Juhász Gyula

Életrajz:
 1883, Szeged
 Első költeményei: Szegedi Napló
 1902: Budapesti Egyetem magyar és latin szak, megismerkedés Babitcsal és
Kosztolányival
 Négyesi László híres szemináriumának a titkára
 Tanító: Léva, Makó, Nagyvárad
 Holnap Irodalmi Társaság→ Holnap antológia (Ady, Babits)
 Nyugat első nemzedéke
 Szerelmi lírájának ihletője: Sárvári Anna (Nagyváradon tali)
 Később lapszerkesztő
 1929, 1930, 1931: Baumgarten-díj
 Barátság Gulácsy Lajos festővel
 ’20-as évek: barátság József Attilával
 1937, április, öngyilkosság
 Verseskötetei
o 1907: Juhász Gyula versei (Első kötet)
o 1915: Új versek
o 1918: Késő szüret
o 1919: Ez az én vérem
o 1920: Nefelejcs
o 1924: Testamentom
 Prózai alkotások+ publicisztikai munkák
Költészete:
 Költészetére nagy hatást gyakorolt a francia klasszikus modernség
 Formaművészet, szonettforma (több mint 300 szonett) → parnasszizmus
 Költői nyelvének festőisége, a színek és a jambikus időmértékesség hatásos
szerepeltetése → impresszionizmus
 Lírájára kezdettől fogva rányomta a bélyegét valamiféle titkos bánat, ernyedtség,
reménytelenség (kulcsszavak: „bús”, „éj” „vágy”, „bánat”, „halál”, „árva”)
 Tájverseinek, melyek a külső táj mellett a lélek belső világába is elvezetnek, kedvelt
helyszíne az Alföld, a Szeged környéki Tisza-vidék.
 A Tápai lagzi, Magyar táj magyar ecsettel
Tiszai Csönd
 1910
 Impresszionista tájvers
 1.vsz.:
o Megszólalás időpontja: alkonyat
 o Helyszín: Tisza-part
o Nyitókép: az estet megszemélyesítő pókmetafora (ugyanis mind a pók, mind a
(halászat révén a vízhez is köthető) háló motívuma gazdag jelentéstartalommal
bír)
 Tájleírás: Földi és égi látvány egymást tükröző, egymásnak felelő „táj”
o Az ég „róna” -ként jelenik meg, a hajók viszont a holdfényt visszatükrözve
látszanak ezüstösnek.
o A következő szakasz pedig a csillagos eget olyan tüzeket rakó égi tanyákként
állítja elénk, amelyek a hajók egyikén szóló harmonikát hallgatják.
 5vsz.: Harmadik személyű versbeszéd→ E/1
 A versben megfestett táj a beszélő pillanatnyi benyomásának felel meg; a hajók sorsa
pedig a lírai én sorsával válik párhuzamossá.
 hazaérkezés és az átmeneti megnyugvás melankolikus versévé: „Ma nem üzennek hívó
távolok, / Ma kikötöttünk itthon, álmodók!”, amelyben a továbbhaladás lehetőségének
hiánya a lírai én sorsának rögzítettségét is jelöli
 Az ütemhangsúlyos verselésű, felező tízesekből álló költemény hangulatát az
impresszionista képek mellett a hangszimbolikai eszközök,
o Sorok hangrendisége
o Alliteráció („Hallgatják halkan a harmonikát”)
 Hangneme: elégikus: ennek alapját a hajókkal és a csillagokkal szemben magányos
lírai én rezignáltsága adja.
Anna örök
Juhász Gyula Nagyváradon megismert múzsájához, Sárvári Annához írta szerelmi
költeményeit, melyek – mintegy 70 vers – jelentős helyet foglalnak el az életművön belül. A
színésznőhöz írt versek alaptónusa a magány és a fájdalom, a beteljesületlenség keserűsége,
ami az elmúlás gondolatával fonódik egybe a művekben.
 1926, megismerkedésük után 18 évvel
 Szerkezete: 3 belső egység
o Összetartozó sorok: tematikus egyezése, anaforás ismétlések, idősík
o Soráthajlásokban gazdag, egytömbű
o három belső szakasz: ez a jelenség a címben is hordozott örök
értékminőségének formai megfelelője.
o 1-6. sor: múlt
 Lírai én a jelenből visszatekintve vizsgálja meg Annához fűződő
emlékeinek múlófélben lévő foszlányait
 A szeretett nő alakja és hangja feledésbe merült már, múlt élményei
sem az emlékezet, sem pedig a szív érzelmei által nem érzékelhetők
többé.
 A versbeszélő elégikus megnyilatkozásában Dante Isteni színjátékának
úttoposzát idézi az élet erdejében, ahová nem hatolt be Anna személyét
és emlékét megkeresni.
o 7-12. sor: jelen
 Anafora: „Ma már”
 Megszólalás hangvétele rezignáltabbra vált.
  Az önmegfigyelésen alapuló, önelemző szövegrész a lírai én
szerelmének elmúltát és az ebbe való beletörődést mutatja
 Az egység tartalmi és hangulati fordulatát az „ó, de mégis” kifejezések
vezetik be: az ugrást a „Ne hidd…” felszólítások ismétlődése is
fokozza. Bennük a szerelem végső elmúlásának és meghaladottságának
cáfolata olvasható.
o 13-18. sor:
 Utolsó 4 sor anafora: érvelés
 A versbeszélői megszólalás Anna elveszett emlékét mégis jelenvalónak
tapasztalja: meglétüket azonban kivétel nélkül hibákhoz,
tévesztésekhez, félrecsúszásokhoz köti
 Anna emléke így általuk válik visszavonhatatlanná: Az akaratlanul
elkövetett hibák miatt, ösztönös cselekvési mód lép működésbe,
amelyben a valódi, megmásítatlan értékek felszínre tudnak törni
 tehát öröknek vélt létező szférájába és himnikus magasságokba emeli
az emlékőrzés tárgyát: Annát.