1. A jobbágyság kialakulása: a középkorban a legjelentősebb gazdasági ágazat a
mezőgazdaság volt Az európai jobbágyság a lesüllyedt germán szabadok, római colonusok és házas rabszolgák összeolvadásából jött létre. Jellemzői: a jobbágy csak használja a földet, az a földesúr tulajdona a jobbágytelek örökölhető és eladható a telek nagyságának arányában szolgáltatásokkal (robot) tartozik urának, ez elsősorban terményjáradék a jobbágy személyileg is függött földesurától, pl. bíráskodott felette a jobbágynak szabad költözési joga van A földesúri birtok (majorság) részei: falvak – itt élnek a jobbágyok szántók, dűlők vár, vagy udvarház – itt él a földesúr 2. A mezőgazdaság átalakulása: A Római birodalom bukása után Nyugat-Európa gazdasága összeomlik – gyakoriak az éhínségek, önellátó nagybirtokok jönnek létre az ezredfordulóra új, fejlett technológiák jelennek meg a mezőgazdaságban -> több az élelem - > Európa népessége hirtelen megnő Az éghajlat melegebbé válik -> az északi tájakon is nő a termelés Új eszközök a termelésben: Nehézeke: Mélyebben szánt, nem csak feltúrja, hanem feltöri és meg is forgatja a földet, javítva ezzel annak minőségét. Borona: Szántás után fellazítja a földet, jobb minőségű lesz. Szügyhám: A régi nyakhámot váltja. Az igavonó állat (ökör, ló) szügyére teszik. Nem fojtja húzás közben az állatot, így nagyobb igavonó erő érhető el. Patkó: A lovak patáját védte kopás ellen. Földművelési módok: Legelőváltó gazdálkodás: A földet kimerülésig (4-6 év) használták, majd új területet fogtak művelés alá. A régi szántóföldből pedig legelő lett. Nem hatékony módszer – alacsony a terméshozam, az új földek feltörése sok munkát igényel Kétnyomásos gazdálkodás: A földterületet két részre osztották. Egyik felét bevetették, másik felét pihentették (ugar). Az ugart legelőnek használták, ahol az állatok trágyázással javították a föld termőerejét. A nyomásokat évente váltották. Háromnyomásos gazdálkodás: Az ugar mérete csökken. Három nyomást hoznak létre: egyet tavaszi, másikat őszi növényekkel vetik be. ↓ A terméshozam nagy mértékben növekszik Európa népessége a XI. századi 38 millió főről a XIII. századra 75 millióra nő