Irodalmi fogalomtár

(Műnemek, műfajok)

Műnem
Az irodalom három, alapvetőnek tartott kifejezésformáját – a lírát, az epikát és a drámát – jelölő
műfajelméleti kategória.Az irodalmi műfajokat általában ezen három műnem egyikébe tudjuk sorolni,
de vannak ún. átmeneti műfajok is, amelyek egyértelműen nem sorolhatók be egyik kategóriába sem,
hiszen tartalmazzák mindhárom műnem jellegzetességeit (pl:. ballada)

Műfaj
Az irodalmi műalkotások csoportosítására szolgáló rendezőfogalom. A műfajok elkülönítésében a
következő szempontok játszanak óriási szerepet: műnembe tartozás, jellegzetes terjedelem,
szövegforma, nézőpont és magatartás, beszédhelyzet, hangnem, művészi cél, jellemző téma-, vagy
tárgykör, sajátos ábrázolási mód, szereplők, jellemek, világkép, kommunikációs funkciók, stilisztikai
eszköztár, szerkezet, közlésmód.

Epika (gör. ’elbeszélő’) -1-

A három műnem egyike. Alapformái az elbeszélés (eseménysort ad elő), a leírás (szereplők
külső-belső tulajdonságainak, helyszíneknek a bemutatása) és a párbeszéd (szereplők
kijelentéseinek sora). Egy elbeszélő (narrátor) mondja el. Terjedelme alapján beszélhetünk
kisepikai és nagyepikai műfajokról.
Nagyepikai műfajok: eposz, regény
Kisepikai műfajok: kisregény, novella, elbeszélés, mese, monda, anekdota, legenda, karcolat,
rege, közmondás, vicc.

Eposz
Verses nagyepikai műfaj. A klasszikus, antik eposz egy egész népre, nemzetre kiható nagyszabású
küzdelmet mutat be, mesés-legendás formában, csodás (isteni) elemekkel átszőve. Hősei rendkívüli
emberek, esetleg isteni származásúak, emberfeletti erővel rendelkeznek. Kezdetben szájról szájra
terjedtek,ezért a szóbeliség számos jellemzőjét őrzik kellékei. (pl.: Homérosz: Odüsszeia, Iliász)

Novella
A szépirodalomhoz tartozó kisepikai műfaj. Rövid, tömör, szerkezete behatárolt, Cselekménye
általában egy szálon fut, és egyetlen sorsfordulat köré épül. Legtöbbször kevés szereplő jelenik meg
benne. Lezárására jellemző a csattanó, amely felgyorsítja a végkifejletet. (pl.: Csáth Géza:
Anyagyilkosság)

Parabola/példázat: (görög: ’összevetés/-hasonlítás’)

Érdekes tanulságos történet, amely valamilyen erkölcsi, vallásos, társadalmi vagy filozófiai
igazságra világít rá. Legfőbb forrása az európai irodalomban a Biblia. (pl.: Újszövetség: A tékozló
fiú)

Mitológia:
Egy-egy nép mítoszainak összessége vagy a mítoszokkal foglalkozó tudomány.

Mítosz: (görög: müthosz ’történet/elbeszélés’)

Az emberi kultúra olyan ősi, hosszú időn át szájhagyományozással továbbörökített szövegei,
melyeket a közösség kiemelkedő alkalmain, gyakran rítusokhoz kapcsolódva, arra hivatott emberek
mondtak el. Hősei emberfeletti lények, istenek, félistenek. A világ dolgainak megértésére tett
kísérletek voltak, az ősi elbeszélések valóban megtörténtek valaha. Világképükben még a hit, a
képzelet, a megismerés tagolatlanul van jelen, ezért nevezik a világképét komplex (összetett)
tudatformának.

Líra (gör. pengetős hangszer neve)

A három műnem egyike, a lírai műfajok összefoglaló elnevezése. Lényege az erős
szubjektivitás, az érzelmek, hangulatok, egyéni tudattartalmak elsődlegessége a külvilággal
szemben. Jelen idő jellemzi, az én jelen pillanatbeli állapotát fejezi ki. Feloszthatjuk a
műfajokat téma, terjedelem, világhoz való viszony, kommunikációs helyzet és a személyesség
foka szerint.

Dal
Egynemű, egyszerű érzéseket egyszerű formában kifejező lírai műfaj. Benne a lírai én önkifejezése
közvetlen, vallomásos jellegű. Rövid terjedelem, és ismétlődő strófaszerkezet jellemzi. (pl.: népdalok,
Petőfi sándor: Fa leszek, ha…)

Anakreoni dal
Egyszerű, versszakokra nem bontott, leggyakrabban jambikus lejtésű dal. (pl.::Anakreon: Engem a
szerelem)

Szonett
Itáliai eredetű 14 soros versszerkezet. Hangzása kivételes kötöttsége nagy fokú, ezért a
legintenzívebb, ambivalens (széttartó) lírai tartalmak kifejezésére a leghatásosabb. Szakasztagolása a
leggyakrabban 4+4+3+3, (pl.: Petrarca)

Zsoltár (görög, latin:’dal’)

Az ókori héber irodalomban jött létre, ember és Isten viszonyát fogalmazza meg, formai-stilisztikai
jellemzője a gondolatritmus. Beépült a keresztény egyház liturgiájába, a reformáció és a magyar
felvilágosodás idején vált népszerűvé. (pl.: Weöres Sándor: Késői zsoltár)