Az óvodás korúak kognitív fejlődése és fejlesztése

Az értelmi nevelés feladatai az óvodában

 kogníció szó megismerést jelent
 Kognitív folyamatok:
o érzékelés-észlelés
o figyelem
o emlékezet
o képzelet
o gondolkodás (magasabb rendű kognitív folyamat)
 gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, életkori sajátosságra építve biztosítani kell a
változatos tevékenységeket, melyeken keresztül tapasztalatokat szerezhet a természeti
és társadalmi környezetről.
 alapprogramja figyelmet fordít az anyanyelvi nevelésre, a kommunikáció különböző
formáinak alakítására, gy. kíváncsiságának, kérdéseinek ösztönzésére
 gyermek élmények, tapasztalatok útján szerezzen ismereteket az őt körülvevő világról,
miközben fejlődnek értelmi képességei:
o érzékelése, észlelése, emlékezete, figyelme, képzelete, gondolkodása és
alkotókészsége
 jelen rendszer szerint a csoportos foglalkozások:
o 5-35 perces, növekvő időtartamúak
o bizonyos helyeken iskola előtt levő gy. kötelezőek
o többiek számára a pedagógus kezdeményezi (kötetlen)
 Nehezítés a vegyes életkorú csoportok vannak, így a megvalósuló fokozatos,
differenciált fejlesztés sokkal nagyobb szervezést igényel
 matematikai fejlesztés szempontjából a legnagyobb probléma
o nincsenek kimondottan matematika foglalkozások
o a gondolkodás fejlesztését be kell integrálni a többi foglalkozásba (leginkább körny.)
 jó lehetőség, hogy a hét minden napján megjelenjenek valamilyen formában
 óriási felelősség, hogy ne hagyja ki (azzal megnehezíti az iskolakezdést)
 játék az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze
o gy. számára az első játszótárs a felnőtt, aki követhető mintát ad, majd a szabad játék
kialakulása után bevonható, segítő, támogató, kezdeményező társ marad
o pedagógus feladata a megfelelő játékkörnyezet, a tárgyi feltételek megteremtése is
 gy. a külső világ tevékeny megismerése során jut matematikai ismeretek birtokába a
mennyiségi-, alaki-, téri viszonyokról
 cselekvő- szemléletes és képi gondolkodás mellett fejlődik fogalmi gondol
gondolkodása, ítélőképessége, döntési képessége
 értelmi nevelés további feladatai:
o spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése
o az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet,
gondolkodás) és a kreativitás fejlesztése
 fontos helyet foglal el az értelmi képességek kibontakoztatása, az önálló, az alkotó, az
aktív gondolkodás alapjainak a lerakása
 értelmi képességek működésének egy része nem szándékos
o fejlődésük az óvodáskorban indul meg a tudatosság irányába
 ismeretek eleinte gyakran pontatlanok, szubjektívek
 feladat: céltudatos észlelés és megfigyelés irányítása, megjelenése
 az önkéntelen figyelemből fokozatosan bontakozik ki a szándékos figyelem
 emlékezet fejlődésében is minőségi változás következik
o fokozatosan alakul ki a szándékos emlékezet, a pontos felidézés igénye
 meghatározó szerepe van a képzeletnek, színterei:
o játék, mese, ábrázolás stb.
o gy. nem mindig talál magyarázatot a valóság eseményeire
 ilyenkor a képzeletére támaszkodik
 értelmi képességek másik meghatározója, hogy észlelésbe ágyazottak, tevékenységhez
kötöttek
 gyakorlati feladatok megoldásának hatására a szemléletes cselekvő gondolkodást
lassan felváltja a szemléletes képszerű gondolkodás
o majd megjelenik a fogalmi gondolkodás
 gondolkodási műveletek fejlődnek a pontos megfigyelésekkel, tapasztalatgyűjtéssel,
körültekintően megfogalmazott kérdések segítségével
 irodalmi nevelés feladata az érzelmi nevelésnek, értelmi képességeinek fejlesztése
o figyelem, gondolkodás, emlékezet, képzelet fejlesztése is fontos
o jelentős szerepet játszik a önkéntelen és szándékos figyelem fejlesztésében
 megfelelő motiváció megragadja az önkéntelen figyelmét
 amely az irodalmi alkotás ritmusa, képanyaga, hangulata, a prózai alkotások
fordulatos, feszültséget teremtő cselekménye
 az óvodapedagógus szuggesztív bemutatása révén elmélyül
 lassan átadja helyét a szándékos figyelemnek
o mesékbe belefeledkező óvodás alapvető gondolkodási műveleteket végez:
 összehasonlít, analizál, szintetizál, ítéleteket alkot, következtet, általánosít
o irodalmi művek egyaránt fejlesztik a 3-7évesek reproduktív és produktív fantáziájá
Az intelligencia és fejlesztésének lehetőségei az óvodában
 Intelligencia fogalma: „intelligencia az, amit az intelligenciatesztek mérnek”
 az egyénnek az összesített vagy globális képessége, amely lehetővé teszi a célszerű
cselekvést, a racionális gondolkodást és a környezettel való eredményes bánást,
általános értelmi és megértőképesség
 HOWARD GARDNER szerint legalább hét féle intelligencia létezik
o logikai-mat. -i, nyelvi, testi-kinesztetikus, térbeli, zenei, interperszonális,
intraperszonális
 feladatunk, hogy intelligenciájuk mindegyik formáját egyaránt fejlesszük
 olvasott vagy fejből mesélt mesék
o tanítanak, fejlesztik a beszédértést, -készséget, szövegértési kép. -et, figyelmet,
koncentrációt
o komoly lélektani hatással is rendelkeznek
o észrevétlenül fejleszti az érzelmi intelligenciát, a képzeletet és a fantáziát
o olyan világot bemutatva, ahol az erkölcsi értékek mindig, minden esetben győznek
o biztonságos közegben élheti meg azokat a feszültségeket, félelmeket és
szorongásokat, melyek foglalkoztatják
o megtapasztalhatja a mese végére ezek feloldódnak, megoldódnak
 így a mese feszültség-, illetve szorongásoldóvá is válik számára
 érzelmi intelligencia a hétköznapokban való boldogulás alapköve
o hatással van arra a gy. mennyire sikeres a nevelési-oktatási intézmények világában
o később a munkahelyén, továbbá a kapcsolatainak minőségét is meghatározza
o egyik legfontosabb eleme az empátia, pedagógus munkaeszköze is
 lehetővé teszi az érzelmi befolyásolást, a diák mimikájának, hanglejtésének
értelmezését, a mélyebb üzenet megértését
o elsősorban a szülők feladata (a családi környezetben legjobb fejleszteni)
o óp. feladat tovább fejleszteni, mélyíteni
 alapvető mentális készségek (tanulás, emlékezet, rövid - hosszú távú memória,
nyelvhasználat) funkciói kihatnak az intelligencia következő formáira:
 Nyelvi intelligencia
 Logikai- matematikai intelligencia
 Vizuális-térbeli intelligencia
 Zenei intelligencia
 Testi-mozgási intelligencia
 Interperszonális intelligencia
 irodalmi nevelés egyik fő feladata:
o az anyanyelvi nevelés, a beszéd- és a kommunikációs képességek fejlesztése
 óvodáskorban a gondolkodás a beszédhez kötötté válik
o 3-7éves korúak gondolkodása a cselekvő-szemléletes, szituatív formáktól
o eljut az egyre általánosítottabb, elvontabb szemléletes-képszerű gondolkodás szintjéig
 ez a folyamat követhető a beszédének, kommunikációs képességeinek fejlődésében is
o fejlődési szakaszait tükrözi a gyermek szókincse, mondatszerkesztése, szituatív,
kontextusos és elbeszélő (összefüggő) beszédének együttes fejlődése
o nagy szerepe van a játéknak és a különböző óvodai tevékenységeknek (mese,
vershallgatás)
A gyermeki világkép és az érzékelés, észlelés, megismerés jellemzői különböző
életkorokban
 óp. tervszerű, tudatos munkája révén érhetjük el alapvető célunkat
o minden magyar gyermek ajkán hangozzék az ízes magyar beszéd
 érzékelés és észlelés közötti különbséget a megszerzett információhoz kapcsolódó
ismeret szintje jelzi:
 az érzékelés során egyszerű ingereket tapasztalhatunk meg
 az észlelés az idegrendszer magasabb szintjeihez kapcsolódik
 érzékleti modalitások: látás, hallás, szaglás, ízelés és tapintás
 érzékelési módokhoz kapcsolódik a helyzetérzékelés
o mint a mozgás statikussága vagy dinamikussága
 észlelés során már tapasztalt érzékletekhez jelentést kapcsolunk
o mint a tárgyak észlelése (pl. figura-háttér szerveződés), távolságészlelés,
mozgásészlelés
 észlelés területei közé tartozik:
o alaklátás, hallási észlelés, látási észlelés, időészlelés, téri tájékozódás, téri orientáció
 érzékelés és észlelés fejlesztése segíti a tanulásra való felkészülését, a tanulási
folyamat sikerességét
o ezek fejlődését támogatja a gy. aktivitása
o mely során az észlelés fokozatosan kezd függetlenedni a cselekvéstől
 kis ovis képes felismerni a színeket
o de nem tudja biztosan megnevezni, ezt tanulnia kell
 fokozatosan növekszik a színek differenciáltabb megkülönböztetése
 test-séma fejlettségének függvénye a térészlelés kialakulása, a térirányok leképezése
 test-séma: a szervezet és a környezet, valamint a szervezet és a részei között fennálló
térbeli relációk ismerete, ezeknek az információknak egy funkcionális egységbe,
perceptuális sémába való rendeződése.
o ovisok valódi térirányok szerinti tájékozódásra még nem képesek
 első lépése a domináns kéz felismerése
 majd a jobb és a bal kéz segítségével a szimmetrikus testrészek megkülönböztetése
o kisiskolás korra fontos a térészlelés minőségének fejlettsége (olvasás, írás
szempontjából)
 6 évesnél látás veszi át a vezető szerepet
 7 éves korra az akkomodáció és a különbségérzékenység válik intenzívvé
 elemző látás, strukturált egész észlelése veszi át a tagolatlan, diffúz látásmód helyét
 kisiskoláskorban képessé válik a tér dimenziói, a térirányok megkülönböztetésére
o ennek feltétele a saját testről kialakult perceptuális séma
 állandósul a nagyság, az alak és a szín észlelése,
 alaklátás, összetartozó egészek egységes egészként való felfogása
 óvodáskorban még a szinkretizmus dominál
o 3-4 éves nem képes a részletek felismerésére, elemzésére
o 4-5 éves felfogása analitikus, felismer bizonyos részleteket izoláltan, az egésszel való
összefüggésük nélkül
o kisiskolás korra kialakul az elemző látás, a „Gestalt” látás
 ez a strukturált egésznek a felfogása, az egésznek a részleteivel együtt történő
észlelése
 az egész és a rész összefüggéseinek helyes felismerése, az írás-olvasás tanulás
alapfeltétele (fontos)
 óvodás korban a formaészlelésben (forma, méret, felület, nagyság) csak egy kritérium
o dimenzió mentén két elem összehasonlítása jellemzi a gy. -et
o egyre pontosabb lesz a felismerés és a megkülönböztetés
o kisiskolás korra képes elrendezni több tárgyat nagyság, szín és forma szerint
 óvodások az emlékeikről még jelen időben beszélnek
o először a ma fogalmát ismerik meg
o fogalmi gondolkodás megjelenésével képesek a múlt, jelen és jövő
megkülönböztetésére
o kisiskolás korban kialakul az időfogalom
 konkrét műveleti szinten való gondolkodásra képesek
 fokozatosan az absztrakt időfogalom
 hallási küszöb jelentős csökkenése
o a hallási észlelés fejlődését segíti
o az idő észlelése konkrétabbá válik
 annak megítélése közelít a valósághoz
 egyre fontosabb az időbeosztás számukra
 gy. gondolkodásának sajátos problémaköre a gyermeki világkép
o Piaget szerint a világ jelenségeiről, azok okairól alkotott magyarázó elvek tartoznak:
 Artificializmus (artificiális = művi, mesterséges)
 gy. a természeti jelenségeket (Nap, hegy) úgy képzeli el, mint amit emberek
készítettek
 fejlettebb fok mikor természeti erők is szerepelnek a jelenségek előidézésben
 de ezek működését is az emberi technika mintájára képzelik el
 Animizmus (anima = lélek, animizmus = meglelkesítő, vagyis megelevenítő)
 gy. a dolgoknak, tárgyaknak életet, szándékot, pszichikus funkciót tulajdonít
 minden él, minden jó vagy rossz
 tárgyakat az emberre jellemző tulajdonságokkal, sajátosságokkal ruházza fel
 ez a szemlélet 5 éves kor után jelentősen csökken
 Finalizmus (előre meghatározott céltudatosság)
 jellemzője a célokság
 gy. gyakran az oksági összefüggéseket felcseréli a célszerűséggel (pl.: „azért esik a hó,
hogy szánkózni lehessen)
 az előzőekben felsorolt jegyek törvényszerűen valamennyi gyereknél megjelennek
(Piaget)
 Piaget szerint a gy. gondolkodása spontán módon, saját belső törvényei szerint fejlődik
 és a környezetnek - így a felnőttek hatásainak - ebben nincs különösebb szerepe.
A beszédprodukció és a beszédmegértés fejlődése és fejlesztése az óvodában
 A beszédtevékenység fejlődése:
 25-36 hónap (2-3 év)
→ látványos érés, a szókincs bővülése, rövid kifejezések megjelenése
→ megjelennek a kétszavas mondatok
 37-48 hónap (3-4 év)
→ szókincs további bővülése
→ 3 vagy több szavas mondatok
 49-60 hónap (4-5 év)
→ befejeződik a beszédfejlődés
→ kombinálja a különböző kifejezéseket
→ örömét, bánatát is kifejezi, történeteket mesél,
→ beszédpartnerré válik a felnőtt számára
 folyamatos minőségi és mennyiségi fejlődés tapasztalható a nyelv valamennyi
(fonetikai/fonológiai, morfológiai, szintaktikai és pragmatikai) szintjén
 többsége sokat és szívesen beszél
 szókincsük lényegesen gazdagodik, csökkennek a túláltalánosítások
 szójelentések mind jobban elveszítik idioszinkretikus (egyedre vonatkozó) jellegüket
o egyre inkább a társadalmilag érvényes jelentés válik uralkodóvá
 konkrét jelentés mellett folyik az átvitt jelentés elsajátítása is
 kommunikációt a verbális mámor az igék használatának túlsúlya jellemzi
 távirati beszéd a harmadik életév végére tipikus esetben lényegében eltűnik
 toldalékrendszerek csaknem teljesen kiépülnek
 időviszonyok (múlt, jelen, jövő) felismerése, egymáshoz viszonyítása, kifejezése még
nehézséget okoz
o időészlelésének viszonylag alacsony fejlettségi fokával magyarázható
 beszéd és az értelmi részfunkciók fejlődésének következtében
o megnő az elérhető és tárolható információk mennyisége
 mondatok szerkezete egyre bonyolultabbá válik
 3 évesnél megjelennek az első összetett mondatok, és gyakoriak és/hogy/mert
kötőszók
 3 éves beszéde már nyelvtanilag helyes, kifejező és mások által jól érthető
 beszédfeldolgozása még alapvető eltéréseket mutat a felnőttekéhez képest
 gy. nagymértékben támaszkodik a vizuális információkra
o hozzá beszélő felnőtt szájmozgására, hangképzésére, mimikájára
 beszédmegértésben emellett jelentős szerep jut a:
o logikának
o értelmező képességének
o beszédfeldolgozási gyakorlatának
o érzelmeknek
o általános fizikai és pszichés állapotának
 egocentrikus beszéd jellemző
o hosszú monológokat, önmaguknak szóló hangos vagy motyogott kísérő,
kommentárokat használnak tevékenykedés közben. pl. ’Ezt most ide rakom. És akkor
most vége.’
o különleges átmeneti szakasz a kommunikáció és a gondolkodás között
 pszichikailag belső beszéd, míg fiziológiailag külső beszéd, hiszen hallható
o kisiskoláskor elejére megszűnik
 pontosabban belső beszéddé, gondolkodásbeszéddé alakul át.
 kommunikáció nagy része már verbálisan történik
o kommunikáció fejlődését a pragmatikai képesség változásában követhetjük nyomon
 megjelenik a kontextusos beszéd
o melyben már minden információ magából a szövegből adódik
o olyan elbeszéléseket alkot, melyek a kívülálló hallgató számára is megérthetőek
 szituatív beszéd nem tűnik el
o hanem a felnőttekhez hasonlóan hol ezt, hol azt használja a helyzettől, illetve a közös
előismeretektől függően
 szituatív és kontextusos beszéd nem jelent minőségi különbséget
o fontos, képes legyen egyik vagy másik adekvát használatára
 kommunikációs stratégiái differenciálódnak
o sok társalgási fordulatot, társalgást szabályozó tényezőt ismer és egyre biztosabban
alkalmazza
o tudja, hogyan kell a hallgató figyelmét felkelteni és fenntartani
o igazodik a partner igényeihez és már magyarázatokat is tud adni
o ismeri a főbb megszólítási, köszönési, udvariassági szabályokat
o megtanulja a kommunikáció esetleges zavarainak kezelését
 vagyis képes a párbeszédek, dialógusok lebonyolítására
 a pragmatikai szabályok elsajátítása a legtöbb esetben a grammatikai szabályok
elsajátítása után következik be
 stílusminősítésekkel (kinek mikor mit illik mondani) még nincs mindig tisztában
 nyelvhasználata:
o a referenciális (közlő, tájékoztató)
o konatív (felhívó, felszólító)
o emotív (érzelemnyilvánító) funkciók jól érvényesülnek
 fatikus funkciók (kommunikáció létrehozására és fenntartására irányulnak)
o még csak szűk körben működnek (pl. köszönés, megszólítás)
 poétikai funkció csak az irodalmi alkotások pl. mondókák, versek, mesék stb.
kapcsán van jelen
 metanyelvi funkció szinte teljesen hiányzik
 beszédészlelés = az a készség, mely lehetővé teszi a beszédhangokat, az egymáshoz
kapcsolódást, a hosszabb hangsorokat felismerését, és az elhangzottnak megfelelő
megismétlését
o ennek köszönhetően megtanulja anyanyelve szavainak hangzását
o egyre több új szó (hangsor) felismerésére lesz képes
 beszéd észlelés nem azonos a beszédértéssel
o megfelelő szintű beszédészlelés biztosítja a gy. számára az anyanyelv megfelelő
elsajátításán kívül, hogy nehézség nélkül tanuljon meg olvasni, írni, idegen nyelvet
elsajátítani
o Részterületei:
  Szeriális észlelés
 Transzformációs észlelés
 Vizuális észlelés
 Ritmusészlelés
 Beszédhang megkülönböztetés
 Beszédmegértésen az elhangzó szavak, szókapcsolatok, mondatok, mondatsorozatok
jelentésének, tartalmának megértését értjük
o Szintjei:
 Szó értés: nem csak megismételni képes a szót, hanem tisztában van a jelentésével is
 Mondat értés: a hallott szavakat szószerkezetekké kapcsolja össze
 Szövegértés: a logikai kapcsolatok, részletek összefüggéseinek megértését jelenti
 beszédészlelés és megértés egymást feltételezve és támogatva fejlődik a
nyelvelsajátítás során
o bármelyik sérülése, később zavart okozhat az olvasás tanulásában
 óvodában a beszédszervek ügyesítése, a hallás, beszédhallás (hangfelismerés,
differenciálás) fejlesztése a legfontosabb
o meg kell tanulniuk a hangok észlelését, létrehozását, majd a szavak megértését,
produkcióját
 nem fiziológiai (beszéd és hallásszervek zavarai, agyi sérülés stb.) okokkal
magyarázható nyelvi fejlődési zavarok a következő területek hiányosságaira
vezethetők vissza:
 auditív percepció (észlelés) fejlettsége: hallási észlelés, beszédészlelés
→ ami elengedhetetlenül fontos a beszéd megértéséhez, az olvasás- és írástanuláshoz
 auditív diszkrimináció (megkülönböztetés) minősége: hangzók (fonémák) és a szavak
közötti hasonlóság és különbözőség felismerése
→ a magyar nyelv hangjainál a megkülönböztető jegyek (pl. zöngésség) tudatosítása
→ kommunikációs és olvasási- írási készség kialakulásában fontos szerepe van
 auditív memória (emlékezet) minősége: hallott szavak, információk mennyiségi, időbeli
és minőségi tárolását is jelenti
→ olvasás- és írástanulásban, a tanulási folyamatban nagy szerepe van
 beszédmotoros képesség (beszédprodukció):
→ jelenti egyrészt a beszéd megértését,
→ másrészt magát a beszédet, melynek fejlettsége a gondolkodás fejlettségére is utal