1.

1848 előtti romantikus liberalizmus (szabadelvűség) – Vicor Hugo, Lamartine révén vált
ismertté Magyarországon.
Az emberiség történelmét célelvűnek tartotta, a fejlődés végpontjának a humanizmus, az
emberi szabadság kiteljesedését ígérő
társadalom eljövetelét tekintette.
Magyarországon: a magyar nemzet jövőjének a biztosítéka.
A Tragédiában: ezt a felfogást Ádám képviseli, Lucifer pedig mindig megkérdőjelezi a
célelvűséget.
A világtörténet szerinte haladás a szabadság öntudatossága irányában. – ez a felfogás a
szabadságharc bukása után megkérdőjeleződik Mo.-on.

2. Hegel filozófiája (Hegel idealista német filozófus, aki tagadja a személyes Istent, helyette
abszolút szellemről
beszél.)
A hegeli rendszer dialektikája: vezéreszmék ( – a történelmi
színek eszméi, melyekért Ádám küzd: pl. szabadság,
egyenlőség, testvériség – a párizsi színben. )

3. pozitivizmus – 19. sz. eszmeáramlat, a term.tudományok (kémia, biol. stb.) módszereit

veszi alapul, ezeket a
társ.tudományokban (fil., jog, tört., szociológia, pszich.) alkalmazza. (megfigyelés, egyedi
esetek – általános tanulságok)
Tények tisztelete
A hagyományos fil.-i kérdéseket nem teszi föl. A tapasztalaton túl mutatnak.
Meghatározó: ok-okozati összefüggések, teljes meghatározottság (determinizmus) – nincs
szabadsága az embernek. Pl. valaki
szegény családba születik, elmaradott társ-i viszonyok között – ez az ember valószínűleg
maga is szegény lesz, nem lehetősége
tanulni stb.

4. vulgár materializmus – az ember cselekedeteit gépiesen meghatározzák a term-i, biol-i

törvényszerűségek – éghajlat
pl. (Eszkimó szín)
Frenológia: koponyatan-elmélet – a koponya formája összefüggésben van az emberi szellemi
képességeivel, erkölcsiségével
(Falanszter szín)

5. Fourier (‚furié’) utópista szocialista filozófus: falanszter-elmélet

A társadalmi fejlődést megelőző korszak: édenizmus
Civilizációs korszak: erkölcsi süllyedés
Többezer éves kollektív társadalom – tökéletes harmónia – ez már tudatos
Az emberiség fejlődésének a Föld kihűlése szab határt – a hanyatlás kora: 4 ezer év

6. Kant filozófiája – felvilágosodás kori német filozófus – A 15. szín: Ádám az Úrnak feltesz
kérdéseket, az emberi
alapkérdéseket – pl. mi van a halál után? Mi a sorsa a nagy egyéniségnek? Mi lesz a vége az
emberi történelemnek? –
„Istentitkok” – bizonytalanságban hagyja az embert az embert az Úr
7. deizmus: „Be van fejezve a nagy mű, igen, a gép forog, az alkotó pihen.” megteremti a
világot az Úr, de magára
hagyja

1-3. szín: biblikus keretszínek – angyalok, az Úr, Lucifer, Ádám, Éva

4-14. szín: történeti színek – Ádám álma az emberiség történelméről – Lucifer, Ádám – ők
ketten „utaznak” a történelmen keresztül, de ezen kívül többnyire ott van Éva is. Az Úr
többnyire nincs ott.
4-10. szín: múlt
4-5-6.: Egyiptom, Athén, Róma: ókor
7-8-10. Konstantinápoly, Prága 1., Prága 2.: középkor
9.: „álom az álomban”: Párizs – ez a legfontosabb szín „szabadság, egyenlőség, testvériség” –
itt nem csalódik Ádám
11. szín: Madách jelene: London
12-13-14.: falanszter, eszkimó, úr: jövő
15. szín: biblikus keretszín, mitikus szín

Lucifer
Talányos személy vagy oktalanul lázadó szellem (akkor az Úr mindenható) vagy vereségre
ítéltetett ősdémon, aki jogosan lázad
A természet mechanikus szemlélete jellemző rá.
Tagadja a világ célszerűségét, az emberi-természeti létben a gépiesen determinált anyag
működését látja.
Kétségbe vonja az ember szabadságát, megvalósíthatatlannak tartja a szellemi önállóságát.
Érzéketlen minden iránt, ami kívül esik az ésszel felfogható dolgok körén, ami több vagy más
ennél, pl.: szerelem, lelkesedés, művészet.
A tiszta szellemiség patetikus-ironikus szószólója.
A teremtés előtt az űr, utána a tagadás szelleme.
Időnként alantasabb mephisztói sátán-típus (Konstantinápoly vége)
Legyőzetésében Madách súlyos kételyei fölötti nehéz győzelmét kell látnunk.
Szerepe kettős:
Bírálata segíti Ádámot, hiszen a világ hibáit tárja föl.
Ugyanakkor bírálata korlátlan általánosításával a kétségbeesés felé sodorja Ádámot.
A történet színekben az adott korszak hanyatlását mutatja be. Torzít.

Ádám
A szabadságra, autonómiára vágyó ember romantikus eszményének megtestesítője.
Madách idealizált alteregója.
Kezdetben: a természeti szféra harmóniájában naiv ösztönösséggel fellázadó ember.
Lázadása ellenére megmarad benne a természeti szférához való elemi kötődés is.
Elérendő célja az édeni harmóniára emlékeztet, de ő meg akar ezért küzdeni.
Végül azért tér vissza a természeti szférához (és az Úrhoz), mert Éva anyasága rádöbbenti,
hogy az élet minden ok/cél nélkül is értékes.
Lucifer rideg szellemvilága elviselhetetlen számára. (Űr-jelenet)
A zárlatban az Úr nem fosztja meg attól a szellemi önállóságától, amelyre lázadása révén szert
tett.
Úgy kell vállalnia a jövőt, hogy semmi bizonyosat nem tud a
céljáról, racionális bizonyossága csak az emberiség végső fizikai
pusztulásáról szól.
Éva
Aktív szerepe van a bűnbeesésben
Mégsem lázad az Úr ellen.
Mindig ugyanaz marad, mint az Édenben: az Úr által szimbolizált természetességhez,
teljességhez fűződő kapcsolata mindvégig töretlen.
Az álomjelenetekben mindvégig szembekerül Luciferrel.
Változékony, ugyanakkor állandó is.
Közvetlenül érzékelteti a férfival, ha az ösztönös, érzelmi értékeket (szerelem, szeretet,
közösség, haza) elhanyagolja: Egyiptom, Róma, Párizs: márkinő, Falanszter
Maga is áldozattá válik, a kor bélyegét viseli: Prága, Párizs: sansculotte-nő, London
„A jó sajátja, míg bűne a koré, mely szüle őt.”

1. szín: a mennyekben, az Úr, Lucifer, angyalok

Az Úr első megszólalása: a deizmus tanai – nem biblikus
Az Úr jellemzése: emberi vonásai vannak: öntelt, gőgös – nem biblikus, ironikus hangnem
Tengely: az Úr és Lucifer vitája: egyenrangúak vagy sem
Hiúnak tartja az Urat: „Dicsőségedre írtál költeményt” – öntelt az Úr
Az embert Isten játékszerének tartja - később: „Mindég az állat az első bennetek” – az ember
ösztönlény: vulgár materializmus, pozitivizmus
Tagadja a teremtés létjogosultságát - nincs értelme – Hiányzik az összhangzó értelem
Lucifer azt állítja, hogy egyenrangú az Úrral – mindöröktől fogva élek én
Ő azt állítja magáról, hogy ő az úr, a semmi. Miután megtörtént a teremtés, utána lesz a
tagadás szelleme Lucifer. Mindent, amit az Úr teremt, a valamit, tagadja.
Tisztán szellemi lény – a testi, földi dolgok iránt érzéketlen
Azzal, hogy nekiad két fát, mintha engednie kellene, mintha Lucifernek lenne igaza
A teremtés gyűrűjévé, egy részévé teszi Luciert az Úr, ő a tagadás szelleme lesz
Ő a hideg, számító értelem
A világ dualista felfogását látjuk: mintha lenne jó és rossz Isten (perzsa mitológia), kettejük
harca az idők végezetéig tart az emberért.
Összességében: bizonytalan végkicsengése van a színnek, ez meghatározza az emberiség
történelmét.

2. szín: a Paradicsomban: Lucifer, Ádám, Éva, az Úr hangja

Férfi és nő kapcsolata a szín elején: egyetemes harmónia – ezt zavarja elrontani Lucifer
Éva: vitalitás, az élet képviselője, a mű végén ő az, aki miatt nem lesz öngyilkos Ádám; az
ő keblén keresztül hallja később is Ádám az édeni harmóniát
Lucifer úgy állítja be az embert, mintha olyan lenne, mint az állatok. Csak a gondolat
különbözteti meg az állatoktól, ehhez az kell, hogy egyen a tiltott fa gyümölcséből. Jó és
gonosz közt tud majd választani. Akkor lehet önálló Ádám, olyan, amilyennek most magát
tartja, ha az Úr gondviselését elutasítja. Önlábára áll. – ezt állítja Lucifer
Örök élet – olyan lehet az ember, mint az Isten – ezzel hitegeti őt Lucifer
Örök ifjúság – Éva számára vonzó
Ádám a szín végén kiszakítja magát a természet rendjéből (elidegenedés)

3. szín: a Paradicsomon kívül (pálmafás vidék)

A szín elején még magabiztos az emberpár, ez később ez csökken.
Miért lökém el magamtól a gondviseletet?
Ezt az elbizonytalanodást megerősíti Lucifer a szín végén.
Ádám ezért fordul Luciferhez, hogy megtudja, mi lesz a jövőben.
Lucifer bűbájat szállít Ádámra, és Ádám elindul Luciferrel a történelmi utazásra.

4. szín: Egyiptom. Ádám fáraó, Lucifer miniszter, Éva a rabszolga felesége

Erősen hierarchizált társadalom, despotizmus
A fáraó gúlát építtet
Istenkirályság – önmagam levék enistenemmé: megvalósult, Ádám lenne az isten – a
legmesszebb van az Úrtól
Hogyan érzi magát a fáraó? Nem, boldogtalan. Nem kell megküzdenie semmiért. Ürességet
érez.
Csak dicsőséget akartam, az megvan.
Magányos, nincs társa.
Megjelenik Éva, Ádám beleszeret – ez a földi érzés – Lucifer számára gúnyolódás tárgya, ami
minket emberré tesz, testi mivoltunk következménye.
Érzelem: egyelővé teszi az embereket.
Milljók egy miatt. Ádám ráébred, hogy a többi ember szenved. Rájön arra, hogy van
szerelem.
Az idillt megzavarja a kintről hallatszó jajgatás, Éva az, akin keresztül meghallja ezt.
Ádám nem hallotta ezt eddig, nem akarta meghallani. Szándékosan tartja magát távol a
néptől. Ezzel altatja el a bűntudatát.
Ádám amikor ezt felismeri, akkor úgy dönt, felszabadítja a rabszolgákat.
A nép arra vágyik, hogy legyen, aki uralkodik rajtuk - -ezt állítja Lucifer.
Hegeli triáda: tézis: rabszolgaság
antitézis: az egyén szabadsága
szintézis: egyéni szabadság mindenki számára (Ez Athénban valósul meg)

5. szín: Athén: Ádám Miltiádész, Éva Lucia, a felesége, Lucifer egy harcos.
A szabadság-eszme kerül mérlegre. Ádám a szín elején lelkes, később viszont azt tapasztalja,
hogy a nép bár jogilag szabad, viszont anyagilag kiszolgáltatott. Ezért a demagógok
befolyásolni tudják őket, meg tudják venni a szavazataikat.
A szegények azért szavaznak Ádám-Miltiádész ellen, mert a kenyérre kell nekik a pénz, a
gazdagabbak azért, mert félnek a közhangulattól.
„Szívem mindig szorul, ha az éhező nép ítéletét látom nagyok felett.”(Éva)
Megjelenik a színben a nagy ember és a tömeg ellentéte. Miltiádész az ember ideáltípusa:
becsületes, hazaszerető, tiszta lelkű, a nép viszont kicsinyes, szolgalelkű, haszonleső, igazából
nem is közösségként, népként viselkednek, hanem tömegként, akit meg lehet venni.
A szabadság-eszme elbukik, Lucifer győz. Ugyanakkor Lucifer és Ádám másként látják a
történelmet: Lucifer mindig általánosít, azt állítja, a tömeg kisszerűségét, befolyásolhatóságát
nem lehet megváltoztatni. Ádám nem általánosít, azt gondolja, a hibák megjavíthatóak.
A szín végén viszont lemond a nagy eszmékről. Menekül a magánszférába, a hedonizmusba,
amely a következő színben, Rómában valósul meg.
Hegeli triáda:
tézis: egyéni szabadság mindenki számára
antitézis: népakarat
szintézis: menekülés a gyönyörbe (ez Rómában valósul meg)

VI. szín: Róma: Ádám Sergiolus, Éva Júlia, Lucifer Milo.

Ádám elfogadja a kiábrándító tanulságokat, lemond a küzdésről, gazdag ifjúként az életét az
élvezetek mértéktelen élvezése tölti ki.
A helyszín: a hanyatló Róma.
Esznek, isznak, dőzsölnek, gladiátorküzdelem: az emberi élet nem érték.
A szín elején Ádám fogadást köt, az egyik a lovát ajánlja föl, a másik a kedvesét. – Éva
ugyanannyit ér, mint a ló.
Érték nélküli kor.
A többség jól érzi magát ebben az orgiában, de Éva és Ádám érzi, ennél a több az élet.
Éva kívül marad lelkileg az orgián, az Éden emlékét hordozza magában.
Lucifer: örül ennek a helyzetnek, őt igazolja, az ember olyan, mint az állat.
Lucifer: itt is a hideg értelmet képviseli, ő csak szemlélődik, gúnyolódik
Éva a Paradicsomba vágyik – kiválnak a tömegből. Ezt a lelki fordulatot tetőzi Péter apostol
megjelenése.
Változás: behozzák a pestises embert, Hippia megcsókolja – Péter apostol: „Megállj, a
döghalált szívod magadba!” – ezt a jelenetet jelképesen is lehet érteni: az ember elutasítja az
életet, a vad orgia életellenes.
Péter apostol új eszméje: a kereszténység, a testvériség. Az új eszme történetileg is
konkretizálódik az új korszak, a kereszténység megjelenésével, Ádám ismét küzdeni akar.
Lucifer itt is fanyalog, megjósolja, hogy a kereszténység nevében sok szörnyűség fog
következni. (A glória ha elveszett, még megmarad a vérengző kereszt.)
Hégeli triáda:
Tézis: hedonizmus antitézis: testvériség (kereszténység)
szintézis: testvériség mindenki számára (ez Konstantinápolyban kerül mérlegre)

7. szín: Konstantinápoly Ádám: kereszteslovag, Tankréd, Lucifer: a fegyvernöke, Éva Izóra,

egy apáca
A testvériség eszméje kerül mérlegre.
Hitviták vannak: ezek megosztják az embereket. Gyűlölködnek, egymást ölik. Vérengzó
kereszt – Lucifer
A fő hitbeli különbség: homousion: Krisztus egylényegű Istennel (ez az egyház álláspontja),
homoiusion – Krisztus hasonló Istenhez (ez az eretnekek véleménye). Madách úgy állítja be,
hogy egy i betűn vitáznak, ami lényegtelen. Jézus Krisztust csak tanítónak vallom, vagy
Istennek. (Ez amúgy nagyon fontos hitkérdés.)
Izóra-történet: hiába kölcsönösen szeretik egymást, nem lehetnek egymáséi – beteljesíti Ádám
sorsát – A korszellem miatt nem lehet boldog Ádám, a kor korlátozza a teljesség elérését.
Ádám ismét menekül, ezúttal a passzivitásba, a tudományba.
Hégeli triáda:
tézis: testvériség mindenki számára
antitézis: a „vérengző kereszt” emberáldozata
szintézis: menekülés a tudományba

8. szín: Prága I. Ádám: Kepler, Éva: Borbála, Lucifer: famulus (Kepler segédje)
lelkiismeretes, nagy tudós, mégis horoszkópokat készít – itt is az ember ideáltípusa, a felesége
mellett magányos, nincs lelki-szellemi társa
Történelmi kor: boszorkányégetés, eretnekégetés – az anyját boszorkánysággal vádolják
A felesége Müller Borbála – Ádám szerette a feleségét, de idővel kiderült, hogy Borbála
kicsapongó – Éva ebben először kifejezetten negatív hős, Madách a feleségéről mintázza
Borbála – Kepler dialógusa – „János, nekem szükségem volna pénzre” – elbeszélnek egymás
mellett
Borbálát csak a külsőségek, a ruhák, a pénz érdekli- B. nem reagál érdemben Kepler érveire –
úgy érzi, hogy rangon alul ment férjhez
Kepler úgy érzi, hogy a felesége nem tiszteli, nem becsüli meg. Kepler: nagyobb rang a tudás.
Nem hibáztatja Borbálát, mert a kor miatt lett ilyen Éva.
9. szín: Párizs – álom az álomban Ádám: Danton, Lucifer: bakó, Éva két alakban jelenik meg:
arisztokrata nő, forradalmárnő
I. jelenet: Ádám – népkömeg: a forradalom sok áldozatot kíván, de mégis előre viszi az
emberiséget – liberális célelvűség, szabadelvűség (Petőfi)
A párizsi nép összetartó, egyként küzd bátran, az életük árán is ki akarják vívni a szabadságot
II. Ádám – Márki – értékrendje: hűség, bátorság, családszeretet – Danton meglátja benne
ezeket az értékeket, ezért meg akarja menteni
III: jelenet: Ádám – Éva – Évával egy darab mennyország szállt le. Értékes ember Éva-
arisztokrata nő: határozott, vállalja a véleményét. Danton magányos ebben a szerepben, ezt
Évával találkozva ismeri be. Tudja, hogy előbb-utóbb rákerül sor. Danton ráébred az eszméi
és lelkiség között óriási űr tátong – Éva itt is a természethez meg az édeni harmóniára
emlékezteti. A kor elválasztja őket, így gondolja Éva. Más Isten vezet... (Hasonlóság a
konstantinápolyi színhez.) Elválasztja őket az istenhit is, hiszen Ádám-Danton nem hisz az
Istenben.
IV. jelenet: Éva – pórnő: fanatikus – egyik kezében véres fej, a másikban tőr, durva nő –
felajánlkozik Ádámnak. – nőtigris – Ádám elutasítja őt
V. jelenet: Danton elítélése – hamis vádakkal ítélik el – kivégzik (akkor ér véget a szín,
amikor bakó alá hajtja a fejét)

10. szín: Prága 2.

- a párizsi szín végén nem csalódik
Voltak hibák, de Isten szikrája volt a párizsi forradalom
Ádám összegzi a gondolatait, nagy eszmék – ezzel párhuzamosan Évát csábítja az egyik
udvaronc
Éva-Borbála:
Keplerként azt mondja, félre a könyvekkel, menjünk a szabadba – ahol cselekedni kell

11. szín: London – Madách jelene: szabadversenyes kapitalizmus kora – „a nagy hal megeszi
a kis halat” (a piac szabályozza)- az állam nem szól bele + nincs szociális háló
A szabadságeszme kerül mérlegre.
Alaphelyzet: a helyszín a londoni vásár, Ádám: élemedett férfiú, Lucifer: Ádám kísérője,
munkásruhában Éva: polgárlány
Ádám a londoni színtől kezdve szemlélődő, kisember (korábban: „nagy” ember, cselekvő).
Madách szerint a jelenkor megöli az egyéniséget. A kor meghatározza az emberek jellemét.
Ennek a színnek a felépítése kaleidoszkópszerű – kis epizódokból áll – ezek összeállnak egy
nagy egésszé.
A szín eleje: Ádám és Lucifer magasból szemlélik a vásárt. Biztató kardal hangzik. Ádám
lelkes, Lucifer: más a látszat és más a valóság. (Szép eszme – de a megvalósulása nem lesz
jó.)
Sok jelenet egymás után:
Bábjátékos, kislány ibolyával, ékszerárus, katona, kéjhölgy, zenész, kocsmáros, Éva
(polgárlány), cigányasszony, tanulók, gyárosok, nyegle, Lovel-jelenet
Haláltánc-jelenet: minden szereplő beleugrik egy nagy tátongó sírba, kiéve Éva (középkori
eredetű a haláltánc-műfaj, Villon, Arany János: Híd-avatás)
Értelmezés:
Szabadság helyett szabadosság van (mindent szabad). „Kutyáknak harca ez egy konc felett.”
A gyengébbet az erős legyőzi, minden a pénz körül forog, minden áruvá válik Londonban.
Áruvá válik a művészet (bábjátékos, zenész), a tudomány (Nyegle: sarlatán), szerelem (Éva –
polgárlány.) Koldusok marakodása: elemi erkölcs hiánya. A gyárosok: könyörtelenek. A
munkások a gyárban embertelen körülmények között dolgoznak, teljesen ki vannak
szolgáltatva. Tanulatlanok, nem tudják a saját érdekeiket képviselni. A pénz mindenkit
megront, a munkások a saját érdekük érvényesítésre akarják felhasználni a másik munkás
tragédiáját
(Lovel-jelenet).
Éva: a polgárlány ahhoz megy hozzá, akinek több pénze van. A vőlegényét elhagyná
Ádámért, mert a cigányasszony elhiteti vele, hogy Ádám gazdag
Halálra ítélt társadalom, ezt példázza a haláltánc-jelenet. Végül Évát mégis megkíméli
Madách, bár negatív hős, mégis a nőisége, az édennel való állandó kapcsolata fejeződik ki az
utolsó jelenetben. (Ő nem ugrik bele a gödörbe.)

12. szín: Falanszter

Az egyenlőség eszméje kerül mérlegre. Egyenlőség helyett egyenlősdi: a személyiség
megszűnése. A Nap kihűlőben van, négyezer év múlva kihűlhet, addig a tudósoknak fel kell
találniuk, hogy ezt a helyzetet hogyan oldják meg. A tudomány célszerűsége érvényesül, a
természet erőinek a kimerülése indokolja a falanszter létrejöttét.
A falanszter rendje elősegíti, hogy a tudomány fejlődjön? (Nincs már kutya, nincs rózsa,
Homérosz vitrinben van, nincs szerelem, lombikban fogan a gyermek, nincs család, nincs
nevük az embereknek.)
Egyenlőség sincs igazából, mert a tudós dönthet mindenről, még a saját hiúságának is
kedvezhet, a lombikban életet akar létrehozni – ez nem célszerű. A tudós teremteni akar.
(Lucifer az első színben erről beszélt – „...az ember ezt ha egyszer ellesi, vegykonyhájában
szintén megteszi...”)
A tudomány alkotta ezt a társadalmat, megtervezett társadalom.
Az embereknek nincsen egyéniségük, számokkal jelölik őket.
A tömeget „nagy egyéniségek” alkotják: Plátón, Cassius, Luther,
Michelangelo – az, hogy őket beállítják az átlagemberek közé, nem viszi előbbre a világot,
sőt.
Koponyatan-elmélet – gyerekkorban a koponya formája alapján eldöntik, hogy kiből mi
legyen, mindent a tudósok döntenek el.
Sok minden hiányzik: művészet,... Minden szürke.
Éva: egy anya – a megőrzött humánumot képviseli. Egymásba szeretnek Ádámmal, erre a
tudós azt mondja: ez egy sajátságos őrület.
Elvágyik Ádám – Űr.

13. Az űr Ádám mint öreg, Éva nincs jelen

Ádám érzései az űrutazás során: ahogy távolodik, minden, ami szép, mögötte marad,
kiüresedik az élete. Ami tartalmat ad az életnek, az a Földhöz kötődik.
Azt tapasztalja, hogy nem tud elszakadni – nem kap levegőt stb.
A Föld szelleme megállítja
Ádám dacolni akar vele – ennek örül Lucifer, neki a célja, hogy Ádám elpusztuljon, mert
akkor az egész emberiség elpusztul, meg tudja csúfolni az Urat a teremtményében.
Ádám majdnem elpusztul, de a Föld szelleme visszahívja, belátja, hogy csak a Földön élhet,
és csatázni, küzdeni akar újra. „A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés
maga.” Amint elérjük a célunkat, céltalanná válunk, emiatt ürességet érzünk. A küzdés
fárasztó, nehéz, de mégis ebben tudunk kiteljesedni. Ebben tudjuk a pályánkat megfutni.
Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban: az élet értékes, nem lehet henyéléssel tölteni.
Lucifer emlékezteti Ádámot a földi kudarcaira.
Ádám most már azt gondolja, hogy az eszme akkor is lehet szép, ha nem valósul meg
tökéletesen, mert előre viszi az emberiséget. És mert akkor lelkesíteni tudta.
14. Eszkimó szín
A Nap kihűlt – Egyenlítő, itt is örök hó és jég birodalma van. Ádám: nagyon öreg, Éva: az
eszkimó felesége
A tudomány elbukott
Az emberiség lealacsonyodott, a fizikai szükségleteikre koncentrálnak
Más emberekkel nem találkozunk, eszkimó + felesége
Az eszkimó istennek nézi Ádámot – mélypont: az ember tűnik Istennek – mint Egyiptomban,
látszik az ember szellemi színvonala.
Beilleszti magát táplálkozási láncba az eszkimó: nincs különbség állat és ember között. Az
ember nem a teremtés koronája.
Ádám végképp kiábrándul: „Ím, nagy Isten...”
Az eszkimót csak az éhsége befolyásolja – erre Lucifer: „mindig az állat az első bennetek”.
Az eszkimó agyonverte a többi embert, hogy neki több fóka jusson.
Éva – visszataszító
Ádám csalódásai összegezve:
Az ember szellemileg elkorcsosult (Ádámot istennek nézi, egyetlen gondolata az evés)
Erkölcsileg elaljasult (a szomszédjait agyonverte, hogy neki több élelem jusson, feleségét
felajánlja vendégeinek)
Éva látványa
Ádám végképp kiábrándul, hiszen minden azt mutatja: az emberi szellemnek semmi ereje
sincsen a természet erőivel szemben, a puszta biológiai léttel szemben. Ezért akar öngyilkos
lenni a következő színben, hogy mindez ne következzen be.

15. szín: pálmafás vidék (a Paradicsomon kívül)Ádám ismét- fiatal, Lucifer, Éva – kijön a
kunyhóból
Ádám eszmélkedik – Álom volt-e?
A szabad akaratról beszél Lucifer, azt állítja, hogy a végzet uralkodik, az embernek nincs
szabad akarata.
Ádám: van szabad akaratom, rajtam áll, hogy hogyan élem meg a jövőt – le tudja a
tanulságokat vonni.
Lucifer: Az egyén lehet szabad, de az egész emberi nem az nem.
A statisztikákra hivatkozik. --- „öngyilkolás” – ez az utolsó szava.
Ádám ötlete – igazából Lucifer sugallatára születik.
Ha Ádám öngyilkos lesz, L. elérte a célját. Az Úr és Lucifer küzdelme Lucifer javára dőlne el.
Éva: „Anyának érzem, óh Ádám, magam.” – Éva képviseli a műben a vitalisztikus
életfelfogást: az élet értékes, de arra, hogy miért, nincs magyarázat.
Megváltozik Ádám világnézete. Az élet nagy misztériumába beavatódik.
Hiába akarna már öngyilkos lenni. Az emberiség már pusztulna el.
Ádám leborul az Úr előtt, visszatér a természeti szférához, de nagy fordulata ellenére is
kételyek gyötrik, amelyekre az Úrtól várja a választ.
Lucifer elveszti a fejét.. „Féreg...” - alantasabb ördögi arc.
Ádám visszatér az Úrhoz. Felteszi a nagy kérdéseit.
A halál kérdése vetődik fel: halandó-e az ember, mi lesz a halál után?
Megy-e előbbre fajzatom? – Fejlődik-e az emberiség? Körkörös a változás? (Vörösmarty:
Gondolatok a könyvtárban - Bábel)
Van-é jutalma a nemes kebelnek? – nagy egyéniség kérdése. (fáraó, Kepler, Tankréd,
Miltiádész) (Vörösmarty: fényes lelkek, akik a többiért az életüket is feláldoznák, Petőfi: Az
apostol)