Orvosi képalkotó módszerek

(PET, CT, MRI)

Dóczy-Bodnár Andrea
2023.
ISMÉTLÉS!

A tárgyalt képalkotó eljárások megértéséhez szükséges

alapfogalmak és jelenségek:

A Biofizika kurzus korábbi előadásaiban fellelhető információk:

• elektromágneses sugárzások;
• röntgensugárzás keletkezése, abszorpciójának mechanizmusai, kontrasztanyagok;
• atommag összetétele, izotópok, magsugárzások: γ-sugárzás, pozitronbomlás,
annihiláció;
• szcintillációs detektor, fotoelektronsokszorozó;
• radioaktív sugárzás kölcsönhatása az anyaggal.

Egyéb kurzusok, ill. középiskolai tananyag alapján:

• spin, spinkvantumszám;
• mágneses dipól viselkedése külső mágneses térben.
Orvosi képalkotó eljárások
• olyan nem invazív módszerek gyűjtőneve, amelyek a szervezet valamely belső részéről
készítenek képet klinikai és/vagy tudományos célból (ritkábban a test felületéről is készülhet felvétel – pl.
thermográfia);

• szemmel nem látható fizikai jelenség ⇒ látható kép ⇒ élő szövet/szerv tulajdonságai,
élettani folyamatai
hullámféleségek (mechanikai, ill. elektromágneses hullám)
ultrahang, röntgensugárzás, rádiófrekvenciás tér, γ-sugárzás
forrás: külső vs. belső
be- és áthatolóképesség, kölcsönhatások

Projekciós/planáris képalkotás
• vetületi kép („árnyékkép”), mélységinformáció hiányzik
• hagyományos röntgenfelvétel, gamma kamera

Tomográfia (tomos – görög eredetű szó, jelentése szelet)

• orvosi képalkotás – elsősorban komputertomográfia
• mélységinformációt is ad
• az objektum egy (általában keresztmetszeti) vékony szeletéről/rétegéről készítenek képet
a kép a szeletet alkotó térfogatelemekben detektált jelből áll össze – számítógépes
rekonstrukció
adott térfogatelem jele – adatok térbeli kódolása (pl. több irányból vetületi kép felvétele)
egyedi szeletekről készített felvételek számítógépes rekonstrukciója ⇒ 3D képek
• röntgenabszorpciós CT (első tomográfiás módszer), SPECT, PET, MRI
 A Biofizika kurzuson tárgyalt orvosi képalkotó eljárások
!
Elnevezés Detektált fizikai jelenség
A képalkotáshoz szükséges információt a test saját komponensei szolgáltatják (azok külső forrásból származó
EM térrel történő kölcsönhatása, ill. annak következményei), NEM SZÜKSÉGES (radio)farmakon bejuttatása.
Egyes struktúrák kontrasztjának növeléséhez kontrasztanyag használható (nem radioaktív!).
Planáris röntgen képalkotás
Röntgensugárzás gyengülése.
Röntgenabszorpciós komputer tomográfia (CT)
külső mágneses térbe helyezett 1H-atommagok
rádiófrekvenciás térrel történő gerjesztését
Magmágneses rezonancia képalkotás (MRI) követően a (transzverzális) makroszkopikus
mágnesezettség precessziója által indukált
rádiófrekvenciás jel
A képalkotáshoz szükséges információt a szervezetbe bejuttatott radiofarmakonok (radioizotópot tartalmazó
gyógyszerek, vegyületek) szolgáltatják. A radioaktív izotóp bomlását/annak következményét detektáljuk.
Előző
Gamma kamera γ-bomló izotópot tartalmazó radiofarmakon γ-
előadás!
Fotonemissziós komputertomográfia (SPECT) sugárzásának detektálása.

ß+-bomló izotópot tartalmazó radiofarmakon

Pozitron emissziós tomográfia (PET) bomlását követő annihiláció során keletkezett γ-
fotonok koincidencia detektálása.
•
•
Pozitron emissziós tomográfia (PET)
Funkcionális képalkotó eljárás: szervek és szövetek metabolikus aktivitását méri.
A PET radiofarmakonba épített, β+ bomló izotópokat használ, amelyek beépülése a
!
szövet/szerv típusától és anyagcseréjétől függ.

detektorgyűrű
(szcintillációs kristály +
PMT, nincs kollimátor)

ellentétes irányba
emittált γ fotonok
1-2 mm

Átlagos
Izotóp
hatótávolság • Ha két detektor koincidenciában (nagyon rövid
18F 0.6 mm időkülönbséggel, ∆t<5-10 nsec) válaszol, az
11C
annihiláció valahol a két detektort összekötő vonal
1 mm
mentén történt.
13N 1.3 mm • Sok ilyen vonal (LOR – line of response)
15O 2 mm metszéspontja megadja az izotóp helyzetét.
 Koincidencia detektálás és repülési idő mérés (TOF, time-of-flight)

∆s – távolság a fél-
úttól

a „koincidenciában”
koincidencia detektálás: válaszoló detektorok
az esemény sok vonal közötti távolság fele
(line of response, LOR) ∆t
∆s =c
metszéspontjában 2
történt. ∆t – a
detektálási idők
különbsége

TOF mérés: a detektálási („repülési”) idők közötti

különbséget használják az esemény helyszínének
meghatározására
nagyon pontos időmérés szükséges, de az izotóp
helyzetének meghatározása is sokkal pontosabb

Egy gyanús objektum csak a TOF detektálással

Kiegészítő információ készült PET felvételen látszik egyértelműen.
 Gyakori PET izotópok és radiofarmakonok

!
Felezési idő Az izotópot generáló PET radiofarmakonok
Izotóp • PET izotópok rövid felezési ideje ⇒
(perc) magreakció
az izotópot a PET kamerához közel kell
11C 20 14N(p,α)11C előállítani és a radiofarmakonba beépíteni;
• előállítás: ciklotronban protonnal (p)
13N 10 16O(p,α)13N
vagy deutérium maggal (d) történő
15O ütköztetés.
2 14N(d,n)15O

18F 110 18O(p,n)18F

CH2OH O

O OH S 11C

OH
OH
NH2
OH
18F

18FDG 11C-metionin

(fluoro-deoxiglükóz)
PET által dekektálható különbségek tumorsejtekben
normál sejtekhez képest (példák)
• fokozott glikolízis (18FDG felvétel) !
• fokozott fehérje szintézis és aminosav-felvétel (11C-metionin
•

•
A sejtbe bejutva nem alakul tovább ⇒
felhalmozódás
Glikolízis aktivitásával arányos koncentráció. !
felvétel)
• fokozott DNS szintézis (11C-timidin felvétel)
 PET kamera, reprezentatív PET felvételek

Alacsony glükóz felvételt mutató

FDG-PET képek Alzheimer
betegségben
Malignus melanoma
Alacsony grádusú astrocytoma
(agydaganat)

18FDG 11C-metionin
18FDG felvételek kemoterápia előtt
A 11C-metionin általában jobb a tumorok detektálására. (bal) és után (jobb)
 Röntgenabszorpciós eljárások: hagyományos képalkotás és
röntgenabszorpciós komputertomográfia
Hagyományos röntgenkép (planáris képalkotás):
• vetületi kép: a sugárzás útjába eső térfogatelemek összegzett
abszorpciója hozza létre (szummációs eljárás) ⇒
mélységinformáció hiányzik
• egymásra vetülések ⇒ röntgensugár elnyelődés apró eltérései
nem észlelhetők
• Detektálás: film vagy képernyő:
kisebb elnyelés ⇒ nagyobb mértékű sötétedés
röntgensugárzás
film vagy elnyelő objektum
képernyő
Röntgenabszorpciós komputertomográfia (alias CT):
!
• Hounsfield és Cormack, (Nobel díj, 1979)
• vetületi kép felvétele sok irányból
⇒ mélységinformáció
• kép rekonstrukciója – visszavetítés (számítógép!)
• szcintillációs detektor, fotoelektronsokszorozó
• képpontok (voxelek/pixelek) fényességét relatív
sugárgyengítési képességük határozza meg
• anatómia részletek feltérképezése; de bizonyos
funkcionális vizsgálatokra is alkalmas (angiográfia)
 Röntgenabszorpciós eljárások: hagyományos képalkotás és
röntgenabszorpciós komputertomográfia
Hagyományos röntgenkép (planáris képalkotás):
• vetületi kép: a sugárzás útjába eső térfogatelemek összegzett
abszorpciója hozza létre (szummációs eljárás) ⇒
mélységinformáció hiányzik
• egymásra vetülések ⇒ röntgensugár elnyelődés apró eltérései
nem észlelhetők
• Detektálás: film vagy képernyő:
kisebb elnyelés ⇒ nagyobb mértékű sötétedés
röntgensugárzás
film vagy elnyelő objektum
képernyő
Röntgenabszorpciós komputertomográfia (alias CT):
!
• Hounsfield és Cormack, (Nobel díj, 1979)
• vetületi kép felvétele sok irányból
⇒ mélységinformáció
• kép rekonstrukciója – visszavetítés (számítógép!)
• szcintillációs detektor, fotoelektronsokszorozó
• képpontok (voxelek/pixelek) fényességét relatív
sugárgyengítési képességük határozza meg
• anatómia részletek feltérképezése; de bizonyos
funkcionális vizsgálatokra is alkalmas (angiográfia)
A CT felbontása nem jobb – pl. finom csontképletek
csak a hagyományos röntgenfelvételen látszanak;
Röntgensugár-elnyelő képességbeli különbségek az
agyban (lágy szövetekben) csak a CT felvételen
látszanak.
Csak egy elnyelő objektum
A tomográfiás módszerek alapötlete

„A” kép: nem tudjuk, milyen mélységben van a tárgy

? ? ? ? Az „A” és „B” képben levő információ kombinálásával a
tárgy helyzete meghatározható.
Ha sok elnyelő objektum van (mint az emberi testben),
sok irányból sok képet kell felvenni.
„B” kép
Általánosítás

Ha három képet veszünk fel, az

Két elnyelő objektum objektumok rekonstruálhatók.

„C” kép
? ?

? ?

Két elrendezés
lehetséges. Két
„A” kép kép nem elég.
vissza-
„B” kép vetítés
(„back-
projection”) Kísérlet az objektumok rekonstrukciójára
! A röntgensugár elnyelése a CT technikában:
(radio)denzitás, Hounsfield-egység
Hounsfield-egység (HU): sugárgyengítés mértéke, a
I I0 e − µ x →
= − µx
I I0 (10lg e )= I0 10 − µ=
x lg e
I0 10 − D szövetek/szervek gyengítési tényezőjét (µ) a víz
D lg= I0 I µ x lg e gyengítési tényezőjére (µvíz) normalizálva adja meg
(relatív skála).
µ − µvíz
Detektált intenzitás: HU 1000 ⋅
=
• röntgensugár útjába eső µvíz
szövetek/szervek együttesen Idet=I2
határozzák meg Normalizált
• denzitásuknak (gyengítési Szövet vagy szerv gyengítési tényező
tényező, rétegvastagság) (HU)
megfelelően.
Tömör csont 250-1000
I1 = I0 10 − D1 Szivacsos csont 100-130
− ( D1 + D2 ) Máj 65±5
I2 10 − D1 10 − D2 I0 10
I0=
Izom 45±5
Lép, nyirokcsomó 45±5

Általánosan: Vese 30±10

n
Hasnyálmirigy 40±10
− ∑ Di A denzitás additív!
I = I0 10 i =1
Vér 55±5
Plazma 27±2
Összegzett denzitásból számítható matematikai úton (számítógép!) Zsír -65±10
az egyes térfogatelemekre jellemző sugárgyengítés mértéke.
A képalkotás során a térfogatelemek mérete azonos, így a Tüdő -850 – -500
denzitásbeli különbségeket a gyengítési tényező határozza meg. Víz 0
 A röntgensugárzás gyengülése (ismétlés)
Diagnosztikában használt energiatartományban (néhány tíz kV és 150 kV közötti röntgencső-feszültség) a röntgen-
sugárzás gyengülését a Compton szórás és a fotoeffektus okozza. Párképződés nem lehetséges ezeken az
!
energiákon!

𝜇𝜇 = 𝜏𝜏𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝 + 𝜎𝜎𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶 Lágy szövetben:

fotoeffektus: 10-30 keV
𝜏𝜏𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑝𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒 ~𝜌𝜌𝑍𝑍 3 és ~1/𝐸𝐸 3 Compton szórás: 30 keV felett

𝜎𝜎𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶𝐶 ~𝜌𝜌(𝑍𝑍/𝐴𝐴)𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒 ; kismértékben csökken E növekedésével csontok és lágy szövetek közötti kontraszt –
fotoeffektus (Zeff jelentősen különbözik)
ρ – sűrűség; E – fotonenergia; Zeff – effektív rendszám lágy részeken belüli kontraszt – Compton
szórás (sűrűségkülönbség)

Elem Z A Z3 Z/A
H 1 1 1 1
C 6 12 216 0.5
kontrasztanyagok – negatív kontraszt (kisebb
N 7 14 343 0.5
sűrűség), pl. levegő, CO2
O 8 16 512 0.5
Ca 20 40 8000 0.5
Fe 26 56 17576 0.46
I 53 127 148877 0.42 kontrasztanyagok – pozitív kontraszt
Ba 56 138 175616 0.41 (magasabb rendszám, fotoeffektus)
 Röntgen kontrasztanyagok (Ismétlés)

•
•
•
Pozitív kontraszt: nagyobb röntgensugárzás gyengítő képesség (pl. jód- és báriumtartalmú vegyületek)
Negatív kontraszt: alacsonyabb röntgensugárzás gyengítő képesség (pl. levegő)
Kettős kontraszt: pozitív és negatív kontrasztanyagok kombinálása !
Pozitív kontraszt (angiográfia)

Kettős kontraszt (vastagbél

vizsgálata)

14
 Néhány CT felvétel

CT képen a képpontok fényességét a relatív

sugárgyengítés (denzitás – Hounsfield egység)
határozza meg

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0019_1A_Orvosi_lekepezestechnika/ch12s04.html
 Mágneses rezonanciás képalkotás (MRI)
!
A magmágneses rezonancia (NMR) alapjelenség speciális
alkalmazása

• magok mágneses momentumait (pl. 1H atommagok)

• külső mágneses térben
• rádiófrekvenciás (RF) térrel gerjesztik;
• a rendszerre jellemző rezonancia frekvenciákat és a hozzájuk tartozó
spinek/mágneses momentumok relatív mennyiségét detektálják ⇒ NMR jel!

Mi a speciális az MRI-ben?
• NMR jelet képpé alakítjuk ⇒ mágneses tér gradiensek segítségével
lokalizáljuk a jelet
 Milyen atommagok esetén észlelhető az NMR jelenség?

• protonok és neutronok
saját impulzusmomentum (spin), mindkettő feles spinű (I=1/2, I - spinkvantumszám) (vö.
elektronspin); spinnel arányos mágneses momentum

Szemléltetés a klasszikus fizika eszközeivel – pörgettyű analógia

mozgó töltés/elektromos dipól ⇒ mágneses teret kelt
• atommagok spinje – összetétel (+ héjmodell) alapján +
protonok, neutronok egymástól függetlenül, párosával rendeződnek
párosított spinek kioltják egymást → páratlan számú protonnal és/vagy neutronnal
rendelkező magoknak van nullától különböző eredő spinje, így mágneses momentuma
• Giromágneses hányados (γN)
mágneses momentum és spin hányadosa, adott magra/nukleonra jellemző állandó

!
Mágneses rezonanciás képalkotás
a szöveteket elsősorban 12C, 16O, 1H és 14N magok alkotják
a 1H az egyetlen jelentős NMR kompatibilis elem a testben, nagy mennyiségben fordul elő
1H atommag (proton) esetén az eredő spin I=1/2

orvosi MRI hidrogén 1H atommag (= proton) alapú képalkotás, elsősorban a vízben (és
zsírszövetekben) található protonok szolgáltatják a jelet
anatómiai részletek feltérképezése, funkcionális vizsgálatok
elsősorban lágy szövetek vizsgálata
 NMR alapjai: 1H viselkedése külső mágneses térben

ω0=γNB0 !
statikus pörgő
Larmor precesszió
Klasszikus fizika: γN
• a mágneses tér saját irányának megfelelően igyekszik rendezni a f0 = B0
mágneses momentumot (forgatónyomaték, potenciális energia!) 2π
• spin ⇒ nem lesz teljesen párhuzamos, precesszió kúppalást
mentén (Larmor precesszió, „búgócsiga effektus”) Larmor/rezonancia frekvencia
• azonos frekvenciával váltakozó mágneses tér (rezonancia!), (rádiófrekvencia)
merőleges síkban ⇒ átbillenthető másik állapotba γN: giromágneses hányados, a mag
típusától függ

Kvantummechanika (nagyon leegyszerűsítve!):

• I=1/2 ⇒ 2 lehetséges állapotban precesszálhat B0-hoz
viszonyítva (mI=+1/2 – parallel; mI=-1/2 - antiparallel)
• energiaszintek felhasadása (ΔE), a külső mágneses tértől és a
mag típusától (giromágneses hányados!) függ
• megfelelő E-val történő gerjesztés ⇒ átmenet (ΔE=hf=Eem) ⇒
rezonancia frekvencia = Larmor frekvencia

Rádiófrekvencia – nem ionizál!

https://mri-q.com/index.html
 NMR alapjai: makroszkopikus mágnesezettség, jeldetektálás
!
ω0=γNB0

Larmor precesszió
Klasszikus fizika:
• a mágneses tér saját irányának megfelelően igyekszik rendezni a γN
mágneses momentumot (forgatónyomaték, potenciális energia!)
f0 = B0
• spin ⇒ nem lesz teljesen párhuzamos, precesszió kúppalást
2π
mentén (Larmor precesszió, „búgócsiga effektus”)
Larmor frekvencia (rádiófrekvencia)
• azonos frekvenciával váltakozó mágneses tér (rezonancia!), γN: giromágneses hányados, a mag
merőleges síkban ⇒ átbillenthető másik állapotba típusától függ, a mag

Sok mágneses momentum ⇒ egyensúlyi makroszkopikus mágnesezettség kialakulása

gerjesztés rádiófrekvenciás impulzussal ⇒ a makroszkopikus mágnesezettség is változik

egyensúlyi (longitudinális) mágnesezettség (M) gerjesztés Rf. impulzussal ⇒ egyensúly megzavarása ⇒ M

külső tér irányában; álló, nem precesszál (iránya kibillen, transzverzális komponens kialakulása; precesszál
és a precesszió tengelye megegyezik)
https://mri-q.com/index.html
 NMR alapjai: jeldetektálás, spektrum
Makroszkopikus mágnesezettség viselkedése az Rf. impulzus kikapcsolása után

kibillentett M precessziója (Larmor frekvencia) ⇒ NMR jel

detektálása
transzverzális komponens nagysága ⇒ jel nagysága
90°-os impulzus – itt detektálható a legnagyobb jel

relaxációs folyamatok – eredeti egyensúly visszatérése

sebesség dinamikus sajátságoktól függ
detektált jelet módosíthatjuk a vizsgálat időparamétereinek
megfelelő beállításával
https://mri-q.com/index.html

jelintenzitás

Időfüggő NMR jel ⇒ matematikai átalakítás ⇒ NMR spektrum

Rezonancia (Larmor) frekvencia függ:

• mag típusa (γN)
• mag által érzékelt mágneses tér (külső vagy „lokális”) mágneses tér
alkalmazott alap mágneses tér (B0) + mágneses teret módosító tényezők
adott mag esetén (pl. 1H) a mag által érzékelt külső mágneses tér függvényében változik
külső mágneses teret módosíthatja:
kémiai környezet → NMR spektroszkópia
mágneses tér helyfüggő változtatása (mágneses tér gradiensek) → MR képalkotás
 Hogyan lokalizálják a jelet?

f=
γN
2π
Blok
!
lineáris mágneses tér gradiens alkalmazása
eltérő hely – eltérő Blokális, azaz eltérő frekvencia

⇓
hely a frekvencia alapján azonosítható
Lineáris mágneses tér gradiens
C. Boesch, Molecular aspects of medicine. 1999. 20: 185-318.

!
Blokális MRI esetén:
(i) B0 homogén mágneses tér – mindig jelen van ⇒ spinek rendeződése
(ii) lineáris mágneses tér gradiensek – átmeneti időre kapcsolják be
⇒ B0-al párhuzamos, de a tér adott irányában növekvő erősségű mágneses tér
(iii) 3 mágneses tér gradiens, a tér 3 irányának megfelelően (ld. alább)

3 mágneses tér gradienst (x, y, z irány) alkalmaznak:

- első gradiens – vizsgálni kívánt szelet kijelölése (az adott szeletben lévő protonok
szelektív gerjesztése)
- második és harmadik gradiens (adott szeleten belül további helykódoláshoz szükségesek) https://www.cis.rit.edu/htbooks/nmr/
– a detektált jel sajátságait határozzák meg
 Hogyan lokalizálják a jelet?

f=
γN
2π
Blok
!
lineáris mágneses tér gradiens alkalmazása
eltérő hely – eltérő Blokális, azaz eltérő frekvencia

⇓
hely a frekvencia alapján azonosítható

Lineáris mágneses tér gradiens

C. Boesch, Molecular aspects of medicine. 1999. 20: 185-318.

https://www.cis.rit.edu/htbooks/nmr/

Homogén mágneses tér (B0)

B0 + lineáris mágneses tér gradiens

Három 1H-t tartalmazó elem esetén (egyszerűsített példa, természetesen az egész fej tartalmaz „jelet”)
 Mi határozza meg az MR kép voxeleinek fényességét/a jel intenzitását?
(1) Adott voxelben található 1H atommagok (protonok) száma – spindenzitás (A kép)
(2) Adott voxelben található 1H atommagok (protonok) dinamikus sajátságai (vízmolekulák, lipid oldalláncok
(elsősorban rotációs) mobilitása, reorientációja), illetve para- és szuperparamágneses anyagok jelenléte ⇒ a
vizsgálat időparamétereinek beállításán keresztül módosítja a jelet (B és C kép) ⇒ kontrasztozási lehetőség
(fiziológiás és patológiás különbségek) – relaxációs folyamatok sebességét befolyásolja

(bővebb leírást ld. a kiegészítő diákon)

spindenzitás relaxációs idők alapján

Kiegészítő információ C. Boesch, Molecular aspects of medicine. 1999. 20: 185-318.

 Tumorok relaxációs ideje „megnyúlik” a normál szövetekhez képest
(Damadian, 1971)

Májtumor

http://www.fonar.com/nobel.htm

Agyi tumorok

Különböző relaxációs mechanizmusok alapján súlyozott képek

Kiegészítő információ Részletesebb információért, ld. kiegészítő diák
 • Kombinálja
Képfúzió

• a CT vagy MRI felvételek morfológiai adatait

!
• a PET kamera funkcionális információjával
• Egymásra rétegezi a két képet.
• Régebben a két felvételt (PET+CT, PET+MRI) két különböző készülékkel vették fel.
• Mostanában olyan készülékek is vannak, amelyekben a két képalkotási módszer egyaránt
elérhető.

Kombinált képek

J Nucl Med, 51:1198-205.

 CT
A tanult képalkotó eljárások fő jellemzői

Planáris
képalkotás
SPECT Gamma kamera PET MRI
!
Detektált röntgen röntgen a radiofarmakon a radiofarmakon által pozitron a (transzverzális)
fizikai sugárzás sugárzás által kibocsátott kibocsátott gamma annihiláció során makroszkopikus
jelenség gyengülése gyengülése gamma fotonok fotonok detektálása képződött gamma mágnesezettség
detektálása fotonok precessziója által
indukált
rádiófrekvenciás jel
(FID)
3D igen nem igen nem igen igen
képalkotás
Detektor Szcintillációs Röntgen film/ Szcintillációs Szcintillációs Szcintillációs Vevőtekercs
kristályok + screen kristályok + kristályok + kristályok +
Fotoelektron- Fotoelektronsok- Fotoelektronsok- Fotoelektronsok-
sokszorozó szorozó szorozó szorozó

jel visszavetítés Röntgen film/ Kollimátor + Kollimátor koincidencia lineáris mágneses tér
lokalizálása lumineszcens visszavetítés detektálás: LOR gradiensek ⇒
képernyő vagy TOF helyfüggő Larmor
feketedése frekvencia

alkalmazott Legmagasabb Alacsony Magas Magas Közepes Nem ionizáló!

sugárdózis (rádiófrekvenciás
tartomány)

Információ anatómiai anatómiai funkcionális funkcionális funkcionális anatómiai

típusa funkcionális funkcionális
 Kiegészítő diák:
relaxációs folyamatok jelentősége az MR képalkotásban
Az NMR jel detektálása: makroszkopikus mágnesezettség, impulzusmódszerek
• sok magspin homogén mágneses térben – egyensúly: mágneses momentumok rendeződése (parallel és antiparallel
is, kis ΔE a két állapot között!), több parallel részecske (az a kedvezőbb állapot) ⇒ a külső térrel párhuzamos eredő
egyensúlyi mágnesezettség (z-irányú, avagy longitudinális mágnesezettség) – stacionárius, nem precesszál (iránya
egybeesik B0 irányával)

• gerjesztés rövid és intenzív RF impulzussal (azaz XY síkban B0-ra merőlegesen oszcilláló mágneses tér bekapcsolása)
⇒ egyedi mágneses momentumok mellett az eredő mágnesezettség vektort is módosítja ⇒ kibillenti az XY-sík
irányában (az elfordulás szögét az impulzus hossza határozza meg, pl. 90°-os impulzus, 180°-os impulzus, stb.)
az eredő mágnesezettségnek az elfordulás szögétől függő nagyságú komponense lesz az XY-síkban is (MXY,
transzverzális komponens) ⇒ precessziója észlelhető és detektálható (vevőtekercsben a precesszáló mágneses tér
időben változó elektromos jelet indukál) ⇒ NMR jel (free induction decay; FID) ⇒ matematikai úton kinyerhető a
spektrális információ (Fourier transzformáció)
90°-os impulzus jelentősége: maximális MXY (és nincs MZ), így maximális jel amplitúdó, így detektálás előtt 90°-os
impulzust alkalmaznak
• impulzus kikapcsolása után relaxáció (a rendszer visszatér az eredeti egyensúlyi állapotba): transzverzális
mágnesezettség megszűnik (spin-spin relaxáció, T2 relaxációs idő – ha a folyamat befejeződik, nincs jel!),
eredeti egyensúlyi mágnesezettség visszatér (spin-rács relaxáció, T1 relaxációs idő)

Kiegészítő információ
https://mri-q.com/index.html
 Jel detektálása: egyensúlyi mágnesezettség, 90-fokos impulzus
Sok 1H- (magspint) tartalmazó minta (pl. páciens) mágneses térben ⇒
egyensúly ⇒ a kialakuló egyensúlyi makroszkopikus mágnesezettség (MZ,0)
stacionárius

90º-os Rf (oszcilláló mágneses tér!)

z z
90°-os Rf impulzus következménye:
y y
Eredő mágnesezettség az XY-síkban (transzverzális
mágnesezettség, MXY), precesszál B0 körül (ld.
következő dia)

Mxy precessziója B0 körül → váltakozó mágneses tér → vevőtekercsben feszültséget indukál → free induction decay (FID) NMR jel ⇒
Fourier Transzformációval (FT) a spektrális információk (frekvencia, intenzitás) kinyerhetők
Kiegészítő információ
 Relaxációs folyamatok, jeldetektálás
Impulzus kikapcsolása után:
spin-rács relaxáció (T1) – a gerjesztett protonok az impulzus kikapcsolása után többlet energiájukat a környezetnek (többi proton)
leadják, a minta eredeti makroszkopikus mágnesezettsége visszatér
spin-spin relaxáció (T2) – A spinek a gerjesztő impulzus kikapcsolása után szabadulni igyekeznek az azonos fázisból, melyet
exponenciálisan lecsengő makroszkopikus mágnesezettség vektor és (a precesszió miatt) indukált feszültség jellemez.

a két folyamat párhuzamosan zajlik

T1≥ T2
de biológiai szövetekben: T1>>T2
(időben szétválasztható a két folyamat)

Mxy precessziója B0 körül → vevőtekercsben feszültséget indukál → free induction

decay (FID) NMR jel ⇒ Fourier Transzformáció (FT) a spektrális információk
(frekvencia, intenzitás) kinyerhetők

impulzus/impulzusszekvencia ismétlése a képalkotás során

detektálás és ismétlési idő időzítése – jel nagyságát befolyásolja, anélkül, hogy a protonok száma változna (detektálási idő ↑ ⇒
jelintenzitás ↓ (MXY időben csökken); ismétlési idő ↓ ⇒ jelintenzitás ↓, mivel kisebb hányada tér vissza az egyensúlyi
mágnesezettségnek)
relaxációs viszonyokat ismerni kell a megfelelő időzítéshez!

Kiegészítő információ
https://mri-q.com/index.html
 Az MRI kép kontrasztját meghatározó tényezők I.
(1) Adott voxelben található 1H atommagok (protonok) száma – spindenzitás (A kép)
(2) Adott voxelben található 1H atommagok (protonok) dinamikus sajátságai (vízmolekulák, lipid oldalláncok
(elsősorban rotációs) mobilitása, reorientációja), illetve para- és szuperparamágneses anyagok jelenléte ⇒ a
vizsgálat időparamétereinek beállításán keresztül módosítja a jelet (B és C kép) ⇒ kontrasztozási lehetőség
(fiziológiás és patológiás különbségek) – relaxációs folyamatok sebességét befolyásolja

Miért? Az Rf teret rövid impulzus formájában alkalmazzák. A jelet nem közvetlenül az Rf térrel való kölcsönhatás (gerjesztés) során,
hanem az impulzus kikapcsolását követően detektálják. Az impulzus nemcsak az egyedi spineket, hanem a makroszkopikus
mágnesezettséget is módosítja. Detektáláshoz olyan impulzust használnak, ami ez eredetihez képest 90-fokkal fordítja el a
makroszkopikus mágnesezettséget, ami így a külső mágneses tér irányára merőleges síkban precesszál (longitudinális helyett
transzverzális mágnesezettség). A precesszáló transzverzális mágnesezettség a detektorban (ugyanaz a tekercs, ami az RF
impulzust generálta) a jellemző Larmor frekvenciával váltakozó elektromos jelet indukál. Ebből nyerik ki a képhez szükséges
információkat (frekvencia, jelintenzitás). Az impulzus kikapcsolását követően a rendszer relaxál, visszatér az eredeti egyensúlyi
állapotba. A relaxációs folyamatok sebességét a rendszer dinamikus sajátságai (illetve a paramágneses anyagok jelenléte)
határozzák meg. A jellemző relaxációs idők (T1 és T2) nagyságát figyelembe véve, a vizsgálat megfelelő tervezésével a detektált jel
módosítható, az eltérő relaxációs sebességű szövetek/testkompartmentumok közötti kontraszt növelhető.

spindenzitás relaxációs idők alapján

Kiegészítő információ C. Boesch, Molecular aspects of medicine. 1999. 20: 185-318.
 Az MRI kép kontrasztját meghatározó tényezők II.
• 1H denzitása/koncentrációja: több spin ⇒ nagyobb intenzitás (egyensúlyi mágnesezettség nagyobb)
• spin-rács relaxációs idő (T1) – ismétlési idő megválasztása (minél hamarabb ismétlik az
impulzusszekvenciát, annál kisebb a jel, mert az eredeti egyensúlyi mágnesezettségnek csak egy hányada alakult
vissza)
• spin-spin relaxációs idő (T2) – detektálás megfelelő időzítése (minél később detektálnak, annál kisebb a jel a
transzverzális mágnesezettség fokozatos megszűnése miatt)
• a detektálási és/vagy az ismétlési idő megfelelő beállításával eltérő proton (1H) denzitású, ill.
relaxációs paraméterekkel rendelkező részek között növelhető a kontraszt az adott képen belül (ld.
következő dia)
• relaxációs sajátságok: molekuláris mozgások, para-, ill. szuperparamágneses anyagok jelenléte
határozza meg (természetesen előforduló vagy beadott, ld. alább)
• külső kontrasztanyagok is alkalmazhatók – megváltoztatják (lerövidítik) azon szövetek/szervek
relaxációs idejét, ahol feldúsulnak; paramágneses, ill. szuperparamágneses anyagok (pl. Gd(III)-
komplexek, Mn2+, ferri- vagy ferromágneses nanorészecskék, stb.).
Spindenzitás
Szövet T1 (s) T2 (ms)
(relatív érték)

CSF 0,8 - 20 110 – 2000 70 – 230

Fehér állomány 0,76 – 1,08 61-100 70 – 90

Szürke állomány 1,09 – 2,15 61 - 109 85 - 125

Izom 0,95 – 1,82 20 - 67 45 - 90

Kiegészítő információ
 Kontrasztozási lehetőségek

• ismétlési idő és detektálás időzítése szövetek relaxációs idejének függvényében

• T1 – ismétlési időn keresztül kontrasztoz
• T2 – detektálás időzítése

MXY
T2,A
A B A Példa:
• hasonló 1H koncentráció detektálás T2,B
B A B • T1,A>T1,B
A B A • T2,A>T2,B
T1,B
idő

MZ T1,A
Spindenzitás T1-súlyozott T2-súlyozott
ismétlés

idő

rövid td rövid td közepes td

hosszú ti rövid ti hosszú ti

Spindenzitás T1 T2
Kiegészítő információ C. Boesch, Molecular aspects of medicine. 1999. 20: 185-318.
 Tumorok relaxációs ideje „megnyúlik” a normál szövetekhez képest
(Damadian, 1971)

Májtumor (T1, ill. T2-súlyozott kép)

http://www.fonar.com/nobel.htm

Agyi tumorok (T1, ill. T2-súlyozott képek)

Kiegészítő információ
 -Gd +Gd

Pl. vér-agy gát károsodásának vizsgálata stroke (és egyéb agyi elváltozások) esetén
(T1-súlyozott kép)
• Gd(III)-kelátkomplexek – hidrofil sajátságúak, nem képesek átjutni a vér-agy gáton
• vér-agy gát sérülése ⇒ Gd-komplexek feldúsulása az érintett területen ⇒ T1 csökken, így a
T1-súlyozott képeken nagyobb jelintenzitás (kontraszt megnő a környező területekhez
képest)

Kiegészítő információ