Nevelés az óvodában, az óvoda, mint szocializációs közeg

Nevelés és nevelhetőség.
 Sok különböző elképzelés létezik arról, hogy mi az a nevelés, nevelhetőség.
o segítségnyújtáson alapuló nevelés
o kormányzás, vezetés jellegű nevelés
o nevelés, mint alkalmazkodás
o nevelés, mint önfejlődési felfogás
o értékteremtő nevelés
o konstruktív életvitelre való nevelés
 Rousseau: „Mindazt, amit születésünkkor nélkülözünk, s amire nagykorunkban szükségünk
van, a nevelés adja meg nekünk.”
 Dewey: „Jó, ha a nevelésnek, mint olyannak, nincsenek céljai. Csak embereknek, szülőknek,
tanároknak vannak céljai, nem pedig olyan absztrakt fogalomnak, minő a nevelés.”
 Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. pontja kimondja, hogy:
o „Minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek, legalábbis az elemi és
alapvető oktatást illetően, ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelező. A
technikai és szakoktatást általánossá kell tenni; a felsőbb tanulmányokra való
felvételnek mindenki előtt -érdeméhez képest- egyenlő feltételek mellett nyitva kell
állnia.
o A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi
jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia.
A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási
csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az Egyesült Nemzetek
által a béke fenntartásának érdekében kifejtett tevékenység kifejlődését.
o A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés
megválasztásában.”

Az óvodai nevelés sajátosságai, nevelési módszerek az óvodában.

 Az óvodai nevelés speciális vonásai:
o Az óvoda, mint nevelési intézmény funkcióiból, a funkciók összefonódásából
adódó sajátosságok.
 közösségi keretekben történő egyénhez igazított komplex fejlődés
 gondozási – nevelési funkció kölcsönhatása
o A korosztály specifikumaiból következő sajátosságok.
 tevékenységen alapuló, játékosság elvét követő
 megfelelő nevelési légkör
 felfedezés öröme
o A korosztály nevelésével összefüggő sajátosságok.
o A működésből adódó sajátosságok.
 tárgyi feltételek, környezet
 napirend, szokásrendszer
 szoros együttműködés a családokkal
 kiterjedt intézményi kapcsolatok
 Nevelési módszerek: „olyan eljárások, amelyek a közvetlen és a közvetettt nevelési
hatásrendszer szervezésére irányulnak.”
o kettős funkciót töltenek be:
  szabályozzák a gyermek aktivitását, magatartását, tevékenységét,
 formálják a magatartás és a tevékenység személyiségi vonásait.
o követelés módszerei:
 serkentés: biztatás, példaadás, jutalmazás, dicséret – „Dicséretnél több
szempontot is mérlegelnünk kell: a teljesítményt, a ráfordított energiát,
az igyekezetet, az egyéni fejlettségi szintet és egyéb más egyéni
körülményt is.”
 kényszerítés: büntetés, felszólítás, parancs – „Büntetés nélkül nem
képzelhető el nevelés, de nagyon fontos annak gyakorisága és
mértéke.”
 gátlás: felügyelet, ellenőrzés, tilalom – „A tilalom eszközével is nagyon
megfontoltan és tudatosan kell bánni. A gyakori alkalmazása ellenérzést
válthat ki, megzavarhatja a cselekvések, a szándékok önálló
kipróbálását, az adott esetben csorbítja a gyermeki szabadság
érvényesülését.” – plusz opció: átterelés
o meggyőzés módszerei:
 értékelés (, önértékelés) – KÖZVETLENÜL A CSELEKMÉNYHEZ
KÖTŐDJÖN!
 etikai beszélgetés
 rövidek legyenek,
 ne dramatizáljuk túl az eseményeket,
 fogadó készek legyenek rá a gyermekek,
 tanulságosak, de nem kioktató jellegűek legyenek,
 az olykor nem nélkülözhető feszültségteremtő beszélgetések
hatásukban mérsékeltek legyenek és csak meghatározott
időtartamra szóljanak.
o gyakorlás módszere

Az óvodapedagógia és a gyermekkép története; alternatív óvodai nevelési programok

és neveléstörténeti gyökereik.
 16-18. sz. környékén kezdenek el jobban foglalkozni a kisgyermekneveléssel, addig
nem látunk példát a gyakorlatban e téren kezdeményezésre – ekkor még csak „dame
school” típusú foglalkoztatás
 nők foglalkoztatottsága az ipari forradalomban – 18. sz. – igény!
 Nagy Britannia (19. sz.)
o – „infant school” – Robert Owen gyáros
 2-6 éves gyerekek
 Rousseau híve – nevelő intézmény
 monitor-módszer nem sokáig tetszett neki
o Samel Wilderspin
 gyermekek foglalkoztatása – tevékenykedtetés
 monitor-módszert elfogadja
 puritánus gyermekkép - ideál: Pontos, szorgalmas, megbízható, alantas
vágyait leküzdi, tanítójának mindenkor, mindenben engedelmeskedik.
 Magyarország (19. sz.)
o Brunszvik Teréz grófnő (Wilderspin németre fordított műve hatására)
  1828 – kisdedóvó intézet Budán
 később az ország több pontján
 törvényileg nem szabályozott a nevelési program – magánkézben lévő
intézetek – nemzeti nevelés
 inkább oktató, mint nevelő jelleg
 védő-óvó funkciója hangsúlyos
o Bélaváry-Burchard Erzsébet grófnő
 Montessori tanítványa
 1926-ban nyitja meg Magyarország második Montessori intézetét
 1927-1944 Montessori óvoda
o II. világháború után
 gyermekkép: „ideológiailag felkészült, politizáló kis felnőtt”
 1949 – „Nevelj Jobban!” mozgalom hatására – kötelező foglalkozások
o 70-es évek
 gyermekkép: „iskolára készülő gyermek”
 1971 – Az óvodai nevelés programja
 Pedagógiai irányzatok/ nevelési programok:
o Johann Heinrich Pestalozzi (1746-1827)
 az ember teljeskörű kiművelése – nem jó a gyermeket magára hagyni
 családi nevelés fontossága
 Lénárd és Gertrúd
 „a környező világ tárgyainak alapos, sokoldalú és tevékeny
megtapasztalása”
o Friedrich Fröbel (1782-1852)
 Pestalozzi diákja
 1837 – No. -ban óvodát nyit – gyermekkert kép (virágok)
 játék fontossága a személyiségfejlődésben
o Rudolf Steiner (1861-1925)
 antropozófia – Waldorf-intézmények
 államtól független nevelés
 gyermekkép: „a gyermek kritika nélküli utánzó lény, ezért kiemelt
jelentõsége van az ingergazdag környezetnek, a felnőtt által közvetített
pozitív példaképnek, a nevelő őszinte derűjének, érzelmi biztonságot
nyújtó szeretetének”
o Maria Montessori (1870-1952)
 Casa dei Bambini, majd 1909-ben leírja pedagógiai koncepcióját
 Rousseau hatására – hagyni a gyermeket kibontakozni
 alapelvei: gyermeki aktivitás és szabadság
 Montessori-eszközök, berendezés
o Célestin Freinet (1896-1966)
 gyakorlati tapasztalatszerzés
 „Nem a tudás átadása a kizárólagos cél, sokkal fontosabb ennél a
kutatási módszer, a gondolkodási mód elsajátítása.”
 jó nevelési légkör, közösség elfogadja a másságot – tartalmas közösségi
élet
 Hétköznapi varázslatok óvodai program
Értékközvetítés az óvodában.
 érték= az emberminőség, amely magában foglalja a különböző emberi
tulajdonságokat.
 Különböző meghatározások:
o Weszely Ödön: „általában pedagógiai érték az, ami elősegíti a nevelés célját.”
o Gáspár László: „A nevelés értéktelített, értékképző folyamat.”
 emberminőséget véve alapul 10 pedagógiaiértéket nevez meg:
 az egészséget, az aktivitást, az életfeladatokra való felkészülést,
a kreativitást, a valóságérzékelést, az autonómiát, az
igényszintet, és a felelősséget.
o Bábosik a pedagógiai vagy nevelési értéken az egyén konstruktív életvezetését
érti.
o Nagy József
 személyes
 Önkiszolgálási motívumok: biológiai szükségletek,
komfortszükségletek, mozgás- és élményszükségletek.
Hozzájuk tartoznak az attitűdök, szokások, meggyőződések,
minták.
 Önvédelmi motívumok: egészségvédői, identitásvédő
motívumok, a szuverenitás motívumai, öntevékenységi vágy.
 Az önértékelési motívumai.
 szociális
 a szociális motívumok, a hajlamok, a készségek, a szokások, a
pozitív egyéni értékrend kiépítése és a kreativitás elősegítése.
 Az érték tudatos viselkedés, lassan alakul ki az egyénben, hogy mi számára az érték. A
folyamatos tapasztalatszerzéssel, ismétlődő válaszreakciókkal tudatosul.
 Az óvodáskorú gyermek értékvilága még az objektív értékvilág, sajátos világ,
énképétől meghatározottan objektivizálja a környezetét.
 Az óvoda egyik legfőbb funkciója éppen az egyéni értékek szocializálódásának
megteremtésében van.
 Folyamatosan átrendeződnek a gyermek motivációi, szükségletei, új értékeket fedez
fel, fogalmaz meg ár önállóan is. – változik az önkifejezése is
 Ellentmondásos helyzet lép fel, amikor a nevelők értékkészlete nem fedi egymást,
más-más nevelési elveik vannak.
 Az óvodapedagógus különös feladata a némely családban egyértelműen meglévő
negatív hatások ellensúlyozása.
 Fontos ismerni a gyermek értékeit, mert: „az extrinsic hatások csak az intrinsic
erőforrásokkal közösen segítik elő az új értékek beépülését a meglévő értékrendbe”
o eltérő fejlődési ütem
o differenciálás
 Ezek után nézzük a gyermek számára legfőbb értékeket!
o Érzelmi biztonság, a felnőtt szeretetének szenzoros megnyilvánulása, a testi
közelség éreztetése, majd a nevelő aktív jelenléte.
o Kommunikációs alkalmak megléte, amelynek éppen úgy komponense a
gyermek iránti aktív szeretet, mint a gyermeki kérdések türelmes
 meghallgatása és megválaszolása, a különféle kommunikációs lehetőségek
biztosítása.
o Rendkívül fontos a gyermek számára a mintakövetési alkalmak megléte, az
utánzási lehetőségek biztosítása.
o A derűs, nyugodt légkör megléte
o A gyermek számára rendkívül nagy jelentőségű a felnőttek viszonyulása saját
tevékenységükhöz, cselekedeteikhez. Az óvodapedagógus pedagógiai
megnyilatkozásainak igazi értékét az adja meg, hogy a gyermek értékeli a
nevelőjének érdeklődését szereplése iránt.
o A gyermeki szabadság és önállóság biztosítása. Ezek teszik lehetővé egyfelől a
tevékenységek – a lehetőségeken belül – szabad választását, másfelől a
szándékok önálló megoldásának, kivitelezésének biztosítását.
 Legutoljára említjük a sokféle játszási lehetőség biztosítását, beleértve a játszási
élmények megteremtését éppen úgy, mint a játék egyéb feltételeinek fokozatos
megteremtését.
 Az óvoda számára meghatározott legfőbb értékek, mint a legfőbb nevelési feladatok:
o Az 1996-tól érvényben lévő óvodai program hivatalosan: az Óvodai nevelés
országos alapprogramja. Az óvodás korú gyermek testi, lelki szükségleteinek
kielégítésén belül – mint már szóltunk róla – külön kiemeli
 az egészséges életmód alakítását,
 az érzelmi nevelést és a szocializáció biztosítását,
 az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítását.
A szocializáció általános kérdései és az óvoda, mint szocializációs közeg.
 A pedagógia nem térhet ki a szocializáció és individualizáció kölcsönhatásának a
neveléssel összefüggő vizsgálata elől.
 A család elsősorban a mikroszintű szocializálás színtere, az óvoda ezzel szemben
inkább a makroszintűé.
 Az óvodában a csoportos, a kiscsoportos és az egyedi ráhatás együttesen és felválta
érvényesül.
 Freud (1933.) a szocializációt a vonakodó gyerekek ösztöneinek elfojtásaként
értelmezte. A társadalom a viselkedést a konvenciók közé igyekszik szorítani.
 1980-as évektől kölcsönösség elve jelenik meg a szocializáció értelmezésében, ahol a
gyermek a folyamat aktív résztvevője (kezdeményező fél).
o Kommunikáció szerepe,
o személyes kapcsolatok hatása az érzelmi fejlődésre.
o utánzási alkalmak (tapasztalatszerzés): megfigyelés, cselekvés – többoldalú
fejlődés
 A szocializáció fejlődését legkönnyebben az identifikáció, az erkölcsi gondolkodás és
cselekvés, valamint az érzelmek fejlesztésének bemutatásával vázolhatjuk fel.
o identifikáció – a cselekvő szubjektum szociális megnyilvánulása
 Az óvodáskorban (az ödipális szakaszban) elkezdődik tehát a
generációs és nemi szerepek megismerése és gyakorlásának az igénye.
 Ekkor jelenik meg az „én akarom önállóan csinálni” szándéka.
 Az önálló kezdeményezésekre nagy hatással vannak a már
elsajátított vagy még inkább a megfigyelt erkölcsi normák.
  nemhez tartozó viselkedés fejlődése – ezt befolyásolja, hogy milyen
hatásnak vannak kitéve a gyermekek a környezetükben
 3 éves kor: szerepjátékban a szerepvállalást nem befolyásolja
nemi hovatartozás
 4 éves kor: lányos szerepet, szerepkörhöz tartozó kelléket a fiúk
számára problémát jelent vállalni
 5 éves kor: kirajzolódik a nemhez kapcsolódó alkotás, a fiúk
fiúként viselik a karakterisztikus szerepeket
 6 éves kor: a fiúk olyan játékokban vesznek részt, ahol nem
meghatározó a nemi hovatartozás; Szívesen vállalkoznak
problémamegoldással járó szerepekre; Alkotásaikban
elmélyülnek és minőségre törekszenek.
 megfigyelés tárgyának jelenléte, figyelem készsége szükséges
 befolyásolják a kognitív képességek – identifikáció, önkontroll
 A felnőtti norma átvétele három lépcsőben megy végbe: a norma
tudomásulvétele, a norma értelmezése, a normához kapcsolódó
szabályok tudatosulása.
o hajlamok, diszpozíció
 kötődési hajlam – mennyire épül a szeretetre, a csoportképzés, a
birtoklási hajlam
 antinómia (ellentét): önzetlenség vs. birtoklási hajlam
 agresszív (düh, utánzás, társadalom jutalmazza) és proszociális
(empátia, dicséret, kognitív felismerés) viselkedés
 én-kép alakulása: testkép, kognitívkép, szociális kép
 1. fázis: saját elgondolásainak fokozatos megfogalmazása
 2. fázis: társak közreműködésének igénye
 3. fázis: társkapcsolatok – tevékenységekkel összefüggő
 4. fázis: elgondolások egyeztetésének és kivitelezésének
képessége
 szükségletekhez igazított, pedagógiailag értékes tevékenységi rendszer – biztosítja a
gyermek autonómiáját
o gyermeki tevékenység csak a megfelelő nevelési feltételek mellett éri el a
kívánt hatást
o A komplex személyiségfejlődés feltételezi a tevékenységek tartalmának és
formáinak a komplexitását.
o A magyar óvoda, mint nevelési intézmény azért is korszerű, mert az óvodások
számára biztosított tevékenységek összességükben szolgálják a társadalmi
igényeknek és az egyéni szükségleteknek megfelelő fejlődés feltételeit.
o JÁTÉK:
 proszociális viselkedés, egyéni képességek
 a közös játék alapja a bizalom – kapcsolatteremtés, bizalomépítő,
önbizalom növelő
 birtoklási hajlam – tárgyak birtoklása, gyűjtögetés, óvás-megőrzés-
féltés igénye, cserebere