Az óvodapedagógus és tevékenysége

Az óvodapedagógus személyisége, kommunikációs kultúrája, szerepei, hitelessége,

feladatai.
 óvodapedagógus személyisége
o gyermek feltétel nélküli elfogadása, gyermekbe vetett bizalom
o Rita Pierson: „…minden gyermek megérdemel… egy felnőttet, aki soha nem
mond le róluk, aki érti a kapcsolat erejét és kitart amellett, hogy a lehető
legjobbak lesznek”
o legyen példakép, követendő minta, legyen hiteles
o szakmai és általános műveltséggel, széleskörű ismeretekkel rendelkezik
o gyermekszeretet, lelkiismeretesség, hivatástudat, igényesség, példamutató
magatartás, jó pedagógiai érzék és szuggesztivitás (ellenálhatatlan erő,
lenyűgözés) jellemzi
o nyugodt, megértő, demokratikus, kedves, jólelkű, türelmes, igazságos,
segítőkész, jó humorú
o következetes
 képességei, kommunikációs kultúrája
o jó kommunikáció, kommunikációs képesség
 fontos szerepet játszik a kapcsolatépítésben
 verbális csatornák – (gyermekeknél érzelmi alapú, fontos a hangszín,
hanglejtés)
 „A nevelőnek az okoz nehézséget, hogy miközben világos
fogalmakkal kell kifejeznie magát, gondolnia kell a gyermekek
által is érthető grammatikai szabályokra.”
 a szemléletes, cselekvéses gondolkozást, gondolatokat,
vágyakat a verbalitás szintjén kell érthetővé tenni
 nonverbális csatornák
 Buda Béla: mimikai kommunikáció, tekintet, empátia
 A nonverbális csatornák általában az érzelmi, az
attitűdkifejezéseinek az eszközei. Ilyen szempontból az
óvodapedagógus mindennapi eszközei a nevelés folyamatában.
 Sokszor teljesen helyettesíti a verbális kommunikációt
 „Amennyire hatásos tud lenni a mimika a nevelés folyamatában annyira
el is veszítheti erejét a gyakori és indokolatlan használata esetén, de
akkor is, ha nincs összhang az alkalmazott formák és nevelési
szándékunk között, ha diszharmónia lép fel a kiváltó okok és az
érvényesített mimikánk között. Ilyenkor a kommunikáció nem felel
meg a kongruencia (hitelesség) követelményének.”
o empátia képessége
 jelentős a kommunikáció hatékonysága miatt, illetve a gyermek
megismerése szempontjából
 eredménye: hatásos nevelőiráhatás, olyan, amely ténylegesen az adott
gyerek szükségleteihez, vágyaihoz, lelki problémáihoz, elképzeléseihez
igazodik
  az érzelmi állapot mögött szükségletek húzódhatnak meg
 Az empátiára azért van szükség, mert a mindennapi nevelőmunkánk
tele van a gyermekek viselkedésének sokszor alig érthető változásaival,
ami megértést, esetleg orvoslást igényel.
o kreativitás képessége
 alkotóképességet, a tanult ismeretekhez viszonyítva újnak a
felfedezését, eredeti alkotást jelent
 váratlan pedagógiai problémák, új helyzetek felismerésének és
megoldásának a képessége
 szükséges a differenciálás, egyénhez szabott bánásmód szempontjából
 divergens (szerteágazó) gondolkodást igényel, de a konvergenciára is
szükség van
 ötletesség, eredetiség (a szokatlan keresése), rugalmasság, könnyedség
(kapcsolatok gyors képzése szavak, tevékenységek között)
o játszóképesség
 olyan integráló és az óvodás gyermek legfőbb
önkifejezőtevékenységéhez igazodó képességcsoport, amelyben a játék,
a játszás törvényszerűségeinek alárendelve ötvöződik az óvodai
neveléshez szükséges összes pedagógusi képesség
 óvodapedagógus játszásának képessége – játszik, mint a gyermekek
partnere és játszik, mint az a nevelő, így nem léphet ki a szerepköréből
 A gyermekekkel folytatott közös játék az egyik legjobb színtere az
óvodapedagógusi képességek gyakorlásának.
o szervezőképesség
 óvodai neveléshez szükséges szervezési feladatok, feltételek
megteremtésének képessége
 szervezési látásmód, szervezési készségek és a gyakorlati megvalósítás
során adódó rugalmasság
 komplex folyamat, hiszen beszélhetünk:
 időtartamuk szerint: rövid távú és hosszú távú szervezési
feladatokról,
 tartalmuk szerint: nevelési, gondozási, gyermekenként változó
szükségletek szerinti szervezési feladatokról
 a működést alapul véve: az óvoda belső működésével, kapcsolat
építéssel összefüggő feladatokról,
 a nevelési, gondozási folyamathoz viszonyítva: közvetlen (a
nevelési folyamat közben adódóak, közvetett (a nevelési
folyamatot előkészítő) szervezési teendőkről.
o problémamegoldás
o együttműködésre való alkalmasság
 szerepei, hitelessége, feladatai
o a gyermekek természetes kíváncsiságának állandó fenntartása és kielégítése
(gyermekek kérdéseinek megválaszolása)
o gyermek fejlődéséhez szükséges feltételek biztosítása (szubjektív, objektív)
o nevelési, gondozási, fejlesztési feladatok ellátása
o a gyermekek feladattudatának alakítása
 o vannak a gyermekre, a csoportra, az intézményre, illetve a partnerekre
vonatkozó szerepei
 anya, tyúkanyó; segítőtárs; személyiségfejlesztő; biztos pont
 szervező-vezető-irányító; konfliktuskezelő-mediátori szerep; tutor
(pártfogó, gyámolító, védő személy), facilitátor (eredményes csoportos
megbeszélésért felelős); katalizátor (változást elősegítő személy);
szupervizor (személyiségfejlesztő, a problémakezelésben segítséget
nyújtó szakember)
 hivatalnok; innovatív és fejlesztő tudásmenedzser; tantervíró-fejlesztő
 kollaborátor; kooperátor; reflektív pedagógus
Pedagógiai tervezés; nevelési program készítése, minőségfejlesztés és -biztosítás.
 A neveléshez is, mint minden tudatos tevékenységhez szükség van előre átgondolt,
világos céllátásra és a hozzá vezető utak, eszközök feltételek, tevékenységi formák
számbavételére. Mindezek rögzítése együttesen jelenti a nevelőmunka tervezését.
 meghatározott időegységre szóló elképzelések, célok különböző szinten történő
rögzítése
 nevelési felfogással változott a tervezés folyamata is
 Mikor van szükség a terv rugalmas kezelésére?
o Ha esetleg nem volt reális az induló feltételek rögzítése,
o ha a gyermekek mentális, szociális, motoros fejlődése nem a várt ütemben
halad (valamelyik területen esetleg lassúbb, más esetben meg éppen
ellenkezőleg, gyorsabb),
o ha a differenciáltabb fejlődés szükségessé teszi a nevelési módszerek, eszközök
vagy akár a nevelési cél árnyaltabb és több színtűmegfogalmazását,
o ha valamilyen előre nem várt, rendkívüli hatás hosszabb időre is megzavarja,
ill. befolyásolja a gyermekek alakuló magatartását, viselkedését. (ilyen hatás
lehet pl. az óvodai csoportok vagy éppen az óvodák összevonásából adódó új
nevelési feladatok, a gyermekek mindennapját megzavaró természeti csapások
kivédését szolgáló új intézkedések stb.).
AZ ÉRVÉNYESSÉG ELFOGADÁS, A DOKUMENTUM
SZINTJE JÓVÁHAGYÁS MEGNEVEZÉSE
országos érvényű a kormány fogadja el ONOAP
nevelőtestület elfogadása
után a szakértői Pedagógiai Program
intézményi szintű
véleményezést követően a Helyi óvodai program
fenntartó hagyja jóvá
tematikus terv, projektterv,
csoport intézményvezető
hálóterv
intézményi szabályozás foglalkozás vázlat, napi,
csoport
szerint heti programterv
 minden programnak meg kell felelnie az ONOAP-nak
 tervszerűség elve:
o a célok, eszközök, eljárások, a várható eredmények elővételezésében és az elért
eredmények elemzésében megnyilvánuló tudatosság
 o A tervszerűség nem zárja ki a véletlen, spontán hatásokat sem. A kellően
rugalmas tervezés nem túlzottan részletező, megfelelő teret ad az intuíciónak,
az előre nem látott változásokhoz való rögtönzött alkalmazkodásnak.
 használhatóság elve
o a terv a célok megvalósítását biztosító tartalma mellett egyben könnyen
kezelhető is legyen
o Az óvodapedagógus munkáját segítendő a terv:
 a megfelelő formában legyen tagolt,
 az egyes tervezési szakaszokban (időszakokban) felépítésében ne
változzon (a folyamatkövetést segíti),
 legyen hely a megjegyzések rögzítésére,
 adjon lehetőséget a módosítások bejegyzésére,
o Az a jól használható nevelési terv, amely tudományosan megalapozott, amely
nem elnagyolt, de nem is túl részletes.
 tudatosság és az ösztönös megérzés (intuitivitás) elve
o a nevelés tervezésének tudatossága egyaránt jelenti a nevelés tartalmi (mit?) a
módszerbeli (hogyan?, mivel?) oldalával való összhangot
o A nevelői munka során gyakran találjuk szembe magunkat olyan váratlan
helyzetekkel, amelyek számunkra is újak, de a hozzá hasonló események
tapasztalatai alapján felismerjük a váratlan történés várható következményeit.
 gyermeki szükséglet változásainak figyelembevétele
Az óvodapedagógus, mint szerepmodell, vele szembeni társadalmi és etikai elvárások.
 direkt módon – gyermekek is aktív részesei
o nevelési szándékkal lép kapcsolatba a gyermekekkel:
o beszéde, éneklése, technikai fogásai, a problémahelyzetek megoldásának
módjai, példája a társas viselkedésekre.
o Ezek a viselkedés- és magatartásmódok forrásai lehetnek az utánzásnak
 indirekt módon – esetlegesek, mozaikszerűek
o ezek a tevékenységek nem a gyerekek kedvéért játszódnak le, de ők is tanúi az
eseményeknek, s ki ezt, ki azt raktározza el emlékezetébe
 A kétféle nevelői magatartásnak hatásukat tekintve vannak közös vonásai:
o mindkét esetben érvényesül a gyermek kompetenciája;
o mindkét esetben biztosított a gyermeki önállóság;
o mindkét esetben mód van a benyomások egyedi feldolgozására;
o mindkét esetben érvényesül a gyermeki kreativitás;
o mindkét esetben – ha az egyikben esetleg utólag is – érvényesül(-het) a
nevelővel való kommunikáció;
o mindkét nevelői magatartás számos formában segíti a szocializáció és
individualizáció erősödését.
 Társadalmi és etikai elvárások:
o ahogy változik a társadalom, változnak az elvárások is
o vonatkoznak a személyiségre, viselkedésre, szakmai felkészültségre, világról
alkotott képre
o változó, hogy a politika éppen hogyan befolyásolja
Nevelési stílus.
 SCHAEFER és BECKER úgy találták, hogy a szülői attitűdök két dimenziója
kitüntetett szerepű a gyerek személyiségfejlődésében: a szülői melegség (szeretet,
elfogadás) és az engedékenység mértéke.
o A hideg (érzelmileg elutasító) szülő a büntetésben saját hatalmát használja fel,
sokszor kiabál, megszégyenít, akár fizikailag is bántalmaz.
o A meleg (szerető, elfogadó) szülő sokkal inkább érvel és magyaráz.
o Meleg-engedékeny hatása a gyerekre: nyílt, barátságos, önálló, kreatív,
magabiztos lesz.
o Meleg-korlátozó hatása: mintagyerek. Szófogadó, udvarias, engedelmes,
konformista, kevésbé kreatív, kevésbé önálló.
o Hideg-engedékeny hatása: magas fokú agresszió jellemzi, nagy a veszélye a
deviáns magatartás megjelenésének.
o Hideg-korlátozó hatása: önértékelése alacsony, énképe negatív lesz, gyakran
neurotikus tüneteket mutat, önállótlan.
 BAUMRIND három alapvető szülői stílust ír le:
o Autoritariánus (tekintélyelvű) szülő: ők az igazi szigorú szülők. A szabályokat
a gyereknek vita nélkül követnie kell, azok megszegéséért szigorú büntetés jár.
A gyereknek nincs joga, csak kötelességei vannak. A gyereket alacsony
motiváció, az önállóság hiánya, valamint ellenséges indulatok jellemzik.
o Mérvadó (hiteles) szülő: gyerekközpontú, de magas követelményeket támaszt.
Ezeket be is tartatja, akár büntetéssel is, de mindig érveléssel indokol, és
bátorítja a kölcsönös kiegyezést. Gyerek és szülő egyaránt rendelkezik
jogokkal és kötelességekkel. A gyerek magabiztos, barátságos, magas
felelősségtudattal rendelkezik.
o Permisszív (engedékeny) szülő: gyermekközpontú, de nem támaszt
követelményeket a gyerekkel szemben. Kerüli a büntetést. A gyereknek csak
jogai vannak, nincsenek kötelességei. A gyerek éretlen marad, kevés
önkontrollal rendelkezik, nincs felelősségérzete.
 A vezető és a csoporttagok kapcsolatának sajátosságai meghatározzák a csoport
működését, kohézióját, légkörét. Kurt Lewin kísérletét Mérei Ferenc és munkatársai
végezték el óvodai csoportokon, amelyekben feltárták az óvodapedagógus vezetési
stílusának hatását a csoportban folyó feladatvégzésre, illetve a csoportfolyamatokra.
o Autoriter vezetői stílus: Az autoriter vezetők a csoport többi tagjának
hozzájárulása nélkül hoznak döntéseket, még abban az esetben is, ha
csoporttagok segítségnyújtása, véleménye hasznos lenne. Ez a vezetői stílus
olyan helyzetekben előnyös, amikor gyorsan kell döntéseket hozni vagy
amikor a csoport hozzájárulása nélkül is sikeres eredményt érhetünk el. Az
autoriter vezetői stílus csak bizonyos szervezeti divíziókban működik igazán
jól, de nem a teljes szervezet esetében.
o Demokratikus vezetői stílus: Az autoriter vezetőkkel szemben a demokratikus
vezetők bevonják a csapattagokat döntéshozatali folyamatba, de végül ők
hozzák a végső döntéseket. Ezek a vezetők támogatják a kreativitást és a
 csapattagok elkötelezettek a feladat végrehajtása során, így jó eredményeket
érnek el, produktívak és magasabb a munkahelyi elégedettség is. A
demokratikus vezetői stílus a szervezet jelentős részében jól alkalmazható.
o Laissez-faire stílus: A laissez-faire típusú vezetők sok szabadságot adnak a
csoporttagoknak a munkában és a határidők tekintetében egyaránt. Ellátják a
csoporttagokat a szükséges erőforrásokkal és tanácsokkal, ha ezt igényelik, de
más esetben kevésbé involválódnak a folyamatokba és a feladatokba.