Non verbális jelek

Amikor kommunikálunk másokkal nem csak verbális, mint a szavak vagy mondatok, hanem
non verbális, vagyis nem nyelni eszközöket is használunk. A kutatók szerint, a nem verbális
jelek jóval nagyobb szerepet játszanak a kommunikáció folyamatában, mint a verbális jelek.
Kettő nagy csoportját különböztetjük meg, a szóban, és az írásban használt jeleket.
Szóban, nem csak az elhangzott mondatokon van a figyelem, hanem sokkal több tényezőn.
Ezek a nem verbális jelek segítik a címzettet abban, hogy könnyebben megértsék
mondandónkat, követni tudják a gondolatmenetünket. Sokmindent tudunk közvetíteni a a
hangukkal ilyen helyzetben. A megfelelő hangerő, hangsúly, hangmagasság és tempó is
fontos tényező. Ezekkel jelezhetjük, hagyha új gondolatsort szeretnénk kezdeni, vagy egy
számunkra fontosabb részt kiemelni. Ha csak egy adott mondat szerkezetét nézzük, akkor az
kimondta lehet kijelentő, kérdő, és felkiáltó is. Az, hogy melyiket szeretnénk kifejezei, mind
az előbb felsorolt tényzők befolyásolhatják. A szövegfonetikai eszközeinknek összhangban
kell lenni mondandónkkal, hiszen így lesz csak értelme beszédünknek.
Nem csak a hangukkal tudjuk befolyásolni beszédünket, hanem mozgásokkal is.
Kifejezhetjük a megerősítő, vagy megkérdőjelező szándékunkat a szemmozgásunkkal, az
arcjátékunkkal, a gesztusokkal, és akár az egész testtartásunkkal. Szerepe van annak is, hogy
milyen távol állunk a beszélgető partnerünktől. Ez a viszonyunkról is sokat elmondhat, hiszen
ha két ember közel áll fizikális egymáshoz, akkor sejthetjük, hogy szoros a kapcsulatuk.
Azzal is jelezhetünk a partnerünknek, ha elhallgatunk, nem válaszolunk esetlegesen feltett
kérdésére.
Meghatározó lehet még az öltözetünk, hajunk, összességében a külső megjelenésünk is.
A másik helyzet, ahol nem nyelvi jeleket használunk, a beszéd mellett az írásban található
meg. Az írott szöveg mellett, a betűtípus, a tagolás, a színek és egyes esetekben, a szöveghez
tartozó rajzok is. Ezeket az alkotóelemeket, stíluseszközök is egyben. A különböző
betűformák, vagy kiemelések, esetleg egy szó nagybetűs változatának használáta kiemeli azt
az adott szót, a többi közül, mint amikor egy költő ezzel jelzi nekünk, hogy annak az adott
részletnek nagyobb szerepe van műben, mint ahogy mi azt gonduljuk. A szöveg hatását
fokozzák a különféle tagolójelek is. Ezek is segítik az olvasót a szöveg megértésében, hiszen
például egy csillag által, egy kihagyott gondolatot, a már készen lévő szövegrészünk alá
tudunk írni. Ki tudjuk fejezni az új bekezdéseket a szöveg tagolásával, ezzel is érzékeltetjük
az olvasót, hogy új gondolatot kezdünk. Másképp értelmezhetünk egy tagolatlan szövegeket,
mind egyet, ahol világos elválasztásokat használunk.
Az írásban fogalmazásban az írásjelek az egyik legfontosabb tényezők, a szöveg összefüggése
éredekében. A mondatvégi írásjelek megválasztását, a mondat fajtája határozza meg. A
pontosvesszővel általában nagyobb tömböket jelzünk a szövegben. Így a többszörösen
összeetett mondatokban pontosvesszőt használunk. A kettőspont azt mutatja meg, hogy
részletezés vagy magyarázat következik. A zárójelek beékelődést jelölnek, de alkalmazhatunk
helyette gondolatjelpárt is.
A non verbális jeleinket azon kívül, hogy írásban vagy beszédben használjuk, eredetük szerint
is meg tudjuk különböztetni. Az első ilyen az örökölt jelek, amiket a világ minden táján,
életkortól és kultúrától függetlenül használunk mindannyian. Ezek általában az
alapérzelmeket kifejező mimikák, mint az öröm, szomorúság vagy undor. A második csoport
az ösztönös jelek, amik inkább egy-egy közösségre jellemzőek. A felnövekedésünk során
tanuljuk meg ezeket, ide tartozik a fejbólintás vagy a különböző gesztusok. A harmadik. és
egyben utolsó ilyen csoport, az egyezményes jelek, amiket tudatosan tanulunk. Ilyenek a
redőri forgalomirányítói kézjelek, vagy a siketnémák kézjelei is.