Dr.

Joe Dispenza
Válj természetfelettivé!
Hétköznapi emberek nem hétköznapi csodái
 A könyvről
„Ez az egyedülálló és gyakorlatias útmutató, amelyet egy tehetséges
tudós, egyben szenvedélyes tanító írt, lépésről lépésre magyarázza el,
hogyan lépjünk túl az ismert határain, és hogyan lépjünk be
fantasztikus, új életünkbe.”
– Tony Robbins, az Unshakeable című New York Times-bestseller
szerzője

„Régóta nagy rajongója vagyok dr. Joe Dispenza munkásságának.

Ebben a könyvben azt tanítja meg, hogyan lehet felülemelkedni a múlt
korlátain – beleértve az egészségügyi problémákat – és hogyan lehet
szó szerint új testet, új elmét és új életet teremteni. A könyvben rejlő
döbbenetes tudás gyökeresen változtatja meg az életed, ugyanakkor
hihetetlenül gyakorlatias.”
– Dr. Christiane Northrup, a Goddesses Never Age című New York
Times-bestseller szerzője

„Dr. Joe Dispenza orvos, tudós és modern misztikus. Egyszerű,

lényegre törő és könnyen érthető stílusban ötvözte egyetlen kötetbe a
kvantummechanika paradigmaváltó felfedezéseit és azokat a mély
bölcsességeket, amelyeket a régmúlt mesterei egy életen át
tanulmányoztak.”
– részlet Gregg Braden, a Human by Design és a The Divine Matrix
című New York Times-bestsellerek szerzőjének előszavából

„A Válj természetfelettivé! a bennünk rejlő lehetőségek

kiaknázásának döbbenetesen új szintjét tárja elénk. Joe Dispenza kiváló
munkát végzett, amennyiben sikerült megalkotnia egy 21. századi
kezelési útmutatót az emberi testhez és agyhoz azzal, hogy óriási
tapasztalatát ötvözni tudta lenyűgöző esettanulmányokkal, izgalmas
tudományos eredményekkel, valamint olyan gyakorlatokkal, amelyeket
a tanítványai már régóta alkalmaznak olyan területeken, mint az
öngyógyítás vagy ez élet egészének drámai átformálása. A szerző
küldetésen van, és ezt a missziót a könyv maradéktalanul be is teljesíti.”
– Cheryl Richardson, a Take Time for Your Life című New York
Times-bestseller szerzője
 „Dr. Joe Dispenza ebben a provokatív és lenyűgöző könyvben
rámutat, hogy jóval többek vagyunk lineáris elménknél. Tudós
kalauzként vezet el minket a hétköznapi tudaton túlra, ahol megértjük a
tudat végtelen kvantummezejét, amely az érzékeken, a téren és az időn
túl terül el. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki meg akarja ismerni
a tudat és a gyógyulás rendkívüli természetét.”
– Dr. Judith Orloff, A The Empath’s Survival Guide című könyv
szerzője

„Dr. Joe Dispenza missziója egyszerű: segíteni mindannyiunknak

levetkőzni a jelen korlátait és visszaszerezni azt a többdimenziós életet,
amelyre valójában születtünk. Dr. Joe megtévesztően egyszerű
gyakorlatait kőkemény tudományos eredményekkel támasztja alá, és
ezzel bebizonyítja, hogy a természetfeletti valójában az ember
természetes létmódja – és könnyedén el is érhető. Öveket bekapcsolni!
Olvasd el a könyvet, próbáld ki a paradigmaromboló technikákat, és
készülj fel a korlátlan lehetőségek birodalmába vezető utazásra.”
– Lynne McTaggart, a The Field (Az energiamező, Agykontroll
Kiadó, 2008), a The Intention Experiment és a The Power of Eight című
nemzetközi bestsellerek szerzője

„Sok mindent olvastam már, de dr. Dispenza könyvétől teljesen

leesett az állam. Csúcsmodern, fantasztikus áttörést jelent a test-elme
gyógyászat terén. Bravó!”
– Dr. Mona Lisa Schulz, a Heal Your Mind (Gyógyítsd meg az
elméd, Édesvíz Kiadó, 2017) és az All Is Well (Minden rendben,
Édesvíz Kiadó, 2018) című könyvek szerzője

„Azta! Ha valaha is hinni akartál a csodákban, de hiányzott hozzá a

tudományos magyarázat, akkor ez a könyv épp neked való. Dr. Joe
rendkívüli meglátásokat és kristálytiszta instrukciókat ismertet, amelyek
birtokában megtanulhatsz természetfeletti módon élni.”
– Dr. David R. Hamilton, a How Your Mind Can Heal Your Body
(Az elme gyógyító ereje, Édesvíz Kiadó, 2011) című könyv szerzője
 DR. JOE DISPENZA

Hétköznapi emberek nem hétköznapi csodái

 A mű eredeti címe: Becoming Supernatural
A művet eredetileg a Hay House Inc. adta ki 2017-ben.
www.hayhouse.com®
© Joe Dispenza, 2017
 © Hay House Inc., 2017
© Bioenergetic Kiadó Kft., 2020

ISBN 978-963-291-448-0

Kiadja a Bioenergetic Kiadó Kft.

Felelős kiadó: Schneider Gábor

© Fordította: Kozma Gyula

Főszerkesztő: Kajtár-Schneider Krisztina
Felelős szerkesztő: Mikes Vivien

Borítóterv: John Dispenza

Belső design: Karim J. Garcia
Belső illusztrációk: John Dispenza
Illusztrációk a következő oldalakon: 58., 61., 75., 82., 86., 98., 120., 126., 127., 129., 131., 142., 144.,
149., 159., 267.: Icon: John Dispenza a www.flaticon.com weboldalról
A 198., 199., 201. és 328. oldalon, valamint a színes melléklet 22. oldalán található képek: A
HeartMath® Intézet jóvoltából
A 287. oldalon található fotó reprodukciója a jogtulajdonos engedélyével készült az alábbi
kiadványból: Simon Baconnier et al., “Calcite microcrystals in the pineal gland of the human brain:
First physical and chemical studies”, Bioelectromagnetics 23, no. 7 (October 2002): 488–495.
A 305. oldalon található fotó: © Steve Alexander
A színes melléklet 1., 5., 6., 23. és 24. oldalának képei: dr. Konstantin Korotkov jóvoltából
A mutatót Joan D. Shapiro készítette

Minden jog fenntartva. A könyv egyetlen része sem reprodukálható sem mechanikai, sem
fényképészeti, sem elektronikus eljárással, sem hangfelvétel formájában, és nem tárolható
lekérdezőrendszerben, nem továbbítható vagy más módon sem másolható sem nyilvános, sem
magáncélú felhasználásra – kivéve a cikkekben és kritikákban megjelent rövidebb idézetek méltányos
felhasználását – a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.
A könyv szerzője nem ad orvosi tanácsot és nem ír elő semmiféle kezelést sem fizikai, sem érzelmi,
sem orvosi problémák kezelésére közvetlen vagy közvetett orvosi szakvélemény nélkül. A szerző célja
csak általános jellegű információk nyújtása, amelyek segítenek elérni az érzelmi, fizikai és szellemi
jólétet. Amennyiben a könyvben szereplő információkat felhasználja, a szerző és a kiadó nem vállal
felelősséget az ön tetteiért.

A szerző megjegyzése: Noha a workshopjaimon a gyógyulást tapasztalt emberek története igaz, a

nevük és egyéb, az azonosításukat lehetővé tevő részleteket a magánélet védelme érdekében a
könyvben megváltoztattuk.
 Tartalomjegyzék

Gregg Braden előszava

Bevezetés: Készülj fel a természetfelettivé válásra!
1. fejezet: Nyiss ajtót a természetfeletti felé!
2. fejezet: A jelen pillanat
3. fejezet: Hangolódj rá az új lehetőségekre a kvantum birodalmában!
4. fejezet: Az energiaközpontok megáldása
5. fejezet: Átkondicionálni a testet az új elméhez
6. fejezet: Esettanulmányok: Az igazság élő példái
7. fejezet: A szív intelligenciája
8. fejezet: A mentális mozi és a kaleidoszkóp
9. fejezet: Sétáló meditáció
10. fejezet: Esettanulmányok: Valóra váltott elméletek
11. fejezet: Téridő és időtér
12. fejezet: A tobozmirigy
13. fejezet: A koherenciaprojekt: Úton egy jobb világ felé
14. fejezet: Esettanulmányok: Veled is megtörténhet
Utószó: A béke te magad légy!
Köszönetnyilvánítás
Hivatkozások
Mutató
A szerzőről
Melléklet
 Előszó

Az emberiség történelme során többször is előfordult, hogy hétköznapi

emberek arról számoltak be, hogy olyan élmény érte őket, amely túlrepítette
őket eladdig áthághatatlannak vélt korlátaikon. Kezdve az évszázadokon
átívelően hosszú élettel megáldott Li Csing-jüentől, aki 1677-ben látta meg a
napvilágot, 14 feleségétől több mint kétszáz gyermeke született, és 1933-
ban, 256 éves korában halt meg, egészen a Noetikus Tudományok Intézete
(IONS) által több mint nyolcszáz folyóiratból összegyűjtött és a
legkülönfélébb betegségeket érintő, 3500 spontán gyógyulási esetről
beszámoló, húsz nyelven megjelent cikkekig a bizonyítékok azt mutatják,
hogy nem azok vagyunk, akiknek eddig hittek minket, hanem még annál is
többek, mint amennyit el tudunk képzelni magunkról.
Az emberi lehetőségek kibővülésének széles körű elfogadásával már nem
az a kérdés, hogy mire vagyunk képesek, hanem az, hogy hogyan kell
csinálni. Hogyan ébresszük fel a bennünk szunnyadó képességeket a
gyakorlatban? Erre a kérdésre ad feleletet a Válj természetfelettivé! –
Hétköznapi emberek nem hétköznapi csodái.
Dr. Joe Dispenza orvos, tudós és modern misztikus. Sikeresen ötvözi a
tudást egy olyan vízióval, amely túlmutat egyetlen tudományág szűk
határain. Gondolkodásának alapját a természettudományok egyes ágai – az
epigenetika, a molekuláris biológia, a neurokardiológia és a kvantumfizika –
adják, és rájuk alapozva hágja át azokat a hagyományos korlátokat, amelyek
mindeddig a tudományos gondolkodás és az emberi tapasztalat közé álltak.
Ily módon utat nyit egy egészen új és merész paradigma felé, amelyet az
önerőből elért képességek jellemeznek – egy olyan gondolkodás- és életmód
felé, amely azon alapul, mit tekintünk lehetségesnek az életben és mit
fogadunk el tudományos ténynek. A valóra vált lehetőségek új horizontja
újradefiniálja a képességeinek maximálisan birtokában levő emberi lény
fogalmát. Ez a horizont mindenki számára ígéretet tartogat a
háziasszonyoktól, diákoktól és szakmunkásoktól kezdve a tudósokig,
mérnökökig és egészségügyi szakemberekig.
Joe azért tud ilyen széles közönséghez szólni, mert olyan modellt
alkalmaz, amelyet a tanítómesterek már évszázadok óta sikerrel használnak
tanítványaik körében. A modell egy rendkívül egyszerű alapvetésre épül: ha
egyszer közvetlenül megtapasztaljuk, hogy többre vagyunk képesek, mint
hittük, akkor a hétköznapjainkban is könnyebben magunkhoz tudjuk engedni
az ilyen képességeket.
A Válj természetfelettivé!, amelyet az Olvasó a kezében tart, a maga
nemében az első olyan gyakorlati útmutató, amely pontosan ezt tűzi ki célul:
lépésről lépésre segít elérni lehetőségeink maximumát testi síkon, egészségi
állapotunkban, kapcsolatainkban és életcéljainkban, miközben végig a saját
tempónkban haladhatunk.
Jómagam egy tibeti barlang falának láttán győződhettem meg arról, hogy
ugyanezt a modellt használta egy jóganagymester is, hogy felszabadítsa
tanítványait korlátozó hiedelmeik alól. Ez a tanítás ma ugyanolyan érvényes,
és a mai napig látható a sziklabarlang oldalába vésve, ahol a mester nyolc
évszázaddal ezelőtt élt és fogadta tanítványait.

1998 tavaszán egy csoportos zarándoklatot vezettem a nyugat-tibeti hegyek

közé. Az út egyenesen egy 11. századi költő, misztikus és jógi, Dzsecün
Milarepa barlangjához vitt, akit életében egyszerűen csak Milarepának
hívtak.
Akkor hallottam először a legendás jógiról, amikor egy szikh misztikus
tanítványa voltam, aki később a jógaoktatóm is lett a nyolcvanas években.
Évekig tanulmányoztam a Milarepa életét körülvevő misztériumokat –
előkelő családból származott, mégis lemondott a földi javakról; a családját
és szeretteit brutális és tragikus körülmények között, egy tömeges
mészárlásban vesztette el, és a bosszú, majd a rákövetkező szenvedés vezette
őt a Himalája hegyei közé, ahol elkötelezett jógiként felfedezte rendkívüli
képességeit. Saját szememmel akartam látni azt a helyet, ahol megszegte a
fizika törvényeit, hogy így szemléltesse, hogy csupán saját
meggyőződéseink szorítanak korlátok közé minket. Tizenkilenc napja
voltunk úton, amikor végre elértük azt a helyet.
Miután akklimatizálódtunk a 10 százalék alatti páratartalomhoz és a 4500
méteres tengerszint feletti magassághoz, egyszer csak azon a szent helyen
álltunk, ahol Milarepa és tanítványai nyolcszáz évvel ezelőtt. Arcom csak
pár centire volt a barlang falától, és egyenesen belebámulhattam abba a
megoldatlan rejtélybe, amelyet a modern tudománynak se megmagyaráznia,
se megismételnie nem sikerült. Milarepa pontosan itt helyezte nyitott
tenyerét a sziklára vállmagasságban, majd tovább nyomta a karját,
egyenesen bele a kőbe, mintha a sziklafal ott se lett volna. A szikla annyira
megpuhult a tenyere alatt, hogy megadta magát. A jógi tenyerének nyomát
nem csak saját tanítványai csodálhatták meg: ma is látható. Végigpásztáztuk
a barlang falát és mennyezetét, és további kéznyomokat vettünk észre.
Milarepa nyilván nem csak egy alkalommal mutatta be a tudását.
Kinyitottam a tenyerem, és belehelyeztem a kéznyomba. Éreztem, ahogy
az ujjaim pontosan felveszik ugyanazt a pozíciót, amelyben a jógi ujjai álltak
évszázadokkal ezelőtt. Annyira tökéletesen illeszkedtek a mélyedésbe, hogy
minden kétségem azonnal szertefoszlott a kéznyom eredetiségével
kapcsolatban. Az érzés, amelyet átéltem, egyszerre volt szerénységre intő és
felemelő. Gondolataim a jógira terelődtek. Tudni akartam, mi történt vele,
miközben megmunkálta a sziklát. Mire gondolhatott? De ami talán még
ennél is fontosabb: mit érezhetett? Hogy győzte le a fizikai „törvényeket,”
amelyek értelmében a szikla és a kéz egyszerre nem foglalhatja el ugyanazt a
helyet a térben?
Tibeti vezetőnk mintha csak megérezte volna, mi jár a fejemben, és
megszólalt: „A gese [nagy tanító] azt tanította, hogy ő is része a sziklának,
nem áll tőle külön. A szikla nem tudja befogadni őt. A gese számára ez a
barlang nem a korlátokat testesítette meg, hanem a tapasztalat helyszínét. Itt
szabad volt, és úgy tudott mozogni, mintha a szikla nem is létezne.” E
szavak teljesen logikusan hangzottak. Amikor Milarepa tanítványai azt
tapasztalták, hogy a mesterük valami olyasmit demonstrál, ami a
hagyományos meggyőződésük szerint lehetetlen, ugyanazzal a dilemmával
szembesültek, mint manapság mi, amikor úgy döntünk, hogy felszabadítjuk
magunkat korlátozó hiedelmeink alól.
A dilemma a következő: az a gondolkodás, amelyet a tanítványok
családja, barátai és társadalma vallott akkoriban, a világot korlátok és
határvonalak mentén fogta fel. E gondolkodás értelmében a barlang fala
korlátot jelent az emberi test számára. Amikor azonban Milarepa belenyomta
a kezét a sziklába, a tanítványok azt látták, hogy léteznek kivételek az efféle
„törvények” alól. Ironikus módon mindkét valóságértelmezés tökéletesen
igaz. Mindkettő attól függ csupán, hogy egy adott pillanatban mit gondolunk
magunkról.
Ahogy abban a mélyedésben pihent a tenyerem, amelyet a jógi keze
évszázadokkal ezelőtt hagyott a sziklában, felmerült bennem a kérdés: vajon
ma is ugyanazokkal a korlátozó hiedelmekkel vesszük körbe magunkat, mint
amelyeket Milarepa tanítványai tapasztaltak a maguk korában? És ha ez így
van, hogyan ébreszthetjük fel magunkban azt az erőt, amellyel
meghaladhatjuk önnön korlátozó hiedelmeinket?
Úgy látom, hogy ha valami igaz, ez az igazság számos formában tud
megjelenni. Ezért aztán nem is lepődöm meg azon, hogy a Joe
foglalkozásain elért eredmények ugyanarra a következtetésre vezetnek,
amelyre Milarepa és a múlt misztikusai jutottak az elmúlt századokban –
arra, hogy az univerzum azért olyan, amilyen, a testünk azért olyan, amilyen
és az életünk körülményei azért olyanok, amilyenek, mert ilyen a tudatunk
és ilyennek gondoljuk magunkat a világban. Azért meséltem el Milarepa
történetét, hogy ezt a láthatóan egyetemes alapelvet szemléltessem.
A jógi tanításának kulcsa a következő: ha észreveszünk magunkban vagy
másokban valami olyasmit, amit lehetetlennek ítéltünk, felszabadulunk
hiedelmeink alól, és lehetőségünk nyílik áthágni saját életünk korlátait.
Pontosan ezért tudja ez a könyv, amelyet kezedben tartasz, megváltoztatni az
életed. Megmutatja, hogyan tudod elfogadni a jövőre vonatkozó álmaidat
úgy, mintha már be is teljesedtek volna, mégpedig oly módon, hogy a tested
is elhiggye, máris a valóra vált álmot éli, és így felfedezd, hogyan indíts be
egy sor érzelmi és fiziológiai folyamatot, amelyekben új valóságod
tükröződik vissza. Az agyadban levő idegsejtek, a szívedben levő szenzoros
neuritok, valamint egész tested kémiája harmóniába kerül, és új
gondolkodásod nyilvánul meg bennük, az élet kvantumlehetőségei pedig
átrendeződnek, és a régi, nemkívánatos körülmények helyét olyan új
körülmények veszik át, amelyeket jelennek fogadtál el.
Ebben rejlik a könyv ereje.
Joe Dispenza egyszerű, lényegre törő és könnyen érthető stílusban ötvözte
egyetlen kötetbe a kvantummechanika paradigmaváltó felfedezéseit és
azokat a mély bölcsességeket, amelyeket a régmúlt mesterei egy életen át
tanulmányoztak – hogy megmutassa, hogyan válhatunk természetfelettivé.
Gregg Braden
A Human by Design és a The Divine Matrix című New York Times-
bestsellerek szerzője
Bevezetés
 KÉSZÜLJ FEL A TERMÉSZETFELETTIVÉ
VÁLÁSRA!

Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a könyvvel kockára teszem a hírnevem.

Jó néhányan – ideértve a tudományos közösség egyes tagjait –
áltudománynak minősíthetik a munkásságomat, különösen akkor, ha a könyv
majd napvilágot lát. Korábban túlságosan is aggódtam az efféle kritikusok
véleménye miatt. Pályafutásom kezdetekor mindig igyekeztem úgy írni,
hogy a szkeptikusok se találjanak kifogásolnivalót a munkámban.
Valamilyen szinten fontosnak tartottam, hogy ez a közösség is elfogadjon.
Egyszer azonban, amikor Londonban egy előadásomon átadtam a mikrofont
egy nőnek, aki elmesélte, hogyan győzte le a betegségét – hogyan
gyógyította meg magát a többi könyvemben ismertetett gyakorlatok
segítségével –, megvilágosodtam.
Világossá vált, hogy azok a szkeptikusok és merev tudósok, akik meg
vannak győződve arról, hogy tudják, mi lehetséges és mi nem, akkor sem
fogják elismerni a munkásságom, ha a fejem tetejére állok. Amint ezt
felismertem, tudtam, hogy feleslegesen vesztegetem az energiám. Innentől
kezdve már nem érdekel, hogy meg tudom-e győzni a tudóstársadalmat –
különösen azokat, akik a normálist és a természetest kutatják – az emberben
rejlő lehetőségekről. Engem mindig is az nyűgözött le, ami eltér a
normálistól, és a természetfelettit akartam tanulmányozni. Egyértelmű lett
számomra, hogy fel kell adnom arra irányuló hiábavaló erőfeszítéseimet,
hogy bármiről meggyőzzem ezt a közösséget, helyette inkább azokra kell
koncentrálnom, akik hisznek a lehetőségekben és hajlandók meghallgatni a
mondanivalóm.
Micsoda megkönnyebbülés volt teljesen átadni magam ennek a
gondolatnak, és elengedni a próbálkozást, hogy bármit is megváltoztassak
abban a világban! Miközben hallgattam ezt a kedves nőt Londonban, aki
nem volt se szerzetes, se apáca, se akadémikus, se tudós, rájöttem, hogy
azzal, hogy elmeséli a történetét a közönségnek, segít nekik, hogy
meglássanak benne valamit önmagukból. Akik hallották őt, talán jobban
elhiszik, hogy ők is képesek elérni azt, amit ő. Én már eljutottam oda, hogy
nem nagyon érdekel, mások mit mondanak rólam – nyilván nekem is vannak
hibáim –, de azt jobban tudom, mint valaha, hogy nagy hatással vagyok sok
ember életére, és ezt a legnagyobb szerénységgel állítom. Éveket töltöttem
azzal, hogy érthető nyelvre fordítsam le komoly kutatómunkám eredményeit
és lehetővé tegyem gyakorlati alkalmazhatóságukat.
Az elmúlt négy évben a kutatócsoportommal és kollégáimmal óriási
lépéseket tettünk afelé, hogy tudományosan megmérjük, leírjuk és
kielemezzük az emberek biológiájában bekövetkező változásokat, és ezzel
az egész világnak bebizonyítsuk, hogy hétköznapi emberek is képesek nem
hétköznapi dolgokra. Ez a könyv messze nem csupán a gyógyításról szól –
jóllehet vannak benne történetek arról, egyesek hogyan értek el jelentős
javulást az egészségi állapotukban, vagy hogy fordították vissza a
betegségüket olyan eszközökkel, amelyekkel te is képes lehetsz ugyanerre.
Az efféle eredmények egyre gyakrabban fordulnak elő tanítványaink
körében. A következő fejezetekben olvasható anyag kívül esik a
konvenciókon, és az emberek nagy része általában értetlenül áll hozzá. A
könyv olyan tanításokon és gyakorlatokon alapul, amelyek folyamatosan
fejlődnek, és a tanítványainknál abban csúcsosodtak ki, hogy mélyebben el
tudtak merülni a misztikában. Természetesen remélem, hogy hidat tudunk
verni a tudomány világa és a miszticizmus világa között.
Azért írtam meg a könyvet, hogy azt, amit mindig is lehetségesnek hittem,
a megértés újabb szintjére emeljem. Meg akartam mutatni az egész világnak,
hogy képesek vagyunk jobb életet teremteni magunknak, és nem lineáris
lények vagyunk, akik lineáris életet élnek, hanem többdimenziós lelkek, akik
többdimenziós életet élnek. Remélem, hogy ha elolvasod a könyvet, jobban
megérted, hogy már most rendelkezel azokkal az anatómia, kémiai és
fiziológiai jellemzőkkel, amelyek ahhoz kellenek, hogy felébreszd és
aktiváld a benned szunnyadó természetfeletti lényt.
Régebben nem szívesen beszéltem a valóságnak e birodalmáról, mert attól
féltem, hogy megosztaná a közönséget a személyes meggyőződéseik
mentén. Ezt a könyvet azonban már rég meg akartam írni. Az évek során
mély misztikus élményekben volt részem, amelyek örökre megváltoztattak.
E belső események formáltak olyanná, amilyen vagyok. Szeretnélek téged is
megismertetni ezzel a többdimenziós világgal, és megmutatni neked pár
mérési és kutatási eredményünket, amelyeket haladó workshopjainkon
értünk el szerte a világon. Azért kezdtem adatokat gyűjteni a tanítványaimról
ezeken a workshopokon, mert szignifikáns egészségügyi változásokat
tapasztaltunk náluk, én pedig felismertem, hogy ezek a biológiai változások
ott, meditáció alatt következnek be – valós időben.
 Többezernyi olyan agyi EEG-felvételünk van, amelyek azt bizonyítják,
hogy ezeket a változásokat a tanítványok nemcsak beképzelték maguknak,
hanem valóban bekövetkeztek az agyukban. Számos tanítványunk négy
napon belül elérte ezeket a változásokat (ennyi ideig tart egy haladó
workshop). Az általam összeválogatott tudóscsapat kvantitatív
elektroenkefalogram (EEG) segítségével mérte meg a tanítványok agyi
aktivitását a workshopok előtt, közben és után, valós időben a meditációk és
a gyakorlatok alatt. A változások nem csupán lenyűgöztek, hanem
egyenesen megdöbbentettek, annyira drámaiak voltak.
A tanítványok agya összehangoltabban és koherensebben működik a világ
bármely pontján megrendezett haladó workshop után. Ez a pozitív
idegrendszeri változás segít kristálytisztán megfogalmazni, mit várnak a
jövőtől, és ezt a szándékot képesek is lesznek megőrizni, függetlenül attól,
hogy a külső környezetben milyen körülményeket tapasztalnak. Ha pedig az
agyuk jól működik, ők maguk is jól működnek. A későbbiekben tudományos
adatokkal támasztom alá, hogy az agyuk mindössze néhány nap alatt
rengeteget változott – ami azt jelenti, hogy te is képes vagy erre.
2013 vége felé valami rejtélyes dolog vette kezdetét. Olyan EEG-
felvételek bukkantak fel, amelyek előtt értetlenül álltak a kutatók és a
neurológusok, akik a workshopon történő eseményeket tanulmányozták.
Most először jelentkezett egy olyan magas agyi energiaszint az egyik
tanítványnál meditáció közben, amelyet korábban még soha nem
tapasztaltunk. Innentől kezdve azonban egyre gyakrabban bukkantak fel
ilyen értékek a megfigyelésekben.
A résztvevőkkel készített interjúk során az érintettek arról számoltak be,
hogy a meditáció alatt átélt szubjektív élmény tökéletesen valóságos és
misztikus volt, és ez vagy alapjaiban változtatta meg világlátásukat, vagy
drámai javulást idézett elő az egészségi állapotukban. Én már ekkor tudtam,
hogy a résztvevők olyan transzcendens élményt tapasztaltak meg a
meditáció belső világában, amely valóságosabb volt számukra annál, mint
ami épp a külvilágban történt. Mi pedig objektív felvételeket készítettünk
ezekről a szubjektív élményekről.
Mára az ilyesmit már egészen megszoktuk, sőt az évek során
összegyűjtött tapasztalatokra alapozva bizonyos jegyekből gyakran előre
meg tudjuk mondani, mikor fog ilyen magas energiaszint jelentkezni az
agyban. Könyvemben demisztifikálni szeretném az interdimenzionális
élményt, egyúttal szeretném elmagyarázni, milyen tudományos, biológiai és
kémiai jelenségek állnak a szervek, szervrendszerek és neurotranszmitterek
működése mögött, amelyek lehetővé teszik az ilyen változásokat. Remélem,
hogy ez az információ neked is segít majd, hogy hasonló élményeket
teremts.
A szívritmus-variancia (HRV) terén is bámulatos változásoknak lehettünk
szemtanúi. Ilyenkor tudjuk, hogy a tanítvány megnyitja a szívét, és hosszan
olyan emelkedett érzelmeket él át, mint például a hála, az ihletettség, az
öröm, a kedvesség, az elismerés és az együttérzés, amelyek koherensebb
ritmusra késztetik a szívet – tehát arra, hogy ritmusosan, rendezetten és
kiegyensúlyozottan működjön. Tudjuk, hogy világos szándékra (koherens
agyra) és emelkedett érzelemre (koherens szívre) van szükség ahhoz, hogy
az ember biológiája a múltban való életről átváltson a jövőben való életre.
Test és elme – érzelem és gondolat – efféle ötvözete, úgy tűnik, még az
anyagra is hatással van. Így teremtheted meg a saját valóságodat.
Ha tehát valóban, teljes szívvel hiszel abban a jövőben, amelyet
megálmodsz magadnak, tárd ki a szíved, és használd megfelelően! Ehhez
pedig nem árt, ha gyakorlással és kvantitatív visszacsatolással tökélyre
fejleszted magadban ezt a képességet.
Ezért fogtunk össze a kaliforniai Boulder Creekben működő HeartMath
Intézettel (HMI), egy kitűnő tudósokból álló kutatócsoporttal, akik több ezer
mérést segítettek elvégezni a tanítványaink körében. Azt szeretnénk, ha a
hallgatóink kifejlesztenék magunkban azt a belső képességet, amellyel
szabályozni tudják a belső környezetüket, függetlenül attól, milyenek a külső
körülmények, és fel tudják ismerni, mikor vannak a szívkoherencia
állapotában. Más szóval az ilyen belső változások mérésekor tudtára adjuk a
résztvevőnek, hogy kiegyensúlyozottabb minta jött létre a szívritmusában,
ami nagyszerű, tehát csináljon továbbra is mindent pontosan úgy, ahogy
eddig. Ha pedig a mérések nem ezt mutatják, megmondjuk neki, hogy nem
tapasztalható semmilyen biológiai változás, és elmagyarázzuk, mit és
hogyan csináljanak és hogyan gyakoroljanak, hogy jobban menjen. Erről
szól a visszacsatolás: megtudjuk belőle, mikor csinálunk valamit jól és
mikor nem.
Ha megváltoztatunk magunkban valamilyen érzést vagy gondolatot, látni
fogjuk a változást magunkon kívül is, ha pedig megértjük, mit csináltunk jól,
jobban oda tudunk figyelni arra, mit csináltunk, így meg tudjuk ismételni. Ez
aztán konstruktív szokásokat eredményez. Mások sikereinek bemutatásával
az a célom, hogy rámutassak: te is csodálatos dolgokra vagy képes.
 A tanítványaink tudják, hogyan befolyásolják az autonóm
idegrendszerüket – azt a szervrendszert, amely segít az egészség és a belső
egyensúly megőrzésében azzal, hogy automatikusan gondoskodik az összes
testfunkcióról, miközben mi szabadon élhetjük az életünket. Ennek a tudat
alatt működő rendszernek köszönhetjük az egészségünk és ez telíti meg
élettel a testünk. Ha már tudjuk, hogyan érhetjük el ezt a rendszert, nemcsak
az egészségünkön tudunk javítani, hanem a nemkívánatos, önkorlátozó
szokásainkat, hiedelmeinket és meggyőződéseinket is át tudjuk formálni
eredményesebbé. Az évek során összegyűjtött adatok egy részét közzé is
teszem a könyvben.
Azt is megtanítottuk a hallgatóinknak, hogy amikor szívkoherenciát
teremtenek, a szívük mérhető, a testükön túlnyúló elektromágneses mezőt
hoz létre. Ez az elektromágneses mező nem más, mint energia, az energia
pedig rezgés, azaz frekvencia, márpedig minden frekvencia információt
hordoz. Az adott frekvencián kódolt információ lehet egy szándék vagy
gondolat, amely hatást tud gyakorolni egy másik, teljesen máshol tartózkodó
ember szívére azzal, hogy koherenciát és egyensúlyt teremt benne. Be fogom
mutatni, hogy egy csoport, amelynek tagjai egy szobában üldögélnek, el
tudja érni, hogy egy másik csoport tagjainál, akik ugyanebben a helyiségben,
tőlük kissé távolabb ülnek, pontosan ugyanakkor alakuljon ki
szívkoherencia. A bizonyítékok egyértelműen azt mutatják, hogy
mindannyiunkat összeköt egy láthatatlan fény- és információs mező, amely
hatással van ránk és mindenki másra.
Ennek fényében képzeld el, mi minden történhet, ha az összes ember
egyszerre csinálja ezt, hogy megváltoztassa a világot! Mi pontosan erre
teszünk kísérletet. Közösségünk olyanokból áll, akik szenvedélyesen
fáradoznak a Föld jövőjének megváltoztatásán, beleértve a rajta élő
embereket és más életformákat is. Ezért hoztuk létre a Koherenciaprojektet,
amelyben több ezren gyűlnek össze egy adott időpontban, hogy növeljék a
bolygó és összes lakója frekvenciáját. Lehetetlennek hangzik? Pedig
egyáltalán nem az. Több mint 23, szakértők által bírált cikk és több mint
ötven békehozó projekt bizonyítja, hogy az ilyen események csökkenteni
tudják az erőszak, a háború, a bűntények és a közlekedési balesetek
előfordulását, egyúttal növelik a gazdasági teljesítményt.1 Szeretném, ha
megértenéd a tudományos alapjait annak, hogyan tudsz te is hozzájárulni a
világ megváltoztatásához.
 A workshopok alatt megmértük a terem energiáját is, és megfigyeltük,
hogyan változik, amikor 550–1500 ember egyszerre növeli az energiáját és
teremt szív- és agykoherenciát. Újból és újból szignifikáns változásoknak
lehettünk tanúi. Bár a mérésnél használt eszközt az Egyesült Államok
tudományos közössége nem ismeri el, más országokban, például
Oroszországban elfogadott. Minden eseménynél meglepődve tapasztaltuk,
hogy egyes csoportok micsoda energiákat képesek demonstrálni.
Több ezer tanítvány láthatatlan, a testet körülvevő életenergia-mezőjét is
megmértük, hogy megtudjuk, képesek-e megnövelni saját fénymezőjüket.
Végül is az anyagi univerzumban minden szüntelenül fényt és információt
áraszt magából – beleértve téged is. Ha a stresszhormonok (például az
adrenalin) terhe alatt görnyedve túlélőmódban éled az életed, ebből a
láthatatlan energiamezőből merítesz, és ezt alakítod át kémiává – közben
pedig a testedet körülvevő mező zsugorodik. Felfedeztünk egy nagyon fejlett
műszert, amely képes megmérni a fotonok, vagyis a fényrészecskék
kibocsátását, így meg tudtuk állapítani, hogy egy adott ember épp növeli-e
az őt körülvevő fénymezőt, vagy csökkenti.
Ahol nő a fénykibocsátás, ott több az energia – következésképp az élet is.
Ha viszont valakinek kisebb a fénye és kevesebb információ veszi körül a
testét, akkor inkább anyagi a természete, így kevesebb életenergiát áraszt
magából. Széles körű kutatások bizonyítják, hogy a test sejtjei és
szervrendszerei nemcsak ismert kémiai módszerek útján kommunikálnak
egymással, hanem koherens energia- vagy fénymező révén is, amely olyan
üzenetet (információt) hordoz, amely a sejt külső és belső környezetét arra
készteti, hogy utasításokat adjon a többi sejtnek és szervrendszernek.2
Megmértük, hogyan változik a tanítványaink teste által kibocsátott
életenergia mértéke a meditációs gyakorlatok következtében beálló belső
változások hatására, és ha megismered az adatokat, látni fogod, hogy te is
hatalmas változásokra vagy képes mindössze négy nap vagy még kevesebb
idő alatt.
A szív mellett több más olyan központ is található a testben, amelyek
szintén az autonóm idegrendszer irányítása alatt állnak – ezeket hívom én
energiaközpontoknak. Minden ilyen energiaközpontnak saját frekvenciája,
saját szándéka vagy tudata, saját mirigyei, saját hormonjai, saját kémiája,
saját és egyéni miniagya, tehát egyedi elméje van. Ezek a központok
tudatosan késztethetők arra, hogy kiegyensúlyozottabb, összeszedettebb
módon működjenek. Ehhez azonban először azt kell megtanulni, hogyan
változtassuk meg az agyhullámokat oly módon, hogy be tudjunk lépni ebbe a
tudat alatti operációs rendszerbe. Ennek pedig az a kulcsa, hogy béta-
agyhullámokból (amikor a gondolkodó agy szüntelenül elemez és túlságosan
a külvilágra fókuszál) átkerüljünk alfa-agyhullám-állapotba (amikor nyugodt
vagy, és inkább a belső világra összpontosítod a figyelmed). Ha tudatosan
lelassítod az agyhullámaidat, sokkal sikeresebben tudod átprogramozni az
autonóm idegrendszered. A különféle meditációs technikáimat elsajátító
tanítványaim évek alatt megtanulták megváltoztatni az agyhullámaikat,
egyúttal kiélesíteni figyelmük fókuszát, hogy elég hosszú ideig jelen
tudjanak lenni ahhoz, hogy mérhető változásokat produkáljanak.
Felfedeztünk egy eszközt, amellyel ezek a változások mérhetők;
természetesen az ezzel kapcsolatos kutatás eredményeit is bemutatom.
Számos, a génkifejeződéssel (egy epigenetikai változásokat kiváltó
folyamattal) kapcsolatos biológiai markert megmértünk. A könyvből kiderül,
hogy valójában nem vagy a génjeid rabja, és a génkifejeződés
megváltoztatható – amennyiben elkezdesz másként gondolkodni, cselekedni
és érezni. Workshopjainkon a tanítványaink négy-öt napra maguk mögött
hagyják jól ismert életüket, és belépnek egy olyan környezetbe, amely nem
emlékezteti őket arra, kinek vélik magukat. Ily módon leválasztják magukat
az ismert emberekről, dolgokról, megszokott, hétköznapi cselekedeteikről,
valamint életük tipikus helyszíneiről, és elkezdenek változást előidézni belső
állapotukban négyféle meditáció segítségével – járkálva, ülve, állva és fekve.
Ezek mindegyike segít abban, hogy megtanuljanak valaki mássá válni.
Mindezt onnan tudjuk, hogy kutatásaink szerint jelentős változások
mentek végbe a tanítványok génkifejeződésében, ők maguk pedig alapvető
egészségi változásokról számoltak be. Ha mérhető eredményekkel tudjuk
bizonyítani, hogy valaki valós változásokat ért el a neurotranszmitterek,
hormonok, gének, proteinek és enzimek terén pusztán a gondolat révén, az
egyfajta önigazolást jelent neki, és megnyugodhat, hogy valóban változik.
E könyvben nem csupán megosztom veled ezeket a gondolatokat, hanem
végig is vezetlek a folyamaton, és elmagyarázom az előttünk álló munka
mögött rejlő tudományos alapokat, közben pedig egy sor, meglehetősen
részletes információ birtokába jutsz. De ne aggódj: az egyes fejezetekben
mindig újra átvesszük a fontosabb kulcsfogalmakat. Ez azért is fontos, mert
segít felidézni az eddig tanultakat, így újabb szintre emelhetjük a megértést.
Előfordulhat, hogy az anyag, amelyet ismertetek, nehezen érthető. Mivel
már évek óta tanítom, tisztában vagyok vele, hogy terjedelmét tekintve is
meglehetősen nagy. De mindig újra átvesszük a tanultakat, ezért nem kell
visszalapoznod, ha nem emlékszel valamire, de bármikor újraolvashatod a
korábbi fejezeteket, ha szükségét érzed. Természetesen az összes információ
a személyes átalakulásodat készíti elő. Tehát minél jobban megérted e
fogalmakat, annál könnyebben át tudod magad adni a legtöbb fejezet végén
található meditációs gyakorlatnak, amelyek a saját, személyes
tapasztalatodat segítik elő.

Mit tartalmaz a könyv?

Az 1. fejezetben három olyan történetet mesélek el, amelyek alapján
nagyjából megérthető, mit értek az alatt, hogy természetfelettivé válni. Az
első történet egy Anna nevű nőről szól, akinél számos súlyos betegség
alakult ki egy olyan trauma következtében, amely a múlthoz láncolta. A
stresszes érzelmek bekapcsolták a génjeit, az így termelődő hormonok pedig
igen komoly betegségeket idéztek elő. Durva történet. Szándékosan
választottam ezt a sztorit, és direkt mesélem el ilyen részletesen, ugyanis
szemléltetni szeretném, hogy bármilyen rosszra fordulnak is a dolgok,
megvan hozzá az erőd, hogy megváltoztasd – ahogy ennek a fantasztikus
nőnek is sikerült. Anna a könyv különféle meditációinak segítségével
módosította a személyiségét és gyógyította meg magát. Számomra ő az
igazság élő példája. Ám nem ő az egyetlen, aki napi szinten lépett túl
önmagán mindaddig, amíg valaki mássá nem vált. Anna egy olyan csoport
tagja volt, akik mindegyikének sikerült a változás – ha pedig ők képesek
voltak rá, akkor te is az vagy.
Két személyes történetemet is elmesélem – olyan élményeket, amelyek
mélyreható változásokat idéztek elő bennem. Ez a könyv legalább annyira
szól a misztikáról, mint a gyógyításról, valamint az új életlehetőségek
megteremtéséről. Azért mesélem el ezeket az eseteket, mert fel akarlak
készíteni arra, hogy mi minden lehetséges, ha kilépünk ebből a téridőből
(abból a newtoni világból, amelyről a középiskolai fizikaórákon tanultunk),
és aktiváljuk a tobozmirigyünket, hogy beléphessünk az időtér birodalmába
(a kvantum világába). Számos hallgatónk élt át hasonló misztikus és
interdimenzionális élményt, amelyek épp olyan valóságosnak tűntek, mint a
jelen anyagi valósága.
Mivel a könyv második fele a fizika, az idegtudomány, a
neuroendokrinológia, sőt az ezek mögött húzódó genetikai alapok
mélységeit boncolgatja, remélhetőleg a történetek felkeltik az érdeklődésed,
és mentálisan megnyílsz a valódi lehetőségeid felé. Létezik egy jövőbeli
éned – igen, már most létezik az örök jelenben –, aki keresi a kapcsolatot
azzal az általad jobban ismert énnel, aki épp a könyvet olvassa. Ez a jövőbeli
éned szeretettelibb, fejlettebb, tudatosabb, elérhetőbb, kedvesebb,
gazdagabb, éberebb, céltudatosabb, összeszedettebb, természetfelettibb és
teljesebb. Ő az, aki csak arra vár, hogy az energiád rendszeresen arra a
szintre emelkedjen, mint az övé, így rátalálj erre a jövőbeli énedre – amely
valójában már most létezik az örök jelenben.
A 2. fejezet az egyik kedvenc témámat taglalja. Azért írtam ezt a részt,
hogy jobban megértsd, mit jelent jelen lenni a pillanatban. Minthogy az
ötödik dimenzióban, más néven a kvantum birodalmában (tehát az egyesült
mezőben) minden lehetőség az örök jelenben létezik, csak úgy tudsz új életet
teremteni magadnak, meggyógyítani a tested vagy megváltoztatni a
kiszámítható jövőd, ha túllépsz önmagadon.
Ez a nagyszerű pillanat – amelyet több ezer agyi EEG-nél
megfigyelhettünk – akkor jön el, ha valaki végül lemond önmaga emlékéről
valami olyanért, ami meghaladja azt. Rengetegen élik úgy az életüket, hogy
tudattalanul napi szinten a megszokott rutint ismétlik, vagy automatikusan
szépnek hazudják maguknak a múltat, miközben ugyanazokat az érzéseket
élik át mindennap. Ennek az lesz az eredménye, hogy arra programozzák az
agyukat és testüket, hogy egy kiszámítható jövőben vagy egy jól ismert
múltban éljen, és soha nincsenek jelen a pillanatban. A jelenléthez valóban
gyakorlás kell, de mindig megéri az erőfeszítést. A nagylelkű pillanat
optimális pontját csak úgy tudod megtalálni, ha olyan határozottságot
tanúsítasz, ami meghaladja az összes automatikus programod – de én majd
segítem minden egyes lépésed.
A fejezet néhány tudományos alapelv vázlatos ismertetésével indul, hogy
legyen egy közös terminológia, amely mentén felépíthetjük a könyv
egészének megértéséhez szükséges modelleket. A lehető legegyszerűbb
leszek. De ha el akarunk jutni valahová, mindenképpen beszélnem kell az
agyfunkciókról (azaz az elméről), az idegsejtekről és az idegi hálózatokról,
az idegrendszer egyes részeiről, a kémiai anyagokról, az érzelmekről és a
stresszről, az agyhullámokról, a figyelemről és az energiáról, valamint pár
hasonló témáról. Először is a fogalmakat, a közös nyelvet kell tisztázni, hogy
el tudjam magyarázni, miért csináljuk azt, amit csinálunk, mielőtt
megtanítanám, hogyan alkalmazzuk az ismereteket a gyakorlatban,
konkrétan a könyv több részén is feltűnő meditációkban. Ha explicitebb,
mélyebb információkra vágysz, javaslom, olvasd el valamelyik korábbi
könyvemet (például az Engedd el önmagad – …és válj új emberré! vagy A
placebo te magad légy! című írásaimat).
A 3. fejezetben megismerjük a kvantum világát – az ötödik dimenziót.
Szeretném, ha tudnád, hogy túl a tér és idő háromdimenziós birodalmán
létezik egy láthatatlan energia- és információs mező – az ember pedig hozzá
tud férni ehhez. Sőt ha jelen tudsz lenni a pillanatban és beléptél ebbe az
érzékszerveken túli birodalomba, már készen is állsz arra, hogy megteremtsd
magadnak azt a valóságot, amelyet szeretnél. Ha el tudod terelni a figyelmed
a testedről, a környezetedben élő emberekről, a tárgyaidról, életed ismert
helyszíneiről, de még magáról az időről is, akkor szó szerint el fogod
felejteni azt az identitást, amely úgy alakult ki, hogy testként éltél ebben a
térben és időben.
Ez lesz az a pillanat, amikor tiszta tudatként be tudsz lépni a
kvantummezőnek nevezett birodalomba – amely ezen a téren és időn túl
terül el. A problémáidat, a nevedet, a beosztásodat, a napi teendőidet, a
terveidet és az érzéseidet nem tudod bevinni erre az anyagtalan helyre. Amíg
valaki vagy, nem léphetsz be – ide senkiként tudsz csak bejutni. Valójában
ha megtanulod az ismert dolgokról (az anyagi, fizikai valóságról)
átirányítani a figyelmed az ismeretlenre (a lehetőségek anyagtalan világára),
és megszoksz itt, meg tudod változtatni az energiádat úgy, hogy illeszkedjen
bármilyen olyan lehetőség frekvenciájához, amely már most létezik a
kvantummezőn. (Figyelem, spoiler: valójában az összes potenciális jövő
létezik itt, úgyhogy azt teremtesz magadnak, amit csak akarsz.) Ha
rezgésszámbeli egyezés alakul ki a saját energiád és az egyesült mezőből
kiválasztott potenciál energiája között, magadhoz fogod vonzani az adott
élményt. Megmutatom majd, hogy működik.
A 3. fejezet egy olyan meditáció rövid ismertetésével ér véget, amelyet
azért dolgoztam ki, hogy tényleges tapasztalatot szerezhess a kvantumról.
Ettől a ponttól kezdve az összes tanító jellegű fejezet valamilyen meditáció
rövid leírásával végződik. Ha szeretnéd hallani is a hangom,
megvásárolhatod a CD-t vagy letöltheted bármelyik meditáció hanganyagát
a DrJoeDispenza.com weboldalról. Természetesen egyedül is elvégezheted
a könyvben található meditációkat, anélkül hogy meghallgatnád a
felvételeket. Ezért ingyenesen elérhető útmutatókat írtam a meditációk
minden egyes lépéséhez, amelyek szintén megtekinthetők a
DrJoeDispenza.com/bsnmeditations webhelyen.
Ha egyedül meditálsz, javaslom, hallgass zenét közben. A legjobb az
olyan zene, amelyben nincs ének, viszont lassú és andalító. Az a jó, ha a
zene leállítja a gondolataidat és nem idéz fel emlékeket. A fent említett
weboldalamon van is egy lista a konkrét zenékről, amelyeket javaslok.
A 4. fejezetben megismertetlek a körünkben egyik legnépszerűbb
meditációval, amelyet úgy hívunk: Energiaközpontok megáldása. Minden
energiaközpont az autonóm idegrendszer irányítása alatt áll. Tudományosan
elmagyarázom, hogyan lehet ezeket a központokat átprogramozni a jobb
egészség és a legfőbb jó érdekében meditáció közben. Ha már túl vagy a
bevezető szintű meditációimon, ahol megtanultad a tested különböző tájaira
és a testedet körülvevő térre fókuszálni a figyelmed, itt az ideje, hogy
elmondjam: e tréningek az erre a meditációra történő felkészülést szolgálták.
A gyakorlás abban segített, hogy kiélesítsd figyelmed fókuszát és
megváltoztasd az agyhullámaid, hogy be tudj lépni az autonóm idegrendszer
operációs rendszerébe. Ha sikerült, a megfelelő parancsokkal utasítani tudod
az operációs rendszert arra, hogyan gyógyítson meg, hogyan állítsa vissza az
egészséged egyensúlyát és hogyan fokozza az energiád és az életerőd.
Az 5. fejezetben megtanítok egy olyan légzéstechnikát, amelyet számos
meditáció elején alkalmazunk. Ez lehetővé teszi, hogy megváltoztasd az
energiád, elektromos áramot futtass végig a testeden, és erősebb
elektromágneses mezőt építs ki magad körül. Kitérek rá, hogy a legtöbb
ember energiája a testében van elraktározva, ugyanis azzal, hogy éveken át
ugyanúgy gondolkodtak, cselekedtek és éreztek, arra kondicionálták a
testüket, hogy töltse be az elme szerepét. Ez a – túlélési módhoz köthető –
folyamat okozza azt, hogy a legtöbb kreatív energia megreked a testben. Így
hát meg kell találnunk a módját, hogyan nyerhetjük ki ezt az energiát a
testből, és hogyan juttathatjuk vissza az agyba, ahol elérhetővé válik az
életben maradáson túli, magasabb rendű célokhoz is.
Elmagyarázom a légzés fiziológiáját, hogy jobban tudj hozzá szándékot
társítani, ha elkezded felszabadítani magad a múlt alól. Ha elkezded
felszabadítani és az agyba áramoltatni ezt az energiát, megtanulod, hogyan
kondicionáld át a tested egy új elméhez. Meg fogom mutatni, hogyan tanítsd
meg a tested, hogy úgy érezze, máris a jövő-jelen valóságában él a múlt-
jelen valósága helyett, ahol a legtöbb időnket töltjük. A tudomány azt
mondja, hogy a környezet adja meg a jelet a génnek. Minthogy az érzelmek
nem mások, mint a környezetben átélt tapasztalatok kémiai végtermékei,
ezért ha emelkedett érzelmeket élsz át meditáció közben, akkor nemcsak a
tested energiáját fogod megnövelni, hanem elkezdesz új jeleket adni új
géneknek – még mielőtt a környezeted ténylegesen megtenné ezt.
Nincs is jobb egy jó történetnél. Esetleg kettőnél. A 6. fejezetben ezért
olyan tanítványokat mutatok be, akik kipróbálták az előző fejezetekben
ismertetett meditációkat. Ezek az esettanulmányok jó segédeszközök ahhoz,
hogy jobban megértsd az eddig elmondottakat. A legtöbb ember, akikről
olvasni fogsz, épp olyan, mint te vagy – hétköznapi emberek, akik nem
hétköznapi csodákat vittek véghez. A másik ok, amiért elmesélem ezeket a
történeteket, az az, hogy azonosulni tudj a résztvevőkkel. Ha végre úgy
fogsz gondolkodni, hogy Ha nekik ment, akkor nekem is fog, automatikusan
elkezdesz hinni magadban. Mindig azt mondom a közönségnek, hogy „Ha
úgy döntötök, hogy bebizonyítjátok magatoknak, mekkora dolgokra vagytok
képesek, akkor teljesen váratlan helyről is segítséget kaphattok.” Ezek ez
emberek a bizonyság rá, hogy te is képes vagy minderre.
A 7. fejezetben a szívkoherencia fogalmával ismertetlek meg. Az agyi
koherenciához hasonlóan a szív is ugyanilyen rendezett módon működik, ha
valóban jelen vagyunk a pillanatban, és hosszabb ideig meg tudunk maradni
az emelkedett érzelem állapotában, továbbá ha kellőképpen biztonságban
érezzük magunkat ahhoz, hogy teljes szívvel megnyíljunk a lehetőségek felé.
Az agy csak gondolja, de a szív tudja az igazat. A szív az egység, a teljesség
és az összetartozás-tudat központja. Itt találkoznak az egymással szemben
álló dolgok, ezért a szív az ellentétek egyesítésének szimbóluma. Úgy is fel
lehet fogni ezt a központot, mint az egyesült mezőhöz fűző kapcsot. Ha
aktiválod, az önzés helyét átveszi az önzetlenség. Ha pedig ezt a belső
állapotot a külső körülményektől függetlenül is fent tudod tartani, te fogod
uralni a környezeted. Sok gyakorlás kell ahhoz, hogy nyitva maradjon a
szíved, de ha sikerül, hosszabb ideig fog dobogni.
A 8. fejezetben a workshopjaink másik kedvelt tevékenységéről
olvashatsz: a kaleidoszkóp és a Mind Movies nevű programmal készült
mentális mozik ötvözéséről, amelyet a tanítványaink arra használnak, hogy
megtervezzék a jövőjüket. A kaleidoszkóp segítségével érjük el a
transzállapotot, transzban ugyanis fogékonyabbá válsz az új ismeretekre. A
fogékonyság azt a képességet jelenti, hogy elfogadod és elhiszed az új
információt, és megadod neki magad anélkül, hogy elemezgetni kezdenéd.
Ha ezt jól csinálod, valóban lehetővé válik, hogy átprogramozd a tudat alatti
elméd. Logikus tehát, hogy ha kaleidoszkóp segítségével változtatod meg az
agyhullámaidat – nyitott szemmel, nem pedig lehunyt szemmel, meditáció
közben –, vissza tudod fogni az analitikus elméd, és meg tudod nyitni az
átjárót a tudatos elme és a tudat alatti elme között.
Ha pedig mindezt egy mentális mozi követi – olyan képekkel és
jelenetekkel, amelyekben már jövőbeli énedként szerepelsz –, erre az új
jövőre programozod magad. Nagyon sok tanítványunk teremtett már
magának fantasztikus új életet, amikor időt szakított arra, hogy elkészítse
saját mentális moziját, majd a kaleidoszkóppal megnézte. Van olyan
hallgató, aki már a harmadik mentális moziján dolgozik, mert amit az első
kettőbe rakott, abból már minden valóra vált!
A 9. fejezetben a sétáló meditációt ismertetem meg veled. Ebben a
meditációban a járásé és az állásé a kulcsszerep. Azért érzem ezt a
gyakorlatot annyira hasznosnak, mert az ember szó szerint belesétál a
jövőjébe. Sokszor ülve is nagyszerű meditációs élményt élünk át, és képesek
vagyunk valami nálunk nagyobbra csatlakozni, ha azonban kinyitjuk a
szemünket és visszatérünk az érzékeinkhez, újra tudattalanná válunk,
visszamegyünk a tudattalan programjainkhoz, az érzelmi reakcióinkhoz és
az automatikus attitűdjeinkhez. Azért dolgoztam ki ezt a meditációt, mert azt
szeretném, ha a közösségünk képes lenne megtestesíteni a jövő energiáját –
mind nyitott, mind csukott szemmel. Ha már sokat gyakoroltad, magadtól
elkezdesz úgy gondolkodni, mint akinek nagy vagyona van, nincsenek
korlátai és átjárja az életöröm, mivel telepítetted a megfelelő áramköröket, és
arra kondicionáltad a tested, hogy ezzé a személlyé váljon.
A 10. fejezetben újabb esettanulmányok olvashatók, hogy allegóriák
segítségével még jobban elmélyítsék a megértést. E csodálatos történetek
segítenek majd összekötni az egyes pontokat, hogy más szemszögből is
megismerd az információkat, és olyan emberektől halld, akik személyesen
élték át. Remélem, hogy e történetek arra ösztönöznek majd, hogy még
nagyobb elszántsággal, magabiztossággal és bizalommal vesd bele magad a
gyakorlásba, hogy saját magad is megtapasztald az igazságot.
A 14. fejezet megnyitja az elméd az érzékeken túli, dimenziók közti világ
lehetőségei felé. Nyugodt pillanatokban gyakran azt veszem észre, hogy az
elmém a misztikus birodalmába sodródik – ez az egyik kedvenc témám.
Imádom az ilyen transzcendens élményeket, amelyek annyira élénkek és
valószerűek, hogy nem is tudok visszatérni ahhoz, amit előtte csináltam,
mert túl sokat tudok. Az ilyen belső élmények alatt a tudatom és az energiám
annyira elmélyül, hogy amikor visszatérek az érzékeimhez és
személyiségemhez, gyakran automatikusan arra gondolok, hogy
félreértettem az egészet. „Egész” alatt pedig a valóság valódi mivoltát értem,
nem pedig azt, ahogy a hétköznapi megszokások mentén észlelem.
E fejezetben a téridő birodalmából – ahol a tér örök, és az időt úgy
tapasztaljuk meg, hogy közben a térben mozgunk – átkalauzollak az időtér
birodalmába; ahol az idő örök, és a teret (avagy tereket/dimenziókat)
tapasztaljuk meg, miközben az időben mozgunk. Ezek fényében alapjaiban
kell átgondolnod mindazt, amit eddig a valóság természetéről gondoltál.
Csak annyit mondhatok, ha majd ott leszel, megérted. Lehet, hogy el kell
olvasnod párszor, hogy felfogd, de ha tanulmányozod az anyagot, és
elgondolkodsz rajta, lassan kialakulnak az agyadban azok az áramkörök,
amelyek felkészítenek az élményre.
Ha pedig sikerült túllépned az anyagi világhoz kapcsolódó
asszociációkon, és megérkeztél az egyesült mezőbe – amely színültig tele
van végtelen lehetőségekkel –, a szervrendszereid azon fognak munkálkodni,
hogy az anyag rezgésén túli energiát befogadják, és a segítségével képeket
alkossanak az agyban. Itt kerül elő a tobozmirigy, a tizenkettedig fejezet
témája. A tobozmirigyet – ezt a kis mirigyet ott, az agyad hátsó részén – úgy
is felfoghatod, mint antennát, amely frekvenciát és információt észlel, és
élénk képekké formálja. Ha aktiválod a tobozmirigyed, teljes érzékszervi
élményt élsz át az érzékszerveid nélkül. Ez a belső, lehunyt szemmel átélt
esemény valóságosabbnak fog tűnni bárminél, mint amit korábban nyitott
szemmel tapasztaltál. Más szóval: ahhoz, hogy tökéletesen elmerülj a belső
élményben, annyira valóságosnak kell lennie, mintha ott lennél. Ha ez
megtörténik, ez a kis mirigy a melatoninból roppant hatékony metabolitot
gyárt, amely lehetővé teszi ezt az élményt. Meg fogjuk vizsgálni ennek a
mirigynek a tulajdonságait, majd megtanuljuk, hogyan kell aktiválni.
A 13. fejezetben az egyik legfrissebb vállalkozásunkról, a
Koherenciaprojektről számolok be. Amikor azt tapasztaltuk, hogy számos
tanítványunknál pontosan ugyanazon a napon, ugyanazon a meditáción,
ugyanabban a pillanatban alakult ki a szívkoherencia, már tudtuk, hogy
nonlokális (tehát energetikai, nem pedig fizikai) hatást gyakoroltak
egymásra. Az emelkedett érzelmek formájában kibocsátott energia azt a
szándékot hordozta, hogy mindenkivel, aki a helyiségben tartózkodik, a
lehető legjobb történjen. Képzelj csak el egy csomó embert, akik mind
magasabb szintre emelik az energiájukat, majd azt a szándékot társítják
hozzá, hogy mindenki élete legyen gazdagabb, a testük gyógyuljon meg, az
álmaik váljanak valóra, a jövő teljesedjen be és a misztikum váljon
hétköznapivá az életünkben.
Amikor láttuk, hogy a tanítványaink képesek mások szívét is kitárni,
tudtuk, hogy eljött az ideje a globális meditációknak, hogy megváltoztassuk
a világot. Több ezren csatlakoztak hozzánk a Föld minden tájáról, hogy
segítsenek megváltoztatni és meggyógyítani a bolygót és a rajta élő
embereket. Hiszen végső soron mindannyian azon munkálkodunk, hogy ez a
világ jobb hely legyen. Tudományosan el fogom magyarázni, hogyan
működik ez – szó szerint tudományosan. Elegendő olyan, szakértők által
ellenőrzött tanulmány látott már napvilágot a békehozó projektek
hatékonyságáról, amelyek bizonyító erejűek, így ahelyett hogy csak
tanulmányozzuk a történelmet, most már mi magunk írhatnánk.
A könyvet a 14. fejezet zárja, amely egészen meghökkentő
esettanulmányokat ismertet olyan emberekről, akik a belső munka
végzésével elképesztő misztikus eseményeket éltek át. Ezeket is azért teszem
közzé, hogy lásd, hogy még a legmisztikusabb kalandokat is átélheted, ha
dolgozol rajta.
Nos tehát, készen állsz, hogy természetfelettivé válj?
1. fejezet
 NYISS AJTÓT A TERMÉSZETFELETTI FELÉ!

2007 júniusában a tavasz már a végéhez közeledett, lassan a nyár első jelei
mutatkoztak, amikor egy szokásos vasárnap délután egész máshogy alakult,
mint ahogy Anna Willems várta.
A nappaliból a kertbe nyíló kétszárnyú ajtó ki volt tárva, a vékony fehér
függöny pedig lágyan táncolt a szellőben, amely édes illatokat hozott a
kertből. Mindenhol fénysugarak ragyogtak, Anna pedig kényelmesen
üldögélt egy fotelben. Kint csiripeltek a madarak, és távolról odahallatszott a
szomszéd ház medencéjében pancsoló gyerekek vidám nevetgélése. Anna 12
éves fia a kanapén hevert, egy könyvet olvasott, 11 éves lánya pedig a
közvetlenül felettük levő szobában játszott; hallani lehetett, ahogy magában
énekelget.
Anna vezető pszichoterapeutaként és az igazgatótanács tagjaként
dolgozott egy nagy amszterdami pszichiátriai intézetben, amely évente több
mint tízmillió eurós hasznot könyvelt el. Gyakran hétvégén is szakirodalmat
olvasott, most is épp piros bőrfoteljében üldögélve tanulmányozott egy
tudományos cikket. Nem sejtette, hogy a világ, amely egy külső szemlélő
számára tökéletesnek tűnhetett, perceken belül valóságos rémálommá fog
változni.
Anna kicsit dekoncentráltnak érezte magát, és nehezére esett teljes
figyelmét a tanulmánynak szentelni. Letette a folyóiratot, és hirtelen eszébe
jutott, hogy a férje még mindig nem jött haza. Anna épp a zuhany alatt állt,
amikor a férje anélkül ment el, hogy megmondta volna, hová igyekszik. A
gyerekek azt mondták, tőlük elköszönt, és megölelte őket, mielőtt elindult.
Anna többször is próbálta hívni, de nem hívta vissza. Most újra megpróbálta,
és megint nem vette fel. Kezdett nagyon különössé válni a helyzet.
Délután fél négykor csöngettek. Anna kinyitotta az ajtót, és két rendőrrel
találta szemben magát.
– Ön Mrs. Willems? – kérdezte egyikük. Anna igennel felelt, mire a
rendőrök megkérdezték, hogy bejöhetnek-e néhány szóra. Zavartan és
idegesen beengedte őket. A rendőrök odabent elmondták, miért jöttek: aznap
délelőtt Anna férje leugrott a város egyik legmagasabb épületének a
tetejéről. A zuhanás természetesen végzetes volt. Anna és a két gyerek
hitetlenkedve, teljes megdöbbenéssel fogadta a hírt.
 Annának elakadt a lélegzete, elkezdett levegőért kapkodni, majd hirtelen
remegni kezdett az egész teste. Mintha megállt volna az idő. A gyerekek
megdermedve ültek a kanapén, ő pedig megpróbálta elrejteni előlük a
felindultságát. Hirtelen éles fájdalom hasított a fejébe, ugyanakkor görcs
rántotta össze a gyomrát. Nyaka és válla egy pillanat alatt megmerevedett,
elméjében őrülten kavarogtak a gondolatok. Eluralkodtak rajta a
stresszhormonok. Átváltott túlélőmódba.

Hogyan veszik át az uralmat a stresszhormonok?

Tudományos szempontból a folytonos stressz olyan, mintha szüntelenül
túlélőmódban élnénk. Ha stresszes élményt élünk át, amely valamiféle
fenyegetést jelent számunkra (tehát előre kiszámíthatatlan, az irányításunkon
kívül eső helyzetbe kerülünk), egy primitív idegrendszer, az úgynevezett
szimpatikus idegrendszer lép működésbe, testünk pedig óriási energiákat
mozgósít, hogy reagálni tudjon a stresszre. Fiziológiai értelemben a test
automatikusan rácsatlakozik azokra a forrásokra, amelyek ahhoz kellenek,
hogy meg tudjon birkózni az aktuális veszéllyel.
A pupillák kitágulnak, hogy jobban lássunk; szaporábbá válik a pulzusunk
és a légzésünk, hogy el tudjunk futni, felvegyük a harcot vagy el tudjunk
rejtőzni; több glükóz kerül a véráramba, hogy a sejtek több energiához
jussanak, a vér pedig a végtagokba áramlik a belső szervek helyett, hogy
gyorsan tudjunk mozogni, ha úgy hozza a szükség. Az immunrendszer
működése fokozódik, majd visszaesik, miközben az adrenalin és a kortizol
elárasztja az izmokat, és energiát ad ahhoz, hogy vagy elmeneküljünk a
stressz kiváltója elől, vagy felvegyük vele a harcot. A keringés csökken a
racionális előagyban, viszont megnövekszik az utóagyban, így kevésbé
tudunk kreatívan gondolkodni, ehelyett inkább az ösztöneinkre hagyatkozva
hozunk azonnali döntéseket.
Anna teste és agya férje öngyilkosságának felkavaró hírére azonnal
túlélőmódra váltott. Rövid távon minden organizmus el tudja viselni a
kedvezőtlen körülményeket úgy, hogy elmenekül vagy elbújik a közelgő
stresszor elől, illetve felveszi vele a harcot. Mindannyian úgy vagyunk
felépítve, hogy meg tudjunk küzdeni a rövid ideig fennálló stresszel. Az
esemény elmúltával a test néhány órán belül önmagától visszanyeri az
egyensúlyát, növeli energiaszintjét, és helyreállítja létfontosságú
erőforrásait. Ha azonban a stressz nem ér véget néhány órán belül, a test
soha nem nyeri vissza az egyensúlyát. Igazság szerint a természetben
egyetlen élőlény sem képes elviselni hosszú ideig a szükségállapotot.
Nagyméretű agyuknak köszönhetően az emberi lények képesek
elgondolkodni a problémákon, újra átélni a múlt eseményeit, sőt képesek
felkészülni a jövőre vetített legrosszabb eshetőségekre is, így egyedülálló
módon pusztán a gondolat erejével képesek előidézni a stresszhormonok
áradását. Képesek vagyunk kizökkenteni agyunkat és testünket normális
fiziológiai állapotából pusztán azzal, hogy felidézzük a jól ismert múltat
vagy megpróbáljuk irányítani a kiszámíthatatlan jövőt.
Anna gondolatban minden egyes nap átélte ezt az eseményt, azt azonban
nem ismerte fel, hogy a teste nem észlelte a különbséget a stresszválaszt
kiváltó eredeti esemény, illetve az esemény emléke között, amely újra és újra
ugyanazokat az érzelmeket váltotta ki belőle, mint az eredeti történés.
Ugyanolyan kémiai anyagokat választott ki az agyában és a testében, mintha
a tragédia újból és újból ténylegesen megtörténne. Ebből következően az
agya egyre jobban behuzalozta a csapást az emlékezetébe, teste pedig
érzelmi szempontból naponta legalább száz alkalommal ugyanolyan kémiai
anyagokkal volt kénytelen találkozni, mint a múltban. Az esemény
ismétlődő előhívásával akaratlanul is a múlthoz láncolta agyát és testét.
Az érzelmek a múltbeli tapasztalatok kémiai következményei (vagy
visszacsatolásai). Ahogy az érzékeink észlelik a környezetből beérkező
információkat, az egyes neuroncsoportok hálózatokba szerveződnek. Amint
mintázatba rendeződnek, az agy egy kémiai anyagot állít elő, amely aztán
végigáramlik a testen. Ezt a kémiai anyagot hívjuk érzelemnek. Jobban fel
tudunk idézni egy eseményt, ha emlékszünk a hozzá kapcsolódó érzésekre.
Minél intenzívebb élmény társul egy adott eseményhez – akár jó, akár rossz
–, annál jelentősebb változás következik be a test kémiájában. Ha pedig
jelentős változást észlelünk önmagunkon belül, az agy keresni kezdi, milyen
rajtunk kívül álló tényező okozta a változást – és pillanatképet készít a külső
élményről. Ezt a képet hívjuk memóriának.
Ebből következően egy esemény emléke neurológiailag be tud vésődni az
agyba, és a jelenet időben megmerevedve beivódik a szürkeállományunkba,
ahogy ez Annával is történt. A stresszes esemény helyén és idejében jelen
levő különféle emberek és tárgyak kombinációja holografikus képként
vésődik be idegi architektúránkba. Így jönnek létre a maradandó emlékek.
Az élmény tehát bevésődik az idegi áramkörbe, az érzelem pedig
elraktározódik a testben – így válik a múltunk a biológiánkká. Más szóval:
ha traumatikus eseményt élünk át, hajlamosak vagyunk ezen élmény
neurológiai áramkörének keretein belül gondolkodni, és hajlamosak vagyunk
kémiailag olyan érzelmeket átélni, amelyek az eseményhez kapcsolódó
emóciók határain belül esnek, így teljes létmódunk – gondolkodásunk és
érzelmeink – biológiailag a múltban reked.
Képzelheted, hogy Annán a negatív érzelmek micsoda áradata söpört
végig: mérhetetlen bánat, fájdalom, önmarcangolás, gyász, bűntudat,
szégyen, kétségbeesés, harag, gyűlölet, frusztráció, sajnálat, döbbenet,
félelem, szorongás, aggodalom, letaglózottság, gyötrelem, reménytelenség,
tehetetlenség, elszigeteltség, magány, hitetlenkedés és cserbenhagyottság, és
ezek egyike sem szűnt meg rövid időn belül. Azzal, hogy Anna a múlt
érzelmi keretein belül elemezte az életét, egyre nagyobb szenvedésnek tette
ki magát. Mivel képtelen volt gondolkodásában meghaladni mindenkori
érzéseit, és mivel az érzelmek a múlt lenyomatai, gondolkodása megrekedt a
múltban – és ettől napról napra rosszabbul érezte magát.
Pszichoterapeutaként képes volt racionálisan és intellektuálisan megragadni,
mi történik vele, ám semmiféle tudás nem segített neki felülemelkedni a
szenvedésein.
A környezetében élők is kezdtek úgy tekinteni rá, hogy „ez az a nő,
akinek meghalt a férje”, és ez lassan az új énképévé vált. Emlékeit és
érzéseit ahhoz az emberhez kapcsolta, aki egykor volt. Ha valaki rákérdezett,
miért olyan szomorú, elmesélte az öngyilkosság történetét – ezzel minden
alkalommal átélve a fájdalmat, a gyötrelmet és a szenvedést. Mindvégig
ugyanazokat az agyi áramköröket használta és a régi érzelmeket teremtette
újra, amivel egyre inkább a múlthoz kondicionálta testét és agyát.
Mindennap úgy gondolkodott, cselekedett és érzett, mintha a múlt ma is
élne. Mivel gondolkodásunk, cselekedeteink és érzelmeink együttesen
alkotják a személyiségünket, Anna személyisége mindenestül a múltból
táplálkozott. Biológiai nézőpontból azzal, hogy újra és újra elmesélte férje
öngyilkosságának történetét, szó szerint képtelen volt túllépni a történteken.

Beindul a lefelé tartó spirál

Egy idő után már nem tudta ellátni a munkáját, szabadságra kellett mennie.
Ekkor derült ki, hogy a férje, annak ellenére hogy sikeres ügyvéd volt,
jókora pénzügyi káoszt hagyott maga után. Annának komoly adósságokat
kellett törlesztenie, amelyek létezéséről korábban nem is tudott – ráadásul
nem is volt rá pénze. Nem meglepő tehát, hogy még nagyobb érzelmi,
pszichés és mentális stressz kezdett felhalmozódni benne.
Körbe-körbejártak a gondolatai, és egyre csak zúdította magára a
kérdéseket: Hogyan fogok gondoskodni a gyerekekről? Hogyan birkózunk
meg ezzel a traumával a jövőben, és milyen hatással lesz az életünkre? Miért
hagyott itt úgy a férjem, hogy még csak el sem köszönt? Hogy lehet, hogy
nem is sejtettem, hogy ennyire boldogtalan? Megbuktam feleségként?
Hogyan hagyhatott itt két gyerekkel, és hogyan fogom felnevelni őket
egyedül?
Ekkor szivárgott be gondolatai közé a vádaskodás: Nem lett volna szabad
megölnie magát és itt hagynia engem ekkora pénzügyi zavarban! Micsoda
gyáva alak! Hogy merte itthagyni a gyerekeit apa nélkül? Még egy üzenetet
sem írt, se a gyerekeknek, se nekem. Gyűlölöm őt, hogy még egy sort sem írt.
Igazi barom, hogy magamra hagyott a két gyerekkel. Vajon volt fogalma
róla, milyen nehéz egyedül felnevelni két gyereket? Ezekhez a
gondolatokhoz erős érzelmi töltet társult, ami további változásokat idézett
elő a testében.
Kilenc hónap múlva, 2008. március 1-jén egy reggel úgy ébredt fel, hogy
deréktól lefelé lebénult. Néhány órán belül már egy kórházi ágyon feküdt,
mellette tolószék. A perifériás idegrendszer gyulladását állapították meg. Az
orvosok számos vizsgálatot elvégeztek, ám semmiféle strukturális kiváltó
okot nem találtak, ezért azt mondták neki, hogy minden bizonnyal
autoimmun reakcióról van szó. Immunrendszere megtámadta az
idegrendszerét a gerinc alsó szakaszánál, lebontotta az idegrostokat
körülölelő védőréteget, és bénulást idézett elő mindkét alsó végtagjában.
Nem tudta tartani a vizeletét, nehezen tudta kontrollálni a bélmozgását, nem
tudta mozgatni a lábát, és nem érezte.
Amikor aktiválódik az üss vagy fuss idegrendszer, és a krónikus
stressznek köszönhetően aktív is marad, a test felhasználja az összes
energiatartalékát, hogy megbirkózzon a külső környezet felől érkező vélt
vagy valós fenyegetésekkel. A testnek ezért nem jut energiája a belső
növekedésre és gyógyításra, ami károsítja az immunrendszert. A folytonos
belső konfliktusnak köszönhetően tehát Anna immunrendszere megtámadta
a testét. Végül a mentálisan folyton jelen levő fájdalom és szenvedés
fizikálisan is manifesztálódott. Röviden: képtelen volt megmozdítani a testét,
ugyanis életében sem haladt előre – megrekedt a múltban.
 A következő hat hétben az orvosok hatalmas adag intravénás
dexametazonnal és más kortikoszteroiddal kezelték, hogy lehúzzák a
gyulladást. A megnövekedett stressz és a kapott gyógyszerek miatt –
amelyek tovább tudják gyengíteni az immunrendszert – agresszív bakteriális
fertőzés támadta meg, amelyre az orvosok óriási adagok antibiotikumot írtak
fel. Anna két hónap múlva hagyhatta el a kórházat, de csak járókerettel vagy
mankóval tudott közlekedni. Bal lábát továbbra sem érezte, és nehezére esett
az állás. Járni sem tudott rendesen. Bár a bélmozgását már kicsit jobban
tudta kontrollálni, a vizeletét továbbra sem tudta tartani. Képzelhetjük, hogy
ez az új helyzet csak fokozta Anna eleve magas stressz-szintjét. A férje
öngyilkos lett, ő nem tudott eleget dolgozni ahhoz, hogy eltartsa magát és a
gyerekeit, súlyos anyagi válságba került, és végül több mint két hónapot
kórházban kellett töltenie félig lebénulva. Az édesanyjának kellett
hozzáköltöznie, hogy segítsen.
Annából érzelmi, mentális és fizikális roncs lett, ám hiába kezelték a
legjobb orvosok és hiába kapta meg a legújabb gyógyszereket egy jó nevű
kórházból, az állapota egyáltalán nem javult. 2009-re, két évvel a férje
halálát követően klinikai depressziót állapítottak meg nála, ami újabb
gyógyszereket jelentett. A hangulata szélsőségesen ingadozott a harag, a
gyász, a fájdalom, a szenvedés, a reménytelenség, a frusztráció, a félelem és
a gyűlölet között. Minthogy ezek az érzelmek erősen befolyásolták, a
viselkedése némiképp irracionálissá vált. Eleinte szinte mindenkivel
veszekedett, kivéve a gyerekeit. Később azonban a kisebbik lányával is
konfliktusai támadtak.

A lélek sötét éjszakája

Mindeközben egy sor újabb testi tünet is jelentkezett nála. Egy másik
autoimmun betegség, az úgynevezett lichen ruber planus következtében a
szájnyálkahártyáján hatalmas fekélyek keletkeztek, amelyek átterjedtek a
nyelőcső felső szakaszára is. A betegség miatt kortikoszteroid-tartalmú
kenőccsel kellett kezelnie a száját, és újabb gyógyszereket kapott. Ez utóbbi
miatt leállt a nyáltermelődése. Nem tudott szilárd ételt magához venni,
amitől elment az étvágya. Anna egyszerre élte át a stressz mindhárom
típusát: a fizikális, kémiai és érzelmi stresszt.
2010-ben egy diszfunkcionális kapcsolatban találta magát egy férfival, aki
verbálisan bántalmazta őt és a családját, hatalmi játékokat játszott velük, és
folyamatos fenyegetésben tartotta őket. Anna elvesztette az összes pénzét, a
munkáját és a biztonságérzetét. Amikor el kellett adnia a házát is,
összeköltözött a barátjával, aki bántalmazta. Egyre csak nőtt a stressz az
életében. A fekélyek átterjedtek további, nyálkahártyával borított területekre,
többek között a hüvelyére, a végbelére, valamint a nyelőcső mélyebb
szakaszaira. Az immunrendszere teljesen összeomlott, és súlyos
bőrbetegségek, ételallergia, valamint súlyproblémák is jelentkeztek. Aztán
nyelési nehézségei támadtak, és gyomorégés jelentkezett, ezért újabb
gyógyszereket kapott.
Októberben elkezdett pszichoterápiás kezeléseket tartani az otthonában.
Csak napi két beteget tudott fogadni délelőttönként, heti három alkalommal,
amíg a gyerekek iskolában voltak. Délutánra így is annyira elfáradt, hogy
csak feküdt az ágyban, amíg a gyerekek haza nem értek. Igyekezett a lehető
legtöbbet velük lenni, de nem volt semmi energiája, és nem érezte elég jól
magát ahhoz, hogy elhagyja a házat. Alig találkozott egy-két emberrel. Nem
élt társas életet.
Testi állapota és életkörülményei folyton arra emlékeztették, hogy milyen
rosszul állnak a dolgai. Mindenre és mindenkire automatikusan reagált.
Gondolkodása kaotikussá vált, és képtelen volt koncentrálni. Már nem
maradt semmi életereje. Ha meg kellett erőltetnie magát, pulzusa gyakran
200 fölé szökött. Egyfolytában izzadt és levegőért kapkodott, és állandóan
erős fájdalmat érzett a mellkasában.
Anna a lélek sötét éjszakáján ment keresztül. Hirtelen megértette, miért
lett öngyilkos a férje. Elbizonytalanodott, vajon meddig bírja még, és
elkezdett ő is az öngyilkosságon gondolkozni. Úgy érezte, hogy ennél
rosszabb már úgysem lehet…
De mégis az lett. 2011 januárjában daganatot találtak a gyomorszája
közelében, és nyelőcsőrákot állapítottak meg nála. Természetesen ez a hír
rendkívüli mértékben megnövelte a stresszt az életében. Az orvosok szigorú
kemoterápiát javasoltak. Az érzelmi vagy mentális stresszre senki nem
kérdezett rá; egyedül a fizikai tüneteket kezelték. Csakhogy Anna
stresszválasza teljes mértékben aktiválódott, és nem lehetett deaktiválni.
Fantasztikus, hogy mennyi embernél történik hasonló. Valamilyen trauma
vagy megrázkódtatás éri őket, és nem képesek felülemelkedni az élményhez
társuló érzelmeken, míg végül rámegy az egészségük és az egész életük. Ha
azt hívjuk függőségnek, amin az ember önerőből képtelen felülemelkedni,
akkor objektíven kimondhatjuk, hogy az Annához hasonló emberek az olyan
stresszes érzelmek rabjai, amelyek megbetegítik őket. Az adrenalin és a
többi stresszhormon magas szintje felpörgeti az agyukat és a testüket, és
energialöketet ad nekik.1 Idővel a rabjává válnak ezeknek a kémiai
anyagoknak – a környezetükben élő embereket és egyéb körülményeket
használják arra, hogy megerősítsék az érzelemtől való függőségüket, és
megmaradjanak ebben a felfokozott állapotban. Anna a stresszes
körülményeit arra használta, hogy újraélessze velük az energiáját, és anélkül
hogy észrevette volna, érzelmileg a rabjává vált egy olyan életnek, amelyet
gyűlölt. A tudomány szerint a krónikus, hosszú távú stressz olyan genetikai
kapcsolókat hoz működésbe, amelyek betegségeket okoznak. Anna
bekapcsolta a stresszválaszt azzal, hogy pusztán rágondolt a múlt
problémáira, ezért a gondolatai megbetegítették. Mivel a
stresszhormonokban óriási erő lakozik, Anna a saját gondolatai rabjává vált,
pedig éppen ezektől érezte magát olyan rosszul.
Beleegyezett a kemoterápiába, de az első kezelés után érzelmileg és
mentálisan összeomlott. Egy délután, amikor a gyerekek iskolában voltak,
zokogva összeesett a padlón. Végre leért a gödör aljára. Megértette, hogy ha
így megy tovább, nem sok van már hátra, és a gyerekei apátlan-anyátlan
árvák lesznek.
Elkezdett segítségért könyörögni. Lelke mélyén tudta, hogy valaminek
változnia kell. Végső őszinteségében teljes megadással fohászkodott
útmutatásért, támogatásért és kiútért, és megfogadta, hogy ha imái
meghallgatásra találnak, élete hátralevő részének minden egyes napjáért
hálás lesz, és segíteni fog másoknak is, hogy ugyanígy tegyenek.

Anna fordulóponthoz érkezik

A változás akarása lett Anna életének központi célja. Először is felhagyott az
összes kezeléssel és gyógyszerrel, amelyeket a különféle testi betegségeire
kapott, kivéve az antidepresszánsokat. Nem szólt az orvosoknak és
ápolóknak, hogy nem megy vissza a kezelésre, egyszerűen csak nem ment el
többé. Senki nem kérdezte, miért, egyedül a háziorvosa hívta fel, hogy
kifejezze az aggályait.
2011 februárjában, azon a hideg téli napon, amikor a padlón fekve
rimánkodott segítségért, meghozta azt a határozott döntést, hogy
megváltozik és megváltoztatja az életét is. Ennek a döntésnek az ereje olyan
energiát hozott magával, amely arra kényszerítette a testet, hogy reagáljon az
elmére. A változásra irányuló döntés adta meg neki azt az erőt, hogy
kivegyen egy házat magának és a gyerekeinek, és maga mögött hagyja azt a
negatív párkapcsolatot, amelyben élt. Mintha ez a pillanat újradefiniálta
volna. Tudta, hogy mindent elölről kell kezdenie.
Egy hónappal ezután találkoztam először vele. A megmaradt néhány
barátja közül valaki befizette az egyik péntek esti előadásomra. Ez a barát a
következő ajánlatot tette: ha tetszik neki az előadás, marad a kétnapos
hétvégi workshopra is. Anna beleegyezett. Amikor először láttam, egy
zsúfolt konferenciaterem bal oldalának külső részén üldögélt, mankóit a fal
mellé támasztva.
Aznap este szokás szerint arról beszéltem, hogy a gondolataink és
érzéseink milyen hatással vannak a testünkre és az életünkre. Elmondtam,
hogy a stresszhormonok hogyan hoznak létre betegségeket. Szót ejtettem a
neuroplaszticitásról, a pszichoneuroimmunológiáról, az epigenetikáról, a
neuroendokrinológiáról, sőt még a kvantumfizikáról is. A könyvben még
részletesen kitérek ezekre a témákra, de most elég annyit tudni, hogy e
tudományterületek legújabb eredményei a lehetőségek erejére hívják fel a
figyelmet. Aznap este Anna, aki tele volt lelkesedéssel, így gondolkodott:
Ha én magam teremtettem ezt az életet, benne a bénulással, a depresszióval,
a legyöngült immunrendszerrel, a fekélyekkel, sőt a rákkal együtt, akkor
talán a visszájára fordíthatok mindent, ha ugyanolyan szenvedéllyel látok
neki. Ennek az új, energiát adó szemléletnek a birtokában úgy döntött, hogy
meggyógyítja magát.
Közvetlenül az első hétvégi workshop után elkezdett naponta kétszer
meditálni. Az ülve meditálás természetesen eleinte elég nehezen ment. Egy
csomó kételyt kellett eloszlatnia magában, és egyes napokon nem érezte jól
magát mentálisan vagy fizikálisan – de mégis végigcsinálta a meditációkat.
Ráadásul sok félelem is volt benne. Amikor a háziorvosa felhívta, hogy
miért hagyta abba a kezeléseket és a gyógyszereket, azt mondta neki, hogy
naiv és hülye, az állapota hamarosan rosszabbra fog fordulni, és nemsokára
meghal. Képzeljük csak el, hogy egy tekintélyes ember ilyet mond nekünk!
Anna mégis folytatta a napi meditációkat, és lassan felülkerekedett a
félelmein. Gyakran nyomasztották anyagi gondok, a gyerekei szükségletei és
a fizikai korlátai, mégsem használta e körülményeket kifogásként, hogy ne
végezze el a belső munkát. Sőt még ugyanabban az évben eljött négy másik
workshopomra is.
 A befelé tekintéssel és a tudattalan gondolatok, automatikus szokások és
reflexszerű érzelmi állapotok megváltoztatásával – amelyek addigra
bevésődtek az agyába, és érzelmileg rabul ejtették a testét – Anna immár
jobban tudott hinni egy új jövőben, mint amennyire jól ismert múltjában. A
meditációk révén, amelyek során a világosan megfogalmazott szándékait
felfokozott érzelmekkel ötvözte, meg tudta változtatni létállapotát: biológiai
értelemben kezdett elszakadni a jól ismert múlttól, és elkezdett élni egy új
jövőben.
Nem szerette, ha a meditáció után ugyanaz kel fel a fotelből, mint aki
leült; elhatározta, hogy addig nem hagyja abba, amíg egész lénye szerelembe
nem esik az élettel. A materialista számára, aki a valóságot az érzékek
mentén határozza meg, Annának természetesen semmi kézzelfogható oka
nem volt, hogy szeresse az életet; egy depressziós, özvegy, egyedülálló szülő
volt, aki pénzügyi nehézségekkel küzdött, nem volt valódi állása, rákos volt,
le volt bénulva, tele volt a teste fekélyekkel, rossz körülmények között élt,
nem volt társa, és semmi energiája nem maradt a gyerekeire. Meditációi
során azonban rájött, hogy meg tudja tanítani a testének, hogy érzelmi
szempontból milyen lesz a jövő, még mielőtt a tényleges esemény
bekövetkezne. Teste tudattalan elmeként nem érzékelte a különbséget a valós
esemény és az élénken elképzelt, érzelmileg elfogadott esemény között.
Epigenetikai ismeretei révén azt is tudta, hogy az olyan felfokozott
érzelmek, mint a szeretet, az öröm, a hála, a lelkesedés, az együttérzés vagy
a szabadság új géneket képesek aktiválni és arra késztetni, hogy egészséges
fehérjéket állítsanak elő, amelyek jó hatással vannak a test szerkezetére és
működésére. Megértette, hogy ha a testében áramló stresszhormonok
egészségtelen géneket kapcsoltak be, akkor a stresszes érzelmeknél nagyobb
szenvedéllyel megragadott, felfokozott érzelmek segítségével új géneket tud
bekapcsolni – és meg tudja gyógyítani magát.
Egy évig nem sokat változott az egészségi állapota, de folytatta a
meditációt. Sőt elvégezte az összes meditációt, amelyet a hallgatóim
számára dolgoztam ki. Tisztában volt vele, hogy hosszú évek alatt alakította
ki jelenlegi egészségi állapotát, ezért időbe fog telni, ha valami újat szeretne
alkotni belőle. Így hát tette a dolgát, igyekezett minél jobban tudatosítani a
tudattalan gondolatait, viselkedését és érzelmeit, és nem hagyta, hogy bármi
elkerülje a figyelmét. Az első év után azt vette észre, hogy lassan kezd
mentálisan és érzelmileg helyrejönni. Kezdett lassan leszokni önmagáról, és
egy telesen új ént kialakítani.
 A workshopjaimból már tudta, hogy helyre kell állítania az autonóm
idegrendszer egyensúlyát, ugyanis ez irányítja az összes olyan automatikus
életfunkciót, amelyek nem érik el az agy tudatos szintjét – az emésztést, a
kiválasztást, a vércukorszintet, a testhőmérsékletet, a hormonelválasztást, a
pulzust és így tovább. Csak úgy tudott belépni az operációs rendszerbe és
hatást gyakorolni az autonóm idegrendszerre, ha rendszeresen változást idéz
elő belső állapotában.
Ezért minden meditációt azzal kezdett, hogy megáldotta az
energiaközpontjait. Ezek a területek a testben az autonóm idegrendszer
irányítása alatt állnak. Ahogy a bevezetésben említettem, minden
központnak van saját energiája vagy frekvenciája (amely bizonyos
információkat sugároz, vagyis saját tudattal bír), saját mirigyei, saját
hormonjai, saját kémiája, saját, egyéni miniagya, következésképp saját
elméje. Minden központot a tudatos gondolkodás mögött megbújó tudat
alatti agytevékenység irányít. Anna megtanulta megváltoztatni az
agyhullámait, hogy be tudjon lépni az autonóm idegrendszer operációs
rendszerébe (amely egyébként a köztiagyban található), és átprogramozza az
egyes központokat egy harmonikusabb működésre. Mindennap kellő
koncentrációval és szenvedéllyel végigvezette a figyelmét az egyes
testrészein, valamint az egyes központok körüli téren, és megáldotta őket a
jobb egészség és a nagyobb jó érdekében. Lassan, de biztosan elkezdett
hatást gyakorolni az egészségére azzal, hogy átprogramozta az autonóm
idegrendszerét és helyreállította az egyensúlyát.
Emellett megtanult egy konkrét légzéstechnikát is, amelyet azzal a céllal
szoktam ismertetni, hogy segítsen felszabadítani azokat az érzelmi
energiákat, amelyek akkor halmozódnak fel a testben, ha érzéseink és
gondolataink változatlanok maradnak. Azzal, hogy egyre csak ugyanazok a
gondolatok kavarogtak Annában, és egyre csak ugyanazokat az érzéseket
teremtette meg magában, folyton a jól ismert érzések maradtak meg benne,
amelyek pedig újra csak az ezeknek megfelelő gondolatokat váltották ki.
Megtanulta, hogy a múlt érzelmei a testében raktározódnak el, ám ezzel a
légzéstechnikával fel tudja szabadítani a felhalmozódott energiát, és meg tud
szabadulni a múlttól. Ezért mindennap olyan intenzitással vetette bele magát
a meditációba, amely meghaladta a régi érzelmekhez fűződő függését,
gyakorolta a légzést – és egyre jobb lett benne. Miután megtanulta, hogyan
mozgósítsa a testében elraktározott energiát, megtanulta a testét is
átkondicionálni az új elméhez azzal, hogy már akkor magához engedte
jövőre vonatkozó felfokozott érzésit, mielőtt a jövő ténylegesen eljött volna.
Mivel megismerkedett az epigenetika azon modelljével is, amelyet a
workshopjaimon és előadásaimon tanítok, megtanulta, hogy nem a gének
hozzák létre a betegségeket, hanem a környezet ad jelzést a génnek, hogy
hozza létre a betegséget. Megértette, hogy mivel érzelmei nem mások, mint
a környezetéből származó tapasztalatok kémiai következményei, és mivel ő
napról napra a múlt érzelmei mentén éli az életét, ezért egyre csak
ugyanazokat a géneket választja ki, és azokat működteti, amelyek esetleg
felelőssé tehetők egészségi állapotáért. Ha viszont képes lenne
megtestesíteni az eljövendő érzelmeit már most, mielőtt a jövő ténylegesen
bekövetkezne, meg tudná változtatni a génkifejeződést, és olyanná tudná
alakítani a testét, hogy az biológiailag megfeleljen az új jövőjének.
Anna egy másik meditációt is végzett, amely során figyelmét mellkasa
közepére irányította, és felfokozott érzelmi állapotban aktiválta az autonóm
idegrendszert, hogy létrehozzon és hosszabb ideig fenntartson egy rendkívül
hatékony szívritmust, amelyet koherens szívritmusnak hívunk (erre még
később bővebben is kitérek). Megtanulta, hogy amikor olyan érzéseket
dédelgetett magában, mint a neheztelés, a türelmetlenség, a frusztráció, a
harag vagy a gyűlölet, ezek az állapotok stresszválaszt idéztek elő, és arra
késztették a szívét, hogy inkoherens módon, rendszertelenül verjen. A
workshopjaimon megtanulta, hogy ha fenn tudja tartani ezt az emelkedett
érzelmi állapotot, éppúgy, ahogy korábban hozzászokott a negatív érzelmek
rendszeres jelenlétéhez, idővel majd ezeket az új érzéseket is teljesebben és
mélyebben át tudja érezni. Természetesen jókora erőfeszítésébe került
lecserélni a haragot, a félelmet, a depressziót és a neheztelést az örömre,
szeretetre, hálára és szabadságra – ám nem adta fel. Tudta, hogy ezek a
felfokozott érzelmek több mint ezer különféle anyagot szabadítanak fel a
szervezetében, amelyek helyre tudják állítani a testét… Ő pedig állt elébe.
Ezután egy általam kidolgozott sétáló meditációba kezdett, amely során
mindennap új énjeként járkált. Ahelyett hogy lehunyt szemmel üldögélve
meditált volna, először állva, csukott szemmel kezdett meditálni. Ebben a
pozícióban jutott el abba a meditatív állapotba, amelyről tudta, hogy
megváltoztatja a létállapotát, majd kinyitotta a szemét, és így, ebben az
állapotban maradva sétálni kezdett új énjeként. Ily módon napi
rendszerességgel testesítette meg az új gondolkodást, cselekvést és
érzéseket. Amit ekkor teremtett, hamarosan az új személyiségévé fejlődött.
Soha többé nem akart visszasüllyedni a tudatalattiba és visszatérni régi
énjéhez.
A kitartó munka eredményeképp Anna látta, hogy gondolkodási sémái
megváltoztak. Már nem a megszokott agyi áramköröket hozta működésbe a
megszokott módon, ezért ezek az áramkörök már nem működtek együtt, és
lassan szétestek. Ebből adódóan ő sem gondolkodott már a megszokott
módon. Ami az érzelmeket illeti, évek óta először kezdett hálát és örömöt
érezni. Meditációi segítségével mindennap egy kicsit többet hódított vissza a
testéből és az elméjéből. Egyre nyugodtabb lett, és sokkal kevésbé volt a
stresszhormonokból eredő érzelmek rabja. Már szeretetet is tudott érezni.
Egyre csak ment tovább – mindennap egy kicsit jobban felülemelkedett a
megszokott dolgokon, és egyre inkább valaki mássá vált.

Anna megragadja a lehetőséget

2012 májusában Anna beiratkozott egy négynapos progresszív
workshopomra, amelyet New York állam északi részén tartottam. A
harmadik nap, a négy utolsó meditáció egyikén teljesen megadta magát, és
végül sikerült neki az elengedés. Amióta elkezdett meditálni, először történt
meg vele, hogy azt érezte, egy végtelen, sötét űrben lebeg, és tudatában van
annak, hogy tudatában van önmagának. Végre túllépett régi énje
emlékezetén, és a testétől, az anyagi világ kötődéseitől és a lineáris időtől
tökéletesen független, tiszta tudattá vált. Olyan szabadnak érezte magát,
hogy már egyáltalán nem érdekelte az egészségi állapota. Olyan
határtalannak érezte magát, hogy nem tudott azonosulni jelenlegi
önmagával. Olyan felfokozott érzelmei voltak, hogy végre elszakadt a
múlttól.
Ebben az állapotban nem voltak gondjai, megszűntek a fájdalmai, és
életében először valóban szabad volt. Nem volt többé azonos sem a nevével,
sem a nemével, sem a betegségével, sem a kultúrájával, sem a hivatásával –
túllépett téren és időn. Egy információs mezővel, az úgynevezett
kvantummezővel lépett kapcsolatba, ahol az összes lehetőség megtalálható.
Hirtelen egy vadonatúj jövőben látta magát, egy hatalmas színpadon állt,
kezében mikrofonnal, és elmesélte a hallgatóságnak gyógyulása teljes
történetét. Nem csak elképzelte vagy vizualizálta ezt a jelenetet, inkább
mintha bepillantott volna egy új valóságba, ahol teljesen más nőként látta
magát. Belső világa sokkal valóságosabbnak tűnt fel előtte, mint a külső, és
teljes érzékszervi élményt élt át anélkül, hogy használta volna az
érzékszerveit.
Amint megtapasztalta ezt az új életet a meditációban, elárasztotta az öröm
és a fény, és mély, zsigeri szintű boldogságot érzett. Most már tudta, hogy
sokkal nagyobb, mint hitte, sokkal több a fizikai testénél. Az öröm e
felfokozott állapotában olyan örömöt és végtelen hálát érzett, hogy kirobbant
belőle a nevetés. Ettől a perctől kezdve tudta, hogy rendbe fog jönni. Attól
kezdve olyan mérvű bizalom, öröm, szeretet és hála alakult ki benne, hogy
meditációi egyre könnyebbé váltak, ő pedig egyre mélyebbre tudott hatolni.
Amikor kilépett a múltból, úgy érezte, hogy ez az új energia egyre
szélesebbre tárja a szívét. Meditációit se kényszerű napi tehernek fogta már
fel, alig várta őket. Ez lett az új élete – a belső munka vált a szokásává.
Visszatért az energiája és az életereje. Abbahagyta az antidepresszánsok
szedését. Gondolkodási sémái teljesen megváltoztak, érzései mások lettek.
Úgy találta, új létállapotba került, így tettei is gyökeresen megváltoztak.
Abban az évben élete és egészsége döbbenetes javuláson ment át.
A következő évben további eseményekre is ellátogatott. Folytatta a lelki
munkát, amivel újabb kapcsolatokat épített ki a közösségünkben, és egyre
több segítséget kapott ahhoz, hogy visszanyerje egészségét. Sok más
tanítványunkhoz hasonlóan időnként nehezére esett elkerülni, hogy ne
zuhanjon vissza a régi gondolkodási, cselekvési és érzelmi sémákba, amikor
a workshopok után hazatért. De bármi történt, a napi meditációit soha nem
hanyagolta el.
2013 szeptemberében alapos és mindenre kiterjedő orvosi vizsgálaton
esett át. Egy évvel és kilenc hónappal azután, hogy rákot diagnosztizáltak
nála, és hat évvel azután, hogy a férje öngyilkos lett, Anna teljesen felépült a
betegségből, a nyelőcsövén fejlődő daganat is eltűnt. Vérképében nem
találtak rákra utaló jeleket. A nyelőcső, a hüvely és a végbél nyálkahártyája
is meggyógyult. Csupán apróbb problémái maradtak: a szájnyálkahártya
kissé piros volt, bár a fekélyei eltűntek, és a korábban fekélyekre szedett
gyógyszerek miatt azóta sem indult meg a nyálelválasztása.
Új emberré vált – egy új, egészséges emberré. A betegség a régi
személyiséghez kapcsolódott. Azzal, hogy máshogy kezdett gondolkodni, új
ént alakított ki magából. Bizonyos értelemben még ebben az életében
újjászületett.
2013 decemberében eljött egy barcelonai eseményre azzal a barátjával, aki
megismertette őt a munkásságommal. Amikor meghallotta, hogy elmesélem
a résztvevőknek egy másik hallgató bámulatos gyógyulását, úgy döntött, ő is
megosztja velem a saját történetét. Leírt mindent, és odaadta a levelet a
személyi titkáromnak. Sok más tanítványom leveléhez hasonlóan ez is azzal
kezdődött, hogy „Nem fogja elhinni, mi történt velem…” Elolvastam a
levelet, és másnap megkértem rá, hogy jöjjön fel a színpadra, és ossza meg
történetét a közönséggel. Tehát másfél évvel azután, hogy New Yorkban (a
tudtom nélkül) meditáció közben látta magát egy színpadon beszélni a
gyógyuláshoz vezető utazásáról, ez a valóságban is bekövetkezett.
A barcelonai esemény után kedvet kapott, hogy még intenzívebben
dolgozzon a száján. Körülbelül fél évvel később Londonban adtam elő, ő
pedig oda is követett. Részletesen beszéltem az epigenetikáról, amikor
hirtelen fény gyúlt az agyában. Meggyógyítottam magam ebből a sok
betegségből – még a rákból is – gondolta. – Akkor képesnek kell lennem arra
is, hogy bekapcsoljam azt a gént, amely a nyálelválasztásért felelős. Pár
hónap múlva, 2014-ben, egy másik workshopomon hirtelen azt érezte, hogy
elkezd csorogni a nyála. A nyálkahártyája és a nyálelválasztása azóta is
rendben van, a fekélyek sem tértek vissza.
Anna ma egészséges, életerős, boldog és kiegyensúlyozott ember,
kristálytiszta és éles tudattal. Spirituális tekintetben annyit fejlődött, hogy
meditációiban rendkívül mélyre tud merülni, és számos misztikus élményen
van túl. Teljes életet él, tele teremtéssel, szeretettel és örömmel. Azóta már a
trénereim egyike, és rendszeresen tart előadásokat különféle cégeknek és
szervezeteknek. 2016-ban létrehozott egy sikeres pszichiátriai intézetet, több
mint húsz terapeutával és szakemberrel. Anyagi gondjai megoldódtak, annyit
keres, hogy gazdag életet élhet. Sokat utazik, gyönyörű helyekre látogat el és
inspiráló emberekkel találkozik. Van egy szerető és örömteli partnere, és
olyan barátok és ismerősök veszik körül, akik megbecsüléssel bánnak vele
és a gyerekeivel.
Ha rákérdezünk a korábbi egészségi problémáira, elmondja, hogy életében
a betegsége volt a legjobb dolog. Gondoljunk csak bele: mi lenne, ha a
legrosszabb dologról, amit életünk során átéltünk, kiderülne, hogy valójában
a legjobb, ami valaha történt velünk? Gyakran mondja nekem, mennyire
szereti a mostani életét, mire én mindig azt felelem: „Hát persze, hiszen te
magad teremtetted magadnak azzal, hogy egyetlen nap sem keltél fel úgy a
meditációból, hogy nem szeretted az akkori életed. Most pedig végre van is
miért szeretni.” Anna az átalakulás révén vált lényegében természetfelettivé.
Felülemelkedett az identitásán, amely a múlthoz láncolta, és szó szerint egy
új, egészséges jövőt teremtett magának – biológiája pedig reagált erre az új
elmére. Anna immár az igazság és a lehetőség élő példája. Márpedig ha
Anna meg tudta magát gyógyítani, akkor te is meg tudod.

Misztikussá válni
A különféle testi betegségek gyógyítása elég lenyűgöző velejárója a belső
munkának, ám korántsem az egyetlen. Minthogy ez a könyv a misztikáról is
szól, szeretném, ha megnyílnál a valóság azon birodalma felé, amely
éppolyan jelentős átalakulást hoz, mint a gyógyulás, ám egy másik, mélyebb
szinten működik. A természetfelettivé válás sokszor azzal jár, hogy jobban
megismerjük magunkat és azt, hogy mi a szerepünk ebben a világban – sőt
más világokban is. Hadd meséljek el néhány történetet a saját életemből,
amelyek remekül illusztrálják, mire gondolok és hogy milyen lehetőségek
állnak nyitva előtted is.
Egy esős téli estén a Csendes-óceán északi partvidékén üldögéltem a
kanapén egy hosszú és fárasztó nap végén, és hallgattam, ahogy az ablakom
előtt álló sudár fenyők ágai között fütyül a szél. A gyerekek már mélyen
aludtak az ágyukban, így végre volt egy percem magamra. Kényelmesen
elhelyezkedtem, és elkezdtem átnézni a másnapi feladataimat. Mire a lista
végére értem, túlságosan elfáradtam ahhoz, hogy gondolkodjak, kiüresedett
aggyal üldögéltem pár percig. Csak bámultam, ahogy a kandallóban lobogó
lángnyelvek árnyéka táncol a falon, és lassan elrévedtem. A testem fáradt
volt, de az elmém tiszta. Nem gondolkodtam, nem elemezgettem, csupán
bámultam a levegőbe, és jelen voltam a pillanatban.
Ahogy a testem egyre jobban ellazult, lassan és tudatosan hagytam, hogy
elaludjon, miközben az elmém éber és tudatos maradt. Nem engedtem meg a
figyelmemnek, hogy egyetlen tárgyra szűküljön a szobában, hanem
megpróbáltam megőrizni a nyitott fókuszt. Gyakran merültem el ebben a
játékban. Azért is szerettem, mert időnként, ha minden jól sikerült, mély
transzcendens élményt éltem át. Mintha megnyílt volna egy ajtó valahol az
ébrenlét, az alvás és a rendes álom között, én pedig valamiféle világos,
misztikus pillanatot éltem volna át. Figyelmeztettem magam, hogy ne
legyenek elvárásaim, egyszerűen csak maradjak nyitott. Óriási türelem
kellett hozzá, hogy semmit ne siettessek és erőltessek, ne kedvetlenedjek el,
hanem lassan süllyedjek bele ebbe a másik világba.
 Aznap fejeztem be egy cikket, amelyet a tobozmirigyről írtam. Hónapokig
kutattam a melatonin varázslatos származékait, amelyeket ez a kis alkímiai
központ rejteget, és rendkívül boldog voltam, hogy megtaláltam a
kapcsolatot a tudományos világ és a spiritualitás között. Heteken át másra se
gondoltam, mint arra, hogy a tobozmirigy metabolitjai milyen szerepet
játszhatnak azokban a misztikus élményekben, amelyeket a legtöbb ősi
kultúra elő tudott idézni például a bennszülött amerikai sámánok
látomásaiban vagy a hindu szamádhi élményében, illetve más, hasonló
rituálékban, amelyek megváltozott tudatállapottal járnak. Egyes fogalmak,
amelyek éveken át homályosak voltak előttem, hirtelen kivilágosodtak,
felfedezéseim következtében pedig kezdtem teljesebbnek érezni magam.
Úgy éreztem, egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy megértsem a tér
és az idő magasabb dimenzióihoz vezető hidat.
Az újonnan szerzett információk arra ösztönöztek, hogy mélyebben
megértsem az emberi lények előtt álló lehetőségeket. Mégis többre voltam
kíváncsi – elég kíváncsi ahhoz, hogy a figyelmemet oda összpontosítsam,
ahol a tobozmirigy található a fejben. Hirtelen arra gondoltam, hogy
megszólítom a mirigyet, és megkérdezem tőle: Tulajdonképp hol is vagy te?
Miközben arra a térre fókuszáltam a figyelmem, amelyet a tobozmirigy
elfoglal az agyban, és lassan magával ragadott a sötétség, hirtelen, szinte a
semmiből, megjelent lelki szemeim előtt a tobozmirigy élénk képe: egy
háromdimenziós gömbkilincs. Szája nyitva volt, görcsbe merevedett, és
fehér, tejszerű anyag csordogált belőle. Megdöbbentem a holografikus kép
intenzitásán, de túlságosan el voltam lazulva ahhoz, hogy felkavarodjak
vagy reagáljak rá, ezért egyszerűen csak megadtam magam, és csöndben
figyeltem. Annyira valóságos volt. Tudtam, hogy amit magam előtt látok,
nem más, mint a saját, kicsi tobozmirigyem.
A következő pillanatban egy hatalmas óra jelent meg az orrom előtt.
Afféle régimódi zsebóra volt, amelyet láncon hordtak, és ez a kép is
hihetetlenül valószerű volt. Amint figyelmemet az órára szegeztem, azonnal
világos információhoz jutottam. Hirtelen ráébredtem, hogy az a fajta lineáris
idő, amelynek eddig hittem a létezésében – határozott múlttal, jelennel és
jövővel –, nem jól tükrözi a világ valós működését. Megértettem, hogy
valójában minden egyetlen, örök pillanatban történik. Ebben a végtelen
időben léteznek a végtelen terek, dimenziók vagy lehetséges valóságok,
amelyeket megtapasztalunk.
 Ha csupán egyetlen, örök pillanat létezik, akkor nyilvánvaló, hogy nincs
múltunk ebben a megtestesülésben, előző életekről pedig még kevésbé
beszélhetünk. Én azonban az összes lehetséges múltat és jövőt úgy láttam,
mintha egy régi mozifilmet néznék, végtelen számú képkockával – amelyben
a képkockák nem az egyes pillanatokat jelentik, hanem korlátlan
lehetőségekre nyíló ablakokat, amely lehetőségek vázlat formájában
léteznek, és minden irányban örök fejlődés vár rájuk. Olyan volt ez az
élmény, mintha két, egymással szembeállított tükörbe tekintenék, és mindkét
irányban végtelen terekbe vagy dimenziókba pillantanék be. Fontos
különbség azonban, hogy ezeket a dimenziókat felfelé-lefelé, előre-hátra és
jobbra-balra is észleltem. Már abban a pillanatban létezett az összes
határtalan lehetőség. Tudtam, hogy ha bármelyik lehetőségre összpontosítom
a figyelmem, konkrét valóságként fogom megélni.
Arra is ráébredtem, hogy nem vagyok külön létező. Éreztem, hogy egy
vagyok mindennel, mindenkivel, minden hellyel és idővel. Csak úgy tudom
megfogalmazni, hogy ez volt a legismerősebb ismeretlen érzés, amelyet
valaha éreztem.
E látomásból azonnal megértettem, hogy a tobozmirigy többdimenziós
időmérőként funkcionál, amelyet bármilyen időre be lehet állítani, ha
aktiválják. Amikor megláttam, hogy az óra mutatói előre-hátra forognak,
megértettem, hogy a tetszőleges időpontra beállítható időgéphez hasonlóan
egy adott térben is létezik valamiféle valóság vagy dimenzió, amelyet meg
lehet tapasztalni. Ez a lenyűgöző látomás azt mutatta meg, hogy a
tobozmirigy olyan, mint egy kozmikus antenna: képes ráhangolódni a fizikai
érzékeinken túli információkra, és össze tud kötni minket más, az örök
pillanatban már létező valóságokkal. Az információ áramlása végtelennek
tűnt. Nincsenek szavak arra, milyen fenséges volt ez az élmény.

Múltbeli és jövőbeli énem egyidejű megtapasztalása

Miközben az óra mutatói visszafelé forogtak, életre kelt egy dimenzió a
térben és az időben. Azonnal egy olyan valóságban találtam magam, amely
személyes jelentőséggel bírt számomra – jóllehet, csodálatos módon, ez az
elmúlt pillanat abban a pillanatban még mindig zajlott, amikor a nappaliban,
a kanapén üldögéltem. Ezután arra ébredtem rá, hogy egy fizikai térben
vagyok abban a konkrét időben. Kisfiúként láttam magam – de ugyanakkor
megint átéltem azt az élményt is, hogy felnőttként ott vagyok a kanapén. A
gyermeki énem hétéves lehetett, és nagyon magas láza volt. Eszembe jutott,
mennyire szerettem akkoriban a lázat, mert mélyen el tudtam merülni
magamban, és olyan absztrakt álmaim és látomásaim voltak, amelyek
gyakran jelentkeznek a magas testhőmérséklet által kiváltott önkívületben.
Ebben a konkrét időpontban a szobámban voltam, feküdtem az ágyban, csak
az orrom látszott ki a takarók alól, az anyukám pedig épp akkor ment ki a
szobából. Örültem, hogy egyedül lehetek.
Amint becsukódott az ajtó anyám mögött, valahogy belül tudtam, hogy
mit csinálok épp felnőttként a nappaliban – szüntelenül lazítom a testem, és
egyfolytában valahol az álom és az ébrenlét között lebegek, miközben nem
zárkózom el előle, bármi történjen is. Felnőtt életem során soha nem jutott
eszembe az a gyermekkori élmény, de amikor abban a pillanatban újra
átéltem, láttam magam, ahogy épp egy tudatos álmot álmodok, és úgy
értelmezem a lehetséges valóságokat, mint a mezőket a sakktáblán.
Figyeltem magam kisfiúként. Mélyen megindított, hogy mit próbál
belátni, és nem értettem, hogyan képes ilyen fiatalon ilyen bonyolult
fogalmakat felfogni. Abban a pillanatban, ahogy néztem, beleszerettem ebbe
a kissrácba – és amint elfogadtam ezt az érzést, valamiképp megéreztem egy
szimultán kapcsolatot mind azzal a régi időpillanattal, mind pedig a jelenlegi
pillanattal, amikor Washington államban ültem a kanapén. Olyan erős volt
bennem a tudás, hogy amit akkor tettem és amit most tettem, egyszerre
történt meg, és a két pillanat jelentőségteljes kapcsolatban állt egymással.
Abban a szent pillanatban a jelenlegi, felnőtt énem kisfiú iránt érzett
szeretete odavonzotta a fiút abba a jövőbe, amiben épp éltem.
Aztán még különösebbé vált az élmény. A jelenet eloszlott, és újra
megjelent az óra. Ráébredtem, hogy a mutatói előrefelé is tudnak mozogni.
Az ámulat érzésével eltelve, minden félelem vagy felindultság nélkül
egyszerűen csak megfigyeltem, ahogy az óra előrehalad az időben. A
következő pillanatban máris ott álltam mezítláb a washingtoni kertemben a
hideg éjszakában. Nehéz megmondani, mikor történt, mivel ez ugyanaz az
este volt, amikor a nappaliban ültem, de az az énem, aki odakint volt, egy
olyan én volt, aki az akkori mosthoz képest a jövőből jött. A szavak itt
megint csődöt mondanak, de annyit mondhatok, hogy a jövőbeni Joe
Dispenza egy egészen más személy volt. Sokkal fejlettebb voltam, és
nagyszerűen éreztem magam – mondhatni, euforikusan.
Annyira tudatos voltam – jobban mondva tudatos vagyok azon énemként.
Tudatos alatt valójában tudat felettit értek, mintha minden érzékszervem
száz százalékkal felfokozódott volna. Minden, amit láttam, tapintottam,
éreztem, ízleltem és hallottam, felerősödött. Érzékeim annyira kiélesedtek,
hogy tudatában voltam mindennek magam körül, és át akartam élni a
pillanatot a maga teljességében. Mivel az éberségem ilyen drasztikusan
felfokozódott, vele együtt nőtt a tudatom és az energiám is. Annyira tele
voltam ezzel az intenzív energiával, hogy ettől még tudatosabban éltem meg
mindent, amit magam körül érzékeltem.
Csak úgy tudom leírni ezt az érzést, mint állandó, egyenletes, magasan
szervezett energiát. Egyáltalán nem olyan, mint azok a kémiai érzelmek,
amelyeket mi, emberi lények általában érzünk. Sőt abban a pillanatban nem
is tudtam volna normális emberi érzelmeket átélni. Túlfejlődtem rajtuk.
Ennek ellenére szeretetet éreztem, bár egy olyan, magasabb rendű formában,
amely nem kémiai, hanem elektromos alapokon nyugodott. Úgy éreztem,
hogy szinte lángolok az élet iránti szenvedélyes szerelemtől. Az öröm
hihetetlenül tiszta formája árasztott el.
Emellett a tél közepén cipő és kabát nélkül sétálgattam kint a kertben –
mégis annyira tudatában voltam a hidegnek, hogy egyenesen élveztem. Nem
formáltam véleményt arról, milyen jéghideg a föld a meztelen talpam alatt;
egyszerűen csak imádtam a fagyott fű érintését, és szoros közelséget éreztem
mind az érzéssel, mind a fűvel. Megértettem, hogy ha olyan gondolatok és
ítéletek fogalmazódtak volna meg bennem, amelyeket normál esetben a
hideghez társítok, egyfajta kettősség keletkezett volna, amely megosztja az
átélt energiát. Ha ítélkeztem volna fölötte, elveszett volna a teljesség érzése.
A testem belsejében érzett fantasztikus energia sokkal hatalmasabb volt,
mint a külső környezet körülményei (a hideg). Ennek eredményeképp gond
nélkül el tudtam fogadni a zord téli hideget. Egyszerűen csak éltem! Annyira
élvezetes volt, hogy azt akartam, soha ne érjen véget a pillanat. Azt akartam,
hogy örökké tartson.
Énemnek ez a fejlettebb szinten álló változata az erő és a tudás birtokának
tudatában sétálgatott a kertben. Erősnek és nyugodtnak éreztem magam,
ugyanakkor elárasztott a létezés és az élet iránt érzett öröm és szeretet.
Direkt fellépdeltem azokra a hatalmas bazaltoszlopokra, amelyek padok
helyett az oldalukra döntve hevertek a kertben a tűzrakóhely körül, és
élveztem, hogy mezítláb ilyen hatalmas kőtömbökön sétálhatok. Őszintén
csodáltam a kövek nagyszerűségét. Továbbmenve egy kúthoz értem, amelyet
én építettem, és mosolyogtam, mert arra gondoltam, hogy milyen csodálatos
dolgot hoztunk létre a testvéremmel.
 Egyszer csak megpillantottam egy apró asszonyt ragyogó, fehér
öltözetben. Mindössze fél méter magas lehetett, és egy normális méretű nő
mellett állt a kút mögött. A másik nő hasonlóan volt öltözve, ő is ragyogott,
áradt belőle a fény, de kissé hátrébb álldogált és figyelt, mintha a kicsi
asszonyt vigyázná.
Amikor ránéztem a pindurka asszonyra, felém fordult és a szemembe
nézett. Ettől még nagyobb szeretetet és energiát kezdtem érezni, mintha ő
küldte volna. Még ez a fejlettebb szinten álló énem is felismerte, hogy soha
életemben nem éreztem hasonlót. A teljesség és a szeretet érzése
exponenciálisan felerősödött, én pedig azt mondtam magamban: Hűha,
létezik még annál is nagyobb szeretet, mint amit az imént éreztem? Mégsem
szerelemről volt szó, inkább egyfajta üdítő, felvillanyozó energiáról, amely a
saját bensőmből fakadt. Tudtam, hogy a nő elismeri, hogy még ennél is
nagyobb szeretet van bennem, amit át tudok élni. Azt is tudtam, hogy ő
nálam is fejlettebb szinten áll. Amikor megéreztem ezt az elektromosságot,
arra késztetett, hogy forduljak a konyhaablak felé, és erről rögtön eszembe
jutott, hogy mit keresek odakint.
Megfordultam, benéztem a konyhába, ahol a jelenlegi énem, néhány
órával azelőtt, hogy átmentem a kanapéra pihenni, épp mosogatott.
Elmosolyodtam a kertben. Annyira szerettem ezt a férfit! Láttam az
őszinteségét, a küzdelmeit, a szenvedélyét, a szeretetét, és láttam, hogy az
agya szüntelenül zakatol, és megpróbálja az egyes fogalmakat értelmes
egésszé összeilleszteni. Sok más mellett láttam a jövőjét is. Mintha csak az
apja lettem volna, büszke voltam rá, és csak csodálni tudtam azért, aki abban
a pillanatban volt. Miközben figyeltem, és éreztem, ahogy egyre nő bennem
ez a hatalmas energia, azt láttam, hogy hirtelen abbahagyja a mosogatást,
kinéz az ablakon, a tekintete végigpásztázza az udvart.
Továbbra is jövőbeli énemként eszembe jutott a jelenlegi énem, és ezzel
együtt az is, hogy abban a pillanatban valóban megálltam és kinéztem az
ablakon, mert egyszer csak spontán szeretetet éreztem a mellkasomban, és az
az érzésem támadt, hogy valaki figyel vagy valaki van odakint. Eszembe
jutott az is, hogy miközben egy poharat mostam, még előre is dőltem, hogy
beárnyékoljam a mennyezeti lámpát, és jobban kilássak. Pár percig
bámultam kifelé a sötétbe, majd folytattam a mosogatást. A jövőbeni énem
ugyanazt tette a jelenlegi énemmel, mint amit a gyönyörű, ragyogó hölgy tett
velem pár perccel korábban. Most már értettem, mit keresett ott.
 Épp úgy, mint a gyermek az előző jelenetben, jövőbeli énem jelenlegi
énem iránt érzett szeretete valamiképp összekapcsolt engem a jövőbeli
énemmel. A jövőbeli énem azért volt ott, hogy elhívja a jelenlegi énemet
abba a jövőbe, én pedig tudtam, hogy ezt a köteléket a szeretet teszi
lehetővé. A fejlettebb szinten álló énem ekkora tudással bírt. Mindebben az a
paradox, hogy mindegyik énem egyszerre él bennem egymás mellett. Ami
azt illeti, végtelen számú én létezik bennem – nem csupán egy jelenlegi, egy
múltbeli és egy jövőbeli. Ezeken kívül még rengeteg lehetséges én létezik a
végtelen birodalmában, és végtelenből sem csak egy létezik, hanem nagyon
sok. Mindez most történik meg, az örök jelenben.
Amikor visszatértem a kanapéra, a fizikai valóság ismert formájához,
amely sokkal haloványabbnak érződött ahhoz a másik dimenzióhoz képest,
ahonnan épp megérkeztem, az volt az első gondolatom: Hűha! Nem is
tudtam, milyen korlátozott képem van a valóságról! A gazdag belső
tapasztalat olyan kristálytiszta tudáshoz juttatott, amely ráébresztett, hogy
hiedelmeim – vagyis mindaz, amit úgy véltem, tudok az életről, Istenről,
önmagamról, az időről, a térről és egyáltalán arról, hogy mi mindent
lehetséges megtapasztalni ebben a végtelen birodalomban – végtelenül
korlátoltak, és ez addig a pillanatig fel sem tűnt. Olyan voltam, mint egy
kisgyerek, aki alig sejti, hogy milyen lenyűgözően hatalmas is az, amit
valóságnak hívunk. Életemben először félelem és szorongás nélkül
megértettem az „ismeretlen” kifejezés valódi jelentését. Tudtam, hogy már
soha többé nem leszek az, aki addig voltam.
Képzelhetjük, hogy ha ilyesmi történik, és megpróbáljuk elmesélni a
családtagjainknak vagy a barátainknak, agyunk kémiai egyensúlya felborul.
Haboztam, hogy bárkinek is beszámoljak-e arról, amit átéltem, mivel
szavakat sem találtam az élményre, és attól is féltem, hogy ha elmesélem,
soha többé nem történik meg újra. Hónapokon át az kötött le, hogy újra
áttekintettem az egész folyamatot, amelyről úgy véltem, hogy kiváltotta az
élményt. Az idő fogalma is rendkívül izgatott, nem tudtam nem gondolni rá.
Az örökkévaló pillanattal kapcsolatos paradigmaváltás mellett mást is
felfedeztem. Az aznap este átélt transzcendens élményt követően, amikor
visszatértem a háromdimenziós valóságba, ráébredtem, hogy az egész nem
tartott tovább tíz percnél. Két nagyszabású élményben is részem volt, ez
pedig sokkal több időbe telt volna. Ez az időtágulás tovább csigázta az
érdeklődésemet, és még több energiát fektettem abba, hogy kiderítsem, mi is
történt. Amikor már többet tudtam róla, abban reménykedtem, hogy talán
képes leszek reprodukálni az élményt.
Az ezt a fontos estét követő időszakban több napon át megmaradt a
mellkasomban az a felvillanyozott állapot, amelyet akkor éreztem, amikor az
a gyönyörű, apró nő aktivált bennem valamit. Egyre csak az járt a fejemben,
Hogy lehet az, hogy ez az érzés még mindig bennem van? Akkor bizonyára
valami valóságos történt! Ha a figyelmemet a mellkasomra fókuszáltam,
éreztem, hogy az érzés felfokozódik. Érthető módon a társas érintkezés nem
igazán érdekelt ebben az időszakban, ugyanis a külső világ körülményei és
teremtményei csak elvonták a figyelmemet a belső világomban lakozó
érzéstől, és elhalványult ez a különös érzelem. Idővel aztán teljesen el is
tűnt, de soha többé nem tudtam nem gondolni arra, hogy az átélhető
szeretetnek nincs felső határa, és hogy az energia, amelyet abban a
birodalomban tapasztaltam, továbbra is bennem él. Szerettem volna ismét
működésbe hozni, de nem tudtam, hogyan.
Hosszú ideig próbáltam újra előidézni valahogy az élményt, de semmi
nem történt. Ma már tudom, hogy egy eredmény elvárása és az elkeseredett
próbálkozás az előidézésére valójában a lehető legrosszabb kombináció, ha
misztikus élményt szeretnénk átélni (vagy, ami azt illeti, bármi mást).
Elvesztem az önelemzésben, abban a próbálkozásban, hogy megpróbáljak
rájönni, mi is történt és hogyan tudnám újra előidézni. Úgy döntöttem,
megkísérlek másfajta megközelítést alkalmazni. Ahelyett hogy este
próbálkoztam volna, korán reggel felkeltem, és meditálni kezdtem. Mivel a
melatonin szintje éjjel 1 és 4 óra között a legmagasabb, és a melatonin
misztikus kémiai származékai tehetők felelőssé a tiszta tudattal átélt
megtapasztalásokért, úgy döntöttem, hajnali négykor látok neki a belső
munkának.
Mielőtt rátérnék, mi történt ezután, szeretném felhívni a figyelmet arra,
hogy ez egy rendkívül nehéz időszak volt az életemben. Azon
morfondíroztam, megéri-e folytatnom a tanítást. A 2004-ben megjelent Mi a
csudát tudunk a világról? című dokumentumfilm után, amelyben én is
szerepeltem, eléggé felfordult az életem. Vissza akartam vonulni a
közélettől, el akartam tűnni egy egyszerűbb életben. Sokkal könnyebbnek
tűnt szimplán csak odébbállni.

A múlt megtestesülésében élni a jelen pillanatban

Egy hajnalon, körülbelül másfél órával azután, hogy ülő helyzetben
elkezdtem meditálni, egyszer csak hátrahanyatlottam. Párnát tettem a térdem
alá, hogy ne aludjak el túl gyorsan, és meg tudjam őrizni az ébrenlét és az
alvás közti állapotot. Ahogy lefeküdtem, arra a területre koncentráltam,
amelyet a tobozmirigy elfoglal az agyamban. Ezúttal azonban nem
próbáltam semmit kierőszakolni, egyszerűen csak elengedtem, és azt
mondtam magamban: Mindegy… Úgy tűnik, ez volt a varázsszó. Most már
tudom is, miért. Megadtam magam, félreálltam az útból, nem ragaszkodtam
semmilyen konkrét eredményhez, csak megnyíltam a lehetőségek előtt.
A következő, amire emlékszem, az, hogy egy kövérkés férfi vagyok
valami meleg országban, amely úgy néz ki, mint a mai Görögország vagy
Törökország. A táj csupa szikla, a talajt kiégette a nap, a görög-római időkre
emlékeztető kőépületeket pedig sok apró, színes szövetből készült sátor
tarkítja. Egyetlen darabból álló, tógaszerű öltözet van rajtam, amely a
vállamtól a combom közepéig takar, a derekamon pedig egy kötél fogja
össze. Szandál is van rajtam, pántjai a vádlimra tekerednek. Sűrű, göndör,
fekete haj borítja a fejem, a testem erőtől duzzad. Vállam széles, karom és
lábam csupa izom. Filozófus vagyok, egy karizmatikus mozgalom régi
tanítványa.
Egyszerre voltam az élményt átélő énem és a jelenlegi énem, aki
megfigyelte magát abban a konkrét időben, azon a konkrét helyen.
Tudatosságom ismét a normálisnál jobban felfokozódott – szupertudatossá
váltam. Minden érzékem kiélesedett, és tökéletesen tudatában voltam
mindennek. Éreztem testem megszokott illatát és éreztem az arcomon csorgó
verejték sós ízét. Finom volt. Szilárdnak éreztem magam egy ilyen izmos
testben. Erős fájdalmat éreztem a vállamban, de ez nem kötötte le a
figyelmem. Láttam az ég kékjének ragyogását, a zöld fák és hegyek
pompáját, mintha csak egy Technicolor-filmben lettem volna. A távolból
elért hozzám a sirályok hangja, és tudtam, hogy valami nagy víz közelében
vagyok.
Valamiféle zarándoklattal vagy küldetéssel voltam elfoglalva. Jártam az
országot, és azt a filozófiát tanítottam, amelyet én is tanultam, és amely
mentén egész életemet berendeztem. Egy híres mester volt a tanítóm, akit
nagyon szerettem gondoskodása, türelme és bölcsessége miatt, amelyet
velem is megosztott az évek hosszú során. Most jött el a beavatásom ideje,
és át kellett adnom egy üzenetet, amely kihívás elé állítja majd e kultúra
tagjainak szívét és elméjét. Tudtam, hogy az üzenet, amelyet át kell adnom,
szembemegy a kor általánosan elfogadott hiedelemrendszerével, és ezt a
világi és egyházi hatalmak nem fogják tétlenül nézni.
A filozófiai iskolának, amelyet képviseltem, a legfőbb üzenete
felszabadította az embereket annak kényszere alól, hogy bármiféle kívülről
származó parancs szerint éljenek. Emellett arra ösztönözte őket, hogy egy
olyan szabályrendszert testesítsenek meg, amely gazdagabb, értelmesebb
életet tesz lehetővé a számukra. Szenvedélyesen izgatott ez az idealizmus, és
minden napomat e tanítások szerint éltem. Az üzenet természetesen
szükségtelenné tette a vallást, illetve bármiféle kormányzást, egyúttal
felszabadította az embereket a személyes fájdalom és szenvedés alól.
Amikor a jelenet életre kelt, épp túl voltam egy beszéden, amelyet egy
viszonylag nagy lélekszámú falu lakosai előtt tartottam. Az összegyűltek
kezdtek szétoszlani, amikor egy csomó férfi vágott át a tömegen, hogy
letartóztasson. Mielőtt észbe kaphattam volna, már a foglyuk voltam.
Tudtam, hogy jól eltervelték: ha akkor kezdtek volna felém indulni, amikor a
tömeghez beszéltem, észrevettem volna őket. Tökéletesen időzítettek.
Ellenállás nélkül megadtam magam, ők pedig zárkába vetettek és
magamra hagytak. Üldögéltem ebben a szűk kőkockában, amelyre vékony
rések voltak vágva ablak gyanánt, és tudtam, mi vár rám. Semmit sem
tehettem az ellen, ami ezután történt. Két nap múlva a város főterére
vonszoltak, ahol már több százan gyűltek egybe – köztük sokan olyanok,
akik pár nappal korábban az én beszédemet is meghallgatták. Ezúttal
azonban arra vártak, hogy végignézzék a peremet és az azt követő
megkínzásomat.
Letépték a ruháimat, csak egy kis ágyékkötő maradt rajtam, majd egy
hatalmas, fekvő kőtömbhöz kötöztek, amelynek sarkaiban nagy lyukak
voltak, ezeken keresztül vezették át a köteleket. A kötelekhez fémbilincsek
csatlakoztak, amelyeket a csuklómra és bokámra erősítettek. Aztán
elkezdték. Egy férfi, aki a bal oldalamon állt, egy emelő segítségével lassan
függőleges pozícióba állította az addig fekvő kőtömböt. Ahogy felfelé
emelkedett, a kötelek megfeszültek, és a végtagjaimat széthúzták mind a
négy irányba.
Akkor kezdett igazán fájni, amikor a kőtömb körülbelül 45 fokos szögbe
került. Egy elöljáró-kinézetű férfi rám ordított, és azt kérdezte, hogy
továbbra is tanítani fogom-e a filozófiámat. Nem néztem fel és nem feleltem.
Ekkor arra utasította kínzómat, hogy tekerje tovább az emelőt. Eljött az a
pont, amikor már hallottam a recsegést-ropogást, ami azt jelezte, hogy a
csigolyáim lassan kifordulnak a helyükből. A jelenet külső megfigyelőjeként
láttam az arcom, ahogy fokozódik rajta a fájdalom. Olyan volt, mintha egy
tükörben a saját arcomba néznék – ekkor ébredtem rá teljes bizonyossággal,
hogy én magam vagyok a kőtömbön.
A bilincsek lassan a bőrömbe vájtak a csuklóm és a bokám körül, az éles
fém felhasította a bőröm. Vérezni kezdtem. Az egyik vállam kiugrott, én
pedig ziháltam és hörögtem a fájdalomtól. A testem remegett és rángatózott,
ahogy megpróbáltam ellazítani és megfeszíteni az izmaim, és
megakadályozni, hogy kitépjék a tagjaimat. Nem bírtam volna elviselni, ha
megadom magam. Az elöljáró hirtelen felüvöltött, és azt kérdezte, hogy
tanítok-e tovább.
Arra gondoltam: Megfogadom, hogy nem tanítok tovább, aztán ha majd
elengednek, és véget ér a nyilvános kínzás, egyszerűen újrakezdem. Ez tűnt a
logikus megoldásnak. Ez megnyugtatta volna az elöljárót, és elejét vette
volna a fájdalomnak (és a halálomnak), én pedig betölthettem volna a
küldetésem. Csendben és lassan nemet intettem a fejemmel.
Az elöljáró ki akarta kényszeríteni, hogy hangosan is kimondjam, de én
nem szólaltam meg. Ekkor arra utasította kínzómat, hogy még szorosabbra
tekerje az emelőt. Lenéztem a férfira, aki tovább tekerte a kerekeket, azzal a
nyilvánvaló szándékkal, hogy még nagyobb fájdalmat okozzon. Láttam az
arcát, és amikor egymás szemébe néztünk, felismertem benne Joe Dispenzát:
ugyanaz a személy volt ő is, csak más testben. E jelenet láttán valami
hirtelen összeállt bennem. Rájöttem, hogy ez a kínzó azóta is kínozza az
embereket – beleértve önmagamat is – mostani megtestesülésemben, és
megértettem, mi a szerepe ennek az embernek az életemben. A felismerés
furcsán ismerős érzése fogott el, és minden értelmet nyert tőle.
Ahogy a kőtömb felfelé emelkedett, a derekam megroppant, és
elvesztettem az uralmat a testem fölött. Ekkor törtem meg egészen.
Zokogtam a vakító fájdalomtól, egyúttal azt éreztem, hogy valami végtelen
szomorúság keríti hatalmába egész lényem. Amikor végre lekerült rólam a
kőtömb súlya, és visszanyertem vízszintes helyzetem, csak csendben
feküdtem és kontrollálhatatlanul remegtem. Ezután visszavonszoltak a
börtöncellámba, ahol összegömbölyödtem a sarokban. A kínzás fel-
felvillanó emlékképei még három napon át gyötörtek.
Annyira megalázottnak éreztem magam, hogy soha többé nem tudtam
nyilvánosan beszélni. Már maga a gondolat, hogy visszatérjek a
küldetésemhez, olyan zsigeri választ váltott ki a testemből, hogy már nem is
gondoltam rá. Egy éjjel elengedtek, én pedig észrevétlenül, mélyen
szégyenkezve eltűntem. Soha többé nem tudtam senki szemébe nézni. Úgy
éreztem, elbuktam a küldetésem. Életem hátralevő részét egy tengerparti
barlangban töltöttem, halakat fogtam magamnak, és csöndes remeteként
éldegéltem.
Miután végignéztem ennek a szegény férfinak a szenvedését, és hogy
miért döntött úgy, hogy elvonul a világtól, megértettem, hogy az üzenet
egyenesen nekem szól. Tudtam, hogy mostani életemben nem tűnhetek el és
nem rejtőzhetek el ismét a világ elől, a lelkem azt akarja, hogy belássam,
hogy muszáj folytatnom a munkát. Ha nehezemre esik is, ki kell állnom a
tanítás mellett, és soha többé nem szabad elmenekülnöm a nehézségek elől.
Azt is felismertem, hogy igazából nem buktam el – mindent megtettem.
Tudtam, hogy az ifjú filozófus ma is él az örök jelenben, a miriádnyi másik
lehetséges énem mellett, én pedig képes vagyok megváltoztatni a jövőmet és
az övét is azzal, hogy nem félek az igazságért élni, ahelyett hogy meghalnék
érte.
Mindannyiunknak miriádnyi lehetséges megtestesülésünk van, amelyek
mind az örök jelenben élnek, és csak arra várnak, hogy felfedezzék őket. Ha
az én misztériumáról lehull a fátyol, ráébredhetünk arra a tudásra, hogy nem
lineáris lények vagyunk egy lineáris időben, hanem többdimenziós lények
többdimenziós élettel. A ránk váró végtelen lehetőségek mögött az a szépség
rejtőzik, hogy csak úgy tudjuk megváltoztatni ezeket a jövőket, ha
megváltoztatjuk magunkat a jelen, végtelen pillanatban.
2. fejezet
 A JELEN PILLANAT

Ha szeretnéd megtapasztalni a természetfelettit a saját életedben – azzal,

hogy meggyógyítod a tested, hogy új lehetőségeket teremtesz, amelyekről
korábban álmodni se mertél, és hogy transzcendens, misztikus élményeket
szerzel –, először is tökéletesen meg kell értened a jelen pillanat, az örök
most fogalmát. Manapság sokat beszélnek a jelenlétről vagy a jelenben való
létről. A legtöbb ember nagyjából érti is, miről van szó (nem gondolni a
jövőre és nem a múltban élni), de én egész máshonnan szeretném
megközelíteni ezt a koncepciót. Ehhez azonban arra lesz szükség, hogy
felülemelkedj a fizikai valóságon – beleértve a tested, az identitásod és a
környezeted –, sőt még magán az időn is. Csak így tudod a lehetőséget
valósággá változtatni.
Végső soron ha nem vagy képes felülemelkedni azon, akiről azt hiszed,
vagy, valamint azon a meggyőződésen, amelyet a világ működésével
kapcsolatban kialakítottál magadban, nem fogsz tudni új életet vagy új sorsot
teremteni magadnak. Így hát egész konkrétan arról van szó, hogy el kell
állnod a saját utadból, felül kell emelkedned azon emlékeiden, amelyek
mentén meghatározod az identitásod, és hagynod kell, hogy valami nálad
nagyobb erő, valami misztikus dolog vegye át az irányítást. Ebben a
fejezetben ezt a folyamatot írom le.
Először is nézzük meg, hogy működik az agy. Ha bármiféle idegszövet
aktiválódik az agyban vagy a testben, elme keletkezik. Ebből adódóan
neurológiai szempontból az elme nem más, mint az agy működés közben.
Az egyik elmédet, mondjuk, csak arra használod, hogy autót vezess. Egy
másik elméddel zuhanyozol. Egy harmadik akkor lép működésbe, ha
énekelsz vagy zenét hallgatsz. Minden ilyen összetett feladathoz saját, külön
mentális szint tartozik, hiszen valószínűleg mindegyiket már több ezerszer
csináltad, így az agyad egy egészen konkrét működési módba lép, ha újra el
kell végezned valamit.
Amikor az agyad működésbe lép, ha mondjuk autót vezetsz, valójában
idegi hálózatok egy adott szekvenciáját, mintázatát vagy kombinációját
kapcsolod be. Ezek az idegi hálózatok (vagy hálók) nem mások, mint
neuroncsoportok, amelyek közösségként működnek együtt – mint egy
automata szoftver vagy makró –, mivel már annyiszor végezted el a konkrét
feladatot. Más szóval az egy bizonyos feladat elvégzése érdekében együtt
tüzelő neuronok egyre jobban összekapcsolódnak.1 Amikor tudatosan úgy
döntesz, hogy beülsz a kormány mögé, akkor, mondhatni automatikusan,
ezeket a bizonyos neuronokat választod ki és hozod működésbe az
agyadban, hogy létrehozz egy bizonyos mentális szintet.
Agyad legnagyobbrészt a múlt terméke. Úgy alakítottad és formáztad,
hogy élő lenyomata legyen mindannak, amit életed e pontjáig megtanultál és
átéltél. A tanulás neurológiai szempontból azt jelenti, hogy az agyban levő
idegsejtek összeállnak, és több ezer szinaptikus kapcsolatot hoznak létre,
ezek a kapcsolatok pedig bonyolult, háromdimenziós neurológiai
hálózatokká állnak össze. Gondolj úgy a tanulásra, mintha szoftverfrissítést
végeznél az agyadon. Amikor ismereteket szerzel vagy információt gyűjtesz,
és ennek értelmét is látod, ez a környezeteddel végzett interakció biológiai
lenyomatot hoz létre az agyadban. Ha valami újat élsz át, érzékeid
neurológiailag beleírják a történetet az agyadba, és további neuronok állnak
össze, hogy még gazdagabb kapcsolatok alakuljanak ki és az agyad újabb
szoftverfrissítésen essen át.
A tapasztalatok nemcsak az agyi áramköröket erősítik, hanem érzelmeket
is kiváltanak. Gondolj úgy az érzelmekre, mint a múltból származó
élmények kémiai szermaradványaira – vagy mondjuk kémiai
visszajelzésekre. Minél erősebb érzelem társul életed egy-egy eseményéhez,
a tapasztalat annál maradandóbb bevésődést hagy az agyadban; így
alakulnak ki a hosszú távú emlékek. Ha tehát a tanulás új agyi kapcsolatok
kialakulását jelenti, akkor az emlékek nem mások, mint e kapcsolatok
megőrzései. Minél többször ismétlődik egy gondolat, döntés, viselkedés,
élmény vagy érzelem, annál jobban kötődnek össze és tüzelnek együtt ezek a
neuronok, és annál tovább fennmarad köztük ez a hosszú távú kapcsolat.
Anna előző fejezetben olvasható történetéből azt tudhattuk meg, hogy a
legtöbb tapasztalatunk forrása a külső környezettel történő interakció. Mivel
érzékszerveink a külső környezetre csatlakoznak, és neurológiailag bevésik
az agyban futó narratívát, ha erős érzelmi töltéssel bíró élményt élünk át –
akár jót, akár rosszat –, a pillanat neurológiailag bevésődik az agyba, és
létrejön az emlék. Ha tehát egy élmény megváltoztatja azt, ahogy kémiailag
általában érezzük magunkat, és felhívja a figyelmünket ennek kiváltó okára,
akkor egy adott személyt vagy dolgot társítunk ahhoz a helyhez és
időponthoz, ahol és amikor az esemény történt. Így jönnek létre az emlékek
a külső környezettel történő interakció révén. Bátran kijelenthetjük, hogy a
múlt nagyon is létezik az agyunkban – és a testünkben.
Hogyan válik a múltunk a jövőnkké?
Vizsgáljuk meg közelebbről, mi is történik a testünkkel biokémiai
értelemben, amikor valamilyen gondolat vagy érzés keletkezik. Ha
megfogalmazódik bennünk egy gondolat (vagy felidéződik egy emlék), az
agyban beindul egy biokémiai reakció, amely arra készteti, hogy bizonyos
kémiai jelzéseket bocsásson útjukra. Így válnak az anyagtalan gondolatok
szó szerint anyaggá – kémiai hírvivőkké. E kémiai jelzések arra késztetik a
testet, hogy az adott gondolatnak megfelelő érzés keletkezzen benne. Ha
észreveszed, hogy egy bizonyos módon érzed magad, akkor további, olyan
gondolatokat generálsz, amelyek megfelelnek ennek az érzésnek, az
agyadban pedig további kémiai anyagok szabadulnak fel, hogy továbbra is a
gondolataidnak megfelelően érezd magad.
Ha például valamilyen félelmetes gondolat fogalmazódik meg benned,
elkezdesz félelmet érezni. Amint félni kezdesz, az érzés arra késztet, hogy
még több félelmetes gondolatod támadjon, e gondolatok pedig további
kémiai anyagokat szabadítanak fel az agyadban és a testedben, amelyek
miatt tovább fogsz félni. Ezután már csak azt veszed majd észre, hogy
beleragadtál egy ördögi körbe, amelyben a gondolkodásod érzelmeket
teremt, az érzelmeid pedig gondolatokat hoznak létre. Ha a gondolatokat az
agy nyelvének fogjuk fel, az érzéseket pedig a test nyelvének tekintjük, és a
gondolkodás-érzés ciklusa válik a létállapotoddá, akkor teljes léted
valójában megreked a múltban.
Ha folyton ugyanazokat az áramköröket használod – mivel folyton
ugyanazok a gondolataid –, akkor ugyanazokra a sémákra huzalozod az
agyad. Ennek az lesz a következménye, hogy az agyad a múlt termékévé
válik, idővel pedig egyre könnyebb lesz a megszokott módon gondolkodnod.
Ugyanakkor ha újra meg újra ugyanazok az érzések keletkeznek benned –
hiszen, mint mondtam, az érzelem egyfelől a test nyelve, másfelől pedig a
múltbeli tapasztalatok kémiai szermaradványa –, a múlthoz kondicionálod a
tested.
Nézzük most meg, mit is jelent ez a hétköznapi gyakorlatban. A fentiek
fényében, tehát tudva, hogy az érzelmek és az érzések nem mások, mint
múltbeli események kémiai végtermékei, amint felkelsz reggel, és keresni
kezded azt a jól ismert érzést, amit önmagadnak hívsz, máris a múltban
kezdődik a napod. Amikor tehát elkezdesz gondolkodni a problémáidon –
amelyek különféle emberekhez, dolgokhoz, helyszínekhez és időpontokhoz
kapcsolódó emlékekhez kötődnek –, olyan megszokott érzések jönnek létre
benned, mint a boldogtalanság, a hiábavalóság, a bánat, a fájdalom, a gyász,
a szorongás, az aggodalom, a frusztráció, az értéktelenség vagy a bűntudat.
Ha az efféle érzelmek irányítják a gondolataidat, és nem tudod meghaladni
az érzéseidet a gondolkodásoddal, valójában a múltban is gondolkodsz. Ha
pedig ezek a megszokott érzelmek hatást gyakorolnak az aznap meghozandó
döntéseidre, viselkedésedre vagy az önmagad számára teremtett
tapasztalatokra, kiszámíthatónak fogsz tűnni – és az életed is megmarad
ilyennek.
Tegyük most fel, hogy miután felébredsz, kikapcsolod az ébresztőt, és
még ágyban fekve megnézed a Facebookot, az Instagramot, a WhatsAppot, a
Twittert, az sms-eidet, az e-mailjeidet és elolvasod a híreket. (Most aztán jó
alaposan felidézted magadban, ki vagy, ugyanis megerősítetted a
személyiséged és rácsatlakoztál a múltbeli és jelenbeli személyes
valóságodra.) Aztán kimész a fürdőszobába, használod a vécét, fogat mosol,
lezuhanyozol, felöltözöl, és irány a konyha. Iszol egy kávét, és
megreggelizel. Esetleg újra ránézel a hírekre vagy az e-mailjeidre.
Mindennap ugyanazt a rutint csinálod végig.
Ezután munkába mész a megszokott útvonalon, és amikor megérkezel,
ugyanazokkal a munkatársakkal lépsz interakcióba, akikkel előző nap.
Lényegében ugyanazokat a feladatokat hajtod végre, amelyeket előző nap.
Lehet, hogy még az egyes kihívásokra adott érzelmi reakcióid is ugyanazok.
Munka után hazamész; útközben valószínűleg a megszokott közértbe mész
be, és olyan ételt veszel, amelyet szeretsz és mindig eszel. Megszokott ételt
főzöl tehát vacsorára, és a megszokott időpontban megnézed a megszokott
tévéműsort, miközben a nappali megszokott részén ülsz. Aztán alváshoz
készülődsz, ahogy mindig szoktál – fogat mosol (jobb kézzel, a szád jobb
felső részétől kezdve), bebújsz az ágy ugyanazon oldalára, esetleg olvasol
egy kicsit, majd elalszol.
Ha a megszokott tevékenységeket végzed nap nap után, előbb-utóbb
szokássá válnak. A szokás nem más, mint automatikus, tudattalan
gondolatok, viselkedések és érzelmek redundáns összessége, amelyekre a
gyakori ismétlés során tettél szert. Lényegében azt jelenti, hogy a tested
robotpilóta-üzemmódban van és programokat futtat, így idővel a test átveszi
az elme szerepét. Annyiszor csináltad már ezeket a dolgokat, hogy a tested
jobban tudja, mit hogyan végezzen el, mint az agyad vagy a tudatos elméd.
Egyszerűen csak robotpilóta-üzemmódba kapcsolsz, és a tudatalatti átveszi
az irányítást, ami azt jelenti, hogy másnap felkelsz, és lényegében megint
mindent ugyanúgy fogsz csinálni. A tested tehát szó szerint magával ragad
ugyanabba a kiszámítható jövőbe, amely azon alapul, amit újra és újra
csináltál a megszokott múltban. Ugyanolyan gondolataid lesznek, aztán
ugyanolyan döntéseket hozol, amelyek a megszokott viselkedéshez vezetnek
és a megszokott élményeket teremtik meg, amelyek viszont a megszokott
érzelmeket hozzák létre. Idővel létrejön egy mélyen bevésődött idegi hálózat
az agyban, és érzelmileg arra kondicionálod a tested, hogy a múltban éljen –
és ez a múlt válik a jövőddé.
Ha végignéznéd a napod, kezdve onnan, hogy reggel felkelsz, egészen
addig, hogy este lefekszel, kiválaszthatnád akár a mai vagy a tegnapi napod
(a múltad), és beilleszthetnéd a másnapi helyére (a jövődbe), hiszen
lényegében másnap is ugyanazt fogod csinálni, amit ma – és másnap is és
másnap is. Be kell látnod, hogy ha minden napod egyforma, a holnapod
egészen olyan lesz, mint a tegnapod. A jövőd csupán visszatérés a múltba.
Ez azért van, mert a tegnapod teremti a holnapod.
Vess egy pillantást a 2.1 ábrára. A függőleges vonalkák a megszokott
gondolatokat jelölik, amelyek a megszokott döntésekhez vezetnek, amelyek
automatikus viselkedést váltanak ki, ami pedig egy már megszokott érzelmet
vagy érzést kiváltó, jól ismert tapasztalatot eredményez. Ha egyre csak
ugyanazt a szekvenciát járod végig, idővel az összes különálló lépés
egyetlen automata programmá olvad össze. Így adja meg magát a szabad
akarat egy programnak. A nyíl egy ismeretlen tapasztalatot jelez, amely
beékelődik valahová, amikor épp munkába tartasz, de dugó van, és tudod,
hogy el fogsz késni, közben meg be kéne nézni a tisztítóba is.
Mondhatjuk, hogy az elméd és a tested egyaránt az ismertben él –
ugyanabban a kiszámítható jövőben, amely a jól ismert múlt megszokott
eseményein alapul –, és ebben az ismert, biztos jövőben nincs helye az
ismeretlennek. Sőt, ha valami új történne, valami ismeretlen próbálná
megtörni ebben a pillanatban a napi rutinod kiszámítható menetét, bizonyára
bosszankodnál rajta, amiért változtatásra kényszerít. Valószínűleg gondnak,
problémának és egyértelműen kellemetlennek ítélnéd meg. Mintha azt
mondanád: „Nem tudnál visszajönni holnap? Most nem alkalmas.”
 2.1 ábra
A szokás nem más, mint automata, tudattalan gondolatok, viselkedések és érzelmek redundáns összessége, amelyek az ismétlés során alakulnak ki. Akkor jön létre, ha
valamit olyan sokszor csináltál már, hogy a tested arra programozódik, hogy átvegye az elme szerepét. Idővel a tested egy kiszámítható jövőbe ragad téged, amely azon
alapul, amit a múltban csináltál. Következésképp ha nem vagy jelen a pillanatban, valószínűleg benne vagy egy programban

Tény, hogy nincs helye az ismeretlennek egy kiszámítható jövőben. De nem

is a kiszámíthatóság az ismeretlen működési módja. Az ismeretlen valami
szokatlan, bizonytalan dolog – egyúttal izgalmas is, mivel előre nem látható
módon történik meg. Hadd tegyek hát fel egy kérdést: mennyi teret hagysz
rutinszerű, kiszámítható életedben az ismeretlennek?
Ha megmaradsz az ismeretlenben – és minden egyes nap ugyanazt a
szekvenciát követed, ugyanazok a gondolataid, ugyanolyan döntéseket
hozol, ugyanolyan beprogramozott cselekvéseket hajtasz végre és
ugyanazokat az élményeket teremted újra, amelyek ugyanazokat az idegi
hálózatokat rendezik ugyanolyan mintákba, amelyek megerősítik azt a jól
ismert érzést, amit önmagadnak hívsz –, ugyanazt a mentális szintet
testesíted meg újra meg újra. Idővel az agyad automatikusan arra
programozódik, hogy minden egyes alkalommal egyre könnyebben és
erőfeszítés nélkül hajtsa végre ezeket a szekvenciákat.
Ha ezek a különálló lépések lassan összeolvadnak egyetlen egységes
lépéssé, akkor – mivel egy megszokott gondolat fogalmazódik meg bennünk
egy adott helyen és időben, egy adott személyhez vagy dologhoz kapcsolódó
élmény átélésekor – automatikusan ugyanazt az érzést várjuk el az
élményhez kapcsolódóan. Ha előre meg tudod mondani, milyen érzés fog
társulni egy adott élményhez, az ismertben élsz. Például ha arra gondolsz,
hogy találkozol ugyanannak a teamnek a tagjaival, akikkel már évek óta
együtt dolgozol, ez automatikusan elő tud hívni egy érzést azzal
kapcsolatban, milyen lesz majd átélni ezt az élményt. Ha pedig előre meg
tudod mondani, hogyan fogod magad érezni az eljövendő esemény idején –
mivel elég múltbeli tapasztalatra tudsz támaszkodni ehhez –, valószínűleg
továbbra is ugyanazt fogod teremteni, mint eddig. Természetesen igazad is
lesz. Ám ez csak azért van így, mert te magad is ugyanaz vagy. Ebből
következően ha az automatikus programban élsz, és nem tudod előre
megmondani, hogy egy adott eseményhez milyen érzések fognak társulni,
valószínűleg vonakodsz részt venni benne.
Meg kell vizsgálnunk a gondolkodás és az érzés egy újabb aspektusát
ahhoz, hogy teljes képet kapjunk arról, mi történik akkor, amikor
változatlanul, a megszokott létállapotban élsz. Az érzés-gondolkodás ördögi
köre mérhető elektromágneses mezőt generál, amely körülveszi a fizikai
testeket. A testünk valójában szüntelenül fényt sugároz magából, energiát és
olyan rezgéseket, amelyek konkrét üzeneteket, információkat vagy
szándékokat közvetítenek. (Megjegyzem, amikor fényről beszélek, nemcsak
az ember által látható fénytartományra gondolok, hanem a fény teljes
spektrumára – beleértve a röntgensugarakat, a rádiósugárzást vagy a
mikrohullámot.) Ráadásul nem csak adunk, hanem kapunk is fontos
információkat különféle frekvenciákon. Tehát szüntelenül küldünk és
fogadunk elektromágneses energiát.
Lássuk, hogyan működik ez. Ha megfogalmazódik bennünk egy gondolat,
akkor az agyban tüzelő idegi hálózatok elektromos töltést hoznak létre. Ha
ezek a gondolatok kémiai reakciót is kiváltanak, amely valamilyen érzést
vagy érzelmet eredményez, illetve ha egy megszokott érzés vagy érzelem
irányítja a gondolkodásunkat, ezek az érzések mágneses töltést generálnak.
Az érzések összeolvadnak a gondolatokkal, és egy sajátos elektromágneses
mezőt hoznak létre, amely megfelel a létállapotunknak.2
Fogjuk fel úgy az érzelmet, mint mozgásban levő energiát. Ha egy erős
érzelmet átélő személy lép be a helyiségbe, energiája (a testnyelvtől
függetlenül is) gyakran szinte kézzelfogható. Mindannyian éreztük már
másvalaki energiáját vagy felindultságát, ha nagyon feldúlt vagy frusztrált
volt. Azért éreztük, mert egy ilyen, információt közvetítő, erős energiajelzést
sugárzott magából. Ugyanez elmondható arról, akinek erős a szexuális
kisugárzása, szenved, vagy nyugodt, szerető energiája van: az összes efféle
energia érzékelhető és érezhető. Ahogy várnánk, a különféle érzelmek
különféle rezgéseket generálnak. A kreatív, felfokozott érzelmek, mint a
szeretet, az öröm vagy a hála rezgésszáma sokkal magasabb, mint a stresszes
érzelmeké, például a félelemé és a haragé, mivel ezek más tudati és
energiaszintet képviselnek. (Lásd a 2.2 ábrát, amelyen a különféle érzelmi
állapotokhoz kapcsolódó frekvenciák láthatók.) Erről még bővebben szó lesz
a könyv későbbi részében.

2.2 ábra
Az érzelem nem más, mint mozgásban levő energia. Minden energia rezgés, és minden rezgés információt hordoz. Személyes gondolataink és érzéseink alapján szüntelenül
információkat adunk és kapunk

Amennyiben tehát nap nap után a múltat teremtjük újra, és folyton

ugyanolyan gondolataink és érzéseink vannak, mindig ugyanolyan
elektromágneses mezőt sugárzunk, vagyis ugyanolyan energiát küldünk
ugyanazzal az üzenettel. Az energia és az információ felől nézve ez azt
jelenti, hogy a múlt megszokott energiája továbbra is ugyanazt az
információt hordozza majd, ami pedig egyre csak ugyanolyan jövőt teremt
nekünk. Energiánk tehát lényegében a múltunkat tükrözi. Csak úgy tudunk
változtatni az életünkön, ha változtatunk az energiánkon – ha
megváltoztatjuk a szüntelenül sugárzott elektromágneses mezőnket. Más
szóval: ha meg akarjuk változtatni a létállapotunkat, változtatnunk kell azon,
ahogyan gondolkodunk és érzünk.
 2.3 ábra
Ha az energia oda áramlik, ahová a figyelmünket fókuszáljuk, ez azt jelenti, hogy amint egy ismerős érzés vagy emlék kerül figyelmünk középpontjába, elvezetjük az
energiát a jelen pillanat felől, és átáramoltatjuk a múltba. Hasonlóképpen: ha a figyelmünket folyton arra összpontosítjuk, hogy kikkel kell találkoznunk, hová kell mennünk
és mi mindent kell csinálnunk a jól ismert valóság egy adott pillanatában, akkor is elvezetjük az energiát a jelen pillanat felől, és átáramoltatjuk a kiszámítható jövőbe

Mivel az energia oda áramlik, ahová a figyelmünket fókuszáljuk (erről a

kulcsfogalomról még bővebben szó lesz a könyv hátralevő részében), ezért
amint egy jól ismert érzelem kerül figyelmünk középpontjába, figyelmünk és
energiánk máris a múltban van. Ha ez a jól ismert érzelem valamilyen
múltbeli esemény emlékéhez kapcsolódik, amelyben szerepet játszott valaki
vagy valami egy adott helyen és időben, figyelmünk és energiánk is a
múltban van. Ebből következően a jelen pillanat energiáit átáramoltatjuk a
múltba. Hasonlóképp: ha azon kezdünk gondolkodni, kikkel kell
találkoznunk, hová kell mennünk és mi mindent kell csinálnunk egy átlagos
hétköznapon, akkor is elvezetjük az energiát a jelen pillanat felől, és
átáramoltatjuk a kiszámítható jövőbe. A 2.3 ábra kitűnően szemlélteti ezt.
Energiánk egésze így teljesen összekeveredik ennek az adott idővonalnak
a jól ismert élményeivel. Egyre ugyanazt teremti, testünk pedig követi az
elmét ugyanazokhoz az eseményekhez ugyanabban a valóságban. Energiánk
a jelen pillanattól elvezetődik a múltba és a jövőbe. Ennek eredményeképp
alig marad erőnk arra, hogy ismeretlen élményeket teremtsünk magunknak
egy új idővonalon.
 A 2.3 ábra azt is megmutatja, hogy a kisugárzó elektromágneses energia
rezgésszámát tekintve megegyezik minden olyan dologgal, amely ismert
előttünk. Ha tehát egy reggel arra gondolsz, hogy ki kéne menned pisilni, a
következő pillanatban azon kapod magad, hogy már mész is a vécé felé.
Aztán a zuhany jut eszedbe, és máris azt veszed észre, hogy alatta állsz, és a
víz hőmérsékletét igyekszel beállítani. Eszedbe jut a kávéfőző, figyelmed és
energiád felé irányítod, és miközben automatikusan elindulsz a konyha felé,
hogy elkészítsd a megszokott reggeli kávéd, a tested megint csak az elméd
után megy. És ha az elmúlt 22 évben ez mindennap így ment, a tested
erőfeszítés nélkül mindezt megteszi. Tested mindig az elméd után megy – de
ebben az esetben újra és újra az ismertbe követi. Ez azért van, mert
idekoncentrálódik a figyelmed és ebből következően az energiád is.
Hadd tegyek hát fel egy kérdést: el tudnád képzelni, hogy egyszer a tested
az ismeretlenbe is követné az elméd? Ha igen, akkor könnyen belátható,
hogy ehhez át kellene helyezned a figyelmed fókuszát, ez elvezetne az
energiád változásához, ami viszont azt követelné tőled, hogy változtass a
gondolkodásodon és az érzéseiden, mégpedig elég hosszú időre ahhoz, hogy
valami új történhessen. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de ez nagyon is
lehetséges. Logikus, hogy ha a tested eddig minden ismert tapasztalatodba
követte az elméd (például a reggeli kávézásnál), ha elkezded az ismeretlenbe
fektetni a figyelmed és az energiád, a tested képes lesz követni az elméd az
ismeretlenbe – egy új, jövőbeni tapasztalat felé.

Elméd és tested előhangolása egy új jövőre

Ha ismered a munkásságom, tudod, hogy imádom a mentális gyakorlást.
Lenyűgöz, hogy pusztán a gondolat erejével képesek vagyunk változásokat
előidézni az agyban és a testben. Gondolj csak bele! Ha a figyelmed egy
konkrét, elképzelt képre összpontosítod, és maradéktalanul jelen tudsz lenni
az ismétlődő gondolatok és érzések kialakulásánál, az agyad és a tested nem
fogja érzékelni a különbséget a külvilág aktuális eseményei és a belső
világodban történő események között. Ha tehát tökéletesen fókuszált marad
a figyelmed, a képzelet belső világa olyan lesz, mint egy külső élmény – és a
tested biológiája e szerint változik. Ez azt jelenti, hogy a tested és az agyad
olyanná tudod változtatni, mintha valamilyen fizikai tapasztalat érte volna,
anélkül hogy a tényleges esemény valóban megtörtént volna. Amire a
figyelmed fókuszálod és amit mentálisan előre elpróbálsz újra meg újra, az
nem csupán biológiai szempontból határoz majd meg, hanem a jövődet is
eldönti.
Lássunk egy példát. Egy harvardi kutatócsoport olyan önkénteseket
válogatott össze egy kísérlethez, akik korábban soha nem zongoráztak, és két
részre osztotta őket. A résztvevők egyik fele egyszerű, ötujjas
zongoragyakorlatokat végzett öt napon át, napi két órában. A csoport másik
fele ugyanezt tette, de ők csak elképzelték, hogy a zongoránál ülnek – és az
ujjaikat sem mozgatták semmilyen módon. A kísérlet előtt és után készült
agyi CT-k azt mutatták, hogy mindkét csoport agyában drámai mértékben
megnőtt az új idegi áramkörök és az új neurológiai kapcsolatok száma azon
az agyterületen, amely az ujjak mozgásáért felelős, jóllehet az egyik csoport
pusztán a gondolataival érte el mindezt.3
Gondolj csak bele! Azoknak, akik csak mentálisan gyakoroltak, olyan lett
az agyuk, mintha tényleg megtörtént volna velük, amit elképzeltek – bár a
kisujjukat se mozdították. Ha leültették őket egy zongorához az ötnapi
mentális gyakorlás után, sokan el tudták játszani azokat a gyakorlatokat,
amelyeket addig csak elképzeltek, pedig előtte hozzá sem értek az
elefántcsont billentyűkhöz. Azzal, hogy napi szinten mentálisan elképzelték
a tevékenységet, az élményre felkészülés közben telepítették a hozzávaló
idegi hardvert. Figyelmükkel és szándékaikkal újra meg újra ugyanazokat az
agyi áramköröket hozták működésbe, így idővel ez a hardver automata
szoftverré vált az agyukban, és minden soron következő alkalommal
könnyebben hajtódott végre. Ha tehát az ötnapos mentális gyakorlás után
elkezdtek játszani, viselkedésük könnyen alkalmazkodott tudatos
szándékaikhoz, hiszen már előre felkészítették az agyukat az eseményre.
Ilyen csodálatos dolgokra képes az elme, ha megfelelően tanítják.
Más, hasonló kutatások hasonló eredményekre jutottak izomerősítés terén.
Egy, a Cleveland Klinikán végzett úttörő kísérletben tíz, 25 és 35 év közötti
résztvevő elképzelte, hogy a lehető legkeményebben edzi az egyik bicepszét
heti öt alkalommal, 12 héten át. A kutatók minden második héten
feljegyezték a résztvevők elektromos agytevékenységét edzés közben, és
megmérték izomerejüket. A kísérlet végére a résztvevők bicepszének
erőssége átlag 13,5 százalékkal nőtt, jóllehet egyáltalán nem használták az
izmaikat. Ez az izomerősödés még három hónappal az edzések befejezését
követően is mérhető volt.4
Frissebb történet, hogy egy kutatócsoport, amelynek tagjai a San Antonió-
i székhelyű Texasi Egyetem, a Cleveland Klinika, valamint a New Jersey
államban található West Orange-i Kessler Alapítványi Kutatóközpont
munkatársaiból álltak össze, arra kért tesztalanyokat, hogy képzeljék el,
hogy megfeszítik a könyökhajlító izmaikat. Az alanyoknak eközben
biztatniuk kellett az izmaikat, hogy minél jobban feszüljenek és hajoljanak –
vagyis határozott szándékot társítottak az erős mentális energiájuk mellé –
naponta 15 percig, heti öt napon, 12 héten át. Az egyik csoportnak azt
mondták, hogy alkalmazzák az úgynevezett harmadik személy technikát,
vagyis képzeljék el, hogy kívülről nézik saját magukat, amint a gyakorlatot
végzik (mintha egy filmet néznének saját magukról). Egy másik csoport
belső vagy más szóval egyes szám első személyű vizualizációt alkalmazott,
úgy képzelve, hogy a teste valós időben végzi a gyakorlatot, így az élményt
még közvetlenebbé és valószerűbbé tették. Egy harmadik csoport, a
kontrollcsoport nem végzett semmiféle gyakorlatot. A külső vizualizációt
végző csoport (valamint a kontrollcsoport) nem mutatott szignifikáns
változást, ám a belső vizualizációs technikát alkalmazó csoport izomereje
10,8 százalékkal nőtt.5
Az Ohiói Egyetem egy kutatócsoportja odáig ment, hogy 29 önkéntes
csuklóját egy teljes hónapra begipszelte, így biztosítva, hogy még véletlenül
se mozdítsák meg a csuklójukat. A csoport egyik fele mentális vizualizációs
gyakorlatokat alkalmazott naponta 11 percig, heti öt napon át, azt képzelve,
hogy meghajlítják a mozdíthatatlan csuklójukat, miközben az természetesen
teljesen merev volt. A többiek, a kontrollcsoport nem csinált semmit. A
hónap végén, amikor mindenkiről levették a gipszet, a vizualizációt végző
csoport tagjai kétszer olyan erősek voltak, mint a kontrollcsoporté.6
A fenti három izomerő-kísérlet azt bizonyítja, hogy a mentális gyakorlás
nemcsak az agyat, hanem a testet is képes megváltoztatni, mégpedig pusztán
a gondolkodás révén. Más szóval egy viselkedés mentális gyakorlásával,
illetve a tevékenység tudatos és rendszeres értékelésével a tesztalanyok teste
olyanná vált, mintha valóban fizikai aktivitást végeztek volna – pedig
valójában nem végeztek. Azok pedig, akik érzelmi töltést is társítottak a
feladat elvégzéséhez, hogy minél inkább fokozzák az élményhez kapcsolódó
mentális képeket, még valószerűbbé tették az élményt, eredményiek pedig
még jobbak lettek.
A zongoralecke-kísérletben a tesztalanyok agya olyanná változott, mintha
az élmény, amelyet csak elképzeltek, tényleg megtörtént volna, hiszen erre a
jövőre hangolták elő az agyukat. Hasonlóképp: az izomhajlításos
kísérletekben részt vevők teste úgy változott meg, mintha ténylegesen
megtapasztalták volna azt a valóságot, amelyet valójában csak elképzeltek a
mentális gyakorlás során, tehát pusztán a gondolat segítségével. Könnyen
belátható, hogy valójában te is ezt csinálod, amikor reggel felkelsz, és
elkezdesz azon gondolkodni, kikkel kell találkoznod aznap, hová kell
menned és milyen feladatok várnak rád a hosszú listáról (ez is mentális
gyakorlás), majd felfokozott érzelmeket társítasz hozzá – mondjuk
szenvedést, boldogtalanságot vagy frusztrációt –, csakúgy, mint a
könyökhajlító izom erősítésével kapcsolatos kísérletben részt vevő
önkéntesek, akik anélkül fejlesztették az izmaikat, hogy megmozdították
volna őket, és te is arra kondicionálod az agyad és a tested, hogy olyan
legyen, mintha a jövő már meg is történt volna. Mivel az élmény gazdagabbá
teszi az agyat, és olyan érzelmet hoz létre, amely jelzést ad a testnek, ha
szüntelenül egy olyan belső élményt teremtesz magadnak, amely éppolyan
valóságos, mintha valódi, külső élmény lenne, idővel megváltozik az agyad
és a tested – éppen úgy, ahogy egy valóságos élmény hatására történne.
Ha felkelsz és elkezdesz gondolkodni a napodon, az neurológiai,
biológiai, kémiai, sőt genetikai értelemben (ez utóbbit részletesebben a
következő szakaszban fejtem ki) éppen olyan lesz, mintha a napod már meg
is történt volna. Tulajdonképpen tényleg meg is történt. Amikor ténylegesen
elkezded az aznapi tevékenységeidet, mint a fenti kísérletek résztvevői, a
tested automatikusan, önmagától a tudatos és tudattalan szándékaidnak
megfelelően fog viselkedni. Ha évről évre mindig ugyanazt csinálod, akkor
agyi áramköreid – és tested biológiájának többi része – könnyebben és
gyorsabban aktiválódik majd. Ez azért van, mert nem elég, hogy mindennap
előhangolod a biológiádat az elméddel, ráadásul újra és újra ugyanazokat a
fizikai cselekvéseket végzed, amelyek egyre jobban bevésik ezeket az
élményeket az agyadba és a testedbe. Így aztán napról napra egyre
könnyebben tudsz átmenni tudattalan üzemmódba, hiszen mentálisan és
fizikálisan újra meg újra ugyanazokat a szokásokat erősíted magadban – és
az válik a megszokásoddá, hogy megszokásból cselekszel.

Genetikai változások előidézése

Korábban úgy gondoltuk, hogy a gének okozzák a betegségeket, és az ember
ki van szolgáltatva a DNS-e kényének-kedvének. Ha például valakinek a
családjában sokan haltak meg szívbetegség következtében, azt tételeztük fel,
hogy az illetőnek is nagyobb az esélye a szívbetegség kialakulására. Ma már
azonban az epigenetika tudományának köszönhetően tudjuk, hogy nem
maga a gén okozza a betegséget, hanem a környezet, amely utasítja a géneket
a betegség kialakítására – és itt nemcsak a testen kívüli, külső környezetről
van szó (például a dohányzásról vagy a rovarirtó szerekről), hanem a testen
belüli környezetről is: a sejtjeinken kívüliről.
Mit értek testen belüli környezet alatt? Ahogy már mondtam, az érzelmek
valójában kémiai visszajelzések, a külső környezetből származó
tapasztalataink végtermékei. Amikor tehát egy, a külső környezetünkben
történő szituációra reagálunk valamilyen érzéssel, akkor az így létrejövő
belső kémiai változások jelet adhatnak a génjeinknek akár arra, hogy
kapcsolódjanak be (ez a felerősítés, más szóval fokozott génkifejeződés),
akár arra, hogy kapcsolódjanak ki (ez a leszabályozás, más szóval
csökkentett génkifejeződés). Maga a gén fizikailag nem változik – a gén
kifejeződése változik meg, márpedig a kifejeződés számít a leginkább,
hiszen ez gyakorolja a legnagyobb hatást egészségünkre és életünkre. Így hát
annak ellenére, hogy valaki genetikailag hajlamos egy bizonyos betegségre,
ha a génjei továbbra is egészségesen fejeződnek ki, ahelyett hogy betegséget
hoznának létre, nem alakul ki a betegség, az ember egészséges marad.
Képzeljük el úgy a testet, mint finomra hangolt szerkezetet, amely protein,
más néven fehérje előállítására van berendezkedve. Minden egyes sejtünk (a
vörösvértestek kivételével) állít elő fehérjét, amely a test fizikai
felépítésében és fiziológiai funkcióiban játszik fontos szerepet. Az
izomsejtek például az aktin és a miozin nevű fehérjéket állítják elő, a
bőrsejtek pedig a kollagént és az elasztint. Az immunsejtek antitesteket
gyártanak, a pajzsmirigy sejtjei tiroxint, a csontvelő sejtjei pedig
hemoglobint. A szemben található egyes sejtek keratint állítanak elő, a
hasnyálmirigy sejtjei enzimeket, például proteázt, lipázt és amilázt. Egyetlen
szerv vagy szervrendszer sincs a testünkben, amelynek ne lenne szüksége
fehérjékre vagy ne állítana elő fehérjéket. A proteinek kulcsszerepet
játszanak az immunrendszerben, az emésztésben, a sejtregenerációban, a
csont- és izomstruktúrában – igazából a test minden funkciójában. Túlzás
nélkül mondhatjuk tehát, hogy a protein kifejeződése nem más, mint az élet
kifejeződése, és egyenlő magával a testi egészséggel.
Ahhoz, hogy egy sejt proteint tudjon előállítani, ki kell fejeződnie egy
génnek. A géneknek ez a dolguk: lehetővé teszik a fehérje-előállítást. Ha a
sejten kívüli környezetből származó jelzés eléri a sejtmembránt, a kémiai
anyag rácsatlakozik a sejt külső felületén levő receptorra, majd bejut a sejten
belüli DNS-hez. Ezután egy gén a jelzésnek megfelelő proteint állít elő. Ha
tehát a sejten kívülről származó információ nem változik, a sejt változatlanul
az eddigi proteint állítja elő, és a test ugyanolyan marad. Idővel a gén elkezd
leszabályozódni; vagy leállítja az egészséges proteinkifejeződést, vagy
lassan elkopik, mintha a másolat másolatának másolatát készítené, és így a
testet más minőségű fehérje előállítására készteti.
A különféle osztályokba sorolható ingerek felfokozzák vagy
leszabályozzák a géneket. A tapasztalatfüggő géneket például akkor
aktiváljuk, ha új dolgot csinálunk vagy új információt tanulunk. E gének
felelősek azért, hogy az őssejtek megkapják a differenciálódáshoz szükséges
információt, és olyan típusú sejtté alakuljanak, amelyre a testnek épp
szüksége van ahhoz, hogy pótolja a sérült sejteket. A viselkedésiállapot-
függő géneket akkor aktiváljuk, amikor megnő bennünk a stressz, izgatottá
válunk vagy módosult tudatállapotba kerülünk, mint amilyen például az
álmodás. Az efféle gének jelentik a test és az elme közti kapcsolat
érintkezési pontját, hiszen összeköttetést teremtenek a gondolat és a test
között, lehetővé téve, hogy fizikai egészségünket különféle cselekvésekkel
(meditációval, imával vagy társas rituálékkal) befolyásoljuk. Ha a gének ily
módon változnak, néha perceken belül, akkor e módosult gének
átörökítődhetnek a következő nemzedékre is.
Amikor tehát megváltoztatjuk az érzelmeinket, meg tudjuk változtatni a
génkifejeződést is (ki-be tudunk kapcsolni egyes géneket), hiszen másfajta
kémiai jelzést küldünk a DNS-ünknek, amely aztán utasítani tudja a géneket
másfajta fehérjék előállítására – felerősítéssel vagy leszabályozással, hogy
olyan, újfajta építőelemek jöjjenek létre, amelyek meg tudják változtatni a
testünk működését és szerkezetét. Ha például az immunrendszerünk túl
sokáig volt kitéve annak, hogy stresszes érzések hatása alatt éljen, és már
aktiválódtak a gyulladásért és a betegségért felelős gének, be lehet kapcsolni
új géneket, amelyek a növekedést és a regenerációt segítik, és ki lehet
kapcsolni a régi géneket, amelyek a betegségért felelősek. Ugyanakkor ezek
az epigenetikailag megváltozott gének elkezdenek új utasításokat követni, új
fehérjéket előállítani és növekedésre, regenerációra és gyógyulásra
programozni a testet. Így lehet sikeresen átkondicionálni a testet egy új
elméhez.
Ahogy a fejezet elején olvashattuk, ez azt jelenti, hogy ha napról napra
ugyanolyan érzelmek hatása alatt élsz, a tested azt fogja hinni, hogy
ugyanolyan környezeti körülmények között van. Ezek az érzések
ugyanolyan döntések meghozatalára ösztönöznek, ami ugyanolyan
cselekedetekre késztet, amelyek aztán ugyanolyan tapasztalatokhoz
vezetnek, amelyek pedig ismét csak ugyanolyan érzelmeket váltanak ki. Az
ilyen automatikus, előreprogramozott cselekedeteknek köszönhetően sejtjeid
szüntelenül ugyanolyan kémiai környezetnek lesznek kitéve (mind a testen
kívüli környezetben, mind a sejteken kívüli, testen belüli környezetben). Ez
a kémia egyre csak a megszokott géneknek ad jelzéseket a megszokott
módon – és a fejlődés megreked, hiszen ha te ugyanolyan maradsz, akkor a
génkifejeződésed is ugyanolyan marad. Máris a kijelölt genetikai végzeted
felé haladsz, hiszen semmilyen új információt nem kapsz a környezetedből.
De mi van akkor, ha az életed körülményei jobbra fordulnak? Ez vajon
nem változtatja-e meg a sejteket körülvevő kémiai környezetet? Nos, ilyen is
előfordul, de nem mindig történik így. Ha éveken át a gondolkodás-érzelem,
érzelem-gondolkodás ördögi köréhez kondicionáltad a tested, akkor anélkül,
hogy tudtában lettél volna, tested ezen érzelmek rabjává vált. Pusztán tehát
attól, hogy megváltozik a külső környezeted – például munkahelyet váltasz
–, még nem feltétlenül szűnik meg ez a függőség, éppúgy, ahogy egy
drogfüggő sem gyógyul meg hirtelen attól, hogy mondjuk megnyeri a
lottófőnyereményt vagy elköltözik Hawaiira. A gondolkodás-érzelem
körforgása miatt előbb-utóbb – miután az újdonság varázsa eloszlik – a
legtöbben visszakerülnek ez eredeti érzelmi állapotukba, a testük pedig azt
hiszi, hogy ugyanazt a régi, megszokott valóságot éli, amely a régi,
megszokott érzelmekhez vezetett.
Ha tehát az előző munkahelyed szörnyű volt, de sikerült újat találnod,
lehet, hogy néhány hétig vagy hónapig boldog vagy. Ha azonban előtte
éveken át a szörnyűséghez szoktattad a tested, előbb-utóbb vissza fogsz térni
ehhez a régi érzelemhez, mivel a testednek szüksége van a vegyszeradagjára.
Lehet, hogy a külső környezeted megváltozott, ám a tested jobban fog hinni
a belső kémiájának, mint a külső körülményeknek, ezért érzelmileg
megreked a régi létállapotban, és továbbra is a régi érzések rabja marad. Ezt
úgy is mondhatjuk, hogy még mindig a múltban élsz. Mivel a belső kémiád
nem változott, génkifejeződéseden sem tudsz változtatni, így a sejtek sem
tudnak az eddigitől eltérő proteineket előállítani, hogy javuljon a tested
felépítése vagy működése, így egészségi állapotod sem fog jelentős
mértékben változni. Ezt én úgy szoktam megfogalmazni, hogy meg kell
haladnod az érzelmeidet a gondolkodásoddal ahhoz, hogy valódi, maradandó
változásokat tudj elérni.
 2016 telén, a tacomai haladó workshopunkon a csapatommal elvégeztünk
egy kísérletet azzal kapcsolatban, hogy a felfokozott érzelmek milyen
hatással vannak az immunműködésre. 117 tesztalanytól vettünk nyálmintát a
workshop elején, majd négy nappal később, a workshop végén. Az
immunoglobulin (IgA) mértékét mértük. Ez a protein az immunrendszer
erősségét jelzi.
Az IgA egy hihetetlen dolgokra képes kémiai anyag, az egészséges
immunrendszer és a test belső védelmi rendszerének egyik legfontosabb
fehérjéje. Szüntelen harcban áll a baktériumokkal, vírusokkal, gombákkal és
más organizmusokkal, amelyek megpróbálnak bejutni a testbe vagy már a
test belső környezetében élnek. Annyira hatásos, hogy többet ér bármilyen
influenza-védőoltásnál vagy immunerősítőnél. Ha aktiválódik, ez alkotja az
emberi test belső védelmének első számú vonalát. Ha a stressz (és ebből
következően a stresszhormonok, például a kortizol) szintje megnő, csökken
az IgA szintje, ami leszabályozza az immunrendszer e proteint előállító
génjének kifejeződését. A négynapos workshopunkon arra kértük a
résztvevőket, hogy kerüljenek érzelmileg felfokozott állapotba, például
éljenek át szeretetet, örömöt, ihletettséget vagy hálát naponta kilenc-tíz
percen át. Azt akartuk megtudni, hogy ha az érzelmeinket fel tudjuk fokozni,
vajon nem tudjuk-e felfokozni az immunrendszerünket is. Más szóval: vajon
a tanítványaink fokozni tudják-e az IgA kiválasztódásáért felelős gént
pusztán azzal, hogy változtatnak az érzelmi állapotukon?
Az eredmények mindenkit megdöbbentettek. Az IgA szintje átlagosan
49,5 százalékkal emelkedett. Az IgA normál értéke 37–87 milligramm
deciliterenként (mg/dl), ám volt olyan, akinél a workshop végére 100 mg/dl-
es értéket mértünk.7 Tesztalanyaink szignifikáns, mérhető epigenetikai
változásokat mutattak anélkül, hogy szignifikáns tapasztalatot éltek volna át
a külső környezetükben. Azzal, hogy a felfokozott érzelem állapotába
kerültek akár csak néhány napra, a testük elkezdte azt hinni, hogy új
környezetben vannak, így képesek lettek a megszokottól eltérő géneket
aktiválni, és megváltoztatni a génkifejeződésüket (ez esetben az
immunrendszer fehérjekifejeződését). (Lásd a 2.4 ábrát.)
 2.4 ábra
Ha gyakoroljuk az emelkedett érzelmeket és az energiánk megváltoztatását, akkor szó szerint fel tudunk erősíteni olyan, a megszokottól eltérő géneket, amelyek újfajta,
egészséges proteineket állítanak elő a belső védelmi rendszerünk megerősítésének érdekében. A túlélési érzelmek visszaszorításával, valamint a külső védelmi rendszer
szükségességének minimalizálásával szabályozzuk a stresszhormonok kiválasztódásáért felelős géneket. (A fenti ábrán a SIgA a nyálban található immunoglobulin A-t
jelenti, a kortizol pedig egy stresszhormon. Mindkettőt a nyálban mértük.)

Ez azt jelenti, hogy talán nincs is szükség gyógyszerre vagy bármilyen külső
anyagra ahhoz, hogy meggyógyuljunk – megvan bennünk a belső erő ahhoz,
hogy néhány nap alatt felerősítsük az IgA-t előállító gének működését. Néha
már annyi is elég, hogy az öröm, a szeretet, az ihletettség vagy a hála
emelkedett állapotába kerülünk napi öt-tíz percre, és ez szignifikáns
epigenetikai változásokat képes előidézni a testünkben és az egészségi
állapotunkban.

Az energia oda áramlik, ahová a figyelem összpontosul

Minthogy az energia oda áramlik, ahová a figyelmed összpontosítod, amikor
reggel felkelsz, és arra összpontosítod az összes figyelmed és energiád, hogy
kikkel kell találkoznod, hová kell elmenned, mi minden van a birtokodban és
milyen feladataid lesznek a háromdimenziós világban, az energiád
szétaprózódik. Elfolyik az összes kreatív energiád, ahogy a 2.5 ábra
szemlélteti, és ahhoz áramlik, ami a külső világban leköti a figyelmed – a
mobiltelefonod, a laptopod, a bankszámlád, a házad, a munkád, a kollégáid,
a házastársad, az ellenségeid, a kutyád, a macskád, az egészségi állapotod és
így tovább. Vess egy pillantást a 2.5 ábrára. Világos, hogy a legtöbb ember
figyelmét és energiáját a külső, anyagi világ köti le. Felvetődik tehát a
kérdés: mennyi energiád marad a gondolatok és érzelmek belső világában
ahhoz, hogy új valóságot teremts?
Gondolj bele, hogy az a sok ember és dolog, amelyeknek a figyelmed
szenteled, mind ismert az életedben, hiszen már dolgod volt velük. Ahogy
korábban említettem e fejezetben, minden ilyen dologhoz külön idegi
hálózat tartozik az agyadban. Minthogy be vannak vésődve, valójában a
múltadból észleled és éled át őket. Minél többször éled át, annál
automatikusabbá és gazdagabbá válnak a hozzájuk tartozó idegi hálózatok,
mivel az egyes tapasztalatok újbóli átélése egyre több áramkört hoz létre, és
tökéletesíti őket. Ez a tapasztalat dolga: gazdagabbá teszi az agyat. Van tehát
külön idegi hálózatod a főnöködhöz, a pénzhez, a társadhoz, a gyerekeidhez,
a pénzügyi helyzetedhez, a házadhoz, de külön idegi hálózat tartozik minden
egyes evilági javadhoz, mivel más-más helyen és időben tapasztaltad meg az
összes embert és dolgot.

2.5 ábra
Minden ember, tárgy, dolog, hely vagy szituáció, amely a jól ismert fizikai valóságunk része, rendelkezik egy hozzá tartozó neurológiai hálózattal, valamint egy ehhez
társuló érzelmi összetevővel, mivel mindegyiket megtapasztaltuk már. Így ejti rabul energiánkat a múlt és a jelen valósága. Ha tehát ezekre összpontosítod a figyelmed, az
energia elfolyik tőled, és nem sok marad arra, hogy segítségével valami újat teremts a gondolataid és érzelmeid belső világában

A két kinagyított rész az ábrán, ahol az oválisok metszi egymást, azt ábrázolja, hogy a külvilágunk egyes elemeit hogyan vesszük igénybe azért, hogy megerősítsük érzelmi
függőségünket. A barátainkat például arra használhatjuk, hogy megerősítsük velük a szenvedésfüggésünket, az ellenségeinket pedig arra, hogy megerősítsük a
gyűlöletfüggésünket. Adja magát a kérdés: Mennyi kreatív energiád marad arra, hogy új sorsot teremts magadnak?
Ha a figyelmed és ebből következően az energiád megoszlik a külvilágban
levő sok-sok tárgy, ember, probléma és feladat között, nem marad energiád a
gondolatok és érzelmek belső világára, így arra sem, hogy valami újat
teremts magadnak. Miért? Mert szó szerint a gondolataid és érzéseid
teremtik meg a személyes valóságod. Ha tehát mindannak megfelelően
gondolkodsz és érzel, amit ismersz (tehát az ismert szerint), egyre csak
ugyanazt az életet erősíted meg. Akár azt is mondhatjuk, hogy már nem a
személyiséged teremti a személyes valóságod, hanem a személyes valóságod
teremti a személyiséged. A külső környezeted uralja a gondolataidat és az
érzéseidet. Biológiai megfelelés áll fenn a gondolatok és érzelmek belső
világa, valamint a külső, múltbeli és jelen valósága között, amelyet a
különböző helyeken és időpontokban megismert emberek és dolgok
alkotnak. Azért marad ugyanolyan az életed, mert változatlanul ugyanoda
fókuszálod a figyelmed (a gondolataid) és az energiád (az érzéseid).
Végül pedig: ha a gondolataid és érzéseid elektromágneses szignált
sugároznak, amely életed minden területére hatással van, akkor folyton
ugyanazt az elektromágneses energiát sugárzod, és az életed soha nem fog
megváltozni. Mondhatjuk, hogy az energiád egyenlő a múltbeli és jelenlegi
valóság összességével – te pedig egyre a múltadat teremted újra – és ez nem
az egyetlen korlát. Ha a külvilágra fókuszálod a figyelmed és energiád teljes
egészét, miközben a megszokott módon reagálsz a megszokott
körülményekre – a krónikus stressz állapotában, amely szüntelen izgalmi
állapotot tart fenn az agyban –, akkor a belső világod kibillen az
egyensúlyából, agyad pedig elkezd nem kielégítő módon működni. Így
bármit próbálsz is létrehozni, sokkal kevésbé lesz hatékony. Más szóval
életed áldozatává válsz, ahelyett hogy életed teremtője maradnál.

Stresszhormonok által irányított élet

Vizsgáljuk meg most közelebbről, hogyan válunk a negatív érzelmeink
rabjaivá – pontosabban az úgynevezett stresszhormonok rabjává. Amint
bármilyen olyan körülményre reagálunk, amelyet fenyegetésként élünk meg,
testünkben stresszhormonok szabadulnak fel. Ez hatalmas energiákat
szabadít fel annak érdekében, hogy reagálni tudjunk a figyelmeztetésre. Ha
ez bekövetkezik, a test kibillen egyensúlyából – ami egyenlő magával a
stresszel. Ez természetes és egészséges reakció, hiszen ősidők óta ez az
adrenalinból, kortizolból és más hormonokból álló koktél szabadul fel a
szervezetben, ha a külvilág veszélyeivel kell szembenéznünk. Mondjuk
üldözőbe vett minket egy ragadozó, nekünk pedig döntenünk kellett, hogy
felvesszük a harcot, elfutunk vagy elbújunk.
Túlélőmódban automatikusan materialistává válunk, és a valóságot az
érzékszervi benyomások, a látás, hallás, szaglás, tapintás és ízlelés mentén
határozzuk meg. Tudatunk beszűkül, teljes figyelmünket az anyagra
fókuszáljuk – a testünkre, ahogyan a konkrét térben és időben létezik. A
stresszhormonok azért irányítják figyelmünk egészét a külvilágra, mert a
veszély ott leselkedik ránk. Az őskorban ez a reakció természetesen még
hasznunkra vált, az alkalmazkodást szolgálta, segítette az életben maradást.
Miután elmúlt a veszély, figyelmünk felengedett, a stresszhormonok szintje
pedig visszatért a normális, egyensúlyi állapotba.
De ez ma már nincs így. Egyetlen telefon vagy e-mail a főnökünktől vagy
egy családtagunktól elég ahhoz, hogy erős érzelmi reakciót, például haragot,
frusztrációt, félelmet, szorongást, bánatot, bűntudatot, szenvedést vagy
szégyent váltson ki belőlünk, bekapcsolódjon a primitív üss vagy fuss
idegrendszer, és mi elkezdünk úgy viselkedni, mintha egy ragadozó lenne a
nyomunkban. Ez a kémiai állapot pedig automatikusan fennmarad, mert úgy
tűnik, hogy a külső fenyegetés soha nem szűnik meg. Az az igazság, hogy a
legtöbben idejük nagy részét ebben a felfokozott idegállapotban töltik. A
stressz krónikussá válik. Mintha a ragadozó nem kint az erdőben élne,
ahonnan időnként előtör, hanem ugyanabban a ketrecben, ahol mi magunk –
például egy mérgező munkatárs személyében, akinek pont velünk szemben
van az asztala.
Az efféle krónikus stresszválasz már nem adaptív, hanem maladaptív. Ha
túlélőmódban élünk, és a stresszhormonok, mint például az adrenalin és a
kortizol elárasztják a testünket, érvényben marad a vörös riasztás, és soha
nem nyerjük vissza a belső egyensúlyunkat. Ahogy Anna, akiről az 1.
fejezetben volt szó, személyesen is megtapasztalta: ha hosszú ideig
fennmarad ez a kibillent egyensúlyi helyzet, nagy valószínűséggel betegség
lesz a vége, ugyanis a tartós stressz leszabályozza az egészséges
génkifejeződést. Sőt a test úgy hozzá tud szokni az efféle kémiai
anyagokhoz, hogy valóságos függőségi viszony alakul ki. A testünk
egyenesen sóvárog utánuk.
Ilyenkor az agy túlműködik és túlpörög, mivel megpróbál mindent előre
kiszámítani, kézben tartani és olyan eredményeket kikényszeríteni, amelyek
fokozzák az életben maradás esélyét. Minél tovább csináljuk ezt, annál
erősebbé válik a függőség, és annál inkább elhisszük, hogy azonosak
vagyunk a testünkkel, amely kapcsolatban áll a környezetükkel és az
identitásukkal, és a lineáris időben él. Azért hisszük ezt, mivel figyelmünk
egésze erre a világra összpontosul.
Amikor az agy felfokozott állapotban van, túlélési üzemmódba kerülünk,
és a figyelmünk ide-oda ugrál; hol a munkánk vonja magára, hol a hírek, az
exünk, a barátaink, az e-mailek, a Facebook vagy a Twitter, és az ezekhez
tartozó neurológiai hálózatok egymás után, villámgyorsan aktiválódnak.
(Nézd meg újra a 2.5-ös ábrát.) Ha ez hosszú ideig így marad, a figyelem
megszokott beszűkítése és megosztása az agy szegmentálódásához vezet, így
az már nem képes kiegyensúlyozottan működni. Ezzel arra tanítjuk az
agyunkat, hogy rendezetlen, inkoherens mintázatokban tüzeljen, ami
rendkívül kevéssé hatékony működést eredményez. A zivatarfelhőkhöz
hasonlóan a különféle idegi hálózatok is rendezetlenül tüzelnek, és az agy
szinkronizálatlan módon működik. Így olyan hatás jön létre, mintha egy
csomó dobos egyszerre püfölné a hangszerét, de mindenféle ritmus vagy
egymásra figyelés nélkül. A koherencia és az inkoherencia fogalmát sokkal
részletesebben tárgyaljuk egy későbbi fejezetben; egyelőre elég annyit tudni,
hogy ha az agy inkoherenssé válik, az ember is inkoherens lesz. Ha az agy
nem működik optimálisan, akkor te magad sem.
Minden külső személyhez, dologhoz vagy helyhez, amelyet életed során
megismertél, egy konkrét érzelem társul, hiszen az érzelem – amely nem
más, mint mozgásban levő energia – voltaképpen a tapasztalat kémiai
szermaradványa. Ha pedig nagyrészt az efféle addiktív stresszhormonok
szerint éled az életed, előfordulhat, hogy arra használod a főnököd, hogy
megerősítsd az ítélkezéstől való függésed, a munkatársaidat, a barátaidat, az
ellenségeidet pedig arra, hogy megerősítsd a versengéstől, szenvedéstől,
gyűlölettől való függésed. A szüleid megerősítik a bűntudattól való
függésed, a Facebook a biztonság hiányától való függésed, a hírek a haragtól
való függésed, az exed a sajnálkozástól való függésed, a pénzhez fűződő
viszonyod pedig a nélkülözéstől való függésed.
Ez azt jelenti, hogy az érzelmeid – az energiád – összevegyülnek, sőt
össze is kovácsolódnak minden általad ismert személlyel, hellyel vagy
dologgal, amely részét képezi a megszokott valóságodnak. Emiatt pedig nem
marad energiád arra, hogy új munkát, új kapcsolatot, új pénzügyi helyzetet,
új életet vagy akár új, gyógyult testet teremts magadnak.
 Hadd fogalmazzam meg másképp. Mivel gondolkodásod és érzelmed
határozza meg azt, milyen frekvencián milyen információt sugárzol
magadból a saját energiameződben, ami jelentős hatást gyakorol az életedre,
és mivel figyelmed (következésképp energiád) egésze az emberek, tárgyak,
dolgok, helyszínek és időpontok külső világához van kötve, nem marad
energiád a belső világodban a gondolatokra és érzésekre. Minél erősebb
tehát az érzelem, amely rabul ejtett, annál nagyobb figyelmet fogsz szentelni
ennek a személynek, tárgynak, helynek vagy körülménynek a külső
világodban – és elpazarolod kreatív energiáid nagy részét, ami azt
eredményezi, hogy az ismert dolgoknak megfelelően fogsz gondolkodni és
érezni; nehézzé válik a megszokottól eltérő módon gondolkodni és érezni, ha
a külső világ rabul ejtett. Nagyon is lehetséges, hogy olyan emberek és
dolgok bűvöltek el, amelyeknek eleve a problémáidat köszönheted. Így
folyik el az erőd, és így csúszik ki a kezedből az energiáid irányítása. Ha újra
megnézed a 2.5 ábrát, találsz benne néhány példát, amelyek azt szemléltetik,
hogyan alakulnak ki energetikai kötések a külső világ elemeivel.
Nézzük meg a 2.6 ábrát is. A diagram bal oldalán két atom látható,
amelyeket egy láthatatlan energiamező köt össze. Információt osztanak meg
egymással. Az energia az, ami összeköti őket. A diagram jobb oldalán két
ember látható, akik a neheztelés élményén osztoznak, és őket is összeköti
egy láthatatlan energiamező, amely energetikai kötést képez közöttük.
Valójában közös energián, tehát közös információn osztoznak.

2.6 ábra
Hasonlóan két atomhoz, amelyek egymáshoz kapcsolódnak és molekulát alkotnak – osztozva a közös energián és információn –, ha két ember ugyanolyan érzelmeken és
energián osztozik, ugyanolyan gondolatokat és információkat kommunikál, össze fog kapcsolódni. Mindkét esetben egy láthatatlan energiamező köti össze őket. Ha
energiára van szükség ahhoz, hogy két atomot szétválasszunk, akkor energia és tudat kell ahhoz is, hogy eltereljük a figyelmünket azokról az emberekről és körülményekről,
amelyek már annyi kreatív energiánkat elszívták
Két atom szétválasztásához energiára van szükség. Hasonlóképp: ha a
figyelmünk és energiánk is a külső, fizikai világ ugyanazon személyeihez,
helyeihez és dolgaihoz köt minket, érthető, hogy energia kell ahhoz, hogy
meditáció közben el tudjuk szakítani ezeket a kötelékeket. Adja magát a
kérdés: vajon mennyi kreatív energiánkat köti le a bűntudat, a gyűlölet, a
neheztelés, a nélkülözés vagy a félelem? Pedig ezt a sok energiát mind
fordíthatnánk arra is, hogy új végzetet teremtsünk magunknak.
Ehhez az kell, hogy felülemelkedjünk a külső világ dolgain azzal, hogy
elirányítjuk róluk a figyelmünket. Ezért használjuk a meditációt belső
állapotunk megváltoztatására. Így lehetővé válik, hogy elszakadjunk a külső
személyektől, dolgoktól, helyszínektől és időpontoktól, és a belső utazásra
összpontosítsunk. Ha sikerül felülemelkedni a test érzelmein és elterelni a
figyelmünket mindenről, amit a külső világban ismerünk, visszanyerjük az
energiánkat és elszakítjuk azokat a kötelékeket, amelyek a múlt-jelen
(változatlan) valóságához láncolnak minket. Egy olyan átalakulást kell
megtennünk, amely során valakiből senkivé válunk – ami azt jelenti, hogy el
kell terelni a figyelmünket a testünkről, a fájdalmunkról és az éhségünkről.
Ha eddig valaki voltál, mostantól senkinek kell lenned (el kell terelned a
figyelmed az olyan identitásfogalmakról, mint társ, szülő vagy alkalmazott).
A valamikről a semmire kell irányítanod a figyelmed (elfelejteni a
mobiltelefonod, az e-maileket vagy a kávézgatást). Ha eddig voltál valahol,
mostantól sehol sem kell lenned (túl kell emelkedned az olyan
gondolatokon, hogy például milyen a szék, amelyben ülve meditálsz, vagy
hová fogsz még aznap menni). Túl kell lépned a lineáris időn az
időtlenségbe (ahol nem vonják el a figyelmed az emlékek vagy a jövőre
vonatkozó gondolatok).
Ezzel nem azt mondom, hogy a mobiltelefon, a laptop, az autó vagy a
bankszámla rossz lenne, hanem azt, hogy ha túlságosan kötődsz ezekhez a
dolgokhoz, és már annyira rabul ejtették a figyelmed, hogy
gondolkodásoddal nem tudod meghaladni őket (a hozzájuk társított erős
érzelmi töltés miatt), e birtoktárgyak veszik át az uralmat fölötted. Így aztán
semmi újat nem tudsz teremteni. Az egyetlen megoldás, ha megtanulod
visszaszerezni szétforgácsolódott energiád és felülemelkedsz a túlélési
érzelmeken, amelyeknek rabjává váltál, és amelyek a múlt-jelen valóságához
láncolják energiáid. Ha sikerül elterelni a figyelmed az ilyen külső
elemekről, elkezdhet gyengülni az e dolgokhoz láncoló érzelmi kötelék, és
végül annyi szabad energiát tudsz majd felszabadítani, amely elegendő egy
új jövő megteremtéséhez. Ehhez azonban az kell, hogy tudatára ébredj
annak, hogy eddig tudattalanul hová irányítottad a figyelmed, és – mintha
csak két atomot választanál szét – energiára is szükség lesz ahhoz, hogy
tudatosan felszámold ezeket a kötelékeket.
A workshopjaimon sokszor jönnek oda hozzám azzal, hogy elromlott a
számítógépük merevlemeze, vagy hogy ellopták a kocsijukat, vagy hogy
elvesztették az állásukat, ezért nincs pénzük. Tudod, mit mondok nekik,
amikor arról panaszkodnak, hogy elvesztettek valakit vagy valamit?
„Nagyszerű! Nézd, mennyi energiád maradt most arra, hogy új sorsot
teremts magadnak!” Egyébként ha jól csinálod, és sikerül visszanyerned az
összes energiád, valószínűleg először nem lesz kellemes érzés, sőt talán
kicsit össze is zavar. Készülj fel rá, hogy életed egyes területei esetleg
szétesnek. De ne aggódj! Ennek így is kell lennie, hiszen épp most szakítod
el az önmagad és a megszokott valóság között feszülő energetikai
kötelékeket. Minden, ami rezgésszámát tekintve nem illeszkedik az új
jövődhöz, szét fog hullani. Hadd hulljon! Ne is próbáld meg egyben tartani a
régi életed, hiszen úgyis túlságosan elfoglal majd az az új sors, amelyet most
fogsz magadhoz vonzani.
Hadd mondjak egy példát. Az egyik barátom, aki rektorhelyettes volt egy
egyetemen, három héttel azután, hogy meditálni kezdett, elment egy
értekezletre. Ő volt az egyetem tartóoszlopa. Mind a hallgatók, mind a
tantestület szerette. Ám alig ült le az értekezleten, kiderült, hogy menesztik.
Felhívott, és azt mondta: „Figyelj csak, biztos, hogy ez a meditációs izé
működik? Épp most rúgtak ki. Nem arról volt szó, hogy remek dolgok
fognak történni velem, ha a belső növekedésemen dolgozom?” „Nézd –
mondtam neki –, ne ragaszkodj a túlélési érzelmekhez, mert azok a múlthoz
láncolnak. Keresd inkább a jelen pillanatot, és ott láss neki a teremtésnek.”
Két hét sem telt el, és a barátom beleszeretett egy nőbe, akit később
feleségül vett. Hamarosan egy sokkal nagyobb és jobb egyetemtől kapott
állásajánlatot, amelyet örömmel el is fogadott. Egy év múlva megint
felhívott, hogy az előző egyetem, ahonnan menesztették, vissza akarja hívni
őt rektori pozícióba.
Soha nem lehet tudni, hogy az univerzum mit tartogat számodra, ha
szétesik a régi valóságod, és egy új valóság kezd testet ölteni. Egyet azonban
mondhatok: az ismeretlen még soha nem hagyott cserben engem.

Nyerd vissza az energiád!

Ha le akarsz csatlakozni a külvilágról, meg kell tanulnod megváltoztatni az
agyhullámaid. Ejtsünk ezért néhány szót az agyhullám-frekvenciákról. A
tudatos ébrenlét nagy részében a béta-frekvenciatartomány jellemzi az
agyhullámokat. Ezen belül megkülönböztetünk alacsony, közepes és magas
frekvenciájú béta-hullámokat. Az alacsony hullámhossz ellazult állapot,
amikor nem érzékelünk fenyegetést a külvilág felől, de tudatában vagyunk a
testünk térbeli és időbeli helyzetének. Ebben az állapotban vagyunk, amikor
olvasunk, a lányunkkal beszélgetünk vagy például egy előadást hallgatunk.
A közepes frekvenciájú béta-hullám kissé izgatottabb állapotot jelent,
például amikor emberek közé mész, és mindenkinek be kell mutatkoznod
úgy, hogy meg kell jegyezned az összes nevet. Az ember ilyenkor már
éberebb, de azért nem kimondottan stresszes, és nem billen ki az
egyensúlyából. Ezért a közepes frekvenciájú béta-hullámot hívhatjuk „jó
stressznek” is. A magas frekvenciájú béta-állapotot a stresszhormonok
magas szintje jellemzi. Ebben az állapotban az olyan túlélési érzelmek
kerülnek előtérbe, mint a harag, a veszélyérzet, a zaklatottság, a szenvedés, a
gyász, a szorongás, a frusztráció vagy akár a depresszió. A magas
frekvenciájú béta-hullám háromszor olyan magas is lehet, mint az alacsony,
és kétszer olyan magas, mint a közepes.
Bár ébrenléti időnk nagy részét béta-állapotban töltjük, néha nap közben
is alámerülünk az alfa-frekvenciájú tartományba. Alfa-agyhullámok akkor
keletkeznek, amikor ellazultak, nyugodtak, kreatívak, sőt intuitívek vagyunk
– vagyis amikor nem gondolkodunk és nem elemzünk, hanem álmodozunk,
fantáziálunk és elrévedünk. Ha az alfa-hullámot úgy fogjuk fel, mint amikor
figyelmünket elsősorban a külvilágra fókuszáljuk, akkor az alfa-hullámról
elmondható, hogy ilyenkor elsősorban a belső világra koncentrálunk.
A théta-agyhullámok abban a szürkületi zónában jelentkeznek, amikor az
elme még ébren van, de a test már az álom felé sodródik. Ugyanez a
frekvencia jellemzi a mély meditációt is. A delta-agyhullámok általában
mély, pihentető alvás közben mérhetők. Az utóbbi négy év alatt azonban
kutatócsoportommal számos hallgatómnál regisztráltunk rendkívül mély
delta-hullámot meditáció közben is. Testük mélyen, álomtalanul alszik, az
agyi CT-ken azonban az látszik, hogy rendkívül nagy amplitúdójú
energiafeldolgozás zajlik az agyukban. A hallgatók ilyenkor mély misztikus
élményekről, a teljesség érzéséről, illetve arról számolnak be, hogy úgy
érzik, azonosak mindenkivel és mindennel az egész univerzumban. A
különböző agyhullámok összevetéséhez segítséget nyújt a 2.7 ábra.
 A gamma-frekvenciájú agyhullámokat én csak szupertudatos állapotnak
hívom. Ez a magas frekvenciájú energia akkor jelentkezik, amikor az agy
egy belső esemény hatására izgatott állapotba kerül (az egyik leggyakoribb
példa a meditáció, amikor becsukjuk a szemünk, és elmerülünk
önmagunkban) anélkül, hogy valamilyen testen kívüli esemény szerepet
játszana benne.

2.7 ábra
A különböző agyhullámok összehasonlítása

Az egyik legnagyobb kihívás, amellyel meditáció közben szembe kell

néznünk, átváltani a magas (vagy közepes) frekvenciájú béta-hullámokról az
alfa-, majd théta-agyhullámtartományba. Pedig ez elengedhetetlen feltétele a
meditációnak, mivel ha az agyhullámok ilyen mély frekvenciatartományba
süllyednek, az ember már nem figyel oda a külvilág zavaró ingereire,
amelyekhez egyébként annyira hozzászokott az állandó stressz állapotában.
Mivel ilyenkor nem elemezgetünk vagy tervezgetünk, illetve nem próbálunk
felkészülni a jövőben esetleg bekövetkező legrosszabb forgatókönyvre,
amelyre a múlt félelemmel teli emlékei alapján következtetünk,
lehetőségünk nyílik jelen lenni, kizárólag a mostban létezni.
Nem lenne csodálatos egy meditáció közben megszüntetni az összes olyan
kapcsot, amely a külső környezethez köt, felülemelkedni a testünkön, a
félelmeinken és a feladatainkon, és megfeledkezni a jól ismert múltról és a
kiszámítható jövőről? Ha jól csináljuk, még az időérzékünket is elveszítjük.
Ha meditáció közben sikerül felülemelkedni az automatikus gondolkodáson,
az érzelmeken és a megszokáson, pontosan ez fog történni: túljutunk a
testünkön, a környezetünkön, de még az időn is. Meggyengülnek azok az
energetikai kötések, amelyek a múlt-jelen valóságához kötnek minket, és
hirtelen a jelen pillanatban találjuk magunk. Csakis a jelen pillanatban
tudjuk visszaszerezni az energiánkat.
Ehhez persze erőfeszítés kell (bár gyakorlással egyre könnyebb lesz),
hiszen általában a stresszhormonok irányítanak bennünket. Nézzük meg
tehát, mi történik, ha mégsem vagyunk jelen a pillanatban meditáció közben;
így tudni fogjuk, mi a teendő ebben az esetben. Fontos elsajátítani ezt a
készséget, mivel ha nem tudunk felülemelkedni a stresszen, a problémákon
és a fájdalmakon, nem tudunk olyan jövőt teremteni magunknak, ahol
mindezek a dolgok nem léteznek.
Tegyük fel például, hogy meditáció közben elkezdenek elkalandozni a
gondolataid. Az efféle gondolkodás a szokásoddá vált, mivel már évek óta
ugyanúgy gondolkodsz és ugyanazokra az emberekre, dolgokra, időpontokra
és helyszínekre összpontosítod a figyelmed. Napi szinten, automatikusan
ugyanazokat a jól ismert érzéseket éled meg, amelyek megerősítik azt a régi
személyiséget, amely a megszokott személyi valóságodhoz kötődik – így
egyre csak a múltra kondicionálod a tested. Mindössze annyi a különbség,
hogy most épp meditálsz, ezért csukva van a szemed.
Miközben lehunyt szemmel üldögélsz, fizikailag nem látod a főnököd.
Tested azonban érezni akarja a haragot, hiszen valahányszor meglátod őt
éber óráidban – naponta ötvenszer, hetente öt napon –, megszokott
keserűséget és agressziót érzel. Ha e-mailt kapsz tőle (ami naponta legalább
tízszer megtörténik), tudat alatt ugyanazzal az érzelmi reakcióval felelsz rá, a
tested ezért teljesen hozzászokott ahhoz, hogy vele erősítse meg a
haragfüggőséged. A testednek szüksége van azokra az érzelmekre,
amelyeknek a rabjává vált, és mint egy drogfüggő, a test is a megszokott
kémiai anyagok után sóvárog. Érezni akarja a főnöködre irányuló, jól ismert
haragot, amiért nem te kaptad meg az előléptetést, és érezni akarja a
munkatársad iránti megvetést, amiért mindig falaznod kell neki. Azután
eszedbe jut a többi kolléga, aki folyton bosszant, illetve még egy csomó
dolog, ami miatt dühös lehetsz a főnöködre. Üldögélsz és meditálni próbálsz,
de a tested nem hagyja. Azért nem hagyja, mert kell neki az a kémiai koktél,
amely azokhoz az érzésekhez társul, amelyeket nyitott szemmel, ébrenléti
óráidban rendszeresen átélsz.
Amint felismered, mi történik – hogy ennek az érzelemnek szenteled a
figyelmed egészét –, tudatára fogsz ébredni annak is, hogy a múltba fekteted
az energiád (hiszen az érzelmek a múlt lenyomatai), leállítod a
gondolataidat, visszatérsz a jelen pillanathoz, és elkezded elterelni a múltról
a figyelmed és az energiád. Csakhogy alig telik el egy kis idő, máris újból
frusztrációt, haragot és neheztelést érzel, és felismered, mi folyik. Eszedbe
jut, hogy a tested azért próbálja átélni ezeket az érzelmeket, hogy
megerősítse az e kémiai anyagok iránti függőségét, és eszedbe jut az is, hogy
ezek az érzelmek a magas frekvenciájú béta-hullámtartományba vezetik az
agyad, és megint leállítod a gondolataid. Valahányszor szünetet tartasz,
megnyugtatod magad, és visszatérsz a jelen pillanathoz, azzal győzködöd a
tested, hogy már nem az övé az elme szerepe, hanem a tiéd.
Csakhogy ekkor elkezdenek elárasztani az olyan gondolatok, hogy kikkel
kell találkoznod, hová kell menned és mi mindent kell még csinálnod aznap.
Azon töprengsz, vajon a főnököd válaszolt-e már arra a bizonyos e-mailre,
és eszedbe jut, hogy elfelejtetted visszahívni a testvéred. Ráadásul ma jön a
szemetes is, ki kell vinni a kukát. Ekkor hirtelen rájössz, hogy a jövő
forgatókönyvének elképzelésével megint csak a már jól ismert valóságra
irányítod a figyelmed és az energiád. Ezért megint leállítod a gondolataid,
visszatérsz a jelen pillanathoz, ismét eltereled az energiád a kiszámítható,
ismert jövőről, és helyet csinálsz az ismeretlennek az életedben.
Nézd meg a 2.8 ábrát. Azt mutatja, hogy amint a jelen optimális
pillanatában találod magad, energiád (amelyet a nyilak szimbolizálnak) nem
áramlik el tőled a múltba vagy a jövőbe, mint ahogy a 2.3 ábrán történik.
Most már eltereled az energiád a jól ismert múltról és a kiszámítható jövőről.
Már nem a megszokott áramköröket hozod működésbe a megszokott módon,
és már nem a megszokott géneknek adsz utasítást a megszokott módon
azzal, hogy a megszokott érzéseket éled át. Ha nem adod fel, lassan
visszanyered az összes energiád azzal, hogy felszámolod azokat az
energetikai kötéseket, amelyek a jelen-múlt valóságához láncolnak. Ez azért
történik így, mert eltereled a külvilágról a figyelmed és az energiád, és
helyette a belső világodra irányítod, így saját elektromágneses mezőt
alakítasz ki a tested körül. Így már marad energiád arra is, hogy valami újat
teremts.

2.8 ábra
Ha eltereled a figyelmed a múlt-jelen valóságáról vagy a kiszámítható jövő valóságáról, visszaáramlik hozzád az energia, és saját elektromágneses mezőt alakítasz ki. Így
már marad energiád arra is, hogy meggyógyítsd magad vagy új tapasztalatokat szerezz

Nem meglepő módon a figyelmed újra kezd elkalandozni. Ha nem hagyod

abba a meditációt, a tested egyre ingerültebbé és türelmetlenebbé válik,
mivel nem bírja a tétlenséget. Végső soron te programoztad arra, hogy
mindennap felkeljen és ugyanazt a rutint csinálja végig. Abba akarja hagyni
a meditációt, ki akarja nyitni a szemét, és látni akar valakit. Hallani akar
valamit a tévéből vagy a telefonból. Jobban szeretné megízlelni a reggelit,
mint csak tétlenül ücsörögni. Szeretné megszagolni a friss kávét, ahogy
minden reggel szokta, és szeretne érezni valamit, mondjuk egy forró
zuhanyt, mielőtt elkezdődne a nap.
A test az érzékszerveken keresztül akarja megtapasztalni a fizikai
valóságot, hogy átélhessen egy érzelmet, a te célod azonban az, hogy egy
érzékszerveken túli világot teremts, amelyet nem az elme szerepét betöltő
test ural, hanem te magad funkcionálsz elmeként. Valahányszor tehát
tudatára ébredsz a programnak, visszahozod a tested a jelen pillanathoz. A
test újra megpróbál visszatérni a jól ismert múlthoz, hiszen egy kiszámítható
jövőben szeretne gondolkodni, de te nem engeded. Valahányszor
felülemelkedsz ezeken az automatikus szokásokon, az akaratod meghaladja
a programot. Ahányszor csak visszavezeted a tested a jelen pillanathoz,
mintha csak egy állatot idomítanál, új elméhez kondicionálod át a tested.
Ahányszor csak tudatára ébredsz a programnak, és erőfeszítést teszel a jelen
pillanat érdekében, azt állítod, hogy az akaratod meghaladja a programod.
Ha kitartóan visszavezeted a jelen pillanathoz a figyelmed (következésképp
az energiád), és minden alkalommal megfigyeled, mikor vagy jelen és mikor
nem, előbb-utóbb a tested megadja magát. Valahányszor észreveszed, hogy
elkalandoztál a jelentől, de kitartóan visszavezeted a figyelmed a
pillanathoz, gyengülni fognak a jól ismert valóságodhoz fűződő energetikai
kötelékek. Amikor visszatérsz a pillanathoz, valójában mindig
felülemelkedsz a fizikai világban létező éneden, és közelebb kerülsz a
kvantummezőhöz (erről a fogalomról részletesebben a következő fejezetben
lesz szó).
Minden háború legnehezebb része az utolsó csata. Ez azt jelenti, hogy ha a
tested dühöngeni kezd az elme szerepében, és olyan gondolatokat ébreszt
benned, hogy nem tudsz továbbmenni, és azt akarja, hogy állj meg és térj
vissza az érzékszervi valósághoz, te csak tarts ki. Most tényleg az
ismeretlenbe lépsz – és előbb-utóbb sikerül elkezdened felszámolni a belső
érzelmi függőséget. Ha felülemelkedsz a bűntudaton, a frusztráción, a
neheztelésen vagy a kisebbrendűségi érzésen, megszabadítod a tested
azoknak a szokásoknak és érzelmeknek a kötelékeitől, amelyek a múlthoz
láncolnak – és így energia szabadul fel, amely most visszaáramlik hozzád.
Ahogy a testben felszabadul ez a sok érzelmi energia, megszűnik elmeként
funkcionálni. Felfedezed, hogy a félelem másik oldala a bátorság, a
nélkülözés másik oldala a teljesség, a kételyen túl pedig ott a tudás. Ha
belépsz az ismeretlenbe, és feladod a dühöd vagy a gyűlöleted, felfedezed a
szeretetet és az együttérzést. Ugyanarról az energiáról van szó, amely eddig
elraktározva szunnyadt a testedben, de most elérhetővé vált, és a
segítségével új sorsot teremthetsz magadnak.
Amikor tehát megtanulsz felülemelkedni önmagadon – vagy inkább
önmagad és életed emlékén –, felszámolod a dolgokhoz, személyekhez,
helyszínekhez és időpontokhoz láncoló kötelékeket, amelyek miatt nem
tudsz elszakadni a múlt-jelen valóságától. Ha végre felülemelkedsz a
haragodon vagy a frusztrációdon, és felszabadítod a múltadban csapdába
esett energiát, ez az energia visszaáramlik hozzád. Ha felszabadítod a
mindeddig a túlélési érzelmek börtönében rekedt kreatív energiát – mind
önmagadban, mind a környezetedben –, saját energiamezőt alakítasz ki a
tested körül.
Haladó workshopjainkon meg is mértük a visszaáramló energia mértékét.
Vannak szakértőink, akik egy rendkívül érzékeny műszert, úgynevezett
gázkibocsátás-vizualizáló (GDV) készüléket használnak, amelyen még egy
speciális szenzor is van (úgynevezett Sputnik antenna), amelyet dr.
Konsztantyin Korotkov fejlesztett ki. Ez a műszer az elektromágneses
háttérsugárzást méri a termekben, és regisztrálja a workshop előrehaladtával
bekövetkező energiaváltozásokat. Egyes haladó workshopjaink első teljes
napjának végén néha azt tapasztaljuk, hogy az energia visszaesik a teremben.
Ez azért történik, mert valahányszor meditálni kezdünk, és a tanítványoknak
felül kell emelkedniük önmagukon azzal, hogy elszakítják az ismert
valóságuk személyeihez és tárgyaihoz fűződő kötelékeket, ez a sok energia
mind visszaáramlik hozzájuk. Energiát vonnak el a nagyobb mezőből, a
terem energiamezője pedig csökken, ahogy a résztvevők elkezdik saját,
egyéni energiamezőjüket létrehozni a testük körül – és így már lesz elég
energiájuk ahhoz, hogy új sorsot teremtsenek maguknak. Természetesen
miután az első napon mindenki felülemelkedik önmagán, saját fénymezőt
épít ki, majd napról napra növekszik az energiája, lassan elkezd hozzájárulni
a terem közös energiájához. Ezért aztán a workshop végére azt tapasztaljuk,
hogy megint emelkedik az energia szintje. Ezt a folyamatot ábrázolja
vizuális formában a színes betétlapok 1A és 1B ábrája.
Nagymértékben növeli a sikeres meditáció esélyét, ha elég időt adsz
magadnak, és nem vonja el a figyelmed az, hogy megpróbálod siettetni az
élményt. Én például két teljes órát szánok a meditációra. Nem mindig van
szükség ilyen hosszú időre, de mostanra már eléggé ismerem magam ahhoz,
hogy tudjam, hogy ha csak egy órát szánok rá, azt fogom érezni, hogy nincs
elég időm. Ha viszont két órám van, nyugodt maradok, tudván, hogy van
elég időm rátalálni a jelen pillanatra. Néha könnyen és gyorsan rátalálok a
pillanat optimális pontjára, máskor viszont egy egész órán át kell
próbálkoznom, hogy visszahozzam az agyam és a testem a jelenbe.
Rendkívül elfoglalt ember vagyok. Előfordul, hogy mindössze három
napra utazom haza két workshop vagy más esemény között. Ilyenkor reggel
alig nyitom ki a szemem, máris azokon a találkozókon jár az eszem,
amelyeket aznapra terveztem a csapatom tagjaival, és mentálisan
elpróbálom, amit meg kell beszélnünk. Azután végiggondolom, milyen e-
maileket kell elintéznem, mielőtt elmegyek a meetingekre. Azután a délutáni
repülőutamra gondolok. Végül végigmegyek rajta, kiket kell felhívnom,
miközben kimegyek a reptérre. Nem részletezem tovább.
Miközben a fejemben csupa ismert ember jár, akivel találkoznom kell,
csupa ismert hely, ahová el kell mennem, csupa ismert teendő, amit el kell
végeznem és csupa ismert időpont a megszokott valóságomból, ráébredek,
hogy arra hangolom elő az agyam és a testem, hogy olyan legyen, mintha ez
az előre elképzelt jövő már is megtörtént volna. Tudatára ébredek, hogy egy
ismert jövőre irányítom a figyelmem, megpróbálom leállítani, és visszatérek
a jelen pillanathoz. Ezzel elkezdem leépíteni az ehhez tartozó idegrendszeri
kapcsolatokat. Néha előfordul, hogy elérzékenyülök, elfogy a türelmem
vagy frusztrációt érzek egy-egy aznapi történés miatt. Mivel az érzelem a
múlt lenyomata, az energia pedig oda áramlik, ahová a figyelmem irányítom,
ráébredek, hogy a múltba fektetem az energiám. Aztán, mivel a
stresszhormonok valószínűleg felizgatják az agyam, a testem pedig magas
frekvenciájú béta-hullám-állapotot idéz elő, meg kell nyugtatnom magam, és
visszatérni a jelen pillanathoz. Eközben már nem a megszokott áramköröket
hozom működésbe az agyamban, amivel visszanyerem az energiám a
múltból.
Ha tudatára ébredek azoknak a megszokott gondolatoknak, amelyek a
megszokott és jól ismert érzésekhez kapcsolódnak, és leállítom a megszokott
érzéseim, a testem többé nem a múlthoz kondicionálom és többé nem a
megszokott géneknek adok jelzést a megszokott módon. Mivel pedig az
érzelem nem más, mint a környezeti tapasztalatok végterméke, és a
környezet adja a jelzéseket a génnek, ha már nem a megszokott érzéseket
érzem, többé nem a megszokott géneket választom ki, és nem nekik adok
utasítást a megszokott módon. Ez nem csupán egészségi állapotomra lesz
hatással, hanem egyúttal a testemet sem egy előre kiszámítható jövőre
hangolja elő az alapján, hogy eddig valójában a múltban éltem. Azzal tehát,
hogy meggátolom ezeket a megszokott érzéseket, megváltoztatom a testem
genetikai programját. Mivel a tartós stressz hormonjai leszabályozzák az
egészséges gének kifejeződését, és betegséget okoznak, valahányszor képes
vagyok leállítani magam, ha észreveszem, hogy a stresszhez kapcsolódó
érzelmek jelentkeznek, többé nem kondicionálom arra a testem, hogy a
stresszes érzelmek rabja legyen.

2.9 ábra
Ha az ember megtalálja a bőkezű pillanat optimális pontját, megszűnik létezni megszokott múltja és kiszámítható jövője, és készen áll arra, hogy új lehetőségeket teremtsen

Ha jól csinálom, és túlemelkedem az ismert múltam és jövőm megszokott

gondolatain és érzésein, ez a kiszámítható jövő (és vele együtt a jól ismert
múlt, amellyel mindeddig megerősítettem) energetikailag, neurológiailag,
biológiailag, kémiailag, hormonálisan és genetikailag is megszűnik létezni.
Ha pedig többé nem a jó öreg, megszokott idegi hálózatokat hozom
működésbe (azzal, hogy nem gondolok többé az egyes helyszínekhez és
időpontokhoz köthető személyekre és dolgokra), és újra meg újra visszatérek
a jelen pillanathoz, visszanyerem az energiám. Nézd meg a 2.9 ábrát, és
megérted, hogyan szűnik meg létezni a megszokott múlt és a kiszámítható
jövő.
Immár a bőkezű jelen pillanat optimális pontján vagyok, és marad
energiám teremteni. Saját energiamezőt építettem ki a testem körül.
Valahányszor azon dolgoztam – néha órákon át –, hogy felülemelkedjek
önmagamon, és rátaláljak az örök mostnak hívott helyre, és valóban sikerült
is az áttörés, mindig ugyanarra gondoltam: Hogy ez mennyire megérte!
3. fejezet
 HANGOLÓDJ RÁ AZ ÚJ LEHETŐSÉGEKRE A
KVANTUM BIRODALMÁBAN!

Felülemelkedni a testen, a környezeten és az időn nem könnyű – mégis

megéri, hiszen ha lecsatlakozunk a háromdimenziós valóságról, belépünk
egy teljesen más valóságba, a kvantum valóságába; vagyis a végtelen
lehetőségek birodalmába. Ezt a valóságot elég nehéz leírni, mivel nem
hasonlít semmihez, amihez a fizikai univerzumban hozzászoktunk. A
newtoni fizika törvényei, a világ működéséről alkotott gondolataink itt
egyszerűen érvényüket vesztik.
A kvantummező (avagy egyesült mező) egy olyan, láthatatlan energia- és
információs mező – de hívhatjuk értelem- vagy tudatmezőnek is –, amely
téren és időn kívül létezik. Itt nincs semmi fizikai vagy anyagi dolog.
Túlmutat minden érzékszervi tapasztalaton. Ez az egyesült energia- és
információs mező uralja a természeti törvények egészét. A tudósok régóta
fáradoznak azon, hogy kvantifikálják ezt a folyamatot, és jobban
megérthessük, így egyre többet tudunk róla.
Saját, személyes ismereteim és tapasztalatom alapján úgy vélem, hogy
létezik egy önszervező értelem, amely energiából áll, és amely a megfigyelés
révén formálja rendbe az univerzumokat és galaxisokat. Gyakran mondják
nekem, hogy ez az elmélet kissé tudománytalanul hangzik. Erre mindig a
következő kérdéssel felelek: Mi jön létre egy robbanást követően – rend
vagy rendezetlenség? Rendezetlenség – válaszolják. Mire én: Akkor hogy
lehet az, hogy az ősrobbanás után, amely a valaha történt legnagyobb
robbanás volt, ekkora rend keletkezett? Minden bizonnyal valamiféle
értelem szervezi az energiát és az anyagot formába, és egyesíti a természeti
erőket annak érdekében, hogy létrejöhessen egy ilyen remekmű. Ez az
értelem, ez az energia pedig nem más, mint a kvantummező vagy egyesült
mező.
Hogy érzékeltetni tudjam, mégis milyen ez a mező, képzeljük el, hogy az
összes ember, állat, növény és tárgy – mind a természeti, mind az ember
alkotta – eltűnik a Földről, majd eltűnnek a kontinensek, a tengerek, végül
maga a Föld is. Ezután eltűnik az összes bolygó, a Hold és maga a Nap is a
naprendszerünkből. Majd eltűnik az összes naprendszer a galaxisból, aztán
az összes galaxis az univerzumból. Nincs levegő, még fény sincs, amelyet a
szemünk észlelhetne. Csak a teljes sötétség marad, az űr, a nullpontmező.
Ezt azért fontos észben tartanod, mert amikor tudatként a jelen pillanatban
belépsz az egyesült mezőbe, egy végtelen, sötét térben találod magad – ahol
nincs semmi anyagi.
Most képzeld el azt, hogy nemcsak hogy semmit sem látsz itt, de mivel a
fizikai tested nélkül lépsz be ebbe a birodalomba, látásod sincs, amellyel
felfoghatnád a világot – és persze nincs képességed a hallásra, a tapintásra, a
szaglásra vagy az ízlelésre sem. Egyáltalán, semmiféle érzékszervvel nem
rendelkezel. A kvantummezőben az egyetlen létmód a tudatosság.
Pontosabban szólva e birodalom megtapasztalásának egyetlen útja nem az
érzékszerveken, hanem a tudatosságon át vezet. Mivel a tudatosság
éberséget is jelent, vagyis odafigyelést és észrevevést, ha felülemelkedsz az
érzékszervi világon, és odafigyelsz a kvantummező energiájára, a tudatod
magasabb szintű információkkal és frekvenciákkal kerül kapcsolatba.
Mindezek fényében furcsán hangozhat, hogy a kvantummező mégsem
üres. Ez a végtelen mező rezgéssel és energiával van tele, és minden rezgés
információt hordoz. Fogjuk fel tehát a kvantummezőt úgy, mint ami tele van
végtelen mennyiségű energiával, amely a fizikai világon túli tartományban,
az érzékszervek világán túl rezeg, és a láthatatlan energiahullámok
segítségével mi is részt tudunk venni a teremtésben. De pontosan mit is
teremthetünk ezzel a rengeteg, a lehetőségek tengerének végtelenjében
úszkáló energiával? Ez egyedül tőlünk függ, hiszen – tömör
megfogalmazásban – a kvantummező az az állapot, amely az összes
lehetőséget magában hordozza. Ahogy az imént mondtam: amikor a
kvantumuniverzumban találjuk magunk, akkor tiszta tudatként vagy
éberségként létezünk: olyan éberségként, amely megfigyeli a lehetőségek
végtelen mezőjét, amely egy még hatalmasabb tudaton és egy még
magasabb szintű energián belül létezik.
Amikor tudatként belépsz ebbe a hatalmas térbe, nincsenek körülötted
testek, emberek, tárgyak, helyek és nincs idő se. A lehetőségek azonban
végtelenek, ugyanis energia formájában ezrek léteznek itt. Ha tehát az életed
ismert dolgaira gondolsz, visszakerülsz a téridő háromdimenziós valóságába.
Ám ha elég hosszú ideig tudsz megmaradni az ismeretlen sörétjében,
képessé válhatsz arra, hogy ismeretlen dolgokat teremts az életedben.
Amikor az előző fejezetben arra kértelek, hogy térj vissza a jelen
pillanathoz, azt mondtam, állítsd le magad, ha észreveszed, hogy a
kiszámítható jövőn gondolkodsz vagy épp a jól ismert múltat idézed fel, és
helyette egyszerűen csak lépj be ebbe a végtelen térbe puszta tudatként, hogy
ne a háromdimenziós, anyagi világ szereplőire és tárgyaira összpontosítsd a
figyelmedet – úgymint a saját tested, a körülötted élő emberek, a tárgyaid, az
egyes helyszínek vagy maga az idő. Ha jól csinálod, nem marad más
belőled, mint a tiszta tudat. Így juthatsz el ide.
Most pedig támasszuk alá egy kicsit ezt az elméletet, vizsgáljuk meg,
hogyan fedezték fel a kvantumuniverzumot a tudósok. Ez akkor történt,
amikor elkezdték tanulmányozni a szubatomi világot. Felfedezték, hogy az
atomok, a fizikai univerzum összes létezőjének alkotóelemei egy
atommagból és az azt körülvevő nagyméretű mezőből állnak, amelyben egy
vagy több elektron helyezkedik el. Ez a mező az aprócska elektronokhoz
képest olyan óriási, hogy 99,999999999999 százalékban üres térnek tűnik.
Ám, ahogy fentebb írtam, ez a tér valójában nem üres: óriási energiarezgések
sora található benne, amelyek együttesen egy láthatatlan, összekapcsolódó
információs mezőt alkotnak. Az ismert univerzumban tehát – bármilyen
tömörnek tűnnek is a dolgok – valójában minden 99,999999999999
százalékban puszta energia vagy információ.1 Mi több, az univerzum
legnagyobb részét ez az „üres” tér alkotja; az anyag egy összemérhetetlenül
kicsi alkotóelem a fizikai tulajdonságokkal nem rendelkező tér tágasságához
képest.
A kutatók hamarosan felfedezték, hogy az ebben a hatalmas térben mozgó
elektronok tökéletesen kiszámíthatatlan módon viselkednek – mintha nem
ugyanazok a törvények vonatkoznának rájuk, mint a makrokozmoszban
található anyagra. Az egyik pillanatban még jelen vannak, a másikban pedig
már eltűntek – nem tudjuk megmondani például, hogy az elektronok hol és
mikor fognak a legközelebb felbukkanni. Ez azért van, mert – ahogy a
kutatók végül felfedezték – az elektronok párhuzamosan léteznek a
valószínűségek végtelen sorában. Csak akkor omlik össze a láthatatlan
energia- és információs mező egy olyan részecskévé, amelyet mi
elektronként észlelünk, amikor egy megfigyelő a figyelmét valamilyen
anyagi „dolog” keresésére összpontosítja. Ezt hívják hullámfüggvény-
összeomlásnak, más szóval kvantumeseménynek. Ám amint a megfigyelő
félrenéz, és már nem figyeli az elektront, hanem elirányítja a figyelmét a
szubatomi anyagról, az megintcsak eltűnik az energiában. Más szóval a
fizikai anyag adott részecskéje (az elektron) mindaddig nem tud létezni,
amíg meg nem figyeljük. Abban a pillanatban, amikor már nem szenteljük
neki a figyelmünk, visszaváltozik energiává (konkrétan energiafrekvenciává,
amelyet a tudósok hullámnak hívnak) és lehetőséggé. Ily módon az elme és
az anyag kapcsolatban áll egymással a kvantum szintjén. (Egyébként
nemcsak mi, emberek vagyunk képesek szubjektív tudatként az elektront
megfigyeléssel formába önteni, hanem létezik egy objektív, egyetemes tudat
is, amely szüntelenül megfigyel mindannyiunkat és a háromdimenziós
valóságot, így alakítva ki a valóság formáját.)
De mit jelent ez ránk nézve? Nos, ha mindennap ugyanarról a mentális
szintről szemléled az életed, és egy bizonyos jövőt vársz a múltad alapján, a
végtelen energiamezőket ugyanazokba az információs mintázatokba
omlasztod össze, és ezt hívod életnek. Ha például felkelsz, és azt mondod
magadban: Hol van a fájdalmam?, a jól ismert fájdalom hamarosan
megjelenik, hiszen ezt vártad el tőle.
Képzeld csak el, mi történne, ha képes lennél elvonni a figyelmed a fizikai
világról és a környezetedről. Ahogy az előző fejezetben olvashattad,
amennyiben elirányítod a figyelmed a testedről, testtelenné válsz – és nem
lesz többé hozzáférésed az érzékeidhez (nem is vennéd hasznát nekik). Ha
elirányítod a figyelmed az életed szereplőiről, senkivé válsz – és megszűnik
identitástudatod szülőként, társként, testvérként, barátként vagy akár egy
szakma, vallási csoport, politikai párt vagy nemzet tagjaként. Nem tartozol
semmilyen rasszhoz, társadalmi nemhez vagy szexuális orientációhoz, és
eltűnik a korod is. Ha eltereled a figyelmed a fizikai környezeted tárgyairól
és helyszíneiről, megszűnsz valahol lenni. Végül pedig ha eltereled a
figyelmed a lineáris időről (amely a múlttól a jövő felé tart), megszűnsz az
időben lenni – a jelen pillanatba kerülsz, ahol a kvantummező összes
lehetősége párhuzamosan létezik. Mivel nem azonosítod magad többé a
fizikai világgal, és nem kapcsolódsz hozzá, többé nem próbálod anyag
segítségével megváltoztatni az anyagot – túllépsz az anyagi világon és azon,
hogy a téridőben létező testként tekints önmagadra. Egészen konkrét
értelemben a kvantummező végtelen sötétségébe kerülsz, ahol nem található
semmilyen anyagi létező. Ez lesz a közvetlen hatása annak, ha szüntelenül
azon dolgozol, hogy elérd a jelen pillanatot, amelyet az előző fejezetben
leírtam.
Amint ez megtörténik, figyelmed és energiád egy anyagon túli, ismeretlen
mezőbe kerül, ahol a végtelen lehetőségek léteznek – egy olyan mezőbe,
amelyet kizárólag a láthatatlan energia- és tudathordozó rezgések alkotnak.
A kvantumkutatókhoz hasonlóan, akik felfedezték, hogy ha a figyelmükből
kikerül az elektron, azonnal visszahúzódik az energia és a lehetőségek
birodalmába, neked is csupán annyit kell tenned, hogy elirányítod a
figyelmed az életedről vagy az életed emlékéről, és az életed rögtön csupa
lehetőséggé változik. Végső soron ha az ismertre fókuszálsz, az ismert lesz
az osztályrészed. Ha viszont az ismeretlenre szegezed a figyelmed,
lehetőséget teremtesz magadnak. Minél tovább maradsz a végtelen
lehetőségek mezején tiszta tudatként – tudatában annak, hogy tudatos vagy
ebben a végtelen, sötét térben – anélkül, hogy a testedre, dolgokra,
emberekre, helyszínekre vagy az időre irányítanád a figyelmed, és minél
tovább fekteted az energiád az ismeretlenbe, annál több új élményt vagy új
lehetőséget teremtesz magadnak. Ez a törvény.

Változások az agyban
A kvantummezőre nyíló kapu küszöbét nem tudod valakiként átlépni.
Senkivé kell válnod – puszta tudattá vagy éberséggé, gondolattá vagy
lehetőséggé, magad mögött hagyva minden anyagit, miközben egyedül a
jelen pillanat létezik számodra. Ehhez a folyamathoz pedig, ahogy az előző
fejezetben is mondtam, arra lesz szükség, hogy felszámold kémiai
függőségeid (legalábbis átmenetileg), amelyek miatt rabja vagy a
gondolataidat mindeddig vezérlő megszokott érzelmeknek, és ne érezd
magad úgy, ahogy eddig, mert csak így tudod a háromdimenziós anyagi
világról (a részecskéről) áthelyezni a figyelmed az energiára vagy
lehetőségre (a hullámra). Mindennek ismeretében valószínűleg nem lesz túl
meglepő, ha azt mondom, hogy egy ilyen élmény meglehetősen komoly
változásokat tud előidézni az agyban.
Először is, mivel a fizikai létet meghaladó lényként tekintesz önmagadra,
ami azt jelenti, hogy nincs okod külső veszélytől tartani, gondolkodó agyad
– a neokortex, a tudatos gondolkodás helye – lelassul, kevésbé izgatottá
válik, és elkezd holisztikusabb módon működni. Korábban szó volt már
arról, hogy a stresszhormonok szerinti élet azt váltja ki, hogy az
agyhullámok rendkívül zavaros, rendezetlen mintázatokba rendeződnek (ami
pedig azt jelenti, hogy a testünk nem tud hatékonyan működni), mivel
megpróbálunk mindent előre kiszámítani és kézben tartani. Túl erősen
koncentrálunk, figyelmünk egyik személyről, tárgyról, helyről és időpontról
a másikra ugrál, ami a már ismert dolgokhoz rendelt különböző
idegrendszeri hálózatokat hozza működésbe.
 Ha belesimulunk a jelen pillanatba, és tudatosítjuk ezt a végtelen
információs mezőt – az örök űrt –, ahol semmi fizikai nem létezik, és ha a
gondolataink végre eltávolodnak az egyes személyektől, dolgoktól,
helyszínektől és időpontoktól, már nem az eddig megszokott agyi
szegmensek idegrendszeri hálózatait hozzuk működésbe. Ha pedig
tudatunkat, amely mindeddig az anyagra (tárgyakra, emberekre,
helyszínekre, a testünkre és az időre) volt beszűkülve a külső
környezetünkben, most kitágítjuk végre, és tudatosítjuk magunkban ezt a
végtelen sötétséget azzal, hogy figyelmünk középpontjába a semmit, a teret,
az energiát és az információt állítjuk, az agyunk változásnak indul.

3.1 ábra
Ha eltereljük a figyelmünket az anyagi világról, helyette megnyitjuk a tudatunk az ismeretlen birodalma felé, és megmaradunk a jelen pillanatban, az agy koherens módon
működik. Ha az agy koherens, holisztikusabb állapotban tud működni, az egyén pedig teljesebbnek érzi magát

Ha az agy a stresszhormonok hatására izgatottá válik, figyelmünk beszűkül és ide-oda cikázik az ismert külső világ személyei, dolgai, tárgyai és helyszínei között, akkor az
agy inkoherens módon tüzel. Ha pedig az agy kibillen az egyensúlyából, az ember szétaprózódik, a figyelme szétesik, és a dualitás és a szeparáció uralkodik el rajta
A különböző agyi szegmensek, amelyek korábban további részekre
oszlottak, most elindulnak az egyesülés útján, és megkezdődik egy
koherensebb, teljesebb agyi állapot kialakulása. A különböző
neuronközösségek elkezdik keresni a kapcsolatot egymással, és nagyobb
közösségekké szerveződnek. Szinkronizálódnak, organizálódnak és
integrálódnak. Márpedig ami az agyban szinkronra lép egymással, az össze
is kapcsolódik benne. Ha az agyad koherenssé válik, te magad is koherenssé
válsz. Ha rendezettebb lesz, te is rendezettebb leszel, ha pedig jól működik,
te is jól fogsz működni. Röviden: ha holisztikusabb módon működik, te
magad is teljesebbnek érzed majd magad. Más szóval: amint elkezdesz éber
tudatként kapcsolódni az egyesült mezőhöz (vagy ha jobban tudatosítod
magadban azzal, hogy rá összpontosítod a figyelmed), a biológiád is
teljesebbé és egységesebbé válik, hiszen az egyesült mező, amint neve is
mutatja, nem más, mint egyesült energia.
Hogy tisztábban lássuk a koherencia és az inkoherencia közti különbséget,
nézzük meg a színes betétlapokon található második rajzot, illetve a 3.1
ábrát. Amint látható, ha az agyhullámok koherensek, akkor fázisban vannak
egymással; a hullámok tetőpontjai és mélypontjai egybeesnek. Mivel a
koherens agyhullámok rendezettebbek, egyúttal nagyobb erő is van bennük –
mondhatni, közös nyelvet beszélnek, ritmusban vannak egymással,
ugyanarra az ütemre táncolnak és ugyanazon a frekvencián osztoznak, ami
megkönnyíti közöttük a kommunikációt. Szó szerint egy hullámhosszon
vannak. Ha azonban az agyhullámok inkoherensek, akkor az egyes
agyterületek és testrészek felé kibocsátott elektrokémiai üzenetek vagy
jelzések zavarossá és rendezetlenné válnak, így a test nem képes
kiegyensúlyozott, optimális módon működni.
A másik változás, amelyet az agy a kvantummezőbe történő belépéssel
tapasztal, az, hogy az agyhullámok egy alacsonyabb frekvenciatartományba
kerülnek – a béta-hullámok felől elmozdulnak a koherensebb alfa- és théta-
agyhullámok irányába. Ez azért fontos, mert ha az agyhullámaink
lelassulnak, tudatunk székhelye kimozdul a gondolkodásért felelős
neokortex területéről, és áthelyeződik a köztiagyba (a limbikus rendszerbe),
ahol kapcsolatba lép az autonóm idegrendszerrel – a test tudat alatti
operációs rendszerével (lásd a 3.2 ábrát). Ez az idegrendszer azon része,
amely az olyan folyamatokért felelős, mint az emésztés, a
hormonkiválasztás, a testhőmérséklet és a vércukorszint szabályozása, a
szívverés, a fertőzésekkel szembeszálló antitestek előállítása, a sérült sejtek
helyreállítása, valamint miriádnyi egyéb testfunkció, amelyek a tudomány
jelenlegi ismeretei szerint kívül esnek tudatos irányításunk alól. Lényegében
az autonóm idegrendszer tart minket életben. Legfőbb feladata az, hogy
rendet és homeosztázist teremtsen, amelyek kiegyensúlyozottabbá teszik az
agyat, ebből következően pedig a testet is. Minél tovább meg tudunk
maradni a jelen pillanatban senkiként, semmiként, időn és téren kívül, annál
integránsabbá és koherensebbé válik az agyunk. Ekkor lép működésbe az
autonóm idegrendszer, és kezdi el gyógyítani a testet – mivel a tudatunk
összeolvad az ő tudatával.

3.2 ábra
Az agyhullámok lelassulásával, amikor elkezdesz kevésbé figyelni a testedre, a környezetedre és az időre, a tudat kiáramlik a neokortexből, és áthelyeződik a limbikus
rendszerbe – az autonóm idegrendszer székhelyébe (az ábrán az agy középső része felé mutató sötét nyilak jelölik ezt a folyamatot). Ugyanakkor ha a két rendszer keresztezi
egymást, az autonóm idegrendszer – amelynek feladata az egyensúly megteremtése – közbelép, és koherenciát teremt a neokortexben, a gondolkodó elme székhelyében (ez
utóbbi folyamatot az agy pereme felé mutató világosabb nyilakkal jelöltük)

Más szóval: ha megmaradsz a jelen pillanatban, elállsz az útból saját magad

elől. Ha tiszta tudattá, tiszta éberséggé válsz, és az agyhullámaid
elmozdulnak béta felől alfa, sőt théta felé, az autonóm idegrendszer – amely
sokkal jobban tudja, mint a tudatos elme, hogyan kell meggyógyítani a testet
– közbeavatkozik, és végre lehetősége nyílik nagytakarítást végezni. Így jön
létre a koherencia az agyban. A színes betétlapok 3A–3C tábláin három
különböző agyi CT látható. A 3A tábla egy normális, béta-hullámhosszon
gondolkodó személy agyát ábrázolja. A 3B táblán látható képet akkor
készítettük, amikor egy tanítványunk a nyitott fókuszt demonstrálta, így
létrejöttek nála a koherens, szinkronizált alfa-agyhullámok. A 3C tábla egy
mélyebb agyhullámállapotot mutat be koherens, szinkronizált thétával.
Ha ebben az állapotban felhagysz az ismert dolgok – a megszokott életed
– megerősítésével, és helyette az ismeretlenbe fekteted az energiád (mintha
csak pénzt fektetnél be egy bankszámlára), képessé válsz arra, hogy új,
ismeretlen lehetőségeket teremts magadnak. Hasonlóképp ahhoz, ahogy az
anyagi természetű elektron azonnal visszaváltozik anyagtalan energiává a
kvantummezőben, amint kikerül a tudósok megfigyelése alól, ha nem
figyelsz többé a fájdalmadra, a rutinszerű életedre és a problémáidra,
visszaváltoznak energiává – végtelen számú lehetőséggé, tiszta eshetőséggé.
Csak ha már valóban jelen vagy ezen a nagy lehetőségeket kínáló, téren és
időn kívül eső helyen – ott, ahonnan az összes anyagi dolog származik –,
akkor tudod elkezdeni megteremteni az igazi változást.
2016-ban egy négynapos, haladó tacomai workshopunkon elvégeztünk
egy kísérletet, hogy demonstráljuk, hogyan is történik mindez. A workshop
117 résztvevőjének agyhullámát mértük elektroenkefalogram segítségével.2
Az EEG-vizsgálatokat a workshop előtt és után is elvégeztük. Arra voltunk
kíváncsiak, hogy észlelhetők-e változások az agyfunkciók két
paraméterében. Az első paraméter azt jelölte, mennyi ideig tartott a
tesztalanyoknak eljutni a meditációs állapotba, vagyis egy olyan állapotba,
amikor legalább 15 másodpercen át meg tudtak maradni az alfa-agyhullám
szintjén. Azt találtuk, hogy a résztvevők a négynapos workshop végére 18
százalékkal gyorsabban érték el a meditációs állapotot.
A második paramétert a delta-agyhullámok (amelyek a tudatalatti
mélyebb rétegeibe történő belépésre utalnak) és a magasabb frekvenciájú
béta-hullámok (amelyeket rendszerint a stressz magas szintjéhez kötünk)
egymáshoz viszonyított aránya adta. A szorongó emberek általában magas
frekvenciájú béta-hullámokat és alacsonyabb szintű delta-hullámokat
produkálnak. Azt szerettük volna megtudni, hogy a meditáció – konkrétan a
kvantum birodalmában történő sikeres elmerülés, a senkivé és semmivé
válás, a téren és időn kívül kerülés – javítja-e ezeket az értékeket, és erre
pozitív választ kaptunk. A résztvevők magas frekvenciájú béta-agyhullámai
átlag 124 százalékkal lejjebb süllyedtek (ami arra utal, hogy csökkent
bennük a stressz), delta-agyhullámaik pedig átlag 149 százalékkal
emelkedtek (ami azt jelzi, hogy meditáció közben jobban átélték az egység
érzését). A magas frekvenciájú béta-hullámok delta-hullámokhoz
viszonyított mennyisége két százalékkal csökkent – mindössze négy nap
alatt. A 3.3 ábra foglalja össze az eredményeket. Megfigyelhető, hogy egyes
paraméterek száz százaléknál nagyobb mértékben változtak, ami arra utal,
hogy a résztvevők szokatlanul jelentős javulást értek el viszonylag rövid
időn belül. Ez aztán a természetfeletti!

3.3 ábra
A fenti táblázat a 2016 januárjában, Tacomában megrendezett haladó workshopunkon tapasztalt, az agyhullám-tevékenységekben végbement változásokat mutatja

Változtasd meg az energiád: a világos szándék és a felfokozott

érzelmek ötvözése
Ha eljutsz a nagylelkű jelen pillanat optimális pontjára, ahol az összes
lehetőség létezik a kvantummezőben, hogyan tudod ezen anyagtalan
lehetőségek egyikét-másikát valóra váltani az anyag háromdimenziós
világában? Nos, ehhez két dolog kell: világos szándék és felfokozott
érzelem. A világos szándék pontosan az, aminek hangzik – világosan meg
kell fogalmaznod, mit akarsz létrehozni, és a lehető legkonkrétabb módon,
részletesen le kell írnod. Tegyük fel például, hogy el akarsz menni nyaralni.
Hová akarsz utazni? Hogyan akarsz eljutni oda? Kivel akarsz menni vagy
kivel akarsz találkozni, ha odaértél? Milyen szállást szeretnél? Mit akarsz
csinálni, ha ott vagy? Milyen ételeket akarsz enni? Mit akarsz inni? Milyen
ruhákat viszel majd magaddal? Mit akarsz onnan hazahozni? Legyen minél
részletesebb – legyen olyan valószerű, amilyen csak lehet, mert majd a
lehetőség szimbólumaként egy betűt fogsz hozzárendelni minden egyes
paraméterhez. Ahogy az előző fejezetben olvastad, ezek a gondolatok,
amelyekből összeállnak a szándékaid, adják azt az elektromos töltést,
amelyet kiküldesz az egyesült mezőbe.
Ezután ötvöznöd kell ezt a szándékot egy emelkedett érzelemmel, mint
amilyen például a szeretet, a hála, az inspiráció, az öröm, az izgalom vagy a
csodálat, hogy csak néhányat említsünk. Azt az érzést kell megcsapolnod,
amelyben szerinted majd részed lesz, ha megvalósul a szándékod, és már a
konkrét élmény előtt át kell élned ezt az érzelmet. Az emelkedett érzelem
(amely magasabb energiaszintet képvisel) az a mágneses töltés, amelyet
kisugárzol a mezőbe. Ahogy már mondtam, ha az elektromos töltést (a
szándékot) mágneses töltéssel (emelkedett érzelemmel) ötvözöd, az adott
létállapotodat tükröző elektromágneses jelzést hozol létre.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ilyen emelkedett érzelmek szívből jövő
érzelmek. Általában amikor a fent említettekhez hasonló érzelmeket élünk
át, azt vesszük észre, hogy a szívünk dagadni kezd. Ez azért történik így,
mert az energiánk erre a területre áramlik, és ennek következtében jönnek
létre az ilyen csodálatos, emelkedett érzelmek, amelyek arra késztetnek
minket, hogy adjunk, hogy gondoskodjunk, tápláljunk, bízzunk, teremtsünk,
összekapcsolódjunk, biztonságban érezzük magunk, szolgáljunk és hálásak
legyünk. A stresszes érzelmekkel ellentétben, amelyekről az előző fejezetben
volt szó, és amelyek elvesznek a testet körülvevő információs mezőből, az
efféle, szívből jövő érzelmek hozzájárulnak a test energiamezőjéhez. Mi
több, az efféle, a szívünk megnyílásakor teremtődő energia rendezettebbé és
koherensebbé teszi nemcsak az agyat, de magát a szívet is, és ez mérhető
módon megmutatkozik a mágneses mezőben.3 Ez a cselekvéssor az, amely
összekapcsol minket az egyesült mezővel. Ha pedig párosítjuk a szándékot
(az elektromos töltést) ezzel az energiával (a mágneses töltéssel), új
elektromágneses mező jön létre. Mivel az energia nem más, mint rezgés, és
minden rezgés információt hordoz, ez az emelkedett energia lesz
gondolataink vagy szándékaink hordozója.
Ne feledd: a kvantummező lehetőségei kizárólag elektromágneses
rezgések (információhordozó frekvenciák) formájában léteznek, és ilyen
állapotukban érzékszervi úton egyelőre hozzáférhetetlenek. Logikus tehát,
hogy az új elektromágneses szignálod olyan elektromágneses frekvenciákat
vonz magához a mezőben, amelyek rezgésszámukban megegyeznek vele.
Más szóval: ha rezgésszámbeli egyezés áll fenn az energiád és az egyesült
mezőn már létező bármiféle lehetőség között, elkezded magadhoz vonzani
ezt az új élményt. Az fog rád találni, miközben saját jövőd örvényévé válsz.
Ily módon tehát nem kell azon dolgoznod, hogy magadhoz vonzd azt, amit
meg szeretnél valósítani, és nem is kell sehová elmozdulnod ahhoz, hogy
megszerezd magadnak (ez az anyag anyaggal történő megváltoztatása).
Tiszta tudattá kell válnod (testtelenné, senkivé, téren és időn kívülivé), és az
energiádat kell megváltoztatnod – a magadból sugárzott elektromágneses
szignált –, így ezt az eljövendő tapasztalatot automatikusan magadhoz
vonzod (az energiát anyaggá változtatod). Szó szerint ráhangolódsz egy új
jövő energiájára, közben pedig a megfigyelő (az egyesült mező) azt figyeli,
hogyan figyeled meg az új sorsod, majd áldását adja a teremtésedre. Vess
egy pillantást a 3.4 ábrára.

3.4 ábra
Ha benne vagyunk a jelen pillanatban, végtelen számú lehetőség nyílik meg előttünk, amelyek elektromágneses frekvencia formájában léteznek a kvantummezőn. Ha a
világos szándékot emelkedett érzelmekkel ötvözzük, teljesen új elektromágneses szignált küldünk a mezőbe. Ha pedig rezgésszámbeli egyezés áll fenn saját energiánk és az
adott potenciál energiája között, akkor minél hosszabb ideig tartjuk tudatunkban ezt az energiát, annál jobban magunkhoz vonzzuk az élményt.
Mindegyik betű egy-egy potenciált szimbolizál: a K új kapcsolatot jelent, az M új munkát, a P egy olyan problémát, amely megoldódik az életedben, az M misztikus
élményt, a Zs zseniális ötletet, az E egészséget, a B bőséget, az L pedig új lehetőséget

Mielőtt továbbmennénk, szeretném hangsúlyozni, hogy az emelkedett

érzelmek mennyire fontos szerepet játszanak abban, hogy ez az egyenlet
működjön. Hiszen ha úgy döntesz, hogy megfigyelsz egy olyan jövőt a
kvantummezőn, amelyet szeretnél megvalósulni látni, akkor, amennyiben
áldozatként vagy olyasvalakiként teszed ezt, aki szenved, boldogtalan vagy
korlátok közé szorítva érzi magát, az energiád nem lesz összhangban a
létrehozni kívánt dologgal, és nem fogod tudni magadhoz vonzani az új
jövőt. Csak a múlt fog ismétlődni. Lehet, hogy világos a szándékod, így
elméd már a jövőben van, mert el tudod képzelni, amit akarsz, ám ha ezeket
a jól ismert, korlátozó érzelmeket éled át, a tested továbbra is azt hiszi majd,
hogy még mindig a megszokott, korlátozó múlt élményvilágában él.
Ahogy az előző fejezetből kiderült, az érzelem nem más, mint mozgásban
levő energia, az emelkedett érzelmek pedig magasabb frekvenciát
hordoznak, mint a túlélési érzelmek. Ha tehát változást akarsz teremteni, azt
magasabb energiaszintről kell kezdeményezned, mint amilyet a bűntudat, a
fájdalom, a félelem, a harag, a szégyen vagy az értéktelenség képvisel.
Valójában semmilyen alacsony rezgésszámú energia nem tudja a jövőbeni
álmaid gondolatát hordozni. Csupán olyan tudatszintet tud képviselni, amely
ezekkel a korlátozott érzelmekkel egyenértékű. Ha tehát valamilyen
korlátlan dolog végrehajtására vállalkozol, érezd is magad korlátlannak! Ha
szabadságot akarsz teremteni, érezd magad szabadnak! Ha pedig valóban
meg akarod gyógyítani magad, emeld az energiád teljesebb szintre. Minél
emelkedettebb az érzelem, amelyet átélsz, annál nagyobb energiát sugárzol
magadból, és annál nagyobb hatást tudsz majd gyakorolni az anyagi világ
dolgaira. Minél nagyobb az energiád, annál rövidebb idő kell ahhoz, hogy
szándékod testet öltsön a világban.
E folyamat során ellazulsz, és hagyod, hogy egy nagyobb elme – az
egyesült mező tudata – olyan eseményt teremtsen, amely pont megfelelő.
Lényegében félreállsz az útból. Ha valamilyen ismeretlen élmény
meglepetést okoz, mert olyan, mintha a semmiből lépett volna elő, azért
lehet, mert valóban a semmiből teremtetted. Valami előbújt a semmiből,
mivel a semmiben teremtetted meg. Azért tud megtörténni egyetlen pillanat
alatt, mert a lineáris időn kívül eső birodalomban, a kvantummezőn
teremtetted meg, ahol az idő nem létezik.
Egy francia kutató, bizonyos dr. René Peoc’h frissen kikelt kiscsibékkel
demonstrálta a szándék hatalmát.4 A kibújó kiscsibékbe általában bevésődik
az anya képe, akihez kötődni fognak és akit a későbbiekben követnek. Ám
ha az anya nincs jelen a csibék kibújásakor, az első mozgó tárgyat kezdik
követni. Ha például egy csibe egy embert lát meg először, őt fogja.
Peoc’h készített a kísérletéhez egy speciális véletlenesemény-generátort,
egy számítógép által vezérelt robotot, amely véletlenszerűen fordult ide-oda
az udvaron; az idő 50 százalékában balra, 50 százalékában pedig jobbra.
Kontrollkísérletként Peoc’h először felvette a robot mozgását a ketrecben
úgy, hogy a csibék nem voltak jelen. Azt találta, hogy kellő idő elteltével a
robot pályája egyenletesen lefedi az udvar egészét. Ezután frissen kikelt
csibéket rakott a robot mellé. A csibék a várakozásnak megfelelően követni
kezdték a robotot körbe az udvaron. Miután megtörtént a bevésődés, Peoc’h
kivitte a csibéket az udvarról, és berakta őket egy ketrecbe úgy, hogy látták a
robotot, de nem tudtak elindulni felé.
 3.5 ábra
René Peoc’h kiscsibekísérletének szemléltető ábrája. Az A jelzésű rajz a véletlenesemény-generátor mozgását mutatja üres ketrec esetén. A B jelű rajz a véletlenesemény-
generátor mozgását mutatja akkor, amikor a csibéket áthelyezték az udvar jobb oldalán álló ketrecbe. Ha a csibék szándéka hatást tudott gyakorolni a véletlenesemény-
generátor mozgására az idő nagy részében, képzeld csak el, te mire vagy képes a jövő feléd vonzása érdekében

Ekkor valami megdöbbentő történt – a kiscsibék szándéka, hogy a közelébe

kerüljenek annak, amit az anyjuknak hittek (ez esetben a robotnak), valóban
befolyásolta a robot véletlenszerű mozgását: pályája nem fedte le az udvar
egészét, hanem megmaradt azon a felén, amelyik közelebb esett a csibékhez.
(Lásd a 3.5 ábrát.) Ha a kiscsibék szándéka képes volt befolyásolni egy
számítógép vezérelte robot mozgását, képzeld csak el, te mire vagy képes a
jövő feléd vonzása érdekében.
Az egyesült mező e részén tudatosítod magadban, mi az, ami már létezik,
és szándékod és figyelmed révén életre kelted. Itt válhatsz géniusszá. Itt
válhatsz gazdaggá. Itt válhatsz egészségessé. Itt élhetsz át misztikus élményt.
Itt teremthetsz magadnak új munkahelyet. Itt oldhatod meg életed
problémáit.
Ne feledd: mindezek a lehetőségek puszta elektromágneses potenciál
formájában léteznek a kvantummezőn – érzékszervileg nem tapasztalhatók
meg, hiszen még nem léteznek térben és időben. Kizárólag frekvenciaként
vagy információhordozó energiaként léteznek, amelyet be kell hangolni és
bele kell szemlélni ebbe a térbe és időbe. Márpedig ha ezt helyesen akarod
csinálni, rá kell csatlakoztatnod saját energiád és szándékod erre az
információra és energiára.
Nézhetjük ezt a következőképp is: ha azonos vagy minden, mindenki,
minden dolog, hely és idő tudatával és energiájával a lehetőségek hatalmas,
közös mezőjében, akkor a kvantummező egy adott potenciáljának
megfigyelése épp olyan, mintha tudatára ébrednél mondjuk a kezednek a
fizikai valóságban – már most kapcsolatban állsz vele, már most létezik. Ha
ráhangolódsz a jövőd energiájára, és szándékosan megfigyeled ezt a
potenciált a kvantummezőn, a végtelen energiamezők részecskékké omlanak
össze. Ezt hívják kvantumeseménynek, és ez válik olyan élménnyé, amely
aztán manifesztálódni tud a fizikai, háromdimenziós valóságban.
Ha pedig vége a meditációnak, és felkelsz, hiába térsz vissza az anyag
háromdimenziós világába, nincs más választásod, mint úgy érezni, mintha a
szándékod már meg is valósult volna vagy mintha az imáid máris
meghallgatásra találtak volna, mivel már megtapasztaltad az emelkedett
érzelmet azelőtt, hogy a tényleges tapasztalat bekövetkezett volna.
Bensőséges kapcsolat alakul ki közted és az új jövőd között, hiszen tudod,
hogy előre nem megjósolható formában fog megvalósulni (hiszen ha
kiszámítható lenne, már az ismert dolgok közé tartozna). Lényegében a
meditáció után új emberként kelsz fel – olyan énként, aki inkább energiának
érzi magát, mintsem anyagnak.
Ám tudatosnak kell maradnod, hiszen amint megfeledkezel magadról, és
elkezdesz azon stresszelni, mikor és hogyan fog bekövetkezni az esemény,
máris visszatérsz a régi énedhez – megpróbálod megjósolni a jövőt a múlt
alapján. Azonnal elkezded átélni a jól ismert érzéseket (a megszokott
alacsony energiaszinten), ezek pedig a már ismert gondolatokat
eredményezik, így akaratlanul meghozod azt a döntést, hogy megmaradsz az
ismert csapdájában. Mondhatjuk úgy is, hogy lecsatlakozol a jövőd
energiájáról, amint megérzed a múltad jól ismert energiáját.
Ha viszont újra és újra sikerrel rá tudsz hangolódni erre a választott, új
potenciálra, és kezded megszokni, nemcsak meditáció alatt fog sikerülni,
hanem például akkor is, ha sorban állsz a bankban. Rá tudsz hangolódni
akkor is, ha épp dugóban ülsz. Sikerülni fog akkor is, ha borotválkozol, főzöl
vagy elmész sétálni. Újra és újra sikerülni fog, nyitott szemmel is épp olyan
jól, mintha lehunyt szemmel meditálnál. Csak egyet ne feledj: valahányszor
ráhangolódsz a jövőd energiájára a jelen pillanatban, a jövődet vonzod
magad felé.
 Ha elég gyakran és helyesen csinálod, a biológiád múlt-jelen valósága
átvált egy jövő-jelen valóságra. Más szóval: agyad neurológiai szempontból
a múlt lenyomatából átváltozik a jövő térképévé. Ugyanakkor ha érzelmileg
megtanítod a testednek, milyen lesz átélnie a jövőt, átkondicionálod erre az
új, emelkedett érzelemre. Képessé válsz arra, hogy a megszokottól eltérő
géneknek adj utasítást a megszokottól eltérő módon, a tested pedig olyanná
teszed, hogy már most úgy nézzen ki, mintha az a jövő, amelyet világos
szándékoddal kiválasztottál, máris megtörtént volna. Ez azt jelenti, hogy
biológiai szempontból elkezded viselni a jövődet.

Jace átmegy kvantumba

Miután legidősebb fiam, Jace lediplomázott, egy nagy Santa Barbara-i
cégnél helyezkedett el, amely csúcstechnológiás kamerákat gyártott a
hadsereg számára. Szerződése lejártával átköltözött San Diegóba, és beállt
egy startupcéghez. Egy idő után azonban csalódott a vezetőségben, úgy
döntött, kilép, és utazgatni kezd. Imád szörfözni, ezért gondosan kidolgozott
egy részletes útitervet, amely szerint hét hónap alatt bejárja Indonéziát,
Ausztráliát és Új-Zélandot. Becsomagolta a bőröndjét a szörfdeszkákkal
együtt, és útra kelt. Ez lett élete legnagyobb kalandja. Hat hónap múlva
felhívott Új-Zélandról, és azt mondta:
– Figyi, apa, el kéne kezdenem gondolkodni azon, mihez kezdjek, ha
visszatérek a való világba. Szeretnék valami jobb munkahelyet teremteni,
mint a korábbiak, de most máshogy akarom csinálni. Sokat tanultam, amíg
szabadságon voltam.
– Jól van – feleltem. – Minden bizonnyal létezik olyan potenciál a
kvantummezőn, amelyre rá tudsz hangolódni, és amely új munkahelyet fog
eredményezni. Fogj egy papírt, írd rá az M betűt, majd rajzolj köréje két
kígyózó vonalat, amelyek az elektromágneses mezőt jelképezik.
(Erre érdemes neked is odafigyelned, mert a fejezet végén található
meditációban mi is valami hasonlót fogunk csinálni.)
Amikor kész lett, azt mondtam:
– Ez az M betű a lehetőséget szimbolizálja – azt a világos szándékot,
milyen munkát akarsz. De most egész pontosan meg is kell ezt, úgyhogy
írjuk össze, mit tartasz fontosnak ezzel kapcsolatban. Gondolkodj el, milyen
körülményeket jelent neked ez, az M betűvel szimbolizált új munkahely. Írd
az M betű alá a „szándék” szót, és írd össze a munkával szemben támasztott
elvárásaidat konkrét formában. Leírhatsz bármit, kivéve azt, hogy mikor
vagy hogyan fog megtörténni.
– Azt akarom, hogy a világon bárhonnan tudjak dolgozni – mondta Jace –,
és legalább annyit akarok keresni, mint az előző munkahelyemen. Hat
hónaptól egy évig terjedő, határozott idejű szerződést szeretnék, és imádnom
kell a munkám.
– Jó. Még valami? – kérdeztem.
– Igen, én akarok lenni a főnök, és saját csapatot akarok vezetni – mondta.
– Jól van, ez már elég világos szándék – feleltem. – Most valahányszor
erre az M betűre gondolsz, társítsd hozzá azt a jelentést, amelyet most
fogalmaztál meg – az összes olyan konkrétumot, amelyet meg akarsz
valósítani, és most szedtél össze. Menni fog?
Azt mondta, menni fog.
Ekkor arra kértem, képzelje el, hogyan fogja magát érezni, ha sikerült
megszereznie a munkát.
– A munka jellemzőivel kapcsolatos, imént összegyűjtött alszándékaid
mellé vagy alá – mondtam neki – írd fel ezt: „Emelkedett érzelmek – a
jövőm energiája.” Most pedig írjuk össze őket egyenként. Sorold!
– Azt akarom érezni, hogy erős vagyok, szeretem az életet, szabad
vagyok, és hálás – mondta, és ezzel be is azonosította azokat az emelkedett
érzelmeket, amelyeket arra akart használni, hogy magához vonzza a munkát.
Most már csak rendbe kellett állítani a dolgokat. Vess te is egy pillantást a
3.6 ábrára, hogy megértsd, mit csinált Jace.
– Van egy csomó szabadidőd. Lényegében csak szörfözöl meg nyaralgatsz
– mondtam neki –, úgyhogy nem lesz nehéz most megteremteni a jövőd.
Elkötelezed magad amellett, ami ahhoz kell, hogy új szignált küldj magadról
a mezőbe minden egyes nap?
Igennel felelt.
Ekkor átvettem vele újra a jelen pillanatra való rátalálás koncepcióját, az
összeszedettséget és az energiaszint növelését, hogy energiája képes legyen a
jövőre vonatkozó szándékát hordozni.
– Csak az M betű lebegjen a szemed előtt, miközben ezt az energiát
sugárzod magad köré, a testedet körülölelő térbe – mondtam. – Mintha csak
egy rádióállomásra próbálnál ráhangolódni, és megkeresni az információt
hordozó frekvenciatartományt. Minél tovább időzik a tudatod ebben az
energiában vagy minél tovább vagy tudatában a jövőd energiájának, annál
valószínűbb, hogy képes leszel magadhoz hívni az élményt. Ezért hát
hangolódj csak a jövőd energiájára mindennap. Ne feledd: bármit sugárzol
az egyesült mezőbe, a sorsoddal kísérletezel. Ha rezgésszámbeli egyezés áll
elő a saját energiád és ennek a potenciálnak az energiája között, rád fog
találni. Szóval, Jace, meg tudsz maradni ebben az állapotban?
– Igen – felelte ő.

3.6 ábra
Jace fiam így teremtett magának új munkahelyet. Az M betű egy potenciális új élményt szimbolizál. A bal oldalon, a Szándék felirat alatt Jace az elképzelt munkahely
vágyott konkrétumait írta le. A jobb oldalon, az Emelkedett érzelem alá azt írta össze, milyen érzelmeket él majd át, ha az élmény bekövetkezik. E két elem ötvözésével
mindennap úgy változtatta meg az energiáját, hogy egyre közelebb vonzotta magához az új munkáját

– Ha már ebben az új létállapotban leszel egy ideje, gondolkodj el azon is,

mit akarsz csinálni az új munka keretében – folytattam. – Milyen döntéseket
fogsz hozni? Milyen tevékenységeket fogsz végezni? Milyen élmények
várnak rád, és ezek milyen érzésekkel járnak majd? Éld át már most, itt, a
jelen pillanatban ezt az eljövendő valóságot. Emlékezz a jövődre ebben az új
létállapotban.
Vannak emberek, akik rögeszmésen aggódnak azon, mi lehet a
legrosszabb, ami történhet velük. Én épp az ellenkezőjét kértem a fiamtól:
rögeszmésen gondoljon arra, mi lehet a legjobb, ami történhet vele, ha
megvan az új munkahelye.
– Gondolj csak arra, hogy mennyi időd lesz szörfözni, hová tudsz majd
elutazni, milyen remek csapattal fogsz együtt dolgozni, mik lesznek az
erősségeik és hogy össze tudsz majd spórolni egy új házra és kocsira valót –
bátorítottam. – Mindennap játszadozz el ezekkel a gondolatokkal.
Hasonlóan azokhoz a zongoristákhoz és izomfejlesztőkhöz, akikről az
előző fejezetben volt szó, Jace is előfeszítette az agyát és a testét, hogy már
most úgy nézzen ki, mintha a vágyott jövő be is következett volna.
– Mivel az energia oda áramlik, ahová a figyelmed fókuszálod –
folytattam –, fektesd a figyelmed és az energiád ebbe az új jövőbe. Ahogy a
tested is követi az elméd minden reggel a zuhany alá – az ismertbe –, ha nem
hagyod abba a gyakorlást, a tested az ismeretlenbe is követni fogja az elméd.
Jace azt mondta, mindennap meditálni fog.
Egy hónap múlva hazajött. Amint leszállt Los Angelesben, kaptam tőle
egy sms-t, amely így szólt: „Szia, Apa, itthon vagyok. Fel tudsz hívni?”
Ajaj, gondoltam magamban. Most ugrik a majom a vízbe. Felhívtam, és
megkérdeztem, hogy van.
– Remekül – felelte. – Csak egy kicsit le vagyok égve. Nem tudom, mit
csináljak.
A bennem élő apa már majdnem kibökte, hogy „Ne aggódj, fiam, küldök
egy kis pénzt, amíg talpra állsz”, de a tanítói énem átvette az irányítást, és
így szólt:
– Szuper! Most aztán muszáj lesz nekilátnod a teremtésnek! Most az
ismeretlenben vagy. Majd meséld el, mi volt! – ezzel letettem a kagylót.
Éreztem, hogy ez kellemetlenül érinti, de ismertem, és tudtam, hogy
összeszedi magát, és nekilát a munkának.
Most, hogy sürgetővé vált a helyzet, Jace-nek is komolyan kellett vennie a
játékot. Elment Santa Barbarába az egykori egyetemi szobatársaihoz, akik
épp egy négynapos snowboardkirándulásra készültek, mint minden évben. A
négynapos hétvége után Jace megállt Santa Barbarában, mielőtt hazajött
volna, és csak úgy beugrott egy szörfboltba. Egyszer csak megpillantotta a
világ legjobb szörfdeszkaszkeg tervezőjét, aki véletlenül szintén ott volt.
Beszélgetni kezdtek, és a tervező hamarosan azt mondta neki: „Épp
mérnököt keresek szörfdeszkaszkegek tervezéséhez. Forradalmasítani fogjuk
az ipart. Hat hónap–egy év közötti időtartamra lenne rá szükségem, és
teljesen szabad kezet kapna – azt csinálhat, amit akar. Engem csak az
érdekel, hogy a végeredmény egy csúcsminőségű termék legyen.”
A történet folytatását könnyen ki lehet találni. Jace megkapta a munkát.
Egyéves szerződést kötött, amelyet bármikor megújíthat. Több pénzt keres,
mint az előző munkahelyén. Imádja az új munkáját, hiszen a szörf a
szenvedélye. Néha sms-eket kapok tőle, hogy „Nem hiszem el, hogy pénzt
kapok ezért.” A saját főnöke, bárhonnan dolgozhat, és fizetnek neki azért,
hogy kipróbálja az új szkegeket. Imádja az életét. Nem kellett CV-t írnia, se
telefonálnia, se e-mailt írnia, állásinterjúra mennie, sőt még egy jelentkezési
lapot sem kellett kitöltenie. Az élmény találta meg őt.
Ha senkivé és semmivé válunk, és az időn és téren kívül kerülünk,
eltereljük a figyelmünk a külvilág eseményeiről, amelyek megakadályozzák,
hogy jelen legyünk az egyesült intelligenciamezőben, amely ott van bennünk
és körülvesz minket. Befelé fordulunk, és egy olyan tudat számára vagyunk
jelen, amely szintén mindig jelen van bennünk. Amint ráhangolódunk erre a
mindenütt jelen levő tudatra, mintha csak tükörbe néznénk, ez a tudat néz
vissza ránk. Végre vissza tudja tükrözni azt, amit várunk tőle. Minél többet
időzünk el ezen a helyen, ahol nincs semmi anyagi, és minél több figyelmet
és energiát fektetünk bele, annál közelebb kerülünk az egyesült mezőhöz. Ha
megérkeztünk a végtelen lehetőségek oltárához, ha megváltoztatjuk az
energiánkat, megváltozik az életünk.
Ahogy közeledünk felé, és bizalmunkat az ismeretlenbe helyezzük –
anélkül hogy a figyelmünk visszatérne az érzékek anyagi világához a
háromdimenziós valóságban –, egyre jobban átéljük a belső egységet és
teljességet. Ez a folyamat elkezdi helyreállítani az ürességünket, a
szeparációnkat, a kettősségünket, a betegségünket és a szétforgácsolódott
személyiségünket. Ha mi magunk teljesebbé válunk, a biológiánk is
teljesebbé válik. Hiszen ha teljesek vagyunk, nem szenvedünk hiányt
semmiben. Nem hiányozhat semmi. Ezen a ponton pusztán csak
megfigyeljük azt, ami már létezik a lehetőségek és potenciálok
kvantummezőjében, és a figyelmünk és energiánk segítségével életre keltjük.
Most már tehát csak az a kérdésem: Milyen élmények várnak a
kvantummezőben rád?

Felkészülni a ráhangolódásra
Ez a meditáció némi előkészületet igényel. Először is ki kell találnod, milyen
élményt szeretnél átélni. Ne feledd: az anyagi részecskévé összeomló
elektronhoz hasonlóan a tapasztalat már létezik a kvantummezőben tiszta
energia vagy frekvencia formájában. Ez az az energia, amelyre rá fogsz
hangolódni. Néhány tanítványunk pusztán azzal csökkentette a
koleszterinszintjét, hogy ráhangolódott egy potenciálra. Csökkentették a
tumormarkerek számát. Daganatokat tüntettek el. De teremtettek maguknak
nagyszerű munkahelyet, fizetett vakációt, egészséges kapcsolatot, több
pénzt, mély misztikus élményeket, sőt még a lottón is sikerült nyerniük.
Elhiheted, hogy már mindent láttam. Úgyhogy ne habozz, vesd bele magad
az ismeretlenbe!
Ha megvan, hogy milyen élményt akarsz teremteni, rendelj hozzá egy
nagybetűt, és írd fel egy papírra. Gondolj úgy erre a betűre, mint az életed e
konkrét lehetőségét jelképező szimbólumra. Fontos, hogy tényleg papírra
vesd, ne csak gondolatban képzeld el, mert az írás aktusa megszilárdítja,
hogy tényleg ezt akarod. Ezután rajzolj két kacskaringós körvonalat a betű
köré – ez fogja ábrázolni azt az elektromágneses mezőt, amelyet meg kell
teremtened a tested köré, hogy egyenértékűvé válj a kvantumszinten létező
potenciállal.
Most pedig rendelj jelentést ehhez a betűhöz, hogy még világosabb
legyen, mi a szándékod. Gondolj a vágyaddal kapcsolatos konkrétumokra, és
írj fel legalább négy ilyet. (Az egyetlen, amire nem szabad gondolnod, az,
hogy időkeretet rendelsz a megvalósuláshoz.) Ha például nagyszerű
munkahelyre vágysz, valami ilyesmi legyen a listád:

Évi 50 000 dollárral többet keresni, mint most;

saját, kiváló szakemberekből álló gárda élén állni;
körbeutazni a világot bőséges költőpénzzel a zsebemben;
különlegesen jó egészségbiztosítást és vállalati részesedést kapni;
változást előidézni a világban.

Most pedig ugyanerre a papírlapra írd fel azokat az érzelmeket, amelyeket

akkor élsz majd át, ha ezek az elképzelt lehetőségek megvalósulnak.
Ilyesmikre gondolj:

cselekvőképesség
korlátlanság
hála
szabadság
csodálat
az élet imádata
 öröm
értékesség

Írj le mindent, amit fontosnak tartasz. Ha bizonytalan vagy abban, hogyan

fogod érezni magad – hiszen még nem volt részed ilyen élményben –,
próbáld meg a hálát; az mindig beválik. A hála hatalmas és erős érzés, és
nagyon jól használható a manifesztációhoz, hiszen általában hálásak
vagyunk, ha kapunk valamit. A hála érzelmi szignálja tehát azt jelenti, hogy
a dolog már megtörtént. Ha hálát vagy elismerést érzel, a befogadás lehető
legjobb állapotában vagy. Ha magadhoz engeded a hála érzését, a tested
tudattalan elmeként elkezdi azt hinni, hogy már most, a jelen pillanatban a
jövő valóságát éli át.
Ezek a most összeírt különféle érzelmek jelentik azt az energiát, amely a
szándékaidat fogja hordozni. Ez a folyamat nem intellektuális, inkább
zsigeri. Valóban érezned kell ezeket az érzéseket. Meg kell tanítanod a
testednek, milyen érzés lesz a jövő, még mielőtt tényleg bekövetkezne – és
mindezt a jelen pillanatban.
Most már készen állsz a meditációra. Megvásárolhatod a Ráhangolódni az
új lehetőségekre című CD-t, vagy letöltheted az MP3-fájlt a
DrJoeDispenza.com weboldalról, és követheted az ott elhangzottakat, de
meditálhatsz egyedül is.

Ráhangolódás az új lehetőségekre – meditációs gyakorlat

Kezdd azzal, hogy végigvezeted a figyelmed az egyes testrészeiden,
valamint az ezeket a testrészeket körülölelő téren. (Erről a folyamatról és a
fontosságáról a következő fejezetben részletesen is olvashatsz. Most elég
annyit tudnod, hogy ha a testedet körülvevő térre koncentrálsz, az segít
megváltoztatni az agyhullámaidat és elmozdulni az inkoherens béta-
hullámoktól a koherensebb alfa- és théta-agyhullámok felé.) Tudatosítsd
magadban a végtelent, a szemed mögötti hatalmas űrt és ezt az örök
sötétséget, a fejed közepében levő teret, a torkod és a fejed hátsó része
közötti teret, majd a fejeden túli teret. Aztán tudatosítsd a torkod közepén
levő teret, az azon túli teret, a nyakad körüli teret, a mellkasod közepében
levő teret, a tested körüli teret, a köldököd mögötti teret, végül pedig a
csípőd körüli teret ebben a végtelen, fekete űrben. Minden egyes lépésre adj
elég időt magadnak, érezd át, tudatosítsd, és maradj vele egy ideig.
 Tudatosítsd azt a hatalmas teret, amelyet a helyiség, ahol vagy, elfoglal a
térben, majd terjeszd ki a figyelmed a helyiségen túli tér tágasságára, végül
pedig mindarra a hatalmas térre, amit a tér egésze elfoglal a térben.
Most már elvezetheted a figyelmed a testedről, a környezetedről és az
időről. Eljött az idő, hogy senkivé és semmivé válj, téren és időn kívül
kerülj, és tiszta tudattá változz, amely éberségként beleáramlik ebbe a
végtelen, sötét űrbe, a végtelen lehetőségek kvantummezőjébe. Ha valami
elvonja a figyelmed, egyszerűen térj vissza a jelen pillanathoz (ahogy az
előző fejezetben tárgyaltuk). Egyre csak áramolj ebbe az anyagtalan űrbe
azzal, hogy szünet nélkül, újra és újra belefekteted a figyelmed.
Gondolj mindazon lehetőségekre, amelyek már most léteznek a
kvantummezőn, és amelyekre rá akarsz hangolódni azzal, hogy felidézed
magadban a választott betűdet. Érezd az ebben a jövőbeli lehetőségben rejlő
erőt – magadban és körülötted –, és hangolódj rá a jövődre. Ha így teszel, új
létállapotba kerülsz, és vadonatúj elektromágneses szignált sugárzol a
kvantummezőbe. Ha rezgésszámbeli egyezés jön létre saját energiád és az
adott potenciál között, az új esemény rád fog találni – semmit nem kell
tenned érte. Nem fogok hazudni: valószínűleg jó néhány meditációra
szükség lesz ahhoz, hogy a jövőbeli lehetőség valósággá váljon. Lehet, hogy
egy héten vagy egy hónapon belül bekövetkezik, de lehet, hogy tovább tart.
Az a lényeg, hogy addig csináld, amíg meg nem történik.
Ha már új létállapotba kerültél és új elektromágneses szignált sugárzol
magadról, idézd fel a jövődet még azelőtt, hogy ténylegesen megtörténne, és
kezdd el mentálisan elpróbálni, milyen lesz az a jövő, mintha már most
benne élnél. Legyen olyan valószerű, amilyen csak lehet. Keltsd életre a
kilistázott emelkedett érzelmeket, hogy meg tudd tanítani a testednek
érzelmileg, milyen lesz a jövő.
Hódoltasd be a teremtésed egy hatalmasabb elme előtt, és vesd el a
magvakat a lehetőségek végtelen mezején – aztán engedd el! Végül áldd
meg a tested az új elméddel. Áldd meg az életed, a kihívásokat, a lelked, a
múltad és a jövőd. Áldd meg magadban az isteni éned, tárd ki a szíved, és
köszönd meg az új életet, mielőtt tényleg valóra válik.
Lassan vezesd vissza a figyelmed a szobához, és ha kész vagy, nyisd ki a
szemed. Állj fel úgy, mintha a jövő már meg is történt volna – és hagyd,
hogy a szinkronicitások és az új lehetőségek találjanak meg téged.
4. fejezet
 AZ ENERGIAKÖZPONTOK MEGÁLDÁSA

Az eddigiekben sok szó esett a fényről és az információról vagy energiáról,

illetve a tudatról. Itt az ideje, hogy kicsit jobban leássunk ezeknek a
fogalmaknak a mélyére, és jobban megértsük, hogyan működik a következő
meditáció. Amint már tudod, az ismert világegyetemben minden vagy
fényből és információból, vagy energiából és tudatból áll, illetőleg azt bocsát
ki. Mindkét fogalom az elektromágneses energiát írja le. Valójában ezek az
elemek olyan szoros kapcsolatban állnak egymással, hogy lehetetlen
szétválasztani őket. Nézz csak körül! Lehet, hogy csupa anyagi dolgot látsz
– tárgyakat, dolgokat, embereket vagy helyszíneket –, de létezik közben egy
végtelen, láthatatlan frekvenciatenger, amely kódolt információkat hordoz.
Ez nem csupán azt jelenti, hogy a tested fényből és információból, vagyis
energiából és tudatból áll, hanem azt is, hogy tudatos, ám testtel rendelkező
lényként gravitációsan szervezett, információhordozó fényből állsz, aki
szüntelenül különféle frekvenciákat fogad és ad le, amelyek mindegyike
különböző jeleket hordoz, akárcsak a rádió vagy a mobiltelefon.
Természetesen minden frekvencia hordoz információt. Gondolj csak a
rádióhullámokra. A rádióhullámok most is ott vannak körülötted a
levegőben. Ha bekapcsolnád a rádiót, rá tudnál hangolódni egy adott
hullámhosszra vagy jelre, a rádió apró jelvevője pedig elkapná ezt a jelet, és
hallható hanggá alakítaná, mondjuk a kedvenc számoddá, hírekké vagy
reklámmá. Az, hogy nem látod a rádióhullámokat a levegőben, nem jelenti
azt, hogy nincsenek ott és nem hordoznak frekvenciánként különböző
információt minden egyes pillanatban. Ha csak egy kicsit is változtatsz a
frekvencián, és másik állomásra hangolódsz, az a hullámhossz már más
üzenetet fog közvetíteni.
Vess egy pillantást a 4.1A ábrára, amely a teljes fényspektrumot ábrázolja,
és az összes ismert elektromágneses frekvenciát bemutatja. A látható
fénytartomány – amelyen belül a különféle színárnyalatokat észleljük a
világban, amelyben élünk – kevesebb mint egy százalékát adja a létező
összes fényfrekvenciának. Ez azt jelenti, hogy a frekvenciák nagy része
emberi szemmel láthatatlan, következésképpen az ismert valóságunk
legnagyobb része érzékszervi úton hozzáférhetetlen számunkra. Amellett
tehát, hogy képesek vagyunk észlelni a dolgokról és tárgyakról visszaverődő
fényt, az az igazság, hogy a valóság csupán nagyon szűk spektrumát tudjuk
érzékelni. Rengeteg olyan információ áll a rendelkezésünkre, amelyet testi
szemünkkel képtelenek vagyunk felfogni. Ne feledd, hogy amikor fényről
beszélek, a fény minden formáját beleértem, így a teljes elektromágneses
spektrum látható és láthatatlan frekvenciáit is, nem csupán a látható
fénysugarakat.

4.1A ábra
Az ábrán az elektromágneses frekvenciák teljes spektruma látható, a nullpontmezőtől kezdve a lassuló frekvencián át egészen az anyagig. Az energia növekedésével (avagy
a frekvencia gyorsulásával) arányosan csökken a hullámhossz. Az energia csökkenésével (avagy a frekvencia lassulásával) arányosan nő a hullámhossz. Középen, a látható
fény feliratnál található a valóságnak az a szelete, amelyet érzékszervileg észlelni tudunk

Hiába nem látjuk például a röntgensugarakat, attól azok még léteznek. Ezt
onnan tudjuk, hogy mi, emberi lények képesek vagyunk röntgensugarakat
előállítani, sőt meg is mérni. Valójában a röntgensugarakon belül is végtelen
számú frekvencia létezik. A röntgensugárzás frekvenciája magasabb, mint a
látható fényé, ezért nagyobb az energiája is (hiszen, ugye, minél magasabb a
frekvencia, annál nagyobb az energiája). Az anyag maga a legsűrűbb
frekvencia, mivel ez a fény és az információ leglassabb és legtömörebb
formája.

4.1B ábra
 Az ábrán a frekvencia és a hullámhossz összefüggése látható. Az egy teljes hullám alatt megtett ciklusok száma – amelyeket az a és b, a b és c stb. betűkkel jelzett pontok
közé eső tartományok ábrázolnak – egy hullámhosszt ad ki. A két, lefelé mutató, függőleges nyíl közötti rész egy másodperces időintervallumot jelent. Ebben az esetben,
mivel öt teljes hullám esik az egy másodperces időintervallumra, azt mondjuk, hogy a frekvencia öt ciklus másodpercenként, más szóval 5 Hz

Nézd meg a 4.1B ábrát. Vezesd végig a tekinteted a hullámok csúcsain és

völgyein végigfutó vízszintes vonalon, amely az a betűnél kezdődik és a b-n
át a c-ig tart. Valahányszor új betűhöz érkezel, megtettél egy teljes ciklust.
Ezt hívjuk hullámhossznak. Az a és b betűk közötti távolság tehát egy
hullámhossz. Egy hullám frekvenciája azt jelenti, hogy hány hullámhossz
vagy ciklus esik egy másodpercre, amit hertzben (Hz) fejezünk ki. Minél
gyorsabb tehát egy hullám frekvenciája, annál rövidebb a hullámhossz. Ez
fordítva is igaz – minél lassabb a frekvencia, annál hosszabb a hullámhossz
(4.1C ábra). Az infravörös tartományba eső fénynek például lassabb a
frekvenciája, mint az ultraibolya fénysugaraknak, ezért az infravörös sugarak
hullámhossza hosszabb, míg az ultraibolya sugarak hullámhossza rövidebb.
Íme egy újabb példa, ezúttal a látható fénytartományból: a vörös színnek
lassabb a frekvenciája (450 ciklus/másodperc), mint a kéknek (kb. 650
ciklus/másodperc). A vörös hullámhossza tehát hosszabb, mint a kéké.

4.1C ábra
A frekvencia növekedésével a hullámhossz csökken. A frekvencia csökkenésével a hullámhossz nő

A történelem folyamán számos kísérlet történt a fénymezők lefotózására és

mérésére. Híres például a Kirlian-fotográfia, amelyet Szemjon Davidovics
Kirlian, egy orosz villanyszerelő és amatőr feltaláló fedezett fel 1939-ben. E
technikával Kirlian le tudta fotózni mind az élő organizmusok, mind az
élettelen tárgyak körüli elektromágneses mezőt. Rájött, hogy ha
fényérzékeny filmet helyez egy fémlapra, és ráteszi a filmre a tárgyat, majd
magas frekvenciájú áramot vezet a fémlemezbe, a tárgy és a fémlemez közti
elektromos kisülés képe megjelenik a filmen, mintha ragyogó fénysziluett
venné körbe azt, amiről a fotó készült.
Kirlian számos kísérletet végzett, például állítólag lefotózott két, látszólag
azonos levelet, amelyek egyike egy egészséges növényről származott, a
másikat viszont egy halott növényről vágta le. Az egészséges növényről
származó levél erős fénymezőt mutatott, a másik viszont sokkal gyengébb
ragyogást, amiből Kirlian arra következtetett, hogy eljárása alkalmas lehet az
egészségi állapot felmérésére. Bár a tudomány ma már vitatja a Kirlian-fotók
diagnosztikai alkalmazásának hasznát, az eljárással kapcsolatban jelenleg is
folynak a kutatások.
Hasonló jellegű, frissebb eredmények származnak egy német
biofizikustól, dr. Fritz-Albert Popptól, aki több mint három évtizede
tanulmányozza a biofotonokat, ezeket az apró, alacsony intenzitású
fényrészecskéket, amelyek megtalálhatók minden élő szervezetben, és onnan
áradnak ki. Popp 1996-ban megalapította a Nemzetközi Biofizikai Intézetet
(IIB), amely olyan, tucatnyinál is több ország kutatólaboratóriumaiból álló
hálózat, amelyek tagjai a biofotonokat tanulmányozzák. Popp és munkatársai
úgy vélik, hogy a DNS-ben található fényrészecskék által közvetített
információ rendkívül hatékony kommunikációt tesz lehetővé egy
organizmus sejtjei között, így kulcsszerepet játszhat az organizmus
működésének szabályozásában.1 A biofotonok csak különlegesen érzékeny
kamerával észlelhetők, amelyek kimondottan a biofoton-kibocsátás mérésére
készültek: minél erősebb a kibocsátás, egyúttal minél intenzívebb és
koherensebb a fénymező, annál jobban működik a kommunikáció a sejtek
között, és annál egészségesebb az organizmus.
Az élet és az egészség fenntartása érdekében sejtjeink között
kommunikáció zajlik: fontos információkat cserélnek egymással különféle
fényfrekvenciákon. Popp felfedezte, hogy ez megfordítva is igaz: ha egy sejt
nem bocsát ki elég rendezett és koherens elektromágneses energiát,
megbetegszik, ugyanis nem tudja hatékonyan átadni az információt a többi
sejtnek, ennek hiányában pedig nem kapja meg azt, amire szüksége lenne.
Amit tehát a biológiaórán a sejt mechanikus működéséről tanultunk, mára
elavult. A sejt működéséért nem az egymást vonzó és taszító, töltéssel
rendelkező molekulák a felelősek, hanem a sejtek által kibocsátott és
fogadott elektromágneses energia adja azt az életerőt, amely a molekulák
működését szabályozza. Ez egy vitalista szemlélet, amely az igazságot
képviseli lényünkkel kapcsolatban.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy szó szerint fénylények vagyunk,
mindannyian vitális életerőt sugárzunk magunkból, és konkrét fénymező
veszi körül a testünket – az összes sejtünk kifejezi magát, és hozzájárul
ehhez az információhordozó, vitális fénymezőhöz. Bátran kijelenthetjük
tehát, hogy minél inkább az érzékszerveink mentén határozzuk meg
magunkat, és minél inkább materialista módon élünk, elsősorban a fizikai
valóságra fókuszálva (és ebből következően minél inkább a stresszválaszt
kapcsoljuk be), annál kevésbé jutunk hozzá értékes információkhoz. Ez azért
van, mert minél inkább leszűkítjük a figyelmünket az anyagra, a tárgyakra, a
dolgokra, az emberekre és helyekre a külső valóságban, annál kevésbé
leszünk képesek észlelni a puszta szemmel láthatatlan frekvenciákat.
Márpedig ha nem vagyunk ezek tudatában, nem is léteznek számunkra.
Ahogy már olvastad – és, remélem, el is kezdted átélni az előző fejezetben
ismertetett meditáció révén –, te is képes vagy ráhangolódni a körülötted
levő frekvenciákra, mintha csak egy rádiót hangolnál például a 107,3-as
sávra. Ha behunyod a szemed, csendben ülsz, és kizárod a külső környezetet
(azt az alapzajt, amely általában megakadályozza, hogy észleld a többi
frekvenciát), meg tudod tanulni, hogyan találd meg a tiszta jelet és hogyan
nyerj belőle információt. Ha pedig ezt újra és újra elismétled, egy olyan
szintjére hangolódsz a fénynek és az információnak, amely segítségével
hatást tudsz gyakorolni az anyagra. Ily módon a tested szintrópiát
(rendezettséget) él át entrópia (rendezetlenség, fizikai összeomlás és káosz)
helyett. Ha sikerül lecsendesítened az analitikus, gondolkodó elméd, és
jobban rá tudsz hangolódni erre a rendezettebb információra, a tested
önmagától ezt az új tudatfolyamot és energiát kezdi feldolgozni, ebből
adódóan pedig hatékonyabbá, koherensebbé és egészségesebbé válik.

Konvergens és divergens fókusz

Az előző fejezetben ismertetett meditáció elején arra kértelek, hogy irányítsd
a figyelmed a tested különböző részeire, valamint az őket körülvevő térre.
Most pedig el is magyarázom, miért kérem ezt szinte minden meditációm
esetében. Ha így meditálsz, kétféleképp is megtanítod koncentrálni az agyad:
a konvergens és a divergens fókusz útján.
A konvergens fókusz egyirányú, összetartó, beszűkült fókusz, amikor
valamilyen anyagi tárgyra összpontosítasz. Ez történik az általam
kifejlesztett meditációkban, amikor egy adott helyre koncentrálsz a testeden
belül. Ugyanerről van szó akkor is, amikor a környezetedben levő tárgyakra
koncentrálsz. Amikor például fogsz egy poharat, felhívsz valakit vagy sms-t
írsz, vagy mondjuk bekötöd a cipőfűződ, összetartó fókuszt alkalmazol. Az
összetartó fókusz alkalmazásakor a legnagyobbrészt tárgyakra, anyagi
dolgokra, személyekre vagy a külvilág egyes helyszíneire koncentrálsz –
rendszerint háromdimenziós létezőkre.
 Emlékszel azonban az előző témánkra, amikor arról beszéltem, hogy
túlélőmódban a stresszhormonok szüntelenül áramlanak a testünkben, és
készenlétben tartanak minket, hogy visszaüssünk vagy elfussunk? Nos,
ebben az állapotban még inkább beszűkül a figyelmünk, ugyanis rendkívül
fontossá válik, hogy minél erősebben koncentráljunk a külső, fizikai
valóságra. Lényegében materialistákká válunk, és az érzékszerveinkkel
határozzuk meg a valóságot. Az agy egyes rekeszei, amelyek normális
esetben együttműködnek, elkezdenek elkülönülni egymástól, és megszűnik
közöttük a hatékony kommunikáció, így már nem képesek zökkenőmentesen
együttműködni egy koherens (rendezett) állapotban. Inkoherens állapotba
kerülnek és inkoherens üzeneteket küldenek végig a gerincoszlop mentén a
test egyes részei felé. Számtalanszor megfigyelhettük ezt a folyamatot az
agyhullámokról készült EEG-felvételeken.
Ahogy már mondtam, ha az agy inkoherens, te magad is inkoherens vagy.
Ha pedig az agyad nem működik megfelelően, te magad sem működsz
megfelelően. Olyan ez, mintha gyönyörű szimfónia helyett az agyad és a
tested kakofóniát szólaltatna meg. Az ilyen kiegyensúlyozatlan, inkoherens
állapot miatt arra kényszerülsz, hogy életed külső körülményeit próbálod
uralni vagy befolyásolni. Megpróbálsz megjósolni egy olyan jövőt, amely a
múltra épül, és ezt részben azzal éred el, hogy jobban figyelsz a tárgyak és
dolgok külső világára, mint a gondolatok és érzelmek belső világára. Más
szóval megmaradsz a beszűkült, konvergens fókusznál, és rögeszmésen újra
meg újra ugyanazokon a dolgokon jár az agyad. Ezt műveli a stressz. Arra
késztet, hogy rögeszmésen a problémáidon rágódj, és folyton a korábbi
élményeid alapján várható lehető legrosszabb forgatókönyvre készülj. Ha a
lehető legrosszabbra készülsz, jobbak a túlélési esélyeid, hiszen bármi
történjék is, készen állsz rá.
Ha azonban felcseréled ezt a beszűkült figyelmet egy nyíltabb, tágabb
fókuszra, amit ebben a meditációban is gyakorolni fogsz, tudatára ébredhetsz
a tested körüli térnek, így a benne levő fénynek és energiának is. Ezt hívják
divergens, azaz széttartó fókusznak. Figyelmed a valamiről a semmire
tevődik át – a hullámra (energiára) a részecske (anyag) helyett. A valóság
egyszerre részecske- és hullámtermészetű; egyszerre anyag és energia.
Amikor tehát a szűk fókuszt gyakorlod, és ezzel a technikával vezeted végig
a figyelmed a tested egyes részein – tudatosítva a részecskét –, majd kinyílik
a fókuszod, és befogadod a tested körüli teret is, tudatosítva a hullámot, az
agyad koherensebb, kiegyensúlyozottabb állapotba kerül.
Belépni a tudat alatti elmébe
A hetvenes években dr. Les Fehmi, a New Jersey-i Princeton
Biofeedbackközpont vezetője fedezte fel, hogy a figyelem ilyen jellegű
eltolódása a szűk fókusz felől a nyílt felé milyen változásokat idéz elő az
agyhullámokban. Fehmi a figyelem és a biofeedback kutatásának
úttörőjeként egy olyan módszert igyekezett kifejleszteni, amely segítségével
megtanítható, hogyan lehet a béta-agyhullámokról (a tudatos
gondolkodásról) átváltani alfa-hullámokra (a relaxációra és a kreativitásra).
Szerinte ennek leghatékonyabb módja, ha az embereket arra utasítjuk, hogy
koncentráljanak a térre vagy a semmire – ezt hívta ő nyitott fókusznak.2 A
buddhista hagyomány már évezredek óta alkalmazza ezt a meditációt. Ha
megnyílik a fókuszod, és az anyag helyett az információt érzékeled, az
agyhullámaid lelassulnak béta-szintről alfára. Ez logikus is, hiszen ha
érzékelsz és érzel, nem gondolkodsz.
Amikor a gondolkodó agyad – a neokortex – lelassul, képessé válsz
túllépni a tudatos és a tudattalan elme közé ékelődő analitikus elmén
(amelyet kritikai elmének is hívnak; lásd a 4.2 ábrát). Most már be tudsz
lépni a tested operációs rendszerének központjába – az autonóm
idegrendszerbe, amelyről az előző fejezetben olvashattál –, így az agyad
holisztikusabb módon tud működni.

4.2 ábra
A meditáció egyik legfőbb célja az analitikus elme meghaladása. A tudatos és a tudattalan elmét az analitikus elme választja el egymástól. Az agyhullámok lelassításával
kilépsz tudatos, gondolkodó agyadból, túljutsz az analitikus elmén, és belépsz a tudattalan elme operációs rendszerébe, ahol az összes automata program és szokás található

Az Energiaközpontok megáldása elnevezésű meditáció során – amelyet e

fejezet későbbi részében ismertetek – a test energiaközpontjaira helyezed a
figyelmed (ezeket hívják a kelet-indiai védikus szövegek csakráknak, azaz
kerekeknek), majd kitágítod a fókuszod. Mivel az energia oda áramlik, ahová
a figyelmed összpontosítod, amikor végigvezeted a figyelmed az egyes
központokon, beléjük áramlik az energia, és minden egyes központ
aktiválódik.
Közismert például, hogy ha valamilyen szexuális ábránd tölti ki az elméd
és az agyad, az energia ebbe a testi központba áramlik, és egész konkrét
módon aktiválja. Ha ez történik, a szervek, szövetek, kémiai anyagok,
hormonok és idegsejtek mind reagálnak rá. Ha éhes vagy, és arra gondolsz,
mit fogsz enni, nem véletlen, hogy az emésztőnedveid beindulnak,
elkezdődik a nyálelválasztást, a tested felkészül a vacsorára, mivel az
energia ezt a területet aktiválja. Ha arra gondolsz, hogy odamondasz a
főnöködnek vagy vitatkozol a lányoddal, már a konkrét konfrontáció előtt
megindul az adrenalinelválasztás. Minden ilyen esetben a gondolat maga
válik élménnyé. A következő szakaszban, amikor az egyes
energiaközpontokról lesz szó, részletesen is kitérek erre, de most elég annyit
tudnod, hogy mindez azért történik, mert az egyes központoknak megvan a
saját hormonális kifejeződésük, ami aztán aktiválja a szerveket, szöveteket
és sejteket az adott területen.
Képzeld csak el, mi történne, ha meditációval le tudnád lassítani az
agyhullámaid és be tudnál lépni ezeknek az energiaközpontoknak az
operációs rendszerébe azáltal, hogy az egyes központok körüli térre helyezed
a figyelmed és megnyitod a fókuszod. Ettől minden központ rendezettebbé
és koherensebbé válna, ami arra utasítaná a neuronokat, hogy új mentális
szintet teremtsenek, és aktiválják az adott terület szerveit, szöveteit és
sejtjeit, amelyek a központ hormonjait és kémiai hírvivőit állítják elő. Ha
rendszeresen gyakorolnád ezt, idővel konkrét, fizikai változásokat kezdenél
produkálni.
Az ilyen belső munkát végző hallgatók közül többen gyógyították már ki
magukat krónikus húgyúti fertőzésből, prosztatabántalomból, impotenciából,
bélgyulladásból, Crohn-betegségből, ételallergiából, lisztérzékenységből,
petefészek-daganatból, májműködési zavarokból, refluxbetegségből,
szívdobogásból, szívritmuszavarokból, asztmából, tüdőbetegségekből,
hátfájásból, pajzsmirigybetegségekből, gégerákból, nyakfájásból, krónikus
migrénből, fejfájásból, agydaganatból és más betegségekből. Számos
javulásnak lehettünk tanúi olyanok körében, akik ezt a konkrét meditációt
végezték, néha már az első alkalom után is. Az ilyen drámai gyógyulásokra
azért kerülhetett sor, mert a hallgatók képesek voltak epigenetikai úton
változást előidézni a DNS-kifejeződésükben, ki és be tudtak kapcsolni egyes
géneket, és meg tudták változtatni azt, ahogy ezek a gének proteint állítanak
elő a fizikai testükben (amint erről már szó volt a 2. fejezetben).

Hogyan működnek a test energiaközpontjai?

Az alábbiakban közelebbről megvizsgáljuk a test egyes energiaközpontjait,
ám először hadd ejtsek néhány szót a működésükről. Fogjuk fel őket úgy,
mint különálló információs központokat. Mindegyik rendelkezik saját
energiával, amelyhez tartozik egy bizonyos tudatszint, egyfajta saját fény,
amely egész konkrét információt hordoz, más szóval üzenetet közvetít egy
adott frekvencián. Emellett mindegyiknek megvannak a saját mirigyei, a
saját egyedi hormonjai, a saját kémiája és a saját idegi csomópontja. Az
ilyen csomópontok olyanok, mintha miniagyak lennének. Ha pedig minden
ilyen központnak saját agya van, mindegyikhez tartozik saját elme is. (Nézd
meg a 4.3 ábrát, amely a központok elhelyezkedését, valamint a hozzájuk
kapcsolódó anatómiai és fiziológiai jellemzőket ábrázolja.)
 4.3 ábra
A test minden energiaközpontjának megvan a saját biológiai felépítése. Rendelkezik saját mirigyekkel, hormonokkal, kémiai anyagokkal és saját miniaggyal
(idegközponttal), így saját elméje is van

Ahogy a 2. fejezetben már szó esett róla, ha a tudat idegszövetet aktivál,

elme jön létre. Az elme nem más, mint az agy működés közben, ha tehát
minden egyes energiaközpont saját idegközponttal rendelkezik, akkor
mindegyiknek van külön elméje is – pontosabban szólva mindegyik központ
saját elmével rendelkezik. Az elmét pedig az iránnyal és szándékkal bíró
energia aktiválja, ami nem más, mint a tudatos szándék. Ha mindegyik
központ aktiválódik, aktiválódnak a hormonok, a szövetek, a vegyületek és a
sejtfunkciók is – és megindul az energiakibocsátás.
Ha például az első energiaközpont (a szaporítómirigyek központja)
aktiválódik energiával, akkor elméje saját tervvel és szándékkal rendelkezik.
Ha tudatos lényként valamilyen gondolatod vagy fantáziád támad – ami
egyébként nem más, mint idegszövet mentén létrejövő tudat –, egyszer csak
azt veszed észre, hogy a tested fiziológiai változást mutat, így változás áll be
az energiádban is. Tested kémiai anyagokat és hormonokat választ ki a
megfelelő mirigyekből, hogy érzelmileg felkészítsen az aktusra. Most már
több az energia ebben a központban, az pedig saját, konkrét frekvenciát
bocsát ki, amely szándékos üzenetet hordoz.
Ez a tudatos szándékot hordozó energia aztán aktiválja a
szaporítóközpontot, az agyban lévő elme pedig hatást gyakorol a testben
levő elmére a saját idegi központjának szintjén. Ez az elme, amely a test e
részében lakik, a miniagy révén a tudattalan szintjén fejti ki hatását az
autonóm idegrendszeren keresztül. Ez kívül esik a tudatos irányításunkon.
Mondhatjuk úgy is, hogy a test immár az elmét követi, miközben az adott
energiaközpontban levő miniagy aktiválja a kapcsolódó mirigyeket, amelyek
pedig aktiválják a megfelelő hormonokat, amelyek jelt adnak a megfelelő
kémiai anyagoknak, hogy változtassák meg a test érzelmi állapotát és
fiziológiáját. Így aztán egészen tiszta energiát kezdesz sugározni, amely
konkrét utasítást közöl az adott központból. Mindannyian éreztük már ezt az
energiát erős szexuális kisugárzással bíró személyekkel kapcsolatban. Ha az
energiaáramlás megindul az idegszövetből vagy az idegi központból, egy
elme jön létre ezen a szinten, ha tehát megtörténik az aktiválás, a központ
saját elmére tesz szert.
A második központnak is megvan a saját elméje. Ha aktiváljuk ezt a
miniagyat és vele együtt ezt az elmét, a zsigeri ösztöneinkre hagyatkozunk –
és ugyanaz az eseménysor játszódik le a központban, mint amit az első
energiaközpontban láttunk, ám eltérő idegrendszeri háttérrel, eltérő
hormonokkal, kémiai anyagokkal, érzelmekkel, energiával és
információkkal. Ezt a területet második agynak is szokás nevezni az itt
található több száz millió idegsejt és idegi kapcsolat miatt (ez több mint
amennyi akár a gerincvelőben, akár a környéki idegrendszerben található).
Sőt a szerotonin nevű boldogsághormon 95 százaléka nem az agyban, hanem
a belekben található.3 Ha tehát a zsigereinkre hagyatkozunk, az ösztöneinkre
bízzuk magunkat. Szinte már azt mondhatjuk, hogy a testünk és ennek a
központnak az agya felülírja az analitikus, racionális, gondolkodó agyunkat
és elménket.
No és mi a helyzet a szívközponttal? Mi történik, ha a szívünk vezet
minket? Az első két központhoz hasonlóan a mellkas közepén elhelyezkedő
negyedik központnak is megvan a saját frekvenciája, a saját hormonjai, a
saját kémiai anyagai, saját érzelmei és saját miniagya, amely a körülötte levő
energia- és információs mezőből táplálkozik. Akit a szíve vezet, az
gondoskodóbb, kedvesebb, ihletettebb, önzetlenebb, együttérzőbb,
odaadóbb, hálásabb, bizakodóbb és türelmesebb. Ha ez a miniagy megkapja
az információt, utasításokat és üzeneteket küld a test e részén található
szerveknek és szöveteknek, és az ember szerető energiát sugároz ebből az
információs központból.
Most pedig vizsgáljuk meg az egyes energiaközpontokat részletesebben
is. Az egyes központok funkciói között tapasztalható némi átfedés, de ha
csak minimális tudással is rendelkezünk a testről, meglehetősen
egyértelműek. Ha szükségét érzed, nézd meg újra a 4.3 ábrát.

Ismerd meg jobban az energiaközpontokat!

Az első energiaközpont a nemi szervek tájékát irányítja, beleértve a gátat, a
medencefeneket, a nemi szervekhez kapcsolódó mirigyeket, a férfiaknál a
prosztatát, továbbá a húgyhólyagot, a végbelet és a végbélnyílást. Ennek az
energiaközpontnak a feladata a szaporodás és a nemzés, a felszámolás, a
szexualitás, valamint a szexuális identitás. Az ösztrogén és a progeszteron
nevű női hormon, a férfiaknál pedig a tesztoszteron szintje kapcsolódik
hozzá. Ez a központ hozható összefüggésbe az alsó bélfodor
idegközpontjával is.
Az első energiaközpont hatalmas kreatív energiát rejt magában. Gondolj
csak bele, mekkora energia kell az élet létrehozásához, egy gyerek
megteremtéséhez. Ha ez a központ kiegyensúlyozottan működik, a kreatív
energiák szabadon áramlanak, és az ember szilárd szexuális identitással
rendelkezik.
A második energiaközpont közvetlenül a köldök alatt és mögött található.
Ez irányítja a petefészket, a méhet, a vastagbelet, a hasnyálmirigyet és a
derekat. Feladata a fogyasztás, az emésztés, a felszámolás, valamint az étel
energiává alakítása – beleértve az emésztőenzimeket és -nedveket, valamint
a vércukorszintért felelős enzimeket és hormonokat is. Ez a központ a felső
bélfodor idegközpontjával áll kapcsolatban.
Ez az energiaközpont felelős továbbá a társadalmi hálózatokért és
struktúrákért, a kapcsolatokért, a támogatói rendszerekért, a családért, a
kultúráért és a személyes kapcsolatokért. Úgy is felfoghatjuk, hogy ez a
központ felel a megtartásért és az elengedésért – a fogyasztásért és a
felszámolásért. Ha ez a központ kiegyensúlyozott, biztonságban érzed
magad mind a szűkebb környezetedben, mind a tágabb világban.
A harmadik energiaközpont a gyomorszájnál helyezkedik el. Ez irányítja
a gyomrot, a vékonybelet, a lépet, a májat, az epehólyagot, a mellékvesét és
a vesét. A hormonok közül az adrenalin és a kortizol köthető hozzá, valamint
az olyan vegyületek, mint a renin, az angiotenzin, eritropoetin és a
májenzimek, továbbá a gyomor enzimei, mint a pepszin, tripszin,
kimotripszin és a sósav. Ez az energiaközpont kapcsolódik a gyomorszáj-
idegközponthoz is.
Ez a központ felel az akaratért, a hatalomért, az önhittségért, az
irányításért, a hajtóerőkért, az agresszióért és a dominanciáért. Ez a
versengés és a személyes hatalom, az önértékelés és az irányított szándék
központja. Ha a harmadik központ egyensúlyban van, arra használod
akaratod és hajtóerőd, hogy felülkerekedj a környezeteden és életed
körülményein. A második központtól eltérően ez a központ magától
aktiválódik, ha azt észleled, hogy a környezet nem biztonságos vagy nem
kiszámítható, ezért meg kell védened a törzsed és benne önmagad. A
harmadik központ lép működésbe akkor is, amikor vágysz valamire, és a
tested kell használnod ahhoz, hogy megkapd.
A negyedik energiaközpont a szegycsont mögött található. A szívet, a
tüdőt és a csecsemőmirigyet irányítja (ez utóbbi a test immunitásmirigye, az
ifjúság forrásának is nevezik). Az e központhoz kapcsolható hormonok közé
tartozik az oxitocin nevű növekedési hormon, valamint 1400 más kémiai
anyag, amelyek az immunrendszer egészségéért felelnek a csecsemőmirigy
révén (amely a növekedést és a test regenerációját szabályozza). A
központot a szívidegközpont irányítja.4
Az első három központ az életben maradást segíti, és állati vagy emberi
természetünk tükröződik bennük. Ám e negyedik központnál az önzés helyét
átveszi az önzetlenség. Ez a központ felel az olyan érzelmekért, mint a
szeretet, a törődés, a nevelés, az együttérzés, a hála, a lekötelezettség, a
kedvesség, az inspiráció, az önzetlenség, a teljesség és a bizalom. Innen
fakad isteni mivoltunk: ez a lélek székhelye. Ha a negyedik központ
egyensúlyban van, törődünk másokkal is, és a közösség közös érdekében,
másokkal összefogva cselekszünk. Őszintén szeretjük az életet. Teljesnek
érezzük magunk és meg vagyunk elégedve azzal, akik vagyunk
Az ötödik energiaközpont a torok közepén helyezkedik el. Ez szabályozza
a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, valamint a nyálmirigyek és a nyaki
szövetek működését. Ehhez a központhoz köthetők a T3 és T4 (tiroxin)
pajzsmirigyhormonok, a mellékpajzsmirigy által termelt, a test anyagcseréjét
szabályozó kémiai anyagok, valamint a kalcium szintjének szabályozása. Az
energiaközpont a pajzsmirigy-idegközpont felügyelete alatt áll.
Ez a központ felelős a negyedik központban érzett szeretet
kifejeződéséért, az igazság kimondásáért, valamint a nyelv és a hangok
révén történő önkifejezés képességéért. Ha az ötödik központ egyensúlyban
van, hangot adsz aktuális igazságodnak, amibe beletartozik a szeretet
kifejezése is. Annyira elégedett vagy önmagaddal és az életeddel, hogy
egyszerűen meg kell osztanod másokkal a gondolataidat és érzéseidet.
A hatodik energiaközpont a tarkó és a fej hátsó része közötti térben
helyezkedik el (ha ezt nehéz elképzelni, akkor gondolj az agyad közepére,
kissé hátrafelé a koponyádban). Ez felelős a tobozmirigyért, amely szent
mirigy. Egyesek harmadik szemnek is hívják, de valójában ez az első szem.
A felsőbb dimenziók felé vezető kapuval és az érzékelés megváltozásával áll
összefüggésben. Segítségével bepillanthatsz a fátyol mögé vagy nem lineáris
módon tudod szemlélni a valóságot.
Ha ez a központ megnyílik, rádióantennaként funkcionál, amellyel rá
tudsz hangolódni az öt érzékszerven túl levő frekvenciákra. Ez ébreszti fel
benned a szunnyadó alkimistát. A könyv későbbi részében egy egész
fejezetet szentelek a tobozmirigynek, ezért most elég annyi, hogy a
tobozmirigy választja ki az olyan hormonokat, mint a szerotonin vagy a
melatonin (több más csodálatos metabolit mellett), amelyek a cirkadián
ritmusért felelnek. E hormonok miatt érzed magad ébernek a látható fény
hatására és ezért álmosodsz el az éj sötétjében. A tobozmirigy igazából az
összes, a látható fényen túli elektromágneses frekvenciát érzékeli, és ennek
megfelelő melatoninszármazékokat tud kiválasztani, amelyek hatással
vannak a valóságérzékelésre. Ha ez a mirigy egyensúlyban van, az agy
világosan működik. Egyszerre vagy tudatában a külső és a belső világodnak,
és mindennap egyre többet érzékelsz belőlük.
A hetedik energiaközpont a fej közepében helyezkedik el, és az agyalapi
mirigyet foglalja magába. Ezt a mirigyet vezérmirigynek is szokták nevezni,
mivel ez irányítja és hangolja össze a mirigyek sorát az agyban található
tobozmirigytől kezdve a pajzsmirigyen, csecsemőmirigyen, mellékvesén és
hasnyálmirigyen át egészen a nemi mirigyekig. Ez az a testi központ, ahol az
isteni lét legmagasabb rendű kifejeződését élhetjük át. Innen fakad isteni
természetünk és legmagasabb fokú tudatunk. Ha ez a mirigy egyensúlyban
van, akkor harmóniában vagy mindennel.
A nyolcadik energiaközpont mintegy 40 centiméterrel a fej fölött
helyezkedik el, tehát ez az egyetlen olyan energiaközpont, amely nem a
fizikai testhez kapcsolódik. Egyiptomban Kának hívták. Ez felelős a
kozmoszhoz, az univerzumhoz, a mindenséghez fűződő kapcsolatodért. Ha
ez a központ aktiválódik, érdemesnek érzed magad arra, hogy kapj – ez
pedig megnyitja az utat a megérzések, az isteni dolgok feltárulkozása, a
mélyebb összefüggések megértése és a kreatív rezgések és információk felé,
amelyek nem a testedben vagy az agyadban elraktározott emlékekből
származnak, hanem a kozmoszból, az univerzumból, a kvantummezőből –
vagy bárminek is hívod ezt a hatalmat, amely meghaladja a különálló én
határait. A kvantummezőből származó adatokhoz ezen a központon
keresztül jutunk hozzá.

Fejlesszük az energiánk!
Most, hogy az összes energiaközpontot részletesen leírtam, nézzük meg azt
is, hogyan működnek. A testünk természetesen úgy lett kitalálva, hogy az
összes energiaközpont energiáját a fentebb felvázolt módon használja. De mi
történik akkor, ha az energiánkat a puszta életben maradásnál többre is
használjuk? Mi történne, ha ahelyett, hogy az összes energiánkat külső
tevékenységekre fordítanánk (nemzésre, emésztésre, menekülésre és
hasonlókra), elkezdenénk mind magasabb szintre emelni ezt az energiát,
egyik központról a másikra, minden szinttel növelve a frekvenciáját?
Nos, ez a következőképp nézne ki: először mindig a kreatív energiákat
csapoljuk le az első központból. Ha eléggé biztonságban érezzük magunk
ahhoz, hogy teremtsünk, ez a teremtő energia fejlődésnek indul, és átáramlik
a következő központba. Ha túl kell lépnünk valamilyen korláton vagy külső
környezeti körülményen, akkor képesek vagyunk jól felhasználni ezt a
kreatív energiát, az pedig átáramlik majd a harmadik központba – az akarat
és a hatalom székhelyébe.
Ha sikeresen felülemelkedünk az élet nehézségein, amelyek növekedésre
és győzelemre sarkalltak minket, lehetőségünk nyílik arra, hogy
teljesebbnek, szabadabbnak és elégedettebbnek érezzük magunkat, és
képessé válunk rá, hogy őszinte szeretetet érezzünk önmagunk és a többi
ember iránt, miközben az energia átáramlik a negyedik központon, és
aktiválja. Ha ez megtörtént, ki akarjuk fejezni az aktuális igazságot – amit
épp tanultunk, vagy pedig azt a szeretetet vagy teljességet, amelyet épp
átélünk –, és ez lehetővé teszi, hogy az energia továbbáramoljon, és
bekapcsolja az ötödik központot. Ezekután, ha az energia fejlődése aktiválja
a hatodik központot, az agy eddig alvó területei megnyílnak, fellebben az
illúzió fátyla, és a valóság szélesebb spektrumát fogjuk érzékelni, mint
korábban bármikor. Ekkor kezdődik a megvilágosodottság érzése, a test
harmonikusabbá és kiegyensúlyozottabbá válik, külső körülményeink pedig
(beleértve a körülöttünk levő természeti világot) szintén harmonikusabbá és
kiegyensúlyozottabbá válnak, miközben az energia feljebb emelkedik, és
aktiválja a hetedik központot. Ha megérezzük ezt a megvilágosodott
energiát, azt érezzük, hogy értékesek vagyunk, az energia pedig
továbbléphet az utolsó állomásra, a nyolcadik központba, ahol fáradozásunk
elnyeri jutalmát – látomásokat, megérzéseket, testet öltéseket és olyan tudást
kapunk, amely nem a testi vagy agyi emlékeinkből származik, hanem egy
bennünk és körülöttünk élő erőből. Ezt a szüntelen, az elsőtől a nyolcadik
központ felé történő energiaáramlást ábrázolja a 4.4A ábra.

4.4A ábra
 A kreatív energia magasabb szintre emelése úgy történik, hogy az energiát az első központtól felfelé áramoltatjuk az agyba, sőt azon is túl. Mindegyik energiaközpontnak
megvan a saját, egyéni frekvenciája, amely saját, egyéni szándékot hordoz

Ez a fajta személyes evolúció, amely az energia akadálytalan áramlásával

valósul meg, valójában az ideális eset. Jóval gyakrabban történik azonban
az, hogy életünk eseményei és a rájuk adott reakcióink miatt az energia
áramlása elakad, és az imént felvázolt nagyszerű minta nem tud
megvalósulni. Az energia a test azon központjánál akad el, amely központ
kapcsolatban áll az aktuális problémánkkal. A 4.4B ábra azt szemlélteti, mi
történik, ha az energia elakad és nem tud továbbáramlani a magasabb
központok felé.

4.4B ábra
Ha az energia elakad a testben, nem tud eljutni a magasabb központokba. Minthogy az érzelem is energia, ezek az érzelmek megrekednek az egyes szinteknél, és megáll a
fejlődés

Ha például valakit szexuálisan bántalmaztak vagy gyerekkora óta arra

kondicionálták, hogy a szex rossz, az energiája elakadhat az első, a
szexualitásért felelős központnál, és gondjai lehetnek a kreativitással. Más
esetleg hozzáfér a kreatív energiákhoz, de nem feltétlenül érzi magát
biztonságban ahhoz, hogy kiélje a világban a kreativitását (hanem a szociális
és személyes kapcsolatai áldozatának véli magát), vagy ha valaki
traumatizálta vagy elárulta, esetleg nem tudja továbbengedni az energiát a
második központból. Az ilyen személy valószínűleg jó adag bűntudatot,
szégyent, szenvedést, alacsony önbecsülést vagy félelmet él át. Ha pedig
valaki el tudja juttatni az energiáit a harmadik központig, de egóproblémái
vannak, felfuvalkodottá válik, fontoskodik, uralkodik, és haragos, versengő
és keserű lesz, akkor az energiája megreked a harmadik központnál, és
uralkodási vagy motivációs problémái támadnak. Ha nem tudja megnyitni a
szívét, és nem tud szeretetet és bizalmat érezni, vagy fél kifejezni a szeretetét
és a valódi érzéseit, az energia befagy a negyedik és az ötödik központnál.
Bár az energia bármelyik energiaközpontnál meg tud rekedni, a
leggyakrabban az első három központ valamelyikénél akad el. Ha pedig
elakadt, nem tud továbbfejlődni, nem tud a fent leírt módon,
zökkenőmentesen áramlani, és nem tudja bekapcsolni azokat a magasabb
energiaközpontokat, ahol szeretjük az életet és hálásak vagyunk érte. Az
Energiaközpontok megáldása nevű meditációnak pontosan az a lényege,
hogy az energiaáramlás újra meginduljon abban a formában, ahogy kell –
azért áldjuk meg az energiaközpontokat, hogy a megrekedt energia újra
meginduljon.

Energiamezőnk kimerítése
Ahogy korábban már szó volt róla, a testünket láthatatlan elektromágneses
energiamezők veszik körül, amelyek minden pillanatban tudatos szándékot
vagy valamilyen irányt hordoznak magukban. A test mind a hét
energiaközpontjának aktiválásával tulajdonképpen energiát fejezünk ki a
központok révén. Egyszerűen megfogalmazva: ha tudatos lényként egy
bizonyos energiát aktiválunk mindegyik energiaközpontban, a hozzájuk
tartozó idegközpontokat késztetjük arra, hogy egy bizonyos mentális szintet
hozzanak létre, amely aztán aktiválja a megfelelő mirigyeket, szöveteket,
hormonokat és vegyületeket mindegyik energiaközpontban. Ha az összes
energiaközpont működésbe jött, a test olyan energiát bocsát ki, amely rá
jellemző információ vagy szándék kisugárzásába kezd.
Ha azonban folyton túlélőmódban vagyunk, és túlzott mértékben van jelen
életünkben a szex, a fogyasztás vagy a stressz – mivel az első három
energiaközpont határozza meg az életünket –, a testet körülvevő láthatatlan
információs és energiamezőből merített energiát szüntelenül kémiai
anyagokká változtatjuk. E folyamat ismételgetése idővel azt eredményezi,
hogy a test körüli elektromos mező zsugorodásnak indul (lásd a 4.5 ábrát).
Ennek következtében csökken a fényünk, és nem marad olyan energia,
amely tudatos szándékot hordozva keresztülhatolhatna a központokon, és
létrehozhatná bennük a hozzájuk kapcsolódó elmét. Lényegében az történik,
hogy a saját energiamezőnket csapoljuk le és használjuk fel. Ez a korlátozott
mentális szint és a vele járó korlátozott energiamennyiség minden
központban odavezet, hogy az adott központ korlátozott jeleket küld az azt
körülvevő sejteknek, szöveteknek, szerveknek és szervrendszereknek. A
végeredmény az lesz, hogy a test életfontosságú információkat hordozó
energiafrekvenciája csökken, a jelek frekvenciájának lelassulása pedig
betegséget okoz. Kijelenthetjük, hogy energetikai szempontból minden
betegség a lecsökkent frekvenciából és az inkoherens üzenetekből fakad.

4.5 ábra
Az első három energiaközpont fogyasztja az energiát. Ha túlságosan igénybe vesszük ezeket a központokat, akkor folyton kémiai anyagokká változtatjuk a láthatatlan
energiamezőből kinyert energiát, és a testünket körülvevő mező zsugorodni kezd

Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy a test három alsó energiaközpontja az

életben maradást szolgálja, ezért önző énünk mutatkozik meg bennük? A
hatalom, az agresszió, az erő és a versengés eszközeivel élnek, hogy elég
hosszú ideig életben tudjunk maradni a környezetünkben ahhoz, hogy
táplálkozzunk és szaporodjunk, ezzel biztosítva a faj fennmaradását
(szemben az öt felsőbb energiaközponttal, amelyek a nagylelkű énünket
képviselik, és önzetlenebb gondolatok és érzelmek köthetők hozzájuk). A
természet azért kapcsolt örömteli élményeket e három alsó
energiaközponthoz, hogy folyton olyan tevékenységeket végezzünk,
amelyben ezek működése nyilvánul meg. A szex (első központ) és az evés
(második központ) élvezetes dolog, csakúgy, mint az emberi kapcsolatok és
a kommunikáció (szintén a második központ). A személyes hatalom
(harmadik központ) mámorító lehet. Idetartozik az akadályok elhárítása, az
akaratunk érvényesítése, a másokkal folytatott küzdelem, a vetélytársak
legyőzése, az életben maradás az adott környezetben, valamint a
testmozgások.
Érthető tehát, miért esnek egyesek abba a hibába, hogy túlhasználják
egyik-másik alsóbb energiaközpontjukat, ami aztán oda vezet, hogy felélik a
testet körülvevő életenergia- és információs mezőt. A szexuálisan túlságosan
aktív ember például extra energiákat von el az első központ körüli
energiamezőből. A szégyenérzet vagy a bűntudat csapdájában megrekedt
személy, aki áldozatnak érzi magát, a múlt érzelmeihez ragaszkodik, és
szüntelenül szenved, a második központot körülvevő energiamezőtől von el
extra energiákat és e központ energiáit éli fel. Az uralkodni és irányítani
vágyó vagy stresszben élő a harmadik központtól vesz el plusz energiát. Ha
a tudatunk nem fejlődik, az energiánk sem képes rá.

A szubatomi szint
Mindez a szubatomi, avagy kvantumszinten kezdődik – vizsgáljuk meg
tehát, hogyan megy végbe. Nézd meg a 4.6 ábrát. Ha fogsz két, saját
atommaggal rendelkező atomot, és összeilleszted őket egy molekulává, a két
körlap átfedésével ábrázolt kötés lesz az a pont, ahol a fényt és az
információt megosztják egymással. Mivel információt osztanak meg, az
energiájuk is hasonló lesz, ugyanazt a frekvenciát képviselik. Egy láthatatlan
energiamező kapcsolja össze a két atomot egyetlen molekulává. Ha pedig a
két atom közösen kialakított egy molekulát, és információt oszt meg
egymással, új fizikai tulajdonságok és jellemzők jelennek meg: megváltozik
például a sűrűség, a forráspont vagy az atomtömeg – hogy csak néhányat
említsünk – ahhoz az állapothoz képest, amikor még egymástól külön,
egymás mellett léteztek.
 4.6 ábra
Amikor az atomok összekapcsolódnak, és energiát meg információt osztanak meg egymással, molekulák jönnek létre. A molekulát energiából és információból álló
láthatatlan fénymező veszi körül, és ez adja azokat a fizikai tulajdonságokat, amelyek egyben tartják. Ha további atomok csatlakoznak a molekulához, még összetettebbé
válik, vegyület jön létre, amelynek szintén megvan a maga láthatatlan fénymezője abból az energiából és információból, amely a vegyületet összetartó fizikai
tulajdonságokat adja.

Ha további atomok csatlakoznak a vegyülethez, még összetettebbé válik, és sejt jöhet létre. A sejtet saját, energiából és információból álló láthatatlan fénymező veszi körül,
ez adja a sejt működéséhez szükséges utasításokat. Ha pedig a sejtek szövetté állnak össze, a szövetnek is lesz energia- és információs mezője, amely lehetővé teszi, hogy a
sejtek harmonikusan együttműködjenek. A szövetek szervekké kapcsolódnak össze, szintén saját energia- és információs mezővel, amely lehetővé teszi a szerv egészséges
működését.

A szervek együtt szervrendszert alkotnak. Ezt is saját, láthatatlan fénymező veszi körül, ez adja azokat a fizikai tulajdonságokat, amelyeknek köszönhetően a szervrendszer
egészként tud működni. A szervrendszerek végül testté szerveződnek. A testet körülvevő fénymező energiája és információja adja azokat a fizikai tulajdonságokat, amelyek
egyben tartják a testet, és ellátják az élethez szükséges utasításokkal

Fontos megjegyezni, hogy a molekula konkrét tulajdonságait, egyúttal

formáját és szerkezetét – anyagi jellemzőit – az azt körülvevő láthatatlan
energiamező adja. A molekulák energia és információ megosztása nélkül
nem tudnának létrejönni.
Újabb atom hozzáadásával újabb molekula jön létre, amelynek ismét
megvannak a maga fizikai tulajdonságai és jellemzői, valamint saját
atomszerkezete. Ha pedig újabb és újabb atomokat adunk hozzá, vegyület
jön létre, és vele együtt egy láthatatlan energiamező a vegyület körül, amely
egyben tartja fizikai formáját, és életet ad neki. Ezek az atomi erők
valóságosak és mérhetők.
Ha elegendő vegyületet veszünk és rakunk össze, kialakul a sejt. A sejtnek
is saját, láthatatlan energiamezője van, amely körülveszi és életet ad neki. A
sejt valójában különféle hullámhosszú fényhullámokból táplálkozik. Nem a
molekulák és a pozitív/negatív töltések utasítják a sejtet valamilyen irányú
működésre. A biológia új ága, az úgynevezett kvantuminformációs biológia
szerint konkrétan a sejtek által kibocsátott és észlelt biofotonok – amelyekről
korábban már szót ejtettem – fény- és frekvenciamintázata az, ami átadja az
utasításokat. Minél egészségesebb a sejt, annál koherensebb biofotonokat
bocsát ki magából. A könyvben eddig ismertetett információk alapján
tudhatjuk, hogy a koherencia nem más, mint a frekvencia rendezett
formában történő kifejeződése. Az elektromágneses fényfrekvenciák útján
történő információátadás a sejt és az azt körülvevő energiamező között
fénysebességnél is gyorsabban történik, ami azt jelenti, hogy kvantumszinten
kell megvalósulnia.5
Ha továbbmegyünk, és sejteket kapcsolunk egymáshoz, szövet jön létre,
és ennek a szövetnek is lesz egyesítő erejű, koherens frekvenciából és
energiából álló láthatatlan mezője, amely arra utasítja a különálló sejteket,
hogy harmonikusan együttműködjenek és közösségként funkcionáljanak. Ha
ezt a szövetet továbbfejlesztjük egy speciálisabb funkció felé, szerv alakul
ki, és a szervnek is lesz láthatatlan mágneses energiamezője. A szerv szó
szerint ebből a láthatatlan energiamezőből nyeri az információkat. Sőt a
szerv emlékezete valójában ebben a mezőben kap helyet.
Ennek bámulatos következményeit figyelhetjük meg a szervátültetésen
átesett betegeknél. A leghíresebb példa talán Claire Sylvia esete, aki A
Change of Heart (A szív hangjai, Alexandra Kiadó, Pécs, 1998) címen tette
közzé szív- és tüdőátültetés után átélt tapasztalatait 1988-ban.6 Eredetileg
csak annyit tudott, hogy szerveit egy 18 éves férfi donortól kapta, aki
motorbalesetben vesztette életét. A szervátültetést követően a 47 éves
hivatásos táncos-koreográfus elkezdett vágyakozni a rántott csirke, a sült
krumpli, a zöldpaprika és a Snickers csoki iránt, pedig azelőtt nem kedvelte
ezeket az ételeket. A személyisége is megváltozott – asszertívebb,
magabiztosabb lett. A tizenéves lánya azzal cikizte, hogy olyan a testtartása,
mint egy férfinek. Amikor Sylvia végül felkutatta a donor családját,
megtudta, hogy azok az ételek, amelyeket a szervátültetés után megkedvelt,
valóban a fiatalember kedvencei voltak. Ez a létfontosságú információ a
szervet körülvevő energiamezőben tárolódott.
A legdrámaibb, ezt a jelenséget szemléltető történet azonban egy
nyolcéves kislányhoz fűződik, akinek, miután megkapta egy tízéves kislány
szívét, rémálmai kezdtek lenni arról, hogy megölik.7 Kiderült, hogy a donort
valóban megölték, az elkövetőt pedig nem kapták el. A beteget elvitték egy
pszichiáterhez, aki meg volt győződve arról, hogy a lány ténylegesen
megtörtént eseményeket él át álmában. Felvették a kapcsolatot a
rendőrséggel, ahol nyomozást indítottak az alapján, ahogy a lány leírta a
gyilkosságot, megnevezve a bűntény helyét és idejét, a gyilkos fegyvert, az
elkövető fizikai jellemzőit, valamint a gyilkos ruházatát. A gonosztevőt
azonosították, elfogták és elítélték.
Az ilyen esetekben tehát az átültetett szervet körülvevő energiamező
információja változást idézett elő az illető energiamezőjének
kifejeződésében, miután szervátültetésen esett át – eltérő fénye és
információja összekeveredett már létező mezőjével. A beteg hozzáfért ehhez
az energiamezőben tárolt információhoz, ami hatással volt az elméjére és a
testére. A konkrét információs tartalommal bíró energia hatást gyakorolt az
anyagra.
Ha aztán egymáshoz kapcsoljuk a szerveket, szervrendszer jön létre –
úgymint a vázizomrendszer, a szív- és érrendszer, az emésztőrendszer, a
szaporítórendszer, a hormonrendszer, a nyirokrendszer, az idegrendszer vagy
az immunrendszer, hogy csak néhányat említsünk. E szervrendszerek úgy
működnek, hogy információt merítenek az őket körülvevő láthatatlan
energia- és tudatmezőből. Ha egybekovácsoljuk az összes szervrendszert,
létrejön a test, amelynek szintén megvan az elektromágneses mezője, és ez a
létfontosságú elektromágneses mező az, aki valójában vagyunk.
De térjünk vissza a stresszhormonokhoz. Ahogy már említettem, ha
túlélőmódban vannak, és túl sok energiát vonnak el ettől a láthatatlan
energiamezőtől, és kémiai anyagokat csinálnak belőle a fizikai testben –
legyen szó akár túl sok szexről, evésről, stresszről vagy egyszerre
mindháromról –, a test körüli energiamező összezsugorodik. Ez azt jelenti,
hogy nem marad elég energia vagy fény a test körül, és nem tud megfelelő
utasításokat adni az anyagnak a homeosztázis, a növekedés és a regeneráció
terén. Ha ez bekövetkezik, az egyes energiaközpontok nem kapnak többé
energiát, nem lesz mit feldolgozniuk és továbbadniuk, ezért nem is tud
kialakulni egészséges neurológiai elme, amely kibocsáthatná a szükséges
üzeneteket a test azon részeinek, amelyek az adott központhoz vannak
beidegződve. Mivel a tudatos szándékot hordozó, az idegszöveteken
áthaladó vagy azokat aktiváló energia hozza létre a tudatot, az
energiaközpontok elmeképző tevékenysége csökken, és kevésbé sikeresen
tudják szabályozni a sejteket, szöveteket, szerveket és szervrendszereket,
mivel az energia nem áramlik bennük. A test – megfelelő, koherens fény- és
információs energia hiányában – elkezd úgy funkcionálni, mintha csupán
anyag lenne. A miniagyak az agyhoz hasonlóan inkoherenssé válnak.
Ráadásul ha az agy inkoherens és szegmentált a stresszhormonok miatt, ez
az inkoherens agy inkoherens üzenetet fog küldeni – a rádió háttérzajához
hasonlóan – az idegrendszer teljes hosszában, az összes idegközpont felé,
amelyek a testtel való kommunikációt végzik. Ha pedig ezek a miniagyak
inkoherens üzeneteket kapnak, akkor inkoherens üzeneteket adnak tovább az
egyes energiaközpontokhoz kapcsolódó testrészeken található szerveknek,
szöveteknek és sejteknek. Ez aztán hatással lesz a hormonális kifejeződésre
és a test különféle szervei, szövetei és sejtjei felé közvetítő idegek
vezetőképességére, és ez az inkoherencia elkezd betegséget vagy
egyensúlyhiányt okozni. Ha az összes különálló agy inkoherenssé válik,
annak az lesz az eredménye, hogy a test összes kapcsolódó része is
inkoherens lesz. Ha pedig ezek nem működnek jól, akkor mi magunk sem
működünk jól.

Energiánk növelése
Az Energiaközpontok megáldása nevű meditációban, amikor megtanulod,
hogyan időzz el figyelmeddel az egyes energiaközpontoknál és hogyan
tudatosítsd a körülöttük levő teret, koherenciát hozol létre ezekben az
agyacskákban éppúgy, ahogy koherenciát teremtesz a két füled között levő
agyban is. Miközben tudatosítod a részecskét (az anyagot) azzal, hogy
figyelmed a gáttájékra (az első központra) irányítod, vagy a köldököd
mögötti térre (második központ), vagy a gyomorszájadra (harmadik
központ), vagy a mellkasod közepére (negyedik központ) és így tovább,
lehorgonyzod a figyelmed az adott központnál. Márpedig az energia oda
áramlik, ahová összpontosítod a figyelmed.
A következő lépésben áthelyezed a figyelmed az egyes központok körüli
térre – más szóval megnyitod a figyelmed fókuszát feléjük –, és
ráhangolódsz az e központ mögött rejlő energiára. Eközben rendkívül fontos,
hogy emelkedett érzelmi állapotba kerülj, például a szeretet, a hála vagy az
öröm állapotába. A korábbi fejezetekből már tudod, hogy ez azért fontos,
mert az emelkedett érzelem nem más, mint energia, és minél tovább meg
tudod őrizni ezt a nyitott fókuszt az emelkedett érzelem állapotában, annál
inkább egy magas frekvenciájú, koherens mezőt építesz ki a tested körül.
Ha egy adott központ körül kész a koherens mező, akkor ennek a
központnak a rendelkezésére fog állni egy koherens energia, amely révén
hozzájuthat a megfelelő instrukciókhoz. A test szervrendszereit és szerveit
alkotó szöveteket felépítő sejtek vegyületei, molekulái és atomjai egy új
fény- és információs mezőből és egy koherensebb energiából tudnak
meríteni, amely célirányosabb üzenetet közvetít és új instrukciókkal látja el a
test egyes központjait. A test pedig elkezd reagálni az új elmére. Ha
megadod magad, és belépsz a jelen pillanatba, és megérted, hogy az energia
oda áramlik, ahová a figyelmed helyezed, akkor új fény- és információs
mezőt tudsz építeni, és emelni tudod a szignál frekvenciáját. Ez a célirányos
gondolat pedig az egyes központok felé tereli az energiát, és új elme jön létre
az adott individuális agyban. Ahogy az egyes központok merítenek az új
frekvencia- és információs mezőből, a test egy lépéssel közelebb kerül az
egyensúly és a homeosztázis felé. Ebben az új állapotban az ember inkább
lesz energia, mint anyag, inkább lesz hullám, mint részecske. Minél
emelkedettebb az érzelem, annál több energia keletkezik, és annál drámaibb
elmozdulás várható.
Másfelől viszont, ha megrekedsz az olyan túlélési érzelmeknél, mint az
aggodalom, a félelem, a szorongás, a frusztráció, a harag, a bizalmatlanság
és így tovább, nem jutsz hozzá ehhez, a testedet körülvevő energiához,
információhoz és fényhez. Ha a frekvencia, fény és energia lelassul, és
minden központban inkoherensebbé válik, az ember inkább anyag lesz, mint
energia, és a test lassan elkezd megbetegedni. Ez ennek a meditációnak a
lényege: felgyorsítani a frekvenciát, hogy az alacsonyabb, rendezetlenebb
frekvencia újra koherensebbé és rendezettebbé váljon, ezáltal az anyag
frekvenciájának fokozódásával új, koherensebb elme jöjjön létre.
Ne feledd azonban, hogy ezt nem lehet „izomból lenyomni”. Nem lehet
akarattal kikényszeríteni. Nem lehet elérni próbálkozással, reménykedéssel
vagy vágyakozással, mert a tudatos elme képtelen rá. A tudat alatti elmébe
kell belépned, mert itt helyezkedik el az operációs rendszer – az autonóm
idegrendszer, amely az összes központot működteti és irányítja.
 Ki kell lépned a béta-agyhullám-állapotból, mivel a béta a tudatos
tartományban tartja az elmét, elszigetelve a tudat alatti autonóm
idegrendszertől, márpedig valójában ez utóbbi a főnök Minél mélyebbre
jutsz a meditáció során – a béta-agyhullámtól az alfa-agyhullámig, sőt akár a
théta-agyhullámig (egy mély, az álom és az ébrenlét határán levő meditációs
állapot) –, annál jobban lelassul a frekvenciád és annál jobban hozzáférsz az
operációs rendszeredhez. Ezért tehát az Energiaközpontok megáldása nevű
meditációnál az a feladatod, hogy lelassítsd az agyhullámaid, ötvözd az
emelkedett érzelmet egy célirányos törekvéssel, és megáldj minden
energiaközpontot a lehető legjobb szándékkal – szeresd őket életre –, majd
lépj hátra, és hagyd, hogy az autonóm idegrendszer vegye át az irányítást,
hiszen az már tudja a dolgát a tudatos elme közbeavatkozása nélkül is. Nem
gondolkodsz, nem vizualizálsz, nem analizálsz. Valami olyat teszel, ami
elsőre sokkal nehezebbnek tűnhet: elülteted egy információ magvát, majd
elengeded, és hagyod, hogy a kapott energia és információ felhasználásával
nagyobb egyensúlyt és rendet teremtsen a testben.
A kutatócsoportommal meg is mértük, milyen hatékonyan tudják a
hallgatóink alkalmazni ezt a meditációjuk során egyfelől az
energiaközpontok energiaszintjének emelésére, másfelől pedig az
energiaközpontok közötti egyensúly kialakítására. Ehhez azt a
gázkibocsátás-vizualizációs eszközt használtuk, amelyről korábban már
írtam. Megmértük vele a résztvevők energiamezőjét az előtt és után, hogy
elvégezték az Energiaközpontok megáldása meditációt. A gázkibocsátás-
vizualizációs technológia (GDV) egy speciális kamera segítségével képeket
készít az alany ujjáról, miközben gyenge (és teljesen fájdalommentes)
elektromos áramot vezetnek az ujjbegybe a másodperc ezredrészénél is
rövidebb időre. A test az áramra adott reakcióul egy fotonokból álló
elektronfelhőt bocsát ki. Bár maga a kibocsátás puszta szemmel láthatatlan, a
GDV kamerája fel tudja venni, és digitális fájlt képes alkotni belőle. Ezután
egy Bio-Well nevű szoftver képet alkot az adatok segítségével – ilyen kép
van a színes betétlapok 4. ábráján.
A 4A–4D ábrákon látható, mennyire kiegyensúlyozottak (vagy épp
kiegyensúlyozatlanok) az illető energiaközpontjai meditáció előtt és után. A
Bio-Well ugyanezen GDV-adatok segítségével megbecsüli az egyes
energiaközpontok frekvenciáját, és összeveti az átlaggal. A kiegyensúlyozott
energiaközpontok esetében tökéletes az összhang, míg a kiegyensúlyozatlan
központok eltávolodást mutatnak a középponttól. Az egyes
energiaközpontokat ábrázoló körök mérete azt mutatja, hogy az energia
kisebb, ugyanakkora vagy nagyobb, mint az átlag, és milyen mértékben tér
el. A 4. ábra bal oldala mindig a tesztalany energiaközpontjának workshop
előtt mért értékét mutatja, míg a jobb oldalon a néhány nappal később mért
adatok láthatók.
Most pedig nézzük meg az 5A–5D ábrákat. A bal oldal a tanítvány egész
testét körülvevő energiamezőre vonatkozó, az eseményt megelőzően mért
értéket mutatja, míg a jobb oldalon a test egészét körülvevő energiamező
workshop utáni mértéke látható.
A GDV-vel azt is mértük, hogy ez a meditáció (és a könyvben található
többi meditáció) hogyan fokozza a test egészét körülölelő energiamezőt.
Ahogy hamarosan magad is látni fogod, a meditáció elején újra és újra azt
kérem, hogy ne csak a tested egyes részeire összpontosítsd a figyelmed,
hanem az egyes testrészeket körülvevő térre is – majd, a meditáció végén, a
tested egészét körülvevő térre is. Már tudod, hogy az energia oda áramlik,
ahová a figyelmed összpontosítod, ezért ha erre a térre fókuszálsz, az energia
magától ide fog áramlani. Ily módon arra használod a figyelmed, az
éberséged és az energiád, hogy építsd és fejleszd vele a testedet körülvevő
fény- és információs mezőt. Ez aztán rendezetlenség és entrópia helyett
szintrópiát eredményez. Immár inkább vagy koherens energia, semmint
anyag – és saját, továbbfejlesztett fény- és információs meződ van, amelyből
bármikor meríthetsz, ha teremteni akarsz.

Energiaközpontok megáldása – meditációs gyakorlat

Ez a meditáció vált az egyik legnépszerűbbé a hallgatóink körében, amellyel
rengeteg természetfeletti élményt éltek át. Ahogy az előző fejezetben, most
is néhány alapvető instrukciót adok, hogy tudd, hogyan csináld, ha úgy
döntesz, hogy egyedül végeznéd.
Először is összpontosíts az első energiaközpontra, majd nyisd meg
figyelmed az e központot körülvevő tér felé. Ha már érzed az első
energiaközpont körüli teret, áldd meg ezt a központot a legjobb szándékkal,
majd fordulj az emelkedett érzelmek – a szeretet, a hála vagy az öröm – felé,
hogy megnöveld e központ frekvenciáját, egyúttal koherens energiamezőt
teremts.
Végezd el e lépéseket a test mind a hét energiaközpontján, aztán ha elértél
a nyolcadikhoz, amely körülbelül 40 centivel a fejed fölött található, áldd
meg azt is hálával vagy elismeréssel, mivel a befogadás legvégső állapota a
hála. Ez a központ elkezdi megnyitni az ajtót a kvantummezőből származó
mélyebb információk felé.
Most pedig nyisd meg a fókuszod, és fordítsd a figyelmed a tested egészét
körülvevő elektromágneses energia felé, hogy új energiamezőt építhess. Ha a
tested az új elektromágneses energiamezőből kezd meríteni, egyre inkább
fénnyé és energiává válsz és egyre kevésbé leszel anyag – egyúttal
felgyorsul a tested frekvenciája is.
Ne feledd: ha a korlátok nélküli teremtés a célod, korlátlannak is kell
érezned magad. Ha fantasztikus gyógyításokat akarsz véghezvinni,
fantasztikusan kell érezned magad. Csatlakozz rá az emelkedett érzelmekre,
és őrizd meg őket a meditáció végéig.
Ha minden energiaközpontot megáldottál, maradj fekve még legalább 15
percig. Lazíts, hátrálj meg, és hagyd, hogy az autonóm idegrendszer vegye át
az irányítást és építse be ezt a sok információt a testedbe.
5. fejezet
 ÁTKONDICIONÁLNI A TESTET AZ ÚJ
ELMÉHEZ

E fejezetben meg fogunk ismerkedni egy légzéstechnikával, amelyet számos

meditáció előtt alkalmazhatunk. Részletesen el fogom magyarázni, mivel
működésének megértése életbe vágóan fontos abból a szempontból, hogy
mennyire vagyunk képesek valódi változást előidézni az energiánkban és
mennyire tudjuk megszabadítani a testünket a múlttól. Ahogy látni fogod, a
légzés helyes használata az egyik kulcs a természetfeletti felé vezető úton.
Úgy tudod maximálisan kiaknázni az e technikában rejlő lehetőségeket, ha
tökéletesen tisztában vagy vele, mit csinálsz és mit fogsz csinálni, így
rendelkezésedre áll majd az élményhez szükséges alap, és a hogyan már
könnyebb lesz – nem beszélve arról, hogy a technikád is hatékonyabbá válik.
Ha megérted a légzés folyamatát fiziológiai szempontból, értelmet tudsz
társítani a tevékenységhez, világosabb célt tudsz adni neki, helyesen tudod
elvégezni és át tudod élni az összes jótékony hatását annak, hogy a légzés
segítségével a testen kívülre helyezed az elmét, majd a tested
átkondicionálod az új elméhez.
Mielőtt elkezdjük, nézzük át még egyszer a gondolkodás-érzés
körforgását, amelyről a 2. fejezetben volt szó részletesen, ugyanis az ott
tárgyalt fogalmak központi jelentőségűek az e fejezetben ismertetett
meditáció szempontjából. Emlékezz: a gondolatok biokémiai reakciókat
váltanak ki az agyban, amely kémiai jeleket bocsát ki; ezek a jelek pedig
olyan érzést idéznek elő a testben, amely pontosan megfelel az iménti
gondolatoknak. Ezek az érzések aztán további, hasonló gondolatokat
eredményeznek, és ez megint csak a már ismert érzéseket szüli. Tehát a
gondolat táplálja az érzést, az érzés pedig a gondolatot, ez a körforgás pedig
végül merev mintákat éget az agyba, a test pedig a múlthoz kondicionálódik.
Mivel az érzelmek a múltbeli élmények lenyomatai, ha nem tudjuk
meghaladni az érzelmeinket a gondolatainkkal, akkor a gondolkodás-érzés
körforgása megakaszt minket a múltban, és állandó létállapotot teremt. Így
válik a test elmévé – idővel így veszik át az uralmat felettünk a gondolataink
és az érzéseink.
Amikor tehát a test válik az adott érzelem elméjévé, akkor ez a test szó
szerint megreked a múltban. Mivel a test a tudattalan elme, olyan objektíven
működik, hogy nem ismeri fel a különbséget az érzelmet kiváltó esemény és
a pusztán gondolati úton kiváltott érzelem között. Ha az ember megreked a
gondolkodás és az érzés körforgásában, a test azt hiszi, hogy a nap 24
órájában, az év minden napján ugyanazt a múltbeli élményt éli át. A test
azért hiszi, hogy ugyanazt a múltbeli élményt éli át újra meg újra, mert
számára az érzelem szó szerint maga az élmény.
Tegyük fel például, hogy volt néhány súlyos tapasztalatod, amelyek
érzelmileg mély nyomot hagytak benned, és soha nem jutottál túl az általuk
kiváltott félelmen, keserűségen, frusztráción és sértettségen. Ezért
valahányszor olyan élmény ér a külső környezetedben, amely hasonlít
ahhoz, ami korábban történt, az reakciót vált ki belőled, és ugyanazok az
érzések támadnak fel benned, mint amilyeneket az első eseménynél éreztél.
Ha pedig ugyanazt érzed, amit harminc évvel korábban, amikor először
történt meg, könnyen lehet, hogy ugyanúgy fogsz viselkedni, mint akkor
régen, hiszen ezek az érzelmek irányítják tudatos és tudattalan
gondolkodásod és viselkedésed. Mostanra ezek az érzések olyan jól ismertté
váltak számodra, hogy azt hiszed, azonos vagy velük.
Mire eléred a harmincas éveid közepét, és ugyanúgy gondolkodsz,
cselekszel és érzel, anélkül hogy bármit változtatnál magadon, lényed nagy
részét automatikus gondolatok, reflexív érzelmi reakciók, tudattalan
szokások és viselkedések, tudatalatti hiedelmek és percepciók, valamint
rutinszerű, megszokott attitűdök beidegződött gyűjteménye alkotja.
Valójában egy felnőtt ember lényének 95 százalékát a megszokott, ismétlődő
cselekvések teszik ki, és a teste úgy programozódott, hogy átvegye az elme
szerepét, ezért nem a tudatos elméje, hanem a teste irányítja.1 Ez azt jelenti,
hogy lényünknek mindössze 5 százaléka tudatos, a fennmaradó 95 százalék
pedig egy tudat alatti test-elme program. Ezért tehát ha valami jelentősen
mást akarunk teremteni magunknak, meg kell találnunk a módját, hogy
leválasszuk az elmét a testről, és megváltoztassuk a létállapotunkat –
pontosan ezt fogjuk tenni az e fejezet végén ismertetett meditáció
segítségével.

Hogyan tárolódik az energia a testben?

Vizsgáljuk most meg, hogy a gondolkodás-érzés körforgása milyen
viszonyban van a test energiaközpontjaival – elsősorban az első hárommal, a
túlélőközpontokkal, ahol ez a legtöbb probléma forrása. Azért okoz itt
gondot, mert a legtöbb ember gondolatai és érzései ezeket az
energiaközpontokat aktiválják. Az előző fejezetekből emlékszünk, hogy a
test minden energiaközpontjának van saját energiája, információja, mirigyei,
hormonjai, kémiája és idegi áramkörei – és van saját, egyéni miniagya vagy
elméje (jobban mondva saját elmével rendelkezik). Ezek a miniagyak úgy
programozódnak a testben, hogy tudat alatt, az autonóm idegrendszer révén
működjenek. Ily módon minden központ saját energiával és ennek megfelelő
tudatszinttel rendelkezik, és mindegyikhez bizonyos, az adott központra
jellemző érzelmek társulnak.
Tegyük fel például, hogy van egy gondolatod, mondjuk az, hogy a
főnököm igazságtalan. Az 5.1 ábra azt mutatja, hogyan kapcsol be ez a
gondolat egy idegi hálózatot az agyban. Ekkor jön egy másik gondolat: nem
vagyok megfizetve – és ez bekapcsol egy második idegi hálózatot. Aztán arra
gondolsz: túl sokat dolgozom – és máris nyakig benne vagy. Mivel az elme
nem más, mint az agy működés közben, ha egyre csak ugyanazon séma
mentén gondolkodsz, és elegendő számú, egyszerre tüzelő idegi hálózatot
aktiválsz – adott sorrendben, mintázatban és kombinációban –, létrejön egy
bizonyos mentális szint, amely aztán létrehoz egy belső képet önmagadról az
agy frontális lebenyében. Itt válhatnak a belső gondolatok valóságosabbá a
külső környezetednél. Jelen esetben dühösnek látod magad. Ha elfogadod
vagy elhiszed ezt a gondolatot, fogalmat vagy képet, és megadod neki
magad anélkül, hogy elemezni kezdenéd, a neurotranszmitterek – a kémiai
hírvivők, amelyek információt közvetítenek az agy idegsejtjei között, és egy
adott mentális szintet hoznak létre – elkezdenek befolyást gyakorolni a
neuropeptidekre, amelyek az agy limbikus rendszerében levő autonóm
idegrendszer által létrehozott kémiai hírvivők. A neuropeptideket
felfoghatjuk úgy is, mint az érzelem molekuláit. E neuropeptidek a
hormonális központoknak adnak jelzéseket, jelen esetben a harmadik
energiaközpont adrenalinmirigyeit hozzák működésbe. Amint az
adrenalinmirigyek kiválasztják a hormonokat, idegesnek érzed magad.
Ekkor elkezdesz egy adott energiaszignált sugározni a harmadik
energiaközponton keresztül, amely lényegében a következő üzenetet
hordozza: „Küldj még valami olyat, amitől azt érezhetem, amit már most is
érzek – küldj még egy okot, amitől dühös lehetek.” Amikor ez a központ
aktiválódik, kibocsát magából egy bizonyos frekvenciát, amely adott
üzenetet hordoz.
 5.1 ábra
A fenti ábra azt szemlélteti, hogyan tároljuk el az energiát érzelmek formájában a harmadik központban annak következtében, hogy megrekedtünk a gondolkodás-érzés
körforgásában

Az agyad figyelemmel követi a kémiai állapotod, és amint dühösnek érzed

magad, azonnal további, hasonló gondolatokat kezd produkálni, amelyek
megfelelnek az érzéseidnek. A főnököm egy kretén! Ki kéne lépnem. Ezt a
hülye sofőrt! A kollégám lenyúlta az ötletemet. Nekem van igazam.
Ugyanazok az áramkörök tüzelnek újra és újra a megszokott módon, és ha
elegendő ilyen áramkört aktiválsz, egyre csak ugyanazt a mentális szintet
teremted újra. Ez pedig a már jól ismert énképed erősíti meg a
homloklebenyben. A limbikus rendszer ekkor további, az eddigiekkel
megegyező neuropeptidek előállításába kezd, ez pedig a megszokott
hormonális szignált generálja a harmadik energiaközpontodban, és kezded
még dühösebbnek és frusztráltabbnak érezni magad – ami azt eredményezi,
hogy még több hasonló gondolatod támad. Ez a körforgás évtizedekig
fennállhat, függetlenül attól, hogy a gondolataid érvényesek-e, végül erősen
bevésődik az agyadba egy bizonyos mintázat (ez esetben a harag mintázata),
és ez érzelmileg újra meg újra a múlthoz kondicionálja a tested.
A test a harag elméjévé válik, ezért a harag már nem az agyadban levő
elmében kap helyet (abban az 5 százaléknyi gondolatban, amely tudatosul),
hanem a harag érzelme energiaként raktározódik el a testelmében, az elme
tudat alatti 95 százalékában. Mivel tudat alatti, ezért nem is tudsz arról, hogy
mi történik veled, mégis megtörténik. Ez a sok érzelem tehát, amelynek
eredeti forrása a gondolat volt (hiszen minden gondolathoz tartozik
valamiféle energia), energiaként raktározódik el a testben, és megreked a
harmadik központnál, a gyomorszájnál.
Ez az elraktározódott energia aztán létrehozza a neki megfelelő szintű
biológiai hatásokat – ez esetben például mellékvese-kifáradást, emésztési
zavarokat, vesebetegséget vagy meggyengült immunrendszert –, nem
beszélve az olyan, egyéb pszichológiai hatásokról, mint a lobbanékonyság, a
türelmetlenség, a frusztráció vagy az intolerancia. Az évek során egyre csak
ugyanazok a gondolatok fogalmazódnak meg benned, amelyek
ugyanazokhoz az érzésekhez vezetnek, és egyre csak ezt a véges mintát
vésed bele az agyadba – ily módon pedig egyre csak arra kondicionálod a
tested, hogy a harag elméjévé váljon. Ebből adódóan tehát hatalmas
mennyiségű energia raktározódik el a test harmadik energiaközpontjában
harag, keserűség, frusztráció, intolerancia, türelmetlenség, uralkodni akarás
vagy gyűlölet formájában.
Mi van akkor, ha nem haragról van szó, hanem olyan gondolatokról,
amelyek miatt áldozatnak vagy bűnösnek érzed magad? Az élet nehéz. Rossz
szülő vagyok. Nem kellett volna ilyen bunkónak lennem. Valamit
elrontottam? Ha megnézed az 5.2 ábrát, láthatod, hogy ugyanaz történik: az
ilyen gondolatok is egy adott idegi hálózatot aktiválnak az agyadban. Ha
elég sokáig működteted ezt az idegi hálózatot, szintén létrejön egy mentális
szint, az agyad pedig egy olyan belső énképet alkot rólad, amely megerősíti
ezt az identitást (jelen esetben a bűnös ember képét). Elkezdesz olyasmiket
gondolni, hogy Isten meg fog büntetni. Senki nem szeret. Értéktelen vagyok.
Ha elfogadod és elhiszed ezeket a gondolatokat, és megadod magad nekik
anélkül, hogy elemzésbe bocsátkoznál, az agyi ideghálózatokat aktiváló
neurotranszmitterek ezúttal is egy neuropeptid-koktélt indítanak be (olyan
neuropeptideket, amelyek megfelelnek a bűntudattal kapcsolatos
gondolatoknak), majd e neuropeptidek egy másik hormonközpontnak adnak
jelzést – ez esetben a második központnak. Idővel pedig, ahogy folyton
ugyanazt a gondolkodás-érzés ciklust teremted meg magadban, az energia a
második energiaközpontban fog elraktározódni. Ennek is meglesznek a
maga biológiai hatásai: mivel a bűntudatot a gyomrodban érzed, hányingert
vagy hányást válthat ki, vagy pedig fájni kezd a gyomrod, és szenvedés,
boldogtalanság, sőt szomorúság társul hozzá.

5.2 ábra
A fenti ábra azt szemlélteti, hogyan tároljuk el az energiát érzelmek formájában a második központban annak következtében, hogy megrekedtünk a gondolkodás-érzés egy
másfajta körforgásában

Ha sokáig lelkiismeret-furdalást érzel, újabb és újabb bűntudattal teljes

gondolataid támadnak, amelyek további idegsejteket aktiválnak, amelyek
további neuropeptideknek adnak jelzést, amelyek pedig további hormonokat
szabadítanak fel a második központban. Ily módon továbbra is arra
kondicionálod az elméd, hogy a bűntudat és szenvedés elméje legyen, ezért
egyre több energiát raktározol el érzelem formájában a második központban.
Továbbra is egy adott információt hordozó energiaszignált sugárzol a
második energiaközpontodon keresztül a test energiamezője felé.
 Tegyük most fel, hogy egész más jellegű gondolataid támadnak. Mi
történik, ha szexuálisan fantáziálsz valakiről? Ez esetben más idegi hálózatot
hozol működésbe az agyadban, és más mentális szintet hozol létre. Az eddig
elmondottakhoz hasonlóan ha elég nagyszámú idegsejtet hozol működésbe,
más belső énkép alakul ki az agyad homloklebenyében. Abban a pillanatban,
amikor a gondolat vagy kép, amely leköti a figyelmed, valószerűbbé válik a
külvilágnál, a gondolat szó szerint élménnyé válik, az élmény végterméke
pedig egy ennek megfelelő érzés lesz.
Ez azt eredményezi, hogy a tested felizgul. Aktiválódik az
energiaközpont, egy bizonyos üzenet vagy szándék születik, amely
bekapcsolja az egyes neuronkötegeket ebben a központban, és létrejön egy
adott elme, amely jelt ad a megfelelő mirigyeknek, hogy válasszanak ki a
gondolatnak megfelelő vegyületeket és hormonokat. Ekkor már úgy érzed, te
vagy a világ legnagyobb csődöre vagy kancája. Ha elfogadod és elhiszed ezt
a gondolatot, és megadod neki magad anélkül, hogy elemzésbe
bocsátkoznál, ezek az agyi neurotranszmitterek elkezdenek aktiválni egy
másik neuropeptid-koktélt a limbikus rendszerben. Jelet küldenek az első
energiaközpont hormonjainak, és arra programozzák az autonóm
idegrendszert, hogy készítse fel ezt a központot az aktiválásra. Felteszem,
hogy nem kell részleteznem a biológiai következményeket.
Az ilyen biológiai reakciók azt fogják eredményezni, hogy egy bizonyos
módon érzed magad, és további, ennek az érzésnek megfelelő gondolatok
támadnak benned. Az energia most az első központban raktározódik el, és
ebből a központból fogsz vibrációs szignált küldeni a tested
energiamezőjébe. Az agyad folyton figyeli, hogy érzed magad, és további,
ennek megfelelő gondolatokat generál – folytatódik a körforgás. Így reagál a
test az elmére, és végül így válik a test elmévé.
Most már érted, hogy a gondolataid hogyan kondicionálják arra a tested,
hogy az elme szerepét töltse be, attól függően, milyen érzelmet érzel épp, és
ha ez megtörténik, hogyan raktározod el az energiát az ezen érzelemhez
kapcsolódó energiaközpontban. Az energia nagy része abban a központban
fog elraktározódni, amely azokhoz az érzelmekhez kapcsolható, amilyeneket
újra meg újra átéltél.
Ha túlteng benned a nemi vágy, vagy túlságosan leköt, hogy szexuálisan
vonzónak láttasd magad, az energia megreked az első központban. Ha a
bűntudat, a szomorúság, a félelem, a depresszió, a szégyen, az alacsony
önértékelés, a kisebbrendűségi érzés, a szenvedés és a fájdalom, akkor az
energia a második központban reked meg. Ha pedig az olyan érzelmekkel
vannak gondjaid, mint a harag, az agresszió, a frusztráció, az önuralom, az
ítélkezés vagy az önhittség, az energiád a harmadik központnál akadt el.
(Remélhetőleg mostanra elvégezted Az Energiaközpontok megáldása nevű
meditációt, és elkezdted megtapasztalni, hogyan tud a következő szintre
áramolni az egyes energiaközpontok energiája, és hogyan növekszik a
frekvencia emelkedés közben.)
A test idővel az adott érzelem elméjévé alakul, és ha ez az energia
érzelemként elraktározódik (pontosabban szólva csapdába esik) egy
alacsonyabb energiaközpontnál vagy központoknál, a test szó szerint
megreked a múltban. Ez azt jelenti, hogy nincs már mozgósítható energiád
egy új sors megteremtéséhez. Ha ez bekövetkezik, a tested elkezd inkább
anyaggá változni energia helyett, hiszen, ahogy olvashattad, az első három
központ (amely a túlélési érzelmeken alapul) összezsugorítja a testet
körülvevő létfontosságú energiamezőt.
Csak hogy egyértelmű legyen: nem azt mondom, hogy soha ne szexelj, ne
élvezd az ételt vagy hogy soha nem szabad stresszesnek érezned magad.
Csupán annyit állítok, hogy ha kizökkensz az egyensúlyból, az azért van,
mert az első három központ is kizökkent az egyensúlyából. Képzeld csak el,
mi történik, ha mindhárom túlélési központ egyszerre túlstimulálódik –
könnyű belátni, hogy a test energiája idővel elfogy. Ha ez bekövetkezik, nem
marad energia a növekedésre, a regenerálódásra, a gyógyulásra, a teremtésre,
de még csak az egyensúly visszanyerésére se.
Hasonlóképp: sokan, akik úgy érzik, kibillentek az egyensúlyukból,
esetleg hátat fordítanak az életnek, és még az ennivalót is szűkösre fogják.
Ha azonban kevesebb étel jut be a szervezetükbe, a testnek nem marad
energiája visszanyerni az egyensúlyát. Előfordul, hogy a szex terén is
megtartóztatják magukat egy időre, hogy a testüknek legyen ideje
regenerálódni. Ez idő alatt távol tartják maguktól azokat az ingereket is,
amelyek normál esetben szüntelenül bombázzák őket a környezetük felől,
beleértve a barátokat, a gyerekeket, a munkatársakat, a találkozókat, a
beosztásukat, a munkájukat, a számítógépet, a lakást vagy a mobiltelefont.
Ez segít megóvni a testet attól, hogy reagáljon (tudatosan vagy tudattalanul)
a külvilág megszokott ingereire, amelyeket az ember a múlthoz kötődő
gondolatokhoz és érzelmekhez társít.
Az alábbiakban ismertetett légzéstechnika lehetővé teszi, hogy
felszabadítsuk az első három központban csapdába esett energiát, és az
szabadon áramolhasson az agyba – ahonnan származik. Ha pedig a légzést
arra használod, hogy felszabadítsd ezeket az érzelmeket, ez az energia
magasabb célok számára is elérhetővé válik. Több energiád marad arra, hogy
meggyógyítsd magad, hogy másik életet teremts magadnak, hogy anyagilag
előrelépj vagy hogy misztikus élményben legyen részed – hogy csak néhány
lehetőséget említsünk. Ezek a testben energiaként elraktározott érzelmek úgy
tudnak más jellegű, másfajta üzenetet hordozó energiává alakulni, ha
emelkedett érzelmeket – ihletettséget, szabadságot, feltétlen szeretetet és
hálát – érzünk. Ugyanarról az energiáról van szó – csupán megrekedt a
testben. A lélegzet lehetővé teszi, hogy az elme elszakadjon a testtől. A tudat
eszközeként fogod használni a tested ahhoz, hogy magasabb szintre emeld
az energiád és kreatív érzelmekké nemesítsd a túlélési érzelmeket. Ha
megszabadítod a tested a múlt kötelékeitől, és felszabadítod ezt az energiát,
marad energiád arra is, hogy valami szokatlant csinálj – hogy elérd a
természetfelettit.

A test mint mágnes

Képzelj magad elé egy mágnest, mint amilyen az 5.3 ábrán is látható.
Minden mágnes kétpólusú. Van egy északi és egy déli pólusa; az egyik vége
pozitív töltést hordoz, a másik pedig negatívat. A mágnes két vége közötti
polaritásnak köszönhetően jön létre az elektromágneses mező. Minél
erősebb a polaritás a két pólus között, annál nagyobb a mágnes által
létrehozott elektromágneses mező. Ez az elektromágneses mező láthatatlan,
de attól még létezik – és meg is lehet mérni.
 5.3 ábra
A mágnest mérhető, láthatatlan elektromágneses mező veszi körül. Minél erősebb a polaritás az északi és a déli pólus között, annál nagyobb töltés áramlik át a mágnesen, és
annál nagyobb az elektromágneses mező

A mágnes elektromágneses mezőjének ereje még az anyagra is képes hatást

gyakorolni. Ha apró fémforgácsokat helyezünk egy papírlapra, és letakarjuk
egy másikkal, majd mágnest helyezünk a második papírlapra, a
fémforgácsok a mágnes elektromágneses mezőjének erővonalai mentén
rendeződnek el. A mágnes elektromágneses mezője annyira erős, hogy
hatást tud gyakorolni az anyagi valóságra – jóllehet a mező frekvenciája
érzékszerveinkkel nem észlelhető. Az 5.4 ábra ezt szemlélteti.
 5.4 ábra
A mágnes elektromágneses mezője mintázatokba rendezi az alátett fémforgácsokat

A Föld is egy mágnes. Az összes többi mágneshez hasonlóan a Földnek is

van északi és déli pólusa, és elektromágneses mező veszi körül. Bár maga a
mező láthatatlan, mindannyian ismerünk egy fantasztikus jelenséget,
amelyben megnyilvánul: a Föld elektromágneses mezője eltéríti a Napból
kiáramló fotonokat, és napkitörés vagy koronakidobódás esetén ez a mező
több trillió tonnányi, a Föld felé száguldó fotont térít el egy pulzáló, színes
jelenség formájában, amelyet északi fénynek hívunk.
A tested is mágnes. Az ősi kultúrák (különösen Ázsiában) már évezredek
óta tudják ezt. Az északi pólus az elme és az agy, a déli pólus pedig a tested
a gerinc alsó végénél. Ha a stresszhormonok (túlélési hormonok) vezérlik az
életed, vagy túlhasználod a másik két túlélésienergia-központod, szüntelenül
ebből a láthatatlan energiamezőből táplálkozol. Az energia így már nem tud
végigáramlani a testeden, mivel a test túlélőmódban elvonja a mezőtől az
energiát, és elraktározza a testben – konkrétan az első három
energiaközpontban. (Ez történik akkor, ha a gondolkodás/érzés körforgása,
amelyről korábban szó volt, aktiválódik.)
Ha ez elég sokáig így folytatódik, a testben teljesen megszűnik az
elektromos áram, márpedig elektromos töltés nélkül nem tudja létrehozni
maga körül azt az elektromágneses mezőt, amely normál esetben körülveszi.
Ha ez bekövetkezik, a test már nem olyan többé, mint egy mágnes. Már csak
olyan, mint egy egyszerű fémdarab – egy olyan mágnes, amely elvesztette a
töltését. Az 5.5 ábra azt szemlélteti, hogyan kezd a test inkább anyagivá,
mintsem energiává válni (más szóval inkább részecske-, semmint
hullámtermészetűvé lenni.)

5.5 ábra
Ha energia áramlik át a testen, akár egy mágnes esetében, mérhető elektromágneses mező alakul ki a test körül. Túlélőmódban, amikor a testet körülvevő energiamezőből
táplálkozunk, kimerítjük ezt az elektromágneses mezőt. Ráadásul ha az energia megreked az első három túlélőközpontnál annak köszönhetően, hogy megrekedtünk a
gondolkodás-érzelem körforgásánál, kevesebb áram fut végig a testben, és az elektromágneses mező összezsugorodik

Természetesen ha újra mozgásba lehetne hozni ezt az első három központnál

megrekedt energiát, az áramlás ismét megindulna, és a test újra kiépítené
maga körül az elektromos mezőt. A lélegzet pontosan ezt teszi – lehetőséget
ad rá, hogy a testen kívül helyezzük az elmét, és a három központtól
végigvezessük ezt a rengeteg elraktározott energiát a gerinc mentén egészen
az agyig, és helyreállítsuk a testet körülvevő elektromágneses mezőt. Ha ez
történik, az életben maradáson túl másra is fel tudjuk használni az energiát.
Vessünk egy pillantást a fizikai test felépítésére, hogy megértsük, hogyan
lehetséges ez.

5.6 ábra
A keresztcsont, a gerincoszlop és a koponya alkotja azt a csontszerkezetet, amely megvédi a test legkifinomultabb szervrendszerét: a központi idegrendszert, amely az
összes többi szervrendszert irányítja és összehangolja

Nézd meg az 5.6 ábrát. A gerinc aljánál található a keresztcsont, amely

leginkább egy csúcsával lefelé néző háromszögre emlékeztet, a tetején egy
sík lappal. Ezen a sík felületen ül a gerincoszlop, amely egészen a koponyáig
nyúlik. Ebben a zárt rendszerben kap helyet a központi idegrendszer,
amelyet az agy és a gerincvelő alkot. A gerincvelő voltaképp az agy egyik
nyúlványa. A koponya és a gerincoszlop védi ezt a rendkívül kifinomult
rendszert.
A központi idegrendszer a test egyik legfontosabb szervrendszere, mivel
ez irányítja és hangolja össze a test összes többi szervrendszerét. A központi
idegrendszer segítsége nélkül nem tudnánk megemészteni az ételt, nem
tudnánk kiüríteni a hólyagunkat, nem tudnánk mozogni és még a szívünk is
leállna. Még pislogni sem tudnánk idegrendszer nélkül. Ezért úgy is
felfoghatjuk az idegrendszert, mint a test gépezetét működtető elektromos
hálózatot.
 Ebben a zárt rendszerben található az agy-gerincvelői folyadék, amely az
agyban levő vérből szűrődik ki. Ebben a folyadékban úszik az agy és a
gerincvelő, és ez biztosítja a központi idegrendszer lebegését. Az a szerepe,
hogy párnaként védje az agyat és a gerincvelőt a sérülésektől, és mint egy
folyó vagy út, elszállítsa a tápanyagokat és egyéb vegyületeket az
idegrendszer legtávolabbi pontjára is. Ez a folyadék természeténél fogva
elektromos vezetőként is funkcionál az idegrendszerben.
De most térjünk vissza a keresztcsonthoz. Valahányszor belélegzünk, a
keresztcsont enyhén hátrahajlik, és valahányszor kilélegzünk, egy picit
előredől. Ez egy rendkívül finom folyamat, és akkor sem észlelhető, ha
nagyon odafigyelünk rá, de létezik. Valahányszor belélegzünk, a koponya
varratai (a kirakós darabjaihoz hasonlóan egymáshoz illeszkedő
koponyacsontok közötti illesztékek, amelyek némi rugalmasságot
biztosítanak a koponya számára) kissé szétnyílnak, és valahányszor
kilélegzünk, újra összezáródnak.2 Ez is annyira finom mozgás, hogy
lehetetlen érezni. A keresztcsont légzés közbeni előre-hátra történő mozgása
a koponyavarratok kitágulásával és összezáródásával egyfajta hullámzást
kelt ebben a zárt folyadékrendszerben, és lassan felfelé pumpálja a
gerincvelői folyadékot a gerinc mentén az agy felé, átpréselve a négy
agykamrán. Ha meg lehetne jelölni egyetlen molekulát az agy-gerincvelői
folyadékban, és végigkövetni az útját a gerincoszlop aljától egészen az
agyig, majd vissza a keresztcsontig, azt látnánk, hogy mintegy 12 óra alatt
tesz meg egy teljes ciklust.3 Lényegében tehát naponta kétszer átöblítjük az
agyunkat. Az 5.7 ábra ezt a folyamatot szemlélteti.
 5.7 ábra
Belégzés közben a keresztcsont enyhén hátrahajlik, a koponyavarratok pedig kitágulnak. Kilégzés közben a keresztcsont kissé előrehajlik, a varratok pedig bezáródnak. A
légzés ezen automatikus velejárója segíti, hogy az agy-gerincvelői folyadék fel-le mozogjon a gerincvelő mentén és az agy körül

Képzeld csak el, mi történne, ha összehúznád a medencefenék belső izmait

(ezeket az izmokat használod szexuális aktusnál és ürítésnél), majd lezárnád
őket, és miközben le vannak zárva, összehúznád az alhasi izmokat. Ezeket az
izmokat is lezárnád, majd ugyanezt tennéd a has felső izmaival is. Ha egyre
csak összehúznád és szorítva tartanád az első három energiaközpont izmait,
a központi idegrendszerben levő folyadék felfelé áramlana, ahogy az 5.8
ábra is szemlélteti. Az agy-gerincvelői folyadék felfelé áramlana a központi
idegrendszerben, végig a gerinc mentén. Valahányszor megfeszítenéd az
ezekhez a központokhoz kapcsolódó izmokat, a folyadék felfelé áramlana.
Most pedig képzeld el, hogy a fejed tetejére összpontosítod a figyelmed.
Ahová összpontosítasz, oda áramlik az energia, ha tehát a fejed tetejére
figyelsz, akkor ez lesz az áramló energia célpontja. Most pedig képzeld el,
hogy veszel egy nagy, mély levegőt az orrodon át, és ugyanakkor
megfeszíted és összeszorítod a medencefenék izmait, majd az alhasi
izmokat, végül a has felső részének izmait – és közben követed, ahogy a
levegő végighalad a gerinced mentén, át a mellkasodon, a torkodon és az
agyadon, egészen a fejed búbjáig. Képzeld el, hogy amikor elérsz a fejed
tetejéhez, visszatartod a levegőt, miközben összeszorítod az izmaid. Ily
módon az agy-gerincvelői folyadékot egyenesen az agyadba pumpálnád.
 5.8 ábra
Ha összehúzod a belső izmaid az altestedben, ugyanakkor lassan mély levegőt veszel az orrodon át, a figyelmed pedig a fejed búbjára összpontosítod, felgyorsítod az agy-
gerincvelői folyadék mozgását az agy felé, és megindul az áramlás a testedben a gerinc központi tengelye mentén felfelé

Ez azért fontos, mert az agy-gerincvelői folyadékot fehérje- és sóoldatok

alkotják, márpedig az oldatban levő fehérjék és sók töltéssel rendelkeznek.
Ha egy töltéssel bíró molekulát felgyorsítunk – mondjuk végigvezetjük a
gerinc mentén –, indukciós mező jön létre. Az indukciós mező egy
láthatatlan elektromágneses energiamező, amely körkörös mozgással halad a
töltéssel rendelkező molekulák mozgási irányával megegyezően. Minél több,
töltéssel bíró molekulát gyorsítunk fel, annál nagyobb és erősebb lesz az
indukciós mező. Nézd meg az 5.9 ábrát, amely az indukciós mező felépítését
szemlélteti.
 5.9 ábra
Az agy-gerincvelői folyadékot töltéssel rendelkező molekulák alkotják. Ha ezeket a molekulákat mozgásba hozzuk a gerinc mentén felfelé, indukciós mező jön létre, amely
a töltéssel rendelkező molekulákkal megegyező irányban mozog

5.10A és 5.10B ábra

 Az agy-gerincvelői folyadék felfelé áramlásakor létrejövő indukciós mező visszapumpálja az első három központban elraktározott energiát az agyba. Ha létrejött a
gerincoszlop aljától az agyig terjedő áram, a test elkezd mágnesként viselkedni, és elektromágneses tóruszmező jön létre

Fogd fel úgy a gerincoszlopot, mint egy üvegszálas kábelt, amely kétirányú
csatornaként közvetíti az információt egyrészt a testtől az agy felé, másrészt
az agytól a test felé. Minden pillanatban fontos információk indulnak el az
agyból a testhez (például annak vágya, hogy keresztülmenj a szobán vagy
megvakard, ami viszket). Ugyanakkor a testtől is rengeteg információ
áramlik a gerinc mentén az agy felé (például annak tudása, hogy a tested hol
helyezkedik el a térben, vagy annak jelzése, hogy éhes vagy). Ha ezek a
töltéssel rendelkező molekulák felgyorsulnak egy irányba, a gerinc mentén
felfelé, a létrejövő indukciós mező megfordítja az agy felől a test felé tartó
információ áramlását, energiát nyer ki az alsó három központból, és a gerinc
mentén az agyba továbbítja. Az 5.10A ábra ezt a folyamatot szemlélteti. Így
létrejön egy áram, amely végigvonul a testen és a központi idegrendszeren –
mint a mágnesnél –, ennek következtében egy ugyanolyan elektromágneses
energiamező alakul ki a test körül, mint a mágnes esetében, ahogy ezt az
5.10B ábra is szemlélteti.
A létrejött elektromágneses energiamező egy háromdimenziós
képződmény, amely mozgás közben torziós mezőt vagy tóruszmezőt hoz
létre. Egyébként ennek az elektromágneses mezőnek a formája nem
ismeretlen az univerzumban; ez a forma jelenik meg az almában is, valamint
egy távoli galaxis fekete lyukának alakjában. (Lásd az 5.11 ábrát.)

5.11 ábra
A tórusz gyakori forma a természetben; az almától a fekete lyukig sok helyen megjelenik

Most már érted, hogy ezzel a légzéstechnikával alaposan felkavarod a

testedben elraktározott energiát. Ha helyesen és elég gyakran alkalmazod,
felébreszted magadban a szunnyadó sárkányt.
Az agyba juttatni az energiát
Ha ez az energia aktiválódik, a szimpatikus idegrendszer – az autonóm
idegrendszer egyik része, amely izgalmi állapotot idéz elő az agyban és a
testben, ha fenyegetést észlel a külvilág felől – bekapcsol, és az energia
megindul a test három alsó energiaközpontjától az agy felé. Ám a test nem
valamilyen külső körülmény miatt kerül izgalmi állapotba; a szimpatikus
idegrendszer a légzés belső élményének hatására kapcsol be. Ha a
szimpatikus idegrendszer elkezd összeolvadni a paraszimpatikus
idegrendszerrel (az autonóm idegrendszer egy másik alrendszerével, amely
ellazítja az agyat és a testet, mondjuk egy kiadós ebéd után), az energia
szinte kilökődik az alsóbb központokból, és megindul az agy felé. Ha ez az
energia eléri az agytörzset, megnyílik a talamuszkapu, és ez a sok energia
bebocsátást nyer az agyba.
Ha az eredetileg a testben elraktározott energia belépett az agyba, elkezd
gamma-agyhullámokat generálni. (Számos tanítványunknál detektáltuk ezek
meglétét e légzéstechnika gyakorlása közben.) A gamma-agyhullámok –
amelyeket én szupertudatnak hívok – nemcsak azért érdekesek, mert ezek
képviselik a legmagasabb energiájú agyhullámokat, hanem azért is, mert
közvetlenül a testből származik, és nem a külső környezetből származó
ingerre adott reakció szabadítja fel.
Ezzel szemben akkor keletkeznek az agyban magas frekvenciájú béta-
hullámok, ha a test stresszhormonokat szabadít fel, lehetővé téve, hogy az
ember a szokottnál is élesebben figyeljen oda a környezet felől érkező
veszélyre. Béta-állapotban a külvilág valóságosabbnak tűnik a belsőnél. Bár
a gamma-hullámok is hasonló izgalmi állapotot váltanak ki az agyban –
amely aztán felfokozott éberséget, tudatot, figyelmet és kreatív,
transzcendens vagy misztikus élményekhez vezető energiát kelt –, a
különbség az, hogy gamma-állapotban a belső világ történései sokkal
valószerűbbnek hatnak, mint a külvilágból származó tapasztalatok. Nézd
meg az 5.12 ábrát, és figyeld meg a béta- és a gamma-agyhullámok közötti
hasonlóságokat.
 5.12 ábra
A test első három energiaközpontjában elraktározott energia felszabadítása révén az agy izgalmi állapotba kerül, és gamma-agyhullámokat kezd produkálni. Ilyenkor az agy
áthaladhat a magas frekvenciájú tartományon, mielőtt eléri a gamma-hullámokat. A magas frekvenciájú béta-hullámok jellemzően a külső környezetből származó ingerek
hatására keletkeznek, ami arra készteti az embert, hogy keresse a kiváltó okot.

A gamma-agyhullámokat jellemzően a belső környezet ingerei váltják ki, ami arra készteti az embert, hogy a belső, lelkivilágára figyeljen. Ez az összevetés rávilágít a
magas frekvenciájú béta-hullámok és a gamma-hullámok közötti hasonlóságra, jóllehet, a gamma-hullámoknak magasabb a frekvenciájuk

Számos hallgatónk ér el e légzéstechnika alkalmazásával szignifikáns,

magas frekvenciájú béta-agyhullámokat a gamma-tartomány (a legmagasabb
agyhullám-frekvencia) felé vezető úton – vagy egyszerűen csak megmarad
ebben a rendkívül magas szintű béta-állapotban. Úgy találjuk, hogy a
legmagasabb szintű béta-állapot is jelezheti azt, hogy az illető jobban figyel
a belső világára, mint a külvilágra. Amellett, hogy e légzéstechnika után
nagyobb energia észlelhető az agyban, azt is többször megfigyeltük, hogy az
agy koherensebb módon működik.
Nézd meg a színes betétlapok 6A és 6B grafikáit. Ezeken két hallgató
látható, akik sikeresen alkalmazták a légzéstechnikát. Rendkívül magas
frekvenciájú béta-hullámokat mutatnak, amelyek átmennek gamma-
hullámokba. Figyeld meg a gamma-agyhullámok magas amplitúdóját. Minél
magasabb az amplitúdó, annál magasabb az agyi energia. A hallgatók 160 és
260 standard eltérést mutatnak a tipikus gamma-agyhullámokhoz képest.
Összehasonlításképp: három standard eltérés már általában magasnak
tekinthető. A 6A(4) grafikán az is látható, hogy a légzésgyakorlat után
jelentősen megnőtt az agy koherenciája. Az agyban látható vörös minták
rendkívül magas agyi koherenciáról árulkodnak az összes mért
agyhullámállapot esetében.
 5.13 ábra
A pránacső egy fény- vagy energiacső, amely a gerincvelő mentén fel-le áramló életerő mozgása nyomán alakul ki. Minél nagyobb energia áramlik végig a gerinc mentén,
annál erősebb a pránacső mezője. Minél kevesebb energia halad végig a gerincen, annál gyengébb a prána és annál kisebb életerőt közvetít a testben

E hatékony légzéstechnika alkalmazásával előcsalogatod a három alsó

energiaközpontban mindeddig elraktározódott energiát – azt az energiát,
amelyet az orgazmushoz, a gyermeknemzéshez, az emésztéshez vagy a
ragadozók előli meneküléshez használsz –, és ahelyett, hogy kémiai
anyagokká változtatnád őket, felszívod a gerinceden, mintha csak szörpöt
szívnál fel egy szívószállal, és beengeded az agyadba.
Még egy energia- vagy fénycső is kíséri ezt a folyamatot, az úgynevezett
pránacső, amely végigfut a gerincoszlop mentén (lásd az 5.13 ábrát). A
prána egy szanszkrit szó, jelentése „életerő”. A jógik évezredek óta tudnak
erről a nem fizikai, hanem energiajellegű csőről. Éterinek tartják a gerincben
szüntelenül áramló elektromos információk miatt. Minél több energia
áramlik végig a fizikai gerincvelőben, annál több energia keletkezik
fényként ebben a csőben, és minél több energia keletkezik ebben a csőben,
annál több energia áramlik végig a gerincen és annál nagyszerűbb lesz az
élet kifejeződése. Előfordul, hogy amikor ezt a meditációt tanítom,
odajönnek hozzám, és azt mondják: „Nem igazán érzem ezt a pránacsövet.”
Nos, a bal füledet sem érzed mindaddig, amíg oda nem figyelsz rá, ugye?
Amikor tehát azt kérem, hogy húzd össze az izmaid és szívd fel az energiát,
az energia meg fog indulni a gerincben, és létrejön az erőteljes pránacső a
gerincvelő mentén.
Itt szeretném megjegyezni, hogy nem passzív légzésről van szó, hanem
rendkívül aktív, szenvedélyes folyamatról. Ennek az elraktározott energiának
a beindításához határozott szándékra és akaraterőre van szükség, hiszen ez
az energia adott esetben évek, sőt talán évtizedek óta tétlenül szunnyad. A
korlátozott túlélési érzelmek magasabb szintre emelése során – amely
hasonló folyamat az alkimista azon törekvéséhez, hogy a közönséges
fémekből, például az ólomból aranyat csináljon – az önkorlátozó érzelmeket,
például a haragot, a frusztrációt, a bűntudatot, a szenvedést, a gyászt és a
félelmet változtatod olyan emelkedett érzelmekké, mint a szeretet, a hála
vagy az öröm. Hasonló emelkedett, számbajöhető érzelmek az inspiráció, az
izgalom, a lelkesedés, az elbűvöltség, a lenyűgözöttség, a csodálat, az
elismerés, a kedvesség, a bővelkedés, az együttérzés, a nemesség, a tisztelet,
a legyőzhetetlenség, a megalkuvást nem ismerő akarat, az erő és a szabadság
– nem említve magát az isteni létet, amikor megindít a szentlélek, és az
ismeretlenbe vagy a benned élő misztikusba vagy gyógyítóba helyezed a
bizalmad.
Ne feledd, hogy ennek az energiának a magasabb szintre emelése olyan
mértékű intenzitást igényel, amely meghaladja az elme szerepében működő
test szintjét és meghaladja a túlélési érzelmekhez fűződő rabságod erejét.
Inspirációt kell merítened, hogy inkább energia-, mint anyagi természetűvé
válj, és ehhez a tested kell használnod eszközül, amellyel magasabb szintre
emelheted az energiád. Ne hagyd tehát, hogy a tested legyen az elméd. Ne
feledd: a megrekedt energiák felszabadításán fáradozol, a bűntudatot,
szenvedést, haragot vagy agressziót tiszta energiává változtatod, és
miközben a testedben felszabadul ez az energia, megszabadítod önmagad, és
eltelsz az élet iránti szeretettel, örömmel és lelkesedéssel.
Miközben felszívod ezt az energiát a gerinced mentén a meditáció során, a
lélegzetedet kell követned egészen a fejed búbjáig. Ha elértél idáig, tartsd
bent a levegőt, miközben megfeszíted a medencefenék és a has izmait. Ezzel
megnő a nyomás a gerincvelőben és a gerincoszlopban. Ez a nyomás, az
úgynevezett intratekális nyomás egy zárt rendszerben mérhető. Ugyanarról a
nyomásról van szó, ami akkor fejtődik ki, ha levegőt veszel és felemelsz
valami nehezet – a belső szerveidet helyezed nyomás alá. Csakhogy e
légzéstechnika során az összes nyomást, energiát és gerincvelői folyadékot
határozottan az agyad felé irányítod.

5.14 ábra
A talamuszkapu feltárulásával a korábban a testben elraktározott kreatív energiák áthaladnak a retikulációs aktiválórendszeren a talamuszhoz és az agyalapi mirigyhez.
Ekkor ez az energia átkerül a neokortexbe, és gamma-agyhullámokat generál

Ha ez a nyomás alatt álló folyadék eléri az agytörzs hátsó részét, az

alacsonyabb szintű agyi központok – az agytörzs, a kisagy és a limbikus
rendszer – hirtelen megnyílik az energia előtt az úgynevezett retikuláris
formáció nevű idegsejtcsoporton keresztül. Az energia ekkor áthalad a
talamuszkapun a talamuszhoz (az agy azon részéhez, amely az érzékszervi
receptoroktól továbbítja a jeleket), a köztiagyba, amely egyfajta
csatlakozódobozként funkcionál. Ezután az elraktározódott energia egésze
közvetlenül a nagyagy központjába, a neokortexbe jut. Ekkor kezdenek
kialakulni a gamma-agyhullámok. Ha az energia eléri a talamuszt, a
tobozmirigy felé is továbbítódik, és valami fantasztikus történik. Ez a mirigy
néhány rendkívül hatékony elixírt választ ki, amelyek egyike elaltatja az
analitikus elmét és a gondolkodó agyat.
Nézd meg az 5.14 ábrát, amelyen a talamusz, a retikuláris formáció és a
talamuszkapu látható abban a pillanatban, amikor az energia eléri a
magasabb szintű agyközpontokat.
 A tobozmirigy működéséről részletesen egy későbbi fejezetben lesz szó,
ezért most elég, ha azt mondjuk, hogy ez olyan, mintha orgazmus lenne a
fejedben. Ezt a rendkívül nagy erejű energiát a kundalinimozgásnak is
szokták hívni. Személy szerint én nem szeretem ezt a szót, mert olyan
asszociációk is tapadnak hozzá, amelyek ennek az energiának a hiányos
megértéséből fakadnak, és ez néhány embert eltántoríthat a légzéstechnika
alkalmazásától. Ugyanakkor szeretném világossá tenni, hogy ez a
légzéstechnika ezt az energiát kelti életre.
Ha megnézed a 6B(4) grafikát a színes betétlapokon, látni fogod, hogy a
tobozmirigyet körülvevő terület meglehetősen aktív a gamma-agyhullámot
produkáló hallgató esetében. Nézd meg a kék nyilakat. A piros terület az
energia aktiválódását mutatja a tobozmirigynél, valamint az erős érzelmekért
és az új emlékek kialakulásáért felelős agyterületen, a limbikus rendszerben.
A 6B(5) tábla egy háromdimenziós kép ugyanannak a hallgatónak az
agyáról. A tobozmirigy ismét csak azt mutatja, hogy jelentős
energiamennyiség érkezik az agyon belülről.

Felkarolni az emelkedett érzelmeket

Az előzőekben arról volt szó, hogy a fejezetben ismertetett légzéstechnika
hogyan emeli ki az elmét a testből azzal, hogy felszabadítja az első három
központban – a túlélési központokban – elraktározott energiát. Ha ez
megtörtént, itt az ideje átkondicionálni a testet egy új elméhez. Ebben segít a
meditáció második fele, amely az emelkedett érzelmi állapot eléréséről szól.
Szeretném tisztázni, miért olyan fontos az emelkedett érzelmek
felkarolása. A 2. fejezetben, amikor a génekről volt szó, megtanultuk, hogy a
környezet ad jelt a génnek, nem pedig fordítva. Ha a külső környezetből
származó élmény végterméke mindig egy érzelem, akkor az érzelem az,
amely ki- vagy bekapcsolja a génkifejeződést.
Ha e meditáció segítségével sikerül emelkedettebb érzelmeket elérned,
valójában már a környezeted előtt jelzéseket adsz a géneknek. A test nem
tesz különbséget aközött, hogy egy adott érzést egy külvilágból érkező
élmény váltott-e ki, vagy egy olyan belső, amelyet te teremtettél magadnak
azzal, hogy magadhoz engedted ezt az új, emelkedett érzelmet. Ha tehát
kialakul benned egy emelkedett érzelem, és ettől olyan gondolataid
támadnak, amelyek meghaladják azokat az önkorlátozó gondolatokat,
amelyek mindeddig a múltban tartottak, a tested elkezd kémiailag
felkészülni a jövőre (ugyanis azt hiszi, hogy a jövő már most megtörténik).
Más szóval: ha megfelelő módon és elég sokszor elvégzed a meditációkat, a
tested úgy fog reagálni, mintha a gyógyulás vagy bármilyen más körülmény,
amely a környezetedben kialakul, máris megtörtént volna.
Ezek az emelkedett érzelmek magasabb (és gyorsabb) frekvenciával
bírnak, mint az alantas érzelmek, például a bűntudat, a félelem, az irigység
vagy a harag. Mivel minden rezgés információt hordoz, ha változik a
frekvenciánk, változik az energiánk is. Ez az új energia aztán új információ
hordozójává válik – új tudattá vagy új szándékok és gondolatok
közvetítőjévé. Minél emelkedettebb az érzelem, annál gyorsabb a frekvencia
és annál inkább érzed magad energiának anyag helyett – és annál több
energia válik elérhetővé ahhoz, hogy koherensebb energiamezőt teremts,
távolabb kerülj a betegségtől és közelebb juss az egészséghez (vagy, ami azt
illeti, hogy jelt adj bármelyik génnek). Ha viszont az érzelmeid korlátok
közé szorítanak, a frekvenciájuk is alacsonyabb, és inkább anyagnak, mint
energiának érzed magad – tovább tart változást előidézni az életedben.
Lássunk egy példát. Ha volt egy olyan pillanat a múltban, amikor
megdöbbentett, elkeserített vagy traumát okozott neked egy nagy érzelmi
töltéssel bíró esemény, és te ott maradtál tele fájdalommal, bánattal vagy
félelemmel, ez az élmény valószínűleg többféleképp is beleégett a biológiai
lényedbe. Az is lehet, hogy az élmény által aktiválódott gének akadályozzák,
hogy meggyógyuljon a tested. Ha tehát meg akarod változtatni a tested
genetikai kifejeződését, akkor a belsőleg keletkező érzelemnek is meg kell
haladnia a múltban átélt külső élményt. Az inspiráció mértékének vagy az
energia nagyságának meg kell haladnia a fájdalmad vagy a szomorúságod.
Most a tested belső környezetét változtatod meg, amely a sejt külső
környezete; az egészségért felelős gének felszabályozhatók, a betegségért
felelősek pedig leszabályozhatók. Minél mélyebb az érzelem, annál
hangosabban dörömbölsz a gének kapuján, annál inkább afelé ösztönzöd a
géneket, hogy változtassák meg a tested felépítését és működését. Ez így
működik.
Be is tudjuk bizonyítani ezt. 2017-ben az egyik tampai, haladó
workshopunkon megmértük a génkifejeződést harminc, véletlenszerűen
kiválasztott résztvevőnél.4 Az eredmények azt mutatták, hogy a hallgatóink a
négynapos kurzus alatt nyolc gén kifejeződését tudták megváltoztatni azzal,
hogy változást generáltak a belső, lelki állapotukban. Annak esélye, hogy ez
a véletlen műve, mindössze egy a húszhoz – a statisztikusok általában ehhez
a küszöbhöz kötik, hogy egy eredmény szignifikáns-e. E gének funkciói
rendkívül széles körűek. Szerepük van a neurogenezisben, vagyis az új
élmények és ismeretek következtében kialakuló idegsejt-növekedésben; a
sejtek öregedésére hajlamosító hatások elleni védelemben; a sejtregeneráció
szabályozásában, beleértve az őssejtek továbbításának képességét oda, ahol a
testben a legnagyobb szükség van a sérült vagy öregedő szövetek
megjavítására; a sejt alkotóelemeinek felépítésében (különösen a
citoszkeleton, vagyis a sejt alakját biztosító merev molekulákból álló váz
kialakításában); a szabad gyökök kiiktatásában és ezáltal az oxidatív stressz
csökkentésében (ez az öregedéssel és számos komoly betegséggel hozható
összefüggésbe); valamint abban, hogy segítik a testnek felismerni és
elpusztítani a rákos sejteket, így csökkentve a rákos daganatok növekedését.
A neurogenezisért felelős gének aktiválása különösen fontos, hiszen a
legtöbbször a tanítványaink meditáció közben annyira elmerültek a képzelet
belső világában, hogy az agyuk azt hitte, valós eseményt élnek át. Nézd meg
az alábbi, 5.15 ábrát, amely azt listázza, mi az egyes gének feladata, és
milyen hatást gyakorolnak az egészségre.
CHAC1

Szabályozza a sejtekben az oxidatív egyensúlyt, segíti az oxidatív stresszt okozó szabad gyökök számának csökkentését (ezek az öregedés legelterjedtebb okozói). Segíti az
idegsejtek optimális kialakulását és növekedését.
CTGF

Segíti a sebgyógyulást, a csontok fejlődését, valamint a porcok és kötőszövetek regenerálódását. A csökkent kifejeződés összefüggésbe hozható a rákkal és az olyan
autoimmun betegségekkel, mint a fibromialgia.
TUFT1

Segíti a sejtek regenerálódását és gyógyulását, beleértve az őssejtek szabályozását (ezek a differenciálatlan, avagy „üres” sejtek, amelyek képesek bármilyen olyan szövetté
alakulni, amire a testnek épp szüksége van). Szerepe van a fogzománc mineralizációjában.
DIO2

A méhlepény és a pajzsmirigyfunkció egészségében játszik szerepet (a pajzsmirigy termeli a T3 hormont). Segíti az anyagcsere szabályozását az inzulinrezisztencia
csökkentésével, így csökkenti a potenciálisan evési zavarokhoz és függőséghez vezető anyagcserezavarok kockázatát. Segíti továbbá a hangulat, különösen a depresszió
szabályozását.
C5orf66-
AS1
Gátolja a daganatok kialakulását azzal, hogy segíti a rákos sejtek azonosítását és elpusztítását.
KRT24

Az egészséges sejtfelépítésben játszik szerepet. Szintén gátolja bizonyos típusú rákos sejtek, például a vastagbélrák kialakulását.
ALS2CL

Gátolja a daganatok, elsősorban a laphámsejtes rák, egy bőrrákfajta kialakulását.

RND1

Segíti a sejtek szilárd felépítését biztosító molekulák szerveződését. Segíti továbbá az idegsejtek növekedését, és szerepe van bizonyos típusú rákos sejtek (például a
torokrák vagy a mellrák) kialakulásának megakadályozásában.

5.15 ábra
A fenti gének működésének szabályozódását figyeltük meg a négynapos haladó workshopunk során a floridai Tampában, 2017-ben

Ha a hallgatóink meg tudták változtatni a génkifejeződésüket azzal, hogy

mindössze néhány napon át emelkedett érzelmeket éltek át, képzeld el, mire
lennél képes, ha néhány hétig gyakorolnád ezt a meditációt. Ha ezzel a
légzéstechnikával felszabadítod azokat a jól ismert érzelmeket, amelyek
elraktározódtak a testedben, miután éveken át ugyanúgy gondolkodtál és
éreztél, majd napi szinten elpróbálod az új érzelmi állapotokat, idővel ezek a
korlátlan érzelmek válnak megszokottá. Az agyad új, az emelkedett
érzelmeknek megfelelő gondolatokat fog produkálni. Végül pedig – azzal,
hogy e korlátlan érzelmeket fogadod el magadénak a korlátozottak helyett,
és megérted, hogy így új géneknek adsz jelzéseket, és új, a tested
felépítésének és működésének változásáért felelős fehérjéket kezdesz
előállítani – értelmesebbnek fogod érezni a feladatot. Ez határozottabb
szándékhoz vezet, ami pedig még látványosabb eredménnyel kecsegtet.
Tudományos tény, hogy a DNS-állományunk mintegy 1,5 százalékát
használjuk. A többi úgynevezett „hulladék-DNS”. A biológia egyik alapelve,
hogy a természet nem veszteget forrásokat olyasmire, amit nem fog
használni. Más szóval ha létezik hulladék-DNS, annak oka van – különben a
természet a maga végtelen bölcsességében ki se fejlesztette volna (az
általános törvény szerint ugyanis amit nem használsz, az elvész). Fogd fel
tehát úgy a génjeid, mint a lehetőségek könyvtárát. Végtelen számú
génvariáció fejezhető ki ezekből a látens génekből. Ezek csak arra várnak,
hogy aktiváld őket. Vannak génjei a végtelenül zseniális elmének, a hosszú
életnek, a halhatatlanságnak, a hajthatatlan akaratnak, a gyógyulási
képességnek, a misztikus tapasztalatoknak, a sejt- és szövetregenerációnak,
az energiáért és életerőért felelős ifjúsághormonok aktiválásának, a
fotografikus memóriának és a szokatlan képességeknek, hogy csak néhányat
említsünk.
Minden a képzelőerőd és a kreativitásod függvénye. Ha egy ilyen gént
aktiválsz, megelőzve a környezeted, a tested nagyobb potenciált fejez majd
ki annak révén, hogy új fehérjéket kezd előállítani az élet nagyszerűbb
kifejeződése érdekében. Amikor tehát arra kérlek, hogy élj át egy bizonyos,
emelkedett érzelmet, hogy egy új elméhez kondicionáld át a tested, jusson
eszedbe, hogy az érzelem elfogadásával a genetikai ajtódon kopogtatsz. Add
meg tehát magad ennek a folyamatnak, és éld át maradéktalanul az élményt.

A test átkondicionálása az új elmére – meditációs gyakorlat

Mielőtt nekilátunk a formális meditációnak, elvégzünk pár felkészítő
gyakorlatot. Ezek egyedi instrukciókra épülnek, tehát lépésről lépésre
elsajátíthatók. Ha minden szükséges lépést begyakoroltál, már csak össze
kell rakni őket. Kezdjük tehát azzal, hogy egyenes háttal leülsz egy székbe,
és a padlóra helyezed mindkét talpad, vagy lótuszülésben (keresztbe tett
lábbal) egy párnára ülsz a padlón. A tenyered helyezd az öledbe, anélkül
hogy a két karod keresztezné egymást. Ha szeretnéd, be is csukhatod a
szemed.
Ha felkészültél, emeld meg a medencefeneked azokkal az izmokkal,
amelyeket aktus és ürítés közben használsz. Közben ne tartsd vissza a
lélegzeted – lélegezz normálisan. Szorítsd össze ezeket az izmokat minél
erősebben, és tartsd is úgy öt másodpercen át, majd lazítsd el őket. Azután
szorítsd össze újra, és tartsd megfeszítve ugyanennyi ideig. Csináld meg
harmadszor is; tartsd megfeszítve öt másodpercig, aztán lazítsd el. Azt
szeretném, ha tudatos kontrollt szereznél ezen izmaid fölött, ugyanis
nemsokára máshogy fogod használni őket.
Most megint húzd össze ezeket a gáttájéki izmokat, de egyúttal feszítsd
meg az alhasi izmaidat is. Húzd felfelé és befelé az alhasad, és zárd az első
két központot. Tartsd így öt másodpercig, majd lazítsd el. Húzd ismét felfelé
és befelé ugyanezen izmokat, és szorítsd őket. Tartsd így őket öt
másodpercen át, majd lazíts. Ismételd meg újra. Gyakorlat közben
folyamatosan lélegezz – ne tartsd vissza a lélegzeted.
Most pedig szorítsd össze a gáttáji izmokat és az alhasi izmokat, és vedd
hozzá a has felső részének izmait is. Ezzel megfeszíted az egész törzsed – az
első három központot. Szorítsd össze az összes izmot öt másodpercig, majd
lazítsd el. Ismételd meg, és ezúttal kicsit erősebben húzd össze az izmokat.
Tartsd így öt másodpercig, majd lazíts. Most ismételd meg, és miközben
összehúzod és összeszorítod az izmokat, próbáld kicsit szorosabbra és
magasabbra húzni őket. Tartsd így egy ideig, aztán lazíts.
Minthogy a tapasztalás idegi hálózatokat aktivál az agyban, amikor az
előző lépés alapján megteszed a következőt, a tapasztalatra való
előkészülésképp installálod az agyadban ezt a neurológiai hardvert. Én is
csak azt kérem, hogy a már hosszú évek óta használt izmokat mozgasd meg,
csak épp kicsit másképp, mint megszoktad. Ennek köszönhetően megindul
az áramlás az energiaközpontokban, és felszabadul a testedben oly hosszú
idő alatt felhalmozódott energia.
Most pedig váltunk. Helyezd az ujjad a fejed búbjára, és nyomd jól oda a
közepére, hogy akkor is emlékezz erre a pontra, ha már elvetted az ujjad. Ne
feledd: az energia oda áramlik, ahová a figyelmedet összpontosítod, és most
ez a pont lesz a cél. Tedd vissza a kezed az öledbe, és anélkül hogy egyelőre
bármilyen izmot összehúznál, vegyél egy lassú, mély levegőt az orrodon át.
Csak annyit kérek tőled, hogy kövesd végig a lélegzeted a gáttájéktól az
alhason át a mellkasod közepén át, a torkodon át, az agyadon át egészen a
fejed búbjáig, ahol az előbb az ujjad volt. Ha elértél a fejed búbjához, tartsd
vissza a lélegzeted és összpontosítsd a figyelmed a fejed tetejére, majd
hagyd, hogy az energia kövesse a figyelem útját. Tartsd bent tíz másodpercig
a levegőt, majd lazíts.
Ismét helyezd az ujjad a fejed búbjára, majd vedd el, de úgy, hogy érezd
ezt a pontot akkor is, amikor az ujjad már nincs ott. Pihentesd a kezed a
combodon. Most lélegezz még egyet anélkül, hogy összehúznád az izmaidat.
Ezúttal, amikor beszívod a levegőt az orrodon, képzeld azt, hogy felfelé
szívod ezt az energiát ezen a csövön – mintha folyadékot szívnál fel egy
szívószálon át –, egészen a fejed búbjáig. Ha elértél a fejtetőig, tartsd bent a
levegőt megint csak annyi ideig, mint az előbb, és hagyd, hogy az energia
kövesse a figyelem fókuszának útját – aztán lazíts.
Most pedig itt az ideje, hogy a folyamat összeálljon egy egésszé. A
következő levegővételnél, amikor beszívod az orrodon a levegőt, egyszerre
húzd be és fel ezeket az izmokat. Kezdd a medencefenék izmaival, aztán
jöhetnek az alhas izmai, de közben húzd össze a has felső részének izmait is.
Miközben összeszorítod az egyes központok izmait – azzal a szándékkal,
hogy az alacsonyabb központokban elraktározódott energiát az agyba juttasd
–, kövesd a légzés útját, ahogy végighalad ezen a három központon.
Miközben tovább szorítod az izmokat, és lezárod az első három központot,
szívd fel a levegőt a mellkasodon (a negyedik központon) át, a torkodon (az
ötödik központon) át, majd az agyadon (hatodik központon) át. Szívd fel
egészen a fejed tetejéig, tartsd itt a figyelmed fókuszát, és tartsd bent a
levegőt, miközben egyre szorítod a törzs izmait. Maradj így körülbelül tíz
másodpercig, majd lazíts, miközben kilégzel.
Ismételd meg ezt a levegővételt legalább még kétszer: összehúzod az első
három központ izmait, miközben felszívod a levegőt a gerinc mentén, végig
az egyes energiaközpontokon, egészen a fejed búbjáig. Ezután tartsd bent a
levegőt, végül lazulj el, ahogy kiengeded.
Közben ne feledd, hogy a tested a tudatod eszköze, és teljes erőddel azon
kell lenned, hogy kiemeld az elmét a testből. Olyan energiákat szabadítasz
így fel, amelyek mindeddig meg voltak rekedve az alsó három
energiaközpontban, és feljuttatod őket a felsőbb energiaközpontokba, ahol
arra tudod használni, hogy meggyógyítsd a tested, és valami újat teremthetsz
belőlük ahelyett, hogy kizárólag az életben maradásra fordítanád.
Érdemes ezt sokszor végigcsinálni, hogy alaposan begyakorold az egyes
lépéseket, és csak utána belefogni a könyv egyes meditációiba. Légy
türelmes önmagadhoz; mint minden másra, erre is igaz, hogy gyakorlat teszi
a mestert. Lehet, hogy eleinte kicsit nehézkesnek érzed majd, mivel egybe
kell hangolnod a testi cselekedeteket a mentális szándékoddal. Egy idő után
azonban, ha eleget gyakorolsz, egyetlen lendülettel végig fogod tudni hajtani
az összes lépést.
Tisztában vagyok vele, hogy számos különféle légzéstechnika létezik, és
könnyen lehet, hogy korábban már szép sikereket értél el egyikkel vagy
másikkal. Ennek ellenére azt javaslom, próbáld ki ezt is, még akkor is, ha
már van másik kedvenced, ugyanis ha valami újat csinálsz, új tapasztalatokra
tehetsz szert. Ha mindig ugyanazt csinálod, ugyanazt az élményt teremted
meg magadnak. Ha pedig nem csinálsz semmit, nem is jutsz el sehová.
Elismerem, hogy ez a technika komoly erőfeszítést kíván, ha azonban
ügyesebb leszel, meglátod, bőven megéri az erőfeszítést.
Most már készen állsz a formális meditációra. Ha megvásárolod a
Reconditioning the Body to a New Mind (A test átkondicionálása az új
elmére) című CD-met, vagy letöltöd az audiofájlt a DrJoeDispenza.com
weboldalról, a szöveg mellett találsz egy zeneszámot is, amelyet direkt azért
választottam ki, hogy az energiaszinted növelésére ösztönözzelek. Azt
szeretném, hogy a zenét az energia áramlásaként értelmezd. Ha egyedül
végzed a meditációt, olyan számot válassz a légzőgyakorlathoz, ami négy és
hét perc között van. Ezután nyisd meg figyelmed fókuszát, és összpontosítsd
a tested különböző tájaira, valamint az ezt a testrészt körülvevő térre. Ezután
tiszta tudatként áramolj bele az egyesült mezőbe, maradj meg a nagylelkű
jelenben, és válj senkivé és semmivé, téren és időn kívülivé.
Most már egyenként elkezdhetsz foglalkozni az emelkedett érzelmekkel,
és egymás után elpróbálhatod őket. Ne feledd: minél erősebbek az érzéseid,
annál inkább felszabályozod a saját génjeidet. Áldd meg a tested, az életed, a
lelked, a jövőd és a múltad, az életedben eléd kerülő kihívásokat, valamint
azt a benned levő értelmet, amelynek az életet köszönheted. Legvégül mondj
köszönetet az új életedért már azelőtt, hogy valóra vált volna.
6. fejezet
 ESETTANULMÁNYOK: AZ IGAZSÁG ÉLŐ
PÉLDÁI

Az évek során megtanultam, hogy történetmeséléssel remekül meg lehet

erősíteni a gyakorlatban a kapott ismeretek elsajátítását. Ha azt halljuk, hogy
valaki más ugyanilyen tapasztalatokat élt át, az még valóságosabbá válik
számunkra. Ha azonosulni tudunk azokkal a kihívásokkal és sikerekkel,
amelyeket valaki más élt át az egyik tudatállapot felől a másikhoz vezető
úton, elkezdünk hinni benne, hogy velünk is megtörténhet. A történetek
segítségével a tanítások mögött meghúzódó elméletek is kevésbé elvonttá,
sokkal személyesebbé tehetők.
Az alábbi esettanulmányok valódi emberekkel estek meg, akik kipróbálták
magukon az előző fejezetben ismertetett módszereket. Először is
intellektuálisan megértették a fogalmakat az elméjükkel, majd alkalmazták
és átélték a testükkel, végül pedig bölcsességgé változtatták a lelkükben. E
tanítványok csak úgy tudtak természetfeletti változásokat elérni, hogy a
mestereivé váltak egyfajta korlátozásnak önmagukban – és ha nekik sikerült,
neked is fog.

Ginny kigyógyítja magát a krónikus derék- és lábfájásból

2013. december 9-én Ginny egy Las Vegas-i autópályán haladt, amikor
hátulról belerohant egy másik kocsi. Hiába taposott a fékre, az ütközés ereje
az előtte haladó kocsinak lökte, így kettős erőhatás jött létre. Azonnal égő
érzése támadt a derekánál, a fájdalom belehasított a jobb lábszárába. Amikor
megérkeztek a mentősök, azt mondta, elviselhető a fájdalom a lábában, de a
következő néhány napban egyre fokozódott, míg végül állandó, súlyos kín
kezdte gyötörni. A legjobban a gerincoszlop deréktáji részében érezte a
fájdalmat, amelyet két elmozdult csigolya (L4 és L5) okozott. A fájdalom
kisugárzott a jobb lábszárába, egészen a jobb lábfejéig.
Ginny heti három alkalommal csontkovácshoz járt, ám a fájdalom csak
fokozódott. Ekkor felkeresett egy fájdalomkezelésre specializálódott
szakorvost, aki izomlazítókat, Neurontint (idegfájdalom-csillapítót) és
Mobicot (nem szteroid gyulladáscsökkentőt) írt fel. Kilenc hónap múlva
Ginnyt még mindig heves fájdalmak gyötörték, ezért elkezdték injekciózni a
derekát, de ez sem segített.
A fájdalom miatt nehezére esett a járás, a vezetést pedig szinte
lehetetlennek érezte. Az alvással is gondjai voltak, csak négy-öt órát tudott
aludni éjszakánként. Az állandó derékfájás akkor volt a legrosszabb, amikor
ült, felemelt valamit vagy hosszabb ideig állt egy helyben. Előfordult, hogy
húsz percnél tovább nem tudott ülni. Mindezek miatt ideje nagy részét
ágyban töltötte, ahol némileg enyhült a fájdalom, ha a jobb oldalára feküdt
és behajlította a térdét.
Nem tudott gondoskodni a három- és ötéves gyerekeiről sem, és nem
tudott annyit dolgozni, mint korábban. A férje segítségére szorult, ha autóval
kellett mennie, mivel nem tudott vezetni. Mindezek súlyos anyagi
problémák és érzelmi stressz elé állították az egész családot. Depressziós
lett, haragudni kezdett az egész világra. Bár még a baleset előtt járt nálam
egy workshopon, és megtanult meditálni, a baleset után abbahagyta a
meditációt, mert olyan erős fájdalmai voltak, hogy képtelen volt ülni vagy
koncentrálni.
Két év elteltével az orvos azt javasolta, hogy műtéti úton állítsák helyre az
elmozdult porckorongokat. Ha ez sem segít, mondta az orvos, meg kell
fontolni a további műtéti beavatkozást, például a gerincfúziót. Genny úgy
döntött, próbálják meg az első műtétet.
A férje közben rábeszélte, hogy jöjjön el hozzám Seattle-be egy másik,
haladó szemináriumomra, amely egy héttel a műtét kitűzött dátuma előtt
kezdődött. A repülőút fájdalmas volt, de kibírta. Örült neki, hogy találkozhat
a régi barátaival, és újakkal ismerkedik meg, de ugyanakkor szomorú is volt,
hogy nem tudott olyan lelkesnek mutatkozni, mint a többiek. Csak arra
vágyott, hogy bevegye a fájdalomcsillapítóit, és ágyba bújhasson. Amikor
véget ért az első esti találkozó, egyik barátja, Jill, aki tele volt együttérzéssel
és reménnyel, így szólt hozzá: „Ginny, holnap meggyógyulsz – itt, a
workshopon!”
Másnap reggel hatkor kezdtünk. Ginny nem vett be semmilyen
gyógyszert, hogy jelen lehessen a meditációban, és élvezhesse. A fájdalom
miatt sajnos nagyon nehezen tudott koncentrálni, és felmerült benne, hogy
talán hiba volt eljönni.
A második meditáción, reggeli után azonban minden megváltozott. Ginny
elhatározta, hogy megadja magát és félreteszi az összes kritikus gondolatát.
A meditáció a szokásos módon, légzőgyakorlattal kezdődött, amely során
kiemeljük az elmét a testből, és amely alatt arra kértem a résztvevőket, hogy
koncentráljanak két-három negatív élményre vagy személyiségük egy-két
negatív vonására. Azt mondtam, hogy ezt a sok, az első három
energiaközpontban eltárolt energiát áramoltassák fel a gerincük mentén,
egészen az agyukig – és végül engedjék szabadjára a fejtetőn keresztül.
Ginny úgy döntött, hogy először a haragot veszi elő, mert úgy vélte, hogy
a harag jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a teste ennyi fájdalmat él
át. Meditáció közben érezte, ahogy az energia fölfelé áramlik a gerince
mentén, majd észlelte, hogy óriási energia távozik a testéből a tarkóján át.
Másodiknak magát a fájdalmat választotta. Amikor a lélegzet segítségével a
testéből az agyába áramoltatta a fájdalommal kapcsolatos energiákat,
ugyanazt az energiát érezte, mint amit akkor, amikor a haraggal dolgozott,
ám ezúttal ragyogni is látta az energiát, lilás árnyalatokkal. Ezután hirtelen
azt érezte, hogy az energia lelassul, és kevésbé intenzívvé válik. A zene
megváltozott, és elkezdődött a meditáció fő része. Úgy érezte, teljesen
ellazult. Kiszabadította az energiát a testéből.
Mint mindig, most is arra kértem a csoport tagjait, hogy érezzék az egyes
testrészeik térben elfoglalt helyét és a testük körüli teret. Ezután elvezettem
őket a végtelen, sötét térbe, amelyet kvantummezőnek hívnak. Azt kértem
tőlük, váljanak testetlenné, senkivé és semmivé, és lépjenek ki a térből és
időből, hogy tiszta tudattá válhassanak – tudatában annak, hogy tudatosan
jelen vannak e végtelen térben. Először, amikor elmondtam az instrukciókat,
Ginny határozottan azt érezte, hogy lebeg. A béke és a feltétlen szeretet
érzése uralkodott el rajta, elvesztette a tér- és időérzékét. Egyáltalán nem
érezte a fizikai testét, és nem érzett semmilyen fájdalmat se. Mégis teljes
lényével jelen volt, hallotta és követte az instrukcióimat.
„Soha nem éltem át hasonlót – mondta később. – Olyan mély élmény volt,
hogy szavakkal le sem tudom írni. Az érzékeim kiélesedtek, és úgy éreztem,
össze vagyok kötve mindennel, mindenkivel, minden hellyel és idővel.
Része voltam az egésznek, az egész pedig részem volt. Nem voltunk
elválasztva egymástól.”
Felülemelkedett a testén, a környezetén és az időn. Tudata
összekapcsolódott az egyesült mező tudatával (azzal a térrel, amelyet úgy írt
le, hogy itt csak teljesség létezik, elkülönülés nélkül). Rátalált a nagylelkű
jelen pillanat optimális pontjára, az autonóm idegrendszere pedig
közbelépett, és megkezdte a gyógyítást.
 Haladó workshopjaink résztvevői minden meditáció után lefekszenek, és
megadják magukat annak érdekében, hogy az autonóm idegrendszer
átvehesse az irányítást és beprogramozza a testüket. E meditációt követően,
amikor arra kértem a résztvevőket, hogy térjenek vissza az új testükbe,
Ginny meglepődve tapasztalta, hogy semmilyen fájdalmat nem érez,
miközben felkel a padlóról – pedig ehhez normál esetben segítségre lett
volna szüksége. Elkezdett sántikálás nélkül, egyenes háttal lépkedni.
Eljött az ebédszünet, de Ginny nem akart enni, sőt beszélni se. Még
mindig a meditációs élmény hatása alatt állt. Kétévnyi, szinte állandó
fájdalom után hihetetlenül felszabadító volt fájdalom nélkül létezni.
Örömében és zavarában zokogni kezdett. Megkereste két barátnőjét, hogy
elmondja nekik a jó hírt. Az egyikük Jill volt, aki előző este biztosította,
hogy aznap meg fog gyógyulni. A két barátnő arra biztatta, próbáljon ki
olyan mozdulatokat, amelyeket nem tudott végrehajtani, amíg fájdalmai
voltak – ő pedig minden további nélkül végre is hajtotta. Lassan eltelt a nap,
de a fájdalom nem tért vissza, és továbbra is azt érezte, hogy össze van
kapcsolva az egyesült mezővel.
Még aznap este felhívta a férjét, aki azt mondta, valahogy érezte, hogy
meg tudja majd gyógyítani magát a workshopon. Ginny a barátaival
vacsorázott, amikor pedig lefeküdt, nem vett be sem fájdalomcsillapítót, sem
izomlazítót. Hosszú évek óta először aludta át az éjszakát, és energiával tele
ébredt. Másnap egy sétáló meditációs foglalkozást tartottam a csoportnak
(erről később még bővebben szó lesz, és te is kipróbálhatod). Ginny egyenes
háttal, fájdalom és nehézség nélkül tudott járni. Mondanom sem kell, hogy a
műtétet lemondta, és azóta is fájdalom nélkül él.

Daniel és az elektromágneses hiperérzékenység

Körülbelül öt éve Daniel még egy (saját megfogalmazása szerint) „őrült,
stresszes izraeli vállalkozó” volt, aki a húszas évei közepén járt, és heti
hatvan órában, mindennap teljes erőbedobással dolgozott azon, hogy sikeres
üzleti vállalkozást hozzon létre. Egyszer aztán, amikor épp tele tüdőből
ordított egy ügyféllel a telefonba, azt érezte, hogy valami pukkan egyet az
agya jobb felében, és elvesztette az eszméletét. Amikor felkelt, nem
emlékezett pontosan, mi történt és mennyi ideig volt öntudatlan, de élete
legszörnyűbb fejfájását élte át. Abban reménykedett, hogy a pihenés majd
rendbe hozza, de nem így lett.
 Rejtélyes módon a fájdalom exponenciálisan megnőtt, amikor olyan tárgy
közelébe került, amely elektromágneses rezgést bocsátott ki, beleértve a
mobiltelefont, a laptopot, a számítógép-kijelzőt, a mikrofont, a
fényképezőgépet, a wifihálózatot és az átjátszóállomásokat. Ha valaki a
közelében felvett egy mobiltelefont, Daniel megérezte. Korábban soha nem
tapasztalt effélét – sőt azelőtt informatikai területen dolgozott, és soha nem
érezte, hogy bármiféle elektromos berendezés káros hatással lenne rá.
Több orvoshoz és szakemberhez is elment, de senki nem tudta
megmondani, mi lehet a baja. Teljes vérképet néztek nála, agyi CT-t és más
fizikai vizsgálatokat végeztek, de minden eredmény negatív lett. Volt olyan
orvos is, aki egyszerűen nem hitt neki, és a szemét forgatta, mintha Daniel
csak megjátszotta volna a tüneteket. Volt, aki antidepresszánssal akarta
kezelni, de ő nem egyezett bele. Azt mondták neki, csak úgy érzi, hogy fáj a
feje (ami persze hogy igaz, de nem úgy, ahogy az orvosok értették).
Ezután elkezdett holisztikus szemléletű orvosokhoz járni, akik úgy vélték,
hogy egy ritka betegség, úgynevezett elektromágneses hiperérzékenység
(EHS) alakult ki nála. Bár az orvostársadalom álláspontja nem egységes az
EHS tekintetében, a WHO elismeri a létét.1 A működési mechanizmusa nem
ismert, de ha belegondolunk, hogy az agy 78 százalékát víz alkotja, és az
oldott ásványi anyagokat (például a testben is megtalálható kalciumot vagy
magnéziumot) tartalmazó víz vezeti az áramot, belátható, hogy az
elektromágnesességre hiperérzékeny emberek számára az egyébként
természetes elektromágneses töltés valamiképp felfokozódhat az
elektromágneses jeleket kibocsátó dolgok közelében.
Sok más, EHS-ben szenvedő beteghez hasonlóan Daniel is krónikus
fájdalmat és fáradtságot élt át a fejfájások mellett. Hiába aludt 12 órát,
törődötten ébredt. Az egyik holisztikus orvos azt javasolta, hogy napi
negyven különböző táplálékkiegészítőt szedjen a káros hatások
ellensúlyozására, ám ezek sem segítettek, így is szinte állandóan halálos
fájdalom gyötörte. Hamarosan búcsút kellett mondania a vállalkozásának.
Eladósodott, és elvesztett mindent, amit addig megszerzett. Végül is csődöt
jelentett, és visszaköltözött az édesanyjához.
„Lényegében lemondtam az életről – mesélte. – Olyan lettem, mint egy
zombi, aki nem képes se gondolkodni, se koncentrálni, se cselekedni.
Bármivel próbálkoztam, kudarcot vallott, és valahányszor a való világ
közelébe merészkedtem, rám tört a szörnyű fejfájás.” Azt is elmondta, hogy
ha bármiféle jelkibocsátó tárgy közelébe került, a fejfájása az ezerszeresére
fokozódott – mígnem érzelmileg belerokkant. Ideje nagy részét az anyja
házának egy kis szobájában, az ágyon összekuporodva töltötte, és zokogott.
„Elment mellettem az élet. Csak néztem, ahogy a barátaim megházasodnak,
gyerekeik születnek, előléptetik őket, házat vesznek meg minden.” Amikor
az öngyilkosság szélére sodródott, a barátai és a családja nem hagyták
magára, és ösztönözték, hogy keressen valamilyen megoldást.
Krónikus fáradtsága, depressziója és súlyos fájdalmai miatt naponta
mindössze körülbelül félórányi energiája maradt, így ezt az időt arra kezdte
használni, hogy megoldást találjon a betegségére. Három évvel az első
tünetek jelentkezése után elolvasta A placebo te magad légy! című
könyvemet.
„Ez valamit beindított – mesélte, amikor nemrég találkoztam vele egy
workshopon. – Tudtam, hogy ez lesz a megoldás.” Ezért hát elkezdte
csinálni A hiedelmek és percepciók megváltoztatása meditációval című
fejezet gyakorlatait. A fájdalmai lassan-lassan elkezdtek csökkenni, ezért
nem hagyta abba. Egy idő után felfedezte Az energiaközpontok megáldása
nevű meditációmat, és elkezdte azt gyakorolni.
„Már a legelső alkalommal történt valami olyan, amit nem tudtam
megmagyarázni” – mesélte később. Amikor eljutott a hatodik
energiaközpontig, úgy érezte, mintha lézershow indult volna el a fejében. A
mindaddig a működésből kiesett agyterületei hirtelen elkezdtek felragyogni
és egymással kommunikálni. Ezután egy hatalmas – ahogy ő fogalmaz –
„szeretetsugár-nyaláb” tört elő a feje búbján át. Belső tapasztalata abban a
pillanatban erősebb volt, mint a fájdalmait előidéző, múltbeli tapasztalatok
emléke.
Attól a pillanattól kezdve fontos változást figyelt meg magán. A meditáció
után tíz percen át semmilyen fájdalmat nem érzett. Egyre nőtt ennek a
szakasznak a hossza, mígnem, néhány hónap múlva, a fájdalmai teljesen
eltűntek. Ekkor gondolt arra, hogy meditációval megváltoztathatná a belső
állapotát, miközben ki van téve olyan elektromágneses sugárzásnak, amely
megbetegítette. Ezért elkezdett meditálni a mobiltelefonja és a laptopja előtt.
Eleinte fájdalmas volt, de végül elérte, hogy meditáció után egy időre
elmúljon a fájdalom, és ez az idő lassan egyre hosszabb lett.
Végül felkészültnek érezte magát, hogy újabb nagy lépést tegyen. Bérelt
egy íróasztalt egy közös irodában, és úgy döntött, ott fog meditálni, ahol
körbeveszi őt a wifi, a számítógépek, a mikrohullámú sütők és sok más
elektromágneses kütyü. Bár az első néhány hét nehéz volt, úgy találta, hogy
idővel egyre könnyebben megy. Egy idő után már képes volt naponta öt órán
át meditálni ebben a környezetben. Végül a fejfájásai teljesen megszűntek –
és velük együtt elmúlt a krónikus fájdalma és fáradtsága is.
Ma már száz százalékig gyógyultnak tekinti magát. Visszament dolgozni,
kikeveredett az adósságaiból. Most jön a lényeg: mindössze napi egy-másfél
órát dolgozik, mégis sokkal több pénzt keres, mint amikor azon igyekezett és
görcsölt, hogy minden az akarata szerint menjen. Maradéktalanul élvezi az
életet.

Jennifer betegségben, egészségben

Öt évvel ezelőtt az orvos azt állapította meg, hogy Jennifernél a sok régi
betegség mellett számos új betegség alakult ki. Mindent egybevetve
diagnosztizáltak néhány autoimmun betegséget (lupusz eritematózuszt és
Sjögren-szindrómát szemszárazsággal), néhány emésztőszervi zavart
(lisztérzékenységet, szalicilát-intoleranciát és laktózérzékenységet), krónikus
asztmát, vesebetegséget, ízületi gyulladást, valamint olyan súlyos szédülést,
amely gyakran hányáshoz vezetett.
Minden nap újabb küzdelem volt a számára. Már a fogmosás is kihívást
jelentett, mert nem volt ereje, hogy huzamosabb ideig magasra emelve tartsa
a karját. Sokszor a társa, Jim mosta meg a haját is. Amikor Jimnek máshol
volt dolga – és ez gyakran volt így –, Jennifernek munka után szundítania
kellett, hogy erőt gyűjtsön a vacsora elkészítéséhez.
„Az volt a legrosszabb, hogy szörnyű anyának éreztem magam, mivel
semmit nem tudtam kezdeni a fiaimmal, és ettől megszakadt a szívem –
mesélte. – A hétvégéket gyakorlatilag végigaludtam, hogy erőm legyen hétfő
reggel munkába menni. A Facebookra feltöltött vidám hétvégi képeket
egyetlen óra leforgása alatt készítettem.”
Eddigre már csak 49 kiló volt, és a járás is nehezére esett az ízületi
gyulladása, valamint súlyosan megdagadt bokája és térde miatt. A jobb
kezével már nem tudta kinyitni az üvegeket, és nem tudott zöldséget se
aprítani. Előfordult, hogy csak feküdt az ágyban, és az éjjeliszekrényt
püfölte a karjával, hogy megszüntesse a fájdalmat. Teste szüntelenül
gyulladásban volt, és a szakorvosok, akiket felkeresett, azt mondták, nem
tudnak többet tenni érte, meg kell tanulnia valahogyan együtt élni a
betegséggel. Bár ezt senkinek nem mondta, titokban attól félt, hogy már csak
néhány éve van hátra. Ő már talán fel is adta volna, Jim azonban nem így állt
hozzá.
Jim minden este könyveket bújt, alternatív megoldásokat keresett, és
egyre bátorította, hogy ne adja fel. Végül rátalált A placebo te magad légy!
című könyvemre, amelyben van egy történet egy hasonló betegségben
szenvedő nőről, akinek sikerült meggyógyítania magát. Megbeszélték, hogy
részt vesz egy foglalkozásomon.
Két hónappal később, 2014 júniusában el is jött egy hétvégi
workshopomra Sydney-be. Elkezdte kicsit jobban érezni magát, és
feliratkozott egy haladó workshopomra Mexikóban. Sajnos épp amikor
indulnia kellett volna, egy 8,5 milliméteres vesekövet vettek észre nála, és az
orvos megtiltotta neki a repülést. Így kihagyta, de folytatta a meditációkat
(minden reggel 4:50-kor kelt), és amikor egy év múlva ismét haladó
workshopot tartottam Ausztráliában, Jimmel együtt vettek részt rajta.
„Emlékszem, az első este alig tudtam felmenni a lépcsőn a szobánkba, de
ez általában így volt – mesélte. – A workshop végére viszont úgy tudtam
járni, mint egy egészséges ember, és az asztmagyógyszeremet sem kellett
elővennem. Egy nappal a hazautazásunk előtt Jim azt mondta, olyan jól
nézek ki, hogy megpróbálhatnék enni valamit. Bár undorodtam a
gondolattól, de megkíséreltem – és nem történt semmi! Se fájdalom, se
asztma, se görcs, se fejfájás – semmi! Azt hiszem, életemben nem ettem
olyan finom pizzát.”
A meditációkba Jennifer mindent beleadott. Újra meg újra rácsatlakozott
az egészségpotenciálra, és azt érezte, hogy bőségesen áramlik a testében az
energia, ami a nap végéig kitart. Amikor azt kértem a tanítványoktól
meditáció közben, hogy éljenek ebben az új létállapotban, Jennifer
elképzelte, ahogy a lába felszabadult futás közben érinti a talajt, és hallotta a
saját lélegzetét. A meditáció végére örömkönnyeket hullatott. Végül sikerült
arra kondicionálnia a testét, hogy elfelejtse, milyen a betegség érzése,
külleme, hangja és íze. Ezt úgy érte el, hogy megemelte az energiaszintjét,
megváltoztatta a frekvenciáját, átkondicionálta a testét az új elmére, és új
géneknek adott jelzést, hogy gyógyítsák meg a testét.
„Ma már normális ételeket eszem – meséli –, és 2015 júniusa óta nem
használtam az asztmagyógyszerem. Akár napi 15 km-t is tudok gyalogolni,
és megemelek húsz kilót. Edzek, és az a célom, hogy lefussak egy
félmaratont, amire hamarosan sort kerítek.”
Felicia legyőzi a súlyos ekcémát
Felicia kisebb-nagyobb megszakításokkal három hónapos kora óta
szenvedett ekcémától és bőrgyulladástól. A rövid távú enyhülést hozó
szigorú diéták és gyógyszeres kúrák (krémek, szteroidok, antihisztaminok,
gombaölők, antibiotikumok és hasonlók) soha nem tudták hosszú időre
visszaszorítani a betegségét.
A 2016-ban még csak 34 éves, az Egyesült Királyságban orvosként
dolgozó Felicia egyre csalódottabban vette tudomásul, hogy szakmája
mennyire korlátozott eredményeket tud csak felmutatni. Évtizedes kórházi
praxis után, amely során több mint hetvenezer beteggel volt dolga, azt
kezdte látni, hogy a betegek is hasonló csalódást éreznek az orvostudomány
iránt. Miközben továbbra is kereste a tudományosan megalapozott
megoldást, rátalált a könyvemre. Fellelkesítette az új lehetőség és a
tapasztalatokon alapuló alternatív bizonyítékok, ezért feliratkozott egy
hétvégi workshopomra.
„Az egész életemet megváltoztatta – mondja. – Kezembe adta azokat az
eszközöket, amelyekkel lehetővé vált a saját magamról alkotott korábbi,
korlátozott hiedelmeim átértékelése, valamint a testem valódi képességeinek
megismerése.” A légzéstechnikát különösen érdekesnek találta. „Bevallom,
hogy kicsit szkeptikus és visszafogott maradtam, és nem adtam át magam
teljesen a folyamatnak.”
A következő hónapokban folytatta a napi meditációt. Bőre javulni kezdett,
és még egy új kapcsolatra is szert tett. Inspirációtól hajtva új utakat próbált
ki orvosi gyakorlatában is, a holisztikusabb szemlélet jegyében. Legnagyobb
csalódására azonban az Egyesült Királyság összes orvosi biztosítója
elzárkózott attól, hogy a hagyományostól eltérő megközelítés esetén
biztosítást kössön. Úgy érezte, csapdába esett, és 2016 decemberében az
ekcémája és bőrgyulladása is visszatért.
Ennek ellenére tovább meditált, sőt még egy haladó workshopra is
beiratkozott, és mentális mozit készített magának (ez egy rendkívül hatékony
eszköz, amely segít elérni, amire vágysz, és egy későbbi fejezetben még szó
lesz róla). Egészen világos szándékokat fogalmazott meg magának a
jövőjével kapcsolatban, például elképzelte, hogy egészséges a bőre, egyúttal
vizualizált egy mikrofont egy színpadon, és azt a megerősítést társította
hozzá, hogy „Azzal inspirálok másokat, hogy félelem nélkül elmondom
nekik az igazságot.”
 A haladó workshop első napján a légzéstechnikát gyakoroltuk, hogy
aktiváljuk a tobozmirigyet, és ezúttal Felicia úgy döntött, hogy teljesen
átadja magát a folyamatnak. „Észrevettem, hogy egyre gyorsabban lélegzem
– emlékszik vissza. – Egy ellenállhatatlan erejű energia kezdett
felhalmozódni a torkomban. Ez addig fokozódott, mígnem úgy éreztem,
hogy bezáródik a torkom. Úgy megijedtem, hogy inkább kibillentettem a
testem ebből a helyzetből, és a meditáció hátralevő részére visszatértem a
megszokott létállapotomba.”
Másnap, az utolsó meditációra Feliciára szereltük az egyik agyi képalkotó
műszert. Úgy érezte, ez kiváló alkalom arra, hogy megtapasztalja az
információ új szintjét. Azt érezte, hogy a szakmája olyan korlátok közé
szorítja, amelyek csapdába ejtik, de így gondolkodott: Mi lenne, ha meg
tudnám mutatni mind a szkeptikusoknak, mind a hívőknek, milyen végtelenek
is vagyunk valójában? E gondolatnak a jegyében próbált meg csatlakozni az
egyesül mezőhöz – a korlátlan és feltétlen szabadság felfokozott érzésének
segítségével –, bármi történjék is.
Amikor elkezdődött a meditáció, Felicia megnyílt a lehetőségek és az
ismeretlen előtt. Azonnal észrevette, hogy a légzése kezd megváltozni, és az
ellenállhatatlan energia elkezd felgyülemleni a torkában. Valahányszor
felerősödött ez az érzés, ahelyett hogy megpróbált volna ellenállni neki, mint
előző nap, folytatta. Testét visszavezette a jelen pillanathoz, nem hagyta
elterelni a figyelmét, és minden energiáját és tudatát az egyesült mezőhöz, az
igazsághoz és a szeretethez történő csatlakozásra fordította. A teste kitartóan
ellenkezett, ám miután többször is a tudat nyerte meg a belső küzdelmet,
végül megadta magát.
„A másik oldalon egy hihetetlen erejű energiarobbanást éreztem az
agyamban, és azonnal rácsatlakoztam egy szerető tudatra, amely teljesen
kitöltött belülről és körülvett kívülről – mondja. – Abszolút tudásra tettem
szert, megismertem a tiszta szeretetet és vele együtt egy olyan
ellenállhatatlan örömöt, amelyet még soha életemben nem tapasztaltam.
Mintha hazaértem volna. Mély együvé tartozást éltem át. Mindeközben
végig tökéletesen tisztában voltam az összes külső érzékszervemmel. Szinte
hallottam, ahogy megszólal bennem a tudós: »rohama van«.” Az
idegtudósaink között volt pár új kolléga is, akik még soha nem láttak efféle
energiát az agyban.
Orvosként normál esetben Feliciát aggasztotta volna ez a kijelentés, de
megértette, hogy abban a pillanatban, életében először az abszolút igazságot
és szabadságot éli át. A meditációt követő néhány órában kissé zavartnak
érezte magát, de egyúttal fizikailag könnyebbnek is.
Ha megnézzük a 7A–7C táblákat, láthatjuk közöttük a Felicia agyáról
készült képeket is, amelyeken azok a klasszikus változások láthatók,
amelyeket magas energia jelenlétekor tapasztalunk az agyban. Felicia
normális béta-agyhullámokkal kezd, majd átvált magas béta-hullámhosszra,
végül elérkezik a magas energiájú gamma-állapotba. A gamma-agyhullámok
energiája 190 standard eltérést mutat a normálishoz képest. A tobozmirigyet
körülvevő terület, valamint az erős érzelmekért felelős agyterület magas
aktivitást mutat.
A következő néhány napban Felicia azt érezte, hogy elkezd áradni belőle a
félelemnélküliség és a játékosság érzése. Egy sor szinkronicitást is átélt –
többek között a mentális mozijában elképzelt kép is megvalósult, amikor egy
mikrofonba kellett beszélnie a színpadon. Valójában anélkül hogy tudtam
volna erről a mentális moziban megalkotott képről, én hívtam fel a
színpadra, hogy ossza meg velünk a tapasztalatait. Csak hazatérte után vette
észre, hogy kigyógyult az ekcémából.
„Ránéztem a bőrömre, és az összes kiütés, ami még néhány napja ott volt,
teljesen eltűnt” – számolt be. (Nézzük csak meg a 7D táblát a színes
betétlapokon. Az első képek az esemény előtt készültek, a második
képsorozat pedig az esemény utáni nap. Az ekcéma eltűnt.)
Felicia ma sem szed gyógyszert, a bőre tiszta. Élete továbbra is újabb és
újabb meglepetésekkel és izgalmas élményekkel örvendezteti meg.
„Annyira hálás vagyok annak felismeréséért, hogy mindannyian
korlátlanok vagyunk – mondta. – Márpedig ha egy egykor szigorú, analitikus
gondolkodású orvos el tudott jutni erre a felismerésre, bárki másnak is
sikerülhet.”
7. fejezet
 A SZÍV INTELLIGENCIÁJA

Amióta csak az ősember először véste a barlang falára és kőtáblákra a

történeteit, a szív szimbóluma vörös fonalként vonul végig az emberiség
históriáján, mint az egészség, a bölcsesség, az intuíció, az útmutatás és a
felsőbb intelligencia jelképe. Az ókori egyiptomiak, akik az ieb szóval
nevezték meg, úgy vélték, hogy nem az agy, hanem a szív az élet és az
emberi bölcsesség központja. Mezopotámiában és az ókori Görögországban
egyaránt úgy gondolták, hogy a lélek központja. A görögök azonban
független hőforrásnak tartották a testen belül, míg Mezopotámiában azt
hitték, hogy a szív a Nap melegének egy darabkája. Még emberáldozatot is
bemutattak, amely során a még dobogó szívet kitépték a testből, és
felajánlották a Napistennek. A rómaiak úgy tartották, hogy a szív a test
leglétfontosságúbb szerve.
A 17. században, a tudományos forradalom kezdetén a francia filozófus,
René Descartes amellett érvelt, hogy az elme és a test két, egymástól
radikálisan különböző szubsztancia. A világegyetem mechanisztikus
szemléletének jegyében az emberek kezdtek a szívre valamiféle rendkívüli
gépként tekinteni. A szív fizikaiszivattyú-funkciójának felismerése lassan
elhomályosította azt a tudást, hogy milyen fontos szerepet tölt be a velünk
született intelligenciában. A tudományos kutatásnak köszönhetően a szív az
emberi gondolkodásban lassan megszűnt az érzelmek, az érzések és a
felsőbb én felé nyíló kapu lenni. Csupán az elmúlt évtizedek új
tudományának köszönhetően kezdjük felismerni, megérteni és elismerni a
szív valódi jelentőségét mind elektromágneses tereket generáló forrásként,
mind pedig az egyesült mezőre nyíló kapuként.
Tudjuk, hogy a szív, túl az élet fenntartásában elfoglalt nyilvánvaló
szerepén, nem csupán egy izmos szivattyú, amely vért pumpál át a testen,
hanem egyúttal olyan szerv is, amely képes hatást gyakorolni az
érzelmeinkre és érzéseinkre. A szív egy érzékszerv, amely a döntéshozói
képességünk mellett annak megértését is segíti, kik vagyunk és hol a
helyünk a világban. Olyan szimbólum, amely átível téren, időn és
kultúrákon. Általánosan elfogadott tény, hogy ha kapcsolatban vagyunk a
szív belső tudásával, meríteni tudunk a bölcsességéből mint a szeretet és a
felsőbb iránymutatás forrásából.
 Talán megfordult a fejedben, hogy a test összes szerve (például a lép, a
máj vagy a vese) közül miért egyedül a szív az, amely intelligenciával
rendelkezik. 2013 óta nagy energiákat mozgattunk meg annak érdekében,
hogy megmérjük és számszerűsítsük a koherenciát és a transzformációt,
amelyek központi fontossággal bírnak a szív funkciójának megértésében.
Szinte mindenki elismeri, hogy a szív emelkedett érzelmei közelebb viszik
az embert a szeretethez, az együttérzéshez, a hálához, az örömhöz, az
összetartozáshoz, az elfogadáshoz és az önzetlenséghez. Ezek mind olyan
érzések, amelyek kitöltenek minket, és teljesnek érezzük magunkat tőlük,
szemben azokkal a stresszes érzésekkel, amelyek közösségeket
bomlasztanak és elszívják az életenergiánkat. Az a probléma, hogy ezek az
emelkedett, szívből jövő érzések gyakran csak a véletlennek köszönhetően
jönnek létre – tehát valamilyen külső feltételtől függnek –, nem pedig úgy,
hogy saját magunk hozzuk létre őket kedvünk szerint.
Kétségtelen, hogy nem könnyű megőrizni mentális és érzelmi
egyensúlyunkat a mai felgyorsult, stresszes, eredményközpontú, legyünk-
túl-rajta típusú világban, és az egyensúly elvesztése súlyos károkat okoz az
egészségi állapotunkban. A 20. század fordulóján például alig haltak meg
szívbetegségben, míg ma ez a vezető halálok mind a nők, mind a férfiak
körében. Egyedül az Egyesült Államokban a szívbetegségek 207 milliárd
dolláros költséget jelentenek az egészségügyi ellátás, a gyógykezelés és a
termeléskiesés miatt.1 A stressz a szívbetegségek egyik leggyakoribb kiváltó
oka, és járványszerű méreteket kezd ölteni. Szerencsére azonban van rá
gyógyszer. A szívkoherencia területén végzett kutatásaink során azt találtuk,
hogy az ember képes a belső állapot szabályozására, függetlenül a külső
környezet hatásaitól. Mint minden más képesség, a szívkoherencia tudatos
létrehozása is háttérismereteket, gyakorlati alkalmazást és sok gyakorlást
igényel.
A szív megismerése érdekében folytatott munkánk szerves részét képezi a
HeartMath Intézettel (HMI; Szívmatek Intézet) együtt végzett úttörő kutatás.
A HMI egy nonprofit kutatási és oktatási szervezet, amely a szív-agy
koherencia mélyebb megértését tűzte ki célul. 1991 óta megbízható,
tudományosan megalapozott eszközöket fejlesztett ki annak érdekében, hogy
segítsék áthidalni a szív és az elme közti szakadékot, egyúttal elmélyíteni a
többi ember szívéhez fűződő kapcsolatot. Küldetésük, hogy segítsék az
emberek fizikális, mentális és érzelmi egyensúlyának megőrzését a szív
intuitív útmutatása révén.
 Együttműködésünk alapját az a közös meggyőződés adja, hogy egy új
jövő megteremtése érdekében társítani kell a világos szándékot (koherens
agyat) és az emelkedett érzelmet (koherens szívet). A HMI kutatása
bebizonyította, hogy a szándék vagy gondolat (amely, mint már tudjuk,
elektromos töltésként viselkedik) és az érzés vagy érzelem (amelyről pedig
tudjuk, hogy mágneses töltésként viselkedik) ötvözésével meg tudjuk
változtatni a biológiai energiánkat – ha pedig meg tudjuk változtatni az
energiánkat, akkor meg tudjuk változtatni az életünket is. E két elem
egyesítése az, ami mérhető hatást gyakorol az anyagra, kiemeli biológiánkat
a megszokott múltban élésből, és áthelyezi az új, jövőbeni életbe.
Világszerte megrendezett workshopjainkon megtanítjuk a hallgatóinknak
elérni és fenntartani az emelkedett érzelmi állapotokat, hogy ne kelljen többé
a körülmények áldozataként élniük, egyik érzelemtől a másikig hányódva, és
elkezdhessenek saját valóságuk megteremtőjeként létezni. E folyamat révén
tudunk új létállapotot teremteni – vagyis új személyiséget, amely új
személyes valóságot eredményez.
Az elmúlt néhány évben a HMI-vel való együttműködésünk egyik fő célja
az volt, hogy megtanítsuk hallgatóinknak, hogyan érjék el és tartsák fent
tudatosan azt, amit mi szívkoherenciának hívunk. Az ütemes doboláshoz
hasonlóan a szívkoherencia és a szív azon fiziológiai funkciójára utal, amely
a következetes, ritmikus, rendezett szívműködésért felel (ennek ellenkezője a
szív-inkoherencia). Ha a szívünk koherensen működik, képesek vagyunk
elérni a „szív intelligenciáját”, amelyet a HMI a következőképp definiál:
A tudat és intuíció áramlása, amelyet akkor tapasztalunk, ha az elme és az
érzelmek között egyensúly és koherencia alakul ki egy belső indíttatású
folyamat révén. Az intelligencia e formáját közvetlen, intuitív tudásként
tapasztaljuk meg, és olyan gondolatok és érzelmek alakjában ölt testet,
amelyek javára válnak mind önmagunknak, mind másoknak.2
Ahogy ebből a fejezetből is kiderül, a szívkoherencia számos előnnyel jár,
többek között a vérnyomás csökkenésével, az idegrendszer és a hormonális
egyensúly erősödésével, valamint az agyfunkciók javulásával. Ha a külső
környezeti körülményektől függetlenül fenn tudod tartani az emelkedett
érzelmi állapotot, eléred azt a magasabb szintű intuíciót, amely segíti
önmagad és mások jobb megértését, segít megelőzni a stresszes mintázatok
kialakulását, növeli a mentális tisztaságot és elősegíti a jobb döntéshozatalt.3
A HMI kutatási eredményein túl a mi adataink is erősen azt sugallják, hogy a
tartós, szívközpontú érzelmek elősegítik az egészségesebb génkifejeződést.4
 A szívkoherencia a folyamatos, koherens szívveréssel veszi kezdetét,
amelyet az olyan emelkedett érzelmek ápolása, gyakorlása és fenntartása
révén érünk el, mint például a hála, az elismerés, az inspiráció, a szabadság,
a kedvesség, az önzetlenség, az együttérzés, a szeretet és az öröm. A
koherens szívverés jótékony hatásai az egész testben érződnek. Tudatosan
vagy tudat alatt, de sokan napi szinten gyakoroljuk a boldogtalanság, a harag
vagy a félelem érzését. Miért ne gyakorolhatnánk helyette az örömteli,
szerető, önzetlen érzelmeket? Nem vezetne ez el végül egy új belső rendhez,
amely jó általános egészségi állapotot és boldogságot okozna?

A szív hídja
Amint az előző, az energiaközpontok megáldásáról szóló fejezetben is
említettem, a közvetlenül a szegycsont mögött megbújó szív a test negyedik
energiaközpontja. A szív jelenti a hidat a magasabb szintű tudat és energia
felé, egyúttal ez az a központ, ahonnan isteni voltunk ered. A szív a három
alacsonyabb (a földi testünkhöz kapcsolódó) energiaközpont és a három
magasabb (a felsőbb énünkhöz kapcsolódó) energiaközpont
metszéspontjában fekszik. Összeköttetést biztosít az egyesült mezővel, és az
ellentétek egyesítését testesíti meg. Itt oldódik fel az elkülönültség, a
széttagoltság és a polarizált energia – itt egyesülnek az olyan ellentétek, mint
a jin és a jang, a jó és a rossz, a pozitív és a negatív, a férfi és a nő, a múlt és
a jövő.
Ha a szív koherenssé válik, az idegrendszer azzal reagál, hogy megnöveli
az agy energiáját, kreativitását és intuícióját, ami pozitív hatással lesz a test
szinte minden szervére. Szív és agy immár együtt dolgozik, az ember pedig
teljesebbnek, egészebbnek és elégedettebbnek érzi magát – nemcsak a saját
testén belül, hanem a többi emberhez és dologhoz való viszonyában is. Ha
eléred a szívközpontú állapotot, a teljesség érzése elhomályosítja minden
hiányérzeted. A teljesség és egység e kreatív állapotában kezdenek feltűnni a
csodák az életedben, hiszen már nem a kettősség és a szeparáció nyomja rá a
bélyegét a teremtéseidre – nem külső segítségtől várod, hogy enyhülést
nyújtson az olyan belső érzésekre, mint a hiány, az üresség vagy a
szeparáció. Ehelyett kezded jobban megismerni az új, ideális éned, és új
élményeket teremtesz magadnak. Ha a mindennapos kreatív folyamat alatt
megfelelő módon és elég gyakran aktiválod a szívközpontodat, idővel azt
fogod érezni, hogy a jövőd már meg is történt. Hogyan is érezhetnél hiányt,
ha egyszer teljes vagy?
Az első három központban állati természetünk tükröződik vissza, amely
alapja a polaritás, az ellentétek, a versengés, a hiány és a szűkölködés, míg a
negyedik központnál kezdődik az isteni természetünkhöz vezető út. Ebből a
szívközpontból tudjuk megváltoztatni az elménket és az energiánkat, és
innen tudunk az önző szintről az önzetlenség szintjére emelkedni, ahol már
kevésbé érint a szeparáció és a kettősség, következésképp hajlamosabbak
vagyunk olyan döntéseket hozni, amelyek az összes ember javát szolgálják.
Mindannyian éreztük már a szív tudatosságát egyszer-kétszer. Ez az
energia akkor bukkan fel, ha megbékélsz önmagaddal és a környezeteddel.
Ha magunkévá tesszük a szívhez köthető érzéseket – amelyek arra
késztetnek, hogy adjunk, tápláljunk, szolgáljunk, törődjünk, segítsünk,
megbocsássunk, szeressünk, bízzunk és így tovább –, óhatatlanul is
teljesnek, egésznek és hiánytalannak érezzük majd magunk. Hiszek abban,
hogy az emberi lényeknek ez a természetes belső állapota.

Homeosztázis, koherencia és reziliencia

Most már tehát tudjuk, hogy az autonóm idegrendszer, az idegrendszer
akarattal nem vezérelhető része két alrendszerből áll: a szimpatikus
idegrendszerből és a paraszimpatikus idegrendszerből. Tudjuk azt is, hogy a
szimpatikus idegrendszer bekapcsolt állapotában a test tudattalan
cselekedeteit és reakcióit szabályozza, tehát a szapora légzést, heves
szívverést, verejtékezést, a pupillák kitágulását és így tovább. Elsődleges
szerepe, hogy kiváltsa az üss vagy fuss reakciót, amikor vélt vagy valós
veszély fenyeget. Ez a rendszer a külső környezetben való életben maradást
segíti. A paraszimpatikus idegrendszer kiegészíti a szimpatikus
idegrendszert, amennyiben pontosan ellentétes a szerepköre. Az a funkciója,
hogy megőrizze az energiát, ellazítsa a testet és lelassítsa a szimpatikus
idegrendszer nagy energiákat felemésztő funkcióit. A paraszimpatikus
rendszer a belső környezetben látja el a védelem szerepét. Ha az autonóm
idegrendszert egy autóhoz hasonlítanánk, a paraszimpatikus rendszer lenne a
fék, a szimpatikus rendszer pedig a gáz. Az autonóm idegrendszer mindkét
ága folyamatosan kommunikációban áll a szívvel és az aggyal; sőt a szív és
az agy között több idegsejtkapcsolat van, mint a test bármely másik két
szervrendszere között.5 E két idegrendszer, a szimpatikus és a
paraszimpatikus mindig a homeosztázis, tehát a testen belüli szervrendszerek
közötti relatív egyensúly megőrzésén munkálkodik. Ha a test a homeosztázis
állapotában van, általában kipihentnek érezzük magunkat, és úgy véljük,
nem fenyeget veszély a környezetünkben. Ebben a homeosztatikus
állapotban, amikor a test összes szervrendszere harmóniában működik, és
minimális az energiaveszteség, tudatosan rávehetjük az idegrendszert, hogy
koherenciát teremtsen. A koherencia érzésének kialakulásához a szív és az
agy közti idegi kapcsolatoknak optimálisan, kiegyensúlyozottan és
egybehangoltan kell működniük. Ha a szív ilyen rendezett, koherens módon
ver, koherenciára készteti az autonóm idegrendszert is, amely aztán javítja az
agyfunkciókat azzal, hogy kreatívabbnak, összeszedettebbnek,
racionálisabbnak, éberebbnek és nyitottabbnak érezzük magunkat.
Amint már tudod, a koherencia ellentéte az inkoherencia. Ha a szív
inkoherens módon ver, elveszítjük belső egyensúlyunk, idegessé,
türelmetlenné és szétszórttá válunk. Mivel a test túlélőmódban van,
működésünk állatiasabb, primitívebb, mintha magasabb rendű emberi és
isteni, szívközpontú érzelmek vezérelnének. Az inkoherenciát a stressz váltja
ki, ami nem más, mint a test és az elme reakciója a külső környezet felől
érkező zavaró és nyugtalanító ingerekre. A paraszimpatikus idegrendszer
akkor működik a legjobban, amikor biztonságban érezzük magunkat, a
szimpatikus idegrendszer pedig olyankor lép működésbe, ha ez a
biztonságérzet megszűnik. A biztonságérzet hiányából fakadó stressz nem
feltétlenül magáról az eseményről szól, hanem sokszor az eseményre adott
érzelmi reakciók nem megfelelő kezeléséről.
A homeosztázis állapotában a test olyan, mint egy kifinomult, olajozottan
működő gépezet, ám ha bizonyos érzelmek, például a neheztelés, a harag, az
irigység, a türelmetlenség vagy a frusztráció hosszú ideig kitart, felbomlik a
belső egyensúly. Ha felidézel egy esetet a közelmúltból, amikor stresszt éltél
át, valószínűleg a szakadozott ritmus érzése jut eszedbe. (Ami azt illeti,
pontosan ez történik a szívvel – szakadozott ritmusban kezd el verni.) A
krónikus stressz állapotában a test csak nagy nehezen tudja fenntartani a
homeosztázist, és milliónyi, stresszhez köthető tünet üti fel a fejét. Ez az
állandó stressz a testet körülvevő energiamezőből vonja el az energiát, és
kimeríti az életerőnket, így alig tudunk a feltöltődéssel és a regenerálódással
foglalkozni. A stresszhormonoktól való függés eredményeképp a test egy
addiktív hurokba kerül, ahol az inkoherencia és a káosz már normálisnak
érződik – de milyen áron?
 A stressz hosszú távon katasztrofális hatásokkal járhat. A Mayo Klinika
egyik kutatása szerint, amelyet szívbetegek körében végeztek, a
pszichológiai stressz a jövőben bekövetkező szív-érrendszeri problémák,
például a szívhalál, a szívmegállás és a szívinfarktus legmegbízhatóbb
előjele.6 Sokan annyira hozzászoktak az állandó stresszhez, hogy fel sem
ismerik, hogy szüntelen stresszben élnek, amíg be nem következik a
probléma, például egy szívroham. Logikus tehát, hogy ha a szív hosszú ideig
inkoherens módon ver, és felbomlik belső egyensúlya, előbb-utóbb
felmondja a szolgálatot.
A stressz kezelésében kulcsszerepet játszik a rezilienciaként ismert
fogalom, amelyet a HMI a következőképp határoz meg: „Azon képességünk,
amely révén a stresszre, a nehézségekre, a traumákra és kihívásokra fel
tudunk készülni, ezekből fel tudunk gyógyulni, illetve alkalmazkodni tudunk
hozzájuk.”7 A reziliencia és az érzelmek kezelése fontos szerepet játszik egy
sor fiziológiai folyamatban, például abban, hogyan szabályozzuk az energiát,
hogyan nyeri vissza a test az egyensúlyát a stresszválaszt követően, vagy
hogyan tudjuk megőrizni az egészséget és a homeosztázist.

HRV: kommunikáció a szív és az agy között

Általánossá vált az a nézet, hogy az agy uralja a test biológiáját. Ez
részben igaz is, ám a szív egy autoritmikus szerv, ami azt jelenti, hogy a
szívverést maga a szív szabályozza, nem pedig az agy. Közismert például,
hogy ha bármelyik állatfaj szívét kiemeljük a testéből, és Ringer-féle
sóoldatba helyezzük, hosszú ideig tovább dobog – jóllehet semmilyen
idegrendszeri összeköttetésben nem áll az aggyal. A magzat szíve már
azelőtt dobogni kezd, hogy agya egyáltalán kifejlődne (háromhetes kor
körül), az agy elektromos tevékenysége pedig csak öt- vagy hathetes korban
kezdődik.8 Ez azt szemlélteti, hogy a szív képes kommunikációt
kezdeményezni a központi idegrendszerrel.
A szív azért is különleges, mert az autonóm idegrendszer mindkét ágából
találhatók benne idegrostok, ami azt jelenti, hogy mind a szimpatikus, mind
a paraszimpatikus idegrendszerben bekövetkező bármiféle változás minden
egyes szívdobbanásnál kihat a szív működésére. Ez azért fontos, mert akár
tudatában vagyunk, akár nem, minden átélt érzelmünk hatást gyakorol a
szívritmusra, mégpedig közvetlenül a központi idegrendszeren keresztüli
kommunikáció révén. Ily módon a szív, a limbikus rendszer és az autonóm
idegrendszer rendkívül közeli kapcsolatba kerül egymással, mivel az
egyikben bekövetkező egyensúlyi változás mindig kihat a másikra.
(Mellékesen megjegyzem, hogy a limbikus agyat – az autonóm idegrendszer
székhelyét – emocionális agynak is szokták nevezni, tehát amikor
megváltoztatod az érzelmeid, az autonóm funkcióidra is hatással vagy.) A
tudomány ma már 75 százalékos biztonsággal meg tudja mondani, hogy egy
adott ember mit érez, pusztán azáltal, hogy szívfrekvencia-variabilitási
elemzés segítségével megvizsgálja a szív ütemenkénti aktivitását.9
A HRV (szívfrekvencia-variabilitás) egy olyan fiziológiai jelenség, amely
a környezeti és pszichológiai kihívásokat méri a szívdobbanások között eltelt
időintervallumok variációi segítségével (innen a variabilitás kifejezés). A
HRV többek között meg tudja mutatni szívünk és idegrendszerünk
rugalmasságát (ami jól tükrözi egészségünket és fittségünket), valamint azt,
hogy mentális és érzelmi életünk mennyire kiegyensúlyozott.10 A szív
ritmusának a HRV segítségével történő tanulmányozásával a tudomány
képes felismerni olyan mintákat, amelyek révén jobban megértjük, miként
dolgozzák fel az érzelmeket az emberek, valamint hogy az érzések és
érzelmek milyen hatást gyakorolnak a jóllétünkre. Ily módon a folyamatos
HRV-kutatás fantasztikus betekintést nyújt a szív, az agy és az érzelmek
közötti kommunikáció rejtelmeibe.11
Számos tanulmány azt mutatja, hogy a közepes szintű variabilitás révén
jobban tudunk alkalmazkodni az élet kihívásaihoz.12 Az alacsony
szívfrekvencia-variabilitás azonban megbízható és független előrejelzője a
jövőbeli egészségügyi problémáknak, beleértve az összes halálokot.13 Az
alacsony HRV számos betegséggel hozható összefüggésbe. Amikor fiatalok
vagyunk, nagyobb a variabilitásunk, ám ez az öregedéssel csökken. A HRV
mintázatai annyira konzisztensek, hogy a tudósok pusztán a HRV alapján
mintegy két év hibahatáron belül meg tudják becsülni a beteg életkorát.
A stabil szívritmust sokáig a jó egészség jelének tartották, de ma már
tudjuk, hogy szívritmusunk minden egyes szívveréssel változik, még alvás
közben is. Az évek során a HMI kutatói rájöttek, hogy a HRV-nél nem az
egyes szívveréseket jelző kiugrások az érdekesek, hanem a szívdobbanások
közötti intervallumok. Az ily módon kinyert információ kódolása némiképp
hasonlít a morzekódhoz, ahol a kommunikáció az egyes jelek között eltelt
időközök révén valósul meg.14 A szív esetében a ritmusok közötti
intervallumok bonyolult információkat tartalmaznak, amelyek az agy és a
test közötti kommunikációban játszanak szerepet.
 A kilencvenes években a HMI kutatói felfedezték, hogy amikor az
emberek a szívükre összpontosítanak, és olyan érzelmek alakulnak ki
bennük, mint például az elismerés, az öröm, a hála és együttérzés, ezek az
érzések koherens mintákként is megjelennek a szív ritmusában. Ennek az
ellenkezője igaz a stresszes érzésekre, amelyek következtében a szív ritmusa
inkoherenssé vált, egyenetlennek és szabálytalannak tűnt. Ez a felfedezés
rámutatott az érzelmi állapotok és a HRV-mintázatok közötti kapcsolatra
(lásd a 7.1. ábrát).15 A kutatók azt is megfigyelték, hogy a pulzusszám
(percenkénti ütem) és a szívritmus két különálló biológiai jelenség.
Elképzelhető például, hogy valakinek magas a pulzusa, de fennmarad nála a
koherencia állapota; megállapították tehát, hogy a szív ritmusai koherens
belső testi állapotokat hozhatnak létre.

7.1 ábra
A HeartMath Intézet ajándéka. A felső HRV-görbe inkoherens szívritmust ábrázol, amely olyan érzések következtében jön létre, mint a neheztelés, a türelmetlenség vagy a
frusztráció. Az alsó HRV-görbe koherens szívritmust mutat, amely olyan érzések következtében alakul ki, mint a hála, a nagyrabecsülés vagy a kedvesség
Ha a HRV-nk mintázata koherens, az azt jelzi, hogy magas fokú szinkron és
harmónia áll fenn az autonóm idegrendszer két ága között. Mindabból, amit
a nyugati orvoslásból megtanultunk, arra következtetünk, hogy az autonóm
idegrendszert nem tudjuk kontrollálni (például a szívritmust vagy a
vérnyomást), mivel ezek a funkciók kívül esnek a tudatos elme birodalmán,
nem is beszélve az akaratlagos és az akaratlan idegrendszer
szétválasztódásáról. Tudjuk azonban, hogy nem kell se jóginak, se
misztikusnak lenni ahhoz, hogy szert tegyünk ilyen képességekre. Elég
természetfölöttinek lenni, az pedig tanulható. Ez az egyik oka, amiért a HMI
a szívkoherencia fontosságát hangsúlyozza, mégpedig nem csupán az egyén
számára, hanem a katonaság, a büntetés-végrehajtás, az oktatás, a sport és
más, nagy igénybevétellel járó területeken dolgozók számára is, mert csak
ennek birtokában tudják megőrizni tisztánlátásukat, döntési képességüket és
hidegvérüket a nagy stresszel járó helyzetekben.

A szívkoherencia jótékony hatásai

Ha úgy döntünk, hogy az emelkedett érzelmeinket fogjuk ápolni és átélni,
és az emelkedett érzelmekből származó koherens jelzés eléri az agyat –
amennyiben a jelzés amplitúdója elég magas –, az agyban az ezen
érzéseknek és érzelmeknek megfelelő kémiai anyagok szabadulnak fel. Ezt
hívjuk érzésnek, és az efféle pozitív érzéseknek köszönhetően érezzük
magunkat könnyűnek és szabadnak – más szóval egész létállapotunk
energiája megemelkedik. Ha emelkedett, kellemes érzést élsz át biztonságos
környezetben, az efféle érzések energiája legalább 1400 olyan, különböző
biokémiai változást indít be a testben, amelyek a növekedést és a
regenerációt segítik.16 Így nem elvonod az energiát a testedet körülvevő
energiamezőtől, hogy kémiává alakítsd, hanem táplálod és növeled ezt a
mezőt, és ez újfajta, az energiaváltozásokat tükröző kémiai kifejeződést fog
eredményezni. De hogyan? Ha a test első három energiamezője csak
fogyasztja az energiát, amikor nem vagyunk egyensúlyban, akkor a szív
energiát generál, ha figyelmedet a szívedre fókuszálod, hogy emelkedett
érzéseket teremts és tarts fent, ez a koherens energia pedig olyan szívritmust
eredményez, mint a dobverés. Ez a koherens, ritmikus szívverés teremt
mérhető mágneses mezőt a szíved és ebből adódóan a tested körül. Az
ütemes dobveréshez hasonlóan, amely mérhető hanghullámot produkál,
minél erősebb a szívkoherencia, annál kiterjedtebbé válik az energiameződ.
 Ha olyan érzéseid vannak, mint a fájdalom, a harag, a stressz, az irigység,
a düh, a versengés vagy a frusztráció, akkor viszont a szívből az agyba jutó
jel inkoherenssé válik, és ez mintegy 1200, ezeknek az érzéseknek megfelelő
kémiai anyagot szabadít fel.17 Ez a kémiai áradás 90–120 másodpercig tart.
Rövid távon az ilyen stresszes érzések nem okoznak kárt, sőt ha
megoldódnak, még a rezilienciát is fokozzák. A megoldatlan túlélési
érzelmek hosszú távú hatásai azonban az egész testet az inkoherencia
állapotába taszítják, így az ember sérülékennyé válik a stresszel kapcsolatos
egészségügyi problémákkal szemben. Az ilyen túlélési érzelmek energiát
vonnak el a testedet körülvevő mezőtől, fokozzák a szeparáció és az
anyagiság érzését, hiszen szinte a teljes figyelmedet az anyagra, a testedre, a
környezetre, az időre és a problémáid forrására fókuszálod.
A HMI egyik legfontosabb felfedezése, hogy a pillanatnyi érzelmeink
hatással vannak a szívre, érzéseink és érzelmeink pedig kulcsfontosságú
szerepet játszanak a „szív intelligenciájának” felszabadításában. Minthogy
az érzések és érzelmek olyan energiák, amelyek erőteljes mágneses mezőket
bocsátanak ki, minél erősebbek az emelkedett érzések, annál erősebb a
mágneses mező. Valójában a szív generálja a legerősebb mágneses mezőt a
testben – ötezerszer erősebbet, mint amilyet az agy generál.18
Helyezd az ujjad a csuklódra, és tapintsd ki a pulzusod. A pulzus
valójában energiahullám, amelyet vérnyomáshullámnak hívunk, végighalad
az egész testen, közben pedig hatással van mindenre, beleértve az agy
működését is. A szív mágneses pulzusa nem csupán a test minden egyes
sejtjében rezonál végig, hanem a testtől két-három méterre is mérhető a
magnetométer nevű érzékeny detektorral.19 Ha emelkedett érzések
segítségével aktiválod a szíved, nem csupán energiát sugárzol minden egyes
sejtednek, hanem kifelé, a világba is sugárzod ezeket az érzéseket. Ez az a
pont, ahol a szív meghaladja a biológia és a fizika korlátait.
A HMI-laboratórium kutatói elektroenkefalográf segítségével felfedezték,
hogy ha a szív a koherencia állapotába kerül, az agyhullámok
összehangolódnak a szívritmussal, mégpedig a 0,10 Hz-es frekvencián, és az
agy-szív szinkronizációt fokozza, ha az alany a szívkoherencia állapotában
van. A 0,10 Hz-es koherens frekvenciáról kimutatták, hogy ez az optimális
teljesítőképesség állapota, és az jellemzi, hogy ilyenkor jobban hozzá tudunk
férni a mély intuíciónkhoz és a belső iránytűnkhöz. Ha az analitikus elme
félreáll az útból, az ember megkezdheti az utazást a tudatos alfa-hullámtól a
thétán át a delta-agyhullámokig – vagyis eljuthat abba az állapotba, ahol a
test regeneráló funkciói zajlanak. Érdekes egybeesés, hogy a hallgatóink
gyakran számolnak be arról, hogy intenzív misztikus élményeket élnek át
mély delta-állapotban, 0,09-0,10 Hz körül (a 0,09 Hz csupán egyszázadnyira
tér el a másodpercenkénti optimális koherenciától), miközben a szívük
rendkívül koherens állapotban van. A szív által keltett energiaamplitúdó
azonban növeli az agy energiaszintjét, egyes esetekben a normális érték 50–
300-szorosára vagy még többre.
A szív-agy koherencia további bizonyítékát szolgáltatta egy sor olyan
kísérlet is, amelyet dr. Gary Schwartz és munkatársai végeztek el az
Arizonai Egyetemen. Kísérletük során számos olyan jelét találták a szív és
az agy közötti kommunikációnak, amelyet neurológiai vagy más ismert
csatornákkal nem lehetett magyarázni. Ez a felfedezés arra utal, hogy a szív
és az agy közötti energetikai interakció az elektromágneses mezők révén jön
létre.20 Mindkét példa azt támasztja alá, hogy ha a szívünkre és az
érzelmeinkre fókuszáljuk a figyelmünket, a szívverés mintegy erősítőként
működik. Ez fokozza a szív-agy szinkronizációját, és nemcsak a fizikai
szervekben hoz létre koherenciát, hanem a testet körülvevő elektromágneses
térben is.
Figyelemre méltó az is, hogy közvetlenül a szegycsont mögött van egy
apró mirigy, a csecsemőmirigy, amely szoros kapcsolatban áll a
szívközponttal. A csecsemőmirigy az immunrendszer egyik fő szerve, és
mint ilyen kulcsszerepet játszik a testet a baktériumoktól, vírusoktól és más
patogénektől védő T-sejtek támogatásában. A csecsemőmirigy a pubertás
kezdetéig az optimumon működik, később azonban zsugorodni kezd a
növekedési hormon szintjének természetes csökkenése következtében.
Számos más létfontosságú szervhez hasonlóan a csecsemőmirigy is ki van
téve a tartós stressz negatív hatásainak. Amikor hosszú ideig
vészhelyzetüzemmódban élünk, és feléljük létfontosságú energiamezőnket,
kifelé irányítjuk az összes energiánkat, hogy védelmet nyújtson a külső
fenyegetésektől, és alig marad energiánk a belső veszélyek elhárítására. Ez
végül az immunrendszer zavarához vezet. Logikus tehát, hogy ha a
szívközpont energiával aktiválódik, akkor a növekedésért és
regenerálódásért felelős paraszimpatikus idegrendszer mobilizálásával a
csecsemőmirigynek is aktiválódnia kell, mivel most már ehhez a mirigyhez
is juttatunk energiát. A csecsemőmirigynek tehát javára válik, ha fennmarad
a testen belüli koherencia, hiszen óriási szerepe van az immunrendszer és az
általános egészség megőrzésében.
 Korábban már szó volt arról, hogy saját, független kutatásaim során,
amikor a hallgatók képesek voltak hálát és más emelkedett érzéseket érezni
és négy napon át naponta legalább 15-20 percig fenntartani, az érzelmek
energiája az immunsejtek génjeinek azt a jelzést adta, az immunoglobulin A
(IgA) nevű proteint kezdjék előállítani. Az IgA mértékének jelentős
növekedése tökéletesen példázza a szívkoherenciából fakadó számtalan
pozitív hatást.
Végső soron arról van tehát szó, hogy a szívritmusunk minősége a teljes
egészségi állapotunkra kihat. Ha a szív harmonikus ritmusban ver, a
hatékonysága csökkenti a stresszt a test többi szervrendszerében,
maximalizálja az energiát, és olyan állapotokat teremt, amelyek révén
lehetővé válik a mentális, érzelmi és fizikai gyarapodás. Ha azonban
szívünkben megbomlik a harmónia, mindennek az ellenkezője következik
be. Az inkoherencia miatt kevesebb energiánk marad a gyógyulásra és az
egészség megőrzésére, valamint a hosszú távú építő folyamatokra, vagyis
felbolydul belső nyugalmi állapotunk, ami fokozott stressz alá helyezi a
szívet és más szerveket.21 Például akkor következik be szívinfarktus vagy
szívbetegség, ha a test hosszabb ideig stressznek van kitéve. Ha azonban
tudatosan az emelkedett érzelmeket választjuk, és figyelmünket nem a
diszharmóniára, hanem a hálára fókuszáljuk, a testünk pozitív módon reagál,
egészségi állapotunk pedig javulni kezd.
Ha legközelebb egy emelkedett érzés segítségével kívánsz ráhangolódni a
jövődre, és már azelőtt átéled az érzéseket, mielőtt maga az esemény
bekövetkezne – sőt hálát érzel, hogy az esemény megtörtént –, ne feledd,
hogy a legrosszabb, ami történhet veled, az, hogy gyógyulni kezdesz.

A krónikus stressz hatásai

Ha állandó stresszben élünk, szívközpontunk inkoherenssé válik, ez pedig
gátolja a kreativitást. A kaotikus szívritmusra az agy azzal reagál, hogy
szétesetté és inkoherenssé válik, ez pedig megmutatkozik az autonóm
idegrendszer két ágában is. Ha azt mondjuk, hogy a paraszimpatikus
rendszer a fék, a szimpatikus rendszer pedig a gáz, akkor – amennyiben
egymás ellen dolgoznak – a test olyan üzenetet kap, mintha egyik lábaddal a
gázra taposnál, a másikkal pedig a féket nyomnád. Nem kell autószerelőnek
lenni ahhoz, hogy belásd, milyen romboló hatása van ennek a két, egymással
szemben álló erőnek – nemcsak a fék kopik el, hanem a hajtási lánc is
túlterhelődik, az ellenállás pedig energiát pazarol és megnöveli a
fogyasztást. A stressz is hasonlóan teszi tönkre a testet, míg végül nem
marad erőnk arra, hogy megőrizzük az egészségünk vagy regenerálódjunk,
mivel életerőnk és rezilienciánk a végéhez ér.
Mivel a reziliencia alapja a hatékony energiafelhasználás, nem csoda,
hogy a krónikus stressz hatásának következtében fáradtnak, kimerültnek, sőt
akár betegnek érzed magad. Minél inkább a rabjává válunk az efféle
stressznek, annál valószínűtlenebb, hogy képesek leszünk megnyitni a
szívünket, befelé fordulni és tudatosan létrehozni a szívkoherenciát.
Hadd mondjak el egy élményt, amely Washington állam vidéki részén
esett meg velem, és jól példázza a fentieket. Egy novemberi estén hazaértem
a munkából, leparkoltam a kocsit, és mint mindig, gyalog indultam el a
házunkhoz vezető negyvenméteres úton. Koromsötét volt. Mintegy harminc
méterre a bejárati ajtótól, jobbra tőlem baljós morgást hallottam néhány
nagyobb sziklatömb mögül. Figyelmem azonnal az anyagra (valamire)
szűkült, és arra gondoltam: Vajon mi rejtőzhet ott a sötétben? Elkezdtem
kutakodni az elmémben, majd a környezetemben, hogy találjak valami
ismertet az emlékeim között, ami alapján meg tudom jósolni a jövőt. Talán
az egyik kutyám az – ötlött fel bennem. Elkezdtem hívni a kutyáimat, de nem
válaszoltak. Ahogy pár lépéssel közelebb mentem, a morgás erősödött.
Anélkül, hogy tudatosan energiát fektettem volna bele, a szőr hirtelen
felállt a hátamon, felgyorsult a pulzusom és a légzésem, az érzékeim
kiélesedtek, ahogy a testem felkészült az üss vagy fuss válaszra. Elővettem a
telefonom, bekapcsoltam a zseblámpafunkciót, hogy figyelmemet a
potenciális veszélyforrásra fókuszáljam, de így sem láttam, honnan ered a
zaj. A morgás nem maradt abba, én pedig meghátráltam, bemenekültem az
istállóba, ahol az alkalmazottaim a lovakat zárták be éjszakára. Fogtunk
néhány puskát és zseblámpát, és visszatértünk a helyszínre, ahol még épp
láthattunk egy pumát és a kölykét, amint eltűnnek a bokrok között.
Gondolom, a történetből világos, hogy az extrém stresszt kiváltó
helyzetek, mint a fenti is, nem igazán alkalmasak arra, hogy az ember
megnyissa a szívét és az ismeretlenbe helyezze a bizalmát. Nem ilyenkor
kell a figyelmet a külső, anyagi világ dolgairól az elme új lehetőségeire
áthelyezni. Ilyenkor elfutni, elrejtőzni vagy küzdeni kell. Ha azonban örökre
megrekedsz az üss vagy fuss állapotban – még akkor is, ha nem leselkedik
puma a bokrok között –, kevésbé valószínű, hogy szívesen becsukod a
szemed és befelé fordulsz, ugyanis figyelmedet az előtted lebegő, vélt vagy
valós veszély köti le. Nem tudja olyan új információ elérni az
idegrendszered, amely ne az épp átélt élménnyel lenne egy szinten, ezért a
testedet sem tudod új sorsra programozni. Logikus tehát, hogy minél inkább
a stresszhormonok rabságában éled a hétköznapjaid, annál valószínűtlenebb,
hogy teremteni vagy meditálni akarsz, vagy hogy megnyitod a szíved, és
mersz sérülékeny lenni.

A szívagy
1991-ben dr. J. Andrew Armour úttörő munkája rávilágított, hogy a
szívnek szó szerint saját elméje van. A szív saját idegrendszere – a maga
mintegy 40 000 idegsejtjével – az agytól teljesen függetlenül működik.
Tudományos nyelven ezt hívják belső szívidegrendszernek, de
mindközönségesen csak szívagynak szokták nevezni.22 A felfedezés olyan
nagy hatású volt, hogy egy egészen új tudományterület, a neurokardiológia
jött létre a nyomán.

7.2 ábra
Ha a szív a koherencia állapotába kerül, akkor erősítőként funkcionálva koherens információkat küld az afferens idegeken keresztül egyenesen a talamuszba, ami
összehangolja a neokortexet és az agy túlélőközpontjait
A szív és az agy között efferens (leszálló) és afferens (felszálló) idegpályák
biztosítják az összeköttetést; az idegrostok 90 százaléka azonban a szívből az
agy felé mutató, felszálló idegek közé tartozik.23 Armour rájött, hogy ezek a
közvetlen, afferens idegpályák szüntelenül jeleket küldenek és információkat
továbbítanak, amelyek aktív hatással vannak az agy magasabb szintű
kognitív és érzelmi központjaira.24 A szívből az agyba érkező jelzések a
nervus vaguson keresztülhaladva egyenesen a talamuszba jutnak (ahol az
agykéreg-tevékenységek, úgymint a gondolkodás, észlelés és nyelvi
feldolgozás összehangolása történik), onnan pedig a homloklebenyekbe
(amely a motoros funkciókért és a problémamegoldásért felel), végül pedig
az agy túlélőközpontjába, az amigdalába (amely az érzelmi memóriát
rögzíti). Az amigdala magsejtjei még a szívveréssel is egybehangolódnak25
(lásd a 7.2 ábrát). Ez azt jelenti, hogy ha a szívközpont nyitva van, akkor
sakkban tartja az agy túlélőközpontjait. Lehet tehát, hogy minél inkább
szívközpontú vagy, annál kevésbé reagálsz a stresszhatásokra. Ez
megfordítva is igaz: minél kevesebb az energia a szívközpontodban, annál
valószínűbb, hogy túlélőmódban élsz.
Ez arra utal, hogy az érzéseink és a szívritmusunk hatással van arra,
milyen az érzelmi memóriánk és milyen reakciók történnek bennünk; a
stressz és a szorongás tehát olyan agyhullámmintázatokat tud kiváltani,
amelyek megfelelnek a múltban gyökerező, megszokott szorongásainknak.
Megfordítva: mintha csak számítógépek lennénk – az emelkedett szívbéli
érzelmek koherens agyhullámokat tudnak kiváltani; ha tehát jövőbeli
érzelmeket idézel meg azzal, hogy emelkedett érzelmi állapotot hozol létre,
az agyad elkezdi lefektetni a jövőbeni érzelmek vagy az új sors idegi
hálózatának alapjait. Az Armour által felfedezett, a szívből az agyba vezető
afferens idegpályák azt bizonyítják, hogy a szív önállóan dolgozza fel az
érzelmeket, közvetlenül reagál a környezetre és szabályozza saját ritmusát –
anélkül, hogy az agyból információkat kapna. Ez azért van, mert a szív és az
autonóm idegrendszer együttműködik. Figyelemre méltó, hogy a
kommunikációt segítő idegek lehetővé teszik azt is, hogy a szív érzékeljen,
emlékeket tároljon, saját magát szabályozza és a keringési rendszer
szabályozásával kapcsolatos döntéseket hozzon az idegrendszertől
függetlenül.26
Egyszerűen megfogalmazva: a szívben keletkező érzelmek és érzések
fontos szerepet játszanak abban, hogyan gondolkodunk, hogyan dolgozzuk
fel az információkat, hogyan érzünk és hogyan fogjuk fel a világot, benne
önmagunkkal.27 Ha a szívközpont aktiválódik, az lökést ad az agynak,
amelynek felfokozódik a működése; a test egészében létrejön az egyensúly, a
rend és a koherencia.

A szívközpontú élet
Ahogy már említettem, minden gondolatod olyan kémiát eredményez, amely
ennek a gondolatnak felel meg, ez a kémia pedig valamilyen érzést hoz létre.
Így aztán csupán az olyan gondolatokra leszel fogékony, amelyek
megfelelnek az érzelmi állapotodnak. Ma már tudjuk, hogy ha hallgatóink
szívközpontúak, és jobban átélik a teljességet és az egységet, közelebb
kerülnek az álmaikhoz is. Ha hálát, bőséget, szabadságot vagy szeretetet
éreznek, akkor érzéseik nyitottak a velük egyenértékű gondolatokra. Az
ilyen szívközpontú érzelmek megnyitják a kaput a tudattalan felé, hogy úgy
tudd beprogramozni az autonóm idegrendszered, hogy az a jövőbeni
gondolatokkal legyen egyenértékű. Azt is tudjuk, hogy ha a hallgatókat a
félelem vagy a hiányérzet jellemzi, hiába próbálják az ellenkezőjét gondolni
magukról, nem alakul ki mérhető változás, mivel az csak úgy következhet
be, ha a gondolatok összhangban vannak a test érzelmi állapotával.
Bármilyen pozitívan is gondolkodnak, ha a gondolathoz nem társul egy azzal
egy szinten levő érzés, az üzenet nem jut el a test többi részébe.
Hiába ismételgeted tehát orrvérzésig, hogy „nem félek”, ha közben
valójában félsz, akkor ez a gondolat nem jut túl az agytörzseden, ami viszont
azt jelenti, hogy nem küldesz előremutató jeleket az autonóm idegrendszer
és a test felé. Az érzés az, ami létrehozza azt az érzelmi töltést (energiát),
amely új irányba tudja elindítani az autonóm idegrendszert. Érzés nélkül
megmarad a hiátus az agy és a test között – az egészség gondolata és az
egészség érzése között –, így nem fogod tudni megtestesíteni az új
létállapotot.
Csak akkor érhetsz el maradandó változást, ha megváltoztatod az
energiád. Ha napi szinten fent tudod tartani az emelkedett érzelmeket, a test
– belső intelligenciája révén – egy idő után elkezd olyan relatív genetikai
változásokat elindítani, amelyeket korábban ismertettem. Ez azért történik
így, mert a test azt hiszi, hogy az érzelem, amely eluralkodik rajtad, külső
környezeti forrásból származik. Amikor tehát megnyílik a szívközpont, és
már a tapasztalat megtörténte előtt megtanulod érezni az emelkedett
érzelmet, valamint világos szándékot társítasz hozzá, a test úgy fog reagálni,
mintha már most a jövőbeli élményt élné át. A szív és az elme összhangja
aztán kihat a test kémiájára és energiájára, mégpedig egy sor különböző
módon.
Ha a szív és az agy közti koherencia forrása szívből fakad, és az
egymáshoz hangolódás optimális teljesítményt és egészséget eredményez,
akkor mindennap érdemes időt szakítani arra, hogy aktiváld a
szívközpontod. Ha tudatosan úgy döntesz, hogy a szív emelkedett érzelmeit
fogod átélni, ahelyett hogy külső forrásra várnál, amely kiválthatja ezeket az
érzéseket, azzá válsz, akinek valójában lenned kell: szívből élő egyéniséggé.
Ha szívből élsz, automatikusan a szeretetet választod, és ösztönösen
demonstrálod az önmagad és mások jóléte iránti együttérzés és törődés
révén, beleértve az egész Földet. A HMI-vel kötött partnerság révén a
hallgatóink bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy kellő gyakorlással valóban
kialakíthatók, irányíthatók és fenntarthatók az emelkedett érzések és
érzelmek – függetlenül attól, hogy mi történik a külvilágban.
Világszerte megrendezett workshopjainkon megtanítjuk a hallgatóinknak,
hogy az emelkedett érzelmek szívritmus általi szabályozása révén hogyan
tudják elérni az agy és a szív közötti koherenciát. Ezután HRV-monitor
segítségével megmérjük a képességeiket. Irányított meditáció közben arra
kérjük őket, hogy adják át magukat a hála, az öröm és a szeretet érzésének,
és szorgalmazzuk, hogy mindennap gyakoroljanak. Ha ugyanis sokat
gyakoroljuk, milyen a koherencia állapotában lenni, megszokássá válik.
Reményeim szerint elég gyakorlással hallgatóink felül tudják írni régi
énképüket, amely értéktelennek, félénknek vagy bizonytalannak láttatja őket,
így ezek helyére emelkedettebb érzések kerülhetnek, így mélyen
beleszeretnek az életükbe. Elég sok hallgatót láttunk már ahhoz, hogy
kijelenthessük: valóban lehetséges pozitív, mérhető, kézzelfogható hatásokat
produkálni pusztán azzal, ha megváltozik gondolkodásunk és érzéseink
paradigmája. Az ilyen, elkötelezett tanítványok aztán hazamennek, ahol a
saját életükben elért pozitív változások továbbgyűrűznek, és hasonló
folyamatokat indítanak el a családban és a közösségben, így a harmónia és a
koherencia rezgései idővel kiterjednek az egész világra.
Egy idő után a felfokozott érzelmi állapotok irányításának gyakorlásával
az állandó, emelkedett érzelmek új érzelmi minimumot állítanak be. Ez az
alapérték innentől kezdve szüntelenül olyan gondolatokat fog ébreszteni,
amelyek ugyanazon a szinten vannak, mint a felfokozott érzések. Az új
gondolatok együtt új mentális szintet teremtenek, ami pedig további olyan
érzelmekhez vezet, amelyek megfelelnek ezeknek a gondolatoknak, ami még
jobban erősíti az alapértéket. Ha létrejön ez a visszacsatolási körforgás a szív
(test) és az elme (agy) között, egészen új létállapotban találod magad – a
határtalan elme tudatának, valamint a mély szeretet és hála energiájának
állapotában. Ennek folyamatos ismétlése jelenti a test átkondicionálását, az
agy áthuzalozását, valamint a test biológiai felépítésének átkonfigurálását az
új létállapothoz alkalmazkodva. Most már automatikusan és rendszeresen
másfajta elektromágneses energiaszignált sugárzol a mezőbe. Ez az, aki
vagy, vagyis akivé lettél.
Végtelenül sok történelemkönyvet lehetne írni az inkoherens érzelmek
szemüvegén át. Akár Shakespeare-drámáról, akár népirtásról, akár
világháborúról van szó, az olyan túlélési érzelmek, mint a hibáztatás, a
gyűlölet, a harag, a versengés és a bosszúvágy számtalanszor eredményeztek
teljesen fölösleges szenvedést, fájdalmat, elnyomást és halált. Ezek miatt
aztán az emberi együttélést a szembenállás és a konfliktus jellemzi, nem
pedig a béke és a harmónia. Most jött el az az idő, amikor kitörhetünk ebből
a körből. Az emberiség fordulóponthoz érkezett, amikor is az ősi bölcsesség
és a modern tudomány egymásra talál, és metszéspontjukban elérhetővé
válnak olyan technológiák és tudományos eredmények, amelyek
segítségével nemcsak azt tanulhatjuk meg, hogyan lehet hatékonyabban és
hatásosabban kezelni az érzelmeket, hanem azt is, milyen
következményekkel jár ez az egészségre, a kapcsolatokra, az energiaszintre,
valamint a személyes és kollektív fejlődésre nézve. Nem kell hozzá hegyeket
megmozgatni – elég megváltoztatni a belső létállapotunkat. Ez lehetővé
teszi, hogy változtassunk azon, ahogyan egymáshoz viszonyulunk, hogy a
stresszes helyzeteket olyan, pozitív élményekre cseréljük, amelyek
energiával töltenek fel, hogy spirituálisabbá váljunk és hogy jobban
átérezzük a teljességet, a kölcsönösséget és az összetartozást. Az agy
gondolhat, amit akar – ha a szíveddel kezdesz észlelni, akkor nemcsak
gondol, hanem tud is.

Néhány példa workshopjainkról

Kitűnően szemlélteti a szívkoherencia és az agykoherencia közti ok-okozati
összefüggést a színes betétlapok 8A és 8B táblája. Az első kép egy
viszonylag alacsony, normális béta-hullám-mintázatot mutat, még a
szívkoherencia kialakítása előtt. A második képen már jelentősebb változás
látszik, mivel a tesztalany mindössze néhány perccel később eléri a
szívkoherenciát. Ez azért történhet így, mert a szív mintegy erősítőként hat
az agyra, és rendkívül koherens, szinkronban levő alfa-agyhullámokat
generál.
A 7.3A és 7.3B ábrán az egyik haladó workshopunkon részt vevő hallgató
HRV-analízise látható, akinek fantasztikus napja van. Az első ábra, a 7.3A
két meditációt mutat – egyet reggel, egyet pedig közvetlenül ebéd előtt, az
egyes blokkok pedig ötperces időközöket jelentenek. Ahová az első szürke
nyíl mutat a felső képen, ott érte el a hallgató a tartós szívkoherencia
állapotát. A reggel 7 órás meditációnál több mint 50 percen át megőrizte ezt
az állapotot – a vége ott látható, ahol a második nyíl lefelé mutat. A kép alsó
részén, a második jobbra mutató nyílnál érte el ismét a szívkoherenciát az
ebéd előtti meditáció alatt, és ezt fent is tartotta 38 percen át. A végét a
második lefelé mutató szürke nyíl jelzi. Amint látjuk, fejlődés mutatkozik.

7.3A ábra
 7.3B ábra

A befelé mutató szürke nyilak mindkét ábrán azt jelzik, ahol a hallgató belépett a szívkoherencia állapotába a tartósan emelkedett érzelmi állapot segítségével. Az egyes
négyzetek ötperces időközöket jelentenek. Mind a 7.3A, mind a 7.3B ábra azt mutatja, hogy a tesztalanynál fejlődés figyelhető meg a belső állapot szabályozásának
képességében

A 7.3B ábránál, alul, ahol a két nyíl befelé mutat, a tanítvány több mint egy
órára spontán módon a szívkoherencia állapotába kerül. A teste éppen most
kondicionálódik az új elméhez.
Most pedig nézd meg a 7.3B ábrát. A délutáni meditációról készült ábra
tetején már az látható a két szürke nyíl között, hogy az alany csaknem 45
percre újra a szívkoherencia állapotába kerül. Ez az ábra azért rendkívüli,
ami aznap este 8 óra körül történt (lásd a befelé mutató nyilakat a második
ábrán). Mivel ekkor nem meditáltunk, később rákérdeztünk, mit élt át abban
a pillanatban. A szíve több mint egy órára a szuperkoherencia állapotába
került, közben pedig teljesen normál ébrenléti állapotban volt.
Azt mondta, hogy már lefekvéshez készülődött, amikor hirtelen rátört a
szeretet érzése. Annyira erős volt, hogy le kellett feküdnie és át kellett adnia
magát. A szíve spontán módon a szívkoherencia állapotába került, és 70
percen át, miközben az ágyon feküdt, mély szeretetet érzett a saját élete
iránt. Megőrizte az autonóm idegrendszerében bekövetkezett változást. Az
utolsó nyíl azt a pillanatot mutatja, amikor oldalra fordult és elaludt.
Gondolom, egyetértünk abban, hogy nem lehet rossz így befejezni egy
napot.
 7.4 ábra
Három hallgató, akik 45 percen át fenntartották a szívközpontú érzelmeket

Gondolkodjunk el: tudjuk, milyen könnyen magával ragadhat a félelem vagy

a szorongás, ha egy olyan jövőbeli eseményre gondolunk, amely még meg
sem történt, de mi már lélekben újra és újra átéltünk. Azt is tudjuk, hogy
minél több energiát fektetünk abba, hogy tápláljuk ezt a gondolatot, és minél
többet rágódunk a lehetséges következményeken, annál valószínűbb, hogy a
gondolataink a lehető legrosszabb forgatókönyvbe torkollnak. Az efféle
gondolatokat az érzelmek vezérlik. Ahhoz kondicionáltuk a testünket, hogy
félelemben és szorongásban élő elme legyen. Ha ez hosszú ideig fennáll, a
tested pánikrohamot élhet át – egy autonóm, spontán testfunkciót, amelyet a
tudatos elme nem képes uralni.
De mi van akkor, ha ahelyett, hogy a félelemre és a szorongásra
kondicionálod a tested, maradandó emelkedett érzelmeket élsz át, a testedet
pedig a szeretet és a koherencia elméjéhez kondicionálod? Ha ahelyett, hogy
rettegsz az újabb pánikrohamtól, izgatottan várod, mikor következik be egy
újabb autonóm szeretetroham?
A 7.4 ábra további három olyan hallgatót mutat, akik képesek hosszabb
ideig megmaradni a szívkoherencia állapotában. Láthatod, hogy a szívük
tartósan emelkedett érzelmi állapotban van legalább 45 percen keresztül –
más szóval a testük reagál az új elmére. Szerintem ez eléggé természetfeletti.
A 7.5A és 7.5B ábra példa két olyan személyre, akiknek természetes
ébrenléti állapotban nagyon rossz a HRV-jük – ezt jelölik a felfelé mutató
fekete nyilak. De nézd csak meg, mennyire megváltozik a HRV, amikor a
szívkoherenciát gyakorolják: ez látható a befelé mutató szürke nyilak közötti
területen. Jóllehet csak 8-15 percről van szó, a hallgatók változást idéznek
elő a biológiájukban.

A szívkoherencia-meditáció
Ez a meditáció a HMI által kifejlesztett Heart Lock-In technikán alapul.
Csukd be a szemed, hagyd, hogy ellazuljon a tested, és koncentrálj a
szívedre. Kezdj el ki- és belélegezni a szívközpontodból, egyre lassabban és
mélyebben. Ha a figyelmed elkalandozik, vezesd vissza a mellkasodra, a
szívedre és a légzésedre.
Ezután, miközben a negyedik központodra összpontosítod a figyelmed,
idézz fel valamilyen emelkedett érzelmet, miközben tovább lélegzel ki-be a
szívközpontodból.

7.5A ábra
 7.5B ábra

A két ábrán egy-egy olyan hallgatót látunk, akiknek HRV-je nagyon alacsony (ezt mutatják a felfelé mutató fekete nyilak). Amikor azonban végre megnyílik a szívük, a két
szürke nyíl közötti területen komoly változás figyelhető meg. Ha csak 8-15 percre is, de megváltozik a fiziológiájuk

Ha már érzed ezeket a szívből jövő érzéseket a mellkasodban, kezdd el

sugározni az energiát a testedbe és azon kívülre, és társíts hozzá egy
szándékot. A lehető legtovább sugározd az energiát és szándékot magad
körül. Kezdd tíz perccel, és mindennap próbáld egyre tovább.
Egy idő után, ha már tudod, milyen érzést okoznak a testedben ezek az
emelkedett érzelmek, gyakorolhatsz egész nap nyitott szemmel is (erről
bővebben a 9. fejezetben lesz szó, a sétáló meditáció kapcsán). Akár
emlékeztetőt is beállíthatsz a telefonodon, hogy naponta négyszer
figyelmeztessen, és ilyenkor egy-két percen át éld át az emelkedett
érzéseket.
8. fejezet
 A MENTÁLIS MOZI ÉS A KALEIDOSZKÓP

Egy szombat este vitaindító előadást tartottam a floridai Orlandóban.

Másnap reggel, miközben épp bepakoltam a délutáni repülőútra,
bekapcsoltam a tévét, hogy tájékozódjam az Egyesült Államok politikai
helyzetéről. A 2016-os elnökválasztás sűrűjében jártunk, és mivel az elmúlt
három hétben ide-oda utaztam az országban, és előadásokat tartottam,
kíváncsi voltam, mi történt a távollétem alatt. Váltogattam a csatornákat,
míg végre találtam egy hírállomást. Leraktam a távkapcsolót, és miközben
fél szemmel a tévét néztem, folytattam a csomagolást. Hirtelen reklám
szakította meg a közvetítést, megragadta a figyelmem, és egy pillanat alatt
megértettem, miért használjuk a „televíziós program” kifejezést.
Először egy pár házát mutatják kívülről, éjjel. Ahogy a kamera a házra
közelít, a képernyőn megjelennek a „14. éjszaka övsömörrel” szavak.
Amikor a felvétel átvág a belsőbe, halk, baljós zene hallatszik, miközben egy
idős ember fájdalmasan nyöszörög az ágyon. Az aggódó feleség belép a
szobába, és megkérdezi, hogy érzi magát. „Fáj” – feleli a férfi. A jobb alsó
sarokban apró betűkkel, amelynek színe majdnem megegyezik a háttérével,
„A film csak illusztráció” szavak tűnnek fel. A feleség kétségbeesett
arckifejezéssel odamegy a férjéhez, lassan felhúzza az ingét, így láthatóvá
válik, hogy a hátát hatalmas vörös foltok borítják. A kép sokkoló, groteszk
és szörnyű – olyan, mint egy harmadik fokozatú égési sérülés. Harmincegy
évnyi praxisom alatt több száz övsömörrel volt dolgom, de még soha nem
láttam olyan súlyos esetet, mint amit a reklámban a színészre sminkeltek.
Azonnal tudtam, hogy a készítők célja az volt, hogy erős érzelmi választ
váltsanak ki a nézőkben – bennem legalábbis sikerült.
Miután megcsodálhattuk a férfi kiütéseit, a reklám elérte a célját:
megragadta a figyelmünket. A betegség annyira hatásosan van ábrázolva,
hogy azonnal elkezded magad máshogy érezni, mint pár perccel azelőtt.
Amint a reklám jelentős változást idéz elő érzelmi állapotodban, arra késztet,
hogy figyelmedet a külső környezetből származó felkavaró élményre
összpontosítsd. Minél erősebb a kiváltott élmény (inger), annál jobban
magához vonja a figyelmed (reakció). Az inger és a reakció
összekapcsolásával, más szóval kondicionálásával jönnek létre az emlékek.
A kondicionálás folyamata úgy kezdődik, hogy egy szimbólumot vagy
képet az érzelmi állapotunkban bekövetkező változáshoz társítunk; ez a
társítás aztán megnyitja az átjárót a tudatos és a tudat alatti elme között.
Miután az övsömörös reklámban megragadták a figyelmet (és ezzel
elkezdték a programozást), önkéntelenül is azon kezdesz gondolkozni, mi
fog elhangzani ezután. A reklám egy komor hangú narrátorszöveggel
folytatódik: „Ha már volt bárányhimlője, az övsömört okozó vírus ott van
önben is. Az öregedéssel gyengül az immunrendszer, és egy idő után nem
tudja kordában tartani a vírust.” Ez az érzelmi márkaépítés etikai aggályokra
ad okot, amennyiben kijelenti, hogy az immunrendszer az életkor
előrehaladtával meggyengül. A következő snittben azt látjuk, hogy a férfi a
fürdőszobai tükörben nézi magát. Az arca szorongást, letörtséget és
levertséget tükröz. A kamera ezután átvált a feleségre, aki a konyhában
telefonál. „Nem bírom elviselni, hogy így kell látnom őt” – mondja. Ezután
ismét a férfit mutatják, aki kétrét görnyedve fekszik az ágyban, tenyerét a
homlokához szorítja, és görcsbe rándul a fájdalomtól. A narrátor ezután egy
konkrét adattal sokkolja a nézőt, amely a képernyőn is megjelenik: „Élete
folyamán háromból egy embert érint az övsömör.” Ezután azt mondja,
miközben a felirat a képernyőn marad: „Az övsömör akár harminc napig is
eltarthat.” Majd ismét a nőt látjuk, amint közvetlenül a kamerába mondja:
„Bárcsak tudnék segíteni valahogy.”
Most újra a fájdalmában fetrengő férfit látjuk, a képernyőn pedig a
következő felirat tűnik fel: „Minden ötödik, övsömörben szenvedő beteg
tartós idegfájdalmaktól szenved.” A felirat a képernyőn marad, miközben a
narrátor azt mondja: „Az övsömör sok esetben tartós idegi fájdalommal jár,
amely néhány hónaptól néhány évig tarthat. Ne várja meg, amíg
környezetében kialakul valakinél az övsömör. Kérdezze meg orvosát vagy
gyógyszerészét, hogy milyen kockázatnak van kitéve.”
Vizsgáljuk meg közelebbről, mire is vállalkozik ez a reklám. Először is
kialakít a nézőben egy bizonyos érzelmi állapotot. Ha már megragadta a
figyelmünket, nyitottabbá és könnyebben befolyásolhatóvá válunk az ezután
következő információkra. Ha pedig hajlamosabbak vagyunk elfogadni ezt az
információt, elhinni és megadni magunkat neki (anélkül, hogy elemezni
kezdenénk), fogékonyabbak leszünk az ilyen érzelmekkel egy szinten álló
információk elfogadására, ha félelmet, kiszolgáltatottságot, sebezhetőséget,
aggodalmat, megdöbbenést, gyengeséget, fáradtságot vagy fájdalmat érzünk.
Felötlik bennünk, hogy ez velünk is megtörténhet.
A reklám egyes pontjain a képernyőn bizonyos „tények” jelennek meg
felirat formájában, amelyeket kényelmesen el lehet olvasni. Ez a
programozás erősítését szolgálja. Amíg a gondolkodó agy azzal van
elfoglalva, hogy elolvassa a szöveget, a narráció bekúszik a tudatos elme
mögé, a tudattalanba. Mint egy diktafon, felveszi az egész szkriptet, és
létrehoz egy belső programot.
Ezután közvetlen, verbális szuggesztió következik: a narrátor félelmet
csepegtet a nézőbe azzal, hogy azt mondja, a vírus már ott van a
szervezetünkben, az öregedés természetes folyamatával pedig az
immunrendszer egy idő után már nem tudja felvenni vele a harcot. Ez
beindítja érzelmi agyunkat (az autonóm idegrendszer székhelyét), és
lehetővé teszi, hogy programozhatóvá váljon. Ha a szuggesztió eljut az
autonóm idegrendszerbe, kérdezősködés nélkül elfogadja az utasításokat, és
nekilát, hogy a verbális szuggesztióknak megfelelő kémiai változásokat
hozzon létre a testben. Más szóval a tested tudat alatt és automatikusan arra
programozódik, hogy gyengítse az immunrendszered. Ennek következtében
valóban veszélybe kerülsz, és jobban teszed, ha nem várod meg, amíg
kialakul benned a betegség. A reklám hatása azonban még ennél is
továbbmegy: ha már voltál bárányhimlős, és megnézed a filmet, azt fogod
„gondolni”, hogy az immunrendszered gyenge az életkorod miatt, és úgy
érzed, még nagyobb szükséged van az övsömör megelőzésére, ezért még
erősebb lesz a motiváció, hogy megvedd a gyógyszert.
Ha történetesen övsömöröd van, és nézed a reklámot, és azt látod, hogy
nálad nem ilyen súlyos a helyzet, talán arra gondolsz, hogy Meg kéne
vennem ezt a gyógyszert, mielőtt nálam is súlyosbodik az övsömör. Nem
szeretném úgy végezni, mint ő. Ha pedig nincs övsömöröd, valószínűleg
akkor is elgondolkodsz rajta, hogy Vajon beleesek-e a népességnek abba a
kétharmadába, aki biztonságban van? Vagy én is azok közé tartozom, akik el
fogják kapni? Ha úgy gondolkodsz, hogy Remélem, nem tartozom az
egyharmadba, az még mindig azt jelenti, hogy van esély arra, hogy elkapd a
vírust, és tudat alatt ott fog munkálkodni benned a gondolat, hogy lehet,
hogy már el is kaptad.
Tudod, mi a legabszurdabb ebben a reklámban? Szerintem az, hogy még
csak meg sem említik a gyógyszert, ezért nem is kell közölniük a
mellékhatásokat. Minthogy a reklám magára vonta a figyelmemet,
abbahagytam a pakolást, és kerestem a neten egy másik reklámot ugyanettől
a gyógyszercégtől. Kíváncsi voltam, vajon miféle gyógyszer gyógyítja meg
szerintük az olyan súlyos, eltúlzott kiütéseket, mint amiket a színész hátára
maszkíroztak. Rövid keresés után több hasonló reklámot is találtam a
témában, hasonló szavakkal, de némileg eltérő variációban. Egy dolog
azonban közös volt bennük: mindet úgy tervezték, hogy magára vonja a
figyelmet.
Abban a reklámban, amelyet megnéztem, egy nő volt látható, amint
úszószemüvegben szeli a vizet egy medencében. Minden fekete-fehér. Annyi
a csavar, hogy most a narrátor (aki egy parancsoló hangnemben beszélő, brit
akcentusú nő) maga az övsömörvírus, és a nő fejéből beszél:
„Lenyűgöző, Linda. Ugyanolyan gyors vagy, mint régen, az
immunrendszered azonban a kor előrehaladtával egyre gyengül, nekem, az
övsömörvírusnak pedig nőnek az esélyeim. Azóta bujkálok benned, amióta
bárányhimlős voltál, és bármikor felbukkanhatok fájdalmas, hólyagos kiütés
formájában.” A film ezután színesre vált, és egy férfit mutat, akin soha nem
látott súlyosságú övsömör jelei láthatók. A groteszk, hólyagos kiütés
óhatatlanul magával ragadja a figyelmet. A film, amilyen gyorsan színesre
váltott, most olyan hirtelen megint fekete-fehér lesz, amint visszatérünk az
úszó nőhöz.
A reklám hasonló szellemben és formában folytatódik, mint az előző:
először szembesülünk egy megdöbbentő kijelentéssel vagy képpel, amely
megváltoztatja a néző érzelmi állapotát, így fogékonyabbá teszi az
információra, végül pedig autoszuggesztióval elgondolkodtatja, hogy nincs-e
máris övsömörvírusa. Ez a hirdetés is azt sugallja, hogy lehet, hogy
egészséges vagy, rendszeresen edzel, vigyázol magadra, de ettől még a vírus
áldozatává válhatsz, hiszen senki sem immunis. A képernyőn megjelenő
szavak ismét csak megerősítik ezt az üzenetet: „Háromból egy ember élete
során elkap engem. Linda, te vajon köztük leszel?” Ha bármilyen módon
azonosulsz a nővel, a hang máris közvetlenül hozzád szól.
A reklám hangneme ezután megváltozik. Egy új, férfi narrátor szólal meg
magabiztos, könnyed stílusban, hangjában nyoma sincs aggodalomnak.
Szintén brit akcentussal azt mondja: „Hát ezért fordult Linda hozzám, az X
gyógyszerhez.” A jelenet fekete-fehér marad, kivéve a nő fürdőruháját,
úszósapkáját, valamint a gyógyszer nevét, amely nagy, gyönyörű betűkkel
jelenik meg a képernyőn. A gyógyszer így egy újabb szinten is bevésődik a
néző agyába. A reklám asszociációt teremtett az egészség és a gyógyszer
között, amely majd megvéd. Megjelenik a szlogen a képernyőn, a narrátor
pedig hangosan felolvassa, azt állítva, hogy a gyógyszer segít „felpörgetni az
immunrendszert az övsömör ellen. Megvédeni őt tőled, övsömör.”
 A reklám végén a narrátor azt mondja: „Az X gyógyszert az övsömör
megelőzésére használják ötvenéves kor felett. A gyógyszer övsömör
kezelésére nem használható, és nem segít mindenkin.” És most jön a
csattanó: „Ne alkalmazza a gyógyszert, ha legyengült az immunrendszere.”
Hogy mi van? Álljunk csak meg! Épp most mondták, hogy ahogy az
öregedéssel meggyengül az immunrendszer, az övsömör fokozott kockázatot
jelent. A gyógyszer elvileg erősíti az immunrendszert, csakhogy nem szabad
beadatni, ha az immunrendszered le van gyengülve. Most jön a dilemma: ha
mégis a gyógyszer mellett döntesz, akkor úgy véled, hogy a gyógyszer
erősebb, mint az esetleg meggyengült immunrendszered. A programozás
bevált.
Az okos, ám nem túl erkölcsös hirdető jól tudja, hogy ez az üzenet
összezavarja a tudatos elmét, és elveszíti a tájékozódást. Ezzel egyidejűleg
azonban azzal a gondolattal programozza a tudattalan elmét, hogy az
immunrendszered gyenge, valószínűleg már ott is van a vírus a
szervezetedben, és jó eséllyel kialakul nálad az övsömör még akkor is, ha
egészséges vagy. Ráadásul – mondja a reklám – gyógyszer nélkül
valószínűleg szenvedni fogsz, bár arra sincs garancia, hogy a betegség
könnyen elmúlik, és akkor sem biztos, hogy működik, ha gyenge az
immunrendszered.
Végül pedig jönnek a mellékhatások (amelyek nem is mellékhatások,
hanem közvetlen hatások): „Övsömörszerű kiütés, bőrpír, fájdalom,
viszketés, duzzanatok, forróság vagy gyulladás jelentkezhet az injekció
beadásának helye körül, és fejfájás is előfordulhat. Kérdezze meg orvosát, ha
újszülött, várandós anya vagy legyengült immunrendszerű személy közelébe
kerülhet, mert a vakcina a bárányhimlővírus legyengített változatát
tartalmazza, és megfertőzheti őket.”
Azta! Itt kezdtem el gondolkodni, hogy melyik bolygón vagyunk. Az
efféle programozás láttán az ember erősen elgondolkodik, valóban van-e
szabad akaratunk, vagy pedig mindannyian az alapján döntünk, amire
kondicionáltak minket – legyen szó akár sörről, akár samponról vagy
hajbalzsamról, a legújabb okostelefonról vagy épp gyógyszerről, amely vagy
védelmet nyújt az övsömör ellen, vagy nem, amely egyébként vagy benne
van a szervezetedben, vagy nincs. A reklám legtöbbször a hiányra és
szeparációra épít azzal, hogy vágyat ébreszt benned olyan dolgok iránt,
amelyek nincsenek a birtokodban, amelyek ahhoz kellenek, hogy
beilleszkedj a társadalomba, vagy amelyek az üresség és a magány érzését
enyhítik. És persze, mint ebben az esetben is, ha betegnek érzed magad vagy
beteg vagy, a hirdető tudja a választ a problémádra.
Még egyszer rákerestem a reklámokra a témában, és találtam is egy
hasonlót – a szereplő már 17 napja szenved, feltárja döbbenetes sebeit, a
képernyőn pedig szavak jelennek meg, hogy befolyásolják a néző
gondolatait, miközben ugyanazt a tartalmat erősítik. A többi reklámhoz
hasonlóan ez is explicit kimondja, hogy a szer nem az övsömör kezelésére
való, de a hirdetés végén a jóképű férfi mosolyog, és azt mondja: „Azt
hiszem, kipróbálom.” Az nem derül ki, hogy minek próbálja ki, ha egyszer
már 17 napja övsömörje van, és a gyógyszer nem arra való, hogy kezelje a
betegséget. Teljesen összezavarodtam.
Évekkel ezelőtt azt tanultam, hogy a hipnózis nem más, mint a tudatos
elme gátló folyamatainak dezorientációja, amely kikerüli az analitikus elmét,
így rendkívül fogékonnyá válunk a szuggesztiók és a tudattalan
elmetartalmak iránt. Míg a tudatos elme azzal van elfoglalva, hogy mindent
megfejtsen, addig a tudattalan fenntartás nélkül mindent elhisz. Ha az
embereket információkkal dezorientálni tudod (vagy épp, a mai világban,
dezinformációkkal), illetve megdöbbentő, zavarba ejtő dolgokkal, máris
megnyitottad az ajtót a tudattalan elme programozhatósága felé.
Ebben a fejezetben ennek az ellenkezőjét fogjuk megtanulni: hogyan
programozzuk át pozitívan azokat a negatív programokat, amelyekre éveken
át kondicionálódtunk.

Három elme egy agyon belül: a tudatos, a tudat alatti és az

analitikus elme
Mostanra már tudod, hogy ha az agyhullámok bétáról alfára váltanak, a
neokortex (az analitikus, gondolkodó agy) lelassul. Az agy lelassulásával
elhagyod a tudatos elme birodalmát, és belépsz a tudatalattiba. Úgy is
mondhatjuk, hogy ha kissé tudatodnál vagy, de nem gondolkodsz aktívan, a
tudatod kikerül a neokortexből, és belép a köztiagyba, amit tudattalannak is
hívnak – mivel ez az autonóm idegrendszer központja –, valamint a
kisagyba.
Biztosan te is tapasztaltad már, hogy valaki annyira belefeledkezik egy
tévéműsorba, hogy hiába szólsz hozzá, nem is hallja. Ilyenkor általában alfa-
állapotban van – olyan állapotban, amikor rendkívül fogékony az
információkra. A fogékonyság az a képesség, amikor az ember az
információkat elfogadja, elhiszi, és anélkül adja meg magát, hogy analizálni
kezdene. Ilyen állapotban annyira beszűkül a néző figyelme, hogy olyan,
mintha el lenne varázsolva. A figyelme tárgyán kívül az egész világ
megszűnik számára.
Ha nem analizálja a beérkező információkat, azért hajlamos elfogadni,
elhinni azokat, valamint megadni magát nekik, mert nincs analitikus szűrő.
Logikus tehát, hogy minél fogékonyabb vagy, annál kevésbé vagy analitikus.
Ez fordítva is igaz: minél analitikusabb vagy, annál kevésbé vagy fogékony
az információkra, következésképpen valószínű, hogy az agyad alfa-
agyhullámban, más szóval transzban van. Nézd meg a 8.1 ábrát, amely segít
megérteni a fogékonyság, az analitikus elme, a transz és az agyhullámok
közti összefüggést.

8.1 ábra
Amikor az agyhullámaid lelassulnak, és túljutsz az analitikus elmén, az agyad transzba kerül, és fogékonyabbá válsz az információkra. Ez fordítva is igaz. Ha az
agyhullámok felgyorsulnak, analitikusabbá válsz, az agy kikerül a transzból, és kevésbé fogékonnyá válsz az információkra. A fogékonyság az a képesség, amikor az ember
az információkat elfogadja, elhiszi, és megadja magát nekik anélkül, hogy analizálná őket

A fent tárgyalt reklám készítői tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a

legjobban úgy lehet az emberek agyát programozni, ha alfa-agyhullám-
állapotba juttatjuk őket, hogy ne analizálják a kapott információkat. Ha a
reklámot megismétlik vagy egy hasonló, ugyanezzel az üzenettel bíró
hirdetést ismételgetnek újra meg újra, a program előbb-utóbb be fog lépni a
néző tudatalattijába. Minél inkább ki vagyunk téve az ingernek (jelen
esetben a reklámnak), annál automatikusabbá válik a programozott válasz.
Végül, amikor már tudat alatt memorizáltuk az ingert, a reakció pedig
automatikussá vált, a tudatos elmének már nem is kell gondolkodnia vagy
elemeznie a bejövő információkat. Eközben a tudat alatti elme feltérképezi
az információt, majd feljegyzi és eltárolja, akárcsak egy hangfelvételt vagy
videofilmet. Ha ez belevésődik az agyba, valahányszor újra meglátod a
reklámot, az tovább hangolja az idegi hálózatokat, ezáltal egyre jobban
megerősíti ugyanazt a programot, gondolatot vagy meggyőződést. Mármost
az információ nem csupán hatást tud gyakorolni az egészségedre, hanem
megoldást is nyújthat arra a problémára, amelyet a reklám valójában generál.
Hasonlóképpen fogékonnyá teszi az embert a sokk, a trauma és az erős
érzelmi reakciók. Gyakran előfordul például, hogy annak, aki megdöbben
vagy erős érzelmi töltéssel bíró helyzetbe kerül, megváltozik a tudatállapota.
Mivel az agy megtorpan a szenzoros túlterheléstől – mondjuk egy
autóbalesetnél –, az illető fogékonyabb állapotba kerül. Súlyos esetben
megadja magát a sokknak, lefagy, átmenetileg lebénul, gondolkodási
képessége pedig lecsökken. Ha tehát valaki agresszív bőrkiütést lát, és úgy
érzi, rosszul van a látványtól (amelyhez még hatásos zene és narráció is
társul, fokozva a baljós hangulatot), felnyílik a tudatalattihoz vezető ajtó, és
az ember könnyebben programozhatóvá válik.
Ha emlékszel, a tudatalatti közvetlenül a tudatos elme alatt helyezkedik el.
A limbikus agy a tudatalatti és az autonóm idegrendszer székhelye. Ez
vezérli azokat az automatikus biológiai funkciókat, amelyeket minden
pillanatban átélünk. Ha egy gondolat beprogramozódik, az autonóm
idegrendszer – mint egy szolga, aki teljesíti ura parancsát – végrehajtja azt,
amire a gondolat utasítja.
Ha újra meg újra azt hallod, hogy az immunrendszer gyengül az életkor
előrehaladtával, és hogy minden harmadik embernél, aki átesett
bárányhimlőn, ki fog alakulni az övsömör, az erős érzelmi töltéssel bíró
élmény lehetővé teszi, hogy az üzenet túlhaladjon a gondolkodó, analitikus
elmén. Az autonóm idegrendszer úgy reagál erre, hogy végrehajtja a
parancsot, és tényleg elkezdi gyengíteni a belső védelmi rendszeredet.
A hirdetőknek akkor éri meg a reklámkampányba invesztálni, ha újra és
újra leadják a filmecskét a tévében, mégpedig késő este, amikor a
legfogékonyabbak vagyunk a szuggesztióra. Miért? Mert a
melatoninszintünk a sötétség hatására megnő, ez lelassítja az agyhullámokat,
előkészíti az agyat az alvásra és az álmodásra. Minthogy az este folyamán az
agyhullámok bétából alfába, majd thétába, végül deltába mennek át, az
ember ilyenkor kevésbé gondolkodik analitikusan, a tudatalatti kapuja pedig
megnyílik. Amikor aztán a reggeli napfény felébreszti az embert, és az agy
elkezdi gyártani a szerotonint, megkezdődik egy ellentétes irányú folyamat:
az agyhullámok deltából thétába, alfába (ahol a tudatalatti megint csak
programozható), végül pedig bétába váltanak.
 Ha tehát egy hirdető tisztában van azzal, hogy a vásárlók nagy része nem
ismeri a tudatalatti-programozás működését, miért is ne gyártana le egy sor,
késő este sugározandó reklámot a kívánt üzenettel, teletűzdelve gondosan
kiadagolt félelemmel és aggodalommal, amelyek megragadják a néző
figyelmét, és miért ne programozná át az autonóm idegrendszerüket arra,
hogy kezdje el végrehajtani a parancsot közvetlenül elalvás előtt?
A végére egy jó tanács: ne nézz semmi olyat se a tévében, se az
interneten, se máshol, amit nem szeretnél átélni – ne csak lefekvés előtt,
hanem soha.

Kaleidoszkópszemek: transzba esni

Éveken át foglalkoztam azzal, hogyan programozzuk magunkba szüntelenül
az önkorlátozó meggyőződéseket; konkrétan azt a hiedelmet, hogy valami
külső dologra van szükség ahhoz, hogy megváltozhasson az, ahogy belül
érzünk. A reklám lényegében erről szól – arról, hogy soha véget nem érő
függés alakul ki bennünk a fogyasztás és a külső dolgok iránt, és ezektől
várjuk, hogy jobban érezzük magunkat. Ezt a meggyőződést, amely a
teljességtől való elszakadásra emlékeztet minket, a média, a tévéműsorok, a
reklámok, a hírek, a videojátékok, a weboldalak, de néha még a zene is
szüntelenül sulykolja. A stratégia nem túl bonyolult: ha az emberekben meg
tudod tartani a hiány, a félelem, a harag, a szembenállás, az előítélet, a
fájdalom, a bánat és a szorongás érzését, függő viszonyba kerülnek valami
rajtuk kívül eső személytől vagy dologtól, és tőle várják, hogy elmulassza a
negatív érzéseket. Ha folyton el vagy foglalva valamivel, és állandóan a
túlélési érzelmek kötnek le, soha nincs igazán időd arra, hogy higgy
önmagadban.
De mi lenne, ha lehetséges volna visszacsinálni vagy megfordítani ezt a
programozást, és ledönteni az önmagadról és az életedről alkotott
meggyőződések korlátait? Nos, mi évek óta pontosan ezt tesszük a haladó
workshopjainkon két egyszerű eszköz segítségével, amelyek egyike egy
olyan játék, amely már évszázadok óta szórakoztatja a gyerekeket – ez a
kaleidoszkóp. A különbség csupán annyi, hogy mi már a modern
technológiát is segítségül hívjuk, hogy kiváltsuk a transzállapotot.
Mindeddig úgy léptünk be az alfa- és théta-agyhullámokkal járó
transzállapotba, hogy a szemünk csukva volt meditáció közben. Ha azonban
nyitott szemmel is elő tudunk idézni alfa-, sőt théta-agyhullám-állapotokat,
és tudatosan keressük az olyan információkat, amelyek segítenek elérni
álmainkat és céljainkat, akkor át tudjuk programozni magunkat
természetfeletti állapotokra a hétköznapokban megszokott tudattalan
állapotok helyett. De hogy jön ide a kaleidoszkóp?
Évek óta a misztika a legnagyobb szenvedélyem. Valahányszor mély és
kristálytiszta élményt élek át, maradandó változás jön létre bennem, amely
elmélyíti az önismeretem és az élet misztériumaival való kapcsolatom. Ha
természetfeletti élményt élsz át, és először pillantasz be a fátyol mögé, a
világ már soha nem lesz olyan, mint rég, és minden egyes újabb
transzcendens élménnyel közelebb kerülsz a forráshoz, a teljességhez, az
egységhez és az oszthatatlan egyesült mezőhöz. A jó hír az, hogy a misztikus
élmények ma már nem csak az olyan emberek számára elérhetők, mint Teréz
anya, Assisi Ferenc vagy a negyven éve meditáló buddhista szerzetesek.
Mindenki képes elérni, átélni és megismerni.
Misztikus élmény közben maga az élmény valóságosabbnak tűnik, mint
bármi, amit életem során megismertem, tér- és időérzékelésem pedig csődöt
mond. Transzállapotban lelki szemeim előtt (de néha a valóságos szemeim
előtt is) fényből és energiából álló, körkörös, geometrikus mintákat látok.
Olyanok, mint a mandalák, csak nem statikusak; valójában interferenciában
levő állóhullám-frekvenciák, amelyek fraktálmintázatokban jelennek meg. A
legjobban úgy tudnám leírni őket, hogy élnek, változnak és szüntelenül
egyre bonyolultabb mintázatokat öltenek a már meglévő mintázatokon belül.
Ezek a minták olyanok, mintha kaleidoszkópba tekintene az ember, csak
az élmény nem két-, hanem háromdimenziós. Amint ezek a folyton változó,
isteni geometrikus minták kötik le a figyelmem, tudom – miközben az
agyam élénk képek formájában tárja elém az információt –, hogy mély
misztikus élmény vár rám. A csapatommal ezért döntöttünk úgy, hogy
kaleidoszkópképeket vetítünk a tanítványainknak, abban a reményben, hogy
náluk is kiválthatjuk az ilyen élményeket. Csakhogy nem találtunk valódi
kaleidoszkópos filmanyagot. Akkoriban az összes ilyen fraktálgeometrikus
médiafájl számítógéppel készült, de én valami realisztikusabbra vágytam.
Hosszas keresgélést követően végre találtam egy családot, amely három
nemzedék óta készít kaleidoszkópokat, így tőlük vásároltunk egy kitűnő
darabot.
Béreltünk egy Red márkájú, professzionális digitális kamerát, amilyet a
hollywoodi filmeknél leggyakrabban használnak. Elláttuk egy olyan
lencsével, amely egy száloptika végéhez csatlakozott, és ezt vezettük be a
kaleidoszkópba. Ezután motort csatlakoztattunk rá, amely megforgatta, így a
belső kristályok és a folyadék simán, szép átmenetekben mozgott. Egy
seattle-i stúdióban fekete háttér előtt órákon át filmeztük a gyönyörű
formákat és színeket. A feketeség a fizikai létező hiányát jelképezi (azt a
helyet, ahol megszűnik tér és idő, és mi is megszűnünk valaki és valami
lenni). Ez az a végtelen fekete űr, amelyről a 3. fejezetben volt szó.
A felvétel több napig tartott. A kristályok a gravitáció hatására minden
fordulatnál leestek és felgyorsultak, ezért egy technikusnak minden egyes
másodperc minden egyes kockáját pontosan időzítenie kellett, hogy simák
legyenek az átmenetek. Ha nem zökkenőmentes, megtörhet a néző figyelme,
és kieshet a transzból. Hónapokba telt, mire a nyersanyagból sikerült
összeállítani egy egyórás videót, amelyet ma is használunk haladó
workshopjainkon. Végül felkértünk egy tehetséges zeneszerzőt, Frank
Pisciottit, hogy írjon zenét hozzá. Azt akartuk, hogy a hallgatókat teljesen
elbűvölje a változó geometrikus formák gyönyörű szimmetriája.

Mentális mozi: jövőd filmes feldolgozása

Haladó workshopjaink minden résztvevője kap egy jópofa, könnyen
használható szoftvert, a Mind Moviest, amelynek segítségével mozifilmet
készíthetnek a jövőjükről és az életükről. Ezt a kaleidoszkópos videóval
együtt használjuk. Attól függően, hogy a tanítvány mit akar teremteni
magának, a jövőjéről készült mozi olyan képeket és konkrét, szöveges
szuggesztiókat biztosít a számára, amelyek segítik, hogy
megvalósulhassanak a vágyai – ahogyan az övsömörös reklám is segíti célba
juttatni az üzenetet. A mozi – sok más mellett – szólhat a gyógyulásról, az
immunrendszer megerősítéséről, új munka teremtéséről, új lehetőségek
létrehozásáról, utazgatásról, bőség bevonzásáról, új párkapcsolatról vagy
misztikus élmények átéléséről. Célja emlékeztetni a hallgatót, hogy el tudja
érni a vágyait, be tudja teljesíteni az álmait, létre tud hozni a megszokottól
eltérő dolgokat, és természetfelettivé tud válni. A személyre szabott
médiatartalom céljait így foglalhatjuk össze:
1. Segíteni a hallgatónak világosan megfogalmazni, hogy mit akar
elérni.
2. Beprogramozni mind a tudatos, mind a tudattalan elméjét erre a
jövőre.
 3. Megváltoztatni az agyát és a testét biológiailag, hogy olyanná
váljanak, mintha a jövő már megtörtént volna.
4. Újra és újra zenét társítani ezekhez a képekhez, hogy új idegi
hálózatok jöjjenek létre az agyban, és hogy a test érzelmileg
átkondicionálódjon az új elmére. Úgy is mondhatjuk, hogy a videó segít
emlékezni a jövőre.
A Mind Movie technológiát két ausztrál üzletember, Natalie és Glen Ledwell
dolgozta ki. Nemcsak megalapították a céget, de személyükben is
demonstrálják a technológiában rejlő lehetőségeket. Kalandjuk 2007-ben
kezdődött, amikor egy barátjuk mutatott nekik egy filmet, amelyet a saját
életéről készített. Később azzal kereste meg őket, hogy alapítsanak
vállalkozást arra az ötletre építve, amelyből később a Mind Movies szoftver
lett. Az üzlet beindításához létre kellett hozniuk egy weboldalt, ahonnan le
lehetett tölteni a programot, és ahol el tudták mondani a felhasználóknak,
hogyan készítsék el a saját filmjüket. Már így is négy másik vállalkozást
igazgattak, nem nagyon értettek sem az internethez, sem az e-
kereskedelemhez. Glen szinte azt sem tudta, hogy kell bekapcsolni a
számítógépet, Natalie pedig még a YouTube-ról sem hallott. Azt azonban
felismerték, hogy a mentális moziban nagy lehetőségek rejlenek, mert
segíthet az embereknek megerősíteni azt a hitet, hogy valós eredményeket
tudnak elérni.
Ezért úgy döntöttek, hogy feltesznek egy videót a YouTube-ra arról, mire
képes a Mind Movies. A videó végén a weboldalukra invitálták a nézőket,
ahol mindenki megtudhatja, hogyan készítheti el a saját moziját.
2008 elején, miután Natalie és Glen számtalan e-mailt kapott olyan
felhasználóktól, akik azt írták, hogy a Mind Movies megváltoztatta az
életüket, úgy döntöttek, mindent egy lapra tesznek fel. Elrepültek az
Egyesült Államokba, elvégeztek egy internetmarketinges szemináriumot,
beléptek a Marketing Mastermind csoportba, és elkezdték tervezni a Mind
Movies globális jelenlétét. Amikor azonban megérkeztek Amerikába, a
bankszámlájuk csaknem teljesen kimerült, és nem maradt pénzük arra se,
hogy fizessenek azokért a szolgáltatásokért, amelyekkel beindíthatnák az
üzletet. Ez azt jelentette, hogy nekik maguknak kellett mindent
megtanulniuk és a gyakorlatba átültetniük. Tizenkét órát dolgoztak naponta
az irodájukban – amely egyben a hálószobájuk is volt. Eközben olyan
szinten el kellett távolodniuk a komfortzónájuktól, hogy már azt sem tudták,
mi az. A mindennapos technológiai, üzleti és személyes kihívásokkal
szemben csupán egyetlen titkos fegyvert tudtak felmutatni – saját mentális
mozijukat.
Ebben Natalie és Glen meghatározta, hány vásárlót szeretne bevonzani, és
hogy kik lesznek. Megfogalmazták az üzletág többi résztvevője iránti
tiszteletüket, és felvázolták, mit fognak csinálni, ha beindul az üzlet – milyen
éttermekben fognak vacsorázni, hová mennek nyaralni a családdal –, végül
pedig célul tűzték ki az egymillió dolláros bevételt. (Ha lúd, legyen kövér –
gondolták. Marketinges barátaik egymillió dolláros üzleteket indítottak
útjára ötezer dolláros programokkal.) Naponta többször megnézték a
mentális mozijukat, hogy oldják a stresszt, és megtartsák a koncentrációjukat
és inspirációjukat annak ellenére is, hogy a konkrét valóságukban minden
ellenük dolgozott. Ám ők tudták, hogy az a sok erőfeszítés, kockázat és
álmodozás összeáll majd egy egésszé, ha a globális üzlet beindul. Már a
célegyenesben jártak, amikor megtörtént az elgondolhatatlan.
Az üzlet 2008 szeptemberére tervezett elindítása egybeesett a pénzügyi
világválsággal. A bankok világszerte óriási veszteségeket szenvedtek,
családok vesztették el a megtakarításaikat, befektetéseiket és megélhetésüket
egy olyan mélyrepülésben, amelyre az 1929-es nagy gazdasági válság óta
nem volt példa. Mindeközben Glen és Natalie is pénzügyi nehézségekkel
küzdött, 120 000 dolláros hitelkártya-adósságot halmoztak fel. Ha az üzlet
megbukik, mindent elvesztenek – az otthonukat, a kocsijukat, a
befektetésüket; és az adósság örökre maga alá temeti őket.
Az üzlet elindításának délelőttjén – anélkül, hogy tudtak volna róla – épp
karbantartották a levelezőrendszerüket, ezért egyik vevőjük sem kapott
visszaigazoló e-mailt a vásárlásról. Ebédidőre több ezer vásárlói panasz
érkezett be hozzájuk, miközben az online bankjukkal is problémák adódtak
(a bank be akarta fagyasztani a számlájukat a szokatlan tevékenység miatt).
Estére életük legemlékezetesebb napján voltak túl.
Az első nap első órájában elérték a 100 000 dolláros határt, a nap végére
pedig 288 000 dollár jött össze. Végül Glen és Natalie 700 000 dolláros
bevételt hozott össze egy 97 dolláros programmal, pusztán az
alapverziókkal. A történet azonban ezzel még nem ért véget.
Természetesen elégedettek voltak, ám szembe kellett nézniük még egy
óriási nehézséggel. A bizonytalan pénzügyi helyzet miatt a bank
befagyasztotta a számlájukat, így nem tudtak hozzáférni a pénzükhöz. Ez azt
jelentette, hogy nem tudták kifizetni sem a jutalékot a partnereiknek, sem a
120 000 dolláros tartozást a hitelezőiknek, sem pedig a részesedést azoknak,
akik segítettek az üzlet beindításában. Minden azon állt vagy bukott, hogy
feloldják-e a zárolást. Végül, miután fél év után sem engedtek a víziójukból,
és naponta megnézték a mentális mozijukat, megkapták a hozzáférést a
számlájukhoz, így elhárult a fejük fölül a pénzügyi teher, amely csaknem a
teljes csődbe taszította őket. De még csak most jön az igazi csavar.
Minthogy a világgazdaság közben továbbra is gyengélkedett, az amerikai
és az ausztrál dollár közti különbség meglehetősen nagy maradt, így amikor
visszautalták a pénzüket Ausztráliába, az átváltásnak köszönhetően további
250 000 dollárt nyertek. Ezzel, valamint a partnerprogramok
népszerűsítésével Glen és Natalie végül elérte az egymillió dolláros, kitűzött
célt.
Sikerüket – amely tökéletesen ellentétben állt mindazzal, amit a világ
többi része ekkoriban tapasztalt – nagyrészt annak a ténynek tulajdonítják,
hogy minden egyes nap megnézték a mentális mozijukat.
Bár ez csupán egyetlen példa a mentális moziban rejlő lehetőségekre, és
bár a saját mentális mozid egészen más is lehet, a folyamat lényegében
ugyanaz. A tanítványok először kiválasztanak egy dalt – olyat, amelyet soha
nem unnak meg hallgatni. Ezután kiválasztanak néhány képet és/vagy videót
akár önmagukról, akár egy jövőbeli eseményről, és sorozatba rendezik,
létrehozva egy történetet arról, hogyan fog kinézni a jövőjük. Végül arra
kérjük őket, hogy találjanak ki konkrét szavakat, mondatokat és
megerősítéseket a jelenetekhez, amelyek feliratként jelennek meg a képeken.
Pontosan úgy, ahogy a tévéreklámok arra programozzák a nézőt, hogy
áldozatnak tartsa vagy szegénynek érezze magát, a mentális mozik a
korlátok nélküli életre programozzák a tanítványainkat, amelyben bármit
meg tudnak teremteni maguknak.
Haladó workshopjainkon diákjaink a mentális mozi előtt megnézik a
kaleidoszkópos videót, mivel ez segít elérni és nyitott szemmel is fenntartani
az alfa- és théta-transzállapotot, amelyben megnyílik az ajtó a tudatos és a
tudatalatti között. Meditáció közben, amikor végig alfa- vagy théta-
agyhullám-állapotban vannak, sokkal fogékonyabbak a saját
programozásukra. Ez azért fontos, mert minél fogékonyabbak a mentális
mozi nézése közben, annál kevésbé valószínű, hogy az analitikus
gondolkodás olyan megjegyzéseket tesz, hogy Na de hogy fog ez sikerülni?
vagy Ez képtelenség! vagy Ezt nem engedhetem meg magamnak! vagy A
legutóbb sem sikerült, miért éppen most jönne össze?
 A kaleidoszkóp nyitja meg az utat a transzállapot és ezáltal a tudattalan
programozásának lehetősége felé, de magát a programot a mentális mozi
jelenti. A mentális mozik ugyanúgy programozzák át tanítványaink agyát,
ahogyan a tévéreklámok a nézőt, csakhogy pozitívabb, határtalanabb és
konstruktívabb módon. Ha az agyunkban keletkező gondolatokat
elhallgattatjuk, a tudatos elme nem analizálja tovább a beérkező
információkat. Ennek eredményeképpen bármilyen információval is
találkozunk ebben az állapotban, az közvetlenül a tudatalattiba kódolódik.
Pont úgy, mint amikor felveszünk valamit videóra, és később automatikusan
lejátsszuk: ezzel a módszerrel is egy új programot veszünk fel a
tudatalattiba.
Az utóbbi években sok kutatás vizsgálta a neokortex jobb és bal
agyféltekéje közti viszonyt. Ma már tudjuk, hogy a jobb agyfélteke a térbeli,
nem lineáris, absztrakt és kreatív gondolkodásért felel, a bal pedig a logikus,
racionális, lineáris, módszeres és matematikai gondolkodásért. A legfrissebb
kutatási eredmények azonban azt is mutatják, hogy a jobb agyfélteke végzi a
kognitív újdonságok feldolgozását, a bal pedig a kognitív rutinért felelős.1 Ez
azt jelenti, hogy ha új dolgot tanulunk, inkább a jobb agyfélteke aktív,
amikor pedig a tanult dolgok rutinná válnak, azok a bal agyféltekében
raktározódnak el.
A legtöbb embert agyának bal agyféltekéje működteti, mivel elsősorban a
mélyen bevésődött automatikus szokások és programok határozzák meg.
Ezért tárolódik a nyelv a bal agyféltekében – a nyelv rutin. A jobb
agyféltekét úgy is felfoghatjuk, mint az ismeretlen birodalmát, a balt pedig,
mint az ismert territóriumot. Logikus tehát, hogy a jobb agyfélteke
romantikus, kreatív és nem lineáris, a bal pedig módszeres, logikus és
strukturált. Ezt a kettősséget alaposan megfigyelhettük a tanítványaink
agyáról valós időben készült EEG-felvételeken.
Minthogy a kaleidoszkóp geometrikus ábráinak váltakozása nem hasonlít
senkihez és semmihez, és olyan, mintha téren és időn kívül állna, könnyen
megkerüli az agy perceptuális hálózatát és azokat az asszociációs
központokat, ahol az ismert emberekkel, dolgokkal, tárgyakkal,
helyszínekkel és időpontokkal kapcsolatos emlékeinket tároljuk. Ősi
geometriai mintái olyan fraktálokat ismételgetnek, amelyek a természetben
is jelen vannak, ezért tudják aktiválni az alacsonyabb szintű agyi
központokat. Ezért van, hogy ha kaleidoszkópba nézel, akkor nem Mary
nagynénédet látod, vagy a biciklit, amelyet hatodikban kaptál, vagy a házat,
ahol felnőttél, mivel nem hozod működésbe azokat az asszociációs
központokat, amelyek az elsősorban a bal agyféltekében tárolt emlékekhez
kötődnek. Ha pedig abbahagyod a gondolkodást és az elemzést, és elkezdesz
alfa- vagy théta-agyhullám-állapotra váltani, megnő a jobb agyfélteke
aktivitása. Ha a bal agyfélteke működési területe az ismert, a jobbé pedig az
ismeretlen, a jobb agyfélteke aktivitásának növekedésével jobban megnyílsz
az ismeretlen, új dolgok teremtése felé.
A színes betétlapok 9A(1) és 9A(2) ábráin két olyan hallgató EEG-je
látható, akik koherens alfa- és théta-állapotban vannak. A 9A(3) ábrán egy
másik hallgató agya látható théta-állapotban, miközben a kaleidoszkópot
nézi. A 9A(4) egy olyan hallgató agyát mutatja, aki a kaleidoszkópot nézi;
agyának jobb fele aktívabb, miközben transzállapotban átadja magát az
élmény újszerűségének.
Haladó workshopjainkon a kaleidoszkópot mindig sötét szobában vetítjük,
hogy megnőjön a melatonin szintje, és így könnyebben megváltozhasson az
agyhullámok frekvenciája. Arra kérem a tanulókat, hogy lazuljanak el, és
tudatosan lassítsák le a légzésüket. Eközben lassulnak az agyhullámaik is, és
lassanként átmennek bétából alfába. Ezután azt mondom nekik, hogy
továbbra is lazítsák el a testüket, és kerüljenek hozzá minél közelebb. Azt
akarom, hogy az alvás és az ébrenlét határán maradjanak, ahol a
legfogékonyabbak, és a legjobban előhangolhatók arra, hogy elfogadják a
mentális mozi programozását.
A késő este vetített reklámokhoz hasonlóan, amelyek azért tudják jobban
befolyásolni a nézőt, mert ekkorra már megnőtt a melatoninszintje
(felkészítve őt a pihentető alvásra), és kevésbé van felvértezve a
befolyásolás ellen, azt akarom, hogy a tanítványok melatoninszintje
megnőjön, agyuk pedig alfa- és théta-állapotba kerüljön, ahol teljesen
nyitottak a mentális mozifilmjük által közvetített információkra és
lehetőségekre.

Eljövendő életed filmzenéje

A zene képes előhívni egy adott helyhez és időhöz kapcsolódó emlékeket.
Ezért mondhatta Dick Clark showman, hogy a zene aláfesti az egész életet.
Amint felcsendül egy mágikusan nosztalgikus zene, az agyad elkezdi
felidézni az adott helyhez és időponthoz kötődő emlékeket, ezek pedig
közelebb hozzák a többi emberrel és eseménnyel kapcsolatos élményeidet.
Neurológiai értelemben a zene olyan, mint egy külső inger, amely egy adott
idegi hálózatot aktivál az agyban. Asszociáció révén olyan képek is
felidéződhetnek, amelyek már régóta meg voltak fagyva. Ezt hívjuk
asszociatív memóriának.
Ha még mélyebben átéled ennek a zenének az emlékét, és hagyod, hogy
magával ragadjon, esetleg még el is énekled vagy táncra perdülsz, feltűnhet,
hogy az ilyenkor feltörő, az adott emlékhez kapcsolódó érzelmek elkezdenek
jönni-menni a testedben. Mindegy, hogy a zene emléke mihez kapcsolódik:
az első szerelmedhez, a tavaszi szünethez, az első egyetemi évedhez vagy
ahhoz, amit akkor éreztél, amikor életed legfontosabb meccse előtt besétáltál
a pályára – minden egyes emlék mélyen össze van fonódva érzésekkel és
érzelmekkel. Ha elég mélyen átéled az érzést, rácsatlakozol a múlt
energiájára; minél erősebb az érzelmi reakció, annál élénkebb az emlék.
Amikor érzed és átéled az élményt, egy mentális időgéppel visszarepülsz a
múltba, az élmény kellős közepébe. A tested pedig, pontosan úgy, ahogy a
múltban, ugyanazokat az érzéseket fogja átélni, mint akkor, és az emléknek
megfelelő szintű mentális szintre kerülsz. Egy pillanatra a teljes lényed
visszatér a múltba.
A hosszú távú emlékek erősebbek, ha nagy az eseményhez kapcsolódó
érzelem amplitúdója. Az azonban, hogy ez a hosszú távú emlék pozitív vagy
negatív, nem játszik szerepet abban, hogy az elme hogyan dolgozza fel az
emléket. A traumák, csalódások és sokkoló események például ugyanolyan
erős érzelmekkel járnak, azzal a különbséggel, hogy nem örömteliek, hanem
negatívak. Ha emlékezetünk segítségével újra átéljük azt a fájdalmat,
félelmet, haragot és szomorúságot, amelyet az ilyen traumatikus emlékekhez
kapcsolódó érzelmek kiváltanak, megváltozik belső kémiai állapotunk.
Emiatt nagyobb figyelmet kap az, aki vagy ami a külső környezetünkben
kiváltotta az eredeti érzelmet.
Mi lenne tehát akkor, ha létre tudnál hozni egy filmet a jövődről, és hozzá
tudnál kapcsolni egy olyan zenét, amely annyira motivál és inspirál, hogy
kiemel a nyugalmi állapotodból, megváltoztatja létállapotod, és jövőbeli
emlékeid energiájához kapcsol? Ha a zene az életet festi alá, és bizonyos
zenék képesek rá, hogy a múltba repítsenek, nem tudnád ugyanígy életre
kelteni a jövődet is?
Itt kerül képbe a mentális mozi. Ha tudatosan úgy döntesz, hogy rendkívül
erős és hatásos képeket társítasz a jövődről alkotott képzeteidhez, majd
olyan szavakat és kifejezéseket adsz hozzá, amelyek megerősítik a képek
tartalmát, végül pedig emelkedett érzelmeket és inspiráló zenét keversz alá,
olyan hosszú távú emlékeket hozol létre, amelyek kimozdítják a biológiádat
a múltból, és a jövőbe repítik. Más szóval a képek olyan érzelmeket hívnak
elő, amelyek megfelelnek azoknak az élményeknek, amelyeket a jövőben
akarsz átélni. Ilyen kép lehet például egy ház, ahol élni szeretnél, egy
nyaralás, amelyre el szeretnél menni, egy új munka, az önkifejezés
szabadsága, egy helyrehozott kapcsolat, gyógyulás, interdimenziós
élmények és így tovább. Ez csupán néhány a végtelen lehetőségek közül,
amelyek már most léteznek a jövődben. Ha megnézed a mentális mozidat, és
közelebb kerülsz a jövőbeli érzéseidhez és érzelmeidhez, minél magasabb
szintű érzelmeket élsz át, annál jobban a figyelmed középpontjába kerülnek
azok a képek, amelyek kiváltották ezeket az érzelmeket. Így már a jövőd
hosszú távú emlékeit hozod létre – és életre kelted. A jövőd varázslatos,
interdimenzionális összetevője pedig a zene, mivel a zenéhez kapcsolódó
érzelmek emelik az energiádat arra a szintre, amelyen majd a valóban átélt
élmény kiváltotta érzés áll. Ezért a legjobb olyan zenét választani, amely
inspirál, motivál és aspirál.
Ezután olyan megerősítésekkel egészíted ki a mentális mozidat, amelyek
arra emlékeztetnek, hogy ki vagy és milyen meggyőződésed van a jövőddel
kapcsolatban. Még idővonalat is adhatsz hozzá, ha úgy tartja kedved. Íme
néhány példa:

Megnyílnak előttem a dimenziókapuk, és misztikus élményt élek át.

A testem napról napra gyógyul.
A szavam törvény.
Mindennap azt érzem, hogy mélyen szeretnek.
Áramlik hozzám a pénz.
Nem szenvedek hiányt semmiben.
A testem mindennap egyre fiatalabb lesz.
Mindennap megjelenik az életemben az isteni.
A partnerem velem egyenrangú, és jó példával jár elöl.
Egyfolytában szinkronicitásokat tapasztalok.
Mindennap egyre teljesebbnek érzem magam.
Az immunrendszerem mindennap egyre erősebb lesz.
Bátran élem az életem.
 Határtalan géniusz vagyok.
Mindig tudatában vagyok a bennem és a körülöttem levő erőnek.
Hiszek önmagamban.
Nem futok el az ismeretlen elől.
Ha a Szellemhez szólok, válaszol.

Ha felidézed a kedvenc videokliped vagy egy jelenetet a kedvenc

musicaledből, valószínűleg eszedbe jut az összes dalszöveg, valamint az
egyes hangokhoz, taktusokhoz, melódiákhoz és harmóniákhoz tartozó kép.
Nagy valószínűséggel ez felidéz egy időt és helyet az életedből, amelyhez
bizonyos emberek, érzések és élmények kapcsolódnak. A mentális mozik
ugyanezt a folyamatot váltják ki, csak épp nem a múltból hívsz elő
emlékeket, hanem a jövőre vonatkozó emlékeket hozol létre. Ha elégszer
hallottad azt a bizonyos dalt, miközben elképzelted a jövőd, miért ne volna
lehetséges, hogy ha a mentális mozid nélkül hallod, automatikusan
visszakerülj az új jövőd képei közé, mint ahogy a múltba is visszarepültél?
Kellő gyakorlással nemcsak azokat az érzelmeket éled majd át, amelyek a
jövő emlékeit hozzák közelebb, hanem a biológiád is alkalmazkodik ehhez a
jövőhöz.
Most már tudod, hogy miért van így: ha a tested tölti be a tudattalan elme
szerepét, és mint ilyen nem érzékeli a különbséget az érzelmet kiváltó
élmény és a pusztán a gondolat kiváltotta érzés között, akkor a jelen
pillanatban a tested elkezdi azt hinni, hogy máris a jövő valóságában él.
Minthogy a környezet jelzéseket ad a géneknek, az érzelmek pedig a külső
környezetben átélt élmények következményei, ha magadhoz engeded az
érzést, mielőtt maga az élmény bekövetkezne, elkezded biológiailag
hozzáidomítani a tested a jövőhöz a jelen pillanatban. Minthogy az összes
gén proteint állít elő, és a protein felelős a test felépítéséért és működéséért,
a tested biológiailag elkezd olyanná válni, mintha a jövő már most
megtörténne.

Összeáll a kép
Vajon mi történne, ha meghívnál néhány embert, hogy hagyják ott
megszokott életüket négy-öt napra, és vonuljanak el egy olyan helyre, ahol
nem stimulálják őket a külső környezet azon ingerei, amelyek folyton arra az
énjükre emlékeztetik őket, akinek hiszik magukat? Ha elég hosszú ideig el
tudnád vágni őket az ismerőseiktől, életük megszokott helyszíneitől és
azoktól a dolgoktól, amelyeket mindennap pontosan ugyanabban az
időpontban csinálnak, eszükbe jutna, kik is ők valójában: határok nélküli
emberi lények. Ha pedig arra szánnád az első két napot, hogy megtanítod
nekik, hogyan hozzanak létre nagyobb koherenciát a szívükben és az
agyukban – ők pedig naponta többször gyakorolnák ezt –, logikus, hogy
előbb-utóbb jobban ki tudnák tárni a szívüket és hatékonyabb működésre
tudnák bírni az agyukat. Sőt sokkal jobban tudnának figyelni az új jövő
látomására, mivel nem vonná el semmi a figyelmüket, és közben sokkal
jobban át is tudnák élni az ehhez az új jövőhöz kapcsolódó érzéseket. A
koherensebb szív- és agyműködés létrejöttével koherensebbé válna a saját
energiamezőjük is, ez pedig tisztább elektromágneses szignált
eredményezne.
Ha ezek az emberek tovább dolgoznának azon, hogy felülemelkedjenek
önmagukon, a testükön, a környezetükön és az időn – lelassítva és
megváltoztatva az agyhullámaikat, közelebb kerülve az egyesült mezőhöz és
túllépve ezen a háromdimenziós valóságon –, egyre könnyebben menne
nekik a szívközpont aktiválása és a teremtés. Miután begyakorolták a test, az
érzelmek, a fájdalom, a betegség, a korlátozó hiedelmek, az analitikus elme
és a tudat alatti programok meghaladását, mire eljutnának a mentális mozi
megismeréséhez, készen is állnának befogadni az olyan információkat,
amelyek annak a szintnek felelnek meg, ahová tartanak; ez pedig tovább
növelné bennük azt a képességet, hogy közelebb engedjék magukhoz a
jövőt. Mi pontosan így használjuk a mentális mozikat a workshopjainkon.
Úgy is felfoghatod a mentális mozit, mint a vizualizációs tábla 21. századi
megfelelőjét (a vizualizációs tábla bizonyos életcélok tisztább
megfogalmazását, fókuszba állítását és szem előtt tartását segíti), azzal a
különbséggel, hogy míg a tábla statikus, a mozifilm dinamikus. A mentális
mozi a kaleidoszkóppal ötvözve remekül segít életre kelteni a jövőt azzal,
hogy újra meg újra át tudod élni. Arra is kiváló, hogy tisztán lásd magad
előtt, mit szeretnél elérni az életben – és hogy napi szinten emlékeztesd
magad arra, mi mindent tartogat számodra a jövő. Ezt hívják szándéknak.
Mivel a Mind Movies technológia végtelenül sokszínű, számos
alkalmazási területe van és igen sokféle környezetben használható. Nemcsak
arra jó például, hogy kapcsolatokat, vagyont, egészséget, karriert és más
anyagi dolgokat teremtsünk vele, hanem arra is, hogy segítsen a
gyerekeknek és kamaszoknak megteremteni a jövő vízióját, és azt
érezhessék, hogy valamilyen mértékben irányítani tudják a saját életüket.
Manapság nagyon sok fiatalt szinte letaglóz a modern társadalom és a
közösségi média őrült tempója, nyomása és elvárásai. Az Egyesült
Államokban az öngyilkosság vezető halálok a tizenévesek körében, a Mind
Movies megalapítói ezért iskolákban is alkalmazzák a technológiát, hogy
segítsenek a kamaszoknak szebb, konkrétabb jövőképet kialakítani.
A Mind Movies technológia vállalati környezetben is alkalmazható
csapatépítésnél és a jövőre vonatkozó terveknél. A vállalkozók arra
használják, hogy a segítségével fejlesszék az üzletet, küldetési nyilatkozatot
fogalmazzanak meg, valamint üzleti tervet alkossanak és dolgozzanak ki.
Képzelj el egy csapat motivált embert, akik nemcsak elolvassák és megértik
a küldetési nyilatkozatot, hanem látják maguk előtt, ahogy dinamikusan,
vizuálisan lejátszódik – még mielőtt valóban megtörténne.
Az integratív gyógyítás is egy olyan terület, ahol a technológia művelői
segítenek a betegeknek elképzelni önmaguk legegészségesebb változatát,
támogatni a gyógyulás folyamatát és olyan gyakorlatokat végezni, amelyek
napi szinten segítenek fenntartani az új életstílust. Ebbe beletartozik az
addikciókezelés is olyan szanatóriumokban, ahol a betegek világosan
elképzelik, milyen jövőt szeretnének maguknak teremteni a gyógyulás soron
következő szakaszában. A mentális mozik a munka nélküli fiataloknak is
segítettek már állást és karriert találni és előretekintőbb, produktívabb életet
élni, beleértve a családjukat is.
Amint látható, a technológia alkalmazási területe végtelen. Bárhogyan
alkalmazzák, a mentális mozi ereje abban rejlik, hogy a felhasználók
képesek új valóságot teremteni maguknak azáltal, hogy emlékeztetik
magukat, milyen döntéseket kell napi szinten meghozniuk, hogyan kell
cselekedniük és milyen érzések mentén kell élniük. Ha beprogramoztad
ezeket az érzéseket és cselekvési mintákat a tudatalattidba, le tudsz számolni
a régi szokásaiddal, a megszokott életstílusoddal és a tudattalan reakciókkal.
Kizárólag tőled függ, mennyire vagy kreatív a jövőd összeállításában.
Mentális mozit bármikor jó nézni, én mégis azt javaslom, hogy reggel,
közvetlenül ébredés után, illetve este, közvetlenül lefekvés előtt nézd,
ugyanis ilyenkor vagyunk a legfogékonyabbak. Ha rögtön ébredés után
nézed meg, lendülettel tudsz nekiugrani a napnak, mert az áll a figyelmed
középpontjában, mit akarsz elérni aznap, illetve a távolabbi jövőben. Ha este
nézed meg, mielőtt aludni mész, alvás közben a tudatalattid el tud
gondolkodni rajta, a tested és az elméd ráhangolódik a jövődre, és olyan
megoldások jönnek elő, amelyeket az autonóm idegrendszered el tud
végezni alvás közben. Lényegében bármikor megnézheted, ha motivációra
van szükséged vagy döntést kell hoznod, a lényeg, hogy közben tökéletesen
jelen légy.
Mióta a Mind Movies technológiát alkalmazzuk, megtapasztaltam, hogy
egyes hallgatók új otthonhoz jutottak, vagy elkelt a lakásuk, amelyet már
évek óta árultak. Előfordult, hogy spontán nyaralásra indultak vagy a
semmiből új kapcsolatok épültek ki. Számtalan történetet hallottam bőségről,
szabadságról, karrierről, új kocsikról, gyógyulásról, elviselhetetlen
nehézségek megszűnéséről és persze mély misztikus élményekről, amelyek
tartós változást idéztek elő azoknál, akik átélték. De szó sincs varázslatról
vagy boszorkányságról, pusztán arról, hogyan lehet tudatos teremtővé válni
– és megtanulni, hogyan simulj bele a saját sorsodba.
Fogd fel úgy a saját mentális mozidat, mintha egy radarernyőt forgatnál,
amellyel a jövődet pásztázod végig. Miközben újra és újra ellátogatsz a
jövődbe mind szívben, mind mentálisan, az összes gondolatod, döntésed,
cselekedeted, tapasztalatod és érzésed, amelyet a jelen valósága és az
eljövendő valóság között tapasztalsz, olyan iránymutatóvá válik, amely
végül eljuttat a célba. Minél jobban életben tartod a jövődet a szándékoddal,
a figyelmeddel, az energiáddal és a szereteteddel, annál inkább elkezd
kibomlani az új valóságod, mivel már úgy emlékszel a jövőre, mintha a
múltadra emlékeznél. Az tehát a feladat, hogy újra és újra beleszeress a
jövőképedbe, fenntartsd a magas energiaszinted, és ne engedd, hogy a
körülmények (a környezet), a beidegződések, a jól ismert negatív érzések és
a tudattalan megszokások letérítsenek a céljaid felé vezető útról.
Ez a technika azért tud olyan mélyre hatolni, mert az ember mintázatokon
keresztül észleli a valóságot – olyan kapcsolatokon keresztül, amelyek
összekötik az agy neurális hálózatait a külső környezet tárgyaival,
embereivel és helyszíneivel. Ha például meglátsz valakit, és felismered, az
agy neurális hálózatai azonnal előhívják a hozzá kötődő emlékeket és
élményeket. Ha viszont valaki még nincs behuzalozva az agyadba, nem
ismered fel. Ha az agy nem rendelkezik a megfelelő hardverrel (a mentális
mozidban szereplő képek, gondolatok és érzelmek bevésődésével), mielőtt a
jövő megtörténik – tehát ha nincs kialakulva a megfelelő idegi hálózat az
agyadban –, hogyan fogod felismerni az új partnered, az új munkád, az új
házad vagy az új tested? (Úgy is felfoghatod, hogy mindaddig nem tudsz
megnyitni egy Microsoft Word-dokumentumot egy Apple számítógépen,
amíg nem telepíted a Microsoft Word szoftvert.) Ha nem érzed a jövőd
érzelmeit, és nem tudod megteremteni a jövőd energiáját, akkor fel sem
ismered a jövőbeli élményt, amikor rád talál, vagy ha fel is ismered, nem
bízol benne. Ez azért van, mert az energiád és az érzelmi állapotod nincs
összhangban ezzel az élménnyel, ezért ahelyett, hogy bizonyosságot vagy
tudást éreznél, a bizonytalanságtól való félelem kerül előtérbe.
Nagyon sok, a haladó workshopjaimon részt vevő tanítványom mesélte,
hogy a harmadik, negyedik, sőt ötödik mentális mozijánál jár, mert az
előzőkből már minden valóra vált. Mindig lenyűgöz és alázatra int, ha
meghallom, hogy egy-egy teremtés beteljesült. Bármennyire változatosak is
az ilyen manifesztációk, a tanítványokban egyvalami közös: mindannyian
megtanították a testüket, hogy kövesse az elmét egy céltudatosan kijelölt
jövő felé. Ez logikus is, hiszen ha időt fektettél abba, hogy megtanuld,
memorizáld és kialakítsd a jövő neurális hálózatait az agyadban, erre
összpontosítottad a figyelmed. Azt pedig már tudod, hogy az energia oda
áramlik, ahová a figyelmedet fókuszálod.
Nézd csak meg a színes betétlapok 10. tábláját. Ezen egy olyan hallgató
agytevékenysége látható, aki épp mentális mozit néz. Óriási mennyiségű
energia figyelhető meg az agyában, ugyanis mindenestül átadja magát az
élménynek.

Egy újabb lépés: dimenzionálj!

A Mind Movies technológiát máshogy is alkalmazzuk a munkánk során. Ha
a tanulók neurológiailag már feltérképezték a teljes prezentációjukat, arra
kérem őket, hogy válasszanak ki egy jelenetet a mentális mozijukból, és
helyezzék konkrét térbe és időbe, mentálisan három dimenzióban átélve a
jelenetet. Ha figyeltél, feltűnhetett, hogy soha nem használom a
„vizualizáció” szót a tanításaim során. A vizualizáció csupán azt öleli fel,
amit az ember a lelki szemei előtt lát, ezért az élmény laposnak és
kétdimenziósnak tűnhet. Ha például vizualizálod egy autó képét, akkor egy
autó képét teremted meg. Csakhogy én azt akarom, hogy úgy élj át mindent,
hogy mind az öt érzékszervedet használod, és az élmény teljesen olyan lesz,
mint egy valódi, háromdimenziós tapasztalat.
Sokan, akik először találkoznak a munkámmal, nem értik, miért szentelek
olyan sok időt annak, hogy meditáció közben tudatosítsuk azt a „teret”,
amelyet a test elfoglal, és hogy nyissuk meg a figyelmünk fókuszát a testet
körülvevő, valamint afelé a tér felé, amelyet a helyiség a térben elfoglal.
Nos, ez nemcsak az agyi koherenciát segíti, hanem arra is felkészít, hogy
meditáció közben ötvözzük a mentális mozit a kaleidoszkóppal.
Ha egy hallgató elkezdi a dimenzionálást, mielőtt bármit is látna a lelki
szemei előtt, arra kérjük, hogy folyjon bele a jelenetbe tudatként. Amikor
nekilát, tudatosítania kell magában, hogy puszta tudatként van a jelenetben.
Ez azt jelenti, hogy nem azonos a testével, és nincsenek érzékszervei.
Tudatként kezd létezni a tér ürességében, mintha képes lenne látni, hallani,
érezni, ízlelni vagy szagolni.
Amikor tudatára ébrednek, hogy tudatként vannak jelen, arra kérem őket,
hogy válasszanak egy jelenetet a mentális mozijukból. Az agyuk ettől
automatikusan elkezd új szenzoros inputokat kreálni, ami dimenziót ad a
mentális jelenetnek. Ezután arra kérem őket, hogy kezdjék el észlelni, mi
van tőlük jobbra, balra, fölöttük és alattuk. Az érzékelés aktusa
háromdimenziós struktúrákkal, formákkal és térrel tölti meg a jelenetet.
Miközben kiterjesztik tudatukat arra, ami még szerepel a jelenetben, az
érzékszerveik újabb érzékeket vonnak be, és még több forma, struktúra,
idom, textúra, illat, kép, érzés és tér kerül a jelenetbe. Végül, ha már a
jelenet életre kelt az elméjükben, elkezdik belakni a testüket a jelenet
eljövendő terében és idejében – nem azt a testet, amely ott ül a székben, és
meditál, hanem az eljövendő fizikai testüket. Arra kérem őket, hogy érezzék
a karjukat, a lábszárukat, a törzsüket, az izmaikat és így tovább, mígnem azt
érzik, hogy egész testükkel benne vannak a jelenetben. Ekkor már készen
állnak arra, hogy mozogjanak is ebben a térben, és megtapasztalják ezt a
valóságot.
Elméletem szerint ha elég nagy részt aktiválnak abból az idegi hálózatból,
amely a konkrét helyen és időben létező tárgyak, dolgok és emberek számára
van fenntartva, megnő a teljes, holografikus, IMAX-szerű élmények
valószínűsége. Ez azért van, mert amikor a tanítvány végre valóban jelen
van, és belefolyik egy többdimenziós térbe, az agy nagy része bekapcsol,
beleértve azt az idegi architektúrát, amely egyrészt a test szenzoros
(érzékszervi), másrészt motoros (mozgató) funkcióit végzi, illetve az
úgynevezett propriocepciót, vagyis a testünk térben betöltött helyének
érzékelését. A hallgatók ezután már csak azt veszik észre, hogy valódi,
szenzoros élményt élnek át a jövőjükkel kapcsolatban, csukott szemmel, a
jelen pillanatban.
 Nézd meg a színes betétlapok 11. tábláját. Ezen egy olyan tanítványunk
EEG-je látható, aki egy látszólag valóságos mentális mozijelenetet él át
meditáció közben. Jókora adag energia figyelhető meg az agyában,
miközben a jelenetet dimenzionalizálja. Később úgy írta le, hogy teljes,
virtuális érzéki tapasztalást élt át. Szubjektív élményének valóságosságát ez
az objektív EEG-felvétel bizonyítja.
Sok tanítványunk számolt be arról, hogy a meditációs élmény
valóságosabb volt számára bármi más korábbi, ténylegesen megtörtént
tapasztalatnál. Érzékeik felfokozódtak, és külső inger nélkül léptek
ingerületbe, miközben lehunyt szemmel üldögéltek a székben. Sokan
mondták azt is, hogy illatokat éreztek, például kölnit, jázmin- és
gardéniaillatot, vagy az új kocsi sajátos bőrillatát, ahogy képzeletben
beleültek. Hallottam olyanról is, aki konkrét emléket mesélt el, például hogy
érezte a borostát az arcán, a szelet a hajában, vagy azt, hogy a teste megtelt
energiával. Sok hallgató ilyenkor hangokat is hall: harangszót egy európai
templomban, a helységben, ahol épp nyaral, vagy a kutyája ugatását az új
lakásban. Többen azt is mondták, hogy az ilyenkor érzékelt színek
hihetetlenül tiszták és élénkek, nem beszélve az ízekről, például a kókuszról,
a csokoládéról vagy a fahéjról. A különféle érzékek együttes jelenléte
komplex, új élményt jelentett a számukra.
Az ember az öt érzékszerve révén csatlakozik rá a külső valóságra. Ha új
élmény ér minket, általában minden, amit látunk, hallunk, tapintunk, ízlelünk
és szagolunk ezen az öt szenzoros útvonalon jut el az agyba. Ha ez történik,
a neuroncsoportok elkezdenek hálózatokba szerveződni. Amint a neuronok a
helyükön vannak, a limbikus agy kiválaszt egy kémiai anyagot, amelyet
érzelemnek hívunk. Mivel az élmény gazdagabbá teszi az agyat, és olyan
érzelmet vált ki, amely új géneket aktivál a testben, a tanítványnak a gazdag
belső, érzéki élmény pillanatában – anélkül, hogy a külső érzékszervei
valójában működésbe lépnének – megváltozik az agya és a teste, és olyanná
válik, mintha a jövő máris megtörtént volna. Hát nem így működik minden
élmény? Imádom, amikor valaki, aki épp most élt át egy ilyen tapasztalatot,
azt mondja: „Úgysem érted – ott voltam! Tudom, hogy meg fog történni,
mivel már megtörtént, és már át is éltem!” Jól érzi: az élmény valóban már
meg is történt.
Ha teljes körű tapasztalást élünk át ezen a tudatmezőn, és megismerjük a
testetlen energiát, a fizikai valóság sablonként tudja hasznosítani az új
élmény energiáját. Minél több energiát fektetsz a jövőbe, és minél jobban
átéled és érzelmileg megtapasztalod, mielőtt ténylegesen bekövetkezne,
annál erősebb energialenyomat keletkezik az eljövendő valóságodban. A
testednek pedig követnie kell az elmédet ebbe az ismeretlen jövőbe, ugyanis
az energiád már ott van. Ha szüntelenül erre a jövőre fókuszálod a figyelmed
és az energiád, mély szerelembe esel iránta, és mivel a szeretet köt össze
mindent, te is összekapcsolódsz ezzel a jövővel, és magadhoz vonzod.
A Mind Movies és a kaleidoszkóp kapcsán további információt a
weboldalamon találsz: drjoedispenza.com/mindmovies vagy
drjoedispenza.com/kaleidoscope.

Kaleidoszkóp és mentális mozi – meditációs gyakorlat

Haladó workshopjainkon azt mondjuk a tanítványoknak, hogy hozzanak
létre egy mentális mozit, mielőtt megérkeznek a foglalkozásra, hogy
meditáció közben kombinálni tudják a kaleidoszkópos videóval. Először is a
szívünket helyezzük középpontba – erről a 7. fejezetben olvashattál –, majd
perceken át megmaradunk az emelkedett érzelmek állapotában, és ezt az
energiát sugározzuk ki a testünket körülvevő térbe. Ezután az alábbi,
irányított meditáció következik:
Folyj bele a jelen pillanatba, és ha elérted ezt az állapotot, nyisd ki a
szemed, és nézz bele a kaleidoszkópba. Ha már transzban vagy, válts át a
mentális mozidra. Körülbelül nyolc percet tölts el a kaleidoszkóppal, majd
újabb nyolc percet mentális mozinézéssel, ezután ismételd meg a ciklust. Ha
már annyiszor megnézted a mentális mozidat, hogy előre tudod a következő
jelenetét, akkor neurológiailag bevésted az agyadba. Idővel a választott
zenéd egyes részeit is össze fogod kapcsolni a mentális mozi egyes képeivel.
Végül hét percig nézd a kaleidoszkópot, miközben a mentális mozid
zenéjét hallgatod. Miközben transzállapotban a kaleidoszkópba révedsz, és
hallod a zenédet, az agyad asszociáció segítségével automatikusan előhívja a
mentális mozid egyes képeit. Ez még erősebben bevési a jövőre vonatkozó
emlékeket a biológiádba – bizonyos idegi hálózatok automatikusan újra és
újra együtt tüzelnek. Az agyad immár arra programozódott, hogy olyan
legyen, mintha az új jövő már meg is történt volna, miközben az érzelmek új
géneket utasítanak arra, hogy biológiai változásokat idézzenek elő a
testedben, és felkészítsék az új jövődre.
Nézd együtt a kaleidoszkópot és a mentális mozit a fent leírt módon
mindennap egy egész hónapon át, vagy legalább próbáld meg minden
másnap megnézni a mozidat – közvetlenül ébredés után és elalvás előtt.
Naplót is vezethetsz azokról a csodálatos és látszólag véletlen, szerencsés
eseményekről, amelyek – ha utólag visszatekintesz – mintha térképen
jelölnék ki a jövőd megvalósulásának egyes állomásait. Fontold meg, hogy
több mentális mozit is létrehozol – egyet például az egészség és jóllét
érdekében, egy másikat pedig a szerelem, párkapcsolatok és a vagyon
érdekében.
9. fejezet
 SÉTÁLÓ MEDITÁCIÓ

A legtöbb spirituális hagyomány négy meditációs testtartást ismer, mi pedig

mind a négyet alkalmazzuk haladó workshopjainkon. Ezek a következők: az
ülés, amelyben mostanra remélhetőleg már gyakorlatot szereztél; az állás és
a járás, amelyeket az e fejezetben ismertetett meditáció ötvöz; végül pedig a
fekvés. Bár mindegyik testtartásnak megvan a maga haszna, helye és ideje,
egymásra is épülnek, és együttesen segítenek fenntartani és szabályozni a
belső állapotunkat – függetlenül attól, mi történik a külső környezetünkben.
De miért lenne jó ötlet összekötni az ülő meditációt az álló és sétáló
meditációval? Bár ideális úgy kezdeni a napot, hogy ébredés után rögtön
meditálsz, amennyiben nem tudod fenntartani az energiádat és figyelmedet a
nap hátralevő részében, valószínűleg visszazuhansz abba a tudattalan
programba, amely évek óta meghatározza az életed.
Tegyük fel például, hogy ebben a pillanatban fejezted be az ülő
meditációt. Amikor kinyitod a szemed, valószínűleg élénkebbnek,
éberebbnek, tisztábbnak és erősebbnek érzed magad, és készen állsz arra,
hogy elinduljon a nap. Talán a szíved is nyitottabb, befogadóbb és közelebb
van a többi emberhez, vagy lehet, hogy épp most kerekedtél felül valamilyen
tulajdonságodon, magasabb szintre emelted az energiád, és érzelmileg közel
engedtél magadhoz egy új jövőt. A legtöbbször azonban rögtön visszaesel a
tudattalan programokba, és az összes munka, amit abba fektettél, hogy
emelkedett belső állapotot hozz létre magadban, azonnal szertefoszlik egy
véget nem érő feladatlista miatt: ebédet kell főzni, iskolába kell vinni a
gyerekeket, munkába rohanni, rádudálni a másik autósra, aki eléd vág az
autópályán, telefonálni, e-maileket írni, megbeszélésekre rohanni és így
tovább. Röviden: ez nem egy kreatív állapot, hiszen visszatértél a múlt
beidegződött programjaihoz és túlélési érzelmeihez. Ha ez megtörténik,
lecsatlakozol a jövőd energiájáról, lényegében elveszíted azt az energiát,
amelyet meditáció közben nyertél, ahelyett hogy magaddal vinnéd a nap
hátralevő részére. Energetikai értelemben visszatértél a múltadba.
Minthogy én is estem már ebbe a hibába, elkezdtem azon törni a fejem,
hogy a tanulóink hogyan tudnák magukkal vinni ezt az energiát, és
megtestesíteni a nap folyamán. Ezért fejlesztettem ki egy olyan meditációt,
amely az állásra és a járásra épül – így tehát ha már ügyesen tudod emelni az
energiaszinted és a frekvenciád, és világos jövőképet tudsz társítani hozzá,
ez a gyakorlat egész nap segít megőrizni a magas energiaszintet, így lassan
ez válik majd a természetes létmódoddá. Ennek a fejezetnek az a célja, hogy
hozzásegítsen ehhez.

Sétálj be a jövődbe!
Azt már tudod, hogy a nap nagy részében tudattalanul cselekszel, és
fogalmad sincs, mit és miért teszel. Például nem is emlékszel arra, hogyan
jutottál el a munkahelyedre, mert közben egészen máshol járt az eszed,
mondjuk egy pár nappal korábbi veszekedésen, vagy azon gondolkodtál,
hogy mit fogsz írni a párod dühös sms-ére. Az is lehet, hogy egyszerre
három program fut az agyadban – sms-ezel, beszélgetsz és csekkolod az e-
mailjeidet. Észre sem veszed, hogy közben tikkelsz, nem vagy tudatában a
fura testtartásodnak, amelyből mások észreveszik, hogy félénk vagy, és azt
sem tudod, hogy a beszéded, a mimikád és az energia, amelyet magadból
árasztasz, milyen hatást gyakorol a munkatársaidra. Ezek a tudattalan
programok és viselkedési formák azért történnek, mert a tested vette át az
elme szerepét, és ezeknek a programoknak a kombinációjából áll össze a
személyiséged. Mostanra már tudod, hogy ha a test veszi át az elme szerepét,
már nem a jelenben élsz és nem vagy kreatív állapotban; ami azt jelenti,
hogy a céljaid, álmaid és vízióid elérhetetlenek maradnak.
Ha azonban tudatosítod magadban ezeket a tudattalan tetteket és
programokat, akkor aktívan tudsz munkálkodni azon, hogy olyan új
elektromágneses jelet sugározz, amely összhangban van a jövőddel – és
minél többet sugárzod ezt az elektromágneses szignált a kvantummezőbe,
annál hamarabb válsz azzá és válik az a te lényeddé. Ha rezgésszámbeli
egyezés áll fenn az energiád és a kvantummezőben már most létező, jövőbeli
potenciál között, az eljövendő esemény meg fog találni – vagy, ami még
jobb, az új valóság odavonzza majd a tested. Te magad leszel az új sorsod
mágnese, ez a sors pedig ismeretlen, új élményként fog manifesztálódni.
Egy pillanatra képzeld el, hogy már most létezik a jövőbeli valóságod, és
egyfajta anyagtalan energiaként vibrál a kvantummezőben. Képzeld el, hogy
a jövőd egy olyan rezgés, amely most tör elő egy imént megzendített
hangvillából. A kibocsátott hang nem más, mint egy bizonyos frekvencián
vibráló rezgés. Ha te magad is hangvillaként létezel, és úgy változtatod meg
az energiád, hogy a jövőd kvantumpotenciáljaival harmóniában rezonálj,
rákapcsolódsz és ráhangolódsz erre a frekvenciára. Minél tovább tartod az
energiád ezen a frekvencián, annál inkább ezen a harmonikus energián fogsz
vibrálni. Most már rá vagy csatlakozva a jövőbeli valóságra, hiszen
ugyanazon a frekvencián működsz. Minél közelebb kerülnek egymáshoz a
rezgések térben és időben, annál jobban befolyásolják egymást, míg végül
összeolvadnak egyazon frekvenciává. Ez az a pillanat, amikor a jövőd
megtalál. Így teremtesz magadnak új valóságot.
Logikus tehát, hogy abban a pillanatban, amikor az energiád megváltozik,
mert alacsonyabb, túlélési érzelmek kerülnek előtérbe, disszonancia és
inkoherencia alakul ki közted és a jövőbeli valóság között. Immár nem
ennek a lehetőségnek a frekvenciáján rezonálsz, ez pedig azt eredményezi,
hogy elszakadsz attól a jövőtől, amelyet teremteni próbálsz magadnak. Ha
nem tudsz ezzel a reakcióval leszámolni, mivel az adott érzelmek rabjává
váltál, a továbbiakban is ugyanilyen valóságot teremtesz majd, hiszen az
energiád annak a valóságnak felel meg, amelyre reagálsz.
A 3. fejezetben megtanultuk, hogy az összes elképzelhető lehetőség már
most létezik az örök jelenben, és ha túl tudsz lépni azon az identitásodon,
amely testként definiál téged, és hozzáláncol az emberekhez, tárgyakhoz,
helyszínekhez és időhöz, tiszta tudattá válsz. Senki és semmi leszel, kívül
kerülsz téren és időn. Ebben a finom pillanatban tudod meghaladni az anyag
materiális világát és tudsz belépni kvantumszinten az információs és
energiamezőbe. Most, hogy már túljutottál azokon a kötelékeken, amelyek a
fizikai valósághoz fűznek, elkezdődhet a teremtés az egyesült mezőn; ily
módon egy, az anyagi szintet meghaladó energiaszinten végezheted a
teremtést. A tanítványaink legtöbbször ülő pozícióban végzik ezt. Az álló-
sétáló meditáció célja az, hogy segítsen tudatosítani a jelen pillanatot, hogy
egész nap meg tudd őrizni az emelkedett állapotot, hogy nyitott szemmel is
közelebb tudj maradni a jövődhöz és hogy könnyebben és szó szerint be tudj
lépni az új jövődbe.
Ha elkezded gyakorolni a sétáló meditációt, az lesz a legjobb, ha keresel
egy nyugodt helyet a természetben, ahol kevés a zavaró tényező. Minél
kevesebb körülötted az ember és minél kisebb a nyüzsgés, annál könnyebb
megőrizni a koncentrációt. Később aztán, ha már jobban megy, akár egy
plázában, kutyasétáltatás közben vagy bármilyen nyilvános helyen is
gyakorolhatsz majd.
Az álló-sétáló meditáció sok szempontból ugyanolyan, mint az ülő
változat. Először is lecsendesedsz, behunyod a szemed, a figyelmed pedig a
szívedre összpontosítod, miközben légzésed lelassul, és a szívközpontodból
lélegzel ki-be. Ha már érzed, hogy a szívközpontod vezérel, akárcsak az
üldögélős meditációnál, elkezded azokat az érzelmeket ápolni, amelyek a
jövődhöz kötnek.
Ha már teljesen otthon érzed magad ezekben az emelkedett érzelmekben,
néhány percre tárd ki figyelmed fókuszát, és sugározd ezt az energiát a
testeden túlra, míg már nemcsak önmagadban, hanem magad körül is érzed.
Ezután töltsd meg ezeket az emelkedett érzelmeket szándékkal attól
függően, hogy mit szeretnél elérni aznap és a távolabbi jövőben, legyen szó
akár szinkronicitás sugárzásáról, nemesebb életről, a világ jobbá tételéről, új
munkahelyről vagy kapcsolatról vagy bármi másról. Most már új
elektromágneses szignált sugárzol a mezőbe. A különbség csupán annyi,
hogy nem csukott szemmel üldögélve sugárzod magadból a szeretetet és az
emelkedett érzéseket, hanem állva, behunyt szemel, így amikor kinyitod a
szemed, és elkezdesz sétálni, meg tudod őrizni ezt az emelkedett energiát.
Miközben állva maradsz csukott szemmel és nyitott fókusszal, eltereled a
figyelmed a külvilágról, az agyhullámaid pedig bétáról alfára lassulnak. Ez
lecsendesíti a fejedben a gondolatokat, az elemzést és a zajt, és olyan transz-
állapotot idéz elő, amelyben fogékonyabbá válsz a sugalmazásra. Az előző
fejezetből már tudod, hogy minél tovább tudsz megmaradni ebben a
transzállapotban, annál kisebb az ellenállás, hogy új információk hatoljanak
be a tudatalattidba. Amikor emelkedett érzelmi állapotban vagy, ez az állapot
összhangba kerül a jövőddel, és könnyebben elfogadod és elhiszed az
ezeknek az érzelmeknek megfelelő akaratlagos gondolatokat, és könnyebben
megadod magad nekik. Ez azt jelenti, hogy azok a gondlatok, látomások és
képek, amelyeket az elméd ilyenkor hoz létre, túl tudnak jutni az analitikus
elmén, és be tudod úgy programozni az autonóm idegrendszert, hogy az új
jövőd biológiáját teremtse meg.
Miután állva, csukott szemmel megteremtetted az új jövőd energiáját, itt
az idő, hogy kinyisd a szemed, és elkezdj lépkedni. Ne nézz senkire, ne
figyelj oda a körülötted levő dolgokra és tárgyakra. Egyszerűen csak tartsd
nyitva a fókuszod, szegezd a látóhatárra a figyelmed, és maradj meg
transzállapotban. Minél inkább transzban vagy, annál kevésbé valószínű,
hogy a régi, jól ismert minták mentén kezdesz gondolkodni. Közben pedig
az elméd közelebb kerül az új jövőd képeihez, ahelyett hogy a múlt
programjait játszaná le újra meg újra. Most már készen állsz arra, hogy
valaki másként lépj be az új jövődbe.
 Mivel most már a jövőbeli énedként lépdelsz, tudatosítanod kell
magadban, hogy az eddigi éned hogyan járt mindeddig anélkül, hogy
tudatában lett volna. Meg kell változtatnod a testtartásod, a tempód, a
lépteid, a légzésed és a testmozgásod. Mosolyoghatsz is ahelyett, hogy
üresen bámulnál. Meg fogod látni, hogy ha úgy járkálsz, mint egy gazdag
ember, olyan érzésed lesz, mintha máris gazdag lennél. Lemásolhatod egy
bátor ember testtartását, akit csodálsz, sétálhatsz a jövőbeli, egészséges
tested megnövekedett energiájával, vagy járkálhatsz úgy is, mint egy
nyíltszívű, szerető, elfogadó ember. Lényegében tudatosan megtestesíted így
azt, aki mindig is lenni szerettél volna, de a legfontosabb, hogy úgy járkálj,
mint a jövőbeli éned. Elképzelheted például, hogy eltelt egy-két év, és
birtokában vagy azoknak a dolgoknak, amelyekre vágysz. Az a
legfontosabb, hogy a jelenben megtestesítsd ezt az eljövendő személyt. Ha
már most ez az illető vagy, nem kell arra vágynod, hogy valamilyen legyél,
hiszen az átváltozás már meg is történt – már most megtestesíted a jövőbeli
tulajdonságaidat. Egyszerűen csak úgy gondolkodsz, cselekszel és érzel,
mint a jövőbeli éned.
Ha elkezdesz másképp járni, és mindennap gyakorolsz, lassan megszokod,
hogy olyan a járásod, mint egy gazdag embernek, úgy gondolkodsz, mint
egy egészséges ember, úgy állsz, mint egy magabiztos ember és úgy érzed
magad, mint egy szabad, korlátlan és hálás ember (a hála itt azt jelenti, hogy
már meg is történt), ahelyett hogy egy levert, kizsigerelt, megviselt valaki
lennél. Minél többet gyakorolsz, annál inkább megszokássá válik ez az új
létállapot, a megszokás pedig új automatikus gondolkodási, cselekvési és
érzelmi mintákat teremt. Ha elkezded automatikusan érezni és megtestesíteni
ezeket az érzelmeket, beléd költöznek, te pedig valóban azzá válsz, aki lenni
akarsz. A színes betétlapok 12. tábláján egy olyan tanítvány látható, aki
változásokat idéz elő az agyában mindössze egy órával a sétáló meditáció
után.

Az agy előhangolása a jövőbeli emlékekre

A sétáló meditáció arra is jó, hogy létrehozza azokat az emlékeket, amelyek
a lineáris időben még nem történtek meg – lényegében segít emlékezni a
jövőre. Ha emelkedett érzéseket hozol létre csukott szemmel, ezt az energiát
sugárzod ki a tested energiamezőjén túlra, majd kinyitod a szemed, és
elkezdesz úgy sétálni, hogy a szíved vezet (és nyitott szemmel átéled ezeket
az emelkedett érzelmeket). Minél inkább érzed az érzést, annál jobban
azokra a képekre és gondolatokra fogsz figyelni, amelyek létrehozzák
ezeket. Ez a folyamat automatikusan frissíti az idegi áramköreidet, azzal,
hogy új, belső élményt hoz létre. Az élmény gazdagabbá teszi az agyat, és
emlékeket raktároz el, így már nem a múltban él, hanem a jövőben. Minél
jobban testesíted meg az emelkedett érzelmeket, az agyad és a tested annál
inkább olyan lesz, mintha a jövőbeli élmény már meg is történt volna. Ez
gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jövődre emlékszel.
A transzállapot megőrzése azért fontos, mert ahogy ráhangolod a tested a
jövőre, és megváltoztatod a belső világod, hosszú távú emlékeket hozol
létre. Mivel az energia oda áramlik, ahová a figyelmedet összpontosítod,
akár a mentális mozidból is bevillanthatsz részleteket, miközben elképzeled,
megtestesíted és érzed a jövőd. Mindeközben a mentális mozik a jövőd
energetikai és biológiai térképévé válnak. A jövőbeli érzelmek (a jelen
pillanatban történő) átélésének aktusa és az ilyen érzések szándékokkal való
párosítása két dolgot eredményez: egyfelől új áramköröket telepít az
agyadba, hogy létrejöjjön a jövő útját ábrázoló térkép, másfelől pedig
létrehozza a jövőbeli érzelmi vegyületeket, ami új géneknek ad jelzést új
módon, így kondicionálva arra a tested, hogy készüljön fel az új sorsára.
Ne feledd, hogy ez a meditáció nem arról szól, hogy mit kapsz az élettől,
hanem arról, hogy kivé válsz – vagy hogy ki vagy a valakivé válás
folyamatában. Ha meg akarod „kapni” vagy „szerezni” a vagyont, a sikert,
az egészséget vagy a párkapcsolatot, továbbra is arra kondicionálod magad,
hogy azt hidd, te magad és az a valami, amit meg akarsz szerezni, két
különálló dolog. Valójában azonban minél inkább a jövőbeni éneddé válsz,
annál jobban fog a valóság alkalmazkodni az új létállapotodhoz. A szüntelen
és tudatos átváltozás az, ami segít megőrizni az új sorsoddal való
összhangot. Minél többet gyakorlod a sétáló meditációt, és minél tovább
járkálsz eljövendő énedként, annál inkább képessé válsz arra, hogy nyitott
szemmel megváltoztasd a létállapotodat, mint ahogy korábban behunyt
szemmel. Ha eleget gyakoroltad, akkor nemcsak magaddal viszed az
energiát egész nap, hanem meg is testesíted. Az efféle ismétlés növeli
benned a tudatos jelenlétet az ébrenléti órákban, és hamarosan, anélkül hogy
észrevennéd, automatikusan elkezdesz máshogy cselekedni, gondolkodni és
érezni. Ezzel az új személyes valóságodra programozod az új személyiséged.
Egyszer csak, ki tudja, mikor, azt veszed észre, hogy automatikusan úgy
járkálsz, mint egy boldog ember, úgy viselkedsz, mint egy bátor és
együttérző vezető, úgy gondolkodsz, mint egy nemes, hatalmas géniusz és
úgy érzed magad, mint egy rátermett, gazdag vállalkozó. A nap közepén
talán felfigyelsz rá, hogy eltűnt a testedből a fájdalom, mivel annyira
teljesnek, korlátlannak és életvidámnak érzed magad. Az eddig elvégzett
munka megszokássá tette, hogy úgy viselkedsz, mint az, aki lenni szeretnél.
Ez azért van, mert kiépítetted az áramköröket, és azt az utasítást adtad a
látens génnek, hogy gondolkodjon, cselekedjen és érezzen az eddigitől eltérő
módon. Biológiai értelemben azzá a személlyé váltál.
A tudatos jelenlét és a jövőbeli éned megtestesítése naponta többször is
megtörténhet. Képzeld csak el, hogy várod egy barátod, aki késik, de te
ahelyett, hogy idegeskednél, a jövőd energiáját generálod. Amikor dugóban
ülsz, ahelyett hogy dühöngenél, gyakorold azt, hogy nyitott szemmel a jövőd
energiájára hangolódsz. Legközelebb, ha sorban állsz a közértben, nem azon
merengsz, hogy az előtted álló mi mindent vásárolt össze, hanem a
gondolataidat abba az irányba tereled, ahol hihetetlenül hálás vagy az új
életedért, és úgy sétálsz, mintha a jövőbeli éned lennél. Amikor a kocsihoz
sétálsz a parkolóban, vagy kiüríted a postaládát, automatikusan erővel tölt el
az új életed gondolata. Ezután elkezded elfogadni és elhinni az ennek az
érzelmi állapotnak megfelelő gondolatokat, és megadod magad nekik,
közben pedig a tested olyan kémiai anyagokat kezd előállítani, amelyek
megfelelnek ennek az érzelmi állapotnak. Így kezded el programozni az
autonóm idegrendszered az új sorsra. Minél többet gyakorolod, annál kisebb
a valószínűsége, hogy visszatérsz robotpilóta-üzemmódba, és elmulasztod a
jelen pillanatot.

Sétáló meditáció – gyakorlat

Először is keress egy csöndes helyet a természetben. Próbálj meg eltávolodni
a külső környezettől, és horgonyozd le magad a jelen pillanatnál azzal, hogy
behunyod a szemed. Add át az irányítást a szívközpontnak, ahol a lélek és a
szív találkozik az egyesült mezővel, és irányítsd az emelkedett érzelmeket –
hálát, örömöt, inspirációt, együttérzést, szeretetet és így tovább – ebbe a
központba. Ha teljes szívből akarsz hinni az új jövődben, tárd ki és aktiváld.
Összpontosítsd a figyelmed a szívre, és hagyd, hogy a lélegzeted ki-be
áramoljon ezen a központon – egyre lassabban, egyre mélyebben és egyre
ellazultabban – mintegy két percen át. Ezután két-három percre térj vissza a
szívből jövő, emelkedett érzelmek teremtéséhez. Sugározd ki ezt az energiát
a testedet körülvevő térbe, és maradj vele. Hangolódj rá a jövőd energiájára.
Néhány perc után fogalmazz meg magadban egy világos szándékot.
Kiválaszthatsz egy szimbólumot is, amely a jövőd energiájához fűződő
kapcsolatot jelképezi, ahogyan a 3. fejezetben olvashattad. Változtasd meg a
létállapotod ezekkel az emelkedett érzelmekkel, és fókuszálj arra, hogy ezt
az új elektromágneses szignált sugározd ki a mezőbe. Maradj meg ebben az
állapotban két-három percig.
Most nyisd ki a szemed, és anélkül hogy ránéznél bármire vagy bárkire,
nyisd meg a fókuszod, miközben rajta tartod a figyelmed a testedet
körülölelő téren, és megőrzöd a transzállapotot. Kezdj el nyitott szemmel
sétálni, de ne ess ki a transzból. Minden egyes lépéssel ezt az új energiát
testesítsd meg – annak a frekvenciáját, amit az új jövődben teremtesz, bármi
legyen is az. Ha magaddal viszed ezt az energiát a nap hátralevő részére, az
éber óráidra, és új énedként járkálsz, ugyanazokat a neurológiai hálózatokat
aktiválod és ugyanazt a mentális szintet hozod létre, mintha csukott szemmel
meditálnál.
Ezután jusson eszedbe a jövőd. Hagyd, hogy a képek jöjjenek-menjenek,
csak érezd és testesítsd meg őket. Urald őket. Válj eggyé velük. Járkálj
tovább nagyjából tíz percig, majd állj meg, hogy újrakalibrálj. Hunyd le újra
a szemed, és emeld meg az energiaszinted. Maradj jelen ezzel az energiával
öt-tíz percen át. A következő tíz percben nyitott szemmel, céltudatosan, de
még transzban sétálgass jövőbeni énedként. Minden megtett lépéssel ezt az
új energiát testesítsd meg, így ugyanis közelebb kerülsz a sorsodhoz, és a
sorsod is közelebb kerül hozzád.
Csinálj meg két ilyen ciklust. A második kör után állj meg, még egyszer
utoljára állj mozdulatlanul, és erősen összpontosíts arra, hogy érzed magad
úgy, hogy a negyedik energiaközpontod nyitva van. Ezt a lehetőséget arra is
használhatod, hogy megerősítsd, kinek gondolod magad az érzéseid alapján.
Ha például korlátlannak érzed magad, ezt szavakkal is kimondhatod:
„Korlátlan vagyok.” Ezután tedd a kezed a gyönyörű szívedre, és merd elég
értékesnek érezni magad ahhoz, hogy megkapd mindazt, amit teremtettél
magadnak. Emeld energiádat a csúcsra, érezz hálát és megbecsülést.
Végül ismerd fel magadban az istenit – az energiát, amely mindent eltelít
élettel. Köszönd meg az új életed, mielőtt valóra válna. Miközben elismered
magadban az erőt, kérd azt, hogy az életed teljen el nem várt csodákkal és
egybeesésekkel, amelyek a létezés örömét váltják ki belőled. Sugározz
magadból szeretetet, miközben a létezésbe szereted az új életed.
10. fejezet
 ESETTANULMÁNYOK: VALÓRA VÁLTOTT
ELMÉLETEK

Az alábbi esettanulmányokban hozzád hasonló embereket ismerhetsz meg,

akik szintén időt szakítottak arra, hogy számtalan elfoglaltságuk mellett új
jövőt teremtsenek maguknak. Mindennap e jövőkép mentén határozták meg
magukat, nem pedig a múlt emlékei alapján. Mondhatjuk úgy is, hogy
jobban szerették a jövőjüket, mint a múltjukat. A mindennapos gyakorlás és
az előző három fejezetben ismertetett módszerek elsajátításával
természetfelettibbé váltak. Figyeld csak, milyen egyszerűen csinálták!

Tim megszerzi jövője kulcsát

Egy seattle-i haladó workshopon, amely általában egybeesik halloweennel,
arra szoktuk kérni a hallgatókat, hogy az első este öltözzenek úgy, ahogyan
jövőbeli énjükként fognak. Tim természetfeletti szváminak öltözött. Mindig
is szvámi akart lenni, azt az életmódot élte, már egész fiatalon elköltözött
szülőföldjéről, Connecticutból, hogy egy asramban tanulhasson. A
foglalkozás elején a résztvevők egy kis ajándékot kaptak – egy kulcsot,
amely a jövőbeli énjükhöz vezető út megnyitását jelképezte.
Tim már számos haladó workshopon vett részt. Amikor először készített
mentális mozit, egy arany- és ezüstérméket ábrázoló képet is bevágott a
jelenetek közé. Éveken át próbálta magát megadni a félelem érzésének, ám
egyszer csak rájött, hogy a félelem mögött valójában az értéktelenség érzése
lapul. Tim számára tehát az érmék az értékességet szimbolizálták.
„Mindenki vagyont akar szerezni – mondta egyszer –, de mivel én a
spiritualitás útját jártam, jógáztam meg csupa olyan dolgot csináltam, ami
ezzel jár, az a mentalitás alakult ki bennem, hogy szegénynek kell lennem, el
kell fogadnom a szegénységet, ha nem akarok bort inni és vizet prédikálni.
Az arany- és ezüstérmék tehát számomra nem az anyagi javakat jelentik,
csupán azt, hogy elég értékes vagyok ahhoz, hogy kapjak.”
Tim Seattle-ben újabb képeket adott a mentális mozijához, hogy
továbbfejlessze a jövőképét. Az értékesség újabb jelképeként belevett egy
kínai írásjelet, a vagyon jelét, ám mivel soha nem vágyott pénzre, azt írta a
szimbólum alá, hogy befolyás. Azért tetszett neki ez a szó, mert úgy érezte,
jól kifejezi azt, ahogyan a dolgok az emberhez folynak vagy áramlanak.
Bár Tim gondolkodása meglehetősen analitikus, miután elégszer
megnézte a mentális moziját a kaleidoszkóppal együtt, rájött, hogy
könnyedén ki tudja kerülni az analitikus elmét, és be tud jutni a tudatalattiba,
az operációs rendszerbe, ahol át tudja programozni a jövőjét.
A workshop alatt, amikor a mentális mozi egyik jelenetének
dimenzionálására került sor, mély élményt élt át. Boldogságot érzett, majd
rendkívül lelkes életimádatot, amely szinte égette a szívét. Úgy érezte, az
egész világot lángra tudná lobbantani. Ezután meditáció közben azt
mondtam a tanítványoknak, hogy ideje megnyílni és elfogadni. Tim
energiája ekkor kezdett bejutni a testébe.
„Nem tudom, honnan jött ez az energia, de olyan volt, mintha valaki
kinyitott volna egy csapot – mesélte. – Azonnal elteltem vele. Az energia a
fejem tetején áramlott be és a kezemen át távozott. Tenyérrel lefelé ültem,
ám az energia tudatos kontroll nélkül felemelte és felfelé fordította a kezem.
Elvesztettem a térbeli és időbeli tájékozódást, és fogalmam sem volt, hol
vagyok. A meditáció hátralevő részét eksztatikus, egzaltált állapotban
csináltam végig. Valahogy tudtam, hogy minden megváltozik, és soha többé
nem leszek ugyanaz, mint aki addig voltam.”
Amikor az energia elárasztotta, úgy érezte, hogy az értékesség üzenetét
hordozza magában, ezután ugyanis soha többé nem lett a régi önmaga.
„Biztos vagyok benne, hogy az új információ, amely elárasztotta a testem,
átírta a DNS-em és kitörölte a régi énem, mivel a személyiségem e része
örökre eltűnt” – mesélte. Amikor hazament Phoenixbe, ahol egy bútorboltot
vezetett, hétfő reggel szokott módon munkába állt. Csütörtökön beállított
hozzá egy nő, aki évekkel azelőtt vett tőle egy kanapét. Összebarátkoztak, és
a nő azóta is két-három hetente benézett hozzá egy kis beszélgetésre.
Közben nyugdíjba ment, és most azért jött el hozzá, hogy bejelentse,
elkészítette a végrendeletét, és arra kérte, legyen ő a végrehajtója. Tim
megtisztelve érezte magát, és köszönetet mondott. „Itt van – mondta a nő, és
letette a papírt az asztalra egy kulcs kíséretében. – Olvasd el!” Tim elkezdte
olvasni, és kiderült, hogy a barátja nemcsak végrehajtónak jelölte ki, de
ráhagyott 110 000 dollár értékű arany- és ezüstérmét. A kulcs, amelyet az
asztalra tett, a széf kulcsa volt, ahol az érméket tartotta (amelyek
természetesen pont olyanok voltak, mint Tim mentális mozijában). Timnek
azonnal eszébe jutott a kulcs a jövőhöz, amelyet a seattle-i haladó
workshopon kapott. Ugye hogy megérdemelte?

Sarah nem éri el a talajt

2016. május 1-jén Sarah háta súlyosan megsérült, amikor megpróbálta
megakadályozni, hogy egy öttonnás hajó egy dokkba ütközzön. Csaknem két
hónapig szörnyű kínokat állt ki, miközben gyógytornát végzett, egy csomó
gyógyszert szedett és számtalan látogatást tett a csontkovácsnál. Miután
semmi nem segített, az orvosok műtétre jegyezték elő. Előtte azonban még
úgy döntött, eljön egy haladó workshopomra Cancúnba.
Olyan kínokat állt ki, hogy a fia azt javasolta, hozzon magával
kerekesszéket. Sarah ezt nem akarta. Amikor azonban megérkezett a
szállodába, fájdalmában összeesett. Később, amikor habszivacson lebegett a
medencében, súlyos görcsök törtek rá, ahogy ki akart szállni.
Sarah már ismerte a munkásságom, így Cancúnba eleve magával hozott
egy meditációs párnát és a mentális moziját. Filmjében egészségesnek és
erősnek ábrázolta magát, és újra tudott futni. Kosárlabdázott a fiával és
lacrosse-t játszott a lányával. Valahányszor azt látta a mozijában, hogy
jógázik, átérezte azt az örömöt, amelyet akkor érezne, ha újra tudna jógázni,
és ha csak meghallotta a mentális mozija zenéjét, megnőtt az energiája.
Az első néhány nap alatt, amikor a törzsizmait edzette és energiát szívott
fel a gerince mentén a légzéstechnikával, úgy érezte, lüktetni kezd az
ülőidege. Mintha csak egy meleg elektromos áram futott volna végig az
idegein. Ugyanakkor azt képzelte el, hogy az energia gyógyító fény
formájában emelkedik fel a gerincoszlopa mentén.
Azzal kezdte a harmadik napját, hogy addig keresgélt az interneten, amíg
talált egy képet egy légi jógát gyakorló nőről. Egész nap ez a kép járt a
fejében. Aznap délután a hallgatóink a kaleidoszkóppal és a mentális
mozijukkal dolgoztak. Miután tiszta tudatként a kvantummezőbe áramoltak,
arra kértem őket, hogy dimenzionalizáljanak egy jelenetet a mentális
mozijukból. A meditációt követően azt mondtam nekik, feküdjenek le a
földre – csakhogy Sarah, ahogy később elmondta, nem találta a padlót.
Egyre mélyebbre nyúlt, de nem volt sehol. Hirtelen azt vette észre, hogy egy
másik dimenzióban van, és teljes, IMAX-szerű érzéki tapasztalatot él át – de
érzékszervek nélkül. A mentális mozijának egy jövőben játszódó jelenetét
élte meg. Elég áramkör aktiválódott az agyában ahhoz, hogy belső élménye
éppolyan valóságos legyen, mint akármelyik külső tapasztalása élete során.
Nem pusztán vizualizálta a jelenetet – benne volt, benne élt.
„Rájöttem, hogy egy másik valóságban vagyok, egy másik időben és
térben: a saját jövőmben – mondta később. – Tényleg jógáztam. Fejjel lefelé
lógtam, és a padló nem volt sehol. Hiába nyújtottam ki a karom, egyre csak
ide-oda lengtem egy gyönyörű vörös selyemkendőben. Azt éreztem, hogy
megszabadultam a fájdalmaimtól. Szabadon hintáztam a térben.” Végül
mégis lefeküdt, miközben örömkönnyek folytak végig az arcán. Mire a
meditáció véget ért, Sarah fájdalma semmivé lett.
„Rögtön tudtam, hogy meggyógyultam – mondta. – Le voltam nyűgözve
az elmém hatalmától, és óriási hálát éreztem. Azóta is egyre több dolog válik
valóra a mentális mozimból – sőt a mozim nem is tud lépést tartani az
életemmel.”

Terry besétál az új jövőjébe

2016 szeptemberében, miközben Terry épp sétáló meditációt végzett
Ausztrália egyik gyönyörű tengerpartján, mély élményben volt része. A
meditáció vége felé, amikor megállt, azt érezte, hogy közelebb került a
világhoz, felderült, jókedve lett, és szinte szétáradt. Az instrukcióimat
követve megnyílt a mező felé, és megfogalmazta, hogy megérdemli az
eljövendő életét. Hirtelen, minden előzmény nélkül azt érezte, hogy
elektromos áramütés éri a fejtetőn keresztül, ami végighalad egészen a
szívéig. Ahogy az energia végigfutott a testén, a combján, majd a lábán, a
lábszárai elkezdtek fékezhetetlenül remegni.
„Csak úgy tudom leírni, hogy intenzíven rázkódtam belülről – mesélte
később. – De ez olyan energiaáram volt, amelyet a testem soha nem
tapasztalt. Úgy éreztem, el fogok esni. Ekkor vesztettem el végképp a
tudatos kontrollt a testem alsó része fölött.” Sírásban tört ki, és ezzel együtt a
teste és az elméje is elengedte magát. Mintha megállt volna az idő.
Megértette, hogy a teste most adja meg magát az évek alatt feloldatlan
érzelmeknek. Az elektromosság továbbáramlott, ő pedig azt érezte, hogy egy
hatalmas, sűrű, sötét anyag zuhan le a testéről.
„Azt hiszem, ez az anyag olyan trauma volt, amely nemcsak a jelenlegi,
hanem a korábbi életeimben halmozódott fel – emlékezett vissza. – Benne
volt az is, amit akkor éltem át, amikor apám nyolcéves koromban majdnem
belehalt egy öngyilkossági kísérletbe, ami az egész életemre árnyékot vetett,
mert megakadályozta, hogy elfogadjam a feltétlen szeretetet.” Azt érezte,
hogy korlátozó meggyőződései – amelyek jó részére mély érzelmi
kondicionálással és mások tudattalan meggyőződései révén tett szert –
egyszerűen feloldódnak.
„Minden, ami nem illett bele abba, aki valóban vagyok, egyszerűen
lezuhant rólam – mondta. – Átéltem az igazi felszabadulást, valami olyasmit,
ami iránt a lelkem nagyon régóta vágyakozott. Abban a pillanatban tudtam,
hogy a lelkem azért vezetett épp erre a tengerpartra épp ebben az időben,
ezek közé az emberek közé, hogy elvégezhessem ezt a fontos munkát.”
Térdre zuhant, és azt érezte, hogy mindent elsöprő szeretet áramlik végig
rajta. Letaglózva ettől az erőtől, a homokban térdelve megértette, hogy az
összes döntése, amelyet eddig a pillanatig hozott, kellett ahhoz, hogy
eljuthasson ehhez a megrendítő pillanathoz. Ráébredt, ki is volt az az énje az
elmúlt évben, aki mindennap szorgalmasan elvégezte a meditációkat, és
közben szerelmes lett saját magába. Tudta, hogy abban a pillanatban a
jövőbeli énje szólította fel a múltbeli énjét, hogy élje át a mély szeretet
élményét.
Amikor visszatért a háromdimenziós, érzékszervi valóságba, mindent
elsöprő békét érzett, és azt, hogy eggyé vált mindennel maga körül. Azt
mondja, visszatalált fizikai, mentális, érzelmi és spirituális énjéhez, és
sokkal inkább önmagának érezte magát, mint korábban bármikor.
„Ez az élmény arra figyelmeztetett, hogy én magam is, mint az összes
többi ember, az isteni energia része vagyok, és én is érdemes vagyok rá,
hogy megkapjam.”
11. fejezet
 TÉRIDŐ ÉS IDŐTÉR

Háromdimenziós univerzumban élünk (az uni jelentése egy), ahol minden

létezőt emberek, tárgyak, helyszínek és időpontok alkotnak.
Legnagyobbrészt tehát a részecskék és az anyag dimenziójáról van szó.
Érzékszerveink révén formaként, struktúraként, tömegként és sűrűségként
érzékeljük a dolgokat. Ha mondjuk egy jégkockát, egy telefont vagy egy
szelet almás pitét raknék eléd, az érzékszerveid nélkül nem tudnád
megtapasztalni őket: az érzékszervek teremtik meg a fizikai valóság
élményét.
A jégkockának, a telefonnak és az almás pitének magassága, szélessége és
mélysége van, és csak azért létezik számodra, mert látod és hallod, meg
tudod tapintani, érzed az ízét, az illatát. Ha elvesztenéd mind az öt
érzékszerved, képtelen volnál megtapasztalni a fizikai tárgyakat, mivel nem
kerülnének be a tudatodba; szó szerint nem léteznének a számodra, hiszen
ebben a háromdimenziós valóságban nem tudod megtapasztalni őket az
érzékszerveid nélkül. Vagy mégis?
Az asztrofizika szerint ebben a háromdimenziós birodalomban – az ismert
univerzumban (amit hívjunk csak téridőnek) – végtelen mennyiségű tér van.
Gondolkodj el ezen egy percre! Ha erről a kakasülőről, amelyet Földnek
hívunk, feltekintünk az éjjeli égboltra, az univerzum aprócska szeletét látjuk
csupán. Számunkra végtelennek tűnik, a végtelen azonban még ennél is
nagyobb. Más szóval a téridő birodalmában a tér örök – sehol nincs vége,
örökké tart. De mi a helyzet az idővel?
Az ember az időt általában úgy tapasztalja meg, hogy a testével halad a
térben. Öt percig tart például, amíg leteszed ezt a könyvet, kimész a
konyhába, töltesz egy pohár vizet, és visszajössz. Ez azért van, mert az
elmédben keletkező gondolat hatására létrejött benned egy kép arról, mit
fogsz csinálni a konyhában, te pedig ezt a gondolatot végre is hajtottad, és
közben megtapasztaltad az időt azzal, hogy a tér egyik pontjáról átmentél a
másikba.
Mielőtt kimentél a konyhába, és miközben a széken üldögéltél, amikor
tudatosult benned a konyha és a jelenlegi pozíciód közti viszony, a tudat két
pontjának elszakadását élted meg: az ülőhelyedét és a konyháét. Ahhoz,
hogy áthidalj egy hézagot két tudatpont között, térben kellett mozognod, ez
pedig időbe telt. Logikus tehát, hogy minél nagyobb a tér vagy a távolság két
pont között, annál tovább tart eljutni egyik pontból a másikba. Ugyanez
megfordítva is igaz: minél nagyobb sebességgel mozogsz két pont között,
annál rövidebb időt vesz igénybe.
A tárgyak térbeli mozgásához szükséges mérhető időtartam képezi az
alapját a newtoni fizikának (más szóval a klasszikus mechanikának). A
newtoni világkép szerint ha ismerjük egy adott tárgy bizonyos
tulajdonságait, például az erőt, a gyorsulást, az irányt, a sebességet és a
megtett út hosszát, előrejelzéseket tehetünk az idővel kapcsolatban. A
newtoni fizika tehát az ismert dolgokra és a kiszámítható következményekre
épül. Mondhatjuk tehát, hogy ha két tudatpont között távolság van, akkor az
egyik tudatponttól a másikhoz vezető út során összeomlik a tér. A
térösszeomlás eredményeképpen tapasztalod meg az időt. Nézd meg a 11.1
ábrát, így jobban megérted a tér és idő összefüggését háromdimenziós
világunkban.
Lássunk egy újabb példát. Ha be akarom fejezni ezt a fejezetet, ahhoz
időre van szükségem. Lehet, hogy nem nagyon kell mozognom térben,
mégis megtapasztalom az időt. Miért van ez? Azért, mert ahol épp állok e
fejezet írása közben, az a tudatom egyik pontját jelenti, a fejezet befejezése
pedig egy másik tudatpont. A fejezet befejezése egy jövőbeli pillanatot
jelent, amely különbözik a jelen pillanattól. A kettő között eltelt idő, vagyis
a tudat két pontja közti rés bezárása nem más, mint az idő élménye. Ha
megnézed még egyszer a 11.1 ábrát, jobban megérted az idő természetét.
Ahhoz, hogy eljussak a fejezet végére, újra és újra meg kell tennem
valamit. Ha abbahagyom az írást, és valami másba fogok, például megnézek
egy filmet, több időmbe fog kerülni, hogy elérjem a kitűzött célom; ezért
tehát ahhoz, hogy elérjem azt a célom, hogy befejezem a fejezetet, a
tetteimet folyamatosan hozzá kell igazítanom a szándékaimhoz.
 11.1 ábra
Miközben az egyik tudatponttól a másikig haladunk, megtapasztaljuk az időt. Ha összeomlik a tér a háromdimenziós világunkban, idő jön létre

Ebben a háromdimenziós, anyagi világban – minthogy az érzékszerveink

segítségével tájékozódunk a térben – a figyelmünket legnagyobbrészt a
fizikai létezőkre, emberekre, tárgyakra és helyszínekre fókuszáljuk. Ezek
mind anyagi és lokalizált dolgok (ez azt jelenti, hogy a térben és az időben
helyezkednek el). Mind olyan tudatpontok, amelyek révén a szeparáció
élményét tapasztaljuk meg. Ha például a legjobb barátodat nézed, aki
szemben ül veled az asztal másik végén, vagy kitekintesz a parkolóban álló
kocsidra, észleled a barátod vagy a kocsid és a közted levő teret. Te itt vagy,
a barátod vagy a kocsid amott. Hasonlóképp: az álmaid és céljaid esetében a
jelen pillanatban elfoglalt helyed, valamint az álmaid jövőbeli valósága
közötti tér szintén a szeparáció élményét teremti meg. Nyugodtan
kijelenthetjük tehát a következőket:
1. Ahhoz, hogy tájékozódni tudjunk ebben a háromdimenziós
valóságban, szükségünk van az érzékszerveinkre.
2. Minél többet használjuk az érzékszerveinket arra, hogy a
valóságunkat definiáljuk velük, annál inkább átéljük a szeparáció
élményét.
3. Minthogy a háromdimenziós valóság nagy része az érzékszerveinken
alapul, a tér és az idő élményt teremt, amelyben elkülönülve érezzük
magunkat mindenkitől, mindentől, minden helytől és minden
időponttól.
 4. Minden anyagi dolog egyetlen helyet foglal el a térben és az időben.
A fizikában ezt hívják lokalitásnak.
Ebben a fejezetben a valóság két modelljét hasonlítjuk össze és tárjuk fel: a
téridőt és az időteret. A téridő nem más, mint a newtoni fizika világa, amely
az ismert dolgokra épül, megjósolható eredményeket tud adni és anyagi
természetű, tehát nem más, mint az a háromdimenziós univerzum, amelyben
mindannyian élünk (és amely végtelen térből áll). Az időtér, a kvantum nem
fizikai jellegű világa nem más, mint egy fordított valóság, amely az
ismeretlen dolgokra, a végtelen lehetőségekre, az energiára, a többdimenziós
multiverzumra épül, amely szintén életünk valós színtere (és amelyet a
végtelen idő alkot).
A valóság természetével és észlelésével kapcsolatos meggyőződéseidet
fogom tehát megkérdőjelezni. Ha ugyanis többdimenziós lényként szeretnéd
átélni az én misztériumát, bizonyos útmutatóra lesz szükséged.

A stressz és a túlélőmód általánossá válásának következményei

Minthogy az érzékszerveinkkel figyeljük meg és határozzuk meg a
valóságunkat, olyan testeknek tekintjük magunkat, amely térben és időben
él, ám nem azonos a környezetével. Idővel ez az interakció alakítja ki az
identitásunk élményét. Egész életünk során – a különböző időpontokban és
helyszíneken az egyes emberekkel, tárgyakkal és dolgokkal történő
interakciók során – fejlődik identitásunk személyiséggé. A külső
környezetünkkel történő interakciók minősége maradandó emlékeket teremt,
és ezek az emlékek határozzák meg, kivé válunk. Ezt a folyamatot hívjuk
tapasztalásnak, és az életben szerzett tapasztalataink alakítják ki énünket.
Mint tudod, a legtöbb ember személyisége a múltban átélt élményeken
alapul.
Ahogy a 8. fejezetben már szó volt róla, az agyunk számára az anyagi
tárgyak, dolgok, emberek és helyszínek, amelyeket mindennap átélünk,
bizonyos minták formájában jelentkeznek, és ezeket a mintákat hívjuk
emlékeknek. Amennyiben az én a múltból származó emlékeink terméke,
akkor az emlékek az ismert dolgokon alapulnak; következésképpen
háromdimenziós világunk legnagyobbrészt ismert dolgokon alapul. A
legtöbb ember figyelme erre a világra irányul. Ha a külső világod minden
anyagi összetevője összhangban van a múltból származó emlékeiddel,
ismerősnek érzékeled őket. Ilyenkor a fizikai valóságot veted össze az
agyadban található neurológiai hálózatokkal. Ezt hívják mintafelismerésnek,
és a legtöbb ember e folyamat révén érzékeli a valóságot a múlt szemüvegén
keresztül.
Mondhatjuk tehát, hogy nem elég, hogy anyagi lények vagyunk ebben a
dimenzióban, de egyenesen korlátok közé szorítva, rabszolgaként élünk –
hiszen olyan testként értelmezzük magunkat, amely egy adott környezetben,
egy adott időpontban él, figyelmünk fókusza pedig sokkal inkább az anyagra
helyeződik, mintsem az energiára. A kvantum felől nézve a figyelmünket a
fizikai részecskére (az anyagra) összpontosítjuk, nem pedig a lehetőségek
anyagtalan hullámára (az energiára). Így történik aztán, hogy teljesen
elmerülünk ebben a háromdimenziós valóságban.
Ha mindehhez még stressz is társul, a testünk elkezd energiát elvonni a
minket körülvevő láthatatlan elektromágneses energiamezőből annak
érdekében, hogy kémiai anyagokat állíthasson elő. Minél nagyobb a stressz
frekvenciája, intenzitása és időtartama, a testünk annál több energiát használ
el. Ezeknek a kémiai anyagoknak olyan a természetük, hogy megerősítik az
érzékeinket, emiatt pedig még inkább az anyagi, az ismert dolgokra
figyelünk. Ha ez a testünket körülvevő, létfontosságú energiamező
zsugorodni kezd, sokkal inkább anyagnak, mintsem energiának érezzük
magunkat. Valójában ha lelassul a frekvenciánk, a testünk sűrűbbé válik,
energiánk pedig elfogy.
Ahogy korábban már volt róla szó, rövid távon ez nem is okoz problémát;
ha például valamilyen veszély, krízis vagy ragadozó leselkedik ránk –
igazából az üss vagy fuss reakció az emberi evolúció egyik sarokköve.
Ebben az állapotban a stresszhormonok kiélesítik az érzékeinket, figyelmünk
fókuszát pedig beszűkítik arra az anyagi dologra, amely veszélyt jelent ránk
a külső környezetben. Ha ez történik, a neokortex – az agyunknak a
szenzoros érzékelésért, a motoros parancsokért, a térbeli logikáért és
nyelvhasználatért felelős része – aktiválódik és izgalmi állapotba kerül. A
túlélés érdekében testünkre és a külső fenyegetésre irányítja figyelmünk
fókuszát, így a vélt vagy valós veszély pillanata, valamint a fizikai biztonság
elérésének pillanata között eltelt időre, tehát két tudatpont közti hézagra
összpontosítunk. Minél több stresszt élünk át, annál inkább a szeparáció
élményét tapasztaljuk meg.
A 2. fejezetből már tudjuk, hogy a túlélési mód hosszú távú
következményeinek egyike, hogy elkezdünk rabjává válni ezeknek a
stresszhormonoknak. Minél inkább rájuk szokunk, annál jobban elhisszük,
hogy a tér adott pontjához kötődő testek vagyunk – vagyis hogy egy adott
térbeli helyen élünk és egy adott pontot foglalunk el a lineáris időben. Ez
mániákus, őrült állapotot eredményez, amelyben a figyelmünket folyton az
egyik személyről, problémáról, dologról vagy helyszínről a másikra
összpontosítjuk a külső környezetünkben. Az az evolúciós vonás, amely
valaha még a védelmünket szolgálta, ellenünk fordult, mi pedig szüntelenül
vészhelyzetüzemmódban élünk és egyfolytában az idő miatt aggódunk.
Minthogy nem tartjuk elég biztonságosnak a külső környezetünket,
figyelmünk egészét erre fordítjuk.
Mivel külvilágunk így valóságosabbnak tűnik számunkra, mint a belső,
rabjává válunk egy külső dolognak vagy személynek. Minél tovább
maradunk ebben az állapotban, az agyunk annál inkább magas frekvenciájú
béta-agyhullámokat generál. Azt pedig már te is tudod, hogy ha túl sokat
vagyunk magas frekvenciájú béta-állapotban, az fájdalmat, szorongást,
aggodalmat, frusztrációt, ítélkezést, agressziót és versengést eredményez. Az
agyunk végül inkoherenssé válik, ahogy mi magunk is.
Ha rabjává válunk a túlélési érzelmeknek, szükségünk lesz a külső
világunkra (az egyes emberekkel való konfliktusokra, pénzügyi
nehézségekre, a terrorizmustól való félelemre, a munkánk megvetésére),
hogy megerősítsük az ilyen érzelmektől való függésünket. Az efféle érzelmi
függőségek következtében egyre inkább azokra a dolgokra irányul a
figyelmünk, amelyeket a probléma okozóinak vélünk – akár „valakiről”,
akár „valamiről” van szó –, így aztán a túlélési gének kapcsolódnak be. A
jóslat végül önmagát teljesíti be.
Ha tisztában vagy vele, hogy az energia oda áramlik, ahová a figyelmed
fókuszálod, azt is tudod, hogy minél erősebb érzelmi reakciót társítasz a
kiváltó okhoz, annál inkább a külvilágra és az abban levő emberekre,
dolgokra és problémákra fókuszálsz. Ha így teszel, energiád nagy részét
valakire vagy valamire fordítod. Figyelmed és energiád egésze tehát ehhez a
háromdimenziós anyagi valósághoz kötődik, érzelmi állapotod pedig azt
eredményezi, hogy újra és újra megerősíted a jelen valóságát. Érzelmileg
könnyen függővé válhatsz attól a valóságtól, amelyet meg akarsz változtatni.
Az energiák helytelen kezelése miatt mindörökre az ismert dolgok rabja
maradsz, a múltad alapján próbálod megjósolni a jövőt; sőt túlélőmódban
félelmetesnek is érzed az ismeretlent és a kiszámíthatatlant. Ha tehát valódi
változásokat akarsz előidézni magad körül, be kell lépned az ismeretlenbe –
ha nem teszed meg, soha semmi nem fog megváltozni.
A newtoni háromdimenziós téridő valósága: valakiként élni
valamivel, valahol a térben és időben
Mivel az érzelmek és érzések a múlt lenyomatai, és ezek az érzések vezérlik
a bevésődött gondolatokat és cselekvéseket, ezért egyre a múltadat ismétled,
ennek következtében pedig kiszámíthatóvá válsz. Jó erősen be vagy
betonozva a newtoni világba; a newtoni fizika ugyanis a kiszámítható
eredményekre épül. Minél inkább stresszben élsz, annál inkább anyagi
természetű vagy, aki hatást próbál gyakorolni az anyagra – anyagként
próbálsz harcolni, manipulálni, jósolni, irányítani és versengeni. Ez azt
eredményezi, hogy minden, amit megpróbálsz megváltoztatni, létrehozni
vagy befolyásolni, rengeteg időt vesz igénybe, hiszen ebben a
téridővalóságban a térben kell mozgatni ahhoz a fizikai tested, hogy elérd az
áhított eredményeket.
Minél inkább túlélőmódban élsz és az érzékeid mentén határozod meg a
valóságod, annál inkább azt kell tapasztalnod, hogy távol áll tőled az új jövő.
Jelenlegi helyzeted mint tudatpont, és vágyott helyzeted mint másik
tudatpont nagyon messze esik egymástól Nem beszélve arról, hogy a
megvalósulás mikéntjén történő szüntelen aggódás alapját azt képezi, hogy
szerinted hogyan kellene a megvalósulásnak bekövetkeznie. Csakhogy az
efféle gondolkodás és jósolgatás az ismert dolgokon alapul, így nem is
marad hely az ismeretlennek vagy az új lehetőségeknek az életedben.
Ha például házat akarsz venni, össze kell spórolnod a kezdőrészletet,
keresned kell egy házat, kölcsönt felvenni, végigcsinálni a hiteligénylés
folyamatát, ráígérni a többi vásárlóra, aztán harminc éven át ide-oda
vonszolni a tested a munkahelyed és az otthonod között (a téren át), hogy
valahogy kifizesd. Ez a két tudatpont – a házvásárlás gondolata, illetve a
jelzálog kifizetésével megvalósuló vásárlás – csak jó hosszú idő után tud
egyesülni egymással. Hasonlóképp: ha új kapcsolatra vágysz, felmész az
internetre, létrehozol egy profilt, megnézed a többiekét, listát készítesz
azokról, akikkel fel akarod venni a kapcsolatot, megkeresed őket, és végül
sok-sok randevúra mész el abban a reményben, hogy találsz valakit, akit
érdekesnek találsz. Ha pedig új munkát szeretnél, akkor valószínűleg időt
szakítasz rá, hogy önéletrajzot írj, álláslehetőségek után kutass és felvételi
elbeszélgetéseken vegyél részt.
A fenti folyamatokban az a közös, hogy időre van hozzájuk szükség,
amelyet lineáris egyenesként érzékelsz. Lehet, hogy sikerül megszerezned,
amit akarsz, de minél inkább túlélőmódban élsz, annál több idő kell hozzá,
hiszen anyag vagy, aki anyagot próbál megváltoztatni, így a jelenlegi és
vágyott pozíció térben és időben jól elkülönül egymástól.
Egyetérthetünk tehát abban, hogy ebben a háromdimenziós valóságban az
idő élményén belül elkülöníthető egy határozott múlt, jelen és jövő.
Minthogy lineáris időben élsz, az időtől való távolságot is átéled, hiszen a
múlt, a jelen és a jövő külön-külön pillanatként jelenik meg az időben: te itt
vagy, a jövőd pedig ott. A 11.2 ábra vizuálisan ábrázolja, hogy a múlt, a
jelen és a jövő mind egymástól elkülönülő pillanatokként létezik.

11.2 ábra
A háromdimenziós valóságban a múlt, a jelen és a jövő lineáris, jól elkülönülő pillanatokként jelenik meg az időben

Ahogy korábban már mondtam, a newtoni fizikának köszönhetően

megfejtettük az olyan természeti törvényeket, mint az erő, a gyorsulás és az
anyag, és ez lehetővé teszi, hogy jóslatokat tegyünk a jövőre vonatkozóan.
Amennyiben tisztában vagyunk egy tárgy mozgásának irányával,
sebességével és forgásával, amint az a térben halad, a legtöbbször meg
tudjuk jósolni, hová fog kerülni és mennyi ideig marad ott. Ezért lehetséges
a repülőút New Yorkból Los Angelesbe, ezért tudjuk megmondani, mennyi
ideig fog tartani az út és mikor fog leszállni a gép.
A newtoni fizika és a háromdimenziós valóság berkein belül sokan
életünk nagy részében kifelé irányítjuk a figyelmünket, és megpróbálunk
valakik vagy valamik lenni, valamit birtokolni, valahová eljutni vagy
valamilyen élményt átélni. Ha nincsenek a birtokunkban azok a dolgok,
amelyeket szeretnénk, hiányt élünk át, a hiány és a szeparáció pedig azt
eredményezi, hogy a dualitás és a polaritás állapotába kerülünk.
Természetes, hogy meg akarjuk kapni azt, ami nincs. Sőt valójában így
teremtjük meg a dolgokat. Ha azt éljük át, hogy távolság választ el minket a
jövőbeli vágyainktól, először is gondolkodunk és álmodunk azokról a
dolgokról, amelyeket meg szeretnénk kapni, majd egy cselekvéssort hajtunk
végre a lineáris időben, hogy megszerezzük őket.
 Ha például szüntelenül pénzügyi gondjaink vannak, pénzt akarunk; ha
betegek vagyunk, egészségre vágyunk; ha magányosnak érezzük magunkat,
emberi kapcsolatokat vagy társaságot szeretnénk. A dualitás és a szeparáció
élménye miatt teremteni kényszerülünk, így lépünk automatikusan a fejlődés
útjára, valamint így kerülünk egyre közelebb az álmainkhoz. Ha azonban
anyagként az anyagra fókuszálva próbálunk hatást gyakorolni az anyagra,
és így próbálunk pénzhez, egészséghez és szeretethez jutni, bizony jó sok
időre és energiára lesz szükségünk.
Ha végül megszerezzük, amit akartunk, a teremtés beteljesedésekor
(vagyis a két tudatpont találkozásakor) átélt érzelem végre kielégíti a
korábban tapasztalt hiányérzetünket. Ha megszerezzük az új munkát,
biztonságban érezzük magunk; ha kialakul az új párkapcsolat, szeretetet és
örömöt élünk át; ha meggyógyulunk, teljesebbnek érezzük magunkat. Ha
ebben az állapotban élünk, folyton valami rajtunk kívül álló dologtól vagy
személytől várjuk, hogy megváltoztassa azt, ahogyan belül érezzük
magunkat. Ha felszabadulunk a hiányérzet alól, mivel átéljük a külső
esemény megvalósulásakor tapasztalt érzést, jobban odafigyelünk arra, aki
vagy ami a megkönnyebbülést kiváltotta. Ok és okozat együttesen új
emléket teremt, így bizonyos mértékben előrelépünk a fejlődésben.
Ha pedig valami nem történik meg a világunkban, vagy úgy látszik, jó sok
idő kell ahhoz, hogy megtörténjen, még nagyobb hiányt tapasztalunk, hiszen
még inkább elkülönülve érezzük magunkat attól, amit meg szeretnénk
teremteni. Így a saját érzelmi állapotunk – a hiányérzet, a frusztráció, a
türelmetlenség és a szeparáció – tartja tőlünk távol az álmokat és nyújtja
tovább a vágyott eredmények eléréséhez szükséges időt.

Valakiből senkivé és valamiből semmivé válni, és kikerülni téren

és időn túlra
Ha azt mondjuk, hogy a newtoni törvények külső kifejeződései a téridő
fizikai, anyagi törvényeinek – egy olyan dimenziónak, ahol több a tér, mint
az idő –, bizonyos értelemben kijelenthetjük, hogy a kvantumfizika
törvényei inverzek. A kvantum a természeti törvények belső kifejeződése:
egy olyan információs és energiamező, amely összeköt minden anyagi
dolgot. Ez az anyagtalan mező szervezi egybe, köti össze és irányítja a
természet valamennyi törvényét. Ebben a dimenzióban több az idő, mint a
tér; más szóval ebben a dimenzióban örök az idő.
 A 2. és a 3. fejezetből már tudjuk, hogy ha a figyelmünk fókuszát a
külvilágban levő emberekről és dolgokról elvonjuk – vagyis figyelmünket
többé nem a testünkre összpontosítjuk, és nem az időn és az időpontokon
gondolkodunk –, megszűnünk valaki és valami lenni, kívül kerülünk a téren
és az időn. Ezt egy olyan folyamat révén érjük el, amely során leválunk a
testünkről, az identitásunkról, a társadalmi nemünkről, a betegségekről, a
nevünkről, a problémáinkról, a személyes kapcsolatainkról, a
fájdalmainkról, a múltunkról és így tovább. Ez azt jelenti, hogy meghaladjuk
az énünket: tudati szinten valakiből senkivé válunk, valamiből semmivé
válunk, és túllépünk a téren és az időn (lásd a 11.3 ábrát).

11.3 ábra
Ha a figyelmünk fókuszát elvonjuk a testünkről, a környezetünkről, az időről, és túlemelkedünk az „énünkön” – tehát a fizikai valóságunkon, a valakiként meghatározott
identitásunkon, a birtokolt tárgyainkon és az adott helyen és időben való léten –, és senkivé és semmivé válunk, továbbá kívül kerülünk téren és időn, akkor figyelmünket és
tudatunkat a newtoni fizika anyagi valóságáról áthelyezzük a kvantummező anyagtalan világára

Nézd meg a 11.4 ábrát is.

 11.4 ábra
Az anyag és az energia világa közti különbségek

Amikor beszűkült fókuszról átváltunk nyílt fókuszra, és elkezdjük feladni

énünk összes vonását, eltávolodunk az emberek, dolgok, helyszínek, teendők
és hasonlók világától, és figyelmünket az energia, a vibrálás, a frekvencia és
a tudat belső világára irányítjuk. Kutatásaink szerint ha elvonjuk
figyelmünket a tárgyakról és az anyagról, és helyette megnyitjuk figyelmünk
fókuszát az energia és az információ felé, az agy különböző részterületei
harmóniába kerülnek egymással. Az agy ilyen irányú összehangolása azt
eredményezi, hogy teljesebbnek érezzük magunkat.
Ha ezt a folyamatot helyesen végezzük, megnyílik a szívünk, elkezd
ritmusosabban verni, tehát koherensebbé válunk. Ha pedig a szívünk a
koherencia állapotába kerül, az agyunk is koherenssé válik, és mivel már
félreállítottuk az útból az identitásunkat – vagyis felülemelkedtünk a
testünkön, az ismert környezetünk konkrét helyszínein, valamint az időn –, a
dolgok kiiktatásával lehetővé válik, hogy alfa- és béta-agyhullám-állapotba
kerüljünk, és kapcsolatba lépjünk az autonóm idegrendszerrel. Ha az
autonóm idegrendszer aktiválódik, helyreállítódik a test belső rendje és
egyensúlya, így koherencia és teljesség jön létre a szívben, az agyban, a
testben és az energiamezőben. Ezt a koherenciát aztán a biológia egésze
átveszi.
Ez az az állapot, amelyben közelebb kerülünk az egyesült
kvantummezőhöz.

A szeparáció illúziójától az egység valóságáig

Amennyiben a newtoni fizika a természet törvényeit és a világegyetem külső
jellemzőit írja le a makrokozmosz szintjén – például a Nap bolygókra
gyakorolt tömegvonzását, a fáról lehulló alma sebességét és így tovább –, a
kvantumfizika az apró dolgok legalapvetőbb természetét írja le
mikrokozmikus szinten, például az atomok és a szubatomi részecskék
vonatkozásában. A newtoni törvények a természet fizikai állandói, ezért a
newtoni fizika a mérhetőség és a kiszámítható eredmények objektív világa.
A kvantumfizika ezzel szemben a kiszámíthatatlannal és az ismeretlennel
foglalkozik – az energia, a hullámok, a frekvencia, az információ, a tudat és
a fényspektrum világával. Ebben a világban egy láthatatlan állandó
uralkodik – egy összefüggő információs mező, amelyet kvantummezőnek is
hívunk. Mondhatjuk úgy is, hogy a newtoni fizika az objektív létezőkkel
foglalkozik – ahol elme és anyag elkülönül egymástól –, míg a kvantum
tárgya a szubjektív, ahol az energia az elmét és az anyagot egyesíti, vagy
még inkább ahol az elme és az anyag olyan szorosan összekapcsolódik
egymással, hogy lehetetlen a szétválasztásuk. A kvantummezőben két
tudatpont nem különül el egymástól. Ez az egység, más szóval az egyesült
tudat birodalma.
Míg a háromdimenziós valóságban a tér végtelen, addig a kvantum
világában az idő az. Ha pedig az idő végtelen és örök, akkor nem lineáris
többé – ami azt jelenti, hogy múlt és jövő nem különül el egymástól. Ha
azonban nincs múlt és jövő, akkor minden most történik meg, az örök jelen
pillanatában. Mivel az idő végtelen ebben az időtérvalóságban, az időben
történő mozgás során tapasztaljuk meg a teret (vagy tereket).
A dolgok anyagi világában a térben történő mozgás során az időt
tapasztaljuk meg – azonban az energia és a frekvencia anyagtalan
kvantumvilágában ennek az ellenkezője igaz:

A téridőben az A pontból B pontba vezető út során elért sebesség

növekedésével vagy csökkentésével megváltozik a B pontba jutáshoz
szükséges idő.
Ha az időtér világában tudatára ébredünk az energia frekvenciájában
vagy rezgésében bekövetkező változásoknak, akkor egyik térből a
másikba vagy egyik dimenzióból a másikba kerülünk.

Amennyiben a tér összeomlik, az anyagi valóságban az idő élményét éljük

át. Ha viszont az idő omlik össze, tereket vagy dimenziókat tapasztalunk
meg az anyagtalan valóságban. Minden egyes frekvencia információt vagy
bizonyos tudatszintet hordoz, amelyeket különböző valóságokként
tapasztalunk meg, amennyiben tudatosítjuk őket. A 11.5 ábrán az látható,
hogy a térben történő mozgás során különféle dimenziókat tapasztalsz meg
az örök jelen pillanatban.

11.5 ábra
A kvantum világában, ahol az idő örök, minden az örök jelen pillanatban történik. Az időben történő mozgás során más teret vagy tereket, más dimenziókat, más létsíkokat,
más valóságokat és végtelen lehetőségeket tapasztalsz. Olyan ez, mintha két tükör között állnál, és mind a két irányban a végtelen dimenziókba tekintve látnád önmagad. Az
egyes dobozkák a lehetséges énjeid végtelen számát jelképezik, amelyek mindegyike a jelen pillanatban él
Az időtérben környezetedet a testeddel, az érzékszerveiddel és az idő révén
tapasztalod meg. Az idő lineárisnak tűnik, hiszen elkülönül a tárgyaktól,
dolgoktól, emberektől és helyszínektől – csakúgy, mint a múlttól és a
jövőtől. Az időtérben azonban ezt a birodalmat a tudatoddal tapasztalod meg
– tehát tudatként és nem testi érzékszervek útján. Ez a birodalom az
érzékszerveken túl terül el. Ebbe a birodalomba akkor tudsz belépni, ha
tökéletesen jelen vagy a pillanatban, ahol nincs se múlt, se jövő, csak
egyetlen hosszú most. Minthogy a tudatod túl van az anyag birodalmán,
hiszen a figyelmedet teljes mértékben elfordítottad az anyagtól, tudatosítani
tudod magadban az összes információhordozó frekvenciát, ezek a
frekvenciák pedig lehetővé teszik, hogy hozzáférj az ismeretlen
dimenziókhoz.
Ha tehát az érzékeken túli birodalomba kerültél, és tudatként beáramolsz
az egyesült mező energiájába, számos többdimenziós valóságot
tapasztalhatsz meg. (Tudom, hogy ez így most kicsit sok egyszerre, de
kérlek, ne add fel. Ha nem értesz mindent, az csak azt jelenti, hogy épp
valami újat tanulsz.)
Ha azt mondom, hogy miközben teret vagy tereket tapasztalsz meg,
ezalatt az összes lehetséges dimenziót és lehetséges valóságot értem.
Mondhatjuk úgy is, hogy az időtér ezen valóságában az összes lehetséges tér
vagy dimenzió a végtelen időben létezik. Ez maga az egyesült mező: a
lehetőségek, az ismeretlen és az új, potenciális valóságok birodalma,
amelyek mindegyike a végtelen időben létezik.
De közelítsük meg máshonnan is. Az ismerőseim folyton azt mondják,
több időre lenne szükségük ahhoz, hogy több dolgot végezzenek el. Ha több
időd lenne, több élményt tudnál teremteni magadnak, így több mindent
tudnál elvégezni. Ez azt jelentené, hogy több lehetőséged adódna jobban
megélni az életet.
Képzeld el tehát, hogy végtelen mennyiségű időd van (hiszen a múlt és a
jövő már nem létezik, tehát az idő egy helyben áll); annyi időd van,
amennyit csak akarsz. Bizonyára egyetértesz velem abban, hogy ez esetben
végtelen lehetséges élményben lehet részed, tehát több életet is élhetsz.
Mondhatjuk tehát, hogy a számodra elérhető lehetséges élmények végtelen
számának csupán a képzeleted szab határt. De mondhatjuk másképp is:

Ha az idő örök, akkor több tér létezhet ebben a végtelen időben.

 Ha egyre csak nyújtjuk vagy meghosszabbítjuk az időt, akkor logikus,
hogy több teret tudunk az időbe zsúfolni.
Ha az idő végtelen, akkor végtelen számú teret tölthetünk meg idővel –
vagyis végtelen lehetőségekkel, potenciális valóságokkal és
élményekkel.

A kvantum világában múlt és jövő nem különül el egymástól, hiszen

minden, ami van, a jelen, örök pillanatban létezik. Ha minden, ami van, az
egyesült kvantummezőn létezik, akkor ezek a végtelen frekvenciák
mindenkiről, mindenről, minden helyszínről és minden időpontról
rendelkeznek információval. Amikor a tudatod elkezd eggyé válni az
egyesült mező tudatával és energiájával, tudati szinten először valakiből
senkivé, majd mindenkivé válsz; valamiből semmivé, majd mindenné válsz;
először a tér egy pontjából a semmibe kerülsz, majd mindenütt jelenvalóvá
válsz; először az idő egy pontjából kikerülsz az időn kívülre, majd kiterjedsz
az idő egészére. (Nézd meg a 11.6 ábrát.)

11.6 ábra
Amint a tudatod összeolvad az egyesült mező tudatával, és mélyebbre merül benne, kiteljesedik mindenkire, mindenre, minden helyre és minden időre. Ebben a
birodalomban két tudatpont nem különül el egymástól, ami azt jelenti, hogy csupán az egység létezik

Az atom: tények és fikciók

Hogy jobban megértsd, hogyan épül fel a kvantummező, először is meg kell
értened az atomban rejlő lehetőségeket. Ha az anyagot a legkisebb
alkotóelemeire bontjuk, eljutunk az atomhoz, amely rendkívül magas
frekvencián rezeg. Ha meg tudnánk hámozni az atomot, mint egy narancsot,
találnánk benne egy atommagot, valamint szubatomi részecskéket, úgymint
protont, neutront és elektront, de a legnagyobbrészt azt találnánk, hogy az
atom 99,999999999999 százalékban üres tér, vagyis energia, ahogy
korábban már elmagyaráztam.
Nézd meg a 11.7 ábrát. A bal oldalon a klasszikus atommodell látható,
amelyet a gimnáziumban tanítanak – ez azonban valójában már elavult. Az
elektronok igazából nem kötött pályán keringenek az atommag körül, ahogy
a bolygók a Nap körül. Valójában, ahogy a jobb oldalon látható, az
atommagot körülvevő tér sokkal inkább egy láthatatlan információs térhez
vagy felhőhöz hasonlít – azt pedig már tudjuk, hogy az információt fény,
frekvencia és energia alkotja. Hogy megértsük, mégis milyen kicsik ezek a
szubatomi részecskék, képzeljük el, hogy az atommagot egy Volkswagen
bogár méretére nagyítjuk fel. Ekkor az elektron akkora lenne, mint egy
borsószem, az elektronok számára fenntartott tér pedig 220 000
négyzetkilométert tenne ki – vagyis kétszer akkora lenne, mint Kuba. Ez
jókora mozgásteret jelent a kis elektron számára.

11.7 ábra
A klasszikus atommodell, amelyben az elektronok a központi atommag körül keringenek, már elavult. Az elektronok az atommagot körülvevő láthatatlan energiafelhőben
léteznek valószínűséghullámként. Az atom ezért legnagyobbrészt anyagtalan energiából és rendkívül kevés anyagból áll

A Heisenberg-féle határozatlansági elv értelmében soha nem tudhatjuk, hogy

az elektron hol fog felbukkanni az elektronfelhőben, a semmiből mégis
valami lesz. Ezért olyan izgalmas és kiszámíthatatlan a kvantumfizika
világa: az elektron nem mindig fizikai anyag, hanem egy hullám
energiájaként vagy valószínűségeként létezik, és kizárólag egy megfigyelő
általi megfigyelés révén jelenik meg. Ha jön egy megfigyelő (egy elme), és
keresni kezdi, a megfigyelés aktusa (a célirányos energia) következtében az
összes potenciális energia elektronná (anyaggá) omlik össze, vagyis a
végtelen lehetőségek ismeretlen birodalmából átkerül az ismert dolgok közé.
Térben és időben lokalizálttá válik. Ha a megfigyelő abbahagyja a
megfigyelést, az elektron visszaváltozik valószínűséggé – ez a
hullámfüggvény. Más szóval az elektron visszaváltozik energiává, és
visszatér az ismeretlen birodalmába a saját dolgai közé. Amikor energiává és
valószínűséggé válik, megszűnik a lokalizációja is. A kvantum birodalmában
az elme és az anyag elválaszthatatlan egymástól. Ha tehát a newtoni fizika a
kiszámítható dolgok világát írja le, akkor a kvantumfizika a kiszámíthatatlan
világával foglalkozik.
Amikor meditáció közben behunyjuk a szemünket, és megnyitjuk a
figyelmünket a végtelen tér felé, pontosan ezt csináljuk. Több figyelmet
szentelünk az energiának, a térnek, az információnak és a lehetőségnek, mint
az anyagnak. Kevésbé leszünk tudatában az anyagi világnak és jobban
tudatára ébredünk az anyagtalan birodalomnak. Energiánkat a
kiszámíthatatlanba és az ismeretlenbe fektetjük, és figyelmünket és
energiánkat elirányítjuk a kiszámítható és ismert dolgokról. Valahányszor
így teszünk, mélyebben megértjük, mit is jelent az egyesült mező.
Mielőtt továbbmennénk, röviden tekintsük át, mit is tanultunk. Egy
pillanatra nézd meg újra a 11.8 ábrát. A newtoni fizika háromdimenziós
világát tárgyak, emberek, helyszínek, anyag, részecskék és idő alkotja
(lényegében tehát a főnevek, avagy minden, amit ismerünk a külső
világban), és ebben a világban több tér van, mint idő. Testként az
érzékszerveink révén határozzuk meg ezt a végtelen teret, amelyben élünk –
a formák, struktúrák, dimenziók és sűrűség univerzumát. Ez az ismert és
megjósolható dolgok birodalma.
 11.8 ábra
Rövid összefoglalása a háromdimenziós newtoni téridővilágnak, valamint annak a hídnak, amely lehetővé teszi számunkra, hogy tudatként belépjünk az időtér ötdimenziós
kvantumvilágának birodalmába
 11.9 ábra
A kvantum ötdimenziós időtérvalóságának összefoglalása

Minthogy az anyagi univerzumot az érzékeinken keresztül tapasztaljuk meg,

az érzékszerveink olyan információkkal látnak el minket, amelyek
mintázatokként léteznek az agyunkban, és amelyeket struktúrákként
ismerünk fel. E folyamat révén válnak ismertté számunkra a külső
környezetünk dolgai. Ugyanezen folyamat által válunk mi magunk is
valakivé, valamivé, és foglalunk el egy adott helyet a térben és az időben.
Végül pedig, minthogy az univerzumot az érzékszerveinkkel észleljük,
szeparációt élünk át. Ebből következően ez a világ a dualitás és a polaritás
birodalma.
Most nézd meg újra a 11.9 ábrát. Ha a newtoni fizika világa anyagi világ,
amelyet az érzékeink határoznak meg, akkor a kvantum világában ennek az
ellenkezője igaz. Ez egy anyagtalan világ, amelyet az érzékek hiánya
jellemez; más szóval itt nincs semmi olyan, amit érzékeink útján
megtapasztalhatnánk, mivel nincs anyag. Amíg a newtoni fizika a
kiszámítható és ismert dolgokon alapul, mint például az anyag, a részecskék,
az emberek, a helyszínek, a dolgok, a tárgyak és az idő, addig ez egy
kiszámíthatatlan dimenzió, amelyet fény, frekvencia, információ, rezgés,
energia és tudat alkot.
Ha a háromdimenziós világunk egy anyagi dimenzió, ahol több a tér, mint
az idő, akkor a kvantum világa az antianyag világa – egy olyan hely, ahol
több az idő, mint a tér. Mivel több itt az idő, mint a tér, az összes lehetőség a
jelen pillanat örökkévalóságában létezik. Míg a háromdimenziós világ az
univerzumunk, ami azt jelenti, hogy „egyetlen valóság”, addig a kvantum
világa egy multiverzum, vagyis több valóság. Míg a téridő valósága a
szeparációra épül, addig a kvantum anyagtalan világa, más néven az egyesült
mező az egységre, az összetartozásra, a teljességre és az oszthatatlanságra (a
lokalitás hiánya).
Ha az általunk ismert (háromdimenziós) téridő-univerzumból, vagyis a
dualitásként és polaritásként megélt anyagi univerzumból át akarunk kerülni
az időtér ötdimenziós, ismeretlen multiverzumába – egy olyan helyre, ahol
nincs anyag, csupán fény, információ, frekvencia, rezgés, energia és tudat –,
át kell mennünk egy hídon. Ez a híd nem más, mint a fénysebesség. Ha tiszta
tudattá válunk, senki és semmi lesz belőlünk, kívül kerülünk téren és időn,
átlépjük az anyag és az energia között húzódó küszöböt.
Amikor Einstein közzétette az E=mc2 egyenletet a speciális
relativitáselmélet keretében, a tudomány történetében először sikerült
matematikai úton bizonyítania, hogy az energia és az anyag egymással rokon
fogalmak. Az anyagot a fénysebesség változtatja át energiává – ami azt
jelenti, hogy minden anyagi dolog, amely gyorsabban mozog, mint a fény,
elhagyja a három- dimenziós valóságunkat, és anyagtalan energiává alakul.
Más szóval a háromdimenziós világban a fénysebesség jelenti az anyag –
illetve az összes fizikai létező – küszöbét, és biztosítja a forma
megmaradását. Semmi sem képes meghaladni a fénysebességet, még az
információ sem. Bármi, ami egy adott pontból a fénysebességnél lassabban
jut el egy másik pontba, időt vesz igénybe. Ezért aztán az idő a negyedik
dimenzió. Az idő jelenti azt a kapcsolódási pontot, amely összeköti a
háromdimenziós világot az ötödik dimenzióval és az azon túli
birodalmakkal. Amint valaminek a sebessége meghaladja a fénysebességet,
eltűnik a különbség két tudatpont között, hiszen minden anyagi dolog
energiává változik. Így tudsz átkerülni a harmadik dimenzióból az ötödik
dimenzióba, az univerzumból a multiverzumba, a mi dimenziónkból az
összes dimenzióba.
Hadd világítsam meg ezt az összetett gondolatot egy egyszerű példával.
Egy francia fizikus, Alain Aspect a nyolcvanas évek elején végrehajtott egy
híres kvantumfizikai kísérletet, amelyet Bell-teszt-kísérletnek hívnak.1 A
kísérlet során a kutatók összekuszáltak két fotont, hogy
összekapcsolódjanak. Ezután kilőtték őket egymással ellentétes irányban,
hogy távolság (tér) jöjjön létre közöttük. Amikor eltüntették az egyik fotont,
a másik foton, pontosan ugyanabban az időpontban, szintén eltűnt. Ez a
kísérlet jelentette a kvantumfizika nagy áttörésének egyik sarokkövét,
ugyanis azt bizonyította, hogy Einstein relativitáselmélete nem teljesen
helytálló.
A kísérlet rámutatott, hogy létezik egy egyesült információs mező a
háromdimenziós téren és időn túl, amely az anyag egészét összeköti. Ha a
két fényrészecskét nem kötné össze egy láthatatlan energiamező, az
információnak időre lenne szüksége ahhoz, hogy a tér egy lokális pontjától
eljusson a tér egy másik lokális pontjáig. Einstein elmélete szerint ha egy
részecske eltűnik, a másiknak egy pillanattal később kell eltűnnie – kivéve
akkor, ha ugyanazt a teret foglalják el ugyanabban az időpillanatban. Még ha
a második foton csak egy milliszekundummal később is tűnik el,
köszönhetően annak, hogy elkülönülnek egymástól térben, az időnek
szerepet kellett volna játszania az információ átadásában. Ez megerősítette
volna, hogy fizikai valóságunk plafonja nem más, mint a fénysebesség, és
minden anyagi, ami itt létezik, elkülönül egymástól.
Minthogy azonban a két részecske pontosan ugyanabban az időpillanatban
tűnt el, bizonyítást nyert, hogy az anyag egésze – testek, emberek, dolgok,
tárgyak, helyszínek –, sőt maga a tér is összeköttetésben áll egymással
rezgések és információ révén, egy, a háromdimenziós valóságon és az időn
túl elterülő birodalomban. Az anyagi valóságon túl minden egy nagy
egységben egyesül egymással. A két foton közötti információátadás nem
lokális úton történt. Minthogy az ötdimenziós valóságban két tudatpont nem
különül el egymástól, a lineáris idő nem létezik. Szüntelenül az idő
teljessége áll fenn.
David Bohm, egy misztikus kvantumfizikus a kvantum birodalmát belső
rendnek nevezte, ahol minden kapcsolatban áll egymással. Ezzel szemben a
külső rendet az elkülönülés anyagi birodalmaként definiálta.2 Ha újra
megnézed a 11.8 és 11.9 ábrát, jobban megérted e két világot.
Ha többé nem arra fordítod a figyelmed, hogy valaki és valami vagy a tér
és az idő egy adott pontján, hanem tudati szinten senkinek és semminek,
téren és időn kívül állónak tekinted önmagad, tiszta tudattá válsz. Tudatod
összeolvad az egyesült mezővel – amely kizárólag tudatból és energiából áll
–, ahol közelebb kerülsz a mindenkit, mindent, minden helyszínt és minden
időpontot magába foglaló, önszervező tudathoz. Amennyiben tehát tudatként
(érzékek nélkül) visszavonulsz ebbe az egyesült mezőbe, ahol nem létezik
szeparáció, és egyre mélyebbre merülsz az űr sötétjében, ahol semmilyen
fizikai dolog nem létezik, akkor tudatként kevésbé különülsz el az egyesült
mező tudatától. Ha képes vagy egyre jobban tudatosítani magadban az
egyesült mezőt, és csak neki szentelni a figyelmed, akkor közvetlenül ebbe
az energiamezőbe fekteted az energiád és a figyelmed. Így tehát, miközben
egyre közelebb kerülsz hozzá, egyre teljesebbnek érzed magad.
Végül, minthogy az egyesült mezőben kizárólag az örök jelen pillanat
létezik, hiszen nincs lineáris idő (csupán az idő teljessége), az anyagot
formába szervező egyesült mező tudata és energiája mindig az örök pillanat
jelen valóságában létezik. Következésképpen ahhoz, hogy közelebb kerülj
hozzá, és egyesülj vele, neked is maradéktalanul a jelen pillanatban kell
lenned. Ha megnézed újra a 11.10 ábrát, megérted, hogyan tudod előidézni
saját szeparációd és individuális tudatod összeomlását annak érdekében,
hogy megtapasztald a teljességet és az egyesült mezővel történő
összeolvadást.
Még egy utolsó gondolat a fénysebességről. Ebben az anyagi valóságban a
látható fény egy olyan frekvencia, amely a polaritásra épül (elektronokra,
pozitronokra, fotonokra és így tovább). Ha előrelapozol, és megnézed a
11.11 ábrát, látni fogod, hogy a legalacsonyabb frekvenciától számítva a
felső egyharmad tájékán történik meg a fény megoszlása. E frekvencia fölött
az anyag elveszíti formáját, energiává és szingularitássá válik, e frekvencia
alatt pedig a megosztás és a polaritás uralkodik. Ha bekövetkezik a
fényeloszlás, fotonok, elektronok és pozitronok jönnek létre, mivel a látható
fénymező tartalmazza az anyag információs sablonját a fénymintákba
szerveződött frekvenciák révén. Ez az a fényeloszlás, ahol az ősrobbanás
történt – ahol a szingularitásból dualitás és polaritás lett, és ahol az
univerzum végül organizált információvá és anyaggá vált. A
kvantummezőben ezért uralkodik örök sötétség: itt nem létezik látható fény.3
 11.10 ábra
Minél inkább a külvilágra irányítjuk a figyelmünket, és valamiként és valakiként élünk, van valamink és létezünk valahol a háromdimenziós valóság egy adott időpontjában,
annál inkább az elkülönülést és a hiányt éljük át. Ha azonban figyelmüket a külvilágról átirányítjuk a belső világra és a jelen pillanatra, a tudatunk harmóniába kerül annak
tudatával, és jelen leszünk vele. Ha tudatként mélyebbre merülünk az egyesült mezőben, kisebb mértékű szeparációt és hiányt, egyúttal nagyobb mértékű egységet és
teljességet tapasztalunk meg. Ha két tudatpont nem különül el egymástól, akkor sem tér, sem idő nem létezik – kizárólag az idő és tér teljessége áll fenn. Így tehát minél
teljesebbnek érezzük magunkat és minél kevésbé tapasztalunk hiányt, annál jobban azt érezzük, hogy a jövőnk már meg is történt. Így már nem a dualitás, hanem az egység
állapotából teremtünk

Minthogy az anyag igen alacsony frekvencián rezeg, ahhoz, hogy belépjünk

az időtér, avagy az egyesült mező dimenziójába, el kell hagynunk anyagi
testünket, és senkivé kell válnunk, mivel ide nem tudjuk bevinni az
identitásunkat. Dolgokat sem tudunk bevinni, ezért semmivé kell válnunk. Itt
nem lehetünk valahol, ezért kívül kell kerülnünk a téren. Végül pedig ha a
jól ismert múlt és a kiszámítható jövő mentén éljük az életünket, amelyben
az idő lineárisnak tűnik, akkor csak úgy tudunk belépni az időtérbe, ha
megtapasztaljuk az időnkívüliséget. Hogyan érhetjük el ezt? Úgy, hogy
szüntelenül az egyesült mezőre fókuszáljuk a figyelmünket – nem az
érzékszerveinkkel, hanem a tudatunkkal. Ha megváltozik a tudatunk, megnő
az energiánk. Minél inkább tudatára ébredünk ennek a láthatatlan mezőnek,
annál távolabbra kerülünk az anyagi világ szeparációjától és annál közelebb
jutunk az egységhez.
Most már a kvantumban vagy, az egyesült mezőben. Ez az az információs
birodalom, amely összeköt mindenkit, minden dolgot, helyszínt és időpontot.

Az egyesült mező: mindenkivé, mindenné, minden hellyé és

minden idővé válni
Az anyag roppant sűrű, és sűrűsége miatt az univerzum legalacsonyabb
frekvenciáján rezeg. A 11.11 ábrán az látható, hogy ha megnöveled az anyag
frekvenciáját azzal, hogy egyre gyorsabban vibráltatod, az általunk ismert
anyag energiává dematerializálódik. A látható fényspektrumon túl, egy adott
ponton – a dualitás és a polaritás birodalmán túl – az anyag minden
információja egységesebb energiává alakul át. Amint látható, minél
magasabb a frekvencia, annál rendezettebbé és koherensebbé válik ez az
energia. Ezen a rezgés- és energiaszinten a dualitás és a polaritás egyesül.
Ezt hívjuk szeretetnek vagy teljességnek, mivel itt már nem létezik
elkülönülés. Itt egyesül egymással a pozitív és a negatív, a hímnemű és a
nőnemű, valamint a múlt és a jövő. Itt már nincs jó és rossz, és érvényüket
vesztik az olyan kategóriák, mint a helyes és a helytelen. Az ellentétek
egyesülnek egymással.
Ha megyünk tovább felfelé a skálán az anyag és a szeparáció felől, egyre
nagyobb mértékben tapasztaljuk meg a teljességet, a rendet és a szeretetet.
Ennek a koherens energiának a rendezettsége információt hordoz, ez az
információ pedig egyre inkább a szeretet. Ha még tovább gyorsítod az anyag
rezgését, végül olyan magas frekvencia jön létre, hogy egy teljesen egyenes
vonal alakul ki. Ezen a vonalon végtelen rezgések léteznek, ami azt jelenti,
hogy itt a lehetőségek is végtelenek. Ez a nullpontmező, avagy a kvantum
szingularitása – egy mindenütt jelen levő információs mező, amely olyan
energiaként és frekvenciaként létezik, amely egyetlen pontból szemléli a
valóság egészét rendezett formában.
 11.11 ábra
Minden a tudatos gondolattal veszi kezdetét. Amennyiben a tudatos gondolatok frekvenciája lelassul, az energia is lelassul, mígnem végül formát ölt és anyaggá válik.

A fénysebesség frekvenciáján minden anyagi mintázat sablonként funkcionál és struktúrává válik. A fénysebesség az a pont, ahol az energia polaritássá, avagy dualitássá
válik, és elektronok, pozitronok stb. jönnek létre. A fénysebesség fölött nagyobb fokú a rend, ami a teljesség nagyobb mértékében érhető tetten.

Ha a tudat szintjén elindulunk az anyag felől, és túllépünk önmagunkon, a figyelmünket befelé, az egyesült mező felé irányítva, akkor, ha túljutunk a látható fény
spektrumán, senkivé és semmivé válunk, és kívül kerülünk téren és időn. Ez az a birodalom, ahol tudatként megtapasztaljuk a többi dimenziót, a többi valóságot és a további
lehetőségeket, valamint az itt elterülő létsíkokat.

Ha megnézed az anyag felől az egyesült mező – a felső, egyenes vonal – felé mutató nyilakat, látni fogod, hogy át kell utaznod az anyag és a fény közti alacsonyabb
frekvenciákon, amelyek valójában különféle gondolati és érzelmi szintek. Nézd csak meg, hogy milyen tudati szinteken kell túljutnod, hogy megérkezz az egység állapotába,
és meg fogod érteni, hogy a legtöbb embernek miért nem sikerül ez az utazás

Hívhatjuk ezt Isten elméjének, egységtudatnak, forrásenergiának vagy

aminek csak akarjuk, de mindenképpen az univerzum önszervező erejéről
van szó. Ez az a hely, ahol az összes lehetőség gondolat formájában létezik –
a szerető intelligencia és az intelligens szeretet végső forrása, amely a fizikai
valóság egészét formába szemléli. Ebből következően:

Minél nagyobb frekvenciát tapasztalunk, annál nagyobb az energia.

Minél nagyobb az energia, annál több információhoz van
hozzáférésünk.
 Minél több az információ, annál nagyobb a tudat.
Minél nagyobb a tudat, annál nagyobb az éberség.
Minél nagyobb az éberség, annál nagyobb az elme.
Minél nagyobb az elme, annál nagyobb hatást tudunk gyakorolni az
anyagra.

Az egyetemes törvények hierarchiájában a kvantumtörvények ütik a newtoni

(avagy klasszikus) fizikai törvényeket. Ezért mondhatta Einstein, hogy „a
mező a részecske egyetlen irányító ágense”, hiszen a kvantummező irányítja,
szervezi és egyesíti a természet összes törvényét, és szüntelenül az energia
rendezését végzi azzal, hogy formákká alakítja a fényt. Elég, ha körülnézünk
saját bolygónk természeti környezetében, és látni fogjuk, hogy a Fibonacci-
szekvencia, más szóval aranymetszés (egy, a természetben mindenütt jelen
levő matematikai formula, amely rendet és koherenciát teremt) hogyan visz
rendet az anyagba. A lehetőségekből vagy gondolatokból álló nullpontmező
az (hiszen a gondolatok nem mások, mint lehetőségek), ami lelassítja a
frekvenciát és létrehozza a rendet és a formát.
Az egyesült mező egy önszervező intelligencia, amely szüntelenül azon
munkálkodik, hogy az anyagi világot rendbe és formákba szemléli. Minél
jobban megadod magad neki, minél közelebb kerülsz hozzá és minél jobban
egyesülsz vele, annál kisebb mértékű szeparációt és hiányt fogsz érezni,
következésképpen annál több teljességet és egységet tapasztalsz meg. Ha
tiszta tudatként beleáramolsz a lehetőségek végtelen birodalmába, érezni
fogod, hogy kapcsolatban állsz minden ember, minden dolog, minden hely
és minden idő tudatával – beleértve a jövőre vonatkozó álmaidat is.
Minthogy a tudat nem más, mint éberség, az éberség pedig odafigyelés, az
egyesült mező megtapasztalásához vezető út első lépése az, hogy tudatára
ébredsz, hiszen az mindaddig nem is létezik, amíg nem tudatosítod. Így tehát
minél jobban erre a mezőre összpontosítasz, annál inkább tudatosítod.
Van azonban itt egy tényező, amely óvatosságra int. Amint láttuk,
kizárólag úgy tudsz belépni a tiszta tudat birodalmába, ha magad is tiszta
tudattá válsz; más szóval csakis gondolatként léphetsz be a gondolatok
birodalmába. Ez azt jelenti, hogy túl kell lépned az érzékeiden azzal, hogy
figyelmedet az anyag és a részecskék helyett az energiára vagy a hullámra
irányítod. Ha tudatként tudsz beáramolni a végtelen sötétség láthatatlan,
anyagtalan birodalmába, és felismered, hogy te magad is tudat vagy egy
nálad nagyobb tudat jelenlétében, akkor tudatod összeolvad ezzel a
hatalmasabb tudattal.
Ha erre képes vagy, ha félre tudsz állni az útból, és tudatként tudsz jelen
lenni ezen a mezőn, és ha képes vagy rá, hogy szüntelenül megadd magad
ennek az intelligens szeretetnek – annak az örök intelligenciának, amely az
univerzumot teremti és amelytől te is kapod az életet –, akkor ez az
intelligencia bekebelez. Ez a szerető intelligencia egyszerre személyes és
univerzális, egyszerre van benned és körülötted, és amikor bekebelez,
létrehozza és helyreállítja a rendet és az egyensúlyt a biológiádban. Ugyanis
természeténél fogva, automatikusan koherensebbé szervezi az anyagot.
Áthaladtál tehát a tű fokán, és a túloldalon a tudatpontok már nem
különülnek el egymástól. Csupán egyetlen tudat létezik, az egységtudat. Ez
az, ahol az összes lehetőség jelen van.
Minthogy a tudat, a gondolat, az információ, az energia és a frekvencia
birodalmába lépsz be, a téridőtől az időtérbe vezető híd azt követeli meg,
hogy valakiből és valamiből, a tér és idő egy adott pontjára korlátozott
létezőből átalakulj senkivé és semmivé, és kívül kerülj téren és időn. Ez az
átjáró az egyesült, avagy kvantummezőhöz vezető út küszöbe (nézd meg
újra a 11.8 és a 11.9 ábrát).
A végtelen és ismeretlen lehetőségek e birodalmában korlátlan számú új
lehetőség és élmény vár rád – nem azok a jól ismert és megszokott
élmények, amelyeket újra és újra átélsz. Végső soron erről szól az
ismeretlen, nem igaz? Az ismeretlen nem más, mint egy olyan lehetőség,
amely új gondolat formájában létezik számodra. Ha gondolatként vagy jelen
a tiszta gondolat birodalmában, kizárólag a képzeleted szabhat határt neked.
Ha azonban ebben a gondolati birodalomban azon kapod magad, hogy
megint csak valamire, valakire, egy konkrét helyre vagy ismert időre
gondolsz, a tudatod (következésképpen az energiád) azonnal visszazuhan a
háromdimenziós tér és idő jól ismert valóságába – a szeparáció birodalmába.
Minthogy minden egyes gondolatodnak van frekvenciája, amint elkezdesz
gondolkodni a testi fájdalmaidon, a betegséged előrehaladásán, a
munkahelyi problémákon, az anyádhoz fűződő kapcsolatodon vagy azokon a
dolgokon, amelyeket egy adott időn belül meg kell csinálnod, már vissza is
kerültél ebbe a téridőbe. Tudatod újra az anyagi világban van, gondolataid
pedig ismét az anyagnak és a részecskéknek megfelelő frekvencián rezegnek
(nézd meg újra a 11.1 ábrát). Energiád is a háromdimenziós fizikai valóság
ismert világának szintjére zuhan vissza, így kisebb hatást tudsz gyakorolni
személyes valóságodra. Ismét anyagként rezegsz, és azt már tudjuk, hogy
milyen.
A frekvencia egyre sűrűbbé válásával egyre messzebb kerülsz az egyesült
mezőtől, tehát távolabb is érzed magad tőle. E forgatókönyv szerint
amennyiben az álmaid gondolat formájában léteznek az egyesült mezőn, jó
sok időre lesz szükség ahhoz, hogy valóra váltsd őket.
Ha valakire vagy valamire, egy adott helyre vagy időre gondolsz, nem
lépsz túl a személyes identitásodon, amelyet a múltban átélt tapasztalatok
összessége alakított ki. Szó szerint megrekedsz a régi emlékeknél,
megszokott gondolatoknál és kondicionált érzéseknél, amelyeket az ismert
valóságodban tapasztalt emberekhez, dolgokhoz, helyszínekhez és
időpontokhoz kapcsolsz – ami azt jelenti, hogy a figyelmed és az energiád a
múlt-jelen személyes valóságához van láncolva. Gondolataid az
identitásoddal vannak összhangban, ezért életed ugyanolyan marad.
Ugyanaz a személy maradsz, aki megpróbál új személyiséget teremteni.
Amikor azt mondom, hogy meg kell haladni önmagad, azt értem ezalatt,
hogy felejtsd el az énedet – irányítsd el a figyelmed a személyiségedről és a
múlthoz kötődő személyes valóságodról. Logikus tehát, hogy a testi
gyógyuláshoz felül kell emelkedned a testeden. Ha valami újat akarsz
teremteni magadnak, el kell felejtened a régi, megszokott életedet. Ha meg
akarsz változtatni valamilyen problémát a külső környezetedben, túl kell
lépned az ehhez a problémához kapcsolódó emlékeken és a hozzá társított
érzelmeken. Ha pedig valami új, váratlan eseményt szeretnél tapasztalni a
jövőd során, nem szabad többé tudattalanul a megszokott és kiszámítható, a
múlt jól ismert emlékein alapuló jövőt várnod. Egy magasabb tudati szintre
kell emelkedned annál, mint amilyen szinten ezeket a valóságokat
teremtetted.
Az egyesült mezőn nincs hová menned, mert mindenütt ott vagy; nincs
semmi, amire vágyhatnál, mert annyira teljes és egész vagy, hogy úgy érzed,
megvan mindened; nem ítélhetsz meg másokat, mert mindenki más is te
vagy; éppen ezért már nem is kell senkivé lenned. Na és miért aggódnál az
időhiány miatt, ha egy olyan birodalomban élsz, ahol végtelen az idő?
Minél teljesebbnek érzed magad, annál kevesebb hiányt tapasztalsz, tehát
annál kevesebb dologra vágysz majd. Hogyan is szűkölködhetnél vagy
lehetne hiányérzeted, amikor ennyire teljes vagy? Ha kevesebb a hiány,
nincs akkora szükség arra, hogy a dualitás, a polaritás és a szeparáció
állapotából teremts. Hogyan is hiányozna bármi, ha egyszer teljes vagy? Ha
a teljesség állapotából teremtesz, úgy érzed, már meg is van mindened.
Nincs több akarás, próbálkozás, kívánság, erőlködés, jósolgatás, harc vagy
remény – hiszen a remény végső soron csak egy koldus. Amikor a teljesség
állapotából teremtesz, csak a tudás és a megfigyelés létezik. Ez a valóság
manifesztálásának kulcsa: egyesülés a szeparáció helyett.
Mivel a háromdimenziós világodban az időt két tárgy vagy két tudatpont
közt észlelt tér illúziója kelti, minél inkább eggyé válsz az egyesült mezővel,
annál kevésbé különülsz el az összes anyagi dologtól. Ha a tudatod
egybeolvad vagy közelebb kerül az egyesült mezőhöz – a teljesség és az
egység birodalmához –, a tudatpontok közti távolság megszűnik létezni. Ez a
teljesség jelentkezni fog a biológiádban, a kémiádban, az agyi
áramkörökben, a hormonokban, a génekben, a szívedben és az agyadban, így
helyreáll egész szervezeted egyensúlya. Nagyobb frekvencia vagy energia
áramlik át az autonóm idegrendszereden – egy olyan szervrendszeren, amely
szüntelenül életet ad neked, és amelynek az a feladata, hogy egyensúlyt és
rendet teremtsen. Ez az energia a teljesség üzenetét hordozza magában, így
te magad is teljesebbé válsz. Minél magasabb frekvenciákat tapasztalsz,
annál rövidebb időre lesz szükséged ahhoz, hogy teremtésed megvalósuljon
a téridő háromdimenziós valóságában.
Korábban már mondtam ebben a fejezetben, hogy ha csökken a tér két
tudatpont között, az idő összeomlik. Amennyiben az elkülönülés ezen
illúziója nem létezik többé, kevesebb teret észlelsz önmagad (egy testi,
fizikai környezetben és a lineáris időben élő identitás), illetve az emberek,
tárgyak, dolgok, helyszínek, anyag, sőt az álmaid között. Következésképpen
minél közelebb kerülsz az egyesült mezőhöz, annál közelebb érzed
magadhoz az összes többi embert és az összes többi dolgot.
Tudatként létezel az egység birodalmában, és mivel itt nincs szeparáció,
az idő örök. Ne feledd: ha az idő végtelen, akkor végtelen számú tér,
lehetséges dimenzió és valóság nyílik meg a tapasztalás számára. Ha azt
gondolod, hogy valahol vagy, ott is vagy. Ha azt gondolod, valaki vagy, az is
vagy. Valójában meg sem kell próbálnod bármit teremteni, hiszen az máris
létezik gondolat formájában a gondolatok birodalmában. Neked csak annyi a
dolgod, hogy tudatosítod és létezővé szemléled a tapasztalás által.
 11.12 ábra
Ha mindenki, minden dolog, minden hely és minden időpont tudatává válunk, elméleti szempontból meg tudunk teremteni bármit, bárkivé tudunk válni, megszerezhetünk
bármit, és bárhol és bármikor élhetünk

Nézd meg újra a 11.2 ábrát. Amikor átirányítod a figyelmed arról, hogy
valaki vagy, arra, hogy senki légy, majd arra, hogy mindenkivé válj, képessé
leszel bármit megteremteni. Amikor már nem valakiként, hanem senkiként,
majd mindenkiként létezel, bárkivá tudsz válni. Ha elfordítod a valamiről a
figyelmed, és belépsz a semmi birodalmába, összeolvadsz a mindennel, így
bármi a tiéd lehet. Ha egy adott pontról a semmire irányítod a figyelmed,
mindenütt leszel és bárhol élhetsz. Végül pedig ha egy adott időpontról
eltereled az időn kívülre a figyelmed, és az idő egészévé válsz, az idő
bármelyik pontján jelen lehetsz.
Ilyen az, amikor természetfelettivé válsz.
Világszerte végzett munkám során hosszú évekig dolgoztam azon, hogy
megtanítsam a tanítványaimnak, hogyan lépjenek túl önmagukon. Ma már
tudom, hogy ennek a folyamatnak az első lépése az, hogy megtanulják
tökéletesen uralni a testüket, túllépni a külső környezeti körülményeiken, és
meghaladják az időt. Ha ez sikerül, már csak egy lépésre vannak attól, hogy
megtapasztalják az egyesült mezőt. Amennyiben azonban elérnek erre a
küszöbre, meg kell nekik tanítani, hogy az élményeknek itt még nincs végük.
Ha a tanulás azt jelenti, hogy új szinaptikus kapcsolatok épülnek ki, minél
többet tanulsz valamiről, annál többre értékeled, tudatára ébredsz, és
megtapasztalod, hiszen most már egy új neurális hálózat birtokában tudod
értelmezni. A tanulás folyamatán keresztül mélyíted el a tapasztalatod,
hiszen – végső soron – ha semmi újat nem tanultál, a tapasztalataid
ugyanolyanok maradnak, mivel ugyanazzal az idegi áramkörrel észleled a
valóságot, mint korábban. A legjobban az új tudás jelzi előre a tapasztalás
fejlődését.
 Én például imádom a vörösbort, és évente számos bortúrát vezetek a világ
minden tájára. Sokan, akik eljönnek ezekre az egyhetes programokra, azt
mondják, hogy semmit nem „tudnak” a borról. Én ezt úgy fordítom le, hogy
valószínűleg soha nem tanultak semmit róla vagy nagyon kevés élményük
van az erjesztett szőlővel kapcsolatban. Az az igazság, hogy mivel nagyon
kevés ilyen irányú tudást és tapasztalatot szereztek a múltban, rendkívül
korlátozott az agyukban az a neurális hálózat, amelyekkel a finom
ízárnyalatokat érzékelni tudnák. Mondhatjuk úgy is, hogy nem tudják, mit
kell keresni a borkóstolás élménye közben.
De mi van akkor, ha megtanulják, hogy a borászok hogyan készítik a bort,
megismerik a borászat történetét, a különböző szőlőfajtákat és hogy melyik
mire használható? Ebben az esetben megtanulják például, hogyan, mennyi
ideig és miért tárolják a borászok a bort tölgyfa hordóban. Ettől közelebb
kerül hozzájuk az egész folyamat, és jobban megértik, mitől lesz egy adott
bor olyan élvezetes.
Ez még csak a folyamat, de gondolj magára a remek, palackozott borra is.
Ha a kóstoló nincs tudatában a szilvaíznek, a fekete cseresznye és a szeder
árnyalatainak, a vanília és a bőr aromáinak, a virágillatnak, a tannin
arányának és annak, hogy a bor tölgyfa hordóban vagy acélhordóban
érlelődött, mégpedig hosszú vagy rövid ideig, akkor nem fogja tudni, mit
kell keresnie, és nem is lesz képes maradéktalanul átélni az élményt. Az
élmény, a tapasztalat csak akkor jön létre a számára, ha már tudja, mit kell
keresnie és minek kell tudatára ébrednie. Mondhatjuk tehát, hogy a tudatuk
az, ami megváltoztatja a tapasztalatot.
Onnan tudom mindezt, hogy azok az emberek, akik először azt mondták,
hogy nem szeretik a vörösbort vagy hogy nem tudnak róla semmit, egy hét
múlva egy egészen új, közvetlen élmény birtokában távoznak. A többnapos
tanulás során, miközben megtanulják, mit keressenek, újra és újra jelen
vannak, konkrét ízekre és aromákra összpontosítják a figyelmüket, napról
napra újabb és újabb vörösborfajtákat ismernek meg, és eldöntik, mi ízlik
nekik, és mi nem, közben pedig egyvégtében figyelnek, ezért az együtt
tüzelés következtében új idegi kapcsolatok alakulnak ki az agyukban – az
ilyen emberekben egészen konkrét kép alakul ki arról, milyen bort szeretnek.
Egyetlen hét alatt megtanulják értékelni, megérteni és tudatosítani az
élményt. A tapasztalat változtatta meg őket. Ez az egyesült mezővel
kapcsolatban is így van. Ha nem vagy a tudatában, nem is létezik számodra,
ám ha minél többet megtudsz róla és minél jobban tudatosítod, mit kell
keresned, annál jobban rá tudod fókuszálni a figyelmed és annál mélyebben
át fogod élni. Így a belső változás sem marad el.
Az embert már születése pillanatától kezdve arra tanítják, hogy az anyagra
és ne az energiára fókuszálja a figyelmét. Arra kondicionálnak, hogy a
valóság megismeréséhez az érzékszerveiden át vezet az út; más szóval ha
nem látsz, hallasz, tapintasz, ízlelsz vagy szagolsz meg valamit, az nem is
létezik. Emiatt aztán a legtöbb ember a figyelmét az anyagra, a tárgyakra és
a részecskékre összpontosítja, és csak nagyon kevés időt szentel az
energiának, az információnak és a hullámnak. Mindaddig nem vagy
tudatában például a bal nagylábujjadnak, amíg rá nem fókuszálod a
figyelmed. Valójában mindig is létezett, csak nem voltál tudatában. Abban a
pillanatban azonban, hogy elkezdesz figyelni rá, életre kel. Ugyanez
érvényes az egyesült mezővel kapcsolatban is. Minél jobban odafigyelsz rá,
annál inkább létezni fog számodra a valóságban. Ha az ember kizárólag az
anyagra fókuszál, kizárja életéből a lehetőségeket. A hullám ugyanis nem
más, mint a lehetőségek energiája. Minél jobban figyelsz rá, annál több
lehetőség nyílik meg az életedben.
Mivel az energia oda áramlik, ahová a figyelmedet összpontosítod, amint
tudatosítod magadban az egyesült mezőt, a ráirányuló figyelmed
következtében elkezd tágulni. Ha például a fájdalmadra összpontosítod a
figyelmed, elkezd nőni, ugyanis jobban átéled. Ha a fájdalmadra fókuszálod
a figyelmed, és jobban átéled, életed részévé válik. Ugyanez történik az
egyesült mezővel is; ha rá összpontosítod a figyelmed, és jobban a tudatára
ébredsz, elkezd kitágulni. Ahogy a fájdalommal kapcsolatban is mondtam:
ha jobban átéled, életed részévé válik.
Pusztán azzal, hogy az egyesült mezőre összpontosítod a figyelmed –
tudatosítod, észreveszed, átéled, érzed, kommunikálsz vele és jelen vagy
vele minden egyes pillanatban –, napi szinten fog megjelenni a valóságban.
Hogyan jelenik meg és hogyan mutatja meg magát? Ismeretlen dolgok
formájában: megszaporodnak a szerencsés véletlenek, a szinkronicitások, a
lehetőségek, a végtelen egybeesések, a mázli vagy éppen az, hogy jókor
vagy a jó helyen, és egyre gyakrabban esik le az állad.
Saját tapasztalatom szerint ez az egyesült mező egy isteni, szerető
intelligencia és intelligens szeretet, amely ott van benned és körülötted, ezért
valahányszor ráirányítod a figyelmed, tudatosítod az isteni jelenlétét mind
önmagadban, mind magad körül. Ha fókuszálod a figyelmed, az isteni
gyakrabban megjelenik az életedben. Minthogy a tudat nem más, mint
éberség, az éberség pedig figyelem, ezért ha odafigyelsz rá és tudatosítod
magadban, összeolvadsz vele. A róla szóló tapasztalatod következtében szó
szerint eggyé válsz vele, és minél mélyebben merülsz el ebben az egyesült
mezőben, annál több új lehetőség nyílik meg előtted.
Ha újra megnézed a 11.11 ábrát, látni fogod, hogy a forrásenergiát, azaz
egységet szimbolizáló egyenes vonal felé közeledve jól látszik, hogy csak
úgy tudsz közelebb kerülni hozzá, ha ráirányítod a figyelmed és minél
jobban tudatosítod magadban. Ha ezt helyesen csinálod, a dualitástól és a
szeparációtól az egység felé történő utazás során – mivel az érzések a
tapasztalat végtermékei – egyre magasabb szintű szeretetet, egységet és
teljességet kell érezned. Ha érzed és megtapasztalod ezt az intelligens
szeretetet, három dolog fog történni az életedben.
Először is amikor az egyesült mező felé fordítod a figyelmed és a tudatod,
és egyre közelebb kerülsz a forráshoz, egyre több mindent tapasztalsz meg
belőle. Ez az utazás neurológiai utat épít a gondolkodó agy felől egyenesen
az autonóm idegrendszerhez. Így valahányszor elmélyülsz benne, az
agyhullámok lelassulásával egyre szélesebb neurológiai szupersztrádát
építesz ki, ami egyre szélesebbé és sűrűbbé válik, mivel egyre többet
használod. Idővel ez lehetővé teszi, hogy egyre könnyebben össze tudj
olvadni a mezővel.
A másik, amire számíthatsz, hogy mivel a tapasztalat gazdagítja az agyat,
valahányszor kapcsolatba lépsz az egyesült mezővel, és megtapasztalod, az
agyad egy kicsit megváltozik. Erről szól a tapasztalás; gazdagítja és
finomítja az agyi áramköröket. Olyan hardvert telepítesz az agyadba, amely
segítségével legközelebb még inkább tudatában leszel az egyesült mezőnek,
amikor összeolvadsz vele. Hasonlóképp: mivel a tapasztalat érzelmeket
generál, amennyiben érzed az egyesült mezőt, elkezded megtestesíteni. Így
még inkább az isteni énedet testesíted meg.
A valóság kvantumfizikai modellje szerint mivel minden betegséget a
frekvencia csökkenése és inkoherenciája okoz, amint a tested megtapasztalja
ezt az új, koherens, magas szintű frekvenciát, az adott esemény energiája
helyreállítja a test rezgésének rendjét és koherenciáját. Haladó
workshopjaink során világszerte tapasztaltuk, hogy amikor a tanítványaink
teste a frekvencia és az információ magasabb szintjére került, azonnali
gyógyulás következett be.
Mivel az autonóm idegrendszernek az a feladata, hogy egyensúlyt és
egészséget tartson fent, amint félreállunk az útjából – nem analizálunk és
okoskodunk tovább, hanem teljesen megadjuk magunkat –, ez az
intelligencia közbelép, és megteremti a rendet. Ezúttal azonban új,
önszervező, magasabb frekvenciájú üzenetet hoz magával az egyesült
mezőből. Olyan ez, mintha egy zajos rádióállomásról egy kristálytiszta adóra
tekernél: a test sokkal koherensebb üzenethez jut.
Ha ez bekövetkezik, mély szeretet és öröm keletkezik benned a létezés
iránt. Nagyfokú szabadságot, hihetetlen boldogságot, életimádatot és erős
hálát, valamint szerénységre tanító erőt érzel. Ebben a pillanatban az
egyesült mezőből származó energia – érzelem formájában – új tudatra és új
elmére kondicionálja át a tested. Az emelkedett érzelmek egy pillanat alatt
az eddigiektől eltérő jelet küldenek az eddigiektől eltérő géneknek, amitől
megváltozik a tested, és kikerül a biológiai múlt fogságából.
Az egyesült mezőhöz közeledve a harmadik dolog, ami be fog következni,
a tudás és az információ megtapasztalásának megváltozása. Ez azért van,
mert megváltoztak az agyi áramköreid, és már nem ugyanaz az ember vagy,
aki voltál. Az igazság egy magasabb szintjét ismered meg, és az eddig
ismertnek hitt dolgok új arcukat mutatják majd. Belső tapasztalatod
megváltoztatta a külvilágban történő események érzékelését. Más szóval
felébredtél.
Ha megtapasztalod, megérzed vagy jobban megérted az egyesült mezőt –
ha tehát megváltoztatod az agyi áramköreidet –, lehetővé válik, hogy az
eddigitől eltérő módon tapasztald meg a valóságot. Egész sereg olyan dolog
lesz, amelynek értékeléséhez az agyad korábban nem rendelkezett kellő
áramkörökkel. Legközelebb pedig, amikor az agyadban ezek a hálózatok
tüzelni kezdenek, már rendelkezésedre fog állni az a hardver, amely révén
még jobban átéled, jobban érzékeled azt a valóságot, amely mindig is
létezett, csupán nem álltak rendelkezésedre azok az agyi áramkörök,
amelyekkel észlelni tudtad volna.
Ha rendszeresen megteszed ezt az utazást a Forráshoz (nézd meg újra a
11.11 ábrát), és közelebb kerülsz hozzá, amint kialakul a valódi interakció,
elkezdesz hozzá hasonló módon viselkedni. Az ő természete a te
természeteddé válik, és mostantól intelligensebb szeretet fejeződik ki rajtad
keresztül. Mik ezek az eredendően meglévő tulajdonságok? A türelem, a
megbocsátás, a jelenlét, a tudat, az éberség, a céltudatosság, az önzetlen
adakozás, a szeretet és az éber figyelem, hogy csak néhányat említsünk.
Felismered, hogy amit kerestél, szintén keresett téged. Eggyé válsz vele és ő
is eggyé válik veled.
A következőket kell tehát tenned:

Hagyd, hogy a tudatod összeolvadjon egy nagyobb tudattal.

Merülj el mélyebben az intelligens szeretetben.
Bízz meg az ismeretlenben.
Korlátozott éned újabb és újabb részét add fel, hogy egyesülni tudj
ezzel a felsőbb énnel.
Veszítsd el magad a semmiben, hogy mindenné lehess.
Merülj el a koherens energia végtelen tengerében.
Újra és újra engedd el az irányítást.
Tiszta tudatként pillanatról pillanatra tudatosítsd ezt a körülötted levő
egyesült mezőt, figyelj rá, éld át, légy vele jelen és egyre jobban érezd
át, anélkül hogy a tudatod visszazuhanna a háromdimenziós valóságba.
Amennyiben helyesen csinálod, nem fogod használni az
érzékszerveidet, hiszen felülemelkedtél az érzékeiden. Egyszerűen csak
tiszta tudat leszel.

Téridő-időtér – meditációs gyakorlat

Kezdd azzal, hogy a szívedre összpontosítasz, és ha már tudatosan figyelsz
arra a térre, amelyet a szíved elfoglal a térben, tudatosítsd a légzésed. Hagyd,
hogy a légzés ki és be áramoljon a szívedből, közben pedig egyre mélyítsd
és lazítsd el a légzésed. Figyelmed maradjon a szíveden, és idézz fel egy
emelkedett érzelmet, majd őrizd meg ezt az érzést egy darabig, miközben
mindvégig a légzésedre összpontosítasz. Sugározd ki ezt az energiát a
testeden túli térbe.
Ezután válassz egy olyan zenét, amelyből inspirációt tudsz meríteni
(például azt, amelyet az 5. fejezet meditációs gyakorlatához használtál), és
ennek a meditációnak a segítségével emeld ki a testből az elméd. A testben
túlélési érzelemként elraktározott összes energiát szabadítsd fel emelkedett
érzelmek formájában, egy olyan fokú intenzitás segítségével, amely
meghaladja az elmeként funkcionáló tested intenzitását.
Az ezt követő 10-15 percben hallgass meg egy-két olyan, szöveg nélküli
zenét, amely segíti a transzállapot kialakulását. Válj tiszta tudattá, senkivé és
semmivé, téren és időn kívülivé, és tudatként áramolj be az egyesült mezőbe.
 Most már közelebb tudsz kerülni mindenki, minden dolog, minden hely és
minden idő tudatához, és egyesülhetsz a nagyobb tudattal az egyesült
mezőben. Csupán annyit kell tenned, hogy tudatosítod ezt a mezőt,
odafigyelsz rá, jelen vagy vele, és minden pillanatban átéled. Elkezdesz
majd nagyobb teljességet és egységet érezni, ami megmutatkozik majd a
biológiádban is, a tested ugyanis koherensebb energiát tapasztal majd meg,
és jobban kiépül az energiameződ. Maradj ebben az állapotban tíz-húsz
percig, és merülj el benne egyre mélyebben. Ha kész vagy, irányítsd vissza a
figyelmed az új testedre, az új környezetedre és a vadonatúj időre.
12. fejezet
 A TOBOZMIRIGY

Amint már tudod, amikor tudatként felülemelkedünk az érzékek birodalmán

és ezen a háromdimenziós valóságon, rá tudunk csatlakozni azokra a
frekvenciákra, amelyek konkrét információkat tartalmaznak az anyagi
rezgésen és a fénysebességen túli tartományban. Ha ez bekövetkezik, az agy
rendkívül magas energiaállapotba kerül. Haladó workshopjainkon számos
alkalommal figyelhettük és mérhettük meg ezt a jelenséget a tanítványaink
agyi EEG-felvételei segítségével. Azt is tudod már, hogy ha az agyban
megnő az energia szintje, akkor minden esetben megnő a tudatosság és az
éberség szintje is – és fordítva. Valójában nehéz megmondani, hogy az
energia vagy a tudat magas szintje idézi-e elő ezeket a szélsőséges mérési
eredményeket, de én azt hiszem, nem is lehet elválasztani a kettőt egymástól,
mivel energiaváltozás nem létezik tudatváltozás nélkül, sem
frekvenciaváltozás információváltozás nélkül.
Ha közelebb tudsz kerülni az egyesült mező mélyebb szintjeihez, akkor
egy olyan, nagyobb energia aktiválja az agyat, amely konkrét információt
hordoz gondolatok és képek formájában. Az agy szó szerint leköveti és
rögzíti ezt a mély belső élményt, és az élményt átélő személy számára a
mentális történések valóságosabbnak érződnek, mint bármilyen külső
élmény, amelyet a múltban élt át. Ebben a pillanatban az agy biológiailag
magasabb szintre kerül.
Ha valaki képes arra, hogy meditáció közben lehunyt szemmel, egy
székben üldögélve felfokozott érzékszervi élményt éljen át az érzékszervei
nélkül, felvetődik a kérdés: Mi történik az agyban, ami megmagyarázhatja
ezt a természetfeletti jelenséget? Az élményt átélő személy számára, annak
ellenére, hogy mozdulatlanul ül, az élmény valóságosabbnak tűnik, mint
bármilyen korábbi tapasztalata, amelyet az érzékszervei útján élt át. Ez újabb
kérdéseket vet fel: Hogyan lehet teljes szenzoros élményünk az
érzékszerveink nélkül? Melyek azok a konkrét testi és agyi funkciók, amelyek
a kvantummezővel folytatott interakciókat mély, belső élményekre fordítják
le?
Más szóval ha kapcsolatba tudunk lépni egy koherensebb információs
mezővel, amely aztán stimuláló belső eseményeket hoz létre, akkor kell
hogy legyen valamilyen neurológiai, kémiai és biológiai magyarázata az
efféle természetfeletti jelenségeknek. Mely szervek, mirigyek, szövetek,
kémiai anyagok, neurotranszmitterek és sejtek vesznek részt ebben az
intenzív és mély tapasztalásban? Elképzelhető-e, hogy vannak olyan
szunnyadó fiziológiai tényezők, amelyek csak arra várnak, hogy aktiváljuk
őket?
A négy tudati állapot megértése jó elméleti hátteret biztosít e fejezet
értelmezéséhez. Az első ilyen állapot az ébrenlét, vagyis az, amikor éberek
és tudatosak vagyunk. A másik az alvás, amikor tudattalanok vagyunk, a
testünk pedig pihen és regenerálódik. Ezután következik az álmodás, amely
módosult tudatállapot, és amely során a test katatón állapotba kerül, az elmét
azonban élénk belső képek és szimbólumok töltik ki. Végül pedig ott vannak
a transzcendentális tudatpillanatok, amelyek túlmutatnak a valóságunkról
alkotott fogalmainkon. Az ilyen, transzcendens események örökre
megváltoztatnak minket és világlátásunkat. Szeretném átadni neked az efféle
transzcendens tapasztalások mögött álló biológiai, kémiai és neurológiai
háttérrel kapcsolatos ismereteimet. Kezdjük először a melatonin nevű
molekulával, amely lényegében az egész jelenségért felelős.

Melatonin: az álom-neurotranszmitter
Amikor reggel felkelsz, és visszatérsz az érzékek birodalmába, amint a
szemeden áthalad az első fénysugár, látóideg-receptoraid jelzést küldenek az
agy szuprakiazmatikus mag nevű részébe. Ez aztán jelet küld tovább a
tobozmirigybe, amely válaszul szerotonint, egy nappali neurotranszmittert
kezd kiválasztani.
Amint már tudod, a neurotranszmitterek kémiai hírvivők, amelyek
információkat közvetítenek az idegsejtek között. A szerotonin nevű
neurotranszmitter azt jelzi a testednek, hogy ideje felkelni és elkezdeni a
napot. Az érzékszervi információk integrálásával jön létre az értelmes
jelentés külső és belső világ között, a szerotonin pedig arra készteti az agyad,
hogy delta-állapotból thétába, majd alfába, végül pedig bétába kerüljön, te
pedig újra felismerd, hogy fizikai testben vagy, a tér és az idő egy adott
pontján. Amikor tehát az agyad béta-agyhullám-állapotban tüzel, akkor
figyelmed nagy részét a környezetednek, a testednek és az időnek szenteled.
Ez így normális.
Amikor viszont leszáll az est, és besötétedik, egy hasonló, ám ellentétes
irányú folyamat veszi kezdetét. A fény csökkenése ugyanezen az útvonalon
keresztül ismét jelzést küld a tobozmirigybe, az azonban ezúttal szerotonin
helyett melatonint, egy éjszakai neurotranszmittert kezd el kiválasztani. A
melatonin termelődése és kiválasztódása lelassítja az agyhullámokat bétáról
alfa-szintre, amitől fáradttá és álmossá válsz, és nem lesz kedved
gondolkodni és elemezgetni. Ha az agyad alfa-hullámra lassul, a külvilágról
egyre inkább a belső világ felé fordítod a figyelmed. Végül aztán, amikor a
tested elalszik és katatón állapotba kerül, az agyhullám alfából thétába, majd
deltába vált, így megkezdődik az álmodás és a mély, regeneráló alvás
szakaszainak váltakozása.
Amennyiben életritmusunkat a külső környezet, az ébrenlét és az alvás
ritmikus váltakozása határozza meg (attól függően, hogy a világ melyik
pontján élünk), agyunk automatikusan beáll egy egészen konkrét időpontra,
amikor reggel és este elkezdi kiválasztani ezeket a kémiai anyagokat. Ezt
hívjuk cirkadián ritmusnak. A legtöbben tudjuk, hogy ha ez a természetes
ritmus megtörik, kizökkenünk, például amikor a világ egy másik pontjára
utazunk, ahol a Nap a mi időzónánktól több órával eltérő időpontban kell fel
és nyugszik le. Ez a közismert jetlag jelensége, és némi időre van
szükségünk ahhoz, hogy újra felvegyük a ritmust. De ha a test kizökkent
természetes cirkadián ritmusából, általában néhány napra van szükség, hogy
hozzászokjunk az új környezet nappal-éjszaka ritmusához. Ez a sok kémiai
anyag tehát a külső, háromdimenziós világunkkal történő interakció miatt
állítódik elő – annak megfelelően, hogy a szemünk hogyan reagál a Napra és
a látható fény frekvenciájára.
A melatonin az alvás REM fázisát váltja ki. Ez a cirkadián ritmus azon
szakasza, amelyben az álom dominál. Ahogy a gondolatok és zajok
elhalkulnak a fejünkben, és átadják a helyet az alvásnak, majd később az
álmodásnak, az agy elkezd belső képeket és szimbólumokat látni és
érzékelni. De mielőtt rátérnénk, hogy miért olyan fontos a melatonin,
vizsgáljuk meg közelebbről ennek az álom-neurotranszmitternek a
molekuláris szerkezetét.
A melatonintermelődés egy esszenciális aminosav, az L-triptofán
kiválasztódásával veszi kezdetét. Ez a nyersanyaga mind a szerotoninnak,
mind a melatoninnak. Ahhoz, hogy melatoninná alakuljon, egy sor kémiai
változáson kell keresztülmennie. Ezt hívjuk metilációnak. A metiláció az a
folyamat, amely során egy szénatom és három hidrogénatom (tehát egy
metilcsoport) összeáll, és számos létfontosságú funkciót hajt végre a
testünkben a gondolkodástól kezdve a DNS kijavításáig, gének ki- és
bekapcsolásáig, a fertőzések leküzdéséig és így tovább. Jelen esetben a
melatonin előállításában vesz részt.
A 12.1 ábrán a metilációt látjuk működés közben. Minthogy a
metilcsoportot igen stabil molekulák alkotják, az öt- és hatoldalú gyűrűk
alapszerkezete nem változik a kémiai reakciók során. Miközben azonban
különböző molekulacsoportok kapcsolódnak ezekhez a gyűrűkhöz,
megváltoznak a molekula tulajdonságai és jellemzői.
Kezdve az L-triptofánnal, amelyet a tobozmirigy 5-hidroxitriptofánná (5-
HTP) alakít, amelyből aztán a szerotonin lesz. A szerotonin stabilabb
molekula, mint az 5-HTP, képes önmagában fennmaradni az agyban, és
hasznosabb funkciót tölt be, amint azt hamarosan meglátjuk. Egy másik
kémiai reakció révén a tobozmirigy a szerotonint N-acetil-szerotoninná
alakítja, majd egy újabb reakció melatonint csinál belőle. Az egész folyamat
a tobozmirigyben történik. Egy 24 órás cikluson belül a melatonintermelés
éjjel 1 és 4 között a legmagasabb. Ennek az információnak később még
fontos szerepe lesz.

12.1 ábra
Az L-triptofán aminosav metilációja szerotoninná és melatoninná

Ma már tudjuk, hogy fordított kapcsolat áll fent a mellékvesehormonok és a

melatonin között. Ha a kortizol nevű mellékvesehormon szintje megnő, a
melatoniné csökken. Ezért nem tudunk aludni, ha stresszelünk. Az őskorban
ez biológiai védekező mechanizmusként funkcionált. Ha például a
víznyerőhelyhez vezető utunk során egy ragadozó a nyomunkba eredt, és
további bestiákat észleltünk a közelben, testünk, veleszületett
intelligenciájánál fogva meg akarta akadályozni, hogy áldozattá váljunk.
Ilyenkor az álom és a regeneráció kevésbé fontos lesz, mint maga az életben
maradás. Úgy is mondhatjuk, hogy az ébrenlét révén történő életben maradás
értékesebb, mint aludni egyet, és ezzel kockára tenni az életet.
Ha a test megpróbál pihenni ebben a felfokozott állapotban, soha nem
fogja elérni a regeneráló alvás állapotát, mivel az olyan túlélőhormonok,
mint a kortizol, túlélőgéneket kapcsoltak be. Amennyiben a stressz kiváltója
nem egy kardfogú tigris, hanem az exférjed vagy -feleséged, akivel
kénytelen vagy napi szinten beszélni, ez a krónikus stressz szüntelenül
aktivált állapotban tartja a túlélőrendszered. A biztonsági szelep tehát
maladaptívvá vált. Az efféle krónikus stressz megváltoztatja a melatonin
normális szintjét (de még a szerotonint is), és kizökkenti a testet a
homeosztázisból.
Ha viszont csökken a kortizolszint, megemelkedik a melatonin szintje.
Más szóval ha gátat szabsz a stresszválasznak azzal, hogy felülkerekedsz az
ilyen kémiai anyagoktól való függőségeden, a tested hosszú távú építkezésbe
kezdhet, ahelyett hogy szüntelenül a vélt vagy valós veszély elhárításán
munkálkodna. Nézd meg a 12.2 ábrát, amely a melatonin és a kortizol
kapcsolatát ábrázolja.

12.2 ábra
A stresszhormonok emelkedésével a melatoninszint csökken. A stresszhormonok csökkenésével a melatoninszint nő
 12.3 ábra
A melatonin néhány előnye röviden

A melatoninnak számos egyéb érdekes alkalmazási területe is van.

Bebizonyították például, hogy segíti a szénhidrátok lebontását. Ez azért
fontos, mert néhányan azzal reagálnak a stresszre, hogy extra szénhidrátot
visznek be, ez pedig zsírként raktározódik el – a zsír nem más, mint
elraktározott energia. Ez a primitív géneknek köszönhető, amelyek
energiatárolásra ösztönzik a testet egy váratlan éhínség esetére. A
melatoninról azt is tudjuk, hogy segít a depresszión. Sőt még a DHEA nevű
öregedésgátló hormon szintjét is növeli. Ennek az érdekes és fontos álom-
neurotranszmitternek további előnyei láthatók a 12.3 ábrán.1
Most pedig mélyítsük el mindazt az információt, amelyet eddig
megtudhattunk a könyvből.

A tobozmirigy aktiválása
Éveken át rengeteg időt töltöttem a tobozmirigy tanulmányozásával és olyan
kutatók keresésével, akik kiterjedt méréseket végeztek a tobozmirigy
kapcsán. Leginkább az érdekelt, hogy ezeket az ismereteket hogyan lehetne
összhangba hozni az ősi misztériumokkal. Egy absztrakt különösen
megragadta a figyelmemet:
A tobozmirigy egy neuroendokrin transzducer, amely melatonint, a
fiziológiai cirkadián ritmus irányításáért felelős hormont választ ki. A
 biomineralizáció egy új formáját figyeltük meg az ember
tobozmirigyében, és olyan apró kristályokat találtunk, amelyek hossza
nem haladja meg a 20 mikront. Ezek a kristályok felelősek a
tobozmirigy elektromechanikai és biológiai transzdukciós
mechanizmusaiért strukturális és piezoelektromos tulajdonságaiknak
köszönhetően.2
Ez így jó sok egyszerre, de bontsuk le értelmes alpontokra! A kulcsszavak
(fordított sorrendben) a piezoelektromos tulajdonságok és a transzducer.
Piezoelektromos hatások akkor fordulnak elő, amikor nyomás alá helyezel
bizonyos anyagokat, és a mechanikai stressz elektromos töltéssé alakul át.
Egyszerűen fogalmazva a tobozmirigy kalciumból, szénből és oxigénből álló
kalcitkristályokat tartalmaz, és a fenti hatás ezek struktúrájának köszönhető.
A tobozmirigy olyan, mint egy antenna: elektromosan aktiválható, és olyan
elektromágneses mező generálására képes, amely rá tud hangolódni az
információkra. Ez az egyes pont. Emellett, ahogy az antenna is bizonyos
ritmust vagy frekvenciát állít elő, amely illeszkedik a bejövő jel
frekvenciájához, a tobozmirigy is képes láthatatlan elektromágneses
mezőben kódolt információk befogadására. Minthogy minden frekvencia
hordoz információt, amint az antenna rákapcsolódik az elektromágneses
mező pontos jelzésére, kell hogy legyen egy módszer, amellyel a jel
átalakítható értelmes üzenetté. Pontosan ez a transzducer funkciója – és ez
lesz a második pont.
Transzducer lehet bármi, ami egy bizonyos energiatípusú jelet képes fogni
és átalakítani más formájú jellé. Nézz csak szét magad körül! A tér,
amelyben ülsz, tele van tévé-, rádió- és wifihullámokkal, amelyek mind
láthatatlan elektromágneses energiák. (Szabad szemmel ugyan nem láthatók,
de azért nagyon is ott vannak.) A tévéállomás jelét vevő antenna például az
észlelt frekvenciát képpé alakítja át a televízió képernyőjén. Amikor
ráhangolódsz egy FM állomásra, az antennát egy adott elektromágneses
frekvenciára hangolod. Az ezen a frekvenciasávon belül kódolt információ
aztán a transzducer segítségével koherens jellé alakul, vagyis azzá a zenévé,
amelyet a füleddel hallasz.
A fent idézett tanulmány szerint a tobozmirigy egy neuroendokrin
transzducer, amely képes az agyon belüli jelzések észlelésére és
átalakítására. Ha a tobozmirigy transzducerként funkcionál, akkor képes
olyan frekvenciákra is ráhangolódni, amelyek a háromdimenziós téridőnkön
és érzékszervi valóságunkon túlról származnak. Az aktiválódott tobozmirigy
a tér és idő magasabb dimenzióira is rá tud hangolódni – ezekről a
dimenziókról az előző fejezetben, az időtér kapcsán volt szó. A tobozmirigy
ezután, mint a tévé, az adott frekvencián kódolt információt élénk képekké
és szürreális, transzcendens tapasztalásokká alakítja az elmében, amelyek
között találunk olyan, mélységesen felfokozott multiszenzoros víziókat is,
amelyeket szavakkal le sem tudunk írni. Egy kicsit olyan ez, mintha egy
többdimenziós IMAX mozit néznél.
Ezen a ponton felmerülhet a kérdés: Ha ez a kis mirigy a koponyámon
belül van, hogyan fogok mechanikai stresszt gyakorolni a benne levő
kristályokra, hogyan váltom ki a piezoelektromos hatást és hogyan aktiválom
a tobozmirigyet, hogy antennaként funkcionáljon? Hogyan fogja észlelni ez
az antenna az anyagon és fényen túli frekvenciákat és információkat, és
hogyan alakítja át ezeket az elektromágneses szignálokat értelmes képekké,
például a háromdimenziós valóságot meghaladó transzcendens élménnyé?
Ahhoz, hogy a tobozmirigy aktiválódjon, négy tényezőnek kell
megvalósulnia. Először az első hármat ismertetem, a negyediket pedig akkor
mondom el, amikor eljött a meditáció ideje.
1. A piezoelektromos hatás
A tobozmirigyben jelentkező elektromos hatás létrejöttében kulcsszerepe
van a fent említett és a 12.4 ábrán látható kalcitkristályoknak. Emlékszünk,
ezek nagyon apró kristályok, nagyjából 1–20 mikron átmérőjűek. Jobban
megértjük ezt a léptéket, ha belegondolunk, hogy az emberi hajszál
keresztmetszetének egy századrésze és negyedrésze közötti tartományról van
szó. Formáját tekintve a legtöbb ilyen kristály oktaéder-, hexaéder- és
romboéderalakú.
Ahogy az 5. fejezetből már tudjuk, a meditáció előtt végzett
légzéstechnikával az a célunk, hogy az elmét a testen kívül helyezzük az alsó
három energiaközpontban érzelem formájában elraktározott potenciális
energia felszabadításával. Beszívjuk a levegőt, majd követjük a lélegzet útját
a medencefenéktől, végig a gerincoszlop mentén, egészen a fejünk búbjáig,
visszatartjuk, majd még jobban összehúzzuk ezeket az izmokat, és
intratekális nyomást hozunk létre. Ahogy korábban már említettem, az ilyen
belső nyomás akkor jön létre, amikor a belső szerveidre gyakorolsz erőhatást
– például amikor visszatartod a levegőt és felemelsz valami nehezet.
Maga a piezoelektromos kifejezés a görög piezein, „nyomni, szorítani”
jelentésű szóból származik. Nem véletlenül kérem tehát, hogy tartsd vissza a
lélegzeted és húzd össze a belső izmaid. Ha így teszel, felfelé áramoltatod az
agy-gerincvelői folyadékot a tobozmirigy felé, és mechanikai nyomás alá
helyezed. Ez a nyomás töltéssé fordítódik le, és pontosan ez fogja
összepréselni a tobozmirigyben felhalmozódott kristályokat, és alakítja ki a
piezoelektromos hatást: a tobozmirigy kristályai elektromos töltést
generálnak a rájuk gyakorolt nyomás hatására.

12.4 ábra
A tobozmirigyben található kalcitkristályról készült fotó

A piezoelektromos hatás egyik különleges jellemzője a reverzibilitás, ami

azt jelenti, hogy a közvetlen piezoelektromos hatást mutató anyagok (azaz a
kristályok) ellenirányú piezoelektromos hatásra is képesek. Ha a mirigyben
található összenyomott kristályok elektromágneses töltést hoznak létre, a
tobozmirigyből áradó elektromágneses mező megnyújtja a kristályokat.
Amikor az elektromágneses mezőt generáló kristályok elérik a határt, és nem
képesek tovább nyúlni, összehúzódnak, az elektromágneses mező iránya
pedig megfordul, és befelé, a tobozmirigy felé mozdul el. Ha az
elektromágneses mező eléri a tobozmirigy kristályait, ismét összenyomja
őket, és újabb elektromágneses mező jön létre. A tágulás és összehúzódás
ciklikus mozgása egy pulzáló elektromágneses mezőt eredményez.

12.5 ábra
Amikor az orrunkon beszívjuk a levegőt, és közben összehúzzuk a belső izmainkat, az felgyorsítja az agy-gerincvelői folyadék áramlását. Ha követjük az energia mozgását a
fejünk búbja felé, majd visszatartjuk a lélegzetünket és összehúzzuk az izmainkat, intratekális nyomás alakul ki. A megnövekedett nyomás az agy-gerincvelői folyadékot a
negyedik kamrából egy kis csatornán át a harmadik agykamrába nyomja (lásd a nyilakat). Ugyanakkor a kisagy körül áramló folyadék (lásd a nyilakat) összenyomja a
tobozmirigyben található kristályokat. Az így kialakuló mechanikai nyomás elektromágneses töltést hoz létre a tobozmirigyben, és piezoelektromos hatás alakul ki

Nem csoda tehát, hogy arra kérlek, tartsd vissza a lélegzeted és szorítsd
össze ezeket az izmokat – és az sem meglepő, hogy azt mondom, minél
többször gyakorold ezt. A légzéstechnika gyakorlásával és az izmok újbóli
összehúzásával minden egyes légzésnél piezoelektromos tulajdonságokat
aktiválsz a tobozmirigyedben. Minél gyakrabban teszel így, annál gyorsabbá
válik az elektromágneses mező összehúzódásának és kitágulásának
másodpercenkénti ciklusa, így egyre gyorsabb pulzálás keletkezik. A
tobozmirigy immár olyan, mint egy lüktető antenna, amely képes egyre
finomabb és egyre gyorsabb elektromágneses frekvenciák észlelésére.
Nézd meg alaposan a 12.5 ábrát. Az 5. fejezetben beszéltünk már arról,
hogyan áramlik az agy-gerincvelői folyadék légzés közben, de most
szeretnék továbbmenni. Amikor a folyadék belép az agyba a központi
csatornán, tehát a gerincoszlop és a gerincvelő közti résen keresztül, két út
áll előtte. Az egyik úton a folyadék a negyedik, majd a harmadik kamrába
kerül. A negyedik kamrából a harmadikba történő áramlás közben egy szűk
csatornán folyik át, majd megállapodik a harmadik agykamra hátsó részén,
amely úgy néz ki, mint egy fenyőtoboz (innen a tobozmirigy név). Ez a
tobozmirigy, amely akkora, mint egy nagyobb rizsszem. A folyadék másik
útja a kisagy hátsó részéhez vezet, a tobozmirigy másik oldalára – így az
egész mirigyet körülöleli a nagy nyomású folyadék.
Az intratekális nyomás növelésével nagyobb mennyiségű folyadék
áramlik a harmadik agykamrába is a kisagy körüli részből. Ha tehát
visszatartod a lélegzeted és összehúzod az izmaid, ez az extra
folyadékmennyiség mindkét irányból nyomást gyakorol a kristályokra,
összenyomja őket és piezoelektromos hatást vált ki bennük. Ez az első
tényező, amely feltétlenül szükséges a tobozmirigy aktiválásához.
2. A tobozmirigy metabolitokat választ ki
Az agy-gerincvelői folyadék egy zárt rendszeren, az úgynevezett
ventrikuláris rendszeren áramlik keresztül (nézd meg újra a 12.5 ábrát). A
ventrikuláris rendszer lehetővé teszi, hogy ez a folyadék a gerincoszlop
aljától indulva végighaladjon a gerinc mentén, beáramoljon a négy
agykamrába (más néven ventrikulákba), és visszajusson a keresztcsonthoz (a
gerinc aljához). Ha veszel egy levegőt, és követed a lélegzeted a fejed
búbjáig, majd bent tartod és felfelé szorítod, felgyorsítod az agy-gerincvelői
folyadék áramlását.
A tobozmirigy felületét apró, ciliának nevezett, szőrszálszerű képletek
borítják (cilia latinul szempillát jelent; lásd a 12.6 ábrát). A ventrikuláris
rendszer kamráin a szokásosnál nagyobb sebességgel átáramló folyadék
csiklandozza ezeket az apró szőrszálakat, ami túlingerli a tobozmirigyet.
Mivel a tobozmirigy falloszalakú, a felgyorsult folyadék áramlásának
ingerlő hatására, valamint a zárt rendszerben bekövetkező intratekális
nyomás megnövekedése következtében a mirigy rendkívül kifinomult,
magasabb szintű melatonin metabolitokat ejakulál az agyba. Így még
közelebb kerülsz a tobozmirigy aktiválásához és a transzcendens élményhez.
 12.6 ábra
A tobozmirigy apró szőrszálai stimulálódnak, amikor az agy-gerincvelői folyadék áramlása felgyorsul a ventrikuláris rendszerben

3. Az energia közvetlenül az agyba jut

A rakétakilövésnél is akkor van szükség a legnagyobb energiára, amikor le
akarjuk győzni a gravitációt, tehát az energia alsó energiaközpontokból
felfelé áramoltatásához is rendkívüli intenzitás és erőfeszítés kell. A lélegzet
lesz az a szenvedélyes akarat, amellyel megszabadítjuk magunkat a múlt
önkorlátozó érzelmeitől. A gerincoszlop lesz az eszköz, amely eljuttatja az
energiát az egyik pontból a másikba, a cél pedig a fejünk búbja.
Amint már tudod, valahányszor légzőgyakorlatot hajtasz végre, töltéssel
rendelkező részecskéket juttatsz fel a gerincoszlop mentén. A részecskék
sebességének növekedésével úgynevezett indukciós mező jön létre (lásd a
12.7 ábrát). Ez az indukciós mező megfordítja a kétirányú információ
áramlását, ami rendszerint megkönnyíti az agy és a test, valamint a test és az
agy közti kommunikációt. A vákuumhoz hasonlóan az indukciós mező is
szívó hatást gyakorol az alsóbb központokban tárolt energiára – tehát az
orgazmussal, a táplálkozással, az emésztéssel, az üss vagy fuss reakcióval, a
stresszel és az irányítással kapcsolatos energiára –, és közvetlenül az
agytörzsbe juttatja azt egy spirális mozgás révén. Ahogy az energia
végighalad az egyes csigolyákon, maga mögött hagyja a gerinchúrból a test
különböző részeihez vezető idegpályákat, az energia egy része pedig a
perifériás idegrendszerhez jut, ami a test szöveteire és szerveire gyakorol
hatást. Az idegcsatornákon végigfutó áram aktiválja a test
meridiánrendszerét, ami azt fogja eredményezni, hogy a test összes többi
szervrendszere több energiához jut.3
 12.7 ábra
A testből az agyba áramló energia elhalad minden egyes gerincvelői ideg mellett, amelyek az egyes csigolyák között lépnek ki a gerincből. Ezeknek az idegeknek az izgalmi
állapota további idegeket kapcsol be a perifériás idegrendszerben, amelyek aztán több energiát juttatnak a test különböző szerveihez és szöveteihez. Ez azt eredményezi,
hogy a test több energiához jut

Amikor az energia eléri az agytörzset, át kell haladnia a formatio

reticularison. A formatio reticularis feladata, hogy szüntelenül felügyelje az
agyból a testbe, illetve a testből az agyba áramló információkat. Ez a szerv
az úgynevezett retikuláris aktiváló rendszer (RAS) része, és ez felel az
éberség szintjéért. Ha például felriadsz egy mély álomból, mert valami zajt
hallasz a házban, az RAS ébreszt fel és állítja vissza az éberséged. Ez a fő
funkciója. A szimpatikus idegrendszer aktiválódásával és a paraszimpatikus
idegrendszerrel történő összeolvadásával azonban az RAS a test
elraktározott energiáját nem kimeríti, hanem visszajuttatja az agyba. Ha ez
az energia eléri az agytörzset, megnyílik a talamuszkapu, az energia pedig
átáramlik a formatio reticularison a talamuszba, ahol átadja az információt a
neokortexnek. A formatio reticularis így már nyitva van, és magasabb szintű
éberséget élsz meg. Bizonyos értelemben tudatosabbá és éberebbé válsz.
(Fogd fel úgy a talamuszt, mint egy pályaudvart, ahonnan számos vágány
vezet az agy magasabb központjai felé.) Így jut el az agy gamma-agyhullám-
állapotba.
 12.8 ábra
A köztiagyban található két talamusz között helyezkedik el az apró, fenyőtoboz alakú tobozmirigy, és az agy hátulsó része felé néz

Mellékesen megjegyzem, hogy a köztiagyban két külön talamusz is található

(mindkét oldalon egy-egy), amelyek a két agyféltekét látják el. A
tobozmirigy a kettő között helyezkedik el, és az agy hátsó része felé fordul
(nézd meg a 12.8 ábrát). Ha az energia eléri a talamuszelágazást
(emlékszünk, a talamusz olyan, mint egy elosztóállomás az agy többi része
felé), a talamuszok üzenetet küldenek közvetlenül a tobozmirigybe, amely
ennek értelmében metabolitokat választ ki az agyba. Ennek következtében a
gondolkodó neokortex izgalmi állapotba kerül, és magasabb szintű
agyhullámmintázatok, például gamma-hullám alakul ki. Az efféle
melatoninszármazékok ellazítják a testet, de közben felébresztik az elmét.
Ha emlékszel, amikor béta-agyhullám-állapotban vagy, a szimpatikus
idegrendszered a veszélyforrást keresi a külső környezetedben, és energiát
mozgósít a túléléshez. A gamma-agyhullám annyiban különbözik ettől, hogy
nem elpazarolja az életenergiát, hanem további energiákat szabadít fel és
teremt a testedben. Ilyenkor nem vészhelyzet- vagy túlélőüzemmódban vagy,
hanem a boldogság állapotában, a szimpatikus idegrendszered pedig azért
kapcsol be, hogy még jobban oda figyelj arra, ami az elmédben történik.
Az 5. fejezetben azt mondtam, hogy amikor az energia a testből az agyba
áramlik, egy tóruszmező jön létre a test körül. Ha felgyorsítod az agy-
gerincvelői folyadék áramlását a gerincoszlop mentén, a tested olyan lesz,
mint egy mágnes, és elektromágneses mező jön létre körülötte. A
tóruszmező a dinamikus energiaáramlás jele. Miközben ez a tóruszmező
felfelé és kifelé mozog a tested körül, a tobozmirigy aktiválódásával egy
inverz elektromágneses tóruszmező energiát pumpál a testedbe a fejed
búbján át. Minthogy minden frekvencia információt hordoz, a tobozmirigy a
látható fénytartományon és az érzékszervi valóságon túli területekről szállít
információkat (lásd a 12.9 ábrát).
Ha ez a három dolog egyszerre történik, azt fogod érezni, mintha
orgazmus lenne a fejedben. Egy antennát hoztál létre az agyadban, és ez az
antenna az anyagon, a téren és az időn túli birodalmak felől származó
információkat fogad be. Az információ már nem a szemed vagy az egyéb
érzékszervek és a külső környezeted közti interakcióból származik, hanem a
kvantummezőből, a harmadik szemnek is nevezett, valójában az agy hátsó
részében elhelyezkedő tobozmirigynek köszönhetően.

12.9 ábra
Amikor az alsó három energiaközpontból származó energia légzés közben aktiválódik és a gerincoszlop mentén az agyba jut, egy elektromágneses tóruszmező jön létre a
test körül. A tobozmirigy aktiválódásával egy inverz elektromágneses tóruszmező indul el a másik irányba, és szivattyúz át energiát a fejed búbjáig a testedben az egyesült
mezőből. Minthogy az energia nem más, mint frekvencia, a frekvencia pedig információt hordoz, a tobozmirigy élénk képzetek formájában tárja eléd ezt az információt

Ha frissíted a melatonint, csodákra lesz képes

Ha a tobozmirigyed (más szóval a harmadik szemed) felébred, mivel
magasabb frekvenciatartományra hangolódik, a magasabb energiák
megváltoztatják a melatonin kémiáját; minél magasabb a frekvencia, annál
nagyobb a változás. Az információ kémiai anyagokra történő fordítása révén
hangolódsz rá a transzcendens, misztikus pillanatokra. Megnyílik az ajtó a
tér és az idő felsőbb dimenziói felé. Ezért szeretem a tobozmirigyet
alkimistának hívni – hiszen a melatoninból rendkívül mély, radikális
neurotranszmittereket állít elő.

12.10 ábra
A melatonin különféle metabolitjai, amelyek akkor jönnek létre, amikor a tobozmirigy a normális, látható fénynél magasabb frekvenciákra kapcsolódik, és a misztikus
molekula biológiailag egy magasabb szintre kerül

Nézd meg a 12.10 ábrát. Amikor a magasabb frekvenciák és a magasabb

szintű tudatállapotok interakciót létesítenek a tobozmiriggyel, általában
először az történik, hogy ezek a frekvenciák a melatonint benzodiazepin
nevű kémiai anyagokká alakítják. A benzodiazepinek olyan hatóanyagok,
amelyekből a válium is készül, és amelyek érzéstelenítik az analitikus elmét,
így a gondolkodó agy hirtelen ellazul és abbahagyja az elemezgetést. A
funkcionális agyi EEG-felvételek szerint a benzodiazepinek elnyomják az
idegi tevékenységet az amigdalában, az agy túlélőközpontjában. Ez gátolja
az olyan kémiai anyagokat, amelyeknek a félelem, a harag, az idegesség, az
agresszió, a szomorúság vagy a fájdalom köszönhető.4 A tested ilyenkor
nyugodt és ellazult, az elméd viszont éber.
A melatoninból egy másik kémiai anyag is előállítódik: a pinolin nevű
rendkívül hatékony antioxidáns (nézd meg a 12.10 ábrát). A pinolin azért
fontos, mert megtámadja a szabad gyököket, amelyek károsítják a sejteket és
öregedést okoznak. Ezek az antioxidánsok gátolják a rákot, az öregedést, a
szívbetegséget, a sztrókot, a degeneratív idegrendszeri elváltozásokat, a
gyulladásokat és a mikrobákat. Így lesz a sima antioxidáns melatoninból egy
tökéletesre felturbózott antioxidáns, amely a melatoninnál is hatékonyabban
és nagyobb mértékben állítja helyre a test egészségét. (A 12.10 ábrán olyan
antioxidánsok láthatók, amelyek mind a melatonin metabolitjaiból állítódnak
elő.)
Ugyanebből a molekulából előállítható a melatonin egy másik változata is,
amely az állatok téli álmában játszik szerepet. Ha a melatonin (amelytől
eleve álmosak leszünk) csak egy kicsit is megváltoztatja ennek a
molekulának a szerkezetét, a pihenés és a regeneráció még hosszabbra
nyúlik. A molekula által közvetített üzenet a test anyagcseréjét is lelassítja,
bizonyos esetekben akár hosszú hónapokra. Logikus tehát, hogy az emlősök
téli álmuk során levetkőzik az egyébként rájuk jellemző szokásokat.
Elvesztik például a párzási ösztönt, az étvágyat, a környezet megismerése és
bejárása iránti érdeklődést, és megszűnnek közöttük a szociális kapcsolatok.
Elbújnak egy olyan helyre, ahol védve vannak és biztonságban érzik
magukat, és miközben befelé fordulnak, a testük statikus állapotba kerül.
Ugyanez ránk is igaz lehet, ha ezek az értékek megemelkednek. Minthogy a
test már nem funkcionál elmeként, átmenetileg elveszítjük a külvilág iránti
érdeklődésünket, és mivel nem hajtanak biológiai ösztönök és nem vonják el
a figyelmünket a testi késztetések, mélyebben el tudunk merülni a jelen
pillanatban, és jobban befelé tudunk fordulni. Ha a jövő álmát akarod
álmodni, akkor a legjobb, ha félreállítod az útból a tested.
A melatoninmolekula további átalakításával az elektromos angolnákban is
megtalálható kémiai anyag állítódik elő – egy foszforeszkáló,
biolumineszcens anyag, amely megnöveli az energiát az idegrendszerben.
Érdemes újra megnézned a 12.10 ábrát. Ez a kémiai anyag elég erős tud
lenni ahhoz, hogy komoly sokkot váltson ki. Van egy olyan érzésem, hogy
ez az a ritka kémiai anyag, amely arra készteti az agyat, hogy a
tanítványainknál gyakran mért megnövekedett energiaszintet produkálja.
Képzelj csak el egy elektromos angolnát, amely szó szerint világítani kezd
az energiától, ha ingerlik. Ez történik az agyban is a molekula
aktiválódásakor. Ám az így létrejövő energia és információ nem az
érzékszerveinken keresztül tapasztalt külső környezetünkből származik,
hanem az agyon belülről, a megnövekedett frekvencia hatására. Amikor
ilyen, magas szintű energiát észlelünk az agyban, tudjuk, hogy az illető mély,
szubjektív, ám objektíve mérhető élményt él át.
 Gondolj csak bele! A szemen keresztül észlelt szenzoros, környezeti input
hatására a tobozmirigy szerotonint és melatonint állít elő. A Napból érkező
látható fény hatására harmóniába kerülünk a külső környezetünkkel, amit
cirkadián ritmusnak hívunk. E folyamat eredményeképpen a szerotonin és a
melatonin olyan információk hordozójává válik, amelyek a fizikai
valóságunkból érkező frekvenciákkal egy szinten állnak. Minthogy a látható
fényt az érzékszerveinken keresztül tapasztaljuk, ezek a molekulák
elválaszthatatlanok az embertől, vagyis a háromdimenziós valóság
birodalmába tartoznak.
Emlékszünk, Einstein azt mondta, hogy az anyagi világ plafonja a
fénysebesség. De mi történik akkor, ha az agy az érzékszerveken és a
fénysebességen túl elterülő birodalomból származó frekvenciát és
információt dolgoz fel? Lehetséges-e, hogy az egyesült mezőről származó
információ és energia megváltoztatja a melatonin kémiai struktúráját, és
másfajta kémiai anyagot hoz létre az agyban? És vajon az agy le tudja-e
fordítani ezeket a frekvenciákat érthető üzenetté? Ha az energia az anyag
epifenoménje, akkor logikus, hogy a fénysebességnél gyorsabb
frekvenciából származó információ képes lehet megváltoztatni a melatonin
molekuláris szerkezetét, és mély elixírt tud előállítani belőle az agyban. Az
információ melatoninvariációvá történő lefordítását a tobozmirigy végzi; ez
a molekula tehát ennek a frekvenciának megfelelő üzenetet hordoz. Ez az új
frekvencia segíti egy szupervegyület létrejöttét. Ez már nem természetes,
hanem természetfeletti. A melatonin magasabb szintre lép.
Ám ez a fluoreszkáló, biolumineszcens kémiai anyag nemcsak az energiát
növeli meg az agyban, hanem felfokozza az elme belső képeit is, ezért
minden olyan lesz, mintha élénk, szürreális, lumineszcens fény hatná át.
Ezért van az, hogy ilyenkor az emberek azt mondják, hogy korábban soha
nem tapasztalt színeket látnak, amelyek kívül esnek a látható fény általuk
eddig ismert spektrumán. Olyanok ezek a színek, mintha egy gyönyörű,
túlvilági fényekben ragyogó világról látnának színes, szélesvásznú
mozifilmet. Minden olyan, mintha élénk, sugárzó, szinte tapintható
energiából álló, gyönyörű fényt árasztana magából. Az aranyló, tündöklő
glóriák kívül és belül egyaránt ragyogó világa pompásabbnak tűnik az
érzékszervek által megtapasztalt valóságnál. Természetesen nehéz elterelni a
figyelmed erről a gyönyörű világról. Minthogy figyelmed egészét ennek az
élménynek szenteled, úgy érzed majd, mintha te is teljes valódban ott lennél
ebben a másik világban vagy másik dimenzióban.
 Nézd meg újra a 12.10 ábrát. Ha a melatonin még egy változáson megy
keresztül, létrejön a dimetiltriptamin (DMT), az ember által ismert egyik
legerősebb hallucinogén anyag. Ugyanez az anyag található meg az
ayahuasca nevű növényben is, amelyet az Amazonas környéki bennszülött
indiánok régóta használnak spirituális gyógyításra különféle ceremóniák
keretében. A DMT elsődleges aktív hatóanyaga állítólag spirituális
látomásokat eredményez, és segítségével betekinthetünk az én rejtelmeibe.
Ha az ember elfogyasztja az ayahuascát vagy más ilyen molekulát
tartalmazó növényt, a test DMT-hez jut. Ha azonban a tobozmirigy
aktiválódik, a fent említett kémiai anyagok egész skálája árasztja el – ami
aztán mély belső élményeket eredményez. Az ilyen élményeket átélők arról
számoltak be, hogy az időt végtelennek érezték, vagy időutazásban volt
részük, átjutottak a paranormális birodalmába, komplex geometriai formák
jelentek meg előttük, szellemi lényekkel találkoztak vagy más misztikus,
dimenziók közötti valóságokat tapasztaltak meg. A tobozmirigy-meditációt
végző tanítványaink fantasztikus találkozásokról számolnak be az ismert
fizikai világokon túli tartományban.
Amikor ezek a kémiai anyagok felszabadulnak az agyban, az elme olyan
élményeket él át, amelyek valóságosabbnak tűnnek mindennél, amit valaha
az érzékszervi valóságban tapasztaltak. Ezt az új dimenziót nehéz szavakban
kifejezni. Az élmény újszerűsége teljesen ismeretlen, és ha megadod magad
neki, nem marad el a jutalom.

Hangolódj rá a magasabb dimenzióra: A tobozmirigy mint

jelvevő kristály
Máté evangéliumának 6:22 verse egyes értelmezések szerint a
következőképp adható vissza: „Ha egyetlen szemed lesz, akkor az egész
tested eltelik fénnyel.” Úgy gondolom, Jézus itt a tobozmirigy-aktiválásról
beszélt, hiszen a tobozmirigy teszi lehetővé a valóság szélesebb
spektrumának megtapasztalását. Számos tanítványunk tanúsíthatja, hogy a
tobozmirigy aktiválódásával – amikor teljesen rácsatlakoznak az egyesült
mezőre – egész testük telítődik energiával és fénnyel. A kozmikus mezőből
és az érzékszerveken túli birodalomból származó energia a fejük tetején lép
be a testükbe, és végigáramlik egész lényükön. Amikor ez megtörténik, az
emlékezetükön túlmutató és a kiszámítható jövőjükön kívül eső információk
válnak letölthetővé számukra – és mindez a melatonin kémiai átalakulásával
veszi kezdetét a tobozmirigyben. A tobozmiriggyel kapcsolatos kutatásaim
során és eredményeképp a következő definíciót dolgoztam ki: A tobozmirigy
egy kristályos szerkezetű szupervezető, amely információkat küld és fogad
vibrációs energiajelzések transzdukciójával az érzékszerveken túl elterülő
kvantummezőből, és ezeket biológiai szövetté fordítja le (az agyban és az
elmében) jelentéssel bíró képek formájában, éppen úgy, ahogy az antenna
fordítja le az egyes állomások jelzéseit a tévé képernyőjén látható képpé.
Amikor a tobozmirigy, ez a kis agyi antenna aktiválódik, minél nagyobb
frekvenciát észlel, annál több energiát tud befektetni a melatonin kémiai
szerkezetének megváltoztatásába. Ennek a kémiai változásnak köszönhetően
egész más élményt élsz át, mint amit a melatonin általában produkál.
Mondhatjuk úgy is, hogy tisztább képet kapsz a dolgokról, hogy minél
magasabb a frekvencia, annál inkább azt fogod érezni, mintha egy hatvanas
években készült tévé képernyőjéről átváltanál egy 360 fokos, 3D-s IMAX
mozira az ezzel járó surround hangzással együtt. A melatonin, ez az álom-
neurotranszmitter így válik még hatékonyabb neurotranszmitterré, hogy
valóságosabbnak érezhessük az álmainkat.
Ebben a folyamatban a tobozmirigynek van egy cinkostársa is, az agyalapi
mirigy. Az agyalapi mirigy úgy néz ki, mint egy körte, és az orrnyereg
mögött, az agy kellős közepén helyezkedik el. Az első (anterior) része
felelős a legtöbb olyan kémiai anyag előállításáért, amelyek az egyes
energiaközpontokkal kapcsolatos mirigyekre és hormonokra vannak
hatással. Ha a tobozmirigy aktiválódik, és bizonyos magasabb szintű
metabolitokat választ ki, az agyalapi mirigy hátsó (poszterior) része felébred,
és két fontos kémiai anyagot kezd kiválasztani – oxitocint és vazopresszint.6
Az első anyag, az oxitocin, emelkedett érzelmeket produkál, amelyektől a
szíved eltelik örömmel és szeretettel (ezért a kémiai vagy érzelmi
kapcsolatok hormonjának is szokták nevezni.) Az oxitocin szintjének
jelentős emelkedésével a legtöbb ember intenzív szeretetet, megbocsátást,
együttérzést, örömöt, teljességet és empátiát él át – tehát olyan belső
állapotba kerül, amit nem szívesen cserélne el valami külső dologért. (Az
ilyen állapotok jelentik végső soron a feltétlen szeretet előszobáját.)
A kutatások szerint ha az oxitocin szintje egy bizonyos szint fölé
emelkedik, nehéz haragot tartani. A Zürichi Egyetem munkatársai által
végzett kísérlet során 49 tesztalany az úgynevezett bizalmi játék egy
variációját játszotta egymás után tizenkétszer. Ebben a játékban a
befektetőnek, aki egy bizonyos összegű pénzzel száll be, el kell döntenie,
hogy megtartja-e az összeget, vagy megosztja egy másik játékossal, az
úgynevezett megbízottal. Az az összeg, amelyet a befektető megoszt a
megbízottal, automatikusan megháromszorozódik. A megbízottnak ezután a
következő döntést kell meghoznia: vagy megtartja a pénzt, és a befektetőnek
semmi sem marad, vagy pedig megosztja a megháromszorozódott összeget a
befektetővel, aki nyilván profitra törekszik. Lényegében tehát azt kell
eldönteni, hogy eláruljuk-e a másikat. Az önző döntés a megbízottnak
kedvez, a befektetőt azonban kisemmizi.
De mi történik akkor, ha az oxitocint is bevonjuk az egyenletbe? A
kísérletben a kutatók oxitocint fecskendeztek a játék előtt egyes játékosok
orrába, a többieknek pedig placebót adtak. A kutatók ezután fMRI-vel
(funkcionális mágneses rezonancia képalkotással) képet készítettek a
befektetők agyáról, miközben azok azon gondolkodtak, hogy mennyit
fektessenek be és mennyire bízzanak meg a másikban.
Az első hat kör végén a befektetők visszajelzést kaptak a befektetésekről,
és elmondták nekik, hogy a bizalmuk az esetek mintegy felében nem járt
sikerrel. Azok a résztvevők, akik placebót kaptak a játék előtt, dühösek
lettek és becsapva érezték magukat, ezért a második körben már sokkal
kevesebbet fektettek be. Azok a résztvevők azonban, akik oxitocin kaptak,
ugyanannyit fektettek be, mint az első hat körben, annak ellenére hogy
elárulták őket. Az fMRI megmutatta, hogy a leginkább érintett agyterületek
az amigdala (a félelem, a szorongás, a stressz és az agresszió központja),
valamint a dorzális striátum (amely a pozitív visszacsatolásra épülő jövőbeni
döntéseinkért felel). Azoknak a résztvevőknek, akik oxitocint kaptak, jóval
kevésbé volt aktív az amigdalájuk, ami azt eredményezte, hogy kevésbé
voltak dühösek, kevésbé tartottak attól, hogy elárulják őket, és kevésbé
féltek az anyagi veszteségtől. Náluk a dorzális striátum is jóval kevésbé volt
aktív, ami azt jelenti, hogy nem volt szükségük pozitív eredményekre ahhoz,
hogy jövőbeni döntéseket hozzanak.7
Ez a kutatás is azt demonstrálja, hogy amint az agyalapi mirigy hátsó
része kiválasztja a hormonjait, és megnő az oxitocin szintje, az agy
amigdalájában leáll a túlélőközpont, vagyis lecsendesednek a félelem, a
szomorúság, a fájdalom, a szorongás, az agresszió és a harag idegi
áramkörei. Semmi mást nem érzünk, csak életszeretetet. Mi magunk is
megmértük az oxitocin szintjét a tanítványainknál a workshop előtt és után.
A foglalkozás végére néhányuknál jelentősen emelkedett. A velük készült
interjúk során így fogalmaztak: „Imádom az életemet és benne mindenkit.
Azt akarom, hogy ez az érzés soha ne múljon el. Örökké emlékezni akarok
rá. Ez az, aki valójában vagyok.”
A másik kémiai anyag, amelyet az agyalapi mirigy a tobozmirigy
aktiválódásakor előállít, a vazopresszin névre hallgat, és valójában egy
antidiuretikus hormon. A vazopresszin szintjének emelkedésével a test
automatikusan visszatartja a folyadékokat, ezért a test sokkal inkább
vízbázisúvá válik. Ez azért fontos, mert ha nagyobb frekvenciát kell
feldolgozni, akkor több vízre van szükség ahhoz, hogy a test a
megnövekedett frekvenciát el tudja vezetni és le tudja fordítani a sejtek
számára. Amint megnő a vazopresszin szintje, a pajzsmirigy stabilabbá válik
– ami hatást gyakorol a csecsemőmirigyre és a szívre, ami hatást gyakorol a
mellékvesére, ami hatást gyakorol a hasnyálmirigyre, ami pedig pozitív
láncreakciót indít el egészen a nemi szervekig.8
Ha ráhangolódunk ezekre a magasabb frekvenciákra, hozzáférésünk nyílik
a fény különböző formáihoz – a látható fénynél gyorsabb frekvenciákhoz –,
és magasabb intelligenciaszintet aktiválunk magunkban. A tobozmirigy
aktiválódásával magasabb frekvenciákat tudunk befogadni, ami kémiai
változások egész sorát indítja el. Minél magasabb frekvenciát fogunk be,
annál jobban megváltozik testünk kémiája – ami azt jelenti, hogy magasabb
energiájú, vizuálisabb, hallucinogénebb élményeink leszek. A
tobozmirigyben lévő kristályok kozmikus antennaként mutatják az utat a
fény és az információ magasabb szintű birodalmai felé. Így teszünk szert
olyan belső tapasztalatokra, amelyek valóságosabbak a külsőknél.
A test által termelt tobozmirigy-metabolitok ugyanazokba a receptorokba
illeszkednek, mint a szerotonin és a melatonin, de ezek egészen más kémiai
üzenetet hoznak az érzékszerveken túli, anyagtalan valóságból. Ennek
következtében az agy előhangolódik a misztikus élményekre, és megnyílik
az ajtó a további dimenziók felé, vagyis az egyén a téridő valóságából
átkerül az időtér valóságába. Minthogy minden frekvencia hordoz üzenetet,
ez az üzenet pedig kémiai változásként jelentkezik, a tobozmirigy
aktiválódásával elkezded észlelni és feldolgozni ezeket a magasabb
frekvenciákat, energiákat és magasabb tudati állapotokat, amelyek gyakran
komplex, változó geometriai formákban jelentkeznek lelki szemeid előtt.
Ami jó. Ez ugyanis információ.
Az ilyen misztikus élményeknél, minthogy az idegrendszer rendkívül
koherens állapotban van, képes ráhangolódni ezekre a szuperkoherens
üzenetekre. A végtelen űr sötétségében a tobozmirigy válik a rendezett
minták és információcsomagok központjává, amelyek kaleidoszkópszerűen,
szüntelenül változnak és fejlődnek. Ahogy a tévé antennája is fogja a
frekvenciát, és látható képpé alakítja, a tobozmirigy kémiai úton alakítja át a
magasabb frekvenciákat élénk, szürreális képekké.
A színes betétlapok 13. tábláján ilyen geometrikus minták láthatók,
amelyeket isteni vagy szent geometriának is szoktak nevezni. Az ilyen
minták évezredek óta velünk vannak. A 8. fejezetben említettem, hogy az
ilyen minták olyanok, mint az ősi mandalák. Energiából és információból
álló frekvenciák, és ha megadod nekik magad, az agyad (a tobozmirigy
révén) átalakítja ezeket a formákat, üzeneteket és információkat rendkívül
élénk képekké és élményekké. Ilyen mintázatok átélésekor a legjobb, amit
tehetsz, ha megadod nekik magad, és nem próbálsz előidézni semmit.
Az ilyen minták és formák általában nem kétdimenziós vagy statikus
formában jelentkeznek, hanem élő, mélységgel bíró és bonyolult
fraktálokként, amelyek hihetetlenül összetettek, és sehol nincs végük.
Értelmezésükhöz segítségül hívhatjuk a kimatika fogalmát is. Ez a kifejezés
a görög „hullám” szóból származik. A kimatika jelensége a vibráción és a
frekvencián alapul. A következőképp lehet megérteni: képzeld el, hogy
leveszed egy régi hangszóró hátlapját, és magad elé fekteted. Ha
megtöltenéd a hangszórót folyadékkal, megvilágítanád fénnyel, és
elkezdenél klasszikus zenét játszani rajta, a zene frekvenciája és vibrálása
egy idő után koherens állóhullámokat eredményezne. Ezek a hullámok egy
idő után interferenciába kerülnének egymással, és végül egymásba záródó
geometriai minták alakulnának ki. A kaleidoszkóphoz hasonlóan azt
tapasztalnád, hogy ezek a változó geometriai alakzatok egyre magasabb
rendbe szerveződnek. A kaleidoszkópban megjelenő kép és a kimatika
között az a különbség, hogy a kaleidoszkóp kétdimenziós, a kimatikus
geometriai minták azonban mintha élnének, és három-, sőt még több
dimenziósnak tűnnek. A víz mellett a kimatika vibrációs hatásai a homok
vagy a levegő szerkezetében is megjeleníthetők, más szóval ezek a
médiumok vibrációt és frekvenciát észlelnek és alakítanak át koherens
geometrikus mintákká. (A YouTube-on számos videót találsz ebben a
témában.)
Ha a tobozmirigy észleli az információt, ugyanilyen típusú hullámokat
vesz a külső környezetből. Ezek a koherens, magasan szervezett
állóhullámok, amelyek a látható fény tartományán túl léteznek, szüntelenül
információcsomagokba tömörülnek, és a tobozmirigyed képek formájában
tárja őket eléd. Olyan információmintázatokról van szó, amelyek roppant
koherens módon kapcsolódnak egymásba, és ha rájuk fókuszálod a
figyelmed, megváltoznak, egyre fraktálszerűbbek, bonyolultabbak, szebbek
és istenibbek lesznek. Mindez teljes mértékben információ, és a
rádiókristályhoz hasonlóan a tobozmirigyed ezt az információt alakítja át
képekké. Ez az egyik oka, hogy kaleidoszkópot használok a haladó
workshopjaimon, mert ezzel lehet lefegyverezni a tanítványaim agyát,
amikor ilyen komplex képekkel találkoznak, egyúttal könnyebben
felismerhetővé teszi számukra az ilyen típusú információt. Emellett a
kaleidoszkóp arra készteti az agyat, hogy alfa- vagy théta-agyhullám-
állapotba kerüljön, ahol az ember fogékonyabbá válik. Szemmel látható,
hogy a kaleidoszkóp nézése hogyan idézi elő a transzállapotot és hogyan
hangolja elő a tudattalant a misztikus élményre.
Ha a tobozmirigy észleli a képeket, tessék bekapcsolni a biztonsági
öveket, mert a dolgok hamarosan izgalmassá válnak. Könnyen kiléphetsz a
testedből, és végigzuhanhatsz egy fényalagúton, vagy az egész tested
eltelítődhet fénnyel. Még azt is érezheted, hogy te magad vagy az egész
univerzum, és ha letekintesz a testedre, aggódni kezdesz, hogyan jutsz vissza
bele.
Az ilyen mély, ismeretlen élmények átélésekor két út áll előtted: vagy
megrettensz az ismeretlentől, vagy megbízol benne, épp azért, mert
ismeretlen. Minél inkább megadod neki magad, és megbízol benne, annál
mélyebbé válik az élmény, az élmény mélysége pedig azt eredményezi, hogy
nem akarsz visszatérni az ébrenléti állapotba, és nem akarod, hogy az agyad
újra béta-hullámokat generáljon. Meg kell adnod magad, ellazulni és még
mélyebbre merülni a tudat transzcendens állapotába. Ilyenkor nem alszol,
nem vagy ébren és nem is álmodsz, hanem kívül vagy ezen a valóságon. Ha
az agyad kémiája rendben van, a tested teljesen szedált állapotba kerül. Erre
készítjük fel magunkat: átélni a teljesség, az egység, a szeretet és a felsőbb
tudat minél magasabb szintjét.
Ám ez még nem minden…

A kémiai változások új valóságot teremtenek

Képzeld el, hogy a következő pillanatban minden érzékszerved élessége 25
százalékkal megnő. Minden, amit látsz, hallasz, megízlelsz, megszagolsz
vagy megtapintasz, azt eredményezné, hogy tudatosabban észleled magad
körül a valóságot. Ha az éberség és a tudat egy és ugyanaz, a tudat
élesedésével az agyadba jutó energia szintje is megnőne (hiszen nem létezik
tudatváltozás energiaváltozás nélkül, és fordítva). Ha az agyad rákapcsolódik
egy másik frekvenciára, amely egy új tudatfolyamot dolgoz fel, az agyad szó
szerint bekapcsol, és mivel érzékszerveid felfokozódnak, magasabb tudati
szint áll elő. Minél nagyobb az energia vagy a frekvencia, annál nagyobb a
változás a kémiádban, és minél nagyobb a változás a kémiádban, annál
tisztább az élmény. Ebben a transzcendens állapotban tehát éberebbnek érzed
magad, mint a hétköznapi valóságban. Az éberség fokozódásával úgy érzed
magad, mintha valóban ebben a transzcendens valóságban lennél.
Ha olyan, az érzékszervi valóságon túli információhoz jutsz hozzá, amely
nem a Nap fényének látható spektrumából származik, logikus, hogy a
tobozmirigyet harmadik szemnek hívjuk. Mivel ilyen mély belső élményt
éltél át, és mivel az új élmények új neurális hálózatok létrejöttét
eredményezik, az ilyen tapasztalat gazdagítja az agyi áramköröket. Ha az
agyad feldolgozta ezeket a magasabb energiákat, megváltozik a kémiád, és
amennyiben az élmény végterméke mindig egy érzés, úgy ez az élmény
emelkedett érzelmekhez vezet. Ezek aktiválódásakor más szemmel, belső
látással látsz.
Mivel az érzések felhalmozódását hívjuk érzelemnek, az érzelem pedig
energia, tudjuk, hogy túlélési érzelmek átélésekor sokkal inkább anyagi és
kémiai természetűnek érzed magad, hiszen ezek az érzelmek a frekvencia
alacsonyabb szintjét képviselik. Ha azonban magasabb tudati szinteket
tapasztalt meg, kevésbé érzed magad anyagi és kémiai természetűnek, mivel
ezek az érzelmek egy magasabb frekvenciatartományban rezegnek. Ezért
hívom az ilyen érzések formájában jelentkező energiákat emelkedett
érzelmeknek.
Mivel a környezet a sejtekben található géneknek ad jelzéseket, a külső
környezetből származó tapasztalatok pedig érzelmeket váltanak ki – és az
érzelmek nem mások, mint a környezetben átélt élményekre adott kémiai
válaszreakciók –, ha soha semmi nem változik a külső környezetben, semmi
nem fog megváltozni a test belső környezetében sem (ami a sejt számára a
külső környezetet jelenti). Ha például éveken át ugyanazon önkorlátozó
érzelmek mentén élsz, a tested biológiailag sohasem fog megváltozni, hiszen
nem érzékeli a különbséget a külső környezetből származó érzelem és a
belső környezetből származó érzelem között. A test azt hiszi, hogy
ugyanolyan környezeti körülmények között él, mivel a megszokott érzelmek
a megszokott kémiai jelzéseket sugározzák. A testhez hasonlóan, amely soha
nem változó külső környezetben él, a sejt is egy olyan kémiai környezetben
él, ahol semmi nem változik.
Ha azonban elkezdesz ilyen belső élményeket átélni a felfokozott éberség
és kitágult tudat állapotában – olyan élményeket, amelyeket
valóságosabbnak élsz meg az összes múltbeli tapasztalatnál –, amint
megérzed ezt az új, felfokozott érzelmet vagy extatikus energiát, már meg is
változott a belső állapotod, és ennek következtében nagyobb figyelmet
szentelsz a saját belső valóságodban keletkező képeknek. Ha pedig az új
élmény annyira valóságos, hogy teljesen leköti az agy figyelmét, ez az új
tapasztalat (avagy ébredés) neurológiailag bevési az eseményt az agyadba.
Az új érzelem hosszú távú memóriát hoz létre, az új érzelmek pedig az
eddigiektől eltérő géneknek adnak jelzéseket, ám ezúttal a hosszú távú
emléket bevéső tapasztalat nem a külső környezetből származik, hanem a
belsőből – ami azonban külső környezet a sejt számára.
Mivel az esemény akkora erővel bír, hogy nem tudsz nem figyelni rá, a
következő tényekkel számolhatsz:

Minél magasabb az energia, annál magasabb a tudat szintje.

Minél magasabb a tudat szintje, annál nagyobb fokú az éberség.
Minél nagyobb fokú az éberség, annál mélyebb a valóság élménye.

Amint tudjuk, az érzékelés attól függ, hogy a múltban szerzett tapasztalatok

milyen hálózatokat alakítottak ki az agyban. A világ dolgait nem olyannak
érzékeljük, amilyenek valójában, hanem olyannak, amilyenek mi magunk
vagyunk. Ha épp most estél át egy olyan belső élményen, amelyben mély
misztikus lényeket, ragyogást vagy glóriát láttál minden körül, érezted a
teljességet, az egységet és a minden létező közt fennálló kapcsolatot, vagy
megtapasztaltál egy egészen más időt és teret, akkor, miután kinyitod a
szemed az élmény után, az ébrenléti állapotban tapasztalt valóságod is
kitágul. Ez azért van, mert a belső tapasztalat megváltoztatta az agyad, és
most már neurológiailag a valóság mélyebb kifejeződését tudod érzékelni.
Így kezdődik a lényed belülről fakadó változása, és így változik meg a
háromdimenziós anyagi valóságról szerzett tapasztalatod.
Az evolúció mind az egyén, mind a faj szintjén lassú folyamat.
Tapasztalatokat szerzel, megsérülsz, megtanulod a leckét és nősz egy kicsit.
Aztán újabb fájdalmakat élsz át, megtanulod a következő leckét, újabb
kihívás ér, sikereket érsz el, megvalósítod a céljaidat, újabb célokat tűzöl ki,
továbbnövekedsz, és folytatódik a körforgás. Ez egy lassú folyamat, mivel
alig kapsz új információt a külső környezetből.
Ha azonban efféle ismeretlen, belső élmények érnek, amelyek
valóságosabbak a külső világodban tapasztalt élményeknél, soha többé nem
látod olyannak a valóságot, mint korábban, mivel az élmény mély
változásokat idézett elő benned. Mondhatjuk úgy is, hogy frissítetted a
szoftvert. Ha az észlelt valóság egésze tapasztalatokon alapul, neked pedig
épp most volt részed egy interdimenzionális élményben, az agyad már képes
arra, hogy észleljen olyan dolgokat is, amelyek mindig is léteztek, csak épp a
te agyad nem rendelkezett az észlelésükhöz szükséges áramkörökkel.
Ha újra és újra átélsz ilyen élményeket, akkor újra és újra a valóság
szélesebb spektrumát fogod megtapasztalni. Ez fellebbenti az illúzió fátylát,
a fátyol fellebbentésével pedig megpillantod a valóságot a maga
teljességében – vibráló, ragyogó, egybefüggő és csillogó lumineszcens
fényként –, és az egész folyamatot az energia hajtja. Így már az információ
szélesebb spektrumára tudsz hangolódni, ahol hirtelen minden
valóságosabbnak és másabbnak érződik, mint amikor még csak anyagnak
láttad. Így aztán megváltozik a hozzá fűződő viszonyod is. A misztikusok és
a mesterek is ezt az utat követték: a belső világra hangolódással
kiszélesítették a valóságérzékelés spektrumát. Képzeld csak el, kivé
válhatnál, ha már nem az alsó három energiaközpont, tehát a túlélés, a
félelem, a fájdalom, a szeparáció, a harag és a versengés határozna meg,
hanem a szívből jövő szeretet, az egység, valamint a mindent és mindenkit
összekötő látható és láthatatlan kötelékek.
A misztikusoknak és mestereknek annyi interdimenzionális tapasztalatban
volt részük az érzékeken túli tartományból, hogy már nem azon a szinten
láttak, amilyen szintet a velük született gének lehetővé tettek volna. Már
nem úgy dolgozták fel a dolgokat, ahogy az agyuk születésükkor be volt
huzalozva – ahogy az emberek agya évezredek óta. Ők az egyesült mezővel
történő interakciónak köszönhetően kiépítették azt a tudatot, idegi alapot és
elmét, amellyel a másfajta valóság érzékelhetővé válik – egy olyan valóság,
amely mindig is létezett.
A tobozmirigy – az agy alkimistája – misztikus és mágikus
tulajdonságainak felfedezése nem jelent új tudást, jóllehet a modern
tudomány még csak most kezdi kapiskálni azt, amit az ősi civilizációk
mindig is tudtak.
 12.11 ábra
Egy 2011. július 23-án, az angliai Roundway mellett felfedezett gabonakör a melatonin struktúráját mutatja… Lehet, hogy valaki mondani akar nekünk valamit

A melatonin, a matematika, az ősi szimbólumok és a

tobozmirigy
2011. július 23-án egy olyan gabonakör jelent meg az angliai Roundway
közelében, Devizes mellett, Wiltshire megyében, amely rendkívüli
hasonlóságokat mutat a melatonin szerkezetével (lásd a 12.11 ábrát). Vajon
ez a gabonakör is csupán egy gondosan kidolgozott vicc? Vagy pedig valaki
valahol, egy másik dimenzióban mondani akar nekünk valamit? Az alábbi
szakaszban eldöntheted, hogy az efféle dolgok a véletlen egybeesés vagy az
intelligens dizájn eredményei-e.
Az agy két féltekéből áll. Ha kettévágnád középen, úgynevezett nyílirányú
keresztmetszetet kapnál. Ha megnézed a 12.12 ábrán látható nyílirányú
keresztmetszetet, jól kivehető a tobozmirigy, a talamusz, a hipotalamusz, az
agyalapi mirigy és a kérgestest együttese. Nem emlékeztet ez az együttes
valamire? Az egyiptomi Hórusz-szem, a védelem, a hatalom és a jó egészség
szimbóluma épp így néz ki. Nem lehet, hogy az ókori Egyiptomban már
tudtak az autonóm idegrendszerről, a retikuláris aktiválórendszerről, a
talamuszkapuról és a tobozmirigyről? Az egyiptomiak minden bizonnyal
tisztában voltak az autonóm idegrendszer jelentőségével, és felismerték,
hogy a tobozmirigy aktiválásával be tudnak lépni a másvilágba vagy más
dimenziókba.9
 12.12 ábra
Ha az agyat középen kettévágjuk, láthatóvá válik a limbikus rendszer. Nem lehet nem észrevenni a döbbenetes hasonlóságot az egyiptomi Hórusz-szemmel

Az egyiptomi mérésrendszerben a Hórusz-szemnek más jelentése is volt: a

rész és az egész közt fennálló arányszámot jelölték vele. A modern
matematikában ezt hívjuk Fibonacci-állandónak vagy Fibonacci-sorozatnak.
Ahogy korábban már említettem, ez egy olyan matematikai formula, amely
mindenütt megfigyelhető a természetben, az olyan mintákban, mint a
napraforgó, a kagyló, az ananász, a fenyőtoboz, a tojás vagy a Tejútrendszer
struktúrája. Aranyspirálnak vagy aranymetszésnek is nevezik. A Fibonacci-
állandó jellemzője, hogy az első két számjegy után minden soron következő
szám az előző két szám összege.
Ha rávetítjük az agyra ezt a formulát, és elkezdjük négyzetekre osztani
úgy, hogy újabb és újabb négyzeteket rajzolunk bele, egy soha véget nem érő
fraktált kapunk, amely egyre kisebb léptékben ismétli meg önmagát. A
tobozmirigytől indulva ez a formula pontosan kirajzolja az agy szerkezetét
(lásd a 12.13 ábrát). Ugye kezdesz már hinni benne, hogy a tobozmirigyben
valami különleges történik?
 12.13 ábra
Ha az aranymetszést vagy Fibonacci-állandót felrajzoljuk az agy kerülete köré, a spirál pontosan a tobozmirigynél ér véget

A görög mitológiában Hermész az istenek hírnöke volt, aki szabadon

közlekedett a földi és az isteni birodalmak között. Ő volt az átalakulás és a
dimenziók istene, valamint az a kalauz, aki a túlvilágra kísérte a lelkeket.
Leggyakrabban úgynevezett kaduceusszal, hírnökbottal ábrázolták. Ez nem
más, mint két kígyó, amelyek feltekerednek egy olyan botra, amelynek a
tetején szárnyak vagy madarak láthatók (lásd a 12.14 ábrát). A kaduceusz,
Hermész botja gyakran jelenik meg az egészség szimbólumaként. Ugye a
boton felfelé kúszó kígyók szerinted is a testből a gerinc mentén az agyba
jutó energiát szimbolizálják, a szárnyak pedig az én felszabadulását, amit
akkor ér el, ha az energia megérkezik a tobozmirigybe, és megtörténik a
megvilágosodás? A korona a bennünk rejlő lehetőségek maximumát és az
isteni legmagasabb rendű kifejeződését jelképezi, amelyet a tobozmirigy
aktiválásával érhetünk el (a tobozmirigyet fenyőtoboz jelképezi). Az én
megkoronázása nem más, mint az én meghódítása. Ezért választottam ezt a
képet a könyv borítójához.
 12.14 ábra

Ráhangolódás a tér és az idő dimenziójára – meditációs

gyakorlat
Minthogy a melatonin szintje éjjel 1 és 4 óra között a legmagasabb, ilyenkor
a legjobb meditálni. Kezdd azzal, hogy egy zeneszám erejéig aktiválod a
szívközpontod. Ezután áldd meg az energiaközpontokat, kezdve a
legalsóval, ahogy Az energiaközpontok megáldása nevű meditációban
tanultad a 4. fejezetben. Áldd meg ezt az energiaközpontot úgy, hogy
figyelmedet először az energiaközpont által elfoglalt, majd az azt körülvevő
térre fókuszálod. Először külön az első, majd külön a második
energiaközpontra koncentrálj, utána viszont egyszerre mindkettőre. Így menj
végig az összes energiaközponton, hogy egyre nagyobb energiamező jöjjön
létre a soron következő energiaközpontok bekapcsolásával. Így végül mind a
nyolc központot egymáshoz és a testedet körülvevő energiához hangolod.
Ehhez nagyjából 45 percre van szükség. Utána feküdj le húsz percre, és
hagyd, hogy az autonóm idegrendszered végrehajtsa a parancsokat és
egyensúlyba hozza a tested.
Most pedig ülj fel, és végezz légzőgyakorlatokat, hogy az energia eljusson
a fejed búbjáig. Tartsd bent a levegőt, szorítsd össze, hogy összenyomd a
kristályokat a tobozmirigyben, és létrejöhessen az elektromágneses mező. Ez
a mező akkorára tágul, amekkorára csak lehet, majd visszafordul, és
összenyomja a kristályokat. A frekvencia növelésével egyre magasabb
rezgéstartományt észlelsz, az agyad pedig ezt az információt képekké
alakítja. Még egy dolog a légzéstechnikával kapcsolatban: szeretném
hangsúlyozni, hogy nem kell gyors, mély levegőt venni, majd összehúzni a
mélyizmaidat, aztán addig tartani vissza a lélegzeted, amíg el nem lilul a
fejed. Lassú, hosszú lélegzetvételre van szükség, hogy a lélegzet és a
mélyizmok összehangolódjanak belégzéskor, és ezt a lélegzetet kell lassan
végigkövetned egészen a fejed búbjáig.
A tobozmirigy aktiválásának van még egy módja. A légzőgyakorlat után
fordítsd a figyelmed a torkod hátsó részére és a tarkódra, hogy megtaláld a
mirigyet. Ha ugyanis ide fókuszálod a figyelmed, az energia is ide áramlik.
Koncentrálj erre a részre öt-tíz percig. Gondolatként, éberségként és
tudatként zsugorodj össze, bújj be a tobozmirigy kamrájába, érezd magad
körül a teret, amelyet ez a szerv elfoglal. Maradj itt öt-tíz percig. Ezután
érezd a mirigyen túli frekvenciákat és teret. Sugározd ki az energiát ezen a
kamrán kívül a sötét, üres térbe. Irányítsd úgy az energiát, hogy közvetítse a
szándékodat, hogy ez a mirigy szent metabolitokat válasszon ki a misztikus
élményhez. Sugározd ki ezt az információt a fejeden túli térbe.
Most pedig nyílj meg, hangolódj rá a fejeden túli hatalmas, örök
sötétségben levő energiára. Minél tovább tudatában vagy ennek az
energiának, és minél többet be tudsz fogadni ebből a frekvenciából, annál
inkább megváltoztatod a melatonint, és arra készteted, hogy radikális
metabolitokká alakuljon át. Ne várd, hogy valami történni fog – csak fogadj
el mindent. Végül feküdj le újra, és hagyd, hogy az autonóm idegrendszer
átvegye az irányítást. Élvezd a látványt!
13. fejezet
 A KOHERENCIAPROJEKT: ÚTON EGY JOBB
VILÁG FELÉ

A szélsőségek korát éljük, ezek a szélsőségek pedig egyszerre tükrözik régi

tudatunkat, amely képtelen fennmaradni, valamint eljövendő tudatunkat,
amellyé maga a Föld bolygó és a Föld minden lakója válik épp. Ezt a régi
tudatot az olyan túlélési érzelmek tartják életben, mint a gyűlölet, az erőszak,
az előítéletesség, a harag, a félelem, a szenvedés, a versengés és a fájdalom –
olyan érzelmek, amelyek azt hitetik el velünk, hogy nem vagyunk azonosak
egymással. A szeparáció illúziója megosztja az egyéneket, közösségeket,
társadalmakat, országokat és magát a természetet is. Az esztelenség, a
nemtörődömség, a kapzsiság és a tiszteletlenség, amely ott rejlik minden
emberi tevékenységben, veszélyezteti az élet jelenlegi formáját. A tiszta
logika útján is belátható, hogy az effajta tudatosság már nem sokáig képes
fenntartani önmagát.
Minthogy minden a szélsőségek felé mozog, kétségtelen, hogy a jelenlegi
rendszerek nagy része – legyen szó politikáról, közgazdaságról, vallásról,
kultúráról, oktatásról, egészségügyről vagy környezetvédelemről – az elavult
paradigmák összeomlásával együtt szétesik. Ez a folyamat a
legszembetűnőbben a médiában érhető tetten, mert már senki nem tudja,
kinek higgyen. A változásokban helyenként az emberi döntések, helyenként
pedig az egyéni tudat szintjének növekedése tükröződik. Egyvalami azonban
nyilvánvaló: az információs korban minden, ami nem áll összhangban az új
tudat evolúciójával, kilökődik a felszínre.
Ha nem vagy tudatában a megnövekedett frekvenciának és energiának – a
fokozódó szorongásnak, feszültségnek és szenvedélynek –, esetleg nem is
figyelsz oda a saját létállapotodra és az emberiség ezen energiához fűződő
viszonyára. A túlhevült politikai, társadalmi, gazdasági és személyes légkör
mellett sokan azt is érzik, hogy gyorsul az idő – vagyis nagyobb volumenű
dolgok történnek rövidebb idő alatt. Attól függően, hogy állsz hozzá,
érezheted ezt a megvilágosodás izgalmas korszakának vagy a történelem
szorongást keltő pillanatának. Ettől függetlenül a réginek le kell omlania,
hogy valami funkcionális léphessen a helyére. Ez az emberek, fajok, tudatok,
sőt a bolygó fejlődésének is az útja.
 Ez az emberekben és a természetben tapasztalható izgatott energia számos
kérdést felvet: Lehetséges, hogy valamilyen nagyobb erő működik a
háttérben, amely kihat az erőszakra, a háborúkra, a bűnözésre és a
terrorizmusra – vagy épp mindezek ellenkezőjére, a békére, az egységre, a
koherenciára és a szeretetre? Továbbá van-e valami oka annak, hogy mindez
épp most történik?

A békehozó projektek története

A békehozó projektek történetét a mai napig ötven alkalommal tesztelték le
és szemléltették a gyakorlatban, és 23, szakértők által ellenőrzött
tudományos cikk készült róluk független kutatók tollából szerte a világon.1
Az eredmények következetesen azt mutatják, hogy pozitív változások váltak
kimutathatóvá a bűnözés, a háborúk és a terrorizmus azonnali, átlag több
mint 70 százalékos csökkenésével.2
Gondolj csak bele: ha néhány ember összegyűlik azzal a konkrét
szándékkal vagy kollektív tudattal, hogy megváltoztasson valamit vagy hogy
elérjen valamilyen eredményt, és ezt a béke, az egység és a teljesség
energiájával és érzelmeivel teszi – anélkül hogy fizikailag bármit csinálna –,
az egységbe kovácsolódott közösség 70 százalékos változást tud elérni. Az
efféle kutatások eredményeinek kvantifikálásához a kutatók az úgynevezett
lead/lag analízist használják.
A lead/lag analízisnek az a célja, hogy feltárja a korrelációkat az emberek
és események között. Ha például egy láncdohányos lead/lag analízisét
vesszük, az derül ki belőle, hogy minél többet dohányzik, annál nagyobb
valószínűséggel alakul ki nála rákos megbetegedés. A békehozó projektek
kapcsán végzett kutatások azt mutatják, hogy minél nagyobb a projektben
részt vevő meditálók száma (és a meditációra fordított idő hossza), annál
nagyobb hatással lesz az esemény a társadalomban tapasztalható bűnesetek
és erőszakos események számának csökkenésére.
A libanoni békeprojekt kiválóan példázza mindezt. Ezen esemény során
egy csoport meditáló gyűlt össze Jeruzsálemben 1983 augusztusában és
szeptemberében, hogy demonstrálja a békehozó kisugárzást. Bár a meditálók
száma ingadozott az esemény során, gyakran elég nagy volt ahhoz, hogy
kialakuljon a szupersugárzás-hatás mind Izraelben, mind a közeli
Libanonban. Ilyen hatás akkor alakul ki, amikor egy csoport speciálisan
kiképzett meditáló mindennap, ugyanabban az időpontban összegyűlik, hogy
pozitív hatást teremtsen és sugározzon a társadalom felé. A két hónapos
kutatás eredménye azt mutatja, hogy azokon a napokon, amikor nagyszámú
meditáló vett részt az eseményen, 76 százalékkal csökkent a háborús
halálesetek száma. Emellett visszaesett a bűnözés, a tűzesetek, a közlekedési
balesetek és a terrortámadások száma is, miközben a gazdaság növekedése
felgyorsult. Ezeket az eredményeket még hét egymást követő kísérlet során
sikerült megismételni egy kétéves időtartam alatt, a libanoni háború
tetőpontján.3 Mindezt pusztán úgy sikerült elérni, hogy ötvözték az emberek
békére és koherenciára irányuló szándékát az olyan emelkedett érzelmekkel,
mint a szeretet és az együttérzés. Ez világosan szemlélteti, hogy minél
egységesebb egy embercsoport tudata egy adott, emelkedett energián belül,
annál jobban meg tudja változtatni mások tudatát és energiáját nonlokális
úton.
A nyugati féltekén megszervezett három legnagyobb békehozó kísérlet
egyikének során a RAND Corporation egyik agytrösztje egy csaknem
nyolcezer fős (sőt néha nagyobb) csoportot gyűjtött össze csupa tapasztalt
meditálóból, hogy koncentráljanak a világbékére és koherenciára három,
egyenként 8–11 napos időszakban 1983 és 1985 között. Az eredmények azt
mutatták, hogy ez idő alatt a terrorizmus világszerte 72 százalékkal
csökkent.4 Képzeld el, milyen eredményekkel és pozitív hatásokkal járna, és
milyen gyorsan valósulhatna meg mindez, ha az efféle meditáció és
mindfulness részét képezné a közoktatásnak.
Egy másik kísérlet során, amelyre ezúttal Indiában került sor 1987 és 1990
között, hétezren gyűltek össze, hogy a világbékére koncentráljanak. E
hároméves időszakban rendkívül figyelemre méltó folyamatok indultak el a
világbéke irányában: véget ért a hidegháború, leomlott a berlini fal, véget ért
az Irak–Irán-háború, Dél-Afrika elkezdte felszámolni az apartheidet és
visszaesett a terrorcselekmények száma. Az volt a legmegdöbbentőbb, hogy
ezek a világesemények milyen gyorsan és viszonylag milyen békés módon
következtek be.5
1993. június 7-e és július 30-a között körülbelül kétezer-ötszáz meditáló
gyűlt össze Washington DC-ben egy szigorúan ellenőrzött kísérletben, és a
békére és a koherens energiára koncentrált. Azt megelőzően, az év első öt
hónapjában az erőszakos bűncselekmények száma folyamatosan emelkedett,
a kísérlet kezdetét követően azonban hamarosan szignifikánsan csökkenő
tendencia jelei kezdtek mutatkozni az FBI által vezetett statisztikákban a
városban elkövetett erőszakos bűncselekmények terén.6 Ezek az eredmények
azt mutatják, hogy egy viszonylag kisszámú ember, aki szeretetben és
céltudatosan egyesül, statisztikailag szignifikáns változásokat képes
előidézni a populációban.
2001. szeptember 11-én a globális médiának köszönhetően az emberek
világszerte félelmet, sokkot, rettegést és fájdalmat éltek át, amikor
repülőgépek csapódtak be a New York-i World Trade Centerbe, a
washingtoni Pentagonba, valamint egy Shanksville melletti mezőbe
Pennsylvaniában. A világ kollektív tudata egy pillanat alatt erre az
eseményre hangolódott. Óriási érzelmi kitörések jelentkeztek világszerte,
amikor az emberek összefogtak, közösségeket alakítottak és gondjukba
vették egymást.
A 9/11-es események közben a Princeton Egyetem globálistudat-
projektjében részt vevő tudósok adatokat gyűjtöttek az interneten keresztül
több mint négyszáz eszközről a világ minden tájáról. Amikor az adatok
áramlása megkezdődött a New Jersey államban található Princeton városába,
a tudósok drámai változásokat észleltek a random eseménygenerátor
mintázatában. (A random eseménygenerátor olyan, mint egy számítógépes
pénzfeldobás. Fej vagy írás, avagy 1 és 0 állapotokat regisztrál, és
statisztikailag közel 50-50 százalékos eredményt kell mutatnia.) Az
eseményt követő drámai mintaváltozásokból a tudósok azt szűrték le, hogy
az emberek kollektív érzelmi reakciójának kiáradása elég nagy volt ahhoz,
hogy a Föld elektromágneses mezőjében is mérhető változásokat hozzon
létre.7
Ez a sok esemény végső soron afelé mutat, hogy megfelelő méretű és
tapasztalatú meditálókból álló meditációs csoportok a saját érzelmük és
energiájuk megváltoztatásával mérhető, nonlokális hatásokat tudnak
gyakorolni a békére és a globális koherenciára. Ha ezek a békehozó
projektek sikerrel növelik a koherenciát a társadalomban, vajon nem
léteznek-e ellenirányú erők, amelyek az emberek koherenciára irányuló
törekvései ellenében hatnak?

A Föld és a napciklusok kapcsolata

A Föld napi forgásának következében a Nap minden reggel fényt hoz a
sötétségbe, meleget és komfortot visz az éj hűvösségébe, fotoszintézist
biztosít a növények számára és biztonságérzettel tölti el az emberi lényeket.
Érthető hát, hogy már Krisztus előtt 14 000-ben a napimádat szertartását
kőtáblákba és barlangok falába vésték. Számos mitológia (például az ókori
Egyiptom és Mezopotámia, a maják és az aztékok, valamint az ausztrál
bennszülöttek, hogy csak néhányat említsünk) imádatra érdemesnek ítélték a
Napot, és a megvilágosodás, az illumináció és a bölcsesség forrását látták
benne. A legtöbb kultúra helytől függetlenül felismerte, hogy a földi élet
elsődlegesen a Nap bolygónak köszönhető, a Nap nélkül nem létezne.
Az emberek a legnagyobbrészt elektromagnetikus lények (olyan entitások,
amelyek szünet nélkül küldenek és fogadnak üzeneteket vibrációs energián
keresztül), és testük gravitációsan szerveződött fényből és információból áll.
(Valójában ebben a háromdimenziós világban minden anyagi dolog
gravitációsan szerveződött fény és információ.) Igaz, hogy minden egyes
ember külön elektromágneses lény, ugyanakkor mindenki egy apró láncszem
az elektromágneses világban, amelynek egyes részei elválaszthatatlanok az
egésztől.
Globálisan lehetetlen tagadni a Nap energiája, a Föld energiája és az
összes élőlény energiája közötti kapcsolatot. Mikroszinten pedig elég, ha
megnézzük egy gyümölcs vagy zöldség életciklusát, és máris megértjük ezt
a kölcsönös egymásrautaltságot. A zöldség vagy gyümölcs magként kezdi
életét, és ha a környezeti feltételek – például a víz, a hőmérséklet, a
tápanyagban gazdag talaj és a fotoszintézis – egyszerre vannak jelen,
megindul a csírázás. A magból kifejlődött virág végül szerves részévé válik
az ökoszisztémának, és létfenntartó, tápláló forrása lesz számos különböző
életformának. Az események komplex láncolata és finom egyensúlya a Föld
Naprendszerben elfoglalt különleges helyzetének köszönhető. A Föld az
úgynevezett csillagkörüli lakható zónában helyezkedik el, vagyis olyan
távolságra egy csillagtól (jelen esetben a Naptól), amelyben a bolygón a víz
folyékony állapotban tud fennmaradni.
Bár a nap csaknem 150 millió kilométerre van innen, ha aktiválódik, az
szignifikáns következményekkel jár a földi életre nézve, ugyanis a Napot és
a Földet elektromágneses mező köti össze. A Föld elektromágneses
mezőjének (lásd a 13.1 ábrát) az a célja, hogy megvédje a bolygót a
napsugárzás és a napfoltok, a kozmikus sugárzás és hasonló kozmikus
időjárási jelenségek káros hatásaitól. Bár a napfoltokat nem teljesen értjük,
viszonylag sötétebb és hűvösebb területeket értünk alattuk a Nap felszínén,
amelyeket a Nap mágneses mezőjén belüli interakciók váltanak ki, és akár az
50 000 kilométeres átmérőt is elérhetik. A napfolt olyasmi, mint az
ásványvizes üveg kupakja: ha felrázod az üveget és leveszed a kupakot,
óriási mennyiségű foton (fény) és más, magas frekvenciájú sugárzás távozik
belőle.8

13.1 ábra
A Föld elektromágneses mezője

A Föld elektromágneses mezőjének védő és szigetelő hatása nélkül az élet

nem létezhetne jelenlegi formájában, hiszen szüntelenül bombáznak minket
a halálos részecskék. Napkitörések esetén például a Föld elektromágneses
mezője védi meg a bolygót úgy, hogy eltéríti az úgynevezett
koronakidobódásból származó több trillió tonnányi fotont. A
koronakidobódás valójában egy hatalmas plazma- és mágnesesmező-
robbanás, amely több millió kilométerre lövell ki a Nap koronájából. Hatása
általában 24–36 óra késéssel éri el a Földet.
Az ilyen kilövések összenyomják a Föld mágneses mezőjét és felhevítik a
Föld vasmagját. A Föld magjának megváltozásával megváltozik a bolygó
elektromágneses mezője is. Az ilyen kilövellések a nagyjából 11 évenként
bekövetkező napciklusok részét képezik – és megvan bennük a képesség,
hogy a Föld összes élő organizmusát megzavarják.
A napciklusok megfigyelése 1755-ben kezdődött, de igazán akkor lépett
szintet, amikor 1915-ben egy 18 éves orosz fiú, Alekszandr Csizsevszkij
egész nyáron át a Napot figyelte, és új megvilágításba helyezte a Nap és a
Föld viszonyát. A fiú ezen a nyáron tételezte fel először, hogy a
naptevékenység hatással lehet az élővilágra. Egy év múlva bevonult az első
világháborúba, és amikor épp nem Oroszországért harcolt, ismét a Nap
megfigyelésének szentelte idejét. Megfigyelte például, hogy a csaták
gyakran a napkitörések erősségének függvényében dőlnek el (lásd a 14.
táblát a színes betétlapokon).9 Csizsevszkij később 72 ország történelmi
eseményeit gyűjtötte össze az 1749 és 1926 közötti időszakból, és
összevetette a fontos politikai és társadalmi események éves számát (például
a háborúk, forradalmak és járványok kitörését) a megnövekedett
naptevékenységgel, így kimutatta, hogy korreláció áll fenn a naptevékenység
és az emberi ingerlékenység között. Szintén érdekes, hogy a
naptevékenységet gyakran kísérik virágzó időszakok, például építészeti,
tudományos és művészeti innovációk, valamint társadalmi változások.10
Ahol azt látod a táblán, hogy a piros vonal kicsúcsosodik, ott aktív
napkitörés vagy napfoltjelenség történt 1750 és 1922 között. A kék vonalak
nagy történelmi eseményeket jelölnek ugyanebben az időszakban.
Csizsevszkij végül megállapította, hogy ezekben az országokban a jelentős
események 80 százaléka napkitörés és geomagnetikus tevékenység idején
következett be.11 A Napból kiáradó energia – amely mindig információt is
hordoz – szinte tökéletes koherenciában van bolygónk tevékenységeivel,
energiájával és tudatával. Történetesen jelen sorok írása közben, 2017-ben is
épp egy aktív napciklus kellős közepén vagyunk.
Az elmúlt évtizedben sokat hallottunk arról, hogy ez a napenergia milyen
hatással van a bolygóra és a rajta élő élőlények életére. 2012-ben többen azt
jósolták, hogy a maja naptár vége, amely a decemberi napfordulóval esik
egybe, azt jelenti, hogy hamarosan itt a világvége. Ma az asztrológusok a
vízöntőkorszakról beszélnek (az asztrológiai korszakok körülbelül 2150 évet
ölelnek át, ugyanis a tavaszpont ennyi idő alatt mozdul el a zodiákus egyik
csillagképéből a másikba), és azt jósolják, hogy az emberiség új
tudatkorszakba lép. A csillagászok és a kozmológusok egy olyan galaktikus
együttállásról beszélnek, amely 12 960 évente következik be, és amely során
a Nap a Tejútrendszer központjával kerül egy vonalba.
Függetlenül attól, hogy miben hiszel, ezek az események mind olyan
napciklusok felé mutatnak, amelyek megnövelik a Napból a Föld felé áramló
energia mértékét. Minthogy mi magunk is elektromágneses lények vagyunk,
akik összeköttetésben állnak a Föld elektromágneses mezőjével, és akiket
szintén elektromágneses mező véd meg a Naptól, ez a Napból jövő
energianövekedés hatással lesz mind a Föld energiájára, mind a személyes
energiákra. Ez azt jelenti, hogy ez az energia potenciálisan pozitív vagy
negatív irányba befolyásolhatja az emberiséget, az egyéni energiaszinttől
függően. Ha például a szeparáció élményét éled át, mivel a túlélési érzelmek
határoznak meg, és a stresszhormonok rabjává váltál, agyad és szíved
inkoherens módon fog működni. Ez megosztja energiádat és tudatodat, így
kizökkent az egyensúlyodból, a Napból jövő energia növekedése pedig ezt a
létállapotot fogja erősíteni benned. Ha tehát inkoherens állapotban élsz,
akkor az inkoherencia fog felfokozódni benned.
Hasonlóképp: ha a szíved és az agyad egy vonalban vannak, és
meditációidban mindennap hozzákapcsolódsz az egyesült mezőhöz, és
túllépsz korlátozott meggyőződéseiden és attitűdjeiden, még messzebbre
jutsz el az igazságban és jobban megérted lényed és célod.
A lényeg tehát az, hogy épp egy beavatás közepén vagyunk, és óriási
akaraterőre, éberségre és tudatosságra lesz szükségünk ahhoz, hogy
megőrizzük fókuszunkat és ne adjuk meg magunkat a felkavaró energiáknak.
Ha meg tudjuk őrizni a fókuszunkat, akkor ahelyett hogy a bizonytalanság
áldozatául esnénk, ezt az energiát nagyobb fokú renddé, koherenciává, sőt
békévé tudjuk változtatni mind egyéni, mind globális szinten. Egyszerűen
fogalmazva: ez az energia azt hozza ki belőled, aki épp vagy – vagyis azt,
ahogy éppen gondolkozol és érzel.

A Schumann-rezonancia
1952-ben egy német fizikus és egyetemi tanár, W. O. Schumann azt
feltételezte, hogy mérhető elektromágneses hullámok találhatók a légkörben,
a földfelszín és az ionoszféra közötti térben. A NASA meghatározása szerint
az ionoszféra egy elektronokban, ionizált atommagokban és molekulákban
gazdag réteg, amely a Föld felszíne fölött mintegy 45 kilométer
magasságban kezdődik és körülbelül ezer kilométer vastag. Ez a dinamikus
régió hol kitágul, hol összeszűkül (és további alrégiókra oszlik) a
naptevékenység függvényében, és nélkülözhetetlen láncszemet jelent a Nap
és a Föld közötti kapcsolatban.12 Ez az Égi Erőmű teszi lehetővé a
rádiókommunikációt is.
1954-ben Schumann és H. L. König megerősítette Schumann hipotézisét,
amikor rezonanciát mértek az átlag 7,83 hertzes frekvencián. A Schumann-
rezonancia léte tehát bizonyítást nyert. Olyan globális elektromágneses
rezonanciát értünk alatta, amelyet az ionoszférában bekövetkező
elektromágneses kisülések váltanak ki. Olyan ez a frekvencia, mintha az élet
hangvillája lenne. Más szóval egy olyan háttérfrekvenciáról van szó, amely
hatással van az emlősök agyának biológiai áramköreire (a neokortex alatti,
tudattalan agyra, amely egyben az autonóm idegrendszer székhelye). A
Schumann-frekvencia hatással van testünk egyensúlyára, egészségére és
emlősként általában véve a természetünkre. A Schumann-rezonancia hiánya
súlyos mentális és fizikális betegséget képes okozni az emberi testben.
Mindezt egy német kutató, Rütger Wever, a Max Planck
Viselkedéspszichológiai Intézet (Erling-Andechs, Németország) munkatársa
bizonyította be. A kutatás során Wever fiatal, egészséges, önkéntesen
jelentkező egyetemi hallgatókat figyelt meg négy héten át hermetikusan
lezárt föld alatti bunkerekben, ahová a Schumann-frekvencia nem tudott
behatolni. A négy hét alatt a hallgatók cirkadián ritmusa megváltozott, és
érzelmi stresszt és migrénes fejfájást tapasztaltak. Amikor Wever Schumann-
frekvenciát idézett elő a bunkerekben, az önkéntesek egészségügyi mutatói a
7,83 hertznek történő rövid idejű kitettség után a normális értékekre álltak
vissza.13
Amennyire tudjuk, a Föld elektromágneses mezője mindig is védelmet
nyújtott az összes élőlény számára ezzel a 7,83 hertzes pulzáló
frekvenciával. Mondhatjuk úgy is, hogy a Schumann-rezonancia nem más,
mint a Föld szívverése. Az ókori indiai risik ezt hívták ómnak, vagyis a
tiszta hang megtestesülésének. Véletlen vagy sem, de a 7,83 hertzes
frekvenciáról kiderült, hogy rendkívül hatékonyan használható az
agyhullám-szinkronizáció során, ugyanis alacsony frekvenciájú alfa- és
magas frekvenciájú théta-hullámok társíthatók hozzá. Ez az az
agyhullámtartomány, amely lehetővé teszi, hogy túllépjünk az analitikus
elmén és belépjünk a tudatalattiba. Ezt a frekvenciát ezért gyakran társítják a
befolyásolhatósághoz, a meditációhoz, a növekedési hormonok szintjének
emelkedéséhez és az agyi véráram fokozódásához.14 Úgy tűnik tehát, hogy az
agy frekvenciájának és a Föld frekvenciájának nagyon hasonló a
rezonanciája, és a Föld elektromágneses mezője hatással lehet az
idegrendszerünkre. Talán ezért van, hogy ha kimegyünk a városból a
természetbe, gyakran nyugalmat élünk át.

Az emergencia fogalma
1996-ban a HeartMath Intézet kutatói felfedezték, hogy ha az egyén szíve a
koherencia, azaz a harmonikus ritmus állapotába kerül, több koherens
elektromágneses jelet küld a környezetbe – és ezt a szignált más emberek,
sőt állatok is képesek észlelni az idegrendszerükkel. Valójában, ahogy már
tudod, a szív generálja a legerősebb mágneses mezőt a testben, amit a testtől
több méterre is lehet érzékelni.15 Ez érthető magyarázatot ad arra, miért
érezzük meg a szobába lépő érzelmi hangulatát a testnyelvtől függetlenül is.16
A tisztán tudományos álláspont szerint tehát feltehetjük a kérdést: ha ez a
jelenség az egyén szintjén létezik, vajon globális szinten is működhet-e?
2008-ban, több mint tíz évvel később, a HeartMath Intézet útjára indította
a Globális Koherenciakezdeményezést (Global Coherence Initiative, GCI),
egy tudományos alapokon álló nemzetközi erőfeszítést, amelynek célja,
hogy segítsen aktiválni az emberiség szívét a béke, a harmónia és a globális
tudat felé történő elmozdulás érdekében. A GCI alapelvei a következők:
1. Az ember egészségére, gondolataira, cselekedeteire és érzelmeire
hatást gyakorol a Nap és a Föld elektromágneses tevékenysége.
2. A Föld elektromágneses mezője olyan biológiailag fontos
információkat hordoz, amelyek összekötik az összes élő organizmust.
3. A létfontosságú információkat tartalmazó földi elektromágneses
mezőre a bolygó minden élőlénye hatást gyakorol.
4. A kollektív emberi tudat (amikor emberek nagyobb csoportja
céltudatosan szívközpontú állapotot alakít ki) hatást gyakorol a globális
információs mezőre. Ebből adódóan az olyan emelkedett érzelmek,
mint a törődés, a szeretet vagy a béke koherens környezeti mezőt
tudnak generálni, ami javára válik mindenkinek és segít megszüntetni a
bolygó jelenlegi diszharmóniáját és inkoherenciáját.17
Minthogy az ember szívritmusa és agyfrekvenciája (valamint szív-
érrendszere és autonóm idegrendszere) átfedésben van a Föld
rezonanciamezőjével, a GCI tudósai szerint az ember egy biológiai
feedbackkörforgás része, amely során nemcsak mi kapunk fontos biológiai
információkat a mezőről, hanem mi is információkat adunk át.18 Más szóval
az emberi gondolatok (a tudat) és érzések (az energia) interakcióban állnak a
Föld mágneses mezőjével, és ezt az információt bele is kódolják, majd
hordozóhullámok segítségével eljuttatják a földgolyó minden részébe.
A HeartMath Intézet kutatói azonban nem álltak meg itt. Tovább akarták
tesztelni feltevéseiket, ezért a legmodernebb szenzorokat helyeztek el a
földgolyó különféle pontjain, így létrehozták a Globális Koherenciafigyelő
Rendszert (Global Coherence Monitoring System, GCMS), amely a Föld
elektromágneses mezőjében bekövetkező változásokat regisztrálja. A GCMS
a globális koherencia szintjét méri rendkívül érzékeny magnetométerek
segítségével, és folyamatosan figyeli azokat a mágneses jelzéseket, amelyek
az ember fiziológiai frekvenciatartományába esnek, beleértve az agyat és a
keringési rendszert is. A GCMS napviharokból, napkitörésekből és
napszéltevékenységekből származó jelenségeket, valamint a Schumann-
rezonancia kilengéseit is figyeli, amelyek előrejelezhetnek olyan globális
eseményeket, amelyekben az érzelem fontos szerepet játszik.19
Miért csinálják ezt a kutatók, mi az értelme? Nos, ha szándékosan létre
tudsz hozni egy koherens elektromágneses mezőt a tested körül, és
kapcsolatban állsz valaki mással is, aki szintén szándékosan
elektromágneses mezőt hoz létre a saját teste körül, a közös mező hullámai
elkezdenek nonlokális módon szinkronba kerülni egymással. Ha a két ember
hullámai összehangolódnak, nagyobb hullámok és erősebb mágneses mező
alakul ki körülöttetek, és nagyobb hatást tudtok gyakorolni a Föld
elektromágneses mezőjére.
Ha létre lehetne hozni egy olyan közösséget, amelynek tagjai szét vannak
szóródva a világ minden táján, ám minden tagja tudatosan megnöveli saját
személyes mezőjének energiáját a béke érdekében, nem volna-e lehetséges,
hogy e közösség globális hatást kezdjen kiváltani a Föld elektromágneses
mezőjére? Ez a közös szándékkal bíró összefogás aztán koherenciát tudna
teremteni ott, ahol most inkoherencia van, és rendet tudna tenni ott, ahol
jelenleg káosz uralkodik.
A békehozó kísérletekből származó adatok valóban azt sugallják, hogy
gondolataink és érzéseink mérhető hatást gyakorolnak minden élő
szervezetre. Hallhattál erről az emergencia fogalmának kapcsán. Képzeld
magad elé egy halraj vagy madárcsapat egybehangolt mozgását, ami olyan,
mintha az élőlények összességét egy közös elme vezérelné, mintha
láthatatlan energiamező kötné őket össze nonlokális módon. Ebben a
jelenségben az az érdekes, hogy nem fentről lefelé szerveződik, vagyis nincs
egyetlen vezetője, hanem alulról felfelé, vagyis mindenki vezet, hiszen
egyetlen közös elmeként működnek együtt. Ha egy globális közösség a béke,
a szeretet és a koherencia nevében egybegyűlik, az emergenciának
köszönhetően képesnek kell lennünk hatást gyakorolni a Föld
elektromágneses mezőjére, illetve egymás mezőjére. Képzeld csak el,
milyen lenne, ha mindannyian egységben próbálnánk cselekedni, élni és
boldogulni. Ha megértenénk, hogy egyetlen közös elmét alkotunk – egyetlen
organizmust, amelyet a tudat köt össze és egyesít –, megértenénk, hogy ha
bántunk valakit vagy bármi mást teszünk vele, lényegében magunkkal
tesszük. Ez az új gondolkodási paradigma lehetne a legnagyobb evolúciós
ugrás a faj történetében, és általa a múltba száműzhetnénk az olyan
fogalmakat, mint a háború, a versengés, a harc, a félelem vagy a szenvedés.
De vajon hogy lehetne megvalósítani ezt a gyakorlatban?

Koherencia kontra inkoherencia

Ahhoz, hogy valamilyen hatást gyakoroljunk a Föld elektromágneses
mezőjére (ami aztán hatással lehetne egy másik ember személyes mezőjére),
két fontos központot kell aktiválni az emberi testben – a szívet és az agyat.
Amint a 4. fejezetből már tudjuk, igaz, hogy az agy az éberség és a tudat
központja, a szívnek – az egység, a teljesség, valamint az egyesült mezőhöz
fűződő kapcsolatunk központjának – saját agya van. Ha az emberek
megtanulják szabályozni belső állapotukat, tehát a törődést, a kedvességet, a
békét, a szeretetet, a hálát és az elismerést, szívük koherensebbé és
kiegyensúlyozottabbá válásával rendkívül erős jelzést küldenek az agynak,
amely maga is koherensebbé és kiegyensúlyozottabbá válik. Ez azért
történik így, mivel a szív és az agy szüntelen kommunikációban áll
egymással.
Hasonlóképp: ha valaki tudati szinten leválik a testéről, a környezetéről,
az időről, az anyagról és a tárgyakról, senkivé és semmivé válik és kívül
kerül téren és időn. Amint már tudod, ha az ember túllép önmagán, és
figyelmét az energia anyagtalan világára fókuszálja, közelebb kerül az
egyesült mezőhöz, ahol nem létezik különbség emberek, dolgok, helyszínek
és időpontok között. Így az egyén egyesül minden ember, minden dolog,
minden hely és minden idő tudatával. Tudatként belépett a kvantum energia-
és információs mezőjébe, ahol a tudat és az energia nonlokális módon képes
hatást gyakorolni az anyagi világra.
E folyamat egyik mellékhatása, hogy fokozza a koherenciát az agyban és
az energiában, ezért biológiánk teljesebbé válik. Kutatásaink során azt
találtuk, hogy ha az agy koherensebbé válik, hatást tud gyakorolni az
autonóm idegrendszerre és a szívre. A szív, az egyesült mezőhöz fűződő
kapcsolódási pontunk ilyenkor katalizátorként segíti, hogy a koherencia
ismét kialakuljon az agyban. Mivel a szív több információt küld az agyba,
mint az agy a szívbe, minél nagyobb koherenciát tudsz elérni a szív
emelkedett érzelmeivel, annál inkább összhangba kerül a szíved és az agyad.
Ez a szinkronizáció nemcsak a testen belül vált ki mérhető hatásokat, hanem
a testet körülvevő elektromágneses mezőben is – és minél nagyobb mezőt
hozunk létre a testünk körül, annál nagyobb hatást tudunk gyakorolni
másokra nonlokális módon. Honnan tudjuk? Onnan, hogy számos
alkalommal tapasztalhattuk a tanítványaink HRV-mérési eredményeiben.
Egy másik, a HeartMath Intézet által végzett kísérletből is tudjuk, hogy a
szív elektromágneses mezője hatást gyakorol a többi ember szívére. Az e
kísérletben részt vevő negyven tesztalanyt négyfős csoportokra osztották és
tíz kártyaasztal köré ültették. Mind a négy, egy-egy asztalnál ülő személy
szívritmusát figyelemmel követték, ám közülük csupán hármat képeztek ki
arra, hogy a HeartMath által kidolgozott technikákkal emelkedett érzelmeket
éljenek át. Amikor a három kiképzett résztvevő emelte a saját
energiaszintjét, és pozitív érzéseket küldött a kiképzetlen résztvevőknek, ez a
négy személy is a koherencia magasabb állapotába került. A tanulmány
szerzői azt a következtetést vonták le hogy „bizonyítást nyert az egyének
szíve közti szinkronizáció, ami valószínűsíti a szívek közötti
biokommunikáció létezését”.20
A koherencia folyamatának egyik kulcsfontosságú mozzanata az
analitikus elme meghaladása. (Ezt onnan tudjuk, hogy elégszer megfigyeltük
már a tanítványaink anyáról készült EEG-felvételeken. A tanítványok
részvétele azt is alátámasztotta, hogy kellő gyakorlással a koherencia
viszonylag rövid idő alatt is elérhető.) Ha a gondolkodó agy lecsendesül,
alfa- vagy théta-agyhullám-állapotba kerül, ami megnyitja az átjárót a
tudatos és tudattalan elme között. Az autonóm idegrendszer így jobban
befogadja az információt. Ha emelkedett érzelmek segítségével megnöveljük
az energiánkat, inkább energiává, semmint anyaggá, inkább hullámmá,
semmint részecskévé válunk. Minél nagyobb mezőt tudunk teremteni
ezekkel az energiákkal – energiaként, éberségként és tudatként –, annál
jobban tudunk hatni másokra nonlokális módon.
Minél nagyobb energiát tudunk teremteni a szív emelkedett érzelmeinek
segítségével, annál közelebb kerülünk az egyesült mezőhöz, ami azt jelenti,
hogy nagyobb fokú teljességet, egységet és összetartozást élünk át. Ezt
azonban inkoherens állapotban, a szeparáció érzésével vagy a
stresszhormonok által vezérelt élettel nem érhetjük el. Ha a stressz közben
felszabaduló hormonok felizgatják az agyat, elkülönülve érezzük magunkat
az egyesült mezőtől, és kevésbé bölcs döntéseket leszünk hajlamosak
meghozni. Kétségtelen, hogy az olyan érzelmek, mint a félelem, a harag, a
kisebbrendűség, a bűntudat és a szégyen elválasztanak minket egymástól,
amennyiben lassabb és alacsonyabb frekvenciákat produkálnak, mint az
olyan emelkedett érzelmek, mint a szeretet, a hála, a törődés és a kedvesség,
amelyek gyorsabb és magasabb frekvenciákat generálnak. Azt is tudjuk,
hogy minél gyorsabb a frekvencia, annál több energia van jelen. Mindez
számos kérdést vet fel:

Mi lenne, ha több száz embert összegyűjtenénk egy terembe, akik

kitárnák szívüket és emelkedett energiákat hoznának létre, majd
megkérnénk őket, hogy jó szándékukat küldjék át egy olyan kiválasztott
csoportnak, amelynek tagjai ugyanebben a teremben gyűltek össze?
Mi történne, ha az egyes emberek testét körülvevő elektromágneses
mezők összeolvadnának a mellettük ülők mezőjével?
Lehetséges volna-e, hogy ezek az emelkedett érzelmi állapotok
elkezdenék megváltoztatni a terem energiáját?
Lehetséges volna-e, hogy mindenki, aki emelkedett érzelmet és
energiaszintet tapasztal, elkezdjen koherenciát teremteni egy
közösségen belül?

Koherens kollektív mező létrehozása

2013 eleje óta kapcsolatban állunk a HeartMath Intézet munkatársaival, és
közös kutatásokat végzünk. Amióta elkezdtük mérni a tanítványaink
fiziológiai mutatóit, több ezer agyi és szív-CT-t készítettünk, így jelentős
mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre. Megdöbbenéssel
tapasztalatuk, milyen az, amikor a hétköznapi emberek nem hétköznapi
tetteket visznek véghez.
A HeartMath Intézettel való együttműködésünk során bámulatos mérési
eredményeknek lehettünk tanúi a hallgatóinknál. Hasonlóan csodálatos
méréseket tapasztalhattunk a terem kollektív energiájában, ahol a hallgatók
összegyűltek. Ezek a mérések, amelyeket egy Sputnik nevű kifinomult orosz
műszerrel végeztünk (és amelyet a 2. fejezetben már röviden említettem), az
energia folyamatos, napról napra történő emelkedését mutatják.
Minthogy az emelkedett érzelmek, amelyek az autonóm idegrendszer
tevékenységéhez köthetők, elektromágneses mezőt hoznak létre, az ilyen
érzelmek fokozása változásokat idéz elő a vér mikrokeringésében, a verejték
elválasztásában és más testfunkcióban. Minthogy a Sputnik rendkívül
érzékeny, kvantifikálni tudja a környezeti fluktuációkat a légköri nyomás, a
páratartalom, a hőmérséklet, az elektromágneses mező és további
paraméterek változásainak mérésével.21
Nézd meg a színes betétlapok 15A és 15B tábláját. Ezeken a
workshopjainkon készült mérési eredményeken egy olyan tendencia
figyelhető meg, amely jól szemlélteti a terem kollektív energiájának
növekedését. Az első, vörös vonal az alapértéket jelenti és a terem energiáját
mutatja az esemény előtti napon. Ha megnézed a piros, kék, zöld, majd
végül a barna vonalakat (minden vonal más-más napot jelent), látni fogod,
hogy az energia napról napra stabilan növekszik. A 15C és 15D táblánál
ugyanez a színkód érvényes. Ezek a mérések azonban konkrét, a délelőtti
meditációk során vizsgált időszakokat tükröznek. Ez azt jelenti, hogy a
tanítványaink egyre sikeresebben emelik a terem energiáját azzal, hogy
növelik a koherencia mértékét.
A Sputnikkal végzett mérések azt mutatják, ahogy a tanítványaink által
létrehozott kollektív energia a workshop első napjától az utolsóig stabilan
növekszik. A tendencián belül azt is megállapítottuk, hogy a legtöbb csoport
rendkívül koncentrált, és az energia mindennap emelkedik. Az idő
negyedrészében az energia viszonylag állandó marad az első egy-két napon,
ám ezt követően jelentős növekedést mutat. Ez valószínűleg azért van, mert
az első egy-két napon a csoport még azon dolgozik, hogy meghaladja
önmagát és eltépje azokat az energetikai és érzelmi kötelékeket, amelyek a
múlt-jelen valóságához láncolják. Ez idő alatt tehát még az egyesült mezőből
vonnak el energiát, hogy kiépíthessék saját elektromágneses mezőjüket. A
mező lecsapolása tehát a terem kollektív energiájának csökkenésével jár.
Amikor azonban az egyéni energiamezők megnőnek, kifejezettebbek és
koherensebbek lesznek, elkezdenek egymáshoz hangolódni, és ekkor
következik be a terem energiájának drámai növekedése.
A 13.2 ábrán látható, hogy amikor két koherens hullám találkozik
egymással, nagyobb hullám jön létre. Ezt hívják konstruktív
interferenciának. Minél nagyobb a hullám, annál nagyobb az energia
amplitúdója. Annak köszönhetően, hogy a tanítványaink koherens hullámai
egymásra találtak workshopjainkon, a csoport mezőjének energiája
emelkedik, így több energia marad a gyógyításra, valamint a magasabb
mentális szintek megteremtésére vagy elérésére, ami néha misztikus
élményekhez vezet.
 13.2 ábra
Akkor beszélünk konstruktív interferenciáról, amikor két koherens hullám találkozik és egy nagyobb hullám jön létre. Az amplitúdó nem más, mint a hullám magassága.
Minél magasabb az amplitúdó, annál magasabb az energia. Ha összegyűlik egy embercsoport, és koherens elektromágneses mezőt hoz létre, logikus, hogy az energiáik
interferenciájakor megnő a terem energiája

Csapatommal együtt mindig megdöbbenéssel tapasztaltuk a tanítványainknál

jelentkező csodálatos gyógyulásokat, az emelkedett állapotok növelésének és
szabályozásának képességét, valamint a misztikus élményekről szóló
beszámolókat, illetve azt a tudást, amelyre úgy tettek szert, hogy
megtanulták szabályozni az agyhullámokat, kitárni szívüket és elérni a
koherenciát. Néhány ilyen esetre ráillik a csoda fogalma, mi azonban úgy
véljük, hogy ez is a természetfelettivé válás folyamatának része. Ezért
gondolkodtunk el azon, hogy amennyiben tanítványaink mások
idegrendszerére is hatást tudnának gyakorolni, az vajon milyen
következményekkel járna. Az ilyen kérdések vezettek el a koherenciaprojekt
születéséhez.

A koherenciaprojekt
A HeartMath Intézettel karöltve számos kísérletet hajtottunk végre, amelyek
során véletlenszerű, 50–75 fős mintát vettünk a haladó workshopjainkon
részt vevő tanítványaink közül, HRV-monitort csatlakoztattunk a
mellkasukra, és az első sorba ültettük őket három meditáció idejére,
amelyekre 24 órán belül került sor. Minthogy a HRV nemcsak a szív
koherenciájába enged betekintést, hanem az agyról és az érzelmekről is
kapunk információt, a tesztalanyokat 24 órás HRV-mérésnek vetettük alá.
 A meditáció kezdetekor minden teremben levő résztvevő a
szívközpontjára fókuszált, majd lassan, mélyen elkezdett lélegezni ezen a
központon keresztül, a 7. fejezetben ismertetett módon. Ezután egy
emelkedett érzelmet váltottak ki magukban, és őriztek meg két-három percen
át, miközben szívük elektromágneses mezője kitágult, ők pedig az önzés
állapotából elmozdultak az önzetlenség felé. Ezután 550–1500 tanítvány
egyszerre sugározta az emelkedett érzelem energiáját a testén kívülre, a
terem levegőjébe. Ezután arra kértük őket, hogy a legjobb szándék
frekvenciáját küldjék a terem első soraiban, HRV-monitorral ellátott
tanítványok felé, és kívánják nekik azt, hogy életük váljon gazdaggá, testük
gyógyuljon meg, és találjanak rájuk a misztikus élmények.
Az volt a célunk, hogy megmérjük a terem kollektív energiáját, valamint
azt a talán nonlokális hatást, amelyet ez az energia a HRV-monitorokat
viselő emberekre gyakorolt. Vajon ez az emelkedett energia- és
frekvenciaszint, amely szeretet, hála, teljesség és öröm formájában
jelentkezik, képes-e egy másik ember szívét a koherencia állapotába juttatni
– még úgy is, ha az illető a terem másik végében van? A mérési eredmények
megerősítették a hipotézisünket. A kisugárzott energia nem csupán koherens
hatást gyakorolt a HRV-monitorokat viselő emberekre, hanem a szívük is
ugyanabban a pillanatban, ugyanazon meditáció közben, ugyanazon a napon
jutott el a koherencia állapotába – és ez nem csupán egyszer történt így. Újra
és újra ilyen eredményekkel találkoztunk rendezvényeink során. Mit
jelenthet ez?
A mérési adatok megerősítik a HeartMath Intézet globális
koherenciakezdeményezésének azon feltevését, miszerint létezik egy
láthatatlan energiamező, amely lehetővé teszi az információ átadását. E
mezőnek köszönhetően az információ nonlokális módon kommunikálódik az
emberek között a tudattalan szintjén, az autonóm idegrendszer segítségével.22
Más szóval egy láthatatlan energiamező köt össze minket, és ez az
energiamező hatással van minden ember cselekedetére, érzelmi állapotára,
valamint tudatos és tudattalan gondolatára.
Minthogy minden frekvencia információt hordoz, a tanítványok szívében
keletkező mágneses mező vált az információ hordozójává. Ha a
workshopjainkon nonlokális hatásokat tudunk produkálni, akkor az
emelkedett, szívközpontú érzelmeinkkel képesnek kell lennünk arra is, hogy
nonlokális hatásokat gyakoroljunk a gyermekeinkre, társainkra, kollégáinkra
vagy bárki másra, akivel bármiféle kapcsolatban állunk.
 Ha megnézed a 13.3 ábrát, azt látod rajta, hogy 17 embernél ugyanabban
az időpontban, ugyanazon a napon, pontosan ugyanazon meditáció közben
alakult ki a szívkoherencia. Az összes ilyen hallgató, akinél kialakult a
szívkoherencia, ráhangolódott a többiek energiájára. Az energiát küldő
tanítványok a legjobb szándékot sugározták azok felé, akiken a szívmonitor
volt. Az eredmények azt mutatják, hogy ha félreállunk saját utunkból, egy
közös elmévé válhatunk, és nonlokális módon össze tudunk kapcsolódni
egymással. E kapcsolat révén hatással tudunk lenni mások autonóm
idegrendszerére, így azok kiegyensúlyozottabbnak, koherensebbnek és
teljesebbnek érzik magukat. Képzeld csak el, mi történhetne, ha több ezer
ember csinálná ugyanezt szerte a világon!
A globális meditációs események után a tanítványaink hamarosan kezdtek
olyan e-maileket kapni, amelyek feladói arra kérték őket, hogy ha már
demonstráltuk, hogy mérhető változást tudunk elérni egy 550–1500 fős
teremben, nem tudnánk-e ugyanezt a hatást globális szinten is elérni. Tehát a
tanítványaink azt kérték, szervezzünk globális meditációkat; ebből született
a koherenciaprojekt. Az első koherenciaprojektünket a Facebook sugározta
2015 novemberében. Több mint hatezren csatlakoztak hozzánk online a
világ minden tájáról, hogy közösen teremtsünk meg egy szerető és békésebb
világot. A második meditáción már több mint 36 000 online néző vett részt,
a harmadik globális meditációban pedig már több mint 43 000-en
egyesítettük erőinket. Szándékaink szerint folytatjuk ezeket a
koherenciaprojekteket, és minden alkalommal erősebb sugárzó hatást
gyakorlunk a bolygó békéjére és szeretetére. Idővel, reményeink szerint,
meg is tudjuk mérni ezeket a hatásokat.
 13.3 ábra
Ezen a grafikonon 17 olyan személy értékei láthatók, akinek a szíve ugyanazon a napon, ugyanazon meditáció során, ugyanabban az időpontban érte el a koherenciát. A
függőleges vonalak közti terület azt mutatja, hogy mindenkinél kialakult a szívkoherencia
Koherenciaprojekt – meditációs gyakorlat
Először is keresd meg a szívközpontodat. Koncentráld erre a központra a
teljes elméd és éberséged, nyisd meg figyelmed fókuszát, és kezdd el
tudatosítani azt a teret, amelyet a szíved elfoglal a térben, valamint azt a
teret, amely körülveszi azt a teret, amelyet a szíved elfoglal a térben.
Ezután gondolatként és tudatként lépj be a Föld középpontjába, és
sugározz fényt a Földön túl, ki a világűrbe. Csak annyit kérek, hogy növeld a
frekvenciád és tarts ki az érzés mellett. Továbbra is mint tudat és éberség
lassan távolodj el a Földtől, majd helyezd a szívedbe a Földet gondolatként.
Miközben az egész bolygót a szívedben tartod, gondolatként emeld meg a
Föld frekvenciáját, és sugározd ki ezt az energiát a testeden túli térbe.
Sugározd a szeretetedet a Földbe.
14. fejezet
 ESETTANULMÁNYOK: VELED IS
MEGTÖRTÉNHET

Ez az utolsó fejezet, amelyben természetfeletti esettanulmányokat

ismertetek. Ne feledd: e történetek szereplői semmit sem próbáltak
előidézni. Csupán volt egy szándékuk, és előre megadták magukat annak,
ami történni fog – bármi legyen is az. Amikor eljött ez a pillanat – gyógyulás
vagy misztikus élmény formájában –, nem a személyiségüknek köszönhették
a sikert. Valami náluk nagyobb erő működött közre bennük. Rácsatlakoztak
az egyesült mezőre, és valamiféleképpen az ezen intelligenciával való
interakció mozdította meg őket. A könyv végére most már te is tudod, hogy
ez az intelligencia benned is ott van.

Isten, hallasz engem?

2014-ben súlyos fejfájások kezdték gyötörni Stacyt. Huszonöt éve dolgozott
az egészségügyben hivatásos ápolóként és akupunktúraterapeutaként.
Mindig egészségesen élt és ritkán vett be gyógyszert, ezért a szinte ájulásig
fokozódó, kínzó fejfájások megjelenése megijesztette. Egy éven át
kísérletezett különféle alternatív terápiákkal, míg végül egy orvos agyi CT-re
küldte.
A vizsgálat meningiómát, jóindulatú daganatot állapított meg nála, amely
a gerinc egyes idegszövetei körül jelentkezik. Stacy esetében a tumor a
nyolcadik koponyaidegen és amellett helyezkedett el, elkezdte akadályozni a
hallóideg működését, valamint komoly változásokat idézett elő az
idegrendszer működésében. A hallóidegnek két ága van – az egyik a hallást,
a másik az egyensúlyozást segíti –, ezért Stacy a szűnni nem akaró fájdalom
és a halláskárosodás mellett folyton szédült és hányingere volt. Ahogy
növekedett a lézió – ami egy anatómiai struktúra vagy fiziológiai funkció
sérülése –, egy másik, az arc felől a vállba futó koponyaideget is nyomni
kezdett, ezért fájni kezdett a válla. A fájdalom hamarosan átterjedt a szemére
is.
Orvosa szerint az egyetlen lehetséges megoldás a koponya sebészi
megnyitása volt, ami lényegében azt jelenti, hogy egy nagy lyukat vágnak a
koponya hátsó részébe, és ezen keresztül távolítják el a tumort. Stacy nem
akarta ezt, így további gyógymódok után kutatott. Amikor eljött az első
hétvégi workshopomra Seattle-be 2015-ben, úgy becsülte, hogy a bal fülén
már csak 30 százalékos a hallása. 2016 őszén elment az első haladó
workshopra Cancúnba, ahol úgy érezte, hogy teljesen képes megadni magát.
Ezután, 2017 telén, egy másik haladó workshopot is elvégzett Tampában.
Csütörtökön rendkívül erős fülfájás gyötörte, amely másnap fokozódott.
Azt mondta, úgy érzi, hogy bezáródik a bal füle. A nap végére, az
Energiaközpontok megáldása elnevezésű meditáció után a fülfájás furcsa
módon véget ért. A vasárnap délelőtti tobozmirigy-meditáción teljesen
elvesztette a tájékozódását térben és időben.
„Azt éreztem, hogy le fogok esni a székről – mondta később. – Abban a
pillanatban egy fantasztikus fényjelenség elborította a fejem bal oldalát. Úgy
képzeld el, mintha ezer gyémántot gyűjtenél egybe, és megvilágítanád őket –
és ez még semmi ahhoz a csillogáshoz képest, amit láttam. Aztán hirtelen:
bumm!” A teste kiegyenesedett, és egy kékesfehér fény, amelyhez foghatót
még soha nem tapasztalt, belebújt a fülébe.
„Soha nem éreztem ehhez fogható, isteni, szerető érzést – mesélte. –
Olyan volt, mintha az isteni kegyelem simogatott volna meg. Olyan hatalmas
és csodálatos volt, hogy képtelen vagyok szavakba önteni, de valahányszor
rágondolok, elfog a sírás.”
Először az arcürege tisztult ki, majd fejének egész bal fele, végül pedig a
válla is ellazult és helyrejött. Végül, három év után először, végre hallott a
bal fülére.
„Csak ültem ott, letaglózva, egyszerre sírtam és nevettem, miközben a
könnyeim lefolytak az arcomon. Szólt a zene, és én kristálytisztán hallottam.
Olyan volt, mintha az angyalok égi kórusa zengett volna a dal fölött. Tudom,
hogy amit akkor hallottam, kívül esett a normális hallástartományon. Az
energia folyamatosan átáramlott a fejem bal oldalának hátsó részén, amelyet
évek óta betonnak éreztem.”
Amikor azt mondtam a csoportnak, hogy feküdjenek le, lazuljanak el, és
hagyják, hogy az autonóm idegrendszer végrehajtsa a parancsokat, az
energia végigáramlott Stacy egész testén, a karján és a kezén. Elkezdett
kontrollálhatatlanul remegni.
„Olyan volt, mintha minden egyes szinapszist és izmot éreztem volna a
testemben – a lábujjamban, a lábszáramban, a fejemben, a nyakamban és a
mellkasomban. Úgy éreztem, tárva-nyitva van a szívközpontom. Arra
gondoltam, hogy bármi legyen is ez, benne vagyok.” Meghátrált az
ismeretlen előtt, és ismét elvesztette tér- és időérzékét.
Amikor véget ért a meditáció ezen szakasza, azt vette észre, hogy a
székében ül, és az energia lassan lecsendesedik. A gondolkodása visszatért.
Bár a hallása rendben volt, elkezdett kételkedni a történtekben; lehet, hogy a
füle nem is gyógyult meg teljesen, a tumor még mindig ott van, sőt az is
lehet, hogy meg sem érdemli, hogy meggyógyuljon. Alig gondolta végig
ezeket, újra megjelent előtte a fény és az energia. Ez azonban más volt.
„Piros volt, mint a szív, és kék, mint az energia, és háromdimenziós volt –
emlékezett vissza. – Körülbelül fél méterre lehetett előttem, és vonaglott,
mint egy kígyó. Közben a szemem végig csukva volt. Aztán ez a
többdimenziós, gyönyörű, őrült, fantasztikus fraktál egyenesen az arcomba
mászott. Olyan volt, mintha azt akarta volna mondani: »Kételkedsz? Na
majd most megmutatjuk!« – ezzel beugrott a szívembe és felnyitotta a
mellkasom. Hátrahanyatlottam a széken, a két karom kitárult. Tudtam, hogy
ez a mindenség energiája – a csí, a Szent Szellem, az Isten, az univerzum.
Azóta máshogy élek. A hallásom százszázalékos. De ennél többről van szó.
Nehéz szavakba önteni, de tudom, hogy bármi történjék is, nem lesz semmi
baj. Az élet örökre megváltozott, mert most már tudom, hogy minden mögött
ott a szellem, aki csak arra vár, hogy meghalljuk őt, és meggyógyulunk.”

Janet azt hallja: „Az enyém vagy”

Janet időnként meditált ugyan, de nem rendszeresen – huszonöt évvel ezelőtt
azonban, egy délutáni meditáció során valami olyasmit élt át, amit ő csak
spontán élményként emleget. Csukott szemmel üldögélt, amikor hirtelen egy
ragyogó fény jelenlétét észlelte, ám ez a fény olyan puha volt, hogy nem
bántotta a szemét. Azt mondja, ez volt a legtisztább, legintenzívebb,
legtökéletesebb szeretet, amelyet valaha átélt. Az ezt követő huszonöt évben
imádkozott, meditált és mindenféle mással próbálkozott, hogy újra átélje ezt
a transzcendens élményt.
2015 tavaszán eljött egy haladó workshopra az arizonai Carefreebe.
Mélyen deprimált és kimerült volt, nem látta a megoldást élete egyetlen
problémájára sem, mégis elhatározta, hogy meg fog gyógyulni és áttörést ér
el. Annak örült a legjobban, hogy együtt lehet több mint ötszáz olyan
emberrel, akiket az a meggyőződés köt össze, hogy nem azonosak a fizikai
testükkel.
 A workshop alatt Janet olyan intenzitással vetette bele magát a
misztikába, ami erősebb volt a depressziójánál is. A tobozmirigy-meditáció
során lótuszülésben üldögélt, és szerető figyelmét a tobozmirigy térben
elfoglalt helyére irányította. A mirigy hirtelen aktiválódott, és ragyogó fehér
fény tört elő a fejéből, amely megvilágította a tobozmirigyét. Ugyanaz a
fény volt, amelyet huszonöt évvel korábban látott.
„A fény betört a tobozmirigy terébe, és megvilágította a kristályokat
ennek az apró mirigynek a barlangjában – mondta később. – A fény
átvilágította a teljes lényemet, egészen a sejtek szintjéig. Kiegyenesedett a
gerincoszlopom, hátrahanyatlott a fejem, én pedig hagytam, hogy történjen,
aminek történnie kell. Egyszerre voltam az extázis, a boldogság, a hála és a
szeretet állapotában.”
Ezután egy csúcsával lefelé fordított fényháromszög ereszkedett le a feje
fölül, a feje búbján keresztül. Tudta, hogy ez a háromszög nem más, mint a
szerető intelligencia jelenléte. A háromszög csúcsa rácsatlakozott a
tobozmirigy csúcsára, és egy kettős geometriai alakzat jött létre. A koherens
fény intenzív frekvenciája üzenetet hozott neki. Egyre csak azt mondta: „Az
enyém vagy. Az enyém vagy.” Ezt Janet úgy értelmezte, hogy „Jobban
szeretlek téged bármi másnál ezen a világon.”
„Kérlek, gyere, és vedd át az életem irányítását” – felelte Janet, és
miközben megadta magát az élménynek, érezte, hogy ragyogó fény
formájában információ töltődik le a feje búbján át. A fényt olyan sávok
szőtték át, amelyek világító, kobaltkék gyöngyökre emlékeztettek. Lassan
végighaladt Janet egész testén. Ez az energia a fordított tóruszmező
eredménye (azé a mezőé, amely a légzés közben felfelé mozgó mezővel
ellentétes irányban mozog), és az egyesült mezőből, a látható fényen és az
érzékeken túli birodalomból származik. A belső tapasztalat annyira
valóságos volt, hogy áthuzalozta Janet agyát, és új érzelmi és energetikai
szignált küldött a testének, egy pillanat alatt elmosva egész múltját. A
frekvencia, a koherencia és a teljesség biológiailag magasabb szintre emelte
a testét. A workshop végére depressziója és kimerültsége tökéletesen eltűnt.
„Ez az eksztatikus élmény örökre megváltoztatta az életem.”

A szeretet legyőzi a teret és az időt

Az olaszországi Garda-tónál rendezett koherenciaprojekt-meditációhoz a
világ minden tájáról csatlakoztak résztvevők, akik mind osztották azt a hitet,
hogy az ember több puszta anyagnál, testnél és részecskéknél, és a tudat
képes befolyást gyakorolni az anyagra és a világra. A meditáció során Sasha
New Jersey-ben volt, és azt vizualizálta, hogy befogadja a Földet a szívébe.
„Amikor eljutottunk a szívhez, úgy éreztem, hogy ágak és levelek
fakadnak a szívközpontomból a testemen keresztül – mondta később. –
Gallyak, levelek és virágok nőttek ki a karomból, az ujjaimból, a fülemből,
és fehér szirmok borították az egész arcom. Szó szerint én lettem a Föld
kertjének felszíne.”
A meditáció után ránézett a telefonjára, és azt látta, hogy a legjobb
barátja, Heather küldött neki egy képet Írországból. Miközben mi a
meditációt végeztük, Heather épp egy kerten haladt át. Véletlenül lenézett,
és meglátott egy szívalakú mohapárnát egy kősziklán. Lefotózta és elküldte
Sashsának, ezzel az üzenettel: „Megláttam ezt, és hirtelen úgy éreztem,
mintha te is itt lennél. Szeretettel: Heather.”

Donna segít a lelkeknek átjutni a másik oldalra

Amikor Donna az első hétvégi workshopján vett részt 2014-ben a kaliforniai
Long Beachen, eszébe sem jutott volna magára gyakorlott meditálóként
tekinteni – azelőtt mindössze néhány alkalommal meditált. Műszaki íróként
rendkívül analitikus volt a gondolkodása. De épp ez a szép ebben a
munkában: ha nincs semmi elvárásod, sokszor nyitottabban be tudsz fogadni
bármilyen élményt. Donnát is teljesen váratlanul érte, amikor az egyik
hétvégi meditáció során egyszer csak kiesett megszokott, hétköznapi
tudatából, és azt vette észre, hogy több száz interdimenzionális lény veszi
körbe.
„Nem voltak gonoszak vagy rosszindulatúak – mondta később –, de az
teljesen egyértelmű volt, hogy valamit akarnak tőlem. Voltak köztük egész
fiatalok is, 12-13 évesek. Azonnal tudtam, hogy ők azok az emberek, akiket
a vőlegényem megölt.”
Donna vőlegénye ugyanis korábban az Egyesült Államok hadseregében
szolgált, mesterlövészként vett részt az iraki háborúban. Amikor Donna
hazament a workshopról, és elmesélte vőlegényének az élményt, a férfi
megerősítette, hogy bajtársai védelmében néha egészen fiatalokat is meg
kellett ölnie.
Bár Donna furcsának és csodálatosnak élte meg az élményt, nem tudta,
mit kezdjen az információval. Abban azonban nem kételkedett, hogy az
élmény valós volt, hiszen magától nem tudott volna kitalálni ilyet.
Két évvel később Donna eljött egy haladó workshopra az arizonai
Carefreebe. Az első meditáció után odafordult a mellette ülő barátjához, és
anélkül hogy tudta volna, azt mondta neki: „Lények vannak ebben a
szobában, és segíteni akarnak nekünk.”
Vasárnap reggel Donnát előkészítettük, hogy EEG-t végezhessünk rajta a
tobozmirigy-meditáció alatt. E meditációnál is eljött az a pont, amikor
hirtelen ugyanolyan interdimenzionális lények között találta magát, mint
akik két évvel korábban körülvették. Most azonban felsorakoztak a jobb
oldalán.
„Megint csak azt éreztem, hogy akarnak tőlem valamit, de nem tudtam,
mit – mesélte. – Aztán a lelki szemeim előtt, mintha csak valamilyen
virtuálisvalóság-szemüvegen keresztül nézném, megláttam egy másik sort is
a bal oldalamon. Ebben a sorban kétfajta lény volt. Az egyik emberszerű,
csak jóval nagyobb, és aranyszerűen ragyogott. A másiknak pedig mintha
kékes árnyalata lett volna.”
Ösztönösen tudta a feladatát: a jobb oldalán felsorakozott embereket –
akiket a vőlegénye megölt a háborúban – át kell adnia a bal oldalán álló
lényeknek. A mesterlövész olyan hirtelen, figyelmeztetés nélkül végzett az
áldozataival, hogy néha megzavarodtak, és nem tudták, élnek-e még, vagy
már meghaltak. Voltak köztük, akik nem tudták, mitévők legyenek, mások
pedig itt akartak maradni, ebben a dimenzióban, mert nem tudtak elszakadni
a szeretteiktől. Megrekedtek anyag és fény között, de valahogyan
felismerték, hogy Donna lehet számukra az a híd, aki segít átjutni a másik
oldalra. Donna mindezt egy rendkívül valóságos élményen keresztül
tapasztalta meg.
„Nem egészen úgy történt, hogy megfogtam őket, és átadtam a lényeknek,
de valahogy mégis rajtam keresztül jutottak át a másik oldalra. Szavakkal
nem lehet elmondani, de amikor átjutottak a másik oldalra, mintha
áthaladtak volna a többi lényen. Aztán láttam, ahogy átfutnak egy derékig
ködben úszó mezőn. Láttam rajtuk, hogy milyen szabadok és boldogok,
ahogy átfutnak a mezőn.”
Továbbra is azt érezte, hogy egy virtuálisvalóság-szemüveg van a fején, és
jobbra fordulva, lelki szemei előtt egy kanyargós földutat látott, amelyen
hosszú sorban várakoztak az emberek. Tudta, hogy Boszniából és Szerbiából
jöttek, de nem értette, miért vannak itt.
 „Valami olyasmit éreztem, hogy elterjedt a hír. Nem azt éreztem, hogy
nem tudják, hogy meghaltak. Olyan volt inkább, mintha megrekedtek volna
a köztes létben – nem tudták, hogyan jussanak át a másik oldalra.” Ez volt a
workshop leghosszabb meditációja, két- vagy háromórás, számára azonban
nem tűnt hosszabbnak tíz percnél.
2016 őszén eljött egy másik haladó workshopra is, Cancúnba. Ezúttal,
amikor arra kértem a tanítványokat, hogy olvasszák össze az egyesült mező
tudatával a tudatukat, Donna azt érezte, hogy az univerzummá válik.
Megszűnt valaki és valami lenni, kívül került téren és időn, hogy senki és
semmi lehessen belőle, majd eggyé vált minden ember, minden tárgy,
minden hely és minden idő tudatával. Amint tudata összeolvadt az egyesült
mezővel – az információs mezővel, amely az univerzum törvényeit igazgatja
–, ő lett az univerzum. Végtelenül örült neki.
„Életem azóta varázslatos, és olyan új életenergiát és vitalitást érzek, mint
korábban soha – mondta később. – Az egyik csodálatos élmény ér a másik
után, és már soha nem térhetek vissza ahhoz az életemhez, amelyet a belső
munka megkezdése előtt éltem.”

Jerry megmenekül a halál torkából

2015. augusztus 14-én Jerry épp valamit össze akart állítani a háza hátsó
teraszán. Az instrukciókat olvasta, amikor hirtelen éles fájdalom hasított bele
a szegycsontja alatt. Gondolta, hogy csak a szél bántja, ezért bevett egy
gyógyszert, de a fájdalom nem múlt el. Ezért lefeküdt, de egyre rosszabbul
lett.
Amikor később megpróbált felállni, már erre sem volt képes, és attól félt,
hogy el fog ájulni. A fájdalom fokozódásával egyre nehezebben vett levegőt
is, ezért kihívta a mentőket. Utolsó erejével kivonszolta magát a ház elé,
hogy ne kelljen betörniük az ajtót. Ott, a kocsibejárón esett össze, miközben
a segítséget várta. A mentők szívrohamra gyanakodtak, és azonnal elkezdték
végrehajtani az ilyenkor érvényes protokollt.
„Úgy látom, nem értitek – mondta nekik Jerry. – Alig kapok levegőt.
Azonnal kórházba kell mennünk.” Tudta, mit beszél. Harmincnégy évig
dolgozott ápolóként a sürgősségi osztályon, ahová most beszállították.
Mindenkit ismert a sürgősségin, és amint bevitték, az összes orvos, ápoló
és szakember a segítségére sietett. Amikor egyikük, aki egyébként a barátja
volt, megmondta neki, hogy milyen rossz a vérképe, Jerry már tudta, hogy
nagy a baj. Az egyik érték különösen aggasztó volt: a proteáz, amiláz és
lipáz, vagyis a hasnyálmirigy által kiválasztott enzimek szintje 4–5000
egység/liter között mozgott, ami magasan meghaladja a 100–200 körüli
normális értéket. Azonnal az intenzív osztályra vitték.
„A fájdalom hamarosan még rosszabb lett, és semmilyen gyógyszer nem
hatott – mesélte. – Azt mondták, hogy elzáródott egy epevezetékem, és ez
okozza a problémát a hasnyálmirigyben. Ráadásul a tüdőm elkezdett
telítődni vízzel. Mindkét tüdőm csupán 20 százalékon működött.
Lélegeztetőgépre kapcsoltak, én pedig tudtam, hogy baj van.” Az orvos azt
mondta a kollégáinak, hogy „kapcsolják be a bostoni tévét”, ami azt
jelentette, hogy azonnali telekonferenciát kezdeményezett a legközelebbi
nagyváros egy nagyobb kórházában dolgozó orvosaival.
„Az ápolóként eltöltött hosszú évek során alig néhány alkalommal történt,
hogy tévékapcsolatot létesítettünk Bostonnal, és olyankor mindig rendkívül
súlyos traumáról vagy haldoklókról volt szó. Olyankor fordul a kórház ehhez
az eszközhöz, ha fogalma sincs, mi történik. Amikor egy orvos, akiben évek
óta bízol, azt kiabálja, hogy nem tudja, mi történik, nos, akkor a
stresszhormonok ötödik sebességbe kapcsolnak.” Mindeközben a személyzet
szólt Jerry feleségének, hogy ha van valami, amit Jerrynek még életében el
kell intéznie, gyorsan menjen, és hozza ide a papírokat. Az asszony zokogva
ment haza.
Jerry hamarosan rájött, hogy saját magának is gondoskodnia kell
önmagáról. Tudta, hogy ha hagyja, hogy a stresszhormonok átvegyék az
uralmat, nem nyerhet.
„Hiába nem voltam beteg évek óta, hiába jógáztam és hiába étkeztem
egészségesen, hirtelen ott találtam magam az intenzív osztályon. Azt
mondogattam magamban: Ez még nem az én utam. Nem adhatom át magam
a félelemnek – hát nem is adtam.” Nem sokkal korábban olvasta A placebo te
magad légy! című könyvemet, így gondolkodni kezdett: Meg kell
változtatnom a gondolkodásom mintázatát. Nem hagyhatom, hogy ezek a
gondolatok még több kortizolt juttassanak a testembe és még nagyobb kárt
okozzanak abban, ami még megmaradt belőlem.
Az orvosok végül rájöttek, hogy Jerrynek el van záródva az egyik
hasnyálmirigy-vezetéke. Az elzáródás miatt a váladék nem tudott ürülni, így
a mirigy tartalma visszaáramlott és a véráramba került.
„Az orvosok három teljes napon át mellettem voltak – mesélte. –
Oxigénmaszkot kaptam, mert már lélegezni se tudtam. Mindkét karomba
infúzió volt kötve, én meg közben egyre csak arra gondoltam: Vigyázz a
gondolataidra, lazulj el, tégy valamit a kvantummezőbe, ami segít, és nem
árt, mert már ott állsz a küszöbön. Rendbe fogsz jönni. Ez is el fog múlni.
Minden rendbejön majd.” Amikor épp tudatánál volt, arra irányította az
energiáját, hogy meghaladja önmagát, megváltoztassa létállapotát, és az
eddigiektől eltérő eredményt hozzon létre – szüntelenül az egyesült mező új
lehetőségeire hangolta magát. Szerencsére egyágyas szobában volt, így
akkor meditált, amikor csak akart.
Egy hetet töltött az intenzív osztályon. Amikor a félintenzív osztályra
került, már nem volt szüksége oxigénmaszkra, és járni is tudott. Ennek
ellenére még kilenc héten át semmit nem tudott enni vagy inni. (Ha bármit
evett vagy ivott, akár vizet is, a hasnyálmirigye savat választott ki a testébe,
ami végül megölte volna.) Kizárólag infúzión keresztül táplálták.
Jerry 65 kilósan került kórházba, és 53 kiló volt, amikor hazaengedték.
Amikor végre, infúzióval a karjában, hazamehetett, folytatta a belső munkát.
Közeledett az október, de a hasnyálmirigy-vezetéke még mindig el volt
záródva. Orvosai azt javasolták, hogy műttesse meg magát Bostonban egy
szaksebésszel. Mivel Jerry is egészségügyi szakember volt, a műtét előtt két
nappal azt kérte, csináljanak néhány utolsó vizsgálatot, hogy az operáló
orvosok a lehető legfrissebb információk birtokában kezdhessék meg a
műtétet.
„Ismertem az összes röntgenorvost, de amikor azt mondták, hogy az
elzáródás eltűnt, nem hittem nekik. Odahívtam a radiológusokat és az
orvosokat. De ők is csak azt mondták: Jerry, hiába nézzük a felvételeket,
nincs rajtuk semmi. Megyek, felhívom a bostoniakat, hogy a műtét
elmarad.”
Jerry később rájött, hogy azzal, hogy szüntelenül magasabb szintre emelte
az energiáját, hogy egészségesnek érezze magát, és azzal, hogy
betegségtudatát egészségesebb gondolatokra cserélte le, meggyógyult.
„Nem hagytam, hogy az járjon a fejemben: most aztán jaj nekem! Egyre
csak ezen a problémán dolgoztam, amilyen gyakran csak tudtam. Helyes
üzenetet, szándékot és energiát küldtem a kvantummezőbe, azzal a céllal,
hogy meggyógyuljak – és végül meg is gyógyultam.”
Utószó
 A BÉKE TE MAGAD LÉGY!

Remélem, azt szűröd le a könyvből, hogy nem elég, ha csupán meditáció

közben kerülsz más létállapotba. Nem elég, ha csak akkor érzed és gondolod
a békét, amikor csukva van a szemed, aztán ha kinyitod, azonnal visszatérsz
a hétköznapok korlátozott, tudattalan állapotába mind testi, mind mentális
szinten. A 13. fejezetben említett békehozó projektek és kutatások szerint a
kísérletek után az erőszak és a bűnözés visszatért az eseményt megelőző
szintre. Ez azt jelenti, hogy konkrétan demonstrálnunk kell a békét, ami azt
kívánja meg tőlünk, hogy a testünket is bevonjuk, ehhez pedig nem elég a
gondolat, cselekvés is kell.
Valahányszor megváltoztatjuk a létállapotunkat, és nyitott szívvel és olyan
emelkedett érzelmekkel indítjuk a napot, amelyek segítenek közelebb
kerülni az életszeretethez, az életigenléshez, az életörömhöz, a mások iránti
kedvességhez, valamint a hálához, amelyet azért érzünk, mert a jövőnk már
meg is történt, fent kell tartanunk az energiát és létállapotot egész nap –
függetlenül attól, hogy épp ülünk, állunk, járkálunk vagy fekszünk. Ha
felkavaró események történnek az életünkben vagy a világban, és mi azzal
reagálunk, hogy a békét testesítjük meg, ahelyett, hogy tudattalanul
belecsúsznánk a kiszámítható, úgynevezett „természetes” reakciókba (tehát
haragot, frusztrációt, erőszakot, félelmet, szenvedést vagy agressziót
mutatnánk), nem a Föld régi tudatát növeljük tovább. Ha kilépünk a
körforgásból és a békét testesítjük meg, engedélyt adunk másoknak arra,
hogy ugyanígy tegyenek. Minthogy a tudás az elmére, a tapasztalás pedig a
testre tartozik, amikor a gondolkodásból átlépünk a cselekvés birodalmába –
és átéljük az ennek megfelelő érzéseket, a békét és a belső egyensúlyt –,
amint elkezdjük a békét demonstrálni, végre valóban változást tudunk
előidézni a programban.
Az automatikus reakciók lecsillapításával – ha tehát nem a megszokott
élményeket és érzelmeket teremtjük újra – az agyunk sem a megszokott
áramköröket aktiválja. Így már nem arra kondicionáljuk a testünk, hogy az
elme önkorlátozó érzelmei mentén éljen, így nemcsak mi magunk változunk
meg, hanem a világhoz fűződő viszonyunk is. Valahányszor így teszünk, szó
szerint arra tanítjuk a testünket, hogy kémiailag megértse azt, amit az elme
már intellektuálisan megértett. Így választjuk ki és instruáljuk azokat a látens
géneket, amelyeknek köszönhetően nem a puszta életben maradást célozzuk
meg, hanem a gyarapodást. A béke most már bennünk van, és azért
kopogtatunk a genetika kapuján, hogy mi magunk is békévé váljunk. Hát
nem ezt prédikálta az összes karizmatikus vezető, szent, misztikus és mester
a történelem folyamán?
Eleinte persze természetellenesnek fogjuk érezni, ha szembemegyünk
hosszú évek automatikus kondicionálásával, tudattalan szokásaival,
reflexszerű érzelmi reakcióival, a beidegződött hozzáállásokkal és több
nemzedék genetikai programjával, de pontosan ez a természetfelettivé válás
útja. Ha azt tesszük, amit természetellenesnek érzünk, akkor szembe kell
mennünk mindazzal, amire veszély esetére genetikailag és társadalmilag
kondicionálva lettünk. Biztos vagyok benne, hogy bármelyik élőlény,
amelyik elszakadt a törzs, a falka, a horda vagy a nyáj tudatától, hogy
alkalmazkodjon a változó környezethez, érezte az ismeretlenből fakadó
bizonytalanságot és diszkomfortérzést. De ne felejtsük el, hogy ha az
ismeretlenben élünk, a lehetőségek birodalmában maradunk.
Az igazi kihívást az jelenti, hogy ne térjünk vissza a középszerűség
szintjére, amelyet csupán azért szorgalmaz az uralkodó társadalmi tudat,
mert senki nem érti, mit is csinálunk. Az igazi vezetőnek nincs szüksége
arra, hogy megerősítést kapjon a többiektől. Elég neki egy erős vízió és a
hozzá társuló energiaváltozás – tehát egy új létállapot –, amely elég hosszú
ideig fennmarad és elég erős akarattal hajtódik végre. Így majd a többiek
energiája is megnő, ami arra ösztönzi őket, hogy kövessék a vezetőt. Ha
pedig ők is kimozdították magukat saját, korlátozott létállapotukból, és
magasabb energiaszintre emelkedtek, látni fogják azt a jövőt, amit a vezér.
Ez a nagy számok törvénye.
Miután éveken át tanítottam a személyes átalakulásról, jól tudom, hogy
mindaddig senki nem változik meg, amíg nem változik az energiája.
Valójában ha valaki őszintén elkötelezett a változás mellett, nem igazán
beszél róla, hanem cselekedeteivel testesíti meg. Maga az élete bizonyítja,
hogy dolgozik rajta. Ehhez persze éberség, szándék, jelenlét és szüntelen
befelé figyelés kell. A legnagyobb kihívás talán az, hogy ne csak
beletörődjön a diszkomfortérzetbe, hanem el is fogadja, ugyanis a
diszkomfortérzet a változás legmegbízhatóbb jele. Ettől érezzük, hogy élünk.
Végső soron – mivel a stressz és a túlélőreakciók annak köszönhetők,
hogy nem tudjuk megjósolni a jövőnket (azt hisszük vagy gondoljuk, hogy
nem vagyunk képesek irányítani a dolgok kimenetelét, vagy hogy úgyis
minden rosszabbra fordul) – a szív és az elme megnyitása a lehetőségek felé
azt követeli meg tőlünk, hogy több ezer év alatt bevésődött genetikai
túlélőösztönökkel menjünk szembe. Félre kell tennünk mindazt, amit eddig
használtunk, hogy megszerezzük, amit akarunk, mert csak így történhet
velünk valami sokkal jobb. Számomra ezt jelenti az igazi nagyság.
Ha egyszer sikerül megzavarni a haraggal, nehezteléssel és bosszúval
kapcsolatos idegi hálózatokat, és helyettük olyan idegi hálózatokat aktiválni,
amelyek a törődést, az odaadást és a táplálást (valamint ezekhez társuló
érzelmeket) váltanak ki, másodszor is sikerülni fog – az újra és újra
meghozott döntések pedig neurokémiailag arra kondicionálják az elménket
és a testünket, hogy eggyé váljanak. Ha már a test is olyan jól műveli ezt,
mint az elme, egyre könnyebben fog menni és egyre ismerősebb lesz. Így a
béke gondolata és megtestesítése, amihez korábban még koncentrációra és
éberségre volt szükség, tudat alatti programmá válik. Új, automatikus, békés
létállapotot teremtettünk, ami megint csak azt jelenti, hogy a béke bennünk
van.
Így véssük emlékezetünkbe az új belső neurokémiai rendet, amely
meghaladja külső környezetünk összes körülményét. Már nemcsak béke
vagyunk, hanem a béke nagymesterei, egyben önmagunk és a környezetünk
urai. Ha elég sokan elérik ezt a létállapotot – ha tehát mindenki ugyanazt az
energiát, frekvenciát és emelkedett tudatot testesíti meg –, az egy irányba
mozgó halrajokhoz és madárcsapatokhoz hasonlóan mi is elkezdünk
egyetlen elmeként cselekedni, és új faj jön létre. Ha azonban úgy
viselkedünk, mint egy rákos szövet, amely önmagával áll harcban, az emberi
faj nem marad fenn, és folytatódik az evolúció nagy kísérlete.
Szakíts időt arra, hogy önmagadba fektetsz be, mert ha így teszel, a
jövődbe fektetsz be. Ha a jól ismert környezeted határozza meg a
gondolkodásod és az érzéseid, itt az ideje, hogy hátralépj egyet, és befelé
fordulj, hogy visszájára tudd fordítani azt a folyamatot, amely áldozatot
csinált belőled, ahelyett hogy magad teremtenéd az életed. Most, hogy
elolvastad ezt a könyvet, már tudod, hogy képes vagy megváltoztatni
belülről önmagad, és ha ez sikerült, az a külvilágodban is megnyilvánul.
Eljött a pillanat a történelemben, amikor már nem elég egyszerűen tudni;
most azt is tudni kell, hogyan. A kvantumfizika, a neurológia és az
epigenetika tudományos tényei és filozófiai következtetései alapján már
tudjuk, hogy szubjektív elménk hatással van az objektív világra. Mivel az
elme hatással van az anyagra, az elme természetét kell tanulmányoznunk,
hogy ismereteink értelmet nyerjenek. Minthogy a tudás a tapasztalat
előszobája, minél jobban ismerjük saját hatalmukat és minél inkább tisztában
vagyunk a dolgok működésének tudományos alapjaival, annál jobban
megértjük lehetőségeink korlátlan voltát mind az egyén, mind a közösség
szintjén.
Minthogy az összes élőlényt összekötő kapcsolatról szóló ismereteink
egyre mélyülnek és szélesednek, és mivel mindannyian hozzájárulunk a Föld
elektromágneses mezőjéhez, úgy vélem, hogy közösen egy új, békés és
virágzó jövőt tudunk megteremteni a bolygón. Ehhez először is természetes
szokássá kell válnia, hogy a szívünk vezet minket, hogy megemeljük az
energiánkat és hogy a szeretet és a teljesség magasabb rendű információjára
és frekvenciájára hangolódunk. Kellő erőfeszítéssel és szándékkal képesnek
kell lennünk arra, hogy koherens elektromágneses szignált hozzunk létre.
Mintha kavicsokat dobálnánk egy tóba: ha egyre csak emeljük az
energiánkat és megnyitjuk a szívünket, egyre nagyobb elektromágneses
mezőt hozunk létre. Ez az energia nem más, mint információ, és
mindannyiukban megvan az erő, hogy arra irányítsuk az energiánkat és a
hozzá társított szándékot, hogy nonlokális hatások jöjjenek létre a valóság
természetében.
Ha megfigyelőként, tudatként vagy gondolatként irányítjuk energiánkat, el
tudunk indítani egy lefelé haladó ok-okozati folyamatot az anyagban – más
szóval szó szerint anyaggá változtatjuk az elmét. Ha rendszeresen
gyakoroljuk ezeket a szokásokat – a túlélési energiákat magasabb szintre, az
éberség, az együttérzés, a szeretet, a hála és más emelkedett érzelmek
szintjére emeljük –, e koherens elektromágneses szignálok egymáshoz
hangolódnak. Ennek az lesz a hatása, hogy egyesítjük azokat a közösségeket,
amelyeket mindaddig szétválasztott az a meggyőződés, hogy pusztán
anyagból állunk. Ha át tudjuk alakítani szeretetté, hálává és teremtéssé túlélő
létállapotunkat, akkor ahelyett, hogy az erőszakra, a terrorizmusra, a
félelemre, az előítéletekre, a versengésre, az önzésre és a szeparációra
reagálnánk (annak ellenére, hogy a média, a reklámok, a videojátékok és egy
sor más inger szüntelenül ezt várja tőlünk és arra programoz minket, hogy
ebben éljünk), válság esetén össze tudunk fogni. Nem lesz szükség arra,
hogy szétszakadjunk, vádaskodjunk vagy bosszút esküdjünk.
Valahányszor globális közösségként meditálunk, nagyobb és erősebb,
koherens szeretet- és önzetlenséghullámot generálunk a világ körül. Ha ezt
elég sokszor tesszük meg, nemcsak mérhető energia- és
frekvenciaváltozásoknak kell kialakulniuk a világ körül, hanem az
erőfeszítéseink a jövőben bekövetkező pozitív változásokban is mérhetők
lesznek.
Az igazság és a béke melletti kiállást tehát azzal kell kezdeni, hogy
megtalálod a békét saját magadban. Ezután ezt a békét ki kell mutatni a többi
ember felé is, ami azt jelenti, hogy nem lehetsz béke úgy, hogy közben
háborúban állsz a szomszédoddal, utálod a munkatársad vagy kritizálod a
főnököd.
Képzeld el, hogy ha mindenki (de tényleg mindenki) a békét választaná,
és összegyűlnénk egy adott időpontban, milyen pozitív változásokat tudnánk
előidézni a közös jövőnkben. Megszűnnének a konfliktusok. Legalább
ugyanilyen nagy hatása van annak is, ha a béke megtestesítőjeként élünk, a
többi ember számára kiszámíthatatlannak tűnünk, ezért elkezdenek figyelni
ránk. A tükörneuronoknak köszönhetően (ezeknek a különleges
agysejteknek, amelyek akkor tüzelnek, ha valaki mást figyelünk, miközben
csinál valamit) biológiailag úgy vagyunk felépítve, hogy egymás
viselkedését utánozzuk. A béke, az igazság, a szeretet, a kedvesség, a
törődés, a megértés és az együttérzés megtestesítése lehetővé teszi, hogy a
többi ember is megnyissa a szívét, és a félelem és az agresszivitás túlélési
ösztönei helyett a teljességet és az összetartozást élje át. Képzeld csak el, mi
történne, ha mindannyian megértenénk, hogy milyen szorosan össze
vagyunk kötve egymással és a mezővel, ahelyett hogy a szeparációt és az
elszigetelődést tapasztalnánk: végre talán elkezdhetnénk felelősséget vállalni
a gondolatainkért és az érzelmeinkért, hiszen végre megértenénk, hogy a
létállapotunk az élet egészére kihat. Ha tehát meg akarjuk változtatni a
világot, magunknál kell kezdenünk.
A jövő emberiségének nem egyetlen olyan személyre, vezetőre vagy
messiásra van szüksége, aki felsőbb tudattal rendelkezik és mutatja az utat,
hanem a kollektív tudatosság evolúciójára, hiszen egyedül az emberi tudat
teljes összefonódásának felismerésével és figyelembevételével tudjuk
megváltoztatni a történelem menetét.
A régi struktúrák és paradigmák összeomlásának láttán nem szabad hogy
a félelem, a harag vagy a szomorúság szálljon meg minket, erre az
összeomlásra ugyanis feltétlenül szükség van az evolúcióhoz és az új dolgok
megjelenéséhez. Szemléljük tehát ezt a jövőt új fényben, egy új energia és új
tudat birtokában. Ahogy már mondtam, a réginek szét kell hullania és el kell
múlnia, hogy valami új borulhasson virágba. Ehhez az is hozzátartozik, hogy
energiánkat nem vesztegetjük arra, hogy érzelmi reakciókat adunk a hatalmi
pozíciókban levő emberek tetteire. Ha ugyanis megragadják az érzelmeinket,
akkor megragadják a figyelmünket is, tehát megragadták az energiánkat. Így
szereznek hatalmat felettünk. Álljunk ki inkább az elveink, az értékrendünk
és az olyan erkölcsi imperatívuszok mellett, mint a szabadság, az igazság, a
jog és az egyenlőség. Ha mindezt együttes erővel tudjuk elérni, akkor
egyesülni tudunk az összetartozás energiája alatt, ahelyett hogy a széthúzás
vezérelne minket. Az igazság melletti kiállás ekkor már nem személyes
érdek, hanem a közösség építése és egyesítése révén egyetemes fontosságú.
Úgy érzem, hatalmas evolúciós ugrás peremén állunk. Mondhatnám úgy
is, hogy egy beavatási folyamaton megyünk keresztül. Hiszen a beavatás
nem más, mint rituális átkelés egyik tudatszintről a másikra, aminek lényege,
hogy megkérdőjelezze önmagunkról alkotott képünket, és így nagyobb
lehetőségekre tegyünk szert. Talán ha megértjük, felidézzük és tudatosítjuk
azt, akik valójában vagyunk, az emberiség közös tudatként át tud lépni a
túlélés állapotából a gyarapodás állapotába. Ekkor végre felszínre kerülhet
valódi természetünk, és maradéktalanul kiaknázhatjuk belső emberi
lényegünket – ami azt jelenti, hogy adunk, szeretünk, szolgálunk és gondját
viseljük egymásnak és a bolygónak.
Kérdezd tehát meg mindennap magadtól: Mit tenne a szeretet?
Ez az, akik valójában vagyunk, és ez az a jövő, amelynek teremtésén én is
fáradozom – egy olyan jövő, amelyben mindannyian természetfelettivé
válunk.
 Köszönetnyilvánítás

A Válj természetfelettivé! ötlete egy rögtönzött beszélgetésből származik,

amelyet a Hay House döntéshozóival folytattam néhány évvel ezelőtt.
Amikor leültem ebédelni Reid Tracy vezérigazgatóval, Margarete Nielsen
pénzügyi igazgatóval, valamint Patty Gift alelnökkel, nem is sejtettem, hogy
olyan gondolatokat beszélünk meg, amelyek egy új könyv alapjait képezik.
Így visszagondolva már úgy látom, be lettem ugratva. De persze utólag
könnyű okosnak lenni.
Mondhattam valami olyat, ami tetszett nekik, mert egy hét múlva kész
volt a szerződés, hogy megszülök egy olyan könyvet, amely az új
paradigmákon alapul, és amelynek érthető, egyszerű formába öntése, úgy
éreztem, iszonyatos energiákat igényel. A folyamatos kutatás eredményeinek
felhalmozása, a véget nem érő adatgyűjtés, a szigorú mérések és elemzések,
a logisztikai feladatok, az események megszervezése, a több ezer EEG-
felvétel a workshopjainkon, valamint a tudósokkal és a kutatócsoportom
tagjaival folytatott, hosszú órákig tartó, fáradhatatlan párbeszédek csak a
legelszántabbaknak valók. Minthogy a megfigyeléseink jelentős része kívül
esett a tudományos konvenciók határán, rengeteg időt kellett eltölteniük
velem – és szenvedélyes elköteleződés kellett ahhoz is, hogy megértsük
ezeket az újdonságokat.
Csak a legkiválóbbak képesek rá, hogy higgyenek egy olyan látomásban,
amely valaki más elméjében létezik csupán, különösen akkor, ha ez a
látomás nem is egészen világos előttük. Ha azonban kitartóan hiszel a
lehetőségben, és szenvedélyesen azon fáradozol, hogy kézzelfogható
valósággá változtasd, megtörténik a csoda. Ezért érzem kiváltságnak, hogy
olyan csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt, akik csapattá tudtak
egyesülni. Igazi áldás volt számomra, hogy része lehettem ennek a
fantasztikus csapatnak.
Ismételten szeretném őszinte hálámat kifejezni a Hay House család felé,
amiért hittek és bíztak bennem. Öröm, ha az ember magához hasonló
szellemek közösségének tagja lehet, akik ilyen óriási kedvességgel,
támogatással és szekértelemmel segítik a munkát. Köszönöm nektek, Reid
Tracy, Patty Gift, Margarete Nielsen, Stacey Smith, Richelle Fredson,
Lindsay McGinty, Blaine Todfield, Perry Crowe, Celeste Phillips, Tricia
Breidenthal, Diane Thomas, Sheridan McCarthy, Caroline DiNofia, Karim
Garcia, Marlene Robinson, Lisa Bernier, Michael Goldstein, Joan D. Shapiro
és a család többi tagja. Remélem, mindannyian nőni tudtunk, miközben
együtt dolgoztunk.
Külön köszönet Anne Barthelnek, szerkesztőmnek a Hay House-nál, aki
oly elegánsan és kecsesen éli az életét. Köszönöm a végtelen törődést és
szakmai segítséget – és hogy kitartottál mellettem. Szerénységed engem is
szerénységre int.
Elismerésemet szeretném kifejezni Katy Koontz és Tim Shields
szerkesztőknek, amiért annyit kaptam tőlük. Kimagasló mértékben járultatok
hozzá a munkámhoz. Köszönöm, hogy hajlandók voltatok ilyen mélyre ásni.
Meg szeretném említeni az összes munkatárunkat, akik az EEG-csapatban
vettek részt és támogattak. Köszönöm, Paula Meyer, Katina Dispenza,
Rhadell Hovda, Adam Boyce, Kristen Michaelis, Belinda Dawson, Donna
Flanagan, Reilly Hovda, Janet Therese, Shashanin Quackenbush, Amber
Lordier, Andrew Wright, Lisa Fitkin, Aaron Brown, Vicki Higgins, Justin
Kerrihard, Johan Pool és Ariel Maguire. Szeretnék köszönetet mondani a
csapatom tagjai házastársainak és partnereinek is, amiért annyira megértők
voltak, és hagyták, hogy a társuk ennyi időt és energiát fektessen abba, hogy
megpróbálja velem jobbá tenni az emberek életét.
Külön adag hálát érzek Barry Goldstein, a mesés zeneszerző iránt, aki a
legtöbb meditációs zenénket szerezte. Köszönöm, hogy segítettél újra
beleszeretni a zenébe.
Natalie Ledwell a Mind Moviestól nagyon sokat tett hozzá az ügyünkhöz.
Nagyra értékelem mind az átalakulás iránti szenvedélyed, mind a kettőnk
barátságát. Segítettél, hogy megváltoztassak sok-sok életet.
Elismerésem legjobb barátomnak, John Dispenzának. Nagyra értékelem
türelmed és lelkesedésed. Imádom a belső illusztrációkat, az ábrákat és a
mesés borítótervet. Tehetséged tényleg égi adomány.
Szeretném megemlíteni fantasztikus neurológuscsapatunkat. Név szerint:
dr. Danijela Debelic, Thomas Feiner, az Institute for EEG-Neurofeedback
igazgatója; Normen Schack, OT, I.F.E.N.; Frank Hegger, OT, I.F.E.N;
Claudia Ruiz és Judi Stivers. Köszönöm a kiváló munkát és azt a képességet,
hogy ekkora életenergiával tudtok adni és szolgálni, köszönöm a
szenvedélyt, amellyel meg akarjátok változtatni a világot, és köszönöm,
hogy ilyen nyitott szívvel és elmével teszitek mindezt. Igazi áldás, hogy
ismerhetlek titeket. Szeretném megköszönni, hogy segítettetek létrehozni az
EEG-felvételeket, hogy a rendelkezésünkre bocsátottátok a legmodernebb
eszközöket, hogy elemeztétek az adatokat, összegyűjtöttétek őket, és időt
szakítottatok a sok elfoglaltságotok mellett arra is, hogy hosszasan
elbeszélgessünk arról, mi természetes és mi természetfeletti. De ami a
legfontosabb: köszönöm, hogy tanítottatok és hittetek bennem. Ti vagytok a
friss levegő és tiétek a jövő.
Köszönöm Melissa Watermannak szakértő támogatását a GDV-vel és a
Sputnikkal végzett méréseknél. Köszönet mindazért, amit adtál, és hogy
lehetővé tetted számomra a kutatást. És persze hogy mindig ott voltál
mellettem.
Nagy pacsi dr. Dawson Churchnek zsenialitásért és barátságáért. Te voltál
az, aki hitt abban, hogy képesek vagyunk átlagembereknél is megváltoztatni
a génkifejeződést a workshop néhány napja alatt. Hálás vagyok, amiért
benne vagy a csapatban, és mindig fordulhattunk hozzád, ha tudományos
gyakorlatiasságra volt szükség. Áldott vagyok, hogy ismerhetlek.
Külön köszönet dr. Rollin McCratynak, Jackie Watermannak és Howard
Martinnak, valamint a HeartMath Intézet összes munkatársának.
Nélkülözhetetlen szerepetek volt a kutatásban, és valahányszor adtatok,
mindig önzetlenül tettétek. Áldás a kapcsolatunk.
Szeretném hálámat kifejezni a vállalati tréningeket végző cégemnek, név
szerint Suzanne Qualiának, Beth Wolfsonnak és Florence Yaegernek.
Köszönöm, hogy segítettek megőrizni a látomásomat. Külön hálás vagyok
az összes vállalati trénernek világszerte, akik fáradhatatlanul dolgoznak
azon, hogy személyükben mutassanak példát arra, milyen a változás és
milyen a jó vezető.
Köszönöm Justine Ruszczyknak, aki időt szakított rá, hogy minél
mélyebben megértse ezt a munkát. Köszönöm, hogy segítettél a
coachingprogramok fejlesztésében. Alig várom, hogy útjaink ismét
keresztezzék egymást.
Köszönöm Gregg Bradennek a szívből jövő és erős előszót. Maga vagy a
két lábon járó jó példa. Barátságunk nagyon fontos nekem.
Nem tudom eléggé megköszönni Roberta Brittinghamnek a szeretetet és
támogatást. Továbbra is te vagy a legcsodálatosabb, legrejtélyesebb és
legszívközpontúbb ember, akivel valaha találkoztam. Szeretném kifejezni a
hálámat azért a munkáért is, amelyet a kaleidoszkóp kifejlesztésében fejtettél
ki. Senki más nem tudta volna ilyen művészi szinten megoldani ezt a
feladatot.
 Köszönöm gyermekeimnek, Jace-nek, Giannának és Shennek, akik mind
különleges és egészséges fiatal felnőttek, hogy hagytak időt arra, hogy a
szenvedélyemnek éljek.
Végül szeretnék köszönetet mondani azoknak a tanítványaimnak, akik
részt vettek ebben a munkában. Nagyon sok inspirációt kapok tőletek. Ti épp
most váltok természetfelettivé.
 Hivatkozások

Bevezetés
1. Global Union of Scientists for Peace, “Defusing World Crises: A
Scientific Approach,” https://www.gusp.org/defusing-world-crises/scientific-
research/.
2. F. A. Popp, W. Nagl, K. H. Li, et al., “Biophoton Emission: New Evidence
for Coherence and DNA as Source,” Cell Biophysics, vol. 6, no. 1: pp. 33–
52 (1984).
1. fejezet
1. R. M. Sapolsky, Why Zebras Don’t Get Ulcers (New York: Times Books,
2004). Az érzelmi függőségről a Ramtha hool of Enlightenment is tanít;
lásd: JZK Publishing, a division of JZK, Inc., the publishing house for RSE,
http://jzkpublishing.com vagy http://www.ramtha.com.
2. fejezet
1. Úgy is mint Hebb-szabály vagy Hebb-törvény; lásd: D. O. Hebb, The
Organization of Behavior: A Neuropsychological Theory (New York: John
Wiley & Sons, 1949).
2. L. Song, G. Schwartz, and L. Russek, “Heart-Focused Attention and
Heart-Brain Synchronization: Energetic and Physiological Mechanisms,”
Alternative Therapies in Health and Medicine, vol. 4, no. 5: pp. 44–52, 54–
60, 62 (1998); D. L. Childre, H. Martin, and D. Beech, The HeartMath
Solution: The Institute of HeartMath’s Revolutionary Program for Engaging
the Power of the Heart’s Intelligence (San Francisco: HarperSanFrancisco,
1999), p. 33.
3. A. Pascual-Leone, D. Nguyet, L. G. Cohen, et al., “Modulation of Muscle
Responses Evoked by Transcranial Magnetic Stimulation During the
Acquisition of New Fine Motor Skills,” Journal of Neurophysiology, vol. 74,
no. 3: pp. 1037–1045 (1995).
4. P. Cohen, “Mental Gymnastics Increase Bicep Strength,” New Scientist,
vol. 172, no. 2318: p. 17 (2001),
http://www.newscientist.com/article/dn1591-mental-gymnastics-increase-
bicep-strength.html#.Ui03PLzk_Vk.
5. W. X. Yao, V. K. Ranganathan, D. Allexandre, et al., “Kinesthetic Imagery
Training of Forceful Muscle Contractions Increases Brain Signal and Muscle
Strength,” Frontiers in Human Neuroscience, vol. 7: p. 561 (2013).
6. B. C. Clark, N. Mahato, M. Nakazawa, et al., “The Power of the Mind:
The Cortex as a Critical Determinant of Muscle Strength/Weakness,”
Journal of Neurophysiology, vol. 112, no. 12: pp. 3219–3226 (2014).
7. D. Church, A. Yang, J. Fannin, et al., “The Biological Dimensions of
Transcendent States: A Randomized Controlled Trial,” Elhangzott a francia
Energia- és pszichológiakonferencián, Lyon, Franciaország, 2017. március
18.
3. fejezet
1. N. Bohr, “On the Constitution of Atoms and Molecules,” Philosophical
Magazine, vol. 26, no. 151: pp. 1–25 (1913).
2. Church, Yang, Fannin, et al., “The Biological Dimensions of Transcendent
States: A Randomized Controlled Trial.”
3. Childre, Martin, and Beech, The HeartMath Solution.
4. “Mind Over Matter,” Wired (April 1, 1995),
https://www.wired.com/1995/04/pear.
4. fejezet
1. Popp, Nagl, Li, et al., “Biophoton Emission: New Evidence for Coherence
and DNA as Source.”
2. L. Fehmi and J. Robbins, The Open-Focus Brain: Harnessing the Power
of Attention to Heal Mind and Body (Boston: Trumpeter Books, 2007).
3. A. Hadhazy, “Think Twice: How the Gut’s ‘Second Brain’ Influences
Mood and Well-Being,” Scientific American Global RSS (February 12,
2010), http://www.scientificamerican.com/article/gut-second-brain/.
4. C. B. Pert, Molecules of Emotion (New York: Scribner, 1997).
5. F. A. Popp, “Biophotons and Their Regulatory Role in Cells,” Frontier
Perspectives (The Center for Frontier Sciences at Temple University,
Philadelphia), vol. 7, no. 2: pp. 13–22 (1988).
6. C. Sylvia, W. Novak, A Change of Heart: A Memoir (New York: Warner
Books, 1997).
7. P. Pearsall, The Heart’s Code: Tapping the Wisdom and Power of Our
Heart Energy (New York: Broadway Books, 1998), p. 7.
5. fejezet
1. M. Szegedy-Maszak, “Mysteries of the Mind: Your Unconscious Is
Making Your Everyday Decisions,” U.S. News & World Report (February
28, 2005).
2. M. B. DeJarnette, “Cornerstone,” The American Chiropractor, pp. 22, 23,
28, 34 (July/August 1982).
3. Uo.
4. D. Church, G. Yount, S. Marohn, et al., “The Epigenetic and
Psychological Dimensions of Meditation,” Elhangzott az Omega Intézetben,
2017. augusztus 26-án. Publikáció alatt.
6. fejezet
1. “Electromagnetic Fields and Public Health: Electromagnetic Sensitivity,”
World Health Organization backgrounder (December 2005),
http://www.who.int/peh-emf/publications/facts/fs296/en/; WHO workshop
on electromagnetic hypersensitivity (October 25–27, 2004), Prague, Czech
Republic, http://www.who.int/peh-
emf/meetings/hypersensitivity_prague2004/en/.
7. fejezet
1. D. Mozzaffarian, E. Benjamin, A. S. Go, et al. on behalf of the American
Heart Association Statistics Committee and Stroke Statistics Subcommittee,
“Heart Disease and Stroke Statistics—2016 Update: A Report from the
American Heart Association,” Circulation, 133:e38–e360 (2016).
2. Childre, Martin, and Beech, The HeartMath Solution.
3. HeartMath Institute, “The Heart’s Intuitive Intelligence: A Path to
Personal, Social and Global Coherence,” https://www.youtube.com/watch?
v=QdneZ4fIIHE (April 2002).
4. Church, Yang, Fannin, et al., “The Biological Dimensions of Transcendent
States: A Randomized Controlled Trial.”; Church, Yount, Marohn, et al.,
“The Epigenetic and Psychological Dimensions of Meditation.”
5. R. McCraty, M. Atkinson, D. Tomasino, et al., “The Coherent Heart:
Heart-Brain Interactions, Psychophysiological Coherence, and the
Emergence of System-Wide Order,” Integral Review, vol. 5, no. 2: pp.10–
115 (2009).
6. T. Allison, D. Williams, T. Miller, et al., “Medical and Economic Costs of
Psychologic Distress in Patients with Coronary Artery Disease,” Mayo
Clinic Proceedings, vol. 70, no. 8: pp. 734–742 (August 1995).
7. R. McCraty and M. Atkinson, “Resilience Training Program Reduces
Physiological and Psychological Stress in Police Officers,” Global Advances
in Health and Medicine, vol. 1, no. 5: pp. 44–66 (2012).
8. M. Gazzaniga, “The Ethical Brain,” The New York Times (June 19, 2005),
http://www.nytimes.com/2005/06/19/books/chapters/the-ethical-brain.html.
9. R. McCraty, “Advanced Workshop with Dr. Joe Dispenza,” Carefree
Resort and Conference Center, Carefree, Arizona (February 23, 2014).
10. W. Tiller, R. McCraty, and M. Atkinson, “Cardiac Coherence: A New,
Noninvasive Measure of Autonomic Nervous System Order,” Alternative
Therapies in Health and Medicine, vol. 2, no. 1: pp. 52–65 (1996).
11. McCraty, Atkinson, Tomasino, et al., “The Coherent Heart: Heart-Brain
Interactions, Psychophysiological Coherence, and the Emergence of System-
Wide Order.”
12. R. McCraty and F. Shaffer, “Heart Rate Variability: New Perspectives on
Physiological Mechanisms, Assessment of Self-Regulatory Capacity, and
Health Risk,” Global Advances in Health and Medicine, vol. 4, no. 1: pp.
46–61 (2015); S. Segerstrom and L. Nes, “Heart Rate Variability Reflects
Self- Regulatory Strength, Effort, and Fatigue,” Psychological Science, vol.
18, no. 3: pp. 275–281 (2007); R. McCraty and M. Zayas, “Cardiac
Coherence, Self- Regulation, Autonomic Stability, and Psychosocial Well-
Being,” Frontiers in Psychology; vol. 5: pp. 1–13 (September 2014).
13. K. Umetani, D. Singer, R. McCraty, et al., “Twenty-Four Hour Time
Domain Heart Rate Variability and Heart Rate: Relations to Age and Gender
over Nine Decades,” Journal of the American College of Cardiology, vol.
31, no. 3: pp. 593–601 (March 1, 1998).
14. D. Childre, H. Martin, D. Rozman, and R. McCraty, Heart Intelligence:
Connecting with the Intuitive Guidance of the Heart (Waterfront Digital
Press, 2016), p. 76.
15. R. McCraty, M. Atkinson, W. A. Tiller, et al., “The Effects of Emotions
on Short-Term Power Spectrum Analysis of Heart Rate Variability,” The
American Journal of Cardiology, vol. 76, no. 14 (1995): pp. 1089–1093.
16. Pert, Molecules of Emotion.
17. Uo.
18. Song, Schwartz, and Russek, “Heart-Focused Attention and Heart-Brain
Synchronization.”
19. Childre, Martin, and Beech, The HeartMath Solution, p. 33.
20. Song, Schwartz, and Russek, “Heart-Focused Attention and Heart-Brain
Synchronization.”
21. Childre, Martin, and Beech, The HeartMath Solution.
22. J. A. Armour, “Anatomy and Function of the Intrathoracic Neurons
Regulating the Mammalian Heart,” in I. H. Zucker and J. P. Gilmore, eds.,
Reflex Control of the Circulation (Boca Raton, FL: CRC Press, 1998), pp. 1–
37.
23. O. G. Cameron, Visceral Sensory Neuroscience: Interoception (New
York: Oxford University Press, 2002).
24. McCraty and Shaffer, “Heart Rate Variability: New Perspectives on
Physiological Mechanisms, Assessment of Self-Regulatory Capacity, and
Health Risk.”
25. H. Martin, “TEDxSantaCruz: Engaging the Intelligence of the Heart,”
Cabrillo College Music Recital Hall, Aptos, CA, June 11, 2011,
https://www.youtube.com/watch?v=A9kQBAH1nK4.
26. J. A. Armour, “Peripheral Autonomic Neuronal Interactions in Cardiac
Regulation,” in J. A. Armour and J. L. Ardell, eds., Neurocardiology (New
York: Oxford University Press, 1994), pp. 219–44; J. A. Armour, “Anatomy
and Function of the Intrathoracic Neurons Regulating the Mammalian
Heart,” in Zucker and Gilmore, eds., Reflex Control of the Circulation, pp.
1–37.
27. McCraty, Atkinson, Tomasino, et al., “The Coherent Heart.”
8. fejezet
1. E. Goldberg and L. D. Costa, “Hemisphere Differences in the Acquisition
and Use of Descriptive Systems,” Brain Language, vol. 14, no. 1 (1981), pp.
144–73.
14. fejezet
1. A. Aspect, P. Grangier, and G Roger, “Experimental Realization of
Einstein- Podolsky-Rosen-Bohm Gedankenexperiment: A New Violation of
Bell’s Inequalities,” Physical Review Letters, vol. 49, no. 2 (1982): pp. 91–
94; A. Aspect, J. Dalibard, and G. Roger, “Experimental Test of Bell’s
Inequalities Using Time-Varying Analyzers,” i, vol. 49, no. 25 (9182): pp.
1804–1807; A. Aspect, “Quantum Mechanics: To Be or Not to Be Local,”
Nature, vol. 446, no. 7138 (April 19, 2007): pp. 866–867.
2. D. Bohm, Wholeness and the Implicate Order volume 135 (New York:
Routledge, 2002).
3. I. Bentov, Stalking the Wild Pendulum: On the Mechanics of
Consciousness (New York: E. P. Dutton, 1977); Ramtha, A Beginner’s Guide
to Creating Reality (Yelm, WA: JZK Publishing, 2005).
12. fejezet
1. W. Pierpaoli, The Melatonin Miracle: Nature’s Age-Reversing, Disease-
Fighting, Sex-Enhancing Hormone (New York: Pocket Books, 1996); R.
Reiter and J. Robinson, Melatonin: Breakthrough Discoveries That Can
Help You Combat Aging, Boost Your Immune System, Reduce Your Risk of
Cancer and Heart Disease, Get a Better Night’s Sleep (New York: Bantam,
1996).
2. S. Baconnier, S. B. Lang, and R. Seze, “New Crystal in the Pineal Gland:
Characterization and Potential Role in Electromechano-Transduction,” URSI
General Assembly, Maastricht, Netherlands, August 2002.
3. T. Kenyon and V. Essene, The Hathor Material: Messages from an
Ascended Civilization (Santa Clara, CA: S.E.E. Publishing Co., 1996).
4. R. Hardeland, R. J. Reiter, B. Poeggeler, and D. X. Tan, “The Significance
of the Metabolism of the Neurohormone Melatonin: Antioxidative
Protection and Formation of Bioactive Substances,” Neuroscience &
Biobehavioral Reviews, vol. 17, no. 3: pp. 347–57 (Fall 1993); A. C.
Rovescalli, N. Brunello, C. Franzetti, and G. Racagni, “Interaction of
Putative Endogenous Tryptolines with the Hypothalamic Serotonergic
System and Prolactin Secretion in Adult Male Rats,” Neuroendocrinology,
vol. 43, no. 5: pp. 603–10 (1986); G. A. Smythe, M. W. Duncan, J. E.
Bradshaw, and M. V. Nicholson, “Effects of 6-methoxy-1,2,3,4-tetrahydro-
beta-carboline and yohimbine on hypothalamic monoamine status and
pituitary hormone release in the rat,” Australian Journal of Biological
Sciences, vol. 36, no. 4: pp. 379–86 (1983).
5. S. A. Barker, J. Borjigin, I. Lomnicka, R. Strassman, “LC/MS/MS
Analysis of the Endogenous Dimethyltryptamine Hallucinogens, Their
Precursors, and Major Metabolites in Rat Pineal Gland Microdialysate,”
Biomedical Chromatography, vol. 27, no. 12: pp.1690–1700 (December
2013), doi: 10.1002/bmc.2981.
6. Hardeland, Reiter, Poeggeler, and Tan, “The Significance of the
Metabolism of the Neurohormone Melatonin.”
7. David R. Hamilton, Why Kindness Is Good for You (London: Hay House
UK, 2010), pp. 62–67.
8. R. Acher and J. Chauvet, “The Neurohypophysial Endocrine Regulatory
Cascade: Precursors, Mediators, Receptors, and Effectors,” Frontiers in
Neuroendocrinology, vol. 16: pp. 237–289 (July 1995).
9. D. Wilcox, “Understanding Sacred Geometry & the Pineal Gland
Consciousness,” lecture available on YouTube at
https://youtu.be/2S_m8AqJKs8?
list=PLxAVg8IHlsUwwkHcg5MopMjrec7Pxqzhi.
13. fejezet
1. Global Union of Scientists for Peace, “Defusing World Crises: A
Scientific Approach.”
2. Uo.
3. D. W. Orme-Johnson, C. N. Alexander, J. L. Davies, et al., “International
Peace Project in the Middle East: The Effects of the Maharishi Technology
of the Unified Field,” Journal of Conflict Resolution, vol. 32, no. 4
(December 4, 1988).
4. D. W. Orme-Johnson, M. C. Dillbeck, and C. N. Alexander, “Preventing
Terrorism and International Conflict: Effects of Large Assemblies of
Participants in the Transcendental Meditation and TM-Sidhi Programs,”
Journal of Offender Rehabilitation, vol. 36, no.1–4: pp. 283–302 (2003).
5. “Global Peace—End of the Cold War,” Global Peace Initiative,
http://globalpeaceproject.net/proven results/case-studies/global-peace-end-
of-the-cold-war/.
6. J. S. Hagelin, M. V. Rainforth, K. L. C. Cavanaugh, et al., “Effects of
Group Practice of Transcendental Meditation Program on Preventing Violent
Crime in Washington, D.C.: Results of the National Demonstration Project,
June–July 1993,” Social Indicators Research, vol. 47, no. 2: pp. 153–201
(June 1999).
7. R. D. Nelson, “Coherent Consciousness and Reduced Randomness:
Correlations on September 11, 2001,” Journal of Scientific Exploration, vol.
16, no. 4: pp. 549–70 (2002).
8. “What Are Sunspots?” Space.com, http://www.space.com/14736-
sunspotssun-spots-explained.html (February 29, 2012).
9. A. L. Tchijevsky (V. P. de Smitt trans.), “Physical Factors of the Historical
Process,” Cycles, vol. 22: pp. 11–27 (January 1971).
10. S. Ertel, “Cosmophysical Correlations of Creative Activity in Cultural
History,” Biophysics, vol. 43, no. 4: pp. 696–702 (1998).
11. C. W. Adams, The Science of Truth (Wilmington, DE: Sacred Earth
Publishing, 2012), p. 241.
12. “Earth’s Atmospheric Layers,” (January 21, 2013),
https://www.nasa.gov/mission_pages/sunearth/science/atmosphere-
layers2.html.
13. R. Wever, “The Effects of Electric Fields on Circadian Rhythmicity in
Men,” Life Sciences in Space Research, vol. 8: pp. 177–87 (1970).
14. Iona Miller, “Schumann Resonance,” Nexus Magazine, vol. 10, no. 3
(April–May 2003).
15. Childre, Martin, Rozman, and McCraty, Heart Intelligence: Connecting
with the Intuitive Guidance of the Heart.
16. R. McCraty, “The Energetic Heart: Bioelectromagnetic Communication
Within and Between People, in Bioelectromagnetic and Subtle Energy
Medicine,” in P. J. Rosch and M. S. Markov, eds., Clinical Applications of
Bioelectromagnetic Medicine (New York: Marcel Dekker, 2004).
17. Childre, Martin, Rozman, and McCraty, Heart Intelligence: Connecting
with the Intuitive Guidance of the Heart.
18. R. McCraty, “The Global Coherence Initiative: Measuring Human-Earth
Energetic Interactions,” Heart as King of Organs Conference, Hofuf, Saudi
Arabia (2010); R. McCraty, A. Deyhle, and D. Childre, “The Global
Coherence Initiative: Creating a Coherent Planetary Standing Wave,” Global
Advances in Health and Medicine, 1(1): pp. 64–77 (2012); R. McCraty, “The
Energetic Heart,” in Clinical Applications of Bioelectromagnetic Medicine.
19. HeartMath Institute, “Global Coherence Research,”
https://www.heartmath.org/research/global-coherence/.
20. S. M. Morris, “Facilitating Collective Coherence: Group Effects on
Heart Rate Variability Coherence and Heart Rhythm Synchronization,”
Alternative Therapies in Health and Medicine, vol. 16, no. 4: pp. 62–72
(July–August 2010).
21. K. Korotkov, Energy Fields Electrophotonic Analysis in Humans and
Nature: Electrophotonic Analysis, 2nd edition (CreateSpace Independent
Publishing Platform, 2014).
22. D. Radin, J. Stone, E. Levine, et al., “Compassionate Intention as a
Therapeutic Intervention by Partners of Cancer Patients: Effects of Distant
Intention of the Patients’ Autonomic Nervous System,” Explore, vol. 4, no. 4
(July–August 2008).
 Mutató

Megjegyzés: a dőlt számmal szedett oldalszámok az ábrákat jelölik

A
adrenalin 72
agy
előhangolása a jövő emlékeire 218–220
agy-gerincvelői folyadék 151–153, 152–155, 288, 288, 289, 290
bal/jobb agyfélteke 216, 306
belépés a tudatalattiba 135–137, 144
elektroenkefalogramok (EEG) 15, 95
elme teremtése 53–55
energia fejlődése 156–162, 157, 159, 161
energiaközpontok miniagya 36, 119–121, 120, 141
idegi hálózatok 54, 70, 223
mentális gyakorlás és 62–65
neokortex 91, 117, 208–210, 216
neurogenezis 163
neurokardiológia 192
neuropeptidek 141, 142, 143
szívagy 192–194
test mint mágnes és 150–156, 150-156
tudatos, tudat alatti és analitikus elme összevetése 208–210, 209
agyalapi mirigy
funkciója 298–299
mint energiaközpont 120, 96–99
agy-gerincvelői folyadék 151–156, 152–155, 290, 289–290
agyhullám-frekvenciák
áttekintés 77–80, 79
belépés a tudatalattiba 115–119, 118
kaleidoszkópvideó és 211–212
kvantummező és koherens/inkoherens agyhullámok 91–94, 92
kvantummező és változás 94, 96
szerotonin és 280
szív koherenciája és 189
agy jobb féltekéjének folyamatai 216, 306
agykamra-rendszer 288, 289
alfa-agyhullámok
átkerülni bétából alfába 117–119, 118, 135–136
jelen pillanat és 77–81, 79
kaleidoszkópvideó 211–212, 216–217
kvantummező és 93–95, 94
álom 280, 298
analitikus elme
belépés a tudatalatti elmébe 117–118, 118
koherenciafolyamat és meghaladása 322
antioxidánsok 294–295
anyag
befolyásolja az energia 148, 148–50, 149
figyelem 274–2275
háromdimenziós univerzum és 243–245
Arizonai Egyetem 189
Armour, J. Andrew 192
Aspect, Alain 263
atomok
áttekintés, példa a kötésre 76, 75–76
klasszikus és kvantummodellek 258, 257–259
kvantumuniverzum fogalma és 89
szubatomi energiaszint 130–134, 131
autonóm idegrendszer (ANS)
áttekintés 16, 36–37
koherencia kontra inkoherencia 321
szív koherenciája és 183–185, 191–192
B
bal agyfélteke folyamatai 216, 306
békehozó projektek
lead/lag elemzése 312–314
története 312–314
béke mint létállapot 341–346
benzodiazepinek 294
béta-agyhullámok
átmenni bétából alfába 117–119, 118, 135
energiát fejleszteni az agyban gamma-hullámokkal 156–158, 157, 291–292
jelen pillanat és 77–80, 79
kvantummező és 93–99, 94
biofotonok 114, 132
Bio-Well szoftver 136
bizalomkísérlet 298–299
Bohm, David, 264
bűntudat, tárolás 143–145, 144
C, CS
cilia 289, 290
cirkadián ritmus 281
Cleveland Klinika 63
csecsemőmirigy
mint energiaközpont 120, 123
Csizsevszkij, Alekszandr 316
D
delta-agyhullámok 78, 79, 94, 189
Descartes, René 179
DHEA 284
dimenzionalizálási folyamat 224–226
dimetil-triptamin (DMT) 297
düh tárolása 141–142, 142
E, É
ébrenlét 280
egyesült mező 262, 266–277, 265, 272
egyiptomiak (ókori)
szívről 179
tobozmirigy és 306, 306–308
egységtudat
áttekintés 23, 42
egyesült mező 265, 266–277, 267, 272
forrásenergia 268, 275–277
Einstein, Albert 262–263, 296
elektroenkefalogram (EEG) 15, 95, 189–190
elektromágneses energia
érzelmek és 59, 60, 60–62, 96–102, 98, 100
Föld elektromágneses tere 324–318, 316
test mint mágnes 147–156, 147–156
elme
belépés a tudatalattiba 134–137, 144, 135–136
energiaközpontok miniagya 18, 119–122, 120, 141
létrehozása 53–55
emelkedett érzelmek
epigenetika és 162–165, 164
immunoglobulin A (IgA) és 68–69, 68
mozgásban lévő energiaként 59
példa 38–41
szív koherenciája és 181
szív koherenciájának fenntartása és 197–202, 198, 199, 201
szándékkal ötvözve 96–102, 98, 100
tobozmirigyből 302–305
emergencia 319–321
emésztő- és hasnyálmirigyek (energiaközpont) 120, 122–124
energia
áttekintés 18
emelkedett érzelmek és szándék ötvözése 96–102, 98, 100
energia visszaszerzése meditációval 81–86, 82
energia visszaterelése a jelen pillanathoz 77–86, 79, 82, 86
figyelem és az energia áramlása a jelen pillanathoz 70–72, 71
forrásenergia (egység) 267, 275–276
kvantummező és annak változásai 96–102, 98, 100
megváltoztatása a jelen pillanatban 60, 60–62
önszervező intelligenciaként 87–91
tobozmirigy és az energia áramlása az agyba 290–293, 291–293
energiahullám 90, 301
energiaközpontok 119–124, 120
áramlása 125–128, 126, 127, 141–147, 142, 144
áttekintés 18
belép a tudat alatti elmébe 117–119, 118, 109–110
csakrák meghatározása 118
elektromágneses energia 111–115, 112–114
energiamező kimerítése 128–130, 129
megáldása 111–137
konvergens és divergens fókusz 116–117
miniagya 36, 119–121, 120, 141
 növelni az energiát 134–137
nyolc energiaközpont leírása 122–124
a szív mint híd a többi energiaközpont felé 182–183
szubatomi energiaszint 130–134, 131
entrópia 115
epigenetika
emelt érzelmek felkarolása 162–165, 164
jelen pillanat és 65–69, 69
stressz és környezeti hatások 37–38
érzelmek
energia és információ megosztása 75, 75–77
energia visszaszerzése meditációval 76
epigenetika és 91–95
lineáris idő és 250
mozgásban lévő energiaként 59, 60–61
negatív érzelmek 72–77
esettanulmányok 169–178, 237–241, 331–339
áttekintés 23, 24, 26, 169, 237, 331
F
Fehmi, Les 117
félelem
anyagra kontra energiára irányuló 274–275
energiaáram a jelen pillanatban 61, 70–72, 71
energia és figyelem iránya 152–156, 153–156
jelen pillanat fogalma és 55
fény
elektromágneses energiában 111–114, 112–114
meghatározása 59
figyelem
konvergens fókusz 117
megváltoztatni az energiáját 195–196
Fibonacci-állandó, 306, 307
forrásenergia (egység) 267, 275
fotók, elektromágneses formában
példák 114
Föld elektromágneses mezője 314–318, 316
frekvencia
elektromágneses energiában 111–115, 112–114
kimatika 301
megtanulni megváltoztatni 18
óm 319
G, GY
gabonakörök (Roundway, Anglia) 305, 306
gamma-agyhullámok
agyba juttatott energia és 291
agyba szublimálni az energiát 156–158, 157
gátizmok 152–153, 153, 160
gázkibocsátás-vizualizáló készülék (GDV) 83, 136
Globálistudat-projekt (Princeton Egyetem) 314
gondolkodás-érzés ciklus
 mint létállapot 55, 57, 68
test átkondicionálása az új elmére és 139–147, 142, 144
görögök (ókori)
a szívről 179
tobozmirigy és 307–308, 308
gyors szemmozgás (REM) alvásfázis 281
H
harmadik szem 293–294, 302
harmadik személy technika 64
háromdimenziós valóság
áttekintés 211–212
univerzum 243–246, 245
lineáris idő 246–251, 250
Harvard Egyetem 63
HeartMath Intézet (HMI)
áttekintés 16, 180–181
fény és frekvencia 111–115, 112–114
globális koherenciafigyelő rendszer (GCMS) 320
Globális Koherenciakezdeményezés (GCI) 296–297, 303–304
kollektív koherens adatok, 324–326, 325
pulzusszám-variabilitás (HRV) elemzése, 185–188, 187
Schumann-rezonancia és 318–319
szív elektromágneses mezőjének vizsgálata 322
szív intelligenciájáról 179–182
a szív elektromágneses terével kapcsolatos kutatás, 322
Hermész (görög mitológia) 307, 308
homeosztázis 183–185
Hórusz-szem 306, 306
hulladék-DNS 165
hullámfüggvény-összeomlás 89
hullámhossz az elektromágneses energiában 113–114, 114–115
I
idegrendszer
áttekintés 183–185
autonóm (ANS) 16, 36–37, 93, 191–194
központi 150
paraszimpatikus 156, 183–185, 190–192
perifériás 290–291, 291
szimpatikus 156, 183–185, 291
immunoglobulin A (IgA), 68–69, 69
melatonintermelés és 48, 210, 217, 280
mentális mozik és napszak 222
indukciós mező 153, 153–155, 154, 290, 291
inkoherencia és 321–323
intratekális nyomás 160, 286, 289
ismeretlen
jelen pillanat és 55–62, 58, 61–62, 61
kémiai átalakítás és 302–305
lehetőséget teremteni és 91
találkozás vele 47
ismert
meghatározása 72
szokások és 56–59, 58, 80, 140, 230–233
isteni geometria 300–301
izomfejlesztés mentális gyakorlással 63–64
J
jelen pillanat 53–86
áttekintés 19–20, 53–55
epigenetika és 65–69, 69
figyelem és energiaáramlás 60–62, 70–72, 58
ismeretlen és 55–62, 58, 60, 61
mentális próba és 62–65
stresszhormonok leküzdése 72–77, 75
visszaszerezni vele az energiát 77–86, 79, 82, 86
Jézus 297
jövőbeli valóság
agy felkészítése a jövő emlékeire 233–235
elképzelni 230–233
jelen pillanat és 41–48
létrehozása 15–16
ráhangolódni 108–109
K
Ká 120, 124
kaduceusz 307, 308
kalcitkristályok 285–287, 287
képek, külső 64
keresztcsont 150, 150–151
Kessler Alapítványi Kutatóközpont 64
kimatika 301
Kirlian, Szemjon Davidovics 114
koherencia
koherens energia építése 135–136
koherens/inkoherens agyhullámok 91–94, 92
koherens szívritmus 37
Koherenciaprojekt 311–329
áttekintés 17, 25, 311–312
emergencia és 319–321
események 326–327, 328
esettanulmány 334–335
Föld elektromágneses tere és 314–318, 316
koherencia kontra inkoherencia 321–323
kollektív koherens mező kiépítése 324–326
konstruktív interferencia 325, 325
Schumann-rezonancia és 318–319
kondicionálás 203–208
konstruktív interferencia 325, 325
konvergens fókusz 116–117
Korotkov, Konsztantyin 83
kortizol
immunrendszer és 28, 68–69, 69
 krónikus stressz és 73
melatonin és kortizol inverz kapcsolata 282–283, 283
König, H. L. 318
központi idegrendszer 151
kreatív energia áramlása
energiaközpontok között 125–128, 126, 127
energiatárolás és 141–147, 142, 144
krónikus stressz 72, 184–185, 191–192
külső képek 64
külső környezet zaja 115
kvantummező 87–109
agyba juttatott energia 292
agyi változások és 91–95, 92, 94
áttekintés 21, 87–91
biofotonok 114, 132
előnyei 39
energiaváltozások és 96–102, 98, 100
időtér meghatározása 246
kvantumesemények 89–101
mint a természet belső törvényei 251–254, 252, 253
ráhangolódás meditációban (példa) 102–106, 104
L
Ledwell, Glen és Natalie 213–217
légzéstechnikák
előnyei 22
piezoelektromos hatás és 285–289, 287, 2288
létállapot
elektromágneses energiája 96
jelen pillanat fogalma és 55, 59, 68
megtestesítve a békét mint 341–346
libanoni békeprojekt 312
lineáris idő 249–250, 250
L-triptofán 281–282, 382
M
mandalák 212, 300
Marketing Mastermind csoport 214
Máté 6:22 297
Max Planck intézet 318
Mayo Klinika 184
meditáció
agyhullám frekvenciája 77–80, 79, 91–95, 94
békéért mint a létállapotért 341//346
belső állapot megváltoztatására 76
előnyei 34–38
energia visszaszerzése meditációval 80–85, 82
időt hagyni rá 84
kóbor gondolatok közben 80–83
testtartások 229–230
meditációs gyakorlatok
Energiaközpontok megáldása 137
 kaleidoszkóp és mentális mozi 227
Koherenciaprojekt 329
ráhangolódás az előkészületek során 106–108
ráhangolódni az idő és tér felsőbb dimenzióira 308–309
ráhangolódni az új lehetőségekre 108–109
sétáló meditáció 235–236
test átkondicionálása az új elmére 166–168
téridő, időtér 277
melatonin
anyagcserehatásai 289, 294–297, 294
belőle előállított metabolitok 289, 294–297, 294
előnyei 25, 124, 280–284, 284, 292
késő esti termelődése 48, 210, 217, 282
mellékvese-hormonokhoz fűződő inverz kapcsolata 282, 283
metilációs folyamat 282, 282
ősi szimbólumok a tobozmirigyről és 306–308, 306, 307
piezoelektromos tulajdonságok és 285–286
mellékvesék (energiaközpont) 120, 122–124
mélyizmok 152, 153
memória
mintafelismerés és 246
múlt tapasztalatainak megismétlése 28–20, 54–55
zene és 218–221
mentális mozi és kaleidoszkóp 203–227
dimenzionálási folyamat 224–226
elmerülés benne és felhasználásai 221–224
kaleidoszkóp a háromdimenziós valóság vizuális észleléséhez 211–212, 216–217
kaleidoszkóp a kimatikával összevetve 301
kondicionálás és 203–208
mentális mozi fejlesztése 213–217
zene ereje 218–220
mentális próba 62–65
metilációs eljárás 281, 281
mezopotámiaiak a szívről 179
Mi a csudát tudunk a világról? (dokumentumfilm) 48
mintafelismerés
valóságérzékelés és 246
N, NY
napciklusok és a Föld kapcsolata 314–318, 316
nemi mirigyek (energiaközpont) 120, 122–124
Nemzetközi Biofizikai Intézet (IIB) 114
neokortex
jobb és bal agyfélteke 216
mint gondolkodó agy 91, 117
neurális hálózatok 54, 70, 224
neurogenezis 163
neurokardiológia 192
neuropeptidek 141
nyílt fókusz 119–122, 118
O, Ó
Ohiói Egyetem 64
oxitocin 298–299
óm 319
Ö, Ő
önértékelés (esettanulmány) 237–239
ötdimenziós multiverzum
idő és hely közötti kapcsolat 255, 260, 261, 262–265
övsömörreklám, példa 203–208
őssejtek 67
P
pajzsmirigy (energiaközpont) 120, 122–124
Peoc’h, René 99
piezoelektromos tulajdonságok 285–289, 287
pinolinok 94–295
Pisciotti, Frank 212
Popp, Fritz-Albert 114
pránacső 159, 159–160
Princeton Biofeedbackközpont 117
Princeton Egyetem 314
pulzusszám-variabilitás (HRV) elemzése
agy és szív közötti kommunikáció 185–188, 187
áttekintés 16
Koherenciaprojekt 326–327, 328
összehangolódni másokkal 323
példa 197–202, 198, 199, 201
R
ráhangolódás
éberség 44, 101
példa 102–106, 104
RAND Corporation 313
reklám, kondicionálás általa 203–208
retikuláris aktiváló rendszer (RAS) 291
retikuláris képződmény 161
reziliencia 183–185
Ringer-oldat 185
rómaiak (ókori) a szívről 179
S, SZ
Schumann-rezonancia 318–319
Schumann, W. O. 318–319
Schwartz, Gary 189
sétáló meditáció 229–236
agy felkészítése a jövő emlékeire 233–235
elképzelni a jövőt vele 230–233
meditációs testtartások, áttekintés 229–230
öntudatlan viselkedés és 230–233
példa 38
speciális relativitáselmélet 262–263
Sputnik antenna (érzékelő) 83, 324
stressz
 állandósult túlélőmód következményei 246–248
epigenetika és 65–69, 69
érzelmi stressz mint függőség 32–34
immunválasz 31–32
krónikus stressz 73, 184, 191–192
melatonin előnyei 283, 282–284
stresszes események emléke 28–30, 54–55
stresszhormonok, áttekintés 28–30, 34
stresszhormonok leküzdése a jelen pillanatban 72–77, 75
stresszhormonok túlélési módban 133–134
Sylvia, Claire 132–133
szándék
emelkedett érzelmek 96–102, 98, 100
energiaközpontok és 120
koherencia és 181
példa 102–106, 104
szénhidrátok lebontása 284
szent geometria 300
szeparáció (látszólagos) és az összetartozás valósága 245–247, 251, 254–257, 255, 257
szeptember 11-i események, kollektív érzelmi válasz 314
szerotonin 280–284, 282–284
szexuális fantáziák 145
szimpatikus idegrendszer
agyba juttatott energia és 156–157, 2929
szívkoherencia és 183–185, 191–192
szintrópia 115
szívkoherencia 179–202
agy koherenciája és 94
áttekintés 23, 179–182
autonóm idegrendszer (ANS) és 183–185
előnyei 188–191
idő-tér kontinuum és 253–254
koherens szívritmus 37
krónikus stressz és 184, 191–192
meditáció 200
meghatározása 181
őszinte érzelmek 97
példák 197–202, 198, 199, 201
szívagy 192–194, 193
szívintelligencia és 189
szívközpont 121, 194–196
szív mint híd a többi energiaközpontok felé 182–183
szokások
ismétlésük 140
legyőzni őket meditáció során 80, 230
kialakulása, 55–60, 58
szubatomi energiaszint 130–134, 131
szupertudatos tudatállapot, gamma-frekvenciájú agyhullámok 78–80, 79, 157–158, 157
T
talamusz 292, 291–292
talamuszkapu 161, 161
televízió, kondicionálás általa 203–208
téridő és időtér 243–277
áttekintés 25
egyesült mező és 266–277, 267, 272
háromdimenziós univerzum és 243, 246, 245
időtér, meghatározása 246
kvantummező kiépítése 257–266, 258, 260–261, 265
kvantumtörvények és 251–254
meghatározása 246
ötdimenziós multiverzum 255, 260, 261, 262–266
stressz következményei 246–248
szeparáció (látszólagos) és az összetartozás valósága 245–247, 251, 254–257, 255, 257
3D-s téridővalóság 248–251
természetfeletti 27–51
fejleszteni az agy energiáját 157, 158
felkészülés rá 13–19
misztikus élmény és kaleidoszkópos videó 217
misztikus élmények, példák 41–51
szerző tapasztalatai vele kapcsolatban 41–51
tudat transzcendentális pillanatai 280
Willems-példa 27–41
test átkondicionálása az új elmére 139–168
áttekintés 23–24
emelkedett érzelmek felkarolása 162–165, 164
fejleszti az agy energiáját 156–162, 157, 159, 161
Test átkondicionálása az új elmére (CD) 168
test mint mágnes 147–162, 147–156
Texasi Egyetem, San Antonio 64
théta-agyhullámok
áttekintés 78–79, 79, 93–94, 94
kaleidoszkópvideó 211–212, 216–217
tobozmirigy 279–309
aktiválása 284–286
áttekintés 279–280
egységtudat 23, 42, 95, 265, 266–277, 267, 272
emelkedett érzelmek 302–305
energia eljuttatása az agyba 290–293, 291, 292, 293
Én megkoronázása és 308
idő és tér viszonyában 243–244, 245
meghatározása 298
megváltozott tudatállapot mint misztikus élmény 41
melatoninból előállított metabolitok 294–297, 294
melatonin és szerotonin, áttekintés 280–284, 282–284
metabolitok belőle 289, 290
mint jelátalakító 297–302
a négy tudatállapot 280
ősi szimbólumok 306–308, 306–307
példa 41–42
piezoelektromos hatása 285–289, 287
tobozmirigy (energiaközpont) 120, 122–124
tóruszmező 156, 156, 293
transz
agyhullám frekvenciája 211
szokások levetkőzése vele 232–233
transzplantációs betegek 132–133
T-sejtek 190
tudatalatti
belépni 135–136, 141–142, 142
tudatos, tudat alatti és analitikus elme összevetése 208–210, 209
tudatlan elme, szokások és cselekedetek 56–59, 58, 80, 140, 230–233
tudatosság
ráhangolódás 101–102
szupertudatos állapot 78–80, 79, 157–158, 157
tudatos, tudat alatti és analitikus elme összevetése 208–210, 209
tudattalan elme 56–59, 58, 80, 140, 231–233
tudat transzcendentális pillanatai 280
túlélőmód
állandósult túlélőmód következményei 246–248
energiaközpontjai 128–130, 129
energiatárolás a testben 141–147, 142, 144
félelem 55, 194–195
inkoherens állapot 188
stresszhormonok 133–134
test mint mágnes és 149
üss vagy fuss reakció 31, 73, 116, 183
V
valóságérzékelés 305
változás
teremtése 99
választás szerint, 34–38
vazopresszin 298–300
véletlenesemény-generátor (csibék/robot) kísérlet, 99–100, 100
vízöntő kora 317
vizualizáció és dimenzionálás folyamatának összevetése 224
W
Wever, Rutger 318
WHO 173
Willems, Anna 27–41
Z, ZS
zene, ereje 218–220
zongoragyakorlat mint mentális próba 63–64
zsigerek 120, 120–124
zsír 284
5-hidroxitriptofán (5-HTP) 282
 A szerzőről

Fotó: Syvonne Kozuch

Joe Dispenza nemzetközileg ismert előadó, kutató, vállalati tanácsadó, író

és tanító, akit öt kontinens több mint 32 országába hívtak már meg beszédet
tartani. Előadói és tanítói tevékenységét az a meggyőződés vezérli, hogy
mindannyiunkban megvan a korlátlan képességek kifejlesztésének
lehetősége. Könnyen érthető, bátorító és együttérző stílusával több ezer
embernek adta már át a tanításait, részletesen elmagyarázva, hogyan lehet
áthuzalozni az agyat és hogyan lehet a testet átkondicionálni úgy, hogy
maradandó változások jöjjenek létre.
Nemcsak online és telekurzusokat tart, hanem személyes, háromnapos
progresszív workshopokat és ötnapos haladó workshopokat vezet
Amerikában és világszerte. 2018 óta workshopjai egyhetesre nyúlnak, a
progresszív és haladó workshopok tartalma pedig online is elérhető.
(Részletes információ az eseményekről a www.drjoedispenza.com
weboldalon található.) Joe a honolului Kvantum Egyetem oktatója, a
rhinebecki (New York állam) Holisztikus Kutatások Omega Intézetének
munkatársa, valamint a stockbridge-i (Massachusetts) Kripalu Jóga- és
Egészségközpont tagja. Emellett ő az atlantai (Georgia) Life Egyetem
kutatási bizottságának meghívott elnöke is.
Kutatóként szenvedélyesen érdeklődik a spontán remissziók mögött álló
tudományos háttér iránt, amely az idegtudomány, az epigenetika és a
kvantumfizika metszéspontjában fekszik. Megszerzett tudását arra használja,
hogy segítsen az embereknek meggyógyítani magukat egyszerű
betegségekből, krónikus elváltozásokból, sőt halálos megbetegedésekből,
hogy teljesebb, boldogabb életet tudjanak élni, miközben a tudatuk is
magasabb szintre lép. Világszerte megrendezett haladó workshopjain
tudóstársaival kiterjedt kutatásokat végeznek a meditáció hatásait vizsgálva,
beleértve az epigenetikai teszteket, az agyi képalkotó eljárásokat (EEG),
valamint individuális energiamező-mérést gázkibocsátás-vizualizáló (GDV)
készülékkel. A kutatás során emellett HeartMath monitorral megmérik a
szívkoherenciát, illetve a GDV Sputnik szenzorral a workshop
környezetének energiáját a foglalkozások előtt, alatt és után.
Vállalati tanácsadóként dr. Joe helyszíni előadásokat és workshopokat tart
olyan vállalkozások és vállalatok számára, amelyek érdeklődnek az
idegtudomány eredményeinek olyan célú felhasználása iránt, amely fokozza
az alkalmazottak kreativitását, az innovációt, a termelékenységet és még sok
mást. Dr. Joe vállalati programja felsővezetők számára privát
foglalkozásokat is kínál. A szerző személyesen képzett ki és hitelesített több
mint hetven vállalati trénert, a világ minden táján cégeknek tanítják
átalakulási modelljét.Nemrégiben elkezdett független trénerek hitelesítésével
foglalkozni, akik saját ügyfeleik részére tartanak foglalkozásokat az ő
modellje alapján.
A The New York Times bestsellerszerzőjeként dr. Joe jegyzi A placebo te
magad légy! Az elme hatalma az anyag fölött című könyvet, amely a
gyógyszerek és sebészeti beavatkozások nélküli, pusztán a gondolat általi
gyógyulás képességével foglalkozik. Ő írta az Engedd el önmagad… és válj
új emberré! és az Evolve Your Brain: The Science of Changing Your Mind
(Fejleszd az agyad: A mentális változás tudománya) című könyveket is,
amelyek a változás és az epigenetika idegtudományi hátterével foglalkoznak.
A Válj természetfelettivé! dr. Joe negyedik könyve. A szerző a következő
filmekben szerepelt: HEAL (2017); E-Motion (2014); Sacred Journey of the
Heart (2012); People v. the State of Illusion (2011); What IF – The Movie
(2010); Unleashing Creativity (2009); és What the #$*! Do We Know? &
Down the Rabbit Hole (Mi a csudát tudunk a világról?), bővített DVD-
verzió (2005).
Dr. Joe sebészi diplomáját az Evergreen Állami Főiskolán szerezte,
kiropraktőri fokozatát pedig a Life Egyetemen, ahol cum laude végzett.
Posztgraduális képzése során a neurológia, az idegtudomány, az agyműködés
és agyi kémia, a sejtbiológia, az emlékek kialakulása, az öregedés és a
hosszú élet kutatása terén folytatott tanulmányokat. Dr. Joe a
www.drjoedispenza.com weboldalon érhető el.
A szerző további munkái
You are the Placebo: Making Your Mind Matter* (A placebo te magad
légy! – Az elme hatalma az anyag fölött, Bioenergetic Kiadó, 2019)

Breaking the Habit of Being Yourself: How to Lose Your Mind and Create
a New One* (Engedd el önmagad… és válj új emberré!, Édesvíz Kiadó,
2012)

Evolve your Brain: The Science of Changing Your Mind (Fejleszd az

agyad: A mentális változás tudománya)

*A Hay House kiadásában

Bővebb információ:
Hay House USA: www.hayhouse.com®
Hay House Australia: www.hayhouse.com.au
Hay House UK: www.hayhouse.co.uk
Hay House India: www.hayhouse.co.in
 Melléklet
Energiaváltozások egy haladó workshop alatt

1A tábla
 1B tábla
Néhány haladó workshopunkon, ahol a hallgatók elszakítják azokat az energiakötelékeket, amelyek a jelen-múlt valóságának személyeihez és dolgaihoz láncolják őket, a közös mezőből
merítenek, hogy saját elektromágneses mezőt hozzanak létre. Ha ez sikerül, a helyiség energiaszintje néha csökken. Mindkét ábra ezt a jelenséget szemlélteti két ausztráliai haladó
workshopunk során, 2015-ben, illetve 2016-ban. A piros vonal jelzi a szerdán, vagyis az esemény kezdetét megelőző napon mért kiindulási értéket, amikor senki nem tartózkodott a
teremben. A kék vonal a csütörtöki érték – ez volt az első teljes nap. Amint látható, a terem energiája kissé csökkent. A zöld vonal a péntek – a második nap. Látni, ahogyan a terem
energiája egyre nő, miközben a hallgatók áttöréseket érnek el pénteken. Innentől már nem elvonják az energiát a közös mezőből, hanem növelik.

Koherencia és inkoherencia
 2. tábla
Az első képen a két kör egy-egy személyt ábrázol felülnézetből, akik EEG-sapkát viselnek. A fej felfelé néz, tehát az orr a lap teteje felé mutat, a két fül pedig a kör jobb és bal oldalán
látható. A kis fehér köröcskék az egyes agyterületeket jelzik, ahol meg tudjuk mérni az adott területre érvényes agyhullámokat. A bal oldalon azt látjuk, hogy a nyilak tökéletes rendben
állnak, ami azt mutatja, hogy a hullámok fázisban vannak. Ez a koherencia. A jobb oldalon az látható, hogy az agyhullámok nincsenek fázisban, a nyilak pedig nem illeszkednek a
hullámhegyekhez és -völgyekhez. Ez az inkoherencia. Mivel a következő oldalakon különböző agyi CT-felvételeket fogok mutatni, szeretném, ha megértenéd, hogyan mérjük a
koherenciát és az inkoherenciát. Nézd meg a fenti ábra alsó részét. Ha sok kék van az agyban, az alacsony koherenciát (hipokoherenciát) jelent; ilyenkor az egyes agyterületek kevésbé
kommunikálnak egymással. Ha sok az agyban a piros, az magas koherenciát (hiperkoherenciát) jelent; ilyenkor az egyes agyterületek többet kommunikálnak egymással. Ha se kék, se
piros nem látható, az normális vagy átlagos koherenciát jelent.

Normális béta-agyhullámok
 3A tábla

Szinkronban levő, koherens alfa-agyhullámok

3B tábla

Szinkronban levő, koherens théta-agyhullámok

3C tábla
Nézd meg a vékony függőleges kék vonalakat a 3A, 3B és 3C táblákon, és kövesd őket a kép aljáig. Amint látod, egy másodperces időközöket jelölnek. A 19 vízszintes hullámos vonal
mindegyike egy-egy mért agyterülethez tartozik – elöl az agyban, a két oldalon felül és az agy hátsó részén. Ha megszámolod a ciklusok számát (az egyik hullám csúcspontjától a másik
hullám csúcspontjáig) a két kék függőleges vonal között, megismered az egyes agyterületekhez kapcsolódó agyhullámokat. Így határozzuk meg a béta-, alfa-, théta- és gamma-
agyhullámokat. Ha nem emlékszel pontosan a különféle agyhullám-frekvenciákra, nézd át újra a 2.7 ábrát.

Ha beszűkült fókuszról átváltasz nyílt fókuszra, és figyelmedet az anyagról (valamiről) áthelyezed az űrre vagy az energiára (a semmire), az agyhullámaid bétáról alfára vagy thétára
váltanak. A 3A tábla egy átlagos, béta-agyhullám állapotban levő, gondolkodó agyat ábrázol. A 3B tábla egy olyan személyt mutat, aki a koherens alfa-agyhullám állapotában van.
Figyeld meg, milyen gyönyörű szinkronban vannak az egyes agyterületek, ha az illetőnek felnyílik a fókusza. A hullám csúcsai felé mutató kék nyíl azt mutatja, hogy az agy egésze
másodpercenként 12 ciklusú, koherens alfa-állapotban van. A 3C tábla egy olyan személyt ábrázol, akinél koherens théta-agyhullámok figyelhetők meg. A hullámcsúcsok irányába
mutató kék nyíl itt is azt mutatja, hogy az agy egésze szinkronizált körülbelül hét ciklus/másodperces hullámokkal, ami a théta-agyhullám-tartományba esik.
 Az Energiaközpontok megáldása meditációval elért
energiaváltozások

A bal oldali képek a hallgatók energiaközpontjairól készült méréseket ábrázolják, mielőtt a haladó workshop elkezdődött volna. A jobb oldali képek néhány nap múlva készültek, és az
Energiaközpontok megáldása nevű meditáció elvégzése utáni állapotot mutatják. Figyeld meg, mennyit változott az egyes központok mérete és pozíciója.

Az általános energiaszint változása a haladó workshop előtt és

után
A képpárok bal oldali része egy-egy résztvevő GDV-készülékkel mért energiáját ábrázolja a haladó workshop előtt. A jobb oldali képek azt mutatják, hogyan változott meg az életerő-
energiájuk néhány nappal a workshop után.

Egy hallgató gamma-agyhullám-állapotba kerül a légzés

segítségével
6A(1) tábla

6A(2) tábla
 6A(3) tábla

6A(4) ábra
A 6A(1), 6A(2) és 6A(3) táblákon azt látjuk, ahogyan egy hallgató gamma-agyhullám-állapotba kerül a légzés segítségével, miközben átmegy a magas frekvenciájú bétán. Agya
rendkívül magas energiájú aktivitást mutat. Jól látható az eközben bekövetkező agyhullámfrekvencia-változás (ide mutatnak a kék nyilak). Az agyban mért energia 160 standard eltérést
mutat a normálistól. Most nézd meg a 6A(4) ábrát. A sok piros az agyban nagy mennyiségű energia jelenlétére utal. A kék szín alacsony energiaszintet jelent. A teljesen piros körre
mutató piros nyíl tehát azt jelenti, hogy óriási mennyiségű energia van jelen magas béta-állapotban a gammába történő átmenet során. Az itt alkalmazott szoftver magát a gamma-
hullámot nem méri, de a táblázat többi adataiból tudjuk, hogy a teljesen piros körben levő agy energiája gammára és magas bétára utal. A Koherencia feliratú sorra mutató kék nyilak azt
jelzik, hogy élénk kommunikáció és magas szintű energia van jelen az összes mért agyfrekvenciában.
Egy másik hallgató, aki gamma-agyhullám-állapotba kerül a
légzés segítségével

6B(1) tábla

6B(2) tábla
 6B(3) tábla
Hasonló átmenetet láthatunk a fenti táblákon is. A sávos ábra aljánál levő kék nyíl a 6B(2) táblán azt a pillanatot ábrázolja, amikor az agy magas bétáról gammára vált. A 6B(3) táblán
az látható, hogy az agy energiája 260 standard eltérést mutat a normálistól. Hogy ez mit is jelent, ahhoz gondoljuk el, hogy a népesség 99,7%-a a normálistól felfelé vagy lefelé 3
standard eltérést mutató tartományon belülre esik. Bármi, ami a 3 standard eltérésen kívül esik, természetfeletti.

Az aktivált tobozmirigy körüli területet ábrázoló EEG-

felvételek

6B(4) tábla
 6B(5) tábla
A vörös agyterület, ahová a kék nyilak mutatnak a 6B(4) táblán, nem más, mint a tobozmirigyet körülvevő terület, valamint a 30-as Brodmann-területnek nevezett régió, amely az erős
érzelmekhez és az új emlékek kialakulásához köthető. Kutatócsoportunk gyakran látja ezt a mintázatot az agyban, amikor a hallgatók gamma-agyhullám-állapotban vannak. A 6B(5)
tábla egy háromdimenziós kép ugyanannak a hallgatónak az agyáról, alulnézetből ábrázolva, és azt mutatja, hogy jelentős mennyiségű energia érkezik a limbikus agy belsejéből.

Felicia EEG-i

7A(1) tábla
 7A(2) tábla

7A(3) tábla

Felicia EEG-i
7A(4) tábla

7A(5) tábla
 7B tábla

Felicia anamnézise, folytatás

7C tábla
 7D tábla
A 7A(1)-től 7A(5)-ig terjedő táblák azt mutatják, hogyan tolódtak el Felicia agyhullámai a normális béta-állapot felől a magas béta-állapotba, majd a magas energiájú gamma-állapotba.
(A kék nyíl mutatja az átmenetet.) A gammában mért energia 190 standard eltérést mutat a normálistól, miközben Felicia az egyesült mezőhöz csatlakozik. A tobozmirigy területe,
valamint az erős érzelmekért felelős agyterület magas aktivitást mutat, ahogyan a 7B táblán is látható. A 7C kép alulról ábrázolja az agyat. A piros terület azt mutatja, hogy gammában
az energia a limbikus agy belsejéből érkezik. Nézd meg a 7D táblát, amelyen az látható, hogy Felicia bőrbetegsége mennyit javult másnapra, miután biológiai frissítést kapott az
egyesült mezőtől.

A szívkoherencia és az agykoherencia
 8A tábla

8B tábla
Az első felvételen azok a mérések láthatók, amelyek akkor készültek a tesztalany agyáról, mielőtt aktiválta a szívközpontját. Az agyat a deszinkronizált béta-hullámok dominálják, ami
élénken működő és szétszórt agyra utal. A második EEG ugyanerről az agyról készült, mintegy tíz másodperccel később, amikor az alany elérte a szívkoherenciát. Az agy egésze átvált
a koherens alfa-agyhullám állapotába.

Koherens alfa- és théta-agyhullámok

kaleidoszkóp nézése közben

9A(1) tábla
 9A(2) tábla
A 9A(1) táblán egy olyan hallgató EEG-je látható, aki koherens alfa-agyhullám-állapotban van, miközben kaleidoszkópot néz. A 9A(2) tábla egy olyan személy koherens théta-
agyhullám-állapotát ábrázolja, aki transzba esve nézi a kaleidoszkópot. A 9A(3) tábla egy másik hallgató háromdimenziós agytérképét ábrázolja, amely szinte teljesen piros, és azt jelzi,
hogy szinte az egész agy théta-állapotban van.

Az agytevékenység változásai kaleidoszkóp nézése közben

9A(3) tábla
 9A(4) tábla
A jobb oldali piros ovális azt mutatja, hogy az agy thétában van. A 9A(4) tábla egy eltérő agyhullám-frekvencián levő hallgató agyát ábrázolja kaleidoszkóp nézése közben. Az agyak
jobb oldalán levő piros és narancssárga területek, ahová a kék nyilak is mutatnak, erős delta-, théta-, alfa- és béta-agyhullám-aktivitásról tanúskodnak.

Magas energiák az agyban a mentális mozi nézése közben

10. tábla
Ez a kép egy olyan agyat ábrázol, amely éppen teljesen átadja magát a mentális mozi élményének. Szignifikáns mértékű koherens, magas béta- és gamma-agyhullám-aktivitást
mérhetünk az agy egészében.

Agytevékenység mentális mozijelenet dimenzionálása közben

11A tábla
 11B tábla
Amikor ez a tesztalany egy jelenetet dimenzionált a mentális mozijában meditáció közben, arról számolt be, hogy teljes szenzoros élményt élt át a fizikai érzékszervei nélkül. A 11A
táblán látjuk, hogy az agya koherens magas béta- és gamma-állapotban van. Az agyi energiája 230 standard eltérést mutat a normális fölött. A 11B táblán látható piros nyíl arra utal,
hogy jelentős mennyiségű energia van jelen magas bétában, miközben a tesztalany átmegy gammába. A kék nyilak azt jelzik, hogy az agyban a koherencia szintje is meglehetősen
magas. Fontos megjegyezni, hogy az agyat nem lehet tudatosan így manipulálni. Az alany tényleg átéli ezt az élményt.

Agyi változások sétáló meditáció előtt és után

 12A tábla

12B tábla
A 12A tábla a kiinduláskor mért értékeket mutatja egy normális béta- és alfa-agyhullámokat produkáló személynél sétáló meditáció előtt. A 80 perccel később, meditáció után készült
EEG (12B tábla) azt mutatja, hogy az agya magas energiájú gamma-állapotba került.

Információs állóhullámok
 13A tábla
A bonyolult geometriai alakzatok formájában megjelenő fraktálok nem mások, mint frekvenciával és információval rendelkező állóhullámok, amelyeket az agy fantasztikus képekké tud
alakítani. Bár ezek itt kétdimenziós ábrák, megmutatják, milyenek is ezek a mintázatok.

A naptevékenység és a történelmi események összefüggése

 14. tábla
Alekszander Csizsevszkij az 1749 és 1926 közötti időszak egy évre jutó fontos politikai és társadalmi eseményeinek számát vetette egybe a megnövekedett naptevékenységgel. A
görbén a kék vonal a napkitöréseket ábrázolja, a vörös pedig az emberi ingerlékenységet. Vegyük észre, hogy az élénk naptevékenység és a felfokozott emberi tevékenység korrelál
egymással.

Alekszander Csizsevszkij Physical Factors of the Historical Process (A történelmi folyamatok fizikai tényezői) című tanulmányának adatai alapján szerkesztett ábra

A teljes napi energia összevetése Szerda, csütörtök, péntek,

szombat Tacoma, Washington állam, 2016
 15A tábla

A teljes napi energia összevetése Szerda, csütörtök, péntek,

szombat Carefree, Arizona állam, 2015
 15B tábla
A 15A és 15B tábla azt szemlélteti, hogy a helyiség kollektív energiája megnőtt a haladó workshop három napja alatt. Az első, piros vonal a kiindulási érték, vagyis a helyiség
energiaszintje azelőtt, hogy szerdán elkezdődött volna a workshop. Ha megnézzük a piros, kék, zöld és barna vonalakat (mindegyik szín egy-egy napot jelöl), látható, hogy az energia
fokozatosan emelkedik.

A reggelente mért energiák összevetése Szerda, csütörtök,

péntek, szombat Cancún, Mexikó, 2014
 15C tábla

A reggeli meditációkon mért energiák összevetése Szerda,

csütörtök, péntek, szombat, vasárnap München, Németország,
2015
 15D tábla
A 15C és 15D táblák esetében ugyanezek a színkódok érvényesek; ezek az értékek azonban adott időközönként készültek minden reggel, meditáció közben. A 15D táblán egy további
zöld vonal látható, mivel megmértük a helyiség energiáját a hajnali 4 órás tobozmirigy-meditáció közben is. Amint látható, az energia rendkívül magas volt ezen a reggelen.
 Table of Contents
A könyvről
Tartalomjegyzék
Előszó
Bevezetés
Készülj fel a természetfelettivé válásra!
Mit tartalmaz a könyv?
1. fejezet
Nyiss ajtót a természetfeletti felé!
Hogyan veszik át az uralmat a stresszhormonok?
Beindul a lefelé tartó spirál
A lélek sötét éjszakája
Anna fordulóponthoz érkezik
Anna megragadja a lehetőséget
Misztikussá válni
Múltbeli és jövőbeli énem egyidejű megtapasztalása
A múlt megtestesülésében élni a jelen pillanatban
2. fejezet
A jelen pillanat
Hogyan válik a múltunk a jövőnkké?
Elméd és tested előhangolása egy új jövőre
Genetikai változások előidézése
Az energia oda áramlik, ahová a figyelem összpontosul
Stresszhormonok által irányított élet
Nyerd vissza az energiád!
3. fejezet
Hangolódj rá az új lehetőségekre a kvantum birodalmában!
Változások az agyban
Változtasd meg az energiád: a világos szándék és a felfokozott
érzelmek ötvözése
Jace átmegy kvantumba
Felkészülni a ráhangolódásra
Ráhangolódás az új lehetőségekre – meditációs gyakorlat
4. fejezet
Az energiaközpontok megáldása
 Konvergens és divergens fókusz
Belépni a tudat alatti elmébe
Hogyan működnek a test energiaközpontjai?
Ismerd meg jobban az energiaközpontokat!
Fejlesszük az energiánk!
Energiamezőnk kimerítése
A szubatomi szint
Energiánk növelése
Energiaközpontok megáldása – meditációs gyakorlat
5. fejezet
Átkondicionálni a testet az új elméhez
Hogyan tárolódik az energia a testben?
A test mint mágnes
Az agyba juttatni az energiát
Felkarolni az emelkedett érzelmeket
A test átkondicionálása az új elmére – meditációs gyakorlat
6. fejezet
Esettanulmányok: Az igazság élő példái
Ginny kigyógyítja magát a krónikus derék- és lábfájásból
Daniel és az elektromágneses hiperérzékenység
Jennifer betegségben, egészségben
Felicia legyőzi a súlyos ekcémát
7. fejezet
A szív intelligenciája
A szív hídja
Homeosztázis, koherencia és reziliencia
HRV: kommunikáció a szív és az agy között
A szívkoherencia jótékony hatásai
A krónikus stressz hatásai
A szívagy
A szívközpontú élet
Néhány példa workshopjainkról
A szívkoherencia-meditáció
8. fejezet
A Mentális mozi és a Kaleidoszkóp
Három elme egy agyon belül: a tudatos, a tudat alatti és az
analitikus elme
 Kaleidoszkópszemek: transzba esni
Mentális mozi: jövőd filmes feldolgozása
Eljövendő életed filmzenéje
Összeáll a kép
Egy újabb lépés: dimenzionálj!
Kaleidoszkóp és mentális mozi – meditációs gyakorlat
9. fejezet
Sétáló meditáció
Sétálj be a jövődbe!
Az agy előhangolása a jövőbeli emlékekre
Sétáló meditáció – gyakorlat
10. fejezet
Esettanulmányok: Valóra váltott elméletek
Tim megszerzi jövője kulcsát
Sarah nem éri el a talajt
Terry besétál az új jövőjébe
11. fejezet
Téridő és időtér
A stressz és a túlélőmód általánossá válásának következményei
A newtoni háromdimenziós téridő valósága: valakiként élni
valamivel, valahol a térben és időben
Valakiből senkivé és valamiből semmivé válni, és kikerülni téren
és időn túlra
A szeparáció illúziójától az egység valóságáig
Az atom: tények és fikciók
Az egyesült mező: mindenkivé, mindenné, minden hellyé és
minden idővé válni
Téridő-időtér – meditációs gyakorlat
12. fejezet
A tobozmirigy
Melatonin: az álom-neurotranszmitter
A tobozmirigy aktiválása
Ha frissíted a melatonint, csodákra lesz képes
Hangolódj rá a magasabb dimenzióra: A tobozmirigy mint jelvevő
kristály
A kémiai változások új valóságot teremtenek
A melatonin, a matematika, az ősi szimbólumok és a tobozmirigy
 Ráhangolódás a tér és az idő dimenziójára – meditációs gyakorlat
13. fejezet
A Koherenciaprojekt: úton egy jobb világ felé
A békehozó projektek története
A Föld és a napciklusok kapcsolata
A Schumann-rezonancia
Az emergencia fogalma
Koherencia kontra inkoherencia
Koherens kollektív mező létrehozása
A koherenciaprojekt
Koherenciaprojekt – meditációs gyakorlat
14. fejezet
Esettanulmányok: Veled is megtörténhet
Isten, hallasz engem?
Janet azt hallja: „Az enyém vagy”
A szeretet legyőzi a teret és az időt
Donna segít a lelkeknek átjutni a másik oldalra
Jerry megmenekül a halál torkából
Utószó
A béke te magad légy!
Köszönetnyilvánítás
Hivatkozások
Mutató
A szerzőről
Melléklet