántsem volt közömbös, hogy a megye első
tisztviselőjévé, még ha ideiglenes jelleggel is, mely párt jelöltjét választják. Vócsa Fe­
renc az FKGP választmánya nevében a megye viszonyait jól ismerő, s megfelelő képesí­
téssel, közigazgatási tapasztalattal rendelkező Bratán István megválasztását támogatta.
Nagy Ernő a szociáldemokrata párt tagja, az NPP és az MKP állásfoglalását is összegezte,
s Szirbik Ferenc mellett foglalt állást, mert „...személyében biztosítékot lát arra nézve,
hogy... új szellemet fog bevinni a régi vármegyeházába”. Hosszas vita után titkos szava­
zás döntött az alispán személyéről; az MKP, az SZDP és az NPP együttes állásfoglalása
Szirbik Ferenc középiskolai tanárnak, az MKP tagjának juttatta az alispáni tisztséget.
Szirbik az alispáni hivatal vezetését illetően nem rendelkezett megfelelő képesítéssel és
közigazgatási gyakorlattal, mégis személye volt a biztosíték arra - döntően a munkáspár­
tok egyeztetett álláspontja szerint - , hogy demokratikus alapon történik meg a közigaz­
gatás újjászervezése.
A titkos szavazás során vereséget szenvedett FKGP nem tudta megtörni a tőle balra álló
pártok egységes fellépését, még akkor sem, amikor arra hivatkozva követelték a kisgaz­
dapárt jelöltjének megválasztását, hogy a hagyományosan agrárius megye lakosságának
többsége az FKGP tagja, illetve a párt politikájának támogatója. A választás során tehát az
FKGP képviselői a nemzeti bizottságban elszigetelődtek, s a pártot ért kudarcból személyi
ellentétek is fakadtak. Vócsa Ferenc és Szirbik Ferenc konfliktusa hátterében az FKGP
és az MKP politikai koncepciója közötti ellentét állott. De vereséget szenvedett az FKGP
megyei választmánya is, egyetlen kulcsfontosságú pozíciót sem sikerült a párt tagjaival
betöltetniük. A megye és a város főispánjává a budapesti illetőségű szociáldemokrata Sza­
bó Istvánt nevezte ki a belügyminiszter, ugyancsak az SZDP tagja volt a város polgármes­
tere, s az MKP tagja Wagner József töltötte be - jóllehet a szakszervezetek delegáltjaként
- mind a városi, mind a megyei nemzeti bizottság elnöki tisztségét. A megye többségi
pártjának tehát a kisebbség szerepe jutott a nemzeti bizottságban, s nem változott jelentő­
sen azt követően sem az FKGP pozíciója, hogy a nemzeti bizottság Bratán Istvánt főjegy­
zővé, Barabás Ferencet pedig tiszti főügyésszé ideiglenesen megválasztotta.8
A községi nemzeti bizottságok újjáalakulásának folyamata részben a már idézett ha­
tározatnak, részben pedig annak a szervezőmunkának volt következménye, amelynek
eredményeként folyamatosan kiépültek a pártok községi szervezetei. 1945. április végé­
ig 69 községi nemzeti bizottság működött a megyében. Májusban pedig valamennyi kö­
zségben megalakultak a nemzeti bizottságok. Megteremtődött annak lehetősége, hogy a
néphatalmi szervek újjászervezzék a közigazgatást, s az igazgatási feladatokat átvegyék
a demokratikus alapon újjászülető községi képviselő-testületek s a megyei törvényha­
tósági bizottság.
Április 30-án alakult újjá a már egy hónapja működő Diósdi Nemzeti Bizottság. Csupán
az indokolta az átszervezés tényét, hogy az MKP tagjai és a pártonkívüliek nem egyenlő
arányban (nyolc-négy) vettek részt a testület munkájában. Ezt az aránytalanságot oldotta
fel április 30-i ülésük, az MKP képviselőinek és a pártonkívülieknek a száma egyaránt
hat-hat lett. Diósdon a helyi pártviszonyokat illetően lényeges változás nem történt, az
MKP mellett újabb párt, illetve pártok nem alakultak meg. Barna József a nemzeti bizott­
ság elnöke csupán arra tett utalást, hogy az SZDP megkezdte szervező tevékenységét.9

n 10
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

A pártok képviselőinek eltérő száma okozott gondot Mányon is. Április 22-én azért alakult
újjá a nemzeti bizottság, mert az FKGP-t kilenc, az MKP-t három fő képviselte.10 Kápol-
násnyéken április 8-án a községi elöljáróság tette közhírré, hogy a lakosság jelenjen meg a
községháza udvarán, s válasszák meg a nemzeti bizottságot. Berta Pál plébános ismertette
az egybegyűltek előtt, hogy a testület megválasztásával „...megindul a község élete, elin­
dul az építő munka, [ajmely községünket ismét naggyá, széppé, virágzóvá tenni hivatott”.
A lelkesítő beszédet követően pártonkívüliekből alakult meg a nemzeti bizottság, s mind­
addig ellátták feladatukat, míg a pártok szervezése lehetővé nem tette, hogy az MKP, az
SZDP, az FKGP és a szakszervezetek képviselőiből alakuljon újjá a nemzeti bizottság.11
Polgárdiban a pártok szervezetei csupán egy-egy főt delegáltak, így érthető, hogy az
újjáalakuláskor a pártok képviselőinek létszámát három-három főre egészítették ki.12
Sárbogárdon az április 5-én megalakult nemzeti bizottságot az MKP, az SZDP, az NPP,
az FKGP és a szakszervezetek delegáltjai alkották, a testület május 7-én újjáalakult annak
ellenére, hogy változás a működő pártok esetében nem következett be. A nemzeti bizott­
ság újjáalakulásának kizárólag személyi következményei voltak.13
Személyi ellentétek indokolták a Velencei Nemzeti Bizottság újjáalakulását. Ketskés
Elek az FKGP megyei ügyvezető igazgatója, Nagy Ernő az SZDP megyei titkára és Kun
Elemér az NPP megyei titkára jelent meg a községben, hogy a konfliktusokat feloldja.14
Nem célunk a változások teljes felsorolása, csupán azt akartuk érzékeltetni, hogy mi­
lyen okok munkáltak egy-egy átalakulás hátterében, s a változások - elsősorban a sze­
mélyi jellegűek - hosszabb távon nem bénították meg a nemzeti bizottságok munkáját.
A nemzeti bizottságok tevékenysége a demokratikus átalakulás kezdeteihez kapcsolódik,
ahhoz az átalakuláshoz, amely 1945 tavaszán kibontakozott hazánkban.
A nemzeti bizottságok a háború befejezését követően az élet megindulásának voltak
néphatalmi szervei. Megszervezték a közigazgatást, a lakosság élelemmel történő ellátá­
sát, szorgalmazták a mezőgazdasági munkák megkezdését, vezetésükkel kezdődött meg
a romeltakarítás, a háborús károk helyreállítása. A közbiztonság, a települések nyugal­
mának biztosítására rendőrséget szerveztek. Hatáskörüket az egyes nemzeti bizottságok
csupán abban lépték túl, hogy megszervezték az igazolóbizottságokat. A nemzeti bizott­
ságok felügyelete alatt működő igazolóbizottságok (Ercsi, Diósd, Cece) a főispán erélyes
közbelépésére szüntették be tevékenységüket. Hatáskörükbe tartozott az ideiglenes köz­
ségi elöljáróság megalakítása, a községi bíró és tisztviselők - vezető jegyzők, községi
alkalmazottak - kinevezése.
1945 májusában egységessé vált a nemzeti bizottságok munkája, és egységes elvek
alapján meg is szilárdultak, a pártonkívüliek átadták helyüket a pártok képviselőinek.
Mindössze három kisközségben: Balinkán, Gúttamásiban és Sőréden nem alakultak meg
a pártok, így ezen helységekben továbbra is pártonkívüliekből állt a testület. A nemzeti
bizottságok felkészültek a községi képviselő-testületek megalakítására, s 1945 júniusától
sorra alakultak a pártok számarányának megfelelően létrehozott önkormányzatok.
A pártok közötti küzdelem most más hangsúlyt kapott, áttevődött a párttagok létszámá­
ra, hiszen a községekben működő pártok létszámuknak megfelelően delegálhattak tagokat
a képviselő-testületbe. Érthető, hogy valamennyi párt igen erőteljes tagtoborzó tevékenysé­
get fejtett ki. Június végéig Fejér megyében az MKP 93, az SZDP 63, az NPP 64, az FKGP
84 és a PDP 12 községi szervezete működött. A pártszervezetek számát tekintve az MKP

11
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

bizonyult a legszámottevőbbnek, a községek több mint 90%-ában működött a párt, s ez az

agrárius Fejér megyében nem csekély eredmény. Taglétszámát illetően azonban az MKP
jelentősen elmaradt a kevesebb községi szervezettel rendelkező FKGP mögött. Az SZDP és
az NPP közel azonos, míg a PDP jelentéktelen számú pártszervezetet épített ki. (A PDP-nek
a következő helységekben működtek szervezetei: Adony, Alap, Bodajk, Érd, Kálóz, Mór,
Pákozd, Perkáta, Pusztavám, Sárkeresztúr, Soponya, Velence és Székesfehérvár.)15
A pártok taglétszámára vonatkozóan már közel sem rendelkezünk megbízható adatok­
kal, csupán tájékoztató jellegű felmérésre hivatkozhatunk, amelynek alapvető hiányossá­
ga, hogy nem közöl adatokat a PDP taglétszámáról.16

A pártok taglétszámának százalékos megoszlása:

MKP 25,5%
SZDP 20,0%
NPP 16,9%
FKGP 40,6%

Sarkalatos kérdéssé vált az önkormányzatok újjászervezésénél a pártok taglétszáma, s

a probléma legélesebben a megyei nemzeti bizottság ülésein vetődött fel, ugyanis a tes­
tület már május közepétől permanensen foglalkozott a megyei törvényhatósági bizottság
létrehozásával. Pártközi értekezleteket követően, június 13-án oly módon állapította meg a
pártok képviseleti arányait, hogy az FKGP-t 25, az MKP-t 14 fő, az SZDP-t 14 fő, az NPP-t
14 fő, a PDP-t két fő, a szakszervezeteket pedig 11 fő képviseli a megyei törvényhatósági
bizottságban. A határozatot az FKGP alapkoncepciójában vitatta, lényegében a párt me­
gyei választmánya a nemzeti bizottságban kialakult helyzetéből okulva elejét akarta venni
annak, hogy a kisebbség szerepét töltse be a munkáspártokkal szemben a törvényhatósági
bizottságban is.
Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottságának megalakulása a pártok közötti már-
már kibékíthetetlen ellentéteket elmélyítette. A konfliktusok eredője az alispán személyé­
nek kérdése volt, ugyanis a munkáspártok a kommunista párt tagját, dr. Szirbik Ferencet,
a kisgazdapárt pedig a jelentős közigazgatási múlttal és tapasztalatokkal rendelkező dr.
Thaisz Andort jelölték, aki 1939-től a nyilas hatalomátvételig a vármegye első tisztviselő­
jének, az alispánnak feladatait ellátta. A törvényhatósági bizottság alakuló ülésen a szo­
ciáldemokrata Szabó István főispán elnökölt, s személyesen jelent meg, hangsúlyt adva a
munkáspártok törekvésének Adam Mihailovics Piszarenkó gárdaezredes, Székesfehérvár
szovjet katonai parancsnoka.
Az alispán tisztségéről döntő titkos szavazás során Szirbik Ferenc 44 érvényes szava­
zatot kapott szemben a Thaisz Andorra leadott 25 szavazattal. A választás lebonyolítását
követően nyomban támadásba lendültek a kisgazdapárt bizottsági tagjai, ugyanis Szirbik
középiskolai tanár lévén megfelelő jogi, közigazgatási képesítéssel nem rendelkezett, a vá­
lasztás megsemmisítését követelték. A kommunista Szirbiket támogató munkáspártok és
szövetségeseik (szakszervezetek és a Nemzeti Parasztpárt képviselői) az 1030/1945. ME
számú rendeletre hivatkozva feliratban kérték a belügyminisztert, hogy „.. .Szirbik Ferenc
alispán részére az előírt képesítési kellékeket engedje el”.17
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

A képesítési kellékek hiánya hónapokon át, 1946 tavaszáig feszült légkört teremtett a
vármegyeházán, az alispáni hivatalban, sőt a vármegye községeiben is. A személyi el­
lentétek a kisgazdák és a munkáspártok között nemcsak a törvényhatósági bizottságban
mélyültek el, hanem a politikai, gazdasági és kulturális szféra valamennyi területén.
A háborús időszakot követően a város közegészségügyére vonatkozóan ugyancsak nem
rendelkezünk megbízható adatokkal. 1946-ban Gáspár János polgármester az alábbiak­
ban rögzítette véleményét: „Városunk közegészségügye a nagy megpróbáltatások ellenére
is mindvégig szinte jónak volt mondható. Az egyetlen igen elszomorító jelenség a nemi
betegségek nagymérvű elharapódzása. Bár ez a háborúnak és annak következményeként
előállott erkölcsi meglazulásnak okszerű következménye, mégis e téren már komoly javu­
lásnak kellett volna bekövetkeznie.”18
1946-ra vonatkozó statisztikai adatok hiányában nem tudjuk egyértelműen a polgár-
mester által felvázolt elszomorító képet láttatni, de annyi bizonyos, hogy 1946 novem­
berében 50 új megbetegedést észleltek. Nők és férfiak egyaránt voltak a megbetegedettek
között. A nemibeteg-gondozó intézet napi rendelésein ebben az időszakban 340 személyt
vizsgáltak meg, közel harmaduk szenvedett betegségben.
1945 tavaszán több polgármesteri rendelet követelte meg a város lakosságától a köz-
tisztaság biztosítását, a romok eltakarítását. Elsősorban a járvány veszély elkerülése miatt
hangsúlyozták a lakosság felelősségét.
A Népjóléti Minisztérium rendelete alapján a törvényhatósági jogú városok köztiszta­
ságának felmérése 1946 februárjában történt meg. A rendelet a háborús események kö­
vetkeztében tönkrement és megsérült lakóházak felmérését, az épületek megrongálódása
és pusztulása során keletkezett törmelékek elszállítását, az egészségügyi intézmények és
piacok környékéről a hulladékok és törmelékek elszállítását, a háziszemét-gyűjtés állapo­
tát, általában a város tereinek, útjainak és utcáinak tisztántartását, a levegő tisztaságát,
a porképződés megakadályozását, valamint a házi szemét helytelen kezeléséből fakadó
ártalmak okozta állapotot kívánta feltárni. Székesfehérvár kétségtelenül a szennyezett vá­
rosok közé tartozott, hiszen az ország kevés nagyobb települése szenvedett ilyen mértékű
épületkárokat.
A Magyar Városok Országos Szövetsége felmérése alapján Székesfehérvár, Debrecen
és Hatvan városok után a háborús pusztítások mértékét tekintve a harmadik helyen állt.
Ezen statisztika alapján Székesfehérváron a háborús épületkárok közel 30 százalékosak
voltak. A később készített - feltehetőleg pontosabb - adatsorok ennél nagyobb értéket
jeleznek, 40 százalékos pusztulást állapítottak meg.
A város 7198 épületéből 833 teljesen elpusztult, 1248 súlyosan megsérült és lakha­
tatlanná vált, 5117 részben sérült meg, illetőleg részben vált lakhatatlanná. A törmelék
elszállítása elsősorban a szállítóeszközök hiánya miatt akadozott. A közlekedési utakról
is csupán a törmelékek mintegy 20%-át távolították el. A város azonban kétségtelenül
megpróbált megfelelni a legelemibb elvárásoknak, és erőteljesen sürgette elsősorban a
romok eltávolítását. A polgármesteri felhívás a város több napilapjában, így a Fehérvári
Népszavában és a Fehérvári Hírekben is napvilágot látott. A háztulajdonosokat kötelezték
az ingatlanok előtti közterületről a törmelékek és a szemét elszállítására.
Székesfehérvár közállapotai lassan javultak, egyes esetekben már a lakók is tiltakoztak,
elsősorban a járvány veszély miatt. A közegészségügyet is veszélyeztető helyzet miatt a mér-
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

nöki hivatal javaslattal fordult a városvezetéshez, amelyben többek között az elsőfokú köz-
igazgatási hatóság erőteljes intézkedését, valamint az államrendőrség fellépését sürgette.
A második világháború jelentős károkat okozott a város útjaiban is. 1945-1946 között
mintegy 100 000 forintot fordítottak a város területén található utak, utcák helyreállí­
tására. Különösen az útfelületek károsodtak a többhónapos frontharcok során, de még
ennél is nagyobb pusztulást szenvedtek az utak melletti fák. A város külső útjai mentén
található 6000 darabos faállomány szinte teljesen elpusztult, mindössze 500 darab élte
túl a harcok végét.
Ugyancsak a háborús károk miatt megkezdődött a parkok és ligetek rekonstrukció­
ja is, amelynek során elsősorban a terepsérüléseket szüntették meg, és megkezdődött az
elpusztult fák, cserjék, élő sövények pótlása is. E téren a munkák csak lassan haladtak,
hiszen a városi kertészet súlyos károkat szenvedett, elpusztultak a faiskolában kiültetett
facsemeték, cserjék is. Ezzel magyarázható, hogy a parkok fásítása lassan haladt és csu­
pán 500 darab díszfa, cserje, sövény kiültetésére került sor. A munkák többségét ekkor is
közmunkával végeztették el.
A városi közmüvek szintén jelentős károkat szenvedtek, különösen a villanytelepet ér­
ték súlyos sérülések. Elpusztultak a telep épületei, a városi közvilágítás, a nagy-, vala­
mint a kisfeszültségű hálózat; a helyreállítás költségeire 471 000 forintot fordítottak. A
közművekhez tartozó más üzemek is hasonló mértékben károsodtak. A vízművekre, a
szennyvíztelepre, a köztisztasági üzem épületeinek, berendezési tárgyainak és más, a cég
érdekeltségi köréhez tartozó vagyontárgyak, üzemek helyreállítására több mint 300 000
forintot áldoztak.
A megye és a város újjáépítése hosszantartó folyamat volt, amelyet az ideiglenes városi
bizottságot követően a nemzeti bizottság, majd az újjáalakított törvényhatóság irányította.
Az 1945. évet követő évtized politikai képét bonyolult viszonyok jellemzik. A két nagyobb
korszakra bontható évtizedből az elsőt a demokratikus átalakulás éveinek nevezhetjük,
amely 1945-től 1948-ig tartott. A város politikai életében a koalícióba tömörült pártok
tevékenysége volt meghatározó, közülük is a legnagyobb befolyással rendelkező Függet­
len Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt, továbbá a Szociáldemokrata Párt emelhetők
ki. Előbbi elsődlegesen a város agrárrétegeit, a másik az ipari munkásokat tömörítette.
Mellettük három kisebb befolyással bíró párt bontott zászlót, a Magyar Kommunista Párt,
a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt. A Polgári Demokrata Párt szűk tár­
sadalmi bázisa, az értelmiség rétegeire és a kisiparosok körére szorítkozott. A parasztpárt
elsődlegesen a tiszántúli parasztság körében és a népi értelmiség kvalifikált rétegeiben
rendelkezett befolyással, Székesfehérváron nem tudott komoly tényezővé válni, míg a
kommunista párt 1919-ből, legális tevékenysége folytán volt ismert a városi polgárság
körében. Ez utóbbi párt azonban a szovjet megszálló erők részéről olyan külső támoga­
tást kapott - az első években a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól -, amely lehetővé tet­
te számára a politikai hatalom megszerzését. A város társadalmi szerkezete és politikai
struktúrája nem igazodott az 1945 utáni években a kommunista elképzelésekhez, amelyet
a nemzet-, majd az országgyűlési választások is bebizonyítottak.
A megyei törvényhatósági bizottság megalakulásakor (1945. augusztus 16.) kirobbant
ellentétek hatással voltak a községi képviselő-testületek megalakulására is; 17 község­
ben a nemzeti bizottságok a képviselő-testületbe küldendő tagok arányszámában nem

14
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

tudtak egységes álláspontot kialakítani. Végül a konfliktust a megyei nemzeti bizottság

szeptember 4-i határozatával oldotta fel, mégpedig a pártok által a testületbe küldendő
tagok arányszámát a megyei törvényhatósági bizottsági tagok arányszámával azonos mó­
don állapította meg, nevezetesen a képviselő-testületi tagok számának 31%-át az FKGP,
18%-át az MKP, 18%-át az SZDP, 17%-át az NPP, 14%-át a szakszervezetek és 2%-át a
PDP delegálta.19
A községi képviselő-testületek, a törvényhatósági bizottságok (megyei és városi) meg­
alakulását követően a nemzeti bizottságok feladata a politikai felügyelet gyakorlására
korlátozódott. Közvetlenül már nem gyakorolták a megyei és községi önkormányzatok
jogkörét. 1945 nyarán-őszén átmeneti bizonytalanság volt megfigyelhető munkájukban,
ez a bizonytalanság abból fakadt, hogy nem a nemzeti bizottságokra épült az újjászerve­
zett közigazgatás.
A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak helyi testületéi - miután létrehoz­
ták az önkormányzati testületeket - közvetlenül már nem vettek részt a közigazgatásban.
Feladatuk egy-egy, a népi demokratikus átalakulás szempontjából fontos politikai kérdé­
sekben teljesedett ki, így az 1945. évi nemzetgyűlési választások megszervezésében, az
egyházi iskolák államosításában, a gazdasági stabilizáció megvédésében, a hároméves
terv célkitűzéseinek megvalósításában. S azokban a községekben, ahol a belügyminisz­
ter a német lakosság kitelepítésével kapcsolatban felfüggesztette a helyi önkormányzatok
(képviselő-testületek) működését, ott ismét a nemzeti bizottságok vették át a területileg
illetékes járási főjegyző felügyelete és irányítása mellett a közigazgatás vezetését.
1945 után a koalíciós években a nemzetgyűlési választások előzetes felmérésére, 1945
októberében tartották meg a fővárosi helyhatósági választásokat, amely a novemberi nem­
zetgyűlési választások főpróbájának minősült. A november 4-i nemzetgyűlési választáso­
kat követően a polgári politikai erőket tömörítő győztes kisgazdapárt a helyhatósági vá­
lasztások országos kiírására törekedett ugyan, de - a fent említett választások eredménye,
a kisgazdák abszolút többsége - a többi párt a választások elodázásában volt érdekelt.
A kisgazdapárti politikai akaratot azonban a munkáspártok elgáncsolták, így az alsó- és
középszintű közigazgatás vezető testületéinek tagjait továbbra is paritásos rendszer alap­
ján delegálták. Ennek eredményeként a polgári erőket tömörítő kisgazdapárt alulmaradt
a baloldali pártokkal szemben. A kisgazdapártnak az arányosítást célzó törekvései - vá­
lasztásokon lemért politikai befolyás döntsön a képviselő-testületek összetételéről - nem
jártak sikerrel. A Baloldali Blokk pártjai (MKP, SZDP, NPP) megakadályozták a „polgári
demokrácia” szabályain szerveződő önkormányzatok kialakulását.
1945 őszén a választások megtartását nemcsak a belpolitikai helyzet sürgette, hanem
a szövetséges hatalmak nemzetközi megállapodásai is. Az 1945 februárjában megtartott
jaltai konferencia nyilatkozata felszólította „... a tengely volt európai csatlós államainak
népeit, hogy sürgős megoldásra váró politikai és gazdasági kérdéseiket demokratikus esz­
közökkel oldják meg.. ”20
Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokat a szeptember 16-án megjelent VIII. törvény­
cikk szabályozta. A nemzetgyűlési képviselőket a kerületi lajstromok alapján választották
úgy, hogy minden 12 000 érvényes szavazatra egy képviselői megbízatás járt. Ezenkívül
a pártok országos lajstromokat is állítottak, amellyel további 50 képviselőt választhattak a
már említett feltételek mellett.21

15
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

A választásokon való részvétel jogát az Országos Nemzeti Bizottság állapította meg.

Határozata értelmében a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjain kívül a Magyar
Radikális Párt és a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt kérelmét fogadta el.
Ez utóbbi párt azonban a Független Kisgazdapárt listáján indult.
A törvény az ország területén 16 választókerületet hozott létre, Fejér megye a Fejér
és Komárom-Esztergom vármegyék és Székesfehérvár thj. város választókerület részét
képezte. A választási küzdelmet rendkívül kiélezett légkör jellemezte, s ezt a politikai
ellentéteken kívül személyi ellentétek is meghatározták. Ez mutatkozott meg a választá­
si küzdelem nyitányát jelentő, a Függetlenségi Front pártjai által július 29-én rendezett
aratási ünnepségen is. Holott ennek alapvető célja a politikai nézeteltérések tompítása
és a gazdatársadalom aktivizálása volt. A választási küzdelem további menetében a pár­
tok már nem tartottak közös nagygyűlést, tömegrendezvényeiken saját programjaikat
népszerűsítették.
Augusztus 26-án került sor a kommunista párt első nagygyűlésére Székesfehérváron.
A 17-18 ezer fős tömeg előtt tartott beszédében Révai József a választásokon pártja ered­
ményeit optimistán ítélte meg, az újonnan megválasztott parlamentben a kommunisták­
nak többségi szerepet szánt. Beszédének további részében kulcsfontosságúnak ítélte a két
munkáspárt (MKP, SZDP) szövetségét és ezek viszonyát a kisgazdákkal. De bírálta ez
utóbbi párt ún. jobboldalának tevékenységét. Kritikával illette a kisgazdák azon törekvé­
sét, hogy a Parasztszövetséget érdekképviseleti alapon szervezi, és a parasztság sztrájkjo­
gának törvénybe iktatására törekszik. Szeptember végéig a választási küzdelemben átme­
neti csendes időszak következett be. Egyedül a Nemzeti Parasztpárt tartott nagygyűlést,
de ennek jelentősebb visszhangja nem volt.
A kisgazdapárt csak a Budapesten rendezett augusztusi országos nagyválasztmány ér­
tekezlete után fordította figyelmét a közelgő választásokra és ennek határozataira építette
választási programját. Székesfehérváron mindössze egy nagygyűlést tartottak szeptember
30-án, közel 15 ezer ember részvételével. A hallgatóság nagy részét a város és környéke
gazdái, valamint a diákok alkották. A nagygyűlés szónoka az országos pártközpont ré­
széről Vásáry István volt. Beszédében bírálta a koalíció többi pártját, azok tevékenységét
és módszereit. Állást foglalt a magántulajdon, a vallásszabadság védelmében. Kiemel­
te a polgári és paraszti egység létrehozása által, pártja vezetésével megvalósuló nemzeti
egységet. A megyei szervezet nevében Nyirjessy Sándor és Vócsa Ferenc tartott prog­
rambeszédet. Vásáryhoz hasonlóan ők is a polgári életforma létjogosultsága mellett tör­
tek lándzsát. Hangsúlyozták a polgári demokrácia, az emberi szabadságjogok igényét,
és a kisgazdák szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott, a társadalom középrétegeire
építő politikáját.
A kisgazdapárt választási gyűlése után rendkívüli mértékben fokozódott a párt és a
kommunisták ellentéte. A nyílt konfrontáció elkerülése érdekében a kisgazdák további
gyűlést nem tartottak. Agitációjuk legfőbb módszerét az ún. háziagitációk jelentették.
Új helyzetet teremtett a küzdelem menetében a budapesti törvényhatósági választás, a
munkáspártokat sokkolta a kisgazdák sikere. Az október 7-ét követő napokban általánossá
váltak az FKGP elleni akciók. Az MKP gyenge választási eredményét agresszív kisgaz-
da-ellenességgel igyekezett feledtetni. Október 9-én a kommunista pártnapot követően a
kisgazdák ügyvezető elnöke, Nyirjessy Sándor ellen tüntettek. A több mint 600 fős tömeg

16
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

a kisgazdák székháza elé vonult, majd Nyirjessynek a cisztercita rendházban lévő lakását
feltörték, átkutatták. Október 10-én behatoltak az FKGP Hősök terén lévő székházába,
összetörték a berendezést, megrongálták a telefont, ezzel - ismerve az akkori közlekedési
és hírközlési viszonyokat - megbénították kapcsolatukat a budapesti pártközponttal és a
vidéki szervezetekkel. Az akciók, bár zavart keltettek az FKGP-ben, nem érték el céljukat,
nem törték meg a párt választási agitációját. Az atrocitások semmiképp sem szolgálták a
kommunista párt választási küzdelmét, és károsan befolyásolták nemcsak a város lakos­
ságával, hanem az SZDP-vel való együttműködést is. Megállapíthatjuk, hogy a budapesti
választások után az MKP, de bizonyos fokig a szociáldemokraták koncepciójában is a
kapkodás jelei voltak tapasztalhatók. Az egymással történő rivalizálás útjára léptek.
A Nemzeti Parasztpárt október 14-én tartotta utolsó nagygyűlését, amelynek központi
témája a párt önálló politikájának hangsúlyozása volt, különösen azzal a váddal szemben,
miszerint a Nemzeti Parasztpárt a kommunisták „leányvállalata”. A választási harc utolsó
felvonását az október 28-i MKP és SZDP nagygyűlés jelentette. Rajk László, a Központi
Vezetőség titkára beszédében az elszabadult kedélyek csillapítására törekedett, hangsú­
lyozta: egyik párt sem engedheti meg azt, hogy a választási harcban „rálicitáljon” a má­
sikra, mert az ország nehéz gazdasági és politikai helyzetében csak a koalíció vállalhatja
a feladatok megoldását. Szakasits Árpád az SZDP szónoka - Rajkhoz hasonlóan - kulcs-
fontosságúnak ítélte az infláció megakadályozását, a mezőgazdaság és az ipar újjáépítését
szorgalmazta.22
Ezzel a tömegrendezvénnyel lezárult a pártok választási nagygyűlés-sorozata, a Polgári
Demokrata Párt nem tartott összevont megyei rendezvényt.

Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Fejér megyei eredménye:

1. Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt 90 576 62,87%
2. Szociáldemokrata Párt 23 270 16,15%
3. Magyar Kommunista Párt 17 685 12,28%
4. Nemzeti Parasztpárt 9 338 6,48%
5. Polgári Demokrata Párt 3 204 2,23%

A kisgazdapárt országos átlagánál (57,03%) jobb eredménnyel megszerezte a szava­

zatok abszolút többségét, a megye 100 községében - Zámoly kivételével - a legerősebb
politikai pártnak bizonyult.

Székesfehérvár thj. város esetében a pártok eredményei eltérőek a megyei eredményektől.

1. Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt 11 360 56,22%
2. Szociáldemokrata Párt 6 286 30,30%
3. Magyar Kommunista Párt 1 440 6,96%
4. Nemzeti Parasztpárt 1 014 4,90%
5. Polgári Demokrata Párt 335 1,52%

A kisgazdapárt ugyan itt is megszerezte a szavazatok abszolút többségét (56,22%), a

munkáspártok viszont meglepő eredményeket produkáltak: az SZDP 30,3%-ot, az MKP
6,96%-ot ért el. A Parasztpárt 4,9%, a Polgári Demokrata Párt 1,6%-os szereplése nehe-
 „J elszavakkal nem lehet országot építeni!”

zen értékelhető, a rétegpárt funkcióinak is alig tudtak megfelelni. így a kisgazdapárt 11, a
szociáldemokrata párt négy, a kommunista párt három, a parasztpárt egy mandátumhoz
jutott Fejér megyében.23
A választások eredménye, illetve a kisgazdapárt sikere a polgári életforma és a plura­
lista demokrácia igényét bizonyította, amelyben a párt elképzelései szerint polgári és pa­
raszti elemek ötvöződtek. Programjuk biztosította azt a kohéziós erőt, ameíy a választók
többségének megfelelt, sikerükben jelentős részt vállalt a katolikus egyház is. A politika­
ilag el nem kötelezett választók szavazata is a kisgazdákat erősítette.
Mindezek ellenére az FKGP politikai törekvéseit nem tudta érvényesíteni. A törvény­
hozói hatalomban elért abszolút többsége ellenére, a végrehajtói hatalomban, a megyei,
községi önkormányzati szervekben kisebbségi szerepre szorult.
A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai a koalíciós kormányzás fenntartása
mellett döntöttek, ez nyilvánult meg a Tildy-kormány megalakulásakor, november 15-én.
Kulcsfontosságú pozíciók (pl. a Belügyminisztérium) jutottak a kisgazdapárttól balra lévő
pártok politikusainak is.
Fejér megyében is átrendeződtek a választások után a pártok kapcsolatai. A „mindenki
mindenki ellen” állapotot felváltotta a kommunisták, szociáldemokraták és a parasztpárt
szövetsége, s a tevékenységük főleg a kisgazdák ún. jobboldalának támadásában fejező­
dött ki.
A politikai konfliktusok azonban nem gátolták a pártépítési tevékenységét. A kisgaz­
dák 95, a kommunisták 94, a szociáldemokraták 77, a parasztpárt 69, a polgári demok­
raták 14 községi pártszervezettel rendelkeztek. A pártok taglétszáma a választások előtti
állapothoz képest lényeges változást nem tükröz.

A párttagok létszáma:
Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt 44 194
Magyar Kommunista Párt 12 166
Szociáldemokrata Párt 10 818
Nemzeti Parasztpárt 7 009
Polgári Demokrata Párt 1225

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjaiba tömörült a megye felnőtt korú lakos­
ságának közel fele, mintegy 76 ezer fő. Ez a felnőtt népesség rendkívül magas politikai
érdeklődését mutatja. A kisgazdapárt valamelyest tovább erősödött, hiszen a párt taglét­
száma jelentősen meghaladta a többi párt taglétszámának együttes összegét. így változat­
lanul a legerősebb tömegpárt maradt, s ennek okait részint a megye sajátos adottságaiban
kell keresnünk.24
Az 1945. november 4-én megtartott nemzetgyűlési választások a kisgazdapárt győzel­
mével zárultak. Ezt követően a diktatúra és a demokrácia kérdései hatották át a közéletet.
Vócsa Ferenc kisgazdapárti nemzetgyűlési képviselő, a megyei törvényhatósági bizottság
tagja nem egy ízben fogalmazta meg hitvallását a többpártrendszeren alapuló demokra­
tikus társadalmi berendezés mellett. A kommunista párt szemébe is vágta: „Vidéken a
magyar falvakban kell leraknunk a jó közélet alapjait...Jelszavakkal nem lehet országot
építeni, ígéretekből nem lesz demokrácia!”24 A törvényhatósági bizottságban helyet foglaló

18