Bartos Erika: Bogyó és Babóca / A barátság

Egy meleg nyári napon Babóca, a katicakislány jókedvűen nézett ki háza ablakán.
Megreggelizem – gondolta -, és sétálok egyet az illatos nyári réten!
A sétára a talicskáját is magával vitte.
Hátha találok valami érdekeset, amit hazahozhatok benne – morfondírozott.
Nahát! – kiáltott fel Babóca. – Egy csodaszép cseresznye! Ez aztán a kincs! Finom ebéd lesz
belőle!
Megpróbálta feltenni a cseresznyét a talicskára, de túl nehéz volt. Babóca hiába erőlködött,
nem sikerült megemelnie.
Épp arra járt Bogyó, a csigafiú.
Miért búslakodsz, kis katicabogár?
Nem sikerül feltennem a cseresznyét a talicskára.
Ne szomorkodj! Majd én segítek! – mondta Bogyó segítőkészen, és együtt tényleg sikerült
felemelniük cseresznyét.
Babóca köszönés nélkül hátát fordított Bogyónak, és elindult hazafelé. Bogyó csalódottan
nézett utána.
Nem gondolod, hogy nekem is jár abból a cseresznyéből? – dobbantott dühösen Bogyó.
Hiszen segítettem neked!
De hát ezt a cseresznyét én találtam! – feleselt Babóca. – Nem adom! Az enyém!
De Bogyó nem hagyta magát.
Ráncigálni kezdték a cseresznyét.
Nem adom! Az enyém! – hajtogatta Babóca.
Nekem is jár belőle! – kiabálta Bogyó.
Addig rángatták ide-oda a cseresznyét, míg ketté nem szakadt, Bogyó és Babóca pedig a
földre huppantak. Meglepetésükre a cseresznyéből egy dühös kukac bukkant elő.
Mit tettetek a cseresznyémmel?! – mérgelődött. – Hiszen ez az én lakásom!
De látva Bogyó és Babóca ijedtségét, így folytatta:
No, nem kell úgy megijedni! Szívesen megmutatom nektek, hol találtam ezt a cseresznyét. Ott
nektek is akad majd harapnivaló, én pedig választhatok új házat magamnak. A kukac
bemászott a talicskába, és együtt elindultak a cseresznyefához.
Csakhamar meg is találták. A fa telis-tele volt édes, illatos cseresznyével.
A kukac hamar álomba szenderült, Bogyó és Babóca pedig hosszasan csemegéztek.
Cseresznyemajszolás közben gyorsan szaladt az idő.
Későre járt már, mikor hazaindultak. Két cseresznyét vittek magukkal a talicskában, az
egyiket Babócának, a másikat Bogyónak. Napnyugtakor értek Bogyó házához. Leemelték a
talicskáról az egyik cseresznyét, aztán elbúcsúztak egymástól.
Bogyó hosszan integetett Babócának csöpp háza ablakából.
Babóca visszaintegetett Bogyónak.
Bogyó hamar elaludt az izgalmas nap után. Álmában újra cseresznyék között ugrándozott
Babócával. és kedvükre falatoztak, míg tele nem lett a bendőjük.
Hamarosan Babóca is hazaérkezett.
Ettől a naptól kezdve Bogyó és Babóca elválaszthatatlan jó barátok lettek.